Tartalom

1. A konfliktus főbb szereplői............................................................................................................3

1.1.ENSZ.............................................................................................................................................3
1.1.1.A Biztonsági Tanács..............................................................................................................3
1.2.USA..............................................................................................................................................3
1.3.Irak...............................................................................................................................................4
1.4.Kuvait...........................................................................................................................................4
2. A háború.........................................................................................................................................5
2.1.Az iraki megszállás.......................................................................................................................5
2.2.Nemzetközi reakció......................................................................................................................5
2.3.A 661. számú ENSZ BT határozat............................................................................................6
2.4.A 678. számú ENSZ BT határozat............................................................................................6
2.5.686. és 687. számú ENSZ BT nyilatkozatok............................................................................6
3.A háború hatásai..................................................................................................................................7
3.1.Társadalmi hatások.......................................................................................................................7
3.2.Gazdasági hatások........................................................................................................................8
3.2.1Oil for Food............................................................................................................................8
4. Ki a felelős?........................................................................................................................................9

1
 Irak és az Öböl háború

A 2003-ban végrehajtott egyesített amerikai-brit invázió óta Irak főként a folyamatos harcok
és merényletek révén került be a hírekbe. Az 1980-as években a Szaddam Husszein vezette
ország még a Perzsa-öböl egyik legerősebb állama – és itt most nemcsak katonai, de akár
gazdasági értelemben is – két évtized alatt egy társadalmi és vallásilag megosztott,
gazdaságilag visszaesett, és katonailag megcsonkított országgá vált. Ezen értekezés
megpróbálja röviden – hiszen a téma szempontjából ez a terjedelem messzemenően csak egy
rövid áttekintést tud adni – áttekinteni, hogy hogyan alakult Irak helyzete az 1990-es
évtizedben – nem foglalkozva a 2003 és azutáni eseményekkel –, milyen események, hogyan,
és kik által alakították az országot olyanná, amilyenbe az ezredfordulón belépett, és amely
alapjaiban változtatta meg az országot.

1991. január 16-án egy körülbelül félmilliós amerikai vezetésű ENSZ-koalíciós haderő
indított támadást Szaddam ellen. 34 országból álló koalíció haderő szinte elsöpörte az iraki
hadsereget. A jól előkészített és összehangolt légi és földi támadásban a koalíciós oldalon
„mindössze” 358-an1 vesztették életüket, iraki oldalon azonban nem lehet pontos adatokat
megadni, de a becslések is több tízezerre teszik, nem beszélve a háború utáni állapotok
áldozatairól. Az Irak ellen alkalmazott szankció-rendszer minden korábbi hasonló rendszert
felülmúlt kiterjedtségében és hatásaiban.
2
Hogy miért váltott ki ilyen mértékű reakciót Irak akciója a nemzetközi közösségben? A
kérdés jogszerű, hiszen az utolsó hasonló méreteket öltő konfliktus a koreai háború volt,
amely viszont a hidegháború elején az ideológia versengés keretei között egy „ésszerű”
cselekményfolyamat volt. Irak esetében az ideológia összecsapás hidegháborús
terminológiájában nem állja meg a helyét, viszont akkor mik csaptak össze a Perzsa-öböl
térségében? Gazdasági, politikai, nagyhatalmi, jogi érdekek? Az öböl háború nemcsak az
egyes országok számára volt megmérettetés (hiszen rengetek olyan ország is tagja volt a
koalíciónak, mely nem volt hagyományos hadviselő ország) hanem a nemzetközi jog és béke
őrének számító ENSZ szervezete számára is új kihívást állított. A második világháború óta
fennálló rendszerben kisebb konfliktusoktól eltekintve, a koreai háború jelentette az utolsó
nagy összecsapást a nemzetközi haderők részéről. Irak azonban túl messzire ment akkor,
amikor egy a nemzetközi porondon elismert, és nálánál jóval gyengébb (nem gazdasági
értelemben) államot pár nap alatt elözönlött és annektált. Egy ilyen esemény természetes
módon váltott ki nemzetközi felháborodást. Irak keserű tapasztalatokat szerzett, mikor olyat
tett, amit utoljára a második világháborúban volt tapasztalható.

