Hosszú lejáratú kötelezettségek Befektetett eszközök összesen × 100 Befektetett eszközök fedezete

„B” Saját tőke + Hátrasorolt kötelezettségek Befektetett eszközök összesen × 100 Befektetett
eszközök fedezete „C” Saját tőke + Hátrasorolt és hosszú lejáratú kötelezettségek Befektetett
eszközök összesen × 100 Befektetett eszközök fedezete „D” Saját tőke + Hosszú lejáratú
kötelezettségek Befektetett eszközök + Tartósan lekötött forgóeszközök összesen × 100 Befektetett
eszközök fedezete „E” A befektetett eszközök „A” fedezeti mutatójánál a minimálisan elvárt érték 1
(esetleg 0,8), hiszen fontos, hogy hosszú távon használt forrásokból történjen a befektetett eszközök
fedezése. A „B” mutató az „A” mutatóhoz képest „engedékenyebb” mutató, hiszen a hosszú lejáratú
kötelezettségeket is bevonja a fedezeti elemek közé. Ennek használata akkor elfogadható, ha a
hosszú lejáratú kötelezettségek nem egyszeri tételként, hanem rendszeresen jelen vannak a
vállalkozás finanszírozási szerkezetében. Ilyenkor a „B” mutató esetében is 1 az elvárt érték. Fontos
mindemellett, hogy mindkét mutató időbeli alakulását is figyelemmel kell követni. Mivel a
befektetett eszközökön felül a forgóeszközöknek is lehet olyan állománya, amely tartósan van
lekötve, ezért a „B” mutató pontosítható az „E” mutató mintájára. A „C” mutató a saját tőkét
kiegészíti azon idegen tőke elemmel, amely esetleges csőd esetében az összes idegen tőke elem
közül a legkedvezőtlenebb helyzetben van, azaz amelynek hitelezője minden más hitelező
kielégítését követően kerül kifizetésre. Ilyen szempontból kizárólag a tulajdonosoknál van kedvezőbb
helyzetben az ilyen hitelező, így az ő általa rendelkezésre bocsátott forrásokat is nyugodtan
kezelhetjük a vállalkozás saját tulajdonában lévő tőkeelemekkel egyenrangúan. Ezt fejezi ki a „C”
mutató, amely így ennek a két tőkeelemnek a fedezeti mértékét hivatott bemutatni a befektetett
eszközökre vonatkoztatva. A „D” mutató tulajdonképpen a „C” és „B” mutatók további
összevonásával még pontosabb képet ad a fedezeti szintről. A fent bemutatott mutatók mindegyike
használatos a gyakorlatban. A vállalkozás alapításakor szükségszerű, hogy rendelkezzen saját tőkével,
melyet a tulajdonosok bocsátanak rendelkezésére. A működés során az esetek túlnyomó
többségében idegen tőke bevonására is sor kerül, ez a tőkeáttétel folyamata, azaz amikor a
finanszírozási szerkezet megváltozik és az idegen források is megjelennek. A tőkeáttétel mértékét a
tőkeáttételi mutatókkal szemléltetjük – jellemzően időszakok összehasonlításával (4.11.