Kövér Levente

A tárnoki városok intézményének működése

Bevezetés
A dolgozat témáját tekintve a tárnoki városok intézményének működését fejtem ki. A
tárgyalás részében ismertetni fogom a tárnoki jog paramétereit, ezenkívül a tárnoki városok
csoportját határozom meg a többi szabad királyi várostól való elkülönítéssel, valamint kitérek
a hét, később nyolc tárnoki város jogköreire. Emellett szót ejtek Buda elsőségéről, hogy
hogyan került a tárnoki városok élére és milyen erőfeszítéseket tett az elsőség érdekében.
Bemutatom a királyi tárnokmester hivatalának kialakulását és feladatkörét, valamint a tárnoki
ítélőszék kialakulásának folyamatát és működését.

Tárnoki jog
A tárnoki városokban alkalmazott jogszokások gyűjteményét és a tárnoki széknek, valamint
bíróságnak az eljárási jogalapját nevezi a literatúra tárnoki jognak, de sok kapcsolódási
pontjuk nincsen.1 Legfőképp a tárnoki városok együttes szokásjogát hívjuk tárnoki jognak.
Némelyik szabály Buda városának törvénykezéséből jutott be a közös jogba. Budai jog
alkalmazása a budai jogkönyvtől autonóm módon megszületett és rögzült budai szokások
írásbeli rögzítését és kiterjesztését tartalmazta más városokra. A felhalmozott és rendezett
szokásokat egy joggyűjteményben kodifikálták. A tárnoki jogot, azaz a tárnokmester széke
előtt lezajlott eljárásokban használt és használandó elfogadott jogot az egységes procedúra
biztosítása végett Mátyás uralkodásának idején laki Thúz János tárnokmester szerkesztette
össze, ezt követően elküldte a tárnoki városoknak.2 A tárnoki jog négy részre oszlik szét,
elsőként az örökségek kérdését említi, amely alatt az ingatlanokat érti, másodízben a vér
kiontásáról, harmadikként a végrendeleti perekről és legutoljára az adóssági esetekről ír.3 A
joggyűjtemény nem a tárnokszéken használt jogot foglalja magába, mivel olyan kérdésekkel
foglalkozott, amelyek nem jutottak a tárnokszék elé. A Jogkönyv a 273. fejezetében a
városból száműzötteknek megtiltja Buda megközelítését olyan távolságra, mint amilyenre
város fekszik Székesfehérvártól. A továbbiakban kifejti, hogy ez körülbelül nyolc mérföldnek
felel meg. A főváros így büntetéssel sújthatta a száműzötteket, ha nyolc mérföldön, kereken
67 km-en belül látták meg őket. Ezt az eljárási módot a tárnoki jog is beépítette. Ezek szerint
nemcsak a főváros, hanem a többi tárnoki város is elfoghatott, megfegyelmezhette a városból
száműzött individuumokat, ha 67 km-es távolságon belül találták meg őket.4 Az 1484-ben
kiadott kézirat5 szerint egyértelműen elmondható, hogy a tárnoki jog lényegében a hét, később
nyolc tárnoki város szokásjoga, amely a budai joggal egyező.6

