5.

Tétel
a) Erkölcsi fejlődés, az erkölcsös viselkedés jellemzői Piaget és Kohlberg elméletei
alapján. (Általános- fejlődéslélektan)
b) A nevelési cél fogalma. A nevelési célok funkciói és típusai. A nevelés cél- és
feladatrendszere. (Neveléselmélet)

5/A
Morális fejlődés:

 A szocializáció során a gyerek szabályokat, normákat sajátít el -> kialakul a morális

értékrend
 Együtt alakul a gyerek kognitív, társas, érzelmi fejlődésével, a viselkedésszabályozás
képességének növekedésével, személyiségének formálódásával.
 Az erkölcsi viselkedés és az erkölcsi tudat két külön komponense a morális
fejlődésnek.
 Az erkölcsi tudat az értelmi fejlődés függvénye. A két legismertebb elmélet: Jean
Piaget, Lawrence Kohlberg.
 A gyerek csak a kognitív fejlődés függvényében tudja megérteni az elvárásokat.

Erkölcsi fejlődés, az erkölcsös viselkedés jellemzői Piaget és Kohlberg elméletei alapján:

A morális fejlődés kiindulópontja az én felfedezése, az én kialakulása. Ez körülbelül két éves
korra tehető. Eddig a gyermek fejlődése az anyjától függött, kisgyermekkorban a gyermek
kezd leválni az anyjáról, és próbálja önmagát meghatározni.
Az önállósulási törekvések és az anyához való ragaszkodás ellent-mondása azonban
frusztrációt okoz. Ez a korszak viharos, konfliktusokkal teli, nem ritkák a dührohamok.
Az én-tudat az önmagamról való tudás és ismeret. Kialakulását igazolja, ha a gyermek
felismeri magát a fényképen, és beszédében is megjelenik az „én”.
A kisgyermeknek meg kell tanulnia a „szabad-nem szabad” határait, a környezet szabályait,
alkalmazkodnia kell a társadalmi normákhoz. Ez a szocializáció folyamatában megy végbe. A
családi szocializáció szerepe az elsődleges, és a legnagyobb hatású. 19-24 hónapos korukban
érzékennyé válnak azokra az eseményekre, amelyek ellentmondanak a felnőttek által
felállított normáknak. Iskolás korukig számos szabályt kell elsajátítaniuk.
A társas szabályoknak három csoportját különböztetjük meg:
1. Erkölcsi szabályok: igazságosság és mások jólétének elvein alapuló társas előírások,
pl. erkölcsi tilalmak (Ne ölj!), vagy becsületességet, igazságosságot érintő kérdések.
2. Társadalmi konvenciók: egy adott társadalomra sajátosan jellemző szabályok (pl.
öltözködés, etikett), nemi szerepek, csoportnormák
3. Személyes szabályok: körülírt eseményeket szabályoznak (pl. Minden este fogat kell
mosni.)
Piaget elmélete az erkölcsi fejlődésről; Piaget módszere:
Olyan történetpárokat mesélt, amelyekben valamilyen szabály megszegéséről volt szó, és a
gyermeknek el kellett döntenie, hogy melyik szereplő követett el nagyobb bűnt.
Az egyik történetpár például így hangzott: A változat: Volt egyszer egy Gyuszi nevű kisfiú.
Az apja elment otthonról, és Gyuszi úgy gondolta, jó lenne az apja tintatartójával játszani.
Először a tollal játszott, aztán egy kis pacát ejtett az asztalterítőre.
B változat: Egy kisfiú, akit Oszkárnak hívtak, egyszer észrevette, hogy apja tintatartója üres.
Az egyik nap, amikor az apja nem volt otthon, úgy gondolta, megtölti a tintatartót, hogy
segítsen az apjának, hogy amikor az hazajön, teli tintatartót találjon. Amikor azonban
kinyitotta a tintatartót, egy nagy pacát ejtett az asztalterítőre.
Az óvodásoknak ez a feladat nagyon nehéznek bizonyult. Még a 7 évesek is úgy gondolták,
hogy a nagyobb tintafolt miatt a B változat szereplője a rosszabb kisfiú.

Vizsgálatai alapján a kisgyermekek erkölcsi gondolkodását három megfontolás vezérli:

1. A felnőttek által felállított szabályoknak engedelmeskedni kell, legyenek azok
bármilyenek.
2. A szabály betűjének és nem szellemének kell engedelmeskedni.
3. A tettek eredménye számít csak. Még ha a szándék jó is, de az eredmény rossz, az
elkövető akkor is rossz.
Heteronóm erkölcs: Az óvodások tehát azt gondolják, hogy a szabályokat mindig a felnőttek
hozzák, és egy cselekedet akkor rossz, ha megszegik a felnőttek által megfogalmazott
szabályokat. Ezt – amikor az erkölcsöt kívülről szabják meg – nevezte Piaget a „korlátok
moralitásá”-nak, vagy heteronóm erkölcsnek.
Ilyenkor a gyerek nem belső mérce, hanem külső szabályozás alapján dönt.
Autonóm erkölcs: Körülbelül 10-11 éves korukban lépnek az autonóm erkölcs szakaszába,
amikor már felfogják a szabályok fontosságát, és megértik kötelező érvényüket. Ebben a
szakaszban már különbséget tudnak tenni a szándék tekintetében is a cselekedet
megítélésében.

