Domonkosi Ágnes – Kuna Ágnes – Imrényi András

A vokatívusz a mondaton innen és túl

1. Bevezetés

Tanulmányunk célja, hogy bemutassa a vokatívusznak nevezett közvetlen megszólítás

műveletének a magyarra jellemző sajátosságait. Az elemzés a vokatívusz tanulmányozásának
újabb eredményeihez kapcsolódva (Sonnenhauser–Hanna 2013, Hill 2014) árnyalja és kibővíti a
művelet korábbi magyar leírásait (Károly 1962, Fülei-Szántó, Kugler 2000, 2017). A tanulmány
kitér a közvetlen megszólítás műveletének funkcionális, kognitív keretben történő értelmezésére;
a magyarra jellemző főbb sajátosságaira; valamint egy készülő vokatívuszkorpusz összeállítási és
kódolási szempontjaira.

Az elemzés anyagát nagy mennyiségű, széles körből merített példaanyagra építve tárgyaljuk. A
különböző szóbeli és írásbeli diskurzusműfajokat feldolgozó anyagban orvos-beteg párbeszéd,
rádióműsor, internetes társalgás, levelezés, regény, dráma, bábjáték és különböző lírai műfajok is
szerepelnek.

Tanulmányunkban a célkitűzéseinknek megfelelően jelen bevezető részt követően (1.) kitérünk a

vokatívusz fogalmára, a terminushasználatára és különböző értelmezési lehetőségeire kiemelten
a kognitív nyelvészeti értelmezési lehetőségeire (2.). A következő fejezetben (3.) a bemutatjuk az
empirikus elemzés anyagát és módszerét. Majd a negyedik fejezetben részletesen ismertetjük a
vokatívusz tipikus belső szerkezeti jellemzőit, önálló megnyilatkozásként történő
megvalósulásait; a mondaton belüli viszonyait; a közlések kontextualizációjában játszott
szerepeit; továbbá a különböző diskurzusműfajokban jellemző funkcióit. Végezetül
tanulmányunkat összegzéssel és kitekeintéssel zárjuk (5.).

Kulcsszavak: vokatívusz, kontextualizáció, diskurzusműfaj, kognitív függőségi nyelvtan

2. A vokatívusz fogalma, értelmezési lehetőségei

Tanulmányunkban a vokatívusz terminust ‘közvetlen megszólításra használt konstrukciók’

értelemben használjuk, a nemzetközi szakirodalomban is bevett átfogóbb használathoz igazodva,
(vö. Sonnenhauser–Hanna 2013), nem pedig a szűkebb értelmében, a morfológiailag is jelölt
névszói eset megnevezéseként (Hill 2014, Julien 2014).

•A vokatívusz mint névszói eset, morfológiai jelöltség (Hill 2014, Julien 2014)
•A vokatívusz mint intonációs egység (Ladd 2008, Varga 2008)
•A vokatívusz mint sajátos funkciójú megnyilatkozástípus – mondatfajta (Károly 1962,
Fülei-Szántó 1996, Kugler 2000, Kugler 2017)
•A vokatívusz mint igei jellegű konstrukció
•2. személy jelöltsége (Fink 1972)
•felszólító jelleg (Greenberg 1996)
•minősítő jelleg (possesive predictional vocative – te szerencsétlen, Julien 2014)
•A vokatívusz mint pragmatikai művelet, beszédaktus (Fülei Szántó 1996, Leech 1999); funkciói
•figyelem kezdeményezése
•a címzett azonosítása
•a társas kapcsolat fenntartása és megerősítése

A vokatívusz fogalma (terminushasználat)

•A vokatívusz a kontextualizálók (D3) egyik altípusa, amely a figyelmi jelenet és a referenciális

jelenet összehangolásához járul hozzá
•A befogadói pozíció, a megfigyelői szerep kiemelésével tipikusan vagy magát a
figyelemirányítás aktusát végzi el, vagy a figyelmi jelenet szereplői közötti viszony (társadalmi,
érzelmi) jellegét dolgozza ki

