Az emésztőrendszer

A tápcsatorna feladatai és részei

A tápcsatorna szervezetünk legnagyobb szervrendszere.

Fő feladata
- a tápanyag felvétele (evés, ivás),
- a felvett tápanyag feldolgozása (emésztés),
- a hasznos anyagok felszívása és a vérpályába juttatása, illetve
- az emészthetetlen salakanyagok szervezetből való eltávolítása.

Fő részei:

- szájüreg (cavum oris) és képletei,

- garat (pharynx)
- nyelőcső (esophagus)
- gyomor (gaster)
- vékonybelek (intestinum tenue)
- vastagbelek (intestinum crassum)
- emésztőmirigyek: máj (hepar) és hasnyálmirigy (pancreas)
 A szájüreg (cavum oris)

Az emésztőcsatorna kezdete
Részei: - az ajkak (labium oris),
- a pofa (bucca) és
- a fogsor által határolt tornác (vestibulum oris)
-a tulajdonképpeni szájüreg (cavum oris proprium)

Az ajkak vázát a szájnyílás (rima oris) körül körkörösen elhelyezkedő harántcsíkolt izom, a
szájnyílási körkörös izom (musculus orbicularis oris) alkotja, míg a pofa fö képlete az
ugyancsak harántcsíkolt trombitásizom (musculus buccinator).

A pofát a m. buccinator külső oldala mentén elhelyezkedő Bichat-fele zsírcsomó (corpus

adiposum buccae) merevíti, megteremtve a szívómozgások mechanikai alapjait

A szájüreget határoló képletek:

- felülről a csontos szájpad (palatum durum) és a folytatásába eső
izmos lágy szájpad (palatum molle)
- alulról az izmos szájfenék (diaphragrna oris), ami az állkapocscsonton
és a nyelvcsonton rögzül, valamint
az állkapocs-nyelvcsonti izom (m. mylohyoideus)

A szájüreg nyálkahártyájának hámja többrétegű el nem szarusodó laphám.

 A szájüreg

garatmandula

a fülkürt garati benyílása

lágy szájpad
szájpadmandula
nyelvmandula
gégefedő
gégebemenet

szájnyílás körkörös izma

állkapocs-nyelvcsonti izom
 Az orr- és szájüreg
az Eustach-kürt benyílása
felső, középső és alsó
orrkagyló garatmandula
orrgarat

szájpadmandula

szájüreg

szájtornác
nyelv
szájgarat

gégefedő
gégebemenet
gégei garat
hangredő
gége
nyelőcső
 A fogak (dentes)

A zárt fogsort alkotó fogak a felső állcsont (maxilla) és az állkapocscsont (mandibula)

fogmedri nyúlványaiban (processus alveolaris) helyezkednek el.

A középvonali sík a fogsorokat két-két szimmetrikus félre osztja, melyeket kvadránsnak

nevezünk. Az egy kvadránshoz tartozó fogakat sorszámmal jelöljük.

A fogzás 6-9. hónapos korban az első tejfogak (dentes decidui) megjelenésével kezdődik,
melyeket a 6-7. életévtől kezdve a maradandó fogak (dentes permanentes) váltanak fel.
A tejfogak felépítésükben és számukban is eltérnek a maradandó fogaktól, számuk 20, így
egy kvadránsban 5 fog található. A maradandó 32 fogból 8 esik egy kvadránsra.

Egy tejfog-kvadránst alkotó fogak:

- 2 metszőfog,
- 1 szemfog
- 2 nagyőrlő

Egy maradandófog-kvadránst alkotó fogak:

- 2 metszőfog (dentes incisii),
- 1 szemfog (dentes caninus),
- 2 kisőrlő (dentes praemolares)
- 3 nagyőrlő (dentes molares)
 Tejfogak

az 1. és 2. kisőrlő csírája

első maradandó őrlőfog

az 1. és 2. őrlő tejfog
szemfog
medialis és lateralis metszőfog
 Maradandó fogak

1. 2. és 3. őrlőfog

medialis és lateralis metszőfog

szemfog
az 1. és 2. kisőrlő
fogkorona
foggyökér

az állkapocs fogmedri nyúlványa

A felső és alsó fogív a maradandó fogakkal

kemény szájpad

felső fogív

lágy szájpad

nyelvcsap

nagyőrlők
alsó fogív
nyelv
kisőrlők
szemfog
metszőfogak
 A fog szerkezete
A fog fő részei: korona, nyak és gyökér.
A fog alakja és gyökereinek száma az adott fogtípusra jellemző.

A fog fő tömegét a dentin alkotja, amelyet a korona szintjében zománc, míg a gyökér
területén cement borít.

A fog belsejében található képletek:

- fogbélüreg (cavitas dentis)
- az üreget kitöltő kötőszövetes fogpulpa (pulpa dentis)
- 1 vagy több gyökércsatorna (canalis radicis dentis) - ezek nyílásain lépnek be a
pulpába a fogakat ellátó erek és idegek

A fogakat rögzítő struktúrák (periodontium):

- a fogak cementrétege,
- az alveolusok,
- az alveolus és a cement között kifeszülő kötőszöveti rostok
- az alvelousok nyálkahártya-borítása, az íny (gingiva)
 A fogat alkotó anyagok
A cement felépítésében a csontokra emlékeztet.

A dentin tömegének 70%-át, a zománc tömegének 99%-át alkotják szervetlen kalcium-

foszfát vegyületek (döntően hidroxi-apatit).
A magas hidroxi-apatit tartalom és kristályok közé beépült fluoridionok teszik a zománcot
szervezetünk legellenállóbb szövetévé.