1
Gordon, David (2003): Iraq, War and Morality Economic and Political Weekly, Vol. 38, No. 12/13 (Mar. 22 -
Apr. 4, 2003), p1117-1120

2
Halliday, Fred (1991): The Gulf War and its Aftermath: First reflections, International Affaires 67, 2 p223-234

2
 1. A konfliktus főbb szereplői
1.1.ENSZ

A közel-keleti térség az egyik „legősibb” ENSZ problémakör. Az arab-izraeli konfliktus ,

vagy a Perzsa-öböl államainak problémái mind olyan kérdéskörök, melyek szinte
folyamatosan megtalálhatók az ENSZ „asztalán”. A közel-keleti régió kialakításában
természetesen a gyarmati hatalmaknak, így Nagy-Britanniának és Franciaországnak volt
legnagyobb szerepe. Az első világháború és az Oszmán-török Birodalom megszűntével ezek a
gyarmatbirodalmak „gyámságuk” alá helyezték a térség történelmi régióit. Az így kialakuló
bonyolult mandátum-rendszernek az ENSZ elődszervezete, a Népszövetség adta meg a
legitimációs keretet. A második világháború után az újonnan alakult ENSZ számára ez a
térség újra az egyik fő tárgyalandó ügyek közé került. 1947-ben Nagy-Britannia úgy döntött,
palesztin mandátumterületének ügyét átadja az ENSZ számára. Az ENSZ 181. számú
határozatával (mely egy arab és egy zsidó állam létrehozását szorgalmazta a térségben) egy
máig tartó konfliktussorozatba sodródott bele. Az etnikailag és vallásilag megosztott – majd
később a gazdasági érdeke is egyre nagyobb szerephez jutottak – terület (az arab világ)
konfliktusainak köszönhetően azonban az ENSZ hamar „belecsöppent” a többi arab állam
konfliktusaiba. 3

1.1.1.A Biztonsági Tanács

A Biztonsági Tanács az ENSZ fő döntéshozatali szerve. 5 állandó (USA, Nagy-Britannia, Franciaország,

ma Oroszország, akkor még Szovjetunió, és Kína) és 10, kétéves rotációban választott taggal
rendelkezik. A BT ülések alkalmával egy-egy téma megvitatása után a felek határozatok kiadásával
befolyásolhatják az ügyeket. A legfontosabb kérdések megtárgyalásakor egy határozat elfogadásához
az állandó tagok egyetértése szükséges.4

1.2.USA

Az Egyesült Államok a második világháború végével, és a gyarmati és mandátumterületek

felszabadulásával új térségek után kezdett el érdeklődni. Az olajban gazdag közel-keleti
térség egyike volt ezeknek a régióknak. Bár az USA nem vette át azt a helyet ezen országok
irányításában, amit a britek maguk mögött hagytak. Gazdasági és kereskedelmi szempontból
érdekeltek voltak a térségben. 1948-ban megalakult Izrael állama, amely kirobbantotta az
arab-izraeli konfliktussorozatot. Az Egyesült Államok kezdetben semleges volt a térség iránt,
azonban a egyre nagyobb szovjet támogatás –az arab országok részére- Izrael mellé állította.
3
Pubantz, Jerry; Moore, John Allphin (Summer 2003): Best of Times, Worst of Times: The Fortunes of the
United Nations in the Middle East, Alternatives: Turkish Journal of International Relations, Vol.2, No.2

4
Chapman, Terrence L.; Reiter, Dan (December 2004): The United Nations Security Council and the Rally
'Round the Flag Effect The Journal of Conflict Resolution Vol.48 No. 6, p886-909