1
Tringli István: Tárnoki Jog. In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon középkor és kora újkor XI. Szerk.
Kőszeghy Péter Széchenyi-teuton Lovagrend. Balassi Kiadó. Budapest,2011. 383.
2
Mezey Barna: Szokásjog In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon i. m. 289.
3
Kubinyi András: Budapest története későbbi középkorban Buda elestéig(1541-ig) In:
Budapest története II. Szerk. Gerevich László. Akadémiai Kiadó. Budapest,1975. 165.
4
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 24.
5
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 165.
6
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 87.
Tárnoki városok
Tárnoki városok, olyan szabad királyi városok, amelyeknek másodrendű szinten fellebbezett
perei a tárnokmester bírósága, a tárnoki ítélőszék elé tartoztak. A fogalom a 15.században
jelent meg, régebben ugyanis több város is a tárnokmester bíróságának hatáskörébe tartozott.
A 15. század második hányadában rögzült elvek alapján hét települést soroltak a tárnoki
városok soraiba, Budát, Kassát, Bártfát, Nagyszombatot, Pozsonyt, Eperjest, Sopront és
Hunyadi Mátyás idején pedig Pest csatlakozott nyolcadikként.7 Egy 1482. március 25-én
kiadott oklevél alapján bizonyítani lehet, hogy Pest már a tárnokszéki szabályzatot kiadó Laki
Thúz János tárnokmester ideje alatt (1478—1481) tárnokszéki város lett. Pest így legkésőbb
1481-ig teljes mértékben elnyerte a szabad királyi város összes sajátosságát8 Szűkebb
intellektusban viszont csak a tárnoki városokat hívták szabad királyi városoknak, azonban
Werbőczy István és más törvények is szélesebben értelmezték a terminust. Werbőczy állítása
szerint nem csupán a tárnoki városok, hanem a személynöki szék alá tartozó városok is szabad
királyi városok.9 Kubinyi András szembe megy Werbőczy állításával, mivel azt az álláspontot
erősíti, hogy szűkebb értelemben csak a hét(később nyolc) tárnoki város sorolható a szabad
királyi városok közé, ezért a tágabb körben értelmezett többi szabad királyi várost inkább
királyi szabad városnak hívja.10 Kubinyi által használt királyi szabad város terminus elsőként
a személynök alá tartozó városokra aktuális11 Az 1500 augusztus 11-én keltezett királyi
oklevélből tisztán megállapítható, hogy az uralkodó is a nyolc várost vélte az igazi szabad
királyi városnak.12 A tárnoki városok a középkor végén a legnagyobb magyar városok voltak,
titulusukat legfőképp a külkereskedelemben betöltött szerepüknek köszönhetően nyerték el. A
nyolc szabad királyi város más várostól eltérő stádiumát II. Ulászló 1499-ben kiadott és
tárnokszék funkcióját szabályozó kiváltságlevele foglalta magába. A tárnoki városok voltak
azok, akik 1499-ben kiharcolták a királynál, hogy a személynöki szék csak a szabad királyi
városok és nem pedig a nemesek szokásjoga nyomán ítélkezzen.13 A 15. század közepén a
nyolc tárnoki város kirekesztette a többi királyi várost a tárnokszékről, pontosabban az 1440-
es években tulajdonította el a budai jogot használó hét város a maga számára a tárnokszéket.14
Jogközösséget teremtettek, így közös másodfokú fellebbezési fórum és tárnoki jog alapján
éltek, de gazdasági és politikai közösséget nem alkottak.15 A közös szokásjogok és gazdasági
érdek oda vezetett, hogy a tárnoki városok trónharcok során ki tudták sajátítani maguk
számára a tárnoki széket.16 A tárnoki városok saját maguk teremtettek fellebbviteli bíróságot.
A tárnoki városok a kollektív felsőbíróság megalakulása után, saját közigazgatási, bíráskodási
és jogrendszerüket egységesíteni kívánták17 A hét város elnyerte azt a jogot, hogy
statútumokat hozzon létre és ezekből kirajzolódik, hogy a városok szövetségüket a
függetlenségük megőrzése végett alakították ki.18 A tárnoki városok elsőrendű jogának azt
tartjuk, hogy a tőlük fellebbezett kérdésekben a tárnokmester a városok küldötteivel közösen
ítélkezett azok joga szerint és ezzel kirekesztették a feudális hatást. A hét szabad királyi város

