2013. február 9., 10., szombat–vasárnap
com KILÁTÓ 21
SZERKESZTI: KONTRA FERENC LII. évfolyam, 6. szám
A karikatúra a „néző” művészete
Léphaft Pál: Végvári panoptikum II. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2012
A
z ember természete alapvetően színészi jellegű, hiszen ez
az alapvonása, a színjátszás teszi lehetővé közösségi létét.
Egyszerűen fogalmazva, amikor az egyén egy másik személ-
lyel kerül interakcióba, kommunikációs kapcsolatba, fölbecsüli a
másik vélhető elvárásait és a társadalom által ráhagyományozott
viselkedési normának ismeretében annak megfelelően játssza meg
önmagát. A normakövető magatartás mindig megkövetel valamilyen
mértékű azonosulást a Másikkal és csoportokkal, ennek hiányában
a csoport, a társadalom jobb esetben különcnek tartja az egyént,
akár ki is közösíti, szélsőséges esetben elkülöníti, így a társadalmi
lét elvárásként állítja az egyén elé az alkalmazkodást, végső soron
az alakoskodást, szebben szólva a színészkedést. Ami voltaképpen
elfogadott és elvárt magatartás a közösségi kommunikáció legele-
mibb formáiban is.
Ugyanakkor az ember próteuszi, alaköltő magatartása bizonyá-
ra genetikai örökség is lehet. Erről a mélyen gyökerező hajlamról
Szentkuthy Miklós érzékletesen ír Cicero vándorévei című regény-
ében: „Mert mi a színészkedés? Törekvés valami másra, mint ami
éppen véletlenül vagyunk, valami másra és valami többre; érezzük,
hogy örökké hiányzik belőlünk valami, egyek vagyunk, pedig ezer
lehetőség csírái csiklandozzák belsőnket, a nagy akármi, egy állat
is, egy virág is, egy isten is és egy félisten is – nevetséges hiba, hogy
mégiscsak egy darab ember vagyunk, egyetlen arccal: sokkal több
lehetnénk, ezer változat, az csak a természet hervatagságára jellem-
ző, hogy egy anyának csak egy-egy alakot sikerül szülnie magából!
Évmilliók előtt bizonyára ezret és ezret szórt ki a testéből, millió mag
millió különféle színes életet élt, ma azonban, ez a millió változat
csak csökevény ösztönök, ingerlő lehetőségek alakjában van meg
bennünk, és a színészkedés nem más, mint nyomorúságos pótlása az
elveszett ezerféle életnek. A színész így visszamerül az őstermészet
legősibb termékenységi állapotába, s aki az őstermészetbe merül
vissza, az istenekhez tér vissza.”
A színház, de vegyük tágabb értelemben, a közösségi élet ősi,
rituális megnyilvánulásainak elengedhetetlen kelléke az álarc, a
maszk. Erről az eszközről, amit antropológiai szemszögből talán
inkább médiumnak nevezhetnénk, az az általános meggyőződé-
sünk, hogy feladata a viselője kilétének, vagyis személyének és
személyiségének a közösség előtti elrejtése annak minden össze-
tevőjével egyetemben. Valójában másról van szó: a maszk kiemel,
hangsúlyoz, megnevezi vagy megjelöli viselőjének a valami Mással
azonosulását. Nem a személy identitását hivatott eltakarni, hanem
jelezni, hogy a maszk révén az más karaktert öltött, a maszk által
a legtávolabbról se azonos önmagával, hanem megjelenít valamit,
valakit, aki nem önmaga, hanem valami rajta kívül, rajta fölül álló,
de amíg rajta az álarc, addig – mitikus értelemben – nem képvise-
lője, hanem ideiglenes megtestesítője. A Másik külsőségeit viselő
identitáscsere alkalmi ugyan, de teljes körű, a maszk levetéséig
viselője saját önazonosságát kiiktatta, és egy, idegenből sajáttá tett,
leggyakrabban a közösség által is elfogadott – ismétlem, a kulturá-
lis antropológia szempontjából értékelt – identitást jelenít meg, és
annak teljes körű jelenvalóságává válik.
Eugenio Barba olasz származású drámaszerző, Dániában élő
színidirektor, a Színházi Antropológia Nemzetközi Iskolájának létre-
hozója a színházi antropológia kapcsán fogalmazta meg, hogy: „A
színház nyersanyaga nem a színész, a tér, nem a szöveg, hanem a
néző figyelme, a tekintete, hallgatása, gondolatai. A színház a néző
művészete.” Vagyis szerinte a szemlélő teremti meg a színész valós
alakját.
E hosszas bevezető nyomán igyekszem beszélni Léphaft Pál
Vajdasági panoptikum II. című kötetéről, mégpedig három vezérszó,
az alakítás, a hangsúlyozás és a kiemelés mellett. Utóbbiról ugyan
eddig nem esett konkrétan szó, de erre kívántam utalni az olasz
színi rendező gondolatai által: a Másik képe az Egyik szemszögé-
ből tekintve nyeri el valóságosságát. Van közben némi színpadias
epizód: Léphaft, a régió elismert karikaturistája (és remek vénájú
szövegszerzője) ül az örök nézőtéren, s alkalmasint kiragad egy
jellemvonásait maszkként viselő egyént az előtte lévő forgószínpad-
ról, közéletünk sokadalmából, és nézőként igyekszik azok önma-
gukból megképződött maszkja – önazonosságának lényege – mögé
hatolni, megérteni identitásukat és rajzain még inkább kinagyítani
jellemző jegyeiket.
Félreértés ne essék! Innentől a maszk, az álarc, a külsőségei-
ben kiemelt karakter nem a társadalmi illeszkedés eszközeként,
hanem a személy(iségr)e jellemző, megjeleníthető, a közösség által
értelmezhető külső és ezzel egyetemben belső karakterre értendő.
kilato@magyarszo.
Nagyapa
és Lassú Báró n SOPOTNIK ZOLTÁN
F
ahéjas Kert valójában egy erdő, nem is erdő, földrész,
kontinens, bolygó. Ha jobban belegondolok: csillagrend-
szer. És ha még a szemem is összeráncolom, úgy erőlte-
tem az agyam, valójában a világmindenség. Bár nem hasonlít
egyikre sem, inkább egy hatalmas, szomorú születésnapi tortára,
aminek a tetejéről leették a marcipán űrhajót. De ez maradjon
köztünk.
A Fahéjas Kert két legfontosabb bácsija a Nagyapa és a Lassú
Báró, de tényleg nem mondtam semmit, jó?
Nagyapa gondozza a Fahéjas Kertet, afféle csősz, bár nem
hasonlít csőszre, sőt mezei bakterre sem. Egészen biztosan úgy
néz ki, mint egy mosolygós gyerekdoktor. Vagy a szomszéd
vízvezeték-szerelő bácsi, az a nagybajuszos. Esetleg az éneklő
n FEKETE J. JÓZSEF szemű költő a hatodikról. Nem láttam nála vidámabb öreget a
világon. Ráadásul úgy pipázik, olyan komótosan, akár egy igazi
Valahogy úgy, mint amikor az ősi társadalmak elfogadták a velük rendőrnyomozó, de kizárt, hogy lenne pisztolya. Csak füstölgő
élő sámánokról, varázslókról, gurukról, hogy adott pillanatban a mosolya, és meg kell, mondjam, az is éppen elég.
közösség fölé emelkedő entitások. Például, ha le kell teremteni a Hecc macskákat, akik fenekes-
A közösségben ugyanis folyton megjelennek olyan személyek, tül felforgatják a Fahéjas Kertet, ha cirmos kedvük úgy kívánja.
