Vizuális nevelés módszertana beadandó – Márton-Patera Vivien Lili

KÁRPÁTI ANDREA - FIRKÁK, FORMÁK, FIGURÁK

1.a gyermekrajzok felfedezése

A gyermekrajzok felfedezése a 19. században történt. Korábban csak véletlenül maradtak fenn
olyan ábrák, melyek gyermekmunkának tekinthetők. A papír drágasága miatt kezdetben
elképzelhetetlen volt, hogy gyerekek rajzoljanak. Azonban történelmi korokban is a gyerekek
szívesen alkottak, és a rajzolás fontos része volt az életüknek. A régi gyermekrajzok
valószínűleg az írás tanulásához használt eszközök voltak, például agyag-, viasz-, vagy
palatáblákon készültek. Ezeket gyakran letörölték az új feladatok miatt. Az írás nélküli
kultúrákban a gyerekek homokba húzták, földbe vésték, vagy fa kérgébe karcolták rajzaikat. A
hó és a jég északon hordozta az első rajzokat. Néhány maradandó felület, például házak falai,
még akkor is megőrizték a gyermekrajzokat, amikor senki sem figyelt fel rájuk.
Corrado Ricci, olasz művészettörténész, véletlenül egy római kapualjban fedezte fel a falakat
borító gyermekrajzokat. Észrevevén az expresszív alakzatokat, elhatározta, hogy gyűjti és
rendszerezi ezeket a műveket. A friss, érdekes rajzokat másolta le, és később tudományos
munkájában elméletet alkotott a gyermeki ábrázolóképesség fejlődéséről. Ricci
kezdeményezése más művészettudósokat is inspirált, akik az ilyen gyermekalkotásokat az
"ősművészet" üzeneteiként kezdték elemezni.
A gyermekrajzokat az esztéták és művészettörténészek a múlt század utolsó évtizedeiben
fedezték fel. A szépség, nem a készség, azaz az ábrázolás és kifejezés képessége volt a fókusz,
amelyet a gyerekek alkotásaiban kerestek.
Corrado Ricci (1908) először hozta létre a világszerte elfogadott párhuzamot, hogy a
gyermekrajzok fejlődése ismétli a művészet történetében a stílusok változásait.
J. Ruskin is az 19. század végén a gyermekrajzokban látta a művészet forrását, kifejező, ám
kevéssé valósághű ábrák formájában.
A folyamatot a gyermekkorral összehasonlítva, a "reális" ábrázolás kibontakozásaként
értelmezték, hasonlóan a barlangrajzoktól a reneszánszig terjedő művészettörténeti korok
fejlődéséhez.
A gyermekrajzokat a múlt század végi evolucionista esztétikai felfogás szerint sajátos
műalkotásnak tekintették, de később kritizálták az evolucionista elmélet merevsége és
igazságtalansága miatt. A francia barlangrajzok pedig bizonyították, hogy a vizuális
kifejezésnek már az őskorban is voltak "absztrakt" és "realista" irányai, és a művészet
változik, nem csak fejlődik.
A 20. század elején a gyermekrajzok vizsgálata a vizuális művészetek kutatóitól a
képességfejlődés szakembereinek kezébe került. Művészettörténeti munkák most már csak
azokra az alkotásokra összpontosítanak, amelyek közvetlenül befolyásolták a művészet
történetét. A jelentős művészek fiatalkori munkái alapján látható, hogy a vizuális tehetség
későn mutatkozó tehetségfajták közé tartozik. A zseni és a mesterember különbségét
kamaszkor végéig gyakran nehéz megkülönböztetni.

A gyermekrajzok vizsgálata a 20. század elején a művészet és képességfejlődés kutatóinak

figyelmét keltette. Példák, mint Picasso és Van Gogh, mutatják, hogy a művészeti tehetség
később mutatkozó formája gyakran csak kamaszkorban válik egyértelművé. A gyermekkorban
mutatott alkotások nemcsak a tehetség felismerésében, hanem a vizuális képességek
fejlődésének dokumentálásában is fontosak lehetnek. Az elavult elképzeléseket kritizálják,
hangsúlyozva, hogy a művészet változik, nem feltétlenül fejlődik. Az egyéni tehetség
felismeréséhez javasolt módszerek közé tartozik a portfólió, munkanapló, tanórai feladatok,
képes befogadói teszt, valamint diagnosztikus és felvételi vizsgák. Fontos az eredmények
rendszeres publikálása és esettanulmányok készítése a tehetség kibontakozásáról.

1/a. a pszichológiai megközelítés: a fejlődési szakaszok elméletei

A gyermekrajzokat kezdetben az életkor és nem alapján csoportosítva gyűjtötték az óvodában,

iskolában vagy rendelőintézetben. A művészeti tehetség felismerésének módjai, például a
portfólió vagy képes befogadói teszt, később váltak fontossá. A gyermekrajzok vizsgálata
segít megérteni az ifjú alkotó értelmes és kiegyensúlyozott fejlődését. A korai vizsgálatokban
a kutatókat elsősorban az érdekelte, hogyan rendeződik az alak nélküli rajzban az "értelmes"
jel, és hogyan fejlődik az ábrázolóképesség. Az egyes korszakokra jellemző átlagos rajzi
teljesítmények segíthetnek a mentális és fizikai fejlődési rendellenességek felismerésében. A
20. század elején született rajzfejlődés-elméletek az emberi meghatározókat vették
figyelembe, elhagyva a kultúrát és az egyéni stílust. A német pszichológus Victor Löwenfeld a
gyermekrajzok fejlődését vizsgálva fontos mérföldköveket állapított meg, beleértve a
firkakorszakot és a sematikus korszakot.

1/b. a technikai megközelítés: a médium és a „képalkotó program” hatása

A gyermekrajzok tanulmányozásakor megfigyelhető, hogy a rajzolási technika és minőség
jelentősen változik, ha a gyermek másfajta rajzeszközt kap. A különféle anyagokkal és
technikákkal végzett ábrázolási kísérletek eredményeit kezdetben nem különböztették meg
egymástól. Az emberábrázolás fejlődésében a gyurmázás és ceruzarajz hasonló lépéseken
megy keresztül. A tárgyról való tudás és az ábrázolni tudás közötti különbséget fontosnak
tartják. A gyermekrajzok takarékosak, csak annyi részletet tartalmaznak, amennyire az
alkotónak szüksége van a jelentésteli rajz elkészítéséhez. A rajzolás folyamatát követve
megismerhetjük az alkotó szándékát és azt, hogy az egyes színek és elemek hogyan
befolyásolják egymást.