7
Tringli István: Tárnoki városok In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon i. m. 384.
8
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 164
9
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös
tekintettel az 1458-1526 közti időre). Tanulmányok Budapest Múltjából XXI. (1979) 12.
10
Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „királyi szabad város"? In: Urbs-Magyar
várostörténeti évkönyv I. Szerk. Á. Varga László. Budapest,2006. 51.
11
Kubinyi A: „Szabad királyi város" i.m. 61.
12
Kubinyi A: „Szabad királyi város" i.m. 56.
13
Kubinyi A: A magyarországi városok i.m.20.
14
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 173.
15
Tringli I.: Tárnoki városok In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon i. m. 385.
16
Kubinyi A: A magyarországi városok i.m.11.
17
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 165.
18
Kubinyi A: A magyarországi városok i.m. 11.
a tárnokszék bírósegédjeit saját maga választhatta ki.19 A tárnoki városok nem egymás mellett
helyezkedtek el. Az ország centrumában fekvő Budán kívül a többi várost a határon elszórva
találjuk. A nyolc tárnoki város, kivétel Nagyszombat, az elsőrendű, valamint másodrendű
városok közé tartozott.20 Buda az ország fővárosa, így természetes, hogy vezető szerepet
töltött be a nyolc tárnoki város közös tárnoki ítélőszéki feladatában. Buda elsőségét
magyarázza, hogy a nyolc tárnoki város felsorolásánál az első helyen szerepelt. Ugyanúgy a
központi szerepére utal az az előírás, hogy a tárnokmester helyettese, az altárnokmester
állandóan Budán legyen, a fővárosban, vagyis könnyen megközelíthető helyen.21 Hasonló
koncepciót találunk a Zsigmond korából származó tárnoki cikkelyek negyedik pontjában, ahol
Buda városát a legelsőnek nevezik és az országlakók minden ügyét ott vitatják meg, a
tárnokmester vagy helyettese állandóan köteles székhelyét Budán tartani. A vezető szerep
betöltését erősítette, hogy tárnokmesteri széken hozott ítéleteket egy tárnoki jegyzőkönyvben
vezetnek, amelyet Buda városának levéltárában őriztek. Emellett az elsőségéhez hozzájárult
az is, hogy a tárnokszéki ülést Buda városában tartották.22

Tárnokmester
A tárnoki ítélőszéken elnökölt a tárnokmester, aki a tárnokoknak23 mestere, vagyis elsődleges
intézménye, bírája.24 Az Árpádok idején a király központi kamarájának és a királyi kamatokat
kezelő személyek élén a tárnokmester szerepelt.25 III. Béla a nádor jogköréről lehasította a
királyi tárgyak ellenőrzését és élükre tárnokmestert helyezett ki, ezenkívül rábízta a királyi
kincstárat is. A királyi jelenlét fórumán ítélkezési hatáskört gyakorolt a királyi kincstár
számára mérvadó jövedelemforrást biztosító városok fölött. A későbbiekben királyi városok
felett ítélkezett.26 Honoráriumot kapott a városoktól a bíráskodásért.27A tárnokmester első
említésével 1230-ban kerülünk szembe, de ekkoriban még csak a király alkalomadtán
kiküldött helyetteseként jelent meg. I. Károly idején a pénzügy-és gazdaságpolitika,
államháztartás, pénzügyigazgatási apparátus ellenőrzésének, személyzetének, igazgatási és
bírói szervének legfőbb irányítója. A 13. század elejére magára vállalta az udvarbírónak a
létező összes gazdasági feladatát. A 13. századtól volt a tárnokmesternek oklevéladói
funkciója a városi polgárok részére.28 A városi élet fejlődésével a tárnokmester feladatai
megszaporodtak, mivel a pénzügyi és kamarai teendőket is kezelte így a hivatalnak külön
kellett válnia.29 A 14.század második részében a gazdasági jellegű teendőket a kincstartó vitte
és ezzel egyidőben változott bírói jogköre, tudnillik kivált a kúriából és a szabad királyi
városok mindenkori és kizárólagos bírája lett, aki székét Budán tartotta.30 A tárnokmester
igazából a kincstárnokból lett a városok főbírájává, aminek később is megmaradt a nyoma.

