vagy hogy ki mennyire az.
Ezeket kellene
végre elfelejteni, ebben kellene valahogy
felnőni. Borzasztó, hogy még mindig a
kislányok copfját húzgáljuk az óvodában
ahelyett, hogy már régen a családterve­
zéssel foglalkoznánk.
- Akkor azt se mondjuk, hogy jobb­
oldali színházigazgató került egy balos
kerületbe?
- Nézze, fel lehet tenni ilyen kérdéseket,
de én sokkal jobban szeretem a szakmai­
ságot. Nem úgy pályáztam, hogy jobbol­
dali széllel behajózom a baloldali kerület­
be. A színházszeretet és a harmincéves
szakmai múltam motivált, és szánalmas­
nak tartom, hogy valaki csak erre a szint­
re tudja visszavezetni a dolgokat.
- Hogyan képzeli hát szakmailag en­
nek a különleges helyzetű - nem bel­
városi, nagyrészt bulváros darabokra
építő, hűséges közönséggel rendelkező
- színháznak a jövőjét?
- Ma már téves az a megfogalmazás,
hogy ez peremkerületi színház, hiszen
kitolódtak a határok. Ez belvárosi szín­
ház, közlekedési szempontból a legjobb
adottságokkal rendelkező teátrum. Azt
sem hiszem, hogy gyökeresen más mű­
sorpolitikával rendelkezett volna, mint
egy két-három megállóval beljebb lévő
színház. Főiskolás koromban még min­
den játszóhelynek karakteres arculata
volt, de ez a mostani világban már szaba­
dabb lett. Nem mondanám tehát, hogy itt
egyfajta színház működött, hiszen H o r ­
vá th Csaba É jje li m enedékhelyet rendezett,
Z s ó té r S á n d o r A z öre g hö lg y lá to g a tá s á t, s
L é n e r P é te r és M éhes L á s z ló is színre vitte
az általa kedvelt darabokat. Ugyanolyan
széles skálán mozgott a repertoár itt is,
mint a többi színházban.
- Nem is akar változtatni? A pályázati
kiírás „a színházművészet megújítását
célzó előadásokat” vár.
- Nem hiszem, hogy 180 fokos fordu­
latot kellene vennem: abban bízom, hogy
minőségi munkát tudunk végezni. Azt
nem mondom, hogy jobbat, mint az elő­
deim, mert ehhez minden darabot látnom
kellett volna, de nincs is überkényszer,
nem azt nézem, hogy mit szárnyaljunk
túl. Mindenki úgy indul neki egy elő­
adásnak, hogy a legjobbat fogjuk csinál­
ni. Senki nem szeretné vesztesen elhagy­
ni a színpadot.
- A színházat gazdaságilag is működ­
tetni kell: nem tudni, milyen konstruk­
cióban tervezi ezt, hiszen a pályázata
titkos volt.
I W W W .H E T IV A L A S Z .h u I k u ltú r a
-Teljesen mindegy, hogy nyílt-e a pá­ a társulat nem csak színészekből áll. Az
lyázatom vagy titkos - ez most jó hivat­
kozási alap, de a pályázók közül csak egy
ember tette közszemlére a terveit. Sok­
kal fontosabb, hogy a főváros határozott
irányt szabott gazdaságilag is, és ebben
jelezte, milyen feltételekkel kapja meg a
nyertes a színházat. Ezek szerint augusz­
tus 1-jétől 120 millió forintos adósságot
kell átvállalnia az igazgatónak, amit öt
éven belül rendeznie kell. Ezenkívül ren­
delkezésére áll idén 85 millió forint, ami­
ből 30 millió a bérleti díj. Tehát az évadra,
a produkciókra, a személyi kiadásokra, a
rezsire havi 11 millió forint marad.
- Ez nem sok. Miből fognak megélni?
- Ha elindul az évad, akkor majd tu­
dunk bérleteket értékesíteni, és szponzo­
rokat is találnunk kell, akiknek a segítsé­
gével be lehet tömni a réseket. A főváros
2012-től - a normatíván túl - projektjel­
leggel kívánja támogatni a művészi elkép-
„ N e is b e s z é ljü n k to v á b b ,
m e rt n em a z t n é z ik , h o g y
a z e m b e r s z a k m a ila g
a lk a lm a s -e , h a n e m h o g y
p o litik a ila g h o va ta r t o z ik .”
zelések megvalósítását, s a pénzt csak a
pályázatban megjelölt célokra lehet fel­
használni. Az önkormányzat valószínű­
leg úgy látta, hogy ez a helyzet azért ala­
kulhatott ki, mert valaki gazdaságtalanul
bánt a közpénzekkel.