A zománcot termelő sejtek (almeloblastok) a fogzás során elpusztulnak, a zománc

regenerációra nem képes.
A dentin termeléséért felelős sejtek (odontoblastok) ezzel szemben az egész életen át
megmaradnak és megőrzik dentinképző képességüket.

A tetraciklin gyógyszercsaládba tartozó antibiotikumok (pl. Tetran) alkalmazása gyermekkorban

ellenjavallt, mert többértékű kationokkal kelátot képezve a fejlődő fogak dentin- és zománcrétegeiben
lerakódva a fogak elszíneződését eredményezhetik.
 A fogak felépítése

zománc

dentin

fogbél üreg a
pulpával

fogrögzítő periodontium

alveolus

gyökércsatorna

cement

gyökércsatorna-
nyílás
 A nyelv (lingua)
Felépítése, részei:
- nyelvcsúcs (apex linguae)
- mozgékony test (corpus linguae) és a
- rögzített nyelvgyök (radix linguae)
- alsó felszínéről a szájüreg aljához nyelvfék (frenulum linguae) fut,
amely a nyelv mozgásait korlátozza
- a szájpad felé tekintő nyelvháton V-alakú barázda (sulcus
terminalis) fut végig, amely a nyelv testét két részre osztja:
az elülső, szemölcsökkel borított rész (pars papillaris) és
a hátsó, a nyelvmandulát (tonsilla lingualis) is tartalmazó rész (pars
follicularis)

Nyelvszemölcsök (papillák):
- fonál alakú szemölcsök (papillae filiformes): tisztán mechanikai szerepet
töltenek be, a nyelvszemölcsök túlnyomó részét adják, hámjuk enyhén
elszarusodó, gyermekkorban még ízlelőbimbókat tartalmazhatnak
- gomba alakú szemölcsök (papillae fungiformes): szintén mechanikai
szerepük van, elszórtan találhatók

ízlelőbimbókat tartalmazó szemölcsök:

- körülárkolt szemölcsök (papillae vallatae), a V alakú barázda mentén,
- levél alakú szemölcsök (papillae foliatae) a nyelvszélek mentén találhatók
A nyelv dorsalis felszíne

gégefedő
nyelvmandula

szájpadmandula

V alakú barázda

körülárkolt papillák
Fonal és gomba alakú
nyelvszemölcsök
Körülárkolt szemölcs
Levél alakú szemölcs
Ízlelőbimbók
 A nyelv izmai
- a nyelv vázát alkotják, harántcsíkolt izmok
- eredésük alapján külső és belső nyelvizmokra különíthetők

belső nyelvizmok:
- nem rögzülnek csontos képleten, mind eredésük, mind tapadásuk a nyelv
állományában, részben annak kötőszövetes lemezein található
- elsősorban a nyelv alakváltozásaiért felelősek
- lefutási irányuk alapján 3 csoportra oszthatók: a nyelv hossztengelyével
párhuzamos, arra merőleges, illetve a nyelv alsó és felső felszíne között
kifeszülő izmok

külső nyelvizmok:
- csontos alapon erednek, a nyelv kötőszövetes lemezein tapadnak
- a nyelv mozgásaiban játszanak szerepet.
- állkapocs-nyelvizom (m. genioglossus): a nyelv kiöltéséért felelős (a
nyelvet előre és lefelé húzza), a mandibula belső felszínéről sugárzik a nyelvbe
- íróvessző-nyelvizom (m. styloglossus) a nyelv hátrahúzásáért és a szájpad
felé közelítéséért felelős, a koponya processus styloideusán ered
 A külső nyelvizmok

íróvessző-nyelvizom

garatemelő izom

állkapocs
állkapocs- és nyelvcsont-nyelvizmok
nyelvcsont
pajzsporc
garatszűkítő izom
gégeizom

légcső
 Nyálmirigyek (glandulae salivariae)
Páros, nagy nyálmirigyek:
- fültőmirigy (parotis vagy gl. parotidea)
- állkapocs alatti mirigy (gl. submandibularis)
- nyelv alatti mirigy (gl. sublingualis)

Kisebb nyálmirigyek:
- ajakmirigyek (gl. labiale),
- pofa-mirigyek (gl. buccales),
- szájpadi mirigyek (gl. palatina)
- nyelvmirigyek (gl. linguales)

A nyál (saliva)
- mintegy 1,5 l termelődik naponta.
- a szénhidrátok (keményítő) lebontását megkezdő amiláz enzimet, valamint
antimikrobiális vegyületeket tartalmaz (lizozim, laktoferrin IgA).
- az amiláz és egyéb fehérjék a serosus mirigyvégkamrákban,
míg a glikoproteinekben gazdag nyák a mucinosus mirigyvégkamrákban
termelődik
- a kis nyálmirigyek döntő többsége kevert nyálmirigy
 A szájüreg és a nagy nyálmirigyek
nyelvcsúcsi mirigy
fültőmirigy kivezetőcsöve
a pofa és az ajak járulékos nyálmirigyei fültőmirigy

szájfenékizom
nyelv alatti mirigy kivezetőcsövei
nyelv alatti mirigy állkapocs alatti mirigy
állkapocs alatti mirigy kivezetőcsöve
 Torokszoros (isthmus faucium)

- a szájüreg a torokszoroson keresztül nyílik a garatba.

