2013. február 23., 24., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.

com KILÁTÓ 21

Három szín: sárga

n CSÍK MÓNIKA
a napsárga függöny sűrű
ráncokba húzva takarja
el kíváncsi szemek elől
a szoba történéseit, fából
faragott spalettákat váltott fel,
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LII. évfolyam, 8. szám mediterrán, durvára ácsolt
fajtát, amely keresztpántokkal,

„Álom és ébrenlét között ragadt”

kovácsolt sarokvasakkal ősi,
kalóz járta időket idéz, mellőzve
minden esztétikát, csupán a
hasznossága folytán készítették
Gedei Viktória: Mintha vízbe merült volna. A szerző illusztrációival. nehézkesre, rusztikusra, hogy
Gemma Könyvek 44. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2012 kiállja a mállasztó tengeri
n FEKETE J. JÓZSEF szelek ostromát, a hegyekből

G
edei Viktória novelláskötete a Forum Könyvkiadó fiatal őket, akkor ügyelni kell a helyes alkalmazásukra. A két szándék
érkező viharok tombolását,
alkotók kéziratpályázatának 2011. évi díjnyertes munkája. elegyítése felemás eredménnyel jár. erős retesszel lehetett zárni
Voltaképpen az egyetlen kézirat, amely abban az eszten- Úgy tűnik, mintha a szerzőnek nem lenne kellő türelme saját illetéktelen behatolók ellen,
dőben túljutott a megmérettetésen. Nagyon jónak tartom a kiadó hangja kereséséhez. Olykor úgy tetszik, sokkal több áll a szöveg efféle ablaktáblákat már csak
Gemma Könyvek sorozatát, de most már az ötödik oldalnál elakad- mögött, de az olvasónak mindössze annak a szinopszisa jut, amit az a hegyek kis kunyhóin látni,
tam a könyv olvasásával, pedig ott mindössze egy cikluscím szere- írónak türelemmel ki kellett volna hoznia belőle (Menthe és menta-
pel, annyi, hogy „Csillagsebhelyek”. Olyan sejtésem támadt, hogy a ízű utánzatai). Annak mellesleg örülök, hogy útkeresése közben a melyeket pattintott, sarkos
szerző nem földtudományi értelmében használja ezt a kifejezést, szerző eljutott a jövőbeliség fürkészéséig, és A szalag című disztó- kövekből raktak, ma már
hanem valami szépet és sejtelmeset kíván általa sugallni, talán piájában megfogalmazott egy negatív jövőképet, csak az a bajom nem használt kötőanyag
a novellákat is hasonló szándékkal írta. Aztán kiderült, hogy a a szöveggel, hogy írója elmélyülés nélkül vágott neki a kalandnak. tartja össze évszázadok óta
kötet kezdete sem olyan ütős, mint amit egy díjnyertes alkotástól „Hogy hozzá tudjon valaki férni az adathoz, csatlakoznia kellett egy
elvárna az olvasó. csövön keresztül az adatbankra, amikor is látványilag kivetítődtek a szépen egymásra illesztett
Csupán az első három szövegből másolok ide néhány monda- a fejben a keresett tartalmak. Lehetett válogatni képekből, írásos köveket, kecskéket kötnek ki
tot, hogy szemléltessem, mire gondolok. „Ismét havazni kezdett, dokumentumokból is, esetleg mozgóképekből.” (29.) Az ilyen kenderkötéllel bejárat mellé a
hogy a föld sebeit az ég fehér gyolcsba burkolja reggelig.” (8.) magyarázatokat a sci-fi műfaja már régen és messze túlhaladta, gazdák, ízletes kecskesajtot
„Lépkedett, sercegett alatta a világ, repedtek a hókristályok, mint itt mintha a szerző a gyermeki ismeretek szintjére kívánt volna
az áttetsző cukordarabok.” (9.) Ez a hasonlat azon túl, hogy erőtlen, leegyszerűsíteni egy bonyolult technológiai folyamatot, vagy azt készítenek, a halpiac végében
ugyanolyan fellengzős és giccses, mint az előtte idézett mondat, csak a későbbi kidolgozás céljából jegyezte volna föl. S még valami. kapnak helyet az árusok, füles
vagy a következő: „Odakinn eközben pirkadni kezdett, a tó feletti Ennek a szövegnek, akár több másiknak is, deklaratív a zárlata, sajtárok sorjáznak, legyek hada
ködös levegő különleges villódzásokban cikázott. Táncolt, lejtett a szerző rövidre fogva megmagyarázza, miről is szólt a történet. dong, mimózacsokrok illata vegyül
párat, s ebből a felcsillanásból néhány világító fénycsóva a házba Erre semmi szükség, a jól megírt történet magában hordozza
osont, behúzódott a kulcslyukon, a repedéseken át, az élettel értelmezhetőségének minden lehetőségét. tej- és halszag egyvelegébe,
átitatódott kád vízbe, amelyben feloldódott – mint az alkimis- ha víz felől fúj a szél, sópermet
ta tégelyben – az illékony higany.” (10.) Az se igazán meggyő- hull városra, fákra, járókelőkre,
ző, hogy a hős „kádszerű edénybe helyezgette” az apró halakat, beivódik a bőr ráncai közé,
hogy „a tűz kialudni készült”, meg hogy a hős „összeroncsoló-
dott útszélen” álldogál; figyelmességgel, nyelvi fegyelemmel el itt szélben szárítják ki a sonkát,
lehetett volna kerülni az olyan suta mondatokat, mint: „Az üres- hónapok múlva lesz csak ízletes,
ség és a megszokott helyzetből való kibillenés ismét megszülte a a halászok bőre is hasonló,
belső képek kikívánkozását.” (12.) Egy hangsúlyosan expresszív sós és érdes, asszonyaik száraz