3. Anyag és módszer

Problémafelvető tanulmányunk anyagát különböző szóbeli és írásbeli műfajok diskurzusai adják,

amelyek lehetőséget adnak bizonyos mintázatok tendenciaszerű vizsgálatára is. Ugyanakkor
kutatásunk nem tűzi ki célul, hogy az egyes diskurzusműfajokban megvalósuló vokatívuszokat
szisztematikusan és teljeskörűen elemezze. A vizsgált anyag összeállításában fontos szempont
volt, hogy mindennapi és irodalmi műfajokat is bevonjon. Ennek megfelelően tanulmányunkban
levelezések, internetes társalgások, rádióműsorok, orvos-beteg konzultációk; regények, lírai
műfajok, drámák és bábjátékok diskurzusaiban vizsgáltuk a vokatívuszt működését.
Két tematikusan egységesebb korpuszban a vokatívusz működésének gyakoriságát és mintázatait
is elemeztük, így ezt részletesebben is bemutatjuk. Összeállítottunk egy ún. Rumini-korpuszt,
amelyben Berg Judit gyerekirodalmi munkái közül vizsgáltunk négyet. Ezt foglalja össze az 1.
táblázat.

1. Táblázat: A Rumini-korpusz adatai

 műfaj Vokatívuszok száma Vokatívuszok száma
Cím/kiadás/terjedelem oldaslzámra vetítve
/rövidítés

Rumini Datolyaparton regény 218 0,55

2019, 2. kiadás (398
lap) – RD

Galléros Fecó naplója napló 92 0,28

2019, 3. kiadás (334
lap) – GFN

Rumini Ferrit-szigeten dráma/komédia 235 2,32

2019, 3. kiadás (101
lap) – RFSz

Rumini Fényvizeken. Levél- és hírregény 227 0,71

2019, 2. kiadás (317
lap) – RF

A másik tematikusan egységesebb korpuszt Ady Endre Héja-nász az avaron című versének
kaleidoszkopikus módszerrel átírt 89 szövegváltozata adja, amelyben az adatközlők
elrontott/dilettáns verseket, dalt, rapet és prózai szövegeket alkottak (Domonkosi - Kuna 2018,
2020).

2. táblázat: A Héjanász-korpusz adatai

Szövegek Vokatívuszok Vokatívuszok

száma száma száma 1000
 szövegszóra
vetítve

dilettáns vers 30 8 3,54

dalszöveg 21 7 4,83

rap 21 13 8,06

próza 17 3 2.35

Kutatásunk során az alábbi kutatási kérdésekre keressük a választ:

1) Milyen formai sajátosságai, tipikus belső szerkezeti jellemzői vannak?

2) Mivel áll kontextualizáló viszonyban?
3) Milyen más kontextualizálókkal fordul elő?
4) Milyen helyzetekben állhat önálló megnyilatkozásként?
5) Milyen műfajfüggő sajátosságai vannak a használatának?

4. A vokatívusz empirikus elemzése

4.1. A vokatívusz formai sajátosságai, belső szerkezeti jellemzői

•Önálló intonációs egységet alkotó, sajátos dallamformákban megvalósuló esetrag nélküli főnévi
szerkezet
•Főnév: tulajdonnév, szerepfőnév, pozíció- és rangjelölő, társjelölő (Fecó, bébi, tesó)
•Alkalmilag főnévi szerepben álló melléknév (kedvesem, ostobácskám)
•Személyes névmás (te, Maga), főnévi alaptagú jelzős szerkezet (Egyetlen Elzám; kedves aggodó
barátom), főnévi alaptagú értelmezős (Judit drága)
•Különböző, funkciótól függő dallamformák
Pl. mondatba épülve főhangsúly nélküli; távollévő partner, szemkontaktushiány
esetén stilizált eső hanglejtés
•tipikus megformálási módok, amelyek vokatívuszi funkciót valószínűsítenek (vö. Janda 2018):
- Egyes szám 1. személyű birtokos személyjel, birtokos jelentés nélkül (uram,
asszonyom!)
- Egyes szavak csak birtokos személyjellel lehetnek megszólítások (barátom?)
- Kicsinyítő képző, ill. kicsinyítő képző + E/1. birtokos személyjel -- főnevesíti és
vokatívusszá teszi a melléknevet (okoska, rendetlenkém)
- Tipikus megszólító bővítmények (tisztelt, kedves) bármilyen jelentésű főnevet
vokatívuszi pozíciójúvá tehetnek (tisztelt gázfogyasztó)
- Tipikus együttelőfordulások: Ó!, Jaj! – érzelmet, viszonyulást kifejező
mondatszók után
•A névmási alaptagú értelmezőszerű szerkezetek speciális, azonosítást minősítést megvalósító
szerkezetek – pszeudo-vokatívuszi konstrukciók (vö. d’Avis–Meibauer 2014) (te csitri, te
lankadt szárnyú deres nyugger )
•Jellemzett és jellemző viszony valósul meg – kopula nélkül, idődimenzió nélkül (Julien 2014)
•Hangsúly- és szünetviszonyai részben eltérnek az értelmezőétől: a főnyomaték az értelmezőre
kerül, az értelmezett szó és az értelmező között rövidebb szünet
•Polarizációját tekintve ez a szerkezet tipikusan negatív, ritkán lehet pozitív is (te féleszű, te
gyönyörűség)