- tetejét a lágy szájpad és a róla középvonalban lelógó nyelvcsap (uvula)
képezi
- a lágy szájpadról a nyelv és a garat felé húzódó szájpadívek (arcus
palatoglossus és palatopharyngeus) egy bemélyedést (fossa tonsillaris)
határolnak el, ennek mélyén található a szájpadmandula (tonsilla palatina)
A szájüreg és a torokszoros

felső ajak

fogíny

kemény szájpad

lágy szájpad
nyelvcsap
szájpadmandula
nyelv

nyelvfék
nyelv alatti mirigy kivezetőcsövei
állkapocs alatti mirigy vezetéke és benyílása
fogíny
alsó ajak
 Garat (pharynx)
- az orrüreg, a szájüreg és a gége mögött, közvetlenül a gerinc előtt helyezkedik el
- területén a légutak és a tápcsatorna egymást keresztezik
- három szakasza különíthető el:
az orrgarat (pars nasalis pharyngis, epipharynx) az orrkagylókon (choanákon)
keresztül az orrüreggel folytonos
a szájgarat (pars oralis pharyngis, mesopharynx) a szájüreg folytatása
a gégei garat (pars laryngea pharyngis, hypopharynx) a gége
magasságában helyezkedik el
- a pars nasalis és a pars oralis közötti határ a lágy szájpad
- a pars oralis és a pars laryngea közt határ a gégefedő
- izmos fala csak hátul és oldalt folytonos, előrefelé nyitott képlet

- lefelé a nyelőcsőben folytatódik.

- a pars nasalis területén található a páratlan garatmandula (tonsilla pharyngea)
- a garat két oldalán a pars nasalisba nyílik a középfület a garattal összekötő
fülkürt (Eustach-kürt, tuba auditiva), amely a nyelés során megnyílva a középfül
szellőztetésében, illetve a középfülben és a külvilágban uralkodó nyomás
kiegyenlítésében játszik szerepet.
- a fülkürt garati benyílása körül, elhelyezkedő nyirokszövet egy nyirokszervet
(tonsilla tubarius) hoz létre
 A garat izmai és a környező képletek

- a garatizmok két csoportja:

garatfűző izmok (m. constrictor pharyngis) - felülről sugároznak bele a garat
állományába
garatemelő izmok (m. levator pharyngis) - elöl nyitott gyűrű formájában ölelik
körbe a garatot

Garat körüli térségek

- a garatot laza kötőszövet választja el a mögötte található gerincoszloptól és
praevertebralis izomzattól
- a laza kötőszövetes tér a garat két oldala mentén folytatódik.és a mellüreg kötőszövetes
terével folytonos
- a garat körüli térségbe jutott kórokozók keltette gyulladás a mediastinumba akadálytalanul
tovaterjedhet, ami a mellüregi szervek életveszélyes gyulladásához vezethet (mediastinitis)
 A nyelés

- reflexes folyamat (nyúltvelői központ szabályozza)

- folyamata:
1. - a szájfenék összehúzódik, és a nyelv a falatot a lágy szájpadhoz
préseli
2. - ezzel párhuzamosan a lágy szájpad felemelkedik, és a hátsó garatfalhoz
hozzáfekve elzárja az orrgaratot
- a felemelkedő gége bemenetét az arra ráfekvő gégefedő zárja el
3. - a szájüregből a torokszoroson át a garat felé terelt falat a gégefedő előtt két
részre válva a gége két oldalán jut a garatba, ahonnan a garatfűző izmok
reflexes kontrakciója továbbítja a nyelőcső felé
A rágás, a falat kialakítása
és a nyelés
 Nyelőcső (esophagus)

- a garat folytatása, kb. 25 cm hosszú

- szakaszai: nyaki (pars cervicalis),
mellkasi (pars thoracica)
hasi (pars abdominalis)
- a nyelőcső - a garattal ellentétben - minden oldalról zárt cső
- nyaki szakasz a gége gyűrűporcának magasságában veszi kezdetét, és a légcső
mögött, a gerincoszlop előtt a középvonalban halad lefelé
- a rekeszt átfúrva jut a hasüregbe, majd rövid szakaszban folytatódik, és a
gyomorszájban (cardia) torkollik a gyomorba
- legutolsó szakaszát hashártya veszi körül, azaz itt intraperitoneaIis helyzetű
- hámja többrétegű el nem szarusodó laphám
- a tunica submucosa mirigyei a nyálkahártyát síkosítják.
- a tunica muscularis egy belső, körkörös és egy külső hosszanti lefutású
izomrétegből áll
- a fal izomrétegét a nyelőcső felső harmadában harántcsíkolt izomrostok
alkotják, középső szakaszán a harántcsíkolt izomrostok közé simaizom
keveredik, míg az alsó harmad izomzata kizárólag simaizomból áll.
- a nyelőcső és gyomor közti átmenetnél a megvastagodott izomréteg a
gyomorszáj zárását segíti

Gastroesophagealis reflux: a gyomorszáj záróizomzatának elégtelensége és a gyomor ürülési zavarai esetén

a savas gyomortartalom visszaáramolhat a nyelőcsőbe
-tünetek: gyomorégés, savas böfögés, súlyos esetben a nyelőcső nyálkahártyájának daganatos elváltozása
-kezelés: diéta, illetve savkötő, a gyomor sósavtermelését csökkentő és motiltását fokozó gyógyszerek
 A nyelőcső elhelyezkedése

1. borda
mellhártyakupola

légcső aortaív

nyelőcső
főverőér mellkasi szakasza

gyomorszáj

rekeszizom

főverőér hasi szakasza

A tápcsatorna falának általános
felépítése

tunica mucosa

tunica submucosa
tunica muscularis
 A hashártya (peritoneum)

