17.

PASCAL-TÖRVÉNY

Ha egy tartóedényben lévő folyadék felszínére erőt fejtünk ki, akkor a hatás az edény összes
oldalfalán azonos mértékeben jelentkezik. Ennek kimutatására használjuk a vízibuzogány
(Pascal-féle buzogány) elnevezésű eszközt. Ez egy apró lyukakkal ellátott gömblombik,
amelynek szárában szorosan illeszkedő dugattyút tudunk mozgatni. Ha egy vízzel telt kádból
a lyukakon keresztül a lombikba vizet szívunk fel, majd a dugattyút benyomjuk, akkor azt
tapasztaljuk, hogy a víz minden lyukon egyforma sebességgel áramlik ki.

Látványosan mutatják a jelenséget az alábbi képkockák, amelyek egy lövedékkel átlőtt, vízzel
telt lufiról készültek. Az elsőn a lövedék még éppen nem hatolt be a lufiba, míg a második
képen már el is hagyta azt. Jól látható, hogy a lufi falának átszakításakor keletkező hatást a
víz minden irányban közvetíti, ami szétszakítja a léggömböt.

Ha a kísérletet üres léggömbbel végeztük volna, akkor csak azokon a helyeken keletkezett
volna lyuk a léggömb falában, ahol a lövedék belépett, illetve kilépett.
Mindkét kísérlet azt mutatja, hogy a külső erő az erő hatásvonalától eltérő irányokban is
kifejti a hatását. Ezt fogalmazta Blaise Pascal francia tudós 1653-ban a következő formában.
Pascal törvénye: Zárt térben lévő folyadékra ható külső erő okozta nyomás a
folyadékban minden irányban, gyengítetlenül terjed tovább.
Nagyon fontos kiemelni, hogy a törvény szerint a nyomás, és nem az erő az, ami a
folyadékban gyengítetlenül terjed tovább.
A hétköznapi életben nagyon sok helyen találkozhatunk a Pascal-törvény alkalmazásával.
Ilyen berendezések például a hidraulikus eszközök.

Ezen a képen egy hidraulikus emelő látható. Az emelő kisebb A1 keresztmetszetű szárán F1
erőt fejtünk ki, amely folyadékot présel át a nagyobb A2 keresztmetszetű szárba, ami ott F2
nyomóerőt fejt ki. Mivel Pascal törvénye szerint a nyomások a szárakban egyenlőek, ezért
𝐹1 𝐹2
𝑝1 = = = 𝑝2
𝐴1 𝐴2
Tehát a vastagabb szárban a szárak keresztmetszetének arányával nagyobb erőt tudunk
kifejteni, mint a vékonyabb szárban. Nézzük ezt egy konkrét példán keresztül is. Ha a
felemelni kívánt autó tömege 1200 kg, akkor F2 = m2g = 12000 N. Amennyiben a kisebb,
nyomóhenger sugara 10-ed része a nagyobb, munkahenger sugarának, akkor a
keresztmetszetek aránya 1:100, mert a keresztmetszet a sugár négyzetével arányos. Ebben az
esetben a nyomóhengernél F1 = F2 / 100 = 120 N erő is elegendő az emeléshez.
A hidraulikus emelővel erőt ugyan meg tudunk spórolni, de munkát nem. Ez azért van, mert
kisebb erővel kisebb elmozdulást tudunk előidézni a munkahengernél, így a kisebb erőt
arányosan hosszabb úton kell kifejteni, és a kettő szorzata, tehát a munka állandó marad.
Tehát a hidraulikus emelő vagy általában a hidraulikus eszközök segítségével a testeket
kisebb erővel tudjuk egyensúlyban tartani vagy mozgatni, de használatukkal a szükséges
munkát nem tudjuk csökkenteni.
Adjunk magyarázatot arra, hogy mi a szerepe az ábrán Sz betűvel jelült két szelepnek!
A hidraulikus emelőhöz hasonló elven működik a hidraulikus prés vagy a hidraulikus
csőhajlító is.
Fontos felhasználási területe még a Pascal-törvénynek a járművek fékrendszerének működési
elve. Az alábbi ábrán egy autó egykörös fékrendszere látható. Magyarázzuk meg, hogyan
működik a hidraulikus fék!