prózanyelv – mértékkel adagolva – eltűrné az olyan mondato-
kat, mint: „Egymásnak estek a lemenő nap fényei és a faágak szemmel kémlelik a hullámokat,
árnyékai is, egymás torkát harapták, szájukban jól megrágva az sókristály csillan szemük sarkában,
ellentétüket.”(14.), Gedei Viktória szövegében viszont igencsak lépteik bizonytalanok, kacsázók,
patetikusan szólnak. kérdőjellé görbül hátuk batyuik
Nagy baj, ha rossz mondatok maradnak az irodalmi szövegek-
ben, bántják az olvasót és elveszik a kedvét a további olvasástól, bugyra alatt, tüzelőt cipelnek,
romba döntik a szerző által épített illúziót, lehetetlenné teszik az vesszőfonású cserépedényekben
írásmű többi minőségének kibontakozását. hordják haza az ivóvizet, kötényük
„Párosodni kezd a léggel, a lég is párosodik, megalkotva a zsebében sárgára érlelt kecskesajt,
teremtés ezerarcú lényseregét.” (38.) Ezzel a jelentést és értelmet
jócskán nélkülöző mondattal indítja egyik szövegét, majd nyomban saláta mellé kínálják, esetleg vékonyra
hozzá teszi: „Álom és ébrenlét között ragadt ez az egy mondat.” sütött tojáslepényhez, a forró ételre
Talán az lett volna jó, ha ez az állítás igaz, és a kezdőmondat reszelik, hogy hálószerűen olvadjon
megreked valamiféle semmis térben. Mert így, ott, ahová került, rá a lepény egész felületére, akkor
semmi ösztönzést nem ad, hogy az utána következő mondatokat
elolvassuk, bármennyire is jó címe van a novellának. A színeket jó, ha tocsogós kissé, szinte ragad
sorjázó címadás természetesen felcsigázza az olvasó érdeklődését, a vendég ujjbegyére, utána jobban
annál is inkább, hogy a szerző illusztrációi érzékeny képzőművé- csúszik a pálinka, a borókában érlelt
szeti alkatra utalnak. olajbogyószemek, citromfák sora
Nem sikerült megkedvelnem a könyvet. A szerző vagy túl
szépen igyekszik közölni mondandóját, vagy túlmagyarázza azt. szegélyezi az apró kerteket, fel
Egyik ihletett szürrealisztikus szövegében a nőgyógyászat trau- kellett törni a szikla hátát, hogy
matikus légkörét jeleníti meg prózaversben: „hentesek ezek / megülepedhessen némi termőföld,
átláttak rajta / á / átütött ürege / testbarlangja / amelyben már Képtelen vagyok másként tekinteni Gedei Viktória könyvére, néhány salátafejnek, pórénak, kelnek,
sohase foganhat többé élet / nehezek a súlyok / ahogy ölek kipu- mint az alkotói útkeresés dokumentumára, amelyben szerintem
colásakor is / a gyermekfélére kötik a nehéz vasakat” – eddig ki is jelölte a további irányt, mégpedig azokkal a novellákkal, az ablakból épp a veteményesre látni,
feszült, drámai, hatásosan képteremtő az írás, és ekkor mintha amelyekben a személyes élmény háttérbe szorítja a képzeletet, ahol a telek elbántak a spaletták régi
egy idegen elbeszélő szólalna meg, hogy megmagyarázza, mire a higgadt narráció kerül a romantikus sallangok patetikája fölé, eresztékeivel, leszerelték végre az
is gondolt a költői lendületű beszélő, zárójelek közt a szövegbe és az alanyiság nem az expresszivitásra vesztegeti energiáját, nem összes ablaktáblát, nem lehetett
ékeli a következő mondatot: „(vas – az erőt, akaratot képviseli, képeket, hanem hangulatot, érzelmekkel teli ambientust, szuve-
a jelképe akár a férfié kör s felfelé nyúló lándzsa)” (112–113.). rén elbeszélői világot teremt. Ebbe a vonulatba tartozik az Öltések, aludni a nyikorgásuktól éjjelente,
S ha már piszmogunk a szöveggel, azt se hagyjuk szó nélkül, az Alma-teremtő, Éjszárny-verdesés, valamint a kötet csúcspontja, az az új muszlinfüggöny színe a
hogy bár szürrealisztikus prózadarabról van szó, ami ritmikusan Átkelni a csillagfényen. Ebben a szövegben a talán a legnehezebb kelő napot idézi, szárnyszerűen
prózaversbe vált, majd visszatér a narráció higgadtabb hangjá- feladatra vállalkozik, a halállal szembesülés problematikájának libben, ahogy alá kap a szél,
hoz, egyféle automatikus írás eredményének tűnik, ami kevésbé személyes feldolgozását adja olvasója elé, remekül szerkesztett,
törődik az írásjelekkel, de ha így van, akkor is következetességre pátoszmentes, mélyen átélt, dinamikus narráció révén, teljesen
a sűrű szöveten át nézve a reggeli
van szükség. Az idézett mondatban ugyanis van két vessző, ott, eredeti megközelítésével megteremtette azt az illúziót, amit az égbolt éppen olyan, mintha
ahol a helyük, de hiányzik egy harmadik, onnét, ahol szükség van olvasó valóságként tételez, és minden idegszálával együtt rezeg felhőhab-pamacsokat szaggattak
rá. Magyarán, ha művészi szándékunk szerint nem óhajtunk az a teremtett világ érzelmi turbulenciáival. Ilyen világot teremteni volna nagymama madártejébe
írásjelek adta lehetőségekkel élni, jogunk van rá. Ha használjuk pedig kétségkívül alkotói erény.
22 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2013. február 23., 24., szombat–vasárnap