- a hashártya a hasüreg savós hártyája, melynek a mellhártyához és a

szívburokhoz hasonlóan fali (parietalis) és zsigeri (visceralis) lemeze van
- a két lemez egymással folytonos, így a hashártya egy zárt zsáknak felel meg
- a fali hashártya jelentős szakaszon a hasfal belső felszínéhez és a rekeszhez
fekszik hozzá, illetve caudalis irányban a medencéig ér
- a fali és zsigeri lemezei közti résszerű üreget több helyen vékony folyadékfilm
tölti ki
- a zsigeri hashártya speciális képletei:
- kis cseplesz (omentum minus): a máj, a gyomor és a patkóbél között
kifeszülő hártya
- nagy cseplesz (omentum majus): a gyomor nagy görbületét elhagyó,
a vékonybelek elülső felszínére kötényszerűen ráfekvő hártya
- bélfodor (mesenterium): a beleket rögzítő hártya, amelyben a
belekhez futó vér- és nyirokerek, valamint idegek futnak

Ascites (hasűri folyadékgyülem):

- májcirrhosisban és a portalis rendszer (lásd máj) ellenállásának növekedésével járó egyéb betegségekben
nagy mennyiségű folyadék halmozódik fel a hashártya lemezei között
- a kórkép kialakulásának hátterében az érpályán belüli és a sejtközötti térben uralkodó nyomásviszonyok
megváltozása áll
 A hasüregi szervek helyzete

- intraperitonealis szervek: a hashártya zsigeri lemeze által körülvett szervek (pl.

gyomor, a máj nagy része, lép, éhbél, csípőbél, haránt vastagbél és szigmabél)

- extraperitonealis szervek: a hashártya által csak részben vagy egyáltalán nem

fedett szervek
- retroperitonealis szervek: a hashártya fali lemeze mögött helyezkednek el,
(pl. hasnyálmirigy, vese, húgyvezeték, mellékvese, aorta abdominalis)
- infraperitonealis szervek: a hashártyazsák alatt helyezkednek el (pl. prosztata,
méh)
 A hashártya
rekeszizom

máj a bélfodor (mesenterium) erei

kiscseplesz
gyomor
hasnyálmirigy
tizenkét ujjnyi bél
haránt vastagbél
bélfodorgyökér
nagycseplesz
vékonybelek

húgyhólyag

végbél
 A gyomor (gaster)

- a hasüregben helyezkedik el, az emésztőcsatorna zsákszerű tágulata

- részei:
elülső és hátsó felszín
jobb oldalon a kisgörbület (curvatura minor),
bal oldalon a nagygörbület (curvatura major)
- a gyomorszájtól (cardia) balra található tágulata, a gyomorléghólyag (fundus)
- teste (corpus) elvékonyodva a gyomorkapuba (pylorus) megy át, átmenetet
képez a patkóbél (duodenum) felé
- a gyomor és a patkóbél lumenét jól fejlett izomgyűrű (m. sphincter pylori)
választja el
- intraperitonealis szerv, hátsó felszíne mögött egy hashártyával bélelt üreg (bursa
omentalis) található, amely helyet ad a gyomor teltségi állapotától függő alak- és
méretbeli változásainak
- feladatai: a lenyel táplálék homogenizálása, a fehérjék emésztésének megkezdése,
baktériumok elpusztítása

Gyomorfekély (ulcus ventriculi): a sósavtermelés és a nyálkahártyát védő faktorok közti egyensúly

felborulása a gyomorfal önemésztődéséhez, fekély (ulcus) kialakulásához vezet.
-a fekély kezdetben csak a nyálkahártyát érinti, súlyos esetben azonban a gyomorfal perforálódhat
- kialakulásában szerepe van a Helicobacter pylori fertőzésnek, illetve szerepe lehet a nem szteroid
gyulladáscsökkentők (NSAID) alkalmazásának
- kezelés: a bakteriális fertőzés megszüntetése, a sósavtermelés csökkentése, a termelt sósav megkötése
(súlyos esetekben a sósavtermelést fokozó paraszimpatikus idegrostok átmetszése)
- fekélybetegség leggyakrabban a duodenum területén alakul ki
 A gyomor
gyomorfenék
savós hártya rétege
nyelőcső

gyomorszáj

a gyomorfal izomrétegei
gyomortest

gyomor nyálkahártya
gyomorkapu

patkóbél
gyomorkapu záróizma
 A gyomor szövettana

- belső felszínét kis behúzódások (gyomorgödröcskék, foveolae gastricae) jellemzik

- felszíni hámja egyrétegű, szekréciós hengerhám
- a hámsejtek által termelt bikarbonátban gazdag nyák a savas gyomortartalom
okozta önemésztődéstől óvja a szervet

- a nyálkahártya mélyebb rétegeibe benyúló mirigyek felépítése a gyomor különböző

szakaszain eltérő:
- a cardia és a pylorus mirigyeinek sejtjei:
- melléksejtek: lúgos váladékot termelnek
- enteroendokrin sejtek: hormont termelnek
- a corpus és a fundus mirigyeinek sejtjei:
- fősejtek: pepszinogént (a pepszin nevű fehérjeemésztő enzim előanyagát)
termelik
- fedősejtek: sósavat és a B12-vitamin felszívódásához elengedhetetlen
intrisic faktort termelik