4.2. A vokatívusz mondatbeli jellemzői/Mondatelemzések

Ebben az alfejezetben a vokatívuszi kifejezések mondatbeli funkcióját tárgyaljuk. Főként arra a

kérdésre összpontosítunk, hogy a vokatívuszi funkció milyen általánosabb kategória alá tartozik,
milyen más jelenségekkel mutat összefüggést. A 4.2. részben szakirodalmi áttekintést adunk;
nem a teljesség igényével, hanem olyan lényeges szempontokat, megfigyeléseket bemutatva,
amelyek megalapozzák a 4.2.1.-ben szereplő saját javaslatot.
Lambrecht (1996: 267) fő észrevétele, hogy a vokatívusz funkciója a beszédpartner figyelmének
felhívása, ennek célja pedig a beszédpartner és egy propozíció közötti viszony kialakítása vagy
fenntartása. A megközelítés szerint lényegi hasonlóság van a vokatívuszi kifejezések és a balra
vagy jobbra kihelyezett topik szerepű főnévi csoportok között: mindkét esetben
relevancia-viszony létesül egy diskurzusreferens és egy propozíció között (Lambrecht 1996:
269). A vokatívusz és a topik ha más-más módokon is, de egyaránt relevánsak egy propozíció
értelmezése számára, és ez motiválhatja hasonló formai tulajdonságaikat, viselkedésüket, például
ami a szórendi, prozódiai mintázatokat illeti.
Lambrecht felhívja a figyelmet a vokatívusz és a topik azon tulajdonságaira is, hogy
szintaktikailag opcionálisak, továbbá hogy koreferensek lehetnek egy mondatbeli
argumentummal. Magyar példával élve, a Jánosi, tei… és a Jánosi, ői… mondatkezdet egyaránt
lehetséges. Míg előbbi vokatívuszi funkcióban, addig utóbbi topikként tartalmazza a János
főnevet.
Lambrecht elemzéséhez hasonló Portner (2004) javaslata is. Ő nemcsak a topikokkal, hanem a
parentetikus kifejezésekkel és az értelmezőkkel is párhuzamba állítja a vokatívuszi elemeket.
Ezeket összefoglalóan a különálló performatívumok (separate performatives) elnevezésű
kategóriába sorolja. Közös funkciójuk, hogy nem a tulajdonképpeni szemantikai tartalomhoz
járulnak hozzá, hanem annak feldolgozásához adnak instrukciót.
Végül kiemelésre érdemes Halliday (2014) (szisztémikus-)funkcionális nyelvtana, amelyben a
vokatívusz a téma (Theme) egyik altípusa a mondatban mint üzenetben (clause as message), a
Prágai Iskolától átvett téma-réma elemzés szerint. Az alábbi példa jól szemlélteti, hogy Halliday
milyen változatos elemeket sorol a téma kategóriájába:

