2014. január 4., 5., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.

com KILÁTÓ 13

Az evőember n KIRÁLY LEVENTE

Az ajtó tárva-nyitva,
érzem, valaki van odabent.
Lábujjhegyen lépdelnék,
próbálom most is, nem megy.
A függöny lágyan fellebeg,
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LIII. évfolyam, 1. szám
falhoz simulok.
Az ajtó mögül kidugom fejem,

Ambient
balra a konyha, odabent senki,
csak két szék meg a hosszú, piros pad.
n VANGER LÁSZLÓ
A nappali üres, a kisszoba, a fürdő,
a kamra is – marad az erkély,

M
egvan a technológiánk, a mérnöki készségeink, hogy gyógyítsuk
magunkat, hogy etessük magunkat. Megvan a tudásunk, hogy
véget vessünk a háborúnak, de hiányzik a szellemi látásunk, az
a képesség, hogy kondicionálni tudjuk az elménket és változtatni a tuda-
tunkat. Ez nem könnyű.
* Tüzet kell csinálni. Kezdek fázni. Vagy inkább remegni. Hullá-
Ma űrrepülésre készülünk.
*
Télen máshogy érzem az illatokat. Narancshéj dombokat készí-
tek, kiterítem a könyveket és egy üveg Jägert teszek az asztalra.
Csendben keresem, hogy van e még valami, amit nem raktam hely-
re. Minden tökéletesen kell, hogy álljon. Néha rám jön a kényszer,
ilyenkor van, hogy órát nézem az asztalon a tárgyaimat: az iránytűt,
a vonalzót, a ceruzát, a hőmérőt, a telefont vagy az erősítő kábele-
zését és percenként mozdítok rajtuk, hogy megtaláljam a megfe-
lelő elhelyezést. Ma különösen büszke vagyok magamra. Egész
délelőtt a számítógép kábelezésén ügyködtem és végre megtaláltam
az optimális rendet. A leghanyagabb, legalapvetőbb hiba, amikor a
földön hagyjuk gubancolódni a monitor és a tápkábeleket, amibe
idő után persze belekeveredik pár USB is és a LAN, a szétfeslett
pókhálók és mindenféle szösz. Terveztem egy dobozt a falra. All in
one elosztó: áram, internet, aksi, router.. Egy PC is lehet elegáns.
Do It Yourself.
* fedélzetről jelzik, hogy lassan itt az idő felkészülni a hipertérugrásra.
Délután összerakjuk az erősítést. A hideg előszobában várnak
a monstrumok, már ránézésre is félelmetesek. Én este valamikor
összeraktuk a bulikat, mintha sámánok lennénk mindannyian. Ki ott kell lennie. Visz a lábam, magától,
a fényeket, ki a hangot, ki a helyet járja körbe. A guruló basszusok
a mező szívét jelentik ebben a pár hónapban, játék a hatalmas tiszta nem bujkálhatok tovább.
terekben, pulzáló energia. Foci és frisbie.
*
Apám, a vékony, ül a széken,
előtte kendő, rajta kenyér,
mokban. Forró teák, a nyár termése és szikrázó hó. A képernyő és szalonna, paprika, só, kolbász,
a tűz szelíden vigyázza az élményeinket, a neten pedig összekap-
csolódunk. Pár óra és sokan leszünk. mustár, sonka, disznósajt, méz,
* tepertő, mákos szelet, torma, kalács,
A növények jól érzik magukat a nappaliban, mi már a tánctéren főtt tojás, majonéz, töltött káposzta,
füstölünk. A diszkófények, a változatos ritmusok, a furábbnál furább
hangok egész jól kondícionálják azt a tudatállapotot, amibe keve-
húsleves, demizson, szódásüveg.
redtünk. Mindezek a drogok (a fények és a zene) racionális választ Törökülésben ül a széken, néz lefelé,
nyújtanak az őrültségünkre.
a korláton túlra, tömi magába
*
Ma volt a leghosszabb éjszakánk. A téli nap éles fénye a selyem egyszerreaz egészet.
és a bambusz takarásában finom borokkal érkezik. Hajnali részeg- Látnia kellett, hogy jövök haza,
ség ... ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és
szilárdul, mint a hűség.
de ő csak evett, csak evett – 
és eszik azóta is.
*
Reggel már vár a manifesztó és az új fogadalmak. Újra egy év,
újra egy feladat. Ülünk fáradtan, gyerekesen, élményekre éhesen. A A szemem láttára hízott meg,
alig egy perc alatt, egészen.
A korong már kapcsolódott a kódjainkhoz. Felfedezők vagyunk. A
mi létezésünknek az ismeretlen ad értelmet.  

