333 Leigh Michaels - Esküvő Úton-Útfélen

Leigh Michaels
Esküvő úton-útfélen
Keserű csalódás éri az elkényeztetett, dúsgazdag Kathrynt. az esküvője

előtt, amikor véletlenül megtudja, hogy vőlegénye csak a pénze miatt akarja
őt feleségül venni. A lány a kertészük fiát kéri meg, hogy segítsen neki
megszökni, s mivel a bankkártyáját nem meri használni, nehogy nyomot
hagyjon maga után, igen szűkös körülmények között vágnak neki a
kalandos útnak. Kathryn úgy véli, biztonságosabb lenne a helyzete, ha ő és
Jonah összeházasodnának...
Leigh Michaels Esküvő úton- útfélen (Júlia 333.)
1. FEJEZET
Antoine, fésű jével a kezében, elmélyü lten vizsgá lgatta a tü kö rben

Kathrynt, majd addig igazgatta csillogó ébenfekete hajá nak egyik fü rtjét,
amíg az ú gy nem hullott a vá llá ra, ahogyan elképzelte. A mester homloká t
rá ncolva há trá bb lépett, hogy mű vét ismét szemü gyre vegye, azutá n
hajlakkal rö gzítette a rakoncá tlan hajtincset.
Kathryn tü relmetlenü l mocorogni kezdett.
- Még mindig nincs kész?
- Kis tü relmet, kisasszony. Legyen minden tö kéletes, amikor kezét
nyú jtja a vő legényének. - Csettintett az ujjá val. - A fejdíszt!
A segéd odanyú jtotta neki a narancsvirá gbó l font koszorú t, amelyre
fö ldig érő fá tylat erő sítettek.
- A kisasszony má r alig vá rja, hogy az oltá r elé á lljon, ugye? - kérdezte
Antoine, mikö zben a koszorú feltű zésével foglalatoskodott.
- A kisasszony má r szeretne minél elő bb tú l lenni a dolgon - mormolta
Kathryn az orra alatt.
- Voila! - A fodrá sz betű zte az utolsó hajtű t. - Tessék, kész vagyunk. A
lépcső tetején fogom vá rni, hogy a frizurá já t megigazítsam.
Akkor legalá bb féló rá t még hozzá kell szá mítanom, amíg lejutok a
szobá mbó l a bá lteremben felá llított oltá rig, gondolta a lá ny.
Mialatt a segéd ö sszeszedte az eszkö zö ket, megjelent Kathryn
szobalá nya, hogy ellenő rizze, rendben van-e még az ú rnő sminkje.
- Jó l van má r, Elsa - há rította el a gondoskodó érdeklő dést Kathryn. -
Hozz nekem, légy szíves, egy teá t!
- Hozom má ris, csak nehogy véletlenü l leö ntse vele a szép ruhá já t,
Miss Kathryn!
2 / 147
- Akkor inká bb nem kérek. - Kathryn bará tsá gosabb hangra vá ltott. -
Hagyjanak most magamra! A nagy felhajtá s kö zepette szü kségem van egy
szusszaná snyi idő re.
- Hogyne, kisasszony. - Elsa vá llat vonva az ajtó hoz ment.
- Nincs ebben semmi kü lö nö s - pró bá lta oldani a feszü ltséget a fodrá sz.
- Minden menyasszony ennyire izgul az eskü vő je elő tt. Alig vá rjá k, hogy
felhú zzá k végre az ujjukra a gyű rű t.
Kathryn felsó hajtott. Inká bb tü relmetlen volt, mint izgatott. Bá r
való színű leg ez is természetes, ha az embert egész nap vetkő ztetik,
ö ltö ztetik és szépítik.
Amint magá ra maradt, felá llt, és gépiesen elsimította magá n a csupa
szatén és csipke ruhá t, de nem nézett a tü kö rbe. Mielő tt az apja karjá n
lemenne a lépcső n, hogy Douglasszel talá lkozzék a bá lteremben, valaki
majd ü gyel arra, hogy tö kéletesen nézzen ki.
Nem volt má s vá gya, mint hogy minél elő bb tú lessék a ceremó niá n - az
évszá zad eskü vő jén, ahogy a lapok írtá k.
Nem mintha kétségei lettek volna. Minden pontot végiggondolt, mielő tt
arra a dö ntésre jutott, hogy Douglas megfelelő férj lesz. Megvoltak benne
mindazok a tulajdonsá gok, amelyeket a leendő élettá rsá tó l vá rt. Az apja is
kedvelte, Douglas má ris nélkü lö zhetetlenné tette magá t Jock Campbell
cégénél. Jó volt a modora, nem nézett ki rosszul, ugyanazokban a
kö rö kben forgott, mint ő , még csak a hangjá t sem emelte fel soha, amikor
vele volt, és ami a legfontosabb, Douglasnek is elég tisztességes vagyona
volt.
Nem, Kathrynnek nem voltak kétségei. Csak az elő készü letek
fá rasztottá k ki. Végü l is az apja kedvéért ment bele a nagyszabá sú
eskü vő be. Ha ő tö kéletes menyasszonyként akarja lá tni a lá nyá t, há t
3 / 147
legyen. Mellesleg pedig eleget tehet tá rsasá gi kö telezettségeinek a

legalá bb ö tszá z vendég meghívá sá val.
Kathryn felsó hajtott. Nem szokott ilyen epés lenni. Szerencse, hogy
má r nem kellett soká vá rnia. Kinyitotta az erkélyajtó t, és ó vatosan kilesett.
Szobá ja a há z há tsó oldalá n volt, míg a vendégek a fő bejá raton á t érkeztek.
Ennek ellenére nem merészkedett ki a korlá tig, nehogy meglá ssa valaki.
Nagy levegő t vett. Minnesota északi részén az évnek ebben a szaká ban
nem szokott ilyen meleg lenni. Ha tudta volna, hogy idén ilyen hamar
bekö szö nt a nyá r, kö nnyebb anyagot vá laszt a ruhá já hoz. Ebben tá ncolnia
nem lesz...
A szomszéd szoba erkélyajtaja résnyire nyitva volt, és halk férfihangok
ü tö tték meg a fü lét. A jelek szerint éppen ezt a szobá t jelö lték ki a
vő félyeknek. Kathryn ha nem is szá ndékosan, de mégis kihallgatta a
beszélgetést.
- É s még éppen idejében - mondta az egyikü k. - Még egy hó nap, és
Douglas kutyaszorító ba kerü lt volna.
A vá laszt Kathryn nem értette. Az illető bizonyá ra az erkélynek há ttal
á llhatott.
- Igen - hallotta ismét az elő ző hangot. - Még a szmokingkö lcsö nzésre
is tő lem kért kö lcsö n, mert a hitelká rtyá já n má r egy cent sem maradt.
Reménykedett, hogy a legutó bbi Las Vegas-i kiruccaná sa utá n, tudod,
amikor á llító lag San Diegó ban volt ü zleti ú ton, egyenesbe kerü l, és akkor
nem lesz szü kség erre az egészre. De csak még jobban eladó sodott a
kaszinó kban, és te is tudod, az ottaniak nem kukoricá znak. Ha az eskü vő re
csak egy hó nappal késő bb kerü lt volna sor, a megkö zelíthetetlen Miss
Campbell vő legénye szétzú zott térdekkel sá ntiká l a pap elé.
Ez nem lehet igaz, gondolta Kathryn. Biztosan nem Douglasrő l
beszélnek.
4 / 147
Má sró l pedig aligha lehetett szó . A férfi tá rgyilagos hanghordozá sa arra

utalt, hogy a puszta tényekre szorítkozott. Vagy talá n mégis tévedett, csak
félreértelmezte Douglas viselkedését... Kathryn hirtelen elgyengü lt.
Visszament a szobá já ba, és Elsa utá n csengetett. A néhá ny perc, amíg
megjelent a lá ny, ö rö kkévaló sá gnak tű nt.
Douglas való ban megrö gzö tt szerencsejá tékos? Eddig azt hitte ró la, tud
bá nni a pénzzel. Annyira leégett volna, hogy még egy szmokingot sem
tudott kikö lcsö nö zni az eskü vő jére?
Elsa kopogtatá s utá n tétová n lépett be a szobá ba.
- Szó lj, kérlek, apá mnak, hogy jö jjö n fel hozzá m! - mondta nyugodtan,
nehogy a szobalá ny gyanú t fogjon.
Elsa zavarba jö tt.
- Az édesapja éppen a vendégeket ü dvö zli, Miss Kathryn. É s elég sok
idő van még há tra a szertartá sig. É ppen ö n mondta nekem, hogy az
édesapja csak az utolsó pillanatban jö het, mert olyan érzékeny
mostaná ban...
- Meggondoltam magam. Szeretnék egy kicsit együ tt lenni az apá mmal.
Így add á t neki!
Elsa bó lintott, majd tá vozott.
Kathryn idegesen já rká lt fel-alá . Tö bbszö r megtapogatta a nyaká n a
felső gombokat. Az ö tven szaténbevonatú gomb jelentő sen megdrá gította
a ruhá t, és a sors fintora volt, hogy miattuk nem tud majd egyedü l kibú jni
belő le...
Kathryn hirtelen megá llt. Vajon mikor dö ntö tte el, hogy nem lesz
eskü vő , aká rmit szó ljon is hozzá az apja?
Hatá rozott kopogá s hallatszott, azutá n Jock Campbell dugta be
ó vatosan a fejét az ajtó mö gü l.
- Ugye nincs vészhelyzet?
5 / 147
Kathryn odafordult hozzá .

- Apa... - Az ajká ba harapott, mert igazá bó l nem tudta, mit mondhatna.
Elő bb gondolkodnia kellett volna.
- Milyen szép vagy, drá gá m! Mint egykor az édesanyá d, és ez nem kis
szó . Elsa szerint egyedü l érzed magad. Szeretnéd, ha egy kicsit melletted
maradnék?
- Beszélni akartam veled, igen. Azt hiszem... kétségeim tá madtak.
- Ó , ehhez má r egy kicsit késő , nem gondolod?
- Douglasrő l van szó . Apa...
- Igazá n remek fiú . Jobb vő t el sem tudnék képzelni magamnak.
Kathryn nagy levegő t vett.
- Meg vagy ró la győ ző dve?
Való ban habozott volna az apja, vagy csak Kathryn képzelte?
- Igen, drá gá m - vá laszolta hatá rozottan a férfi. - É s amit most érzel, az
nem kétely, csak kö zö nséges idegesség. É desanyá d is ugyanígy érezte
magá t. A szertartá s elő tt nem sokkal odahívatott magá hoz, hogy kö zö lje, le
akarja fú jni az egészet. Persze nem tette, és te is tudod, mi lett azutá n.
Huszonö t évig éltü nk együ tt boldogan, és élnénk még ma is, ha nem... -
Elcsuklott a hangja, mint mindig, amikor a felesége halá la kerü lt szó ba.
Kathryn nézte, ahogyan igyekezett visszanyerni az ö nuralmá t. Most
lá tható an nagyobb erő feszítésébe kerü lt, mint má skor. Ilyen napon nem is
csoda.
- Apa, nagyon sajná lom, ha most minden kú tba esik, de itt tö bbrő l van
szó , mint idegességrő l.
- Ne légy nevetséges, Kathryn!
Apja csak ritká n engedte meg magá nak vele szemben ezt a szigorú
hangot, és ettő l Kathrynben csak fokozó dott a feszü ltség.
6 / 147
- Minden menyasszony izgul az eskü vő je elő tt - folytatta ellentmondá st

nem tű rő hangon az apja. - Ha mindenki komolyan venné, má r régen
megszű nt volna a há zassá g intézménye. Most lemegyek, és felhozom
Douglast. Szépen megbeszéltek mindent, és utá na majd bocsá natot fogsz
kérni tő lem, amiért kétségbe vontad az ítélő képességemet. Azutá n pedig
kezdő dhet a ceremó nia.
- Ne! - kiá ltott fel rémü lten Kathryn, majd nyugodtabban folytatta: -
Kérlek, ne hozd ide Douglast!
- Félsz szembenézni vele, Kathryn?
Igen.
- É n csak... Nem, dehogy. - Kétségbeesetten kereste a megfelelő
kifogá st. - Csak nem szeretném, ha lá tna a ruhá mban.
Hogy jö hetett ki a szá mon ekkora butasá g? - gondolta Kathryn. Hiszen
ezzel csak ö nmagá nak mondott ellent. Elő szö r kijelentette, hogy nem akar
hozzá menni a férfihoz, most meg azzal á ll elő , nem szeretné, ha lá tná a
ruhá já t az eskü vő jü k elő tt.
Lá tható an ez az apja figyelmét sem kerü lte el, de nem akarta szó vá
tenni a dolgot, csak fejcsó vá lva tá vozott.
Ezt most jó l elszú rtad, szidta magá t a lá ny.
Az idő pedig sü rgette. Jock most a maga komó tos tempó já ban leballag a
lépcső n, megkeresi leendő vejét, és felkíséri hozzá . Legfeljebb talá n hú sz
perce maradt.
Kathryn má r szinte hallotta, ahogyan Douglas szívhez szó ló hangon,
felhá borodá st színlelve visszautasít minden vá dat. Ő pedig mit mondhat
az apjá nak? Hogy inká bb hitt egy vadidegen szavainak, mint annak a
férfinak, akivel ö sszekö tni készü l az életét?
Nem, képtelen volt szembenézni az apjá val és a vő legényével. Akkor
viszont csak egy lehető sége maradt.
7 / 147
Kathryn feltépte a ruhá sszekrénye ajtajá t, kivett belő le egy farmert,

egy blú zt és egy pá r sportcipő t, majd a fü rdő szobá ba sietett. Azutá n
megragadta a ruhá já t a nyaka kö rü l, és teljes erő vel rá ntott egyet rajta. A
gombok szanaszét repü ltek a helyiségben.
Miutá n kibú jt a ruhá bó l, betette a ká dba, hogy legyen elég helye
á tö ltö zni. Leoperá lta magá ró l a fá tylat, és feldobta a zuhanyozó fü lke
falá ra. Lerú gta a szatén kö rö mcipő t, és felhú zta a sportcipő t. Csak ekkor
jutott eszébe, hogy egy cent sincs ná la. Mikö zben feszü lten fü lelt, nem
kö zelegnek-e a férfiak a folyosó n, lá bujjhegyen visszaosont a
há ló szobá já ba, ahol az á gyat ellepték a mézeshetekre elő készített holmik.
A tetejü kre dobta a jegygyű rű t, és magá hoz vette a kis tá ská já t, amely
szintén ott hevert.
Azutá n megint a fü rdő be sietett, kö zben pedig begombolta magá n a
blú zt. Onnan a nappaliba futott, ahonnan egy mellékfolyosó ra lehetett
jutni, amely teljesen kihalt volt. A há tsó lépcső t haszná lta, és lent ó vatosan
belesett a konyhá ba. Szerencséjére ott sem lá tott egy lelket sem.
Bizonyá ra má r minden alkalmazottjuk a bá lterembe ment, hogy lá thassa
az eskü vő t.
Az eskü vő t, amely immá r elmarad.
Kathryn egy pillanatra megá llt a há tsó bejá rat elő tt, mielő tt a
legkö zelebbi nagy fa mö gö tt keresett volna védelmet. Így lopakodott végig
fá tó l fá ig a kerten. Terve olyan egyszerű volt, hogy há rom szó val ö ssze
lehetett foglalni: csak el innen. Mindegy, hogyan és hová .
Minél messzebb kerü lt a há ztó l, anná l inká bb csillapodott a szívverése,
és minden gondolatá val azon volt, hogy mó dot talá ljon a birtok
elhagyá sá ra. Jock Campbell Gyö rgy korabeli stílusban épü lt há zá t nem
vette ugyan kö rü l vá rá rok, magas falak viszont igen, amelyet ková csoltvas
kapuk szakítottak meg. Kijutni pedig ugyanolyan nehéz volt, mint belépni -
8 / 147
kü lö nö sen egy olyan napon, amikor a biztonsá gi emberek a drá ga

ajá ndékok és a vendégsereg miatt folyamatos riadó készü ltségben voltak.
A helyzet pedig csak sú lyosbodhat, amint Jock megtalá lja a levetett ruhá t.
Kathrynnek egyedü l ez já rt a fejében, amikor megérkezett a kertész
há za elé. Amikor kilépett a sö vény mö gü l, megbotlott egy pá r lá bban,
amely egy autó aló l ló gott ki.
Keserves nyö gést lehetett hallani, és egy férfi csú szott ki egy guruló
deszká n.
- Mi az ö rdö gö t...
Kathryn lassan já ratta végig tekintetét a piszkos tornacipő tő l a kopott
farmeren á t az olajfoltokkal teli trikó ig. A széles vá llú férfi napbarnított
arcá ba sö tét hajtincsek hulltak, barna szeme bosszú san villogott.
- Nem tud vigyá zni? - dö rrent rá a lá nyra.
- Sajná lom, má shol já rtak a gondolataim.
- Aha, szó val maga is azok kö zé tartozik, akik nem tudnak egyszerre
menni és gondolkodni. - A férfi felü lt, és a szeme hirtelen ö sszeszű kü lt. -
Ha jó l tudom, most éppen az oltá r elő tt kellene á llnia.
Kathryn elfordította a tekintetét.
- Ö sszetéveszt valakivel.
- É s a narancsvirá g a hajá ban?
A lá ny odakapott a hajá hoz, és kirá ntotta a véletlenü l bennmaradt
virá got. Ezzel végképp sikerü lt tö nkretennie a csodá latos frizurá t is,
amelyet Antoine annyi mű gonddal alkotott meg.
- Katie Mae Campbell személyesen - á llapította meg a férfi.
Kathryn méregbe gurult.
- A hatodik szü letésnapom ó ta senki sem hívott így. Szó lítson, kérem,
Miss Campbellnek... vagy Miss Kathrynnek, ha nagyon akarja.
9 / 147
- Mint hű séges alattvaló ja, ezzel a tiszteletadá ssal tartozom magá nak. -
A férfi egy pá rduc ruganyossá gá val á llt fel, és megtö rö lte a kezét a
motorhá ztető n heverő rongyban.
Magasabb volt, mint Kathryn vá rta.
- Maga kicsoda?
- Jonah Clarke. Az apá m a kertészü k, ha nem tudná .
- Természetesen tudom. Ez megmagyará zza, hogyan ismerte fel
azonnal a narancsvirá got.
- Apá m biztosan bü szke lenne rá m. É s ö rü lne a lá togatá sá nak is.
Csakhogy most éppen odaá t van a há zban, hogy részt vegyen a maga
eskü vő jén... É s ezzel megint a témá ná l vagyunk.
- É s maga miért nem ment vele? - Ezzel Kathryn nemcsak a vá laszadá st
halogatta, hanem való ban kívá ncsi volt.
- Nem hívtak meg. Csak lá togató ban vagyok itt. - Jonah Clarke
félredobta a rongyot. - Szó val, Miss Kathryn, mi a baj?
- Nem megyek férjhez.
- Sejtettem - jegyezte meg szá razon a férfi. - É s mit akar tenni ehelyett?
- El... elmenni innen.
- Aha. Ha netá n a Porschéjá t keresi, a gará zs a birtok má sik végében
van.
Kathryn az ajká ba harapott, és a férfit méregette. Perceken belü l kitö r
a zű rzavar, rajta pedig nem segít, ha itt á csorog, és tá rsalgá ssal mú latja az
idő t.
- Jonah - kezdte -, nagyon jó l tudja, hogy...
- Magá nak Mr. Clarke. Ha nagyon akarja, hívhat... Nem, maradjunk csak
a Mr. Clarke-ná l.
- Mr. Clarke - kezdte ú jbó l a lá ny -, ugye itt nő tt fel?
Jonah Clarke bó lintott. Bizalmatlanul méregette Kathrynt.
10 / 147
- Akkor tudnia kell, el lehet-e hagyni a birtokot má sutt is, nem csak a
kapun á t.
Jonah Clarké felvonta az egyik szemö ldö két.
- Nem is ismer, mégis feltételezi ró lam, hogy éjszaká nként ki szoktam
má szni a falon.
- Miért, még nem tette?
A férfi pimaszul elvigyorodott.
- Dehogynem.
- Hogyan?
- Nem á rulom el.
Kathryn megragadta a férfi karjá t.
- Kérem! Á t kell jutnom ezen a falon, mégpedig azonnal. Segít nekem?
Jonah ö sszehú zta a szemét.
- Á rulja el nekem, mit nyerek vele, leszá mítva a sok bosszú sá got,
amikor az apja elcsíp! Akkor gondolkodom rajta.
- Mit szeretne? - kérdezte csá bító n a lá ny.
- Mit ajá nl? - Jonah Clarke vá llat vont. - Á , felejtse el, Katie Mae! Maga
sokkal veszélyesebb anná l, semhogy rá szabadítsam az emberiségre.
- Má r mondtam, hogy ne szó lítson... - A lá ny elhallgatott. - Nem, ú gy
szó líthat, ahogy akar, ha segít á tjutni a falon.
- Feltétlenü l a tetején akar á tjutni, vagy jó , ha egyszerű en
keresztü ljuthat rajta? - Jonah kinyitotta a gará zs oldalajtajá t, és behajolt
rajta. Azutá n egy méretes, régi stílusú kulcsot tartott a lá ny orra elé.
- Megadom, bá rmit kér - ígérte Kathryn há lá san.
- Majd kitalá lom, mi legyen az, és alkalomadtá n kö zlö m magá val.
Jö jjö n!
Olyan nagy léptekkel indult el a fá k kö zö tt, hogy Kathryn alig tudta
tartani a tempó t.
11 / 147
- Hová akar menni? - kérdezte a vá lla fö lö tt Jonah.

- Csak nem képzeli, hogy elá rulom?
- Szó val fogalma sincs ró la.
- Nem arró l van szó . Csak elképzelhető nek tartom, hogy jó pénzért
eladja az apá mnak az informá ció t.
- Mi má st tennék? Biztosan bő kezű en megjutalmaz. Persze csak
azutá n, hogy szétverte a képem. Itt is vagyunk.
Kathryn lá tta ugyan az utolsó sor fa mö gö tt a sző lő vel befutott falat, de
képtelen volt bá rmilyen ajtó félét felfedezni rajta.
- Hol?
- Jó l el van rejtve, ugye? - kérdezte vidá man a férfi. - A sző lő má r akkor
is itt volt, amikor felfedeztem a helyet, de évekbe telt, amíg olyan formá t
adtam neki, hogy eltakarja, de ne akadá lyozza a kijá ratot. Meglá tjuk,
haszná lható -e még. - Félrehú zott egy szerteá gazó á gat, és egy sú lyos faajtó
vá lt lá tható vá .
Azutá n a kulcsot bedugta a zá rba, és elfordította. Feltá rult a nyílá s.
Amikor Kathryn á tlépett rajta, egy dombon talá lta magá t, és fenyves vette
kö rü l, amerre a szem ellá tott.
- Hol vagyunk?
- Első osztá lyú nyomkereső vá lna magá bó l - gú nyoló dott szelíden a
férfi. - Ú gy ö tszá z méterre halad az orszá gú t.
Kathryn az ajká ba harapott.
- Onnan autó stoppal mehetnék tová bb.
- Ajá nlom, hogy siessen, kü lö nben még az egyik vendége veszi fel.
- Esetleg velem jö hetne - javasolta csá bos pillantá ssal a lá ny.
Jonah mormolt valamit az orra alatt, amit Kathryn nem értett, de talá n
jobb is volt így.
Kínos, hosszú csend á llt be.
12 / 147
- Egy biztos - szó lalt meg végü l a férfi - van bennem hajlam az
ö nkínzá sra. Jó l van, magá val megyek.
Kathryn diadalmasan mosolygott.
- Akkor zá rjuk be az ajtó t, és menjü nk!
Jonah megrá zta a fejét.
- Nem addig van az. Nem vagyok bolond. A biztonsá giakná l reggel ó ta
szerepel a nevem a listá n. Ha a birtokot nem a hivatalos ú ton hagyom el,
elszabadul a pokol, és együ tt keresnek bennü nket.
- Ó , erre nem is gondoltam.
- Mint ahogy ezernyi má s dologra sem, ahogy sejtem. Nem szeretném,
ha lepuffantana az FBI, mert azt hiszik, én raboltam el magá t.
- Hogyan juthatna ilyesmi bá rkinek is az eszébe?
- Lá tta magá t valaki?
Kathryn megrá zta a fejét.
- Kö zö lte valakivel, hogy lelép?
- Ilyen hatá rozottan nem.
- Tehá t senki sem tudhatja, hogy maga egyedü l felel-e az egész cécó ért,
vagy valaki má s is benne van. Hallgasson ide, nincs idő nk itt vitatkozni.
Most induljon el! Haladjon mindig a nap irá nyá ban, akkor elér egy kis
parkoló hoz az ú t mellett. É n visszamegyek, beszá llok a kocsimba, és
kihajtok a kapun. Talá n má r elő bb odaérek a parkoló hoz, mint maga, de ha
mégsem, vá rjon rá m a fá k kö zö tt! - Jonah széthú zta a sző lő indá kat, és
eltű nt a fal résében.
- Jonah - szó lt utá na Kathryn -, kö szö nö m.
- Rá ér megkö szö nni, ha má r eljutottunk valameddig. - Néhá ny
má sodperc mú lva az ajtó csikorogva bezá rult.
Kathryn ment, amilyen szaporá n csak tudott, az ég legvilá gosabb
pontjá t figyelve. Tö bbet ugyanis nem lá tott a napbó l, amely mintha a
13 / 147
szokottná l is korá bban készü lt volna lemenni. Nem is mert arra gondolni,
mi tö rténik, ha majd besö tétedik. Egy medve, puma vagy má s vad ellen
nem sokat ért az a kis gá zspray, amelyet a tá ská já ban tartott.
Végre elérte a pihenő helyet, amely csak egy U alakú mellékú tbó l, egy
piknikasztalbó l és egy hulladéktá roló bó l á llt. Amikor kilépett a fá k
á rnyéká bó l, megá llapította, hogy a nap még nem ment le.
Az ú ton á llt az az autó , amelyet Jonah Clarke elő ző leg szerelt, a férfi
pedig éppen a piknikasztal fö lé hajolva egy térképet tanulmá nyozott. A
foltos trikó helyett most egy sö tétbarna puló ver volt rajta.
Az utolsó métereket Kathryn futó lépésben tette meg.
A férfi felnézett.
- Má r az já rt a fejemben, nem gondolta-e meg magá t, és inká bb a falat
kö vette a kapuig.
A lá ny hatá rozottan rá zta a fejét.
- Azt gondolta, hagyom, hogy itt vá rjon rá m?
- Elá brá ndoztam egy pillanatra a lehető ségen. Gyerü nk, induljunk! Kér
egy szendvicset?
- Kö szö nö m, nem. De ha víz is volna magá ná l, azt elfogadná m.
- A kocsiban.
Miutá n Kathryn helyet foglalt az első ü lésen, Jonah odanyú jtott neki
egy ü veg á svá nyvizet. A lá ny élvezettel kortyolt bele. Jonah kö zben
beindította a motort, de nem lépett a gá zra.
- Hová megyü nk? - érdeklő dö tt Kathryn.
- Hm, magá tó l fü gg. Mivel azonban észak felé má r a kanadai hatá r
kö vetkezik...
- Sebaj, van ná lam ú tlevél - kö zö lte vidá man a lá ny.
Jonah értetlenü l bá mult rá .
14 / 147
- Csak ú gy, minden elő készü let nélkü l elmenekü l hazulró l, és magá ná l
van az ú tlevele?
- Nos, nem á llt szá ndékomban elhagyni az orszá got. Mivel azonban
Douglasszel a Bahamá kon akartuk tö lteni a mézesheteinket, az
ú tlevelemet má r betettem a tá ská mba. - A tá ská t a férfi orra alá tartotta.
Vajon mibő l akarta kifizetni az utat Douglas? - ö tlö tt hírtelen az eszébe.
Vagy azt vá rta, hogy majd én fogom?
Jonah felmordult.
- Ennek ellenére délnek kell indulnunk. Minneapolisig há rom ó ra az ú t,
ú gyhogy lesz elég ideje, hogy beavasson a terveibe.
- Há rom ó ra? Nekem sohasem tart addig.
- Persze, mert az autó pá lyá n megy. Má rpedig éppen ott fognak minket
elő szö r keresni.
- Ó , erre nem is gondoltam.
A férfi vetett rá egy pillantá st, majd rá hajtott az ú tra.
- Amint lá tom, egy jó csomó dologra nem gondolt, Katie Mae.
- Igazá n szerencsésnek mondhatom magam, hogy hajlandó volt velem
jö nni - ismerte el Kathryn. - Egy magá nyos nő t fognak keresni, nem egy
pá rt. Tö kéletes.
- Tö kéletes? Így is felfoghatjuk, bá r én enyhe tú lzá snak érzem. Most
viszont má r elá rulhatná , mi késztette a menekü lésre. Remélem, nem akar
azzal traktá lni, hogy má r hetek ó ta tervezte.
A gunyoros megjegyzés mosolyt csalt a lá ny ajká ra.
- Nem, hirtelen jö tt elhatá rozá s volt. Ma délutá n véletlenü l megtudtam,
hogy Douglasnek egyá ltalá n nem rá m, hanem a pénzemre van szü ksége. -
Igyekezett fegyelmezni magá t, a hangja mégis elcsuklott egy pillanatra.
Nem volt kö nnyű belá tnia, milyen hiszékeny volt.
- Ú gy érti, az apjá éra.
15 / 147
- Nem, az enyémre. Amikor apa a Katie Mae Konyháját á talakította

részvénytá rsasá ggá , nekem juttatott harmincszá zaléknyi tulajdonrészt.
- Há ny éves volt akkor?
Kathryn eltű nő dö tt.
- Talá n há rom. Vagy négy.
- Kivá ló ö tlet. Egy étteremhá ló zat fő részvényese, aki a konyha szó t
talá n még ki sem tudta mondani helyesen.
A lá ny jobbnak lá tta, ha nem vá laszol.
- Douglas mindenesetre azért akart feleségü l venni, hogy a pénzembő l
egyenlítse ki a já tékadó ssá gait.
Jonah hallgatott egy darabig.
- Jó l dö ntö tt - kö zö lte végü l érdes hangon.
- Ö rü lö k, hogy így lá tja.
- Ú gy értem, abban, hogy nem ment hozzá . Elmenekü lni viszont... nos,
ez nem vall nagy bö lcsességre. Miért nem beszélt elő szö r az apjá val, és
azutá n kö tö tt ú tilaput a fickó talpá ra?
- Megpró bá ltam - felelte halkan a lá ny.
- Jock nem hitt magá nak?
- Megbízik Douglasben. Ahogyan én is megbíztam benne.
A motorzaj megnyugtató an hatott Kathrynre. Lassan elü lt benne a
feszü ltség, és kellemes kimerü ltségnek adta á t a helyét.
- Soha nem képzeltem, hogy Douglas szerelmes belém - mondta a lá ny
inká bb magá nak, mint Jonah-nak. - Ez nem is lett volna baj, hiszen én sem
szerettem kü lö nö sebben. De azt képzeltem, legalá bbis tisztelni fog. Rá
kellett dö bbennem, hogy tévedtem... hogy megint csak a pénzemrő l volt
szó ...
- Megint?
Kathryn bó lintott.
16 / 147
- A férfiakat mindig is jobban érdekelte a pénzem, mint én magam.

Eddig azonban nem jutottam el senkivel ilyen messzire. A tö bbiek nem
tudtá k olyan ü gyesen palá stolni az indítékaikat, mint Douglas. Mindig
hamarabb rá jö ttem az igazsá gra: hogy a férfinak, aki itta a szavaimat, és a
tenyerén hordozott, leginká bb a pénzem lebegett a lelki szemei elő tt.
- Tehá t ez a jelenség tö bbszö r is elő fordult.
Kathryn felsó hajtott.
- Eddig minden férfival így já rtam. Talá n ezért is akartam hozzá menni
Douglashez. Hogy végre nyugtom legyen a hozomá nyvadá szoktó l.
- Most itt a nagy lehető ség, hogy elmenekü ljö n elő lü k. Ilyen csak
egyszer adó dik az ember életében.
- Igen - értett vele egyet Kathryn, és odafordult hozzá . - Igaza van. Csak
egyszer. - Nagy levegő t vett. - Jonah Clarke, elvenne feleségü l?
17 / 147
2. FEJEZET
Jonah félrerá ntotta a kormá nyt, így félig á ttért a szembejö vő k sá vjá ba,
de gyorsan kiigazította a hibá t, mikö zben azt mondogatta magá ban, a
vezetésre kell figyelnie, bá rmilyen ő rü lt kérdéseket tesz fel ú titá rsnő je.
- Szerencsére nem mentü nk neki annak a teherautó nak - jegyezte meg
hű vö sen Kathryn.
- Volt még fél mérfö ld kö ztü nk - védekezett gépiesen a férfi.
- De egyre gyorsabban kö zeledett. Mi az, megbotrá nkoztattam?
- Ú gy is mondhatjuk. Mi az ö rdö gö t jelentsen ez?
- Azt hittem, elég egyértelmű volt a kérdés. Mit nem értett rajta?
- Elő szö r is, miért akarja ezt az egyszeri lehető séget eltékozolni azzal,
hogy há zassá gi ajá nlatot tesz az első jö ttmentnek?
Kathryn vá llat vont.
- Azt hittem, maga is ú gy értette, ahogyan én.
- Micsoda? - Jonah tudta, milyen kétségbeesetten hangzik a hangja, de
nem tö rő dö tt vele. - Csak arra céloztam, hogy most elmehet valahová , ahol
senki sem ismeri, és ahol egyszerű en csak Kathryn Campbellként élhet.
Akkor biztos lehet abban, hogy a férfiak, akik udvarolnak magá nak, nem a
pénzére vadá sznak.
- Mennyire biztos? - kérdezte szomorká sá n a lá ny. - Honnan
tudhatná m, hogy nem nyomoztak utá nam?
Ebben talá n igaza lehetett. Akinek az a célja, hogy gazdag nő t vegyen el,
az nem fogja sajná lni a fá radsá got, hogy kutatá sokat folytasson.
- Akkor vá ltoztassa meg a nevét! Ha egy darabig az egyik Katie Mae
Konyhájában pincérkedne, hamar megtudná , kinek ő szinték a szá ndékai,
és kinek nem.
18 / 147
- Ú gy érti, á lljak be dolgozni az apá m egyik éttermébe?

