Az agykoponya ürege alapvetően a központi idegrendszer legtömegesebb részének, a

nagyagynak és a kisagynak, valamint azok járulékos részeinek befogadására szolgál. Felső

részét a viszonylag egységes szerkezetű koponyaboltozat, alsó részét a sokkal tagoltabb
koponyaalap alkotja. A két rész határa nem kifejezetten éles, mégis elég jól meghatározható
azon görbület alapján, ahol a koponyacsontok megközelítőleg vízszintes részei a
függőlegeshez közelibe mennek át.

Az agykoponya boltozatának (calvaria) csontjai jellegzetesen lapos (bár természetesen

görbült) csontok. Egy külső tömör (lamina externa) és egy belső tömör (lamina intena)
csontból álló lemez, valamint a kettő közötti szivacsos állományból (diploe) alkotja. Utóbbin
az koponyüreget a külső felszínnel összekötő vénák is áthaladnak. A koponyacsontokat a
koponyaüreg felől a dura mater külső lemeze béleli, kívülről a hajas fejbőrrel borított rész a
fejsisak (galea aponeurotica), vagy skalp, amely a bőrnek egy sajátos szerkezetű része.
A koponyaalapon belső (basis cranii interna) és külső felszínt (basis cranii externa)
különböztetünk meg. A koponyaalap belső felszínén elölről hátra lépcsőzetesen lefelé haladva
három koponyagödör (fossa cranii anterior, media et posterior) található. Ezek a nagy-
valamint a kisagy megfelelő részeit és azok járulékos részeit tartalmazzák. Minden
koponyagödrön számos nyílás van, amelyeken idegek és erek haladnak át. A koponyaalap a
koponya leggyengébb része, így törései baleseti hatásokra, könnyen bekövetkezhetnek. Ez a
vele együtt sérült fontos működésű más képződmények miatt általában súlyos, vagy
életveszélyes állapotot jelent.