A Közép- Európában létrejött, védővámokkal felszerelt piac miatt egyes gazdasági

ágazatok túlméretezetté váltak. Ilyen volt például az élelmiszeripar és a nehézipar ,

azon belül különösen a gépgyártás. Egyik lehetőségként a korábban fejletlenebb
könnyűipar fejlesztése kínálkozott. Ám a tőkeszegénység következtében a Nyugat-
Európában már leselejtezett gépeket alkalmaztak.

Az élelmiszeriparban fellendült a zöldség és gyümölcstermesztés (pl. alma, barack

és uborka), fejlődött a konzervipar is (Nagykőrös, Szeged)

A szerkezetváltás komoly tőkét igényelt volna, ami a 20-as évek elején hiányzott
Magyarországon. Emiatt kezdetben inflációs politikát alkalmaztak. A kormányzat a
növekvő ütemű pénzkibocsájtással hiteleket adott a vállalkozóknak.
A gazdasági konszolidáció elengedhetetlen felvétele volt a külföldi tőke bevonása. A
kölcsön megszerzésének előfeltétele volt a Népszövetségbe való felvétel. Bethlen
igyekezett a nyugati elvárásoknak megfelelően alakítani az ország belső életét.
Politikája elismeréseként Magyarországot felvették a Népszövetségbe 1922-ben. A
Népszövetség támogatásával végül 250 millió aranykoronát sikerült felvenni
(népszövetségi kölcsön).

1927-ben új értékálló valutát vezették be a pengőt. Hitelt nyújtottak a mezőgazdaság

modernizálásához (gépesítés), a turizmus, a villamos ipar és a közlekedés
fejlesztéséhez. A kölcsön segítette a szerkezetváltás t pl. textiliparra való átállást.

Bethlen tevékenysége nyomán a gazdaság stabilizálódott.

A vesztes országok számára az alapvető külpolitikai feladat csak az elszigeteltség

oldása és az egyen jogúság kivívása lehetett. A nagyhatalmak közül Franciaország a
kisantant mögött állt, Nagy-Britannia támogatta a magyar kölcsön kérelmet, de a
béke rendszert nem kívánta felrúgni. Egyedül a győzelmével elégedetlen
Olaszország tűnt megfelelő partnernek a magyar külpolitika számára, így született
meg a magyar elszigeteltséget megtörő Bethlen és Mussolini által aláírt olasz-
magyar örök barátsági szerződés 1927.