1/c.a kulturális környezet hatása

Rhoda Kellogg kutatásai azt mutatják, hogy a kisgyermekek rajzain olyan jellegzetes jegyek
találhatók, amelyek nem függenek a környezettől. Ezek a jegyek a firkák és az első sémák
időszakához kötődnek, de kevésbé hangsúlyosak, amikor a gyermek óvodába kerül. A
bölcsődések rajzai hamarabb mutatják a hagyományos képi rendezési konvenciókat, mint
otthon nevelt társaik, valószínűleg az irányítás és példaadás hatására. A földrajzi környezet is
befolyásolja a gyermekrajzokat, például az épületek és tájak megjelenésében. A kultúra
szerepe is kiemelkedik, például Japánban a díszítésmódok, Egyiptomban a képírás nyomai
hatással vannak az első sémák kialakulására. A környezetnek nagy szerepe van az ábrázolások
témájában is, és különböző kultúrákban eltérő témák jelennek meg a gyermekrajzokon. A
roma gyermekek rajzaiban kelet-ázsiai motívumok és témák láthatók, amit mesék átadnak
számukra. A roma tanulók művészi színvonala hasonló a magyar kortársaikéhoz, de
rajzfejlődési korszakaik más időkeretek között alakulnak.

1/d.ábrázolás és személyiség
A kutatások és módszerek áttekintése alapján látható, hogy a gyermekrajzok elemzése során
különböző megközelítések léteznek. Az művészettörténészek az alkotások esztétikai értékeire
összpontosítanak, míg a pszichológusok a vizuális képesség fejlettségét vizsgálják
diagnosztikai tesztek segítségével. A pedagógusok életkorokra jellemző "rajzoló viselkedésre"
összpontosítva segítik a megfelelő fejlesztési eljárások kiválasztását. A művészet-
pszichológusok a gyermek és felnőtt művész ábrázoló képességének hasonlóságaival és
különbségeivel foglalkoznak.
Herbert Read, a művészetpedagógiai szakértő, az alkotói típusokat szintetizálja. Ezek közé
tartozik az organikus típus, a lírai típus, az impresszionista típus, a ritmikus minták alkotója, a
szerkesztett formák alkotója, a sematikus/sémaszerű típus, a haptikus típus, az expresszionista
típus, a számbavevő típus, a dekoratív típus, a romantikus típus, és az irodalmias típus. Ezek a
típusok különböző művészi megközelítéseket tükröznek, és a személyiség különböző
dimenzióival vannak összekapcsolva. Read hangsúlyozza, hogy fontos figyelembe venni a
tanulók életkorát vagy természetüket a rajztanítás során.

2. a firkáktól a figurákig
2/a. az első jelek: a firka korszak
A gyermekrajzok fejlődése során két fontos szakaszra összpontosítva vizsgáljuk az ábrázolás
változását. Az első szakaszban, a "formaszakaszban", a gyermek alapfirkákból, mint például
körből, hoz létre egyszerű ábrázolásokat, mint például a nap. A második szakasz, a
"kompozíciós szakasz", 4 éves kor körül kezdődik, amikor a gyermek összeállítja és
kombinálja az alapfirkákat, létrehozva összetettebb formákat, az úgynevezett
"aggregátumokat". Ezek az aggregátumok már kifejezik a gyermek egyedi stílusát és
jellemzőit. A folyamat során a gyermek vizuális nyelvét alakítja ki, és a "diagramok" és
"kombinátumok" segítségével fejezi ki önmagát. A firkák és alapfirkák kísérletezési
lehetőséget nyújtanak a gyermeknek, és az alapjelek későbbi tudatos építési elemekké válnak
a képalkotásban. A gyermekrajzok így fejlődnek a firkálástól az összetett, személyes stílusú
ábrázolásokig.