- a tunica muscularis simaizomból áll, falát a körkörös és hosszanti rétegek mellett

egy ferde lefutású izomréteg is erősíti.
- falának legkülső rétegét a hashártyának megfelelő tunica serosa alkotja.
 A gyomornyálkahártya sejtjei
Egyrétegű
szekréciós bikarbonátban gazdag nyák
hengerhám

Melléksejtek alkalikus (lúgos) nyák

Fedősejtek sósav és intrinsic faktor

Entero-
endokrin sejtek a tápcsatorna működésére
ható hormonok

Fősejtek pepszinogén
 A vékonybél (intestinum tenue)

- a vékonybélben történik az emésztés és a felszívás legnagyobb része

- az emésztőcsatorna leghosszabb szakasza, kb. 5-6 m hosszú

- sokszorosan görbült, a hasüregben kacsokat alkotó bélszakasz (a mesenterium rögzíti)

- egyenletes vastagságú, külső felszíne sima

- három szakaszát különböztethetjük meg:

patkóbél (nyombél, 12 ujjnyi bél, duodenum)
éhbél (jejunum),
csípőbél (ileum)
 Patkóbél (duodenum)

- a gyomor után következő, patkó vagy C alakú vékonybélszakasz

- a hasüregben a jobb oldalon, az első három ágyékcsigolya magasságában
helyezkedik el
- domborulata jobbra néz, homorulatába a hasnyálmirigy feje fekszik be
- részei: felső, leszálló és alsó
- a leszálló szakaszba nyílik a közös epevezeték (ductus choledochus) és a
hasnyálmirigy mindkét kivezetőcsöve (ductus pancreaticus major és minor)
- az epe hatására apró cseppekké alakulnak (emulgeálódnak) a zsírok, a
hasnyál hatására pedig folytatódik a szénhidrátok és fehérjék emésztése

- az alsó rész éles görbülettel megy át az éhbélbe (jejunum)

- a duodenum kezdeti szakasza hashártyával borított (intraperitonealis), a többi

része - egészen az éhbélbe való átmenetig - retroperitonealis helyzetű,
közvetlenül a hátsó hasfalhoz rögzül

-
 Éhbél és csípőbél
Éhbél (jejunum)
- a hasüreg középső részében, haránt irányú kacsokat alkotva helyezkedik el
- a csípőbélbe való átmenete makroszkóposan nem különíthető el, a két
bélszakasz közötti határ a bal csípőtányér felső határán van
- az emésztett táplálék felszívása kizárólag ebben a szakaszban megy végbe.

Csípőbél (ileum):
- a leghosszabb bélszakasz, legnagyobb része a csípőárokban található, de
egyes kacsai lenyúlnak a kismedencébe is.
- utolsó szakasza a kismedencéből kiemelkedve, a jobb csípőárokban a
vastagbélbe megy át, a szájadékon billentyű (ileocecalis billentyű) található,
amely megakadályozza a vastagbéltartalom visszajutását a vékonybélbe
- mind a jejunum, mind az ileum teljes hosszában hashártyával borított
- a csípőbél tunica submucosa rétege nyiroktüsző-aggregátumokat (Peyer-
plakkok) tartalmaz, ezek mindegyike 10-200 nyiroktüszőből áll
 Hasüregi szervek I.

máj

gyomor

epehólyag

haránt vastagbél
nagy cseplesz

éhbél

csípőbél

vakbél
felszálló vastagbél
 A vékonybél szövettana

- falán számos félhold alakú, körkörös, illetve spirális redő figyelhető meg, amelyek
kialakításában a tunica mucosa és subrnucosa is részt vesz
- felületét tovább növelik a nyálkahártya nyúlványai, a bélbolyhok
- hámja egyrétegű, magas hengerhám, a sejtek apicalis felszínén mikrobolyhokat
(kefeszegélyt) figyelhetünk meg
- a bélbolyhok tengelyében kapillárisok hálózata, valamint egy centrális, vakon
végződő nyirokkapilláris található
- a nyálkahártya simaizomrétege benyúlik a bélbolyhok belsejébe, rendszerint a
nyirokkapillárist kísérve (és segítve a nyirok áramlását)
- a bélbolyhok között egyszerű csöves mirigyek (vékonybélmirigyek, Lieberkühn-crypták)
nyílnak
-a bolyhok hámrétegében található sejtek:
- differenciálatlan sejtek
- felszívó sejtek (enterocyták)
- kehelysejtek: nyálkát termelnek
- Paneth-sejtek: a vékonybél baktériumflórájának összetételét szabályozzák (lizozim-
termelés és fagocitotikus aktivitás)
- enteroendokrin sejtek: a vékonybél hormontermelő sejtjei, a többi bélszakasz
működését gátló és serkentő anyagokat is termelnek

- a tunica submucosában lévő mirigyek (Brunner-féle mirigyek) váladéka védi a

vékonybél proximalis szakaszát, lúgosítja a pH-t, biztosítva ezáltal a duodenumba
ürülő hasnyál-enzimek működését
 Vastagbél (intestinum crassum)

- fő feladatai:
- a létfontosságú sók és a víz visszaszívása
- az emészthetetlen tápanyagrészek lebontása (szimbióta bélbaktériumok
segítségével)
- a salakanyagok szervezetből való kiürítése

- hossza kb. 130 cm, mérete és felszíni sajátosságai alapján jól elkülöníthető a vékonybéltől
- a jobb csípőárokban kezdődik, a vékonybeleket mintegy bekeretezve jut a bal
csípőárokba, majd onnan a kismedencébe

- részei:
vakbél (cecum)
remesebél (colon)
végbél (rectum)
 Vakbél (cecum)

