Textbook Biomass As Renewable Raw Material To Obtain Bioproducts of High Tech Value 1St Edition Valentin I Popa Ebook All Chapter PDF

Biomass as Renewable Raw Material to
Obtain Bioproducts of High-Tech Value

1st Edition Valentin I. Popa
Visit to download the full and correct content document:
https://textbookfull.com/product/biomass-as-renewable-raw-material-to-obtain-bioprod
ucts-of-high-tech-value-1st-edition-valentin-i-popa/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...
Biomass to Renewable Energy Processes, Second Edition

Jay Cheng
https://textbookfull.com/product/biomass-to-renewable-energy-
processes-second-edition-jay-cheng/
Scientific and Practical Studies of Raw Material Issues

1st Edition Vladimir Litvinenko (Editor)
https://textbookfull.com/product/scientific-and-practical-
studies-of-raw-material-issues-1st-edition-vladimir-litvinenko-
editor/
ARCHAEOTECHNOLOGY STUDIES Raw material exploitation

from prehistory to the Middle Ages Selena Vitezovi■
https://textbookfull.com/product/archaeotechnology-studies-raw-
material-exploitation-from-prehistory-to-the-middle-ages-selena-
vitezovic/
Operation Linebacker I 1972: The First High-Tech Air

War 1st Edition Marshall L. Michel Iii
https://textbookfull.com/product/operation-linebacker-i-1972-the-
first-high-tech-air-war-1st-edition-marshall-l-michel-iii/
Hydrothermal Processing in Biorefineries Production of
Bioethanol and High Added Value Compounds of Second and
Third Generation Biomass 1st Edition Héctor A. Ruiz
https://textbookfull.com/product/hydrothermal-processing-in-
biorefineries-production-of-bioethanol-and-high-added-value-
compounds-of-second-and-third-generation-biomass-1st-edition-
hector-a-ruiz/
Raw Material Scarcity and Overproduction in the Food

Industry Suresh D. Sharma
https://textbookfull.com/product/raw-material-scarcity-and-
overproduction-in-the-food-industry-suresh-d-sharma/
Managing Projects as Investments Earned Value to

Business Value 1st Edition Stephen A. Devaux
https://textbookfull.com/product/managing-projects-as-
investments-earned-value-to-business-value-1st-edition-stephen-a-
devaux/
Birds as Useful Indicators of High Nature Value

Farmlands Using Species Distribution Models as a Tool
for Monitoring the Health of Agro ecosystems 1st
Edition Federico Morelli
https://textbookfull.com/product/birds-as-useful-indicators-of-
high-nature-value-farmlands-using-species-distribution-models-as-
a-tool-for-monitoring-the-health-of-agro-ecosystems-1st-edition-
federico-morelli/
Theoretical and Applied Aspects of Biomass Torrefaction

For Biofuels and Value Added Products Stephen Gent
https://textbookfull.com/product/theoretical-and-applied-aspects-
of-biomass-torrefaction-for-biofuels-and-value-added-products-
stephen-gent/
BIOMASS AS
RENEWABLE RAW
MATERIAL TO OBTAIN
BIOPRODUCTS OF
HIGH-TECH VALUE
This page intentionally left blank
BIOMASS AS
RENEWABLE RAW
MATERIAL TO OBTAIN
BIOPRODUCTS OF
HIGH-TECH VALUE
Edited by
VALENTIN POPA
IRINA VOLF
Elsevier
Radarweg 29, PO Box 211, 1000 AE Amsterdam, Netherlands
The Boulevard, Langford Lane, Kidlington, Oxford OX5 1GB,
United Kingdom
50 Hampshire Street, 5th Floor, Cambridge, MA 02139, United States
Copyright Ó 2018 Elsevier B.V. All rights reserved.
No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or

by any means, electronic or mechanical, including photocopying, recording,
or any information storage and retrieval system, without permission in
writing from the publisher. Details on how to seek permission, further
information about the Publisher’s permissions policies and our
arrangements with organizations such as the Copyright Clearance Center
and the Copyright Licensing Agency, can be found at our website:
www.elsevier.com/permissions.
This book and the individual contributions contained in it are protected

under copyright by the Publisher (other than as may be noted herein).
Notices
Knowledge and best practice in this field are constantly changing. As new
research and experience broaden our understanding, changes in research
methods, professional practices, or medical treatment may become necessary.
Practitioners and researchers must always rely on their own experience and
knowledge in evaluating and using any information, methods, compounds,
or experiments described herein. In using such information or methods they
should be mindful of their own safety and the safety of others, including
parties for whom they have a professional responsibility.
To the fullest extent of the law, neither the Publisher nor the authors,
contributors, or editors, assume any liability for any injury and/or damage to
persons or property as a matter of products liability, negligence or otherwise,
or from any use or operation of any methods, products, instructions, or ideas
contained in the material herein.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

A catalog record for this book is available from the Library of Congress
British Library Cataloguing-in-Publication Data

A catalogue record for this book is available from the British Library
ISBN: 978-0-444-63774-1
For information on all Elsevier publications visit our

website at https://www.elsevier.com/books-and-journals
Publisher: John Fedor

Acquisition Editor: Kostas Marinakis
Editorial Project Manager: Carly Demetre
Production Project Manager: Nilesh Kumar Shah
Designer: Matthew Limbert
Typeset by TNQ Books and Journals

CONTENTS
List of Contributors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xi
Preface. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xv
Chapter 1 Biomass for Fuels and Biomaterials . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Valentin I. Popa
1.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.2 Resources . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
1.3 Biorefining as a Possibility to Obtain Bioproducts . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
1.4 Categories of Bioproducts. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
1.5 Concluding Remarks . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Chapter 2 Microalgae as Renewable Raw Material for

Bioproducts: Identification and Biochemical
Composition of Microalgae From a Raceway Pond
in The Netherlands . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
Lambertus A.M. van den Broek, Matthe J.M. Wagemakers,
Anthony M. Verschoor, August E. Frissen,
Jacco van Haveren, Rolf Blaauw, Hans Mooibroek
2.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
2.2 Materials and Methods. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
2.3 Results . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
2.4 Discussion and Review. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
2.5 Outlook. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Acknowledgments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
vi CONTENTS
Chapter 3 Macroalgae Biomass as Sorbent for Metal Ions. . . . . . . . . . . . . 69

Sílvia C.R. Santos, Gabriela Ungureanu, Irina Volf,
Rui A.R. Boaventura, Cidália M.S. Botelho
3.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
3.2 Marine Macroalgae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73
3.3 Biosorption Ability in Raw Forms . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78
3.4 Biosorption Ability After Chemical Modifications . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
3.5 Concluding Remarks . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
Acknowledgments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106
Chapter 4 Integrated Processing of Biomass Resources for

Fine Chemical Obtaining: Polyphenols . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
Irina Volf, Valentin I. Popa
4.1 Complex and Integrated Processing of Biomass
Resources . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
4.2 Pholyphenols as Secondary Bioactive Aromatic Compounds
Recovered by Biorefining . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
4.3 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149
Further Reading . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
Chapter 5 Assessing the Sustainability of Biomass Use for Energy

Production: Methodology for Involving Stakeholders in
Decision Making. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161
Lazaros Karaoglanoglou, Sofia Papadaki, Dimitrios Koullas,
Nikolaos Kourakos, Emmanuel Koukios
5.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
5.2 Theory Behind the Stakeholder Analysis Approach . . . . . . . . . . . . . . 164
5.3 Methodology . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
5.4 Results and Discussion. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
CONTENTS vii
5.5 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

Annex . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
Further Reading . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189
Chapter 6 Biodiesel, a Green Fuel Obtained Through

Enzymatic Catalysis. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191
Florin D. Irimie, Csaba Paizs, Monica I. Tos‚ a,
László C. Bencze
6.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192
6.2 Feedstocks for Biodiesel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195
6.3 Oil Extraction. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
6.4 Biodiesel Production by Nonenzymatic Transesterification . . . . . . 198
6.5 Production of Biodiesel in Supercritical Conditions in
Noncatalytical Processes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199
6.6 Biodiesel Production by Enzymatic Transesterification. . . . . . . . . . . 201
6.7 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Chapter 7 Catalytic Approaches to the Production of Furfural and

Levulinates From Lignocelluloses. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Yue Shen, Jiankui Sun, Bo Wang, Feng Xu, Runcang Sun
7.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236
7.2 Conversion of Lignocelluloses to Hydroxymethylfurfural
(HMF) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239
7.3 Conversion of Lignocelluloses Into Levulinic Acid (LA) . . . . . . . . . . 252
7.4 Conclusion and Outlook. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 261
viii CONTENTS
Chapter 8 Biomass-Derived Polyhydroxyalkanoates: Biomedical

Applications . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
Cristian Peptu, Marek Kowalczuk
8.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272
8.2 Biosynthesis of Polyhydroxyalkanoates . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274
8.3 Recovery Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279
8.4 Properties of Microbial Polyesters . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283
8.5 Polyhydroxyalkanoates Modifications. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
8.6 Medical Applications of Polyhydroxyalkanoates . . . . . . . . . . . . . . . . . 294
8.7 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304
Chapter 9 Biochemical Modification of Lignocellulosic Biomass . . . . 315

Diana E. Ciolacu
9.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316
9.2 Structural Features of Lignocellulose . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317
9.3 Lignocellulosic Biomass Conversion . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324
9.4 Enzymatic Hydrolysis of Lignocellulosic Biomass . . . . . . . . . . . . . . . . 331
9.5 Biomass Feedstocks for Biofuels and Bioproducts . . . . . . . . . . . . . . . 342
9.6 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 343
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 344
Chapter 10 Chemically Modified Polysaccharides With

Applications in Nanomedicine. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351
Jacques Desbrieres, Ca ta lina A. Peptu, Corina L. Savin,
Marcel Popa
10.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
10.2 Xanthan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 354
10.3 Dextran . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 355
CONTENTS ix
10.4 Gellan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362

10.5 Alginate . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367
10.6 Chitosan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 372
10.7 Pululan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
10.8 Carrageenan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385
10.9 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387
Acknowledgments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387
Chapter 11 Cellulose-Based Hydrogels for Medical/

Pharmaceutical Applications . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401
Diana E. Ciolacu, Dana M. Suflet
11.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 403
11.2 Cellulose and Cellulose Derivatives . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 405
11.3 Preparation of Cellulose Hydrogels . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
11.4 Applications of Cellulose-Based Hydrogels . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428
11.5 Conclusions and Future Outlook . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 430
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 431
Chapter 12 Thermoresponsive Supramolecular Hydrogels

Comprising Diblock Methylcellulose Derivatives. . . . . . . . . 441
Hiroshi Kamitakahara
12.1 Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441
12.2 Synthesis of Monodisperse Diblock and Triblock Methylated
Cello-Oligosaccharide Derivatives . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444
12.3 Polydisperse Mixture of Block Co-Oligomers of
Tri-O-Methylated and Unmodified Cello-Oligosaccharides. . . . . . 446
12.4 Regioselectively Methylated Cellulose . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 447
12.5 Diblock Methylcelluloses With Regioselective
Functionalization Patterns. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450
x CONTENTS
12.6 Diblock Methylcellulose Analogues . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451

12.7 Surface Activity . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
12.8 Thermoresponsive Supramolecular Hydrogel . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453
12.9 Conclusion . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457
Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461
LIST OF CONTRIBUTORS
László C. Bencze
“Babes‚ Bolyai” University of Cluj Napoca, Cluj-Napoca, Romania
Rolf Blaauw
Wageningen Food & Biobased Research, Wageningen, The Netherlands
Rui A.R. Boaventura

Faculdade de Engenharia da Universidade do Porto, Porto, Portugal
Cidália M.S. Botelho

