A KLASSZIKUS ÉS A MODERN FILM – A SZERZŐISÉG

A szerzőiség elmélete
 az ötvenes évektől a kritikusok a rendezőre (auteur) kezdenek fókuszálni→ a film az ő világlátását
tükrözi
 A kamera-töltőtoll: „[a film] olyan forma, amelyben a művész kifejezheti saját elvont gondolatait
vagy meggyőződéseit, éppen úgy, mint ma az esszékben, vagy a regényekben. Ezért hívom a film
új korszakát a caméra-stylo korszakának”
 elvont, absztrakt gondolatok + személyes élmények megfogalmazása→ a filmen látható a rendező
ujjlenyomata (visszatérő stilisztikai és narratív elemek)
 a szerzőiség ismérvei:
o tematikus jegyek: visszatérő problematika, helyszínek, hősök
o stiláris jegyek: egyéni felfogás a narrációról (pl. realista, vagy elvont), vágásról, világításról,
kameravezetésről, zenehasználatról és plánhasználatról

A klasszikus és a modern elbeszélés

 elbeszélés: nem az a kérdés, hogy mit, hanem, hogy hogyan mesélünk el
o fabula (történet): egy teljes történet, amit nem látunk, hanem néző állítja össze ismeretei
alapján
o szüzsé (cselekmény): a fabula azon elemei, amik konkrétan megjelennek a filmben
o narráció/narratív szerkezet: elbeszélésmódok fő alapelemeit és elveit jelenti, ahogyan
elmondjuk a történetet
 pl. időrendi felépítés, információk közlése, vagy visszatartása, narrátor szerepe,
konfliktus megjelenése
 az 1930-as évekre kialakult a mai napig is használt „intézményes” elbeszélésmód (Hollywood)
 a szerzői elmélettel párhuzamosan forradalom ment végbe a filmes elbeszélés terén is:
megszületett a modern film (kb. 1959 és 1975 között élte virágkorát)

[folyt. a köv. oldalon]

 A KLASSZIKUS FILM JELLEMZŐI A MODERN FILM JELLEMZŐI
Narráció
¤ problémamegoldó: célja az expozícióban megjelenő
akadály leküzdése
¤ objektív, az elbeszélő láthatatlan→ megpróbálja
elhitetni, hogy a „valóságot” látjuk (ezzel bevon)
¤ bevett nézői magatartásra épít, műfaji sémákat
használ (segíti a látottak megértését)
¤ teljes informáltság: nézői komfortérzet
¤ a néző elégedett a végén: a kérdéseire választ kapott,
pontosan tudjuk mi történt
Szüzsé
¤ célelvű: egy probléma megoldása felé halad
¤ cél: bemutatni az utat az igazság felé
¤ sűrített: a haladást elősegítő elemeket látjuk
¤ a jelenetek között erős az ok-okozati összefüggés
¤ nagy hangsúlyt kapnak a fordulatok
¤ az expozíció koncentrált (megismerjük a konfliktust,
karaktereket)
¤ a zárlat egyértelmű (nem lehet már tovább folytatni
a történetet)
Fabula
¤ egyértelműen rekonstruálható mindenki számára
Hős
¤ célorientált: az expozícióban megjelenő probléma (+
a szerelmi szál) megoldása a célja
¤ inkább típusok szerint épül fel (gonosz, csalfa,
hősies stb.)
¤ leíró: nem kínál megoldást, csak megmutat
¤ szubjektív, az elbeszélő látható (pl. kommentárok,
kiszólások)→ ráébreszt, hogy filmet nézünk
¤ rákérdez a bevett nézői magatartásra→ nem segít,
hanem arra világít rá, hogy sémákban gondolkodunk
¤ korlátozott informáltság
¤ a néző nyugtalan a végén: (túl) nagy teret kap az
értelmezésre
¤ kevésbé célelvű: „nem halad semerre”
¤ az igazság relatív, nem is lehet megismerni
¤ sok a szüzsét nem építő jelenet, jelentéktelen dolgok
ábrázolása
¤ epizódszeűrség: az egyes jelenetek között nem
mindig van ok-okozatiság
¤ a fordulatok kevésbé jelentősek
¤ az expozíció késleltetett (sokáig nem ismerjük meg
a konfliktust, nem tudjuk kit látunk a vásznon)
¤ a zárlat nyitott, egyszer csak véget ér
¤ a hangsúly az egyéni értelmezéseken van
¤ dezorientált (ún. antihős): nem tudja mit kezdjen
magával
¤ valóságos személy, egyéni lélektani gondokkal küzd