Csavar garantálva
Demény Péter: Garantált pihenés. Riport Kiadó, Nagyvárad, 2012 n SZOLLÁR ANNA

D
emény Péter „röppentyűi” – ahogy a szer-
ző egyik barátja nevezte a humoros, rövid
terjedelmű, „humánusan savas” írásokat
– elsőként a kolozsvári Krónika című lapban láttak
napvilágot, a Riport Kiadó Napos Oldal sorozatá-
nak legújabb darabjaként Garantált pihenés címmel
pedig önálló kötet gyűjti egybe az elmúlt évek
során megjelent glosszákat. A cím ígéretként is
felfogható, s a közönség nem csalódik: kellemes
élményt kap.
„Volt idő, hogy pontosan értesültem a Demény
család említésre érdemes viselt dolgairól – elég
volt fellapoznom a Krónika glosszarovatát. Időn-
ként ugyan Makrélának vagy Dezodornak hívták
a főhőst, de mégis ott égett az írásokban a szemé-
lyesség, mint egy lekapcsolhatatlan villanykörte”
– írja Balázs Imre József a kötet fülszövegében, s
Demény Péter is alteregóiként nevezi meg a törté-
netek viccbe illő, furcsa nevű szereplőit az előszó-
ban. A kötet hat fejezete a már említett alakok köré
rendeződik: az első négyben Töhötöm, Pagoda és
Peták, Fabuba és Dezodor, valamint Makréla törté-
neteit olvashatjuk, az utolsó két egységben pedig
azokat az írásokat, melyekben a szerző egyes szám
első személyben, a saját nevében szólal meg. Jelen-
jen meg azonban bármilyen nézőpont, s nevezzék
akárhogyan ezeket a csetlő-botló figurákat, vala-
mennyien hasonlóak, mert valamennyien életsze-
rűek. Család és barátok, szomszédok és munkatár-
sak veszik körül őket, a hétköznapok apró-cseprő
problémáin bosszankodnak, gúnyolódnak és zúgo-
lódnak, a kudarcok után mindent újrakezdenek,
furcsa, esetenként egészen abszurd helyzetekbe
keverednek: éppen úgy, mint mi, mindannyian.
A szereplőkkel való azonosulás az első pillanattól
fogva működik, az alakokban saját ismerőseinket,
időnként pedig magunkat látjuk viszont, szövet-
kezünk az elbeszélővel: az élmény szinte kézzel
foghatóvá válik.
A Garantált pihenés történetei humorra, komi-
kumra épülnek. Az események szinte minden
esetben úgy kezdődnek, ahogy a valóságban is
megtörténhetnének a világ bármelyik országában,
bármelyik hétköznapon: a főhős munkába indul,
tömegközlekedéssel utazik, bevásárol, vendégség-
be megy, összeszólalkozik a szomszédjával vagy a
házastársával, neveli a gyerekét. A feneketlen szatyor
című glossza kezdete jól példázza a szövegek e sajá-
tosságát: „A történet, melyet el szeretnék mesélni,
a klinikák világában játszódik. Pontosabban egy
bizonyos klinikán, de tetszés szerint bármelyik-
re áthelyezhető. Mármint az alaphelyzet, mert,
mint látni fogjuk, a végkifejlet már korántsem.” Az
ismerősek tűnő eseménysor után a történetszövés
egy ponton fordulatot vesz. Helyenként előkészít-
ve, nyomatékosabban, máskor sokáig késleltetve,
akár csak a legutolsó mondatban hozva felszínre
a csavart, időnként abszurd vagy groteszk módon,
a valóságtól eltávolodva, jobbára azonban realitás
talaján maradva, mégis meghökkentve az olva-
sót. A csattanó, a végén a csavar elmaradhatatlan,
csakúgy, mint a mosoly, melyet kivált.
Nem történnek nagyszabású, szédületes esemé-
nyek, a humor forrása éppen a hétköznapiság-
ban rejlik, abban, hogy mindaz, amit olvasunk,
az emberi élet velejárója. Henri Bergson A nevetés
című írásában így foglalja össze a komikum lénye-
gét: „Nincs komikum a sajátosan emberin kívül. Egy
táj lehet szép, elragadó, felséges, csúf vagy jelen-
téktelen; nevetséges sohasem lehet. Nevethetünk
egy állaton, de csak azért, mivel valami emberi
magatartást vagy kifejezést veszünk észre rajta.
(…) Ha egy élettelen tárgy megnevettet minket,
ez mindig az emberrel való hasonlatossága miatt
történik, azáltal, hogy az ember rajta hagyja keze
nyomát, vagy valami módon használja.” A Garan-
tált pihenés glosszái egytől egyig az embert állítják
a középpontba, ő lesz a komikus hatás kiváltó-
ja, esendőségével és életrevalóságával, hibáival és
erényeivel együtt, a maga teljes valójában.
A szövegek nagyjából másfél kéziratoldalnyi zet, az Ebéd, ínyenceknek és a Slágerek a jégszek-
terjedelme éppen ideális: mielőtt kizökkennénk, rényben című részekből kerülnek ki, melyekben a
máris jön a csattanó, s véget ér az aktuális történet. legszemélyesebbek az elbeszélő megnyilvánulásai.
A következő lapon új sztori kezdődik, az élmény Az írásmód sajátosságai ezekben a történetekben
azonban folytatódik, egészen a legutolsó glosszáig. működnek a leggördülékenyebben, egyszersmind
A történetek nyelvezete könnyedén értelmezhe- a leghitelesebben is.
tő, nem kíván fokozott koncentrációt, az írásmód Demény Péter kötete úgy enged eltávolodni
gördülékeny, esetenként egészen élőbeszédszerű: a hétköznapok problémáitól, hogy voltaképpen
rendkívül olvasmányos. A hétköznapok szófordu- mindvégig a közelükben tart, s ráébreszt: mind-
latai, kifejezései között az olvasó esetleg a lefor- annyian hasonló, sokszor kellemetlen helyzete-
dítatlan román szavak és mondatok tisztázása ket élünk meg, s hogy végül mégis mosolyogni
