Streching:

STRECHING ÉLETTANI ALAPJAI:

Csont-izom rendszer:

 csontok → test váza, szerkezet

 izmok → emberi test mozgását biztosítják
o ízület: egyik csont találkozik a másikkal → kapcsolódás ált. szalagokkal
o ín: csont és izom találkozásánál (eredés, tapadás)

Izomszövet: mozgató szervrendszerben HARÁNTCSÍKOLT VÁZIZOM

 harántcsíkolat: kettősen törő (anizotróp A-lemez) és egyszerű fénytörésű (izotróp I-lemez)

részek váltakozása
 vázizomzat szomatikus beidegzésű → motoros egység: izom + mozgató idegek egysége
 harántcsíkolt izmok „vékony” (0,05-0,15 mm) és „hosszú” (néhány mm-től 20 cm-ig terjedő)
izomrostokból állnak
o izomrost = „többmagvú óriássejt”
o izomrost sejthártyája = sarcolemma
o izomrostok sejtplazmája = sarcoplazma → benne mitokondriumok, egyéb
plazmaalkotóelemek, myofibrillumok (szerv feladatára elkülönült rostocskák)
 egy-egy izomrostban több ezer, összehúzódásra képes (kontraktilis)
myofibrillum is lehet
 myofibrillum → sarcomerek-ből épül fel
 vékony filamentum: AKTIN
 vastag filamentum: MIOZIN
→ szabályos rendben helyezkednek el, egymást bizonyos fokig
átfedve (kereszthidakból álló rendszer kapcsolja össze őket
egymással)
o izomroston végighúzódó hártyával határolt csőrendszer = sarcoplazmatikus retikulum
→ speciálisan differenciálódott vacuolumrendszer (sejt belsejében történő
ingerületvezetés, izmok kontrakcióját követő elernyedés)
 kötegekbe rendeződő izomrostokat laza rostos kötőszövet hüvelyszerűen veszi körül:
ENDOMIZIUM
 több rostot a PERIMIZIUM egyesít izomnyalábokká (benne erek, idegek)
 több nyalábot az EPIMIZIUM egységes izommá fog össze
 izmokat és izomcsoportokat az izompólya (fascia musculi) hüvelyezi
 fascialis rendszer a kötőszövet különböző vastagságú rétegeiből épül fel → ezek egymással az
egész testen keresztül az izmok kötőszöveti struktúráival szoros kapcsolatban állnak
 izomfasciák az izmokat, izomcsoportokat különböző rétegben veszik körül → egymástól
elválasztva ezek a kötőszövet eltolási rétegei
o bőr alatti kötőszövettől erős, lemezszerű rostos réteg választja el
o végtagokon körkörös lefutásban (csontos alapig közvetlenül vagy septumok útján
rögzül)
o egy-egy izomcsoportot határoló osteofibrosus rekeszek jönnek létre → biztosítják az
izom párhuzamosan kapcsolt, passzív elasztikus elemeinek egymáshoz viszonyított
elmozdulását
  izomrostok kötőszöveti rostokból álló inakban folytatódnak, amelyek az izomrost
összehúzódásakor keletkező erőt a lehető legkisebb veszteséggel a mozgás passzív szerveire,
a csontokra viszik át!

Izomösszehúzódás:

 csúszási (sliding) hipotézis: vékony filamentumok mintegy belecsúsznak a vastagok közé →

átfedésbe kerülnek
 izomkontrakcióhoz szükséges: Ca2+, Mg2+ és ATP
 idegingerület hatására a sarcoplazmatikus retikulumból felszabaduló Ca2+-ok kapcsolják be a
kontraktilis rendszert
o sarcomer megrövidül → erőt termel
o izomrost összehúzódik → teljes összehúzódás, így variálni az erősséggel nem lehet,
csak az izomrostok számával!
o minél több izomrostot aktivál az idegrendszer, annál nagyobb erő jön létre az izom
összehúzódás által

Motoros egység:

 = motoneuron + hozzá tartozó, általa beidegzett izomrostok

 neuron a gv. elülső szarvából indul ki → idegrost a neuromuscularis synapsis-ban adja át az
ingerületet a rostnak (közvetlenül KIR irányítása alatt)
 egy motoneuronhoz tartozó izomrostok száma eltérő → minél finomabb mozgás, annál
kevesebb izomrost | minél durvább a mozgás, annál több izomrost

Rosttípusok:
I. típus: SO II/a típus: FOG II/b típus: FG
izomrost magas oxidatív, átmeneti oxidatív, alacsony oxidatív,
anyagcseréje alacsony glikotikus magas glikotikus magas glikotikus
méret kicsi közepes nagy
mitokondriális
magas közepes alacsony
denzitás
szín piros piros fehér
myoglobin magas magas alacsony
sarcoplazmatikus
vékony és ritka vékony és ritka jól fejlett
retikulum
myelin méret kicsi közepes nagy
vérellátás magas magas alacsony
sarcoplazma kevesebb közepes több
fibrillumok kevés közepes sok
motoros egységnyi
alacsony közepes magas
rostok
kontrakciós idő lassú gyors gyors
kitartás magas közepes alacsony
tenziós kapacitás alacsony közepes magas
strech-érzékenység nagyon érzékeny közepesen érzékeny kevésbé érzékeny
metabolizmus oxidatív mindkettő glikotikus
myoglobin tartalom magas mindkettő alacsony
glikogén tartalom hasonló hasonló hasonló
ATP-aktivitás alacsony közepes magas
  egy motoros egységen belül nincs heterogenitás az izomrostokban! → mind lassú/mind gyors
 emberben a két rosttípus keverten fordul elő!
 két működési rendszer:
o I. működési rendszer:
 nagyobb arányban tartalmaznak lassú összehúzódású, oxidatív izomrostokat
(SO)
 lassan fáradnak el, könnyen aktiválódnak
 túlterhelésre hypertónussal reagálnak
 hajlamosak rövidülésre, kontraktúrára
 funkciójuk a stabilitás
 tónusos/poszturális izmok → helyes testtartást biztosítják: levator scapulae,
TFL, rectus femoris, TS
o II. működési rendszer:
 nagyobb arányban tartalmaznak gyors összehúzódású, átmeneti, alacsony
oxidatív, magas glikotikus izomrostokat (FOG, FG)
 gyorsan fáradnak, lassan aktiválódnak
 gyengülésre, megnyúlásra hajlamosak (hypotónus)
 funkciójuk a mobilitás
 fázisos izmok: trapezius med. és inf. része, rhomboidei, serratus anterior,
hasizmok, gluteus-ok, TA