- A társulatot így nyilván nem lehet
fönntartani.
- Á t kellene már kódolni az emberek
gondolkodását. Azt hiszik, a társulati lét
azt feltételezi, hogy valamilyen módon
ide kellene „ragasztani” színészeket, és
alapfizetést kell nekik adni. Sok helyen
vállalkozói szerződés köti a művészt a
színházhoz, és azt, hogy melyik színház
tagja, elsősorban az határozza meg, hogy
ki élvez vele szemben elsőbbséget. A szí­
nészek 98 százaléka nemcsak egy szín­
házban dolgozik, hanem számtalan más
helyen. Akkor, kérdem én, miért a József
Attila Színház fizesse utánuk a járulékot,
miért nem egy másik intézmény?
- Magyarán, szélnek ereszti a társu­
latot?
- Ezek már nem élő kérdések, hogy tár­
sulati tag-e valaki vagy sem. Azonkívül
| X I. évfolyam , 33 5 ,á m , 20 1 1 .augusztus 18.
előadások biztonságát nem a színészek
teremtik meg, hanem a műszak és a gaz­
dasági rész. Azok, akik egy előadás létre­
hozásában részt vesznek, és azok, akik
gazdaságilag őrködnek, hogy ne kerüljön
olyan helyzetbe egy színház, mint amit
most nekünk kell megélnünk.
- Az elődje, Koltay Gábor által meg­
kötött szerződésekkel mi lesz?
- Ez a legkellemetlenebb, de szeren­
csére a főváros komoly ígéretet tett ar­
ra, hogy ezeket a szerződéseket korrekt
módon tisztázni tudjuk. Nagyon nehéz,
hogy nekem elsősorban ezzel kell fog­
lalkoznom, és nem művészi kérdésekkel,
jóllehet a pályázatban a főváros ilyen ér­
telemben is jelezte, hogy merre kellene
elindulni. De ezzel kapcsolatosan kevés
energiát tudok magamban megmozgat­
ni, mert olyan helyzet állt elő, ami a pá­
lyázati kiírásban nem szerepelt. Nem aka­
rok visszafelé vádaskodni: a szerződések
a közgyűlés elé kerülnek, és remélhetőleg
megnyugtatóan rendeződnek, vagyis visz-
szaáll a pályázatban kiírt feltétel.
- Színházigazgatói tapasztalatokkal
családja révén is rendelkezik. Felesége,
Darvasi Ilona a soproni Petőfi Színház,
az ő lánya pedig a magánkézben lévő
Turay Ida Színház igazgatója.
- Először is szeretném leszögezni,
hogy nem a feleségemmel pályáztam a
József Attila igazgatói posztjára. Majd
egyszer a C s a lá d i L a p b a n elmesélem,
miért kezdett a feleségem is erőteljeseb­
ben színházzal foglalkozni, de a lényeg,
hogy annak idején létrehoztunk egy jól
működő magánszínházat. Rengeteg em­
bernek adunk munkát több mint tíz éve.
Ez modellértékű vállalkozás, gazdasá­
gilag is nagyon jól működik. Most ezt
negatív előjellel mutogatják, pedig po­
zitív színben kellene feltüntetni. A fele­
ségem ezt olyan jól üzemeltette, hogy
ennek eredményeként kinevezték a sop­
roni színház igazgatójává. Ő ott alkal­
mazott. A bulvárban jól hangzik, hogy
„Nemcsákéknak három színházuk van”,
de én sem kérdezem meg öntől, hogy az
ön bt.-je mivel foglalkozik. A Turay Ida
Színház országos népszerűségnek ör­
vendő embereknek ad munkát, akik az
átalakult budapesti viszonyok miatt saj­
nos rákényszerülnek arra, hogy havi 5-6
ezer kilométert utazzanak, hogy meg
tudjanak élni. Semmi gond azzal, hogy
ki vagyunk pécézve, csak reálisan kelle­
ne látni végre a dolgokat. ■
55