Értelmezd Kosztolányi novelláját egy nem jól működő házasságról!

„Legjobb nem törődni vele” - mondja a mű végén az ezredes. Hogyan

értelmezhető ez a mondat az események tükrében? Milyen szerepet
játszik a műben a gyűrű? Milyen módon ismerteti az író az ezredes és
feleségé házasságának hátterét? Megoldásod 400–800 szó terjedelmű
legyen!

Kosztolányi Dezső: Az ezredesné sebe

A háborúban, amikor az emberek úgy elhányták tagjaikat, mint a

rendetlenül vetkőzők a kabátjukat, cipőjüket - egy fejet itt, egy felsőkart, egy
combot amott -, az ezredesné is megsebesült.

Ez a tűzvonal mögött történt.

A katonák a hegyi patakból néhány pisztrángot fogtak, s az ezredesnek

adták.

Délelőtt az ezredesné tisztogatta a halat, a konyhakés véletlenül beleszaladt

gyűrűsujjába, mély sebet szántott a húsába.

Az ebédnél az ezredorvos látta, hogy az ezredesné liliomkezét csúf rongykötés

ékteleníti el, s már átszivárog rajta a megfeketedett vér.

Azonnal kezébe fogta a könnyű, szinte súlytalan kezet. Kibontotta a kötést.

Nézegette a sebet. Így szólt:

- Ezt kezelni kell. Rendesen be kell kötni. Ebéd után majd jöjjön át hozzám.

A rögtönzött hadikórház, mely egy parasztkunyhó földes, gerendás

szobájában székelt, teljes segédlettel várta az előkelő sebesültet. Ápolók,
orvosok sorakoztak föl vigyázzban. Az ő sorfalaik között vonult be az
ezredesné. Magas, fiatal asszony volt, szénfekete hajjal, sötétkék szemekkel.

Az ezredorvos még egyszer megvizsgálta a sebet. Mindenekelőtt lehúzta az

ezredesné ujjáról a jegygyűrűt, mert ez vérkeringési zavart okozhat, s így a
seb gyógyulását késleltetheti. El is tiltotta egy időre a jegygyűrű viselésétől.
Az ezredesné a jegygyűrűt kistáskájába csúsztatta.
Aztán az ezredorvos annak rendje és módja szerint a seb kezeléséhez látott.
Megfürdette éterben1 az ujjat, mint valami csecsemőt, majd pólyát készített
gézből, vattából, gyöngéden bekötözte, rózsaszín tapasz-szalagokkal
ragasztva le a pólyát.

- Holnap majd megint jöjjön át - mondta az ezredesnének.

Az szorgalmasan járt a kezelésre, minden áldott nap délben.

Egy ütközet után súlyos sebesülteket hoztak a tűzvonalból. Az ezredorvos

reggeltől estig operált. Este a főorvos jelentkezett:

- Ha megengedné, méltóságos asszonyom, ma én kezelném.

Máskor, egy reggel, az alorvos - sötét bőrű, kun fiú - katonásan összeverte
előtte bokáit.

- Alázatos tisztelettel jelentkezem a kezelésre, mert tízkor előremegyünk.

Később már naponta háromszor kötötték át sebét: reggel az alorvos, délben

az ezredorvos, este a főorvos. Negyedikül egy orvosnövendék is fölajánlotta
szolgálatát, egy félénk, szőke fiú, alig huszonhárom éves. Ez rendszerint
vacsora után, éjjel tízkor helyezte rá a kötést.

Mindegyik ragaszkodott a maga szerzett jogához, s az ezredesné sokkal

nyájasabb volt, semhogy megsértse őket, s visszautasítsa figyelmüket.

Hetek múltak el, három hét, négy hét. Azok a katonák, akik egy hónappal
ezelőtt mell-lövést kaptak, föllábadtak, ismét jelentkeztek az ezrednél, sokan
elestek közülük, de az ezredesné még mindig kötést hordott a gyűrűsujján,
kifogástalan, patyolatfehér orvosi kötést.

Az ura deresedő, sovány férfi volt, ötven év felé járó, hallgatag és szórakozott.
Egyszer a felesége ujjára tekintett.

- Mi az - mondta -, a te ujjad még mindig nem gyógyult meg?

