11.

A századforduló színházi reformerei, a színpadi avantgárd

játékstílusai
 Színpadi avantgárd főbb irányzatai, európai alkotói
 E. G. Craig és V. Mejerhold színházművészete
- Wagner, Appia, Craig, Herry, Artaud, Mejerhold (1db részletesebben)
- avantgard a színházban
- stilizálás: a lényegi dolgok, felszín alatti, rejtett vonások megragadása
- pl. párhuzam; (irányzatai, rövid ideig tartó, de hatásos munkálkodások, pont, ahogy ezeknél a
színházi szakembereknél – többen merítettek ihletet belőlük)
- Mejerhold; Übermarionett – a színész feladatai, a rendezők gondolatai a színészekről (Mennyire
kell a színész? Mennyire kell átélni? Diderot<->Sztanyiszlavszkij – különböző elképzelések
alakultak ki ezzel kapcsolatban, de egyik sem maradt fenn – a színészt pótolni kell egy bábuval,
mert a színésznek nem elég jó a fizikuma, erőnléte, koncentrációja, stb.)

1. Színpadi avantgárd főbb irányzatai, európai alkotói

A századforduló legfőbb színházi reformja, törekvése a naturalizmussal való szembefordulás,
vagyis antinaturalizmus (1890-es évektől). Az antinaturalista színház egy gyűjtő fogalom,
mindazon elképzelésekre, amelyek elutasítják a naturalista ábrázolásmódot, azaz a valóság
pontos megjelenítését a színpadon. Ide tartoznak az avantgárd izmusokhoz kapcsolódó
színházművészeti elméletek és kezdeményezések (pl. futurizmus, expresszionizmus, stb.).
Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása, új kifejezésformák keresése.

Richard Wagner (a zeneszerző)

Német zeneszerző, karmester, esztéta, a 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a
német opera megreformálója (színpadi kísérőzenét, kamarazenei-és kórusműveket szerzett,
dalokat, áriákat, zongoradarabokat írt át, hangszereléseket végzett, stb.) A szöveget, a zenét és
a színpadi cselekményt elválaszthatatlan egységként alkalmazta és jellemző volt nála az
énekbeszéd. Fiatalabb korában tragédiákat is írt.

Adolphe Appia (és az üres tér)

A svájci rendező „megújította a színpadi teret”. Úgy gondolta, hogy a kulisszaszínpad gátolja
a színész mozgását, ezért egy üres térre van szükség, ahol a színész maga teremti meg a
hangsúlyokat. 3 dimenziós játékfelületeket használt (lépcsők, dobogók, kockák, lejtők),
fontosnak tartotta a szín szimbolikát és az „aranymetszés” alkalmazását. Wagner zenéit
tanulmányozta, melynek hatására A zene és a rendezés című könyvében azt fogalmazta meg,
hogy az előadás a zenéből születik, és azzal is ér véget. A tér a zene fizikai megjelenési
formája, a zene hozza létre, és a rendezőnek az a feladata, hogy a színészen keresztül
megvalósítsa ezt az átvitelt.
Alfred Jerry (az abszurd dráma atyja)
Abszurd: a logika felborítása valamilyen képzeletbeli hihetetlen jelenséggel/ jelenségek
kapcsolatával, tehát váratlanul hat, meghökkentő.
Jerry francia drámaíró, 15 évesen írta meg, Übü király című drámáját. A címszereplőt utált
tanáráról mintázta és felruházta a hálátlanság, gyávaság, kapzsiság tulajdonságával. Egy
visszataszító, gyilkos, zsarnok, gyermeteg alak. Megosztó, botrányt kavaró előadás volt, a
később kialakuló szürrealista és absztrakt drámák, valamint az Artaud-féle kegyetlen színház
bölcsője.

Antonin Artaud (kegyetlen színháza)

Egy Bali-szigeti táncelőadás hatására mágikus-teátrális színházi modellt alkotott, amellyel
leginkább a tudatalattira akart hatni. Célja a kulturális, mágikus gyökerekhez való visszatérés,
amellyel a nézőt a maga teljességében szólítja meg, birtokba veszi, megrohanja érzékeit,
idegeit – magát az érzékeny emberi lelket. A szöveget szinte elvetette, mivel a szavak
jelentéseket zárnak magukba, így csak megbénítják a gondolkodást. Archetípusokat, bábokat,
törzsi hangsorokat alkalmazott csupán. A színész életre kelt báb volt, az élményt az ő intenzív
jelenléte tette teljessé a néző számára. Nem volt színpad, az egész teremre kiterjedt a felépülő
előadás, amely képek, zajok, mozgás és fény egyvelege volt.

2. E. G. Craig és V. Mejerhold színházművészete

Edward Gordon Craig (és az übermarionett)
Rendezőközpontú látásmóddal rendelkezett. Azt vallotta, hogy a színésznek olyannak kell
lennie, mint egy tökéletes báb, übermarionett, amely csak egy eleme az előadásnak. Nem az a
lényeg, hogy átélje és megszemélyesítse a szerepet, hanem az, hogy reprezentálja.
Sokat foglalkozott a színpadképpel, különösen a díszlettel és a világítással. Az ő nevéhez
fűződik a „kinetikus színház” fogalma is, vagyis a csak színpadi téren és fényen alapuló
színház, ahol lépcsőkkel és hasábokkal, padlóból és mennyezetből kitüremkedő majd
visszahúzódó elemekkel újabb és újabb formákat tudtak kialakítani. Sebastiano Serlio Scene
című rajzát próbálta színpadi térben megvalósítani, de ez inkább vízió volt, csak paravánokat
használt.

Vsevolod Mejerhold (és a biomechanika)

Sztanyiszlavszkij volt rá nagy hatással, aki szakított a díszlettel és a színpadi térrel, új,
egyszerűbb és kifejezőbb színpadképet alakított ki. Próbálta megvalósítani a jelzésszintű
ábrázolást. Mejerhold elképzelése ezt túlszárnyalva az volt, hogy a színésznek ki kell
fejlesztenie magában azt a képességet, hogy kellő pillanatban szinte kívülről figyelhesse meg
önmagát, felmérhesse saját testének kifejező erejét (mintha egy tükörből nézné önmagát).
Ezen elképzelést több módon kísérelték megvalósítani;
  kellékek felnagyítása
 a színész minden egyes mozdulata mintha tánc lenne
 a mozgás a szöveggel sosem egyidőben, hanem annak előkészítésére, vagy azt
mintegy kommentálva, kiegészítve történik
 biomechanika elmélete
A biomechanika értelmében a színésznek mindenekelőtt a mozgását kell kidolgoznia, ideg-és
mozgásrendszerét edzenie. A fizikumát akrobatikával, lelkiállapotát pedig az érzelmek
mozgásban való kifejezésével. Fontos feladata a test mechanikájának tanulmányozása, a
súlypontok és izomcsoportok kiismerése, a saját teste fölötti teljes kontroll elérése.
Sztanyiszlavszkij úgy vélekedett, hogy a cselekvés hozza meg a megfelelő érzetet, ezzel
szemben Mejerhold szerint az érzelem hatására jön létre a cselekvés.

Tanári szempontok, kulcsszavak, fogalmak:

‒ A századforduló színházi reformja. R. Wagner, A. Appia, E. G. Craig tevékenysége.

‒ Irodalomközpontúság és autonómia a színházművészetben. Antinaturalizmus és stilizáció. A színész
–übermarionett.
‒ A színházi avantgárd főbb eredményei Európában. A. Jarry, A. Artaud tevékenysége.
‒ Mejerhold színházesztétikája, a biomechanika módszere.