- nevét vakon végződő alsó részéről kapta

- a jobb csipőárokban helyezkedik el

- a vékonybéltől az ileocecalis billentyű vállasztja el

- alsó, vak végén található a ceruza vastagságú, kb. 10-12 cm hosszú

féregnyúlvány (appendix vermiformis), amelynek falában, a nyálkahártya alatti
rétegben nyiroktüszők (folliculusok) találhatók

- a féregnyúlvány tehát tulajdonképpen nyirokszerv, mely a bélcsatorna kitüntetett

helyén, a baktériummentes vékonybél és a baktériumokat tartalmazó
vastagbél között helyezkedik el, a hasüreg mandulájának is nevezik.
A csípőbél és a vakbél közti átmenet a féregnyúlvánnyal

ileocecalis billentyű

csípőbél

vakbél

féregnyúlvány
a féregnyúlvány benyílása
 Remesebél (colon)
- négy része: felszálló (colon ascendens),
haránt (colon transversum),
leszálló (colon descendens),
szigmabél (colon sigmoideum).
- felszálló vastagbél: a vakbél folyatása, a hasüreg jobb oldalán száll fel, szélesen tapad a
hátsó hasfalon, hashártya csak az elülső részét borítja
- a máj alatt egy éles görbülettel a haránt vastagbélbe megy át
- haránt vastagbél: ferdén keresztezi a középvonalat, teljes mértékben intraperitonealis,
- a vastagbél legmozgékonyabb szakasza.
- a bal oldalon éles szöglettel megy át a leszálló vastagbélbe
- az első szakaszon lefűző mozgásokat, a későbbi szakaszokon tovahajtó
perisztaltikus mozgást végez
- leszálló vastagbél: a bal csípőárokban helyezkedik el, szélesen tapad a hátsó hasfalhoz,
hashártyaborítása is hasonlít a felszálló vastagbéléhez
- szigmabél: alakja a görög szigma betűhöz hasonlít
- a keresztcsont felső szélénél a végbélben (rectum) folytatódik

-a vastagbél belső felszínén nincsenek bélbolyhok

- itt is vannak viszont Lieberkühn-crypták, valamint számos kehelysejt, amelyek
nyákos váladékukkal a salakanyag (széklet) továbbjutását biztosítják
- a vastagbél redőinek alkotásában az izomréteg is részt vesz
 Hasüregi szervek II.
a patkóbél és az éhbél közti átmenet
gyomor
lép

máj
kiscseplesz
epehólyag

hasnyálmirigy

bélfodorgyökér

csípőbél

féregnyúlvány
végbél szigmabél leszálló vastagbél
 A vékonybél és a vastagbél szakaszai

haránt vastagbél

remesebél bal szöglete

remesebél jobb szöglete
éhbél

felszálló vastagbél
leszálló vastagbél

vakbél
szigmabél
csípőbél
 A vastagbél szakaszai

máj gyomor

remesebél bal szöglete

remesebél jobb szöglete
a vastagbél csíkja

felszálló vastagbél leszálló vastagbél

haránt vastagbél
vastagbélredők
vakbél
szigmabél
végbél
 A végbél (rectum)

- a bélcsatorna utolsó, 15-18 cm hosszú szakasza, a kismedence hátsó

részében foglal helyet
- neve ellenére (rectum = egyenes) a sagittalis síkban S alakban görbült: felső görbülete hátra,
az alsó pedig előre domborodik
- sacralis részén egy tágulat (ampulla recti) található
- alsó része (canalis analis) a farpofák között a végbélnyílássaI (anus) nyílik a
külvilágba, melyet egy erős végbélzáró izomrendszer (m. sphincter ani) tart zárva
(székeléskor megnyílik)
- a belső záróizom simaizom, a végbél körkörös izomrétegének felel meg
- a külső záróizom a gát izomzatához tartozik, akaratlagosan szabályozható,
harántcsíkolt izom
- a végbél elülső fala férfiakban a húgyhólyaggal, lejjebb az ondóhólyaggal, az
ondóvezetékkel, alsó részében pedig a prostatával érintkezik, nőkben pedig a hüvely
felső részével érintkezik
- hashártya csak a felső harmadát borítja, középső része előtt elhalad

Aranyér: a végbélzáró izom felett egy érdús terület található, amelyben az erek kitágulhatnak, és
aranyeres csomók alakulhatnak ki.
 A végbél

a végbél tágulata

a végbél nyálkahártyaoszlopai

az oszlopok közti bemélyedések

végbélgyűrű
külső végbélnyílás-záró izom
belső végbélnyílás-záró izom

végbélnyílás
 A máj (hepar)

- szervezetünk legnagyobb mirigye (váladéka az epe) és egyben az anyagcsere központi

szerve.

A következő folyamatokban vesz részt:

- szénhidrát-anyagcsere (glükoneogenezis, glikogénraktározás)
- zsíranyagcsere (zsírsavak és koleszterin szintézise, lebontása)
- vérplazmafehérjék szintézise
- véralvadási faktorok szintézise
-embrionális fejlődés során vérsejtek képzése
- szteroidhormonok szintézise és átalakítása
- gyógyszerek és toxinok lebontása (méregtelenítés)
- húgysav (urea) képzés
- epetermelés, és ezáltal - a táplálékkal felvett zsírok emulgeálása
- a májsejtek által kiválasztott és vízoldékonnyá alakított
testidegen anyagok eltávolítása
- a hemoglobin lebontása során keletkező bilirubin
eltávolítása
 A máj anatómiája

