16.

FOLYADÉKOK TULAJDONSÁGAI

Az anyagok alapvetően a három halmazállapot valamelyikében vagy azok közötti átmeneti

állapotban tartózkodnak. A hamarosan elkövetkezendő hőtan témakörben fogunk
részletesebben foglalkozni a különböző halmazállapotú anyagok anyagszerkezeti
tulajdonságaival és a közöttük történő átmenet törvényszerűségeivel. Most csak annyit
teszünk, hogy felelevenítjük azokat a legfontosabb tulajdonságokat, amelyek szükségesek
ahhoz, hogy a folyadékok mechanikájának törvényeit megérthessük.
A folyadékok mindig felveszik a tartóedény alakját, tehát alakjuk változó. Ebben
hasonlítanak a gázokra, míg különböznek a szilárd testektől, amelyek alakja csak nagyobb erő
hatására változik meg.

Viszont a folyadékok rendelkeznek a szilárd testeknek azzal a tulajdonságával, hogy a

térfogatuk állandó, szemben a gázokkal, amelyeknek térfogatát a tartóedény méretének
változtatásával növelhetjük vagy csökkenthetjük. Ezt nagyon jól szemlélteti az a tény, hogy
ha a vízzel töltött fecskendő végét befogjuk, akkor a dugattyút nem vagyunk képesek beljebb
nyomni, míg abban az esetben, ha a fecskendőben levegő van, akkor annak térfogata az
ötödrészére is összenyomható.

Ha két azonos felületű üveglapot bevizezünk, majd a lapokat egymásnak préseljük, akkor azt
a meglepő tapasztalatot nyerjük, hogy kizárólag a felső lapot megtartva az alsó lap sem esik
le, sőt a két lapot elválasztásához kimondottan nagy erő szükséges, ha azt a felületre
merőleges erőkkel akarjuk megtenni. Ugyanakkor, ha a szétválasztást a felületekkel
párhuzamos irányú erőkkel próbáljuk megtenni, akkor ezt sokkal kisebb erővel is
megtehetjük.

A folyadékoknak ezt a tulajdonságát úgy fogalmazzuk meg, hogy a folyadék réteges

felépítésű, és az egyes rétegek között a húzó- és nyomóerők viszonylag nagyok, míg a
nyíróerők kicsik. Tehát az egyes rétegeket egymástól elválasztani nehéz, viszont egymáson
elgördíteni könnyű. A folyadékrétegek tehát a nyíróerők hiánya miatt tudnak egymáson
elgördülni.
Ez a magyarázata annak is, hogy a nyugvó folyadék felszíne vízszintes. Ugyanis, ha egy
testet az egyensúlyi helyzetéből kissé megdöntünk, akkor a részecskékre ható gravitációs erő
igyekszik az egyes rétegeket egymáson elmozgatva a testet a legalacsonyabb energiájú
állapotba visszavinni. Szilárd testek esetén az erős nyíróerők ezt meggátolják, a szilárd test
megőrzi az alakját. Ezzel szemben a folyadékokban a nyíróerők gyengék, ezért a részecskék
el tudnak gördülni egymáson úgy, hogy olyan felszín alakuljon ki, amelynél a gravitációs erő
már nem képes a további részecskék elmozgatására. Ez nyugvó folyadék esetén a vízszintes
felület. (Gyorsuló folyadék esetén más a helyzet, gondoljunk csak arra az esetre, amikor a
pohárban vizet vagy a teát keverjük. Ezzel a problémával itt most nem foglalkozunk.)

Ha óvatosan nyitjuk ki a vízcsapot, vagy egy csőrős pohárból öntjük ki óvatosan a benne lévő
folyadékot, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy a folyadék apró cseppekre bontható. A
folyadékoknak ez a tulajdonsága a folyadék részecskék között fellépő vonzó erőhatásokra
vezethető vissza, amivel a továbbiakban majd részletesebben is foglalkozunk.
A folyadékok cseppekre való bonthatósága és a rétegek egymáson való könnyű elgördülése
adja a magyarázatát annak, hogy a folyadékokat gyakran modellezzük olyan apró
golyócskákkal.

Összefoglalva tehát a folyadékok legfontosabb tulajdonságai:

− alakjuk változó
− térfogatuk állandó
− a folyadékrétegek között a húzó- és nyomóerők nagyok
− a folyadékrétegek között a nyíróerők kicsik
− a nyugvó folyadékok felszíne vízszintes
− cseppekre bonthatók.