- Az apja ott keresné utoljá ra. De ú gy sejtem, egypá r napná l tová bb
nem bírná ki a megszokott fényű zés nélkü l. Az anyagi viszonyait pedig
elég nehéz ú gy titokban tartani, ha Porschéval já r, és má rká s holmikat
visel.
- Fogadjunk, hogy le tudnék mondani a fényű zésrő l! Egyébként pedig
nincs Porschém, nem is volt, és nem á ll szá ndékomban...
- Jó , ha jobban kedveli a Jaguart... Ne térjü nk el a tá rgytó l, Katie! Mi az
ö rdö g já rt a fejében, amikor ilyen kérdést szegezett nekem? Vagy minden
férfinak felajá nlja a kezét?
- Ne beszéljen badarsá gokat! Csak azt gondoltam, maga... Nos, egy kis
pénz mindenkinek jó l jö n, nem igaz?
- Bizonyá ra - ismerte el Jonah. - De...
- Ezért az jutott az eszembe, mi lenne, ha ü zletet kö tnénk. Amú gy is
tartozom magá nak.
- Azt mondta, megvá laszthatom a jutalmamat. - Jonah homloka
rá ncokba futott. - Ezt nem gondolhatja komolyan! Semmi értelme engem
megfizetnie azért, hogy feleségü l vegyem, csak mert akkor nem fogja tö bb
férfi zaklatni a vagyoná ért.
- Hogyne volna! Ez legalá bb tisztességes ü zlet, hazugsá gok nélkü l. -
Kathryn kibá mult az ablakon. - Jó l van, felejtse el az egészet!
Jonah szívesen elfelejtette volna, de a kérdés nem ment ki a fejébő l.
Anná l is inká bb, mert még emlékezett, hogy Kathryn azt mondta, azért
akart hozzá menni Douglashez, hogy végre nyugta legyen a
hozomá nyvadá szoktó l. Most értette meg a lá ny sajá tos észjá rá sá t.
Tö kéletesen illett a kalandos szö késéhez.
- Tehá t szívesebben menne hozzá egy becsü letes hozomá nyvadá szhoz
- kezdte lassan -, mint olyanhoz, aki szerelmet színlel.
19 / 147
- Így legalá bb tisztá ban lennék az igazsá ggal. - Jonah meglepetésére a

lá ny hangjá bó l nem hangzott ki dac, csak szomorú sá g. - Ez még mindig
jobb, mint amikor bolondot csiná lnak belő lem.
Ebben a pillanatban Jonah-nak nem volt má s vá gya, mint hogy
megvigasztalja a lá nyt. Á m gyorsan jó zansá gra intette magá t.
- É s mit akar most tenni? - kérdezte kö nnyedén.
- Miutá n visszautasította az ajá nlatomat? Nem tudom. Talá n keresek
valakit, akinek jobban tetszik az ö tletem.
Egyenesen a vesztébe rohan, gondolta Jonah. É rthetetlen, hogyan
juthatott idá ig, így, egymagá ban kö nnyen a cá pá k zsá kmá nya lehet. Ső t
egyenesen ö nkéntes cá pacsali...
Jonah mélyen beszívta a levegő t, és megpró bá lta a dolgokat a lá ny
szemszö gébő l tekinteni. Beceneve orszá gszerte ismert, a fényképe - igaz,
gyermekkori, de a hasonló sá g így is felismerhető - bejegyzett má rkajelzés.
Hogyan lehet valaha is biztos abban, hogy egy férfi ö nmagá ért, és nem a
pénzéért szereti?
- Miért dö ntö tt éppen Douglas mellett? - kérdezte.
Egy pillanatig azt hitte, Kathryn nem fog vá laszolni.
- A csalá dja vasércet bá nyá szott Mesabi Range-ben - szó lalt meg egy
idő utá n a lá ny. - Á m ahelyett hogy a nyereséget visszaforgattá k volna a
bá nyá szatba, bankokat vá sá roltak. Douglasnek tö bb pénze lehetne, mint
nekem.
- Aha, szó val ezú ttal maga volt a hozomá nyvadá sz.
- Ú gy véltem, akinek magá nak is van elég pénze, azt nem fogja
érdekelni az enyém. A jelek szerint tévedtem, és ezért most má sképp
fogom megkö zelíteni a kérdést. - Mereven bá mult ki maga elő tt az
ablakon, mikö zben halkan folytatta: - Feleségü l megyek valakihez. É s
annak ö rü lnék a legjobban, ha maga lenne a férjem.
20 / 147
- Nem tudom, ezt bó knak vehetem-e - jegyezte meg szá razon Jonah. -
Nem is ismer.
Kathryn vetett rá egy pillantá st.
- Na és? Mennyi mindent tudtam Douglasrő l, csaknem mindent, kivéve
hogy szenvedélyes szerencsejá tékos.
- Néha én is totó zom - figyelmeztette Jonah.
- Na tessék! - mosolyodott el a lá ny. - Egyébként pedig minden fontosat
tudok magá ró l. Ismerem az apjá t. Tudom, hogy a birtokon nő tt fel.
- Ha azt hiszi, hogy ez ö sszekö t minket, nagyon téved. A palotá t és a
kertész kis há zá t vilá gok vá lasztjá k el egymá stó l.
- Persze. Mivel azonban maga is ott élt, mindenkinél jobban á t tudja
érezni, milyen lehetett nekem ott felnő ni.
Jonah a mú ltra gondolt. Nem tú l gyakran lá thatta a lá nyt, és Kathryn
talá n éppen erre célzott. Katie Mae Campbellt nemcsak a falak és kapuk
vá lasztottá k el a kü lvilá gtó l, hanem tá rsadalmi helyzete is. Még a birtokon
élő gyerekek sem léphettek vele érintkezésbe. Ő is csak pá rszor lá tta a kis
Katie Mae-t, akkor is véletlenü l. Igaz, ő hat évvel idő sebb volt, és
akkoriban ú gy gondolta, tú l nagy má r ahhoz, hogy egy fekete hajú , nagy,
kék szemű kislá ny érdekelje. Egy kislá ny, aki mindig fodros ruhá t viselt, és
ú gy festett, mint akinek á lmá ban sem jutna eszébe felmá szni egy fá ra.
Milyen magá nyos lehetett! - villant hirtelen az eszébe.
- A szü lei csak jó t akartak magá nak - mondta. - Miutá n azzal
fenyegették meg ő ket, hogy elraboljá k magá t...
- Tudom, hogy meg kellett védeniü k - vá gott kö zbe megadó n Kathryn. -
Lá tja? Mindent tö kéletesen megért - tette hozzá diadalmasan.
- Egy kicsit biztosan.
21 / 147
- É s tudom még magá ró l, hogy rendes ember - folytatta behízelgő

hangon a lá ny -, kü lö nben nem segített volna nekem. Ritka rendes ember,
mert még most is a segítségemre van.
Inká bb ő rü lt, gondolta Jonah. Hosszas hallgatá s utá n szó lalt csak meg
ismét:
- Keresnü nk kell egy telefonfü lkét, ahonnan felhívja az édesapjá t. Má r
biztosan nagyon aggó dik magá ért.
- Jonah, legkevesebb tizenö t má sodpercen belü l má r tudná , hol vagyok.
- Talá n talá lok rá mó dot, hogy ennek elejét vegyem.
- Akkor maga a vilá g egyik legnagyobb elektronikai zsenije. Má r hú sz
évvel ezelő tt is olyan berendezésekkel rendelkezett, hogy... - Elcsuklott a
hangja.
Jonah bó logatott.
- Hogy az FBI-t el tudta vezetni a zsaroló khoz, akik azzal
fenyegető ztek, elraboljá k magá t, ha nem fizet. Még emlékszem. É s éppen
ezért kell értesítenie. Majd kigondolom, hogyan hagyhatna neki ü zenetet.
Az apja má r nem fiatal, Katie, biztosan nem tesz jó t neki a nagy izgalom.
- Maga talá n orvos? - Kathryn felsó hajtott. - Nos, jó l van, de ha a remek
tervével kudarcot vallunk, és az apá m rá m talá l, magá t fogom okolni érte.
- Há tha az édesapja olyan boldog lesz, amikor meghallja a hangjá t,
hogy maga ö nként haza fog térni hozzá .
A lá ny nem vá laszolt, csak kétkedve felvonta a szemö ldö két. Kis idő
elteltével szó lalt csak meg:
- Emlékszik még az ü zletre, amelyet ajá nlottam magá nak... Mit szó lna
tizenö t szá zalékhoz a Katie Mae konyhájából?
- A cégtulajdonnak vagy a részvényeinek a tizenö t szá zaléká hoz? Nem
mintha érdekelne az ü zlet. Csak kívá ncsi vagyok.
Kathryn vetett rá oldalró l egy fü rkésző pillantá st.
22 / 147
- A cégtulajdon tizenö t szá zaléká ra gondoltam. Akkor nekem még

mindig marad tizenö t. Az apá mé negyven, a tö bbi pedig kü lö nbö ző
befektető k kezében van. Ú gyhogy nem sok minden vá ltozna.
- Meg kell tanulnia tá rgyalni, Katie. Gondosan vá lassza ki a jelö ltjeit, és
okosabban kezdjen hozzá , akkor ö t, legfeljebb tíz szá zalékkal is megú ssza!
Kathryn felszegte az á llá t.
- É n inká bb azonnal kiterítem a ká rtyá imat, és igyekszem mielő bb
végezni.
Így hamar lenyelik a cá pá k, gondolta ismét Jonah.
Negyedó ra elteltével egy kisvá rosba érkeztek.

- Vajon van itt kö nyvtá r? - kérdezte Jonah.
- Olyan biztosan nincs, amely szombat este nyitva tart. Minek akar
utá nanézni?
- A kö nyvtá rakban szoktak lenni szá mító gépek internet-hozzá féréssel.
Kü ldhetnénk egy e-mailt az édesapjá nak. Nyilvá n van e-mail címe, nem?
- Persze. A legú jabb já tékszere egy akkora eszkö z, mint egy
tá virá nyító , bá rhol letö ltheti vele az elektronikus postá já t. De nem lehet az
e-mailek feladá si helyét is lenyomozni?
- Nem, ha én veszem kézbe az ü gyet.
- Akkor van egy egyszerű bb megoldá s. - Kathryn egy alacsony, ú tszéli
épü letre mutatott.
- Ká véhá z?
- Nézze csak a kirakatban villogó feliratot!
- Egy internetká véhá z. Tö kéletes. - Jonah behajtott a parkoló ba.
23 / 147
A ká vézó csendes volt, de a férfi ennek ellenére Kathrynt egy félreeső

asztalhoz vezette a szá mító gépek helyett, amelyek az egyik fal mentén
sorakoztak.
- Rá m férne egy ká vé. Azonkívü l való színű leg feltű nést keltenénk, ha
azonnal egy szá mító géphez ü lnénk, amennyiben késő bb érdeklő dnének
utá nunk - mondta a lá ny kérdő pillantá sá ra. - Mit inna?
- Amit maga.
- Erő s ká vét cukor nélkü l? Ha valami má sra... Kathryn a fejét rá zta.
- Nem, az nekem is jó .
Miutá n Jonah megrendelte a ká vét, mellékesen megkérdezte a
pincérnő tő l:
- Mi olyan kü lö nö s abban, a gépben ott, a sarokban?
A nő há trapillantott.
- Hangvezérelt. Azoknak a vendégeinknek, akik nem tudjá k haszná lni a
billentyű zetet.
A férfi sugá rzó mosollyal nézett rá .
- Felvenne a vá ró listá ra?
A pincérnő hunyorgott, és nyelt egyet.
- Igen. Elintézem, hogy maga legyen a kö vetkező .
Amikor a férfi visszafordult Kathrynhez, észrevette, hogy az
elgondolkodva néz rá .
- Eszébe ne jusson itt az ü zletrő l beszélni!
- Nem á llt szá ndékomban. Nem szoktam kényes ü gyeket nyilvá nos
helyeken megtá rgyalni. Mint ahogy tőlem a szégyenérzet sem idegen. Így
flö rtö lni egy pincérnő vel...
Jonah adta a felhá borodottat.
- Bevá lt mó dszer, hogy elérjem, amit akarok.
24 / 147
- Meglehet, de most folyton maga kö rü l fog legyeskedni. Ha kerü lni

akarta a feltű nést, akkor éppen az ellenkező jét érte el.
A pincérnő megérkezett a ká véval.
- Az az alak, aki most a gépnél ü l, minden este itt van - magyará zta. -
Má r szó ltam neki, hogy ö t perc mú lva á t kell adnia a helyét.
- Kö szö nö m - felelte Jonah.
Kathryn csak felvonta a szemö ldö két, és belekortyolt a ká véjá ba. Amint
bejutottak a fü lkébe, Jonah létrehozta az ö sszekö ttetést.
- Tessék. - Odanyú jtotta Kathrynnek a mikrofonnal egybeépített
fejhallgató t. - A mikrofonba beszéljen!
A lá ny habozott.
- Egészen biztos, hogy nem fogja tudni lenyomozni a hívá s helyét?
- Ha egyá ltalá n kap bá rmilyen vá laszt a hívá s helyérő l, akkor az Seattle
lesz. Gyerü nk, hívja fel!
Kathryn lenyomkodta a szá mgombokat, mire az apja azonnal
jelentkezett.
- Apa?
- Kathryn? Há la istennek! Hol vagy, drá gá m? Semmi bajod?
- Jó l vagyok, apa.
- É s most azonnal hazajö ssz, ugye? Douglas itt á ll mellettem.
Természetesen magá nkívü l van, és ugyanú gy nem érti, miért hagytad ő t
faképnél, mint ahogyan én sem. De hajlandó neked megbocsá tani.
Kathryn rá pillantott az elő tte á lló Jonah-ra.
- Szó val kész feleségü l venni azok utá n is, hogy elszö ktem?
- Igen, drá gá m.
A há ttérbő l hallani lehetett Douglas hangjá t:
- Mondd meg neki, mindketten kö vettü nk el hibá kat. É n megbocsá tok
neki.
25 / 147
- Ó , akkor nincs szerencséje - kö zö lte habozá s nélkü l a lá ny -, mert én

viszont nem bocsá tok meg neki. Kérdezd csak meg, apa, a legutó bbi Las
Vegas-i kirá ndulá sá ró l, amikor á llító lag San Diegó ban volt. É s egyú ttal
nem á rt, ha az anyagi helyzetét is alaposabban szemü gyre veszed.
- Mit jelentsen ez, Kathryn? - Jock hangja zavarró l á rulkodott. - Nem
hallottam mindent. Nem tiszta a vonal.
- Fejezze be! - szó lt oda halkan Jonah.
- Van melletted valaki, drá gá m? - kérdezte bizalmatlanul Jock. - Nem
beszélhetsz nyíltan?
- Semmi baj, apa, csak azért hívtalak, hogy megnyugtassalak. Most egy
darabig tá vol leszek.
- Kathryn...
A lá ny megszakította az ö sszekö ttetést, és Jonah-hoz fordult.
- Most elégedett?
A férfi szó rakozottan bó lintott.
- Remek. - Kathryn visszament az asztalukhoz. - É s mi lesz a kö vetkező
programpont?
- Mi van még a tá ská já ban az ú tlevelén kívü l?
- Hitelká rtya, szépítő szerek, kö rö mreszelő , ilyesmi.
É pp ezekre van most szü kség, gondolta a férfi.
- Készpénz?
- Nem sok. Tö bbnyire nem tartok magamná l.
Nem is nagyon lehetett rá szü ksége mostaná ig.
- Elég baj, mert ná lam sincs sok. Mivel a hitelká rtyá já nak a szá má t
való színű leg figyelik, jobb lesz, ha nem haszná lja. Ná lam is van ká rtya, de
soká ig azt sem haszná lhatjuk.
- Miért nem? Senki sem tudja, hogy együ tt vagyunk.
26 / 147
- Jock hamar rá fog jö nni, kedvesem. Mindenkit ki fognak kérdezni, aki

a birtokon tartó zkodott. É s ha rá jö nnek, hogy nagyjá bó l akkor tá voztam,
amikor maga eltű nt, rá adá sul azó ta senki sem lá tott... Szü kségü nk lesz egy
nagyobb ö sszegre.
- Miért?
- Mert egy darabig még szö késben leszü nk. Bá rcsak nyitva volna a
kö nyvtá r!
Kathryn homlokrá ncolva ú gy szó lalt meg, mint aki egy gyermekhez
beszél.
- Ha pénzt akar szerezni, nem volna célszerű bb egy bankot kirabolni?
- Kö szö nö m a jó taná csot, Katie Mae - felelte hű vö sen a férfi. - Nem a
pénztá rt akarom kiü ríteni, hanem meg akarok tudni néhá ny dolgot.
Fogalmam sincs példá ul, merre induljunk, és mennyit kell még utaznunk.
- Hová ? - kérdezte értetlenü l a lá ny.
- Olyan á llamot keresü nk - hatá rozottan letette a bö gréjét az asztalra,
és Kathryn szemébe nézett -, ahol nem kérdező skö dnek tú l sokat, mielő tt
ö sszeadjá k a pá rokat.
Kathryn, aki éppen belekortyolt a ká véjá ba, menten félrenyelt.

- Ú gy érti... ú gy érti...
- Pontosan. Feleségü l veszem. Vagy nem ezt akarta?
Kathrynt hirtelen elfogta a pá nik. É ppen ez volt a kívá nsá ga,
mondogatta magá ban, akkor most miért...
Csak egy kissé vá ratlanul ért, győ zkö dte magá t. Csak meglepett, hogy
hirtelen meggondolta magá t, semmi tö bb. Persze, szó lalt meg benne egy
hang, tizenö t szá zalékért mindenki meggondolná magá t. De há t nem
éppen ez volt a célja? Így most pontosan tudja, miért veszi el Jonah. É ppen
emiatt ajá nlotta fel neki a kezét.
27 / 147
- Nem, tá volró l sem - vá laszolta magabiztosan. - Nem akarok

visszalépni.
- Akkor mostantó l tá rsak vagyunk. Fele-fele minden tekintetben,
rendben van? - Kezet nyú jtott a lá nynak.
Kathryn testében meleg á radt szét, amikor megfogta a kezét.
- Nem lesz szü kség kö nyvtá rra - á llapította meg halkan Jonah. Elhú zta
a kezét, felá llt, és odament az egyik kö zö nséges szá mító géphez.
Kathryn lassan végzett a ká véjá val, amely kö zben má r kihű lt, de ő t nem
zavarta. É lénken maga elé képzelte, hogyan fogadná apja a hírt, hogy alig
néhá ny ó rá val a kú tba esett eskü vő utá n lá nya má shoz akar feleségü l
menni.
Valakihez, aki mindenben má s, mint Douglas, gondolta. Jonah nem
ígérget, és nem hazudik. Egyenes és segítő kész. Talá n éppen ez volt a
legfontosabb. Nem sokan lennének hajlandó k magukra vonni Jock
Campbell haragjá t azzal, hogy a há ta mö gö tt segítenek a lá nyá nak, még ha
az fel is ajá nl egy darabot egy cégbirodalombó l. É s Jonah nem tétová zott,
noha jó l tudta, kivel szá ll szembe. Rá adá sul má r az elő tt segített neki, hogy
jutalmat helyezett volna kilá tá sba.
Jonah visszatért az asztalhoz.
- Nem lesz olyan egyszerű , mint gondoltam. Az ö sszes hely, ahol
fö lö sleges akadékoskodá s nélkü l ö sszehá zasodhatunk, meglehető sen
messze esik Minnesotá tó l.
- Ami azt illeti, nem á rt minél messzebb kerü lnü nk az apá mtó l.
- Csakhogy nincs elég készpénzü nk ahhoz, hogy repü lő vel menjü nk, ha
pedig a hitelká rtyá já val fizetjü k ki a jegyeket, az apja mindent megtud,
még mielő tt célhoz érnénk.
- Má r a repü lő téren vá rna rá nk - értett vele egyet Kathryn.
28 / 147
- Akkor pedig kocsival kell eljutnunk oda. Sajnos azonban kiderü lt,
hogy a szomszédos á llamokban vagy ki kell vá rni egy bizonyos idő t, vagy
vérvizsgá latot kell csiná ltatni, vagy mindkettő t.
- Mi kifogá sa van a vérvizsgá lat ellen? Csak nem fél egy szú rá stó l?
- Az idő komoly bizonytalansá gi tényező . Napokba telhet, mire
meglesz a lelet. É s minél tová bb maradunk egy helyben...
- Anná l való színű bb, hogy apá m rá nk talá l.
- Ő természetesen nem akadá lyozhatja meg az eskü vő jét - tette hozzá
Jonah. - Nagykorú , ahhoz megy hozzá , akihez akar, akkor is, ha az apja
jelenetet rendez.
Kathryn elfintorodott.
- Szívesebben á llítaná m kész tények elé.
- Akkor Nevada lesz a legjobb.
- Las Vegas? - kiá ltott fel kétségbeesetten Kathryn.
- Mi kifogá sa van ellene?
- Talá n ostobá n hangzik, de ez Douglas egyik kedvelt já tszó helye. É s
nem olyan kö nnyű kocsival eljutni oda. Nem lenne jobb...?
- Ha itt maradná nk és vá rná nk? Minnesotá ban egyetlen anyakö nyvi
hivatal sem nyit ki hétfő elő tt, azutá n pedig még ö t napot kell vá rnunk. É s
mibe fogadunk, hogy Jock má r hamarabb tudomá st szerez mindenrő l?
- Igaza van - ismerte el a lá ny.
- A hétvégét aká r az utakon is tö lthetjü k. Mellesleg elég, ha á tlépjü k
Nevada hatá rá t.
- Akkor legjobb lesz, ha azonnal indulunk.
Miutá n beü ltek a kocsiba, Jonah Kathryn kezébe nyomott egy térképet.
29 / 147
- Keressen egy utat Wisconsin felé.

A lá ny értetlenü l nézett rá .
- Wisconsin? Soha nem voltam valami jó fö ldrajzbó l, de amikor
utoljá ra ezzel foglalkoztam, még keletre esett innen, míg Nevada
délnyugatra. Mit keresü nk Wisconsinban?
- Kirabolunk egy bankot. - Jonah besorolt az orszá gú ti forgalomba.
Amikor észrevette, milyen képet vá g ú titá rsnő je, felnevetett. - Készpénzre
van szü kségü nk, ezért haszná lnunk kell a hitelká rtyá kat. Kö zben hamis
nyomokat hagyunk magunk utá n azzal, hogy elindulunk elő bb az
ellenkező irá nyba, majd nekivá gunk a Nevadá ba vezető ú tnak.
Kathryn ö sszehajtogatta a térképet, és fü rkésző pillantá st vetett a
férfira.
- Maga való já ban kém, ugye?
- Az ö rdö gbe, most lebuktam! Kénytelen leszek elhallgattatni magá t.
- Ú gy lá tom, remekü l szó rakozik - jegyezte meg szemrehá nyó n a lá ny.
- Hm... igen, azt hiszem. Ugyan má r, Katie, hiszen ez olyan kaland,
amelyet késő bb elmesélhetü nk a gyermekeinknek és az unoká inknak.
Kathryn nyelt egyet.
Jonah vetett rá egy pillantá st.
- Mi az, ilyen messzire még nem gondolt?
- Azt hiszem, nem.
- Nos, van még legalá bb huszonnégy ó rá ja, hogy alaposan á tgondoljon
mindent - kö zö lte vidá man a férfi. - Ső t harminchat.
Kathryn megint széthajtotta a térképet, és belenézett, de a vonalak
ö sszefutottak a szeme elő tt. Douglasszel sohasem beszéltek errő l a
kérdésrő l. Most azonban rá dö bbent, milyen ó riá si a kü lö nbség, ha
Douglastő l szü lettek volna gyermekei, vagy ha Jonah az apa...
30 / 147
Ú gy dö ntö tt, rá ér ezen késő bb tö rni a fejét, és végighú zta az ujjá t a

térképen.
- Egyszerű bb lett volna azonnal a helyes irá nyba indulni.
- Ha má r akkor tudtam volna - mondta szó rakozottan Jonah —, hogy
nem a fő vá rost vesszü k célba, amikor elhagytuk Dulutht...
- Jó l van. Akkor majd letérü nk a...
A férfi azonban nem hallgatott rá . Feszü lten bá mult a visszapillantó
tü kö rbe.
- Az ö rdö gbe, hiszen nem is hajtok tú l gyorsan! Mit akarhat ez?
Kathryn há trafordult. Villogó lá mpá val egy rendő rautó kö vette ő ket.
Mikö zben hitetlenü l bá mult a kocsira, az sziréná zni kezdett, és a benn ü lő
rendő r jelezte, hogy á lljanak ki az ú t szélére.
31 / 147
3. FEJEZET
Jonah a zsebébe nyú lt, és elő hú zta a jogosítvá nyá t.

- Ne szó ljon egy szó t se, Katie! Forduljon el, de ne teljesen, mert az
gyanú s lehet.
Kathryn á rtatlan pillantá st vetett rá .
- É s lehető leg ne eresszek meg rossz vicceket emberrabló kró l, ugye?
Jonah letekerte az ablakot, mikö zben a rendő r zseblá mpá val a kezében
kö zeledett a kocsihoz.
- Jó estét, uram - kö szö nt udvariasan a tiszt. - A jogosítvá nyá t és a
forgalmi engedélyét legyen szíves. - Á tvette az iratokat, és a fényképet
egybevetette Jonah voná saival. - Kö szö nö m, uram. Má r egy ideje maguk
mö gö tt jö vö k. Feltételezem, nem is tudja, hogy a há tsó lá mpá já nak hibá s
az érintkezése.
A há tsó lá mpa? Tehá t csak errő l volt szó ! Kathryn annyira
megkö nnyebbü lt, hogy nagyot só hajtott.
- Nem, való ban nem tudtam - felelte Jonah.
- Természetesen ki kell á llítanom emiatt egy bü ntető cédulá t. Mindjá rt
visszajö vö k, hogy alá írja.
- Szerencsénk volt - sú gta oda Kathryn, miutá n a rendő r eltá volodott.
- Ne ö rü ljö n tú l korá n!
- De ha a meghibá sodott lá mpa miatt á llított meg, akkor biztosan nem
minket keresett.
- Erre nem mernék megeskü dni. Talá n csak ez volt az ü rü gy, hogy
ellenő rizhessen minket.
- Minek talá lt volna ki ilyesmit?
32 / 147
- A hibá s érintkező gyanú s nekem. Ugyanis lehetséges, hogy a lá mpa

most mű kö dik, de nem tudom ellenő rizni, hogy korá bban mi volt a
helyzet.
A rendő r visszatért a bü ntető cédulá val.
- Kérem, írja itt alá . Bizonyá ra tudja, hogy így nem mehet tová bb.
- Ez azt jelenti, hogy hívnunk kell egy autó mentő t - felelte nyugodtan
Jonah, mikö zben eltette a papírt. - Itt az orszá gú ton...
- Szerencséje van, uram. Legalá bb egy ó rá ba telne, mire ideérne egy
vontató kocsi. Mivel azonban néhá ny mérfö ldre van itt egy pihenő hely,
engedélyezem maguknak, hogy elhajtsanak odá ig, mert itt csak
akadá lyozná k a forgalmat.
- Most aztá n való ban mondhatjuk, hogy szerencsénk volt - jegyezte
meg halkan Kathryn.
- Haladjanak tová bb egyenesen a kö vetkező stoptá blá ig, ott má r lá tni
fogja a pihenő helyet a keresztező dés elő tt. Elég ü gyesek a West Podunk-i
szerelő k, és ha jó l tudom, vasá rnap is nyitva tartanak. Maguk mö gö tt fogok
menni, így nem kell aggó dniuk a há tsó lá mpa miatt.
- Nagyon kedves magá tó l, biztos ú r. - Jonah hangja ü resen kongott.
Azutá n elindította a motort, és megvá rta, amíg a rendő r visszatért a
kocsijá hoz. Azutá n ismét rá hajtott az ú tra, ó vatosan gyorsítva. A rendő r
villogó kék fénnyel a nyomukban maradt.
- Rendő ri kíséret! - mondta Kathryn. - É pp ez hiá nyzott. Gondolja, hogy
való ban meghibá sodott a lá mpa?
- Lényegtelen, mit gondolok, mert a cédulá n az á ll, hogy á t kell
vizsgá ltatnom az elektroniká t, mielő tt tová bbmegyü nk. Ez pedig azt
jelenti, hogy legalá bb holnap reggelig itt rostokolunk. Szurkoljon, hogy ne
vá rakozzon itt még tö bb sü rgő s eset, amikor hajnalban kinyit a mű hely.
Kathryn felnyö gö tt, de azutá n felderü lt az arca.
33 / 147
- Itt a stoptá bla. Akkor az ott - Kathryn egy épü letcsoport felé nézett,
amelyet utcalá mpá k vilá gítottak meg - a pihenő hely. De hol a vá ros?
- Való színű leg pá r mérfö lddel odébb. A pihenő helyek rendszerint a
vá rosok hatá rain kívü l fekszenek.
- Kö szö nö m a leckét, Mr. Clarke.
- Ú gy lá tom, elég nagy pihenő hely. É tterem, benzinkú t, motel...
- Jonah - fogta el a pá nik a lá nyt -, az étterem a Katie Mae Konyhája
lá nchoz tartozik!
- Kedvesem, minden harmadik vá rosban van ilyen. Elő bb vagy utó bb
kikö tnénk az egyikben. Az ott há tul bizonyá ra a szerelő mű hely. - Jonah
behajtott a parkoló ba, és kiszá llt, anélkü l hogy leá llította volna a motort.
A rendő r egy pillanatra megá llt mö gö ttü k, elkö szö nt tő lü k, és folytatta
az ú tjá t.
Kathryn is kiszá llt, és a kocsi há tsó részéhez ment.
- Elég sö tét van itt.
- Magam is észrevettem. - Amikor rá nehezedett a csomagtartó ra, és a
já rmű himbá ló zni kezdett, a fény hol kigyulladt, hol elaludt. A férfi a fejét
csó vá lta. - Való ban rossz az érintkezés. A pokolba, meg mertem volna
eskü dni, hogy az ö reglá ny kifogá stalan á llapotban van!
- Bizonyá ra ezért fekü dt alatta ma délutá n is.
- Csak olajat cseréltem.
Kathryn visszafogta magá t, és nem tett tová bbi megjegyzéseket.
- Most mit tegyü nk?
- Ö sszeszedjü k az utolsó dollá rjainkat, beü lü nk az étterembe, és
harapunk valamit. Ha szerencsénk van, kivehetü nk egy szobá t a motelban.
Azutá n kitalá ljuk, mibő l fizetjü k ki a javítá st. - Jonah leá llította a motort, és
bezá rta a kocsit. - Rosszabb is lehetne a helyzet.
34 / 147
- Ú gy van. Maga most bö rtö nben ü lhetne, én pedig kereshetnék egy

ü gyvédet, aki leteszi magá ért a ó vadékot.
- Derék kislá ny. Ha pedig nem talá lna ü gyvédet, bejuttathatná nekem a
kö rö mreszelő jét - tréfá lkozott a férfi -, hogy azzal vegyem kezelésbe a
rá csokat.
A készpénzü kbő l éppen két adag szalonná s rá ntottá ra futotta. Amikor

azonban Jonah á ttelefoná lt a motelba, kiderü lt, hogy szobá ra má r nem
telik.
- Akkor a kocsiban alszunk - jelentette ki bá tran a lá ny, és eltolta maga
elő l a tá nyért.
Jonah tö ltö tt magá nak ká vét.
- Pró bá lta má r valaha?
- Nem.
- Nevadá ig még lesz rá mó dja. Lefoglaltam egy szobá t.
- De ha nincs mibő l kifizetnü nk...
- Ahogy most á ll a helyzet, a javítá st sem tudná nk. Tehá t mégiscsak
igénybe kell vennü nk egy pénzkiadó automatá t.
- Azzal viszont nyomot hagyunk magunk utá n.
- É n is szívesebben vá rtam volna, amíg elhagyjuk Minnesotá t, de nincs
má s vá lasztá sunk. A szobá t a sajá t nevemre foglaltam, és az én ká rtyá mat
haszná ljuk. A magá ét pedig csak Wisconsinban vesszü k elő .
- Szerintem nem kellene erő ltetnü nk Wisconsint.
Jonah a fejét rá zta.
- Ezzel a kis késedelemmel vezetjü k csak igazá n hamis nyomra Jockot.
Mellesleg amú gy sem a pénz az egyetlen gondunk. Itt van még a
bü ntető cédula.
35 / 147
- Csak nem a miatt a rendő r miatt aggó dik? Egyszerű en a munká já t

végezte, Jonah.
- Az adataim most bekerü ltek a szá mító gépbe. Ha az apjá nak az az
ö tlete tá mad, hogy engem ellenő riztessen, má ris tudja, merre já runk.
- Miért tenné? Nincs semmi bizonyítéka, hogy együ tt vagyunk.
- Lényegtelen. Még ha Jock nem gyanú sít is, az emberei mindenkit
kifaggatnak, aki ma a birtokon volt. Miutá n megá llapítjá k, hogy eltű ntem,
való színű leg a rendő rséghez fordulnak, hogy talá ljá k meg a kocsimat. É s
ha Jock megtudja, hol vagyok, mielő tt megjavítaná k a já rgá nyt...
A lá ny megborzongott.
- Kedvesen integetü nk neki, amikor a parkoló ban leszá ll a helikoptere.
- Az is elő fordulhat, hogy a szerelő , legyen bá rmilyen ü gyes, nem fogja
azonnal megtalá lni a hibá t. - Jonah megint a fejét csó vá lta. - Ha holnap
délig nem tudunk kereket oldani vele, itt kell hagynunk a kocsit.
Kathryn kedvetlenü l nézett rá .
- É s mihez kezdü nk akkor? Buszra szá llunk? Vagy... Vá rjon csak,
kitalá ltam! Taxit fogunk! Biztosan talá lunk egy á llomá st - gú nyoló dott a
lá ny. - Van itt minden!
- Ne legyen má r ilyen savanyú , Katie Mae. A busz nem is lenne rossz
ö tlet, csak á llandó an alkalmazkodnunk kellene hozzá . Inká bb veszü nk egy
kocsit.
- É s mibő l, ha szabad kérdeznem? Sejtelmem sincs, mennyi pénze van
a szá mlá já n, de én aligha tudnék autó t venni a ká rtyá mmal.
- Nem Porschéra lesz szü kségü nk, csak egy mű kö dő képes já rmű re. -
Á sított egyet. - Jö jjö n, veszü nk fel pénzt, és megkeressü k a szobá nkat.
A szobánkat. Korlá tozott anyagi lehető ségeik miatt Kathryn nem
ragaszkodhatott a kü lö n szobá hoz. Rá adá sul azt a benyomá st keltette
36 / 147
volna, mintha tú l szemérmes lenne, mikö zben a lehető leggyorsabban

feleségü l akart menni Jonah Clarke-hoz.
Erő ltetetten elmosolyodott.
- Jó lesz. É n is fá radt vagyok.
Való ban nehezére esett még az is, hogy felmenjen az első emeletre.
Jonah belö kte a szoba ajtajá t. Kathryn megá llt a kü szö bö n.
- Menjen csak be, Katie! - biztatta a férfi. - Csak az eskü vő utá n emelem
á t a kü szö bö n.
Kathryn belépett a szobá ba. A helyiség kicsi volt. Két á gy á llt benne,
kö zö ttü k egy éjjeliszekrény.
- Melyik á gyat szeretné?
- Mindegy. - Jonah bezá rta az ajtó t. - Attó l sem kell tartania, hogy meg
akarom osztani magá val az á gyá t. Megmondtam, hogy legalá bb
huszonnégy ó ra gondolkodá si ideje van, amíg megteszi a végső lépést, és
tartom a szavamat.
A lá ny szeme hirtelen kö nnybe lá badt, ami eléggé bosszantotta.
Mindazok utá n, amit aznap á télt, éppen most jö tt rá a bő gés?
- Kö szö nö m - suttogta, és besietett a fü rdő szobá ba, mintha kö rü l
akarna nézni. - Csak egy flakon sampon van, és nincs se fogkefe, se
fü rdő kö ntö s - á llapította meg.
- Mintha azt mondta volna, nem ad a fényű zésre.
Kathryn megfordult.
- Mió ta fényű zés a fogkefe?
- Ez itt nem a Ritz.
- É n csak azt kérdeztem...
- Megyek, és veszek egy fogkefét, mialatt zuhanyozik. Van még
szü ksége valamire?
- Legfeljebb egy tucat dolog jut most az eszembe.
37 / 147
- Írja ö ssze, majd holnap bevá sá rolunk - jelentette ki Jonah, azutá n

kiment a szobá bó l.
A víz kellemesen meleg volt, és Kathryn a szoká sosná l tová bb á llt a
vízsugá r alatt, hogy szabad folyá st engedhessen a kö nnyeinek. Azutá n
megmosta az arcá t hideg vízzel, és magá ra csavart egy tö rü lkö ző t. Ekkor
dö bbent rá igazá n, mit jelent, ha valaki minden poggyá sz nélkü l szö kik el
otthonró l.
A blú z és farmer alatt a legfinomabb fehérnemű t viselte, amelyet
valaha vá sá rolt magá nak - tö kéletesen illett egy menyasszonyi ruha alá , de
nem a legpraktikusabb menekü lés kö zben. Hamar megszá rad viszont.
Kathryn vizet engedett a mosdó ba, és egy kevés samponnal á tö blítette a
holmikat.
Kulcscsö rgést hallott, azutá n Jonah hangjá t az ajtó mö gü l.
- Remélem, hagyott nekem is meleg vizet. Vettem magá nak egy pó ló t.
Beadjam?
- Maga igazi kincs, Jonah - tö rt ki ö nkéntelenü l a lá nybó l.
- Tessék?
- Azt mondtam, kö szö nö m, nagyon kedves magá tó l. - Résnyire nyitotta
az ajtó t, és kidugta a kezét.
A pó ló bő volt, rikító piros, és a pihenő hely épü leteinek kö rvonalai
voltak rá nyomtatva. Amikor Kathryn kilépett benne a fü rdő szobá bó l,
Jonah az á gyon hasalt, és egy autó s térképet tanulmá nyozott.
- Jó l á ll - nézett fel a lá nyra.
- Rá adá sul kedves emlék lesz. Mellesleg olyan hosszú , hogy holnap
ruhá nak is felvehetem. Jó vá sá r volt! - Leü lt a férfi mellé az á gyra, hogy
vethessen egy pillantá st a térképre. - Mik a tervei?
- El kell jutnunk Eau Claire-ig, mielő tt haszná lná nk a ká rtyá já t.
- Legyen! De miért?
38 / 147
- Mert ez az első telepü lés azon az ú ton, amely ö sszekö ti a kiindulá si

pontunkat és azt a vá rost, ahol Jocknak keresnie kellene minket.
- Mégpedig?
- Vagy Milwaukee, vagy Chicago. Ú gy gondolom, jobb, ha vá lasztá s elé
á llítjuk, ezzel is idő t nyerü nk. A maga ká rtyá já val bevá sá rolunk Eau Claire-
ben és Madison-ban. Azutá n nem haszná ljuk tö bbet, hanem nekivá gunk
délnyugatnak, mikö zben Jock remélhető leg keleten keres minket.
Kathryn a térképet nézegette, megpró bá lta felmérni a tá volsá gokat.
- Ha soká ig kell vá rnunk a kocsira, való színű leg csak késő délutá n
érkezü nk meg Eau Claire-be. Nem lesz gyanú s, ha szá zö tven mérfö ldet
ennyi idő alatt teszü nk meg?
- Amint az apja rá jö n, hogy nem egyedü l van, ki fogja talá lni, mi lehet
az oka - felelte huncut kacsintá ssal Jonah.
- Való ban?
- Igen. Nyilvá nvaló , hogy ú tkö zben megá lltunk néhá nyszor, és egymá s
karjaiba omlottunk.
Kathryn lélegzete egy pillanatra elá llt, de mindent elkö vetett, hogy a
feszü ltségnek semmi jele se lá tsszék rajta.
- Akkor nem is csoda, hogy ennyire fá radt vagyok - jegyezte meg
kö nnyedén.
A férfi felnézett rá , és mosolya megdobogtatta Kathryn szívét.
Jonah má r a mű hely elő tt vá rakozott, amikor felbukkant a szerelő .

