• Az egymásra erőhatást kifejtő testek érintkező felületeit
nyomott felületnek nevezzük. Jele: A. • Annak az erőnek, amellyel az egyik test nyomja a másikat, nyomóerő a neve. Jele: Fny . • A nyomóerő mindig merőleges a nyomott felületre. • Egyenlő nyomóerőnél minél kisebb a nyomott felület annál jobban nyomják egymást a testek. • Azt a fizikai mennyiséget, amely megmutatja, hogy mekkora az egységnyi felületre jutó nyomóerő, nyomásnak nevezzük. Jele: p. Nyomás= nyomóerő/nyomott felület • p= Fny/A Mértékegysége: N/m2 neve:pascal. • Ha a nyomást növelni akarjuk, akkor vagy a nyomóerőt kell növelni, vagy a nyomott felületet csökkenteni A FOLYADÉKOK NYOMÁSA • A folyadék súlyából származó nyomást hidrosztatikai nyomásnak nevezzük. Oka: a nyugvó folyadék minden rétege nyomja az alatta levő folyadékréteget. • Ugyanazon folyadék hidrosztatikai nyomása annál nagyobb, minél nagyobb a folyadékoszlop magassága. • Azonos magasságú, különböző sűrűségű folyadékoszlopok hidrosztatikai nyomása annál nagyobb, minél nagyobb a folyadék sűrűsége. • A hidrosztatikai nyomás egy adott folyadékban ugyanolyan mélységben minden irányban egyenlő nagyságú. • (Nyugvó folyadékban) a külső nyomás a folyadék belsejében mindenhol ugyanannyival növeli meg az ott levő hidrosztatikai nyomást. Ez Pascal törvénye. A GÁZOK NYOMÁSA
• A levegő a benne levő minden testre nyomást gyakorol.
Ez a nyomás a légnyomás, amely a levegő súlyából származik. • A légnyomást Torricelli olasz tudós mérte meg először. • A légköri nyomás átlagos értéke a tengerszint magasságában a 76cm magas higanyoszlop nyomásával egyenlő. Értéke közelítőleg: 100kPa. • A llégnyomást barométerrel mérhetjük. • A tengerszint feletti magasság növekedésével a légnyomás nagysága csökken. Oka: a légtérben fölfelé haladva a levegőoszlop magassága és átlagsűrűsége is egyre kisebb lesz. • A légnyomás a levegő páratartalmától is függ. Ha a páratartalom növekszik akkor kisebb lesz a légnyomás. • Zárt térben a gázok nyomása annál nagyobb, minél több részecske ütközik másodpercenként az edény falához. • Zárt edényben a gáz nyomását úgy növelhetjük, hogy állandó térfogatú tartály esetén növeljük a részecskék számát vagy csökkentjük a gáz térfogatát, miközben a gázrészecskék száma állandó. • Növelhető a gáz nyomása a hőmérséklet emelésével is. Ilyenkor élénkül a részecskék mozgása, ezért többször és erősebben ütköznek az edény falának. KÖZLEKEDŐ EDÉNYEK ÉS HAJSZÁLCSÖVEK
• Azokat a felül nyitott edényeket, amelyeknek ,,szárai”
úgy vannak alul összekötve, hogy egyikből a másikba a folyadék szabadon áramolhat, közlekedő edényeknek nevezzük. • A közlekedőedényben a folyadék arra áramlik, ahol ugyanabban a vízszintes síkban kisebb a hidrosztatikai nyomás. • A közlekedőedény minden szárában a nyugvó folyadék felszíne ugyanabban a vízszintes síkban van. • HAJSZÁLCSÖVEK: • A kis belső átmérőjű csöveket hajszálcsöveknek nevezzük. • Ha egy közlekedőedény ágai között hajszálcsövek is vannak, a folyadékfelszínek nem ugyanabban a vízszintes síkban helyezkednek el. Ezt a jelenséget hajszálcsövességnek nevezzük. FELHAJTÓERŐ
• A folyadék a benne lévő testre felfelé irányuló erővel
hat. Ezt az erőt felhajtóerőnek nevezzük. • A felhajtóerő létezését Arkhimédész görög természettudós fedezte fel. • A felhajtóerő a hidrosztatikai nyomásból származtatható. • Minden folyadékba vagy gázba merülő testre felhajtóerő hat. A felhajtóerő egyenlő nagyságú a test által kiszorított folyadék vagy gáz súlyával. Ez Arkhimédész törvénye. A TESTEK ÚSZÁSA, LEBEGÉSE ÉS ELMERÜLÉSE
• Azt, hogy egy test fenn marad vagy elmerül a
folyadékban, a testre ható gravitációs erő és a felhajtóerő egymáshoz viszonyított nagysága határozza meg. • Egy test akkor merül el egy folyadékban, ha a testre ható gravitációs erő nagyobb, mint a felhajtóerő. Ez akkor teljesül, ha a test sűrűsége nagyobb mint a folyadék sűrűsége. • Lebeg a folyadékban ha a test sűrűsége egyenlő a folyadék sűrűségével. • Egy nyugalomban levő tömör test csak akkor úszik egy folyadék felszínén, ha sűrűsége kisebb, mint a folyadék sűrűsége.