19
Kubinyi András: A magyarországi városhálózat XIV—XV. századi fejlődésének néhány kérdése. In:
Tanulmányok Budapest Múltjából.19.Szerk.Tarjányi Sándor, A Budapesti Történeti Múzeum kiadványa,1972.
39.
20
Kubinyi András: Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében. In: Történelmi Szemle.
LVI. (2004)1-2.sz. 27.
21
Felhő Ibolya: Buda elsősége a tárnoki városok között. In: Tanulmányok Budapest múltjából XIX.
Budapest,1972. 156.
22
Felhő I.: i.m.156.
23
Olyan conditionarius népcsoport, amelynek feladatai gazdaságiak voltak, összefüggésben gazdaság
centrumában lévő, a különféle más népelemek által adó fejében odaszállított természetbeni járadékoknak,
állatoknak gabonának, bornak, baromfinak kezelése és őrzése.
24
Boreczky Ede: A királyi tárnokmester hivatala 1405-ig. Budapest,1905. 11.
25
Ifj.Szentpétery Imre: A tárnoki ítélőszék kialakulása. In: Századok. LXVIII. (1934).1-3.sz 510.
26
Boreczky E.: A királyi i.m. 16.
27
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 563.
28
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 524.
29
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 512.
30
Gedai István—A szerk.: Tárnokmester In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon i. m. 386.
Ennek következményeként előfordul, hogy néha még adóügyekben foglalatoskodik és
igazolja az adó lefizetését. Az 1380-as években a királyi városok főbírájaként működött a
tárnokmester. 14.században a király egy-egy alkalommal elküldte a tárnokmestert a városok
peres ügyeire. A 14.század végétől kezdve a király már rendszeresen a tárnokmesterét küldte
el a feladat végrehajtására. A városi polgárok ügyeit ítélte meg uralkodói felszólításra, mivel
az uralkodó szabadulni akart a városi polgárság kényes ügyeitől.31 Luxemburgi Zsigmond
uralkodásának ideje alatt a tárnokmester a király másodrangú helyettese. A városi
kiváltságokban a király és a tárnokmester van szemléltetve a polgárok felső bírójaként. A
15.században az uralkodó és a tárnokmester városok feletti hatásköre kezd különválni.32
Zsigmond rendszeresen arra törekedett, hogy külön válassza a két joghatóságot, így 1405-ben
törvényi szinten elrendelte, hogy a polgárok perei csak akkor vihetők a király elé, ha a
tárnokmester nem hozott igazságot. A tárnokmester az uralkodó elhatározásából hívta össze a
tárnoki ítélőszéket. Hatásköre kiterjedt az erdélyi, szlavóniai városokra és zsidókra is.33 A
tárnokmester az ország harmadik világi főméltósága, aki rangban a nádor és az országbíró
után következett.34 Az öt főúr között szerepel az országos ügyek eljárásánál, ezt a tisztséget a
bárók töltötték be. A nádor igazságszolgáltatási ügyeit is kezelte. A városok feletti
felsőhatóság intézménye is a tárnokmester volt, ebből kifolyólag a városok határjárásánál is
feltűnt.35 Kancelláriai relátor volt királyi mandátumok, exemtiók és privilégiumok kiadásánál.
A tárnokmester pozícióba helyezését a királyi tanács jóváhagyásához kötötték, ami a méltóság
fontosságát is reprezentálta.36 A királyi tanács tagja volt, ha a királyi udvarban táborozott. A
királyi kúrián monetáris vétségek felett hozott ítéletet a tárnokmester.37 A királyi tanácsban a
városi teendők ügyintézőjeként szerepelt. A 14.században jelent meg az altárnokmesteri
titulus, amelyet a tárnokmester familiárisai közül foglaltak el. Ez a pozíció nem volt mindig
betöltve. A városok igényelték, hogy mindig a tárnoki ítélőszék székhelyén lakjon az
altárnokmester. A tárnokmester gyakran elküldte az altárnokmestert a bírói procedúra során a
vizsgálat lebonyolítására vagy birtokbaiktatás végett.38 Királyi felhatalmazásból ő is városi
határt járt be, kancelláriai relátorként is funkcionált városi ügyekben, a tárnoki ítélőszéken
neki is meg kellett jelennie. Az altárnokmester ítélőszéki elnöklete alatt a városi küldöttek
nem óhajtottak jelen lenni. A tárnokmesternek nem volt rendszeres jegyzője, valamint jól
szervezett és kialakult kancelláriája. Ha a tárnokmesternek panasza volt, valamelyik városi
polgár ellen, akkor a városi bíróság előtt kellett megtalálnia igazát. A tárnokmester előtt nem
lehetett a polgárt perbe fogni, csak a városi bíróság előtt.39 A király a városba küldte a teendők
elvégzése miatt, emellett külön levélben parancsot adott ki, hogy a polgárok minden esetben
engedelmeskednek a tárnokmesternek. Néha a városok egyenes úton a tárnokmesterhez
mentek, fellebbezés hiányában, ennek oka, hogy a város mellett tartózkodott. A 14.században
néhány nemest maga mellé rendelt, hogy segítsenek az ítélkezésben, valamint a teljes
felelősséget elhárítsa magáról. A század végére a városok elérték, hogy a városi polgárok
soraiból válasszák ki a bírói segédeket, így a 15.század elejére csak polgári bírótársakkal
ítélkezett. A bírótársak a 15. században rögzültek és a hét szabad királyi város polgárainak
köréből választották ki. A hét város küldöttei saját jogaik alapján jártak el. A hét város tárnoki
székén a tárnokmester elnöklete alatt a városi küldöttek oldalán ülnökök is szerepeltek.40 A

