A dráma a művészeti műfaj egy olyan ága, amely az emberi élet és érzelmek intenzív, érzelmi

oldalát hangsúlyozza. Konfliktusok, kihívások és személyes fejlődés köré szerveződik, és

kifejezőeszközei között szerepelnek a párbeszédek, karakterek, cselekmény, helyszínek és
atmoszféra.

A drámai alaphelyzet az a kiinduló pont, amely bevezeti a történet fő konfliktusát vagy

problémáját. Ez lehet váratlan esemény, döntés vagy konfliktus, amely feszültséget teremt a
történetben.

A drámai harc a konfliktus vagy küzdelem, amely az alaphelyzetből fakad. Ez a fő katalizátor a

cselekmény fejlődésében, és lehet fizikai, érzelmi, társadalmi vagy morális jellegű.

A tettváltássorozat az események sorozata, amelyek a cselekmény alakulását és a karakterek

fejlődését vezetik. A karakterek cselekedetei révén reagálnak a konfliktusra vagy váratlan
eseményekre, és ennek eredményeként változnak.

A tragédia egy olyan drámai műfaj, amely az emberi sors tragikus és negatív kimenetelét
mutatja be. A tragikum az események szomorú és megrendítő jellegét jelenti, míg a katarzis
az érzelmi tisztulás vagy megtisztulás élményét, amit a tragédia nézői vagy olvasói
tapasztalnak.

A thébai mondakör az ókori görög mitológiában található történeti és mitikus hagyományok

összességét jelenti, melyek a Theba városát és környékét érintik. Ez magában foglalja
Oidipusz tragédiáját és Antigoné történetét is.

Szophoklész, az ókori görög drámaíró, kiemelkedő művészi és filozófiai jelentőséggel bír.

Művei mély érzelmi tartalommal és erkölcsi dilemmákkal rendelkeznek, hozzájárulva a
tragédia műfajának fejlődéséhez.

1. Antigoné a dráma főhőse, mivel ő az, aki kiemelkedik a történet középpontjából, és döntéseivel alakítja a tragédia
eseményeit. Az őszinte és elszánt karakterként Antigoné szembeszáll a törvényekkel és a hatalommal, hogy
testvérének, Polüneikésznek méltó temetést biztosítson. Az ő morális bátorsága és elszántsága vezet a drámai
konfliktushoz, és karakterének tragikus sorsa az egész cselekmény középpontjába állítja a morális dilemmákat és az
emberi sors súlyosabb aspektusait. Antigoné tettei és sorsa elengedhetetlen ahhoz, hogy a dráma az erkölcsi és
tragikus dimenziókban kiteljesedjen, így ő egyértelműen a cselekmény főhőse.
2. Kreón a dráma főhőse, mert ő a konfliktus egyik fő mozgatórugója és tragikus alakja. A thebai királyként a politikai
hatalom és az állam érdekeit képviseli, és a dráma fókuszában áll az ő döntése és cselekedetei miatt kialakult tragédia.
Kreón tragédiája az emberi büszkeség és a hatalommal való visszaéléssel kapcsolatos erkölcsi kérdések köré
szerveződik. Döntései, például az elrendelt temetési szabályok szigorítása és Antigoné büntetése, kibontakoztatják a
tragédiát, és karaktere az erkölcsi tévedések és szenvedés megtestesítőjeként kerül a középpontba. Ezen keresztül
Kreón a dráma tragikus hőse, akit az emberi makacsság és a kötelességtudat konfliktusa sorsdöntő helyzetekbe sodor.

A színjátszás eredete az ókori görög vallási és kulturális hagyományokhoz kötődik, különösen

a Dionüszosz-ünnephez. Az ókori görög színházak három fő részből álltak: orchestrából,
színpadból és koilonból. A színjátszás szerves része volt az ókori görög kultúrának és
vallásnak, kihatással volt a későbbi drámai művészetek fejlődésére.