Professional Documents
Culture Documents
Regresszio
Regresszio
Haladási vagy fejlődési iránnyal rendelkező pszichés folyamatokban regresszió névvel jelölik
a visszatérést a személyiségfejlődés egy-egyszer már elért fejletségi szintjéről egy korábbi
differenciálatlanabb fejletségi szinthez.
Topográfiai értelemben véve, a regresszió - Freud szerint - pszichés rendszerek egymásra
következő sora mentén megy végbe, amelyeken az izgalom a fejlődési iránnyal ellentétesen
halad.
Időben nézve a regresszió egy genetikus sorrendet feltételez, és a szubjektumnak fejlődése
már túlhaladott állomásaihoz (libidófejlődési szakaszokhoz, tárgykapcsolatokhoz,
azonosulásokhoz stb.) való visszatérést jelöli.
Formailag a regresszió az összetettség, a strukturáltság és a differenciáltság szempontjából
alacsonyabb szintű kifejezés- és viselkedésmódokhoz való átmenetet jelenti. A regresszió
során a gondolkodásnak, a tárgykapcsolatoknak és a viselkedési struktúráknak korábbi
fejlődési fokra való visszatérése történik meg rövidebb vagy hosszabb időre. A libidó egy
korábbi szerveződési formához tér vissza. Ez lehet tárgy regresszió, libidófejlődési regresszió,
valamint az én fejlődésében bekövetkező regresszió.
A regresszió összefügg a fixációval, ha a fixációt beírásként értelmezzük, akkor a regressziót
úgy értelmezhetjük, mint ennek a már meglevő „beírtnak” újbóli működésbe hozását.
Hívhatjuk ezt a jelenséget úgy is, hogy visszatérés a „szekundér v. másodlagos gestalthoz”. A
másodlagos gestaltok élményeink teljessé tevésére tett kísérleteink: ha valamilyen
szükségletünk kielégítése akadályba ütközik, mivel a befejezetlenség élménye nehezen
tolerálható, valamilyen helyettesítő szerepű kielégítéssel az élmény mesterséges lezárására
kényszerülünk (pl. kontaktusfelvétel helyett evés). Az ilyen mesterséges lezárás rövidtávú
feszültség-oldást eredményez, az egyénnek azonban végső soron újra és újra meg kell
ismételnie a folyamatot. Az idő múlásával ezek a másodlagos gestaltok egyre jobban
rögzülnek és rendszerint érzékelésünk, gondolkodásunk, érzéseink és viselkedésünk
meghatározott menetévé szilárdulnak. A „rögzült” perspektíva részben a rögzült vágyak,
kielégítetlen szükségletek és zavaró élmények jelen tudatunkon kívülire zárására is szolgál
(elfojtás és a fixáció).
Terapeuta (T): Ahogy egyre mélyebb a hipnotikus állapot, tágul a tudat egyre inkább képes
olyan területekkel kapcsolódni, amik mélyen benne vannak a személyiségben. És ezek a
részek külön – külön is képesek működni , és vannak olyan helyzetek, amikor a személyiség
egy – egy része, ellene dolgozik a többinek, amikor olyan viselkedést hoz létre, amit a többi
nem szívesen fogad el . Ezek a részek időnként negatívak is tudnak lenni, valamikor pozitívak
voltak, valamikor segítettek, de most már lehet, hogy inkább gátolnak, de nem tudják ezt
(reframing előkészítése). És most megpróbáljuk megkeresni azt a részét a személyiségnek, az
énnek, ami mögötte van a fóbiás félelmeknek. Azokat a testi tüneteket hozza létre, amelyek
valamikor biztosan védtek, biztos előre vivő szerepük volt, de most már inkább gátolnak,
hiszen már megváltozott sok minden, ami akkor előrevivő volt az lehet, hogy gátol,
akadályoz, minden jó szándékával együtt hátráltat, a mostani helyzetben inkább akadályoz.