Az elemzés vitatható vonatkozása, hogy Halliday a téma és a réma határát az első olyan kifejezés
után húzza meg, amely az ábrázolt folyamat egy szereplőjét vagy körülményét jelöli, így a the
best idea ‘a legjobb ötlet’ NP (mint “topikális téma”) is a téma részhez sorolódik. E megoldás
hátránya, hogy így egy olyan ponton tagolódik két részre a mondat, amely prozódiailag és a
figyelemirányítás szempontjából sem tűnik jelentős szakaszhatárnak. Alighanem helyesebb
volna a vokatívuszi szerepű Jean után meghúzni a téma és a réma határát. Eddig tart a
mondatnak az a része, amelyben az elemek szintaktikailag mind opcionálisak, továbbá prozódiai
szempontból (a szünetet és a beszéddallamot figyelembe véve) is ez a pont tűnik jelentősnek.
Mindenesetre Lambrecht, Portner és Halliday elemzése lényegileg azonos irányba mutat: a
vokatívusz egy tágabb kategória részeként, altípusaként értelmeződik, és e kategória egy másik
fontos altípusa a topik. A kettő közötti funkcionális különbséget úgy ragadhatjuk meg, hogy míg
a topik arra a diskurzusreferensre irányítja a figyelmet, akiről vagy amiről a beszélő mond
valamit (akit/amit a beszédpartnerek közösen megfigyelnek), addig a vokatívusz azt a
diskurzusreferenst jelöli, akinek a beszélő mond valamit (akivel a beszélő valamit közösen
megfigyel). Lambrecht elemzéséből kiindulva mind a topik, mind a vokatívusz viszonyban áll
egy propozícióval, amely -- az eddigiek értelmében -- célstruktúrát képez a figyelemirányítás
szempontjából. A következő alfejezet célja annak kifejtése, hogy milyen természetű ez a viszony,
és hogyan integrálódik a mondat többdimenziós hálózatos struktúrájába.

4.2.1. Többdimenziós mondatelemzés

A magyar mondat viszonyhálózati elemzése (Imrényi 2017) szerint a mondat többdimenziós

hálózat, mivel elemei között egyidejűleg többféle viszony is lehetséges. A D1 dimenzió a
mondatjelentésnek azzal az aspektusával foglalkozik, hogy a mondat egy folyamatot ábrázol,
annak szereplőivel és körülményeivel együtt. A D2 dimenzióban a mondat közlési funkcióját
(beszédcselekvés-értékét és polaritását) befolyásoló műveletek írhatók le. Végül a D3 dimenzió a
mondatot abból a szempontból teszi megfigyelhetővé, hogy a beszélő hogyan hoz létre támogató
kontextust az üzenet (az előtérbe helyezett információ) számára.
A D3 dimenzió ún. kontextualizáló viszonyokat tartalmaz, amelyek két tagja egy kontextualizáló
kifejezés és egy kontextualizált hálózatrész. A kontextualizálók az üzenet könnyebb
feldolgozásához, illetve a beszélői szándéknak megfelelő értelmezéséhez járulnak hozzá. Például
a topik jellegzetesen kontextualizáló szereppel bír: annak mondat eleji meghatározása, hogy kiről
szól az üzenet, felkészíti a hallgatót az üzenet hatékonyabb befogadására. Sorrendi szempontból
az előzetes (előkészítő) és az utólagos (retroaktív) kontextualizáció egyaránt lehetséges, tehát a
mondatnak mindkét perifériáján előfordulhatnak kontextualizáló kifejezések. A Lambrecht
(1996: 269) által is említett párhuzam a topik szerepű balra vagy jobbra kihelyezett NP-k között
a javasolt leírásban az előkészítő, illetve utólagos kontextualizáció fogalmával kezelhető.
Ami a kontextualizálók altípusait illeti, Imrényi (2017) többek között a személyhez-dologhoz
kötésről, az időbeli-térbeli elhelyezésről, az episztemikus modalitás és az evidencialitás
jelöléséről tesz említést, nem szól azonban a vokatívuszi kifejezésekről. Nyilvánvaló azonban,
hogy a modellben -- Halliday fent bemutatott javaslatával összhangban -- a kontextualizálók
között kaphatnak helyet azok a megszólítások is, amelyek az üzenet számára a “kihez szól”
megjelölése révén biztosítanak támogató kontextust.
A modellben fő kérdésekként az alábbiak merülhetnek fel:
1) Mit kontextualizál a vokatívusz? Hogyan függ ez össze a pozíciójával?
2) Milyen más kontextualizálókkal fordul elő?