Diana E. Ciolacu
“Petru Poni” Institute of Macromolecular Chemistry, Ias‚ i, Romania
Jacques Desbrieres
Université de Pau et des Pays de l’Adour, Institut des Sciences Analytiques
et de Physico-Chimie pour l’Environnement et les Matériaux (IPREM), UMR
CNRS, Pau Cedex 09, France
August E. Frissen
Florin D. Irimie
Hiroshi Kamitakahara
Kyoto University, Kyoto, Japan
Lazaros Karaoglanoglou
School of Chemical Engineering, National Technical University of Athens,
Athens, Greece
Emmanuel Koukios
Athens, Greece
Dimitrios Koullas
Athens, Greece
xii LIST OF CONTRIBUTORS
Nikolaos Kourakos
Athens, Greece
Marek Kowalczuk
Polish Academy of Sciences, Centre of Polymer and Carbon Materials, Zabrze,
Poland; University of Wolverhampton, Wolverhampton, United Kingdom
Hans Mooibroek
Csaba Paizs
Sofia Papadaki
Athens, Greece
Cristian Peptu
Polymer Institute of Slovak Academy of Sciences, Bratislava, Slovakia; “Petru
Poni” Institute of Macromolecular Chemistry, Ias‚ i, Romania
C
at
alina A. Peptu
“Gheorghe Asachi” Technical University of Ias‚ i, Ias‚ i, Romania
Valentin I. Popa
Marcel Popa
“Gheorghe Asachi” Technical University of Ias‚ i, Ias‚ i, Romania; Academy of
Romanian Scientists, Bucharest, Romania
Sílvia C.R. Santos

Corina L. Savin
Yue Shen
Chinese Academy of Agricultural Sciences, Beijing, China; Beijing Forestry
University, Beijing, China
Dana M. Suflet
“Petru Poni” Institute of Macromolecular Chemistry, Ias‚ i, Romania
LIST OF CONTRIBUTORS xiii
Jiankui Sun
Beijing Forestry University, Beijing, China
Runcang Sun
Monica I. Toşa
Gabriela Ungureanu
Lambertus A.M. van den Broek

Jacco van Haveren

Anthony M. Verschoor
Duplaco B.V., Hengelo, The Netherlands; Wetsus, Center of Excellence for
Sustainable Water Technology, Leeuwarden, The Netherlands
Irina Volf
Matthe J.M. Wagemakers

Bo Wang
Feng Xu
PREFACE
The term biomass is defined as any organic matter that is

available on a renewable basis, including wood and wood resi-
dues, agricultural food and feed crop residues, municipal wastes,
and dedicated energy crops, trees, and aquatic plants. The annual
production of biomass is about 1.7e2.0 1011 tons; however, only
6 109 tons are currently used for food and nonfood applications.
Food applications are by far most important (96.5%e97%). The
remaining biomass is used in nonfood applications, for example
as a feedstock for the chemical industry.
The chemical composition of biomass depends strongly on its
source. Generally, biomass contains small amounts of extractives
in addition to the three major components: 38%e50% cellulose,
23%e32% hemicelluloses, and 15%e25% lignin.
A wide variety of biomass sources is available for further
conversion and utilization. Selection of the biomass feedstock is of
paramount importance from both techno- and socioeconomical
points of view. For ethical reasons, the biomass feedstock should
not compete with the food chain. Waste streams with low or even
negative values are preferred. Furthermore, it is also advantageous
to select sources that are not prone to diseases, only require a
limited amount of fertilizer, have a high growth rate per ha per
year, and are preferably available throughout the year.
Thus, everything that has been derived from the process of
photosynthesis is a potential source of energy and bioproducts.
We are talking essentially about a solar energy conversion
system, since this is what photosynthesis is. Because of the
photosynthesis process in nature a huge quantity of biomass/
phytomass is accumulated and accessible for processing. At the
same time by photosynthesis it is possible to reduce the negative
influence of CO2 on the greenhouse effect or global warming. We
can also mention the possibilities to increase the quantity of
accessible biomass to assure a sustainable development.
The use of biomass for the production of nonfood products
has fostered research and development activities in various
countries. To steer research and development activities and to
enhance market introduction, a novel concept was introduced:
biorefining. Biorefining aims for a complete valorization of the
biomass source by performing the overall processes with
xvi PREFACE
minimum loss of energy and mass and maximizing the overall

value of the production chain. It consists of an efficient frac-
tionation of the biomass into energy and various value-added
products using physical separation processes in combination
with (bio-) chemical and thermochemical conversion steps.
Rapid advances in biotechnology have created powerful new
tool kits for the manipulation of organisms (bacteria, yeasts, and
algae) to produce industrially useful compounds with great ef-
ficiency and minimal waste. At the same time, the rising price of
petroleumdcritical both as a source of process energy and a
feedstock for many chemical processesdhas fueled interest and
investment in finding alternative, renewable feedstocks.
But the amount of biomass that will contribute in the future
will depend greatly on the decisions that are made both at the
local level and the national level, in addition to international
policy-making. In a number of developed countries large research
and development programmes have been instituted, which have
sought to establish the potential, the cost, and the methods of
implementation of energy and bioproducts from biomass.
Sustainability and land use, biomass recalcitrance, develop-
ment of new or improved biomass sources, better enzymatic
and microbial catalysts, advances in the development of hydro-
carbons and algae-based biofuels, progress in biorefinery
deployment and infrastructure, and recent improvement in
pretreatment, fractionation, and related separations technolo-
gies have to be considered. Thus an industry for the production
of clean, renewable biofuels from agricultural and forest feed-
stocks has begun to emerge, and biotechnology can be used to
convert the plant biomass, residues, and wastes in biofuels and
biochemicals rather than food and feed.
In view of changing world energy needs, research and a road
map for the biorefinery of the 21st century are vital. This bio-
refinery vision will contribute to sustainability not only by its
inherent dependence on sustainable bioresources but also by
recycling waste with the entire process becoming carbon neutral.
It leverages our knowledge in plant genetics, biochemistry,
biotechnology, biomass chemistry, separation, and process en-
gineering to have a positive impact on the economical, technical,
and environmental well-being of society.
An integrated biorefinery is an approach that optimizes the
use of biomass for the production of biofuels, bioenergy, and
biomaterials for both short- and long-term sustainability. The
demands of future biorefineries will stimulate further advances
in agriculture in which tailored perennial plants and trees will
PREFACE xvii
provide increasing amounts of bioresources, as highlighted in

the “Billion-Ton” report (U.S. Department of Energy, 2016.). The
advances in plant science will certainly be influenced by societal
policies, land use practices, accelerated plant domestication
programs, and research funding to develop this vision. None-
theless, given humanity’s dependence on diminishing nonre-
newable energy resources, this is a challenge that must be
addressed and we need to get on with it!
We have started the project of editing this book, which was a
challenge for us, with Kostas Marinakis and continued it in
cooperation with Sarah Jane Watson and Carly Demetre. That is
why special thanks are extended to them and their colleagues
involved in this project, who took the risk of bringing out such a
book to ensure the excellent quality of publication.
The publishing of this book was accomplished with the
contribution of renowned specialists in the field of biomass
resources (terrestrial and aquatic feedstocks), biorefining with
the possibilities to obtain biofuels (biodiesel and bioalcohol)
and bioproducts (polyphenols, furfural, levulinate, poly-
hydroxyalkanoates, cellulose, and polysaccharides derivatives,
and other biomonomers for chemical and biochemical synthesis
of polymers), using chemical and biochemical modification, thus
assuring different applications (biosorption, biofuels, hydrogels
used in cosmetics, medicine, and pharmacy).
We are very grateful to these scientists for their efforts and
dedication to this reference book.
Last but not least we would like to thank our families for their
patience. We sincerely apologize for the many hours we spent in
the preparation of this book, which kept us away for them.
This book is a very useful tool for many scientist, students,
and postgraduates working in the field of biomass and aimed at
opening a new era of renewable resources processed by bio-
refining. It may not only help in research and development but
may also be suitable in the line of teaching.
We hope that you as readers will enjoy the volume.
Irina Volf
Valentin I. Popa
Reference
U.S. Department of Energy, 2016. 2016 Billion-Ton Report: Advancing Domestic
Resources for a Thriving Bioeconomy, Volume 1: Economic Availability of
Feedstocks. Langholtz, M.H., Stokes B.J., Eaton L.M. (Leads), ORNL/TM-2016/
160. Oak Ridge National Laboratory, Oak Ridge, TN, 448p. https://doi.org/10.
2172/1271651; http://energy.gov/eere/bioenergy/2016-billion-ton-report.
BIOMASS FOR FUELS AND
1
BIOMATERIALS
Valentin I. Popa
“Gheorghe Asachi” Technical University of Iaşi, Iaşi, Romania
CHAPTER OUTLINE
1.1 Introduction 1
1.2 Resources 4
1.2.1 Evaluation of Resources 4
1.2.1.1 Forestry and Wood Processing Wastes 6
1.2.2 Logging Residues 6
1.2.3 Saw-Milling 7
1.2.4 Plywood Production 7
1.2.5 Particle Board Production 8
1.2.6 Pulp Industry 8
1.2.6.1 Agricultural and Food Processing Residues 8
1.2.6.2 Municipal Wastes 12
1.2.6.3 Dedicated Crops (Terrestrial and Aquatic) 12
1.3 Biorefining as a Possibility to Obtain Bioproducts 17
1.3.1 Chemical Composition of Biomass 17
1.3.2 Biomass Valorization Using the Biorefinery Concept 21
1.3.3 Chemicals From Biomass 23
1.4 Categories of Bioproducts 25
1.5 Concluding Remarks 33
References 35
1.1 Introduction
In the top 25 major questions concerning science over the next
quarter of 21st century, the following question is in 24th place:
“What could replace cheap oildand when?” (Donald and Colin,
2005). At present, less than 10% of the chemicals and raw mate-
rials offered by the chemical industry are generated from biomass.
At the European level, it was proposed that 20% of the overall
Biomass as Renewable Raw Material to Obtain Bioproducts of High-Tech Value. https://doi.org/10.1016/B978-0-444-63774-1.00001-6