Izmok működési szerepe:

 agonista izom: fő működést végzi

o összehúzódása létre hozza a mozgás normál mértékét az ízületben
o elsődleges mozgatók, mivel elsődlegesen felelősek a létrehozott mozgásért
 antagonista izom: agonista által előidézett mozgás ellenében hat
 szinergista izom: agonista funkciót segítő más izmok (stabilizáló és módosító funkció)

Izomaktivitás típusai:

 izometriás izomaktivitás:
o eredés és tapadás közti izomszakasz megfeszül, de a kettő közti távolság nem változik
o kontraktilis elemek kontrakcióját, sarcomerek hosszának csökkenését kompenzálja a
sorosan kapcsolt elasztikus elemek megnyúlása (tenziójuk nő)
o mechanikai értelemben nincs munkavégzés
 izotóniás koncentrikus izomaktivitás:
o izomhossz megrövidül, az ízületben elmozdulás következik be, az izom mozgási
ellenállást küzd le
o mechanikai értelemben pozitív előjelű munkavégzés
o aktív elemek (sarcomerek) tenziója nő
o párhuzamosan kapcsolt elasztikus elemek tenziója nem változik/csökken
o sorosan kapcsolt elasztikus elemek tenziónövekedése a külső erő nagyságával függ
össze
 izotóniás excentrikus izomaktivitás:
o izmot külső erő vagy forgatónyomaték megnyújtja, munkára készteti
o mechanikai értelemben negatív munkavégzés
o működő izom kontrolláltan nyúlik, fékez → eredés és tapadás távolodik
 o sarcomer hossz nő, aktinok és miozinok közt újabb kereszthídkapcsolatok alakulnak
ki és bomlanak fel (aktív kontraktilis elemek tenziója nő)
o párhuzamosan kapcsolt elasztikus elemek és sorosan kapcsolt elasztikus elemek
tenziója nő

Kötőszövet:

 fő funkciói:
o szervek táplálása
o raktározás
o regeneráció
o védelem a mechanikai, kémiai, bakteriális ártalmak ellen

Mesenchyma/embrionális kötőszövet

 ebből alakul ki a többi

 fejlődő embriónál, de felnőttekben is (erek körül)
 felépítés: nyúlványos sejtek + folyékony kötőszöveti állomány
 szervezet regenerációjában fontos szerep → nagymértékben segíti a sebgyógyulást
 életkorra mennyisége fokozatosan csökken

Érett, kocsonyás kötőszövet

 köldökzsinórban, fogpulpában, szívbillentyűk erős, kettős rostos rétege közt

 felépítése: nyúlványos sejt, kocsonyás, kollagén rostok

Laza rostos kötőszövet

 kitölti a szervek közti helyeket, de idővel egyre zsugorodik

 hézagpótló és szervek alapvázát alkotja
 feladat:
o mechanikai védelem
o víz, só, zsír raktározása (hidratáció útján kötőszövet turgorát biztosítja)
o sérült szervek alapvázába beépülve, azok regenerációját segíti
o részt vesz az immunvédekezésben és a fagocitózisban is
 felépítése: sejt + sejt közötti állomány
o sejtjei: fibroblasztok, fibrociták, hisztociták, hízósejtek, plazmasejtek, limfociták,
zsírsejtek
o sejt közötti állomány
 amorf alapállomány:
 összetett szénhidrátokból, proteoglikánokból áll → kisebb egységeit
(fehérjék, glikoaminoglikánok = GAGs) hialuronsav köti össze óriás
molekulává
 GAGs vizet felvéve viszkózus gélt/kenőanyagot termel → szöveti
lubrikáció (alapállományban lévő rostok egymáson történő
elmozdulását, csúszását teszi lehetővé), rostok közi optimális
távolságot fenntartja a rostok összetapadását, letapadását,
különböző mikroadhéziók kialakulását meggátolja

 fő funkciói:
 o kenőanyag termelésének biztosítása
→ alapfeltétele: rendszeres mechanikai inger (stressz), ami
biztosítja a szövetek normál mobilitását, funkcióját
 mechanikai ingerek hiányában szöveti dehidratáció
→ különböző szöveti restrikciók, korlátozott
mobilitás → ROM beszűkülés, kontraktúrák
o kötőszöveti rostok közti kritikus távolság fenntartása
o mikroadhéziók megelőzése
o diffúzióval történő szöveti táplálás
 kötőszöveti rostok:
 KOLLAGÉNROST:
o különböző sűrűségű és térbeli elrendezkedésű, aránylag
vastag kollagénrostok
o alapegysége: tropokollagén
o főzve enyvet adnak
o nagy szakító- és húzószilárdság
o szabályos és tömött kötőszövet:
 szabályosan, párhuzamosan elrendeződő, enyhén
hullámos lefutású kollagénekből áll
 húzó, deformáló erőknek jól ellenáll
 inak, szalagok, inas lemezek, izomfasciák mélyebb
rétegeit alkotja
o szabálytalan és tömött kötőszövet:
 szabálytalan lefutású, rácsszerkezetet mutató
kollagénrostok
 ellenállása lényegesen kisebb, mint a szabályos
felépítésű kötőszöveté
 bőr, ízületi tok, rugalmas szalagok, felületes fasciák
felépítését biztosítja
 ELASZTIKUS ROST:
o alapegysége: tropoelasztin → terheléskor a kötőszövet
maximális nyújthatóságát biztosítja
o különböző vastagságú, gyakran elágazó, hullámos lefutású
rost, mely elszakadva rugószerűen felcsavarodik
→ kollagén- és elasztikus rostok aránya meghatározza az
adott szövet mechanikai tulajdonságát
 inak és szalagok → nagy mennyiségben
kollagénrostokat tartalmaznak (nagy húzószilárdság)
 nyújtáskor a szöveti ellenállás mindig a
kollagénrostokból indul ki → meghatározza a szövet
rugalmasságát, nyújthatóságát
 RETICULINROST:
o legvékonyabb, legfinomabb rost
o főleg a nyirokszervek vázát alkotják, de más szervekben is
megtalálható (basalmembrán)