3
Az ENSZ ebben az ügyben –nemzetközi szervezet révén mind az USA-t mind a Szovjetuniót
magába foglalva – nem tudott ebben a kérdésben egyértelmű állást foglalni, az 1975-ös ,
3379-es határozatában azonban a cionizmust rasszizmusnak deklarálta, ezzel
szembehelyezkedve az akkor már USA támogatást élvező Izraellel. Washington ettől kezdve
igyekezett egyre jobban kivonni a közel-keleti térség problémáját az ENSZ fennhatósága alól.
A hidegháborús ellentétek végével azonban felvetődött a lehetősége annak, hogy a
nagyhatalmak egyetértésben próbálják meg rendezni a térség problémáit. 1987-ben először az
USA és a Szovjetunió együtt avatkoztak be a nyolc éve folyó iraki-iráni háború végetvetéséért
– bár ezt a háborút az amerikai katonai segítség tudatosan húzta, ameddig csak lehet. 4 évvel
később, idősebb Bush elnök (1989-1993) hivatali ideje alatt következett be az Egyesült
Államok eddigi legnagyobb közel-keleti katonai beavatkozása, mikor tudatos veszéllyé vált
Irak, mely jelentős fegyverarzenáljával a Perzsa-öböl –a nyugati világ (USA, Európa) száméra
létfontosságú- olajban gazdag térségének egyeduralkodójává válhatott volna, és egy diktátor
döntése szinte az egész világra kihatással lehetett volna5.

1.3.Irak
Az 1932-ben függetlenné, majd 1958-ban köztársasággá váló Irakban folyamatos belpolitika
viszály dúlt a hatalomért. 1979-ben végül a pánarab szunnita Baasz Párt támogatását élvező
Szaddam Husszein került hatalomra, és alapos tisztogatások után megszilárdította hatalmát. A
szomszédos Iránban eközben síita forradalom tört ki, mely a Komeini ajatollah vezette Iráni
Köztársaság kikiáltásához vezetett. A térség többi állama megijedve a síita forradalmi áradat
továbbterjedésétől, a beavatkozást sürgette. Irak 1980. szeptember 22-én megtámadta Irán
határvitákra hivatkozva. A nyolc évig elhúzódó, sok áldozattal és kevés nyereséggel járó
háborúban Irakot többek között az Egyesült- Államok és térségbeli szövetségese, Szaúd-
Arábia is támogatta, a radikális iszlám irányzat leverésének érdekében. A háború hatalmas
tartozásokat és pénzügyi krízist okozott Irak számára.6A kis déli szomszédjával, Kuvaittal
folytatott viták, melyek mind gazdasági, mint területi szempontokat is magukba foglaltak,
egyre radikálisabbak lettek, majd mikor Kuvait egyszerűen nemet mondott az iraki
követelésekre, Irak a hadsereg bevetésével válaszolt.

1.4.Kuvait
Kuvait területe, melyet az 1740-es évek óta a Sabah-dinasztia tagjai irányítanak, 1961. június
19-én függetlenedett Nagy-Britanniától. Rövid határviták után rendezte helyzetét Irakkal és
Szaúd-Arábiával. A térségben már az 1930-as évek óta folyó olajkitermelés most az újabb
területek feltárásával hatalmas profitot jelentett a friss emírség számára, a hetvenes években
államosította a kitermelést. Akkori két és félmilliós lakosságának csak a harmada volt
tősgyökeres kuvaiti arab. Nagyszámú, főleg az olajkitermelésben dolgozó palesztin,
egyiptomi, iráni, indiai és pakisztáni munkás élt a területen. Az iraki-iráni háborúban Kuvait
nagy összegű pénzekkel támogatta Irakot és az arab ügyet, továbbá az ő kikötőin jutottak el az
Iraknak szánt háborús segélyek is. Ugyanakkor Kuvait „nagylelkűsége” a háború után
5
Jones, Toby Craig (June 2012): America, Oil, and War in the Middle East The Journal of American History,
Vol. 99 Issue 1, p208-218

6
Terry, Janice J. (2008): The United States and Iraq at cross purposes – a historic overview International
Journal of Contemporary Iraqi Studies Volume 2 Number 3 p337-349

4
gyorsan feledésbe merült, a kis terület gazdagsága viszont hamar a térség arab államainak
ellenszenvét váltotta ki.7