Együ tt érző n nézett az ü gyfélre, megígérte, hogy azonnal megnézi a há tsó
lá mpá t, azutá n elkü ldte, mint egy gyereket, aki csak fö lö slegesen
lá batlankodna kö rü lö tte.
Jonah á tment a benzinkú thoz, hogy ú jsá got vegyen, azutá n fontoló ra
vette, visszatérjen-e a szobá jukba, vagy menjen inká bb az étterembe.
39 / 147
Az utó bbi biztosan jobb vá lasztá s lett volna. Kathryn még aludt, amikor
Jonah féló rá val azelő tt elhagyta a szobá t. Az oldalá n fekü dt, karjá t
hívogató n kinyú jtva. Ez a kép még soká ig nem fog kimenni a fejébő l.
Ha a lá ny még mindig alszik, amikor ő visszatér, minden erejére
szü ksége lesz, hogy ne dobja sutba az ígéretét, és ne heveredjen mellé az
á gyba. Ha sejtette volna elő re, milyen lá tvá nyt fog nyú jtani a pó ló ban, a
pá rná n szétterü lő hajá val, aligha tett volna kö nnyelmű ígéreteket.
Ha pedig má r felö ltö zö tt, az sem sokat segít. Jonah borotvá lkozá s
kö zben alaposan szemü gyre vette a lá ny fehérnemű jét, amely a
tö rü lkö ző tartó n szá radt, és most attó l tartott, á llandó an az fog já rni az
eszében, mit visel Kathryn a pó ló meg a farmer alatt...
Igen, az étterem hatá rozottan jobb vá lasztá snak tű nt. A lá ba azonban
má r a motel felé vitte. A telefon mellett megá llt, és apró t keresett a
zsebében. El kellett intéznie egy hívá st, amelyet nem halogathatott tová bb.
Jonah az eldobható borotvá t a mosdó n felejtette ugyan, de minden

egyéb nyomot eltakarított maga utá n, tehá t adott a tisztasá gra.
Kathryn a borotvá t minden ingó sá gukkal - az autó s térképpel, a
fogkrémmel és a pó ló val - egyetemben betette egy piros mű anyag
zacskó ba, amelyet Jonah elő ző este hozott az ü zletbő l. El kellett ismernie,
ilyen gyorsan még sohasem csomagolt ö ssze. Ha arra gondolt, mennyit
tö rte a fejét azon, mit vigyen magá val a ná szú tjá ra...
Tulajdonképpen most is ná szú ton volt. Azzal a kü lö nbséggel, hogy ez
az utazá s megelőzte az eskü vő t.
Kathrynnek még akkor is ez já rt az eszében, amikor elért a lépcső hö z.
Megá llt és kö rü lnézett. Azt mérlegelte, elő bb a mű helyhez menjen, vagy
egyenesen az étterembe. Nem szá mított arra, hogy azonnal megpillantja a
40 / 147
férfit, ezért nagyon meglepő dö tt. Jonah há ttal á llt neki egy
telefonfü lkében, és telefoná lt.
Azonnal odament hozzá , hogy kérdő re vonja. Amint a férfi észrevette
ő t, letette a kagyló t, és feléje fordult.
- Reggelizü nk elő bb vagy bevá sá rolunk? - kérdezte nyugodtan.
Vajon való ban olyan gondtalan volt, mint amilyennek mutatta magá t?
Az arckifejezése má sra utalt. Talá n megbá nta má r az egészet? Vagy
aggodalmat keltett benne az, amit telefonon kö zö ltek vele?
- Sem ezt, sem azt - felelte Kathryn. - Tudni szeretném, kit hívott fel.
- Egy bará tomat.
- Igazá n? Talá n azt a nő t, akit tegnap este elbű vö lt?
Jonah halvá nyan elmosolyodott.
- Vigyá zzon, Katie, még azt képzelem, hogy féltékeny.
A lá ny legszívesebben sípcsonton rú gta volna. Hogyan vá dolhatja ő t
féltékenységgel?
- A neve Brian - folytatta Jonah. - Ő az egyik vezető a cégnél, ahol
dolgozom, és ü zenetet hagytam neki, hogy holnap nem megyek be.
- Ó , errő l teljesen megfeledkeztem. Má rmint a munkahelyérő l.
- Veszem észre. Nem mindenki mehet szabadsá gra, amikor neki
tetszik.
Kathrynt megint elfogta a pulykaméreg.
- É n is dolgozom. Má r hó napokkal ezelő tt szabadsá got vettem ki erre a
hétre.
- É s ha elő bb szó lt volna, hogy készü ljek fel erre az ú tra, én is
tervezhettem volna elő re - pirított rá finoman Jonah.
- Bocsá sson meg, Jonah!
- Semmi baj, Katie Mae. - Kedvesen megsimogatta a lá ny arcá t.
41 / 147
Kathryn hirtelen magá nyosabbnak érezte magá t, mint bá rmikor

életében.
- Ne hívjon így! - tiltakozott, má r csak megszoká sbó l. - Fő leg ne itt, az
étterem elő tt. Hogyan fogja ezt a hetet elrendezni a munkahelyén?
- Azt hiszem, naponta odatelefoná lok. Ne aggó djon, kétlem, hogy Brian
ki tudná nyomozni, honnan jö nnek a hívá sok.
- Jonah... Mi lesz, ha e miatt a kis kaland miatt elveszíti az á llá sá t?
- Akkor nincs má s há tra, mint hogy igényt tartsak a cégtulajdona
tizenö t szá zaléká ra. - A férfi lá gyabb hangon folytatta: - Azt gondolta, az
apjá t hívtam fel, ugye?
- Miért tennék ilyet?
- Nem tudom. Talá n mert rá m unt, csak nem akarta megmondani.
- Tehá t felhívom az apjá t, aki megjelenik itt, eljá tssza a kö nyö rtelen
apá t, én pedig hő sként kerü lö k ki a já tékbó l? Megjegyzem magamnak ezt a
forgató kö nyvet arra az esetre, ha egyszer való ban elegem lesz magá bó l.
Addig azonban... jö jjö n ide!
Kathryn gépiesen tett egy lépést feléje, mire Jonah á tfogta a vá llá t, és
magá hoz hú zta. A lá ny ö nkéntelenü l há trahajtotta a fejét, így Jonah ajkai
éppen elérték az ö vét, és lá gyan rá is tapadtak. A férfi csó kja egyre
hatá rozottabb lett, míg Kathryn fejében kavarogni nem kezdtek a
gondolatok, és a vilá g forogni nem kezdett kö rü lö tte.
Amikor Jonah végre elengedte, Kathryn alig jutott levegő hö z, és
képtelen volt aká r egy szó t is kinyö gni. Á tfogta a férfi nyaká t, és
visszahú zta magá hoz a fejét.
- Menjü nk reggelizni - szó lt rá szigorú an Jonah -, kü lö nben még itt
helyben rá d vetem magam.
42 / 147
A benzinkú t kö rü l á csorgó kamionsofő rö k fü ttyö gése visszahozta

Kathrynt a való sá g talajá ra. Arcá t a férfi vá llá ra hajtotta, és hagyta, hogy
Jonah az étteremhez vezesse.
Elő ző este tú lsá gosan kimerü lt volt ahhoz, hogy odafigyeljen a
kö rnyezetére, csak arra ü gyelt, ne ü ljö n tú l kö zel a Katie Mae Konyhájának
cégjelzéséhez, amelyen lá tható volt az arcképe. Bá r nehéz volt elképzelni,
hogy bá rki felfedezte volna a hasonló sá got a kislá ny és a felnő tt nő kö zö tt
- ha pedig mégis, nő k ezrei hasonlíthattak az ő egykori ö nmagá ra az
ó vatossá g azonban sohasem á rt.
Most viszont friss volt, és éber, és mikö zben a pincérnő egy asztalhoz
vezette ő ket, Kathryn á rgus szemmel nézett kö rbe. Csak képzelő dik, vagy
való ban poros a pad há ttá mlá ja?
- Hadd talá lgassak! - szó lalt meg Jonah, amint a pincérnő
halló tá volsá gon kívü l kerü lt. - Te hatá rozod meg a cégnél a feltételeket,
amelyekkel egy étterem beléphet a lá ncba.
- Ennyire feltű nő ? - Az iménti csó k utá n nem lepte meg, hogy Jonah
tegezi.
- Csak akkor, ha valaki ismeri a titkodat. A kö zö nséges szemlélő
legfeljebb egy tú lsá gosan kényes ízlésű vendéget lá that benned.
- Kö szö nö m. Végü l is ezzel az alapá llá ssal kell végeznem a munká mat.
- Nem csoda, hogy elfogott az idegesség, amiért be kellett tenned ide a
lá bad. Ha á llandó an utazgatsz, és lá togatod az éttermeket...
- Ez azért nem fordul elő gyakran. É n csak egy kis fogaskerék vagyok a
kö zpont gépezetében. - Kathryn ö sszehajtotta az étlapot, és félretette a
felső borító val lefelé, hogy a fényképet ne lehessen lá tni. - Csak egy fá nkot
kérek ká véval. Itt akarod elolvasni az ú jsá got?
Jonah á tnyú jtotta neki a lapot.
- Készü lj fel rá lelkileg, hogy megtalá lod benne a fényképed.
43 / 147
- Jaj, nem, ez eddig meg sem fordult a fejemben.

- A menyasszony néhá ny perccel az eskü vő elő tt kereket old. Micsoda
konc ez a sajtó nak!
Kathryn lassan á tnézte az ú jsá got, mikö zben elrá gcsá lta a fá nkot. Végü l
megkö nnyebbü lten felsó hajtott.
- Semmi.
- Adj idő t apá dnak! A tegnap esti lapzá rtakor még nem já rtá l olyan
messze. - Tö prengve nézett a lá nyra. - Le kellene vá gatnod a hajad.
- Majd ha fagy! - felelte kapá sbó l Kathryn.
- Megértem, hogy sajná lod, de akkor nem ismernének fel olyan
kö nnyen.
- Azt hittem, a frizurá m ellen van kifogá sod. - Kathryn letépett egy
darabot az ú jsá gbó l, éppen a sportrovat oldalá bó l.
- Megá llj, azt még nem olvastam!
- Azt mondtad, készítsek egy listá t.
- Hogyne, de nem szaggathattá l volna szét egy kevésbé fontos oldalt?
Kathryn nem tö rő dö tt vele.
- Elő szö r is kell valami ruhaféle.
- Azzal vá rnunk kell. Az itteni ajá ndékbolt vá lasztéka meglehető sen
korlá tozott. Kü lö nben is, nem a pó ló t akartad ma felvenni?
- Meggondoltam magam - vá laszolta tö mö ren Kathryn. - Végü l még
lépten-nyomon leszó lítaná nak az emberek, hogy hol vettem. Akkor hol
szerezzü k be a holmikat?
- Majd megá llunk egy haszná ltruha-ü zletnél.
- Jó lesz. Még nem já rtam olyanban, de egy kollégá m nemrégiben
szerzett így fél á ron egy Armani ö ltö nyt.
- Nem olyan ü zletre gondoltam - jegyezte meg ó vatosan Jonah.
44 / 147
- Vagy ú gy. Nos, biztosan talá lunk egyet. Szü kségem van kézkrémre és
kö rö mlakklemosó ra. Pénteken voltam manikű rö snél, és má ris pattogzik a
lakk.
Jonah egy pillantá st vetett a szá mlá ra.
- Nem csoda, hogy az apá d multimilliomos. Ezért az á rért a fá nkban
mazsola helyett aranyrö gö k is lehettek volna. Majd meglá tjuk, talá lunk-e
az ajá ndékboltban valami hű tő tá ská t a felvá gottnak és hasonló knak.
- Á llandó an piknikezni akarsz?
- Ezzel idő t és pénzt takarítunk meg. Ja igen, és szü kségü nk lesz még
szigetelő szalagra.
- Minek?
- Azt még nem tudom, de szigetelő szalaggal bá rmit bá rhová oda lehet
erő síteni. É n egyszer... - Hirtelen elhallgatott, mert valami megragadta a
figyelmét odakinn.
- Mi az? - kérdezte aggodalmasan Kathryn.
- Azt hiszem, megtalá ltam a nekü nk való já rmű vet.
A lá ny egy pillanatra megkö nnyebbü lten lehunyta a szemét.
- Ez minden? Má r azt hittem, apá m kö zeleg a teljes hetedik hadosztá ly
élén.
- Hé, ez is nagy szó , ha figyelembe vesszü k, hogy itt nincs
autó kereskedő , és rá adá sul a zsebü nkhö z mért á ron juthatunk hozzá .
- Honnan tudod? - A lá ny kinézett az ablakon. - Melyik az?
Jonah á tnyú lt az asztal fö lö tt, megfogta a lá ny á llá t, és a fejét ú gy
fordította, hogy a parkoló szélső sorá t is lá ssa.
- Az ablaká ban ott a tá bla, hogy eladó .
Kathryn nem hitt a szemének.
- Nem!!! Ezzel a... ronccsal nem megyek Nevadá ba. Nem, ez így nem
pontos. Ezzel a ronccsal nem megyek sehová .
45 / 147
- Pontosan ezt vá rtam tő led. É s éppen ezért tö kéletes az a kocsi. Mert

Jock Campbellnek á lmá ban sem jutna eszébe, hogy a lá nya egy ilyen
ronccsal já rja a vidéket.
Kathryn hitetlenkedve bá multa az ü tö tt-kopott furgont. Az egykor
vilá goskék festék nagyobbrészt má r lemá llott ró la, a sá rhá nyó k horpadtak
voltak, és a visszapillantó tü krö n két ró zsaszínű kocka ló gott. Nem csoda,
ha Jonah biztosra vette, hogy az á ra nem fogja ő ket fö ldhö z vá gni. Ső t még
a tulajdonosnak kellene fizetnie azért, hogy megszabadítjá k ettő l a halom
ó cskavastó l.
Kathryn só hajtott, és ismét megragadta a ceruzá já t.
- Tehá t akkor még má sra is szü kségü nk lesz: tablettá kra fejfá já s és
gyomorpanaszok ellen. Minél nagyobb kiszerelésben.
46 / 147
4. FEJEZET
A furgon vezető fü lkéje dohszagot á rasztott, és ezen egyhamar a

légfrissítő fá cska sem segíthetett, amelyet Kathryn a tü kö rre akasztott.
Azonkívü l hiá nyzott belü l a kilincs az utas oldalá n. Jonah ö rü lt, hogy
Kathryn nem vette észre a já rmű há tuljá n a két sikamló s humorú matricá t,
mert biztosan nem díjazta volna.
Természetesen a tankban má r alig volt benzin.
- Ez mindig így van - jegyezte meg Jonah. - Megveszel egy haszná lt
autó t, és azonnal mehetsz tankolni.
- Szerencse, hogy legalá bb kormá ny van benne. - Kathryn
kétségbeesetten pró bá lt helyet talá lni a hű tő tá ská nak a lá ba mellett,
sikertelenü l.
Jonah fél szemmel a kutat figyelte, a má sikkal a lá nyt, amint kü lö nbö ző
testtartá sokkal kísérletezett - a lá bá t hol rá tette a hű tő tá ská ra, hol
megpró bá lta bepréselni mellé.
- Amit én vettem, az legalá bb befér az ü lés alá - vá gta oda mogorvá n
Kathryn.
- Amit te vettél, annak sehová sem kellene beférnie.
- Ne merészeld kidobni!
- Meg sem fordult a fejemben! Csak kiteszem a rakfelü letre, há tha
valaki ellopja.
- Azért veszekszel velem, mert a te pénzedbő l vettem.
- A mi pénzü nkbő l, és azért morgok, mert takarékosabbnak kellene
lennü nk.
- Má r mondtam, hogy mindent visszafizetek neked, ha elértü nk Eau
Claire-be.
47 / 147
- Nem érted, mirő l van szó , Katie. Minden centre szü kségü nk lesz, amit
csak le tudunk csapolni a ká rtyá dró l. Ha ilyen szemétre dobjuk ki a pénzt...
- Ez nem szemét - há borgott Kathryn.
- West Podunk gipszmodellje nem nevezhető éppen mű kincsnek.
- Ezt én sem á llítottam. Csak egy emléktá rgy. Talá n soha tö bbé nem
vető dö m el ide.
- Nem? Pedig vissza kell térnü nk, mert itt hagytam a kocsimat. Ha má r
itt tartunk. .. Kívá ncsi volnék, hol marad a szerelő a hitelká rtyá mmal.
- Még mindig nem értem, miért adtad oda neki egyá ltalá n.
- Mert bizonyá ra meg akarja kapni a munká ja díjá t, amint végzett.
Ahhoz pedig szü ksége lesz a ká rtya szá má ra.
- Hogyne. Csak éppen nyomot hagysz magad utá n.
- É ppen ez a jó , mert amikor leemelik a ká rtyá ró l az ö sszeget, ú gy fest
majd, mintha még mindig itt lennék. Kö zben te Wisconsin-szerte
vá sá rolgatsz a ká rtyá ddal, mire azt fogjá k hinni, keletre indultá l. Ha Jock
kö zben kiderítette, hogy együ tt vagyunk, ez alaposan zavarba hozza majd.
- Engem má ris kellő en ö sszezavartá l - jegyezte meg halkan Kathryn.
A szerelő megjelent, és visszaadta Jonah ká rtyá já t. A pillantá sá t
azonban Kathrynre szegezte.
- Ha egy ilyen nő vel vetett volna a sors West Podunkba, nem az volna a
legfő bb gondom, hogy megjavíttassam a há tsó lá mpá mat, cimbora. De
maga még csak ki sem haszná lja az alkalmat, ember! Menjen orvoshoz, ha
képes megvenni egy ilyen kocsit, és nekivá gni vele a vilá gnak.
- Tudja, van egy kis gondunk. Nyakunkon az apja - kacsintott a
szerelő re bizalmasan Jonah.
A férfi megértő n bó logatott.
- Azt akarja, há zasodjatok ö ssze? Ha engem kérdeztek, lehetne ennél
rosszabb is. De ha kérdező skö dnének majd, én nem lá ttalak benneteket.
48 / 147
- Kö szö nö m. É s vigyá zzon a kocsimra, rendben? Amint lehet, érte

jö vö k.
- Amint elü lt a vihar, ugye? Vilá gos! Ha elkészü ltem vele, a mű hely
há tsó részében á llítom le, ahová a kutya se megy be. - A szerelő
fü työ részve vá gott á t a parkoló n.
Miutá n Jonah kifizette a benzint, beü lt a kormá ny mö gé.
- Azt hiszem, indulhatunk, Katie.
- Mirő l beszéltél a szerelő vel? - kérdezte a lá ny.
- Ró lad. Szerinte elment az eszem, mert nekivá gok az ú tnak, ahelyett
hogy a motelszobá ban hancú roznék veled.
- Biztosan nem azért tart ő rü ltnek, mert megvetted ezt a kocsit?
- Persze hogy nem. A motor kifogá stalanul mű kö dik. Eljutunk vele
Nevadá ig és vissza. Majd meglá tod.
- Engem nem kell visszahoznod. Amint ö sszehá zasodtunk, má r nem
érdekes, rá nk talá l-e az apá m, vagy sem. Akkor má r haszná lhatom a
hitelká rtyá mat, és első osztá lyon fogok visszarepü lni. Te meg eldö ntheted,
elkísérsz-e, vagy ezzel a tragaccsal zö työ gsz vissza.
- Vá rd csak ki a végét, Katie! Mire Nevadá ba érü nk, talá n még a
szívedbe is zá rod.
Kathryn hitetlenkedve nézett rá , de nem szó lt egy szó t sem. Csak
megadó n só hajtott egyet, és becsatolta a biztonsá gi ö vet.
Az ég má r sö tétedett, amikor megkerü lték a két ikervá rost,

Minneapolist és St. Pault. A motor zaja olyan erő s volt, hogy idő be telt, míg
Kathryn egyá ltalá n észlelte a mennydö rgést. Mire pedig elérték Wisconsin
hatá rá t, má r ú gy zuhogott, hogy idő nként az elő ttü k haladó lakó autó há tsó
lá mpá já t sem lá ttá k. Mindenki lépésben haladt, mert az ablaktö rlő k sem
bírtak a víztö meggel. Egy kanyarban az erő s szél a já rmű jobb oldalá t érte,
49 / 147
mire az ajtó felső szélénél, egy résen á t befolyt az eső . Kathryn arca és
nyaka csurom víz lett.
Felszisszent, mire Jonah fékezett.
- Mi tö rtént?
- Megá ztam!
- Ez minden? Má r azt hittem, vészhelyzet van. Ú gy lá tszik, tö nkrement
az ajtó szigetelése.
- Micsoda meglepetés! Papírtö rü lkö ző t kellett volna venni! Hogy ez
miért nem jutott az eszembe?
- Mert tú lsá gosan is lekö tö tt, hogy megszerezd magadnak azt az
építészeti remekmű vet.
- Ezt ne feszegessü k! Neked sem jutott eszedbe. A szigetelő szalagoddal
bizonyá ra nem tudjuk betö mni a rést.
- Nem jó l ragadna a vizes fémre.
- Igaz. - Kathryn letö rö lte az arcá t a kézfejével. - Nemcsak csurom víz
lettem, hanem még fá zni is fogok.
- Az eső s idő vel já r. Gyere, csú ssz be az ü lés kö zepére! Amú gy is
kényelmesebb lesz, mert legalá bb ki tudod nyú jtani a lá badat.
- Kényelmesebb, mint mi? - kérdezte halkan a lá ny. - Ha vá laszthatok e
já rmű és a há ló szobá mban lévő hintaszék kö zö tt...
Jonah nem nézett rá .
- Má r nem vagyunk messze Eau Claire-tő l. Csak fel kell hívnod Jockot,
és má ris érkezik a felmentő sereg.
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Való ban? Az én fü lemben pedig ú gy hangzott, mintha meggondoltad
volna magad.
- Csodá lod, hogy nem vagyok tú l jó kedvű ? Az ég szerelmére, ha ebben
a tempó ban haladunk, kará csonyra sem érü nk Nevadá ba. - Kathryn
50 / 147
kö zépre csú szott, és a má sik ö vvel kezdett el foglalatoskodni, amely elég

rö vid volt, és éppen Jonah combja mellett kellett becsatolni. Annyi biztos
volt, hogy tö bbet nem kellett aggó dnia a hideg miatt, mert szinte teljesen
hozzá simult a férfihoz, aki így talá n még a szívverését is érezhette. .
- Nem is olyan nagy baj, hogy lassan haladunk - gondolkodott
hangosan Jonah. - Jock biztosan nem keres téged ennyire kö zel. - A nő re
pillantott. - Biztos, hogy nem bá ntad meg, Katie Mae?
- Miért? Te igen?
- Nem. Csak az jutott eszembe, há tha hiá nyzik neked... Mi is a neve?
- Douglas? Dehogy.
- Ne szégyelld magad! Végü l is hozzá akartá l menni. Még ha rá jö ttél is a
sö tét titkaira, ettő l még nyilvá n nem hű lt ki benned minden érzés irá nta.
Kathryn meglepő dö tt, mert neki magá nak ez meg sem fordult a
fejében, és most elgondolkodott azon, vajon megbá nt-e valamit. Nem -
legalá bbis ami Douglast illeti. Elszomorította, hogy apjá t kínos helyzetbe
hozta. Douglasre ellenben csak haragudott.
Micsoda felszínes kis liba vagyok, futott á t a fején. Alapjá ban véve
semmivel sem vagyok kü lö nb Douglasnél. Ezért is lesz jobb
érdekhá zassá got kö tni. Nem volna tisztességes dolog feleségü l mennie egy
férfihoz, aki érez is irá nta valamit - má r ha egyá ltalá n van ilyen férfi ha ő
nem viszonozza az érzelmeit. Igazi szerencse, hogy éppen Jonah-val hozta
ö ssze a sors.
- Egyszerű en csak elfogott a pá nik - vá laszolta végü l. - Ne is tö rő dj
velem!
- Nincs olyan férfi, aki képes volna erre, Katie.
Jonah komoly hangja szinte megijesztette a lá nyt. Odafordult hozzá , és
mereven bá mult rá . Még csak délutá n volt, de a vihar miatt egészen sö tét
lett, így nem tudta megfejteni a férfi arckifejezését.
51 / 147
Egy idő utá n Jonah rá mosolygott.

- Azt hiszem, engem is elfogott a félsz. Nem fogok tö rő dni a te
félelmeddel, ha te sem az enyémmel. Rendben?
- Megegyeztü nk.
Megfogta Kathryn kezét, és a combjá ra tette, majd befedte a tenyerével.
A lá nyt megnyugtatta Jonah testének melege. A férfi ismét megfogta a
kormá nyt, de Kathryn csak egy idő elteltével dö bbent rá , hogy a vá lluk
még mindig ö sszeér, és kezét bizalmasan Jonah ö lében nyugtatja. Gyorsan
elhú zta, és elő redő lt, hogy bekapcsolja a rá dió t.
- Az idő já rá s-jelentésre vagy kívá ncsi? - kérdezte Jonah.
- Elég kínos volna, ha a pénzkiadó automatá khoz vezető ú ton vízbe
fulladná nk, az eső pedig tíz perc mú lva elá llna.
- Nem hiszem, hogy olyan hamar abbahagyja. Az ott elö l Eau Claire.
- Remek. Figyelni fogom a bankokat. Az ú t mentén is kell lennie.
- Nem á rtana bemennü nk a vá rosba, hogy ne keltsü nk olyan hatá st,
mintha csak á thajtottunk volna rajta.
Kathryn há tradő lt az ü lésen, és fü rkésző pillantá st vetett a férfira.
- Ö rö kö sen elterelő hadmű veleteken já r az eszed?
- Nem, csak amió ta szö késben vagyok veled.
- Szerinted mennyire kell bemennü nk a vá rosba?
- Szeretnél mielő bb tú l lenni rajta?
A lá ny bó lintott.
- Jobban érzem magam, ha van ná lam pénz. Igazad van, nem kellett
volna annyit kidobnom egy ó cska giccsre.
Jonah gyors mozdulattal ö sszeborzolta a lá ny hajá t.
- Fel a fejjel, Katie Mae!
Kathryn a legszívesebben ú jbó l hozzá simult volna a férfihoz. Amikor a
kö zelében volt, és a hangjá t hallotta, ú gy érezte, semmi baj sem érheti.
52 / 147
- Ha pedig kifogyunk a pénzbő l, majd beá llsz valahová padló t sú rolni -

tette hozzá Jonah.
Miutá n Kathryn ká rtyá já ró l pénzt vettek fel, betértek az Ü dvhadsereg

haszná ltruha-ü zletébe.
- Nem éppen Armani - á llapította meg Kathryn, miutá n a kétzacskó nyi
holmit betette az ü lés mö gé -, de az ú j puló verem kifejezetten tetszik, és a
te nadrá god is. - Bemá szott a furgonba. - Most irá ny Madison, ugye?
Jonah az ujjaival dobolt a kormá nyon.
- Talá n itt kellene maradnunk. Mivel azonban a pénzfelvétel ilyen jó l
sikerü lt, Madisonban tö bbet is kocká ztathatunk.
- Mint példá ul? - kérdezte bizalmatlanul a lá ny.
- Bemehetü nk egy bankba. Ott nagyobb ö sszeghez is hozzá juthatunk,
mint egy automatá ná l.
- Vasá rnap este nincsenek nyitva a bankok.
- Akkor Madisonban tö ltjü k az éjszaká t, és kora reggel felkeresü nk egy
bankot. Ő szintén szó lva nem szeretnék tú l soká ig vezetni ebben az idő ben,
még kevésbé sö tétedés utá n. Nézz utá na, légy szíves, a térképen, nincs-e
egy kis motel valahol a Madison felé vezető ú ton.
- Ha má r ennyi pénzü nk van, egy igazi szá llodá ba is
bekvá rtélyozhatná nk magunkat - javasolta vá gyakozva Kathryn.
Jonah azonban a fejét rá zta.
- Még ha készpénzzel fizetsz is, nem jelentkezhetsz be egy szá llodá ba
anélkü l, hogy fel ne mutatná d a hitelká rtyá dat. É s addig meg sem kapod a
kulcsodat, amíg le nem ellenő rizték.
- Apa szerintem nem tiltatta le a ká rtyá mat.
- Nem hiszem, hogy megtenné. Való színű bb, hogy megbízta a
ká rtyatá rsasá got, értesítse ő t minden mozgá sró l. Ha pedig kap egy hívá st,
53 / 147
hogy bejelentkeztél egy finom szá llodá ban a wisconsini Madisonban,

hamarosan itt terem. Nem, csakis készpénzzel fizethetü nk.
- Miért kell mindig ilyen gyakorlatiasnak lenned? É s fő leg, miért van
mindig igazad? - Szétteregette a térképet, és tanulmá nyozni kezdte,
amennyire a félhomá lyban lehetett. Azutá n rá bö kö tt egy pontra. - Oda
vigyen, kérem.
- Errő l jut eszembe, mintha tegnap azt mondtad volna, te gyorsabban
haladná l az orszá gú ton.
- Ha ezzel arra célzol, hogy cseréljü nk, nem, kö szö nö m.
- Ha a kormá nyná l ü lnél, nem kellene ilyen kicsavarodott tagokkal
ü lnö d.
- Neked viszont igen, és á llandó an az oldalamnak dő lnél. Inká bb
lemondok errő l.
- Abban á llapodtunk meg, Katie Mae, hogy mindenen osztozunk.
- Tudod mit? - felelte vidá man a lá ny. - Lemondok a javadra a tragacs
felérő l, ha nem kell vezetnem.
- Ha egész idő alatt én ü lö k a kormá nyná l, akkor még késő bb érü nk
Nevadá ba - figyelmeztette Jonah.
- Vagyis kará csony helyett csak Valentin-napra érkezü nk oda? Sebaj,
februá rban a sivatagban biztosan melegebb van, mint Minnesotá ban.
- Ezt ú gy értsem, télen nem utazol valahová délre?
- Legfeljebb néhá ny hétre.
Még egy ó rá t ú ton voltak, de az eső nem csillapodott, és má r az
á tjelzéseket is alig lá ttá k, ezért Jonah megá llt a legkö zelebbi motel elő tt.
Amikor azonban kilépett az irodá bó l, a homloká t rá ncolta, és nem volt
ná la kulcs.
54 / 147
- Dugig vannak - kö zö lte. - A rossz idő miatt sokan szakítjá k meg az

ú tjukat, rá adá sul Madisonban éppen mű kincsvá sá r van. Egy pá r
mérfö lddel tá volabbi motelban lefoglaltak nekü nk egy szobá t. Ott lehet
kö zel s tá vol szabad hely.
- Biztosan nő volt az irodá n, ha ennyit fá radozott a kedvedért -
jegyezte meg halkan Kathryn.
- Nincs abban semmi - mentegető zö tt a férfi.
- Tudom, te csak elérted, amit akartá l. Bizonyá ra igazad van, legfeljebb
az a teremtés há rom hétig a te mosolyoddal fog á lmodni.
Mivel a má sik motel az ú ttó l valamivel beljebb fekü dt, kis híjá n
elhajtottak elő tte. A szoba nemcsak hogy kisebb volt, mint a West Podunki,
de a fü ggö ny egyik oldalt leszakadt, az éjjeliszekrény lapja teli volt
égésfoltokkal, és csak egy á gy volt benne.
Kathryn alig mert kö rü lnézni.
- Azt mondtad, ugye, hogy ez az egyetlen szabad szoba ö tvenmérfö ldes
kö rzetben? Akkor ebbő l kell a legjobbat kihoznunk.
- É n majd a fö ldö n alszom.
Kathryn lenézett a foltos sző nyegre, és elhú zta a szá já t.
- Ne beszélj butasá got! Megosztozunk az á gyon.
Jonah szeme felvillant.
- Katie, kedvesem...
- A sofő rnek pihennie kell - nézett a szemébe a lá ny. - A pihenést szó
szerint értem.
- Az á ltalam ígért huszonnégy ó ra letelt - emlékeztette Jonah.
- É s most sokkal messzebb vagyunk Nevadá tó l, mint akkor, amikor
ígéretet tettél nekem.
- Ha ez azt jelenti, hogy vá rni akarsz az eskü vő ig...
55 / 147
- Pontosan azt. - Amikor Jonah nagyot á sított, Kathryn szá razon

folytatta: - É s szerintem ez nagyon jó ö tlet.
- Ez csak azt bizonyítja, milyen kevés fogalmad van a férfiakró l. De
mivel lá tom, hogy hajthatatlan vagy, mit szó lná l egy pizzá hoz? Az elő bb
jö ttü nk el egy pizzéria mellett.
- Te felelsz a pénzü gyekért. Megengedhetjü k magunknak?
- A sofő rnek ennie is kell, és nincs kedvem megint kimenni az eső be.
Azonkívü l holnap fü rö dni fogunk a pénzben, miutá n felkerestü nk egy
bankot.
- Ne beszélj ú gy, mintha bankrablá sra készü lnénk. Ez a motel ú gy
épü lt, hogy való színű leg még a harmadik szobá ban is halljá k, mit
mondunk.
Jonah kisfiú sá n elmosolyodott.
- Most má r értem, tehá t nem is a kü szö bö ná lló eskü vő miatt vagy ilyen
tartó zkodó , hanem mert attó l tartasz, kihallgathatnak minket. Má ris
jobban érzem magam. - Felvette a telefonkagyló t. - Milyen pizzá t kérsz?
Gombá sat? Pepperonisat? Sonká sat?
- Mindegy, csak szardella ne legyen rajta!
Jonah rá kacsintott.
- Ezek szerint Douglas a szardellá sat szereti.
- Le sem lehet szedni a pizzá ró l - engedte el a fü le mellett a kajá n
megjegyzést Kathryn. - Vagyis le lehet, de az íze akkor is megmarad.
- É s képes lettél volna egy ilyen alakhoz hozzá menni? - Jonah a fejét
csó vá lta. - Katie, Katie!
- Nos, egy életre szó ló dö ntést talá n nem annak alapjá n hoz meg az
ember, ki milyen pizzá t szeret - vetette oda bosszú san Kathryn. - Ha ú jra
együ tt pizzá ztunk volna, rendeltem volna magamnak kü lö n.
- Meddig voltatok együ tt?
56 / 147
- Nagyjá bó l két évig. Miért?