2/b. nyomok az agyagban: a térformálás kezdetei

Rhoda Kellogg a plasztikai ábrázolás fejlődési szakaszait követi nyomon, összehasonlítva
azokat a rajzfejlődés modellel. Az ábrázolás előtti szakaszban, 1,5 és 2,5 év között, a gyermek
gyurmafirkákkal kifejezi magát. A plasztikai ábrázolás fejlődési szakaszai a következők: 1.
Ábrázolás előtti szakasz (1,5-2,5 év), 2. Az első emberfigurák megjelenésének szakasza (2,5-3
év), 3. A fej-láb emberke ábrázolásának szakasza (3-4 év), 4. A teljes emberfigura
kialakulásának és differenciálódásának szakasza (4-6 év). A gyermekplasztikák elemzése a
rajzfejlődés párhuzamos vizsgálatával segít a képi ábrázolás teljes körű megértésében és
fejlődésének követésében. Az első életévekben a gyermekeknek fontos, hogy a ceruzán,
papíron, és festőszerszámokon kívül a plasztikai ábrázolás eszközeivel is megismerkedjenek.
Ez a fázis a gyurmafirkák készítésétől kezdődik, amikor a tapintható élmények és a plasztikai
formálás segítik a gyermeket az ábrázolás és az ábraolvasás megtanulásában. A plasztikai
fejlődés szakaszai közé tartozik az ábrázolás előtti időszak, az első emberfigurák megjelenése,
és a teljes emberfigura kialakulása és differenciálódása. A gyermekplasztikák elemzése segít
megérteni a képi ábrázolás teljes fejlődését. Az emberfigura kialakításának szakaszában
különböző típusok jelennek meg, például az "oszlop-ember", "lepényember" és "golyóember".
Az első emberfigurák spontán megjelenése a plasztikai nyelv fejlődésének kulcsfontosságú
fázisa, és a kisgyermek saját stílusának és alkotói készségének kialakulását tükrözi. A grafikus
és plasztikai ábrázolókészség fejlődését összehasonlítva, mindkét rendszerben először a
globális emberfigura alakul ki, majd az arc és test részeire oszlik. A rajz gazdagabb
formanyelvével szemben a szobor gyakran szóbeli magyarázattal egészül ki, részleteit
kiegészítik szavakkal. Mindkét vizuális jelrendszerben az alapelemek kialakulnak, és a
kisgyermek egy adott, folyamatosan bővülő elemtárból válogat az ember alakvariációinak
létrehozásakor. A plasztikai és grafikai elemtár közötti különbségek mellett mindkét nyelvben
hasonló fejlődési folyamatok figyelhetők meg. Az arc vonásai később jelennek meg, először a
fej könnyen azonosítható testrészévé válik. A szem, száj és orr sorrendben jelennek meg az
arcon. A kisgyermek plasztikai képességeiben a "fej-láb emberke" ábrázolása következik, ami
a differenciálódás folyamatát jelenti. A tagolatlan fej-törzs alapformájából először két hosszú
láb jelenik meg, majd a két kar, végül a fejséma további tagolódásával alakul ki a "valódi"
ember. A korszakban háromféle fej-láb figura jelenik meg a gyermekrajzokon: a "pókfigura",
az "idol" és a "rajzolt szobor". Vizuális nyelvünk kialakulása óvodás korban megtörténik, és
az alkotó folyamatok a rajzok és plasztikák révén segítik a gyermeket a tér és forma
megértésében. A "pókfigura" és "idol" teremtmények a fejlődés különböző szakaszaiban
jelennek meg, amelyeket a gyerekek rajzokban és szobrokban kifejeznek.
A "rajzolt szobor" létrehozásakor a gyermek úgy érzi, mintha vastag ceruzavonalakat hajlítana
és alkotna. A térábrázolás szintjének fejlődése figyelhető meg a szobrászkodó óvodások
rajzaiban, ahol a tér és anyagminőségek változatos grafikai jelekkel jelennek meg.
A plasztikai ábrázolás fejlődése során a gyerekek különböző emberalakokat hoznak létre,
például "golyó- és mozaikemberként" vagy "fej-láb emberként." A fejlődés nem lineáris, és a
gyermekek visszatérhetnek korábbi sémákhoz.
A grafikai modellek, például a "kirakós játék" vagy "képkiegészítő" feladatok, segíthetnek a
gyerekeknek a vizuális nyelv fejlesztésében. Az instrukciók és a feladatok jól megválasztása
erőteljesen fejlesztheti a képességeket.
A gyermek saját stílusa és egyedi látásmódja fejlődik a vizuális kifejezésben. A hóember-teszt
példa arra, hogyan használják a gyermekek a saját formáikat és munkamódjaikat, miközben
egy közös témát jelenítenek meg.
Összességében a plasztikai ábrázolás fejlődése során a gyerekek átélésük, kreativitásuk és
vizuális nyelvük kialakításával egyre magasabb szintre jutnak.

2/c. a formateremtés kora: az első sémák

A gyermekrajzok fejlődése során a plasztikai ábrázolás két és háromdimenziós sémák
kialakulásával kezdődik. A firka-korszakban a vonalhúzás és gyúró mozdulatok tanulása
meghatározó. Az alapformák, mint a kör és vonalak, továbbra is jelen vannak a részletesebb
ábrázolásokban. Az 5-6 éves korosztály "grafikus primitívek" néven ismert jeleket alkot,
melyek folyamatos vonalakból állnak.
A rajzfejlődés következő szakasza különböző nevekkel illetve szemléletekkel van jelölve,
mint például sémarajzok kora vagy leíró szimbolizmus. Az 5-6 éves kor jellemzője a
kifejezésmód szemléletes volta. A fejlődés nem teljesen egységes a 3-6 éves korosztályban, és
a 3-4 évesek még a technikai nehézségekkel küzdenek.
Az emberábrázolás kezdeti stádiumában egyetlen kör alakul ki, melyből végtagok ágaznak ki.
A fejlődés során a két körből álló ember-sémák megjelennek, és a gyerekek mindig a nagyobb
körhöz kapcsolják a végtagokat. A gyermek általában nem egyedi dolgokat ábrázol, hanem
általános csoportokat, például "a kutya" helyett saját kutyáját.
A kontúrrajz megjelenése a korszak végén történik, és a gyermekek egyedi tárgyakat is
képesek ábrázolni. A térábrázolás kezdeti szakaszai síkban történnek, és a gyerekek elől- és
oldalnézettel kombinált madártávlatot alkalmaznak. A térábrázolásban a gyerekek a felületek
fontosságát hangsúlyozzák, és azokat mintákkal tagolják.
A gyermekrajzok interpretálásához fontos a közvetlen megfigyelés és a vonalhúzási sorrend
követése. A kisgyermekek gyakran először az emberalakot rajzolják meg, majd kiegészítik
ruházattal. Az arányokat és a kompozíciót az első formák határozzák meg, és a gyerekek még
nem mindig törekszenek a vizuális kapcsolatok pontos ábrázolására a papíron