Ami az első kérdést illeti, a jelen tanulmányban csak néhány, az empirikus anyag által támogatott
megfigyelésre vállalkozunk. Megfigyelésünk szerint a vokatívusz tagmondatvégi helyzete
összefügg az érzelmi alapú konstruálással és a közös tudásról való egyezkedéssel, ezért olyan
beszédaktusok kontextualizálására alkalmas, mint például a gratuláció vagy a hálálkodás
(érzelmi alapú konstruálás), illetve az egyetértés vagy a helyreigazítás kifejezése (a közös
tudásról való egyezkedés). Természetesen a két tényező együtt is érvényesülhet, például egy
dühös kioktató megnyilatkozásban. A tagmondatvégi helyzet ilyesfajta használatát az alábbi
példák szemléltetik.

i) gratuláció:
Gratulálok, Gabi! (internetes társalgás, DÁ; 14-ből 12 eset)
ii) hála:
Megmentetted az életemet, Fecó (GFN 15); Köszönöm, barátom (RD 76), Köszönöm, barátaim
(RD 152), Köszönjük, Rinya (RD 199)
iii) gúny, sértés:
Hé, ne ciripelj még, te eszetlen! (RD 145), Nem hallod, te féleszű? (RD 146)
iv) egyetértés:
Pontosan így van, fiam (RD 72)
v) kioktatás, helyreigazítás:
Nem Te nyertél Judit drága! [rádió, Mv3 Ri Sp], A derengő nem fegyver és nem szerszám, Fecó
(GFN 16)
Áttérve a második kérdésre, a más kontextualizálókkal való interakció szempontjából figyelemre
méltó a kontextualizáló tagmondatok (Kugler 2020) és a megszólítások kapcsolata. A
kontextualizáló tagmondatok egy jellegzetes típusában a beszélő a beszédpartner mentális
tevékenységét viszi színre, azt irányítja egy célstruktúraként elérendő üzenet feldolgozásához.
Megfigyelésünk szerint a jellemző sorrendi mintázat az, amelyben a vokatívusz beékelődik a
kontextualizáló és a kontextualizált tagmondat közé. Erre példák az alábbiak:
(1) Hidd el, herceg úr (RD 58); Hidd el, doki (RD 150); Hidd el, Fecó… (GF 11)
(2) Figyelj, Rumini (RD 82); Figyelj, Illatica (GF 12); Figyelj, Balikó (RD 191)
(3) Mit gondolsz, Fecó, … (GF 30),
(4) Gondolkozz, komám (RD 192)
(5) Meglátod, Rinya (RD 218)
Az (5)-ös példa viszonyhálózati modellben a következőképpen elemezhető. A mondat D1
dimenziójában a tárgyi és a jelzői viszony szerepel, amelyek az ábrázolt folyamat
kidolgozásához járulnak hozzá. A D2 dimenzió ebben az esetben nem releváns, mivel a mondat
nem tartalmaz sem kiterjesztő, sem felülíró viszonyt (vö. Imrényi 2017). Végül a D3
dimenzióban a megszereted majd a tengeri utazást képviseli a célstruktúraként elérendő üzenetet,
az előtérbe helyezett információt. Ehhez két előkészítő szerepű kontextualizáló kapcsolódik,
egyrészt a beszédpartner mentális tevékenységét profiláló meglátod, másrészt a vokatívuszi
funkciójú Rinya. A kontextualizáló viszonyokat az ábrán szaggatott vonalú nyíl jelöli, a szögletes
kapcsoló vonalak pedig a beékelődés szórendi mintázatát jelzik.

Noha a két kontextualizáló viszony a hierarchikus szerveződés szempontából egyenrangú, így

más sorrenddel is kifejeződhetnének (Rinya, meglátod, megszereted majd a tengeri utazást!), az
adatok alapján egyértelműnek látszik a beékelődéses forma preferenciája. Ennek egy lehetséges
magyarázata, hogy a vokatívusznak határoló szerepe van a két tagmondat (a két elemi jelenet
megfigyeltetése) között. A meglátod a beszédpartner mentális tevékenységét jelöli, a
megszereted viszont -- e mentális tevékenységen keresztül elérhető módon -- a beszélő által a
beszédpartnernek tulajdonított jövőbeni érzelmi viszonyulást. A két ige szomszédossága
nehezebbé tenné a két “sík” közötti váltás feldolgozását.