- Két évig já rtatok, és csak egyszer voltatok pizzá t enni? Lefogadom,
hogy a burritost sem szereti.
- Azt hiszem, az egzotikus konyhá k kö zü l egyedü l a franciá t kedveli -
ismerte el a lá ny.
- Hm. Akkor figyelmeztetlek, nem vagyok hajlandó olyan étterembe
menni, amelyiknek nem tudom kiejteni a nevét. Má skü lö nben mindenevő
vagyok.
- Megjegyzem magamnak - vá laszolta halkan Kathryn.
Mikö zben Jonah telefoná lt, Kathryn kicsomagolta a tisztá lkodó -
szereket. Furcsa volt, hogy két fogkefét tett a mű anyag pohá rba...
Mostantó l fogva azonban mindig így lesz. Feltéve, ha való ban
ö sszehá zasodnak.
Jonah megkérdezte tő le, meggondolta-e magá t, és ő nemmel vá laszolt.
Pedig talá n jobban á t kellene gondolnia az egészet. Egyik dö ntést hozta a
má sik utá n, amió ta elő ző nap kilépett az erkélyére, és az egész élete
fenekestü l felfordult. Az, hogy elszö kö tt az eskü vő je elő l, helyes dö ntés
volt, ehhez kétség nem fért. Az apjá val folytatott rö vid beszélgetés csak
alá tá masztotta azt, amit az erkélyrő l kihallgatott. Douglas ott á ll mellette,
és azt mondta, kész megbocsá tani neki... Kathryn a homloká t rá ncolta, mi-
kö zben ezen já rt az esze.
- Jonah! - szó lalt meg.
- Tessék. - A férfi kikapcsolta a televízió t.
Kathryn az ajtó félfá nak tá maszkodott, és Jonah-t nézte.
- Ha eljegyeznél egy nő t...
- Má r eljegyeztem - szó lt kö zbe a férfi. - Téged. Elfelejtetted?
- Nem, de ha egy má sik nő lenne a menyasszonyod, és az...
57 / 147
- Katie Mae, ez egyike azoknak a híres nő i „mi lenne, ha..."

kérdéseknek? Mindjá rt rosszul leszek.
A lá ny szeme dü hö sen villá mlott.
Jonah ö sszerezzent.
- Jó , jó , mondd csak tová bb!
- Ha a menyasszonyod kevéssel az eskü vő elő tt faképnél hagyna, te
azutá n is el akarná d venni?
- Ez valami beugrató s kérdés? Attó l fü gg, miért tette.
- Aha. Vilá gos. É ppen így gondoltam én is: elő szö r magyará zatot
vá rná l. É s nem volná l tú l jó kedvedben, amíg meg nem tudod, miért
tö rtént.
- Igen, bizonyá ra. Elá rulná d végre, hová akarsz kilyukadni?
- Tegnap este apa azt mondta, hogy Douglas még mindig el akar venni.
- Nem értem, mi ebben olyan meglepő .
- Nem lepett meg. Csak ez azt bizonyítja, hogy az a vő fély igazat
mondott ró la.
- Milyen vő fély?
- Amelyik a szomszéd szobá ban Douglas já tékadó ssá gá ró l beszélt. Az
erkélyemrő l hallottam. Ha tévedett volna, és Douglas nem ü l nyakig a
pá cban, akkor magyará zatot kö vetelt volna, miért szö ktem el. Ő azonban
nem tette, tehá t tudta, mi volt az indítékom. Csak annyit mondott,
mindketten kö vettü nk el hibá kat. Ezzel beismerte...
- Azért hagytad ott azt az alakot, mert véletlenü l kihallgattá l egy
beszélgetést?
- Igen - vá laszolta lassan Kathryn. - De igazam volt. Akkor meg miért
érdekes ez?
58 / 147
- Kezdettő l fogva az volt a benyomá som, hogy nem szerelmi

há zassá gra készü ltetek, de...
Kathryn má r oda sem figyelt. Tudta, amit tudnia kellett. A hirtelen
meghozott dö ntése - az, hogy elszö kö tt, és elhagyta Douglast -
helyesebbnek bizonyult, mint az, hogy hozzá kö sse az életét. Ezek szerint
jobb, ha így hozza a dö ntéseit ahelyett, hogy elő tte hosszasan rá gó dna.
Amikor kopogtak, ö sszerezzent. Jonah kinyitotta az ajtó t, fizetett, és a
pizzá t az á gyra tette. Kathryn tö rö kü lésben melléje telepedett, és enni
kezdett.
Jonah vele szemben foglalt helyet.
- Megint fel kellene hívnod az édesapá dat.
- Hogy azt hallgassam, azonnal menjek haza, mert a hű séges Douglas,
akinek ö sszetö rtem a szívét, ott vá r rá m? - A lá ny megrá zta a fejét. -
Eszemben sincs. Te nem eszel? Nagyon finom.
Jonah vá llat vont, és elvett egy darab pizzá t.
- Feldobunk egy pénzt, hogy ki megy elő szö r a fü rdő be?
- Menj te! Tegnap én voltam az első .
Miutá n Kathryn a papírkosá rba tette a kartondobozt, az ablak mellé
ü lt, és kibá mult az eső be, amíg Jonah vissza nem tért a szobá ba. Azutá n
hosszan folyatta magá ra a vizet, majd alaposan kikefélte a hajá t, és
bekente magá t testá poló val. Amikor visszament a fü rdő bő l, Jonah má r
aludt - éppen, ahogyan remélte.
Vagy nem ú gy volt? Lehet, hogy való já ban kicsit csaló dottnak érezte
magá t?
Ó vatosan becsú szott a takaró alá , és megpró bá lt kényelmesen
elhelyezkedni. Amikor a jobb oldalá ra fekü dt, Jonah-val szemben, képtelen
volt lehunyni a szemét. Az utcalá mpá k halvá ny fényében ugyan csak az
arcá nak meg a kimérten emelkedő és ereszkedő mellkasá nak a kö rvonalá t
59 / 147
tudta kivenni, de ez is eléggé izgalomban tartotta. Amikor viszont a bal

oldalá ra fordult, meg kellett kapaszkodnia a matrac szélében, nehogy
becsú sszon kö zépre. Kö zben azon rá gó dott, vajon tényleg ennyire
kifekü dték a matracot, vagy csak ő nem tud megbirkó zni a helyzettel.
Kathryn arra ébredt, hogy valaki a há tá t simogatta - ú gy, ahogy valaha

az édesanyja ébresztette. Jó leső n nyú jtó zott egyet, és amikor kinyitotta a
szemét, egyenesen Jonah arcá ba nézett. Ugyanis rajta fekü dt.
Eltelt némi idő , mire rá jö tt, mi tö rtént. A matrac való ban gö drö s volt, és
valamikor az éjjel Jonah begurult kö zépre. Azutá n ő rá csú szhatott, és most
rajta fekü dt. A férfi még mindig simogatta a testét, de most má r má sképp...
- Jó reggelt - mondta halkan. - Csak fekszem itt, és gondolkodom.
Tudom, megígértem, hogy nem esem neked, de arró l nem volt szó , hogy te
sem eshetsz nekem. É s arra az eredményre jutottam, hogy nincs
kifogá som ellene. Még segítenék is...
Kathryn tenyerével a férfi mellkasá ra tá maszkodott, felemelkedett, és a
matracra gö rdü lt.
- Au! - jajdult fel a férfi. - Ez nem volt szép tő led. Hiszen tö kéletes
ú riemberként viselkedtem.
A lá ny á tható pillantá st vetett rá .
- Jó l van, csak majdnem - folytatta mosolyogva Jonah. - Ká r, hogy
elrontottad a já tékot. - Azutá n felkelt.
Kathryn kiü lt az á gy szélére, és lopva nézte, ahogy Jonah á tmegy a
szobá n, és széthú zza a fü ggö nyö ket. Milyen egyszerű lett volna engednie a
becéző kezeknek, csak egy kicsit kellett volna elfordítania a fejét, hogy az
ajkuk talá lkozzon. Engedhetett volna a csá bítá snak.
É s miért nem tettem? - kérdezte magá tó l.
É s miért sajná lom most, hogy má r késő ?
60 / 147
Jonah a felhajtott motortető alá hajolt, amikor Kathryn a holmijaikkal

együ tt kilépett a motelbó l. Futó pillantá st vetett a lá nyra, és
megá llapította, hogy tá volró l sem olyan hű vö s és magabiztos, mint
amilyennek mutatni szerette volna magá t. Fü tyü lni kezdett.
Kathryn megá llt az ajtó mellett.
- Mi az?
- Jó ö tlet volt leszigetelni az ajtó t a szalaggal.
Kathryn az égre nézett.
- Egy fia felhő sincs az égen.
- Ki tudhatja elő re, hogyan vá ltozik az idő já rá s.
- Voltaképpen csak nincs kedved mindig megkerü lni a kocsit, hogy
kinyisd nekem az ajtó t, ahá nyszor megá llunk.
- Ú gy lá tszik, csak má s helyzetekben tudok ú riemberként viselkedni -
jegyezte meg á brá ndosan, majd elnevette magá t, amikor Kathryn fü lig
pirult.
A lá ny megkerü lte a kocsit, és a papírzacskó kat benyomta az ü lés
mö gé.
- Hová tetted a szigetelő szalagot?
- A szerszá moslá dá ba. Miért?
- Szü kségem van rá .
Jonah beö ntö tte a maradék olajat a motorba, megtö rö lte a kezét, és
lecsapta a motorhá ztető t. Amikor há trament, lá tta, hogy a lá ny
leragasztotta a két piká ns feliratot.
- Igazad volt - kö zö lte elégedetten Kathryn, és visszaadta a férfinak a
tekercset. - Való ban sok mindenre lehet haszná lni.
Jonah elragadtatva nyomott egy csó kot a feje bú bjá ra.
61 / 147
- Katie Mae, igazi gengszterfeleség vagy. Emlékeztess majd, hogy

mindig vigyelek magammal, amikor bankot rabolni megyek.
Kathryn felhorkantott, azutá n bemá szott az ü lésre.
- Gyerü nk, ne hú zzuk az idő t tová bb!
Amikor Madison hatá rá ba értek, megtá rgyaltá k, mit fognak tenni.
Ennek ellenére Jonah-t elfogta az idegesség, amikor Kathryn a bankban a
pénztá rhoz lépett, beadta a ká rtyá já t, és azt mondta:
- Szeretném felvenni a lehető legmagasabb ö sszeget.
- Ehhez szü kség lesz egy fényképes igazolvá nyra - vá laszolta unott
hangon a pénztá rosnő . Kö zben végighú zta a ká rtyá t a szá mító gép
billentyű zetének nyílá sá ban.
Kathryn odamutatta a jogosítvá nyá t. Szemét a képernyő re irá nyítva a
pénztá rosnő kinyú jtotta a kezét, és á tvette az iratot. Mielő tt azonban
belenézett volna, ö sszerá ncolta a homloká t. Azutá n felpillantott elő bb
Kathrynre, azutá n Jonah-ra.
- Elnézésü ket kérem - mondta. - Ú gy lá tszik, valami hiba tö rtént a
szá mító gépemben. Egy má sik pultná l kell beolvasnom a ká rtyá t. Azonnal
itt vagyok.
A vá laszt meg sem vá rva elsietett Kathryn hitelká rtyá já val és
jogosítvá nyá val.
62 / 147
5. FEJEZET
Kathryn szinte lebénult a rémü lettő l. Jonah kinyú jtotta a kezét, mintha
egy iratkapoccsal akarna já tszani, amely a pulton fekü dt, és a lá ny fü léhez
hajolt.
- Gyere az ajtó hoz, mintha végeztél volna! É s maradj nyugodt! Ne kelts
olyan benyomá st, mintha sietnél!
- Meg kell vá rnom a ká rtyá mat - tiltakozott gépiesen a lá ny. - Nem is
beszélve a jogosítvá nyomró l. A pénztá rosnő mindjá rt visszahozza. - A
szíve még hevesebben kezdett zakatolni, amikor lá tta, Jonah olyan képet
vá g, mintha egy kü lö nleges egység akkor készü lt volna megrohamozni a
bankot. - Ahogy gondolod - bö kte ki végü l.
Még semmi sem bizonyult Kathryn életében olyan kemény feladatnak,
mint most, gondtalan arckifejezéssel, kényelmesen a kijá rathoz sétá lni.
Szinte még levegő t venni is elfelejtett, amíg ki nem jutottak az utcá ra, és el
nem érték a furgont, amelybe gyorsan beszá lltak.
- Most má r értem, miért egy ilyen félreeső mellékutcá ban á lltá l meg -
mondta halkan Kathryn. - De ha tényleg arra gondoltá l, hogy a biztonsá gi
emberek kö vetni fognak minket...
- Arra azért nem. Csak itt kisebb az esély, hogy valaki véletlenü l
megnyomja az oldalá t. - Beindította a motort, és kifordult az ú tra.
Kathryn há trafordult. A parkoló ban nem fedezett fel semmi
rendelleneset, és senki sem kö zeledett feléjü k. Szinte elszédü lt a
megkö nnyebbü léstő l.
- Attó l féltél, hogy valaki nekimegy ennek a roncsnak? Mirő l vennéd
észre egyá ltalá n?
63 / 147
- Mindig ó vatos vagyok, amikor leparkolok, mindegy, milyen kocsival -

vá laszolta szó rakozottan Jonah.
Kathryn a sebességmérő re nézett.
- Nem adhatná l egy kis gá zt? Pillanatnyilag ugyan nem kö vetnek, de a
biztonsá g kedvéért...
- Nem. Azzal csak feltű nést keltenénk.
- Mintha nem volna ez a já rgá ny amú gy is elég feltű nő !
- Ha szerencsénk van, a bankbó l nem lá tta senki. A pénztá rosnő a bank
há tsó részébe ment, ahonnan nem lá tni az utcá ra, mi pedig kereket
oldottunk, mielő tt valaki gyanú t fogott volna.
A lá ny felsó hajtott.
- Ott kellett hagynom a hitelká rtyá mat meg a jogosítvá nyomat.
-A jogosítvá nyod elvesztése való ban bosszantó . Az viszont
lényegtelen, mi tö rtént a ká rtyá ddal, mert a tová bbiakban amú gy sem
haszná lhattuk volna.
- Miutá n apa bejelentette, hogy elloptá k - erő sítette meg színtelen
hangon Kathryn.
- Elő szö r nekem is ez jutott eszembe - tö prengett hangosan Jonah. - A
pénztá rosnő bizalmatlansá gá t azonban má s is felkelthette. Talá n csak
megriadt, amikor a szá mot beadva valamilyen figyelmeztető jelzést
kapott.
Kathryn megrá zta a fejét.
- Ú gy viselkedett, mintha a ká rtya megégette volna a kezét.
- Lehet, hogy még nem talá lkozott olyan ká rtyá val, amelyre ilyen
jelzést kapott volna, és meg akarta beszélni a fő nö kével.
- Nem szoktam hozzá , hogy bű nö ző ként kezeljenek, Jonah. É s ha a sajá t
apá m így bá nik velem...
64 / 147
- Nem tudom elképzelni ró la, hogy meggá tolna téged a ká rtyá d

haszná latá ban.
- É n igen - felelte keserű en a lá ny -, jó llehet az a sajá t pénzem. É s ha azt
gondolja, hogy ettő l majd bű nbá nó n hazatérek, nagyon téved.
- Lefogadom, hogy a pénztá rosnő csak a kö zpontot akarta értesíteni,
mielő tt az ö sszeget leemeli a ká rtyá ró l.
- Ú gy érted, ez valami késleltető hadmű velet volt, hogy kö zben
értesíthessék apá mat?
- Logikusabb, mint hogy megtagadjá k a kifizetést, és Jock nem buta.
Azt nyilvá n nem akarhatta, hogy letartó ztassanak.
- Ez ú gy hangzik, mintha védeni akarná d.
- Nem, csak igyekszem beleképzelni magam a helyzetébe.
- Apa bizonyá ra értékelné az együ ttérzésedet.
Jonah rosszalló an nézett rá .
- Nem együ tt érzek vele, csak megpró bá lom kitalá lni, mi lesz a
kö vetkező lépése.
- Bizonyá ra riasztja a rendő rséget. Most, hogy má r tudja, hol vagyok...
- Csak azt tudja, hol voltá l, nem azt, hol vagy. Amíg ú ton vagyunk, nem
tö rténhet velü nk semmi.
- Igaz. Csakhogy korá bban meg azt mondtad, nem tö rténhet velü nk
semmi, ha betesszü k a lá bunkat egy bankba.
Jonah nem vá laszolt, és Kathryn egy idő utá n má r bá nta, hogy a férfit
hibá ztatta. Hiszen semmi sem kényszerítette, hogy elfogadja Jonah tervét,
ő ugyanannyira okolható a kudarcért.
- Bocsá ss meg! - szó lalt meg halkan. - Nem a te hibá d volt, hogy nem
jö tt ö ssze.
Néhá ny perc mú lva Jonah befordult egy nagy ü zlet parkoló já ba, de nem
á llította le a motort, csak odafordult a lá nyhoz.
65 / 147
- Miért á lltunk meg? - kérdezte riadtan Kathryn.

- Tisztá znunk kell néhá ny dolgot. Félsz, ugye, Katie Mae?
- Igen. Te nem?
- A bankban egy pillanatra elkapott a pá nik, de má r elmú lt. Nem ú gy
zajlott minden, ahogyan elképzeltem, de azt elértü k, amit akartunk: apá d
most azt hiszi, Wisconsinban vagy. Ezzel tú ljutottunk a nehezén.
- Azt is tudja, hogy együ tt vagyunk - vetette ellen Kathryn. - A
biztonsá gi kamerá k megö rö kítettek minket.
- Ú gy van - ismerte el Jonah. - Reméltem, hogy nem fog az eszedbe
jutni.
- Ez azt jelenti, hogy most má r téged is keresnek.
- Tudtuk, hogy elő bb vagy utó bb így lesz. Bizonyos értelemben még jó
is, mert nem kell ö rö kö sen olyan sok lehetséges vá ltozatot szá mba
vennü nk.
- Mi csak szö kevények vagyunk, akik ujjat hú ztak egy nagy hatalmú
emberrel, aki pontosan tudja, kit és mit keressen.
- Apá dnak sincsenek természetfeletti képességei, Katie Mae. Ne
becsü ld tú l ő t, mert akkor hibá t hibá ra fogsz halmozni.
- Igyekszem - ígérte a lá ny. - Ká r, hogy nincs tö bb pénzü nk.
- Sokat egyszerű sítene a helyzeten - mondta Jonah. - Benzinre és
étkezésre elég lesz, de nem fogja futni motelra és egyéb fényű zésre.
- Ha az a hely, ahol legutó bb aludtunk, fényű zésnek szá mít, akkor
inká bb a kocsiban alszom. Még most is fá j a há tam attó l a matractó l, és
rejtély szá momra, hogy vagy képes egyenesen ü lni, miutá n...
- Szép volt az ébredés - mondta á brá ndos hangon a férfi. - Legalá bbis
egy percig.
Kathryn igyekezett má sra gondolni, nehogy elpiruljon.
66 / 147
- Nem érdemes aggodalmaskodnunk - folytatta zavartalanul Jonah. -

Majdcsak elboldogulunk valahogy. Ha kifogyunk a pénzbő l, még mindig
elá rverezhetjü k a szépséges makettedet. Az érdeklő dő k sorban fognak
á llni érte.
- Hagyd má r, Jonah! - A lá ny szeme megtelt kö nnyel. - Má r így is eléggé
bá nt.
- Ugyan, kedvesem, csak fel akartalak vidítani. - A dereká ná l fogva
magá hoz hú zta Kathrynt.
- Nem gondolod, hogy fel kellene adnunk? - kérdezte a lá ny.
- Az apá d nem mindenható , és mi sem vagyunk tehetetlenek. - Jonah
egy csó kot nyomott a lá ny halá ntéká ra. - De ha kétségeid vannak... Azt
teszem, amit akarsz, Katie. Ha haza akarsz menni, mondd csak meg
nyugodtan!
Haza? Mi vá rta ő t otthon egy feldü hö dö tt apá n és egy rosszul
megvá lasztott vő legényen kívü l? Legfeljebb ú jabb hozomá nyvadá szok,
akik megint csak hazudná nak, és meg akarná k téveszteni ő t.
Kathryn Jonah vá llá ra hajtotta a fejét. Ő legalá bb egyenesnek lá tszott.
Eddig nem mutatott érdeklő dést a pénze irá nt, még az adó dó
lehető ségeket sem haszná lta ki. Igaz, elgondolkodott az ajá nlatá n, és végü l
elfogadta. Mégsem hasonlított azokhoz a férfiakhoz, akiket korá bban
ismert.
Kathryn kezdett megnyugodni. A férfi egyszer csak magá hoz ö lelte, és
megcsó kolta. Szá já nak szelíd érintésére Kathryn majd elolvadt, érzékei
teljesen megzavarodtak. Csak azt tudta, hogy ezekrő l az érzésekrő l nem
szeretne tö bbé lemondani.
- Jonah - suttogta -, mielő bb vigyél Nevadá ba!
- Azonnal induljunk? - kérdezte halkan a férfi, és ajká val Kathryn
nyaká t kezdte becézgetni.
67 / 147
- Lehet egy kicsit késő bb is - nyö gte ki a lá ny, és való ban csö ppet sem
bá nta, hogy Jonah még hosszú percekig csó kolta, mielő tt ú jra indított
volna.
A kö vetkező tankolá sná l Jonah az ü zletben tö bb autó s térképet is

kivá lasztott magá nak. Eddig elég jó l eligazodott, mert egyszer korá bban
má r já rt erre. Most azonban pontosan meg kellett tervezniü k az ú tvonalat.
Kathryn, aki az ú jsá gok kö zö tt vá logatott, érdeklő dve figyelte.
- Azt hittem, takarékoskodunk. Igazá n szü kségü nk lesz mindre?
- Ső t még tö bbre is. Ezek itt csak a kö vetkező á llamok, amelyeken
á thaladunk. Nevadá ró l bizonyá ra azért nincs itt semmi, mert tú lsá gosan
tá vol esik.
- Tú lsá gosan tá vol? - Kathryn rosszkedvű n méregette a térképhalmot. -
Meddig fog tartani az ú t, Jonah?
Nem volt értelme kerü lgetni a forró ká sá t A lá nynak is joga volt
megtudni, mi vá r rá .
- Tová bb, mint gondoltam. Vagy harminc ó rá n á t.
- Harminc ó ra ebben a kiszuperá lt tragacsban? - kiá ltott fel
kétségbeesetten Kathryn.
- Természetesen nem egyvégtében. Idő nként szü netet tartunk.
- Addig kirá zó dik az ö sszes fogunk, én pedig nem fogok tudni tö bbé
kiegyenesedni.
- Annyira azért nem vészes a helyzet, Katie. Nemcsak Nevadá ig fog
minket elvinni ez a já rgá ny, hanem vissza is.
Kathryn felnyö gö tt.
- Majdnem elfelejtettem, hogy a hitelká rtyá m nélkü l nem repü lhetek
vissza. Hacsak... Jonah, mi lenne, ha felhívná m a céget? Végü l is az én
68 / 147
ká rtyá m, az én nevemen van. Csak tisztá znom kell a félreértést, és

kü ldenek nekem egy má sikat.
- Semmi gond. Hová fogod kü ldetni?
- A pokolba! É s mindezt az apá mnak kö szö nhetem. Majd leesik az á lla,
amikor egy fontos kö zgyű lésen szü ksége lesz a szavazatomra!
- Vá ltozatlanul ú gy gondolom, hogy fel kellene hívnod. Csak annyit
kö zö lnél vele, hogy jó l vagy.
- Az utá n a cirkusz utá n a ká rtyá val meg sem érdemli, hogy megtudja.
Jonah vá llat vont.
- Vegyél onnan egy ú jsá got! - kérte a lá nyt.
Kathryn engedelmeskedett, és elnézést kért egy vevő tő l, aki szintén az
á llvá nyná l á llt.
- Harminc ó ra! - szö rnyü lkö dö tt megint, mikö zben a hó na alá vá gta az
ú jsá got. - Tényleg ilyen messze van Nevada?
- Soha nem tettetek autó s kirá ndulá sokat a csalá doddal?
Kathryn értetlenü l nézett rá .
Nyilvá n nem, gondolta Jonah. Nehezen tudta elképzelni, hogy Jock
Campbell valaha is a kormá ny mö gé ü lt volna, helyette mindig a sofő rje, a
titká ra vagy egy testő re vezetett.
- Van fogalmad, há ny mérfö ld ide Nevada? - kérdezte szá razon Jonah.
- Harminc ó ra alatt vonattal á t lehet szelni egész Euró pá t -
makacskodott Kathryn.
- Kivá ló ö tlet. Eltesszü k legkö zelebbre, amikor lelépü nk valahonnan.
Vagy má r elfelejtetted, miért vagyunk ú ton egyá ltalá n?
Kathryn szipogni kezdett.
- Ne haragudj!
Jonah a legszívesebben egy puszit nyomott volna a lá ny orrá ra.
69 / 147
- Az autó pá lyá n gyorsabban haladná nk, de biztonsá gosabbnak tartom,

ha a mellékutakat vá lasztjuk, legalá bbis addig, amíg el nem hagyjuk
Wisconsint. Fogd fel ú gy, hogy a szép tá jakon á t vezető utakat vá lasztjuk. -
A pénztá rhoz ment, a térképeket a pultra tette, és a pénztá rcá ja utá n nyú lt.
A kiszolgá ló nő , aki addig á svá nyvizes ü vegeket tett be a
hű tő szekrénybe, a pénztá rhoz ballagott.
- Melyik kú tná l tankolt, uram?
Jonah kilesett a kirakaton á t. Odakint vagy hat kocsi á llt a kutakná l.
- Szá mot nem lá ttam, de az a kék furgon az enyém.
- Ú gy értette, amelyik egykor kék volt - kotyogott kö zbe Kathryn.
A kiszolgá ló nő mosolyogva adott vissza.
- Errefelé nem ritka az ilyen. Kér egy zacskó t, asszonyom? - Amikor
Kathrynre nézett, felvonta a szemö ldö két.
Mintha zavarban lenne, gondolta Jonah aggó dva. Mintha valakire
emlékeztetné...
Gyorsan elvette a pultró l a térképeket és az ú jsá got.
- Kö szö njü k, nem kérü nk zacskó t. Gyere, drá gá m, sietnü nk kell, ha még
ma el akarunk jutni Chicagó ba.
- Mi ez a sietség? - érdeklő dö tt odakint Kathryn. - Jó l jö tt volna egy
zacskó . É s mit akarunk Chicagó ban?
- Nem vetted észre, hogyan nézett rá d az a nő ?
- Hogyan?
- Mintha valahonnan ismerő s lettél volna neki. - Jonah a kezébe
nyomta az ú jsá got. - Te megnézed, én vezetek. - Ennek ellenére folyton
odapillantott, valahá nyszor Kathryn lapozott egyet. - Ez az. - Az ú jsá g
egyik oldalá nak felét elfoglalta egy színes arckép. - Mondtam, hogy le
kellett volna vá gatnod a hajad.
70 / 147
- É s mikor tettem volna? - Kathryn hangja má r nem csengett olyan

gondtalanul. - Most mit csiná ljunk?
Jó kérdés, gondolta Jonah.
- Tartjuk magunkat a tervü nkhö z - jelentette ki hatá rozottan. - Talá n
nem is ismert rá d a nő . A fényképet valamilyen ü nnepi alkalommal
készíthették, és ezekben a hétkö znapi holmikban egészen má sképpen
festesz. Azt sem tudjuk, olvasta-e egyá ltalá n az ú jsá got. Lehet, hogy csak
képzelő dtem.
- Ú gy érted, csak azért bá mult ú gy rá m, hogy a lélegzetelá llító
sminkemet ellesse? - kérdezte élesen Kathryn. - Reménykedjü nk.
- Az is lehet, hogy feltű nt neki a hasonló sá g, de perceken belü l el is fog
feledkezni ró la, annyi a dolga. Nem nézhetett meg téged olyan alaposan,
hogy biztos lehessen a dolgá ban, a kinti beszélgetésü nkbő l pedig nem
hallhatott egy szó t sem.
Kathryn ö sszehajtotta és eltette az ú jsá got.
- Vagy pedig azonnal fogja a telefont, és felhívja az ú jsá gban á lló
szá mot, nehogy elszalassza a jutalmat, ha netá n beigazoló dna a gyanú ja.
Jonah kis híjá n hangos ká romkodá sban tö rt ki.
- Jock jutalmat tű zö tt ki? A pokolba! Szá míthattam volna rá . Csakhogy
nem hú zhatjuk fel mindig a nyú lcipő t, ahá nyszor valaki ö sszehú zott
szemmel néz rá nk. Azzal csak még gyanú sabbá vá lunk.
- Majd emlékeztetlek erre, amikor legkö zelebb olyan rohamléptekben
tá vozol egy benzinkú ttó l, mintha az perceken belü l a levegő be repü lne -
felelte halkan a lá ny.
Jonah nem vá laszolt.
Amikor megint elfogyott a benzin, a férfi egy félreeső kú tná l á llt meg,
és rá parancsolt Kathrynre, hogy maradjon a kocsiban.
71 / 147
- Még csak ki sem szá llhatok, hogy megmozgassam a tagjaimat? -

panaszkodott a lá ny.
- Addig nem, amíg nem szerzek valamit, amivel á lcá zhatod magad.
Kathryn ö sszehú zott szemmel nézett rá .
- Ha most hozol nekem egy szemü veget egy alá ragasztott bajusszal,
nem teszed zsebre, amit kapsz, Clarke.
Jonah felnevetett. Kö rü lnézett az ü zletben, mivel vá ltoztathatná el a
kü lsejét Kathryn. Elég bü szke volt a szerzeményeire, a lá ny azonban nem
lá tszott nagyon lelkesnek, amikor kinyitotta a zacskó t. Elő szö r is elő hú zott
belő le egy ellenző s sapká t, amelyen egy étteremlá nc jelképe volt lá tható -
a Katie Mae Konyhá já nak legnagyobb vetélytá rsá é.
- Elég nagy ahhoz, hogy alá dughasd a hajad - magyará zta a férfi.
- Ő rü lt szerencsém van, hogy fejkendő t nem á rultak. É s mi ez a
szemü veg?
- Arra gondoltam, egy napszemü veg tú l feltű nő lenne. Ezért
megvettem a leggyengébb olvasó szemü veget. A vastag, sö tét keret pedig
elvonja a figyelmet a gyö nyö rű kék szemedrő l. - Jonah beindította a
motort.
- É s kü szkö dhetek a fejfá já ssal. Á lljon meg a menet! Hová ilyen
siető sen? Ki sem pró bá lhatom az á lö ltö zetet?
- Azonnal elá rulná d magad, ha bemennél az ü zletbe mindazzal
felszerelve, amit az imént vettem ott.
Kathryn hiá ba panaszkodott, Jonah hajthatatlan maradt. Néhá ny
mérfö ld mú lva azutá n a lá ny kihú zta magá t, és kimutatott egy ú tszéli
pihenő helyre.
- Ha má r a benzinkutakná l nem szá llhatok ki, akkor legalá bb itt á llj
meg, hogy kinyú jtó ztathassam a lá bam! Egyébként is fontos, hogy
idő nként szü netet tarts, ha má r én nem tudlak felvá ltani a vezetésben.
72 / 147
- Ha nem lettem volna én is ott, megeskü dnék, hogy szá ndékosan

hagytad a bankban a jogosítvá nyodat - morogta a férfi.
- Mit szó lná l egy piknikhez? Abban az első segélylá dá ban, amelyet
vettü nk, nincs valami takaró féle?
Jonah elő halá szta a vékony takaró t, mikö zben Kathryn ö sszevá logatta
a szendvicsnek való t és a hideg italokat. Azutá n a fá k kö zö tt haladva
elértek egy kis tisztá sra, ahol a napfény a vastag gyepsző nyegre esett.
Kathryn olyan hirtelen á llt meg, hogy Jonah majdnem beleü tkö zö tt, és
elnézett mellette, hogy megtudja, mi késztette megtorpaná sra. Egy
sziklatö mb mö gö tt egy folyó kanyargott a zö ldellő vö lgyben.
- A Mississippi - mondta Jonah. - Lá ttad má r?
- Persze. De fentrő l minden egyformá n lapos.
A férfi leterítette a takaró t.
Kathryn a sziklá hoz ment.
- Milyen szép - kiá ltott fel milyen békés! Persze nem olyan lenyű gö ző ,
mint a Grand Canyon vagy a Sziklá s-hegység...
Jonah ö sszevonta a szemö ldö két.
- Ha má r lá ttad a Sziklá s-hegységet meg a Canyont, hogyhogy nem
tudod, milyen messze van Nevada?
- Mert mindig csak repü ltü nk - hangzott az egyszerű vá lasz.
Ez mindent megmagyará zott. Repü lés kö zben hamar elszá ll az idő , és a
tá volsá gokat nem érzékeli az ember.
- De ennek is megvan a maga szépsége - folytatta Kathryn. - Az a
sokféle zö ld á rnyalat... Ká r, hogy nincs ná lunk fényképező gép.
- Ha az eskü vő i albumra gondolsz, esetleg rendelhetü nk néhá ny
kü lö nnyomatot a bank biztonsá gi kamerá inak felvételeibő l - jegyezte meg
Jonah, mikö zben gyá rtott magá nak egy sonká s szendvicset.
73 / 147
- Há tha a minnesotai rendő rnek videofelvétele is van - tó dította

vidá man a lá ny. Leü lt Jonah mellé, és vett magá nak egy szelet sonká t. - Mit
csiná lná l ma, Jonah, ha nem velem volná l?
Vá rható volt, hogy a lá ny elő bb-utó bb felteszi neki ezt a kérdést.
- Dolgoznék.
- Mi a foglalkozá sod?
- Elektronikus berendezéseket készítek.
- Ú gy érted, á ramkö rö ket forrasztasz? Elég unalmas lehet.
- Néha való ban az. De még mindig jobb, mint a mű anyagipar, ahol
elő ző leg szalagná l á lltam. Elő tte pedig a St. Paul-i Katie Mae Konyhájában
dolgoztam. - Jonah bekapta a szendvicset, azutá n elnyú jtó zott a takaró n,
karjá t a feje alá téve. - É desapá d személyes ajá nlá sá ra sikerü lt csak
megkapnom az á llá st.
A szeme sarká bó l figyelte, ahogyan a lá ny a sonkaszelettel já tszott.
- Nem lesz bajod abbó l, ha most egy hétig nem mégy be a
munkahelyedre? Mit fog szó lni a fő nö kö d, az a Brian?
- Tesz majd néhá ny megjegyzést. - Brian minden bizonnyal a
legszívesebben megsü tné forró olajban, de most ez izgatta a legkevésbé.
- Ne felejtsd el megint felhívni! Jonah...
A férfi kö zben lehunyta a szemét, és Kathryn hangja végtelen
messzeségbő l ért el hozzá .
- Igen?
- Mit mondasz majd neki?
- Azt, hogy horgá szni mentem - vá laszolta á lmosan a férfi.
Mit érdekel engem, mit mond a fő nö kének? - gondolta Kathryn. A Katie

Mae Konyhájának tizenö t szá zaléká val aká r dolgoznia sem kell tö bbé.
Akkor horgá szhat egész évben. Vagy egészen má st értett a férfi
74 / 147
horgá szaton? Itt sokkal nagyobb fogá sra tehetett szert: kihalá szhatott
magá nak egy gazdag ö rö kö snő t.
Ne butá skodj! - mondta magá nak. Aki itt kivetette a horgot, az te vagy.
Tú lsá gosan elragadta a képzelete. Minél elő bb Nevadá ba érnek és
ö sszehá zasodnak, anná l jobb.
Miutá n ö sszecsomagolta a piknik maradvá nyait, egy darabig
mozdulatlanul ü lt, és Jonah-t nézte. Végü l megcsipkedte egy kicsit.
- Még hosszú ú t á ll elő ttü nk, Jonah.
A férfi felü lt, és megdö rzsö lte a szemét. Azutá n felugrott, és felsegítette
Kathrynt is. A lá ny kedvetlenü l nézett a furgonra. Még be sem szá llt, de
má ris sajogni kezdett a há ta.
- Nem is lesz olyan szö rnyű - biztatta magá t. - Tizenö t ó ra oda, tizenö t
vissza...
Jonah a fejét csó vá lta.
- Nem figyeltél eléggé. Oda is, vissza is harminc ó ra.
- Oda is, vissza is? - ismételte meg kétségbeesetten Kathryn. - Akkor
adj egy altató t, és ébressz fel, ha megérkeztü nk!
A gyö nyö rű tá jnak kö szö nhető en azonban az idő gyorsabban repü lt,
mint gondoltá k. Egy darabig a Mississippi mentén haladtak, és amikor az
ú t ismét eltá volodott tő le, kisebb telepü léseken hajtottak á t, amelyeknek
Viktó ria korabeli bá ja elbű vö lte Kathrynt. Kelletlenü l fordította el ró luk a
tekintetét, amikor Jonah megkérte, nézze meg a térképen, mennyit
haladtak.
- Szerintem most má r megkocká ztathatjuk, hogy felhajtsunk az
autó pá lyá ra. Ha talá lná l egy olyan utat, amely beletorkollik... - Kathryn az
ujjá val kö vette az utat. - Hol is vagyunk most?
- Nem figyeltem. Azt hiszem, még Iowá ban.
75 / 147
- Akkor ez itt elő ttü nk Ash Grove lehet. Onnan nyugatra indul egy ú t,
amely elvisz minket egészen... - Felnézett, há tha lá t egy tá blá t. - Nem
hiszek a szememnek! Igazi piac! Mintha csak egy képeslapon lá tná m!
Egy parkosított tér mö gö tt á llt egy kerek hivatali épü let, a bíró sá g. A
térre vezető utcá kon teherautó k á lltak, amelyekrő l a farmerek zö ldséget
és gyü mö lcsö t á rultak. A bíró sá g épü letét pedig á rusok vették kö rü l. A
délutá ni nap meleg, lá gy fénybe vont mindent.
- Egész mutató s - jegyezte meg visszafogottan Jonah. - Hol kell
lefordulnunk?
- Azt hiszem, arra - mutatott a megfelelő irá nyba Kathryn. - A tér
tú loldalá n biztosan lesz egy ú tjelző tá bla.
- Hogy értsem ezt? Mi az, hogy „azt hiszem"? Tudod, Katie, a jelenlegi
helyzetü nkben ká r volt szó t ejtened a fö ldrajztudá sodró l.
A lá mpa zö ldre vá ltott, és Jonah elindult. Mindketten feszü lten
figyeltek, keresték az eligazító tá blá t. É ppen ezért nem vették észre azt a
kocsit, amely nem adta meg nekik az első bbséget, és balró l beléjü k hajtott.
76 / 147
6. FEJEZET
Az egyetlen figyelmeztető elő jel a hangos fékcsikorgá s volt kö zvetlenü l

az ü tkö zés elő tt, amelynek erejétő l a furgon az ú t szélére sodró dott, és kis
híjá n nekiment a sarkon parkoló teherautó nak. Jonah-nak ideje sem volt,
hogy kitérjen a má sik já rmű elő l, sem arra, hogy megvédje Kathrynt a
kö vetkezményektő l. Amikor a kocsi megá llt, Jonah elő szö r rá sem mert
nézni.
Ha megsérü lt, miutá n az ő oltalmá ra bízta magá t... Kathryn nem akarta
megvenni ezt az á tkozott furgont, de ő ragaszkodott hozzá . Azt leszá mítva
azonban, hogy egy kissé ká bultnak tű nt, nem lá tszott a lá nyon semmi
sérü lés. Amennyire Jonah meg tudta ítélni, nem volt rajta egyetlen
zú zó dá s vagy horzsolá s sem, az arcá n sem folyt vér.
- Minden rendben? - kérdezte.
Kathryn nem vá laszolt.
- Az ö rdö gbe, Katie, megsebesü ltél? - ismételte meg tü relmetlenebbü l.
A lá ny lassan megrá zta a fejét.
- Nem. Semmi bajom. Lazíts, Jonah! Nem patkolok el, mielő tt
megkapná d a tizenö t szá zalékodat.
Ha ez az első , ami az eszébe jut ebben a helyzetben, ritka hidegvérrel
rendelkezik, gondolta ingerü lten a férfi.
- Nagyszerű - felelte mogorvá n -, de nem ez aggasztott igazá n. Csak
éppen elképzeltem, hogyan fogom megmagyará zni apá dnak, ha tö rténik
veled valami.
- Miért, mi tö rtént?
77 / 147
Jonah kinézett a repedt szélvédő ü vegen a felhajlott motorhá ztető

felett, és megszemlélte az autó t, amely jó formá n rá csavarodott a bal első
sá rhá nyó jukra.
- Ú gy lá tom, egy ö reg Cadillac az.
- Nem lep meg. Csak egy nagy kocsi okozhatott ká rt ebben a
tragacsban.
- Ö rü lj neki, hogy nem kisebb autó val voltunk, kü lö nben most
lá ngvá gó val szabadítaná nak ki minket belő le. Talá n utá na kellene
néznü nk, nem tö rtént-e baja a vezető nek.
Kathryn á thajolt hozzá .
- É s hogyan képzelted, amikor az én ajtó m eleve nem nyitható , a tied
pedig beszorult? Az a jó az egészben, hogy a két ajtó most teljesen
egyforma, mert egyik sem haszná lható .
Igaza volt. Jonah megpró bá lta letekerni az ablakot, s legnagyobb
megkö nnyebbü lésére sikerü lt is. Csodá lkozva á llapította meg, hogy má ris
szá mos bá mészkodó akadt - feltű nő en sok ahhoz képest, hogy egy
kisvá rosban voltak.
A teherautó tulajdonosa azon fá radozott, hogy kihú zza a Cadillacbő l a
vezető jét, egy fiatal nő t. Egy má sik férfi megvizsgá lta a furgon vezető oldali
ajtajá t, majd á tment a má sik oldalra. Elő hú zott egy zsebkést, és kezdte
lefejteni az ajtó ró l a szigetelő szalagot. Egy perc, és az ajtó feltá rult, az
illető pedig a kezét nyú jtotta Kathrynnek.
- Sajná lom, asszonyom. Á ltalá ban bará tsá gosabb fogadtatá sban
részesítjü k a vá rosunkba lá togató kat.
- É n pedig má r azt hittem, a Cadillacben az ü dvö zlő bizottsá g jö tt
elénk!
A lá ny humora kissé erő ltetettnek tű nt. Talá n mégsem olyan nyugodt,
mint amilyennek mutatja magá t, gondolta mérgesen Jonah, de a
78 / 147
bosszú sá ga hamar lecsillapodott. A lá ny utá n ő is kimá szott a furgonbó l.