2. A háború
2.1.Az iraki megszállás

Az Irán ellen folytatott felőrlő háború végeztével Iraknak pénzre volt szüksége a nemzet
újjáépítéséhez. A háborús kölcsönök kifizetésére – például Kuvait részére – se esély, se
szándék nem mutatkozott, Bagdad elintézte azzal, hogy a kölcsönöket az arab ügy
támogatására szánt ajándékoknak titulálta. Kuvait és Irak között egyre feszültebb volt a
légkör. Kuvait, mint önálló állam már kikiáltása óta piszkálta az iraki önérzetet - hiszen bár
1963-ban elismerték határait -, arra mindig, mintegy a britek által Irakból jogtalanul
kiszakított területre tekintettek. A Szaddam-rezsim egyre jobban provokálta kisebb
szomszédját. Kuvaitot többek között megvádolták azzal, hogy direkt alacsonyan tartja az olaj
világpiaci árát azzal, hogy a rá vonatkozó OPEC8 kvótán felül termel, mindezt a két ország
vitatott határain átfúrva, iraki forrásokból.9

2.2.Nemzetközi reakció

A hidegháború vége a bipoláris világrendszer felbomlásának végét is jelentette egyben. 1990-

ben az Egyesült Államok már nem jelenhetett meg a szabadság és a „nyugati eszmék”
védelmezőjeként a nemzetközi porondon. A hidegháború utáni világban ezt a szerepet a világ
népeinek közösségét alkotó ENSZ vette át. Irak egy olyan időpontban határozta el magát a
katonai intervencióra, amikor a világhatalmi politika átalakulóban volt, a Szovjetunió, mint az
Egyesült Államok ellenpólusa már nem bírt akkora erővel, és egy esetleges háborús
konfliktusra adott reakciók természete kiszámíthatatlanok. Irak tulajdonképpen próbára tette
az „új világrend” szerkezetét.10

Az iraki erők 1990 augusztus 2-án lerohanták Kuvaitot. A kuvaiti védelmi erők nem sokáig
tudták feltartóztatni a majdnem százhúszezres iraki sereget. A pár hétig tartó invázió végén
Szaddam leváltotta az akkor uralkodó Dzsaber al-Szabah emírt, majd annektálta a térséget
megtéve Irak tizenkilencedik provinciájának. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már az invázió
napján, augusztus 2-án kiadta a 660. számú határozatát, melyet Jemen távolléte mellett mind a
14 tag megszavazott. A határozat elítélte az iraki megszállást, és követelte az iraki csapatok
kivonását, illetve a konfliktus tárgyalásos úton való rendezését. Irak nem tett eleget a
határozatnak, így augusztus 6-án a BT újabb határozatot adott ki.

7
Eilts, Hermann Frederick (Winter 1990/91): Saddam Hussein’s Iraq: A New Persian Gulf Predator Harward
International Review

8
Organization of the Petroleum Exporting Countries – Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezete
9
Eilts, Hermann Frederick (Winter 1990/91): Saddam Hussein’s Iraq: A New Persian Gulf Predator Harward
International Review
10
Tucker, Robert W. (December 10, 1990): Why War? New Republic Vol. 203 Issue 24, p22-26.
5
2.3.A 661. számú ENSZ BT határozat

Az augusztus 6-án 13 igen szavazattal elfogadott határozat egy, az eddig valaha látott
legszigorúbb embargót vonta Irak köré. Az ENSZ alapokmány 7 fejezete alapján11 meghozott
döntés értelmében a tagállamok - a humanitárius segélyek kivételével, melyek Etiópia
javaslatára bejuthattak Irak és a megszállt Kuvait területére - befagyasztották gazdasági
kapcsolataikat Irakkal és a megszállt területekkel. Egyéni szankciók azonban már rögtön az
invázió megindulása után érvénybe léptek, így többek között Washington, Párizs, Tokió, de
még Moszkva is befagyasztotta gazdasági és pénzügyi kapcsolatait Irakkal.12 A határozat
egyúttal létrehozott egy úgynevezett „Iraki Szankciós Bizottságot” (ISC) 13, melynek feladata a
szankciók kivitelezésének felügyelete volt. Összességében 1990. augusztus 2-a és november
29-e között a BT tizenkettő, az iraki-kuvaiti helyzettel kapcsolatos határozatot adott ki,
melyek végül a 678. számú határozatban teljesedtek ki.