4.3. A vokatívusz mint önálló megnyilatkozás

•Teljesen önmagában álló beszédforduló

- implicit, amit kontextualizál – kikövetkeztethető vagy megtapasztalható
pl. figyelmeztetés vokatívusz: Negró be akarja dobatni Ruminit a tengerbe, és a kapitány
többször rászól: Negró! (RFSz 47); öröm: az apa megörül a lányának: Kislányom! (RFSz 73)
•Közlést, további mondatok sorát megnyitó pozícióban
- kiemelt (pl. tiszteletadó, udvariassági szerep), de az utána következő mondatokat
kontextualizálja (vö. mondaton belüli elemzések)
Kapitány úr! Ha kaphatnánk egy hosszú gömbfát, amivel keresztben ki tudjuk támasztani a
vágatot, és volna egy lapos végű vasrudunk, könnyen működésbe hozhatnánk egy emelőféleséget
- jelentkezett töprengő tekintettel Dolmányos papa, a Szélirálynő ezermestere. (RD 254–255)
•Közlést lezáró pozícióban
- utólagos, kontextulizáció, nem tipikus, ritka önálló mondatként
-már előremutat, szóátadás, beszélőváltás
-
Tanár: (…) Mi történik ezzel a területtel? Lilla!
Diák: Szerintem meg ki lehet osztani, és az a magán… birtok lesz.

4.4. Műfaji sajátosságok

A vokatívusz működését és jellemző mintázatait a két tematikusan összeválogatott korpuszban

szisztematikusan elemeztük. Így lehetővé vált a gyermekirodalmi munkákon belül ugyanazon
mesehőshöz, történethez és íróhoz kötődően a dráma, a regény, a napló, illetve a levél- és
hírregény műfajokban megjelenő vokatívuszok összvetésére. A Héjanász-korpuszban a lírán
belül az elrontott vers, a dal, a rap jellemzőit, valamint a prózává alakított szövegek
vokatívuszbeli működését elemeztük.
A diskurzusműfajok vizsgálatakor alapvetően két hipotézist fogalmaztunk meg:

1) Első hipotézisünk az volt, az egyes műfajok a figyelmi jelenet és a referenciális jelenet

összehangolásában, a figyelemirányítás módjában különbözni fognak, ami a
vokatívuszok eltérő arányaiban, funkcióiban és mintázataiban is meg fog mutatkozni.
2) Feltételeztük továbbá, hogy a vokatívusz egyes közlésformákban meghatározóvá,
műfajjelölővé váló műveletként jelenik meg (vö. aposztrofikus fikció működése Tátrai
2012, 2015; Simon–Tátrai 2017)
Az elemzés alapján a hipotéziseink beigazolódtak. A különböző műfajokban a vokatívuszok
eltérő arányokat és funkciókhoz kötődő mintázatokat mutattak. A Rumini-korpuszban például a
legkevesebb vokatívusz a naplóregényben (GFN) fordul elő (l. … ábra). Ennek oka, hogy a
prototpikusan egyes szám első személyű perspektívából történő elbeszélésben a mások
megszólítása nem számít gyakori nyelvi cselekvésnek. Lényegében akkor fordul elő, amikor a
napló írója párbeszédes részt valódi párbeszédként alkotja meg. Ezzel szemben az alapvetően
dialogikusan szerveződő drámában 8-szor annyi vokatívusz fordul elő (RFSz). A legmagasabb
arány annak is köszönhető, hogy a vokatívusznak kiemelkedő jelentősége van a szerep-, illetve
beszélőkijelölésben, a cselekmény koherens megalkotásában. Másik jellemző diskurzusműfaj,
amelyben a vokatívuszok nagyobb számban, és sok esetben konvencionalizált módon, a szöveg
elején jelennek meg, azok a levelek (RF). A regényben a vokatívuszok szintén azokban a
részekben jelennek meg, amelyekben párbeszédes formában valósul meg a történet elbeszélése.
… ábra: A vokatívuszok aránya a Rumini-korpuszban