Határtalan ég
szedem elő a kis szelencéből a papírt. Bicikli, hegy, nap, holdacska.
Már tudom, mire számíthatok. *
Úton. Felderítjük a körülöttünk lévő világot. Egy ideig hajlamo-
* sak vagyunk azt hinni, hogy egyedül száguldunk. De nemsokára
Csillagidő 44741.9. Körbeértem. Ciklusokban menetelnek a  megtörténik az első találkozás. First contact. Először a növényekkel,
számok, picit talán elcsúszva. Utolsó telihold a téli napforduló  majd ezzel a gombával, az állatokkal és tovább. Még egy csésze tea valami végtelen vett körbe
előtt. Telefonnal bogarászom az eget. Lenyűgöző a digitális óra  és teret váltunk. A kommunikációs tiszt már élő nyelvi rezonanciá- belőlem nőtt mégis
rubint zöld fénye, mintha lilásan is szikrázna, láthatatlanul az ap-  kat észlel, a fordító mátrix elindul. Csatlakoztunk az űrinternetre.
róbb dimenziókban csak. A számokat már kezdem nem érteni. The spice must flow... egyszer csak ott volt
* * nem tudtam mi az
Leülök a fotelba és nosztalgiázok. A nyári forróságra gondolok. Gyorsan elhagytuk a naprendszert, a térhajtómű és a görbületi egyszerre megjelent
Amikor random csipegettünk ki az időből. Ünnepeket az ünnepek- buborék stabil, lassan fény alá váltunk. A hajóorvos felébreszti az
ből vagy egy tágas vasárnapból. Gondosan előkészítve mindent, embereket a stázisból, a hídon pedig pezsgőt bontunk. nem tudtam a nevét
Istennek hívták a többiek
rémülten feküdtem
bámultam a plafont
adj jelet!
óránként jött egy autó
a fénykúp mindig ugyanúgy
mozgott szép volt megindító
de nem szállt alá senki értem
a szárnyas tükröt kinyitom
balról múlt jobbra a jövő
a végtelenben sorakozik mind
ki lehettem volna
ha nem lennék gyáva és lusta
ezt mondja a triptichon-én
a tudás téglái közt
füvek nőnek gyom és kikerics
az idő egy helyben áll
és nem tud magáról semmit
határtalan rémület: ez sosem
múlik el ez már mindig így lesz
nyolcéves voltam ekkor
s mindent jól megjegyeztem.
Klea McKenna: Center of Gravity
14 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Falvak a Karassó mentén
A drávaszögi népélet motívumai Neumayer Ujlaki Kornél Dezső elbeszéléseiben (1.)
A
múlt századfordulón jelentkező írónemzedék, Jókai és Mikszá-
th regényeitől eltávolodva, egy új irodalmi műfajt, a novel-
lát honosította meg a magyar irodalomban méghozzá olyan
erőteljesen, hogy az ország irodalmi központjaitól távol eső vidéke-
ken élő írók is nagyszerű prózai alkotásaikkal vonultak be a magyar
irodalomtörténetbe, ahogyan például a nyugat-bácskai Papp Dániel,
úgy a dél-baranyai Ujlaki Kornél író is. Köszönet illeti a drávaszögi
származású Kontra Ferenc újvidéki írót és szerkesztőt, aki felele-
venítette Neumayer Ujlaki Kornél Dezső (1866–1924), elfelejtett
dél-baranyai író emlékét az irodalom és az irodalomtörténet iránt
érdeklődők előtt, amikor a Horvátország magyar irodalma című anto-
lógiájában közzétette a szerzőnek A Karassó mellől című, 1903-ban
Budapesten kiadott teljes elbeszéléskötetét, amit Kontra inkább
novelláknak nevez1, bár Ujlaki még elbeszéléseknek írja őket. Darázs
falu papja költő is volt, s talán nem véletlen, hogy a korabeli bács-
kai papköltő társának, Rónay (Augsburger) Istvánnak a költészetét
felderítő és közzétevő szerzőként2 vizsgálom most meg Neumayer
elbeszéléseit, csak éppen nem az irodalomtörténet, hanem a néprajzi
és népnyelvi vonatkozások szemszögéből.
A Drávaszög néven ismert, korábban Alvidéknek is nevezett
régió népismeretéről kiválóbb és teljesebb művet hiába is keres-
nénk abból az időből, amikor Ujlaki a maga elbeszéléseit a batinai
hegy másik oldalán (a bácskai olvasónak az északi oldal) papírra
vetette. Egyedül Várady Ferenc Baranya múltja és jelene3 című kora-
beli munkájáról állapítja meg Kósa László, hogy a „a szokásvilágot
és a viseletet tárgyalja” (Kósa 1972:17)4, azonban az a mű az egész
megyére figyel, míg Ujlaki a Bácskához legközelebb fekvő, s azzal
szoros kapcsolatban élő délkelet-baranyai kiszögelés falvainak népét
teszi meg szépirodalmi alkotásai hősévé.
Ujlaki irodalmi opusa nem terebélyes, de a múlt századfordulón
nálánál termékenyebb szépírója nem volt a Drávaszögnek, s irodal-
mi hagyatékának megidézése a felfedezés erejével hat – valószínű-
leg az irodalomtörténészekre is –, de kiváltképpen a népélet és a
népnyelv megjelenési formáit, alakjait s a helytörténetet is kutató
számára. Annál is inkább, mivel az írásokban több helyen és olyan
nagy számban fordulnak elő ilyesféle jellegű utalások, hogy nem
lehet észrevétlenül továbbsiklani fölöttük.
A Dályokon (ma horvátul Duboševica) született, később Darázson
katolikus papként tevékenykedő író a maga szülőföldjét jól ismerő
alkotóként jelenik meg írásaiban. Bár nem a leglényegesebb szeg-
menseket idézem föl, de el kell mondanom, hogy néhány helyen a
mai olvasó is felismerni véli a történés helyét: „kiosont puskájával
a Dráva mellé a sűrűbe” (230. old.)5, „óvatosan közelegnek a Holt-
Dunához a félénk őzikék” (234.), „ha a fölséges úr… megkívánná
a vízi vadászat gyönyörűségeit, akkor nem ide vezetik, hanem ki
a kopácsi tóhoz” (234.), s tovább is a helyszín az ismert baranyai
táj: „Hadd higgye, hogy a bodolyai hegyben akadt sürgős dolga.”
(192), „Az izsépi keresztig futott apja elé.” (193). A jobbára sokácok
lakta, de német és magyar lakossággal is bíró Lőcs falunév korábbi
hivatalos alakját is megörökíti „Kelt Lutson, az 1846-ik esztendő…”