2.4.A 678. számú ENSZ BT határozat

Az ENSZ által Irakra kiszabott szankciók eredményéről hivatalos határozat nem született.
Tény, hogy a nemzetközi szintű embargó szinte teljesen elvágta Irakot a külvilágtól, azonban
Szaddam mégsem vonta ki csapatait a megszállt területekről. Az ENSZ BT megelégelve a
helyzetet, ebben a nyilatkozatban határidőt adott a csapatok kivonására, melyet 1991. január
15-ig kellett végrehajtani. Amennyiben ez nem történik meg, úgy a határozat felhatalmazta ar
Irak-ellenes koalíció országait, hogy bármilyen áron kényszerítsék ki a 660.számú
nyilatkozatban foglaltakat. A határozat tehát teret engedett a fegyveres konfliktusnak, annak
ellenére, hogy az ENSZ alapokmány 7. fejezetének 42.cikke szerint a fegyveres beavatkozás
akkor rendelhető el „Ha a Biztonsági Tanács úgy találja, hogy a 41. cikkben említett
rendszabályok elégtelenek, vagy elégteleneknek bizonyulnak…”14 Ilyen nyilatkozattételre
azonban nem került sor. Az ultimátum lejártával, 1991. január 16-án támadásba lendültek a
koalíciós erők, és rövid hadjáratban tönkreverték az iraki hadsereget.

2.5.686. és 687. számú ENSZ BT nyilatkozatok

A hathetes légi és szárazföldi hadműveletek után 1991. február 28-án idősebb Bush elnök elrendelte
a tűzszünetet. Március 3-án született meg a 686-os nyilatkozat, melyben Irak elfogadta a korábbi 12
határozat minden követelését. Majd újabb egy hónapig tartó tárgyalások után április 3-án született
meg a tűzszünetről szóló 687-es határozat, melyet Irak 6-án fogadott el, és 11-én lépett életbe. Az ezt
követő időszakban a BT 9 újabb határozatot hozott a 687-es határozat kivitelezésével kapcsolatban.

11
„ A Biztonsági Tanács határozza meg, hogy milyen fegyveres erők felhasználásával nem járó rendszabályokat
kíván foganatosítani (…). Ilyeneknek tekintendők a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai, távírói,
rádió és egyéb forgalom teljes vagy részleges felfüggesztése, valamint a diplomáciai kapcsolatok megszakítása.”
12
Koshy, Ninan (Nov. 22, 1997): The United Nations and the Gulf Crisis Economic and Political Weekly, Vol.
32, No. 47 p. 3011-3020
13
Iraqi Sanctions Commitee
14
ENSZ alapokmány 7. fejezet, 42. cikk
6
 3.A háború hatásai

Az öböl háborút nem zárta le hivatalos békeszerződése. Ehelyett a konfliktust az ENSZ által
kiadott határozat „oldotta” meg. Az Irak ellen foganatosított gazdasági szankciók azonban
érvényben maradtak egészen a 2003-as egyesített amerikai-brit offenzíváig15. A határozatok
(leginkább a 686. számú, mely magában foglalta a korábban kiadott tizenkét határozat
érvényben maradását)16a háború után is tovább folytatták a regressziót az országban. Ezek
többek között magukba foglalták, hogy Irak felelősséget vállal az általa okozott károk
megtérítéséért (674. számú ENSZ BT határozat17). Irak helyzete kísértetiesen hasonlított az
első világháborúban vesztes Németországéra.18 A kérdés itt is hasonló volt, mint 70 évvel
korábban: mennyit és miből?

3.1.Társadalmi hatások

A Sivatagi Vihar hadművelet során az amerikai légierő szisztematikusan bombázta az ország