É gett gumi bű zét és valamilyen má s szagot érzett. Amikor lehajolt, a kocsi
eleje alatt zö ld színű tó csá t lá tott: a fagyá lló hű tő víz kifolyt, tehá t a hű tő is
megrepedt. A javítá s ezek szerint tö bb napot fog igénybe venni.
A férfi, aki kisegítette ő ket szorult helyzetü kbő l, a tarkó já ra lö kte a
kalapjá t.
- A roncsteleprő l hamarosan kü ldenek ide egy vontató autó t.
- A roncsteleprő l? - ismételte meg Jonah.
A férfi elvigyorodott.
- Bocsá nat, elfelejtettem mondani, hogy ugyanott van a
karosszériamű hely is.
- Kö szö nö m, hogy odatelefoná lt.
- Ó , nem volt rá szü kség. Jö nnek, amint eljut a fü lü kbe a hír. Néhá nyan
elmentek a tű zoltó kocsiért. - Kezet nyú jtott Jonah-nak. - É n vagyok Ash
Grove polgá rmestere, Larry Benson.
Jonah tisztá ban volt azzal, hogy kénytelen bemutatkozni, ha nem akar
udvariatlannak lá tszani.
- Jonah Clarke.
- É s Mrs. Clarke? - A polgá rmester Kathrynre nézett, aki csatlakozott a
nézelő dő khö z. - Figyelemre méltó hö lgy. Má s a helyében má r hisztériá s
rohamot kapott volna egy ilyen baleset utá n. Rá adá sul jó messzire eljö ttek
hazulró l - a rendszá m alapjá n minnesotaiak.
- Igen. - Jonah a Cadillac vezető jére nézett, aki még mindig a kormá ny
mö gö tt ü lt. - Jö nnek a mentő k is?
- Nem hiszem, hogy szü kség lesz rá juk. Ő a hisztérikus fajtá hoz
tartozik.
- Ismeri?
- Az ö rdö gbe is, persze! Mindig ú gy vezet, mint egy ő rü lt.
79 / 147
- Remélhető leg nem esett baja.

- Ha igen, az ő hibá ja - jelentette ki a polgá rmester. - Ahogyan
viselkedik, nem fér hozzá kétség. Le fog lépni, amint rá jö n, hogy nem
haszná l, ha cirkuszt csiná l. Sokan lá ttá k, hogyan tö rtént a baleset.
- É n magam sem tudom pontosan - vallotta be Jonah.
- Ő bizonyá ra azt fogja á llítani, elvakította a fény, és ez a napnak ebben
a szaká ban nem is lehetetlen. De a kö zlekedési lá mpá t azért ismernie kell,
és... Á , ott az ő rmester. Ő majd a végére já r az ü gynek.
É ppen erre van szü kségü nk, gondolta Jonah. Minden tisztességes
rendő r azonnal ellenő rzi az ö sszes érintett adatait, aká rki okozta is a
balesetet. É s ha egyszer ná la lesznek az adatok...
- Ne aggó djon, fiam! - folytatta Larry Benson. - Nem maga volt a hibá s.
Mi majd elrendezzü k a dolgot... - Végignézett az alaposan megrongá ló dott
furgonon. - Hja, a kocsijuk talá n nem lesz megint olyan, mint ú j korá ban,
de...
A rendő r csatlakozott hozzá juk, és elkérte Jonah papírjait. A férfit egy
darabig lekö tö tte, hogy az ő rmester kérdéseire vá laszoljon, és alá írja a
jegyző kö nyvet. Mire elkészü lt, a Cadillac tulajdonosnő je má r kiká szá ló dott
az autó bó l. Volt egy vá gá s a homloká n, és Jonah hallotta a sopá nkodá sá t,
hogy biztosan plasztikai mű tétre lesz szü ksége.
Jonah utat tö rt magá nak a bá mészkodó k kö zö tt, és csatlakozott
Kathrynhez, aki egy zö ldséges portéká já t nézegette. A lá ny kérdő
pillantá st vetett rá , de csak annyit mondott:
- A salá tá juk igazá n friss. É n csak egy egyszerű megjegyzést tettem az
itteni piacra. Igazá n nem kellett volna mindent bevetned, hogy
kö rü lnézhessek.
- Pedig azt hittem, ö rü lni fogsz. - Alaposan megnézte magá nak a lá nyt. -
Elfelejtetted felvenni a sapká t és a szemü veget.
80 / 147
Egy pillanatig Kathryn nyugtalannak tű nt, de azutá n vá llat vont.

- Most má r késő .
Igaza van, gondolta Jonah. Ha valaki rá ismert, má r késő . Ú gy lá tszott,
kö zben minden Ash Grove-i lakos megjelent a baleset színhelyén.
- Azt mondtá k, hamarosan itt lesz a vontató kocsi.
- Mekkora a ká r, Jonah?
A férfi nem mert Kathryn szemébe nézni.
- Ma este má r nem folytathatjuk az utat, annyi szent. A polgá rmester
felajá nlotta, hogy elvisz téged a motelba. A jelek szerint csak egy van.
- É s te?
- É n elmegyek a vontató val, és megpró bá lok kö zelebbit megtudni a
furgon á llapotá ró l.
- Miért dö rzsö lö d a fejed?
- Való színű leg beü tö ttem az ü tkö zéskor.
- Jeget kellene rá tenned. - Kathryn a furgon felé nézett. - A hű tő lá dá ban
még kell lennie jégnek. Csak egy mű anyag zacskó ra lesz szü kség.
- Hagyd csak, Katie! Ott jö n az autó mentő . Inká bb á sd ki a holminkat a
já rgá nybó l! - Jonah elment, hogy megnézze, hogyan hú zza el a vontató a
Cadillacet.
Hamarosan egy hideg kéz rá ngatta meg a ruhá ja ujjá t, és Kathryn a
tenyerébe nyomott egy jégtö mlő t - pontosabban az ellenző s sapká t, teli
jéggel.
- Lá tod? Jutott rá idő .
Jonah a fejére szorította a rö gtö nzö tt jégtö mlő t.
- Gondolom, nem akarod megvá ratni a polgá rmestert.
- Jonah - kezdte Kathryn -, ugye utá nam jö ssz a motelba?
- Persze. Amint tehetem.
81 / 147
Egy pillanatig a férfira nézett, majd elő hú zta a holmijukat az ü lés

mö gü l. Azutá n a két barna papírzacskó t olyan méltó sá ggal nyú jtotta á t a
polgá rmesternek, mintha két drá ga, monogrammal ellá tott bő rtá ská ró l
lett volna szó .
Rendkívü li teremtés, gondolta Jonah. Ehhez nem fért kétség annak
ellenére sem, hogy negyvennyolc ó rá n belü l hihetetlen minő ségi vá ltozá s
á llt be az életében: elő kelő villa helyett kopott motelokban hajtotta á lomra
a fejét, drá ga menyasszonyi ruhá já t haszná lt holmikra cserélte, és a
Bermudá kon élvezett mézeshetek helyett most az iowai Ash Grove-ban
rostokolhatott vele, kocsi nélkü l, pá r dollá rral a zsebü kben.
Katie Mae Campbell életét éppenséggel nem kö nnyítette meg a vele
kö tö tt ismeretség.
A motel csak néhá ny utcá nyira volt a fő tértő l, de ú tkö zben a

polgá rmesternek volt elég ideje bemutatni a vá roská t.
- Persze ez csak egy kis porfészek. De nagyon kedélyes porfészek.
Megá llt a motel elő tt. Kathryn halvá nyan emlékezett rá , hogy má r lá tta
az ú tró l, mivel feltű nt neki a csinos veranda és az ott himbá ló zó hintaszék.
A polgá rmester nem szá llt ki azonnal.
- Ha anyagi nehézségeik lennének - kezdte félrenézve, mikö zben
ujjaival a kormá nykeréken dobolt -, a vá ros fenntart egy kü lö n
kö ltségvetést a bajbajutottak szá má ra. Elintézhetem, hogy kapjanak egy
kis pénzt.
Az ajá nlat kö nnyekig meghatotta Kathrynt.
- Ne tekintse alamizsná nak - folytatta gyorsan a férfi. - De ha valakit
baleset ér, rá adá sul ilyen tá vol az otthoná tó l, kö nnyen nehéz helyzetbe
kerü lhet.
82 / 147
- Kö szö nö m, Mr. Benson - vá laszolt a lá ny. - Azt hiszem, pá r napig

elboldogulunk.
- Nos, akkor szó ljanak, ha bá rmire szü kségü k lesz. Most bekísérem
magá t, és bemutatom Jennie-nek meg Samnek.
Az irodá ban nem volt senki. Miutá n Mr. Benson megrá zta a pulton lévő
csengő t, beletelt némi idő be, mire botjá ra tá maszkodva elő sá ntiká lt egy
idő sebb asszony.
- Szervusz, Larry. A vaskereskedésbő l idetelefoná ltak a lá nyok, szó ltak,
hogy erre tartasz. - Alaposan szemü gyre vette Kathrynt. - Sajná lom, hogy
ilyen balszerencse érte, kedvesem. Sammel mindent el fogunk kö vetni,
hogy jó l érezzék magukat ná lunk. Sokra azonban ne szá mítsanak, mert az
ízü leti gyulladá som miatt most alig tudok menni, Sam pedig a szívével
kü szkö dik.
- Biztosan tetszeni fog magukná l, Mrs...
- Szó lítson csak Jennie-nek, kedvesem. Jö jjö n velem a konyhá ba, a tea
mindjá rt kész. Azonnal feltettem, amikor a lá nyok felhívtak. Te elmehetsz,
Larry. Most má r gondoskodom mindenrő l. Kö szö nö m, hogy elhoztad... -
Jennie elindult egy oldalsó ajtó felé. - Hogy is hívjá k, kedvesem?
Kathrynnek elő szö r megfordult a fejében, hogy hamis néven
mutatkozik be. Ezzel azonban hamar lebukna, ezért inká bb az igazsá gná l
maradt.
- Csinos név - felelte Jennie. - A lá nyok mintha Clarke-ot mondtak
volna, de nincs jelentő sége. Gyakran ö sszezavarjá k a dolgokat.
- Az a... vő legényem neve.
Jennie felvonta a szemö ldö két.
- Való ban?
Ez aztá n remek, gondolta Kathryn. Az ilyen helyeken nemigen fogadjá k
be azokat, akik kettesben utaznak egy férfival, mikö zben nem há zasok.
83 / 147
Gondolnia kellett volna arra, hogy vidéken vannak. Kinek á rtott volna
azzal, ha azt mondja, Jonah a férje?
Ebben a pillanatban neki is jó szolgá latot tett volna a jégtö mlő , mert
zú gni kezdett a feje. A dolgok kezdtek tú lsá gosan is bonyolulttá vá lni.
Tö bb mint egy ó rá ba telt, mire Jonah megérkezett. Kö zben

besö tétedett, és lényegesen hű vö sebb lett. Kathrynnek el kellett ismernie,
nagyon megkö nnyebbü lt, amikor megpillantotta a férfit, amint kiszá llt egy
kocsibó l. Ná la volt a hű tő lá da, a hó na alatt pedig egy csomag.
- Azt hittem, te má r kö zben kényelembe helyezted magad. Nehéz volt
szobá hoz jutni?
- Nem. Nem tartott soká ig kicsomagolni a zacskó kbó l, fő leg mivel nem
is tudom, meddig maradunk itt.
Jonah letette a hű tő tá ská t, á tnyú jtotta Kathrynnek a csomagot, és leü lt
a lá ny mellé.
Kathryn megtapogatta a csomagot - nem kellett kiszabadítania a
celofá nbó l és selyempapírbó l, hogy tudja, az á ltala vá sá rolt emléktá rgy
van benne. Miért nem hagyta ott Jonah egyszerű en az ü lés alatt, ahelyett
hogy cipelte a vá roson á t? Bizonyá ra nem azért, mert attó l tartott, a
mű helyben lá ba kél.
- Tehá t semmi jó hír - á llapította meg. - A kocsit nem lehet megjavítani,
ezért vettél ki belő le mindent. Csodá lom, hogy a ró zsaszín kocká kat nem
hoztad el, azt hittem, tetszenek.
- A hű tő tá ská ban vannak. Egy jó szerelő mű helyben mindent meg
tudnak javítani, csak pénz és idő kérdése. De ú gy lehetne a
legegyszerű bben rendbe hozni, ha a vezető fü lke mö gö tt kettéfű részelnék,
és az elejét lecserélnék egy ú jra.
84 / 147
- Ezt azonban aligha engedhetjü k meg magunknak - vá laszolta

fegyelmezetten Kathryn.
Jonah bó logatott.
- Ha a nő biztosító ja fizetne, az is eltartana egy darabig. É s nem
eskü dnék meg rá , hogy a kapott ö sszeg elegendő lenne a javítá sra.
- Akkor most mi legyen?
Jonah nagyot só hajtott.
- Talá n be kellene dobnunk a tö rü lkö ző t.
- Szó val nem is tartod lehetségesnek, hogy eljussunk Nevadá ba. -
Kathryn szinte má r fellélegzett, de akkor motoszká lni kezdett a fejében
egy gondolat. Vajon hogy értette Jonah? Nem akart tová bbmenni, vagy
nem akarta ő t feleségü l venni?
- Képtelenség ez az egész, drá gá m. Nem is értem, hogyan vá ghattunk
bele. Ilyen hosszú ú t, igazi pihenés nélkü l... tú lsá gosan veszélyes. Meg is
sérü lhettél volna a balesetben.
- Nem a te hibá d volt, Jonah.
- Még egy ilyen hosszú nap a kormá ny mö gö tt, és az én hibá m lett
volna. Azt hiszem, ezt intő jelnek kell vennü nk, és le kell mondanunk a
tervü nkrő l, mielő tt még nagyobb bajba kerü lü nk.
- Ha nem megyü nk Nevadá ba, mihez kezdü nk? - érdeklő dö tt ó vatosan
Kathryn.
- Szó val nem bá nod?
- Szívesen lemondok a hosszú utazá sró l, ha erre gondolsz. Csak azon
tű nő dö m, milyen vá lasztá si lehető ségeink vannak.
- Tová bb még nem gondoltam - vallotta be a férfi.
Kathryn habozott.
- Vá ltozott még má s is?
- Példá ul mi?
85 / 147
- Talá n a tizenö t szá zalék má r nem vonz annyira, amió ta annyi gondod
van velem.
Jonah ajka mosolyra hú zó dott.
- Az tehá t a kérdés, meggondoltam-e magam? Nem, Katie. Azonnal
elvennélek, ha mó d volna rá .
Milyen kedvesen mondta, gondolta Kathryn. Még szerencse, hogy
mindenben elő re megá llapodtak, kü lö nben még elfeledkezett volna arró l,
hogy Jonah voltaképpen a Katie Mae Konyháját veszi el.
Kathryn igyekezett megő rizni a beszélgetésü k kö nnyed hangvételét.
- É s mihez kezdü nk itt há rom napig?
- Mirő l beszélsz?
- Annyi idő be telik, amíg kiadjá k a há zassá gi engedélyt. Semmi
vérvizsgá lat, semmi faggató zá s. Csak beadjuk a kérvényt, vá runk há rom
napot, és ö sszehá zasodunk. Ennyi az egész. Mivel pedig a furgont nem
kapjuk vissza, amú gy is szü kségü nk lenne néhá ny napra, amíg kitalá ljuk,
hogyan jutunk haza.
- Honnan veszed mindezt? - kérdezte gyanakodva Jonah.
- A motel tulajdonosnő jétő l.
- Honnan tudta, hogy érdekel téged ez a kérdés?
Kathryn ú gy dö ntö tt, nem tér ki a részletekre, milyen kínos kérdéseket
tett fel neki Jennie, hogyan eredtek el erre a kö nnyei, és hogyan vigasztalta
az idő s hö lgy.
- Talá n észrevetted, hogy Ash Grove lakó i nem éppen tartó zkodó
természetű ek. - Még ha ez igaz volt is, rö gtö n egy kis lelkiismeret-
furdalá sa tá madt Jennie miatt. - Nem ú gy értem, mintha pletyká sak vagy
rosszindulatú ak volná nak. Azt hiszem, inká bb csak segíteni akarnak
má sokon.
86 / 147
- Igen, nekem is feltű nt, hogy az itteniek szeretnek kívá ncsiskodni. A

szerelő is égett a vá gytó l, hogy minden apró részletet megtudjon. Még
á llá st is ajá nlott nekem arra az esetre, ha itt maradná nk. - A kézfejével
megsimogatta a lá ny arcá t. - Há t persze, Katie Mae, nincs semmi má s, amit
szívesebben csiná lnék ezen a héten, mint hogy itt maradjak veled Ash
Grove-ban, és feleségü l vegyelek.
Kathryn csak most dö bbent rá , hogy addig lélegzetvisszafojtva vá rta a
vá laszt.
- Akkor most menjü nk el a vegyesboltba, és ü nnepeljü nk! - javasolta
Jonah.
A lá ny elmosolyodott.
- Az a helyi tá rsasá gi élet kö zpontja?
- Azt hiszem, igen. Mindenesetre ú gy tű nt, az az egyetlen hely, ahol
lehet valamit harapni. Most megengedhetü nk magunknak egy hamburgert
aká r még hasá bburgonyá val is, anélkü l hogy tú lterhelnénk a
pénztá rcá nkat.
- Nem maradt má r semmi a hű tő tá ská ban?
- Semmi, ami még fogyasztható volna. Hiszen kivetted belő le a jeget.
- Akkor hagyd itt, és majd bevisszü k akkor, amikor visszajö ttü nk.
Jennie itt, a motel leghá tsó sarká ban helyezett el minket.
- Ü gyelt arra, hogy még az eskü vő elő tt is zavartalanul együ tt
lehessü nk? - kérdezte derű sen a férfi.
- Igen, azt mondta, itt senki sem fog zavarni minket. Azonkívü l ez a
szoba kü lö nö sen jó l felszerelt.
- Van benne fü rdő ká d? Vízá gy? Szatén á gynemű ? Igazá n
elkényeztetnek itt minket!
- Azért tú l sokat ne vá rj! - figyelmeztette Kathryn.
87 / 147
Amikor besétá ltak a kö zpontba, Kathryn természetesnek vette, hogy

Jonah kézen fogta. A kertek felő l ró zsaillat terjengett mindenfelé, a
madarak csiviteltek, az anyá k hívogattá k gyermekeiket vacsorá zni. Az
autó pá lyá ró l néha odahallatszó motorzaj sem zavarta meg az idillt.
- Ká r, hogy a furgon végképp csak a roncstelepre való - vallotta be
Kathryn. - Má r majdnem a szívembe zá rtam.
- É n is, bá r zabá lta az olajat.
- É rdekes, hogy ezt korá bban nem említetted.
- Tudod jó l, miért nem.
- Nehogy hisztériá s rohamot kapjak.
Jonah rá mosolygott.
- Igen, de akkor is beszá lltá l volna. Remek cimbora vagy, Katie. Nem
ismerek még egy nő t, aki ú gy feltalá lja magá t, mint te.
Ha meggondoljuk, hogy elég sok nő t ismerhet, ez komoly bó k lehet,
futott á t Kathryn agyá n. Vajon miért nem tudott felhő tlenü l ö rü lni neki?
Amikor visszaértek a vacsorá bó l, a motel má r sö tétbe borult. Csak

néhá ny szobá bó l szű rő dö tt ki fény, és Jonah-nak feltű nt, hogy a parkoló is
jó formá n ü res.
- Hol vannak a vendégek? - kérdezte. - Ú gy lá tszik, nem talá ltuk el,
hová já rnak itt estefelé az emberek.
- Való já ban csak pá ran laknak itt - magyará zta Kathryn.
- Pedig legalá bb hú sz szobá juk van, és az ú t mellett vilá gít a Megtelt
tá bla.
- Jennie és Sam nincs a legjobb egészségi á llapotban, ezért má r nem
fogadnak sok vendéget, és ha tö bbet nem akarnak, akkor bekapcsoljá k a
tá blá t. Mi nyilvá n felkeltettü k az érdeklő désü ket.
- Akkor nagy szerencsénk volt.
88 / 147
A szobá ban Jonah kívá ncsian nézett kö rü l.

- Most má r értem, miért mondtad, hogy ne vá rjak tú l sokat.
- Jó , de az eddigiekhez képest igazá n ú ri dolgunk lesz itt! Még sajá t
konyhá nk is van, ha ugyan annak lehet nevezni egy fő ző lapot, egy
apró cska mosogató t és egy akkora hű tő szekrényt, amelyben fél liter tej is
alig fér el.
Jonah nyomott egy csó kot a homloká ra.
- Nekem pedig há rom napom lesz arra, hogy megtapasztaljam, milyen
szaká csnő vagy, mielő tt igá ba hajtaná m a fejemet - tréfá lkozott. - Má r alig
vá rom.
Amikor Jonah kilépett a zuhany aló l, Kathryn má r aludt, vagy

legalá bbis ú gy tett. Az éjjeliszekrényen lévő lá mpá t égve hagyta, így a férfi
figyelhette ő t, mikö zben a hajá t dö rzsö lte a fü rdő lepedő vel. Eszébe jutott
egy holtbiztos mó dszer, amellyel kideríthette, való ban alszik-e a lá ny.
Bebú jt mellé a takaró alá , és hozzá simult. Ha Kathryn ébren van,
valamilyen mó don jelezni fogja, hogy érzékeli a kö zelségét, ha má sként
nem, megfeszü lnek az izmai.
A lá ny azonban csak só hajtott egyet, Jonah pedig arra gondolt, nem
szép dolog vá gyat érezni akkor, amikor a má sik a végső kig kimerü lt.
Egyébként is volt még egy elintéznivaló ja. Ó vatosan felkelt, és felö ltö zö tt.
A telefonfü lke a motel épü letének egyik sarká hoz tapadt, és egy nagy fa
á rnyékolta be. Jonah alig lá tott valamit, csak nagy nehezen tudta
beü tö getni a szá mokat. Hat csengetés utá n Brian felvette, és belemordult a
kagyló ba.
Jonah az ó rá já ra nézett, és elmosolyodott.
- Szervusz, Brian.
- Szervusz, cimbora, hol já rsz ilyenkor?
89 / 147
- Még mindig egy idő zó ná ban vagyunk.

Brian felhorkantott.
- Akkor tisztá ban vagy azzal, hogy istentelenü l késő van.
- Kemény napod lehetett. Késő bb is hívhatlak, ha jobban tetszik.
- Eszedbe ne jusson! Nem á rulná d el végre, mit eszeltél ki ú jabban?
- Nem ezért hívtalak.
- Aha. Sző ke, barna vagy vö rö s?
Jonah elnevette magá t.
- Sem ez, sem az. Miért feltételezed ró lam mindig, hogy csakis nő lehet
a dologban?
- Mert tö bbnyire való ban ú gy van.
- Fordítsuk komolyra a szó t! Já rt ott ma valaki, aki felő lem
kérdező skö dö tt?
- Csak akik má skor is szoktak - felelte kö nnyedén Brian. - É s kö zö ltem
velü k, hogy be kellett szá llítani téged elvonó kú rá ra egy kaliforniai
kliniká ra, amelynek a nevét nem szabad kö zzétennü nk.
- Kö szö nö m, Brian, tudtam, hogy szá míthatok rá d - vá laszolta szá razon
Jonah.
- Ne butá skodj má r! Nem tudom, ö rü lsz-e neki, de alig tű nt fel
valakinek, hogy szabadsá gon vagy. Csak eszedbe ne jusson hetekre tá vol
maradni!
- Szó val, ha felbukkanna valaki, és utá nam érdeklő dne...
- Megtudhatná m, ki lehet az a kétes alak?
- Nem, de esetleg az apá m is kereshet. Mondd el neki egyszerű en, amit
tudsz.
- De hiszen semmibe sem avattá l be, Jonah!
- Akkor legalá bb nem is zavarhatod ö ssze, amit mondtam. Pá r nap
mú lva ismét jelentkezem.
90 / 147
Miutá n befejezte a beszélgetést, Jonah egy darabig bizonytalanul

á csorgott a fü lkében, és az á llá t dö rzsö lgette. Végü l kivett a zsebébő l egy
ö sszehajtogatott ú jsá got, és megint levette a kagyló t.
Igyekezett minél tová bb halogatni ezt a hívá st, de most má r tú l kellett
esnie rajta.
Kathryn halk nyá vogá sra ébredt. Elő szö r nem volt biztos benne,
való ban hallotta-e, vagy csak á lmodta. Feltá maszkodott a kö nyö kére, és
akkor megint megü tö tte a fü lét a hang az ablak felő l.
Jonah-ra nézett, aki hason fekve aludt. A lá ny csendben felkelt. Néhá ny
perc mú lva má r a szoba elő tti veranda lépcső jének legfelső foká n ü lt, és a
csupa csont és bő r kis cirmost figyelte, amint egy sonkadarabbal kü zdö tt,
amelyet Kathrynnek a hű tő tá ská bó l sikerü lt megmentenie. Ekkor Jonah
jelent meg az ajtó ban.
- Milyen korá n fenn vagy! - á llapította meg. - Kivel sikerü lt
ö sszebará tkoznod? Ne mondd, hogy csak megsajná ltá l egy kó bor jó szá got.
Te is nagyon jó l tudod, hogy tö bbé le sem tudod majd vakarni magadró l,
ha egyszer megetetted. - Leü lt Kathryn mellé, vett egy darab sonká t, és a
cica orra elé tartotta.
- Mit szó lt Brian, amikor tegnap este felhívtad?
- Hogy nem hiá nyolnak tú lzottan - vá laszolta rezzenéstelen arccal a
férfi.
A cica bekapta a sonká t, megnyalogatta a mancsá t, azutá n leü lt Jonah
elé, és figyelte a kezében lévő darabot.
- A szobá bó l is hívhattad volna.
- Nem akartalak zavarni. Ezek szerint azonban mégis megtettem.
Amikor elmentem, még égett a lá mpa, amikor visszaértem, má r sö tét volt.
91 / 147
A kis á llat kö zelebb merészkedett, mire Jonah odaadta neki a finom

falatot.
- Gyere, ö ltö zzü nk fel! - javasolta a férfi. - Tö bb fontos dolgot is el kell
ma intéznü nk. Példá ul tejet kell vennü nk a cicá nak. Azutá n ne
feledkezzü nk meg a há zassá gi engedélyrő l!
A fő téren lévő bíró sá g belü lrő l is ugyanolyan takaros volt, mint
kívü lrő l. Az ü gyintéző nő pedig nagyon készségesen fogadta ő ket.
- Az egész vá rosnak rossz a lelkiismerete, amiért nem folytathattá k az
ú tjukat - vallotta be. - Milyen izgalmas, hogy ú gy hatá roztak, itt
há zasodnak ö ssze! É s ö rü lö k, hogy a segítségü kre lehetek ebben. -
Fontoskodva tett-vett az irodá ban, azutá n eléjü k rakott a má rvá nypultra
egy nyomtatvá nyt.
- Ez a kérvény. Csak ki kell tö lteniü k.
Milyen egyszerű , gondolta Kathryn.
- De még ne írjá k alá - folytatta a nő -, mert az alá írá sukat kö zjegyző vel
kell hitelesíttetniü k. Lehívom fentrő l Rosalie-t. Akkor má r csak egy
eskü vő i tanú ra lesz szü kségü nk, és be kell fizetniü k az illetéket.
Kathryn fogott egy tollat, hogy kitö ltse a formanyomtatvá nyt,
mikö zben Jonah befizette az illetéket.
- É s természetesen meg kell néznem a jogosítvá nyukat.
Mivel Kathryn a nyomtatvá ny rovataira ö sszpontosított, beletelt
néhá ny má sodpercbe, mire felfogta a nő szavainak jelentő ségét.
- Mit mondott? - kérdezte rekedten. - Mit kell megnéznie?
Jonah a pultra kö nyö kö lt, és a tenyerébe temette az arcá t.
- A jogosítvá nyodat - felelte, és felnyö gö tt.
Ez nem lehet igaz, gondolta Kathryn. Ilyen nincs!
Kínjá ban nevetni kezdett. Azutá n a szeme megtelt kö nnyel, és elsírta
magá t.
92 / 147
7. FEJEZET
Amikor Kathryn sírni kezdett, Jonah felnézett. Nem lepte meg, hogy a
lá ny ilyen szélső ségesen viselkedett. Ha ú gy gondolta volna, hogy valamit
haszná lhat, ő is kö nnyekben tö rt volna ki. Á tö lelte Kathrynt, aki hozzá bú jt,
és a mellére hajtotta a fejét. A tá ská ja nagyon nyomta az oldalá t, de nem
akarta eltolni magá tó l a lá nyt, aki ezt durva visszautasítá snak vehette
volna ebben a helyzetben. Ezért nem vett tudomá st a kellemetlen, szú ró
érzésrő l, és az arcá t a lá ny hajá ba temette.
- Talá lunk valami megoldá st, Katie - sú gta oda.
Az ü gyintéző értetlenü l nézte, milyen hatá st vá ltottak ki a szavai.
- Ez csak formasá g - magyará zta riadtan. - Ellenő riznü nk kell valahogy
a személyazonossá gukat. Sajnos nem engedhetem el a jogosítvá ny
bemutatá sá t, kü lö nben elveszíthetem az á llá somat. Egyébként bá rmilyen
fényképes igazolvá ny megteszi.
Kathryn szipogott. Legalá bb abbahagyta a sírá st, gondolta Jonah.
- De hiszen mindenkinek van jogosítvá nya - tette hozzá a nő . - Nem
igaz?
Az ilyen vidéki kisvá rosban, mint Ash Grove, való színű leg mindenkire
érvényes volt ez egy bizonyos életkoron felü l. Rajtuk azonban ez nem
segített. Kathryn tová bbra is Jonah-hoz simult, aki a homloká t rá ncolva a
lá ny tá ská ja utá n nyú lt.
Kis mérete ellenére meglepő en sok rekesz volt benne. A férfi egyiket a
má sik utá n nyitotta ki, és helyezte a tartalmukat a pultra - egy rú zst, egy
tü krö t, egy fésű t, egy kulcscsomó t, egy monogramos tollat és ugyanolyan
ceruzá t, egy gondosan ö sszehajtogatott zsebkendő t, két hú sz- és há rom
93 / 147
egydollá rost, egy tubus kézvédő krémet, két szem mentolos cukorká t, egy
kö rö mreszelő t, a makett nyugtá já t, egy kis fehér borítékot...
- Mi az? - kérdezte Kathryn, és a boríték utá n kapott.
- Azt sem tudod, mit hurcolsz magaddal a tá ská dban? - Jonah odaadta
neki a borítékot, és elő halá szott egy aranyozott névjegytartó t, amelyet
gyorsan vissza is sü llyesztett a tá ska mélyére. Remélte, hogy senki nem
vette észre rajta a Katie Mae Konyhájának má rkajelzését. Miért akarta
egyá ltalá n magá val vinni a lá ny ezeket a névjegyeket a ná szú tjá ra?
- Hogy lehet bá rmit megtalá lni ezekben az á tkozott tá ská kban,
amelyeket folyton magatokkal cipeltek? - kérdezte mogorvá n.
Kathryn kinyitotta a borítékot, és egy vilá goskék papírlapot vett ki
belő le.
- Ez nem segít rajtunk - á llapította meg, és visszatette a lapot. Azutá n a
zsebkendő vel leitatta a kö nnyeket az arcá ró l. - Ha megmondod, mit
keresel, talá n segíthetek, Jonah.
- Itt kell lennie valahol. Te mondtad, hogy magaddal hoztad. -
Tü relmetlenü l rá ngatni kezdett egy ú jabb villá mzá rat. - Az ú tleveledet,
Katie. Magad mondtad, hogy azért tetted be, mert... - Majdnem elszó lta
magá t. - Nem érdekes. Itt kell lennie valahol.
Kathryn dö bbenten nézett rá .
- Errő l teljesen elfeledkeztem. - Fogta a tá ská já t, és egy titkos
rekeszbő l elő hú zta az ú tlevelét. Megkö nnyebbü lten és há lá san nézett fel a
férfira. - Hihetetlen vagy, Jonah!
A férfi fejcsó vá lva szemlélte a pulton a tá ska tartalmá t.
- Meg mertem volna eskü dni, hogy kiü rítettem. A férfiaknak soha nem
okoz gondot, hogy megtalá ljanak valamit.
- Mert a férfiak minden fontos dolgot a feleségü k kezébe nyomnak, és
azt mondjá k: Drá gá m, ezt tedd be a tá ská dba - jegyezte meg az ü gyintéző .
94 / 147
- Hadd vessek bele egy pillantá st! - Az anyakö nyvvezető á tvette az

ú tlevelet. - Nem fordul elő gyakran, hogy valaki az ú tlevelét mutatja be,
mivel azonban ez is fényképes igazolvá ny... - Elgondolkodva nézett a
képre. - Ez kevésbé hasonlít magá ra, mint a képe az ú jsá gban.
Jonah-nak elszorult a torka, Kathryn pedig kő vé dermedt az ijedtségtő l.
- Miféle ú jsá gban? - kérdezte a férfi.
- A Hírmondóban, a helyi lapban - felelte a hivatalnoknő . - Csak hetente
kétszer jelenik meg, de a maguk balesete akkora eseménynek szá mított,
hogy a ró la szó ló cikket még lapzá rta utá n is beletették. - Feljegyezte az
ú tlevél szá má t, és egy darabig nézegette benne a sok pecsétet. - Bocsá sson
meg, nem akarok kívá ncsiskodni, de való ban já rt ezen a sok helyen?
- Bá r má r ú gy tű nik, mintha egy ö rö kkévaló sá ggal ezelő tt lett volna.
- Egyszer szeretnék elutazni legalá bb egyikbe ezek kö zü l az orszá gok
kö zü l - só hajtott fel vá gyakozva az ü gyintéző nő . - Egyet azonban nem
értek. Ha má r a fél vilá got bejá rtá k, mit keresnek egy ü tö tt-kopott
furgonban Ash Grove-ban? - Amikor a nő rá jö tt, hogy elszabadult a
kívá ncsisá ga, elpirult. - Bocsá nat. Semmi kö zö m hozzá .
- Megértem, hogy felkeltettem az érdeklő dését. - Kathryn nekiá llt
ö sszeszedni a tá ská ja tartalmá t. - Nekü nk ez... egyfajta kaland.
- É rtem - felelte a nő , bá r nem ú gy lá tszott. - Ha volna szíves ott alul is
kitö lteni...
Kathryn ö sszehú zta a tá ska cipzá rjá t, és visszatért a nyomtatvá nyhoz.
Jonah csodá lkozva lá tta, hogy a keze még csak nem is remegett. Amikor
elkészü lt, á tadta a tollat Jonah-nak.
- Jó ban-rosszban - mondta halkan. - A tizenö t szá zalékró l
természetesen nem fogok megfeledkezni.
95 / 147
A férfi egy pillanatig a meglepetéstő l bénultan meredt a lapra. A

„Há zassá gkö tés utá ni név" rovatba Kathryn olyan magá tó l értető dő en írta
be: Kathryn Clarke, mintha elő tte gyakorolta volna, vagy mintha
egyá ltalá n nem okozna szá má ra fő fá já st a névvá ltoztatá s.
Jonah eltö prengett azon, vajon Kathryn ugyanilyen kö nnyedén fogja-e
venni, hogy az egész élete megvá ltozik majd.
„Nekü nk ez egyfajta kaland" - hallotta az imént jö vendő belijétő l. Lehet,
hogy a há zassá gkö tésü ket is csak kalandnak tekinti?
A bíró sá g épü lete csak néhá ny utcá ra volt a moteltó l. Miutá n

visszaérkeztek, Kathryn kiü lt a verandá n lévő hintá ra, és mindkét karjá val
á tfogta felhú zott lá bá t.
- Mivel fogjuk most eltö lteni az idő t péntekig?
A nyilvá nvaló vá lasz azonnal az eszébe jutott, amint kiejtette a szá já n a
szavakat, és ez Jonah-ná k is feltű nt. Két felnő tt embernek, akik má r
megosztjá k egymá ssal a szá llá st, ső t az á gyat is, nem eshet nehezére
megtalá lni az idő eltö ltésének legkellemesebb formá já t. Az egyetlen
kérdés csak az volt, hogyan fogja ezt a javaslatot mondattá formá lni Jonah.
Kathryn meglepetésére azonban a férfi nem ü tö tte le a magas labdá t.
- Á t kell néznü nk a pénzü gyeinket. Az illeték és a szá llá skö ltség
való színű leg a cső d szélére sodor minket.
Kathryn arró l győ zkö dte magá t, ostobasá g lenne csaló dá st éreznie,
amiért Jonah elengedte a fü le mellett a kérdését. Jobb is volt így, fő leg
mert amú gy sem adott volna igenlő vá laszt.
Vagy mégis?
- Ká r, hogy nem vá lthatjuk be a csekket, amelyet a tá ská mban talá ltá l -
sajná lkozott. - Akkor semmi gondunk sem volna tö bbé.
- Egy csekk volt a borítékban?
96 / 147
- Tízezerrő l. Biztosan apa akart meglepni vele.