Copyright © 2018 Elsevier B.V. All rights reserved. 1
2 Chapter 1 BIOMASS FOR FUELS AND BIOMATERIALS
energy consumption by 2020 should covered by renewable energy

sources and that 10% of the road transport should run on biofuels
(Renewable energy, 2014).
In this context, it seems that biomass will play an important
part, and in this chapter we will demonstrate that biomass could
represent a valuable solution to solve the problem of energy and
raw materials for the chemical industry and others. At the same
time, a new philosophy could lead to the new opportunities to
assure an increasing compatibility between biomass processing
and environmental protection according to the concept of
green chemistry. Having in mind that in 2030, 90% of energy
consumption will be based on fossil resources, the use of
biomass for energy can be one way to reduce the ever-
increasing emissions of carbon dioxide, one of the main gases
responsible for global warming and climate changing.
The term biomass is defined as any organic matter that is
available on a renewable basis, including dedicated energy crops
and tree, agricultural food and feed crop residues, aquatic plants,
wood and wood residues, animal wastes, and other materials
(Kamm et al., 2006).
Biomass is seen as carbon neutral or carbon negative, yet
none of the approaches: corn to ethanol, cellulosics to ethanol,
and biomass to biocrude oil either through fermentation or
thermochemical routes, is presently seen as competitive with
petroleum. Thus there is subsidy being proved by various
Governments as an interim measure to boost the economic
efficiency of biomass conversion.
Biomass for energy uses and chemical production presents
the following important advantages:
• It is mainly an indigenous source and therefore reduces
dependency on energy imports and increase security supply;
• Like other renewables, it has an enormous potential for job
creation predominantly in agriculture and forestry and in
small- and medium-sized enterprises;
• Technologies for renewable energy carriers of European indus-
try offer promising business opportunities, because world
energy consumption is expected to grow;
• In many industries biomass is a by-product of industrial
processes, so its utilization solves both a waste and energy
problems.
Moral responsibility for future generation forces the indus-
trial nations to aspire to sustainability. In the long term, sustain-
ability cannot rely on finite resources and biomass as renewable
raw material could correspond to this concept. There are some
possibilities to obtain energy and chemicals from biomass
Chapter 1 BIOMASS FOR FUELS AND BIOMATERIALS 3
using thermochemical, biochemical, and chemical ways. The

option for one of them depends on the accessibility of raw
material and the efficiency calculated as a function of its
characteristics (humidity content, chemical composition, and
applied technology). Some applications refer to the utilization
of wastes resulted in industry by direct combustion of them or
in the mixture with fossil fuels in the cogeneration of energy.
Biofuels can be obtained by methanization of different wastes
resulted from industry. In this case an important role is played
by the composition of wastes and microorganisms used for
fermentation.
It is important to mention that the application of biotechno-
logical processes which are environmentally friendly allow us to
obtain valuable products and their utilization in bioremediation.
Different aspects are developed in this field, such as: immobiliza-
tion of bacteria, utilization of biomass or compost resulted from
it to remove some toxic metal ions.
Very interesting are the aspects concerning cultivation of
plants (terrestrial and aquatic) having capacity to synthesize
compounds with biological properties for phytotherapy.
Biomass or byproducts resulted from industry could repre-
sent valuable resource to obtain different chemicals, and
composites. Therefore, biomass production and its use bring
additional environmental and social benefits. Correctly
managed biomass is a sustainable fuel that can deliver a signif-
icant reduction in net carbon emissions when compared with
fossil fuels. Biomass fuels generate lower levels of such
atmospheric pollutants as sulfur dioxide that contributes to
“acid rains.” At the same time, by renewable capacity, biomass
could provide an important resource for compounds which
can be used in a closed cycle due to their compatibility
with the environment. The possibility to include biomass among
other solutions to solve the crisis of energy and raw materials
is sustained by huge accessible volume which is estimated to
be of 1.7e2.0 1011 tons year 1 at world level; however,
only 6 109 tons are currently used for food and nonfood
applications. Food applications are by far most important
(96.5%e97%). The remainder is used in nonfood applications,
for example as a feedstock for the chemical industry. At present,
less than 10% of the chemicals and raw materials offered by
the chemical industry were generated out of biomass. According
to OECD by 2030, 30% of all chemical products will be
biobased. The question is posed: Is The Chemical Company is
destined to become The Bio-Chemical Company (Zoeblin,
2001; Popa, 2008)?
The number of products, both energy and materials, which

can be derived from biomass is potentially very large. However,
in reality, products will be limited by three important factors:
1. The amount and type of feedstock available. As the feedstock
provides the raw material for the production of biobased
materials, chemicals, and fuels, the availability of feedstock
and its price has a crucial influence on what can be produced.
2. Market demand. While the number of products which can be
derived from biomass are numerous, the market for biobased
products varies; from bulk energy and chemicals to speciality
chemicals which may only be needed in a few tons of product.
A key decision is therefore determining the products for which
there is demand. In turn, for some products this is highly
dependent upon policy decisions, for example, for biofuels;
for others it depends on consumer demand for “green” prod-
ucts and for others the commercial demand for specialized
molecules from the chemical industry.
3. The investment and production decisions taken on the
ground. There is a wide gap between the products that can,
in theory, be produced from biomass, and what is or will be
produced in reality. This, in turn, depends upon two factors:
the maturity of the technology and its economic viability.
1.2 Resources
All sorts of biomass are suitable for sustainable energy: industrial
and public wastes, organic household, and agricultural residues;
garden and road-side chippings, clean residues of all sorts of
wood and from forests; energy crops (energy plantations, e.g.,
poplar and willow, oilseed crops, latex bearing plants, Asclepias
syriaca, a.s.o.). At present on a worldwide basis: 55% of all wood
consumed is for fuel, 30% for paper and 15% for solid wood prod-
ucts. From an environmental perspective wood is preferable to
fossil fuels for energy, to agricultural fibers for paper, and to steel
or plastics for material applications. We must take into account
there is a huge potential to increase world wood growth through
use biotechnology and modern silvicultural practices.
1.2.1 Evaluation of Resources

In the evaluation of resources the following aspects have to be
considered: evaluation of the removable biomass (green weight
dried basis); energy content, energy potential; cost of biomass
production at the forest road sides and biomass user gate
(including harvesting, skidding, comminution of biomass,
transportation); “zero-yield transport distances”din which the

total energy content of the crops equals total use of energydthe
following maximum distances are mentioned: 600 km by truck,
2000 km by train and 10,000 km by ship; policies must be
coherent, integrated, and coordinated; innovation in plant and
industrial biotechnology should be supported; policies should
support development of the whole supply chain; a communica-
tion strategy is essential; pilot projects have a role to play;
measurable sustainability indicators should be developed.
Biofuels are more sustainable and environmentally friendly
because of the reiterative cycles of burning, followed by carbon
fixation by plants, followed by burning of biofuels. Biorenewables
are sustainable means of providing the essential products needed
for society.
Biorefineries and production of bioproducts in developing
countries could readily deliver social and economic benefits
through the production of biofuels and energy for local use,
integrated with bioproducts for export. These productive activ-
ities, based on market-led innovations, developing technology,
and innovation, would provide access to new and growing
markets. Poverty reduction through the revitalization of the
agro-industrial sector would be the tangible outcome of the
production of feed stocks and the development of bioproducts
in developing countries.
The main topics approached at present in the field of biomass
are connected with: sustainability and land use, biomass recalci-
trance, development of new or improved biomass sources, better
enzymatic and microbial catalysts, advances in the development
of hydrocarbons and algae-based biofuels, progress in biorefinery
deployment and infrastructure, and recent improvement in
pretreatment, fractionation, and related separations technolo-
gies; an industry for the production of clean, renewable biofuels
from agricultural and forest feedstocks has begun to emerge;
the biotechnology can be used to convert the plant biomass,
residues, and wastes in biofuels and biochemicals rather than
food and feed.
Our studies (Simionescu et al.,1987) lead us to the conclusion
that phytomass could represent a convenient resource of chemi-
cal compounds and energy, if the processing of raw materials,
have in view their different sources and different chemical
composition. This technology allows us to separate each
compound as a function of accessible resource, being similar to
petrochemistry like refining. Thus, using different kinds of phyto-
mass both in laboratory and pilot-plant conditions, we have
experimented with various possibilities of biomass processing.
In this context we have carried out research approaching

some directions such as: (1) direct use of the separated chemical
compounds from biosystem without processing; (2) chemical
processing of biomass and its components by destruction, thus
assuring raw materials for the synthesis of polymers and chemical
or energy resources; (3) chemical or biochemical transformation
of both integral biomass and its components (functionalization
or functionality) for specific uses; (4) elucidation of structures
and functions of the natural compounds in the biosystem aimed
at use in structures with advanced properties and at simulating
their behaviors against physical, chemical, and biological agents;
(5) simulation of synthesis of natural chemical compounds using
tissue cultures (Simionescu et al., 1987).
1.2.1.1 Forestry and Wood Processing Wastes

To be able to evaluate the sustainability of present consumption
and feasibility of introducing modern biomass fuels and
bioproducts-based applications, an assessment of the resources
and their availability is necessary. Among them different types
of residues have to be considered: wood residues from logging
and wood processing (saw-milling and manufacturing plywood,
particle board, and pulp); wood residues generated by manage-
ment of forestry (thinning of young stands and removal of dead
and dying trees), and perennial crop plantation and replanting
of tree; residues resulted in clearing forest lands for agricultural
purposes, cutting or lopping trees purely for fuel wood, collecting
deadwood, trees growing on agricultural land, communal lands,
on waste lands, on private land such as gardens, trees growing
along roads, etc. It will be mentioned only gross amounts
that may be recommended as raw material for energy and bio-
products (Koopmans and Kopenjan, 1997).
1.2.2 Logging Residues

Logging residues consist of branches, leaves, lops, tops, damaged,
or unwanted stem wood. Such residues are often left in the for-
ests for various reasons of which the low demand for fuel (with
high moisture content) in some areas is probably an important
one as well as logistics. This is not to suggest that forest residues
recovery is not undertaken. There are countries where there is
considerable recovery for use in industries as well as domestic
purposes (e.g., as wood chips with bulk density of about
300 kg m 3). Recovery rates vary considerably depending on local
conditions. A 50/50 ratio is found in the literature, e.g., for every
cubic meter of log removed, a cubic meter of waste remains in the

forest (including the less commercial species).
1.2.3 Saw-Milling
Recovery rates vary with local practices as well as species. After
receiving the logs, about 12% is waste in the form of bark. Slabs,
edgings, and trimmings amount to about 34% while sawdust con-
stitutes another 12% of the log input. After kiln-drying the wood,
further processing may take place resulting in another 8% waste
(of log input) in the form of sawdust and trim end (2%) and
planer shavings (6%). For calculation purposes a yield factor of
50% has been used (38% solid wood waste and 12% sawdust).
Sawmill residues are used for various purposes but much
depends on local conditions such as demand centers nearby.
Part of the residues is used by sawmills themselves, basically
for stem generation for timber drying purposes. However, the
bulk remains unused. Where a local demand exists, wood resi-
dues are used for various purposes, mainly as a source of energy
for brick and lime burning, other small industrial applications as
well as a source of raw material such as for parquet making and
blackboards, or composite materials. Sawdust sometimes is
briquetted and carbonized and sold as a high-grade charcoal,
which commands a higher price than normal charcoal. Consider-
able quantities are also used to cover charcoal mound kilns.
1.2.4 Plywood Production

Plywood making is a large-scale operation and involves the
cutting of the logs to the length required and debarking the
logs. After the preparatory operations, sizing, debarking and
cleaning, the logs are sliced, i.e., the logs are rotated in a machine.
While rotating, a knife slices or peels off the veneer. Then the
sliced veneer is cut to the size required and dried, after which it
is ready for further processing. The dry veneer slices are sorted,
with sheets having holes or other irregularities being rejected.
The sheets are glued and hot-pressed into plywood sheets.
Finally, the plywood sheets are trimmed (cutting into standard
sizes), sanded, and graded. Recovery rates vary from 45% to
50% with the main variable being the diameter and quality of
the log. Of the log input, the main forms of waste are log ends
and trims (7%), bark (5%), log cores (10%), green veneer waste
(12%), dry veneer waste (8%), trimmings (4%), and rejected
plywood (1%). These form the largest amount of waste while
sanding the plywood sheets result in another loss of 5% in the

form of sander dust. For calculation purposes a yield factor of
50% has been used, with 45% solid residues and 5% in the form
of dust.
1.2.5 Particle Board Production

Particle board production basically involves size reduction of the
wood, drying, screening, mixing with resins and additives, form-
ing of the so-called mat, pressing, and finishing. All types of wood
are used for the production of particle board such as solid wood,
solid wood residues (off cuts, trimmings), low grade waste such as
hogged saw mill waste, sawdust, planet shavings, etc. During the
production process about 17% residues are generated in the form
of trimmings. However, this amount is recycled. In addition,
about 5% screening fines and about 5% sanding dust is generated
as residues, which are mainly used as boiler fuel for process
steam generation. For calculation purposes a residue factor of
10% has been taken, consisting of screening fines and dust, while
17% of the residues are assumed to be recycled.
At present, the residues resulting from the processing of
forestry residues and woodworking are used, or to supply energy
for the needs of the surrounding community, but the function of
concrete situation could be taken into account as a raw material
to obtain bioproducts (Rosillo-Calle et al., 2007a,b).
1.2.6 Pulp Industry

