A takarmányok erjeszthetőségét

befolyásoló tényezők
Az erjedés lefolyását a silózandó takarmány és a
silózás végrehajtása befolyásolja.
1/ A takarmány erjeszthető szénhidrát tartalma.
A glükózt valamennyi, a fruktózt és a szacharózt a
legtöbb tejsavbaktérium tudja erjeszteni. A
keményítőt döntő többségük nem tudja
fermentálni.
Különböző a takarmányok erjeszthető szénhidrát
tartalma.
Csapadékos időszakban kevesebb, délután és este
több a növények erjeszthető szénhidrát
tartalma.
2/ A takarmány szárazanyag tartalma.
A szükséges ~-at a megfelelő idejű betakarítással,
ill. fonnyasztással (pl. lucerna) vagy nagyobb
sz.a. tartalmú takarmány együttes silózásával
(pl. répafej+ kukoricaszár) érhetjük el.
3/ A takarmány fehérje tartalma.
A nagy fehérjetartalom rontja az
erjeszthetőséget. A baktériumos
fehérjebontás során ammónia képződik, ami
leköti a szerves savak egy részét, így lassítja a
pH-csökkenés ütemét.
4/ A takarmány pufferkapacitása.
Az ammónia, a bázikus ásványi anyagok ( Ca,
Mg, K, Na) és a gyengébb szerves savak
akadályozzák a pH-érték gyors csökkenését az
erjedés során.
Pufferkapacitáson azt a g-ban kifejezett
tejsavmennyiséget értjük, amely a silózandó
takarmány 1kg-nyi szárazanyagának pH-ját 4-
re csökkenti.
5/ A takarmányok nyersrosttartalma.
A nagy nyersrosttartalmú takarmányoknak rossz a
tömöríthetősége, az erjesztőbaktériumok nem
férnek hozzá a nyersrost által bezárt
szénhidrátokhoz.
A N-műtrágya csökkenti az erjeszthető szénhidrát
tartalmat, növeli a fehérje tartalmat. A P- és K-
műtrágyák is befolyásolják a pufferkapacitást.
• A műtrágyák hátrányosan befolyásolják a
növények erjeszthetőségét.