akikre valami miatt illene odafigyelni, és egyéb társadalmi intézmé- És bizony sokszor kívánja. Ezek a gaz macskafélék állandóan
nyek mellett erre az odafigyelésre hivatott a média, a sajtó, és ezen tréfákat eszelnek ki, hogy bosszantsák a köröttük élőket, legye-
belül – nem kevés célzatossággal fölvértezve – a karikatúra. nek azok emberek, állatok, tündérek, vagy bármi mások. Nagy
A karikatúra műfajának jellemzője, miként a rituális vagy színházi tehetségű nyávogók, az már biztos. Süllyedtek már el hajók
maszké, a kiemelés, a hangsúlyozás, a nyomatékosítás, az ábrázolt miattuk, hajoltak már el autópályák, és egyszer a tűzoltóság is
személy vagy szituáció hangsúlyos elemeinek kiemelése, fölnagyí- kigyulladt, mert éppen arra játszottak. De Nagyapa egy nézéssel
tása, az általános jellemjegyek fölé növesztése. Bár a karikatúra ráncba tudja szedni őket, senki nem tudja, hogyan csinálja.
műfajának elsődleges célja az egyén vagy a jelenség kigúnyolása, Azt beszélik, Nagyapa réges-régen még az ódivatú háborúban
elítélése, pellengérre állítása volt, Léphaft Pál már úgy használja tábornok volt: fiatal, nyalka katona. Minden csatát megnyert, de
grafikai eszközeit, mint az avatott portrékészítő saját fotográfiai vagy soha egy csepp vért ki nem ontottak katonái. És mikor a császár
egyéb alakábrázoló kellékeit, felleli és hangsúlyossá teszi az ábrázolt megkérdezte, mivel jutalmazhatná meg a szolgálataiért, Nagyapa
személy maszkon átsütő személyiségét. csak egy bögre habos kávét kért.
A kötetben ugyanis egyetlen kivétellel emberalakokat jelenít De fahéj legyen a tetején, dörmögte vidáman.
meg, a politika és a közélet alaposan megfigyelt, megértett és korlát- Miután leszerelt azért megkapta ajándékba a Kertet, innen
lan szellemességgel, varázslatos grafikai megoldásokkal ábrázolt számítjuk a Fahéjas időszámítást.
szereplői sorjáznak. Zömmel a Vajdaságból, akikhez vendégek is Az csak mese, szokta mondani, mikor ez szóba kerül, némi
érkeztek a Kárpát-medence magyarsága közül, illetve az ország huncut fénnyel a szemében.
politikai életéből. A Magyar Szó Grimasz szatirikus mellékletében Szemenszedett mese.
1999 áprilisa és 2012 novembere közt megjelent portrék az ábrá- Nagyapa barátja a Lassú Báró. Hűha, ő csak igazán a titok-
zoltak vezetéknevének betűrendjét követve sorjáznak, ami olykor zatos valaki. Vérbeli nemes. Olyan magas, hogy csak a csiptetős
külön beszédes párhuzamokat von a portrék közé. Kétségtelen, szemüvegének csillogását látod, ha beszélsz vele. Mondjuk, van,
hogy jelentéshordozó az a tény is, hogy a 208 oldalas könyv egyik amikor meg teljesen normális magasságú. Mondom én, hogy
lapján se szerepel oldalszám, a karikatúrák szuverén alkotásként hűha, nagyon furcsa fickó. Máskor nádszálvékony, vörös hajú,
vannak jelen a kötetben, az oldalszám megjelenítése sorrendiségé- de mondták már kopaszodó köpcösnek is. Érthetetlen. Állítólag
vel csorbítaná ezt a szuverenitást. együtt harcolt a Nagyapával, onnan a mágikus ismeretség.
A humoros, egyben elgondolkodtató, szembesítő portrékon távo- A Báró hatalmas kastélyban lakik, gyaníthatóan legalább
labbi és közelebbi múltunk, illetve jelenünk közismert szereplői jelen- kétszáz szolgálója van, plusz a Déli szél, ami akkor fúj, amikor
nek meg, hosszabb-rövidebb sziporkázó szövegaláírással, ami akár el csak a Báró megkéri rá. Mintha állandóan mozogna az a kastély,
is marad. A rajz és a szöveg ugyanis mintha élne. Legalább ötvenhat környék-
nem egymás mankói, hanem külön beli birkapásztor esküdött meg rá a Bozót
egységek, szöveg akkor születik, ha csárdában a múlt pénteken. Minden hajnal-
Léphaft mondanivalója szétfeszíte- ban máshol áll.
né a mindig egyszerűségre törek- Csak a szemük káprázik, möszijők, szok-
vő vonalvezetésű rajz teherbírását. ta volt zúgni Lassú Báró, ha erről a dolog-
Portréin a megjelenített személy arca ról beszélnek vele. Egy kastély nem mozog,
és teste nyer hangsúlyt, de mindig möszijő, és a szikla sem kúszik arrébb, amire
valamilyen apró részlet hozzáadá- építve vala. Mégis, hogy képzelik?
sával, vagy a személy térbehelyezé- De a szeme alján, neki is ott a huncut-
sével könnyen azonosítható több- ság, mikor ezeket mondja ugyanúgy, mint
lettel nyomatékosítva a karikatúra Nagyapának. Ott csillog a kétely, bizony.
üzenetét. Maga a könyv is tartalmaz Lassú Báró olyan művelt, hogy még a
a grafikai utalásokhoz hasonló szöve- nagylelkű csillagászok is meghajolnak előt-
ges elméncségeket, a szennycímla- te, ha néha napján betéved a Csillagvizs-
pon például azt a mondatot, hogy gálóba, hogy megkérdezze, fedeztek-e fel
„Kifordítva mindenki rózsaszín!”, az valami új csillagot, amivel lehetne kezdeni
utolsó oldalon pedig a következőt: valamit. Mert ő már nagyon szeretne kezde-
„Elnézést mindazoktól, akik maguk- ni valamit egy új csillaggal: kicsit babusgat-
ra ismertek, és azoktól is, akik hiába ni, ha kell esetleg lereszelni belőle, elvará-
keresték képmásukat a könyvben”. zsolni, megsétáltatni, ilyenek.
Vagyis a karikatúrista a karikatúra Möszilyők, tépjenek le nekem egy
hiányával is üzen. délutánt a Tejútból, könyörgöm, mondo-
A képaláírások között, Horváth gatja, miközben zavartan gyémánt zseb-
Kátai György portréja alatt a követ- órájára pillant, vagy zúzmara színű zakója
kező olvasható: „Humor nélkül ujját igazgatja. Ebből a zakóból lehet neki
halál az élet. Élet nélkül humor a olyan ezer, másban még nem látta ember
halál. Ezért humorizálni kell, meré- fia, sőt még a tündérek sem emlékeznek
szen és tiszteletlenül. Mindhalálig.” rá, hogy látták volna, mondjuk kockás hátú
Akár e páratlannak mégsem mond- zsakett mellényben, vagy pálmafás-elefán-
ható kötetnek, hiszen „első része” is tos ingben, nem.
van, a 2000-ben megjelent Végvári És a zsebóra, igen, az sem egy hétköz-
panoptikum, de minőségében, szel- napi óra, gondolhatja mindenki.
lemes rajzaival és szövegeivel mégis Egyidős az idővel, szokott tréfálkozni
páratlannak minősülő könyvnek a a Báró, családi örökség, súgja cinkosan.
mottója is lehetne. Ott ragyog a közepén a nemzedéki L betű.
Verebes György
Léphaft Pál sikerrel műveli a Egyszerre bájos és félelmetes.
szerető karikatúra műfaját, rajzaival nem gúnyolódik az ábrázolt Hogy mért hívják a Bárót Lassú Bárónak, csak Nagyapa
személyeken, de beszédes módon vall a karikatúrákat létrehozó tudja. De iszonyatosan nagy titok lehet, ezt a szemein átsuha-
alkotói indulatáról, miközben szembesít és elgondolkodtat. nó felhőkből olvastam ki még a múltkor. Legalább olyan nagy
Könyvéről voltaképpen nem is lehet ismertetőt írni. Kézbe kell titok, mint a szeretet.
venni és lapozni. Legalább olyan.
