A Dualizmus kora, az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka a 19.

Század második felében és a

20. Század elején, jelentős változásokat hozott a nemzetiségek jogi és társadalmi helyzetében.
Ebben az időszakban a monarchia kettős vezetése, az osztrák és a magyar korona hatalma
egyesült, ami befolyásolta a nemzetiségek helyzetét az államhatalom gyakorlásában.

A nemzetiségek jogi helyzete a dualizmus korában rendkívül összetett és sokszor ellentmondásos

volt. A különböző nemzetiségek más-más jogi keretek között éltek, amelyek gyakran korlátozták
vagy éppen elősegítették jogi és társadalmi helyzetüket. Például a magyar törvényhozás által
elfogadott nemzetiségi törvények bizonyos mértékig védték a nemzetiségi közösségek jogait és
nyelvhasználatát, ugyanakkor az osztrák rész sokszor korlátozta ezeket a jogokat.

A dualizmus korában a nemzetiségek társadalmi helyzete is sokszínű volt. Az egyes

nemzetiségek más-más módon kapcsolódtak az állami és társadalmi struktúrákhoz. A magyar
nemzetiségek, mint például a szlovákok, románok és szerbek, a magyarországi társadalom
különböző rétegeiben helyezkedtek el, és néha szembekerültek a magyar többségi
társadalommal. Az osztrák területeken élő nemzetiségek, mint például a csehek és a lengyelek,
szintén küzdöttek a társadalmi egyenlőségért és a kulturális autonómiáért az osztrák uralom alatt.

Fontos megjegyezni, hogy a dualizmus korában a nemzetiségi kérdés nemcsak jogi és társadalmi,
hanem politikai és gazdasági vetülete is volt. A nemzetiségek harcoltak azért, hogy saját
kulturális és politikai identitásukat megőrizzék, és egyenlő jogokat szerezzenek az állammal
szemben. Ezek a küzdelmek hozzájárultak az Osztrák-Magyar Monarchia belső feszültségeihez
és végül a dualizmus rendszerének összeomlásához az első világháború után.