Most adjon időt magának, és megkérem azt a részt , ami felelős ezért a fóbiás viselkedésért ,
felelős a szorongásért , ami megszervezi, hogy dolgokat feladjon, és ne csináljon meg , inkább
visszalépjen , hogy a személyiségnek ez a része jelentkezzen , és ha ez a rész megvan ,
mondja, azt hogy itt vagyok, adjon erre időt. Körül belől 3-4 perc telik el, de a pácien
fiziológiája mutatja, hogy intenzív belső folyamatok zajlanak.
P: Itt vagyok
T: Nagyon jó. Megköszönjük ennek a résznek, hogy jelentkezett, és megkérem arra, hogy ez a
rész adjon magának valami nevet, hogy tudjam közvetlen szólítani.
P: Veszély.
T: Veszély. Megköszönöm a Veszélynek, hogy jelentkezett. És akkor megkérlek Veszély,
hogy mondjad meg, mikor jöttél létre. Mikor alakultál ki Tündében. Mi történt akkor? Hány
éves volt a Tünde, amikor Te a Veszély létrejöttél, megszülettél, kialakultál?
P: Húsz.
T: Húsz. És mi történt a Tündével, mikor létrejöttél?
P: Járt egy fiúval, akit nem szerettek a szülei. Állandó veszekedés volt, hazugságok. Nagyon
nehéz állapot, és kezdődtek a fulladások. A szülei nem fogadták el a fiút és őt. Nem lehetett
megoldani.
T: Nem lehetett megoldani. Létrejöttél Te a Veszély. És mibe tudtál segíteni a Tündének?
P:. Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
T: Hogy ne lehessen ismerkedni, elmenni hazulról.
P: Mert így, elfogadják a szülei.
T: Elfogadják a szülei. Veszély segített a Tündének, hogy otthon maradjon, hogy ne menjen
el. Hogy a szüleinek megfelelő módon viselkedjen. Most megkérünk téged Veszély, hogy egy
kicsit maradjál csöndbe, és megkérdezzük azt a részt, amitől megvédte a Veszély a Tündét ,
hogy az is jelentkezzen . Az a rész, amelyik szeretett volna elmenni, amelyik szeretett együtt
lenni ezzel a fiúval, amelyik járta volna a saját útját, hogy ez a rész is jelentkezzen. És ha itt
van, akkor mondja azt, hogy itt van.
P: Itt vagyok.
T: Megkérjük ezt a részt, hogy adjon magának nevet.
P: Élet
T: Élet. Jól van. És ez az Élet és a Veszély küzd egymással. Talán van bennetek valami közös
is. Talán tudjátok egymást segíteni is. Minthogy időnként már tudjátok is. Mind a ketten a
Tündét segítitek. Mindkettőtökre szükség van. Mind a ketten jót akartok. És lehet, hogy
tudnátok együtt működni. És amikor egyiktökre nincs szükség, akkor az tudná hagyni a
másikat. Amikor a Veszélyre már nincs szükség, mert nincs veszély, akkor az Élet
felszabadultan működhetne. És amikor veszély lesz, a Veszély jelezhetne. És akkor a Tünde
jobban tudna hallgatni rá. Sokkal ritkábban jelezne, sokkal inkább követni lehetne a
jelzéseket. Valahogy úgy van, hogy a Veszély akkor is jelez, mikor nem kéne, jelezzen. És az
Élet akkor is visszahúzódik, amikor nem lenne szükséges. De talán most, hogy így
szövetkezni tudtok egymással, tudjátok egymást segíteni a Tündéért. És most megkérem a
Tündét, a Veszélyt, az Életet, hogy képzeljenek el egy helyzetet, ami megtörtént például a pub
– ban , ahol az Old Boys szólt, hogy érezték egymást? Mit, szolt ehhez az Élet? Mit, szolt
ehhez a Veszély? Megkérdezlek most a Veszély, hogy érezted magad ezen az estén? Mit éltél
át?
P: Nem volt veszélyes semmi sem.
T: Jól van. Megkérdjük az Életet, hogy érezte ott magát?
P: Minden maga az élet volt.