(A mai Kilátót Léphaft Pál rajzaival illusztráltuk)
22 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com
Régen a vándorok és a hajósok
réme volt
Legendák, epikus történetek, babonák és hiedelmek a történelmi Al-Dunán
R
omantikus várromok vidékén Szabó Zoltán is találkozott a
történet egy változatával. „Galambóc és Szent László-vár
között egy szikla a vízben, melyet Baba-Gáj-nak hívnak –
írta A Vaskapun túl című útirajzában. – Azért így, mert a török vár
parancsnokának a lánya szerelmes volt egykor a magyar vár kapitá-
nyába. Míg a két vár a Duna két partján nézett farkasszemet, addig
ők ennél a sziklánál találkoztak. Mikor a török apa megtudta lánya
bűnét, ide kötötte ki a sziklára, a Duna közepére, viharos időben,
hogy senki se tudja kimenteni. A vihar fölött csak azt lehetett hallani,
hogy a lány „babagájt” kiáltozik, így hívja kegyetlen apját.”1 Íme,
az örök történet: római kori színezettel virágba borult szerelem
török, szerb és magyar hősökkel. Csak a dunai szelek őrizték meg
a szenvedők könyörgését.
Galambóc romjainak közelében van az a barlang is, melyet a
néphit a kolumbácsi legyek otthonának tart. Minden évben, az
időjárás kedvezőre fordultával – áprilisban és májusban, majd ismé-
telten szeptemberben – erről a vidékről hatalmas légyrajok árasz-
tották el az Alföldet, és méreggel teli csípéseikkel százával-ezrével
pusztították a legelésző jószágot. Ellenük tenni úgyszólván semmit
sem lehetett, ezért a nép a megjelenésüket istencsapásként élte meg.
Gecser Béla tudni vélte: „A legenda szerint Szent György a megölt
sárkány fejét ide dobta be, s ebből kelnek ki a mérges kis állatok,
melyek a barmokban néha nagy pusztítást visznek végbe.”2 A légy
nevét a régi Golumbácstól kapta, de a tudós tanár arra is figyel-
meztetett, hogy nemcsak itt keletkezik, hanem az Al-Duna völgy-
ében Galambóctól lefelé mindenütt jelen van, a szerbiai völgyekben
és a mocsaras vidékeken minden évben megjelenik. Kalecsinszky
Sándor sem feledkezett el a mérges barlangról: „A várromhoz közel
fekszik egy barlang, amelyből a népmonda szerint a kolumbácsi
legyek kiröpülnek. Tényleg a kolumbácsi legyek, amelyek az álla-
tokban nagy pusztítást szoktak végbevinni, az Alduna mocsaras
helyén tenyésznek, s innét veszik útjukat nagyobb rajokban” – írta
Az Aldunáról és környékéről című tanulmányában.3 Boleszny Antal
pedig arra emlékeztet, a Kolunbács barlangnak a rómaiak idejében
Oestron volt a neve, és Vergiliusz énekében is előfordul (Georgi-
corum, libr. III.).4
AZ AL-DUNAI KIRÁLYI BIZTOS – SZÉCHENYI
ÉS A KAZÁN-SZOROS MEGHÓDÍTÁSA
A természet páratlan remekének magasztos nyugalmát dicséri az
utazó, aki sorsától vezérelve a Felső- és az Alsó-Kazánszoros vidékére
téved. „Megijeszt ez a mindent betöltő némaság, félünk tőle. Oly
érzés szállja meg szívünket, mintha az alvilág szomorú birodalmá-
ban lépkednénk; de a vízben fürdő napsugár, a zajtalanul odébb
siető folyó, a sziklák mögül előmosolygó zöld lombok, s még maguk
az elvénhedett sziklák is kiengesztelnek, megnyerőleg, bátorítólag
intenek felénk, s ha részökre hódítottak, a legfelségesebb gyönyör-
ben részesítenek” – lelkesedett a látványért a táj szerelmese, Gecser
Béla pancsovai polgári iskolai tanár.5 Ama Vérkőnek emléke azonban
itt sem engedi feledni a régi nagy csaták történetét. A fölszabadító
Buda Ferenc
n MÁK FERENC
háborúk idején, 1692. március 16-án az osztrák Veteráni tábornok
katonái birtokukba vették a Piscabara barlangot. Harcászati szem-
pontból igen fontos volt ez a magasban lévő barlangszerű képződ-
mény, hiszen innen lehetett a legkönnyebben feltartóztatni a vonu-
ló török hajóhadat. Időközben a törökök is megszállták a Greben
csúcsot, ahonnan negyvenöt napig ostromolták a barlangot, mire
Veteráninak sikerült kimentenie a szorult helyzetbe került katonáit.
1788. augusztus 10-től augusztus 30-áig újabb véres csata zajlott a
barlang környékén, s azóta a fölötte lévő kopár magaslat homlokza-
tát a gyászos nap emlékére Vérkőnek nevezik. Itt, az Alsó-Kazánnál
a legkeskenyebb a Duna, mindössze 150 méter.
A magyar kereskedelmi és gazdasági érdeklődés a reformkor
idején fordult igazán a dunai hajózás és az Al-Duna hajózhatóvá
tételének kérdése felé. Kossuth Lajos kellő érvekkel alátámasztva
adta ki a jelszót: „Tengerhez magyar!”, s ennek szellemében a magyar
arisztokrácia és a pénzügyi körök a XIX. század első évtizedeiben
hatalmas erőfeszítéséket tettek Fiume kikötőjének kiépítésére, nem
feledkezve meg a Karsztokon át vezető szállítási útvonalak fejleszté-
séről sem. A Károly-, majd a Ludovika-út azonban nem kápráztatott
el mindenkit, a vállalkozásnak nem mindenki volt a feltétlen híve.
Nem volt annak feltétlen híve Széchenyi István sem, aki korabeli
írásaiban és nyilvános felszólalásaiban inkább a Dunán át lebonyo-
lítható keleti kereskedelem ötletének a szorgalmazója volt. Nála is
határozottabban hitt a fekete-tenger kínálta lehetőségekben John
Paget (Paget János), Széchenyi István reformterveinek leghatározot-
tabb támogatója, aki rideg angol számításai nyomán reménytelen-
nek, mi több: haszontalannak ítélte a magyar kereskedelem adriai
irányultságát. A hosszú szárazföldi szállítás körülményeit mérlegelve
rámutatott: a hegyeket átszelő kereskedelmi útvonalat akkoriban
nem sokan használták, részben a magas útvám miatt, részben azért,
mert akkor még nem indult meg a gőzhajóforgalom a Száván és a
Kulpán, de legfőképpen azért nem, mert Magyarország akkortájt
még nemigen kereskedett a külfölddel. „Tegyük fel egy pillanatra
– írta a magyar nemzeti törekvések angol rajongója –, hogy ezek
az akadályok mind elhárultak, még akkor is kérdéses, lehet-e vajon
Fiume valaha is magyar kikötő, s a Ludovica-út az az ütőér, mely
az ország vérkeringésébe bekapcsolja. Kétlem, hogy ez valaha is
bekövetkezik, bár nagyon remélem, hogy nem marad örök időkig
jelenlegi, mellőzött helyzetben. A magyarországi külkereskedelem
fő útvonala csak a Duna lehet, s a Fekete-tenger partján kell majd
kikötőt találnia. Az a vidék, melyet a Duna átszel, annyival gazdagabb
az ország többi részénél, oly könnyű lenne ezen a hatalmas folyamon
nehéz terhet szállítani, akár a szárazföldi szállítás teljes kiiktatásával
is, a folyónak annyi a mellékága, olyan gazdag és jelentős városok
fekszenek a partján, hogy más megoldás voltaképpen szóba se jöhet.”
John Paget meglátása szerint az egyetlen nehézséget a Vaskapun
való áthaladás jelentheti, de ezt is könnyű megoldani, elegendő egy
ötven mérföldnyi, sziklába vájt utat építeni, amely lehetővé teszi
a vontatást vagy a szárazföldi szállítást. Kladovóban, Orsován és
Moldovában persze majd raktárakat kell építeni, Orsován emellett
konzuli képviseletet és vámhivatalt is nyitni kell, de „mindez előbb
vagy utóbb mindenképpen be fog következni, hiszen ez az egyetlen
útvonal, melyen nagyszabású kereskedelem folytatható.”6 Erre – a
Duna folyó szabályozására, a Vaskapu hajózhatóságára, és a keleti
kereskedelmi útvonal kiépítésére – tett hatalmas erőfeszítéseket
gróf Széchenyi István, a szándékaihoz mérten kevés eredménnyel;
a bécsi udvar eleve kellő gyanúval szemlélte a gróf vállalkozását. A
történetnek szerencsére gazdag irodalma van.