2/d. mesék a képről: az „élményrajzolás”, szimbólumkeresés és séma-alkotás kora

A kisgyermekkori művészeti élmény lényege a polyaisthetis, azaz a több forrásból táplálkozó
esztétikum, a művészeti ágak és műfajok keveredése. Ebben az időszakban a
"Gesamtkunstwerk", az egymást erősítő hatásokból előtűnő teljes műalkotás élménye
dominál. A 3-8 éves korban alkalmazott integratív szellemű esztétikai nevelés hatásosnak
bizonyul, és ezért egyre erősödik az igény az egyes művészeti területekre koncentráló,
tantárgy-centrikus képzésre. A szünesztézia korszaka 4-6 éves kor között kezdődik, amikor a
gyermek könnyen vált át az egyik művészeti ágból a másikba, és természetesen észleli a
színek hangját, a dallamok képi formáit. A rajz és a hozzá fűzött szöveg ebben az időszakban
összetartozik, és a mese nemcsak értelmez, hanem hangulatot fest és többletjelentést kapcsol a
képhez. A kisgyermekek számára a rajz a szóban elmondhatatlan érzelmek, gondolatok,
ötletek nyelve. A gyermekrajzokon a dolgokat és figurákat nem érdemes egymástól
függetlenül, a kompozíció jelentéseinek hálójából kiszakítva szemlélni. A kisiskolások rajzai a
felnőtt néző számára a gyermekalkotások közül a legszebbek, kitüntetett korszakot jelentenek
a rajzfejlődés folyamatában. Gerő Zsuzsa (1973) vizsgálatai bemutatták, hogy a szakértő és
laikus felnőtt szemlélő számára esztétikus gyermekrajzok leginkább ekkor, a vizuális
élményfeldolgozás kitüntetett időszakában születnek, melyben a rajzolás különleges funkciót
tölt be. A rajznak ekkor kettős funkciója van: a gyermek tapasztalatait, élményeit másokkal
közölje, és önmagának is örömet szerezzen a belső tartalmak "külső szemléltető jelekben"
való megjelenítésével. Az alkotás folyamata még mindig sokkal fontosabb, mint az
eredménye.
A gyermekrajz kommunikációs funkcióját vizsgálva, Nagy László felhívja a figyelmet a
rajzfejlődés és beszédfejlődés kapcsolatára. A gyermekrajzokban a vizuális és verbális
kifejezés összefonódik, és a korai kutatások már az ábrázolást is sajátos nyelvként
értelmezték. A gyermekrajz elsősorban nyelv, melyen keresztül a gyermek kifejezi látottakat,
hallottakat, és gondolatait. Az ábrázolás és a beszéd együttesen gazdagítja a jelentést. Az
érzelmi tartalmak kifejezésére szolgáló gyermekrajzok a beszéd és vizuális kifejezés
kölcsönhatását tükrözik. A gyermek beszédfejlődésével párhuzamosan a rajz is fejlődik, és
mindkettő szolgálja a kommunikációt. A vizuális és verbális kommunikáció egyre szorosabb
kapcsolatban áll, és a gyermekrajzok fejlődése ezt jól tükrözi.
A szinkretikus sémák időszakában a gyermekrajzokban a valóságos és képzeleti elemek
összemosódnak. A gyermek által alkotott fantasztikus figurák a saját élményeivel és
érzelmeivel telítettek. Ebben az élménygondolkodás korszakában a gyermek képekben fejezi
ki az élményeit, mivel még nem képes azokat verbálisan kódolni. A gyermekrajzok egyedi
hatását Gerő Zsuzsa szerint az intenzív élménykifejezés gazdagsága adja. A szubjektív
méretarányok alkalmazása és a szemléletes séma és szó konfliktusának grafikus megoldása
kiemeli a rajzok közlési lehetőségét. Az 5-6 évesek ábrázolásmódja többszempontú,
egyidejűleg több nézőpontot tükröz a képeken, amelyeket a gyermek a képzeletében élő
képeknek megfelelően választ ki.
A gyermekrajzok kezdetben tér nélküli, egymás mellé helyezett elemekből állnak, majd
fokozatosan megjelennek kísérletek a tér ábrázolására. A transparencia, azaz a dolgok külső
burkán átlátszó belső világ jellemzi ebben a korszakban. A gyermek saját sémákat és képi
nyelvet alakít ki, az ábrázolás ideovizuális, azaz a képzelet vezérelte. Az emberalak
megjelenése a gyermek élményeit tükrözi, és az ember nélküli rajzok esetén a gyermek
esetleges negatív tapasztalataira utalhatnak. A kreativitást segítheti az életnagyságú
papírfigurák és mozgásvázlatok alkotása.
6-7 éves korra kialakulnak a rajzok állandó alkotóelemei, a sémák. A séma a gyermek konkrét
gondolkodását tükrözi, és a tárgyakat csak néhány jellegzetes vonással emeli ki. A séma
jelkép, amely a tárgy felidézésére szolgál, nem a valósághű ábrázolásra. A séma könnyen
előhívható és alkalmazható, de gátolhatja a rajzolás fejlődését. A sématörés, mint pedagógiai
feladat, kihívást jelent a vizuális képességek fejlesztői számára. A természet megfigyelése és a
saját élmények önálló, “kötelező” témákkal segítheti a gyermekeket abban, hogy meghaladják
sematikus képi stílusukat. A valóságábrázolás képessége a kisiskoláskor végére fejlődik ki.

2/e. „várat építek, embert gyúrok” – térépítés, formaalkotás óvodáskorban

Löwenfeld kutatása a plasztikai ábrázolókészségről két alapvető típust azonosított: a vizuális
és a haptikus (formaérzékelő) típust. Vizsgálata során megfigyelte, hogy a csökkentlátó és vak
gyermekek két csoportra oszlanak a rajzi vagy szobrászi feladatok megoldása során. Egyesek
a látásukat maximálisan kihasználva dolgoznak, míg mások szemüket lehunyva, kizárólag
tapintási élmények alapján alkotnak.
Löwenfeld és követői azt állapították meg, hogy az agyhullámok és pihenő agy rezgéseinek
összehasonlításával jól megkülönböztethetők a vizuális és haptikus típusú érzékelésre
érzékeny egyének. A két típus közötti különbségeket az érzékelés módja, a
megfigyelőkészség, a plasztikai és grafikai ábrázolás, valamint a művészettörténeti példák
alapján határozták meg. Például a vizuális típusú alkotók az egész képet látják először, míg a
haptikus típusú alkotók részletekre összpontosítanak. A két típus nem tiszta, de domináns
érzékelési móddal rendelkezik, és ezek különböző művészi stílusokhoz vezetnek.
A művészettörténeti példák alapján nyilvánvaló, hogy senki sem tisztán vizuális vagy
haptikus alkotó vagy szemlélő. Az emberek többsége preferál egy bizonyos érzékelési módot,
és ezt gyakrabban használja. Löwenfeld és tanítványai hangsúlyozták, hogy az iskolai
környezetben nem szabad háttérbe szorítani egy-egy ábrázolásmódot vagy technikát, mert így
a gyermekek sokféle kifejezőeszköztől fosztatnák meg magukat. A vizuális és haptikus
típusok két eltérő gondolkodásmódot képviselnek, és mindkettő fejlesztése szükséges a
sokoldalú érzékelési és ábrázolási kultúra kialakításához.