- túlnyomó része intraperitonealis helyzetű

- részei: jobb és bal lebeny (lobus dexter et sinister),
- rekeszi és zsigeri felszín
- fő tömegével a jobb felső hasüregrészben helyezkedik el, elvékonyodó bal
lebenye a középvonalat keresztezve a bal rekeszkupola alá nyúlik
- hashártya által nem fedett része a rekesz középső inas részével
kötőszövetesen összenőtt
- rekeszi felszíne a rekeszizomhoz fekszik hozzá
- zsigeri felszíne a jobb oldali vesével, vékony- és vastagbél szakaszokkal, a
nyelőcsővel és a gyomorral érintkezik
- zsigeri felszínén középen található a májkapu (porta hepatis)
- a májkapun át lép be a májartéria (a. hepatica propria)
a májkapuvisszér (v. portae)
illetve lépnek ki az epeutak
- jobb lebenyének zsigeri felszínéhez kötőszövetesen az epehólyag (vesica fellea
vagy vesica bilialis) nő hozzá
 A máj és a gyomor elhelyezkedése

máj-duodenum szalag rekeszizom

máj-gyomor szalag

gyomorfenék
gyomorszáj
epehólyag
gyomortest

máj kisgörbület
lép
gyomorkapu nagygörbület
patkóbél
vese gyomorkapu

haránt vastagbél
nagycseplesz
A máj felső-elülső felszíne
alsó üres visszér

bal lebeny

sarló alakú májszalag

epehólyag

jobb lebeny
 A máj alsó felszíne

alsó üres visszér

bal lebeny májkapu
májkapu visszér

májartéria
májvezeték
közös epevezeték
epehólyagvezeték epehólyag

jobb lebeny
 A máj szövettana
- szövettani egysége a hatszögletű hasáb alakú májlebenyke (lobulus hepatis)

- a lebenyke központjában található a vena centralis, melyet sugárszerűen

rendezett májgerendák vesznek körül
- a májgerendákat a májsejtek (hepatocyták) alkotják

- a májgerendák közötti teret a lebenyke tág lumenű kapillárisai, a fenesztrált

endothelliummal bélelt májsinusok töltik ki
- a májgerendát a sinusok endotheljétől a Disse-tér választja el

- az a. hepatica propria és v. portae lebenykékhez vezető ágai (a. és v.

interlobulares), illetve az elvezető epeutak (ductus interlobularis) a májlebenykét
határoló kötőszövetben, a lebenyke csúcsainál helyezkednek el
- a három képletet (arteria, vena és ductus interlobularis) összefoglalóan portalis
triásznak nevezzük

- az a. és v. Interlobularisokból a vér az a. és v. perilobularisokba, majd onnan a

sinusokba ömlik, ahol keveredik egymással
- a v. centralis felé áramló kevert vér a sinusokat fenesztrált endotheliumon át
a Disse-térbe jut, ahol közvetlenül érintkezik a májsejtekkel

- a lebenykén átáramlott, módosított tartalmú vér a v. centralisban szedődik össze,

majd ennek folytatásában, a v. sublobularisokban összegyűlve a v. cava inferior
felé szállítódik el.
 A májlebenyke felépítése vázlatosan

portalis triász
A májlebenyke
felépítése
A májlebenyke szerkezete
részletesen
 A máj vérellátása
- a máj vérellátása kettős, ellátásában egy artéria és egy véna is részt vesz
- artériája, a hasi aorta hasüregi törzséből eredő májverőér (a. hepatica propria)
oxigénben gazdag, de tápanyagban szegény vért vezet a májhoz.
- a v. portae a páratlan hasüregi zsigerek felől (a gyomor, a teljes vékonybél és
a vastagbél felső harmadának területéről) összegyűjtött, oxigénben szegény, de
tápanyagban gazdag vért visz a máj felé

- a gyomor-bélrendszer felől felszívódott anyagok ezáltal elsőként a májat érik el,

ahol megtörténik a tápanyagok átalakítása, illetve a véráramba került toxinok
méregtelenítése
- a gyógyszerek hatóanyagainak jelentős része is csak a májban történő
átalakítás során válik aktívvá
- a vénás vér a máj elvezető vénáin (v. hepaticae) keresztül a v. cava inferiorba
ömlik

Májcirrhosis (májzsugor): májgyulladás, akut és krónikus mérgezés során az elpusztult májsejtek helyét
hegszövet veszi át (jóval több a kötőszövet, mint az egészséges májban)
- kialakulásának okai: mértéktelen alkoholfogyasztás, hepatitis vírusok okozta májgyulladás.
- a májsejtek pusztulása csökkent májműködéshez, a kötőszövet felszaporodása
pedig a májsinusok ellenállásának növekedéséhez vezet
- csökken a plazmafehérje-termelés, megnő a vena portae ellenállása - hasűri és mellűri
folyadékgyülem (ascites) alakul ki
- a véralvadási faktorok csökkent termelése vérzékenységhez, a bilirubin-kiválasztás zavara
sárgasághoz vezet
- ha a máj méregtelenítő és átalakító funkciója sérül, következményként
idegrendszeri zavarok is felléphetnek
 Epeutak, epehólyag
- a májsejtek által termelt epe a szomszédos májsejtek által határolt, önálló fallal
nem rendelkező csőszerű epekapillárisokon keresztül vezetődik a májlebenyke
széle felé
- a lebenyke perifériáján az epekapillárosok köbhámmal bélelt epeutakban
folytatódnak (ductus interlobularis), amelyek egyre nagyobb ágakba szedődnek össze