Kohlberg elmélete az erkölcsi fejlődésről; Kohlberg módszere:

Erkölcsi történeteket, dilemmahelyzeteket adott a gyerekeknek, akiknek dönteniük kellett,
hogy helyesen cselekedett-e a történet szereplője.
Egyik leghíresebb története a Heinz történet: Egy férfinek, Heinznek a felesége haldoklik, de
nincs pénze megvenni a drága gyógyszert. Hiába kérleli a gyógyszerészt, hogy az adja
olcsóbban, vagy adjon fizetéshalasztást, a gyógyszerész hajthatatlan. A kérdés az, betörhet-e a
férfi a gyógyszertárba, hogy megszerezze a nélkülözhetetlen orvosságot felesége számára,
vagy sem?
A válaszok alapján Kohlberg az erkölcsi fejlődést 3 szintre, és azokon belül 6 szakaszra
osztotta. A szinteket és a szakaszokat azonban nem kötötte élet-korokhoz:
I. Prekonvencionális szint: A gyerekek még nem értik meg a társadalmi konvenciókat és
szabályokat. Szemléletmódjuk hedonisztikus.
 1. szakasz: büntetésorientáció – a szabályokat a büntetés elkerülése érdekében követik.
 2. szakasz: jutalomorientáció – a jutalom és mások jóindulatának elnyerése érdekében
alkalmazkodnak a szabályokhoz.
II. Konvencionális szint: A gyerek azért alkalmazkodik, mert saját magát a társadalom
részének tekinti. Legfontosabb törekvése, hogy megfeleljen a család, a felnőttek igényeinek.
A formális gondolkodás kialakulásáig jellemző.
 3 .szakasz: Jógyerek-orientáció (alkalmazkodás mások helytelenítésének elkerülése
érdekében)
 4. szakasz: Tekintélyorientáció (a törvények és a társas szabályok betartását a
tekintélyeknek és az elvárásaiknak való megfelelés, a kötelességteljesí-tés irányítja)
III. Posztkonvencionális (elvi alapú) szint: Az önmagunk által elismert (interiorizált)
erkölcsi elvek szintje független az autoritástól. Általában csak 20 éves kor után és csak
nagyon kevés felnőttre jellemző. Az absztrakt gondolkodás képessége szükséges hozzá.
 5 .szakasz: Társadalmi szerződés – orientáció (az általánosan elfogadott, a köz jóléte
szempontjából lényeges elvek által vezérelt cselekvés)
 6 .szakasz: Egyetemes etikai elvek iránti orientáció (saját választású etikai elvek, pl.
igazságosság, méltóság, egyenlőség alapján vezérelt cselekvés)