esetén tapasztalhat némi nehézséget. E szókap- tudunk-e mindazon, ami megesett, rajtunk áll. A
csolatok azonban nélkülözhetetlenek, a szövegek könyv szórakoztat, egyszer-egyszer el is gondol-
realisztikusságát erősítik, hiszen a kolozsvári szer- kodtat, s időnként ennél többre nincs is szüksé-
ző mindennapjaihoz szervesen hozzátartoznak. A günk. Hiszen mindannyiunknak jár néha a garan-
kötet legélvezhetőbb darabjai az utolsó két feje- tált pihenés.

Útközben n KÁICH KATALIN

lélek meg a szellem termékeit nem anyagban történő megnyilvá-
nulás ismérvei szerint lehet elbírálni, de mi mégis erre teszünk
kísérletet. Szeretetet nem lehet kilóra vásárolni. A hitelességet nem
lehet megvenni, már csak azért sem, mert a valódi értékeknek nem
ellensége, hanem szövetségese az idő, s e kérdésben a végső szó az
60. ső, felelősséget saját életéért nem vállaló ember. Önnönvalójának időé. Csakhogy mi türelmetlenségtől felforrósodott világban élünk,

K
özhelynek számít a mondanivalóm kiindulópontja, de hát
abból kell elindulni, ami van. A jelenünk tele van banali-
tásokkal, sztereotípiákkal, szólamokkal, üres fecsegéssel,
hamis színekben pompázó rivaldafénnyel és az élet mímelésével.
Tehát abból a számtalanszor nyomatékosított közfelfogásból indulok
ki, hogy a pénz nem boldogít, illetve nem lehet pénzzel mindent
megvásárolni, annak ellenére, hogy a látszat valami egészen másról
győzi meg a gondolkodásra rest, a mindennapok tudatelhomályo-
sító taposómalmába belegabalyodott embert. Ez a fajta hozzáállás
a rövid távú gondolkodásból adódó buktató, amelybe kényelmesen
belesimulva komótosan eléldegél az akaratgyenge és kibúvókat kere-
Ken Hircock: Február végén a Rudolf-tónál
kiteljesítése helyett a mások életét éli, s teheti ezt ma igen könnyen
a technikai vívmányoknak köszönve a facebookon vagy a twitteren.
Elhiszi, hogy aki nem található meg ezeknek a címeknek egyikén,
nem is létezik. Íme, már megint egy technikai csoda, amely nem az
embert szolgálja, hanem az ember szolgál neki. Mint annyiszor már
az emberiség történetében, most sem tanultunk/tanulunk múltunk
melléfogásaiból! Így aztán könnyen visszatérhetett Baal istenének
korszaka is.
Ma már mindennek a mértékegysége a pénz mennyisége lett.
A tudományos munkát kilóra mérik, a humanista társadalom érté-
kének felmérésében is a mennyiségnek van döntő szava, holott a
ezért vesz körül bennünket egy látszatvilág, amelyben semmi sincs
a helyén. Legkevésbé az ember.
Adjuramistenderögtön világot alakítottunk ki a magunk számá-
ra, amelyben a pénz uralkodik felettünk, a pénz megléte vagy meg
nem léte határozza meg az emberi tudatot, a helyzetünket a világ-
ban és fogságban tartja, lefoglalja a gondolatainkat. Nem kell vele
vesződni, csak ki kell nyomtatni belőle annyit, amennyire szükség
van, illetve annál sokkal többet, és máris itt a Kánaán. Nem kötődik
hozzá emberi verejték, mint a föld műveléséhez vagy a különböző
nélkülözhetetlen emberi szükségletek előállításához. Tanulni sem
kell. Ugyan minek, hiszen a tanult embernek sincs már becsülete. A
tudást ma már a kutya sem ugatja meg, s külön-
ben is, megszerzése időigényes. De azért nem
árt, ha van valami pénzért megkaparintható
papírfedezet. Csupán csak egy kis ügyességre
való képességre van szükség, hiszen manipulá-
cióval rengeteg pénzt lehet bekaszlizni.
Mindez, persze, a pillanat szemkápráztató
valósága. De időnként a lelkünk mélyén felsej-
lik, hogy azért valami ezzel az anyagelvű világ-
gal még sincs rendben. A pénzt, amit könnyen
megszereztünk, könnyen el is lehet veszíteni. De
ami még ennél is hitmegrendítőbb vele kapcso-
latban: nem ad választ arra a kérdésre, hogy
hogyan kell emberhez méltóan élni. Arra sem
alkalmas, hogy valakinek, akire számítottunk,
a szeretetét megnyerjük. Arra sem ad választ,
hogy ki is vagyok én tulajdonképpen, pedig
néha erre a kérdésre is jó lenne megkapni a
feleletet. Az egyedüli fogódzót az életemben a
pénz jelenti, s nélküle nem tudom, ki vagyok.
Biztonság helyett a bizonytalanság felé taszít, s
mint egy gyökértelen torzszülöttet kénye-kedve
szerint imbolyogtat. Hatalmat is csak addig
mímel, míg a birtokomban van. Lehet, hogy
most félnek tőlem az emberek, de nem tisztel-
nek, s erről rövid idő alatt meg lehet győződni,
ha már elfogyott, vagy ha értékét veszítette a
pénzből felépített kártyavár.
Hitet sem lehet vele vásárolni, mely a végső
dolgok Istenben történő beteljesedését jelenti.
Azt az emberi ősi igény iránti szüntelen szom-
júságot, hogy amikor a legnagyobb bajba keve-
redsz, amikor a legnagyobb csapás zúdul rád,
ne veszítsd el annak bizonyosságát, hogy Isten
melletted áll, és a kitartás erejével ajándékoz
meg téged, hogy ne veszítsd el a legdrágább
kincset, amivel útra bocsátott, amikor megtes-
tesültél: az emberi méltóságot.
Hiszen az a hordozója a benned szunnyadó
mikrotheoszi lényegnek.
2013. február 23., 24., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 23