A Héjanász az avaron szövegváltozatai esetében abból indultunk ki, hogy a költői szöveg
átalakítása a személyjelölő konstrukciók mintázatainak, és ezen belül a vokatívusz működésének
a módosulásával is együtt jár. Az átalakított szövegekben 1000 szövegszóra vetítve azt az
eredményt kaptuk, hogy a rapben 2-szer annyi vokatívusz fordul elő, mint a többi
szövegváltozatban (l. … ábra), ami nagymértékben összefügg a rap előadott jellegével, a
közvetlenség stilizálásával, az aposztrofikus diskurzus címzettjeinek a megszólításával. A
gyakoriságon túl jellemző funkcióbeli mintázatokat is megfigyeltünk az egyes közlésformákban.
Így például a dalszövegekben gyakran jelent meg vokatívuszként a bébi, amely már önmagában
is aktiválja a sláger műfaját. Az elrontott versek esetében a líraiság pedig több esetben az
aposztrofikus fikció konstruálása révén marad fenn, amelynek fontos része lehet a vokatívusz (l.
bővebben Domonkosi - Kuna 2020).

… ábra: A vokatívuszok aránya a Héjanász-korpuszban

A diskurzusműfajokra vonatkozó tendenciák a többi szöveg esetében is megjelennek.
Megfigyelhető például, hogy a bábjátékokban minden 4. fordulóban megjelenik egy vokatívusz,
amely egyrészt az élőbeszéd stilizálásához köthető, továbbá - a drámákhoz hasonlóan - a
szereplők azonosíthatóságának a fenntartásához járul hozzá. Szintén hasonló tipikus mintázat
mutatkozik meg a rádióbeszélgetésekben, ahol a vokatívusz tipikusan megjelenik közlést záró
pozícióban...

•Rádióbeszélgetés: közlést záró pozíció, felszólító funkció tipikussága

5. Összegzés
A vokatívusz kontextualizáló konstrukcióként való értelmezése lehetővé teszi:
•formai és funkcionális sajátosságai átfogó leírását
•más jelenségekkel (pl. topik, kontextualizáló tagmondatok) való összekapcsolását
•pragmatikai, mondattani, műfajtipológiai szempontok egységes keretben történő érvényesítését
•mindezek korpusznyelvészeti kutatását

Kitekintés
•A vokatívuszkorpusz elemzése lehetővé teszi szóbeli/írásbeli műfajok, regiszterek működésének
vizsgálatát, mintázatok, tendenciák leírását
•Beszédaktusok és a vokatívusz kapcsolata és jellemző megvalósulásai (pl. bocsánatkérés,
gratuláció, szidás, dicséret, köszönés, köszöntés)
•Vokatívuszok és korpuszkeresés (formai megvalósulások; pl. hé, hű, ó, jaj, na de, drága, édes,
kedves, tisztelt, hidd el/higgyétek el/higgyék el, mondd csak, kicsinytés, becézés) az MNSz-ben
történő lehetőség tesztelése
•Annotálás (kvalitatív szempontú elemzés)

Annotálási szempontok
1) Abszolút mondatkezdet (esetleges más kontextualizálókat is megelőzve)
2) Nem a mondat legelején, de a főhangsúlyos kifejezés előtt (ezáltal a kontextualizált
hálózatrész előtt)
3) Beékelődéses szerkezet: a kontextualizált részt megszakító vokatívusz
4) Mondatvégi helyzet (utólagos kontextualizáció)
5) Önálló mondat
i)Közlést nyitó pozíció
ii)Közlést záró pozícióban
iii)Önálló közlésként, beszédfordulóként