Reticularis kötőszövet
  elsősorban sejtképző cytogenszervek alapvázát alkotja (nyirokszervek, csontvelő)

Areoláris kötőszövet

 savós hártyák (mellhártya, hashártya, szívburok) felépítése, azok alapváza

 kollagénrostok hálózatából áll, körülöttük rácsrostok

Lemezes kötőszövet

 bőr és nyálkahártya alatt találtható kollagén- és elasztikus rostokból álló lemezek alkotják
 bőr és nyálkahártya redőzhetőségét, eltolhatóságát teszi lehetővé

Tömött kötőszövet

 kollagénrostokból álló, tömött szövet:

o izomcsoportokat körülvevő kötőszövet eltolási rétegét képzi + izomrostokat köti
össze
o egymás mellett szabályosan elhelyezkedő kollagénrostok húzási szilárdsága igen nagy
o inak, szalagok, inas lemezek, mély rétegű fasciák
 elasztikus rostokból álló, tömött kötőszövet: rugalmas szalagok, felületes rétegű fasciák,
ízületi tok
 ínszövet:
o izom kötőszövetes vázának folytatása → rostok felszínét borító perimizium átmegy az
ín felszínét alkotó peritendineum-ba
o csonton tapadva rögzíti az izmot (Sherpey-féle rostok)
o így tevődik át az izmok ereje az inakat felépítő kollagénrostokra → csontok
elmozdulása izomkontrakció során

Izom kötőszövetes elemei:

 párhuzamosan kapcsolt passzív elasztikus elemek → izom egyre kisebb alapegységeit veszi
körül
 PERIMIZIUM:
o egyes rostkötegeket (10-20 izomrost) veszi körül → izomnyalábokká egyesít
o kollagén- és elasztikus rostokból épül fel
o izomrostok helyzetének fenntartásáért, különösen passzív nyújtás során
 EPIMIZIUM:
o több izomnyaláb által alkotott izmot veszi körbe
o egységes izommá fogja össze
 ENDOMIZIUM:
o kötegekbe rendeződő izomrostokat hüvelyszerűen veszik körül
o kapcsolatban állnak a bazális laminával
 sorosan kapcsolt elasztikus elemek: inas részek → elaszticitás

Ízületi tok:

 két rétegű
 külső része: capsula fibrosa (tömött kollagénrostos kötőszövetből áll)
 belső réteg: membrana synovialis

Izompólyák:
  izmokat a bőr alatti zsírosabb kötőszövetes rétegektől választja el
 egész testen keresztül az izom kötőszöveti elemeivel kapcsolatban állnak
 végtagokon a csontos alapig közvetlen vagy közvetett úton (septumok) rögzülnek,
osteofibrosus rekeszeket alkotva
 biztosítják az izom párhuzamosan kapcsolt elasztikus elemeinek egymáshoz viszonyított
elcsúszását
 fasciák rostjai az inak felett egy tömöttebb képződményt, retinaculum-ot hoznak létre

Kötőszövet mechanikai jellemzői:

 ELASZTICITÁS:
o az a képesség, hogy a szövetet érő deformáló erő hatása után visszatér eredeti
állapotába
o rugalmasan elasztikus tulajdonság → változóan rugalmas deformitásért felelős
 VISZKOZITÁS:
o anyag belsejében az alakváltozással, nyíróerőkkel szemben ható fékező, csillapító,
belső súrlódás → viszkózus anyagok egymáshoz képest történő elmozdulása
o képlékeny, plasztikus nyújtást teszi lehetővé → nyújtási erő megszűnésével már nem
tér vissza eredeti állapotába, hanem maradandóan megnyúlik
 VISZKOELASZTICITÁS: kötőszövet azon tulajdonsága, mely a deformálódás mértékét fejezi ki
→ idő-, sebesség-, hőmérsékletfüggő

FESZÜLÉS-CSÖKKENÉS (STRESSZ-RELAXÁCIÓ):

 viszkoelasztikus anyag esetében a huzamosabb ideig fenntartott, viszonylag kis erővel

szemben a szövet feszülése, ellenállása csökken, jobban deformálódik, már nem tér vissza
eredeti állapotában, maradandóan megnyúlik
 ezzel szemben gyors, rövid ideig tartó erőbehatáskor nagyobb lesz a deformálódással
szembeni ellenállás, a szövetek kevésbé képesek a deformálódásra → túl nagy erő hatására
sérülhetnek

HISZTERÉZIS ELVE:

 terhelésre a viszkoelasztikus anyagban nagyobb energia tárolódik, mint amit lead, mert az
energia egy része már vissza nem alakítható energia formájában elvész a nyújtási erő
megszűnésével (hiszterézis)
 energiafelvétel során (abszorbció) az anyag deformációja, egy új alaki változás jön létre, az
anyag már nem tér vissza eredeti állapotába

CSÚSZÁS (CREEPING):

 állandó, azonos terhelés esetén a viszkoelasztikus anyag deformációja folyamatos, a szöveti

rostok egymáson történő elcsúszása következtében (creeping) és a deformáció hatására egy
új szöveti hosszt képes felvenni

Izom-ín egység viszkoelasztikus tulajdonsága:

 követi a viszkoelasztikus anyagok tulajdonságait passzív izomnyújtás során

 nyújthatósága, flexibilitása növelhető megfelelő ismétlésszámú nyújtási gyakorlatokkal
Optimális szöveti hőmérséklet: 37-39°C -> biztosítja a szövetek sérülésmentes mobilizációját

 kötőszövetben azok a mechanikai változások létrejöjjenek, amelyek a szöveti deformációt és

a maradandó hosszváltozást biztosítják
 szöveti deformáció és maradandó hosszváltozás mértéke a kollagénrostok melegítésével
növelhető

Elaszticitás mértéke: kötőszövet jellemző mechanikai tulajdonsága, mellyel meghatározható az anyag

merevsége (külső erővel szembeni ellenállása)

 szöveti deformálódás mértékét fejezi ki (strain)

 erő (F) hatására a szöveteket mechanikai szempontból stressz (S) éri
 egységnyi felületre (A) ható erőt nevezzük stressznek
o S = F/A
 erő hatására a kötőszövet különböző mértékben deformálódik

