Szénhidrátok kimutatása

A szénhidrátok a természetben leggyakrabban előforduló szénvegyületek.

A szénhidrátokat négy csoportra osztjuk:
 monoszacharidok
 di és oligoszacharidok
 poliszacharidok
Monoszacharidok (egyszerű cukrok): 3-7 szénatomot tartalmazó polihidroxi aldehidek (aldóz)
vagy polihidroxi ketonok (ketóz). Vízben jól oldódnak, édes ízűek. Oldott állapotban a
cukormolekulák nagy része gyűrűs formában van jelen, csak kis részük van nyílt láncú
alakban. A gyűrűvé záródás során az oxocsoportból kialakuló hidroxil csoportot glikozidos
OH csoportnak nevezzük.
Diszacharidok: két monoszacharidból képződnek vízkilépés közben, édes ízűek, vízben
oldhatóak.
Oligoszacharidok: 3-10/12 monomerből épülnek fel. Természetben ritkán fordulnak elő.
Poliszacharidok: Több száz illetve több ezer monoszacharid egységből (monomer) épülnek
fel. Vízben nem oldódnak és nem édes ízűek. Tartaléktápanyagok (keményítő) és vázanyagok
(cellulóz).
Szénhidrátok reakciói:
Redukáló cukrok kimutatása Fehling próbával: egy szénhidrát redukáló, ha szabad
glikozidos OH csoportot tartalmaz. A glikozidos OH csoport mentén a gyűrű felnyílhat és a
molekula nyílt láncú oxovegyületté alakul, mely a Cu(II)- iont Cu(I)-ionná redukálja.

1:1 arányban a Fehling I és a Fehling II felhasználásával elkészítjük a Fehling reagenst. Egy

kémcsőben a vizsgálandó anyagot és a Fehling reagenst szintén 1:1 arányban elegyítjük, majd
forrásig hevítjük a kémcső tartalmát. Pozitív a reakció esetén vörösödő csapadék válik le.

Aldózok és ketózok megkülönböztetése Selivanov próbával: A ketózok rezorcin sósavas

oldatával főzve vörös színeződést adnak. A Selivanov próbát hosszabb idő elteltével az
aldózok is adják. 5 csepp Selivanov reagenshez (rezorcin sósavas oldata) 5 csepp vizsgálandó
oldatot adunk. Forrásig melegítve az elegy megvörösödik.

A keményítő kimutatása jód próbával: A keményítőt, hidrolizált kemyényítőt és maltózt

tartalmazó kémcsőbe néhány csepp kálium-jodidos jódoldatot adunk és a kémcső tartalmát
összerázzuk.