Lipidek vizsgálata

A lipidek az élő szervezet vízben oldhatatlan, szerves oldószerben oldódó anyagai: hosszú láncú szénhidrogének,
alkoholok, aldehidek, zsírsavak, gliceridek, foszfolipidek, glikolipidek, szulfolipidek, zsírban oldódó vitaminok,
szteroidok.
1 Gyakorlatok zsírokkal, olajokkal
A zsírok és olajok, az úgynevezett neutrális zsírok csoportjába tartozó anyagok, kémia szerkezetüket tekintve
trigliceridek, vagyis a glicerinnek három zsírsavval (azaz nagy szénatomszámú karbonsavval) képezett észterei.
Zsírok/olajok oldása:
A zsírok és olajok vízben nem, apoláros oldószerekben viszont jól oldódnak.
Anyagok: zsír (vagy olaj), víz, alkohol, benzin, éter, kloroform.
Eszközök: kémcsövek (5db), kémcsőállvány.
Kísérlet: Öt kémcsőbe tegyünk kevés zsírt (vagy olajat), és öntsünk a kémcsövekbe külön-külön vizet, alkoholt,
benzint, étert illetve kloroformot! Összerázás után figyeljük meg milyen mértékű az oldódás a vizsgált
oldószerekben!
2 Az epe vizsgálata
Az emésztés során fontos szerepe van a májsejtek által kiválasztott epének. A zsírok emésztése és felszívódása
epe hiányában nem valósul meg.
Az epe számos összetevőt tartalmaz, melyek közül az következő kísérletek során tanulmányozott lipidek: az
epesavak sói, az epefestékek, a koleszterin és a lecitin a legjelentősebbek. Ezen anyagok többségének vérbeli,
illetve vizeletbeli koncentrációja fontos információt szolgáltathat számos betegség diagnózisa során. Egyes
megbetegedések közös tünete a sárgaság. A bőrt jellegzetes sárgára színező, intoxikációt okozó anyag a bilirubin
egy epefesték, ami a betegek vérében a normálisnál nagyobb mennyiségben fordul elő.

2.1 Epefestékek reakciói

Az epefestékeknek a hemoglobin hem részének bomlástermékeit nevezzük, a májban termelődő biliverdint és a
bilirubint (1 ábra). Az epefestékek kimutatása oxidációs reakción alapul. A bilirubint oxidálva ugyanis
különböző színes bilirubin-származékok keletkeznek, például a zöld biliverdin, a kék bilicianin, vagy a sárga
koletelin. Az alábbi két próba során az oxidáló reagensként tömény salétromsavat használunk.

1. ábra A bilirubin szerkezeti képlete

Gmelin-próba
Az epefestékek oldatbeli jelenlétére a különböző mértékben oxidálódott termékeik okozta jellegzetes zöld, kék,
ibolya, vörös és sárga gyűrűk kialakulása utal a próba során.
Anyagok: epe, tömény salétromsav.
Eszközök: kémcsövek, kémcsőállvány.
Feladat: Egy kémcsőbe egyujjnyi desztillált vízzel kb. ötszörösére hígított epét öntünk, majd óvatosan
alárétegezünk kb. egyujjnyi tömény salétromsavat, oly módon, hogy - a kémcsövet ferdén tartva– a falán
végigfolyatva öntjük a tömény savat az oldat alá. A kémcső tartalmát NE keverjük össze, helyezzük óvatosan a
kémcsőállványba és hagyjuk állni néhány percet, hogy lejátszódjon a reakció! Figyeljük meg és rögzítsük a
jegyzőkönyvben a folyadékok határán keletkező epesav- és fehérje-csapadék, valamint a jellegzetes epefesték-
gyűrűk színeit!

Szűrőpapír próba
A szűrőpapír az epefestéket még híg oldatból is megköti. A szűrőpapíron megkötődött, ezáltal „koncentrált”
epefesték molekulákat oxidáljuk, a reakció a kiterített szűrőpapíron játszódik le, innen kapta a próba a nevét.
Anyagok: epe, tömény salétromsav, szűrőpapír.
Eszközök: főzőpoharak, üvegtölcsér, szűrőkarika, állvány, üveglap
Feladat: Egy szűrőpapíron az epét akár többször átszűrjük. Ezután a szűrőpapírt egy üveglapra kiterítjük és a
közepére tömény salétromsavat cseppentünk. Pár perc elteltével figyeljük meg a tömény salétromsav csepp körül
kialakuló epefesték-gyűrűket! Jegyezzük fel a jegyzőkönyvben az egyes gyűrűk színét a szűrőpapír közepétől a
széle felé haladva!