1
a régi orvoslásban fertőtlenítő és altatószerül használt folyadék
- Rossz helyen van a seb - magyarázta az ezredesné -, a hajlító izomnál, a
felső ujjperc savós hüvelyénél. Az ilyen sebek lassabban hegednek.

- De már több, mint egy hónapja - tűnődött az ezredes, s az ezredorvosra

tekintett. - Te, nincs itt valami fertőzés? Nem kellene tetanuszoltást adni?

Az ezredorvos föltárta az ujjat, hogy a férj is lássa: a seb tiszta volt, rózsás és
friss, de a sarjadzás folyamata még meg sem indult.

Mégis nyugtalanította a dolog az ezredest. Amikor a tűzvonalon csönd volt,

áthajtatott egy közeli városkába, egy rendes hadikórházba, egy kőkórházba.
Ott megmutatta felesége sebét a főtörzsorvosnak.

A főtörzsorvos, aki a békében sebészeti klinikát vezetett, öreg ember volt, túl
a hatvanon. Száraz kezében oly tárgyilagos közönnyel tartotta az ezredesné
ujját, akár egy közvitéz ujját.

- Hát igen - mondta -, semmi baj. Meg fog gyógyulni. Kötözték?

- Hogyne - válaszolta az asszony mohón -, mindennap többször is.

- Hányszor?

- Háromszor. Néha négyszer is - dadogott az asszony.

- Úgy - szólt a főtörzsorvos. - Dobja le a kötést, és hagyja szabadon. Legjobb

nem törődni vele. Legjobb nem nyúlni hozzá. Engedje meggyógyulni ezt a
szegény sebet. Mert tessék megjegyezni, méltóságos asszonyom, hogy az
emberi szervezet csodálatosan szívós, ellenálló, kibír az mindent,
srapnelszilánkot2, fertőzést, dumdum-golyót3 is, de ennyi kezelést, ennyi -
hogy is mondjam csak? - figyelmet már nem bír el.

Mosolygott a főtörzsorvos, s a férjre pillantott. Az lesütötte szemét.

2
olyan tüzérségi lövedék, amely a cél fölött robbant, és területét a töltelék ólomgolyóival és a
burkolatának szilánkjaival árasztotta el
3
a hegyén a burkától megfosztott. a találatkor a szétvágódó ólommal súlyos sebet ejtő
puskagolyó
Hazafelé hajtattak a szeptemberi alkonyatban. Egy vén póttartalékos ült a
bakon. Ők hátul, egymás mellett, tisztiköpennyel takaródzva. Egy szót se
szóltak.

Az ezredes a félúton, amikor már egészen besötétedett, ezt mondta:

- Legjobb nem törődni vele, fiam. Legjobb nem nyúlni hozzá.

- Igen - felelte az asszony egy kis szünet után, és valahová nézett.

Az őszi csillagokra nézett, melyek messze-messze, elérhetetlen magasságban

ragyogtak feje fölött.

Este a vacsoránál már nem volt ott ujján a kötés. Mindnyájan észrevették
ezt, az ezredorvos, a főorvos, az alorvos, az orvosnövendék is. De nem
beszéltek erről. Az ezredes és ezredesné is hallgatott. Vacsora után az
orvosnövendék mandolinozott4.

Harmadnap a seb begyógyult. Negyednap aztán feltűnt az ezredesné ujján -

szomorú aranyfénnyel - a karikagyűrű.

1930

4
lapos, húros hangszer
 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AZ EZREDESNÉ SEBE - EGY LEHETSÉGES
ÉRTELMEZÉS