T: Minden maga az élet. Jól van. Két rész tudta segíteni egymást. Néha azért egy – egy
gondolat jelentkezett a Tündében, hogy olyan furcsa, hogy nincs rosszul, néha beúszott egy –
egy érzés, hogy ez máskor másként lenne. De most az Élet volt az a rész, ami adta a
biztonságot és a Veszély vissza tudott húzódni. És a Tünde jól érezte magát. Megköszönjük a
részeknek, hogy tudtak így együttműködni és megkérjük őket, hogy a jövőben is próbálják ezt
folytatni. És most megkérem a Tündét, hogy képzeljen el egy helyzetet, hogy áll a
buszmegállóban. Áll a buszmegállóban és figyelje meg, hogy működnek a részeket, hogyha
jön a busz. Mit szól ehhez a Veszély? Mit szól ehhez az Élet? És hogy érzi magát a Tünde?
P: A Veszély néha azt mondja, hogy ez nem jó. A buszon nem jó.
T: A buszon nem jó.
P: De nem mindig.
T: Nem mindig.
P: Tömeg van.
T: Tömeg.
P: És ez emlékeztet arra, amikor egyszer, egy nagyon nagy tömeg, majdnem agyon nyomott.
(spontán korregresszió)
T: Nagy tömeg veszélyes volt.
P: A Tünde nem érti, hogy miért veszélyes.
T: Mit szól ehhez az Élet?
P: Hogy természetes, hogy jön a busz. Ezzel lehet eljutni bárhova.
T: Ha nagyon sokan vannak rajta, meglehet a következőt várni. Nem kell félni attól a
tömegtől. Az régen volt. Jól van. És ezek a részek, a jövőben, egyre inkább együttműködnek,
mert mindegyikre nagy szükség van. Nagyon hosszú ideje szolgálják a Tündét. Most majd
egy kicsit másképp. Jobban tudnak majd egymásra figyelni. A határok a részek közt,
átjárhatóbbak lesznek. Tudnak egymásra figyelni. Tudnak egymásnak hinni. Tudják egymást
segíteni. Jól van. Most lassan, köszönjük meg ezeknek a részeknek, hogy segítettek, az
Életnek, a Veszélynek. Maradjatok ott a helyeteken, de egy kicsit másképp működjetek.
Haladjatok együtt a Tünde fejlődésével. Tudjátok azon a módon segíteni, ahogyan erre
szüksége van. Megköszönve ezeknek a részeknek a segítséget, lassan, induljon el ide vissza a
szobába. Frissen, kipihenten, jó közérzettel érkezzen vissza.
A harmadik regresszióval dolgozó pszichoterápiás technika egy nagyon hatékony NLP
módszer, amit Change history-nak (történet átírásnak) hívunk. A módosult tudatállapotban
létrehozott első kép mindig a jelenből indul, valami problémás viselkedést állít be. A képet
lehetőleg minél több érzékszervi tartományban átéletjük, és a probléma vegetatív szintű
átélésére is törekszünk. Az átélt élménnyel, mint híddal célzott korregresszió történik és ezt az
átélt korregressziós élmény átírása követi.
Az alábbiakban egy történet átírását mint egy kezelés részletét mutatjuk be:
A páciens kérése az volt, hogy szeretne természetesen viselkedni, és nem szorongani
mindennapi helyzetekben, mint például, amikor az ellenőr kéri a jegyeket. A páciens elmesél
egy helyzetet. Ezt a napokban történt eseményt képzelteti el módosult tudatállapotban
(hipnózis) a terapeuta. A szorongás átélése alatti testi érzéseket használva affekt asszociációt
alkalmaz a terapeuta.
T: Figyelj csak most erre a testi érzésre! Menj vissza az időben, hogy honnan ismerős még ez
a mellkasi érzés? Mikor éreztél korábban hasonlót?
P: Egészen picinek látom magam
T: Egész picinek látod magad. Mégis mekkorának látod magad? (disszociálva jelentkezik az
emlék).
P: Másfél éves.
