Az okostelefonok univerzuma, avagy meddig keressük még az idegen civilizációkat a

világegyetemben?

Nemrég egy ismerősömtől hosszabb e-mailt kaptam, amelyben többek között kifejti
csalódottságát a SETI kutatások eredménytelenségével kapcsolatban. Leírja, hogy
fiatalabb korában kifejezetten azért foglalkozott ősi nyelvemlékekkel , hogy ő
lehessen az első, aki megfejti az „idegenek” üzeneteit. „Ma már szinte kizártnak
tartom, hogy valaha is szükség lesz földönkívüli üzenet megfejtésére” – írja.

Ez a vélemény nem egyedülálló még jól képzett szakemberek körében sem. Hiszen több,
mint 60 év telt el a modern SETI kutatások kezdete óta, de gyakorlatilag nincs
semmiféle eredmény. Persze, hogy fokozódik a türelmetlenség, noha a közfelfogással
ellentétben a SETI kutatásokra fordított összegek nem kiugróan magasak, és a SETI
kutatók száma is relatíve nagyon kevés. De tényleg eljutottunk már odáig, hogy
szinte biztosra vehetjük, hogy jelenleg egyedül létezünk fejlett technikai
civilizációként az egész, felmérhetetlenül hatalmas világegyetemben?

Egy nagyon egyszerű példával szeretném illusztrálni, hogy miért nem hiszek ebben.
(Persze minden hasonlat sántít és vitatható.) Még nem is olyan régen az akkori
primitív telefonkészüléket az emberi technika egyik nagyon fontos, de a a megelőző
korok, valamint a fejletlenebb társadalmak számára a távkapcsolat szinte
felfoghatatlan, misztikus eszközének tekintették volna. Fiatal koromban elfogadtuk
már, mint csodaszámba menő adottságot, amely alkalmas egy távoli személlyel való
hangkapcsolat felvételére, esetleg ébresztő szolgálatának igénybe vételére. De
semmi többre. Például elképzelni sem tudtuk, hogy zsebünkben bárhová magunkkal
vihessük, és bárhol működőképes legyen.

Alig egy-két évtizede a primitív telefonkészülékből okostelefon lett, amely

százféle funkciót képes ellátni. Ma már szinte minden gyereknek is van, mi öregek
persze nehezebben boldogulunk vele. Nekem is van, de általában csak az előre
beállított, egyszerű funkcióit használom. Például rendszeresen igénybe vesszük,
mint ébresztőórát, de csak azzal a hangjelzéssel, amivel hozzájutottam. Egyszerűen
eszembe sem jutott, hogy ezen is változtatni lehet. De amikor több alkalommal
átaludtuk az ébresztést, felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg a zene nem
megfelelő, keresni kellene a gépben egy alkalmasabbat. De egyáltalán van-e ilyen
lehetőség a gépemben? Ha igen, akkor hol keressem? Őszintén szólva órákat töltöttem
el azzal, hogy keressek a gép rengeteg szerteágazó útja között, amíg végre
előkerült az igazi hely, ahol tucatnyi további hangjelzés között lehetett
válogatni.

Szóval jól tettem, hogy nem riadtam vissza a keresgéléstől (logikai úton aligha
lehet e gépekben – használati utasítás nélkül – célba érni). Hasonló problémával
küszködöm egy tablet gépemnél is, ahol azt szeretném elérni, hogy ne kelljen minden
belépéskor egy hosszú pin kódot beütni. Itt több órányi keresgélés után jutottam
odáig, hogy feladtam a harcot a géppel.

A SETI persze sokkal bonyolultabb és fontosabb probléma az egész emberiség számára.

De hasonlóan a fentiekhez jelenleg semmiféle információ nem segít a célhoz vezető
út kiválasztásánál. Hozzáteszem, hogy azért egyre inkább érkezik segítség a
megfelelő irány, módszer, időpont és technika (például frekvencia) megválasztásához
a „teoretikus SETI” egyes művelőinek részéről. Így a jövő generációinak nagyobb
lehet az esélye a sikerre. (Hasonló a helyzet az okostelefonok használatában is,
hiszen a gyerekeink, unokáink ebben verhetetlenek.)

A legnagyobb különbség természetesen a méretekben van, hiszen egy a kezedben elférő

okostelefon helyett az elképzelhetetlenül hatalmas és bonyolult szerkezetű
univerzumban kell a minden bizonnyal ritka célpontokat lokalizálni. Nemcsak térben,
de időben is milliárdszoros lehet a különbség, hiszen a célunk egy olyan
civilizáció felfedezése, amely éppen akkor virágzik, mint a mienk (pontosabban a
fény véges terjedési sebességét is figyelembe kell venni). Éppen ezért mielőtt
feladnánk a SETI kutatásokat el kell gondolkozni azon, hogy elég régen és elég
alaposan foglalkozott-e már a tudomány ezzel a problémával ahhoz, hogy kijelentsük:
NINCS ÉRTELME TOVÁBB KUTATNI, EGYEDÜL VAGYUNK! Szerintem nem. A keresés technikája
gyorsan fejlődött az utóbbi 60 évben, egy áttörés a „keresgéléstől” a logikusan
felépített kutatásig bármikor bekövetkezhet.

Visszatérve az okostelefon hasonlathoz egy fontos különbség említést érdemel.

Részletes használati útmutató nélkül is viszonylag könnyen hozzájuthatunk olyan
emberek tapasztalaton alapuló tanácsaihoz, akik már megoldották a problémát.
Ugyanez a SETI-ben nem létezik. Szerintem ezért nevezhető rövid próbaidőnek az a 63
év, ami az OZMA projekt kezdete óta eltelt. Ha transzformáljuk az időskálát úgy,
hogy az okostelefon esetében egy másodperc feleljen meg egy évnek, akkor nagyjából
egy perce keresgélünk a bonyolult szerkezetű ketyerében, nem csoda, hogy ilyen
gyorsan lemondani az esetleges sikerről elhamarkodott döntés lenne. Szerencsére
semmi jele annak, hogy a siker hiánya eddig gátolta volna a világszerte folyamatban
lévő SETI kutatásokat. Az, hogy a közönség és főleg a média érdeklődése időről
időre elfordul tőle, önmagában nem jelentős akadály. Inkább az általános pénzhiány
a probléma, ami együtt jár a merész, nagyszabású SETI tervek késésével, esetleg
időleges törlésével.

Felfogásom szerint – és ezt a Fermi paradoxon és az Olbers paradoxon hasonlóságát

tárgyaló cikkemben már évtizedekkel ezelőtt leírtam – nem meglepő, ha egy nehéz
paradoxon megoldására nem évtizedeket, hanem évszázadokat kell várni a tudományban.
Vagyis nyugodjunk bele, hogy szerencsés esetben unokáinkra, vagy dédunokáinkra vár
a feladat, hogy felfedezzék egy intelligens technikai civilizáció nyomait valahol
túl a Naprendszeren, a hatalmas Univerzumban.

Almár Iván