- a májkapun lép ki a jobb és a bal lebenyhez tartozó májvezeték (ductus

hepaticus), melyek hamar egymásba torkollanak

- a ductus hepaticus mellékága (ductus cysticus) az epehólyag felé ágazik le,

míg fő ága, a közös epevezeték (ductus choledochus) a duodenum felé halad
- a közös epevezeték a hasnyálmirigy fő kivezetőcsövével egyesülve a Vater-
papillán nyílik a duodenumba, áteresztőképességét körkörös izomgyűrű
szabályozza
- az epe termelése folyamatos, ürítése szakaszos, az emésztés pillanatnyi
igényéhez igazodva történik
- étkezések közötti időszakban a közös vezeték duodenalis beszájadzása zárt, az
epe a ductus cysticuson keresztül az epehólyagba jut, ahol koncentrált formában
raktározódik
- az epe szintézisének mértékét és ürülését a vékonybél enteroendocrin
sejtjei által termelt hormonok szabályozzák
- a duodenumba juttatott epesavak és a bilirubin jelentős része a csípőbélben
(ileum) visszaszívódik, majd a v. portaen keresztül a májat elérve újra kiválasztódik
Epehólyag, elvezető epeutak
jobboldali májvezeték
baloldali májvezeték

közös májvezeték

epehólyag-vezeték

közös epevezeték
epehólyag

nagy hasnyálmirigyvezeték

patkóbél
 Epekövesség (cholelithiasis)

- az epe oldott anyagainak túlnyomó részét epesavak, epefesték (főként bilirubin) és

koleszterin teszik ki
- a koleszterint oldott állapotban tartó epesavak és a koleszterin arányának
megváltozása a koleszterin kiválásához vezet.
- a kicsapódott koleszterin kristályosodási magként viselkedik, köré újabb rétegek
rakódnak le
- a kialakult epekő az epehólyag falát irritálva annak gyulladásához, illetve az
epehólyagot elhagyva az epeutak elzáródásához vezethet
- a Vater-papillán beékelődött epekő az epeutak mellett a hasnyálmirigy fő
kivezetőcsövében is elfolyási akadályt képez
- az epepangás a májra visszahatva annak gyulladását eredményezheti
- a betegség fő tünete a jobb bordaív alatti, lapocka felé sugárzó fájdalom, melyet a
bilirubin-anyagcsere zavara miatt gyakran sárgaság (icterus) kísér
- az epekövesség a fejlett világ népességének több mint 10%-át érinti, de csak az
esetek felében okoz tüneteket
- az epekövesség kialakulása szorosan összefügg az elhízással, éhezés sújtotta
országokban ritkán fordul elő.
 Hasnyálmirigy (pancreas)

- halvány rózsaszínű, egyenetlen felszínű, nyelv alakú szerv

- tubuloalveolaris, serosus, kettős – külső és belső - elválasztású mirigy

- részei:
fej (caput) - jobb oldalon, a 2. ágyéki csigolya magasságában, a patkóbél
homorulatában foglal helyet
test (corpus) – keresztezi a test középvonalát
farok (cauda) – a bal oldalon a lépkapuig nyúlik fel

- a hashártya mögött (retroperitonealisan) a hátsó hasfalhoz rögzül

- hátsó felszíne érintkezik a mögötte elhaladó hasi aortával (a. abdominalis), a v.

cava inferiorral, a v. portaet képező vénákkal, valamint a bal vesével
- elülső felszíne a gyomor hátsó falával érintkezik.

- fő tömegét a külső elválasztású mirigyállomány alkotja

- elszórtan, szigetek formájában (Langerhans-szigetek) azonban belső
elválasztású (endokrin) mirigyeket is tartalmaz.
 A hasnyálmirigy és az epehólyag
epehólyag-vezeték

epehólyag májvezeték
májkapu-visszér
hasi főverőér
hasüregi verőér

hasnyálmirigy

felső bélfodri verőér és visszér

patkóbél
Vater-papilla
közös epevezeték
hasnyálmirigy-vezeték
 A patkóbél és a hasnyálmirigy elhelyezkedése
hasi főverőér
májkapu-visszér hasnyálmirigy farka
közös epevezeték

kis és nagy hasnyálmirigy-

vezeték
hasnyálmirigy teste

hasnyálmirigy feje alsó bélfodri verőér és visszér

 A hasnyálmirigy belső és külső elválasztású része

- külső elválasztású rész: váladéka a hasnyál, amely fehérje-, szénhidrát-, nukleinsav- és

zsírbontó emésztőenzimeket termel.
- a hasnyál a pancreas kivezetőcsövei útján (ductus pancreaticus major és
minor) a duodenumba ürül

-belső elválasztású rész: a Langerhans-szigetek, amelyek világosan festődő alfa-, béta- és

delta-sejtekből épülnek fel

- az alfa-sejtek glukagont termelnek (a vércukorszintet emeli),

- a béta sejtek inzulint termelnek (a vércukorszintet csökkenti)
- a delta-sejtek szomatosztatint termelnek (feltehetően gátolja az inzulin és a glukagon
szekrécióját)

Diabetes mellitus (cukorbetegség).

- az inzulintermelés hiánya (illetve nem elegendő mennyiségű inzulin termelése)
esetén a vér cukorszintje jelentős mértékben megnő, és cukor jelenhet meg a vizeletben is
- a betegség igen súlyossá is válhat és a szervezet egésze károsodhat
- kezelés: diétával és inzulinnal, vagy specifikus gyógyszerekkel
A hasnyálmirigy külső
elválasztású mirigyei