elektromos hálózatát, melynek fő célja az iraki hadsereg vezetésének ellehetetlenítése volt,
azonban ezzel a civil objektumok – például a víz- és szennyvíztisztító üzemek- áramellátását
is tönkretették. Az így kialakuló járványok és fertőzések (mint a tífusz, vagy a kolera)
áldozatainak számát –akik főleg a gyermekek és idősek közül kerültek ki- ismét csak
pontatlan becslések alapján lehet mérni. A tragikus helyzet nemzetközileg is figyelmet kapott.
A békefeltételként kiszabott 687-es határozatban ugyan megvolt a cél a szankciók
enyhítésére, azonban ez a határozat szövegi változtatásain kívül nem sokat jelentett. Már
szinte rögtön a harcok befejeződése után megindultak a megfigyelő bizottságok, hogy
felmérjék a helyzetet. Többek között az UNICEF19(1991) és a FAO20Élelmezésügyi- és
Mezőgazdasági Világszervezet (1995) is végzett felmérések megdöbbentő adatokat hoztak
napvilágra. A gyermekek között végzett kutatások 1991-ben háromszoros, de még 1998-ban
is két és félszeres volt a gyermekhalálozási arány az országban. Az okok nyilvánvalóak
voltak: a járványok, az alultápláltság és a hiányzó egészségügyi háttér. Újabb kutatások olyan
kapcsolatokra világítottak rá, mint az amerikai páncélosok által használt, úgynevezett
„kimerült uránium töltet” okozta sugárzástól megnövekedett születési rendellenességek száma
Baszra városában.211999-ben az ENSZ BT egy, az iraki humanitárius helyzetről kiadott
jelentésében többek között a következő megállapításokat teszi: az ország infrastruktúrájának
15
C. von Snipeck, Hans; Ismael, Tareq Y.; Langille, Christopher (2008): Reforming UN sanctions in the shade
of Iraq: Targeting regimes, sparing civilians International Journal of Contemporary Iraqi Studies Volume 2
Number 1 p53-66
16
Koshy, Ninan (Nov. 22, 1997): The United Nations and the Gulf Crisis Economic and Political Weekly, Vol.
32, No. 47 p. 3011-3020
17
http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/674%281990%29 – 2013.11.29.
18
J. Morrison, Rodney (October, 1992): Gulf War Reparations: Iraq, OPEC, and the Transfer Problem ,
American Journal of Economics and Sociology, VoL 51, No. 4
19
United Nations International Children’s Emergency Fund – Egyesült Nemzetek Gyermekalapja
20
Food and Agriculture Organization of the United Nations - Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és
Mezőgazdasági Szervezete
7
sérülései miatt – és főleg a vízhálózat megrongálódása miatt - az elérhető ivóvíz mennyisége
az 1990. évhez képest városban felére, vidéken harmadára esett vissza; az egészségügyi
ellátás akadozásai miatt - megközelíthetetlen kórházak, gyógyszerhiány – következtében
olyan fertőzések váltak újra mindennapivá, mint a malária; a társadalmon belül jelentősen
megnőtt a fiatalkori bűnözés, a prostitúció, az UNICEF szerint „egy egész generáció nőtt fel a
világtól elzártan”22.

3.2.Gazdasági hatások

Irak gazdasága a környező országokhoz hasonlóan a ’70-es, 80’-as évekre nagyrészt a

kitermelt és eladott olajra támaszkodott. Súlyát jól szemlélteti, hogy az ebből az iparágból
befolyó pénzekből finanszírozták az élelmiszer-import körülbelül kétharmadát. Az iraki-iráni
háború azonban rengeteg pénzt szívott fel, és a háború utáni tartozások hatalmas összegeket
tettek ki (egyes becslések szerint hatvanöt, mások szerint akár 85 milliárd dollár is lehetett ez
az összeg23). Ehhez a hatalmas, és már az öböl háború előtt is visszafizethetetlen összeghez
„csapódott” most hozzá az invázió miatt okozott károk mértéke, melyet „a nemzetközi jog
alapján”24 Iraknak kellett megtérítenie az érintett országok számára. Ez főleg Kuvait számára
volt létfontosságú, hiszen ő volt a szenvedő fél. A harcok és az azt követő szankciók azonban
Irakot csak még mélyebbre taszították. A 687. számú határozat többek között embargó rendelt
el Irak ellen, hogy megakadályozza minden olyan anyag bekerülését az országba, melyből
fegyvert lehetne gyártani25.A iraki társadalomban tapasztalható krízishelyzet ellenére a felek
még évekig szinte tétlenül figyelték az eseményeket

3.2.1Oil for Food

Végül 1995-ben az ENSZ és Irak aláírta a „Oil for Food” programról szóló megállapodást.
Eszerint Irak behozathatott bizonyos – az ISC felügyelete és engedélye mellett - termékeket
az országba a humanitárius krízis megoldására, mely termékekért Irak az exportált olaj
értékével fizetett. Továbbá ezekből a bevételekből kellett finanszíroznia a Kuvait számára
fizetendő jóvátételt. A program azonban nem tudta kielégíteni az ország újjáépítésére
szükséges igényt, a becsült évi 7 milliárd dolláros szükséglet – hogy Irakot a háború előtti
állapotokra hozzák vissza - helyett csak évi 4,7 milliárd jutott az országnak26. Hamarosan a
feleknek is be kellett látniuk, hogy a szankciók érvényben maradásával az iraki társadalom
egy nagyon hosszú, és nehéz időszak előtt áll.