(BEVEZETÉS) A líra, a széppróza, a fordítás és az esszéírás területén

egyaránt a nyugatosok egyik legkiemelkedőbb alkotója. Életműve folytatható
és ösztönző hagyománynak bizonyult a XX. századi magyar irodalom további
alakulástörténetében, művészete folytonosságot teremt a modernség
klasszikus és kései szakasza közt. Pályájának első szakasza a klasszikus
modernség kereteiben értelmezhető, még későbbi prózai és lírai alkotásaiban,
művészet -, nyelv- és személyiségfelfogásában feltűnik az avantgárd utáni
későmodernség tapasztalata. Életműve esztétikai vonatkozásában a Mallarmé
és Rilke képviselte poétikai irányzattal rokonítható. Az esztétikumot és a
nyelviséget előtérbe helyező művészetfelfogásától egyaránt távol áll Ady
messianizmusa és Babits erkölcsössége. „Homo aestheticus” – a szépség
embere: Kosztolányi gyakran jellemezte magát e kifejezéssel, szembeállítva
saját törekvéseit a szüntelenül erkölcsöt prédikáló, közügyekben sürgő-forgó,
magasztos jelszavakat hangoztató homo moralis-okkal. Megvetette azt a fajta
irodalmat, amely „nagy kérdéseket” tárgyal, a háború, a házasság, egy egész
nép vagy akár az emberiség sorskérdéseit. Esti Kornél ennek a
magatartásnak a megjelenítője. Az élet apró rezdüléseiben látja meg az élet
lényegét, s a megírásra váró, megírásra érdemes témát. Kosztolányi Dezső
alkotóművészetét korunk egyre jelentősebbnek véli, újra felfedezi. Elbeszélői
technikája, időmotívumai már a posztmodern próza előszelének is tekinthető.

(CÍM) Az ezredesné sebe egy témamegjelölő címnek tűnik, de később

kiderül, hogy ez szimbolikus is lehet, mert az ezredesnének más jellegű sebe
is van, amelyik nem gyógyul be, amely nem más, mint a kapcsolata a férjével.
Így bizonyos szempontból a cím félrevezető is, vagy legalábbis átértelmeződik
a mű végére.

(MŰFAJ) Kosztolányi kisepikai alkotása viszonylag rövid terjedelmű,

melynek cselekménye egy szálon fut. Kevés szereplője van, a csattanós
befejezés, és a többi jellemző is arra utal, hogy egy klasszikus novelláról van
szó.
 (NOVELLATÍPUS) Ha a novella műfaján belül el akarjuk helyezni, akkor
lélektani novelláról van szó. Az ebbe a típusba tartozó művek nem feltétlenül
rendelkeznek valódi cselekménnyel, inkább a szereplő lélektani folyamatait
állítják középpontba, gyakran belső nézőpontból ábrázolva a főhős
gondolatait, érzéseit, vagy éppen csak sejtetik tetteinek motivációját. Freud, a
bécsi pszichológus hatására az írók a 20. század elején egyre több figyelmet
fordítottak a belső folyamatokra, és a lélek történéseit is megjelenítették
műveikben. Kosztolányira is erősen hatott a pszichoanalízis, és több művében
és regényeiben is kamatoztatta annak eredményeit. Ebben a novellában
leginkább az ezredesné lelkivilágának működésére találunk nyomokat (vágyik
a figyelemre, amit a sebe miatt megkap), de a férje és a katonák érzéseire is
kapunk utalásokat.

(SZERKEZET) A mű bevezetése nagyon rövid, már-már közepébe vágó,

hiszen az első három mondatból már megismerjük a fontosabb körülményeket
és a főszereplőt. Ezután rögtön meg is történik a fő konfliktus, az ezredesné
elvágja az ujját, amit kezelni kell. A bonyodalom kissé szokatlan, mert
tulajdonképpen ismétlődő motívumokból áll (fokozásos szerkesztés), hiszen a
sebet mindennap más köti újra. Az író ezzel is fel akarja hívni a figyelmet
arra, hogy ez egy lényeges elem, amelynek fontos jelentése van a mű
értelmezése szempontjából. Az ezredesné nem akarja, hogy meggyógyuljon a
sebe, és a katonák is örömmel szentelnek figyelmet a közelükben lévő nőnek.
A tetőpont során a főtörzsorvos vizsgálja meg a sebet, aki megtiltja a további
kötözést, ezzel vége szakad a folyamatosan ismétlődő eseményeknek. A
megoldás során az ezredesné visszateszi a gyűrűjét, amivel elfogadja, hogy
számára az egyik seb begyógyul (a kezén), míg a másik (a férjével való
kapcsolata) nem. Ezt erősíti az ezredes megjegyzése: „Legjobb nem törődni
vele”.

(HANGULAT) A novella hangulata nem drámai, bár háborús

környezetben játszódik. Sőt kissé idillikus képet mutat, hiszen az ezredesné
és a katonák a kötözés közben elfelejtik a hétköznapjaik problémáit, azonban
ez hirtelen véget ér. Az ezredes fentebb említett megszólalását nem szánja
ironikusnak, de mi olvasók annak érzékeljük, mert rámutat arra, hogy a
hétköznapi idill mögött gyakran mélyebb problémák húzódnak meg.

