1.

tétel

Művészetelmélet és az
esztétika alapfogalmai
 Esztétika az érzékelés tudománya
• Az esztétikának az a feladata, hogy az esztétikum
sajátosságait feltárja
• Görög eredetű szó,(=érzékelés, észlelés) az 1700-as évek óta
használják a mai értelemben
• Esztétikai minőségek: szép, rút, komikus, groteszk, elégikus,
fenséges, borzalmas, tragikus, stb.
• Mese a tanteremről: szép fehér falak, sorba rendezett padok,
színes díszek a falon, odakint rút, kellemetlen, fülsértő útfúrás,
idebent idősödő tanárúr, aki elégikus vonásokkal rendelkezik, de
ha lesétálna a lépcsőn és elesne rögtön komikussá válna, ha
pedig rájuk szakadna a mennyezet egy földrengés miatt, az
tragikus katasztrófa lenne.

Az esztétikum
 Az esztétikum az esztétika tárgya
vagyis jellege
 Elengedhetetlen sajátossága, hogy az
emberi látás és hallás számára
felfogható legyen
 Esztétikai objektumok nem lehetnek:
elvont fogalmak; nem érzékelhető
vagy csupán az ízlés, szaglás, izom- és
bőrérzékelés számára hozzáférhető
jelenségek
 Jellege az ember sajátos képessége
 Az esztétikum az esztétikai minőségek
közös lényegi vonásainak összessége,
s így természetesen ott rejlik minden
esztétikai minőségben, de a maga
általános mivoltában csak az emberi
gondolkodás tudja tetten érni.
 Pont ezért pontatlan, ha valaki az
esztétikust a szépség szinonimájaként
használja, mert nem csak azt jelenti
• Az ember látásmódja, ízlése, tudása, az, hogy
melyik korban élt, és az akkori társadalmi
normák meghatározhatják az esztétikát.
• Leginkább a szabadsághoz és a
korlátozottsághoz besorolható fogalmakkal
értelmezhető
• Nem független a nem esztétikai
tulajdonságoktól, hanem egy csomó nem
esztétikai tulajdonság együttesére épül.
(pl.: atomokból áll, különböző hosszúságú
fénysugarak miatt látjuk a színeket,
hanghullámok alkotják)
• Az esztétikai tárgy (objektum): tény, amit
nem lehet megváltoztatni, a dolog adott
tulajdonsága. (pl.: a fal fehér)
• Az esztétikai alany (szubjektum): ahogy
emberként érzékeljük azt. (pl.: szép a fehér
fal)
 Esztétikai minőségek
• Szépség: • Rútság:
• „Adott társadalom emberi korlátozottságát
• „Átlagos emberi szabadságot fejez ki”, mert fejezi ki”, mert rút az, ami rettegést,
mindenkinek más a szép. Meghatározza az iszonyatot vált ki. (KORLÁTOZOTTSÁG)
adott kor, de a saját szabad
• Borzalmasság:
gondolkodásunk is. (SZABADSÁG)
• „Egy kor átlagemberének hatalmát
• Fenségesség:
messzemenően meghaladó hatalom”,
• „A kor átlagembere számára ellenszenv és iszonyat, rettegés párosul
megfoghatatlan szabadság; lehet hozzá, tehát nem érzékeljük a szabadságot.
veszélyes, lehet benne szorongás, de (KORLÁTOLTSÁG)
mindenképpen a szépséggel rokon.”
• Tragikum:
(SZABADSÁG)
• „Megjelenik a szabadság végleges bukása,
• komikum (SZABADSÁG), abszurd (valami
ami megrendítő érzést kelt.” Krisztus
elképzelhetetlen, vagy valami olyan, ami
nincs is => pl. Ionesco: A rinocérosz), kínhalála a legismertebb.
(KORLÁTOLTSÁG)
• groteszk (egyszerre fenséges, magasztos,
valamint borzalmas, alantas)
 Az autonóm művészet és művészetiparok
fogalma, típusai
Autonóm művészetek
 az esztétikai értékük az
elsődleges
 szépművészet, pl. Mona Lisa
 visszatükröző művészet, pl.
Ibsen: Nóra
Nem autonóm művészetek
 Iparművészet; a funkció fontosabb, mint
az esztétikai értéke, esztétikai alakjában
a szépség jelen van, de nem ez a fő
célja, hanem az, hogy használható
legyen
 Agitatív művészet; fő cél a meggyőzés
(pl. Petőfi Sándor: Nemzeti dal)
 Szórakoztatás (pl. musicalek =>
különböző színpadi előadáselemek);
komikus, erotikus, érdekes, krimi, kaland,
lektűr.
 Didaktikus művészet; fő cél a tanítás,(pl.:
tanmesék, tanköltészetek, tandrámák)

A műalkotás értékalakzata, a
különböző művészeti ágak
sajátosságai
• az érték a dolgok tulajdonságainak
pozitív nagy negatív emberi
jelentősége, tehát minden érték
csak az emberi lét számára létezik.
• Értékét meghatározhatja:
érdekek, szükségletek,
célszerűsége, önérték,
eszközértékek, szellemi értéke,
anyagi értéke, hatása.
• Önérték (közvetlenül kielégítik a
szükségletet)
• Eszközérték (közvetetten járul
hozzá a szükségleteink
kielégüléséhez)
• a világ minden dolgának rendkívül sok - véges
számú, de számunkra beláthatatlanul tömérdek
- olyan tulajdonsága van, amelynek emberi
jelentősége lehet, s hogy melyik a legfontosabb,
azt mindig a konkrét körülmények döntik el.
• amikor tárgyainkat megformáljuk,
rendeltetésszerű használatuk jellemző
körülményeiből és céljaiból kiindulva
rangsoroljuk a bennük rejlő
értéklehetőségeket.
• azok a körülmények, amelyek között a
dolgokkal találkozunk, igen fontos
információkat hordozhatnak arra
vonatkozóan, hogy kielégítik-e
szükségleteinket, s ha ezek az
információk félrevezetők, az
önmagukban hasznos javak az adott
helyzetben szintén negatív értékűek
lehetnek.
A színházművészet
esztétikai komplexitása, és
elemzésének módszertana
1. Az esztétikai komplexitás nem
más, mint a művészeti ágak
ötvözése például egy színházi
előadásban és a látottak
elemzésének van egy sajátos
módszertana.
• A színházművészet az
előadó-művészetek azon ága,
amelynek keretében közönség
előtt színjáték útján, beszéddel,
mozdulatokkal, hanghatásokkal
és látványelemekkel történeteket
mutatnak be, gyakran más
művészetek – zene- és
táncművészet, illetve a vizuális
művészetek – eszközeit is
felhasználva.
A befogadás, az • Mise en scéne [miz an szen] =
élményszerűség és a
visszacsatolás kérdései. színre hozás vagy jelenetezés

De ezeken kívül fontos foglalkozni • Ez a fogalom a színpadi előadás

a befogadás (élményszerűség) és
a visszacsatolás (befogadó
egészét jelenti, melyet a színpadi
reakciója) elemeivel is. Ugyanis a
visszacsatolás alakíthatja,
előadáselemek (színész
megváltoztathatja az alkotás végső mozgása, térhasználata,
formáját (a regényíró ugyan nem
írja újra, de a színház figyelembe világítás, zene, stb.) egysége
veszi a hatást, reakciókat).
alkot.