2.2.6.

Térközszabályozás
A térközszabályozás vagy proxemika az állatok társadalmának is egyik meghatározó elve. Az
emberi társadalomban az interakciókhoz rögzült távolságot sem csak a kommunikáció
feltételei (a partnerek látása, hallása) szabályozzák, hanem a kulturális tradíciókban –
eltéréseket mutató – kialakult normák. A partnerek közti távolság a viszonyt kommunikálja –
feltéve, ha az íratlan szabályokat mindenki betartja. Viszont az is tény, az ember semmire sem
olyan érzékeny, mint ha valaki az intimitását sérti, azaz betolakszik az intim területre. Kivéve,
ha ezt a szexuális közeledés jelzéseként értelmezi.

A térközszabályozás vizsgálata Edward T. Hall amerikai kutató nevéhez fűződik. Az amerikai

normák alapján Hall a következő távolságtípusok interakciós jelentését rögzíti.

1. nagyon közeli – a halk suttogás is hallható;

2. közeli (kb. fél méter) – a suttogást még hallani;
3. viszonylag közeli (nem távolabb egy méternél) – helyiségben halkan lehet ilyen térközzel
beszélni, szabadban normál hangon;
4. közeli semleges – a bizalmas témák megbeszéléséhez, halk hangon;
5. távoli semleges (másfél – két méter) – normális hangvétel szükséges;
6. nyilvános (két-három méter) – hangos normál beszéd, általában nyilvános helyzetben;
7. termen át – közönség előtti előadás, szónoklat;
8. a távolság nyújtása – elmenetben levő közlés, integetés távozáskor.

Az interakcióban résztvevők közötti viszony, illetve a kommunikációs feltételek

figyelembevételével négy távolságtípust különböztetünk meg:

1. Bizalmas és intim távolság: 0 – 0,5 méter. A 0,25 méteren belül a közelség intim. Hallható
a halk suttogás, a szem a partner testének kis, közeli részére fókuszál, nagy szerepe van a
szaglásnak, lehetőség van a partnerek közi érintésre. 0,25-0,50 méter: bizalmas távolság van a
partnerek között. A suttogás zárt helyen, a halk hang szabadban is pontosan érthető. Továbbra
is érezhetik egymás illatát a partnerek és megérinthetik a másikat.
2. Személyes távolság: 0,5-1,2 méter. A beszéd halk zárt térben. Alkalmas térköz a bizalmas,
személyes témákat megbeszélni. A szaglás szerepe csökken, a partner teste csaknem teljes
egészében a látószögbe kerül.
3. Társasági távolság: 1,2 – 3,0 méter. Normál hangerejű beszédre alkalmas. A partner alakja
teljesen látható, a szaglás (normál esetben) elveszti jelentőségét. Hivatalos témák
megbeszélésére, udvariassági beszélgetésekre megfelelő távolság.
4. Nyilvános távolság: 3,6 – 7,5 méter. Általában előadás, közösség előtti nyilvános
megszólalásra megfelelő térköz. Csak a hangos beszéd érthető.

Hall – mint maga is írja – normáit az amerikai szokások alapján írta le, utalva arra, hogy az
egyes kultúrák eltérően szabályozzák a proxemikus kapcsolatokat. Általánosságban is
megállapítható: noha a távolságtartás általában nem tudatos cselekvés következménye, a
kommunikáló felek rosszul élik meg, ha a személyes térbe betör valaki. Cselekedete olykor
alapvető félreértésre adhat okot. A proxemikus normáktól való eltérés adódhat az egyik
kommunikációs partner túl tudatos cselekvéséből, amikor a rangkülönbség kifejezésére
betartja a „három lépés távolságot”, azaz a személyes távolság helyett a társaságit választja.
És természetesen az is tudatos elhatározás, ha az ellenkező nemhez tartozó személy intim
zónájába nyomul be valaki. Ez ugyanis a kifejezett érdeklődést adja tudtul, sőt kezdeményei a
bizalmasabb kapcsolatot. A viszonynak nem megfelelő vagy nem kívánt távolság oly módon
hárítható el, ha a „sértett” hátralép. A poxemikus tér tehát a személyiség bonyolult
reakciójának eredménye, mindenképp egy védekező, a saját intimitás tiszteletét megkívánó
magatartás eredménye. Épp ezért, ha hivatalos látogatáson, megbeszélésen, de akár baráti
viziten is hellyel kínálnak, nem árt megtudakolni, melyik a vendéglátó házigazda helye,
széke, hogy nehogy megsértsük magánterületét. Mivel a hétköznapi kommunikációban a
személyes távolság a leggyakoribb, ennek megsértése tehát a leggyakoribb hiba. A
proxemikus tér szándékolt vagy véletlen megsértése az érintés. Alapvető szabálynak
tekintjük, hogy a hivatalos gesztuson kívül (kézfogás) nem érintjük meg beszéd partnerünket,
kivéve, ha ő jelzéseivel ezt igényli. A funkció nélküli érintés ugyanis általában visszatetszést
kelt a megérintettben, azt tolakodásnak, bizalmaskodásnak, esetleg agressziónak vagy épp a
szexuális érdeklődés jelének tartván. Azaz tehát, ha egy férfi nem akar abba a gyanúba
keveredni, hogy szexuálisan molesztálja a nőket, a bizalmaskodás e formájáról szokjon le.
Amint a nőnek is tudnia kell, hogy az általa kinyilvánított jelzés a férfiaknak mit üzen. Az
érintésnek egy sajátos, egyik legintimebb változata a puszi, a csók. Közelebbi ismerősök vagy
bizonyos alkalmakkor idegenek is (családi ünnepek, szilveszteri koccintás) arcon csókolják
egymást. Ezt azonban egymáshoz hajolva teszik, azaz testük, főleg csípőjük, legalább 15 cm
távolságra van. Ugyanez érvényes olyan esetben, amikor házaspárok ellenkező nemű tagjai
csókkal üdvözlik egymást. Egészen közel egymáshoz a szerelmesek kerülnek, akik egymás
intim zónájába hatolva, egymáshoz szorítják testüket, csípőjüket.