Cirkuláris kérdések

Cirkuláris kérdések

A cirkuláris kérdések technikáját a rendszerszemléletű Milánói Iskola követői (többek között

Selvini Palazzoli) dolgozták ki. Ez a technika nagymértékben elősegítheti, hogy egy adott
kapcsolati kontextusban ús perspektívák és információk jelenjenek meg.

A cirkuláris kérdések gyakran jóval hatásosabbak, mint a direkt kérdések. Ahelyett, hogy ezt
kérdeznénk: „Miért nem szól hozzá a témához?”, feltehetjük így is a kérdést: „Mit gondol,
hogyan hat a hallgatása a többiekre?” Így a hallgatást emeljük ki üzenetként, és nem
konfrontálunk.
A cirkuláris kérdések esetében a direkt kérdéseket fogalmazzuk át, vagy helyezzük másik
kontextusba (re-framing).

A kérdések alapproblémája:
⇨ Minden kérdés tartalmaz már eleve egy kijelentést is (feltételezést, szemrehányást,
elvárást, gyanút, stb.). Nincs semleges kérdés! Pl. a „Mit keresel?” kérdéssel eleve
feltételezzük, hogy az illető keres vagy nem talál valamit, és a hangszínnel még
minősíthetünk is (pl. ingerültséget fejezhetünk ki azért, mert már megint elveszített
valamit). Ez a „rejtett” kijelentés gyakran ellenállást vált ki.
⇨ A kérdések mindig kikényszerítik a választ.

Ezzel szemben a cirkuláris kérdések hatása:

⇨ Üzenetet közvetítenek anélkül, hogy tolakodóak lennének.
⇨ Explorálnak és befolyásolják a kommunikációs- és magatartásmintákat.
⇨ Elősegítik a perspektívaváltást.
⇨ Láthatóvá teszik a feltevéseket és sejtéseket, amelyeket másoknak tulajdonítunk.
⇨ Arra szólítanak fel, hogy ne saját magunkról beszéljünk, hanem képzeljük el, hogy
milyen lehet a helyzet a másik nézőpontjából.

Célja: távolságteremtés (az érintett váljon saját helyzete megfigyelőjévé!).

Variációk:
⇨ A kontextus kibővítése / érdekek tisztázása: „A kollégái szempontjából vajon még
kik a részesei a problémának? Ki érdekelt még a projektben? Kinek mi az érdeke?”

⇨ Probléma-funkció: „Tegyük fel, hogy ez a problémája megszűnik. Mi lenne akkor a

problémája?

⇨ Ok / kauzalitás: „Miben látja a probléma valódi gyökerét?”

⇨ Kivételekre vonatkozó kérdés: „Legutóbb mikor nem jelentkezett a probléma? Mi

volt akkor más?”

⇨ Kapcsolódások megvilágítása: „Mit kellene A-nak tennie ahhoz, hogy B is részt

vegyen a dologban?”

#1
Cirkuláris kérdések

⇨ Érdekeltségre vonatkozó kérdések: „Ki mit nem szeretne?” (az érzékeny pontok
megnevezése) „Kinek áll érdekében a probléma fenntartása?”

⇨ Hipotetikus / választási lehetőségek: „Tegyük fel, hogy a részlegen mindenki nyíltan

elmondaná a kifogásait. Vajon ki, hogyan reagálna?”

⇨ Nonverbalitásra vonatkozó kérdés: „Hogyan értékeli a kollégák hallgatását:

beleegyezésként, vagy inkább a közös megoldás tagadásaként?”

⇨ Kapcsolati és tárgyi szint különválasztása: „Ön szerint a fáradozásunk, hogy

előrébb jussunk a probléma megoldásában hány százalékban tárgyi, és hány
százalékban kapcsolati (pl. kommunikációs) probléma?”

⇨ Ajánlattételi kérdés: „Tegyük fel, hogy egy moderátor jól tudná irányítani a nehéz
tárgyalásokat. Akkor vajon a zárkózott felek megnyílnának?”

⇨ Buktatókra vonatkozó kérdések: „Mit kellene tennie ahhoz, hogy a projekt /

vállalkozás biztosan hajótörést szenvedjen / kudarcot valljon?” „Hogyan lehetne a
helyzet még rosszabb?” (Alapfeltevés: fontosabb, hogy ismerjük a lényeges
buktatókat, mint hogy végiggondoljuk, mi újat, mi mást tehetnénk!)

⇨ Csoda-kérdés: „Ki ismerné fel először, ha valamilyen csoda folytán eltűnne ez a

probléma? Ki mivel járult ehhez hozzá?”

⇨ Jövőre irányuló kérdések: „Milyen lesz a munkával való elégedettségi szintje 6

hónap múlva?”

⇨ Visszaesésre vonatkozó kérdések: „Mit kellene tenni ahhoz, hogy a probléma sikeres
megoldása után a jövőben újból visszaessünk?”

Átértelmezések:
1. A problémahelyzet elemzése (a probléma leírása);
2. A problémahelyzet lehetőleg minél több pozitív funkciójának összegyűjtése az egyes
résztvevők és a rendszer szempontjából;
3. A klienst leginkább érintő pozitív funkció kiválasztása;
4. Az új nézőpont alapján a következő lépések megtervezése.

#2