2.2 Epesavak reakciói

Az epesavak fontosabb képviselőinek szerkezete látható a 2. ábrán. Feladatuk a zsírok emulgeálása, a zsírbontó
enzimek aktiválása. A szervezetben koleszterinből képződnek egy bonyolult reakciósorozatban, melyben
elsőként kólsav keletkezik. A glikokólsav és taurokólsav a kólsav származékai, melyekben a kólsav
karboxilcsoportjához amid kötéssel glicin illetve taurin kapcsolódik. Mivel az epe lúgos kémhatású, az epesavak
az epében anionként fordulnak elő, azaz kolát, taurokolát és glikokolát formában találhatók meg.

2. ábra Egyes epesavak szerkezeti képlete

Az epesavak kimutatására alkalmas a Pettenkoffer-próba és a felületi feszültség próba.

Pettenkoffer-reakció
A Pettenkoffer-reakció azon alapul, hogy a kólsav reakcióba lép a szacharózból tömény kénsav hatására képződő
oximetil-furfurollal, s e reakció során vöröses-ibolya színű vegyület keletkezik.
Anyagok: epe, 10%-os szacharóz oldat, tömény kénsav.
Eszközök: kémcső, kémcsőállvány.
Feladat: Egy kémcsőbe kétujjnyi desztillált vízzel kb. ötszörösére hígított epét töltünk, majd 1-2 csepp
szacharóz oldatot adunk hozzá, és alaposan összekeverjük a kémcső tartalmát. Végül óvatosan kb. egyujjnyi
tömény kénsavat rétegezünk alá: a kémcsövet ferdén tartjuk és a falán végigfolyatva öntjük közvetlenül az
üvegből a tömény savat az oldat alá. A kémcső tartalmát össze nem keverve óvatosan helyezzük a
kémcsőállványba és hagyjuk állni néhány percig, hogy lejátszódjon a reakció! Figyeljük meg és jegyezzük fel a
jegyzőkönyvben a két folyadékfázis határán kialakuló jellegzetes színt! Folyamatos hűtés közben, például
csapvizet a kémcső falára folyatva, óvatosan keverjük össze a kémcső tartalmát! Figyeljük meg az oldat színét!

Felületi feszültség próba

A felületi feszültség próba az epesavak felületi feszültség csökkentő hatásán alapul. A próba nagyon érzékeny,
még húszezerszeres hígítás esetén is alkalmas az epesavak kimutatására (KANDRA 2006).
Anyagok: epe, desztillált víz, kénpor.
Eszközök: kémcsövek (3 db), kémcsőállvány, főzőpohár.
Feladat: Három kémcsőbe epesavat különböző koncentrációban tartalmazó oldatokat töltünk: az elsőbe kb. 10
ml desztillált vizet, a másodikba kb. 10 ml vízzel erősen hígított epét (víz:epe 5:1), a harmadikba pedig 10 ml
vízzel gyengén hígított epét (víz:epe 1:0,5). Mindhárom folyadékot tartalmazó kémcsövet hideg vízzel teli
főzőpohárba állítjuk. Ezután a folyadékok felületére kénport szórunk. Vizsgáljuk meg, hogy a kénpor
fennmarad-e a folyadék felszínén illetve milyen gyorsan süllyed a folyadékban!
Várakozások szerint a kénpor a víz felületén marad. Az epesavat tartalmazó oldatokban viszont az epesavak
felületi feszültség csökkentő hatása miatt a kénpor lesüllyed a kémcső aljára. Minél több epét (s így epesavat)
tartalmaz a folyadék, annál gyorsabban.

Ellenőrző kérdések
1. Jellemezze a lipidek oldhatóságát! Milyen oldószerekben oldódnak jól, és mely oldószerekben alig? Soroljon
fel példákat!
2. Mi az epe szerepe? Sorolja fel az epében előforduló legfontosabb lipideket!
3. Milyen anyagok tartoznak az epefestékek csoportjába? Milyen reakción alapul a kimutatásuk? Ismertessen
egy próbát, ami a kimutatásukra alkalmas! Sorolja fel a szükséges eszközöket és vegyszereket, és röviden
ismertesse a kivitelezés módját! Mit tapasztalunk pozitív próba esetén?
4. Jellemezze az epesavakat (szerkezet, élettani szerep) és nevezzen meg néhányat az ebbe a csoportba tartozó
anyagok közül!
5. Mely anyagok kimutatására alkalmas a felületi feszültség próba? Mi alapul a módszer és hogyan kell
kivitelezni?
6. Milyen anyagok mutathatók ki a Pettenkoffer próba segítségével? Sorolja fel a szükséges vegyszereket, és
röviden ismertesse a kivitelezés módját! Mit tapasztalunk pozitív próba esetén?