You are on page 1of 5

Apa és fiú

Csáth Géza novellája alapján a forgatókönyvet készítette:

Balogh Fábián

Mozgóképi animációkészítő nappali tagozatos, emelt szintű, 2 év folyamatos OKJ-s szakképzés Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépsikola Dramaturgia Tanár: Magyar Fruzsina

1. Jelenet – Budai lakás Késő délutáni őszi nap. Egy elegáns, budai nagypolgári lakás nappalijában vagyunk. A szoba rendezett, láthatóan külföldről hozott bútorokkal berendezve, bőrkanapé, alacsony dohányzóasztal, a helyiség sarkában jókora iróasztal, hatalmas fényes ablakok néznek a forgalmas utcára. Egy középkorú, elegánsan felöltözött, felső középosztálybeli férfi, Gyetvás Pál áll a kamerának háttal. Az alak mozdulatlan, arcát nem látjuk. Hosszú, feszült csend után nagy sóhajtást hallunk, majd a kép elsötétül. 2. Jelenet – Utcán Hűvös, borongós, kihalt utcakép, zuhogó eső. A magas, erős testalkatú, elegáns idegen hosszú percekig az épület előtt áll. Szintén hátulról látjuk. Néhány előadásra igyekvő diákot látunk, akik ügyet sem vetve Gyetvás Pálra, besietnek az intézetbe. A főhős megfontolt, kimért léptekkel felsétál a lépcsőn, majd elnyeli az épület. 3. Jelenet – Az anatómiai intézetben Hatalmas belmagasságú hossszú, sötét, pepita csempés folyosóra kerülünk. A főhös látszólag egyedül van, ahogy lassan halad előre, lépteit visszhangozza az őt kürölvevő, tántongó űr. A kamera folyamatosan hátulról követi a férfit, békaperspektívában látunk mindent. A folyosó végén hatalmas, kétszárnyú ajtó rései közül fény szűrődik ki. A fiú megáll előtte, pár pillanatig habozik, majd bekopog. Lassan lenyomja a kilincset, majd belép. 4. Jelenet – A professzor irodája Tágas, fényes szobába érkezünk, oklevelekkel, kitüntetésekkel díszített fehér falak, hosszú íróasztal, díszes bútorokkal körülvéve. A cseresznyeízű dohány illata még rózsaszín füstként gomolyog a levegőben, az asztal mögüli bőrszékről szemüveges, alacsony, köpcös, professzorkülsejű úriember néz vissza. Itt látjuk először Gyetvás Pált előlről, aki kifejezéstelen arccal mered maga elé. A professzor

kényelmesen, türelmesen ücsörög székében, majd flegmán int, hogy foglaljon helyet. Professzor unott hangon Azért, hogy az irodámban gyönyörködjön, vagy még a mai nap folyamán a tárgyra tér..? Gyetvás Pál kissé késleltetve A nevem Gyetvás Pál. Tudomásomra jutott, hogy Önökhöz került egy csontváz, ami engem illet. Azért jöttem, hogy ezt a csontvázat elvigyem… természetesen megfizetem az árát. Professzor Álljon meg a menet. Hogy érti azt, hogy magát illeti? Gyetvás Pál ridegen Az édesapám csontváza. Mondja meg, mennyit kér érte, és itt sem vagyok… nem rabolom tovább a drága idejét… Professzor Hát legyen… A professzor egy számot firkant egy előtte heverő cetlire, majd Gyetvás Pál elé tolja. Közeli kép a hájas ujjakról, az összeget viszont nem látjuk. Gyetvás Pál heves mozdulatokkal kutat egy darabig a kabátjában, majd gondolkodás nélkül vaskos bankóköteget húz elő. Leszámolja a kért összeget, majd a professzoréhoz hasonló mozdulattal, rezzenéstelen arccal elétolja. Közeli kép a mozdulatról. A professzor csillogó szemekkel megszámolja a pénzt, majd a kihúzza az íróasztal fiókját, és óvatosan belehelyezi. Professzor gyúnyos mosollyal az arcán Ez esetben mindent megbeszéltünk. Mennem kell. Maga maradjon itt, szólok az illetékes kollégának, aki elvezeti önt az… az apjához. Nyilván maga tudni fogja, melyik az…