21
Tariq S Al-Hadithi, Jawad K Al-Diwan2, Abubakir M Saleh, Nazar P Shabila: Birth defects in Iraq and the
plausibility of environmental exposure: A review Conflict and Health 2012, 6:3
22
Gordon, David (2003): Iraq, War and Morality Economic and Political Weekly, Vol. 38, No. 12/13 (Mar. 22 -
Apr. 4, 2003), p1117-1120
23
Ugyanott
24
674. számú ENSZ BT határozat: http://www.fas.org/news/un/iraq/sres/sres0674.htm (2013.11.29)
25
687. szémú, ENSZ BT határozat.:
http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/687%281991%29 (2013.11.29)
26
Denne, Sarah R. (2007-2008): Re-thinking Humanitarian Aid in the Post-Gulf War Era: The International
Committee of the Red Cross Takes the Lead Case Western Reserve Journal of International Law Vol. 39 Issue 3,
p867-895
8
 4. Ki a felelős?

A fentebb sorolt következmények természetesen mindkét oldal hibájából fakadnak. Először is

maga Szaddam Husszein és rezsimje tehető felelőssé azért, mert miután Kuvait lerohanásával
nemzetközi szintű haragot vívott ki maga ellen, mégsem volt hajlandó eleget tenni a
nyomásnak és a rá és az országára váró veszély ellenére sem. A diktátorban efelett a szinte
gőgös ellenállás mellett megvolt a vallási és etnikai megkülönböztetés tulajdonsága is. A
kisebbségben lévő szunnita elit élén többször is etnikai tisztogatásokat végzett. Így került sor
a többek között több, az északi kurdok27 lakta települések elleni vegyi-fegyver támadásokra -
melyeket Irán ellen is alkalmazott - vagy a megszállt Kuvait területén 1991-ben kirobbant
síita felkelés leverésére. Az vereség után Szaddam mégis az ország vezetője maradt. Bár az
ENSZ-szankciók ténylegesen szinte lehetetlen életkörülményeket diktáltak Irak számára, és a
gyors és eredményes újjáépítésre kevés lehetőség volt, azonban Szaddam és rezsimje ezt a
helyzetet is kihasználta. Az Oil for Food programból és több más nemzetközi segélynyújtási
törekvésből becslések szerint 12 milliárd dollár vándorolt a politikai elit zsebébe 28 Továbbá az
iraki hadsereg veresége után jogos volt a félelem, hogy a szigorú fegyverembargó ellenére is,
de Szaddam megpróbál új típusú fegyvereket beszerezni.29

Másrészről a ENSZ BT és különösen a a háború után az iraki ügyeket felügyelő ISC is okolható a
következményekért. Sokan vádolják az BT-t, hogy egyedül az amerikai érdekek kiszolgálója.
Ugyanakkor tény, hogy a BT-ben ülő Szovjetunió vagy Kína nem próbált meg keresztbe tenni az
Egyesült Államok érdekeinek30. Az amerikai érdekek így szabadon érvényesülhettek, egy-két kisebb
probléma leküzdésével, mint például a folyamatosan „akadékoskodó” Jemen, melytől az USA
egyszerűen megvonta a pénzügyi támogatást.

Hasonló volt a helyzet az ISC-n belül, melynek tagjai közt a BT tagjai foglaltak helyet. Itt is „heves”
csaták folytak, miután az egyes tagok egyre értetlenebbül figyelték az amerikai viselkedést. Az
Egyesült Államok ugyanis éveken keresztül elutasította minden olyan dolog bevitelét Irakba, amely
szerinte felhasználható volt az iparban, és így akár a fegyvergyártásban. Hosszú ideig olyan dolgok,
mint a vízhálózathoz használt csövek, építkezéshez kellő falemezek, vagy akár a ragasztó behozatalát
is bojkottálták az amerikai delegáció tagjai. Az iraki társadalom szerencsétlensége, hogy e döntések
meghozatalánál pont az ő érdekeik voltak a legkevésbé figyelembe véve.