3.vizsgálatok a vizuális képességek fejlődésének értékelése

3/a. a gyermekrajzok pedagógiai értékelésének szempontjai
A hatásvizsgálatok fontosak a pedagógiai programok elfogadtatásához. A gyermekrajzok
vizsgálatánál hangsúlyosak a következő szempontok:
1. A családi környezet és annak hatása a gyermekre.
2. Az óvodában és iskolában kapott képzés, különös tekintettel a rajzolás fogásaira és
sémáira.
3. A pedagógiai stratégiák alkalmazása a gyermek fejlesztése során.
4. A kulturális környezet és annak hatása a gyermek vizuális kultúrájára.
A vélemények megoszlanak a gyermekrajzok univerzalitásáról, de fontos megfigyelni a
kulturális stílusjegyeket és az egyéni stílusjegyeket a gyermekrajzok elemzése során. A
vizsgálatoknak szükséges figyelembe venniük a gyermek családi hátterét, kapott képzést,
pedagógiai stratégiákat, valamint a kulturális és környezeti hatásokat a vizuális kifejezés
fejlődése tekintetében.
A gyermekrajzok vizsgálata során fontos lenne három fő tényezőre összpontosítani: a
környezeti hatásokra, a pedagógiai stratégiákra és az egyéni stílusjegyekre. A gyermekrajzok
értékelése nem csupán egy-egy alkotásra, hanem hosszú időtartamon át összegyűjtve
történjen, lehetőséget adva az egyéni fejlődés nyomon követésére. A vizsgálatoknak jól
definiált vizuális nevelési módszereken alapuló gyermekcsoportokra kellene
összpontosítaniuk, és olyan mintákat kellene használniuk, amelyek a pedagógusok
segítségével értékelhetők.
Az egyes vizsgálatok segíthetnek a gyermekrajzok fejlődését befolyásoló környezeti tényezők
azonosításában. A nagyszabású országos felmérések mellett egy-egy specifikus helyszínen és
gyermekcsoporttal végzett rövid időtartamú vizsgálatok is érdekes eredményekkel
szolgálhatnak. A pedagógusok aktív részvétele és érdeklődése, valamint a gyakorlati
megfigyeléseik segíthetik a kutatást és hozzájárulhatnak a pedagógiai gyakorlat
megújításához.
A leggyakrabban alkalmazott rajzvizsgálati szempontok közé tartozik a felületkezelés,
térábrázolás, médiumhasználat és színkezelés értékelése.
Korosztályok és oktatási programok résztvevőinek rajzait vizsgálva különböző kritériumok
alapján, a kutatások lehetővé teszik az életkor és képzés hatásának pontosabb megértését a
rajzfejlődésre. A kutatók próbálják elkülöníteni az esztétikai és technikai rajzkészségeket,
figyelembe véve a művészi és a technikai szempontokat. A részletesebb szempontrendszer
segít nyomon követni, hogy hogyan alakulnak ezek a készségek, és milyen hatással vannak
rájuk különböző tényezők, mint például a képzés, életkor, családi háttér és nemzetiség. A
kutatások a képi világ befogadását és a fejlesztési programok kidolgozását is magukban
foglalják, hangsúlyozva, hogy nemcsak rajzkészségekről, hanem képességcsoportokról van
szó, amelyek fejleszthetők az alapkészségek értő és érzékeny figyelembevételével.

3/b. a komplex művészeti nevelés hatása a vizuális képességek fejlődésére

1967-ben a Münnich Ferenc Gyermekotthon óvodájában, Kokas Klára irányításával, komplex
művészeti nevelési kísérlet indult állami gondozott óvodásokkal. Székácsné Vida Mária
pszichológus-képzőművész a program rajzi részének szerzője. A komplex esztétikai program
a mozgásra fókuszál, összekapcsolva a zene, ábrázolás, irodalom és képek közötti
kapcsolatokat. A kísérlet három kecskeméti iskolában is folytatódott, különös figyelmet
szentelve a zenei nevelés általános képességfejlesztő hatásának vizsgálatára.
Az egyéni festmények elemzésénél a következő szempontokat alkalmazták:
a) Kompozíció:
 Jó képelrendezés: egyensúly, térkitöltés.
 Kodály iskolában magasabb minőségű képek.
 Komponálási képesség fejlődését muzsika támogatja kisiskolás korban, intellektuális
képességek később.
b) Ritmus:
 Zenei hatás szembeötlő: Kodály iskolai osztályok kiemelkednek ritmusban.
 Zenei nevelés általános képességfejlesztő hatása vizsgált két tanév alatt megnyilvánul.
c) Mozgás:
 Kodály iskolai osztályok jobb teljesítményt mutatnak a differenciált
mozgásábrázolásban.
d) Emberi kapcsolatok:
 Kodály iskolai osztályokban már az 1. osztályban erős a személyes kapcsolatra utaló
rajzi jegy jelenléte.
 Az együtt éneklés hatása megfigyelhető.
e) Grafológiai jegyek:
 Erős, magabiztos ecsetkezelés zenei nevelés hatására kiemelkedik, később az írás
hatására is javul.
f) Erőviszonyok:
 Különböző elrendezéseket értékeltek, ahol az egyensúlyos munkák jobbak voltak.
 Együtt éneklő zeneis osztályok sikeresen működtek együtt.
g) Együttműködés - munkamódszer, figurák kapcsolata, mozgás:
  Különböző munkamódszereket azonosítottak, különféle együttműködési szintekkel.

A kísérletek az emberi kapcsolatok és művészeti kifejezésmód összefüggéseit vizsgálták. A

Kodály iskolában az 1. osztálytól kezdve kifejezőbbek voltak a páros munkáik. A mozgást és
ábrázolást összekapcsoló kísérletek azt mutatták, hogy a zenefestés módszere hatékonyan
fejleszti a mozgásfantáziát, segítve az értelmi és érzelmi hatások összehangolását. A
dramatizálás és alkotás kombinációja a gyermekkori szimbólumalkotást támogatta, így a
gyermekek több és erőteljesebb jelképet alkalmaztak az alkotásaikban.

3/c. A vizuális képességek és a mentális képességek összefüggései a Leonardo

Programban

A vizuális képességrendszer kutatását nehezíti, hogy kevés információnk van arról, hogyan
befolyásolják a különböző pedagógiai hatások a tanulókat a rajzi fejlődés során. Az esztétikai
nevelési kísérletek ritkán társulnak pszichológiai vizsgálatokkal, és az eredmények évekkel
később mérhetők csak. A Leonardo Program célja alternatív tananyagok kidolgozása volt a
hagyományos rajzoktatás mellé, és azok hatásának vizsgálata a vizuális képességekre és a
mentális fejlődésre. A kísérletek azt is vizsgálták, hogy a programok milyen mértékben
befolyásolják a tanulók intellektuális teljesítményét, kreativitását, vizuális memóriáját és
megfigyelő képességét. Az öt tantervi program hatását vizuális és mentális képességekre
pedagógiai és pszichológiai eszközökkel vizsgálták. A vizuális képességrendszer-modell két
szférát különít el: az ábrázoló (alkotó) és befogadói (értelmező) képességeket. A programok
értékelésénél figyelembe vették mindkét területet. Az ábrázoló képességet expresszív és
technikai feladatokkal, valamint tervezési készségekkel mérték. A befogadói szférában a
műalkotások értelmezéséhez szükséges képességeket vizsgálták, beleértve az esztétikai
fogalmak ismeretét és az esztétikai érzékenységet. Az integratív program hatását komplex
mérőeszközzel értékelték, beleértve a zenei, irodalmi és képzőművészeti feladatokat is.