- A ná szutatokra? Kedves kis figyelmesség.
- Sajnos készpénzre szó ló csekk, amely Douglas és az én nevemre szó l.
Ú gyhogy nem érü nk vele semmit, hacsak nincs kedved alá hamisítani az
alá írá sá t.
Jonah mintha oda sem figyelt volna rá .
- Vá ltozatlanul az a véleményem, Katie, hogy telefoná lnod kellene az
apá dnak.
A lá ny értetlenü l nézett rá .
- É s mit mondjak neki? Hívjam meg az eskü vő nkre? É ppen eléggé meg
fogja rá zni az is, ha elé á llunk a nagy ú jsá ggal.
- Azzal az ú jsá ggal, hogy hozzá mentél a kertésze fiá hoz - mondta
csendesen Jonah. - Így gondoltad?
Kathrynt meghö kkentette a feltevés.
- Nem így. Szerintem az apá m nem fog ö rü lni, bá rkihez mennék is
hozzá . Való színű leg azt fogja gondolni, azért tettem, hogy vigasztaló djam
Douglas miatt, te pedig ü stö kö n ragadtad a nagy lehető séget.
- Miért, nem így van?
- Persze hogy nem - vá gta rá élesen a lá ny. - De nem vá rhatod apá mtó l,
hogy megértse az indítékaidat.
- A te indítékaidat - javította ki hű vö sen Jonah. - Hozzá menni egy
hozomá nyvadá szhoz csak azért, hogy biztonsá gban légy a tö bbi effélétő l...
Megértem, ha ez Jocknak is egy kissé magas.
- Errő l van szó . É s jó llehet a te indítékaidat kö nnyebb megmagyará zni,
attó l még nem fognak neki jobban tetszeni.
- Pontosan. Jock nem fog velem kezet rá zni, amiért sikerü lt
kialkudnom egy olyan há zassá gi szerző dést, amely tizenö t szá zalékot
juttat nekem a Katie Mae Konyhájában.
97 / 147
- Ezért lenne ő rü ltség a tudomá sá ra hoznunk a terveinket. Mert ha a

legcsekélyebb esélyt is lá tná arra, hogy megá llítson minket, azonnal
lecsapna rá nk. Nekü nk pedig még mó dunkban sincsen elmenekü lni elő le.
Tehá t...
Valaki dö rö mbö lt az iroda ajtajá n. Jonah kinyitotta, és segített Jennie-
nek kitolni az á gynemű t és a takarító szereket szá llító kocsit.
- Kinn maradnak még egy darabig? - kérdezte bará tsá gosan az idő s
hö lgy. - Nagyjá bó l egy ó rá ra lesz szü kségem, hogy rendbe tegyem a
szobá jukat. Sajnos má r nem vagyok olyan fü rge, mint régen.
Kathryn Jonah-ra pillantott, aki legalá bb olyan megü tkö zve hallgatta
Jennie-t. Addig egyikü knek sem jutott eszébe, hogy Jennie nem tart
szobalá nyt, és hogy azért fogad csak kevés vendéget, mert tö bbet nem
tudna tisztességesen ellá tni.
- Menjen csak nyugodtan vissza - mondta Kathryn és hagyja itt nekü nk
a kocsit! Ha kitakarítottam a szobá nkat, a tö bbit is elintézem. Legjobb lesz,
ha felírja a szobaszá mokat, és hogy mit kell csiná lni, nehogy elfelejtsek
valamit.
Jennie tiltakozni kezdett, de megadta magá t, amikor Jonah azzal
fenyegette meg, hogy ö lben viszi be az irodá ba. Miutá n a férfi kitá rta a
tá vozó Jennie elő tt az ajtó t, csípő re tett kézzel megá llt a verandá n.
- Tudod, én csak tréfá nak szá ntam, amikor azt mondtam, ha kifogyunk
a pénzbő l, beá llhatsz valahová padló t sú rolni - kö zö lte.
- Szerencse, mert ha Jennie pénzt akarna felajá nlani, visszautasítom.
Lefogadom, nem nézed ki belő lem, hogy el tudom lá tni egy szobalá ny
munká já t, csak mert nekem is van, igaz?
- Nem. Szerintem te mindenre képes vagy, amit egyszer a fejedbe
veszel, Katie.
98 / 147
- Apá m szokta mondani, minden lehető séget ki kell haszná lni, ha

valami ú jat tanulhatunk, mert sohasem lehet tudni, mire lesz még jó
késő bb. - Kathryn kö vette Jonah-t, aki tolni kezdte a kocsit. - Lehet, hogy
mire hazamegyek, az á llá som is megszű nt.
- Tá n csak nem fog apá d elbocsá tani?
- Ha megteszi, akkor a gyenge ítélő képességem miatt, nem azért, mert
hozzá mentem a kertészü nk fiá hoz.
- Szerintem ő nem lá t kü lö nbséget a kettő kö zö tt. Ezért teszed, Katie?
- Ú gy érted, azért akarok hozzá menni egy aká rhonnan szalajtott
kétkezi munká shoz, hogy borsot tö rjek az apá m orra alá ? Nem, Jonah. Itt
nem az apá mró l van szó , és benned sem a kertész fiá t lá tom. Van benned
valami...
Ez volt az első alkalom, hogy ezt kimondta. Bá r magá nak sem tudta
megfogalmazni, mitő l lá tja Jonah-t annyira má snak, mint a tö bbieket.
Talá n a magabiztos fellépése miatt. Vagy a segítő készségéért. Vagy mert
olyan kedves volt, mellette mindig biztonsá gban érezte magá t...
A szobá juk ajtaja mellett, egy ró zsabokor alatt kuporgott a cica. A két
tá lka, amelybe Kathryn reggel tejet és macskatá pot tett, tisztá ra volt
nyalva. Amikor a jó szá g meglá tta ő ket, keservesen nyá vogni kezdett.
- Te kis hazudó s - ró tta meg Kathryn. - Ennyire azért nem lehetsz éhes.
Egy egész doboz tá pot kaptá l, és a pocakod rendesen kigö mbö lyö dö tt,
ú gyhogy biztosan nem má sik cica vitte el az orrod elő l.
Jonah leguggolt, és az á llat felé nyú jtotta a kezét.
- Gyere ide, te színészpalá nta. - A cica erre elő má szott a bokor aló l, és
Jonah csukló já ra tette a mancsá t.
- Felfoghatatlan - jegyezte meg Kathryn. - É n etetem, de nekem nem
hagyja magá t megfogni, hozzá d viszont odamegy. Tudom, hogy minden
nő t az ujjad kö ré csavarsz, de ez má r mégiscsak sok.
99 / 147
Jonah felnevetett, azutá n villá mgyorsan felkapta a jó szá got.

- Tessék, fogd meg! - nyú jtotta oda a lá nynak.
Az á llat kimeresztett karmai lá ttá n azonban Kathryn visszakozott.
- Nem, kö szö nö m. Majd ha egy kicsit megszelídítetted.
- Az elő bb még sértve érezted magad, amiért engem jobban kedvel,
most meg ki akarsz haszná lni - panaszolta Jonah. - Hogy van ez?
Letette a cicá t. Kathryn azt hitte, a kis jó szá g vissza fog rohanni a bokor
alá , de az a legnagyobb nyugalommal elhelyezkedett az ú t kö zepén, és
mosakodni kezdett.
- Annyira azért nem lelkesedhet értem, ha azonnal nekiá ll lenyalogatni
magá ró l a szagomat - á llapította meg a férfi.
- Megérdemelnéd, ha így viselkedne minden nő , akin kipró bá ltad a
csá berő det.
- Elkezdenének nyilvá nosan mosakodni? Az volna csak a nagy szá m!
- Nagyon jó l tudod, hogy értettem. - Ekkor a lá nynak eszébe jutott
valami. – Nem volt neked azelő tt egy nagy, fekete macská d?
- De igen. Szmokingnak hívtá k, mert volt a nyaka kö rü l egy fehér csík,
amely ú gy nézett ki, mint egy csokornyakkendő . Miért?
- Emlékszem, egyszer megsimogathattam.
Jonah nem vá laszolt, és eltelt egy kis idő , mire Kathryn rá jö tt, hogy
hiá ba is vá rna vá laszt. Kényszeredetten elnevette magá t.
- Nem akartam érzelegni. Kü lö nö s, hogy emlékszem egy ilyen
lényegtelen apró sá gra. Ö t- vagy hatéves lehettem.
- Hatéves voltá l - mondta Jonah. - Akkor esett ki az első tejfogad. É s
akkoriban ez szá modra tö bb volt, mint lényegtelen apró sá g.
Kathryn zavartan pislogott.
- Szó val te is emlékszel?
100 / 147
- Hogyne, mert ez egészen rendkívü li eseménynek szá mított akkor.

Má r az emberrabló k fenyegető zése elő tt sem volt szabad érintkezned a
birtokon élő tö bbi gyerekkel. Egyébként is á llandó an kö rü lvettek a
nevelő nő k és testő rö k, ú gyhogy ha akartunk volna, sem tudtunk volna a
kö zeledbe férkő zni.
- De nem is akartatok, ugye? - kérdezte csendesen a lá ny. - Engem
senki sem szeretett. Ez nem szemrehá nyá s akart lenni, csak megá llapítá s.
- Hogy senki sem szeretett téged? Nem is ismertü nk, így fel sem merü lt
a kérdés, hogy szeressü nk-e, vagy sem. Nézd a dolgot egy gyerek
szemszö gébő l! Te voltá l a kis hercegnő , mindig tiszta, á polt, jó l nevelt.
Nem vehetted rossz néven egy gyerektő l, ha nem volt kedve veled já tszani,
há t még ha ö rö kö sen fenyegetésekkel tartottá k tá vol tő led.
Kathryn homloka rá ncokba futott.
- Fenyegetéssel tartottak tá vol tő lem benneteket?
- Ná lam nem volt erre szü kség - magyará zta higgadtan Jonah. - Hat
évvel voltam idő sebb ná lad, nem is akartam egy sokkal kisebb gyerekkel
já tszani.
- De a cicá dat megsimogathattam.
- Az má s volt. Ha jol emlékszem, rá m néztél a nagy, kék szemeddel, és
azt mondtad, még soha nem simogathattá l meg egyetlen á llatot sem.
- É s megsajná ltá l?
- Hogyne. Hiszen még a fü vö n sem szaladgá lhattá l. É s bizonyá ra
ö sszeü lt a vá lsá gstá b, amikor visszatértél, és a holmid tele volt
macskasző rrel.
- Csak nem bá ntottak érte? - kérdezte aggodalmasan a lá ny.
- Nem. Biztosan azt hitték, a macska elszabadult. Te pedig tarthattad a
szá dat, mert kü lö nben megbü ntettek volna. Katie, lassan hozzá kell
lá tnunk a munká hoz, kü lö nben még Jennie kirú g minket.
101 / 147
- Nem kell segítened.

- Hogy szokta mondani az édesapá d? Mindig ki kell haszná lni az
alkalmat, amikor valami ú jat tanulhatunk. É n most kihaszná lom. - Levette
a kocsiró l a nagy teljesítményű porszívó t. - Ezzel legalá bb az izmaimat is
edzésben tartom arra az esetre, ha Jock rá nk talá lna, és meg kellene
védenem magunkat.
Bá r Kathryn nem panaszkodhatott az ízü leteire, hamar megértette,

miért fogad Jennie má r csak korlá tozott szá mban vendégeket. Miutá n
Jonah-val hat szobá t kitakarítottak, folyt ró la a víz, fá jt a há ta, a bő re pedig
felpuhult a gumikesztyű alatt. Ennek ellenére nagyszerű érzés volt
megcsodá lni az eredményt.
- A Katie Mae-nél nem okoz ennyi ö rö met a munká m - mondta. - Elég
sok a papírtologatá s. Errő l jut eszembe... Említetted a há zassá gi
szerző dést. Ú gy gondolod, írá sban kellene rö gzítenü nk a
megá llapodá sunkat?
Jonah, aki éppen kihú zta a csö vet a porszívó bó l, megá llt, és
elgondolkodva nézett a lá nyra.
- Csak amennyiben kételkedsz abban, hogy megosztom veled a fö ldi
javaimat. Lá ssuk csak! - A tételeket elkezdte szá mlá lni az ujjain. - Egy,
megkapod a furgon felét. Kettő , ott a kocsim, amely egy minnesotai
mű helyben á ll. Tiéd a fele, de csak akkor, ha á llod a javítá si kö ltségek rá d
eső részét. É s há rom...
- Ne butá skodj má r, Jonah!
- Nem vagy hajlandó osztozni a javítá si kö ltségeken? Soha nem csípett
volna el engem a rendő r, ha nem segítek neked elszö kni otthonró l.
- Tehá t á t kell vá llalnom a felét? - kérdezte a lá ny kétségbeesést
színlelve.
102 / 147
- Má r megtetted. A kö zö s pénzalapbó l fizettem.

A férfi ö nelégü lt pillantá sa mosolyt csalt Kathryn arcá ra.
- Jó , enyém a javítá s fele, bá r a há tsó lá mpa való színű leg má r azelő tt is
hibá s volt. Abbahagyná d végre? Nagyon jó l tudod, hogy a tizenö t
szá zalékra gondoltam. Ha akarod, írá sba adom.
- Apá dná l ez végképp olaj lesz a tű zre.
- Neki ehhez semmi kö ze.
- Ő bizonyá ra má s véleményen lesz. Nem, ezt inká bb hagyjuk!
Mellesleg nem is futja jegyző re.
Ekkor bekopogott Jennie.
- Nem akarok zavarni, de hogy á llnak?
- Má r majdnem készen vagyunk - felelte Kathryn. Lehú zta a
gumikesztyű t, a haszná lt á gynemű t és a tö rü lkö ző ket pedig
begyö mö szö lte a szennyeszsá kba.
- Bevallom, végtelenü l há lá s vagyok maguknak, mert nagyon jó lesett
ma a pihenés. Meg akartam kérdezni, volna-e kedvü k velü nk vacsorá zni,
és utá na egy parti betű já tékot já tszani.
- Csak nem akarja azt mondani, hogy egész idő alatt a tű zhely mö gö tt
á llt?
- Nem, kedveseim. A katolikus nő egyletbő l benézett valaki, és hozott
egy hatalmas darab marhasü ltet. Ú gy sejtem, fő leg maguk miatt jö tt. -
Jennie cinkosá n rá juk mosolygott. - Ezért nem volna tisztességes, ha nem
osztaná nk meg magukkal. Féló ra mú lva megfelel? É n eltolom a kocsit,
maguk pedig á tö ltö znek.
- É n még mindig azon a véleményen vagyok, hogy fektessü k le írá sban
a megá llapodá sunkat - vette elő ú jra a kérdést Kathryn a szobá jukba
menet. - Akkor nem lehet kö ztü nk félreértés.
103 / 147
- Ha a békebíró a vilá gi javakró l szó ló részhez ér, te csak kacsints rá m.

Mindketten tudni fogjuk, mirő l van szó .
A lá ny felhú zta az orrá t.
- Nem hiszem, hogy a békebíró k is ezt a szö veget adjá k elő . Csak a
papok.
- Há tha kivételt tesz a kedvü nkért.
Jonah nyomott egy csó kot Kathryn orrá ra, mire a lá ny megadó n
felsó hajtott.
A marhasü lt, a salá ta és a há zilag sü tö tt zsemle felséges volt. Kathryn

bevallotta Jennie-nek, hogy napok ó ta nem evett ilyen jó t. Az azt kö vető
já tékban a vendéglá tó ik toronymagasan nyertek.
- Nem gondoltam volna, Katie, hogy van olyan helyzet az életben,
amikor nem talá lod a szavakat - jegyezte meg Jonah.
- A te szó alkotá si leleményeid sem sokat segítettek rajtunk -
kontrá zott Kathryn, és kikísérte Jennie-t a konyhá ba, hogy segítsen neki a
ká véfő zésben és az édesség tá lalá sá ban. - Van itt a kö zelben mosoda? -
kérdezte kö zben. - Má r alig van tiszta ruhá nk.
- Az ég szerelmére, kedvesem, ná lunk á llandó an mű kö dik a mosó gép!
Adjá k csak ide a szennyesü ket. É s ha má r itt tartunk... mit akar felvenni az
eskü vő re?
Erre Kathryn még nem is gondolt.
- Farmert, azt hiszem - vá laszolta tö mö ren.
Jennie csettintett a nyelvével.
- Hm, sajnos az egyetlen ruhabolt Ash Grove-ban má r jó ideje cső dbe
ment.
- Nem hiszem, hogy fontos lenne, mit veszek fel - mondta Kathryn,
inká bb magá nak, mint Jennie-nek. - Az eskü vő így is, ú gy is eskü vő .
104 / 147
- Okos gondolat, kedvesem - helyeselt Jennie.

Kathryn azonban a lelke mélyén nem volt errő l meggyő ző dve.
Szomorká sá n gondolt a csodaszép menyasszonyi ruhá já ra, amelyet a
fü rdő ká dban hagyott. Á m nem a ruha utá n vá gyakozott igazá n. Amú gy
sem vette volna fel még egyszer, mert élete legboldogabb napjá ra
emlékeztette...
Még hogy a legboldogabb?
Az volt élete legboldogtalanabb napja. Az viszont, hogy talá lkozott
Jonah-val, szerencse volt a szerencsétlenségben - a legjobb dolog, ami
valaha tö rtént vele.
Szó rakozottan felemelte a tá lcá t a kis tá lká kkal együ tt, és kö vette
Jennie-t az iroda mö gö tti szobá cská ba.
- Má r meg is vettem a festéket a homlokzathoz - mesélte éppen Sam -,
de az orvos megtiltotta, hogy létrá ra má sszak. Talá n ha volna ideje...
- Sam! - szó lt rá a felesége. - Ne célozgass! Jonah má r így is eleget tett
értü nk.
- Dehogy célozgatok, Jennie. Csak ú gy szó ba kerü lt...
- Szívesen lefestem a homlokzatot, Sam - ajá nlotta fel kedvesen Jonah.
Lehet, hogy má sok is felajá nlottá k volna a segítségü ket, de nem ilyen
készségesen, mint Jonah, gondolta Kathryn. Nem, való ban az volt élete
legszerencsésebb pillanata, amikor szó szerint belé botlott. Vagy talá n
nem is az, amikor belé botlott.
Hanem amikor beleszeretett.
105 / 147
8. FEJEZET
Má r a puszta gondolat is mélyen megrá zta Kathrynt, mert nem akart

szerelmes lenni. Má r régen arra a meggyő ző désre jutott, hogy az ő
helyzetében egy nő nem lehet szerelmes, mert akkor tú lsá gosan
sebezhető vé vá lik.
A Douglasszel tö rténtek is ezt bizonyítottá k. Azó ta rá jö tt, hogy a férfi
csak a bü szkeségében bá ntotta meg. Soha nem volt annyira ostoba, hogy
azt képzelje, szerelmes belé. Ezért lá tott á t rajta, ezért volt képes
megő rizni a higgadtsá gá t, és gyorsan dö nteni. Kü lö nben hajlandó lett
volna végighallgatni Douglas magyará zkodá sá t, hitt volna az ígéreteiben,
megbocsá totta volna a hibá it, ső t talá n még mentségeket is talá lt volna a
szá má ra. É s a végén mégis hozzá ment volna.
Erre a gondolatra még a hideg is kirá zta.
Nem, annyira vak soha nem lesz. Sokkal okosabb takarékoskodni az
érzelmekkel, és észérvek alapjá n meghozni a fontos dö ntéseket...
É n pedig éppen ezt tettem, gondolta megkö nnyebbü lten Kathryn. Jó zan
ü zleti ajá nlatot tett Jonah-nak, amelyet az elfogadott. A hirtelen jö tt
felismerés miatt tehá t nem kellett aggó dnia, mert annak semmi kö ze sem
volt a megá llapodá sukhoz. Kü lö nben is való színű leg csak beképzelte
magá nak, hogy szereti Jonah-t, mert tú lsá gosan rá szorult a tá mogatá sá ra
az utó bbi napokban. Amint visszazö kken minden a megszokott
kerékvá gá sba, elmú lik ez az érzelgő s hangulat. Pusztá n csak ezért nem lett
volna értelme visszavonni az ajá nlatá t.
Kathryn nagyot só hajtott, és észrevette, hogy Jonah figyeli.
- Hacsak nem terveztél valamit, amirő l én nem tudok - mondta kö zben.
Kathryn rá jö tt, hogy elveszítette a beszélgetés fonalá t.
106 / 147
- Mirő l is van szó ?

- Arró l, hogy holnap lefesteném a homlokzatot - felelte tü relmesen
Jonah. - Volt valami elképzelésed holnapra?
Kathryn csak a fejét rá zta.
Jonah csodá lkozó pillantá st vetett rá , azutá n Samhez fordult.
- Akkor megegyeztü nk - feltéve, hogy jó lesz az idő . - Há tratolta a
székét. - Jobb lesz, ha most megyü nk, Katie má r alig tudja nyitva tartani a
szemét.
A lá ny csak ekkor vette észre, hogy a tö bbiek má r végeztek az
édességgel. Miutá n megkö szö nték a vendéglá tá st, és elbú csú ztak az idő s
pá rtó l, kéz a kézben ballagtak a szobá jukhoz.
- Mi van veled? - érdeklő dö tt Jonah.
Egy pillanatig Kathryn fontoló ra vette, hogy vallomá st tesz. Á m lehet,
hogy Jonah erre azonnal felhú zná a nyú lcipő t, gondolta. A férfival remekü l
megértették egymá st, jó ú ton haladtak afelé, hogy bará tok legyenek, és
éppen ez volt a lényeg. Jonah bizonyá ra nem kívá nt magá nak olyan
feleséget, aki rá telepszik, és ő sem akart olyan lenni. A megá llapodá suk
nem errő l szó lt.
- Egyszerű en csak fá radt vagyok - felelte. - Kész rejtély a szá momra,
hogyan győ zte Jennie a sok munká t, amikor még kiadta az ö sszes szobá t.
- A festés nem fog soká ig tartani, azutá n megint segíthetek neked.
A szobá juk elő tt keserves nyá vogá s fogadta ő ket.
- Amikor korá bban hívtalak, ide sem dugtad az orrodat - korholta a
macská t a lá ny.
Jonah kinyitotta az ajtó t.
- Két éjszaka egy helyen - jegyezte meg Kathryn. - A végén még
hozzá szokunk ehhez a nagy á llandó sá ghoz.
107 / 147
- Igen, mintha ez volna az otthonunk. Má r macská nk is van. Ső t má r az

is megfordult a fejemben, hogy kiakasszam valahová a kocká kat. Fekü dj
csak le nyugodtan, Katie! Majd én megetetem ezt a kis éhenkó rá szt.
Kathryn figyelte, ahogyan a férfi megtö ltö tte és kivitte az ajtó elé a
tá lká kat. Azutá n boldogan, hogy van néhá ny magá nyos perce,
megfésü lkö dö tt és fogat mosott. Miutá n a fő ző fü lke kivételével eloltotta az
ö sszes villanyt, á gyba bú jt.
Csak most dö bbent rá , mennyire felkavartá k a korá bbi gondolatai.
Má st azonban nem okolhatott a helyzetéért.
Nemsoká ra megjelent Jonah, és halkan bement a fü rdő szobá ba. Amikor
ő is lefekü dt, Kathryn ú gy tett, mintha má r elnyomta volna az á lom. Ahogy
a férfi lélegzetvétele elcsendesedett és egyenletessé vá lt, Kathryn
kinyitotta a szemét, és megkocká ztatott egy oldalpillantá st. Micsoda
bolondsá g! Az elmú lt napokban szá mtalanszor megnézte má r magá nak a
férfit. Mi ú jat fedezhetne még fel rajta?
A félhomá lyban Jonah arcá nak elmosó dott kö rvonalai egy absztrakt
festményre emlékeztettek. Kathryn azonban nem azzal a szemmel nézte,
ahogyan egy mű alkotá st szoká s. Hirtelen mély gyö ngédség tá madt benne
irá nta. Kathryn eddig nem ismerte azt a sü rgető érzést, hogy valakirő l
gondoskodjék. Amikor kinyitotta a szemét, arra szá mított, hogy azt a férfit
fogja lá tni maga mellett, aki a bará tja és szö vetségese lett. Ehelyett
azonban sajá t vilá gá nak kö zéppontjá t fedezte fel benne. A legfontosabb
személyt az életében. Azt, akiért ő is az életét adta volna.
Ez az igazsá g, amelyet a szívével má r régó ta tudott, de amelyet
mostaná ig igyekezett elnyomni magá ban, mélyen felkavarta. Beleszeretett
Jonah Clarke-ba, és ez az érzés nem fog kihű lni benne, aká rhogyan
hadakozzék is ellene. Anná l sokkal mélyebbrő l tá plá lkozott. Ha felismerte
volna a pillanatot, amikor meggyö keresedett benne, talá n védekezhetett
108 / 147
volna ellene. Most má r nem tehetett má st, mint hogy beletö rő dö tt. Be
kellett lá tnia, hogy voltaképpen nem érdekhá zassá gra vá gyott. Nem is ez
volt a célja. Igazá bó l Jonah-t akarta, csakis ő t, aki bá rkinek felajá nlja a
segítségét, legyen szó egy kó bor macská ró l vagy egy idő s há zaspá rró l.
Vagy egy kétségbeesett milliá rdosnő rő l, tette hozzá némi ö ngú nnyal.
Jonah ekkor felnyö gö tt, á tö lelte és magá hoz hú zta a lá nyt. Kathryn
elő szö r feszengett, de azutá n ellazult, és egyszerű en csak élvezte a férfi
kö zelségét.
Amikor má snap reggel a lá ny felébredt, Jonah nem volt ott, és ő rö gtö n

sejtette, hol talá lja. Elő ző este elfelejtették bekapcsolni a
klímaberendezést, és a szobá t má ris kellemetlenü l melegnek érezhette az,
aki a hű vö sebb minnesotai nyá rhoz szokott hozzá . Jonah bizonyá ra
jobbnak lá tta, ha minél elő bb hozzá fog a munká hoz.
Kathryn ö rü lt ennek, mert nem tudta, hogyan viselkedjék vele ezutá n.
Ha feltá rulkozik elő tte, azzal mindenképpen sebezhető vé vá lik, aká r
ö sszehá zasodnak, aká r nem. Azt ugyan nem feltételezte Jonah-ró l, hogy
ravaszul megpró bá lná kihaszná lni ő t, mint Douglas tette, de a helyzete
ettő l még nem lesz kö nnyebb.
Mivel remélte, hogy a fizikai munka má s irá nyba tereli gondolatait,
farmert hú zott, és elment az irodá ba a takarító szeres kocsiért. Az épü let
elő tt meglá tta Jonah-t, amint csupasz felső testtel egy létra tetején tró nolt,
és lendü letes mozdulatokkal festette a falat. Ha még tá plá lt magá ban
reményeket, hogy tévesen ítélte meg az érzéseit, a teste jobb belá tá sra
térítette. A mély gyö ngédség mellett kínzó vá gy fogta el, ahogy a férfi
széles vá llá t, keskeny csípő jét és izmainak já téká t nézte.
Erre igazá n felkészü lhettél volna, pirított magá ra. Á m hiá ba, ez az érzés
teljesen a hatalmá ba kerítette, és hamar rá dö bbent, miért. Az utó bbi
109 / 147
napokban gyakran igyekezett bebeszélni magá nak, hogy nincs abban

semmi szokatlan, ahogyan a teste viselkedett. Egyetlen egészséges, férjhez
menni kívá nó nő sem vá laszt ki magá nak olyan férfit, akinek a lá tvá nya
taszítja. Csak éppen ő azzal győ zkö dte magá t, hogy má s férfiak ugyanú gy
szó ba jö hettek volna.
Most értette meg, mennyire tévedett. Senki má s nem jö hetett ná la
szó ba, csakis Jonah. Hogyan lehetett ennyire vak és sü ket, miért nem
hallgatott a testére, amely szinte elolvadt, amikor a férfi megcsó kolta?
Miért nem képes sutba dobni minden megfontolá st, és egyszerű en
hozzá menni feleségü l?
Mert félsz, sú gta egy belső hang. Nem a csaló dá stó l félt, hanem attó l,
hogy meg kell vallania a szerelmét. Amíg nem dö bbent rá , mennyire fontos
szá má ra Jonah érintése, addig bebeszélhette magá nak, hogy csak érdekbő l
megy hozzá . Elégedetlenü l csó vá lta a fejét. Hogyan lehetett ennyire
együ gyű ?
Jonah letette az ecsetet, és a vö dö rrel a kezében lemá szott a létrá ró l.
- Jó reggelt - mondta. - Hogy aludtá l?
Kathryn nyelt egyet, és elgondolkodott, mi lehet a kérdés mö gö tt.
Lehet, hogy elá rulta magá t? Talá n há nykoló dott á lmá ban, vagy ami még
rosszabb, beszélt is?
- Miért? Felébresztettelek?
- Nem, csak ú gy kérdeztem. Jennie figyel minket bentrő l. Nem lepne
meg, ha vá rna valamire.
Kathryn alig tudott nyugodtan á llni, amikor Jonah kö ré fonta a karjá t,
és az ajka az ö véhez ért. Elö ntö tte a forró sá g, és csak azért nem vesztette
el az ö nuralmá t, mert emlékeztette magá t, hogy a férfit egészen má s
indítékok mozgatjá k, bá rmennyire is élvezni lá tszik a csó kot.
110 / 147
- É s Jennie-nek semmi pénzért sem okozhatunk csaló dá st - vá laszolta

halkan.
Jonah há trá bb lépett.
- Nem bizony. Má r csak azért sem, mert éppen limoná dét készít, én
pedig meghalok a szomjú sá gtó l. Hozná l nekem egy pohá rral, amíg odébb
tolom a létrá t?
Miutá n kivitte az italt Jonah-nak, és a takarító szeres kocsival elindult
az első szobá hoz, Kathryn igyekezett magyará zatot talá lni teste
viselkedésére. Azt jelentette volna, hogy má r dö ntö tt? Elszá nta magá t arra,
hogy megszerzi magá nak a férfit?
Jonah odébb vitte a létrá t, és felmá szott rá . Gondolatban azonban

egészen má sutt já rt.
Kathrynt nyilvá nvaló an kétségek gyö tö rték. Talá n nincs tudatá ban
annak, milyen hatá ssal van rá ? Sejtelme se volna arró l, micsoda kínokat
kell kiá llnia, amikor a karjá ban tarthatja, egy á gyban alhat vele, de
legfeljebb csak megcsó kolhatja? Talá n hiba volt tú l hosszú gondolkodá si
idő t adnia neki. Tú l hosszú t ahhoz, hogy iná ba szá lljon a bá torsá ga.
Rá adá sul még ő faggatta, biztos-e a dolgá ban, nem is egyszer!
Egyszerű en csak meg kellene mondania neki, nincs szü ksége olyan
menyasszonyra, aki nem ö nként vá lasztja ő t. Csak jó zan ész és tisztesség
kérdése kö zö lni vele, hogy nem akarja feleségü l venni, amennyiben aká r a
legcsekélyebb kételyei is tá madtak. Csakhogy sokkal kö nnyebb volt
ú riemberként viselkednie az elő tt, hogy Kathrynben felébredtek a
kételyek.
Aznap este Jennie és Sam megismételte a meghívá st, és ismét elverték

a fiatalokat betű já tékban.
111 / 147
- Biztosan csak azért, mert annyi elintéznivaló juk van az eskü vő jü k

elő tt - vigasztalta ő ket Jennie.
Kathryn azon tö prengett, mit érthetett ezen. Jonah-val felkeresték a
békebíró t, és péntek délelő ttben á llapodtak meg vele, tehá t harminchat
ó rá juk maradt még addig. Mi elintéznivaló juk volt még há tra?
Minden egészen má sképp zajlott, mint annak idején, az eskü vő je elő tt.
Nem volt drá ga menyasszonyi ruhá ja, amelyet még az utolsó pillanatban is
fel kellett pró bá lnia, nem volt ott Antoine, aki vagy egy tucat frizurá val
kísérletezett a fején, amíg ki nem vá lasztotta a megfelelő t, nem tolongtak
kö rö tte a vő félyek és nyoszolyó lá nyok, nem hú ztak az ujjá ra
platinagyű rű t, amelyet be kellett szű kíttetni, nem kellett tö bbszö r á trá gni,
mi lesz a menü ...
Kathrynnek á tfutott a fején, nem azért alakultak-e ki ezek a
hagyomá nyok, hogy eltereljék a menyasszony figyelmét, és ne legyen ideje
gondolkodni.
Miutá n elbú csú ztak vendéglá tó iktó l, Kathryn gépiesen a szobá juk felé
vette az irá nyt, de Jonah megá llt a lépcső n.
- Azt hiszem, még elsétá lok a vegyesboltig - mondta.
- Minek? Csak nem maradtá l éhes?
- Nem, csak szü kségem van egy kis mozgá sra.
- Veled tarthatok? - bö kte ki ö nkéntelenü l a lá ny.
Jonah habozott, de végü l kibö kte a vá laszt.
- Hogyne, ha akarod.
Zsebre vá gott kézzel indult el a já rdá n, és Kathryn fejében folyton csak
az já rt, miért nem fogta meg a kezét. Az ü zlet elő tt a lá ny felfedezett egy
ú jsá gautomatá t.
- Van apró d? Mi vagyunk a címoldalon. Vennü nk kellene belő le.
112 / 147
Jonah kihú zta a kezét a zsebébő l, és egy marék apró t nyomott Kathryn
kezébe.
- Még mindig jobb, mint West Podunk kicsinyített má sa.
Kathryn elhú zta a szá já t. Azutá n kivá logatott a marká ban lévő érmék
kö zü l néhá nyat, bedobta az automatá ba, és felemelte a csapó ajtó t. Igazá n
nevetséges, hogy az ujjai még mindig bizseregtek Jonah kezének futó
érintésétő l.
A Hírmondó kisebb és vékonyabb volt, mint bá rmelyik ú jsá g, amelyet
valaha olvasott. A balesetrő l készü lt fénykép szinte az egész oldalt
elfoglalta. A furgon volt a kö zéppontban, míg Jonah és ő alig lá tszott a
há ttérben.
- É s még az ü gyintéző azt mondta, ez a kép jobban hasonlít rá m, mint
az ú tlevélfotó m - jegyezte meg halkan Kathryn.
Jonah odapillantott az oldalra.
- Elég sá rgá s az egész, talá n a fényviszonyok miatt. Megfelezü nk egy
zacskó napraforgó magot?
- Kö szö nö m, nem. Megeheted az egészet.
Kathryn nekidő lt egy lá mpaoszlopnak, és nézegetni kezdte az ú jsá got,
mialatt Jonah bement az ü zletbe.
A férfi a polgá rmester tá rsasá gá ban tért vissza. Larry Benson kezet
rá zott vele.
- Miért nem á rultá k el nekü nk má r korá bban? - kérdezte bará tsá gosan.
- Mit? - kérdezte bizalmatlanul a lá ny.
- Hogy ö ssze akarnak há zasodni.
- Ezek szerint hiá ba reméltü k, hogy titokban marad.
- Ash Grove-ban semmiképpen. Itt ritká n tö rténik valami említésre
méltó . Nem mintha pletyká lná nak magukró l. É n a lap kiadó já tó l hallottam,
aki pedig a bíró sá gon értesü lt ró la, amikor adatokat gyű jtö tt a legfrissebb
113 / 147
szá mhoz. A kiadó csak azon bosszankodott, hogy tú l késő n szerzett ró la

tudomá st, így má r nem kerü lhetett bele a mostani lapba. Egyébként fel
akarta hívni magukat, hogy megkérdezze, beszá molhat-e az eskü vő jü krő l.
- Nem - vá gta rá gépiesen Kathryn, bá r csekély volt a való színű sége,
hogy valaha is az apja kezébe kerü ljö n az Ash Grove-i Hírmondó.
- Hogyne - felelte ugyanakkor Jonah.
A polgá rmester hol egyikü kre, hol má sikukra nézett.
- Nos, majdcsak megegyeznek. Engem pedig azonnal értesítsenek, ha
tehetek magukért valamit.
- Talá n kö lcsö nkérhetnénk tő lü k a tű zoltó autó t, hogy legyen mivel
tová bbmennü nk - élcelő dö tt halkan Kathryn, miutá n Benson magukra
hagyta ő ket. - Mihez kezdjü nk, Jonah? Ú gy értem, hogy jutunk haza? É n
elveszítettem a hitelká rtyá mat, és te is elég rendesen kimeríthetted az
anyagi lehető ségeidet. Talá n mégiscsak be kellene á llnod az
autó szerelő hö z.
Jonah szó tlanul sétá lt mellette, és napraforgó magot rá gcsá lt.
- Annyira siető s elmennü nk innen?
- Nos, nem szívesen olvasnék a Hírmondóban egy kimerítő beszá moló t
még a mézesheteinkrő l is.
- Akkor majd kigondolom, mit tegyü nk.
- Van má r valami terved?
- Majd szó lok, ha kiagyaltam valamit.
- Azt hittem, mindent megosztunk egymá ssal. Pénzt, informá ció kat...
Jonah felvonta a szemö ldö két.
- Való ban?
Kathryn az ajká ba harapott. Nem tehetett szemrehá nyá st a férfinak,
amiért nem avatta be az elképzeléseibe, amikor ő maga is sok mindent
114 / 147
elhallgatott elő le, és ezzel Jonah is tisztá ban volt. Csak remélhette, hogy a
férfinak sejtelme sem volt arró l, mit takargat elő le.
A szobá juk elő tt Jonah megá llt.
- Jó éjszaká t, Katie Mae. É n még leü lö k itt, és elrá gcsá lom a
napraforgó magokat.
Amikor Kathryn kinyitotta az ajtó t, az arcá ba csapott a meleg, á llott
levegő .
- Megint elfelejtettü k bekapcsolni a klímaberendezést - mondta, és
letelepedett Jonah mellé.
A felhő tlen ég teli volt csillagokkal. Kathryn a felhú zott térdére fektette
a fejét.
- Bá rcsak megtanultam volna gyerekkoromban a csillagképek neveit!
- Mivel tö ltö tted az idő det?
- Minden napom be volt tá blá zva. Milyen volt neked nevelő nő és testő r
nélkü l felnő ni? Ú gy értem, te is be voltá l zá rva a birtokra. Má sképp, mint
én, de mégis...
- Nem soká ig. Ne felejtsd el az ajtó t!
- Há ny éves voltá l, amikor megtalá ltad?
- Nyolc vagy kilenc, azt hiszem. Nem sokkal azutá n, hogy
odakö ltö ztü nk. Akkor még nem volt olyan nehéz rá bukkanni, és a
biztonsá gi intézkedések sem voltak olyan szigorú ak.
- Mindig apá ddal kettesben éltél?
- Az anyá m ú gy egy évvel a birtokra kö ltö zésü nk elő tt halt meg.
Kathryn az ö sszekulcsolt kezeit nézegette.
- Ő szintén sajná lom. Szinte mindent egyszerre veszítettél el, az
édesanyá dat, az otthonodat, a bará taidat...
- Valahogy tú léltem. Sokat segített, hogy kiszö khettem a birtokró l, és
becsavaroghattam a kö rnyéket.
115 / 147
- Az apá d nem aggó dott miattad?

