Szabó Miklós

Kosztolányi Dezső: Boldogság

A novella Kosztolányi Dezső "Esti Kornél" című kötetébe tartozik. Egy különös
beszélgetésről szól a címadó szereplő és egy másik, nem nevesített személy között. A
történet a boldogság fogalmával foglalkozik, és két barát, Esti Kornél és egy anonim hallgató
közötti beszélgetésre épül. Esti Kornél elmondja, hogy az általános elképzelés a boldogságról
állandó, tartós dolgokról szól, például kastélyokról, nőkről, családokról vagy pénzről.
Azonban az ilyen elképzelések "tartalmatlanok", mert nem adják meg a boldogságot. A
történet során Esti Kornél egy saját élményét meséli el, amely a boldogság pillanatában
nyilvánul meg.
A novella címe arra utal, hogy a boldogság témája fog felmerülni a történetben. A mű
hangsúlya a boldogság fogalmára helyeződik, és Kosztolányi arra kér minket, hogy
gondolkozzunk el azon, mit jelent a boldogság. Azt mutatja be, hogy az általános
elképzeléseink a boldogságról, amelyeket az életre vetítünk, gyakran túlzóak és irreálisak. A
kastélyok, a pénz és a dicsőség mind-mind csábító elképzelések, de nem adnak valódi
boldogságot. Esti Kornél elutasítja az általánosan elfogadott elképzeléseket arról, hogy mi
tesz boldoggá egy embert, mint például a pénz, a hatalom vagy a család. Az általunk kitalált
képek a fantáziánkból származnak, üresek és nem reálisak. Az igazi boldogság valójában a
mindennapi életünkben rejlik, és nem az álomvilágunkban.
Kosztolányi Dezső a boldogságot egy olyan pillanatban helyezi el, amikor a főszereplő
egyedül utazik egy vonaton. Az utazás elején a főszereplő beteg, és balsejtelmei vannak az
utazásával kapcsolatban. Az utazás során Kornél különböző eseményekkel találkozik,
amelyek szürreális hatást keltenek. Az állomásokon az időérzéke elveszett, és a körülötte
lévő világ homályosnak tűnik. Az utazás során a főszereplő magányossá válik, és az általa
tapasztalt érzések a belső világára fókuszálnak. Az utazás során olyan dolgokkal találkozott,
amelyek nagyon távol álltak az általunk elképzelt boldogságtól, mint a betegség, az eső vagy
az elhagyatottság érzése. Azonban amikor megérkezett a céljához, és azon a helyen volt, ahol
lenni szeretett volna, azt érezte, hogy minden nehézség megérte, és a boldogság
pillanatában van. Az intimitás és a megértés pillanata, amelyet a főszereplő soha nem felejt
el.
A novella a boldogság témáját járja körül, és azt állítja, hogy az igazi boldogság nem az
álomvilágunkban található, hanem a mindennapi életünkben rejlik. A novella különös
eseményeket mutat be, amelyek nem feltétlenül boldogságot sugallnak, de az igazi
boldogság azoknak az embereknek lehet meg, akik hajlandóak a pillanatot átélni és élvezni.
Az elbeszélőnek személyes tapasztalatai vannak arról, hogy az állandó állapotként elképzelt
boldogság üres és értelmetlen, míg a valódi boldogság az időszakos pillanatokban rejlik.