6.

tétel: A számolás-mérés tanítása értelmileg akadályozott gyermekeknek

Csak akkor tudunk értelmileg akadályozott gyermekeket számolni tanítani, ha figyelembe
vesszük aktuális fejlődési szintjüket. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk állapítani, ismernünk kell,
hogyan zajlik le az ép fejlődésmenet. Ehhez alkalmazkodva a gyermek aktuális fejlettségi
szintje alapján meg tudjuk állapítani a következő fejlődési lépcsőfokot.
Piaget vizsgálatai szerint a mennyiségállandóság kb. 7 éves korra alakul ki. Egyik közismert
vizsgálati helyzet, amelyben megfigyeléseket végzett: két azonos pohárba folyadékot töltött,
majd az egyik pohárból a folyadékot két kisebb pohárba öntötte, majd ezt újabb két kisebb
pohárba, és a gyermeknek meg kellett állapítania, melyikben van több folyadék. Különböző
szakaszokat sorol fel, az első ilyen a szemlélethez, észleléshez kötött szakasz, amely 4 éves
kor alatt határozza meg a gyermek tapasztalatszerzését. Ebben az időben a gyermek az
észlelési tapasztalataitól függően állapítja meg két mennyiségről, hogy melyik a több és
melyik a kevesebb. Ezt követi egy átmeneti, bizonytalan felismerési szakasz, amely 5-6 éves
korban van jelen. A gyermek már fel tud ismerni összefüggéseket, de bonyolultabb
helyzetben újra az észlelés tapasztalataira hagyatkozik. A 7. év körül már teljes
bizonyossággal meg tudja állapítani a mennyiségek közti összefüggéseket.
Piaget kutatásai, megfigyelései alapján a kognitív fejlődés terén négy szakaszt különít el.
Ezek a szakaszok a mai napig meghatározóak a gyógypedagógiai diagnosztika területén.
- A szenzomotoros szakasz 0–2 éves korig jelenik meg. Jellemzői: A gyermek
megkülönbözteti magát környezete tárgyaitól, felismeri magát mint a cselekvés
végrehajtóját, szándékosan kezd cselekedni. Elsajátítja a tárgyállandóságot (a tárgyak
tovább is léteznek, még ha az érzékszervek számára hozzáférhetetlenek is).
- A művelet előtti szakasz 2–7 éves korig jelenik meg. Jellemzői: A gyermek megtanul
tárgyakat képekkel vagy szavakkal jelölni. Nem képes mások nézőpontját átvenni,
gondolkodása egocentrikus. Egy szempont alapján képes osztályozni a tárgyakat.
- A konkrét műveleti szakasz 7–11 éves korban jelenik meg. Jellemzői: Logikailag
képes gondolkodni tárgyakról és eseményekről, egyszerű összefüggéseket tud találni
ok-okozat között. Megjelenik a mennyiségállandóság (7. év), a tömegállandóság (7.
év) és a súlykonstancia (9. év). Egyszerre több tulajdonság alapján osztályozza a
tárgyakat.
- A formális műveleti szakasz a 12. életévben jelenik meg. Jellemzői: A gyermek elvont
kijelentésekben logikailag képes gondolkodni, és módszeresen ellenőrzi a hipotéziseit.
A lehetségessel, a jövővel és ideológiai problémákkal foglalkozik (Mérei–Binet 1997).
Az iskolába lépő értelmileg akadályozott gyermek a prenumerikus, műveletek előtti
szakaszban van, fejlesztése hosszú ideig ezen a szinten történik. Az értelmileg akadályozott
tanulók egyénenként is eltérő nevelési és oktatási igényekkel, szükségletekkel bírnak. A
tantárgy tanításában különösen fontos a képesség szerint differenciált csoportok és az egyéni
fejlesztéshez szükséges tartalmak helyes meghatározása, a differenciált oktatásra való
felkészülés.
Előkészítés
A számolás-mérés szoros összefüggésben van az érzékeléssel, mozgással, gondolkodással,
tanulással. Miközben a valóságot matematikai összefüggések és fogalmak segítségével
strukturálják, összehasonlítanak, megkülönböztetnek, osztályoznak, sorokat, csoportokat
alkotnak a gyermekek.
A matematikai műveletek megértése által megtanulják a hétköznapi kérdésfeltevéseket
matematikai problémaként felismerni és a matematika segítségével megoldani. Nemcsak a
matematikai készségeket, képességeket kell tehát fejlesztenünk, hanem azoknak a valós
életben való alkalmazhatóságát is közvetítenünk kell (Bajor kerettanterv, 2003).