(AZ ELBESZÉLŐ) Az elbeszélő a háttérben marad, kívülálló; általában

nem fűz véleményt az eseményekhez, nem értékeli a szereplők cselekedeteit,
gondolatait. Az elbeszélő háttérbe szorulása a befogadót helyezi előtérbe,
megnő a jelentősége a befogadó, az olvasó elvárásainak, véleményének,
ítéletének. Az ilyen típusú művek óhatatlanul vitára, véleményalkotásra,
interpretációra késztetik a befogadót. Kosztolányi írásművészetére jellemző,
hogy nem látunk bele a szereplők tudatába, hanem tetteikből,
megnyilvánulásaikból kell megértenünk, mi megy végbe a lelkükben.

A dramatikus E/3. személyű nézőpont is ezt szolgálja. Mintha csak egy

filmet néznénk, látjuk és halljuk, hogy mi történik, de nem hatolunk be egy
karakternek sem az elméjébe, nem ismertetjük, hogy mit gondolnak vagy
éreznek. Ez egy nagyon kötött forma, távolságtartó, de azt kívánja
érzékeltetni, hogy sokszor egy személy maga sem tudná megmondani, milyen
belső folyamatok zajlanak a cselekedeteik mögött. Ilyen pl. a férj reakciója:
„Mégis nyugtalanította a dolog az ezredest.” Nincs kimondva, de valószínűleg
nemcsak a seb, hanem más is nyugtalanítja, amire csak finom utalások
vannak.

(HELYSZÍN) A háború nagyon sokszor többletjelentéssel gazdagítja a

műveket, de itt különösebb szerepe nincsen, de valószerűvé teszi a novellát. A
helyszín nem pontosított, de a világháború környezetét idézi fel: „Ez a
tűzvonal mögött történt.”

(IDŐ) A mű időtartama körülbelül egy hónap, ennyi ideig kötözgetik az

ezredesné sebét: „Hetek múltak el, három hét, négy hét.” A novellák általában
korlátozott időkereteken belül zajlanak, egy-két nap alatt, ez szokatlan, de
csak a fokozás miatt ilyen széles időt fog át a cselekmény. A lényeges részek
pár óra alatt mennek végbe.

(SZEREPLŐK) A főszereplő a címben jelölt ezredesné, aki valószínűleg

szép, vonzó nő, a külsejére egyedül a liliomkéz szó utal az elején, ami a
szépségét mutathatja. Kosztolányira jellemző az információk fokozatos
adagolása, és a sejtés később beigazolódik: „Magas, fiatal asszony volt,
szénfekete hajjal, sötétkék szemekkel.” Ez az oka annak, hogy ilyen sokan
akarják látogatni őt. Az idős ezredessel nem lehet jó a házasságuk, erre utal a
szomorú aranyfény, ami a gyűrűn megjelenik a novella végén.

(JELKÉPEK, SZIMBÓLUMOK) A gyűrű a jelképe az ezredesné

kötöttségeinek, amiket a seb miatt egy ideig letehet, és ami a férjével való
kapcsolatát jelképezi, ez kerül vissza a végén az ujjára. Ez az, amibe bele kell
törődnie, és amivel „legjobb nem foglalkozni”. Az ezredesnének bele kell
nyugodnia változtathatatlan sorsába, és vágyainak elfojtásába.

(BEFEJEZÉS) A megtört sorsok, az ironikus szemlélet Kosztolányi

kedvelt témája volt novelláiban is (Esti Kornél történetei), ez Az ezredesné
sebe című műben is jól tetten érhető. A lélektani szemlélet végigvonul a
művön, ahogy lassan kibontakozik egy boldogtalan házasság története,
melynek tragédiája a boldogtalanságba való belenyugvás, a „nem törődés”.
Az apró utalások, a gesztusok során a figyelmes olvasó megértheti a
szereplők reakcióit, és eldöntheti, hogyan ítéli meg a történteket. Én úgy
vélem, hogy egy kapcsolat attól működik, ha törődünk vele, és éppen az
okozza a problémákat, ha nem foglalkozunk azok megoldásával. Itt éppen az
ellenkezője történik, melyhez hasonlóan működő emberi viszonyokra még ma
is rengeteg példát látunk, mondanivalója így most is aktuális.