Stressz-strain görbe:

 take up the slack

 toe pont: kollagénrost már kinyúlt, de még nem kezdődött el a megnyúlás
 elasztikus fázis: kollagénrost alacsony intenzitású erő hatására lineárisan megnyúlik, de ha
ezután beszüntetjük az erőbehatást, még visszatér eredeti állapotába
 elasztikus limit: ezen túl a kollagénrost már nem tér vissza eredeti állapotába →
deformálódás maradandó lesz
 plasztikus fázis: nyújtási erőt tovább növelve maradandó deformitás következik be → rostok
közti molekuláris kapcsolatok megtörnek, megszakadnak → kollagénrostok egymáson
történő csúszását, megnyúlását, tartós deformációját eredményezi
o energia és hő szabadul fel, ami a szövetben abszorbeálódik → kollagénrost
deformálódása
 optimális nyújtási erő: plasztikus fázis elejére tehető!
o terhelés-idő függvénye: mindig kis erővel, lassan, fokozatosan, hosszabb időn
keresztül nyújtsuk (plasztikus deformáció)
o stressz-relaxáció: erő csökkenésével szöveti megnyúlást, egy újabb hosszváltozást
eredményez
o egységnyi felületre ható terhelés, stressz → százalékos változást hoz létre a szövet
hosszában (deformáció)
o feszüléscsökkenés, szöveti megnyúlás, elongáció, deformáció mindig a terhelés-idő
függvényében jöhet létre (STRECHING ALAPELVE)

Szomatomotoros működés:

 KIR irányítja a vázizmok mozgását → szomatomotoros funkció

 mozgatórendszer működése hierarchikus → gv – agytörzs – agykéreg neuronjai egymásra
épülnek + két mellérendelt rendszer: basalis ganglionok, kisagy

PROPRIOCEPTOROK:

 ízületek állásának, izom hosszának stb. érzékelésére szolgálnak

 izomorsók:
o izomrostok közt, velük párhuzamosan helyezkednek el
 o izmok feszítettségét érzékelik
o orsó belsejében apró, intrafusalis rostok vannak, köztük anulospiralis végkészülék
o ha az izom megnyúlik, akkor megfeszülnek az intrafusalis rostok és a végkészülékben
receptorpotenciál keletkezik
 Golgi-féle ínorsók:
o izom és ín határán (sorosan kapcsolva) helyezkednek el
o ínszövet kollagénrostjai kanyarogva haladnak át az ínorsón → merőlegesen a
végkészülék
o ha az ín megnyúlik vagy az izom összehúzódik, akkor a kollagénrostok
kiegyenesednek, az axonok deformálódnak és bennük receptorpotenciál keletkezik

Gerincvelő motoros működése, elemi reflexek:

 minden mozgás végső közös pályája a gv. elülső szarvában elhelyezkedő alfa-motoneuron
 önállóan nem kezdeményeznek mozgást, hanem:
o magasabb agyi struktúrákból származó parancsokat közvetíti
o perifériáról beérkező ingerekre reflexesen válaszolnak
 idegrendszer működésének funkcionális egysége: REFLEX
o elemi reflexek többségének kp-ja a gv-ben van
o afferens szár: pseudounipolaris érzőneuron – perikarionja a gv. hátsó gyöki
ganglionjában található
o efferens szár: alfa-motoneuron
 reflexek csoportosítása:
o szinapszisok száma: monoszinaptikus, poliszinaptikus
o receptorok alapján: proprioceptív, bőrreflex
o reflexív elhelyezkedése szerint: saját (effektor izomban), idegen (másik izomban,
bőrben, zsigerben)

PROPRIOCEPTÍV REFLEXEK:

 miotatikus (nyújtási) reflex:

o monoszinaptikus
o izomnyújtásra összehúzódással válaszol
o receptora: izomorsó → izmot megnyújtjuk, izomorsó deformálódik, anulospiralis
végkészülékben receptorpotenicál, majd AP
o AP a pseudounipolaris érzőneuronon végighalad → gv. elülső szarvában lévő alfa-
motoneuronnal képez szinapszist
o alfa motoneuron összehúzódásra készteti az izmot
 inverz miotatikus reflex (autogén gátlás):
o poliszinaptikus reflex
o nagyfokú nyújtásra az izom ellazulással válaszol → védi az izmot a túlnyúlástól,
szakadástól
o receptora: ínorsó → túlzott ín nyúlásra, - izom összehúzódásra receptorpotenciál →
AP → pseudounipolaris érzőneuron → gv., ahol gátló interneuronnal alkot szinapszis
o interneuron gátolja az alfa motoneuront → elernyed
 reciprok innerváció:
o poliszinaptikus reflex
o miotatikus reflex megvalósulásának feltétele
 o ahhoz, hogy egy izom meg tudjon rövidülni, az antagonistának el kell lazulni
o receptor és afferens szár azonos a miotatikus reflexével
o gv-ben a pseudounipolaris érző neuron centrális axon-ja elágazik
 egyik ága létrehozza a miotatikus reflexet
 másik egy gátló interneuronnal képez szinapszist → antagonista izomhoz futó
alfa-motoneuronnal szinaptizál és gátolja azt (antagonista elernyed)

SZÖVETI MOBILITÁS-FLEXIBILITÁS:

Mobilitás-flexibilitás fogalma:

Flexibilitás:

 ízületek fájdalommentes, szabad, korlátozottság nélküli ROM-ját jelenti

 periartikuláris lágyrészek (kontraktilis, nem kontraktilis) milyen mértékben képesek
deformálódni és adaptálódni az artro- és oszteokinematikai mozgásokhoz
→ befolyásolja:
o ízületi felszínek formája, alakja
o ízületi felszínek anatómiai orientációja
o ízület körüli izmok, inak, szalagok, kapszulák, fasciák fiziológiai jellemzői
→ ízületek abszolút mozgástartományának azt az értékét értjük, amit passzív vagy
aktív mozgás útján érünk el
 formái:
o PASSZÍV FLEXIBILITÁS: ízületnek arra a fokértékére vonatkozik, amelyen belül az
ízület a lehetséges mozgástartományon belül passzívan, szöveti ellenállás
mértékének, lágyrészek nyújthatóságának megfelelően mozgatható
o DINAMIKUS/AKTÍV FLEXIBILITÁS: ízületnek arra a fokértékére vonatkozik, amelyen
belül az ízület a lehetséges mozgástartományon belül aktív izomaktivitás által,
szöveti ellenállás mértékének, lágyrészek nyújthatóságának megfelelően mozgatható
 befolyásoló tényező:
o ízület szerkezeti felépítése
o ízületi játék épsége (ízületi kongruenciája és járulékos képletek milyensége)
o lágyrészek anatómiai és fiziológiai jellemzői
o szövetek normál O2- és vérellátás
o ép neuromuszkuláris beidegzés
o normál szöveti hőmérséklet
o fájdalom hiánya
o életkor
 flexibilis lágyrészek jellemzői:
o elongálható, rugalmasan nyújtható
o ízületi mozgásokhoz alkalmazkodik (adaptáció)
o szöveti fájdalom hiánya
o nyújtásra, erőbehatásra nem sérül

Lágyrészek rövidülése:

 patológiás rövidülése csökkent mobilitású, hypomobil szövetek kialakulásához vezet

 jellemzői:
o merev, feszes, rugalmatlan
o fájdalom jelenléte tapintásra, mozgásra (aktív, passzív)
 o mozgáshoz való adaptáció hiánya
o kötőszöveti viszkozitás csökkenése
o szöveti adhéziók kialakulása
o szöveti ellenállás fokozódása
o szöveti sérülés kockázatának növekedése
 szöveti hypomobilitás következtében létrejövő változások:
o szöveti mikrotraumák
o szöveti fájdalom az erek, idegek, nociceptorok kompressziója következtében
o patológiás endfeel, reflexes izomspazmus
o patológiás ROM, kontraktúrák
o kisugárzó fájdalom
o csökkent propriocepció
o megváltozott mozgásminták (izom, testtudati változások)
o mozgáskoordináció zavar
o rossz fizikai és pszichés állapot
 hypomobil lágyrészek kialakulását elősegítő tényező:
o tartós immobilizáció (ágynyugalom, rögzítések, kerekesszékben való élet)
o gyulladásos és degeneratív ízületi betegségek
o veleszületett és szerzett ízületi deformitások
o statikai rendszer zavari (tartáshibák, ortopédiai elváltozások)
o különböző betegségek következtében kialakuló izomdiszbalanszok
o reumás eredetű lágyrész betegségek
o traumás sérülések, égések
o autoimmun eredetű kötőszöveti rendszerbetegségek (scleroderma,
dermatomyositis)
o neuromuszkuláris betegségek (centrális, perifériás)
o műtéti beavatkozások
o pszichoszomatikus betegségek

Immobilizáció hatása a kötőszövetre:

 Wolff törvénye: belső, külső szöveti erőbehatások (stressz) a normál szöveti egyensúlyt
fenntartjuk → biztosítja a kollagénrostok normál termelését, elrendeződését, a kötőszövet
rugalmasságát
 tartós immobilizáció, szöveti stimuláció hiánya miatt:
o kötőszöveti alapállomány víztartalma, kenési komponense csökken (dehidratáció,
GAG)
o biokémiai és biomechanikai változások a kötőszövet minőségi változásait
eredményezik
o restriktív intermolekuláris kapcsolatok, adhéziók a kollagénrostok közti távolság,
csúszás csökkenésével
o kóros kollagénszintézis randomizált rosttermelést és dezorganizációt eredményez
o kollagén- és elasztikus rostok arányának felbomlása
o kollagénrostok termelése megváltozik (fibrózis, kollagén turn over)
o fibrotikus rostokban mészsók rakódnak le (kalcifikáció)
o kötőszövet aránya az izomrosthoz képest nő
o kötőszöveti rostok tenziós ereje csökken
 o szöveti vazokonstrikció (hypoxia)
o kötőszöveti rostok deformációja csökken
o csökkent szöveti flexibilitás, ízületi játék, korlátozott ROM
 ízületek mobilitása, flexibilitása függ az ízületek körüli kontraktilis és nem kontraktilis
lágyrészek állapotától
 minden olyan lágyrészdiszfunkció, amely az ízületi ROM korlátozásával, az izomerő és
állóképesség csökkenésével jár → kontraktúrák kialakulásához vezethet

KONTRAKTÚRA:

 reverzibilis kontraktúrák:
o manuális technikákkal kezelhetők → limitált ROM-ot és mozgásfunkciót
javítják/helyreállítják
 ARTROGÉN KONTRAKTÚRÁK:
 ízületi porc károsodása
 ízületi felszínek inkongruenciája (kongenitális deformitások,
degeneratív ízületi betegségek, gyulladás)
 szinoviális szövetek károsodása (gyulladás)
 ízületi tok zsugorodása (DM, immobilizáció, infarktus)
 kapszuláris fibrózis (gyulladás, immobilizáció)
 LÁGYRÉSZ EREDETŰ KONTRAKTÚRÁK:
 periartikuláris lágyrészek károsodása (trauma, gyulladás,
immobilizáció)
 bőr, bőr alatti kötőszövet zsugorodása, adhéziója (trauma, égés,
infekció, műtétek, szisztémás sclerosis)
 inak, szalagok elváltozásai (tendinitis, bursitis, fibrózis,
szalagsérülések)
 MIOGÉN EREDETŰ KONTRAKTÚRÁK:
 kisebb méretű izomfeszesség, ami már limitálja a fiziológiás mozgást,
egészséges egyéneknél is kimutatható, nem csak patológiás esetben:
o gyulladás
o trauma
o degeneratív elváltozások, disztrófiák
o ischaemiás elváltozások
o spazmus (stroke, SM stb.)
o petyhüdt bénulások
o mechanikai okok
 izmok patológiás rövidülése az érintett izom (izomcsoport)
feszülését, fokozott tónusát váltják ki
 kontraktúrás izom antagonistája megnyúlik, gyengül, tónusa csökken
→ agonista és antagonista izmok közt izomdiszbalansz
 kontraktilis elemek által kifejtett erő és az izom nyugalmi hossza
közti kapcsolat alapján a kontraktilis elemek által kifejtett erő
csökken
 kevert típusú kontraktúrák
 PSZEUDO-MIOSZTATIKUS KONTRAKTÚRA:
 agyi eredetű léziók esetében az izomtónus reflexesen fokozódik
(gátló pályák sérülése) → izom spasztikussá válik
  izomban létrejövő patológiás állapot súlyos mozgásbeszűküléshez
vezet