27
A kurd lakosság – bár szunnita – vallású, etnikailag külön tömböt alkot Irak északi részén
28
Tucker, Robert W. (December 10, 1990): Why War? New Republic Vol. 203 Issue 24, p22-26.

29
Mearsheimer, John J.; Walt, Stephen M.(January/Fedruary 2003): The Unnecessary War Foreign Policy Issue
134, p51.

30
Koshy, Ninan (Nov. 22, 1997): The United Nations and the Gulf Crisis Economic and Political Weekly, Vol.
32, No. 47 p. 3011-3020

9
 Konklúzió
A hidegháború végeztével a majd 50 évig tartó ellenségeskedés eltűnt. A bipoláris rendszer
felborulásával alapvető átrendeződések történtek a nemzetközi hatalmi porondod. Az
Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként maradt a világon. Azonban ebben a világban
már nem lehetett nyíltan nagyhatalmi érdekek játszmájává tenni a világot. Az ENSZ, mint a
világ közösségét összefogó intézmény vált a konfliktuskezelés fő helyszínévé.

Irak helyzete azonban messze más volt, mint a korábbi esetek. Az agresszió, melyet Szaddam
alkalmazott jogosan dühítette fel a nemzetek közösségét. Egy kisállam tárgyalások és
hadüzenet nélküli lerohanása, majd annektálása példa nélküli volt a második világháború
utáni korszakban. Mindez pedig történt egy olyan térségben, amely olyan, a világ számára
nélkülözhetetlen erőforrásokkal rendelkezik, mint az olaj. Kuvait kérdése tehát nemcsak
nemzetközi jogi szempontból volt kritikus, hanem egy 1973-as kőolajár-robbanás utáni
világban már gazdasági szempontból is létfontosságú kérdés volt. Milyen következményekkel
járt volna, ha az olajkészletek egy semmitől vissza nem riadó diktátor kezébe kerülnek? Tehát
egyrészről a Sivatagi Vihar hadművelet, és Kuvait felszabadítása ésszerű válasz volt az
agresszióra. Másrészről viszont a harcok befejeztével Irak egy igen megkérdőjelezhető
példastatuálási játszma „túsza” lett. A háború előtt egy viszonylag stabil társadalommal és
gazdasággal rendelkező országot a háborús pusztítások és a gazdaságot megfojtó szankciók
egy ENSZ követ megfogalmazása szerint „visszavetették Irakot a preindusztriális korba” 31

Irak esetében több olyan kérdés is felmerül, melyeket az itt tárgyalt téma terjedelmi korlátai
miatt nem, vagy csak részben lehetne bemutatni. Nagyon alapos és hosszú értekezést kívánna
az ENSZ BT tagjainak vélekedése, az egymáshoz, és az ügyhöz való viszonyuk a hidegháború
utáni világban. A szankciók hatása is sokkal mélyebb elemzést érdemelne, illetve ezek
morális és erkölcsi megkérdőjelezhetősége is nagyobb kifejtést érdemelne. Nem érintettem a
kérdést – hiszen Irak belpolitikai helyzetével alig foglalkozom – hogy hogyan volt képes
Szaddam hatalmon maradni egészen a 2003-as invázióig.

Számtalan oldalról lehetne még megközelíteni ezt az eseményt és folyamatait, hiszen az

alapvető kérdés, hogy egy esetleges hasonló incidens során mennyiben lehetne precedensként
használni Irak helyzetét? A fent leírtakból alapvetően egy nemleges válasz érzékelhető,
viszont ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy akkor hogyan kell egy ilyen konfliktust
rendezni a 21. században, bár a legjobb az lenne, ha ezzel a kérdéssel – konfliktus –
hiányában, egyáltalán nem kéne foglalkoznunk.

Tucker, Robert W. (December 10, 1990): Why War? New Republic Vol. 203 Issue 24, p22-
31

26.

10