(205.). Szülőfaluja lakosságának fő foglalkozását is említi „a dályo-
ki fuvarosok” (241.), illetve egy kissé távolabbi helyszínt: „a dárdai
kaszinóban hányták-vetették a másnapi csatatervet.” (208.).
A drávaszögi emberek élete sok szállal kötődött a Bácskához,
hiszen a nagy folyam másik oldala már a Bácska, tehát nem csoda,
ha ezt írja: „Híre a Bácskában is elterjedt.” (233.), „beállított …Vinkó
kunyhójába a bácskai deputáció.” (224.), „igyekezett a bácskai rész-
ről az innenső oldalra.” (223.). A környezetismeretben jártas író
megidézi a faluja környékének állatvilágához kapcsolódó híreket:
„a dályoki fuvarosok esküdözve beszéltek a farkasokról. Tulajdon
szemeikkel látták, hogyan csörtettek át a Duna jegén, s mint ügettek
az országúton keresztül Pécsvárad felé… – Épp az imént beszéltem a
mecskei főerdésszel, bajtársak, aki újságolta, hogy ma reggel három
farkast látott Kéménd felé loholni… – Beszélhetnek nekem, akár a
A Karassó izsépnél
n SILLING ISTVÁN
részeg zsidónak. Én hurcolom a bőrét az utolsónak.” (241.), s ezzel
mintegy le is írja, hogy novellája eseményének idején vesztek ki a
farkasok Dél-Baranyából, utalva a farkasbunda felhasználásáról is
a férfi népviseletben. A negyvenezer holdnyi Dráva menti erdőség-
ben a szarvascsordákat akkor figyelték a legjobban, amikor a Habs-
burg herceg jelezte jövetelét, hiszen övé volt itt a latifundium, ahol
„a szarvasok megszámlálhatatlan csoportokban robognak végig a
vágáson…” (229.). A szentistváni zsellér apjának is haszna volt az
erdőségből „ki itt makkoltatta olcsó pénzen a disznait” (230.), s ez
már a drávaszögi emberek állattartási szokásaira vonatkozó feljegy-
zés. A gabonatermesztésre utal a sok dunai vízimalom léte, ahova
a gabonájukat vitték őröltetni a baranyaiak, s a leghíresebbnek a
gazdáját akkor is felkeresték, ha nyár végén már nem volt élelmük:
„Küszöbön a búcsú, a nyomorúság, mintha összebeszélt volna, hogy
egy napon köszönt be kunyerálni kölcsönbe eleséget. – Adok, fiam,
adok, de aztán ne rosta alját hozz cserébe vissza.” (183.). A szemnye-
rés módjára utal a vízimolnár, amikor még cséphadaróval verték ki
a búzát a kalászból, s rostával tisztították a szemet, amelynek alján
fennmaradt a haszontalan konkolymag.
Csók István: Rózsaszín malom a darázsi foknál
A megtermelt, vagy elkészített javak cseréjének helye s ideje jó
ideig a vásár volt szerte a világon. Ilyen helyi utalásokat találunk
Ujlaki elbeszéléseiben is, amikor „a mohácsi karácsonyi hetivásár”-t
(241.), „a vörösmarti nagy hetivásárt” emlegeti, illetve ezt írja „A
leánnyal forgott a világ…, mint a németbolyi vásáron tavaly, hogy a
forgóhintára ült” (236.) A vásárok napja általában a vasárnap volt,
ma is jobbára az, de nem kötelezően, lehet más jeles nap, illetve
napok is, mert a vásárokat akár több naposra is engedélyezhették. A
következő szövegrész arról tanúskodik, hogy a vásárban zajló dolgok
ugyan hétfőn, de fontos ünnep másnapján történtek: „A vörösmar-
ti nagy hetivásáron Vajda Pál a mohácsi üvegesek körül settenke-
dett. Délután… Pál lesütött szemmel kérdezte egy aranyrámás kép
árát… Vajda hangos szóval köszöntötte. A jegyző meghökkent. – Mit
jelentsen a szokatlan jókedv, Pál gazda? … – Megmondom. Tegnap
virágvasárnap napját ültük, ma az én virágos napomat.” (249.).
A szőlőtermesztés fontos voltáról a szüret és a sokféle bor fogyasz-
tása ad képet. Az állattartásra pedig a „feljebb terelte a birkanyájat”
(240.), és a „kövér tokló ropogtatta ott a fenyert” (191.) utal. Az „itt
makkoltatta olcsó pénzen a disznait” (230.) korábban már idézett
szövegrész ugyancsak, amelyben a régi kültéri állattartás egyik
formájáról kapunk információt, valamint az állattartáshoz tartozik
a granicsár őrnagy „negyven ökröt” (190.) követelése is.
2014. január 4., 5., szombat–vasárnap
Bodolyai sokácok, levelezőlap a 19. század utolsó éveiből
A népi építészetről szóló sorok között nemigen találunk az épüle-
tekre vonatkozó ismeretközlést, csupán a Varga Bálint pénze című
Ujlaki-novellában, azonban azt nem az általunk vizsgált könyvben
olvassuk, hanem a szerkesztő, Kontra Ferenc hívja fel rá a figyelmet,
hogy az 1897-ben Pécsett megjelent első A Karassó mellől című Ujlaki-
kötetben még benne volt: „Fölkerekedik a metsző téli szél, megbontja
a háztetők újfonású szalmafedelét…”6. A folyó mente és a vizenyős
területek sokasága bármennyire is bővelkedett nádban, a háztetőre
mégis szalmából készült a zsúp. A lakásbelsőről, a bútorokról már
több helyen tesz említést Ujlaki: „a fehérneműt …a menyasszonyi
ládájába tette” (222), s ennek a ládának a kiképzéséről, díszítéséről
is szót ejt: „a tulipános ládákat fölrakták a kocsikra” (225), „lerogyott
a tulipános ládára, levette homlokáról a koszorút” (239), „akko-
rákat sóhajtott, hogy a tulipános ládáról egy szálig lefújta volna a
rápingált virágokat, ha az asztalosa jól oda nem ragasztja” (249) – s
mint látjuk, abban a korban még ládát kapott a menyasszony, hogy
kelengyéjét benne tartsa. Azokat a ládákat az asztalosok készítették,
díszítésük pedig a színes, festett bútorhasználat kései korszakára utal.
A tulipános kelengyeláda és a menyasszonyi koszorú összetartozá-
sa pedig evidencia volt a korban. „Átmegyek koporsót csináltatni.
Megfestetem búzavirágszínre, és piros rózsákat pingáltatok reá”
(182.), és amint olvassuk, a koporsós asztalosok körében is dívott a
bútorfestés akkori divatja, főként a Duna bal oldalán, ahol a kopor-
sófedeleket búzavirágszínre, azaz kék alapúra festették a 19–20.
század fordulóján, ahol több helyi bútorfestő-központ is kialakult, pl.
Fadd, Harta, Kupuszina, Baja, Bezdán, Monostorszeg. Az asztalosok
ilyennemű foglalkozásának a nyomát a 20. század első harmadából
máig őrzi az emlékezet, illetve néhány napjainkban kinyitott régi
kripta. A drávaszögieknek ezekkel a falvakkal kontaktzónát alkotó
életmódjára utal az átmegyek igekötő, hiszen egyazon ég alatt, csak
a folyó más-más partján élték egymástól teljesen el nem választha-
tó életüket. Azonban nemcsak festett bútor volt a házban: „leült a
cifrán faragott vendégszékre” (249), amelyet bizonyára helybéli
asztalosmester készíthetett.
A szentképek is részét képezték a katolikus házban a szobabelső-
nek: „Úgy feküdt szótlanul, hogy éppen a sírban nyugvó Jézussal
került szembe. Fölötte egy másik kép függött: a hétfájdalmas Szűza-
nya.” (186). S a szentképek másutt is megjelennek a novellákban.
A ládákban őrzött ünnepi népviselet, avagy a köznapi viselet
darabjait sem hagyhatta ki az író. Női és férfiviseletről egyaránt szól:
„érezte Pattantyúsné a nagykendőjén” (184.), „Rétümögben ott állott
a nagyságos Salamonné” (185), a hol ez az archaikus kifejezés a női
alsóruhát, a pendelyt jelenti, míg „A bíró egyet rántott a mándliján”
(224.), ami pedig nem más, mint a férfikabát, annak is a posztóból
készült rövidebb változata, a suba pedig a férfiak legbecsesebb téli
felsőruhája „néhány subás atyafi ugyancsak aprózza a jégen” (223.).
A nemes férfiak egyik szép felsőruhája volt a „vadkacsaprémes zeke”
(209.), azaz a rövid, zsinóros kabát, mint amilyent nemes Gyarmathy
nótárius úr viselt lőcsi nemesi kúriájában, akinek „ifjabb éveiben a
vadhajsza képezte egyetlen komoly foglalkozását” (205.), s onnan
való emlék lehetett a pihe-puha vadkacsatoll a zekéjén. „Kikereste
legszebb ünneplőjét. Tenyérnyi csipke volt az ujjasán, s oldalt föl a
válláig a selyemkivarrástól csak itt-ott csillant elő a hófehér gyolcs.
Alul, a boka fölött piros-kék-zöld csíkok húzódtak hármas mező-
ben. Nyakán üvegkaláris csilingelt az ezüsttallér nyakék fölött, s a
két váll közét kitöltötte a repkedő színes fodrok lepkeszárnya. Ajkát
muskátlivirággal kipirosította. Arasztmagas menyasszonyi koszorúját
a homlokára illesztette, alját kipárnázva acélfényű rucatollal.” (238.)
– egy teljes leírása ez a sokác menyasszony viseletének, a csipke,
a selyemhímzés, a sok fodor, a díszként szolgáló üvegkaláris, de
mindezek fölött az ezüsttallér nyakék, amely másutt is megjelenik
lázsiás néven, mint a gazdagság szimbóluma: „Hanem mi lesz a
lázsiásokkal?” (191.), „fölemelte a tulipános, égszínkék fedelű láda
tetejét, lenyúlt az ünneplős mellény alá, és kijött a piros pántlikára
fűzött nyolc Mária Terézia-tallérral” – mert ennek nagy becsülete
volt a lányoknál, s rangot jelentett, ha minél több, minél régebbi
pénzből volt, s netán, ha még aranyból verték a pénzérmét. Díszes
keretet készíttetek neki, s arra fület, így fűzték föl a piros pántli-
2014. január 4., 5., szombat–vasárnap
kára, hogy a nyakukba kössék legfelső dísznek. Itt is jelen van a
múlt századforduló parasztházainak legbecsesebb bútordarabja, a
tulipános láda. De az égszínkék fedelű már nem a korai komáromi
ládák közül való, hanem valószínűleg helyi vagy környékbeli aszta-
los ácsolta, s festette világos kékre, égszínkékre, s valószínűleg már
a 20. század elején. A férfiak viseletdarabjaiból említést nyer még a
szűr „elővette a szűr ujjából a tilinkót” (240.), a kalap „úgy lebegett
a kalapján, mint régen a vőlegényrozmaring” (228), „a városi dara-
bant füleit pedig farkasbunda védte” (241.), amiről már szóltam is.
A vőlegényrozmaringot már az író is régiesnek tartja, így mutat rá
a viselet-kiegészítők divatjának változására. Ünnepi kiegészítője volt
a legényeknek a kulacs „A verbunkosok élén, kezében rozmarin-
gos kulaccsal, a legnyalkább jogász… bokázott” (195.). A vőfélyek
jártak lakodalomba hívni a kulaccsal – amelyben a bort vitték –,
azaz a csobolyóval „Gyuró nálunk járt a csobolyóval” (239.), amely
bizonyára kisebb volt annál, mint amiben az ivóvizet vitték nyáron
a mezőre. S a kulacsot az ünnepnek leginkább kijáró virággal, a
megbecsült rozmaringgal7 díszítették.
A népi táplálkozás jellegzetességei az élelmiszerekhez való hozzá-
jutás lokális adottságaitól függnek. A Dráva és a Duna közelsége
következtében gyakran olvasunk Ujlakinál a halételekről: „A serezsá-
nok nekiestek a jó halpaprikásnak, mint a sáskák a gazda reményé-
nek.” (190.) – ahol a régióban, lett légyen szó Dél-Baranyáról vagy
Nyugat-Bácskáról, így nevezik a máshol akár halászlének is mondott
ételt (bár nem ugyanaz a két étek). „Kapott is érte olyan halpap-
rikást, hogy a kanál is megállott a lében.” (182.) A halat többféle
módon készítik el, s a maradék halpaprikásból jóízű halkocsonya tud
fagyni: „Az a halkocsonya olyan volt, hogy a Tisza-vidéki ember is
megszophatja az ujját utána” (202.). A házi állatok közül néhányszor
említi a különféle módon elkészített csirkét „a jó barackpálinka és a
rántott csirke mellett elfeledték a szökevényt” (185.), „egyetlenegy
csibém van, abból csinálok pörköltet, tán túrós csusza is lesz, de pörc
nélkül, hanem a cselédboron kívül mást ugyan nem iszik” (189.). A
sós túrós csusza mellé, mint láthatjuk, a pörc, azaz a sült szalonna
szeletkék dukálnak. S bár már jelentkeznek a tésztafélék is, meg az
italok is, de még maradjunk a húsételeknél: „Vágd le a karácsonyi
bárányt … legyen mivel megkínálni őket… Éjféltájban Pero készen
volt a pecsenyével… a pompás vörösből hatalmasakat kortyolgattak”
(244.), ugyanis a vidéken szép számban legeltetek birkát, bárányt
a juhászok. „Negyven ökröt…, száz darab birkát és tízezer tallért
fogsz ide leolvasni … Bort, pálinkát meg annyit, amennyi elfogy”
(190.) – így rendelkezett a Bácskából érkezett granicsár őrnagy
Dályok bírójának. De nemcsak a finom ételek hazája a Drávaszög:
„a feleségemmel megvacsoráltam, csak amúgy szegényesen, egy
kis sült kolompért, meg savanyú uborkát hozzá, aztán vizet utána,
mert a szőlőnket kipusztította a filagória még tavaly, az idén meg
rágyütt a feneroszpora…, mondok az asszonynak, te Kata, én elmék
egy fél meszelyre a csárdába” (231.). Ez utóbbi idézeten előforduló
népetimológiára még visszatérek, de a meszelynél már csak megál-
lok, ugyanis a bor űrmértékegysége volt, három decilitert jelentett,
amíg használatban volt, akár társai, az icce, pint, köböl, cseber, akó.
A baranyai borok országos hírűek, így nem is csoda, hogy Ujlaki
szűkebb hazájában csak-csak borozgatnak a novellák hősei: „nagyot
húzott a gyöngyöző aszúból” (203.), „a bor meg úgy kiforgatja az
ember belsőjét, mármint a pécsi fehér, hogy tőle még a békavérű is
fokos után kapkod” (202.), „a serezsánok… egykettőre kiszopták a
nagy hordót az utolsó csöppig” (190.), „Tisztelt urambátyám! Kedves
egészségére kívánjuk ezt a hitvány karcost… A hitvány karcos bikavér
volt a javából.” (224.). „benn a kunyhó padkáján bőven fehérlett a
liszt, s a hátsó térből nagy bögyösen nyújtogatta potrohát egy akós
hordó. Nincs is oka a szégyenkezésre, mert színültig van feketé-
be játszó kisfaludi vörösborral.” (240.). Tehát a jó borfélék sorra
jelentkeznek az írásokban, s a karcos vagy a cselédbor volt csupán
a hitványabbika. A granicsár csak egyszerűen pálinkát rendelt, de
Ujlaki tudta, hogy a jó barackpálinka (185.), vagy a fáintos törköly
(207.) az igazi. Amikor pedig „A borozást abbahagyták” (233.) volna,
megitták „a búcsúpoharat” (212.), ahogy azt a borivók között illik.
Amit pedig második fogásnak, esetleg desszertnek fogyasztottak,
annál sem kellett jobb „Hát még a molnárcsusza! Valóságos hófe-
hér kapófülek nyakon öntve tejfölös zsírral.” (182.) – helyi gaszt-
ronómiai különlegesség lehetett. A túrós csusza is megtette, még
ha pörc, azaz sült szalonna nélkül is, ahogy föntebb már olvastuk.
„főztem barátfülét és hintettem be ujjnyi vastagon cukros dióval”
(184.) – az édes főtt tészták között rangos helyet foglal el mindaz,
ami jó cukros, hiszen a cukor akkor még nem volt sem olcsó, sem
túl gyakori a használata, s hozzá a dió is mindig megbecsült, drága
gyümölcs volt. Az ilyen barátfüle igazi ínyencségnek számíthatott,
s megbecsült vendég volt az, aki ilyet kapott.
Nemcsak a táplálkozásra, hanem a népi gyógyításra és a növé-
nyek egészségügyi hasznára is akad példa Ujlaki írásában: „Majd
melegítek téglát a lábadra, korpát a gyomrodra… főzök bodzateát
hársfavirággal, úgy megizzasztlak, hogy megemlegeted” (186.).
Folytatjuk
1 Kontra Ferenc: A Karassó mellől. Neumayer Ujlaki Kornél Dezső novel-
láiról. Magyar Napló, 24. évf. 2012. 2. 29–33.
2 Rónay István: Késő álmok. Versek. A verseket összegyűjtötte, a bibliog-
ráfiákat készítette és a bevezető tanulmányt írta: Silling István. Életjel,
Szabadka, 1990.
3 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelene. Pécs, 1896
4 Kósa László: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában. A Hungarológiai
Intézet Tudományos Közleményei. IV. évf. 1972. 11–12. sz. 5–24.
5 Az oldalszámok az idézett szöveg lelőhelyére utalnak Kontra Ferenc: Horvát-
ország magyar irodalma. A kezdetektől napjainkig. (HunCro, Eszék, 2011.)
című könyvében
6 Kontra Ferenc: A Karassó mellől – Neumayer Ujlaki Kornél Dezső novel-
láiról. Magyar Napló, 2012. október, 31. o.
7 Lásd Silling Léda: A rozmaring vajdasági néprajzához. Létünk, XXXVIII.
2008. 2. 100–109.
Nyelvünk jelenségei történeti időben
A
magyar nyelvtörténet századairól: nyelvi-nyelvhasznála-
ti rétegeiről, jelenségeiről, nyelvemlékeiről, szerzői atti-
tűdjeiről szól Rajsli Ilona Diakrón nyelvi metszetek című, a
Planta Könyvek sorozat (BTK – VMFK,
Újvidék) ötödik köteteként napvilágot
látott könyve. A reprezentáns, kifejezet-
ten esztétikus kivitelezésű kötet a „régi”-
ről, nyelvünk történeti rétegeiről, a múlt
nyelvemlékeiről, a nyelvfejlődés múltké-
peiről a tudomány modern eszközeivel
alkot képet és hozza közelebb eredmé-
nyeit a mai olvasóhoz. Természetszerűen
interdiszciplináris szempontú megkö-
zelítések ezek, hiszen a nyelvtörténet
jelenségei a valóságháttérbe ágyazot-
tan, művelődés- és tudománytörténeti
jelenségekkel összefüggésben, irodalmi
kontextusban jelennek meg.
Az előszóval együtt hét fejezetben
tárgyalt „történeti nyelvi metszetek”
korszakok nyelvi tendenciáiról, a magyar
kódexek szövegvilágainak valósághátte-
réről, nyelvi jelenségek (pl. színnevek,
szaknyelvi reliktumok, igenekvek, szólás-
Útközben
106.
H
ogy az államalapítás óta milyen sok
közös történelmi emlék született
cseh-magyar viszonylatban, az ezen
a prágai úton vált számomra nyilvánvalóvá.
Mert azt, hogy Mátyást testvére, Hunyadi