5/B
A nevelési cél fogalma:
Dr. Zrinszky László: „A nevelés az a tevékenység, mellyel valaki(k) (alapesetben a felnőttek)
úgy kívánnak hatni másokra, hogy azok optimálisan fejlődjenek, megerősödjenek abban, amit
nevelőik kívánatosnak tartanak, és maradandóan változzanak meg mindabban, ami nevelőik
szerint nem kívánatos.”
 A nevelés szükségszerű, az egyén viselkedését alakítja.
 A nevelés segíti a személyiségfejlődés kialakulását, az önállóság optimális
figyelembevételére törekvő segítés. A nevelés által az ember kultúrlénnyé,
társadalmilénnyé válik.
 Az erkölcsi tökéletesség elérése a cél
 Fejlett személyiség kialakítása
 A jó, a szép, és igaz megismerése, megvalósítása
 Önuralom, igazságosság, szeretet
 Az egyén teljes kifejlődése, felkészítés az életre
 Értékközvetítés, értékteremtés
 A tudás tovább adása
A nevelési célok funkciói és típusai:
A környezet: mindazon körülmények, amelyek között élünk, mindenféle külső hatás, ami
anövendéket alakítja
Tervszerű = meghatározott célja van és ennek eléréséhez tudatos eljárásmódokat alkalmaz;
spontán = idetartozik minden környezeti tényező, mellyel az egyén valamilyen módon
kapcsolatba kerül. Ez a kapcsolat lehet közvetlen vagy közvetett.
A pedagógiai nevelés célkitűzései valamilyen személyiségvonás és ezzel szorosan
összefüggő magatartás- és tevékenység repertoár formálása. A pedagógia legáltalánosabb
feladata, az egyén társadalmiasult személyiségkomponenseknek fejlesztése ezért kell, hogy a
pedagógiai célrendszerben fogalmazódjék meg.
Elsődleges cél : a közösségfejlesztő magatartás és tevékenység szükségleteinek kialakítása a
személyiségben.
 Szükségletek: - szellemi, fizikai és közéleti munka szükséglete- a közösség szellemi,
kulturális és természeti értékeinek védelmére, óvására irányulószükséglet-
segítségnyújtás szükséglete- fegyelmezett magatartás szükséglete.
Másodlagos cél: az önfejlesztő aktivitás szükségletei az intézményes nevelés, képzés után –
önnevelő tevékenység.
 Szükségletek:- művelődési szükségletek, új információk, ismeretek- esztétikai
szükségletek, élménybefogadás, igényesség - egészséges életmód iránti szükségletek,
mozgás, higiéniai szabályok, életritmus.
Az elsődleges szocializációs szintér a család. Külön nemű személyekből áll, kislétszámú,
különböző nemű személyekből áll. A gyermekek meghatározó színtere.
Minden ami a családon kívüli az a másodlagos színtér pl.: nevelési intézmények (óvoda,
sikola).
Az értékek és normák átörökítése : Érték: Kulturális alapelvek, melyek kifejezik, hogy az
adott társadalomban mit tartanak fontosnak, jónak vagy rossznak.
Norma: Viselkedési szabály, mely előírja, hogy a társadalom tagjainak bizonyos helyzetekben
hogyan kell és hogyan nem szabad viselkedniük. A normakövető viselkedés létrejön annak
következtében, hogy az emberek félnek normaszegésük hátrányos következményeitől, a
társadalmi szankcióktól.
A család szocializációs funkciója:
1. Gondozás: táplálás, ápolás, alvás, pihenés, megfelelő környezet kialakítása
2. Biztonságérzet: megteremtése gyermekkori bizalomból lesz a serdülőkor növekvő
önbizalma, ami felnőttkorban teljesedik ki. Anya – gyermek kapcsolat= minta (szeretet
kapcsolat )
3. Beszéd megtanítása: a gyermek értelmi intellektuális fejlődését határozza meg.
4. Interakciós tér: megtanul a másik emberhez viszonyulni, kapcsolatot teremteni
5. Gyermeki identitás, azonosság, éntudat kialakítása: a családi nevelés hatására önmagára
vonatkozó ismeretekkel gyarapodik a gyermek.
Ranschburg féle szülői nevelési stílus:
1. Meleg-engedékeny: szülői szeretetet, elfogadást kommunikálnak a gyermek felé,
vannak szabályok, de rugalmasak. Kreatívak, aktívak, barátságosak, sikerkeresők,
nyitottak, pozitívan viszonyulnak a világ felé.
2. Meleg-korlátozó: szülők túlgondozóak, túlvédőek, de szeretik a gyereket. a gyerekek
valószínűleg konformisták (alkalmazkodóak) lesznek. Függőek, kevésbé kreatívak,
aktívak, kicsit szorongóak, megfelelő moralitással rendelkeznek. A mostani nevelésre
ez a jellemző.
3. Hideg- engedékeny: gyermek belső konfliktusaiból antiszociális agresszió
kibontakozhat nem nyújtanak modellt a gyerek számára. Ellátják (étel, ital), de nem
foglalkoznak vele ( azt csinálhat amit akar.). Legtöbb fiatalkorú bűnelkövető közülük
kerül ki.
4. Hideg – korlátozó: szülő érzelmi elutasítása a gyermek felé a fizikai büntetésben
nyilvánul meg, ez az ambivalencia bűntudatot kelt a gyermekben, megnövekedett
agresszióját maga ellen fordítja ( bizalmatlanság alakul ki nem csak a szülőkkel hanem
mindenkivel). Kudarc kerülők , szórongók.
Az óvoda feladata:
 Az egészséges életmód kialakítása(táplálkozás, gondozás, mozgásfejlesztés)
 Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása (a magatartás érzelmi vezéreltségű).
Szabályok megtanítása szükséges, amit az érzelmeken keresztül tehetünk meg. Kell,
hogy legyenek közös tevékenységek, élmények. ebben az időben alakulnak ki az
erkölcsi tulajdonságok: fegyelem, önzetlenség, együttérzés. (Akarata is most fejlődik).
 Az anyanyelvi –értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása (az értelmi fejlesztés a
gyerek érdeklődésére, kíváncsiságára épül. változatos tevékenységgel sokrétű
tapasztalatot szerez)
A nevelési cél- és feladatrendszere:
A nevelés gyakorlata és elmélete végső soron annak a társadalmi elvárásnak a
teljesítésére törekszik, hogy az egyént felkészítse a magasrendű szociális funkciók
ellátására, meghatározott minőségű társadalmi aktivitásra.
Ennek megfelelően minden nevelési akció (pl.: büntetés, jutalmazás) végső soron a
társadalmilag értékes, de egyénileg is eredményes magatartás- és tevékenységformák
kialakítására irányul.
A nevelés közösségre orientált jellege, az hogy a nevelés mindig a nemzet vagy a
társadalom érdekeinek szolgálatában funkcionál, erre irányul.
https://adoc.pub/a-neveles-ertelmezese-celja-feladatrendszere.html