Wallandt Ernő, aki a XIX. század utolsó évtizedében miniszteri
osztálytanácsos minőségében Az aldunai Vaskapu szabályozási magy.
kir. művezetőség élén Baross Gábor megbízásából személyesen irányí-
totta a folyószabályozási műveletet, Adatok a Vaskapu szabályozásának
történetéhez című munkája bevezetőjében részletesen szólt a római-
kori előzményekről is. Valószínűnek tartotta, hogy a rómaiak által
megkísérelt Vaskapu-szabályozás ugyanabban az időben történ-
hetett, amikor Trajánusz császár az utat, és a folyót átívelő hidat
építtette, hovatovább az sem tűnt lehetetlennek, hogy a Vaskapu-
szabályozás tervezője ugyancsak a zseniális építész, Apollodorus volt.
Feltevése mellett szólt az a tény, hogy Trajánusz a dákok ellen vívott
háborúja során a seregeinek szánt élelmezést csak úgy tudta folya-
matosan biztosítani, ha a Vaskapu-zuhatagot hajózhatóvá teszi, ha
az élelmező szolgálatot függetleníti a szárazföldi úttól, és a hajókra
bízza annak lebonyolítását. „A római birodalom hőstörténetéből azt
is tudjuk – írta Wallandt Ernő –, hogy Traján utóda Hadrián, ki
irigy szemmel nézte elődjének nagy alkotásait, a Turn-Severinnél
lévő hidat uralkodása első évében leromboltatta, s miután önmagát
nagy építésznek tartotta, féltékeny lett Apollodorusra, akit Rómá-
ban ki is végeztetett. Ha tehát Hadriánt csupán irigysége és félté-
kenysége az említettekre ragadta, bízvást föltehető az is, hogy az ő
parancsára rongálták meg, vagy hagyták félbe a Vaskapu szabályo-
zását (is).”7 Magyarország számára az Al-Duna igazi története József
nádor vállalkozásával vette kezdetét, aki 1832-ben, amikor a Duna
folyam felvételével megbízott mérnökök a Kazán-szoros vidékén
működtek, a bécsi udvar előtt a folyó hajózhatóvá tételének kérdést
nemcsak fölvetette, de annak megoldását szívós kitartással támogatta
is. József nádor volt az, aki ismerve gróf Széchenyi István moder-
nizációs törekvéseit – ki 1830-ban szintén beutazta az Al-Dunát,
2013. február 9., 10., szombat–vasárnap
Lévay Szilveszter
hogy a helyszínén szerzett tapasztalatait a hajózás és kereskedelem
érdekében érvényesítse – megbízta őt a tervek elkészítésével, és
a munkálatok lebonyolításával. „József nádor Ő fensége hazafias
gondolkodása mellett tesz tanúságot azon elhatározás is – mutatott
rá Wallandt Ernő –, hogy a Vaskapu, illetőleg a Moldovától Turn-
Severinig terjedő Duna-szakasz szabályozása ügyeinek vezetésével
gróf Széchenyi Istvánt bízta meg. A nádor Ő fensége Metternich
herceget ezen elhatározásáról 1833. évi június 26-án kelt iratával
értesítette.” Széchenyinek a reáruházott feladatok megoldásában
a legfőbb támasza Vásárhelyi Pál mérnök volt, aki éppen úgy szív-
ügyének tekintette az al-dunai akadályok elhárítását, mint maga
Széchenyi. Érdemei sem kisebbek a benne megbízó grófénál.
Széchenyit nem érhette váratlanul a felkérés, udvari körökben
ugyanis minden bizonnyal ismert volt az 1830-ban tett al-dunai
utazása, melyet gróf Waldstein János és Beszédes József, neves
udvari vízépítő mérnök társaságában a Desdemona elnevezésű
evezős hajón június 24-e és október 5-e között tett meg. Illetve az
Al-Dunán a Zimony és Galac közötti utat evezték végig igen keser-
ves körülmények között, úgy, hogy a fekete tengeri kikötővárosba
már betegen és elgyötörten, július 19-én érkeztek meg. Visszafelé
az utat Konstantinápolyból indulva Bolgároszágon és Szerbián
keresztül már lóháton tették meg. Naplójegyzeti tanósága szerint
Széchenyi határozott szándékkal kelt útra, személyesen szeretett
volna meggyőződni a Duna szabályozásának lehetőségéről és jelen-
tőségéről. Amikor 1830. július elsején elhagyták Zimonyt, a gróf ezt
írta naplójába: a folyó szabályozásának végre „országgyűlési tárggyá
kell lennie. Ez emelné a magyarságot.” Emelné a gazdasági fejlődés,
a közgazdasági érdekérvényesítés, a hajózás és közlekedés, valamint
a lakosság egészséges életvitele tekintetében is: hiszen „Nem volna
mocsárláz” – írta a gróf. „Ha a magyar rendek saját zsebükből szabá-
lyoznák a Dunát, az egész Monarchia számára – még lehetne valami
Magyarországból. (…) Ennyi nagyságot azonban a mi porunkban,
a mi mocsarainkban nem fogunk találni!” – jegyezte föl Széchenyi.
Azután mégis úgy látta: „A. A Dunát szabályozni kell. – B. és azután
egy híd, és nem fordítva. A szabályozást a Vaskapunál sziklarepesz-
tésekkel s ugyanakkor benn az országban átmetszésekkel kellene
véghezvinni. Az előbbit subsidiumokból, az utóbbit azok által, kik a
dologban érdekeltek.”8 Szeptember 26-án ismeretlen, lázrohamos
betegségéből felépülve, Szófiát is elhagyva írta be naplójába: „az a
vágyam, hogy Magyarországot felemeljem, és gyűlöletem minden
ellen, ami avult és rossz, igazságtalanná tesz hazám iránt – túl sokat
gáncsolok – túl keveset dicsérek”.9
Az Al-Duna szabályozásának szándékában azonban hajthatatlan
maradt, két évvel később, 1832 májusában válogatott mérnökök
és szakemberek élén, nekilátott a folyamszabályozás nagy munká-
jának. Széchenyi al-dunai nagy vállalásának első alapos kutatója,
Boleszny Antal, aki 1878-ban Széchenyi munkálatai az Al-Dunán című
dolgozatát elsősorban az Orsova környékén föllelt dokumentumok
alapján írta meg, közölte a reformkori magyar nemes 1830. október
13-án Zimonyból Popovich Fótához, orsovai pártfogójához intézett
levelét: „Kedves Popovich! Midőn ezen helyet elhagyom, hogy az
országgyűlésre siethessek, az ön jó emlékébe akarom még maga-
mat visszaidézni, miszerint önnek minden szívességéért köszönetet
mondjak. Minden czéljaimat szerencsésen elértem. (…) Ha isten
akarja, és az emberek nem akadályozzák, úgy nemsokára másképpen
fog a Duna kinézni. Rövid idő előtt Milosnál voltam, ki egészen a
szabályozás részén van. Éljen boldogul és tartson emlékében. Gróf
Széchenyi István m. k.”10
A fölvilágosult arisztokratával szemben a bécsi udvar nem volt
feltétlen híve a magyar kezdeményezésnek, erre enged következtetni
az a cinizmus, mellyel a Törökország és Szerbia felé kötelező diplo-
máciai lépéseket elmulasztotta megtenni. Ennek hiányában pedig
2013. február 9., 10., szombat–vasárnap kilato@magyarszo.com KILÁTÓ 23

Nyelvtantanítás és diskurzusok
Széchenyi István, mint királyi biztos, és Vásárhelyi Pál vízépítő
mérnök csak magyar területen, a Duna bal partján végezhették
a tervezett munkát, a sziklába vájt út megépítését, amihez a szük-
séges munkaerőt, a szekereket és az eszközöket a határőrvidéki

a kisebbségi kulturális térben

katonai ezredek szolgáltatták. Boleszny Antal idézett tanulmá-
nyában megörökítette a vízépítő mérnökök névsorát is, misze-
rint: Vásárhelyi Pál országos főmérnök vezetése alatt Melczel
János, Fonberger Lajos, Kecse Ferencz, György Sándor, Kamő-
czi Gábor, Tóth Antal, Vörös Zsigmond, Wolfranz József, Lányi
Samu, Turkovics Lajos, Hevessy Károly, Nikolka András, Nagy Hungarológiai Közlemények 2012/2.