Az értelmileg akadályozott gyermekek iskolai oktatásában az alsó szakaszban csak a
számolás-mérés előkészítése tantárgy jelenik meg, amelynek keretein belül a matematikai
készségek alapjait kell a gyermekeknek elsajátítani. A gyermekek képességei nagyon eltérőek
egy-egy csoporton belül. Sőt az értelmileg akadályozott népességre jellemző töredezett
képességprofilból kifolyólag az egyes gyermekek képességei is igen heterogének lehetnek. A
képességek a kóreredettől, az előzetes gyógypedagógiai ellátás minőségétől és mennyiségétől
is nagymértékben függenek.
Az értelmileg akadályozott gyermekek a konkrét és érzékelhető világ felé orientálódnak,
innen szerzik tapasztalataikat, ezért megfelelő teret kell biztosítani számukra a szabad
cselekvésre, felfedezésre. Az oktatás során elegendő időt és eszközt kell biztosítanunk a
gyermekek számára. Így lehetővé válik az egyéni megoldások megfigyelése, elemzése,
értékelése.
Az előkészítő szakaszban az érzékelés, észlelés fejlesztése alapvető jelentőségű. Az észlelés
és a térbeli tájékozódás meghatározó a későbbi logikai és nyelvi teljesítmény minőségének
szempontjából. Ezért nagyon fontos az óvodai fejlesztés során megkezdett mozgás- és
ritmusfejlesztés, mely foglalkozások által fejlődik a gyermekek testtudata (Radványi 1999),
megismerkednek a mozgáson keresztül motoros tevékenységeikkel, és megtanulnak uralkodni
azokon.
Az észlelés fejlesztése során nem csak az ingerek biztosítására kell odafigyelni. Fontos, hogy
az észlelési, érzékelési területek mindegyikét bekapcsoljuk. Az érzékelés pontosságára,
gyorsaságára, folyamatosságára és az érzékeltek közötti összefüggésekre is egyformán
hangsúlyt kell fektetni (Vater 1984). Itt hangsúlyoznám, hogy az értelmileg akadályozott
gyermekek esetében mindig meg kell nevezni az észlelt tulajdonságokat. Már az iskolai
fejlesztés alsó szakaszában fontos, hogy a gyermek ne csak felismerni, hanem megnevezni is
tudja, amit érzékel, tapasztal. Környezeti tárgyakkal kapcsolatos ismereteket csak úgy tud
önállóan szerezni, ha ismeri, milyen formában, milyen tulajdonságok alapján ismerheti meg
az adott tárgyat. Ha a gyermek a tárgyakkal kapcsolatosan tud megállapításokat tenni
érzékletei alapján, elkezdhető a halmazokba rendezés, válogatás, csoportosítás.
A verbális kommunikáció akadályozottsága esetén a fogalmak kialakításánál, a tapasztalatok
kifejezésénél augmentatív és alternatív kommunikációs lehetőségeket alkalmazhatunk.
Tevékenységek halmazokkal
Az értelmileg akadályozott tanulók oktatása során általában, és a számolás mérés területén
történő ismeretszerzésben is a tapasztalás jelenti az alapot. A tárgyakat azáltal tartjuk
összetartozónak, hogy van közös tulajdonságuk. A gyermekek egy ideig csak a teljesen
egyforma tárgyak csoportját tekintik halmaznak. Ha csak egy tulajdonságban is eltérnek
egymástól a tárgyak, a gyermek nem tekinti azokat a halmaz tagjainak. Ezért a prenumerikus
korban hangsúlyos a tárgyak tulajdonságainak megismertetése. A gyermek figyelmét fel kell
hívni a tárgy formájára, méretére, színére, egyéb markáns tulajdonságaira, melyek által az
adott tárgy leírható. A felismerés, hogy a tárgyat a tulajdonságai határozzák meg, fontos
feltétele a számfogalom kialakulásának is (Bajor kerettanterv 2003).
A színek megismerése a mindennapi életben aktívan megjelenik. A számolás-mérés
foglalkozásokon csak elmélyítjük ezt a tudást. Csoportosítunk, „kakukktojást” keresünk a szín
alapján. Ha a gyermek biztosan felismeri az adott tárgy tulajdonságait, akkor végezhetünk
összehasonlításokat. Kiválaszthatjuk a hasonlókat, párosíthatunk tárgyi, majd képi síkon
egyaránt.