Örkény új fénytörésben
Bogook az irónia és paradoxon sajátosságait, ezek Egypercesekben
betöltött szerepét, a komikum esztétikai minőségként való felfogá-
sát, a realitás és irrealitás határait alaposan és konkrét példákon
keresztül vizsgálja. Nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy az Egypercesek
eltérő időbeli háttere, tömörsége, széles skálájú utalásai és a sajátos
nyelvi humor megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi az általános
Kim Bogook: Metaegyperces. Savaria University Press, Kézjegy sorozat, 2012 fordításelméletek alkalmazását. Bogook ezért új fogalmat vezet be
n SZŰTS ZOLTÁN az Egypercesekkel foglalkozó diskurzusba, és létrehozza a metaegy-

K
im Bogook koreai irodalomtörténész 2012-ben Szombathe-
lyen kiadott könyve Örkény István Egyperceseinek idegen
nyelvre történő fordítását, vala-
mint egy új, alternatív fordítási módszer
lehetséges alkalmazását, a „metaegyperc-
est” állítja vizsgálata középpontjába.
Nem megszokott, hogy egy nem
magyar anyanyelvű irodalmár tárgyal-
jon értő módon egy olyan magyar írót,
akinek rövidprózája alapvetően a valóság
és a nyelvi kifejezésmódok kapcsolatára
épül. És azt sem hagyhatjuk figyelmen
kívül, hogy Örkény István egypercese-
inek megértése és értő tolmácsolása a
korabeli magyar történeti és társadalmi
viszonyok ismeretét is feltételezi. Mivel
a szerző nem magyar anyanyelvű, ezért
röviden reflektálnunk kell arra is, milyen
addicionális nehézséggel kellett szembe-
néznie munkája során. Egyrészt le kellett
küzdenie a gyakran komoly nyelvi akadá-
lyokat, másrészt pedig részletesen meg
kellett ismernie azt a jellegzetes kulturális,
társadalmi, politikai közeget, melyben az
Egypercesek íródtak. Kim Bogook koreai
irodalomtörténész a Savaria University
Press kiadónál megjelent Metaegyperces kötetében tehát nem kevésre
vállalkozott, és nyugodtan elmondhatjuk, sikerrel járt.
A munka szerkezetéről röviden azt mondhatjuk el, hogy a téma
elméleti megalapozását egy komoly problémasorozat felvetése követi,
majd végül a szerző rendszerezési, válaszadási kísérlete, illetve egy
alternatív fordítási módszer bemutatása zárja. Maga az egyperces
is szokatlan forma, így a műfaj meghatározásával részletesen foglal-
kozik Bogook, végül arra a következte-
tésre jut, hogy azok nagyobb hasonlósá-
got mutatnak a rövidtörténettel, mint a
novellával. Világirodalmi párhuzamokat
keresve megállapítja, hogy az Örkény
által létrehozott új prózai műfaj legin-
kább az 1970-es évek amerikai minima-
lista prózai törekvésekkel visel rokon
jegyeket.
A szerző feladatául jelöli ki, hogy
megvizsgálja a fordító szerepét, és a
műfordítás specifikus szabályait, vala-
mint kitérjen a fordíthatóság-fordítha-
tatlanságról zajló vitára is. Kiemeli, hogy
az Egypercesek fordításánál körültekin-
tőbben kell eljárnunk, mint általában,
hiszen esetükben a forma és a tartalom
elválaszthatatlan, így a lábjegyzetelés
például egyáltalán nem alkalmazható.
Ezt a paradox helyzetet kívánja majd
feloldani az általa kidolgozott „metaegy-
perces” elméletével. Bogook kiemeli,
hogy a sikeres fordítás kulcsát az érthe-
tőség, a forrásnyelvi módszer közvetí-
tése, a gördülékeny kifejezésmód és az olvasóban történő reakció
kiváltásában látja. A kötetből az is kiderül, hogy megoldás lehet az
egyperceseket témájuk szerint csoportokba történő rendezése: „a
művek egymást kiegészítik, amennyiben elismerjük, hogy hasonló
témával foglalkoznak”.
percest. „Miként lehetne tehát az Egypercesek esztétikai, formai
sajátosságát, azaz tömörségét megőrizve […] a fordítást esetlegesen
zavaró néhány tényezőt áthidalva ugyanazt a tartalmat közvetíteni
idegen nyelven, mint amit a magyar olvasónak közvetít az eredeti
szöveg”, teszi fel a kérdést, majd rögtön egy új módszert javasol,
hogy a későbbiekben előfeltételezéseit konkrét példákon keresztül
bebizonyítsa. A szerző azt állítja, hogy a megoldás magukban az
Egypercesekben rejlik, szerinte ugyanis: „Örkény néhány fő gondolata,
ars poeticája, filozófiája a művekben […] különböző eseményeken,
történelmi adatokon, fantáziákon keresztül ismétlődik mint motí-
vum. Ha az egyes novellákat a fenti elv szerint csoportosítanánk,
egymáshoz illesztenénk, akkor külön magyarázat, lábjegyzet vagy
egyéb jegyzet nélkül is lehetővé válna a művek értelmezése a más
kultúrájú, más nyelvű olvasók számára […]. Ezeket a különálló, teljes
értékű egyperceseket meghatározott elv alapján kötetbe rendezve
egy ’egypercesláncolatot’ kapunk, s ezáltal az eredetileg külön álló
egypercesek egymással összekapcsolva egy konkrétabb, kézenfek-
vőbb jelentéshálózatot alkothatnak. Módszertanilag az egypercesek
interpretálásának ezt az új lehetőségét metaegypercesnek nevezem
a disszertációmban.”
A szerző a metaegyperces gyakorlati alkalmazására a következő
példát hozza: az 1949, a Prózaversek ciklus Ballada az álmatlan éjsza-
kákról, illetve Ballada az igazságról darabjai a Szerkesztői üzenet című
egypercessel metaegypercest hozhatnak létre, úgy, hogy az így
összekapcsolt művek megkönnyítik az egyes szövegek értelmezését.
A dolgozatíró szerint a Használati utasítás című szöveg, mely Örkény
saját definíciója az egypercesekről és egy konkrét üzenet az olvasó-
hoz, nem más, mint egy fordítást segítő katalizátor, mely valamennyi
egypercessel összekapcsolható. Sőt, a metaegyperces lehetőséget ad
az idegen olvasóknak az ismétlődő témák felismerésére és a művek
üzenetének könnyebb megértésére is.
Értékes, figyelemre méltó munka született.