István, Vietersheim Károly „és mások” dolgoztak, akik számára n SZOLLÁR ANNA
a magyar kir. udvari kincstár 1832 májusától havonta az „orsovai

A
harminczadi hivatalból 6000 frtot utalványoztatott”.11 Hungarológiai Közlemények 2012. Kovács Rácz Eleonóra Magyar nyelvjárá- tikus módszer jelentőségére, a dolgozat
A munka eredményesen haladt előre, s végeredményben évfolyamának negyedik számá- sok az oktatásban című írásában az additív második részében pedig konkrét nyelvtani
olyan utat építettek, amely a maga korában egyedül állt. „Ezt a ban közölt írások két tematika köré aspektusú nyelvtantanítás előnyeit ismerteti, témákat dolgoz fel a felfedeztető módszer
Báziástól az ország határáig húzódó utat – írta a munkát fél évszá- csoportosulnak: tíz dolgozat a magyar nyelv- mely módszer lényege, hogy a valós nyelv- szellemében.
zaddal később folytató utód –, mely jelenleg is a Széchenyi nevét tan tanításának aktuális kérdéseit járja körül, használatra épülve, ahhoz felzárkóztatva A magyar nyelvtan tanításával foglalkozó
viseli, abból a célból építették, hogy a Kazán-szoroson keresztül, és öt tanulmány pedig a kisebbségi irodalmi, ismerteti meg a magyar köznyelvet az isko- rész záró tanulmánya Ujvári Tóth Anita A
egyéb oly helyeken, hol meredeken a Dunába nyúló sziklák alkot- kulturális és nyelvi diskurzusok témaköré- lákban. Más módszerekkel összehasonlítva magyar nyelvtan tanítása más anyanyelvű-
ják a partot, s hol ennél fogva parti út nem létezett, a hajóvontatás be illeszkedik. az eljárást, érzékelteti: ennek a programnak ek számára című dolgozata. A szerző kifeje-
lehetővé tétessék, s hogy a Duna folyam oly alacsony vízállásai Molnár Csikós László Szükség van-e köszönhetően nem sérül a gyerekek identi- zi: legcélszerűbb a gyakorlati, funkcionális
alkalmával, midőn a hajózás lehetetlen, a hajókkal közvetített napjainkban a magyar nyelvtan tanítására? tása, s kialakul a nyelvjárási alapú szituatív grammatika tanítása és tanulása, mely élet-
áru- és személyforgalmat ezen az úton tengelyen bonyolíthassák című írásában a nyelvtanítás és a nyelvtan- kettősnyelvűség. szerű példákkal mutatja be a nyelvtani szabá-
le. […] Amilyen fényes volt a siker, melyet Széchenyi Vásárhe- tanítás fogalmainak elválasztása után nyelv- Tüskei Vilma A magyar nyelv tanításá- lyokat, ezáltal valósulhat meg a nyelvokta-
lyi közreműködésével az út tantanítási stratégiákat és nak/tanulásának nehézségei – a szerb anya- tás komplex feladatrendszere. A tanulmány
létesítése dolgában elért, oly más országok gyakorlatát nyelvűek szemszögéből című tanulmányában további részében a szerző bemutatja azokat
sikertelennek kell jelezni azt ismerteti, majd megfogal- a magyar és a szerb nyelv alapvető különbsé- a grammatikai részrendszereket, melyek a
az eredményt, melyet a hajó- mazza: a nyelvtanórákon geinek ismertetése után a felmerülő kérdé- nem magyar anyanyelvűeknek nehézséget
út előállítása körül felmutat- a nyelv szerkezetével nem sek részletes elemzésére kerül sor az írás- okozhatnak a nyelvtanulás során.
hattak.”12 Széchenyi 1836. célként, hanem eszközként kép és hangtan, a szófajtan, a morfológia, a Párhuzamos névadás Pesty Frigyes Bács-
szeptember 21-i Vásárhelyi kell foglalkozni ahhoz, hogy szószerkezettan és a mondattan témaköré- kai helynévtárában című írásában Rajs-
Pálhoz írt leveléből azután az a nyelvtantanítás, rendel- ből, majd a terminológiai problémák felol- li Ilona áttekinti a párhuzamos helynevek
is kiderül, hogy vállalkozásá- tetésének megfelelően, a dásához is lehetőséget kínál a szerző. előfordulását a vizsgált korpuszban, szemlél-
hoz a megígért anyagi támo- nyelvérzék és a nyelvtudat A redukált nyelv Domonkos István és teti a két- és többnyelvű alakok kialakulásá-
gatást sem kapta meg: „Bará- fejlesztését, valamint az Tolnai Ottó néhány versében – A mondat- nak körülményeit, majd szemantikai aspek-
tom, (…) én igen átláthatom írásban és élőszóban való tani kategóriák szerepe az értelmezésben tusból vizsgálódik, s az átvételek hangtani
Önnek keserű helyzetét, s nyelvhasználat könnyebbé című írásában Utasi Csilla azt tanulmányoz- igazítását, illetve a népetimológiai torzulá-
ezért 25-én magam pénzé- válását támogassa. za, hogy a mondattani kategóriák mekkora sokat is megvilágítja.
ből, melyet fel kell venni, a A magyar nyelvtan szerepet tölthetnek be a modern és poszt- Az elutasítás stratégiái a magyar és a szerb
gőzhajó által minden esetre tanítása és korszerűsí- modern versek értelmezésében. Négy művet nyelvben címmel ír dolgozatában Láncz Irén
5000 pengőt, de reménylem tésének szükségessége vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a az elutasítás különböző szituációkban hasz-
10.000 küldendek. Nehezen címmel írt dolgozatában központozás nélküli versek felerősítik a jelen- nált formáit vizsgálja kontrasztív módszer-
esik tudja Isten, de bajtár- Láncz Irén a korszerűsíté- tés szintaktikai összetevőit, míg az írásjelek- rel, egyezéseket és különbségeket keresve,
samat ily gyáván mint mi si kísérletek folyamatáról kel ellátott versekben a szövegértelem egyéb megállapításait minden esetben kérdőíves
velünk bántak, elhagyni nem számol be, megállapítva: eszközei kapnak nagyobb hangsúlyt. felmérések eredményeivel alátámasztva.
bírom.”13 A gróf az al-dunai a kezdeményezések elle- Andrić Edit A kontrasztív megközelítés Csányi Erzsébet Farmernadrágos próza a
biztosi címet ugyan 1847. nére alig történt válto- hasznosítása a magyar nyelvtan tanításá- bibliofil toposz hálójában című tanulmányá-
március 29-én történt orszá- zás az elmúlt években. A ban címmel írt dolgozatának témája a kont- ban a bibliofil toposz kultúrtörténeti és elmé-
gos közlekedési bizottsági nyelvtudomány terepén rasztivitásnak a nyelvtanításban betöltött leti hátterének bemutatása után világirodal-
elnöki kinevezéséig még visel- bekövetkezett új felfede- fontos szerepe. A szerző a tanítás menetébe mi, délszláv és vajdasági magyar regények-
te, a hajóútra vonatkozó terve- zések azonban szükséges- könnyen beilleszthető feladattípusokat ajánl, ben vizsgálja a könyvhöz, íráshoz, olvasásához
it azonban nem valósíthatta sé teszik a tanított anyag valamint a kontrasztív szemléletmód toleran- való viszonyt, melynek a 20. századi jeans-
meg. Azután jött az 1848-as és a módszerek mielőbbi ciára nevelő funkciója mellett is érvel. prózában kiemelt szerepet tulajdonít.
forradalom és szabadságharc, felülvizsgálását, például A szövegtan középiskolai taníthatóságá- Utasi Csilla Kosztolányi Pacsirtájának
és a magyar nemzetnek egyéb a generatív grammatikán nak kérdése című tanulmányában Brenner szerb fordításai című dolgozatában két új
gondjai támadtak. Trajánusz alapuló nyelvtan tanításá- János egy szövegtani témájú tanóra menetét szerb fordítást vizsgál, melyek közül az első
nagy vállalkozásától, al-dunai nak megfontolását. és tapasztalatait foglalja össze, s megfogal- a mondatok értelmezéséből, míg a máso-
útjának megépítésétől 1733 A gondolkodás és az mazza: a szövegtan, mint „szuperkategória” dik a teljes mű jelentéséből indul ki. A szer-
esztendőnek kellett elmúlnia, önkifejezés fejlesztésének kiválóan alkalmas nyelvi, nyelvtani ismeretek ző – a Kosztolányira jellemző nyelvfelfogás
hogy „oly férfiú álljon elő, ki nélkülözhetetlen eszkö- rendszerezésére és együtt láttatására, a prag- értelmében – az első megközelítést s ezál-
az Al-Dunán való kereskedés Harmath Károly zeként jelöli meg a nyelv- matikai és szemantikai kategóriák hozzáren- tal Marija Toth Ignjatović fordítását tartja
és közlekedés akadályait képes tantanítást Katona Edit delésével pedig a nyelvi rendszerben való pontosabbnak.
legyen elhárítani. E férfiú Széchenyi volt. S ha nem is sikerült Grammatikai-stilisztikai ismeretek tanítá- gondolkodás, az összefüggések feltárásának A kötet záró tanulmánya Toldi Éva Az
minden akadályt legyőznie, de megmutatta az utat, melyen a sa és a kompetenciák összefonódása című igénye is kialakítható. Új Symposion, József Attila és az Eszmélet
Dunát meghódíthatjuk” – írta 1893-ben megjelent útikönyvébe tanulmányában, melyben a kreatív, pontos Vukov Raffai Éva Kisgyermekek nyelv- című írása. A szerző az Új Symposion három
Gecser Béla, pancsovai tanár.14 és élményszerű szövegalkotás fontossága tantanítása – Nyelvtani kísérletek az induktív nemzedéke tagjainak munkásságát vizsgálja
Folytatjuk mellett is érvel. Feladattípusok és példaso- menetű nyelvtanoktatásban című írásában aszerint, milyen intenzitással foglalkoztatta
rok ismertetése után hangsúlyozza: a nyelv- az alsó tagozatos nyelvtantanítással foglalko- őket József Attila költészete. Az alkotók közül
tanoktatás csak egyéb diszciplínákkal együtt- zik, kiemelt figyelmet fordítva gyermek és Sziveri Jánost emeli ki, aki „programszerűen
1 Szabó Zoltán: A Vaskapun túl – az Élet szépirodalmi folyóirat kiadása, működve hozhat valódi eredményt. tanár közös munkájára, valamint a heurisz- is vállalja József Attila hatását.”
Budapest – Az Élet kiadása, é. n. [1936. október] 20. p.
2 Gecser Béla i. m. 110. p.
S Z Ó F I GY E L Ő
Defektológus
3 Kalecsinszky Sándor: Az Aldunáról és környékéről; Budapest – A Pesti
Lloyd-Társulat könyvnyomdája, 1891. 6. p.
4 Boleszny Antal i. m. 96. p.
5 Gecser Béla i. m. 131. p. n MOLNÁR CSIKÓS LÁSZLÓ
6 John Paget: Magyarország és Erdély; Budapest – Helikon Kiadó, 1987.
295–296. p. A vajdasági magyar regionális nyelvhasználatnak egyik jellegzetes szava a defektológus főnév: A gazdasági osztály adatai szerint
7 [Wallandt Ernő]: Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Írta hiányszakma a gépészmérnök, a villamossági mérnök, a gyógyszerész, a fogorvos, a defektológus, … (Óbecse) – Zenta község terü-
Wallandt Ernő; Budapest – Pátria irodalmi vállalat és nyomdai rész- letén csak három megfelelő végzettségű defektológus dolgozik, míg három szakember pillanatnyilag a szükséges szakképesítés
vénytársaság nyomása, 1903. 4. p. legrövidebb időn belüli megszerzésére törekszik. (Zenta) – Elsőként az iskola igazgatója, Radovan Vujović meleg hangon köszöntöt-
8 Széchenyi István Szerbiában 1830 – Naplók, dokumentumok. Össze- te a vendégeket, majd Nacsa Gabriella okleveles defektológus magyarul szólt az egybegyűltekhez. (Ada) – Elment a pedagógusunk,
állította és az előszót írta Bordás Győző; Újvidék – Forum Könyvkiadó, aki okleveles defektológus. (Székelykeve) – Az újvidéki iskola szakemberei, egy logopédus és egy defektológus voltak az előadók.
2010. 19–20. p. (Muzslya) – Az aktivitások heti három alkalommal két órában defektológus és óvodapedagógus irányításával a Kéz a Kézben civil
9 Uo. 37. p. szervezet helységeiben folytak. (Zenta)
10 [Boleszny Antal] Széchenyi munkálatai az Al-Dunán. Tekintettel a Az itteninél kisebb gyakorisággal más régiókban is előfordul az említett szó: Az értelmi fogyatékos gyermekekkel defektológus,
dunagőzhajózás és a Széchenyiút történetére. Írta Boleszny Antal a beszédhibás gyermekekkel logopédus foglalkozik. (Kárpátalja) – A területi csoportban 8 szociális munkás dolgozik, míg a szakmai
orsovai plébános, s a délmagyarországi történelmi és régészeti társulat
választmányi tagja; Temesvárott, 1878. 5–6. p. csoportban van defektológus, szociológus, szociális munkás, pszichológus. (Magyarország) – A vendéglátók Nikolić Jela defektoló-
11 Uo. 9. p.
gus közreműködésével rövid programmal készültek. (Horvátország) – Amikor évekkel ezelőtt a hegymászó szakosztályunk veze-
12 Wallandt Ernő i. m. 11–12. p. – Széchenyi is tudta, hogy a bécsi udvar
tője megtudta, hogy defektológus vagyok, és a hivatásom a lelkileg hibás emberek nevelése, felragyogott az arca. (Szlovákia) – A
támogatásának hiányában a vállalkozása kudarcra van ítélve. Erről árul- felvételek azokon a színterápiás foglalkozásokon készültek, amelyeket Mihaela Leoca pszichológus-defektológus tartott a kéthetes
kodik 1834. június 20-án József nádorhoz intézett levele is: „Elenged- alkotótábor egész ideje alatt. (Románia)
hetetlenül szükséges – hangsúlyozta –, hogy az összes erre vonatkozó Olykor melléknévként is megjelenik a defektológus szó: Kapva kaptam Kún Olga defektológus kolléganőm ajánlatán. – A barát-
ügyek feletti tanácskozás egy, a császári ház, udvari és állami kancellária, nőm defektológus hallgató volt, ismerte a Braille betűket. – A pszichológus, defektológus, logopédus, pedagógus szakemberek tapin-
a cs. és kir. haditanács, és a magyar udvari kancellária által kiküldendő tatosan igyekeztek megmagyarázni az intézmény sajátosságait. – Az iskola igazgatója, Snežana Oluški és Meleghy Anikó defektológus
egyénekből álló központi igazgatóságra volna bízandó.” tanár köszönte meg az adományt. – Ehhez öt terem áll rendelkezésre: oktatási-, játszó-, rehabilitációs-, egészségügyi- és logopédus-,
13 Uo. 18–19. p. ill. defektológus helyiség. A defektológus szót gyakran a gyógypedagógus főnévvel helyettesítik, habár a kettőnek a jelentése nem
14 [Gecser Béla]: A Dunán le Zimonytól Turn-Severinig és Orsovától teljesen azonos. A defektológus az emberi szervezet tartós károsodásain javítani igyekvő tudományág művelőjére utal, a gyógypeda-
Herkulesfürdőig. Írta Gecser Béla polg. isk. tanár; Pancsova – Nyoma- gógus pedig a testileg, szellemileg vagy erkölcsileg fogyatékos gyermekek nevelésével foglalkozó szakember megnevezése.
tott Wittigschlager K.-nál, 1893. 112. p.