- Nem tudta, hogy kijá rok. - Jonah ú jabb adag magot vett a szá já ba. -
Ami az eskü vő t illeti, meggondoltad magad, Katie Mae?
Kathryn tétová zott. Itt volt az alkalom. A férfi hangja olyan szomorú
volt, mintha eleve elutasító vá laszra szá mított volna. Há tha emiatt nem is
vá rna kimerítő magyará zatot. Most mondd meg neki! - ö sztö kélte egy
belső hang. Mondd meg neki, hogy nem mehetsz hozzá .
Ekkor azonban megszó lalt egy má sik, egy lá zadó hang is. Miért ne
mehetne hozzá Jonah-hoz, mi vá ltozott meg olyan hirtelen? Ténylegesen
semmi, csak ő lá tja má sként a dolgokat. Csak az ö nismerete mélyü lt el,
ennyi volt az egész.
Most pedig végképp dö ntenie kellett. Bevallhatja neki, hogy
beleszeretett, de akkor való színű leg a tizenö t szá zalék ellenére is elveszíti
ő t. Ha nem teszi, élhet vele, és szeretheti ö t a halá la napjá ig. Ha
ö sszehá zasodnak, mindketten megkapjá k, amire vá gynak. Tiszta sor.
- Nem - nyilvá nította ki hatá rozottan Kathryn nem gondoltam meg
magam. - Kinyú jtotta a lá bait. - Nem megyü nk be?
- Még kinn maradok egy darabig.
- É rtem. - Kathryn zavarban volt, és sértve érezte magá t. - Ez azt
jelenti... - Egy pillanatra elcsuklott a hangja. - Azt remélted, hogy lefú jom
az eskü vő t?
- Nem - felelte Jonah. - Egyszerű en nem bírom tová bb, Katie Mae.
Á tkozottul sok erő mbe kerü l, hogy ne érjek hozzá d az á gyban. Ameddig
azonban nem vagy biztos magadban...
- Honnan veszed, hogy nem vagyok biztos?
- Mert nincs ö sszhangban egymá ssal, amit teszel, és amit mondasz.
116 / 147
- Vagy ú gy. - Kathryn a férfi felé fordult. - Akkor talá n vá ltoztatnom kell
a viselkedésemen. - Simogatni kezdte Jonah vá llá t, a nyaká t, majd a keze
megpihent a tarkó já n.
- Katie - nyö gö tt fel a férfi. - Jó l meggondoltad?
A lá ny ó vatosan lehú zta magá hoz Jonah fejét, amíg a szá ja má r csak
centiméterekre volt az ö vétő l.
- Egész idő alatt csak gondolkodtam, Jonah. Most eljö tt a cselekvés
ideje.
117 / 147
9. FEJEZET
Ahogy Jonah bő rét simogatta, Kathryn megá llapította, hogy remegnek

az ujjai - nem a félelemtő l, hanem az ö rö mteli vá rakozá stó l. Ú gy érezte,
ö rö kké csak ő rá vá rt.
Talá n má r a talá lkozá suk elő tt is csak rá vá rt, abban a
meggyő ző désben, hogy él valahol egy férfi, akit neki teremtettek. Csak
elfogyott a tü relme, és ezért hatá rozta el, hogy beéri Douglasszel is. Á m a
lelke mélyén tudta, hogy Douglas nem az igazi, hogy talá l majd ná la jobbat.
Mi má ssal magyará zhatta, hogy azonnal elfogadta a legrosszabbat is
vele kapcsolatban? Még esélyt sem adott neki, mint ahogyan Jonah is
megá llapította. Meg sem fordult a fejében, hogy a szobalá nyt érte, és nem
az apjá ért kellene kü ldenie.
Korá bban arró l pró bá lta meggyő zni magá t, azért nem akarta hallani a
mentegető zését és bocsá natkérését, mert ú gysem hitt volna neki.
Való já ban a vő félytő l hallottak mentő ö vként szolgá ltak, mert a lelke
mélyén tudta, nem akar Douglas felesége lenni. Ennek igazá bó l kö ze sem
volt Douglas jelleméhez. Egyszerű en nem érhette be kevesebbel, mint
á lmai hercegével.
Megsimogatta Jonah á llá t. Elég szú ró s volt, ami arra emlékeztette, hogy
á lmai hercege való já ban hú s-vér férfi.
É s mindenestü l az ö vé.
Ahogy megcsó kolta, minden elfojtott vá gya utat tö rt magá nak. Jonah
felnyö gö tt, és ú gy szorította magá hoz, mintha eggyé akart volna vá lni vele.
Egy idő utá n azonban elhú zó dott Kathryntő l, aki má r tiltakozni akart, de
ekkor Jonah felá llt, felhú zta ő t is magá hoz, berú gta az ajtó t, és a lá nyt
bevitte a szobá ba.
118 / 147
- Csak az eskü vő utá n akartá l á temelni a kü szö bö n - jegyezte meg

rekedten Kathryn, aki rá sem ismert a hangjá ra.
A jelek szerint Jonah is levetkő zte minden gá tlá sá t.
- A békebíró elé á llni csak formasá g, Katie Mae.
Kathryn képtelen volt egyetlen vilá gos gondolatot, egyetlen ép
mondatot megformá lni, de nem is volt má r szü kség rá . Boldogan fedezték
fel egymá s testét, élvezettel vá ltak eggyé, egyszerre jutottak fel a szerelmi
gyö nyö rö k csú csá ra, majd ö sszebú jva fekü dtek még soká ig, kimerü lten, de
boldogan.
A nap má r magasan á llt az égen, amikor a férfi má snap reggel
felébredt. Kathryn még aludt. Amikor Jonah kifejtette magá t az ö lelésébő l,
a lá ny mormolt valamit, ami tiltakozá snak hangzott. Jonah mosolyogva
betakarta, azutá n telefoná lni ment.
Be kellett vetnie legelbű vö lő bb modorá t, hogy Brian titká rnő je
kapcsolja a bará tjá t.
- Hol az ö rdö gben bujká lsz még mindig? - kérdezte kétségbeesetten
Brian.
- Csak csü tö rtö k van - emlékeztette Jonah. - Amikor hétfő n este
beszéltü nk, azt mondtad, senki sem hiá nyolt.
- Hétfő és csü tö rtö k kö zö tt rengeteg minden tö rténhet. Azó ta
rengetegen kerestek. É s a tö bbségü k a fejedet venné.
- Mint példá ul?
- Ha nem bá nod, nem sorolná m fel most az ö sszes nevet.
- Hodges?
- Ő is. Meglehető sen tü relmetlen.
- Kibírja. Figyelj rá m, Brian, szeretném, ha megtennél nekem néhá ny
dolgot. - Azutá n felsorolta mindazt, amit felkelés elő tt fejben ö sszeszedett.
119 / 147
Brian való színű leg jegyzetelt, mert az utolsó pont utá n egy darabig
hallgatott.
- Azt mondtad, néhány dolgot? - panaszolta. - É s a csillagokat ne
hozzam le az égrő l?
- Nem bá nná m. De az ezü sttá lcá t mellő zhetjü k.
Brian felnyö gö tt.
- Az ég szerelmére, Jonah, mikor jö ssz má r vissza?
- Ekkora nyomá st gyakorol rá d Hodges? - kérdezte komolyra fordítva a
szó t Jonah.
- Azt hiszed, csak viccelek? Ha ma nem dugod ide a képedet...
- Sajná lom. Holnap meg kell jelennem a bíró sá gon.
- A bíró sá gon? Csak nem gyorshajtá son értek? Nem fizethetnéd ki a
bírsá got, és faképnél hagyná d ő ket?
- Talá n életfogytiglant kapok. - Jonah egy pillanatra elhallgatott. -
Nyugodj meg, Brian, nem mondtam komolyan. Amint mó dom lesz rá ,
megint felveszem a munká t. - Megfordult, hogy kényelmesebben
helyezkedjék el a fü lkében, és észrevette Kathrynt, amint a parkoló n á t
kö zeledett hozzá . - Addig tartsd a frontot! Szá mítok rá d, cimbora.
Azutá n visszaakasztotta a kagyló t, de nem mozdult, hanem Kathrynt
figyelte. A lá ny a hajá t ü gyesen feltű zte, lá ba pedig sokkal szebb volt anná l,
semhogy á llandó an farmerba rejtse. Ká r, hogy a férfiaknak má r nincsenek
olyan jogaik, mint régen, gondolta. Kü lö nben azonnal megtiltaná
Kathrynnek, hogy nadrá got viseljen. Akkor viszont minden férfi
legeltethetné a szemét a lá bá n...
- Brian volt? - kérdezte a lá ny, mire Jonah bó lintott. - Mi a helyzet? Ha
az apá m rá talá lt...
120 / 147
- Jockot nem említette. - Bá r talá n csak azért nem, mert Jonah nem
hagyott rá lehető séget. - A cégnél kezdenek má r nyugtalankodni, amiért
eltű ntem.
- Nem hiszem, hogy bevették a horgá szmesét. - Kathryn
elkomolyodott. - Ó , Jonah, ne aggó dj amiatt, hogy elveszítheted az
á llá sodat! Biztosan el tudlak majd helyezni a Katie Mae-nél.
- Aligha, ha Jock téged is kirú g.
- Akkor kifekszü nk a strandra, és á tgondoljuk, mihez kezdjü nk. Má r
csak egyet kell aludnunk, Jonah.
- Nos, azért van jobb ö tletem is éjszaká ra - vá laszolta a férfi, és
élvezettel nézte, ahogyan Kathryn elpirult.
Kathryn éppen végzett a tö bbi szobá val, és belekezdett a sajá tjuk

takarítá sá ba, amikor megszó lalt a telefon az éjjeliszekrényen. Riadtan
nézett rá , majd a negyedik csengetés utá n arra a kö vetkeztetésre jutott,
hogy valaki mellétá rcsá zhatott. Senki sem talá lhatott rá juk.
Hacsak nem Brian az, futott á t a fején. Ha Jonah elá rulta neki, hol
vannak... De miért tette volna?
Amikor felvette a kagyló t, megkö nnyebbü lve nyugtá zta, hogy Jennie az.
- Kathryn, ide tudna jö nni az irodá ba?
- Csak nincs valami baj, Jennie?
- Dehogy. Jö jjö n, amilyen gyorsan csak tud!
A motel tulajdonosnő je cinkos mosollyal fogadta.
- Sam és Jonah elmentek vá sá rolni. Addig szeretnék mutatni magá nak
valamit.
- Ha egy csapdá ba esett egér vagy vergő dő denevér az, akkor jobb
lenne megvá rni a férfiakat - jegyezte meg rosszat sejtve Kathryn.
Jennie elmosolyodott.
121 / 147
- Egyik sem. Jö jjö n csak velem!

A nappalin és egy hosszú folyosó n á t egy olyan jellegű helyiségbe
vezette a lá nyt, mint a motelszobá k, és amely nyilvá nvaló an az ö vé volt.
Telis-tele volt menyasszonyi ruhá kkal...
Kathryn zavartan pislogott. Nem, a szeme nem csalt. Mindenü tt ruhá k
ló gtak - a szekrényen, a fü ggö nykarnison, még a fésü lkö dő asztal tü krén is.
Má soknak csak az á gyon és a székeken jutott hely. Tö bbségü k fehér vagy
krémszínű volt, egy halvá ny ró zsaszín kivételével, a legkü lö nbö ző bb
anyagokbó l és szabá ssal készü ltek. Legalá bb két tucat volt belő lü k.
- Csak nem eskü vő i ruhakö lcsö nző t akar nyitni? - kérdezte Kathryn
dö bbenten.
- Az volt a benyomá som, hogy szomorú , amiért farmerban kell
eskü dnie - magyará zta kedvesen Jennie. - Elő szö r oda akartam adni
magá nak a ruhá t, amelyben én á lltam az oltá r elé. Azutá n az jutott az
eszembe, talá n nem fog tetszeni magá nak, és csak há lá bó l venné fel. Arra
gondoltam, a tö bbiek is biztosan szívesen segítenének. Az Ash Grove-iak
má r csak ilyenek. Ezért szó ltam a szomszédoknak, mire néhá nyan
elhoztá k a ruhá ikat.
Kathryn szeme kö nnybe lá badt.
- Jaj, Jennie...
- Ez csak egy apró ajá ndék az Ash Grove-i asszonyoktó l. Mit szó l
hozzá juk? Melyiket szeretné első ként felpró bá lni? Kezdjü nk hozzá
azonnal, mert esetleg alakítani kell még a ruhá n.
- Nem fogjá k sajná lni a tulajdonosok? Biztosan nem fogok olló t
ragadni, de való színű leg be kell majd venni belő le.
- Ne aggó djon, a tulajdonosok biztosan nem akarjá k még egyszer
felvenni - nyugtatta meg Jennie.
Kathryn lassan sétá lt a ruhá k kö zö tt.
122 / 147
- Ezt itt - mutatott rá végü l egy fö ldig érő , elefá ntcsontszínű anyagbó l
készü lt, puffos ujjú ruhá ra, amely szű k szoknyá já val és csipkével díszített
felső részével a régi idő k divatjá t idézte.
Jennie segített neki felö ltö zni, és figyelte, ahogyan Kathryn a tü kö r
elő tt forgott, és simogatta csípő jén a selymes tapintá sú anyagot.
- Tö kéletes - suttogta Kathryn. Amikor a tü kö rben talá lkozott a
tekintetü k, észrevette, hogy Jennie is a kö nnyeivel kü szkö dik. - Mi az? Nem
á ll jó l?
- Dehogynem - mondta Jennie. - Ez volt az én ruhá m. - Szomorká sá n
elmosolyodott.
Kathryn á tö lelte az idő s hö lgyet, vigyá zva, nehogy ö sszegyű rje a ruhá t.
- Megbízhatott volna az ítélő képességében. Sajná lom, hogy ennyit
fá radozott miattam.
- Megérte. Ha cipő re is szü ksége van, talá n még megtalá lom valahol.
Némi szerencsével...
Jonah és Sam kö zben visszatért, és folytatta a munká t az épü let

homlokzatá n. Amikor Kathryn a kocsit készü lt visszatolni az irodá ba,
Jonah éppen becsavart egy izzó t egy foglalatba a bejá rat fö lö tt. Amikor
talá lkozott a tekintetü k, a férfi elmosolyodott, és Kathryn szíve kö rü l
rö gtö n melegség tá madt.
Azutá n Jonah lemá szott a létrá ró l, és odalépett a lá nyhoz.
- Hoztam neked valamit - mondta, és odanyú jtott neki egy zacskó t.
- Igazá n kívá ncsivá tettél. Mi lehet benne? Csavarhú zó készlet? Néhá ny
tekercs szigetelő szalag?
- Nézd meg!
Kathryn belesett a zacskó ba, és elragadtatottan sikkantott fel, amikor
egy eldobható fényképező gépet emelt ki belő le, „Boldog szü letésnapot!" -
123 / 147
á llt rajta, és színes léggö mbö k rajza díszítette. Kathryn meghatottan

nézegette.
- Eskü vő re való nem volt?
- Ez volt az utolsó darab. Ha nem akarod elhaszná lni az eskü vő nkö n,
akkor csiná lhatunk vele néhá ny képet a kis pá rtfogoltunkró l.
- Hogyne akarnék képeket magunkró l. Csak meg kell kérnü nk valakit,
hogy fényképezzen. A cica miatt pedig amú gy is beszélni akartam veled,
Jonah.
- Nem hiszem, hogy hallani szeretném, amit mondani akarsz.
- Nem hagyhatjuk itt magá ra. Ash Grove-ban nincs á llatmenhely.
- Tehá t haza akarod vinni?
- Tudom, hogy nem lesz egyszerű - folytatta sietve Kathryn. - A hosszú
ú t... feltéve, ha kocsival megyü nk. Mit gondolsz, bérelhetnénk egy autó t?
- Itt nem. Pillanatnyilag az já r a fejemben, Hamupipő ke hintó já t kell
kö lcsö nvennü nk. Katie, el sem tudod képzelni, milyen nehezen tű ri egy
á llat a hosszú utazá st. Jennie biztosan befogadja.
- Jennie-nek van elég dolga. Nem fog tudni még egy macská ró l is
gondoskodni.
- Lehet, hogy nem is akar majd velü nk jö nni. Nekem sem sikerü l
mindig megfogni. Azonkívü l nem szokott hozzá a há zi macska élethez.
A lá ny tudta, hogy Jonah-nak igaza van. Ennek ellenére remegni
kezdett a szá ja széle.
- Jó l van, majd kitalá lok valamit - visszakozott a férfi.
Kathryn a nyaká ba ugrott.
- Tudtam, hogy szá míthatok rá d.
- Azt mondtam, megpró bá lok kitalá lni valamit - csillapította Jonah a
lá ny lelkesedését. - Csakhogy a kis éhenkó rá sznak is meglehet a maga
elképzelése a dolgokró l, nem is beszélve az éles karmairó l. - Gyorsan
124 / 147
félrerá ntotta Kathrynt, a kocsit pedig odébb tolta, mert hírtelen egy autó
fordult be a parkoló ba.
A vezető egyszerre két helyet foglalt el, és kiszá llt. Feltű nő en
vá lasztékosan ö ltö zö tt, fiatal nő volt. Bő rtá ská já n egy ismert chicagó i
divatü zlet emblémá ja fityegett.
Kathryn lassan rá ismert. Ez a nő vezette a Cadillacet, amely beléjü k
hajtott. Odament hozzá , és kezet nyú jtott neki.
- Nagyon kedves magá tó l, hogy meglá togatott minket. Bizonyá ra az
érdekli, hogy vagyunk. Remélem, magá t sem viselte meg a baleset.
A nő elő szö r a takarító szeres kocsira, azutá n a bő férfiingre nézett,
amelyet Kathryn Samtő l kö lcsö nzö tt, és figyelmen kívü l hagyta az
odanyú jtott kezet.
- Nem maguk miatt jö ttem. Csak Jennie-nek hoztam valamit. Nem
tudom, honnan képzelte, hogy majd bocsá natot kérek maguktó l.
- Ne is tegye, mert még véletlenü l elismerné vele, hogy maga a felelő s a
balesetért - jegyezte meg halkan Kathryn. - Az ü gyvédje bü szke lehet
magá ra.
A nő ú gy tett, mintha meg sem hallotta volna ezeket a szavakat.
- Milyen ká r, hogy most takarítania kell a szá llá sa fejében! Bá r biztosan
van má r benne gyakorlata. Ha meggondoljuk, micsoda roncsbó l
keveredett elő , nyilvá n nem ez az első alkalom az életében, hogy ilyet kell
csiná lnia. Hol van Jennie? Kívá ncsi vagyok, mi szü ksége lehet magas sarkú
broká t kö rö mcipő re, amikor má r alig á ll a lá bá n. Mindenesetre itt van -
ló bá lta meg a nő a méretes tá ská já t.
- Remélem, nem a magá é - mondta halkan Kathryn. Inká bb mezítlá b
megy az eskü vő jére, semhogy ettő l a nő tő l elfogadjon valamit.
- Nem, az anyá mé. Rengeteg cipő je van. Maga olyan ismerő snek tű nik...
Tudom má r! Egy ú jsá gban lá ttam a képét. Vagy egy magazinban?
125 / 147
Kathryn megdermedt a rémü lettő l. Egy ideje má r sikerü lt

megfeledkeznie a szö késérő l szó ló cikkrő l. Az eskü vő jérő l elmenekü lő
menyasszony tö rténete utá n azonban két kézzel kapott a sajtó , és Ash
Grove sincs elvá gva a vilá g tö bbi részétő l. Ez a nő pedig szemlá tomá st falja
az efféle tö rténeteket.
Ekkor Kathryn rá dö bbent, hogy a nő egyá ltalá n nem is ő t, hanem
Jonah-t nézi, és az arcá n egészen má s kifejezés jelent meg. Ettő l
megkö nnyebbü lt, de kö zben elfogta az undor. A nő mindjá rt azzal fog
elő á llni, hogy Jonah a megszó lalá sig hasonlít a má sodik férjéhez, utá na
pedig szerényen bevallja, egyszer volt má r férjnél... mostaná ig.
- Gyakran mondjá k - vá laszolta kö nnyedén a férfi. - Nem mintha
hasonlítanék valamelyik hírességre, inká bb ő k hasonlítanak rá m.
A nő elnevette magá t.
- Szeretem az olyan férfiakat, akik tisztá ban vannak az értékeikkel.
- Talá n mert magá nak is bő ven jutott ö nbizalombó l? - kérdezte
mézédes hangon Kathryn. - Ha kívá nja, beviszem a cipő t Jennie-nek,
amú gy is az irodá ba tartottam.
A nő á tadta neki egy zacskó ban a cipő t, és egy pillantá sra sem méltatta
tová bb. Minden figyelmét Jonah-nak szentelte.
Kathryn megkö nnyebbü lten só hajtott, amikor beért az irodá ba. Miutá n
betolta a kocsit a tá roló fü lkébe, a zacskó val á tment a nappaliba.
- Megérkezett a cipő , amelyet a hö lgy rendelt - jelentette. - De tekintve
a tulajdonosá t, nem á rt elő szö r ellenő rizni, nincsenek-e benne mérgezett
tű k elrejtve.
Jonah megá llt mö gö tte a kü szö bö n.
- É s én még azt hittem, csak a kis védencü nk képes kiereszteni a
karmait - jegyezte meg elismeréssel.
Kathryn elpirult.
126 / 147
- Bocsá ss meg! Á ltalá ban fegyelmezem magam, de az a nő az agyamra

ment a szö vegével. Még hogy ismerő snek talá l! Csodá lom, hogy nem hívott
meg rö gtö n magá hoz.
- Ó , dehogynem tette - vallotta be halkan a férfi. - De kö zö ltem vele,
hogy szü kséged van rá m. Mire kedvesen felajá nlotta, hogy alkalmazna
szobalá nynak.
Kathryn elfintorodott.
- Ezt vegyem ú gy, hogy fontoló ra veszed? - vigyorgott Jonah. - Azt
mondtam neki, majd jelentkezü nk.
A lá ny hozzá vá gta a cipő ket, á m Jonah elkapta és visszadobta azokat.
- Amikor a gyerekek dobá ló zni kezdenek a kezü k ü gyébe eső
dolgokkal, azt jelenti, hogy má r fá radtak - jelentette ki nyugodtan Jennie. -
Ú gyhogy tü nés innen, pihenjék ki magukat! - Vidá man rá juk mosolygott,
majd elő vette a kézimunká s lá diká já t.
Amikor Kathryn péntek reggel felnyitotta a szemét, csodaszép idő re

ébredt. Nehéz volt elképzelnie, hogy egy héttel ezelő tt éppígy az eskü vő je
napjá ra ébredt, anná l is inká bb, mert az élete azó ta ú j fordulatot vett. Csak
az ő személye volt á llandó , de benső leg ő is megvá ltozott. Ú gy érezte, az a
nő , aki egy ó rá n á t ü lt a tü kö r elő tt, és tü relmetlenü l vá rta, hogy Antoine
befejezze a mű vét, tulajdonképpen szintén valaki má s volt.
Ezen a reggelen csak amiatt izgult, hogy Jonah-val késve érnek a
bíró sá gra. A férfi szemmel lá tható an nem sietett, mikö zben ő ú gy érezte,
behozhatatlan késésben van.
- Gyorsabban elkészü lnénk, ha együ tt zuhanyozná nk - javasolta Jonah,
mialatt a lá ny a csappal bajló dott.
- Csak ha egyikü nk sem vetkő zik le elő tte - vá laszolta szemlesü tve
Kathryn.
127 / 147
- Katie Mae, micsoda piszkos fantá ziá d van! É n csak azt akartam...
Kathryn becsapta az orra elő tt a zuhanyozó fü lke ajtajá t.
Jonah utá na á llt be a vízsugá r alá , ezalatt Kathryn megszá rította a
hajá t, elő kereste a szépítő szereit, és egy cédulá t hagyott a férfinak:
Találkozunk az irodában. Jennie megcsinálja a hajamat. É s fel is ö ltö ztet,
tette hozzá magá ban.
Jennie má r vá rta a ruhá val, és még azt a kis kalapot is megtalá lta,
amelyet annak idején viselt. Eltartott egy ideig, amíg sikerü lt megfelelő en
beá llítani, de megérte a fá radsá g, mint Kathryn utó lag megá llapította,
amikor a tü kö rbe nézett.
Jonah is hasonló véleményen lehetett. Amikor megpillantotta Kathrynt,
olyan csodá lattal nézett rá , hogy arckifejezésénél ő szintébb bó kot el sem
lehetett képzelni.
- Ne bá mulja má r annyit, inká bb jö jjö n! - nó gatta a férfit Sam. - Nem
szeretném tú llépni a megengedett sebességet a bíró sá gra menet.
- Hadd vezessen Jonah! - javasolta Jennie.
- Ahelyett hogy az ú tra figyelne, folyton Kathrynt fogja csodá lni, amit
mellesleg nem vehetek tő le rossz néven. Ú gy, és most má r indulá s!
Kiderü lt azonban, hogy Sam kocsijá val nem tudnak kiá llni. Tö bb já rmű ,
beleértve egy tű zoltó - és egy rendő rautó t, akadá lyozta a kihajtá st. A
kö zépiskola zenekara pihenő ben vá rakozott kinn, néhá ny lá ny ló há ton,
zá szló val a kezében még egy utolsó pró bá t tartott. Kö zépen pedig egy
szü rke ló hú zta, vö rö s ká rpitos, nyitott hintó á llt.
- Azt hittem, a Hamupipő ke hintó já t csak viccnek szá ntad - jegyezte
meg Kathryn.
- Nekem ehhez semmi kö zö m - rá zta a fejét Jonah.
Benson polgá rmester, szó cső vel a kezében, sugá rzó mosollyal jö tt
eléjü k.
128 / 147
- Mit szó lnak hozzá ? Az én ö tletem volt.

- Ebben egy percig sem kételkedtü nk - biztosította udvariasan Jonah.
- Egyú ttal pedig gyakorolhatunk a kö zeli ü nnepre - vallotta be a
polgá rmester, és a szá já hoz emelte a szó csö vet. - Mindenki a helyére, és
indulá s! - Megvá rta, amíg egy fodros ruhá s kislá ny á tnyú jtott egy
virá gcsokrot Kathrynnek, majd felsegítette a lá nyt a hintó ba. - Azt azért ne
higgye, hogy az emberek végig sorfalat á llnak.
- Má r ez is tö bb, mint amit vá rtam - felelte a lá ny.
Benson Jennie-nek is segített beszá llni.
- A tö bbség ugyanis a bíró sá gon vá rja magukat. Nem vá llaltá k a
kocká zatot, hogy valahol elakadnak a forgalomban, és lemaradnak az
eskü vő rő l.
Kathryn nevetett, és csak addigra sikerü lt visszanyernie a
komolysá gá t, mire megérkeztek a bíró sá g épü lete elé. Nagy levegő t vett,
és még Jonah pillantá sá t is kerü lte, amikor az leemelte a hintó ró l, nehogy
megint kuncogni kezdjen.
Aznap a bíró sá got nem a por és a régi kö nyvek á porodott szaga, hanem
finom sonka-, paradicsommá rtá s- és fahéjillat lengte be. Kathryn most
dö bbent rá , hogy nem is reggelizett.
- Van itt ká vézó ? - kérdezte.
Jennie megrá zta a fejét.
- Nem, a katolikus nő egylet tagjai fogadá st készítettek elő a
tiszteletü kre. É s mivel má ra nem tű ztek ki tá rgyalá st, az ü léstermet
rendezték be erre a célra.
- Maga tudott ró la?
Jennie elmosolyodott.
- Mindenrő l azért én sem tudtam.
129 / 147
Az ü gyintéző , akinek benyú jtottá k a há zassá gi kérelmü ket, olyan

gyorsan szaladt eléjü k a lépcső n, mintha há rmasá val vette volna a fokokat.
Holtsá padt volt, és Kathryn szíve elszorult egy pillanatra.
- A békebíró épp az imént telefoná lt - kö zö lte. - Egy sü rgő s vá demelés
feltartó ztatta a szomszédos megyében, ú gyhogy késni fog.
- É n meg még attó l tartottam, mi fogunk elkésni. - Kathryn lemondó an
emelte fel a kezét. - Ez a mi formá nk. Eddig minden félresikerü lt, miért
menne most minden simá n? - Amikor megfordult, tekintete a
polgá rmesterre esett. - Mr. Benson, nem tudná esetleg maga...?
Az sajná lkozva ingatta a fejét.
- Sajná lom, de polgá rmester nem eskethet.
- Akkor megtarthatná nk elő bb a fogadá st - javasolta Jonah.
- Remek ö tlet! - helyeselt ö rvendezve a polgá rmester. - Akkor zenét és
pezsgő t!
Arró l vették észre a békebíró érkeztét, hogy a teremben hirtelen

csö kkent a zajszint. Azutá n valamennyi vendég, pezsgő spohá rral a
kezében, csendben elhú zó dott a fiatal pá r kö zelébő l.
- Ü dvö zlö m magukat - lépett hozzá juk egy kö pcö s férfi, aki fekete
talá rjá ban ú gy festett, mint egy á gyú golyó , amelyre karokat akasztottak.
Tekintete végigsiklott a tö megen, azutá n megá llapodott a pá ron. - Térjü nk
rá akkor a napirendre! Azutá n pedig tö ltene nekem is ebbő l a... sző lő lébő l,
amelyet má r valamennyien isznak, Larry?
- Szívesen, bíró ú r.
Jonah elő bb az ó rá já ra nézett, azutá n az ablakon á t ki az utcá ra, ahol
még mindig csak azok a já rmű vek á lltak, amelyek részt vettek a pará dén.
Kézen fogta Kathrynt, és kö vette a békebíró t a tö megen á t a terem má sik
végébe.
130 / 147
Kö zben azon tö prengett, vajon mi tart ilyen soká ig.
Jonah kézszorítá sa bá torsá got ö ntö tt a lá nyba. Most, hogy mindjá rt

eljö n a nagy pillanat, Kathrynnek be kellett vallania, hogy borzasztó an
ideges. Talá n apjá nak mégis igaza volt, a menyasszonyok mindig ennyire
izgulnak a szertartá s elő tt. Mert ha való ban kétségei lettek volna, most
nem á llt volna ott. Az utó bbi hét eseményei a legedzettebb menyasszony
idegeit is megtépá ztá k volna.
- Kérem, á lljanak kö rénk valamennyien - szó lalt meg hangosan a
békebíró .
Elő szö r a kinti zajt alig lehetett hallani, mivel odabenn is nagy volt a
mozgoló dá s. Amint azonban mindenki megtalá lta a helyét, siető s léptek
zaja ü tö tte meg Kathryn fü lét.
- Mi az? - kérdezte rémü lten.
Jennie, aki mellett á llt, az ajtó felé nézett.
- Azt hiszem, az édesapja lesz, kedvesem - mondta nyugodtan.
Kathryn nyelt egyet.
- Ki... Honnan veszi?
- Ó , itt szinte mindenki tudta - felelte Benson polgá rmester.
- De senki sem á rulta be magá t - kö zö lte Jennie. - Borzasztó an
romantikusnak talá ljuk az egész tö rténetü ket.
- Vajon hogy talá lt rá nk? - kérdezte a lá ny halkan Jonah-tó l.
A férfi még mindig fogta a kezét, és barna szemével nyugodtan nézett
rá , de hallgatott.
A kö vetkező pillanatban feltá rult a terem ajtaja, és Jock Campbell lépett
be, természetesen népes kísérettel, mint mindig. Kathryn ijedten vette
ő ket szá mba, de szerencsére Douglast nem talá lta kö zö ttü k.
Jock megkö szö rü lte a torká t.
131 / 147
- Ú gy lá tom, még éppen idejében érkeztem, mielő tt meggondolod