Az érzékelést, észlelést fejlesztő játékoknál alkalmazható a kirakott minták másolása. Eleinte
a gyermekek szakaszonként figyelik meg a mintát, úgy utánozzák, később össze lehet kötni a
feladatot emlékezetfejlesztéssel is, mikor egy felmutatott megfigyelt mintát kell reprodukálni.
A számolás-mérés tantárgy keretein belül is sokszor építhetünk a didaktikai játékokra. Az
érzékelés fejlesztése során az egyes érzékszervek fejlesztésére kiválóan alkalmas a
zsákbamacska játék. Alkalmazható a színek, formák érzékelésével kapcsolatban a „Mi
változott meg” játék. A csoportosítás eleinte egy-egy szempont megfigyelése alapján történik.
Később eljutunk oda, hogy a mennyiség is egy megfigyelhető, érzékelhető tulajdonsága a
csoportnak, halmaznak.
A tapasztalatok eljuttatják oda az értelmileg akadályozott gyermeket is, hogy a tárgyak
tulajdonságait felismerje, kérésre a tárgyra mutasson vagy megnevezze azt. Ha a gyermek
ezen a szinten képes tevékenykedni, elvárható tőle, hogy az adott tulajdonságot figyelembe
véve tárgyakat gyűjtsön, csoportokat alkosson.
A halmazokkal való műveleteket a tulajdonságok alapján történő összehasonlítással kezdjük.
Itt alkalmazhatóak a didaktikai játékok. Minél több érzékszervet vonjunk be az
összehasonlításba. Az összehasonlítások során a gyermek megegyező és eltérő
tulajdonságokra vonatkozóan alkot matematikai ítéleteket. Ilyenkor a meglévő tapasztalatait
hívja segítségül. Ezért is szükséges a sokrétű gyakoroltatás, a tárgyak tulajdonságainak az
ismerete.
A halmazok esetében minőségi és mennyiségi összehasonlításokat végeztethetünk a
gyermekekkel. A mennyiségi összehasonlítások esetében bevezetjük a több-kevesebb,
ugyanannyi fogalmakat és az ezeknek megfelelő relációs jeleket. Az ellenőrzés egyértelmű
hozzárendeléssel történik (Bajor kerettanterv 2003). Azaz a két halmaz elemeit párosítással
összehasonlítjuk, és így máris ellenőrizhető, hogy jól ítéltük-e meg a halmaz mennyiségi
tulajdonságát. A mennyiségi összehasonlítások esetében kiemelt hangsúlya van a becslésnek.
Mindig becsüljék meg a gyermekek, hogy melyik több, melyik kevesebb. Meg kell
ismertetnünk velük a sok-kevés, több-kevesebb-ugyanannyi fogalmakat. Miután biztosan
ismerik és jól használják a fogalmat, alkalmazhatjuk a relációs jeleket is. A jeleket
levezethetjük az éhes pipi vagy kiskacsa történetéből (az éhes pipi arra nyitja a csőrét ahol
több magot lát), és elnevezhetjük „pipicsőrnek” („kacsacsőrnek”). A tanulóknál a rögzítés
során a későbbiekben a „több-kevesebb jele” kifejezést alkalmazzuk.
Az óvodáskortól kezdődően a naposi teendők jó alapot nyújtanak a mennyiségek
összehasonlítására, megállapítására (Burchard 1975). A gyermek megállapíthatja, hogy nincs
elegendő tányér vagy szalvéta a terítéshez, esetleg nem jut mindenkinek az édességből. Ezen a
szinten is megjelennek a problémamegoldó gondolkodás csírái. Ha a gyermek szembesül a
problémával, kérjük, hogy javasoljon megoldást. Több megoldás is elfogadható, amely
feloldja a szóban forgó problémát.
A halmazok számosságával is megismerkednek a gyermekek. A számok elvont fogalmak,
önmagában az „öt” nem létezik, csak öt valami (alma, baba, süti) létezik. A halmaz
számosságát számlálással állapítjuk meg, amely során egyértelmű megfeleltetést létesítünk az
adott halmaz és a számnevekből álló halmaz között (Daróczy 1984). Hívjuk fel a gyermekek
figyelmét, hogy számláláskor a tárgyakat rakják egy sorba, és mutatóujjukkal hozzáérve (a
tárgyat kicsit félretolva) mondják ki a számot. Számláláskor az utoljára mondott számnév adja
a halmaz számosságát, ha a fenti szabályt betartjuk.