László meggyilkoltatása után a menekülő V.
László Csehországba hurcolta magával, meg
azt, hogy az igazságost a Jagelló-házból való
Ulászló követte a magyar trónon, a történel-
münkben egy kicsit is jártasak tudják. És azt
is, hogy ez utóbbi a Dobzse László néven lett
ismert. Jámbor király lévén, mindenre azt
válaszolta, hogy: dobzse, azaz jól van, de a
közhiedelemmel ellentétében ezt a ragad-
ványnevet saját népétől, a csehektől kapta.
Viszont amikor a Prágai Óvárosban az impo-
záns, gótikus Szent Vitus-katedrális körbejá-
rására került sor, akkor derült ki csak igazán,
milyen sokrétű magyar-cseh kapcsolatok
emlékét hordozza ez az egyik leggrandió-
kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 15
hasonlatok) történetiségéről, korai kódexek fordítói poétikájáról,
szinesztéziás jelzőkről, Balassi és Csokonai költészetének szín-
szimbolikájáról, hasonlattípusairól, szövegforrások (panaszle-
velek, levelezések, helynévtárak) diakrón
elemzési módszereiről, régi magyar szer-
zők műveinek stiláris alakzatairól, nyelvi
kifejezőeszközeiről, szavak kelekezéséről
és „sorsáról” szólnak. A hét fejezetet válo-
gatott bibliográfia zárja.
Igazán nagy élményt jelent a könyv
második része, amely a sorozat jellegé-
hez igazodva szemelvényeket tartalmaz.
Amíg a sorozat jelenünk, vagy az ahhoz
közelebb álló korszakok irodalmi alko-
tásaival, alakulástörténetével foglalkozó
tanulmányköteteiben ez a fejezet irodal-
mi művekből származó részleteket közöl,
Rajsli Ilona a kutatott tárgy természe-
tének megfelelően hasonmás oldalakat
mutat be kódexekből és más nyelvemlé-
kekből, s ehhez a régi szövegek olvasatát
kapcsolja. E szép képek és izgalmas szöve-
gekbe merülve a kódexolvasás rejtelmei-
be nyerünk betekintést.
n KÁICH KATALIN
zusabb csúcsíves középkori egyházi emlék. Az érseki székhellyé emelt Magdeburg-
A bejárati bronzajtó négy képábrázolása, ban tanult Adalbert. Ez tette lehetővé kiváló
mely Szt. Adalbert életútjának egyes törté- kapcsolatainak kiépítését mind II., mind
néseit eleveníti meg, jóleső érzéssel töltött pedig III. Ottó császárral. Az előbbitől
el bennünket, hiszen az egyik jelenet Szent kapta meg a püspöki jelvényeket, az utób-
István királyunkra vonatkozik. Jelesül azt a bira viszont nagy hatást gyakorolt az az elha-
pillanatot hozza emlékezetbe, amikor a 982- tározása, hogy a püspöki széket egy időre
ben prágai püspökké kinevezett Adalbert szerzetesi kolostorra cserélte fel. Nem rajta
a hagyomány szerint 995-ben megkeresz- múlott, hogy mindössze két évet töltött a
telte Vajkot. Ebben az időszakban a prágai szigorú és aszkétikus szabályok szerint élő,
püspökség hatalmas területeket tudhatott görög hagyományokat folytató római szer-
a magáénak. Cseh- és Morvaország, Szilé- zetesek körében, mivel hittérítő munkájára
zia és az ún. Kis-Lengyelország tartozott nagy szükség volt keleten, s Willigis mainzi
hatáskörébe, s a Slavnik családból származó érzek nyomására visszatért Prágába a hitté-
főpapnak nem volt könnyű dolga, ugyanis rítő teendők folytatása céljából.
a térségben még nagyon sokan éltek a régi Szt. Adalbert igen hányatott életében
pogány szokások szerint. Az egyházi életvi- nagy szerepet játszott a Slavnik és a Premysl
telnek kevés követője volt, s a problémák család közötti kibékíthetetlen ellentét, amely
számát csak növelte a Slavnik meg a Premysl a prágai püspök családjára nézve végzetes
család között már régebben kialakult ellentét kimenetelű lett. A Premysl-házból való cseh
a trón megszerzését illetően. uralkodó ugyanis 995-ben feldúlta az auto-
nómiára törekvő Slavnikok székhelyét, s a
távol levő Adalbertet kivéve, a család minden
férfi tagját megölette.
Szt. Adalbert és államalapító királyunk
kapcsolatáról mind Szt. István nagyobbik
legendája, mind pedig a Hartvik-legenda
beszámol. A feltételezések szerint a püspök
akkor járt Géza fejedelem udvarában,
amikor másodszor is Rómába kénysze-
rült, s ez idő tájt keresztelte meg – mások
szerint bérmálta – Vajkot. A szoros kapcso-
lat tényét erősítendő, közismert az is, hogy
az esztergomi székesegyháznak Szűz Mária
mellett még egy védőszentje van, s az nem
más, mint a viszontagságos életutat megjárt
prágai püspök.
Sokan tartják lehetségesnek azt, misze-
rint a latin nyelv rejtelmeibe is Adalbert
vezette be a fiatal magyar királyjelöltet. Még
többen hiszik azt viszont, hogy a párválasztás
kérdésében szintén igen nagy szerepe volt az
egyébként mártírhalált szenvedett egyházfő-
nek. Abból a tényből kiindulva, hogy 995-ig
nem volt példa arra, miszerint „egy igazán
magas rangú német hercegi család rokoni
kapcsolatot alakítson ki a birodalom keleti
határán élő „barbár” népek... főnökeivel”,
sokan arra következtetnek, hogy a bajor
hercegi házból származó Gizella éppen
Adalbertnek köszönhetően lett a magya-
rok első királynéja. E mellett szól a bajoror-
szági Scheyerm bencés kolostor máig is élő
hagyománya, amely arra vonatkozik, hogy
Gizella és István házasságát itt kötötték meg
a cseh egyházfő közreműködésével.
Egy szónak is száz a vége: Szt. Adalbert
és a magyar államalapító Szt. István élete
meghatározó módon fonódott össze. S az is
Káich Katalin
érthető, miért volt fontos Vajk megkeresz-
telésének ábrázolása a Szt. Vitus templom
bronzajtaján.
16 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2014. január 4., 5., szombat–vasárnap