 irreverzibilis kontraktúrák:
o súlyosabb ízületi deformitások esetében az ízfelszínek közti járulékos mozgások
(ízületi játék) beszűkülnek → ízületek artro- és oszteokinematikus mozgásai
irreverzibilisen beszűkülnek
o kötőszövetes/csontos ankylosis esetén a kontraktúra manuális technikákkal már nem
kezelhető, csak műtéti úton
 kontraktúra irányának meghatározása:
o mindig az érintett megrövidült izom működésének iránya hat. meg
pl. BB rövidülésekor a könyökízületben flexiós irányú kontraktúra alakul ki extenziós
deficittel | iliopsoas rövidülésekor csípőízületben flexiós irányú kontraktúra extenziós
deficittel
o mi lesz a korlátozott mozgásirány? → mindig a megrövidült izom működésével
ellentétes irányú mozgás lesz korlátozott!

STRECHING:

Olyan terápiás eljárás, melynek során a megrövidült lágyrészelet (izmok, inak, ktsz-es elemek) külső
erővel nyújtjuk meg a normál ízületi mozgásterjedelem és mozgásfunkció helyreállítása céljából.

Célja:

 ált. flexibilitás megtartása/javítása

 ízület körüli lágyrészek mobilitásának növelése
 kontraktúrák megelőzése és kezelése
 fiziológiás mozgáshatár helyreállítása/javítása
 izom-ín átmenet sérüléseinek csökkentése fizikai terheléskor

Izomerő:

 izom tulajdonsága: feszülésre képes (tenzió), feszülése révén erőt fejti ki

o aktív tenzió: kontraktilis elemek által létrehozott aktív feszülés (aktin-miozin) → izom
aktív feszülése, melynek oka a sarcomerek szintjén létrejövő kereszthíd kapcsolatok
száma
o passzív tenzió: nem kontraktilis elemek feszülése a párhuzamos és sorosan kapcsolt
elasztikus elemek révén (fasciák, inak) → izomműködés során a sarcomer
hosszváltozásával együtt változik
 párhuzamosan kapcsolt elasztikus elem:
 izomelemeket körülvevő kötőszövet
 tenziójuk nő, ha a sarcomerhossz is nő
 sarcomerhossz csökkenésekor, az izom aktív elemének rövidülésekor
a tenzió csökken
 sorosan kapcsolt elasztikus elem:
 ín → tenziója a sarcomerhossz rövidülésekor nő
 sarcomerhossz növekedésekor tenziója csökken

Izomhossz és izomerő kapcsolata:

 izomrost max. feszülésre optimális hossza körül képes → izom nyugalmi hosszának 1,2x-ese
  teljes feszülés = aktív feszülése és nyugalmi feszülés összege
o aktív feszülés nagyságát meghat.: aktin-miozin hidak száma (kezdeti
sarcomerhossztól függ)
o vázizom legnagyobb aktív izometriás feszülésre a nyugalmi hosszán képes
o ha a sarcomerek rövidülnek, akkor a vékony filamentumok már részben átfedik
egymást és csak kisebb feszülés jöhet létre
o előfeszített állapotból is csökkent feszülés jöhet létre, mert ebben az állapotban is
csökken a lehetséges aktin-miozin hidak száma
 sarcomerhossz változásakor a kontraktilis elemek által kifejtett erő változik:
o túl hosszú sarcomer → aktin-miozin komponensek már szétcsúsztak, kereszthíd
kapcsolat már nem jön létre, kontraktilis elemek által kifejtett erő csökken
o ha a sarcomer már teljesen megrövidült → nem jöhet létre kereszthíd kapcsolat
(kontraktilis elemek által kifejtett erő csökken)
o max. megnyújtott / megrövidült izomnál tehát akaratlagos izomaktivitás már
erőnövekedést nem eredményez
o túlfeszítésben az izomerőt a párhuzamosan kapcsolt elasztikus elemek adják

Izomerő befolyásoló tényezők:

 izomhossz-feszülés viszonya: előnyújtott állapotban összehúzódáskor az izom nagyobb

tenziónövekedést mutat
 izomösszehúzódás típusa: legnagyobb feszülése excentrikus működéskor
 kontraktilis elemek által kifejtett erő maximuma az izom nyugalmi hosszának megfelelően jön
létre
 gyors rángású (II/a, II/b) rostok képesek nagy külső erővel szembeni erőkifejtésre, de gyorsan
kifáradnak
 lassú rángású (I) rostok kisebb tenziónövekedést produkálnak, de lassan fáradnak ki

Immobilizáció hatása az izomra:

 sarcomerszám csökken
 perimizium mennyisége nő
 endomizium vastagsága nő
 ktsz. aránya az izomrosthoz képest nő, mennyisége csökken
 izomatrófia kialakulása

Streching formái:

 PASSZÍV STRECHING:
o kivitelezhető manuálisan vagy eszközzel (dinamikus sínek, rögzítők, trakciós
szerkezetek, súlyok stb.)
 manuális passzív streching:
 gyt. a zsugorodott lágyrészeket manuálisan, kontraktúra irányával
ellentétesen, első szöveti feszülésen túl nyújtja meg
 nyújtás alatt folyamatosan kontrollálja a mozgás irányát, sebességét,
intenzitását és időtartamát
 nyújtás a beteg közreműködését nem igényli
 megnyújtott helyzetet legalább 15-30 mp-ig fenn kell tartani
 nyújtást legalább 4-5x ismételjük
  nyújtás intenzitása és ideje a beteg toleranciájától, kontraktúra
mértékétől, terapeuta erejétől és kitartásától függ
 alacsony intenzitású manuális nyújtás lényegesen kellemesebb érzés
a beteg számára, viszont a megnyújtott állapotot hosszabb ideig kell
fenntartani
-> hatása: plasztikus deformáció, megnyúlás, tartós hossznövekedése
a zsugorodott ktsz-es elemekben, izom-ín egységben
 mechanikai eszközzel kivitelezett passzív nyújtás:
 alacsony intenzitású külső erő alkalmazása, a testsúly 5-10%-ával
terhelve a szöveteket
 nyújtási erőt emelő és csigarendszer segítségével, megfelelő súllyal
trakcionálva vagy dinamikus sínekkel, sorozatkötésekkel kifejtve
tartós szöveti hossznövekedést tudunk elérni
 prolongált nyújtás fenntartható 20-30 percig vagy néhány órán át is,
különös tekintettel a dinamikus sínekre
 prolongált, alacsony intenzitású nyújtás dinamikus sínekkel több
órán át is kivitelezhető, amely nagymértékben javítja az ízületi
mozgástartományt, növeli az izom hosszát
 dinamikus sínek a térd, boka, csukló, könyök számára optimális
nyújtási lehetőséget biztosítanak
 AKTÍV STRECHING:
o beteg aktív közreműködését igényli, hogy nyújtás alatt a kontraktúrás izomzat
tudatos és reflexes ellazulása jöjjön létre
o CONTRACT-RELAX (HOLD-RELAX) / TART-LAZÍT TECHNIKA:
 aktív és passzív streching kombinációja (posztizometrikus relaxáció → izom
kontraktilis elemének dekontrakciója)
 a megrövidült izomban fájdalmas triggerpontokra használjuk
 technika:
 első szöveti feszülés határáig passzívan kinyújtjuk
 beteg a kontraktúrás izomnak az ellenállással szembeni izometriás
kontrakcióját végezze
 relaxáció, tudatos ellazítás
 gyt. passzívan megnyújtja az újabb szöveti feszülés határáig
o CONTRACT-RELAX-CONTRACT (HOLD-RELAX-CONTRACT) / TART-LAZÍT-NYÚJT:
 technika:
 feszes izmot első szöveti feszülés határáig passzívan kinyújtjuk
 kontraktúrás izom izometriás feszítése
 tudatos ellazítás, relaxáció
 kontraktúrás izom megnyújtása a feszes izom antagonistájának aktív
koncentrikus izotóniás kontrakciójával
 nyújtási fázisok időtartama:
 izometriás kontrakció: 10 mp
 relaxáció: 4 mp
 nyújtás: 10 mp
o AGONISTA KONTRAKCIÓJA:
 technika:
 izometriás feszítést elhagyjuk (fájdalmas)
  feszes izmot passzívan első feszülés határáig nyújtjuk
 feszes izom antagonistájának izotóniás, ellenállásos kontrakciójára
szólítjuk a beteget
 ne legyen túl erős az ellenállás! + óvatos, lassú, kis intenzitású nyújtás
o technikák élettani hátterét az autogén és reciprok gátlás kombinációja adja meg,
melynek célja a zsugorodott izom/izmok lazítása és a működésben gátolt és gyengült
antagonista izom/izmok erősítése

Aktív streching technikák élettani magyarázata:

 autogén gátlás fogalma:

o kontraktúrás izom ellenállással szembeni, izometriás kontrakciója során az izom
eredése és tapadása közti izomszakasz megfeszül → extrafuzális rostok erős
feszülése, tenziónövekedése váltja ki
o sorosan kapcsolt elasztikus elemek megnyúlása → Golgi-ínorsó érzékeli
o ha az ingerküszöbe eléri a kritikus értéket, akkor az ínorsó aktiválódik →
receptorpotenciál → AP → pseudounipolaris érzőneuron → gv-ben gátló
interneuronnal szinapszis → alfa-motoneuront gátolja, izom pedig elernyed
 reciprok gátlás fogalma:
o feszes izommal ellentétes izom aktív működésekor → kontraktúrás izom ellazulása
o izmot nagyon gyorsan megnyújtva az izomorsó ingerületbe kerül → összehúzódásra
késztetés
o izmot lassan, kis erővel megnyújtva Golgi-ínorsó kerül ingerületbe → legátolják az
izom feszülését → izom megnyúlása
 KIR sérülések következtében létrejövő izomtónuszavarok esetében az összes aktív streching-
technika alkalmazása tilos!! (hipertóniás paresis, spasztikus tónusfokozódás)

AUTOSTRECHING:

 flexibilitást fejlesztő gyakorlatoknak az a típusa, amely külső segítség nélkül, önállóan

kivitelezhető
 formái:
o STATIKUS, PASSZÍV NYÚJTÁS:
 beteg passzívan, kis intenzitással nyújtja meg a kontraktúrás izmot
 olyan pozíciót vesz fel, amelyben a saját testsúlya vagy valamely végtagja
súlya adja a nyújtási erőt
 passzív nyújtás időtartama: 10-30 perc
 segítő eszközök: fizioball, függesztőrács
o STATIKUS, AKTÍV NYÚJTÁS:
 beteg a kontraktúrás izom antagonistájának izotóniás koncentrikus
működésével lassan, alacsony intenzitással nyújtja meg az érintett izmot
 nyújtás időtartama: 10-30 mp
 hatékonyabb a nyújtás: contract-relax, contract-relax-contract technikákkal
 nyújtási idő: 10 mp (izometriás feszítés), 4 mp (relaxáció), 10 mp
(nyújtás)
 segítő eszközök: thera-band szalag, tube, fizioball, bordásfal
 alapelvei:
o stabil, biztonságos alaphelyzet
o nyújtás intenzitásának kontrollja
 o fájdalommentes nyújtás
o időtartam pontos betartása
o technika pontos kivitelezése
o nyújtás és légzés koordinálása

Streching és mozgáspálya, ROM összefüggése: nyújtások a fiziológiás mozgáspálya végpontján

hatékonyak → első szöveti feszülési ponton/annak közvetlen közelében alkalmazzuk

Streching élettani hatásai:

 mobilitás, flexibilitás fejlesztése

 szöveti viszkoelaszticitás javítása, növelése
 izom autogén és reciprok gátlása
 spinális fájdalomgátlás
 sarcomerszám növelése
 szöveti hőmérséklet emelése
 izomerő és állóképesség növelése

