Johannes Kepler német matematikus és csillagász volt, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit,

amiket róla is neveztek el.

1596-ban, könyvet írt, amelyben kifejtette elképzeléseit. A könyv "A kozmikus rejtély" néven vált
ismertté. 1600-ban vállalta, hogy együttműködik Tycho Brahe-vel (tíkó bráhé), aki felállította az akkori
legjobb csillagászati megfigyelő központot.

Halála után szinte mindent Keplerre hagyott. Mivel Tycho tervei jobban illeszkedtek a bolygókhoz,
Keplert éppen ez tudatosította abban, hogy a bolygók keringése nem kör alakú, hanem elliptikus.
Nem tudta elfogadni, hogy Isten a bolygókat nem az ellipszisektől egyszerűbb geometriával helyezte
el. Végül sok tanulmány után meg tudott bizonyosodni arról, hogy az ellipszisekhez tartozó elméletek
tökéletesen működnek. Így született meg Kepler első törvénye, amely szerint " Naprendszerünkben
minden bolygó egy-egy ellipszispályán mozog a Nap körül. Ezeknek az ellipsziseknek az egyik közös
fókuszpontjában a Nap található”.

Miután leírta a bolygók mozgását, most itt volt az ideje, hogy kiderítse, milyen sebességgel haladnak a
pályájukon. Így jutott el Kepler második törvényéhez, amely így szól:” a Naptól egy bolygóhoz húzott
vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol”

Ami még ismeretlen maradt, az a kapcsolat a bolygók pályái és egymás között. Több éves munka,
megfigyelések és számítások után felfedezte a harmadik és legfontosabb törvényt, amely a bolygó
mozgását irányítja, és azt mondja: „a bolygók keringési idejeinek négyzetei úgy aránylanak
egymáshoz, mint az ellipszispályák fél nagytengelyeinek köbei”. Ez a harmadik törvény a
legösszetettebb és legbonyolultabb, és harmonikus törvénynek hívták. Ezzel sikerült jobban megérteni
a csillagok mozgását a Naprendszerben.