T: Másfél éves. Mit csinálsz itt másfél évesen?
P: Játszom a homokban.
T: Milyen érzések vannak benned itt a homokozóban? (a disszociált átélést asszociáltá alakítja
át a terapeuta).
P: Úgy el vagyok mélyülve.
T: Éppen mit csinálsz?
P: Vannak ilyen kis formáim, és ezeket nyomogatom.
T: Milyen érzés a bőrödnek, ahogy nyomogatod?
P: Jó meleg. Meg olyan nedves is (asszociálva van már az emlékbe).
T: Nedves is. Milyen hangok vesznek körül?
P: Természet hangok. Olyan nagy csönd van, olyan nagy nyugalom. Messziről ugat egy
kutya. ..Madarak....Messze beszélgetnek. Nyugalmat érzek, elmélyültséget.
T: Beszélgetnek. Nyugalom elmélyültség. Azután mi történik?
P: Egyszer csak azt vettem észre, hogy bepisiltem. Nem figyeltem oda.
T: Bepisiltél. Nem figyeltél oda. Milyen érzés ez, hogy bepisiltél?
P: Meg vagyok ijedve, mert már jön is ki az anyám és kiabál, hogy milyen hülye vagyok.
T: Mit hallasz a hangjában?
P: Azt hallom, hogy nagyon haragszik rám. Hangja rikácsoló, támadó.
T: Milyen testi érzés van benned?
P: Meg vagyok ijedve, meg vagyok szeppenve, ezt érzem.
T: Milyen érzés van a testedben? . Hol érzed ezt a „megszeppenést”
P: Ugyanott szorít. Megszégyenülés.
T: Már megint hibáztam. El voltam merülve. Olyan jól éreztem magam. Olyan mélyen
voltam.
Gyere ki ebből a homokozóból. Távolodjál el a képből. ....Menjél vissza és idézz fel egy olyan
emléket, amikor nagyon jól érezted magad, amikor biztonságba voltál, védett helyzetben.
Nagyon jó érzések voltak benned. Minden jó volt, minden probléma eltűnt. Amikor
megérkeztél és ott vagy mond el hol vagy és mi történik…
P: Egy ilyen nagyon régi kép ez is. Nagyapám ott ül egy kanapén, és én ott ülök mellette,
vállára hajtom a fejem és simogat.
T: Simogat. Milyen érzés ez a fejednek?
P: Nagyon jó érzés.
T: Nagyon jó érzés. Milyen a keze a nagyapádnak?
P: Jó nagy, biztonságos.
T: Milyen a hangja?
P: Mélyen duruzsol. Olyan nagyon nyugtató. ...együtt érző...
T: Milyen belső érzések vannak benned?
P: Nagyon különös, nagyon jó. A nagyapám nem szokott így simogatni. De most ez olyan
újdonság és nagyon jól esik...
T: Nagyon jól esik. Jól van. Van itt valami illat vagy szag is?
P: Nagyanyám főz és annak olyan kicsit foghagymás, pikáns illata van.
T: Most ezzel az érzéssel menj vissza a homokozóba, de legyél ott felnőttként is, segítsél kicsi
önmagadnak felnőttként! Vidd oda az összes élettapasztalatodat, tudásodat,
életbölcsességedet, és segíts ennek a kislánynak, aki ott van másfél évesen, elmélyülten
játszik, körbeveszi a nyugalom és béke. Távoli duruzsoló hangok, madárhangok, érzed a
homokozó kellemes melegségét és nedvességét, és nem figyelsz oda és bepisilsz, megjelenik
az anyád, félelmet érzel a rikácsoló hangjától, ...és most segíts ennek a kis önmagadnak,
felnőttként az összes élettapasztalatoddal, tudásoddal, bölcsességeddel.
P: Felveszem és elmenekítem onnan.
T: Nyugtasd meg önmagadat, kicsi önmagadat, felnőttként, használd az összes
bölcsességedet, tudásodat, élettapasztalatodat...Adjál neki biztonságot...
