1.

Forradalmi látomások Petőfi Sándor lírájában és Az apostolban Petőfi Sándor (1823–1849) Szülei Hrúz Mária és Petrovics István; Kiskőrösön született, de Kiskunfélegyházán nevelkedett. Tanulmányait Kecskeméten, Pesten, Aszódon és Pápán végezte. 1844-ben pártfogásába vette Vörösmarty Mihály; szerkesztő lett Vahot Imre Pesti Divatlapjánál. 1844-ben hozta meg számára a szélesebb hírnevet A helység kalapácsa és a János vitéz. 1847-ben házasságot kötött Szendrey Júliával. Aktív szerepet vállalt az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban. 1849-ben nyoma veszett a segesvári csatában. Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészetének általános jellemzői Már Vörösmarty Mihály költészetében megjelent a látomásos jelleg, aminek oka elsősorban a romantika főbb jellemzőinek számbavételével válik világossá. Az említett korstílus a szélsőséges lelkiállapotot, a valósággal szemben a képzeletet, a misztikumot, a részigazságok helyett a kozmikusat, monumentálisat ragadja meg. Petőfi Sándor lírájában a látomásos jelleg a politikai radikalizálódás következtében forradalmi látomásköltészetében öltött testet. Ezekben az alkotásokban általánosan utalt a forradalmak történetére, nem pedig egy konkrét, a gondolati radikalizálódást kiváltó írásra alapozott. Költészetében számot vetett a kor Magyaroszágának helyzetével és arra a következtetésre jutott, hogy mindennél előbb való a nemzeti függetlenség (Nemzeti Dal), a sajtószabadság (Az országgyűléshez), a jobbágyfelszabadítás (A nép a nép nevében), szem előtt tartva a polgári átalakulás különböző lehetőségeit. . Levél Várady Antalhoz (1846) A forradalmi látomásos jellegű költemények közül ebben határozta meg Petőfi először a téma későbbi alkotásainak alapgondolatait. Annak ellenére, hogy az episztola (verses levél) kötetlen, prózai jellemzőkkel tűzdelt műfaj, elmondható, hogy – Petőfi látszólagos csapongása ellenére – egy gondolati íven mozog a költemény lényege. Petőfi a személyes boldogságkeresés élményétől eljut az emberiség egészét érintő boldogulás és hasznosság látomásáig. A vízözön evokációjaként vérözönön, azaz szenvedésen keresztül történik ennek a boldogságnak az elérése. Eképpen a szabadság nem lehet feljebbvaló, mint a boldogság, sőt az előbbi csak mint eszköz vehető számba az utóbbi eléréséhez. Hasonló gondolati ívet jár be a költő Beszél a fákkal a bús őszi szél és Az ítélet c. költeménye is.

Egy gondolat bánt engemet (1846)

A rapszódia műfajának megfelelően a költemény csapongó gondolatokkal és érzelmekkel teli, és a világszabadságért küzdő egyén életútját jelöli meg vállalandó sorsnak. Az alkotás felütésében különböző halálnemek felsorolása mögött a költői én által elutasított szerepek számbavétele történik. Petőfi látomásos költeményeihez híven megjelenik a totális szabadság víziója, amelyet csak a világforradalommal lehet elérni, és amely nemcsak a polgári szabadságjogokat biztosítja.

A XIX. század költői (1847)

A mű a váteszköltő Petőfi retorikai elemekkel is alátámasztott szerepverse, egyben buzdító hangvételű forradalmi látomásvers is a kiválasztott nemzet számára. Az első versszak tiltásafelszólítása, az ellenségkép megátkozásának a szakralitásig felfokozott motívuma, majd a jövőkép felvázolása mind a hatásmechanizmus részei, egyben elhatárolódás egy önös céloktól vezérelt, funkciótlan költői hozzáállástól. Ebben a költeményben a végső forradalom a vagyonközösség és a jogegyenlőség eléréséhez jelent eszközt. Az apostol (1848) 1

még akár a mártírhalál vállalásának árán is. ugrásszerű. a küzdelemhez szükséges hátteret a szeretett lény biztosította Szilveszter számára. hanem a szentimentálisan gonosz embertömeg jobb sorsra vitele lesz a cél. a folyamatos. A mű főhősének. szerelem!”). Szilveszter karaktere a „maga faragta ember”. Szilveszternek szélsőségesen megalkuvás. az evolúció. az alkotó elme (maga Szilveszter értekező prózát ír a zsarnokságról) kvintesszenciája. Mikor a börtönben megtudja. Szilveszter tulajdonképpen a Petőfi által eszményített forradalmár és forradalmársors letéteményese. majd a forradalmár. Minden ellentmondásosságával és szélsőségességével egy pusztán ideológiáktól vezérelt életmodellt vázol fel. . A végkifejletet azonban.Petőfi leghosszabb költeménye a költőt ért kudarcsorozat (A királyokhoz c. akinek tehetsége nem szolgálhat önös célokat („nem magadnak születtél”). ami a király merényletében fejeződik ki. vers fogadtatása. a született géniusz. fejezet szőlőszemhasonlatában jelenik meg. 2 . amint törekvései irrealitásának másik szélsőségébe csapnak. majd életével is le akar számolni. feleségének elvesztése okozza: a kitartáshoz. az apostoli hivatás lesz mintegy a költő. egymással összeegyeztethető utat határoz meg. ami a legteljesebben a 11. Az első a szerves fejlődés. Petőfi két lehetséges. Ez az életút. Az európai gondolkodásban Rousseau-tól származó megkettőződött világ problematikájával (természetes világ és civilizált világ antitézisével. az életút kudarcát Szilveszter magánéletének tragikuma. hanem az isteni kiválasztottság letéteményesévé téve őt. A másik mód a gyors. a természetes ember és a polgár együttes megvalósulásának lehetetlenségével) a korábbi költeményekből jól ismert totális szabadság elérésének kérdése párosul. megtagadja hivatástudatát. dinamikus revolúció. de kitartó munka útja. megátkozza Istent. hogy felesége meghalt. a szabadszállási követválasztáson elszenvedett vereség) eredménye.és kompromisszumképtelen karakterén keresztül magunk előtt láthatjuk a költőt. nem a rousseau-i módon idealizált nép vezetése. A mű értékvilága a Petőfitől már megszokott sémát követi („Szabadság. küldetésévé válik a zsarnokság elleni harc. aprólékos.