„A varjak es csak guggolásba Sehonnanból

repültek”
n KÁNTÁS BALÁZS

nincs tovább felé

vezet a kanyargó
Muszka Sándor: Sanyi bá. Székely egypercesek. Csillag István illusztrációival.  betoncsík.
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2012 A peremén állva
n FEKETE J. JÓZSEF
szorongatod, amid még

S
zékelyország furcsa világ. Faunájának
azt a részét, amit Alfred Brehmnek
nem sikerült leírnia, megismerhet-
tük György Attila Bestiarum Siculorum című
könyvéből, viszont még ott sem találkozhat-
tunk guggolásban repülő varjakkal, amelyek
a Hargitára halmozódott magas hó miatt
kényszerültek ilyen akrobációra, különben
beütötték volna a fejüket az égbe. Ehhez el
kellett olvasni Muszka Sándor Sanyi bá című,
székely egyperceseket tartalmazó kötetét. Az
„egyperces” műfaji megjelölés nem örkényi
„áthallás”, hiszen az abszurditás jószerével
mellékes eleme az anekdotáknak, inkább az
olvasással, vagy a meghallgatással eltöltött
időtartamra utal.
A kiadvány viszont nem a tájegység állat-
világával foglalkozik, hanem székely anek-
dotákat gyújt egybe, adja Sanyi bá szájába a
különös történeteket. Sanyi bá remek mesé-
ha jól kiröhögte magát az ember, újra lehet
kezdeni.
Kacagtató, humoros, szórakoztató mivol-
ta ellenére közel sem viccgyűjtemény a Sanyi
bá. Annál sokkal több. Muszka Sándor azzal
ugyanis, hogy összegyűjtötte, lejegyezte,
lemezre mondta ezeket a paraszti és urbánus
anekdotákat, egy népi, orális műfaj kincsét
mentette át az irodalom terepére. A folkloris-
Az írott szöveg is igyekszik valamelyest
jelezni az ejtés árnyaltságát, az elnyelt hang- megmaradt: egy szakadt
zókat, ám a szerző által előadott története-
ket alig értem. Nem az elbeszélésbe iktatott
nejlonszatyornyi életet.
tájszavak, jövevényszavak, kölcsönszavak
jelentés-értelmezésének nehézségei miatt,
Szmog-ittas fákkal,
hanem az élőbeszéd tempója, dinamikája, rekedt madarakkal
artikulációja és lejtése miatt, ami nagyon
idegen a fülemnek. Az írott és a hangzó beszélgetsz arról,
ami lehetett volna,
míg végre kegyelemből
meg nem áll neked az a bizonyos
pókhálósra tört ablakokkal rángatózó,
piszkossárga taxi.

A végtagjaim már
lő, tudja, mit kell elhallgatni, mit átugor-
ni, mit tömöríteni, az elmondott történetek
dramaturgiája a hallgatóközönségre épít. Az
anekdoták eleve orális előadásban terjed-
tek, kocsmában, családi vagy baráti körben
mesélték őket, miközben egyre színesedtek, rozsdás ónrudak.
a szürke, eseménytelen, a végkifejlet tekin-
tetében érdektelen részletek kihullottak a
(Nincsen nálam senki
szövegből, a történetek egyre csavarosabbak- otthontalanabb.)
ká váltak. Másfelől a szerző méltán népsze-
rű stand upos, tehát ért az orális előadás Ritkul körülöttem
megkomponálásához, harmadrészt meg a
kötetnek van egy cd-melléklete, amelyen a a kék levegő.
szerző mondja el a székely egyperceseket. A
hangzó és a nyomtatott anyag kapcsolódását Semmi nem kell, ami
illetően fölvetődhet a tyúk és a tojás esetével értelmezhető.
szemléltetett dilemma, amit huszárvágásként
azzal oszlathatunk el, hogy a két médiumot
önállóságukban egybetartozó kiadványnak
Kutyák rágta, üres
tekintjük. ták, antropológusok biztosan más szempont- anyag mintha nem is ugyanannak a szöveg- csontgömb a fejem.
Sanyi bá igencsak szórakoztató figura, ő ból tárgyalnák ezt az anyagot, de kétségtelen, nek lenne két előadási formája, az utóbbi-
a dolgok megmondója. Nem egy túlképzett hogy olyan elbeszélői produktumok kerültek ról úgy tűnik, mintha egy erősen romlott Vérközösséget
személy, viszont furfangos, csavaros észjárá-
sú, olykor hatásvadász, néha Münchausen
a válogatásba, amelyek magukba zárták a
székelység mibenlétének dokumentumait.
nyelvállapotot dokumentálna. Tudós nyel-
vészbarátaim viszont váltig állítják, hogy a
senki nem vállal velem.
báró történeteit is maga mögé utasító kalan- Ennélfogva bizton állítható, hogy a szerző nyelv nem romlik, hanem csupán alakul. Ezt
dokat fundál ki. Ugyanakkor erős a reali- tükröt tartott a székelység elé, amiből még elfogadva, nem marad más hátra számomra,