24 KILÁTÓ kilato@magyarszo.com 2013. február 9., 10., szombat–vasárnap

Amíg minden szónak súlya lesz A Sors útjai

Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés. Másfél Flekk Kiadó, Budapest, 2011 n MARKOVICS ANNAMÁRIA
n SZŰTS ZOLTÁN
Lopok neked egy könyvet,

A
magyar irodalmi hagyomány legkiemelkedőbb korsza-
ka kétségkívül a Nyugat folyóirathoz kapcsolódik. Míg
az először kéthetente, majd havonta megjelenő lap tuda-
tosan kívánta mellőzni a napi politikai eseményekre reflektáló
írásokat (más kérdés, hogy kritikusai szerint ez mennyiben sike-
rült), addig szerzői között számos kiváló újságíró volt. A legen-
dás folyóirat árnyékában így talán hajlamosak vagyunk elfelejte-
ni, hogy Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Móricz
Zsigmond, Szép Ernő tárcáikkal és glosszáikkal megalapozták a
magyar újságírás ma is élő hagyományait. Olyan hagyomány ez,
mely a tehetség mellett a műfaji ismeretekre és mindenekfelett a
gyakorlatra alapozott.
Tóth Szabolcs Töhötöm Első leütés könyve ezt a tradíciót kíván-
ja követni, amikor olyan rendszerezett tudást, vezérfonalat ad
a kezükbe, mely hangsúlyozott véleménye szerint képessé tesz
minket, hogy megtanuljuk újságot: tudósítást, tárcát, interjút,
vagy az egyik közkedvelt irodalmi műfajjal, a novellával rokoni
viszonyban álló riportot írni. De azért némi talentum megléte sem
árt az újságíró részéről.
A szerző, aki a Magyar Nemzet hétvégi Magazinjának szer-
kesztője, nem csupán szárazon bemutatja a műfajokat, hanem
gyakorlati példákon, magyar napi- és hetilapok cikkein keresztül is
illusztrálja azok jellemzőit. A kötet a kor követelményeinek megfe-
lelően már nem csupán a sajtó kontex-
tusára fókuszál, és nem kesereg a nyom-
tatott lapok online felülettel szembeni
térvesztésén. Sokkal inkább az anyagok
gyűjtésére és írástechnikára összponto-
sít, de persze azt is bemutatja, milyen
szempontokat kell figyelembe venni,
ha cikkünk papíron vagy a képernyőn
jelenik meg. Nem meglepő tehát, ha a
kötetben helyet kap egy komoly kitekin-
tés az online újságírásra is, hiszen ma
már másképp olvasunk a képernyőről,
a szöveget sokkal inkább szkenneljük és
böngésszük, mintsem betűről betűre,
szóról szóra haladunk.
A mintegy 420 oldalas kötet mindvé-
gig izgalmas olvasmány marad, köszön-
hetően a számos példának, melyek azt
illusztrálják, hogyan kell és hogyan nem
szabad írni, illetve az irodalmi hivatkozá-
soknak, melyek rávilágítanak, az infor-
mációátadás, a tudósítani vágyás gyakor-
latilag velünk született kényszer. Egy hírt
bárki felismer, azonban már sokkal nehe-
zebben válaszolja meg a kérdést, hogy
milyen elemekből kell állnia, mi az a 6W,
melynek szerepelnie kell, vagy például
mikor használunk fordított piramist…
A szerző kiemeli, hogy nem az a valódi
teljesítmény, ha egy újságíró oldalakat ír
tele, hanem ha képes sűríteni, egészen
addig kurtítani a cikkét, amíg minden
szónak súlya lesz, és többet nem lehet
húzni belőle. Ilyen cikkekre ugyanis az
olvasó általában később is emlékszik. A
kötetből bárki megismerheti, hogyan kell Banka Lívia
elkészíteni egy tudósítást, mi a lead és a keretesek szerepe, miért
kell bújni a levéltárakat és bírósági jegyzőkönyveket (már ha kiad-
ják nekünk őket, bár jogunk van látni őket). Elsajátíthatja a kérde-
zés és hallgatás technikáját, megtanulhatja használni a forrásokat,
és azt, hogyan ismerje fel, ha a nyilatkozó valóban egy PR üzenet
átadására kívánja felhasználni. Az olvasó ugyancsak megtanulhat-
ja megkülönböztetni hír-, szakmai és portréinterjút egymástól,
és talán magától is rájön, miért nincs túl sok értelme e-mailben
előre elküldeni a kérdéseket az alanynak, hogy a későbbi interjú
mellőzzön minden spontán megnyilatkozást, és csak töltelékként
szolgáljon a lapban. Nem kevésbé fontos kérdésként tárgyalja a
könyv a cikkek szerkezetét, a már említett fordított piramist, a
homokórát, a kronológiai sorrendben haladó vagy ’rablóhús’
formátumokat.
A kötet alapvetően mellőzi a bulvár műfaj bemutatását, nem
az úgynevezett puha hírekre épít. Ez persze nem jelenti azt, hogy
az ilyen, infotainment – szórakoztató és informáló – jellegű hírek-
re ne lenne igény, és nagy valószínűséggel nem fordul majd elő,
hogy egy újságíró arra kényszerül majd, hogy ebben a műfajban
alkosson. Ebben a műfajban is lehet ugyanis minőségit alkotni,
de a téma alapvetően behatárolja az újságíró mozgásterületét,
ezért Tóth Szabolcs az javasolja, hogy az ilyenkor folyamodjon
az anekdotához.
Annak ellenére, hogy a kötet nem
feltétlenül az elméleti újságíróképzés
tankönyve akar lenni, az olvasó rend-
szerezett ismereteket kaphat a műfa-
jokról, és tudatosodhat benne, hogy a
tény- és a vélemény-újságírást éles határ-
ral kell elválasztani. Egy hír után például
csak magyarázat állhat, a kommentárok
helye már másik oldalon van. Kiemelt
fejezet foglalkozik az esszével, az ’újság-
írás királyával’, illetve a riporttal, az
újságírás királynőjével, és annak legidő-
igényesebb változatával, az oknyomozó-
val. Talán nem is csoda, hogy viszonylag
ritkán találkozunk olyan esszével vagy
riporttal, amit félreteszünk, újra elolva-
sunk, vagy megosztunk a Facebookon.
Tóth Szabolcs nem teszi feleslegesen
próbára az olvasók türelmét a szakkife-
jezések öncélú felvonultatásával, mégis
figyelmet fordít rá, hogy az általa használt
nyelvezet szakmai maradjon. Látszólag
ellentmondás érezhető abban, hogy tege-
zi az olvasót, e mögött azonban meglátá-
som szerint a figyelem felkeltésének és
fenntartásának szándéka áll, hiszen ne
felejtsük el, hogy tudományos munkáról
van szó. A kötet szép kivitelű, a szöveg
átláthatón van tördelve, illusztrációk és
grafikák törik meg az ismeretanyagot, és
izgalmas megoldás, hogy az újságírókról
kialakított filmes sztereotípiák szerepel-
nek hivatkozási alapként. Jó megoldás,
hogy a szerző a könyvét nem tekinti
lezárt, kőbe zárt műnek, hanem tovább-
írja azt a www.elsoleutes.hu oldalon.
A lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel,
Valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze,
Hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel
Tele valaki más!
(Tankcsapda: Lopott könyvek)
Gyűlölte őt. De még annál is jobban gyűlölte magát.
Hogy került ilyen helyzetbe? Kinek a hibájából? Sajátjából?
A férfiéből? A Sors? Tudta ő, pontosan tudta, senki mást
nem hibáztathat, csakis saját magát. De hát mi ez? Nem
szeretett talán bele? Nem. Ez nem az. Tudja, milyen a szere-
lem. Határozottan nem ilyen. De akkor mi ez? Valami, ami
erősebb a szerelemnél is. Valami őrület. Nem tud gondol-
kodni, ha nem lehet vele. Ha nemet mond neki, megőrül.