Régen a vándorok és a hajósok réme volt

Legendák, epikus történetek, babonák és hiedelmek a történelmi Al-Dunán
„Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagok-
nál létező hajózási akadályoknak az 1888:XXVI.
t.cz.-kel elhatároztatott eltávolítására szolgáló
munkálatok megkezdettek
I. FERENCZ JÓZSEF uralkodása alatt
Gróf SZAPÁRY GYULA miniszterelnöksége
idején
Bellusi BAROSS GÁBOR m. kir. kereskedelmi
miniszter által
1890. évi szeptember hó 15-én.
Isten áldása legyen e művön és megalkotóin.”
Közel ezer méter széles ott a Duna, de elrekeszti
az útját egy nagy sziklazátony, mely alacsony vízál-
lás idején hosszú sziklasziget gyanánt emelkedik ki
a vízből. „A szerb parthoz simuló nagyszerű csator-
nát építettek itt a Duna medrébe. Két hatalmas
kőgát közé szorították a víznek nagy részét, és a
két gát közt kiegyengették a víznek útját. 360 ezer
köbméter, vagyis több mint hatszáz vasúti teher-
vonatra való rakomány sziklát távolítottak el ezen
a helyen a csatorna irányában, és még több követ
használtak föl a két gát építéséhez. Ez a Vaskapu
csatorna” – emlékezik azóta is a hálás utókor.1
A LENYUGVÓ NAP KERTJE – ADA-KÁLE
Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám kedves otthoná-
ról írt Ada-Kaleh sziget monográfiája című könyvében
tudni vélte, hogy a történelem előtti időkben
Herkules volt az, aki hajóhadával elsőként nyomult
be a dunai vizekre, hogy Geryontól, az óriástól,
és annak fivérétől az országukat elvegye. A hős
Herkulesnek valóban sikerült legyőznie a Geryon
fivéreket. Győzelmét követően elvette tőlük az
országot, és elhajtotta gyönyörű marhacsordái-
kat, a hegyvidéket pedig elnevezték Hesperiának,
a Lenyugvó Nap országának. A monda szerint
Geryon atyja Ada-Kaleh szigetének az Erythia
nevet adta. Herkulesnek e hőstettét Pindarosz
görög költő örökítette meg, művében azonban a
sziget a Continusa néven szerepel.2 Volt, aki úgy
vélte, hogy az istenek, a királyok, fejedelmek és
hadvezérek rangjához méltó táj tökéletességét a
Duna közepén fekvő Ada-Kalé sziget koronázta
meg. Sokféleképpen írták a nevét: volt Ada-Kaleh,
Ada-Káléh, Adda-Kaléh és Ada-Kalé is – ami egyéb-
ként magyarul Szigetvárat jelent –, de a térképe-
ken Új-Orsovaként is szerepel. Egy itt feledett
kis Törökország volt, egy darab igazi Kelet, lakó-
inak ősi muzulmán szokásaival, intézményeivel, és
különös vallási rítusaival. És amikor eltűnt, abba
Galambóc vára és a Babakáj is beleremegett.
A publicisztika ma gyakran Jókai Mór Senki
szigeteként tartja számon Ada-Kalét, holott Az
arany ember című regényből is kiderül, hogy Timár
Mihály Noémi szerelmét és a vele járó boldogsá-
got a Dunán fölfelé, innen háromnapi hajózásra,
valahol Szendrő várával szemben, a ma is létező
Osztrova szigetén találta meg. A regénybeli Teréz
mama vallomása ugyan vonatkozhatna akár Ada-
Kaléra is, a Senki sziget azonban a romantikus
regényíró képzeletének a szüleménye, melynek
díszeit ama másik, ismeretlen szigeten bontotta ki:
„A ligetben döngtek a méhek, a pagonyban virág-
zott a földimogyoró, a víz színén libegett a sulyom
virága, a partoldalban teknősbékák sütkéreztek, a
fák oldalait csigák lepték el, a mocsári bozótban a
harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített
asztalod! – És a geszt teli volt gyümölcsvadoncok-
kal. Sárgarigók hordták át annak magját a szom-
széd szigetről, s a vadalma sárgult már a fákon, s
a málnabokor még tartogatta elkésett gyümölcseit.
Tudtam már, hogy mit csinálok ezen a szigeten.
Paradicsomot csinálok belőle. Én, magam, egye-
dül. Olyan munkát teszek itten, amit egy ember
keze, egy asszonykéz is bevégezhet. És aztán élni
fogok itt, mint az ősember élt a paradicsomban.”
Minden bizonnyal a földi Paradicsom képe vezetett
a téves értelmezéshez. Erődi Kálmán már idézett
Az Alduna és vidéke című részéletesen is bemutatta
a Morava és Mlava folyók hordalékából épült a
20 kilométer hosszú, 2–3 kilométer széles Osztro-
vó sziget. „Ezt nevezte Jókai az Arany ember című
regényében Senki szigetének. A kopasz, ingová-
nyos helyet csak a nagy költő fantáziája varázsolta
paradicsommá. Csak egy falu van rajta, délnyu-
gaton, a Temessziget. A hajó az északi oldalon,
sok sziget között keresi az útját, amidőn az addig
sima bal part felől dombvidék tűnik föl.”3 A Duná-
ig nyúló hosszúkás, kazalalakú halmok, a dűnék
jelzik, hogy nem messze innen található a Delibláti
homokpuszta.
Mert Ada-Kalé is maga volt a földi Paradicsom.
A római kori legendát követő, számára csöndes
másfél évezred után csak a török háborúk idején
fordult felé a figyelem. A XVI. századtól kezdve
a török uralta az Al-Dunának a Kazán-szoros és a
Vaskapu közötti szakaszát, így Ada-Kalét is. Törté-
netét Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám így foglalta
n MÁK FERENC
össze: A török veszély megjelenésekor 1444-ben
maga Hunyadi János épített új erődítményt Ada-
Kaleh szigetén. 1690-ben gróf Veterani lovassági
tábornok újra fölvetette Ada-Kaleh megerősítésé-
nek gondolatát, ám alig kezdte el a munkálatokat,
1691-ben ismét megjelentek a török csapatok, és
elfoglalták az erődítményt.
Veterani tábornok 1695-ben halt meg Lugos
mellett, „ő volt az utolsó ember, aki tisztán látta
Ada-Kaleh katonai jelentőségét”. Az 1699-es karló-
cai békekötés alkalmával Ada-Kaleh török kézen
maradt, akik a várat 1706-ban megerősítették.
1717. augusztus 18-án elesett a törökök számára
oly fontos Belgrád is, és az erődítmény bevételét
követő pozsareváci béke 1718-ban már a bécsi
udvarnak ítélte Ada-Kaleh szigetét is, parancsno-
kául pedig báró Kázmér alezredest nevezték ki.
Az ő vezetése és Mercy tábornok tervei alapján a
szigetet katonailag ismét megerősítették. Az erődít-
mény ekkor nyerte el négyszög alakját, a bástyákat
pedig a török háborúk hőseiről nevezték el, így lett
Károly, Eugén, Wallis és Mercy torony. 1736-ban
az osztrák Hamiltore tábornok a szigettel szembeni
déli oldalon felépítette az Erzsébet erődöt, mely
két bástyából és egy őrtoronyból állt. Nem sokkal
ezt követően, 1738-ban a török Köprülü pasa a
szigetet kétszer is elfoglalta, VI. Károly azonban
1739-ben visszafoglalta azt, ám még ugyanazon
esztendő márciusában Hagi Mohamed nagyvezír
visszahódította, és ajándékként urának, a szultán-
nak a lábai elé fektette azt. A török fennhatóságát
az 1739. szeptember 18-án megkötött belgrádi
béke is szentesítette. […] Mária Terézia uralkodá-
sa idején, 1788. február 9-én a bécsi udvar ismét
hadat üzent a szultánnak, és Belgrád bevételét
követően Ada-Kaleh ismét császári kézre került.
Az 1791. augusztus 4-én aláírt szisztovói béke-
szerződésben II. Lipót a háborúban elfoglalt
török területekről történő lemondásra kénysze-
rült, s így a szigetet is visszaadta a törökök kezére.
Ezt követően a félholdas-lófarkos zászló egészen
1878-ig lobogott az erőd fölött. Ekkor a Monar-
chia csapatai egyetlen kardvágás nélkül elfoglalták
Ada-Kaleh-t.4
A Vasárnapi Újság 1878. június 2-i számá-
ban Ada-Kalé címmel közölt tudósítást a sziget-
ről. Török végvár volt ez – írta a látogató –, „az
ottomán birodalom legszélső őrállomása, melyet
békés egyezség után f. év május 26-án adott át
a török helyőrség a bevonuló osztrák-magyar
katonaságnak”. A tudósító maga is meglepődött
a pusztulásnak indult Szigetvár látványán, omla-
dozó falakba, szétmállott, ódon folyosókba botlott
mindenütt, amerre lépett. „Egy kő lépcső, melynek
fokai törmelékké málnak talpunk alatt, magaslat-
ra visz, hol ernyős tető alatt az előtt az őrszemen
álló redif foglal helyet, fegyverére támaszkodva, s
álmosan tekintve a körötte zajló folyón végig.” A
100–150 főből álló török helyőrségen kívül török
család is lakott a szigeten, akik többnyire kertész-
kedéssel, gyümölcs-, zöldség- és virágtermesztés-
sel foglalkoztak, a férfiak pedig napszámba jártak
a magyar parton lévő településekre, elsősorban
Orosvára. „A szigeten termesztett zöldség, arti-
csóka, szőlő oly kitűnő minőségű és nagyságú,
hogy az ember bámulva nézi. A kelkáposztafejek
átlag egy-egy okát, két és fél fontot nyomnak, a
rozakiának nevezett aszuszőlő pedig finomabb a
legjobb malagánál, s amellett csaknem egészen
magnélküli. Egy-egy szőlőszem csaknem akkora,
mint a szilva.”5
Folytatjuk
1 Simonyi Jenő, dr.: Az Al-Duna; Budapest – Hornyánsz-
ky Viktor cs. és kir. udv. nyomdája, 1903. 18 p.
2 Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám: Ada-Kaleh sziget
monográfiája. Kivonatban írta és fordította: Genovszky
Béla; Orsova, 1934. 19–20. p.
3 Erődi Kálmán, dr.: Az Alduna és vidéke; Budapest
– Magyar Földrajzi Intézet Rt., 1914. 25. p.
4 Ahmet Ali, Ada-Kaleh-i imám: Ada-Kaleh sziget
monográfiája. Kivonatban írta és fordította: Genovszky
Béla; Orsova, 1934. 24–25. p. és 27. p.
5 Ada-Kalé; Vasárnapi Újság, 1878. június 2. 349. p.
24 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2013. február 23., 24., szombat–vasárnap