Irodalom

Fülei-Szántó Endre 1994. A verbális érintés. Linguistica. Series C, Relationes 7. Budapest: MTA
Nyelvtudományi Intézet,
d’Avis, Franz – Jörg Meibauer. 2013. Du Idiot! Din idiot! Pseudo-vocative constructions and
insults in German (and Swedish). In Vocative! Addressing between system and performance, ed.
Barbara Sonnenhauser, and Patrizia Noel Aziz Hanna. Berlin: Walter de Gruyter. 189–217.
Greenberg, Robert D. 1996. The Balkan Slavic Appellative. Munich: Lincom.
Halliday, M.A.K. 2014. Halliday’s introduction to Functional Grammar. 4th edition. Revised by
Christian Matthiessen. London & New York: Routledge.
Hill, Virginia 2014. Vocatives. How Syntax Meets with Pragmatics (= Empirical Approaches to
Linguistics Theory 5). Leiden: Brill.
Fink, Robert O. 1972. Person in nouns: Is the vocative a case? The American Journal of
Philology 93. 61–68.
Imrényi András 2017. Mondattan 1–2. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvtan. Budapest:
Osiris Kiadó. 663–760.
Janda, Laura 2018. Name-calling: The Russian ‘New Vocative’ and its Part of Speech. In: Lars
Heltoft, Iván Igartua, Brian D. Joseph, Kirsten Jeppesen Kragh and Lene Schøsler (eds.):
Perspectives on Language Structure and Language Change. Amsterdam: John Benjamins.
381–394.
Julien, Marit 2014. Vokativar i norsk. Norsk Lingvistisk Tidsskrift 32. 130–165.
Károly Sándor 1962. A mondatfajták. In: Tompa József (szerk.): A mai magyar nyelv rendszere.
Budapest: Akadémiai Kiadó. 26–64.
Kugler Nóra 2000. A mondattan általános kérdései. In: Keszler Borbála (szerk.): Magyar
grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 369–393.
Kugler Nóra 2017. A mondattípusok részletes tárgyalása. In: Tolcsvai Nagy Gábor szerk.,
Nyelvtan. Budapest: Osiris. 761–805.
Kugler Nóra 2020. Contextualizing clauses. Studia Linguistica Hungarica 76–90.
Lambrecht, Knud 1996. On the formal and functional relationship between topics and vocatives.
Evidence from French. In Conceptual Structure, Discourse and Language, Adele Goldberg (ed.),
267–288. Stanford: CSLI Publications.
Leech, Geoffrey 1999: The distribution and function of vocatives in American and British
English conversation. In: Hasselgård, Hilde – Signe Oksefjell (eds.): Out of Corpora: Studies in
Honor of Stig Johansson. Amsterdam: Rodopi. 107–118.
Portner, Paul 2004. Vocatives, topics, and imperatives. Paper given at the IMS Workshop on
Information Structure. Bad Teinach.
http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/download?doi=10.1.1.578.426&rep=rep1&type=pdf
Simon Gábor – Tátrai Szilárd 2017. „Tőlem ne várjon senki dalt” ‒ Az elégikus líramodell
kidolgozása Arany János költészetében. Magyar Nyelvőr 141/2: 164‒190.
Sonnenhauser, Barbara – Hanna, Patrizia Noel Aziz 2013. Introduction: Vocative! In:
Sonnenhauser – Hanna (eds.): Vocative! Addressing between system and performance. Trends in
Linguistics. Studies and Monographs 26. Berlin: De Gruyter Mouton. 1–23.
Tátrai Szilárd 2012. Az aposztrofé és a dalszövegek líraisága. In: Szikszainé Nagy Irma (szerk.):
A stilisztikai-retorikai alakzatok szöveg- és stílusstruktúrát meghatározó szerepe, Debreceni
Egyetemi Kiadó, Debrecen. 197−207.
Tátrai Szilárd 2018. Az aposztrofikus fikció és a közös figyelem működése a dalszövegekben ‒
társas kognitív megközelítés. In: Domonkosi Ágnes – Simon Gábor (szerk.): Nyelv, poétika,
kogníció. Elmélet és módszer a poétikai kutatásban. Eger: Líceum Kiadó. 65–78.
Zwicky, Arnold 1974 “Hey, Whatsyourname”. In: Michael La Galy, Robert A. Fox, and Anthony
Bruck (eds.): Papers from the Tenth Regional Meeting, Chicago Linguistic Society. April 19-21.
Chicago: Chicago Linguistic Society. 787–801

https://www.researchgate.net/publication/327605935_Linguistic_functions_of_the_vocative_as_
a_morphological_syntactic_and_pragmatic-semantic_category