4.különös képek
4/a. szimbólum képzés a gyermekkorban
A gyermekrajz-fejlődés során a szimbólumalkotás 8-10 éves korban jelentkezik. A
kisgyermekek már kis firkáikon is alkalmazzák a jelképes ábrázolást. Például a mandala, amit
sok kultúra használ, a gyerekek motorikus fejlődésük részeként húzzák lendületes köröket. A
szimbólumalkotás a vizuális nyelv teljes folyamatában később jelenik meg, a tárgyak mögötti
értelmek felruházását jelenti, ahol egy objektum nem csak önmagát, hanem más érzéseket,
gondolatokat, vagy tárgyakat is kifejezhet.

Gyermekek képi szimbólumai különböző területeken nyilvánulnak meg:

 Szín-szimbólumok: A színadás érzelmi állapotokra utalhat, például a
művészetterápiában bizonyos színkombinációk zaklatott vagy szorongó állapotokat
fejezhetnek ki.
 Mozgásábrázolás: A mozgás hiánya vagy a merev ábrázolás jelképes értelmet
hordozhat, például a kellemetlen események balra, a kellemesek jobbra való
elhelyezése.
 Alakok ábrázolásának sorrendje és elhelyezése: Az elrendezés tartalmi jelentéseket
hordozhat, például a kép alsó része szorongást, a felső harmad vágyakat vagy jövőbeli
terveket jelképezhet.
 Kép kompozíciója: A kompozíció belső tartalmakra utalhat, például zsúfolt alapvonal
szorongást, üres tér nyugtalanságot jelképezhet.
 Stabil jelképes tartalommal bíró jelek: Az ismétlődő szimbólumok kulturális és egyéni
jelentéseket hordoznak, és az életrajzi megközelítés segíthet a megértésükben. Az
ikonográfia módszere is alkalmazható, és rajzi feladatok segíthetik a szimbólumok
megfejtését.

A szimbólumok sokoldalú értelmezésére hatékony módszer egy háromdimenziós

interpretációs modell, ami figyelembe veszi az ábrázolás folyamatát, az alkotó stílusát és
habitusát. A három dimenzió:

Formális szint: Az ábrázoló készség, művészi orientáció, alakok differenciált ábrázolása és

képmező strukturálása.

Narratív szint: A tartalom és forma összefüggései, feladatban megadott vagy az alkotó által
megjelölt téma és választott motívumok kongruenciája vagy disszonanciája.

Mélylélektani szint: A tartalom és az aktuális, korábbi életélmények kapcsolatának feltárása.

Szimbólumok megfejtésekor óvatosnak kell lennünk, mivel a gyermekrajz egyedi képi üzenet,
és a vizsgálat könnyen a művészet és kommunikáció határát keresztező vizsgálatba fordulhat.

4/b. autista gyermekek rajzai

Orna Selfe, angol pszichológusnő, az autizmussal foglalkozva 6 hónapig vizsgálta egy

gyermeket, majd évente találkozott vele 12 éves korig. Az eredmények alapján azt állította,
hogy a gyermek, akinél óvodáskorában rengetegen tehetséges művészként látták, valójában az
autizmus egy súlyos formáját mutatta. Sok vita kísérte ezt az elképzelést, de mindeddig nem
sikerült meggyőzően kimutatni, hogy az autizmus és a magas szintű vizuális képességek
között nincs kapcsolat.
Az autista gyermekek rajzai rendszerint virtuózak, azonban érzelmeket ritkán fejeznek ki.
Még kisóvodás korukban, 2 és fél - 3 évesen, anélkül, hogy előtanulmányokat végeznének,
magabiztosan alkalmazzák a vizuális nyelv bonyolult törvényszerűségeit. A megfigyelt autista
gyermekek rajzolási stílusa általában realista, és számos hasonlóságot mutatnak egymással.
Az alkotás közbeni viselkedésük, közelhajolás a papírhoz, örömteli hangok kibocsátása,
valamint a rajzok gyakori javítgatása is jellegzetes. A szóbeli kifejezőkészségük gyenge, és
gyakran a képeskönyvek, ábrák alapján készítik rajzaikat.
Nadia alkotómódja és az egészséges gyerekek rajzolási stílusa közötti legfontosabb különbség
az volt, hogy Nadia vonalai nem követték egymást, és változtatta szándékát egy-egy
félresikerült vonás miatt. Művészi tevékenysége során könnyedén és gyorsan az ábrázolandó
tárgy belső képét követte. Bár balkezes volt, három évesen már úgy fogta a rajztollat, mint
egy felnőtt. Ugyanakkor egyszerű játékokkal nem boldogult.
Nadia szívesen másolta a képeskönyvek illusztrációit, de gyakran az emlékezetére
hagyatkozott, és szabadon változtatott az általa lerajzolt motívumokon. Ezek a műveletek az
intellektusától függetlenül fejlődtek ki. 6 éves korára már súlyos autizmus tüneteit mutatta,
kommunikációs nehézségekkel és alacsony szintű motoros koordinációval. Ugyanakkor
bizonyos vizuális feladatokban megfelelő teljesítményt nyújtott. Nyelvi tesztek során
szavakkal való manipulációban nehézségei voltak, de képek csoportosításában jobban
teljesített.
A kérdés, hogy Nadia vizuális tehetségnek tekinthető-e, számos területen eltérő szemléletet
kíván meg. A pszichológia a lineáris perspektíva elsajátítását és a részletgazdag ábrázolást
hangsúlyozza. A pedagógia az egyéni témaválasztást és komponálást tekinti fontos
tehetségjegyeknek. A művészettörténet a kreativitás és az újítás kapcsán értelmezi a
tehetséget. Az eltérő megközelítések mögött eltérő képességfejlődési elméletek rejlenek. A
pszichológia a gyermekrajzokra összpontosít, míg a művészettörténet a művészi tehetség
megjelenését 16-19 éves korra datálja.
Az autista gyermekek különleges ábrázolóképességének vizsgálata mind a pszichológia, mind
a pedagógia tehetség-definícióját felhasználja. Fontos képességek a tehetség korai
felismeréséhez:
1. Felismeri, hogy kiemelkedő képességű, és ez része az énképének.
2. Gyakran és lelkesen rajzol, elmerül munkájában.
3. Nyitott és kísérletező, szívesen próbálkozik új formai és technikai megoldásokkal.
4. Felismeri és alkalmazza a vizuális nyelv törvényszerűségeit.
5. Képes érzelemgazdag alkotások létrehozására.
6. Gazdag a képalkotó repertoárja, de nem korlátozódik egy-két motívumra.
7. A nyelvi fejlődés és a vizuális képességek fejlődése lehet párhuzamos vagy éppen
ellentétes intenzitású.