31
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 515.
32
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 516.
33
Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet I-II. Budapest, 1936. II. 141
34
Kubinyi A.: Budapest története i.m. 85.
35
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 523.
36
Gedai I.—A szerk.: Tárnokmester In: Magyar Művelődéstörténeti Lexikon i. m. 386.
37
Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet i.m.141.
38
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 528.
39
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 536.
40
Hóman Bálint—Szekfű Gyula: Magyar történet i.m. 539—540.
városok arra törekedtek, hogy a tárnokmestertől fellebbezett ügyeket az uralkodó személyesen
végezze el. A tárnokmestertől az uralkodóhoz való átkerülés a 15.század elejétől vált
rendszeressé. A polgárok óhajtották, hogy maga a király hozzon ítéletet, így a király
személyes bírósága elé jutottak. A tárnoki ítélőszék kialakulása után további tevékenységét
statútumokkal szabályozta. 1456 körül maradtak fent az első hiteles statútumok, német
nyelven.41

Tárnoki ítélőszék
Az ítélőszéktartás Budán a királyi kúriában történt. A tárnokmester a nemesi bírósegédekkel
együtt nyolcadok alkalmával törvénykezett. Országgyűléssel egyidőben tartott ítélőszéket,
mivel ott a helyszínen mindjárt bírótársakat szerzett. A 15.század közepétől a városi polgárság
elküldte küldötteit a diétára, amikor az ítélőszéket tartották, költségmegtakarítás
szempontjából. A gyűlés általában egy-két hétig tartott. Ha az országgyűlés egyidőben folyt az
ítélőszékkel, akkor a gyűlés előtt tárgyalták le a pereket vagy a gyűlés után vették még elő.42
A tárnoki ítélőszéken fontosak voltak a bírói segédek mellett az ülnökök. A tárnokmester bírói
hatóságát csak azóta hívhatjuk tárnoki ítélőszéknek, amióta ott polgári ülnökök is
megjelentek. Amelyik város perében hozott ítéletet a tárnokmester, annak a városnak a bírója
és esküdtjei is segédkeztek az ítélkezésben és a városban tartózkodó más városi bírókat és
esküdteket is kötelező volt meghívnia. A 15.század közepétől csak a hét, 1494-től a nyolc
város kiküldöttei foglaltak helyet. A 14—15.század között eltérő a kiküldött ülnökök száma,
általában két-három esküdtet küldtek, akiket a város ad hoc választott ki, minden ülésszakra
külön-külön.43 A kiküldöttek nem rögzültek személy szerint. A városi küldötteknek ki volt
jelölve a helyük, hogy hogyan üljenek sorban egymás után. A városok felmentést kérelmeztek
a közlekedési viszonyok miatt vagy nem jelentek meg. A részvétlenség következtében
csökkent az ítélőszéknek az autoritása. Ezért legalább négy város küldötteinek meg kellett
jelennie, 1479-től pedig öt városnak. Ha a városok elmulasztották az ülnökök küldését, akkor
