Felkészülés a dolgozatra : A magyarok történetének kezdetei

1. A magyar nép nem él kezdettől fogva a Kárpát-medencében, keletről vándoroltak ide. Mivel ez az őskorba nyúlik
vissza, ezért nem nagyon vannak források amelyekra hagyatkozhatnánk. Ezért a segédtudományok nyújthatnak
információkat : nyelvészet és irodalom, illetve napjainkban a genetika.

A nyelvészet megállapította, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, annak is az ugor ágába.
Nyelvészek megállapították, hogy a finn és a magyar nyelv között vannak azonosságok ezért valamikor együtt
élhettek e két nép ősei.

Az eredetmonda szerint pedig olyan helyen kell keresni a magyarok őseit, ahol erdőség található és szarvasra lehet
vadászni. (A monda olyan kitalált történek, amelyben vannak valós elemek is).

A napjainkban folytatott genetikai kutatások azt igazolják, hogy a magyarok kapcsolatban állhattak a hunokkal is,
tehát a mondában szereplő Hunor nem később, politikai megfontolásból került bele a történetbe.

Kizárólagosan egyik megállapítás sem használható kritika nélkül,, csak azt állíthatjuk biztosan, hogy a magyarok ősei
keletről érkeztek a Kárpát-medencébe és hosszú vándorlásuk során nagyon sokféle népcsoporttal találkozhattak és
élhettek is együtt.

A magyarok nomád életmódot folytattak, állataikkal (juh, szarvasmarha, ló) együtt vándoroltak.

Az állatokat és a legelőterületeket lovas harcosok őrizték. Legfontosabb fegyverük az íj, a nyíl, valamint a szablya
volt.

2. A társadalom legkisebb egységei a nagycsaládok voltak. Tagjait vérségi kötelék fűzte össze.

A nagycsaládok nemzetségekbe tömörültek.

A törzseket a nemzetségek alkották. A törzsek már területi alapon szerveződtek.

A törzsek: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.

4. A magyarok pogányok voltak. Ez nem azt jelenti, hogy nem próbálták meg elképzelni, hogy a számukra
megmagyarázhatatlan dolgozat ki irányítja, csak nem követték egyik nagy vallás tanításait sem.

Jellegzetessége az életfa vagy világfa, melynek törzsén élnek az emberek, a lombkoronában a jótékony szellemek, a
gyökérzetben pedig a gonoszok.

A földöntúli erőkkel a sámán, illetve a magyaroknál a táltos tartotta a kapcsolat, próbálta pozitívan befolyásolni őket.
Ezek az emberek kiválasztottnak képzelték magukat és úgy próbáltak meg kapcsolatot tartani a szellemvilággal, hogy
ütemes dobszóra forogtak és végül révületbe estek.

A táltos a magyar népmesékben maradt fenn, az a paripa aki a főhőst segíti, alakot is tud váltani valamint
villámgyorsan hatalmas távolságot tud áthidalni.

5. A magyarok harci taktikáját a könnyűlovas harcmodor jellemezte. Alacsony, gyors lovaikon támadtak a nehéz
vaspáncélt hordó nyugat-európai lovagokra, majd megfutamodást színleltek, és elcsalták az őket üldöző lovagokat
egy olyan helyre, ahol csapdát állÍtottak (pl. ingoványos talaj, szűk völgykatlan) és az ott lesben álló társaik lenyilazták
a lovagokat.

Fegyvereik : reflexíj, szablya, lándzsa

Öltözetük : bőrpáncél

Kezdetben sikereket értek el ezzel a taktikával, de miután kiismerték őket a nyugat-európaiak (Bölcs Leo: Taktika),
vereséget szenvedtek (933 Merseburg, 955 Augsburg).

6. Etelközben, a IX. Század elején a magyarok már áttértek a félnomád életmódra. Ez azt is jelentette, hogy a
letelepedett földművesek mellett a szabad harcosok csoportja továbbra is zsákmányszerző hadjáratokból tartotta
fenn magát. Felbérelték őket a nagyobb nyugati hatalmak, hogy az egymás ellen folytatott hadjáratokban őket
képviselve harcoljanak.

Igy történt ez a IX. Század végén is. Az Árpád vezette harcosok átkeltek a Kárpátok hágóin (895), és a korábbi útjaik
alatt megismert Kárpát-medencét birtokba vették, hiszen jó éghajlatú, termékeny talajú, sokvízű régió, ráadásul nem
találtak itt jól szervezett államot. A szlávok ellenállását (a Fehér ló mondája) letörték és megtelepedtek először a
Tiszántúlon, később pedig a Dunántúlon is.

Az Etelközben maradottak viszont egy másik nomád nép, a besenyők támadása elől menekültek a Kárpát-
medencébe.

A magyarok letelepedés – szállásfoglalása a törzsek szerint történt, erről településneveink tanúskodnak.

7. A honfoglalás után a magyarok folytatták Etelközben kialakult életmódjukat. A szabad harcosok továbbra is
zsákmányszerző hadjáratokból tartották fenn magukat. Elsősorban Nyugat és Dél-Európa gazdag államait támadták.
Mivel kezdetben harci taktikájukat, a könnyűlovas harcmodort nem ismerték a nyugatiak, ezért sikerrel jártak. Kb. 80
hadjáratot vezettek, eljutottak a Ibériai-félszigetre is (napjaink Spanyolországába). Kisebb csapatokra bomlottak,
azonban ezek kürtjelekkel tartották a kapcsolatot egymással. A merseburgi és augsburgi vereség után felismerték,
hogy zsákmányszerzésre nem lehet alapozni. Géza fejedelem előkészítette István munkáját : térítő papokat kért,
hogy a magyarokat keresztény hitre térítsék és legyőzte riválisait, akik nem osztották felismerését.
8. Ezekből a képekből fogok válogatni, fel kell ismerni, hogy mit ábrázolnak.