„Ott, ahol él anyám…”

már meghaladottnak is vélt dolgokhoz való viszonyulásukat. Ami
egykor otthon mocskos volt, otromba és elviselhetetlen, gusztustalan
és taszító, az egy idő és több ezer kilométer után már valóban széppé
és meghitté válik képzeletükben, értékítéletükben. Ilyen például a
Botcsinálta jós című történet Sárikájának emlékezetében a budapesti,
Hernád utcai ház, amelyik – mint a szerző mondja:
Bányai Tamás: A vesztes jutalma, AB-ART Kiadó, Pozsony, 2012 „...jaj, nekem is ilyen szép lakásom volt Pesten... [...] ...szívesen és gyakran
n SZABÓ PALÓCZ ATTILA mesélte, hogy valamikor, még a régi szép időkben, milyen pompás és tágas

A
z idegenség irodalmunk egyik jellegzetes témája, különösképp
Márai Sándor óta, de természetesen sokkal korábbi példákat is
említhetnénk, mint ahogyan egészen aktuális visszacsatolással,
mostani vonatkozással Kontra Ferenc délvidéki magyar szerző, az
idén Márai Sándor-díjjal kitüntetett írónak az Ünnepi Könyvhétre
megjelenő, az Idegen című regénytrilógiáját.
Mindez persze kinek-kinek politikai meggyőződése szerint igen
sok mindenből levezethető, igen széles skáláról lehet válogatni
magyarázatokat, értelmezési lehetőségeket, indokokat, s nem is
nagyon kell keresgélni, hiszen ezek javarészt mind kézenfekvőek,
szolgáltatott épp elég okot a hazától való
elszakadásra a 20. század. Kezdhetjük
talán ezek elősorolását Trianonnál, magya-
rázhatjuk utóbb mindezt a több évtizedes
szovjet megszállással, a Kádár-rezsimmel,
a szocializmussal, az önkényuralmi rend-
szerrel, a keleti tömbhöz való tartozással
és annak minden politikai, gazdasági, s
elsősorban kulturális aspektusával.
A különböző élethelyzetek között
azonban látványos, szembeötlő különb-
ségek vannak, s ha az eseménysorok
olykor tipizálhatónak is tűnek, csak a
legritkább estekben állja meg helyét az
általánosítás.
„…elmenni innen, mihelyst lehet. Ha élek
még, ha lesz erőm és módom elmenni innen.
Magyarul írni, odakünn is, a magyarság neve-
léséért dolgozni. De elmenni innen. Nem titko-
lom: megsértettek.”
Ezt írta például a második világháború
végén Márai Sándor, aki aztán alig néhány
évvel később, 1948-ban meghozta végül
a kulcsfontosságú döntést. És távozott.
Bányai Tamás 1972-ben került Ameriká-
ba, tehát huszonhat esztendős fiatalemberként kellett új életet kezde-
nie a tengerentúl. A messzi, távoli földrészen. Az idegenben.
Idegenként.
Tehát önkéntelenül is, akaratlanul is a magyar irodalom egy
tipizálható, jellegzetes élethelyzetében.
A menekültté, idegenné, emigránssá válásnak minden korban,
minden időben megvoltak – és ugyanúgy ma is megvannak – a
maga stációi, különböző fázisai. Ha mai fejjel, mai ismereteink és
mai tudásunk alapján – ami vélhetően még mindig nem lehet teljes
ebben a témában – belegondolunk, hogy milyen megpróbáltatáso-
kon estek át a magyar menekültek 1956-ban, majd az utána követ-
kező évtizedekben, mire a traiskircheni menekülttáborba jutottak
Ausztriában, ahhoz képest jelenünkben már akár megmosolyogtató
is lehet, ha a csecsen és a moldvai menekültek tömegverekedéséről
tudósít ugyanonnan a távirati iroda. Pedig a hírügynökségi nyelve-
zettel elbeszélt eseménysorok véresen komolyak.
Ha zenei aláfestésen gondolkodnánk, akkor most mindenképp
ide illene az a néhány sornyi dalszöveg, miszerint:„Ott, ahol él anyám,
ott van az én hazám, ott lennék boldog csupán.”
Mint szinte minden másnak, természetesen ennek a dalnak is
megvannak a maga politikai konnotációi, aktualizálható, illetve
minduntalan a megfelelő történelmi pillanathoz idomítható vonatko-
zásai, másod- avagy harmadlagos jelentései, így tehát az sem lehetett
véletlen, hogy az ötvenhatos forradalom és szabadságharc leverése
után igen sokat játszotta ezt a szerzeményt a Kossuth Rádió…
És tudunk róla, hogy egészen sokan hallgatták/hallhatták ezt az
otthoni híradásokat lesve a traiskircheni
menekülttáborban is…
A traiskircheni menekülttábor, a tábori
lét, a tábori hétköznapok tulajdonkép-
pen Bányai Tamás kötetnyitó motívu-
ma, amelyik már az első elbeszélés első
mondatában megjelenik. Egyszerű törté-
netébe ágyazva a tábor soknemzetiségű
– a korszellemhez hűen javarészt kelet-
európai; nem csehek és szlovákok, hanem
akkoriban még egyértelműen csehszlo-
vákok; lengyelek, románok, bolgárok –
, vegyes lakosságának, belső kis mikro-
kozmoszának hétköznapjaiban véletlenül
botlanak egymásba a magyarok.
A magyarok, akik akkor és ott, az adott
szituációban nem akarják nagydobra
verni és fennen hirdetni, hogy ők bizony
magyarok.
Az arcátlanság diszkrét bája.
„– Te magyar vagy?
– Nem mindegy? – kérdezett vissza a lány
rejtélyesen mosolyogva. – A lényeg az, hogy
neked is van munkád. Vagy nem ezt akartad?
– De – felelte a fiú –, ezt is.”
Nem, természetesen egyáltalán nem mindegy.
De gyerünk tovább, hiszen minden kivándorlónak van egy továb-
bi, távolabbi célja, egy következő, úgymond célállomása, amelyik-
nek elérése felé csak mintegy tranzitmegállóként halad át az ilyen
típusú menekülttáborokon.
Ha pedig Amerika, akkor Hollywood.
A hollywoodi forgatókönyvírás első szabályainak egyike, hogy a
főhőst az első képkockákon olyan tevékenység végzése közben látjuk,
ami jellemző rá, ami a néző számára meghatározza az ő jellemét, mun-
káját, szokásait. Ha pék, akkor kenyeret süt, ha orvos, akkor talán
épp megvizsgál valakit, ha vízvezeték-szerelő, akkor egy csapot büty-
köl valahol, ha pedig maratonfutó, akkor izzadva látjuk őt feltűnni
valamely versenyen... Így hát, ha a főhőst az első jelentben részegen
látjuk egy kocsmában botorkálni, azzal egyértelműsítjük, ha nem is
az ilyen suta műfaji szabályokban lényegében teljesen járatlan néző,
de mindenképp a producer és a rendező számára, hogy ő alkoholista,
luxuslakása volt a családjának, de azok a pimasz kommunisták egyszerűen
államosították a drága antik bútorokkal együtt. [...] Ő meg kénytelen volt
egy Hernád utcai szoba-konyhába költözni, ahol ráadásul a folyosó végében
elhelyezett vécét három másik lakóval kellett megosztani.”
„Lehetetlen körülmények voltak a Hernád utcában [...] A konyha geren-
dákkal aládúcolva, s az még hagyján, hogy a középső tartógerendát állan-
dóan kerülgetni kellett – ami egy tál forró levessel a kézben ugyancsak
bűvészmutatvány –, mindennek a tetejébe még életveszélyes is volt. Ernő
mentette ki őt abból az áldatlan helyzetből azzal, hogy elvette feleségül és
kihozta Amerikába, amit Sárika az esküvő idején valószínűleg minden földi
paradicsomok legszebbikének képzelt.”
Mindezek után kicsit furcsának is tűnhet (s mégsem üt el a könyv
szerkezetétől…), hogy Bányai Tamás mégis három Magyarországon
játszódó elbeszéléssel zárja kötetét. Ez már inkább a novellák össze-
válogatásának, könyvbe szerkesztésének szempontjait jellemzi, illetve
azokból villant fel néhány apró kis mozzanatot, másként, más eset-
ben talán észrevétlenül maradó érdekességet, s mégis, ha egyfajta,
a kiadvány egészén végigvonuló cselekményszálat, élményvilágot
próbálnánk meg azonosítani, akkor mindenképp a sok év – négy
évtized – utáni hazatelepülésre gondolhatnánk.
S mégis, ahogyan például az Úri negyed című novellában ott
látjuk a belvárosi (igen, miért is ne?! …legyen az csak szépen belvá-
rosi…) bérkaszárnya folyosóján a leszakadt fregoli miatt veszekedő
szomszédokat, hát pontosan ugyanazt az érzetet kelti bennünk,
mintha valóban – a szerző a már többször is említett, lepukkant,
mocskos és elviselhetetlen Hernád utcai házból idézne meg törté-
neteket. Vagy oda térne vissza több évtizednyi kitérő, a traiskircheni
menekülttábor érintésével, a bő százötvenezres lélekszámú amerikai
Chattanooga városa – amelyik a múlt század kilencvenes éveiben
kis híján a vajdasági Oromhegyes falucska testvértelepülése lett –,
vagy életének kanadai időszaka után.
Ilyen megközelítésben mondhatjuk, hogy furcsa egy hazaté-
rés ez, hiszen történetei nem feltétlenül maiak, néhány fontos és
meghatározó elemükben inkább a kivándorlás, a disszidálás előtti
emlékekből táplálkoznak: egy-egy szereplő, egy-egy jellemvonás
tipikusan azokat az időket idézi meg, amikor Bányai Tamás elhagyta
az országot. Ezzel pedig, hogy kötete végére hagyta ezeket az elbe-
széléséit, így mintegy sajátos formában foglalja keretbe történeteit.
Hiszen olyan emlékekkel a tarsolyában tér haza, amelyeket ugyan-
csak itthonról vitt el,
Elmúlt ugyan közben néhány évtized, de a helyszín itt maradt, és
nagyon sok vonásában, számtalan szegletében szinte észrevehetet-
len, a felületes személőnek egészen bizonyosan fel sem tűnne, hogy
történt itt időközben néhány fontos társadalmi változás, s talán végbe
is ment valami, amit történelmi átalakulásnak nevezhetünk.
De vajon valóban végbement volna?
(Részletek a Magyar Írószövetség budapesti, Bajza utcai szék-
házának klubjában február 6-án megtartott könyvbemutatón
elhangzott méltatás szerkesztett változatából.)