Ahogy most is. Dühös, mert nem találkoztak. Tudta, hogy
lesz ilyen. Tudta, hogy nem lehet mindig az övé. Tudta,
hogy soha nem lehet teljesen az övé. És mégis haragszik.
Persze, mert beleélte magát. Nem vette komolyan ezt az
egészet. Nem vette konkrétnak a másik nőt. Az első nőt.
Mert ő volt a másik. A második. Vagy harmadik, ki tudja.
Első nem lehetett. De nem is akart az lenni. Valaki másnak
már ő volt az első. És ez a valaki más is első volt nála. Nem
adta volna semmiért. Akkor minek ez az egész? Nem a
kaland, nem a bizsergés, nem a vágy. Dehogynem, a vágy.
De leginkább az intellektus utáni vágy. Ennek a férfinek
nem a teste kellett, hanem az esze. A gondolatai. De eljött
a pillanat, amikor meg kellett érintenie. Aztán már ennél
is több kellett. Kellett a szex, persze. De szinte mintegy
mellékesen. A beszélgetés kiegészítéseként. Falta a szavait.
Be akart jutni az agyába. Ezért harapta és csókolta. Ezért
jött lázba, amint megszólalt, remegett, amint hozzáért. És
ezért fájt most nagyon, hogy visszautasította. Mindketten
azt mondták, mindent lehet, csak a szerelmet nem. Nincs
tabu, csak ez. És tartották is magukat az ígérethez. Időn-
ként mégis úgy tűnt, átléptek egy a határt. Pontosabban,
úgy tűnt, hogy ő lépte át ezt a határt. Pedig nem. Csak
elkezdett ragaszkodni. Nem úgy kellett neki több a férfi-
ból, hogy másnak kevesebb jusson, úgy kellett több, hogy
mindenki másnak is maradjon belőle. Nem volt önző. Kit
akarsz becsapni? Önző volt és akaratos. Terrorista. Így nevez-
te a férfi. De akkor már inkább öngyilkos merénylő. Ha
mindennek pusztulnia kell, akkor ő sem akar élni. Pedig
nem hitt az öngyilkosságban.
De ez nem volt szerelem, ezt biztosan tudta. A szerelem
más. Abba a másikba, az alkoholistába, na, abba szerelmes
volt. Úgy, ahogyan sem azelőtt, sem azóta. Pedig már akkor
is rég elmúlt 18. Az volt csak igazán az őrület. Mindent,
amit regényekben olvasott, amit a dalokban hallott, elho-
mályosított. Nem létezett külvilág. Ez most nem olyan. Még
csak nem is hasonlít. Mégis őrület.
Őrület. Őrület. Ízlelgette ezt a szót. Nem hangzott sem
túl jól, sem túl rosszul. Mindenki őrült kicsit. Mindenki-
nek szüksége van egy kis őrületre, különben meghalna
az unalomtól. Egy kicsi őrületre. A szerelmi szenvedély, a
vágytól elborult tekintet ezen már túl van.

Útközben
zálójává aljasult, megtestesülésének eredménye
pedig az elvesztegetett lehetőségek tömlöcévé
degradált, kudarcérzettel teli élet lett. S hogy
ne kelljen szembesülnie a teremtésben kapott
n KÁICH KATALIN isteni adomány adta és fel nem vállalt képessé-
gek elprédálásával, ama bizonyos lelkiismeretet

S
58.
ajnos, ma már közhelynek számít, de ezút-
tal mégis ebből kiindulva fogalmaznék meg
néhány gondolatot. Félelemtől terhes világ-
ban élünk.
A megfélemlítés világában. A félelem okkal
vagy ok nélkül mindig is része volt a földön
megvalósuló emberi életnek. Voltak időszakok,
amikor a félelmeket kezelni lehetett. Voltak
emberek, akik kezelni tudták félelmeiket. Aztán
voltak korszakok, amikor elszabadult a pokol, s
a félelmeket generáló reális vagy irreális körül-
mények, az azokat kiváltó okok megbénították,
gúzsba kötötték az előállt tarthatatlan helyzetek
elrendezésével kapcsolatos józan ésszel irányít-
ható cselekvési lehetőségeket.
A megnevezhető forrásai egy kialakult féle-
lemnek mindig könnyebben adnak esélyt arra,
hogy miután felismerhetővé válik a probléma
eredete, a létrejött állapotot fel lehessen számolni.
A legnagyobb baj akkor van, ha irreális eredetű
a félelem, amikor nem tudni, mivel áll szemben
az ember, kitől, miért vagy mitől kell félnie, mert
akkor előbb a forrás után kell kutatni, hogy egyál-
talán kezdetét vehesse a kiútkeresés.
A 21. századba érkezett ember, bárhol is éljen
ezen a kék bolygón, tele van félelmekkel. Nemrég
még a világvégtől való rettegés gondolata szoron-
gatta vasmarokkal a birtokában lévő tisztafejű-
ségre való alkalmasságának megnyilatkozását.
Szerintem ez csak következménye volt annak
a globálisan kialakult, lét- és szellemnyomorító
helyzetnek, mely a virtualitás szintjén működő
pénz és hatalom szoros összefonódásából követ-
kezik, hiszen mindkettőnek csak addig van létjo-
gosultsága, amíg az emberek ezt elhiszik. Nem
én állítom ezt. Erre az emberiség története tanít
bennünket. A közelmúltunk története is.
Mind a pénz, mind pedig a vele együtt járó
hatalom az anyagi világ szükségszerű attribútu-
ma, a teremtmény és nem a teremtő velejáró és
jellegzetes tulajdonsága. A hatalom röghöz kötött
és csak a röghözkötöttség állapotában lévőket
képes megnyomorítani, lealjasítani. Azokat, akik
hisznek életüket meghatározó erejében, holott
az emberi életnek az isteni nem pedig az emberi
akarat a létrehozója. Kegyelmi ajándék az élet,
melyet ránk bíztak a teremtésben, hogy mérté-
künk szerint kiteljesítsük a benne megnyilvánu-
ló egyedi adottságainkat. Félelemben élve nem
teljesíthető ki, csak elsorvasztható ez a kegyelmi
ajándék.
Ha olyan emberrel találkozunk, aki tele van
szorongással, keserűséggel, kinyilvánított vagy
elfojtott gyűlölettel, elégedetlenséggel, esetleg
olyannal, aki egy virtuális hatalmat birtokolva
azt képzeli magáról, hogy ő az egyedül üdvözítő
igazság kizárólagos birtokosa, s ennek bizonyítá-
sára a másokban ébren tartott félelmet használja
fel, akkor tudnunk kell, hogy mindez csupán azt
jelenti: az ilyen ember meghazudtolta a teremtés-
ben kapott adottságait. A tradíció e jelenségről azt
tartja, hogy az ilyen ember a fekete mágia reali-
igyekszik elfojtani magában, sikertelenül. Ezért
idővel a maga generálta félelem ellene fordul, s
a megfélemlítő osztozik a megfélemlített sorsá-
ban. A félelem elhatalmasodásával párhuzamo-
san mutatkozik meg az általa teremtett virtuális
világ tarthatatlansága is. Ez az a pillanat, amikor
a félelmet árasztóban tudatosul, hogy valójában ő
maga is rettegésben él. Az ezzel való szembesülést
immár nem lehet elkerülni. A hisztéria mindig is
a legmagasabb fokú félelem velejárója volt. Most
sincs másképp. A tömeghisztéria állapotát egyben
a vég kezdetének is tekinthetjük. A gonosz utolsó
nekifeszülésének, hogy vélt hatalmát megtarthas-
sa. 20. századi történéseink megannyi példája
bizonyítja ezt.
Csakhogy az Isten révén elérhető és megvaló-
suló örökkévalóság nem ismeri a félelemre épített
hatalmat, merthogy az mulandó. Csak a feltétel
nélküli, lélekgazdagító szeretetet fogadja el, és
csak a szellemiséget tágító hitet ismeri el.
Amikor félni kezdenénk, ez jusson eszünkbe.