magad, Kathryn. Sajná lom, hogy csak most értem ide, Jonah, de egy szó val
sem mondta, milyen nehéz idekeveredni a repü lő tértő l. Tudja egyá ltalá n,
fiam, há ny mérfö ld ide?
132 / 147
10. FEJEZET
Kathrynt abban a pillanatban az sem rá zta volna meg jobban, ha rá juk

dő l a bíró sá g épü lete. É rtetlenü l meredt Jonah-ra.
- Te avattad be az apá mat?
- Igen. Csakhogy a dolgok utó bb kikerü ltek az ellenő rzésem aló l. Ezt
példá ul nem így képzeltem.
- Sejtem! - mondta élesen a lá ny. - Fogalmad sem volt a pará déró l, sem
arró l, hogy a békebíró késni fog. Akkor tulajdonképpen mit terveztél te,
Jonah? Azt, hogy Jock egy hajszá llal maradjon le az eskü vő nkrő l, és
diadalmasan fogadhasd itt? A kertész fia feleségü l vette a lá nyá t, ő pedig
má r semmit sem tehet ellene?
Jonah ú gy nézett rá , mintha arcul csapta volna.
Kathryn gyomra is gö rcsbe szorult. Alig ejtette ki a szavakat, érezte,
hogy ez ö vö n aluli ü tés volt. Kétségbeesésében azonban képtelen volt
visszafogni magá t.
- Utó lag elmondani neki nem okozott volna akkora élvezetet.
Jonah egy szó t sem szó lt, nem is nézett a lá nyra.
Kathrynt az bá ntotta leginká bb, hogy Jonah meg sem pró bá lt
védekezni, mintha teljesen mindegy lett volna neki, mit gondol ró la.
- Végig hazudtá l nekem, Jonah. Amikor á llító lag azt a bizonyos Briant
hívtad, apá mmal tá rgyaltá l, nem igaz? A fő nö keid má r aggó dnak miattad!
Ezt a mesét!
- Nem volt mese - vetette ellene higgadtan Jonah. - Brian való ban
létezik, és tényleg a munkatá rsam. Egyébként itt is van.
133 / 147
Egy fiatalemberre mutatott, aki Jock kö zelében á llt, de nem vegyü lt el

annak kíséretében. Az ö ltö nyt és nyakkendő t viselő alkalmazottakkal
ellentétben rajta khakiszínű nadrá g és farmering volt.
Kathrynben felébredt a gyanú .
- Ha ő a munkatá rsad, mit keres az apá m tá rsasá gá ban?
- Mivel én nem kértem, hogy jö jjö n ide, fogalmam sincs - jelentette ki a
férfi.
- Talá n jutalmat remél attó l, hogy Jockot folyamatosan tá jékoztatta.
- Briannek semmi kö ze az egészhez. É n hívtam fel Jockot.
Kathrynt megdö bbentette, hogy a férfi Briant védi, magá t azonban
nem. Zú gott a feje. Ha Jonah csak az apjá n akart diadalmaskodni, miért
nem vá rta ki az eskü vő vé gét? Vagy éppen a mézeshetekét? Má r elő re
kiélvezhette volna a győ zelmét. Ő pedig egy szenvedélyes hét utá n
bizonyá ra egy rossz szó t sem akart volna hallani a férjé rő l. Vajon miért
vá llalta Jonah a kocká zatot, hogy az apja a tervezettnél korá bban á llít be,
és megakadá lyozza az egészet? É ppen azt akarta volna, hogy Jock
kö zbelépjen? Ennek nem volt semmi értelme. Senki - ő , Kathryn pedig a
legkevésbé - sem kényszerítette arra, hogy...
Kö zben Jock utat tö rt magá nak a tö megen á t a fiatalokhoz. Kathryn
gépiesen odatartotta neki az arcá t, de nem mosolygott rá , és nem is
kö szö ntö tte.
- Szervusz, drá gá m. Ú gy lá tom, még mindig a nemkívá natos személyek
listá já n tartasz szá mon. Talá n valamit javít a megítélésemen, hogy
Douglast kitiltottam a há zunkbó l, és két fegyveres ő r vezette ki tegnap a
Katie Mae Konyhájának kö zpontjá bó l.
- Tehá t még sikkasztott is - á llapította meg színtelen hangon Kathryn.
134 / 147
- A jelek szerint éppen akkor akart hozzá kezdeni. Elő szö r téged akart
bebiztosítani magá nak. Bocsá natot kell kérnem tő led, drá gá m, és
kö szö netet mondanom, amiért idejében figyelmeztettél.
- Elfogadom a bocsá natkérést.
- Miutá n az á llá spontodat a tudtomra adtad, és a gyanú d is
beigazoló dott, felhagyhatná l végre ezzel a kalandregénybe illő
színjá tékkal.
„Kalandregénybe illő " - ezt való ban el lehetett mondani az utó bbi hét
eseményeirő l. Kathryn épp most is ú gy érezte magá t, mint aki a sínekre
kö tö zve fekszik, a vonat má r kö zeledik, és sehol egy hő s a lá thatá ron. Azt
azonban furcsá llta, hogy apja éppen ezt a jelző t haszná lta. Vajon mennyit
tudhatott, és honnan?
Azonnal megkapta a vá laszt.
- Mindenesetre kö szö nö m, hogy vigyá zott rá , és megakadá lyozta, hogy
ostobasá got kö vessen el - fordult most Jock Jonah-hoz. - Ká r, hogy nem ért
el má r hétfő este, de csakis magá n mú lt. - Halkan felnevetett. - Maga miatt
repü ltem Wisconsinbó l Nevadá ba. Ü gyes fogá s volt a benzinkú tná l ezt ú gy
megemlíteni, hogy valaki feltétlenü l meghallja. É ppen a gépen ü ltem, ezért
nem értek el. Amikor a kö zpontban rá jö ttek, mennyire fontos a hívá sa,
rá m csipogtak, de maga akkor má r letette.
Hétfő n este, gondolta Kathryn. Jonah akkor hívta fel az apjá t, miutá n ő
azt javasolta neki, maradjanak Ash Grove-ban. Amikor pedig nem érte el
Jockot személyesen, neki nem szó lt egy szó t sem, hanem já tszotta tová bb a
szerepét, és ú gy tett, mintha tová bbra is feleségü l akarná venni ő t. Milyen
jó l csiná lta, gondolta keserű en a lá ny.
- Ebben az esetben csak az lep meg, apa, miért vá rtá l mostaná ig.
135 / 147
- Azt, hogy hol bujká ltok, csak sokkal késő bb tudtam meg. - Jock egy
biccentéssel kö szö nte meg a pezsgő t a polgá rmesternek. - Jonah csak az
utá n akarta ezt elá rulni nekem, miutá n kideríti, milyen lelkiá llapotban
vagyok, és nem fogom-e rá szabadítani a rendő rséget. Mivel pedig én nem
tudtam visszahívni ő t, abban á llapodtunk meg, hogy e-maileket kü ld majd
a kedvenc kisjá tékszeremre. így aztá n eltartott egy darabig, amíg sikerü lt
ö sszeraknom a kirakó s já ték darabjait. Amint megtudtam, hogy jó l vagy,
má r csak az izgatott, hogy idejében ideérjek az eskü vő tö kre.
- Te még azt hiszed, hogy lesz eskü vő ? - kérdezte hangosan Kathryn,
mire a tö meg felmorajlott.
- Kathryn... - kezdte az apja bizonytalanul. - Drá gá m, ne csiná ld má r
megint! Lassan a szoká soddá vá lik.
- Hiszen te mondtad, hogy legyen má r vége a színjá téknak.
- Komolyan is gondoltam. Azért jö ttem ide, hogy megbizonyosodjam
arró l, nem mégy bele olyasmibe, amit késő bb megbá nhatsz. Nem akartam,
hogy azért menj férjhez, mert dü hö s vagy rá m - folytatta Jock. - Nem tú l jó
alap egy há zassá ghoz. Amikor azonban beléptem a terembe, és meglá ttam,
hogyan fogjá tok egymá s kezét...
Kathryn csak most dö bbent rá , hogy Jonah még mindig a kezét szorítja,
ezért gyorsan elhú zta.
- Nem is vá laszthattá l volna jobban - tette még hozzá az apja.
- Ó , való ban? - kiá ltott fel gú nyosan a lá ny, és Jonah-ra nézett. -
Sajná lom, de ezek utá n le kell mondanod a tizenö t szá zalékró l. Azért fel a
fejjel! Egy ilyen dö rzsö lt alak elő tt, mint te, minden ajtó nyitva á ll. - Vetett
egy pillantá st az apjá ra, hogy lá ssa, ez az informá ció vá ltoztat-e a Jonah-
hoz való viszonyá n.
Jock majdnem félrenyelte a pezsgő t.
- Mire kellene neki a tizenö t szá zalékod?
136 / 147
Kathryn értetlenü l nézett rá .

- Hiszen tö bb a pénze, mint nekü nk kettő nknek együ ttvéve, drá gá m. -
Jock a zsebébe nyú lt, és elő hú zott egy kis készü léket, amely egy
mobiltelefonnal keresztezett tá virá nyító nak lá tszott. - Semmi kö zö m
ugyan hozzá , Jonah, de ú gy szá molom, ezzel a kis já tékszerrel pá r szá z
millió t má r megkeresett, ugye?
- Nem én személyesen - felelt halkan Jonah.
- Persze, de a cég is a magá é. Nem lenne rossz a vá ltozatossá g kedvéért
egy elektronikai cég a csalá dban, Kathryn. Képzeld csak el...
A lá ny felidézte magá ban az internetká véhá zban tö rténteket. Ezek
szerint Jonah nem csak az efféle ravasz fogá sok szintjén ért az
elektroniká hoz?
A békebíró halkan kö hécselni kezdett a há tuk mö gö tt. Kathryn
ö sszerezzent. Má r egészen megfeledkezett ró la.
- Ú gy gondolom, ebbő l most elég. Bizonyá ra kettesben akarnak
maradni egy idő re. Kérem, jö jjenek velem az irodá mba! - Jock is elindult
utá nuk, de a békebíró szigorú pillantá st vetett rá . - Csak az ifjú pá r.
Ha valaki Kathrynt vá lasztá s elé á llította volna, a békebíró utá n megy,
vagy egyenként kitépkedik minden hajszá lá t, való színű leg az ú j frizura
mellett dö nt. Á m a kü szö bö ná lló vitá ná l még rosszabbat is el tudott
képzelni: bevallani az Ash Grove-iaknak, akik olyan kedvesek voltak
hozzá juk, hogy elképesztő en ostoba volt, és nem lesz eskü vő .
A kis irodá ban éppen csak egy író asztalnak és néhá ny széknek jutott
hely. A bíró hatá rozottan bezá rta maguk mö gö tt az ajtó t, és ezzel
kirekesztette a helyiségbő l a kinti zajt.
- Féló rá t kapnak - kö zö lte. Javaslom, hogy a lelki békéjü k kedvéért
haszná ljá k ki ezt az idő t, és pró bá ljanak valahogyan egyezségre jutni.
Amint lá tjá k, két ajtó nyílik ebbő l a helyiségbő l. Az egyik mö gö tt a
137 / 147
vendégsereg vá rja magukat. A má sik a magá nirodá m mellett a há tsó

lépcső hö z és egy oldalsó kijá rathoz vezet. Ha egyikü k vagy mindketten ez
utó bbit vá lasztjá k az eskü vő helyett, csak kopogjanak az irodá m ajtajá n, és
én kö zlö m a dö ntésü ket a tá rgyaló teremben vá rakozó kkal.
Azutá n magá ra hagyta a két fiatalt.
- Nem rossz kilá tá s jegyezte meg Kathryn bü szkén, hogy a hangja alig
remegett. - Má rmint hogy leléphetü nk a há tsó kijá raton. Ahhoz viszont,
hogy elmenekü ljü nk, lopnunk kellene egy kocsit... kettő t. - Jonah-hoz
fordult, aki karba tett kézzel á llt ott. - Csak meg kellett volna mondanod,
hogy nem akarsz elvenni.
- Mindent félreértesz, Katie Mae.
- Kérlek, ne hívj így tö bbet!
- Azt mondtad, ú gy hívhatlak, ahogy tetszik.
- Igen, te pedig azt, hogy ezentú l mindenen megosztozunk.
Megmondhattad volna, Jonah. Nem lett volna szü kség ekkora cirkuszra, ha
ki akartá l szá llni az egészbő l.
- Nem azért hívtam fel apá dat, mert ki akartam szá llni.
- Ó , való ban feleségü l akartá l venni? - kérdezte gú nyosan Kathryn. -
Ezt most meggyő ző en bizonyítottad!
- Te nem voltá l hajlandó beszélni az apá ddal, még arra sem adtá l neki
alkalmat, hogy bocsá natot kérjen tő led, amiért nem hitt neked. Azt sem
tudta, nem esett-e bajod. Ezért hívtam fel.
Kathryn a fejét rá zta.
- Egy szavadat sem hiszem. Bolondot csiná ltá l belő lem mostaná ig. Ú gy
tettél, mintha engem tá mogatná l, kö zben pedig mindent besú gtá l
apá mnak.
- Megértem, hogy haragszol rá m, Kathryn.
138 / 147
Attó l, hogy Jonah most így szó lította, a lá nyt kirá zta a hideg. Mennyire
fog neki hiá nyozni az a kedves bará t, aki annyit ugratta Katie Mae-t... Ha
egyá ltalá n létezett, és nem csak az ő képzeletében élt.
- Neked aztá n kö télbő l vannak az idegeid vá gta oda a lá ny. - Ú gy tettél,
mintha futó szalag mellett dolgozná l, kö zben...
- Ezt csak te feltételezted ró lam. É n nem á llítottam soha.
Kathryn felidézte magá ban a beszélgetéseiket, és igazat kellett adnia
neki. Á m az, hogy a férfi annak idején nem javította ki a tévedését,
legalá bb annyit nyomott a latban.
- Kö zö lnö d kellett volna velem, hogy tiéd az a nyomorult cég - tombolt
tová bb Kathryn. - Nem csoda, hogy nem akartá l há zassá gi szerző dést
kö tni, hiszen akkor fel kellett volna tá rnod elő ttem a vagyoni helyzetedet.
Vagy azt hitted, én mindent tudok, és a pénzedre utazom? - Megrá zta a
fejét, mert az egész kezdett tú lsá gosan zavarossá vá lni.
- Igen, beszélnem kellett volna a munká mró l. De amikor annyira
megszá llottja voltá l az elképzelésnek, hogy csakis egy
hozomá nyvadá szhoz mégy feleségü l...
- Elhatá roztad, hogy annak adod ki magad? Milyen kedves!
- Féltem, mit fogsz tenni, ha megtudod, ki vagyok való já ban. Annyira
magadon kívü l voltá l Douglas és az apá d miatt, hogy sejtelmem sem volt,
mi lesz a kö vetkező lépésed. Megijesztett az érvelésed, hogy miért akarsz
egy hozomá nyvadá szt férjedü l. A legrosszabb az volt, hogy lá tszott rajtad,
megingathatatlanul meg vagy győ ző dve az igazadró l. Ezért ú gy véltem,
azzal á rtok a legkevesebbet, ha eljá tszom a szerepet, amelyet rá m
osztottá l. Így volt idő d lehiggadni, és mindent nyugodtan végiggondolni,
mielő tt olyat tettél volna, amit késő bb való ban megbá nhatná l.
- Tehá t elhatá roztad, hogy megvédesz ö nmagamtó l.
139 / 147
- Pontosan. Megkérdeztelek, mit akarsz most tenni, mire azt

vá laszoltad, keresel valakit, akinek jobban tetszik a javaslatod.
- Nem gondoltam komolyan, Jonah.
- Engem is csak pá r ó rá ja ismertél - emlékeztette a férfi.
- Az má s volt.
- Mennyiben? Mert én a kertészetek fia vagyok, és ezért biztosra
vehetted, hogy nem haszná llak ki?
- Nem! - kiá ltott fel elkínzottan a lá ny. Képtelen volt megmagyará zni
neki, mi tö rtént való já ban. Azt, hogy megtalá lta benne a férfit, akire egész
életében vá rt, de ezt még magá nak sem merte bevallani. É s hogy azzal az
ő rü lt ajá nlattal is azért á llt elő , mert má r akkor szerelmes volt belé.
- Nem hagyhattalak magadra - érvelt Jonah. - Abban az á llapotban
bá rmire képes lettél volna.
Nem, bá rmire azért nem, gondolta Kathryn. Ha téged nem kaptalak
volna meg, má s nem kellett volna.
- É s ezért hívtad fel az apá mat - vonta le a kö vetkeztetést keserű en. -
De ő t nem érted el, ezért hú zni kezdted az idő t. Mindent beleadtá l, nem
igaz? Kérvényeztü k a há zassá gi engedélyt, még az eskü vő napjá t is
kitű ztü k...
Egy ideig hallgattak, azutá n Jonah szó lalt meg:
- Sajná lom, ha megbá ntad.
Kathryn képtelen volt vá laszolni. Bá r tudta, hogy a vele tö ltö tt idő t
sohasem fogja elfelejteni. Az emlékhez ugyan sok fá jdalom tapad, mégis
egy életen á t ő rizni fogja.
- Ő szintén sajná lom. - Jonah indulni készü lt. - Kü ldjem ide az
édesapá dat, vagy szeretnél még egyedü l maradni?
Jonah elmegy. De mit bá nja ő ?
140 / 147
- Ezek szerint nem lopó zol ki a há tsó ajtó n? - kérdezte lá tszó lag
nyugodtan.
- Nem szoktam gyá vá n elosonni. Valakinek oda kell á llnia az emberek
elé, és bocsá natot kell kérnie tő lü k. É s nem te vagy a felelő s.
- Dehogynem. Az ö tlet az enyém volt.
- Ne vitatkozzunk ezen, Kathryn! Magamra vá llalom a felelő sséget. Te
így is eleget fogsz még szenvedni.
A keze má r a kilincsen volt, amikor Kathryn halkan megszó lalt:
- Szó val ezért volt minden?
Jonah megá llt.
- Nem értem, mire gondolsz.
- Sajná lsz engem, ezért nem akarod, hogy én á lljak oda ezek elé az
elbű vö lő emberek elé, akiket megbá ntottunk. De ez még nem minden.
Mindig is szá nalmat éreztél irá ntam, ugye? Ezért engedted, hogy
megsimogassam a macská dat. A te szemedben mindig a szegény kis Katie
voltam, akinek nincsenek bará tai, aki nem tud vigyá zni magá ra, és képes
tö nkretenni magá t azzal, hogy odaveti magá t az első jö ttmentnek. Ezért
segítettél nekem kijutni a birtokró l. É s ezért fogadtad el a javaslatomat. -
Egyre hangosabban folytatta: - É s ezért fekü dtél le velem, ugye? Szá nalom-
bó l!
Jonah morgott valamit, azutá n megfordult, és a lá ny felé indult. Szeme
dü hö sen villogott. Kathryn még soha nem lá tta ilyennek, és elszorult a
torka.
- Felejtsü k el, amit mondtam, rendben? - mondta remegő hangon.
Jonah megá llt elő tte.
- Való ban azt hiszed, hogy szá nalombó l szeretkeztem veled?
Mivel nem tagadhatta, Kathryn bó lintott.
141 / 147
Erre a férfi két tenyerébe fogta az arcá t, és a hü velykujjá val lassan és

érzékien simogatni kezdte az ajká t.
- Igen - folytatta a férfi halkan. - Elő szö r való ban megsajná ltalak, mert
annyira elkeseredett voltá l. Amikor pedig beavattá l a tervedbe,
egyszerű en hihetetlennek tartottam, és féltem, há tha való ra is vá ltod. De
azutá n... azutá n má r ezt éreztem. - Mielő tt Kathryn észbe kapott volna,
Jonah magá hoz ö lelte, és olyan szenvedélyesen megcsó kolta, hogy
megroggyant a térde, és alig tudott megá llni a lá bá n. A kalapja ú tban volt,
ezért Jonah levette ró la, hogy ujjait a hajá ba fú rhassa, és még szorosabban
hú zhassa magá hoz.
Kathryn vá gyakozva felnyö gö tt, de Jonah ezt tiltakozá snak
értelmezhette, mert azonnal elengedte. A lá ny levegő utá n kapkodott, és
meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében.
- Bocsá ss meg, igazá n nem akartam - mentegető zö tt Jonah.
- Semmi baj. Nem akarlak tová bb tartó ztatni, Jonah.
- Tehá t nem tudtalak meggyő zni?
- Nem egészen. Vagy legalá bbis nincs jelentő sége. Annyit fogtam fel az
egészbő l, hogy egész héten á tkoztad magad, amiért éppen aznap kellett
meglá togatnod az apá dat.
- Elég sok mindent elá tkoztam ezen a héten - ismerte el a férfi de ezt
nem. Ha nem lettem volna ott, nem botlottá l volna belém, és mindez meg
sem tö rtént volna.
- É ppen így értettem én is - vá gta oda élesen Kathryn, de azutá n egy
pillanatra elnémult. - Ez azt jelenti... Mit jelentsen ez?
- Szá momra az, ami tö rtént, nem volt idő pocsékolá s, ha erre céloztá l.
Mégis mit gondolsz, mit kerestem én ott éppen azon a napon?
A vá lasz annyira nyilvá nvaló volt, hogy Kathryn el sem gondolkodott
rajta.
142 / 147
- Meglá togattad az édesapá dat.

- Azt hiszed, ha csak errő l lett volna szó , éppen azt a napot vá lasztom
erre a célra, amikor egész nap szorgos hangyaként szaladgá l a kertben,
hogy minden tö kéletes legyen, azutá n pedig délutá n elmegy az
ü nnepségre, amelyre én nem is vagyok hivatalos?
- Ez eszembe sem jutott... ú gy értem, hogy mennyi kü lö nmunka há rult
még rá aznap. Kü lö nben nyugodtan eljö hettél volna az eskü vő re. É s
hétvége volt. Még a kö vetkező napot együ tt tö lthettetek volna...
- Aznap reggel érkeztem Minneapolisbó l, és még este vissza akartam
menni - kö zö lte Jonah.
- Nem értem. Ha apá d mesélt neked az eskü vő rő l...
- Mesélt. Azért voltam ott. El akartam siratni az á lmaimat.
Kathryn értetlenü l nézett rá , és ez nem kerü lte el Jonah figyelmét.
- Azért mentem oda - folytatta szomorká sá n -, mert ez volt a legjobb
mó dja, hogy meggyő ző djem arró l, való ban férjhez mentél.
- Miért érdekelt ez téged?
- Miért is, amikor te még csak észre sem vettél engem... - A férfi
kényszeredetten mosolygott. - Amikor huszonhá rom évesen egyszer
hazamentem a téli szü netben, meglá ttalak téged egyik este. Fehér
sző rmebunda volt rajtad, a hajad a vá lladra hullott. É s akkor dö bbentem
rá , hogy felnő tt nő lett belő led.
- Egyszer minden gyerek felnő - vetette kö zbe Kathryn.
- Te voltá l az én mesebeli hercegnő m. Tö bbé nem volt nyugtom tő led.
Ez á ltalá ban csak a kö zérzetemen rontott, de néha egészen rosszulesett,
fő leg amikor lá ttalak. Még annyi év utá n is, ha sikerü lt egy pillantá st
vetnem rá d, ú gy éreztem magam, mint egy éretlen kamasz, aki megleste
á lmai hercegnő jét.
Kathryn megdö rzsö lte a halá ntéká t.
143 / 147
- Nem értem. Nem is pró bá ltá l meg talá lkozni velem?

- Persze hogy nem. - A férfi hangja meglepetten csengett. - Tudtam,
hogy ez csak á lom, amely soha nem vá lhat való ra.
Kathryn szíve elszorult. Kezdte érteni az egészet. Jonah nem belé volt
szerelmes, hiszen nem is ismerte.
- Voltak nő k az életemben - folytatta Jonah de az á lmaimban élő
hercegnő vel nem vehették fel a versenyt.
- Nem tisztességes dolog ilyen mércét á llítani valaki elé.
- Tudtam, hogy nem vezet sehová , ha ö rö kö sen te já rsz az eszemben,
de hiá ba kü zdö ttem ellene, mígnem egy napon apá m mesélt a kitű zö tt
eskü vő rő l. É s ezért voltam ott éppen azon a napon. Bú csú t akartam venni
tő led.
Anélkü l, hogy valaha odakö szö ntél volna? - jutott Kathryn eszébe.
- Ki akartam ö lni magambó l az á lmot. Sejtettem, hogy nagyon
fá jdalmas lesz, de má sként sohasem gyó gyult volna be a seb. Azért
mentem oda éppen az eskü vő d napjá n, hogy lá ssam, boldogan férjhez
mentél, és ezzel végre visszatérek a való sá gba.
- A sors fintora, hogy ehelyett egyenesen beléd botlottam! Te pedig
eljá tszottad a gá ncstalan lovagot, és megmentettél ö nmagamtó l.
- Elő szö r való ban ez volt a szá ndékom - vá laszolta szá razon Jonah.
- Ezért illenék kö szö netet mondanom neked. Vagy fordítva. Mert ez
alatt a hét alatt rá jö hettél, hogy nem vagyok mesebeli kirá lylá ny.
A férfi ajká n halvá ny mosoly jelent meg.
- Hamar észrevettem, hogy nem vagy azonos á lmaim hercegnő jével,
annyi szent.
- Kérlek, kímélj meg a részletektő l! El tudom képzelni.
Jonah mintha meg sem hallotta volna.
144 / 147
- Mert az igazi Katie sokkal tö bb volt, mint az á lombeli hercegnő

valaha is lett volna. Ezú ttal nem egy á lomba, egy á brá ndképbe, hanem egy
hú s-vér nő be szerettem bele.
Kathrynnek egy pillanatra elszorult a torka, de azutá n arra gondolt,
Jonah nem éppen ú gy viselkedett, mint egy szerelmes férfi.
- É s ez annyira megijesztett, hogy azonnal apá mat hívtad segítségü l.
- Igen, megijedtem - vallotta be Jonah -, mert annyira akartalak, hogy
má r nem tudtam vilá gosan megítélni, mi lesz neked a legjobb. É s féltem,
hogy á tkozottul nagy á rat fogunk fizetni mindketten, ha csak azért jö ssz
hozzá m feleségü l, mert Douglas megbá ntott, és haragszol apá dra. Jockot
nem azért hívtam fel, hogy a segítségét kérjem. Azért rendeltem ide, hogy
visszatartson téged valamitő l, amivel késő bb nem tudná l együ tt élni. É s
igazam volt, nemde?
- Ha ú gy érted, megbá ntam-e, hogy odaadtam magam neked...
- Ma reggel ú gy festettél, mint aki a kivégzésére indul.
- Nem igaz!
- Bennem olyan benyomá st keltettél, mintha elkeseredetten végig
akarná l vinni valamit, csak mert nem lá tsz má s lehető séget. Idejö vet szó lni
akartam neked, hogy apá d bá rmelyik pillanatban megérkezhet, és még
meggondolhatod magad. De nem szá mítottam sem a pará déra, sem a
fogadá sra, és má r nem volt alkalmam beszélni veled... - Jonah elhallgatott,
és mély levegő t vett. - Nincs hő bb vá gyam, mint hogy feleségü l vegyelek
téged, Kathryn. De csakis akkor, ha te is erre vá gysz a vilá gon a legjobban.
Ezért most a legfő bb ideje...
- Idehívni a békebíró t, és kö zö lni vele, hogy kezdhetjü k - fejezte be a
mondatot halkan Kathryn.
Jonah megdermedt.
- Katie? - nyö gte ki nagy nehezen.
145 / 147
- Tö kéletes pá r vagyunk. Te hajlamos vagy az ö nkínzá sra, nekem nincs

ki az ö sszes kerekem. Te mindenképpen meg akartá l engem menteni,
holott tudtad, hogy neked ez borzasztó fá jdalmat fog okozni, én pedig a
vilá g minden kincséért sem vallottam volna be neked, hogy szeretlek...
Azutá n a férfi karjá ba vetette magá t, és tö bb szó má r nem esett
kö zö ttü k, de felesleges is lett volna.
Nem lehetett tudni, mió ta á llt má r a kü szö bö n a békebíró , de vidá man
mosolygott.
- Akkor most megzavarjuk a tö bbieket az ü nneplésben? - kérdezte.
Az ü lésteremben Larry Benson éppen a balesetrő l szá molt be Jocknak.
- Nekem kellett kiszabadítanom ő ket a furgonbó l - mondta. - Még
szerencse, hogy éppen aznap reggel éleztem meg a zsebkésemet.
Jock má sra terelte a szó t.
- Természetesen még nem volt mó domban kö rü lnézni itt - kezdte de
ez a vá roska - hogy is hívjá k? - éppen alkalmas lenne arra, hogy
megnyissunk egy ú j Katie Mae Konyháját. Tehá t ha érdekli magukat...
Jonah Brianhez fordult.
- Ha jó l sejtem, van ná lad valami.
Brian nagy nehezen elfordította a tekintetét Kathrynrő l, és a zsebébő l
elő halá szott egy kis négyszö gletű bá rsonydobozká t.
- Az édesanyá m gyű rű i. - Jonah kinyitotta a dobozká t. - Azt gondoltam,
erre az alkalomra megfelelnek. Késő bb vehetü nk má sikat.
- Nekem nem kell má sik - mondta halkan a lá ny.
Jonah meghatottan megcsó kolta.
- Jó l van, ebbő l most elég - szó lalt meg a békebíró . - Kezdjü k el!
- É s még azt akartad nekem bemesélni, hogy nem nő rő l van szó -
panaszolta Brian.
146 / 147
- Te azt kérdezted, sző ke, barna vagy vö rö s, mire azt vá laszoltam, sem
ez, sem az - emlékeztette a bará tjá t Jonah.
- Igaz. Ezt megjegyzem magamnak.
- Nem érdemes. Tö bbé má r nem kell megkérdezned. Talá n ideje, hogy
bemutassalak titeket egymá snak. Katie, ez Brian. Szervező lá ngész, ő
gondoskodik arró l, hogy a cég mű kö djék. Errő l jut eszembe... Mit keresel
itt egyá ltalá n? Azt mondtam, kü ldd el a géppel a dobozká t és az
ú tlevelemet.
- Reméltem, hogy esetleg szó t vá lthatunk Hodgesrő l.
- Majd késő bb. Jó l tennéd, ha megérdeklő dnéd az ú j bará todtó l, Jocktó l,
magá val visz-e Minneapolisba, mert a gépre nekem lesz szü kségem.
- Hamupipő ke hintó ja tehá t egy magá ngép? - kérdezte Kathryn.
- Csak egy egészen kicsi - mentegető zö tt Jonah. - Nem akkora, mint az
apá dé.
- Most meg hová akarsz menni? - kérdezte kétségbeesetten Brian. -
Hodges szívrohamot kap, ha nem bukkansz fel hamarosan. Azt á llítja, a
részvényeink á rfolyama hamarosan mélyrepü lésbe kezd, ha híre megy a
tő zsdén, mennyire kiszá míthatatlan vagy.
- Most visszamegyü nk a motelba, elhozzuk Katie legkedvesebb
emléktá rgyá t és a kö zö s macská nkat, azutá n ná szú tra megyü nk. Az ú ti célt
az ú jdonsü lt feleségem tű zi ki. De ha nincs ellenedre, Katie, tehetnénk egy
kis kitérő t, hogy megnyugtassam az elnö kséget...
Kathryn egyik ujjá t a férfi szá já ra szorította.
- Drá gá m, a kedvedért hajlandó volnék még a repü lésrő l is lemondani,
és egy ü tö tt-kopott furgonban zö työ gni Nevadá ig - mondta mosolyogva.
147 / 147

333 Leigh Michaels - Esküvő Úton-Útfélen

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

333 Leigh Michaels - Esküvő Úton-Útfélen

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Leigh Michaels

Keserű csalódás éri az elkényeztetett, dúsgazdag Kathrynt. az esküvője

Antoine, fésű jével a kezében, elmélyü lten vizsgá lgatta a tü kö rben

legyen. Mellesleg pedig eleget tehet tá rsasá gi kö telezettségeinek a

Má sró l pedig aligha lehetett szó . A férfi tá rgyilagos hanghordozá sa arra

Kathryn odafordult hozzá .

- Minden menyasszony izgul az eskü vő je elő tt - folytatta ellentmondá st

Kathryn feltépte a ruhá sszekrénye ajtajá t, kivett belő le egy farmert,

kü lö nö sen egy olyan napon, amikor a biztonsá gi emberek a drá ga

- Hová akar menni? - kérdezte a vá lla fö lö tt Jonah.

- Nem, az enyémre. Amikor apa a Katie Mae Konyháját á talakította

- A férfiakat mindig is jobban érdekelte a pénzem, mint én magam.

- Ú gy érti, á lljak be dolgozni az apá m egyik éttermébe?

- Így legalá bb tisztá ban lennék az igazsá ggal. - Jonah meglepetésére a

- É s tudom még magá ró l, hogy rendes ember - folytatta behízelgő

- A cégtulajdon tizenö t szá zaléká ra gondoltam. Akkor nekem még

Negyedó ra elteltével egy kisvá rosba érkeztek.

A ká vézó csendes volt, de a férfi ennek ellenére Kathrynt egy félreeső

- Meglehet, de most folyton maga kö rü l fog legyeskedni. Ha kerü lni

- Ó , akkor nincs szerencséje - kö zö lte habozá s nélkü l a lá ny -, mert én

- Jock hamar rá fog jö nni, kedvesem. Mindenkit ki fognak kérdezni, aki

Kathryn, aki éppen belekortyolt a ká véjá ba, menten félrenyelt.

- Nem, tá volró l sem - vá laszolta magabiztosan. - Nem akarok

- Keressen egy utat Wisconsin felé.

Ú gy dö ntö tt, rá ér ezen késő bb tö rni a fejét, és végighú zta az ujjá t a

Jonah a zsebébe nyú lt, és elő hú zta a jogosítvá nyá t.

- A hibá s érintkező gyanú s nekem. Ugyanis lehetséges, hogy a lá mpa

- Ú gy van. Maga most bö rtö nben ü lhetne, én pedig kereshetnék egy

A készpénzü kbő l éppen két adag szalonná s rá ntottá ra futotta. Amikor

- Csak nem a miatt a rendő r miatt aggó dik? Egyszerű en a munká já t

volna, mintha tú l szemérmes lenne, mikö zben a lehető leggyorsabban

- Írja ö ssze, majd holnap bevá sá rolunk - jelentette ki Jonah, azutá n

- Mert ez az első telepü lés azon az ú ton, amely ö sszekö ti a kiindulá si

Jonah má r a mű hely elő tt vá rakozott, amikor felbukkant a szerelő .

Jonah az eldobható borotvá t a mosdó n felejtette ugyan, de minden

Kathryn hirtelen magá nyosabbnak érezte magá t, mint bá rmikor

A benzinkú t kö rü l á csorgó kamionsofő rö k fü ttyö gése visszahozta

- Jaj, nem, ez eddig meg sem fordult a fejemben.

- Pontosan ezt vá rtam tő led. É s éppen ezért tö kéletes az a kocsi. Mert

A furgon vezető fü lkéje dohszagot á rasztott, és ezen egyhamar a

- Kö szö nö m. É s vigyá zzon a kocsimra, rendben? Amint lehet, érte

Az ég má r sö tétedett, amikor megkerü lték a két ikervá rost,

kö zépre csú szott, és a má sik ö vvel kezdett el foglalatoskodni, amely elég

Egy idő utá n Jonah rá mosolygott.

- Ha pedig kifogyunk a pénzbő l, majd beá llsz valahová padló t sú rolni -

Miutá n Kathryn ká rtyá já ró l pénzt vettek fel, betértek az Ü dvhadsereg

hogy bejelentkeztél egy finom szá llodá ban a wisconsini Madisonban,

- Dugig vannak - kö zö lte. - A rossz idő miatt sokan szakítjá k meg az

- Pontosan azt. - Amikor Jonah nagyot á sított, Kathryn szá razon

- Nagyjá bó l két évig. Miért?

- Katie Mae, ez egyike azoknak a híres nő i „mi lenne, ha..."

- Kezdettő l fogva az volt a benyomá som, hogy nem szerelmi

tudta kivenni, de ez is eléggé izgalomban tartotta. Amikor viszont a bal

Kathryn arra ébredt, hogy valaki a há tá t simogatta - ú gy, ahogy valaha

Jonah a felhajtott motortető alá hajolt, amikor Kathryn a holmijaikkal

- Katie Mae, igazi gengszterfeleség vagy. Emlékeztess majd, hogy

- Mindig ó vatos vagyok, amikor leparkolok, mindegy, milyen kocsival -

- Nem tudom elképzelni ró la, hogy meggá tolna téged a ká rtyá d

- Miért á lltunk meg? - kérdezte riadtan Kathryn.

- Nem érdemes aggodalmaskodnunk - folytatta zavartalanul Jonah. -

A kö vetkező tankolá sná l Jonah az ü zletben tö bb autó s térképet is

ká rtyá m, az én nevemen van. Csak tisztá znom kell a félreértést, és

- Az autó pá lyá n gyorsabban haladná nk, de biztonsá gosabbnak tartom,