tásérzéke, a józan paraszti ész mentén látja
a dolgok alakulását. Történeteiben egymás
után bukkannak föl a népi bölcsesség gyöngy-
szemei, szólások sora, és olyan közmondás-
nak tűnő egyedi szófűzések, amelyek olvas-
tán gurul az olvasó. Megjegyzem, én éppen
emiatt becsülöm inkább a nyomtatott válto-
zatot, mert meg lehet szakítani az olvasást, és
akkor is szeretetteljes és szerethető kép vetül
vissza, ha ez a tükör görbe tükör. Egytől-
egyig szimpatikus figurák kerülnek Sanyi
bá látókörébe, akik általában pálinkázga-
tás és sörözés közepette adják elő törté-
neteiket, adnak számot probléma-megol-
dási készségükről, narratív világuk nyelvi
megképződéséről.
Kinézel
mint többször meghallgatni Muszka Sándor
előadói cd-jét.
És van a kiadványnak egy harmadik érté-
kes felülete is, Csillag István találó, karakte-
res illusztrációi, amelyek nyomán, és a szöve- a mániák és szorongások
geket olvasva a könyvet lapozó maga is átéli
a székely kiskocsma hangulatát és szinte érzi kék-acél rácsai mögül.
a szilvapálinka illatát.
Van sejtésed, mit mondanál,
S Z Ó F I GY E L Ő de a nyelved alatt

Szopogatótabletta n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ

hemzsegnek a kődarabok.
Csendet kiáltasz –:
A tabletta alakú gyógyszerek közt olyanok is vannak, amelyeket nem kell lenyelni, hanem addig kell szopogatni, amíg teljesen el kiegészíted a
nem olvad az ember szájában. Egy ideje az ilyent szopogatótablettának nevezik: Torokkaparásra, torokfájásra használjunk szopo-
gatótablettát! – A házi patikából igyekszem gyógyítani magam, az ilyenkor használatos gyógyhatású pezsgőtablettát iszok, valamint falak közt feszülő csendet.
szopogatótablettát. – Érdemes a szopogatótablettát kipróbálni, mert ha az emlékeim nem csalnak, akkor, amikor már nem bírtam a
cigihiányt, egyet elszopogattam. – Mami cuki, adott szopogatótablettát a torkomra. – A rendezvény kezdete előtt még a kolléganőm

A feltámadás
is a kezembe nyomott valamilyen szopogatótablettát, de minden hiába. – Magunk is készíthetünk szopogatótablettát, amely tisztítja
a légutakat és segít megelőzni a komolyabb gyulladások kialakulását.
A szopogatótabletta használata gyakran vagylagos megoldásnak számít: Használhatunk szopogatótablettát vagy szirupot a betegség
legyőzésére. – Nézzük, mit használhatunk a kínjaink enyhítésére: szopogatótablettát, spray-t vagy öblögetőt. – Nem tudom eldönte-
ni, hogy tapaszt vegyek vagy szopogatótablettát. – Pontosan milyen praktikákat vetettél be, mert már én is kipróbáltam szopogató-
tablettát, pezsgőtablettát, mézet eszegetek, teázok… – Vitaminpótlás céljából cseppeket, szopogatótablettát, pezsgőtablettát, esetleg évébe lépek át –:
speciális esetben vitamintartalmú lekvárt alkalmaznak. De mégsem érzem
A beszélők számos esetben a márkanevével együtt említik: Mivel általában reggelre tör rám, mindig tartok otthon Mucoangin
szopogatótablettát – Jelenleg Awamys orrsprayt használok, valamint reggel 1 Revicet szopogatótablettát. – Isla Moos szopogatótab- a feltámadást.
lettát használtam. – Tantum Verde szopogatótablettát szabad szedni, nekem segített anno. – A Strepfen szopogatótablettát teljes
feloldódásig folyamatosan szopogatni kell. – Esetleg próbálj Mebucain szopogatótablettát, bár nekem nem sokat használt. Körülöttem mind
Van, amikor a tabletta tulajdonságát emelik ki: Talán nem volt jó ötlet vas szopogatótablettát venni, pont olyan, mintha meggylébe
mártott százas szöget szopogatnék. – További szempont, hogy válasszunk cukormentes szopogatótablettát, mert ennek édesítőszere hallgatnak a házsorok –:
nem rongálja a fogat és cukorbetegek is alkalmazhatják. – Ha mégis érzik, hogy kapar a torkuk, akkor válasszanak citromos, mézes részeg, hitetlen
ízű szopogatótablettát! – Ha kapar a torkod, a rajzoltemberkés szopogatótablettát ajánlom.
A szopogatótabletta összetétel már jól bejáródott szavak példáját követve jött létre, mint amilyen az íróasztal, a fürdőszoba, a üvegcsontváz vagyok.
hálóing, az olvasóterem, a töltőtoll, a kérdőív stb.