Az évtizedekig feltételezett lineáris kapcsolat az értelmi képességek és a rajztudás között

vitatható. A fogalmi gondolkodás befolyásolhatja az ábrázolás minőségét, de nem feltétlenül
egyértelmű a kapcsolat. Kísérletek azt mutatják, hogy a tárgy ismerete és az ábrázolás
minősége között összefüggés van. Az autista gyermekek kevés ismerettel rendelkeznek a
világról, így rajzaik realisták, de érzelemmentesek és leképező jellegűek.

Az autista gyermekek rajzolási képességei idővel elveszhetnek, és a felnőttek által készített

rajzok gyakran egyszerűsödnek, nem tükrözve a gyermekkori kreativitást. A példa, Nadia
esetében, azt mutatja, hogy a vizuális képességek korai szintjén elért mesterfokú tudás később
sorvadhat. Az értelmi fejlődés és a rajzkészség közötti kapcsolat vitatható, és egyes esetek azt
mutatják, hogy az autista gyermekek kivételes rajzteljesítményei felnőttkorra megszűnhetnek.
Nadia esetében nem tapasztalható rajzfejlődési törés, és a megszerzett perspektivikus
ábrázolási készségei már kisgyermekként teljesek voltak. A magyarázat a betegség
természetében keresendő, és a rajzolás nem biztosít tartós kommunikációs csatornát az autista
gyermekek számára. Azonban a korai perspektivikus ábrázolás segíthet a betegség korai
felismerésében és enyhítésében.

4/c. rajzos pszichológiai tesztek

A rajztanítás számára a pszichológusok által a rajzfejlődés szakaszaival való párhuzamok
keresése azt jelentette, hogy az 1920-as és 1930-as évektől kezdve a rajztanítás tekintélye
nőtt, mivel az ilyen tesztek elterjedtek. A tesztek a fogalmi gondolkodás fejlődését
hangsúlyozzák, de a rajztanítás sosem lett megbecsült része a közoktatásnak. A rajzpedagógiai
programok a tesztek értékelési rendszerét követve befolyásolták a pedagógiát, különféle
készségek, például technikai és művészeti rajzkészségek fejlesztésére összpontosítva. A két
készségcsoport - technikai és művészeti - fejlődése összefügg, de elkülöníthető, különböző
fejlesztési eljárásokat igényel. A művészetpedagógia és a művészetesztétika értékrendje
kevésbé hatott a gyermekek számára készült rajzi tesztekre, de a tesztek egyfajta "rejtett
tantervet" közvetítettek, amely élénk vitákat váltott ki a rajz oktatói körében.

1.a „rajzolj egy embert” teszt

Az egyik első és sokáig elterjedt rajzi intelligenciateszt a "Rajzolj egy embert!" Teszt, melyet
Florence L.Goodenough fejlesztett ki 1926-ban. A teszt az emberfigura rajzolásának
valósághűségét értékeli, és a gyermek életkorát próbálja meghatározni az ábrázolás alapján. A
tesztet később Dale B. Harris is továbbfejlesztette. Bár sok országban népszerű,
művészetpedagógusok vitatják értékét. Más tesztek, például Beatrice Lanz "festmény-kor
skála" vagy E. M. Koppitz "Emberalakrajz-teszt", különböző szempontokat vesznek
figyelembe, beleértve az érzelmi kifejezőerőt is. Koppitz tesztje még az érzelmi állapotokra is
próbál következtetni. Azonban a rajzi intelligenciatesztek kritikát kapnak, és a
művészetterápia területe bizonyult eredményesebbnek és tudományosan megalapozottabbnak.

2.a kreatív gondolkodás teszt / rajzi feladat

Olyan vizuális kreativitást mérő eszköz, amely a pszichológiai és művészetpedagógiai
szempontokat integrálja. A teszt a képalkotás során alkalmazott egyedi megoldásokat,
kompozíciót és más kreatív aspektusokat értékeli. Az elemzés során figyelembe veszi az időt,
de csak akkor, ha a rajz színvonala már elér egy bizonyos szintet. A különböző kategóriákban
mért pontszámok segítenek megérteni a vizuális kreativitást és alkotói gondolkodást.
A TCT/DP egy kreativitásmérő teszt, mely kulturálisan semleges és világszerte alkalmazható.
Rajztanárok és művészek szerint egyedi, mivel nem csak egy, hanem két koherens mű alapján
értékeli a tanulók vizuális kreativitását. A teszt tartalmi validitását kulturálisan semleges,
változatos feladatok, és a vizuális kreativitás minőségi szempontjainak figyelembevétele
erősíti. A felvételi idő elegendő az elmélyült munkához, és a teszt csak akkor ad többletpontot
a gyors munkára, ha az esztétikai színvonal elég magas.
A TCT/DP tesztet olyan kreativitásmérő eszközként tervezték, mely lehetőséget ad a
gyermekek számára változatos és esztétikus alkotások készítésére. A teszt kitöltése hasonló a
rajzoláshoz, és a magas pontszámot azok kapják, akik sok elemet egyedi módon kombinálnak,
létrehozva expresszív hatást. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy azok, akik mereven
ragaszkodnak a vélt előírásokhoz, kevésbé kreatívak. A teszt nem követeli meg, hogy a rajz a
kereten belül maradjon, így a kereten kívül rajzolók pluszpontot kaphatnak. A TCT az
esztétikai nevelés szemléletével és értékelési módszerével közelít a vizuális esztétikai
neveléshez, és a rajztanárok elismerik a tehetségfelismerés egyik lehetséges eszközeként. A
magyar és német minták közötti különbségek az életkor növekedésével kapcsolatos
teljesítménygörbében jelentkeznek, míg a német gyermekek eredményei lineárisan
növekednek, a magyaroknál a korai kamaszkorban teljesítményromlást tapasztalnak.