Streching ált. alapelvei:

 nyújtási technikák pontos ismerete

 biztonságos fogástechnika
 kontrollált nyújtás
 rövid és érthető verbális utasítások
 izomaktivitások pontos sorrendje
 izometriás ellenállás intenzitása
 izotóniás ellenállásos izomaktivitás mértéke
 nyújtás irányának megválasztása
 terapeuta ergonómiailag helyes testhelyzete
 beteg stabil, biztonságos alaphelyzete (rögzítés)
 állítható magasságú kezelő asztal használata
 nyújtási idő
 nyújtást megelőző szöveti előmelegítés
 optimális ismétlésszám 4-5x
 fájdalom kivédése

Streching indikációi:

 bőr, ktsz, izomeredetű mozgáspálya csökkenése

 ha az ízületi játék normális, de az izomrövidülése, izomspazmus kimutatható
 megrövidült izom gátolja az antagonista működést
 antagonista izom gyengülése
 oszteokinematikus mozgások beszűkülése akadályozza a mindennapi funkciókat

Streching kontraindikációi:

 artrokinematikus mozgás beszűkülése, az ízületi játék hiánya

 csontos blokk
 ízületi hypermobilitás, instabilitás
 törés után, adott testrészen a törés gyógyulásáig
 műtétek után
  érintett terület akut gyulladása vagy infekciózus folyamata
 akut fájdalom nyújtáskor
 lágyrészek sérülése, hematoma, szöveti trauma
 előrehaladott OP
 malignus folyamat
 amikor a megrövidült szöveti struktúrák biztosítják az ízületi stabilitást

Alkalmazási területei:

 autostreching → sportolók
 bemelegítés, fáradt izmok regenerációja, sérülések megelőzése

Különböző klinikai területek:

 ortopédia
 traumatológia
 reumatológia, kr. mozgásszervi betegségek
 nőgyógyászat
 neurológia
 belgyógyászat
 rehab

Streching és az életkor:

 serdülőkor:
o nagymértékű és viszonylag gyors növekedéssel az izomrostoknak lépést kell tartani
o izomszövet fokozottabban sérülékeny, óvatosabbnak kell lenni!
 terhesség:
o bonyolult hormonális változások érintik a lágyrészeket (szalagok, izmok, ktsz-es
elemek)
o különös óvatosság: medence, lumbalis gerinc, gátizmok
o izomegyensúly felbomlás kezelése
 időskor:
o izomműködésre nem közvetlenül ható panaszok miatt: kardiovaszkuláris, légzőszervi,
endokrin stb.
o izomszövet és ktsz is veszít a rugalmasságából
o csökken az izmok erek, romlik a keringése, beidegzése
o óvatosabban kell eljárni!

Betegvizsgálat:

 anamnézis:
o ált. állapot
o tünet: fájdalom/mozgásbeszűkülés
o tünet lokalizáció, típus, természet
o fájdalom jellege
o kisugárzó fájdalom mintája
 objektív vizsgálatok:
o mindennapi funkciók
o testkontúrok
 o bőrfelület
o deformitások
o segédeszköz
 funkció vizsgálata:
o tünet előidézése a tenzió növelésével (Cyriax)
o kontraktilis elemek tenziója → összehúzódáskor, nyúláskor nő
o nem kontraktilis elemek tenziója → nyúláskor, erőteljes kompressziókor nő
 aktív mozgások vizsgálata:
 kontraktilis és nem kontraktilis elemek tenziója nő
 melyik mozgásirány fájdalmas/beszűkült?
 aktív mozgásra a fájdalom nő vagy csökken?
 képes-e a beteg maga kivitelezni?
 milyen izomerővel?
 kompenzáció?
 passzív mozgások vizsgálata:
 elsősorban a nem kontraktilis elemek eltérései
 melyik mozgásirány fájdalmas?
 mozgásbeszűkülés mértéke
 endfeel → passzív mozgáshatár végén felülnyomással vizsgáljuk
o izomspazmus
o rugalmas érzet, nem megfelelő minőségben/helyen
o csontos érzet, nem fiziológiásan
o rugalmas blokk
o heves fájdalom miatt üres
 izometriás ellenállásos vizsgálat:
 ízületi nyugalmi helyzetében végezzük (nem kontraktilis elemek
lazák)
 mozgás erős és fájdalmatlan → nincs elváltozás
 mozgás erős és fájdalmas → izom, ín részleges sérülése
 mozgás gyenge és fájdalmas → súlyos sérülés
 mozgás gyenge és fájdalmatlan → neurológiai ok, kr. izomszakadás
 járulékos mozgások vizsgálata:
o ízületi felszínek közt létrejövő, szabad szemmel nem látható és akaratlagosan nem
kivitelezhető elmozdulások
o elsősorban ízületi tok és szalagok zsugorodása okozza
o passzív és nyugalmi helyzetben történik
 trakció: ízfelszínek eltávolíthatók-e, fokozódik/csökken a fájdalom?
 kompresszió: ízfelszínek összenyomásakor tünetek?
 csúsztatás: ízfelszínek egymáshoz viszonyított párhuzamos elmozdulását
vizsgálja
o ízületek stabilitása: hipomobil 0-2, normál 3, hipermobil 4-6 (teljes instabilitás)
 spec tesztek: funkciózavar pontos okának feltárására
 palpáció:
o fájdalom és érzékenységi pontok lokalizációja
o bőr hőmérséklete, szárazsága, nyirkossága
o ödéma, duzzanat
o különböző szövetek differenciálása
 o egyes szöveteken belüli elváltozások
o különböző szöveti feszülések
o izmok, inak, tapadási pontjait tapintva vizsgáljuk az izom tónusát, kontraktúráját,
atrófiáját, disztrófiáját
o ízületek alakjának vizsgálata
o ízületi mozgás közbeni érzetek (crepitatio) vizsgálata
 izomnyújtási tesztek:
o streching eljárások pontos kivitelezésének feltétele a megrövidült izmok pontos
diagnosztikája Janda izomnyújtási tesztekkel
o izomrövidülés mértékéről információ
o olyan helyzetben és irányban végezzük, hogy kizárólag az adott izmot tudjuk vizsgálni
o célok:
 nyújthatóság mértékének
 szöveti hipomobilitásnak
 mozgásbeszűkülés (kontraktúra) fokának értékelése
o szempontjai:
 pontos kiinduló helyzet
 helyes stabilizáció
 nyújtás iránya
 nyújtási erő
 fájdalom hiánya
o teszt értékelése:
 0: nincs rövidülés
 1: kismértékű rövidülés
 2: nagymértékű rövidülés