Ez a menekülttábor osztrák szempontból csak egy intézmény, egy
befogadó – és jó esetben integráló – központ, magyar szempont-
ból mégis történelmi helyszín. S talán egyszer majd az lesz csecsen
és moldvai megközelítésben is. Hasonló szerepet töltött be a múlt
század kilencvenes éveinek délszláv háborúi idején Magyarorszá-
A magányos nőnek
még ha soha korábban és soha többé az életben egy korty alkoholt
sem fogyasztott, és nem is iszik majd a későbbiekben sem.
Ilyen – vagyis forgatókönyvszerű – megközelítésben azért fontos
mindez Bányai Tamás A vesztes jutalma című kötetével összefüggés-
ben, mert az első markáns és meghatározó motívuma a traiskircheni n MARKOVICS ANNAMÁRIA

gon a békéscsabai menekülttábor is. Számomra, élethelyzetemből,
a történelmi pillanatból adódóan ezek az események sokkal köze-
lebbiek és személyesebbek.
Megfoghatóbbak.
Mert sokszor hihetetlenül, groteszk módon egyszerű dolog a
jólétből egyik pillanatról a másikra földönfutóvá válni.
menekülttábor. Az idegenség, az idegenbe szakás pedig ettől fogva
rátelepszik az írásaira. Elbeszélései a messzi távolban játszódnak,
főhősei mégis magyarok, akik kint, odakint teremtenek maguknak
új egzisztenciát. Ebben a helyzetben pedig különösen fontosak a
kötődések, az otthon megélt élmények átértékelése/átértékelődés,
ami a legtöbb esetben megváltoztatja a régi, bizonyos esetekben talán
S Z Ó F I GY E L Ő
M
indenki fél valamitől. A legtöbben a magánytól. Ezt nem
értem. Ha van valami, amitől nem félek, az éppen a
magány, az egyedüllét. Nem szeretem, ha valaki mástól
függök. Nem szeretek alkalmazkodni. Amikor hazaérek, ne szólj hozzám.
Van ilyen. Ilyen is van.
Soha nem jelentett problémát az ismerkedés. Akkor volt baj, ha
túl közel engedtem valakit, ha szerelmes lettem. Amikor az észér-
vek nem értek semmit. Amikor kicsúszott a lábam alól a talaj, vagy

Hallatszódik
csak én emelkedtem fölé tíz centivel. Soha nem féltem attól, hogy
elhagynak. Lehet, hogy ez a baj. Lehet, hogy minden baj forrása
n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ a túlzott magabiztosság.
Azt hiszed, hogy én soha nem szenvedtem? Hogy soha nem
A hallatszódik ige is azok közé a szavaink közé tartozik, amelyeken kétszeresen is meg van jelölve valamely viszony. Két olyan szenvedek? Folyamatosan kínlódom. Hol magammal, hol mással. A
képzőt is tartalmaz, amely passzív jelentésre utal (amikor a cselekvést nem az alany végzi, csak átéli, elszenvedi, megtörténik vele), bizonytalanság megőrjít. Annál minden jobb. A semmi is jobb. Nem
mégpedig az és -sz és az -ód(ik). Az -sz képzőnek az eredeti funkciója már többé-kevésbé elhomályosult, helyette a mediális, vissza- hiszed? Pedig így van. Ha semmi van, akkor tovább lehet lépni.
ható, illetve szenvedő jelentésárnyalat kifejezésére a nagyon termékeny -ód(ik) képzőt használják a mai beszélők. A hallatszik félszen- Azt hiszed, nem fájt, amikor lecseréltek egy fiatalabbra? Azt
vedő értelmű ige, a mai nyelvérzék már hiányolja benne a mediális igék -ód képzőjét, attól függetlenül, hogy az eredetileg hasonló hiszed, nem fájt, amikor mindent hátrahagyva elmenekültem? Azt
értelmű -sz képzőt tartalmazza. hiszed, nem fájt rácsukni az ajtót az utóbbi majdnem négy évre?.
Rendszerint valaminek, valakinek a hangjára vonatkoztatják a a hallatszódik igét: Milyen folyamatok miatt hallatszódik ez a Azt hittem, hogy engem már nem lehet meglepni, vagy legaláb-
hang? – Mentőautók hangja hallatszódik. –Tapasztalta-e valaki már, hogy halk magas frekvenciájú sípolás hallatszódik ki a laptop- bis nagyon nehéz. És akkor megremegett az egész eddigi életem.
ból? – Videó nézésekor gyakran lefagy a gépem akár több órára, de a hang hallatszódik, miért van ez? – A zene az utca másik feléről Azt hittem, hogy nem vagyok saját ellenségem, pedig az vagyok.
hallatszódik. – Mire észbekapok, fel kell kelnem, mert a sarok felől sírás hallatszódik. – Olyan magas fémes kattogás hallatszódik, ami Én vagyok saját magam legnagyobb rosszakarója. A leggonoszabbul
eddig elenyésző volt. – A kapuba épített hangszóróból női hang hallatszódik. – A kovácsoltvas kapu felől berregés hallatszódik. – A magamat tudom bántani. Akarva vagy akaratlanul.
következő pillanatban a szomszédos szobából nesz hallatszódik. – Kissé rossz minőség, de a lényeg látszik, és a hang is hallatszódik. Azt hiszed, hogy akartam ezt a plusz 10-15 kilót? Azt hiszed, hogy
– Annyit még a kocsiról, hogy teljes kormanyelfordulásnál hallatszódik a féltengely golyócskák kattogása. – Ám a látszólag érzéket- akartam 20 négyzetméterest lakást? Azt hiszed, hogy akartam nyálas
len vadember álcája mögött egy óriási szív dobogása hallatszódik. – Kopogó hang hallatszódik a bal első futóműből, mikor kátyún zenére sírni? Az akarat diadala, ugyan már. Lófaszt sem érnek az
áthaladok vele. – Állandó csipogás hallatszódik a fészekből. előre gyártott elméletek. Most azt mondom, tedd ezt, ne tedd azt.
Az is előfordul, hogy nem konkrét hang jelenik meg a hallatszódik igével kifejezett állítmány alanyaként, hanem a hangforrás: Holnap, amikor majd én leszek ebben a helyzetben, akkor meg
–Társasházban mennyire hallatszódik át a hangfalam? – Mivel nektek is lesz zenekar, amúgy is elnyomja a zajt, mégha kicsit fel is majd mást mondok. Saját magának sokkal könnyebben bocsát meg
hallatszódik. – Még mindig hallatszódik a kórus. ­– A dánfoki koncert idáig hallatszódik. Olykor valami elvont dologgal hozza össze- az ember.
függésbe a beszélő a hallatszódik igét: Néha alig hallatszódik a különbség. – Egy pillanatig semmi nem hallatszódik. – Kicsit zavar Azt mondod, a semmitől is lehet szenvedni. Nem, nem lehet. Ak-
az a tudat, hogy a beszédemen is hallatszódik, illetve látszódik is. – A Laibach első lemezein (Laibach, Neu Konservatiw, Krst Pod kor béna vagy. A semmi cselekvésre kényszerít. A semmit nem lehet sze-
Triglavom) a korai ipari (industrial) zenék hatása hallatszódik. – Hallatszódik, hogy felnőtt nő adja a hangot. retni, nem lehet babusgatni, nem lehet… Semmit nem lehet. A semmit
el kell felejteni. A valamit kell akarni, bármi is az, bárki is az.