Kilép az íróasztala mögül, majd köszönés nélkül kimegy a szobából. A férfi egyedül marad az irodában, egy darabig tördeli a kezét, felülről látjuk a jelenetet. Pár pillanaton belül lassan kinyílik az ajtó. Egy töpörödött, egészségtelenül vékony, enyhén kopaszodó férfi jelenik meg az ajtóban. Ijedt arccal az idegenre tekint, majd egy félénk mozdulattal tudomására adja, hogy kövesse. 5. Jelenet – Az intézet folyosója Újra a néptelen, hosszú folyosón vagyunk. Háttal látjuk a két alakot, amint szó nélkül vonulnak előre. A bejárat helyett azonban az alagsor felé kanyarodnak és szűk csigalépcsőkön haladnak lefelé. A hely egyre hátborzongatóbb, ahogy lejjebb mennek, furcsa hangok szűrödnek be. Egy elhúzható vasajtóhoz érnek, a töpörödött kisember hatalmas kulcscsomót húz elő ballonkabárjából. Bevezeti a férfit a kis helységbe, ahol a szoba közepére húzott csontvázon kivül hatalmas felfordulást látunk. Csontok, koponyák szanaszét, véres boncasztal, iszonyú kosz. Hosszan látjuk a környezetet, ahogy a kamera végigmutatja a helyiséget. A férfi nagyot nyel, homloka verejtékezik, először érezhető, hogy lassan kiesik a szerepéből. Közelről látjuk az arcát, feszültség tükröződik a szeméből. Szemügyre veszi a szoba közepén álló csontvázat, kissé félénken lép közelebb hozzá, de nem érinti meg. Oldalról látjuk a csontvázat és a férfit amint feszülten figyelik egymást. A háttérben a kis termetű aszisztens, aki mintha mondani készülne valamit. Asszisztens dadogva A-a… a csontváz ne-neve… Gy-gyetvás Pál… M-mond ez Önnek v-va-valamit..? Gyetvás Pál Dereng valami… Egy ideig még feszült csend tátong a kis helységben, majd a férfi hátára kapja a csontvázat és kisiet a szobából. Elszánt lépésekkel kivágtat a folyosóról, egészen a csigalépcsőig. A háttérben az asszisztens földbe gyökerezett lábbal figyeli, de nem indul utána.

Előlről látjuk, ahogy elszántan szedi a lábát a fiú, hátán a csontvázzal. Elhalad a portás előtt, aki hatalmas szemeket mereszt rá az előtérben, de a helyzet annyira abszurd, hogy képtelen bármit is mondani. Hátulról látjuk, amint kitárul az ajtó, Gyetvás Pál kilép az utcára, majd elviharzik. 6. Jelenet – Budai lakás Újra a történet legelejébe csöppenünk, a nyitójelenetből megismert polgári szobába. A helyzet ismert, hátulról látjuk, amint a férfi a csontvázat figyeli. Hosszú sóhalyokat hallat. Közeli kép a kezéről, amint idegesen tördeli, hirtelen vágások, verejtékező homlokát törölgeti. Egyszercsak a cseléd táncol be szórakozottan a szobába, de a férfi nem néz rá. A föle mellől látjuk a cseléd meglepett arcát, aki egyáltalánnem számított a férfi jelenlétére. Leguggol, és kapkodva felszedi a kezéből kiesett seprűt és rongyokat. Cseléd szórakozottan Bo-bocsánat Uram, nem tudtam, hogy itthon van.. Gyetvás Pál egy szót sem szól, csak tovább nézi a csontvázat. A cseléd még egy ideig zavartan pislog a ház ura felé, majd feltápászkodik, és hirtelen mozdulattal becsapja maga mögött az ajtót. Ezzel a lendülettel ki is kerülünk a szobából. A huzat hatására egy kép zuhan le az ajtó mellől, mely összetörik, de a fotó így is jól látható. Egy jó erőben lévő, magas, jól öltözött, idős úr néz vissza rank, aki feltűnően hasonlít a szobában lévő fiúra. Szomorú arcán hirtelen egy könnycsepp gördül le…