100 márka bírságot róttak ki rájuk. A nemesek ítélőszékén magyarul, illetve latinul folyt az
ülés, később a német városok túlsúlyba kerülésének köszönhetően elnémetesedett az
ítélőszék.44 Az 1479-es statútum szerint a városi bíróság által eldöntött pert kizárólag a tárnoki
ítélőszékhez lehetett fellebbezni. A peres félnek nem volt kötelező személyesen megjelenni,
elég volt prokurátorral képviseltetnie magát, amihez szükséges volt az ügyvédvalló levél. A
per tárgyalásánál a feleknek mindenképp meg kellett jelennie, a meg nem jelenteket pedig
megbüntették, így az ítéletet csak bírság fizetésével lehetett érvényteleníteni. A 15.században
a bíró gyanús volta miatt a tárnoki ítélőszékhez fellebbeztek peres ügyeket, azonban csak az
ítélethirdetés előtt volt lehetőség fellebbezni. A pernek az áttételét más bírósághoz, a
tárnokmester elé csak parancslevél birtokában lehetett, amelyet a királytól lehetett kérelmezni.
Általában hat héten belül kellett kikérni a per átviteléhez szükséges parancslevelet, valamint
városi bíróság előtt be kellett mutatni.45 A parancslevél bemutatásától számított újabb hat
héten belül a városi bíróságtól átküldő levelet kellett kiváltani és ezzel egyidőben 10 forintot
kellett befizetni. Az átküldő dokumentumban a tárnokmester utasító levele volt átmásolva,
rögzítve volt az egész per menete, a prezentált bizonyítékok és érvek, valamint a városi
bíróság rendelkezése. A levelet kiadása előtt fel kellett olvasni a felek számára, azonban a
tárnoki város polgára a városi bíróság döntése ellen új ítéletet kérvényezhetett, így a tárnoki
ítélőszékhez fellebbezhetett, ahol a városi bíróság ítéletét ellenőrizték, itt viszont a tárnoki

41
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 549.
42
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 562.
43
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 568.
44
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 570.
45
Ifj.Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 576.
ítélőszéken nem volt lehetőség új ítéletet kérni. A tárnoki ítélőszék rendelkezése ellen
kizárólag a személynökhöz fellebbezhetett.46

Összességében elmondható, hogy a szokásjogok összegyűjtésével megszülettet egy jogkönyv,

amelyet továbbítottak a királyi városok felé. Ez a jogkönyv privilégiumokkal ruházta fel a
városokat, ezáltal elnyerték a tárnoki címet, amellyel kiemelkedtek a többi királyi szabad
város közül. A tárnoki titulus elnyerésével városokban alkalmazott szokásjogokat tárnoki
jognak nevezték. A tárnoki városok létrejöttének köszönhetően pedig megszületett a tárnoki
ítélőszék, amely a legfőbb bírói fórumuk volt. A tárnoki ítélőszék kialakulása pedig
megkövetelt egy bizonyos tisztséget a tárnokmester személyében, aki az ítélőszék élén állott
és a tárnoki jog alapján ítélkezett.

46
Ifj. Szentpétery I.: A tárnoki i.m. 587.