4/c a clark rajzi képességek teszt

Az elmúlt évszázad végétől kezdve a gyermekrajzok vizsgálata két területen zajlik: a
pszichológiai mérések és a művészeti nevelés között. A pszichológiai vizsgálatok főként
standardizált teszteket alkalmaznak a gyermekek teljesítményének értékelésére rajzaik
alapján. Az egyik ilyen teszt a Clark Rajzi Képességek Teszt (CDT), amelyet a vizuális
tehetség tanulmányozására fejlesztettek ki. A CDT egyszerű feladatokat tartalmaz, amelyek a
gyerekek saját maguktól is kedvesen rajzolt képekre hasonlítanak. A teszt eredményei azt
mutatják, hogy a vizuális tehetség ritka és értékelt, hasonlóan az intelligenciához. A művészeti
oktatásban azonban felmerül a kérdés, hogyan lehet megragadni a legfontosabb képességeket,
anélkül, hogy azonnal a felsőoktatásban szerezhető tudást várnánk el. A CDT lehetőséget
nyújt az ötletes és eredeti megoldásokra, így hatékonyan segíthet a tehetséges diákok
kiválasztásában.

A teszt hátránya, hogy nem definiálja pontosan az ábrázolási szinteket, és a képes javítókulcs
hiánya csökkenti a megbízhatóságot. A feladatok közötti összhangot nehéz megállapítani, és a
publikációkban nem teszik közzé az életkori standardokat. A magyar adaptáció finomított
értékelési rendszert alkalmazott, de a címadás gyenge kapcsolatot mutatott az eredményekkel.
A teszt 4 feladatból áll, melyeket 6-14 éves korosztály rajzol meg, és a vizuális képességeket
különböző szempontok alapján értékelik. Az egyes feladatok a ház, futó ember, baráti játék és
szabadon választott téma ábrázolását kérdezik. A teszt megbízhatóságát és validitását a szerző
saját kutatásaival támasztotta alá, de a címadás alacsony kapcsolata miatt vitatható. Az
értékelés során figyelembe veszik az érzéki minőségeket, formai jegyeket, kifejezőerőt és
technikai jegyeket.
Az érzéki minőségek, formai jegyek, kifejezőerő, technikai jegyek és címadás kritériumai
alapján történő értékelés során a tanulók által készített rajzmunkák minőségét értékeljük. Az
érzéki minőségek terén a vonalvezetés, formaadás és felületkezelés minőségét vizsgáljuk, míg
a formai jegyeknél a ritmus, egyensúly és kompozíció egységességét értékeljük. A kifejezőerő
összefoglalja a hangulati hatás és az originalitás értékelését. A technikai jegyeknél a technikai
tudás színvonalát, eszközhasználatot és feladatmegoldás korrektségét nézzük, míg a
címadásnál a cím minőségét értékeljük. A maximális 5 pontot csak a tehetséget eláruló, kiváló
megoldásokra lehet adni, míg a korrekt, hibátlan, de nem különösebben egyéni munkáknak 4
pont jár minden kritériumban. Clark rámutat arra, hogy rajzi képességek és életkor között
nincs összefüggés, és kisgyermekek gyakran jobban teljesítenek, mint idősebb társaik. A
vizsgálatok eredményei alapján a rajzfejlődés "U" formájú görbét mutat, és a kamaszok
teljesítménye a megfelelő képzéstől függ. Azt is megjegyzi, hogy a magyar rajztanítás
általános konvencióihoz a fiatalok többsége nem kapcsolódik, és kifejezőkészségük a spontán
rajzolás visszaszorulásával jelentősen csökken.

A Nemzeti Alaptanterv változása a vizuális nevelésben a képzőművészet helyett a vizuális

kommunikációra és környezetkultúrára összpontosít. A tanulmány megfigyeli a fiúk és lányok
teljesítményét, és azt találja, hogy a lányok az első három korcsoportban jobban teljesítenek,
de később a fiúk eredményei jobbak. A kamaszkorban a fiúk jobb térszemlélete lehet a
különbség hátterében. A fiúk és lányok kiemelkedő teljesítménye hasonló arányban fordul elő.
A tanulmány azt is megvizsgálja, hogy a szabad témaválasztású rajzok minősége nő az
összteljesítménnyel, és nincs jelentős különbség a nehezebb és könnyebb feladatok között.

A tanulmány azt mutatja, hogy a formaábrázolás és kifejezőerő legmagasabb szintje a

házrajzoknál jelentkezik minden korosztályban. A 9 évesek kivételével a két emberábrázoló
feladat okozza a legtöbb nehézséget. Érdekes, hogy a fantáziarajzok gyenge eredményeket
mutatnak a 9 és 12 éves korosztálynál, valószínűleg a témavilág váltásával magyarázható. A
kifejezőerő a szabad témaválasztású feladatnál a legnehezebb, és a teszt teljesítménye korrelál
a művészi tehetség szintjével más művészeti területeken is. A teszt azonban nem méretnye
meg a tervezői képességeket, és a kamaszkorban specializálódó vizuális tehetséget nem
mindig hitelesen tükrözi. A tanulmány arra is rámutat, hogy a teszt alkalmazása során fontos a
rajzfejlődés jellemzőinek figyelembevétele és az esetleges kiegészítések szükségessége.
A CDT teszt hatékony eszköz lehet a 6-14 éves korosztály vizuális képességeinek mérésére.
Az átlag feletti teljesítményt kimutathatja, és a szabadon választott témájú ábrázolás
lehetőséget ad a gyermek-korosztályok "privát ikonográfiájának" megismerésére. Fontos
megjegyezni, hogy a gyermekrajzok értékelésekor figyelembe kell venni a kulturális
sajátosságokat és az egyéni "stílusjegyeket". A tanulmány rámutat arra, hogy a
művészetpedagógusoknak figyelembe kell venniük a gyermek rajzfejlődésének
változatosságát és az alkotói folyamatok komplexitását. A vizuális kultúra tanítása lehetőséget
kínál a rugalmas és korszerű vizuális nyelv megismertetésére, amely integrálja a
hagyományos és új képalkotó módszereket.