The same kinds of residues (bark, coarse residues, sawdust) are
characteristic also for the pulp industry, and they are used
as fuel to obtain steam and energy. In the cases when we discuss
the challenges to change the industry according to the principles
of biorefining it is possible to reconsider the use of residues
as raw materials to recover chemical compounds or to manufac-
ture other bioproducts. These include industrial chemicals,
pharmaceuticals, textiles, renewable materials, personal care
products, and other manufactured goods. Using biomass in these
ways represents a potential to generate higher value returns than
when using it primarily to produce energy. The waste product
generated during wood pulping, called black liquor, is another
example of industrial waste (Popa, 2013, 2015).
1.2.6.1 Agricultural and Food Processing Residues

Agricultural residues primarily comprise of stalks and leaves that
are generally not harvested from fields for commercial use. Sugar
cane bagasse, corn stover (stalks, leaves, husks, and cobs), wheat
straw, rice straw, rice hulls, nut hulls, barely straw, sweet straw
bagasse, olive stones etc., are some of examples of agricultural
residues. The use of agricultural residues for biorefinery is bene-
ficial as it eliminates the need of sacrificing arable lands. The
wastes such as animal manure (from cattle, chicken, and pigs)
are also included within the agricultural residues. The refuge
derived waste generated from either domestic or industrial
sources is another source of biomass.
Large amounts of lignocellulosic wastes are generated
through agro-industrial activities each year and these materials
are underused and disposed of in the environment without any
treatment, leading to serious environmental pollution problems.
These agricultural wastes can potentially be bioconverted into
value-added products such as pulp, animal feed, and biofertilizer
through the action lignin-degrading enzyme-secreting fungi,
such as mushrooms. Currently, biofuels such as bioethanol,
biodiesel, biohydrogen, and methane from lignocellulosic
biomass are produced from agrowastes rather than from energy
crops, as they compete with food crops.
Oil price volatility and limited fossil resources are pushing the
chemical industry’s giantsdbut not exclusivelydtoward the use
of alternative raw materials: agricultural and food processing
residues. Agricultural residues constitute a major part of the total
annual production of biomass residues and are an important
source of energy for domestic as well as industrial purposes.
Sometimes residues are used as fuel, but a large amount is
burned in the field.
Rice straw. In many countries rice straw is burned in the field
with the ash used as inorganic fertilizer. Relatively small quantities
are used as animal fodder, animal bedding, raw material for pulp,
paper and board making, or building material.
Rice husk. Husks are often burned at the rice mill to get rid
of the husk but in some countries, it used extensively for power
generation in large rice mills and also for the brick industry as a
source of energy.
Cotton. Cotton stalks are often burned in the field as leaving
them in the field may result in damage to future crops due to
diseases, infestation, etc. Part of them is possibly to be used as
domestic fuel and raw materials for energy (Kantarelis and
Zabaniotou, 2009; Adl et al., 2012).
Sugar cane. Bagasse and sugar cane tops and leaves are the
main residues of which the former is normally used as an energy
source for steam generation, while the latter is normally used as
cattle feed or is burned in the field. Most sugar factories burn all
the bagasse they generate even at very low efficiency. This is done
to ensure that all bagasse is burned, as dry bagasse is known to be
a fire hazard. In some countries bagasse is also used as raw
material for the furfural or pulp, paper, and board industries.
Increasing the combustion efficiency in the sugar industry could
result in the saving of considerable quantities of bagasse that
either could be sold to pulp and paper factories or used to
generate power products as well (Rosillo-Calle et al., 2007a,b).
Food processing. Until the end of the 20th century, disposal of
food wastes was not considered as a matter of concern. Particu-
larly, increase of food production without improving the
efficiency of the food systems was the prevalent policy. This
consideration increased generation of wasted food along supply
chains. In the 21st century, escalating demands for processed
foods have required identification of concrete directions to mini-
mize energy demands and economic costs as well as reduce food
losses and waste. Today, food wastes account as a source of
valuable compounds and deal with the prospects of feeding a
fast-growing population. Perspectives originate from the
enormous amounts of food-related materials (food “losses,”
“wastes,” “by-products” or “wasted by-products”), which are
discharged worldwide and the existing technologies that promise
not only the recovery, but also the recycling and sustainability of
valuable ingredients inside food chain.
The prospect of recovering valuable compounds from food
byproducts is a story that started few decades ago. Citrus peel
was one of the first byproducts to be utilized for the recovery of
essential oils and flavonoids, and their reutilization as additives
and flavorings in foods and fruit juices. Even earlier, solvent
extraction had been applied to recover oil from olive kernels,
which are one of the byproducts derived from olive oil produc-
tion. Nowadays, olive kernels are considered an established
commodity similar to olive fruit, whereas researchers focus on
the recovery of polyphenols from olive mill wastewater. Over
the last decade, several companies have started commercial-
izing the latest process and are ambitious to turn this waste
into valuable compounds. In the field of animal-derived side
streams, cheese whey constitutes the most intensely investi-
gated food byproduct and represents a successful reference of
valorization. Protein concentrates and various sugar derivatives
are the prominent compounds derived from this source, as
reflected by the numerous processes and products exist in the
market.
These commercially available applications inspired the scien-
tific community to intensify its efforts for the valorization of
Another random document with
no related content on Scribd:
végsorához pedig a biographus odajegyezhetné a tizennyolcz éves
fiatalember egyik leveléből ezt a sort: «Nem tudom, mi vár rám: az
elzüllés-e vagy a megbolondulás?» E szomorú sorhoz azonban az
sem fűzhetne jobb kommentárt Lermontov önvallomásánál.
Így áll előttünk Lermontov Pecsorinban; egy búskomor ember
egymást érő kalandok közepett, únottan folytonos izgalmak közben,
életcsömörbe esve fiatalon. A naplóról az olvasónak is az az érzése,
a mit Lermontov maga írt arról: meg lehetünk győződve nagy
őszinteségéről annak, a ki oly kiméletlenül leplezte le gyöngéit és
hibáit. A legapróbb részletekig. Kötekedő természetéért is
megvezekelt Pecsorinban: ennek Grusinczkijt csipdeső
békétlensége az ő megférhetetlen természetére ütött, mely legjobb
barátait is élczeinek czéltáblájául használta. A vak véletlen a
végletekig vitte ezt a hasonlatosságot s Lermontovot örökös
ingerkedéseért tulajdon azon Platigorszkban, a hol száműzetését
töltötte s a melyet regényének színhelyévé tett, szakasztott úgy
állította megsértett és ellene ingerelt jó barátja, Martynov kapitány
pisztolya elé, mint Pecsorint Grusinczkij fegyvere végére. Csak a
párbaj kimenetele lett más: Lermontov holtan maradt ott a
regényben leírt Masuk hegye lábánál, 1841 július 15/27-én. Még
huszonhét éves sem volt egészen.
Úgy halt meg, párbajban, mint Puskin (1837), a ki szintén
csodálatosan hasonló módon esett el, mint egyik legkedvesebb
alakja, Lenszky. Csakhogy Lermontovot nem siratta el hozzája méltó
költő, a ki az irodalomban dicsőségének örököse lett volna.
Nemcsak Pecsorin ütött tökéletesen Lermontovra, nem csupán a
helyszín ugyanaz a regényben, a hol Lermontov kaukázusi éveit
töltötte, – a mellékalakok is egytől-egyig természet után vannak
mintázva, annyira, hogy a halálos párbaj egyik segéde azt beszélte
Bodenstedtnek: Martynov azért volt kénytelen párbajra hívni legjobb
barátját, mert regényében teljes hűséggel, félreismerhetetlenül az ő
családja tagjait festette le, olyan világításban, a mit a kapitány nem
viselhetett el. E mellett a tökéletes élethűség mellett föltehető, hogy
a regényben elbeszélt, lazán, csak Pecsorin alakja révén
összetartozó események is valóban megtörtént esetek, epizódok a
költő kaukázusi életéből, melyek együttvéve valószínűleg hű
történetét adják első száműzetésének. Ott vagyunk tehát, hogy a
naplóban Lermontov saját naplóját olvashatjuk. Csak egy kétségünk
lehet még: Mért tette közzé gyónását ez a zárkózott természetű,
meghasonlott lélek? Megfelel rá maga: «Egy emberi lélek története,
– ha az a lélek még oly jelentéktelen is, – alighanem érdekesebb és
tanulságosabb egy egész nép történeténél, különösen, ha érett
észszel való önmegfigyelésből ered s úgy van írva, hogy az író sem
részvétet, sem csodálkozást nem vágyik gerjeszteni». Ezzel a
felfogással csak igazat írhatott.
Ez az a pont, a honnan legvilágosabban látni végig a regényen.
Pusztán regénynek szakgatott és csonka mű ez, kivált akkora
embertől, a mekkora Lermontov. Mint egyszerű regényt, nem is
illetné mai helye a világirodalom klasszikus regényei közt, ha írója
kitűnő költő is s munkái közt ez a legkapósabb. Mint Lermontov
naplója azonban a hézagosság és befejezetlenség dolgában tüstént
a való életre hárítja a szerzőséget. Béla, Mary herczegnő esete:
ezek egy élet eseményei, melyek nem tartoznak össze erősebben,
mint hogy egy emberélet keretébe estek. Maximycs Miksa, Vulics,
Grusinczkij, Vjera: ezek egy ember ösmerősei, egyéb közük nincsen
egymáshoz. Történeteik nincsenek összeróva, de az életben sem
voltak. Nincs befejezése a regénynek? A mit írója átélt, azt leírta,
annyit írt le, a mennyit átélt; a regényt a sors fejezte be, fájdalmas
stilszerűséggel. Hogy a regényben följegyzett események széteső
epizódok, az való, hogy nem fejlik egyik a másikból, azon nem lehet
segíteni s védelmezni sem lehet egyébbel, csak azzal, hogy a költött
naplóregények könnyen lehetnek tervszerűbbek s hogy nem
okvetlenül a legszabályosabb munkák egyszersmind a
legérdekesebbek és legértékesebbek is.
A mi a compositiót megrontja, ugyanazon sarkallik a regénynek
rendkívüli érdekessége s a jellemek művészi rajza: a valódiságon.
Azzal, hogy Pecsorin álneve alatt a műben önmagát tárta fel, nem
csupán párját ritkító érdeklődést keltett regénye iránt minden időkre,
hanem egyúttal egy különös, beteg lélek bonyolult és ideges
életének oly pontos és őszinte rajzát adta, a milyet ilyen rendkívüli
megfigyelő és leíró tehetség is csak önnönmagáról vehet föl. Hőse
igazán szinte példátlanul bonyolult jellem, sokban ellentétes is
önmagával. Pecsorin szenvedélyt áhítoz érzésre képtelenül s holtra
fásultan él szerelmes szivek között; a város élvhajhászatából az
erdők és hegyek csendjébe vágyik, a hová azonban magával viszi a
város bűneit; a nélkül, hogy alapjában gonosz volna, mégis oly
eltompult, hogy szívet repesztő szerelmet játszik szórakozásból;
életunalommal tele, a gyönyörűséget hajszolja s e hajsza közben is
egyre fojtogatja az unalom; közönyös bűn és erény iránt s mégis
megútálja magát a rája frecscsent sár miatt; nem tud akarni, de
cselekvései folyvást a felé húznak, a mit nem akar; érzi
fölöslegességét, a magával való tehetetlenséget s egyre szorosabb
körben kerülgeti a halál keresésének, szinte erőszakolásának
gondolata, mint Faustot a fekete kutya. Lermontov egy operateur
érzékeny kezével feszítette le a burkot erről a túlfinomult
ideghálózatról, hogy megmutassa az életunalomnak, elsatnyult
akaratnak, magukba roskadó vágyaknak, szüntelen gyötrő
kielégítetlenségnek zsibbasztó sajgását. Az életnek ilyen betegei
azóta nagy számmal gyűltek össze az újabb irodalomban, de
Lermontov embere nem vész el közöttük. A többi nagy orosz írók
festette muszka tanulmányfejek révén az idegen nemzetbeli olvasó
is ráismer Pecsorinban az oroszra. Szemében ott van a szláv
elfásultság és életközöny, mely a félvad népek szenvedélyességével
temetkezik bele az életunalomba is. Muszka-természetén kiütik
magukat a kor vonásai: a német érzékenység, mely kevéssel azelőtt
talált utat Oroszországba, a francziák élvhajhászata s a byronismus
keserűsége, mely akkoriban nem hiányzott úgyszólván egy irodalmi
hősnek a lelkéből sem.
Ilyen sokoldalú jellemet csak gondos részletrajz tehet élővé s
csodálatos, mennyire biztos Lermontov a részletek rajzában s
mekkora erőt mutat az egygyéolvasztásban. Nem is sikerülhetett az
úgy másnak, csak a ki előtt nyitva volt az angol, franczia, német,
olasz irodalom, mert az oroszban még akkor nem lehetett erre példát
találni. Így kétszeresen csodálatraméltó a Lermontov részletező
realismusa, még ha természet után dolgozott is s legbonyolultabb
feladatánál a legmegbízhatóbb modèle-lel segített magán. Maga ez
a módszer meglepő nála, hiszen ő romantikus költő. Azonban
Lermontovnak főként meséi romantikusak; néha – mint a
Számvevőné történetében – az sem; a jellemekről soh’sem hiányzik
nála egy-két erősebb kalapács-ütés. Annál feltűnőbb Lermontov
reális hajlandósága, mert még a romanticismus is újság volt az orosz
irodalomban, mely ez égalj alatt Puskin és Lermontov munkáiban
bimbózott először s teljes virágzásra is jutott költészetükben. De
mintha e friss erőben hajtó irodalomban egy fa kétszer is teremhetett
volna. Puskin és Lermontov nem csak a romanticismus kincseit
aknázták ki, hanem új tárnát is nyitottak, melyből mások a társadalmi
és lélektani részletrajzok káprázatos kincseit hozták napvilágra.
Akármilyen fiatalon haltak is meg Puskin és Lermontov, már
mindketten ismerték Turgenyevet, megérték A revisor megjelenését
s látták Bielinskit, az új irány úttörőjét az elméletben.
Egyre világosabban úgy látszik ugyan, hogy a realismus
voltaképpen faji sajátság, mely természetesen és önkényt hajt ki a
képzeletszegény éjszakiaknál, legjelentősebben az angolok- és
oroszoknál: a fejlődes mégis oly rohamos, mintha valami jótékony
tündér hét mérföldet lépő csizmákat ajándékozott volna az orosz
íróknak. Egy századdal előbb az irodalmi stilus még alig volt
kikelőben a szláv egyházi nyelv göröngyei közül. A ki a nyelvtant
megállapította s a classikai és nyugateurópai versformákat rendre
rápróbálta az orosz nyelvre, Lomonoszovnak születése csak száz
esztendővel előzte meg a Lermontovét. Ez idő alatt Karamsin
megírta nagy történelmi munkáját, tisztára népi nyelven, mély nála
kifejezőnek s tudományos fejtegetésre teljesen hasznavehetőnek
bizonyult; szókötéseit, fordulatait, árnyékoló és színező képességét
aztán Zsukovszkinak számos fordítása gazdagította; Derzsavin
pedig új zománczot vont érzelmekre és gondolatokra azzal, hogy
szót adott a németek lágy sentimentalismusának s a kétely
gyötrődéseinek, melyet Byron a kor költészetének vezérmotivumává
emelt. Százados fejlődés után Kolczov tiszta népi nyelven tökéletes
művészi becsű dalokat énekelhetett, mint Burns, s megszólalhatott
Puskin, tagadhatatlanul a Byron hatása alatt, de mégis a maga
egyszerűbb, természetesebb és nyugodtabb módján, filigrán érzéseit
csiszolt formákba és változatos rímekbe öntve.
Byron hatása Európa-szerte példátlan volt: nem csak az
irodalomban talált követőkre és utánzókra, hanem rányomta
bélyegét egész osztályok gondolkozására és élete módjára is.
Oroszország, a hol a műveltség és irodalom régóta beviteli czikk
volt, ennek a hatásnak is tárva-nyitva állott. Íróik nem csak alakjaikat
öntötték byroni mintára, tulajdon életük is úgy fordult, mintha maguk
is byroni hősök lettek volna. Puskint az udvar fényében fölkeresték a
szerelmek és dicsőség, később száműzetésében a veszélyek és
kalandok s mindezzel betelve, hiábavalónak érez mindent s fásultan
temetkezik faluja magányába, mint Lara, hogy aztán a rágalom
párbajban vegye el életét. Leveleiben ilyen helyek vannak: «A mi a
boldogságot illeti: e részt atheista vagyok». «Akármilyen édes
megszokás is az élet, elég keserű ahhoz, hogy undorral végezzük».
Gribojedov, a kinek mint testőrnek, diplomatának és költőnek hármas
belépti-jegye volt az élet minden gyönyörűségéhez és
szórakozásához, ilyeneket ír leveleiben: «Ideje meghalnom. Micsoda
iszonyatos unalom! Adj tanácsot, mit tegyek, hogy a megőrülést
vagy a pisztolyt kikerüljem». – Hát Lermontov élete nem olyan-e,
mint egy byroni hősé: rohamos ifjúság, szerelmek és csaták
tüzében, dicsőség és korai halál. – S ilyen volt akkor az egész orosz
nemesség élete és gondolkodása.
A mult század elejének betegsége ez: a féktelen
gyönyörvadászat után a teljes apathia. Ez tépázta meg Byron és
Musset idegeit, ez hajtja Don Juant, ez gyötri Rollát. Ennek a betege
Pecsorin is. Ezeket a levelekből kitépett sorokat akárhol be lehetne
iktatni az ő naplójába. Nem «gonosz iróniá»-ból viseli hát a «korunk
hőse» nevet.
Byronhoz különben talán összes követői közül senki sem jutott
olyan közel, mint Lermontov. Puskin, ha szenvedélyes is, boldogabb,
elégültebb természet; rajta inkább a művészi példaadás fogott: az
előadás hangjának elragadó lyraisága, a rövid jambus-sorok
természetes könnyedsége, a meglepő kitérések. Lermontov ezeket
már Puskintól tanulta; de lelki alkata volt rokona Byronénak, élete
körülményei pedig még több okot adtak az elkeseredésre
Lermontovnak. Ő reá nem értelmetlenség azt mondani: az orosz
Byron; akkor is ilyen volna, ha Byronnak még a hírét is ki lehetne
törölni életéből; szinte azt mondhatni: ha Byron nem születik, ő volna
Byron.
Mint Byronban, néha Lermontovban is van valami daemoni;
verseiben nem is lelkéről, hanem daemonáról beszél. Mind a ketten
kikelnek a világ ellen, boldogtalanok benne, csakhogy Lermontov
elkeseredése természetesebb, mert őt nem pusztán a hypokriták
keserítik, hanem «az urak és szolgák hazájá»-nak kegyetlen sorsa,
ő maga is sínylett börtönben és száműzetésben. A szabadságért
való sóvárgása sem az a nemes bölcselkedés az emberi jogokról s a
lélek szabad fejlődéséhez megkivántató korlátlanságról, mint Shelley
és Byron gyönyörű álmodozása önkéntes száműzetésükben a világ
legszebb vidékén; nem is a Schiller ideális lelkesedése, hanem az
elnyomottságot sínylő fiatal lélek lázongása. Lermontov maga is
számba vette, miben hasonlít Byronhoz s az utolsó pont az volt, –
hogy ő mégis egészen orosz. Való igaz. S itt van köztük a nagy
különbség. Ő szeretetből gáncsolja nemzetét, mert különbnek
szeretné. Költeményeiben nem idegen országok szepségeit rajzolja,
hanem
– A végtelen puszták csendes magányát,

Ha földre hajtja asszu fű kocsányát…
… S midőn tavaszszal jégmenten az ár
Kiönt, s egy tenger az egész határ.
(Ford.: Arany László.)
Ő is elmondhatná Byronnal, hogy magas hegyek neki érzelmek,

mint a hogy A cserkesz fiú el is mondja:
Láttam sötétlő szirteket,

Csoportjukat patak hasítá,
S én érzém belső éltöket,
Lelkem erre az ég tanítá.
(Arany László ford.)

Mint Byron, ő is a nagyszerűt, a félelmetest szereti a
természetben, de megtalálja azt hazája földjén, a Kaukázus bérczei
közt, a természeti szépségek, nyers erkölcsök, szilaj erények,
kalandok és álmok hazájában. A nyugati romantikusoknak Kelet
csak színes álomvilág, a költők Tündérországa; Lermontovnak
ismerős valóság, élmény, költeményei nagy részének termő talaja s
hazai kerete. Mint e vadregényes tájon a zord bérczek s a délszaki
buja növényzet ellentétei, úgy egyesülnek költészetében a hősiség
és boszúállás kegyetlen indulatai, tikkasztó szenvedélyek s gyöngéd
érzések virágpompája. Romantikusabb tárgyakat képzelni sem lehet,
mint Hadzsi Abrek vérboszúja, a rejtélyes Ismail bey sorsa: vetélgő
fejedelmi testvérek, kedvesét férfi-mezben követő hajadon, harczok
vérpárája közt kivirító szerelem, a lány eltűnése, testvéri kéz
orgyilka. Mindezek a romanticismus állandó motivumai;
emlékeztetnek Byron keleti költői beszélyeire, a boszú A gyaur-ra, a
szökés, az álruhás szűz az Abydosi ará-ra s Lara rejtélyes alakjaira,
– de mindez épen elődeinél kieszeltség, utánzás és Lermontovnál
eredeti. Ő ott él, maga is harczban a cserkeszekkel, a hol e
történeteket a szájhagyomány őrzi, hol ez erkölcsök s e
szenvedélyek uralkodnak. Minden során érzik, hogy való és ismerős
világról ír s a különösségekben is reális. A grúz föld az ő képzeletét s
érzéseit is buja termékenységre hevíti. Cselekményét nem
mondhatni gazdagnak, a harcz és szerelem motivumai sűrűn
ismétlődnek, a lélekrajz sem mély, többnyire csak egy-egy uralkodó
szenvedélyre szorítkozik: de az emberek és tájak, a harczok és a
természet festésében magával ragadó hév lobog s csak úgy
patakzanak a költői szépségek. Az olvasó figyelmét és szívét
rohammal veszi be, mint Arany László mondja, a ki Bodenstedten át
sokat lefordított verseiből s egy kitűnő essay-ben is ösmertette. Ha
akar, mélyre tud szállani a lélekrajzban. A romantikusok egyik
főérzelme, a szabadság utáni epedés uralkodik A cserkesz fiún, kit a
kozákok hazulról elrabolva, egy zárdába adnak, de a rabságot nem
birja elviselni, megszökik, hogy eltévedve, irtózatos szenvedések s a
kimerülés lázálmai után mégis a kolostorba kerüljön vissza s a
halálban találjon szabadulást. E költői beszélynek egyetlen
szereplője van, azt mondhatni: egy gyermek eposa. Főművében, A
daemon-ban a másik nagy szenvedélyt rajzolja, a szerelmet, a
romantika symbolismusával a sátánban. A romantikusok hévvel
hirdették a szerelemnek mindent legyőző hatalmát, mely az égieket
is megejti (Byron: Heaven and Earth, 1821., Moore: The loves of the
Angels, s Lalla Roukh-ban A Paradicsom és a péri) s a gonoszt is
megnemesíti (De Vigny: Eloa, 1823). Lermontov gazdagon festi a
szerelem gyöngéd és kegyetlen, könyörgő és erőszakos, édes és
megrontó szenvedélyét egy apácza iránt szerelemre gyúló sátánban,
a ki az érzelmek fölbuzgásában maga is könyekre lágyul,
megjavulni, megtérni vágyik, gyötrődésével szánalmat gerjeszt,
vágyával részvétet, végül szerelmet. A fehér angyal s a csábító
küzdelme a szent helyen, a tört hangok a zárda éji csöndjében,
Tamara izzó szenvedélye, melyet hamu alá akar takarni, majd
önfeledt odaadása, végül lelkének Gretchen-szerű mennybevitele:
csupa költői fordulat, meglepő változatosság, megannyi gyöngye a
lélekrajznak, egész áradat feledhetetlen szépségekből. Lermontov
egész életén át írta e művet; 1829-ben fogott hozzá, tizenöt éves
korában s újra meg újra kezdte, még 1840-ben is, két esztendővel
halála előtt. Kinyomatni – ez a muszka könyvek rendes sorsa – csak
1860-ban lehetett.
A szabadság- és szerelem-vágy e két hatalmas festményében a
költő magát rajzolja, ha nem pillant is ki mindegyre alakjainak
álarcza mögül, mint Byron. E nagy érzések tüze emésztette föl ifjú
életét. Ezer kielégíthetlen kínjának fonáka nála a hétköznapi élet
rajzában a mélabú, a gúny és megvetés, melylyel az embereket
nézi. Maga jelöli meg ezt egyik levelében (1835) fővonásaul: «Cette
froide ironie, qui se glisse dans mon âme irresistiblement, comme
l’eau qui entre dans un bateau brisé». Ez ömlik el A számvevőné
rajzán, a tambovi helyőrségi élet ez episódján, midőn a megrögzött
vén kártyástól egy tiszt a játék hevében elnyeri fiatal feleségét. Csak
egy elbeszélő költeménye van, a Vaszilyevics Iván czár ifjú testőréről
s a felesége elcsábítóján boszút álló kalmárról szóló ének, mely
egészen tárgyias s régies egyszerűségével teljesen elüt egyéb
műveitől. A gúnyt és megvetést különben kisebb költeményeiben
sem tudja megtagadni; kikel a társadalom ellen, mely Puskint egy
golyó áldozatául hagyta veszni, becsülete rabszolgájaként.
Szidalmakat szór a francziák nyomorult népére, mely ujjongani bir,
mikor a megalázott Napoleon holttestét Párisba viszik a tenger
szigetéről, hol az óczeán őrizte, az óczeán, «oly nagy és
legyőzhetlen, mint ő».
Talán az emberek e megvetésével kapcsolatos, hogy
bármennyire lelkét önti is ki munkáiban, még kisebb lyrai verseiben
sem igen lép nyilt sisakkal a közönség elé.
Ha ejt is szót magáról, rendesen burkoltan cselekszi. Az orosz
költők épp úgy rászoktak az allegóriára, mint a mieink a szomorú
években. Lermontov azonban akkor is elrejtőzik, mikor csak
önmagáról beszél. Ha valamely természeti kép talál ő hozzá, a
hasonlatnak csak első felét rajzolja meg, a másodikat elhallgatja.
Három pálma állt a sivatagban – beszéli egyik költeménye, – a kik
elunták életöket s azt kivánták, bár utas jőne megpihenni
árnyékukban. Megjő a vándor karaván s meghál a hűsön; reggel
aztán kivágják a fákat s tüzet raknak belőlük; elhamvadtak, most
poruk sincs. – Ilyen burkolt képbe rejti az ifjúság vágyát az új, a
kaland, az emberek után, melyek felemésztenek s nem hagynak
nyomukban, csak pusztulást és hamvat. A költő maga bele sem szól
a képbe. Elnéz egy viharban bukdácsoló hajót:
Vihar, vész hadd himbálja, hagyja,

Talán enyhet a vészbe lel.
Egy szót sem szól magáról, mégis ő rá gondolunk. – Felhők

szállnak az égen, megszólítja őket:
Felhők az égbolton, örök vándorcsapat,

Kik völgyön és hegyen vonúltok szűntelen,
Hazátokból futtok; tán más hon csalogat?
Vagy mint én, száműzve jártok ti is velem?
––––––––––
Nem. Csak a kietlen hont kerűlitek ti,
Nem érzitek nyügző lefékezés kínját,
A szenvedélyt, igát nem ismeritek ti…
(Arany László ford.)

A szálló felhők a Lermontov szívét ismertették meg velünk.
Még ilyen burkoltan is keveset beszélt magáról. Egyáltalában
nem sokat írt a közönségnek; életében nem adott ki, csak egyetlen
kötetet. A szerkesztő, olvasó és költő czímű érdekes
beszélgetésében, – melyet németből Gyulai Pál fordított magyarra, –
ezt adja okul:
Mi szükség, hogy tudj a tömeg,

Kedélyem mért hasonla meg?
Fájdalmamat eladjam pénzen,
S a sokaság gúnynyal tetézzen…
És verseimmel mért tegyek kárt
Az ártatlan ifjak lelkében?…
Mért verjem fel a vakság nyugtát
És a tudásnak forradalmát.
Nem! Rejtegetve őrzöm mélyen,
Mit lelkem gondolt, érezett,
S nem váltok, bárki mit beszéljen,
Ily átkos áron hír-nevet.
A Korunk hősé-ben később mégis feltárta lelkét, álnév alatt

ugyan s talán nem sejtve, hogy így is ráismernek. Valószínű, hogy
regényével meg akarta óvni az ifjúság lelkét a kártól, mely az orosz
nemes-ifjak megszokott életmódjával jár, a melyet ő is folytatott; ez
az erkölcsi czél azonban a regényben homályban marad. Hiába
akarta kimélni «a vakság nyugtát», költeményei elégedetlenséget
szitnak, háborgást keltenek s bármikor jőjjön is el Oroszországban a
«tudás forradalma», abban része lesz Lermontovnak. Mindez
következetlenség, de nemes következetlenség. S jutalma érte az a
szép csalódás, hogy bár érzéseiből és gondolataiból sokat «őrzött
meg rejtegetve» pusztán magának, hírneve mégis magasan száll, át
«völgyön és hegyen», mint a felhő, a melyről énekelt.
GONCSÁROV.
Az írót névről is kevesen ismerik, a regényről czím szerint is alig

hallott az idegen olvasó-közönség, noha az orosz regények ma
nemcsak kelendők, hanem egyenest divatosak Európa-szerte. Pedig
Goncsárov jeles író s Oblomov kiváló regény, melynek az a ritka
szerencse jutott osztályrészeűl, hogy főalakját az író nemzete
nemcsak a maga véréből valónak ismerte el, hanem egyenesen
magára ismert benne, jellemének alapvonásában, mint a hogy a
norvég nép a maga nemzeti egyéniségére, lelkére és multjára ismert
Ibsen Peer Gynt-jének ábrándozó, kalandos természetében,
szomorúan hangolt lelkének zavargásában, hányt-vetett életének
viszontagságaiban, s az egészet a maga képének vállalta. Oblomov
hazájában jellemének fővonásából faragták az «oblomovismus»
szót, s a fogalomról, melyet ez az új szó jelöl, elismerték, hogy
alapvonása az orosz természetnek.
Ki hát ez az érdekes ember és milyen tulajdonképpen?
Oblomov közepes módú orosz földesúr, a ki azonban keveset
törődik falujával: a sztároszta csalja, a jövedelme apad; maga a
fővárosban henyél, s örökösen terveket kohol, hogy majd talpra áll,
dologhoz lát, mindent rendbe hoz, pompás újításokba fog. De hiába
nógatja magát, hiába készülődik, hogy majd összeszedi az erejét és
terveket fog kovácsolni, mindjárt ez a terve is dugába dől. Marad
porlepte szobájában, a foszladozó díványon heverészve, – a honnan
jóformán fel sem kél az egész munkán át. Gyermekien jó, esze is
volna, művelt is eléggé, de nincs izma, afféle emberi puhány, sem
tenni nem bír, sem akarni; szerelme kialszik, mert röstell átmenni a
Néván menyasszonyához, a helyett elveszi a gazdasszonyát, a ki ott
lakik mellette a szomszéd szobában s rendet tart az övében is,
egyszerű, tiszta szótalan asszony, a ki mindenbe beletörődik és
soha sem mozgatta meg Oblomovnak sem az érzését, sem a
gondolkozását. A gondolkozástól elszokott, mert közben rendesen
elalszik, az olvasástól is, a könyvet hamarosan leteszi és maga elé
bámúl, míg pillái le nem ragadnak. Semmi sem érdekli, hiábavalónak
talál mindent. Az életközöny lustává teszi a betegségig, azután
ostobává, végül gutaütéses élőhalottá.
Az orosz írók jócskán hozzászoktattak bennünket a különös
emberekhez, de Oblomov kirí valamennyi közül. Dickens szokott
ilyen meglepő szertelenségeket rajzolni, csakhogy az ő vázlatai
mulatságos carricaturák, az orosz írók különczei pedig szomorú
torzképek, annál szomorúbbak, mert igazak. Különczségük
rendesen éppen az oblomovismusban áll, az akarat-gyöngeség és
nembánomság vegyülékében. A Dosztojevszkij, Turgenyev, Gogoly
alakjai csupa töprengő, habozó, maguk elszánására képtelen
emberek; Raszkolnyikov és a Fehér éjszakák magányos őgyelgője;
a Kirszanovok és Csulkaturin, a «fölösleges ember»; Akakievics
Akaki és a falujokba temetkezett kisgazdák, a kiket Csicsikov trojkája
egy napra felver tétlen álmodozásukból: egytől-egyig ilyen
akaratbéna tengődők, Puskin Anyeginjével és a Lermontov rajzolta
«korunk hősé»-vel együtt. De ezekben mégis csak fel-felvillan az
életnek egy szikrája; Oblomovban elejétől fogva kialvófélben pislog,
míg erejefogytán utolsót lobban. Ez a kialvás, hamuba-rogyás a
regény lélektani thémája.
Nemcsak az alakokban, íróikban is megvan ez a lankadtság és
maguknak parancsolni nem-tudás. Dosztojevszkij rajongott a
családjáért, s még sem bírta megállni, hogy el ne kártyázza a szó
szoros értelmében az ingét is, mikor otthon a családjának nem volt
betevő falatja sem. Turgenyevnek, mikor a rendőrség egy ideig
szemmel tartotta, ez mindjárt úgy erejét szegte, hogy egész életére
külföldre költözött, beleolvadva a Mme Viardot családjába. Gogoly,
miután A revisor-ban a hivatalnoki kar, a Holt lelkek-ben meg a
vidéki földesurak jobbágyaikkal egyetemben vesszőt futottak
sarcasmusának kancsukája alatt, egyszerre szétszaggatta
regényének folytatását, a kormány hivéűl szegődött, s vallásos
vakbuzgóságba merült. Puskinnak, Lermontovnak teher volt az élet,
a melytől szabadulni igyekeztek. Ennek az akarásra és tettre
képtelenségnek benne kell fészkelnie az orosz néplélekben,
különben nem volna olyan egész történetük és egész társadalmuk,
mint egy vulkán lejtőjén épült város, a hol meg-megrázza a benső
háborgás, egyre elöntéssel fenyegeti a tűzár, mely eddig mégis
mindig visszabágyadt és hamvába halt. S e nélkül a «minden
mindegy» nélkül nem volnának úgy elmaradva fejlődés, műveltség
és minden dolgában, mint a hogyan vannak.
Így találni rá könyvalakokban, írók életében, az egész nemzet
lelkében az oblomovismusra.
Ha Oblomov-ban nem lenne is egyéb, mint az orosz faj egy
leverő jellemvonásának megfigyelése és visszatükrözése, akkor is
érdekes volna néprajzi, sőt néplelki szempontból. A lélekrajzban
azonban erkölcsi példázat lappang, mikor a nemtörődömségnek és a
jóra való röstségnek ez a főbűne olyan pusztítónak mutatkozik, hogy
megemészti gazdájának nemcsak az érdeklődéseit, szórakozását,
hanem apránként megőrli az egészségét, értelmét, még az élete
boldogságát is. Goncsárov nemcsak résztvevő bánattal hinti be ezt a
lehangoló történetet, hanem tanúlságot is kovácsol belőle. Sokkalta
többet kivánt az íróktól a puszta megállapításnál, élethű tükör-
képnél, még a «láthatatlan könnyek»-nél is többet.
Kétségbevonhatatlanul az ő nevében követeli tőlük Oblomov:
«Nyújtsák kezüket az elesett embernek, hogy fölemelhessék.» Nem
pusztán hirdette ezt, meg is cselekedte, a mennyire csak tellett írói
erejétől. A tanítás egyszerű és ósdi módon, de közvetlenül és
hathatósan pattan ki: szembeállítás révén. A petyhüdt Oblomov
szellőzetlen, piszkos szobájába időnkint be-betoppan egy volt
iskolatársa, a ki mindig friss, éltető levegőt hoz magával. Ez a Stolcz
nincs megfürösztve a nagy hősök módjára sárkányvérben, egészen
mindennapi ember, de micsoda pompás egy ember! Egyetlen hibája:
szemlátomást úgy van esztergályozva, hogy ízről-ízre ellenlábasa
legyen Oblomovnak; ez a felötlő czéltudatosság kissé gyöngíti
valódiságának hitelét. Példaadásának első pontja pedig igen is
távolról kezdődik: azzal, hogy apja német volt s ő nyugodt, szorgos
komolyságát tőle örökölte; vérében van többi jellemvonása is:
megfontoló, de aztán elszánt, gyönyörűségét találja a munkában,
önbecsülését helyezi a kitartásba, tanult és életrevaló, mindenhez
ért. Szóval egy északnémet vagy svájczi, szemben a szegény,
gyermeteg, lomha Oblomovval. Természetes, hogy amazé a
boldogulás, az élet és a szerelem; az ő felesége lesz a leány, a kit
Oblomov szeretett. Goncsárov szemlátomást gyönyörködik ebben az
alakjában s bemutatásakor mélán elmosolyodik: «Hány Stolcznak
kell még orosz nevek alatt megjelenni?»
Goncsárov mértani pontossággal kiczirkalmozta az ellentétet
kettejök között. Úgy bánik velök, mintha két golyóval játszanék,
melyeket két szemközti pontból egymásnak gördít, s a melyek
egymást surolva, végül egymás helyén állapodnak meg. Végezetre
Stolcz fönt van, a meredek tetején, gazdagon, művelten és
boldogan, – Oblomov pedig lent, a lejtő alján, elbutulva,
elszegényedve, élőhalottan. Ez a helycsere illustrálja a tanúlságot:
az Oblomov-féle emberek nem életképesek, a Stolczoké a világ. S
ez a tanulság már nincs úgy az orosz földre korlátozva, mint a
néplélek jellemvonásának megállapítása.
Oblomov és Stolcz olyanformán állanak egymás mellett, mint az
álmodozás és józanság halhatatlan két alakja: Don Quixote és
Sancho Panza. Maguk az alakok csöppet sem húznak egymásra; a
tulzásaiban is «elmés-nemes», nyughatatlan, önfeláldozásra kész
lovaghoz mérten a sympathikus, petyhüdt Oblomov szánalmas
figura; Stolcz meg világos eszével, tanultságával miben ütne a
földhöz ragadt otrombaságra? Csak szembeállításuk módja
hasonlatos, írói czél és morális tanulság dolgában óriási köztük a
különbség. Cervantes nevetséget akart támasztani az idejét múlt
lovagi rajongás kifigurázásával, azt keresett a bárdolatlan nyers
józanság vaskos komikumával is; Goncsárov pedig szánalmat kér a
tespedés, az élhetetlenség számára, tiszteletet akar kelteni a
józanság, tevékenység iránt. Világos, hogy az alakok idő folytán
szerepet cseréltek. Ott még az ütött-kopott, ábrándozó lovagé a
fölény, ott ő az érdekes, a mozgató, emitt már Stolcz az új idők
munkás vitéze, a józan, tanúlt, dolgos ember, s most már ő hurczolja
magával a gyámoltalan álmodozót. Don Quixote és Oblomov: mind a
ketten elmaradtak az időtől, de az egyik csak mosolyt kelt kicsorbúlt
kardjával, szélmalom-harczával, a tétlen Oblomov ellenben a maga
poros szobájában, foltos zekéjében, szétmálló kanapéján lenézéssel
és haraggal vegyes szánalmat. Cervantes csak kinevetésre itéli a
vénhedt vitézt, Goncsárov tragikummal sújtja az új-kor henyéjét, az
útban állót, a kerékkötőt. Az egyik csak nevetséges, a másik bűnös.
A Sanchok azóta tanultak és komolyodtak; ma ők a vezetők. Ebben
a felfogásban és ebben az igazságszolgáltatásban van az a leczke,
a mely Oroszország határain kívülre is szól, a mit mindenütt
megszívlelhetni. Az ellentétes természetek ilyen tanulságos
szembeállítása emeli felül az Oblomov-ot a sekélyes néprajzi
regények színvonalán, s ez a modern szellemű itélkezés igtatja az
élet komoly értékű másolatai, a nagy regények közé.
Ezt a polczot Goncsárov nemcsak lelkiismeretes megfigyelésével
érdemli ki, a miért mélyére tekintett az orosz léleknek, hanem
művészi erejével is, melylyel megfigyelését egy húsból és vérből
való életeleven alakká bírta tenni. Goncsárov a legkitünőbb realisták
közé tartozik. Nem éppen úttörő, mert hiszen Gogoly főmunkái
megelőzték az ő első regényét, a Köznapi történet-et (1847), de
mesteréhez képest haladást jelent. Gogoly inkább a külsőségeket
szokta leírni, – ebben nem is mérkőzhetik vele Goncsárov, –
alakjainak benső tulajdonságai csak átderengenek azon. Goncsárov
is hasznát vette ennek a módszernek, de csak jelentéktelen
alakoknál: a lomhaságban megrögzött, dörmögő vén inas festésénél,
egy utczarovó világfi, egy megcsontosodott hivatalnok, egy
atyáskodó, szájas semmittevő rajzában, a kiket hogy egyenként
leírhasson, rendre odacsődít Oblomov látogatására; ez is a Gogoly
fogása, a ki tárántászba ültette hősét s bebarangoltatta vele egész
Oroszországot, csakhogy minél több fajta oroszt lefényképezhessen.
– Gogolynál csak összetartóul van egy-egy ilyen alak az egész
seregnek központjába állítva, máskülönben az alakok egyenlő
értékűek előtte; így van ez A revisor-ban is, a Holt lelkek-ben is;
Goncsárov érdeklődése azonban egy alakra van irányozva, s ha az
Oblomov-nak két hőse van is, a másik csak az előbbinek
ellenlábasa, s arra való, hogy amazt az ellentét erejénél fogva
világosabban megértesse. Goncsárov a főalak lelkébe olyan mélyen
száll alá, a mire Gogolynál nincsen példa. Igaz, hogy Stendhal és
Balzac nagyszerű lélekelemzései már napvilágot láttak, mielőtt
Oblomov megjelent (1856), de Goncsárov nem tőlük tanult.
Egyikök sem tette volna, hogy a többiek rovására csak egy
alakjának az idegeibe vegye be magát, semmi egyébbel nem
törődve, csak ennek az egynek gondolatait és nyilatkozatait gyűjtse,
s minden lélekzetvételét meglesse, csak azért, hogy egy
visszariasztó és elkedvetlenítő tulajdonságnak, az unalomnak
természetrajzát adja. Goncsárov munkái általában hatalmas
czáfolatai Brunetière merész állításának, mely szerint az egész
orosz irodalom merő átvétel, természetesen a francziából. Látszólag
e mellett szólna az, hogy társas-életük egészen a párisinak
utánzása, s nemcsak hogy a franczia könyvek nagyon kelendők
náluk, íróik is sokat fordítottak francziából. Ellene azonban sokkal
nyomósabb okok bizonyítanak. Ellene mond mindjárt az, hogy egyes
orosz írókon szemlátomást a német sentimentalismus érzik,
másokon a byronismus. Az orosz realisták munkái gyökeresen
elütnek a franczia realismus alkotásaitól, s inkább az angol írók
műveivel mutatnak rokonságot.
Nem szükséges itt a két nép lelkének nyilvánvaló különbségeit
bolygatni; elég irodalmuknál maradni.
Tárgykör dolgában: a francziának nincs inyére a positiv valóság;
gondolkodása elvont, képzelete mozgékony, ideges. A magasabb
délkörök alatt nem virágzik így a képzelet, sem Angliában, sem
Oroszországban; az éjszaki ember erősebben hozzá van nőve a
valósághoz, köztük hiányzanak a szikrázó temperamentumok. Tainet
kileli a hideg, mikor a wakefieldi lelkész helyébe képzeli magát,
annyira fárasztja őket az élet robotja, olyan kínnal izzadják ki a
kötelesség verejtékét. Az orosz író, mint az angol, mind realista. A
gyakorlatias angolnak gyönyörűség a maga rendes életének
elégedettsége, azért rajzolgatja szívesen; az oroszt elviselhetetlenül
nyomorult sorsa lánczolja magához, a min kívül nem is lát egyebet.
Azzal az idegességgel ellentétben, mely a francziák életében és
munkáiban sziporkázik, angolok és oroszok munkáiban éppen a
nagyság és nyugalom a szembetünő. – A francziák Victor Hugo óta
keresik és túlozzák a rútat, hogy meglepő hatásokat csiholjanak
belőle az ellentétek révén: az oroszoknak keresetlenül is elég akad
útjokba, a mi az életükbe tartozik, azért nem is élezik ki, nem
idealisálják, annál kevésbbé, mert úgyis hiányzanék náluk az ellentét
ragyogó fele. Ha a nép alsó rétegéhez szállnak, mint az angolok
gyakorta, az oroszok meg szinte rendesen, ott nem érdekességet
hajszolnak a francziák módjára, nem turkálnak az irtózatban, hanem
természetes színében mutatják be a nyomort, az ember elzüllését
benne. Az embereket is elütően látják: a bűnök a francziáknál szinte
kizárólag a ledérségből burjánzanak elő, az oroszokban a nyomor a
talajuk. A francziák rendszerint a túlcsigázott, elnyűtt idegek
nyavalyáiról adnak diagnózist, az oroszok éppen ellenkezőleg, a fel
nem ébredt finomabb érzékek zsibbadtságára mutatnak példákat.
Megfigyelés dolgában: az oroszok a lélek mélységeit búvárolják,
a francziák az idegekben lesik meg a gyönyöröket és kórságokat,
inkább physiologusok, mint psychologok. Franczia író leírná
Oblomov arczszínének fokozatos szürkülését a viasz-sárgán át a
hamu- és föld-színig, melyet a borivástól lilaszín foltok tarkáznak,
beszámolna hajszálainak csepűszerű kihalásáról, kidülledt
szemeinek bizonytalan merev tekintetéről, a mint lassankint
megüvegesedik; apróra leírná, mint reszketnek kezei, mint kezdi
húzni élettelenedő lábát. Goncsárovnál minderről szó sem igen esik;
az írónak nincs szándékában levizsgázni az orvostudományból. Az
orosz írót, s az angolt is, a lélek érdekli. Tolsztoi is csak az öntudat
csökkenéseit, kimaradozását írja le a meghalásban. Dickens csak a
halott Steerforth-t mutatja meg a hullámokon, Thackeray csak
üresen maradt karszékét a meghalt öreg Crawleynek.
A mi a megírást illeti, a franczia sohasem hanyagolja el az
izgalmas mesét; az angol és orosz kevesebbet gondol annak
kerekségével, s érdek-költést és tanulságot egyaránt a jellemektől
vár. A francziáknál hagyományos a ragyogó compositió, az
oroszoknál nem ritkán egészen elfödi a részletek rajza, mint
Raszkolnyikovnál és Oblomov-ban is. Másfelől a franczia egy ponton
reálisabb az alakok rajza közben: nem farag olyan hihetetlen
carricaturákat, mint az angol, sem oly szívszaggató humorú
alakokat, mint az oroszok. Természetes is: a theoretikus ember
lelkesedésre hajlik, a realis humorra vagy íróniára. Azt be kell
ismerni, hogy az angol és orosz irodalomban több a különcz, mint a
francziában. A faji sajátságokon felül annak is van ebben némi
része, hogy az angol és orosz író egyaránt óriási számú néphez
tartozik, s ebben már számarány szerint is több a különcz, a kik
magukhoz ragadhatják az író érdeklődését. Egyikük felé a világ
minden sarkából tolong a gyarmatok változatos népessége, különös,
az otthoni élettől és emberektől elütő gondolkozású, szokású,
modorú emberek; – a másik előtt óriási földdarab van nyitva,
melynek minden zugában más és másfajta életmódra, furcsánál-
furcsább szokásokra és erkölcsökre, a műveletlenség babonáira s a
félműveltség félszegségeire, lépten-nyomon új meg új torz-
eredetiségre bukkan.
Munkáik velejében: a francziákkal szemben, kik Théophile
Gautier óta egyre teljesebben a l’art pour l’art elvéhez állnak, az
oroszok és angolok egyaránt irányzatosak. Az angol gyönyörködve
szemléli a maga egészséges életét, melyet megszépít a nemzeti
nagyság tükröződése, önelégülten írja le, s nyomorairól csak mint
javításra szorúló foltokról emlékezik meg. Az orosz keserű
fájdalommal merül a szomorú muszka-élet rajzába, a különös
emberekébe, kikkel sok százados elnyomás elfeledtette az akarni-
tudást és megszokatta a nyomort. Amannak derűjében, ennek
megindultságában egyaránt olyan valami lappang, a mit a franczia
prózaírókban – Páris bálványozását leszámítva – nem igen
találhatni: mély hazafiság. S ebből az irányzatosságból és ebből a
hazafiságból szűrődik össze az a ‚morális ihlet‘, a mely az ő
realismusukat megnemesíti.
Ez összevetésnek úgyszólván minden egyes pontjánál találó
például orosz részről Oblomov-ot idézhetnénk, annyi kiváló
tulajdonság egyesül abban, s oly jellemző példája az orosz
regénynek. Ennyi érdem méltán avatja a világirodalom nagy
regényei közé, habár egészében nem ment jelentékeny hibáktól.
Egyik fogyatkozása kirívó az orosz irodalomban, melynek írói
jórészt átélt eseményeket, szemeik előtt élt embereket írnak le.
Ezzel szemben Goncsárov alakjainál gyanú férkőzik hozzánk: nem
képzeletiek-e? Nem áll ez Oblomovra, a kinek teljes élethűsége
kezeskedik arról, hogy természet után van festve. De már Stolcz
ízről-ízre annyira az Oblomov tökéletes ellenlábasává van faragva,
hogy ez a kiszámított ellentét az igazság rovására megy, árt a
szeretetreméltó alaknak. Az alakok e költött volta legbántóbb utolsó
regényében, a Szakadék-ban (1870). Ebben is akaratbeteg férfit
rajzol, de itt az finom lelkű, művelt, világlátott festő, a ki egy leány-
rokonát szép és emberi életre akarja kelteni. A jó házból való, okos
lány szerelméért más is verseng, egy szálas derék erdész. Míg
szorongva találgatjuk, melyikük felé hajlik majd a leány, az a kert
végén egy vízmosta szakadék bozótjában mámoros szerelemben él
valami különcz és aljas jött-menttel, a ki lopott gyümölcsön tengődik,
ajándékba kapott elviselt ruhákban jár, és philosophusokat idéz, s a
szabad szerelmet hirdeti. (Az alak a regény tervezgetése idején,
1848 táján, liberálisnak volt szánva, a kivitelnél, 68-ban, nihilista lett
belőle.) A leány később mégis férjhez megy az erdészhez. Könnyű
megérteni, hogy mit akart mondani az író, de lélekrajz és tanulság
mégis csupa kérdőjel. Elvétve megeshetik ilyesmi, lehet egyszer
akár szóról-szóra igaz, de az egész nem olyan, a mi «egészen s
mindig az». Úgy látszik, mintha az alakok a bizarr meséhez volnának
hozzácomponálva. A kritika is, a közönség is túlságosan merésznek
találta az egészet s nagyrészt e kritika volt oka annak, hogy
Goncsárov végképp elhallgatott.
Ez az elrajzolt nőalak vezet rá Goncsárov másik nagy írói
fogyatkozására is, s ez az, hogy nőalakjai általában halaványak,
határozatlanok, Oblomov jólelkű, együgyű feleségét kivéve. Ez nem
csekély hiba, de nem egyedül Goncsárov sinylik benne. Végig az
egész világirodalmon, a női lelket szinte kizárólag csupa férfiak
rajzolták meg s a rajzokat megint csak férfi-kritikusok hitelesítették
találóknak. A mintákat és másolatokat egyaránt férfikéz gyúrta, pedig
hogy ez ebben a munkában nem mindig megbizható, arra
bizonyságul itt vannak a csak Gabrielle Reuter rangú nőírók alakjai
is, számtalan olyan vonásukkal, melyeket igazaknak találunk, de a
minőkkel férfiíró sem nem tudná, sem nem merné alakjait illetni.
Ezért nagy kár, hogy egyáltalán kevés női arczkép maradt ránk
regényekben női kézből, tökéletes művészi becsűek csak az egy
Eliottól, mert Jane Austen alakjai erény-bábúk, Ouidaéi mesealakok,
a Sandéi meg egy ideges képzelet erotikus lecsapódásai. Eliot
élethű férfialakjai, legfőként Bede Ádám, azzal kecsegtetnek ugyan,
hogy miért ne sikerülhetne férfinak épp ilyen tökéletesen női lelkek
rajza, mégis kérdés, ha egy pár kellő műveltségű és megbízható
itéletű asszony ebből a szempontból venné szemügyre a
világirodalom nagy regényeit, Borvarynén, Sharp Beckyn és Karenin
Annán kívül vajjon még hány nőalakot találna kifogástalanul
élethűnek? Goncsárov nőalakjai – amaz egyen kívül – aligha
tartoznának a választottak közé.
Ha Oblomov élethűség dolgában ennyire kiválik Goncsárov többi
alakjai közül, kéznél van a feltevés, hogy abba sokat olvasztott
magából. A ki Goncsárov tehetségével nem mer nekivágni az
irodalomnak, hanem harminczhatéves koráig hallgat, azután
minisztériumokban görnyed, holtáig (1891-ben, hetvennyolcz éves
korában) egy postaigazgató hivatalszobájában üldögél s csak
szűkebb szabad idejében dolgozgat kedvére, Flaubertnél is tovább,
tíz-tíz évig pepecselve egy-egy regényén, abban igazán kell lenni
valaminek az Oblomov bátortalanságából, a munkához félve látó
természetéből; nem volt az puszta rágalom, mikor kritikusai azt írták,
hogy az íróban is sok van az oblomovismusból.
Az pedig, hogy ez a föltett hasonlatosság máig sincs kifürkészve,
egy ekkora írónak az életrajza ma sincs megírva, oroszúl sem, s
hogy az orosz irodalomnak olyan alapos és fáradhatatlan búvára is,
a milyen De Vogüé, az orosz regényről szóló könyvében Goncsárov
munkásságán csak olyan általános szólammal röppen át, hogy «a
század derekának irodalmához tartozik ez a kiváló regény is», – ez
meg a kritikusok és essay-írók pblomovismusa.

Textbook Biomass As Renewable Raw Material To Obtain Bioproducts of High Tech Value 1St Edition Valentin I Popa Ebook All Chapter PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Textbook Biomass As Renewable Raw Material To Obtain Bioproducts of High Tech Value 1St Edition Valentin I Popa Ebook All Chapter PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Biomass as Renewable Raw Material to

Obtain Bioproducts of High-Tech Value

Biomass to Renewable Energy Processes, Second Edition

Scientific and Practical Studies of Raw Material Issues

ARCHAEOTECHNOLOGY STUDIES Raw material exploitation

Operation Linebacker I 1972: The First High-Tech Air

Raw Material Scarcity and Overproduction in the Food

Managing Projects as Investments Earned Value to

Birds as Useful Indicators of High Nature Value

Theoretical and Applied Aspects of Biomass Torrefaction

Copyright Ó 2018 Elsevier B.V. All rights reserved.

No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or

This book and the individual contributions contained in it are protected

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

British Library Cataloguing-in-Publication Data

For information on all Elsevier publications visit our

Publisher: John Fedor

Typeset by TNQ Books and Journals

Chapter 1 Biomass for Fuels and Biomaterials . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Chapter 2 Microalgae as Renewable Raw Material for

Chapter 3 Macroalgae Biomass as Sorbent for Metal Ions. . . . . . . . . . . . . 69

Chapter 4 Integrated Processing of Biomass Resources for

Chapter 5 Assessing the Sustainability of Biomass Use for Energy

5.5 Conclusions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 182

Chapter 6 Biodiesel, a Green Fuel Obtained Through

Chapter 7 Catalytic Approaches to the Production of Furfural and

Chapter 8 Biomass-Derived Polyhydroxyalkanoates: Biomedical

Chapter 9 Biochemical Modification of Lignocellulosic Biomass . . . . 315

Chapter 10 Chemically Modified Polysaccharides With

10.4 Gellan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 362

Chapter 11 Cellulose-Based Hydrogels for Medical/

Chapter 12 Thermoresponsive Supramolecular Hydrogels

12.6 Diblock Methylcellulose Analogues . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451

Rui A.R. Boaventura

Cidália M.S. Botelho

Sílvia C.R. Santos

Lambertus A.M. van den Broek

Jacco van Haveren

Matthe J.M. Wagemakers

The term biomass is defined as any organic matter that is

minimum loss of energy and mass and maximizing the overall

provide increasing amounts of bioresources, as highlighted in

Biomass as Renewable Raw Material to Obtain Bioproducts of High-Tech Value. https://doi.org/10.1016/B978-0-444-63774-1.00001-6

energy consumption by 2020 should covered by renewable energy

using thermochemical, biochemical, and chemical ways. The

The number of products, both energy and materials, which

1.2.1 Evaluation of Resources

transportation); “zero-yield transport distances”din which the

In this context we have carried out research approaching

1.2.1.1 Forestry and Wood Processing Wastes

1.2.2 Logging Residues

cubic meter of log removed, a cubic meter of waste remains in the

1.2.4 Plywood Production

sanding the plywood sheets result in another loss of 5% in the

1.2.5 Particle Board Production

1.2.6 Pulp Industry

1.2.6.1 Agricultural and Food Processing Residues

– A végtelen puszták csendes magányát,

(Ford.: Arany László.)

Ő is elmondhatná Byronnal, hogy magas hegyek neki érzelmek,

Láttam sötétlő szirteket,

(Arany László ford.)

Vihar, vész hadd himbálja, hagyja,