P: Megnyugtatom, hogy még kicsi és nem olyan nagy baj ez.
T: Nem olyan nagy baj ez. Hogy adod át ezt a biztonságot, ezt a nyugalmat?
P: Simogatom, megölelem.
T: Használd a Nagyapád tenyerének kellemes érzéseit, nagyapád hangjának a kellemes
duruzsolását (közben a terapeuta hangja is nyugodt és duruzsolva beszél, igyekszik minden
élményt, submodalitást felhasználni az élmény átíráshoz) Azt a testi érzést, amit ott éreztél a
nagyapád ölébe. Add át ezt kicsi önmagadnak. A másféléves kicsinek. Segíts neki abban,
hogy eltűnjenek a mellkasából a rossz érzések, kioldódjon belőle a megszégyenülés.
P: Érdekes, hogy átöleli a nyakamat, és nagyon szorítja. Biztonságot keres.
T: Nagyon szorítja. Keresi a biztonságot. Segíts neki. Ott van mélyen benned a nagyapádtól
kapott biztonság. Ott van benned a mély duruzsoló hangjának a biztonsága, az ölelésének a
biztonsága, ott van benned a nagyanyád foghagyma illatú főzésének biztonsága, és át tudod
adni másféléves önmagadnak.
P: Megnyugszik és odabújik.
T: Legyetek egy kicsit így együtt. ..És most azonosulj, bújj bele másfél éves önmagadba is, és
éld át milyen érzések vannak benned.
P: Minden rossz eltűnt. Kellemes meleget és biztonságot érzek, mint a nagyapámnál. A felnőtt
Tünde átölel, mint a nagyapám és a keze valahogy olyan, mint a nagyapáé. Teljesen
megnyugszom, minden félelem kioldódott.
T: Most legyél egyszerre a felnőtt Tünde, és a kisgyerek éld át, hogy biztonságot kapsz, és
biztonságot adsz……….. Érezd a karjaidban, hogy biztonságot tudsz adni kicsi önmagadnak
és éld meg kicsiként ezt a biztonságot ……….Az érzések összeolvadnak és elkísérnek
mindenhová………Mindig veled lesznek………Bármikor felidézheted ezt a biztonságot és
átélheted amikor erre szükséged van……Bárhol és bármikor…………hiszen benned
van……….létrehoztad…átélted……és most megtartva ezeket az érzéseket indulj el az
életvonaladon a…..
A kezelés folyamán itt több előzőleg átélt nehéz élethelyzetet megkeresünk és átírunk. A
másodlagosan záródott gestaltok elsődlegessé alakulnak, hiszen a primer szükséglet kielégül,
a maladaptív sémák átalakulnak. Másképpen úgy is mondhatjuk, hogy a patológiás testi
reakciók amelyek a személyiségfejlődés során ankereződtek és elfojtódtak átíródnak és
feloldódnak.
A következő integratív pszichoterápiás kezelés a módszerspecifikus képzés során az egyik
résztvevővel történt. Megelőzően viselkedésterápiás feladatot kapott, hogy próbálja
csökkenteni dohányzását. A javaslat arra irányult, hogy tudatosítsa dohányzását és csökkentse
annak mértékét. Minden egyes rágyújtás előtt hozzon egy döntést, hogy szüksége van-e arra,
hogy rágyújtson, és ha valóban úgy érzi, hogy szükséges, akkor jó érzéssel, teljes
tudatossággal gyújtson rá és szívja addig, amíg a jó érzése tart és nyomja el, ha már nem jó
érzés, vagy úgy érzi, hogy a további dohányzásra már nincs szüksége. Megkértem, hogy
minden esetben pontosan vigye végbe az önmegfigyelést és térképezze fel pontosan
dohányzási szokását és annak minden lépését, tudatosítsa. Ezen egyszerű önmegfigyelés sokat
segített, hogy napi ötre csökkentse a cigaretták számát, de egy idő után újra sokat szívott. A
képzés során beszámolt tapasztalatairól és kifejezte, hogy akar ezzel foglalkozni.