CSEHOV ÉS DRÁMAIATLAN DRÁMA

ÉLETÚT

Származás: jobbágyparaszti család (muzsik), apja

kereskedő
Tanulmányai: orvosi egyetemet végez, csak másfél
évig dolgozik orvosként; 1892-től újra gyógyít
(Melihovo, önkéntesség, ingyen is)
Utazásai: Szahalin szigete (fegyenctelep), Ázsia,
Nyugat-európai körút
Gyógyulást keresve: Nizza, Jalta, Badenweiler
ÍRÓI MUNKÁSSÁGA

1886-tól újságíró Novoje Vremja (Szentpétervár)

Több mint száz novella – Puskin-díj

A párbaj (1891)
A 6-os számú kórterem (1892)
A kutyás hölgy (1899)
 A DRÁMAÍRÓ
Első drámája: Ivanov (1887)
Sirály (1896) – bukás
2. ea.: Moszkvai Művész Színház (Sztanyiszlavszkij -
Trigorin, Olga Knipper - Arkagyina)
Ványa bácsi(1897)
Három nővér (1900/1901)
Cseresznyéskert (1903/04)

A polgári dráma megteremtője (Ibsennel)

A KLASSZIKUS DRÁMA ( PETER SZONDI)

- dialógus formában történő jelen idejű cselekvés

- meghatározó esztétikai minősége a tragikum vagy
tragikus
- emberi–köznapi mértéket meghaladó értékek
visszavonhatatlan és jóvátehetetlen pusztulása
- a transzcendens érték bukása félelmet kelt
- létezik transzcendens érték
MODERN DRÁMA

XIX. század második felében a fölöttünk álló érték

mint általános érték válik kétségessé
- kétségessé válik a tragédia lehetősége
- tragikum hiányában a drámák mozgatója a
dramaturgia
- dialógusforma háttérbe szorul:
kvázi párbeszédek
a világ kommunikációképtelenségét, az emberek
közötti elidegenedést jelző monológok
- háttérbe szorul az akciót feltételező jelen idő:
a szereplők az értéknek vélt múltban élnek, illetve
azt idézik föl
- mozdulatlanság és a mindennapi élet rituáléi
uralják a drámát analitikus dráma

„Csehov a széttöredezettség írója, mely töredékek

immáron nem állnak össze egésszé.”
- Csehov műveit komédiának nevezi (figurák
törekvéseinek kisszerű volta)
- Színpadi atmoszféra megteremtése
- Figuráit nem valamilyen szándék, törekvés,
hanem a körülmények hatásának ellenállni nem
tudás hajtja előre
- - A színész munkája: karakterelemzés, gyakorlás
→ lélektani realizmus
KÉTSZINTESSÉG
A polgári dráma csehovi–ibseni vonulatának sajátossága a
kétszintesség:
- naturalista szint : a világ mindennapjait,
eseménytelenségét, hétköznapiság jelzi
- szimbolikus vagy jelképes szint :
szereplők által vágyott értékek világa
értelmezheti a szereplők törekvéseit, a mű konfliktusait,
központi jelképbe sűrítheti a naturalista szintet
gyakran a cím is utal rá
MOSZKVAI MŰVÉSZSZÍNHÁZ