Ha a gyermek számlálással meg tudja állapítani a halmazok elemeinek mennyiségét, akkor
ezen halmazokat képes lesz a számosság alapján rendezni. Ehhez egy egyszerű játékot
alkalmazhatunk idénygyümölcsök, termések és kis kosarak segítségével. Elkészítünk 5
kosarat, mindegyikbe teszünk az említett tárgyakból valamennyit: egyet, kettőt stb. A
kosarakat sorba rendeztetjük a gyermekekkel számosságuk alapján. Ránézésre megállapítják a
legkevesebbet, megnevezik, mennyi van a kosárban, majd a fennmaradó kosarak közül ismét
kiválasztják azt, amelyikben a legkevesebb van. Így kapunk egy sort egytől ötig. Érdemes
ezek után a gyermekeknek egy üres kosarat adni, és megkérni őket, hogy helyezzék el a
sorban. Mivel ebben a kosárban egy gyümölcs (termés stb.) sincs, így ez kerül a sor elejére,
így fokozatosan bevezetjük a nulla fogalmát. A nulla fogalmát kialakíthatjuk a halmaz
elemeinek teljes elvételével. Folytonos vagy konkrét mennyiségeket egyaránt használhatunk.
Az egyes számokhoz tartozó mennyiségeket (halmazokat) sokoldalú érzékelés, változatos
cselekvés tárgyává kell tenni, hogy a számnevekhez tartozó mennyiségek kellőképpen
összekapcsolódjanak. A természetes számok halmazainak szemléletes ábrázolási módja a
számlépcső. Először térben azonos méretű kockákból építtetjük fel a gyermekekkel. Először
összegyűjtik az egy-, két-, három- stb. elemű halmazoknak megfelelő mennyiségeket, majd az
egyes halmazok elemeit egymás mellé növekvő sorrendben felépítik. A számlépcső
segítségével megfigyelhetik, hogy minden egyes szám eggyel több, mint az előtte álló, s a
számlépcső ezen az elven nagyon sokáig (végtelenig) bővíthető.
Halmazokkal további műveleteket is végezhetünk: képezhetünk halmazokat ítéletek alapján,
részhalmazokat hozhatunk létre, egyesíthetünk halmazokat. A halmazok bontása esetén
részhalmazokat hozunk létre. Minimum két, maximum a halmaz elemszámának megfelelő
mennyiségű részhalmazt tudunk alkotni. A halmaz elemeit csoportosítjuk valamilyen további
tulajdonságuk alapján. A bontás fontos feladat lesz a számfogalom kialakítása szempontjából.
A halmazokkal csak előkészítő munkát végzünk. Először megmondjuk, milyen szempont
alapján válogassanak, csoportosítsanak, később bízzuk ezt a gyermekekre.
A halmazok egyesítésével az összeadás problémakörét járjuk körbe, természetesen a művelet
mellőzésével. A gyermek a rakosgatás, csoportosítás során észreveszi, hogy ha két halmaz
elemeit egyesíti (összeönti, egybe pakolja stb.), akkor több lesz. Érzékeli, hogy a két külön
kosárban lévő gesztenyéket nem tudja összeönteni csak egy nagyobb méretű kosárba. Az
összeadás másik előkészítő mozzanata a hozzátevés, azaz az adott halmazt valamennyivel
bővítjük. Ennek ellentéte az elvétel, amely a kivonást alapozza meg. Ezen esetekben a
gyermek cselekvésbe ágyazottan sajátít el nagyon fontos fogalmakat és tapasztalatokat.
A számfogalom kialakításának menete
Az értelmileg akadályozott gyermek a napi történések folyamán gyakran találkozik mennyiségi
élményekkel. Ezek a tapasztalatok még nem tudatosak, és gyakran érzelmileg meghatározottak (ha
sok feladatot kell elvégezni, tiltakozik, ha kevésnek érzi a kedvenc ételét, jelzi). Az egyes számokhoz
tartozó mennyiségeket (halmazokat) sokoldalú érzékelés, változatos cselekvés tárgyává kell tenni,
hogy a számnevekhez tartozó mennyiségek kellõképpen összekapcsolódjanak

A természetes számok kialakítását Mesterházi Zsuzsa Diszkalkuliáról – pedagógusoknak c. könyve

(1996) alapján mutatom be.

A gyermekek elõször a sok-kevés fogalmak megismerése és használata után az egy fogalmát

különböztetik meg. A számfogalom kialakításánál elõször az egy, kettõ, fogalmát tanítjuk meg, majd
fokozatosan bõvítjük a kört ötig, majd tízig. A folyamat a következõ lépésekre bontható: