1. A játék jelentősége a gyermek életében.

A játék
sajátosságainak, alapelveinek elemző bemutatása. A játék és a fő
tevékenységi formák kapcsolata.

Játék:
Az 0-6-7-8 éves gyermek alaptevékenysége, a személyiségének formálója, a játék folytán
alakulnak, változnak azok a személyiségjegyek, tulajdonságok, amelyek a gyermek életét
leginkább befolyásolják. A játék számára természetes dolog, nem kényszeríti rá senki, legjobb
időtöltés a gyermeknek, hiszen ezáltal leköti magát, tanul is. Az emberi játék olyan tevékenység,
amire a közvetlen haszonnal kecsegtető tevékenység feltételeinek a hiányában kerül sor, az
emberek közötti szociális kapcsolatok újrateremtődnek.
Funkciója:
Az adott fejlődési szakasznak megfelelően szolgálja az értelmi fejlődést.

Minden gyermek számára, ami érzelmileg jelentős volt, a játékában megismétlődik. Azonban a
valóság torzított formában jelenik meg a játékban, mivel a kényszerítő körülmények hiányoznak.
(A gyermeket nem kényszeríti senki és semmi, ahogy az életkor és a tapasztalatok változnak, úgy
játssza el az adott helyzetet egyre élethűbben.)

A játék kezdete: pontosan nem lehet behatárolni, ennek okai – többek között – a fejlett technikai
eszközök is. Az bizonyos, hogy a játék valamilyen módon megjelenik születéstől fogva.

A játék sajátosságai:
1. a játék célja: maga a játék, a gyerek céltudatosan játszik, neki célja van a játékkal
2. spontán, szabadon választott tevékenysége: a gyermek határozza meg egyértelműen, nem
lehet értékelni, hiszen a gyermek határozza meg, szubjektív, ő tudja, hogy jót játszott vagy
sem
3. a játék komolysága: a gyermek a játékot komolyan veszi és valóságosnak éli át a
játékszituációt
4. játékbeli kettős tudat (ki- és belépés a játékba): a gyermek tisztában van a játék közben a
saját helyzetével
5. a játékot kísérő örömérzés: minden játékot öröm kísér, mert játszani jó dolog, a kellemes
élményeket újra élik, azokat a vágyaikat, álmaikat is eljátsszák, ami még nem is történt
meg
6. a játék feszültségoldó hatása: a gyermek a kellemetlen élményeit kijátssza magából, az
élmény feszültsége ez által csökken.
7. utánzás: szinte mindenütt előfordul (utánozzák a felnőttek, a szülők viselkedését,
tevékenységét)

A játék és a fő tevékenységi formák kapcsolata:

1. játék
2. tanulás A 3 fő tevékenység életkortól függ, de szorosan összeforr egymással.
3. munka

A játék és a tanulás viszonya:

A tanulási típusok megtalálhatók az óvodai játékban (verbális, szociális és motorikus). Mindhárom
típusnak megvan a legadekvátabb játék megfelelője: verbális – szabályjátékok, szociális –
szerepjátékok, motorikus (mozgásos) – alkotó- és építőjátékok. A tanulási formák a játékban való
elmélyedés mértékében megfelelően maguk is fejlődnek. A spontán játék kapcsán a verbális
tanulás lehetősége a gyerekből indul ki (ő kezdeményezi, a természetes kíváncsiság a feltétele). A
játékon belüli tanulás hatásos, hiszen a gyermek igényeihez, vágyaihoz, tapasztalatszerzéséhez,
szükségleteihez igazodik, a játékban biztosított a legjobban.

A játék és a munka kapcsolata:

A munka és a játék is örömet szerez, a gyermek esetében az öröm magában a
játéktevékenységben rejlik. A gyermek játékát a felelősség is áthatja, amely leginkább a közös
játékokban mutatkozik meg (szerep- és szabályjáték). Addig lehet közösen játszani, amíg mindenki
betartja a játékszabályt (pld.: az orvos nem vált át boltosnak), amíg mindenki a szerepnek
megfelelően cselekszik. A tevékenység tartalma is lehet munka (pld.: vízben pancsolás, más
esetben a víz a tisztálkodás fontos eszköze is). A gyermek munkájában felfedezhetjük a játék
meghatározó elemét: az önállóságra törekvés igényét, az ismétlési, a gyakorlási késztetést, a
felnőtt tevékenységének utánzását. Ezek a tartalmi jegyek a játékhoz viszonyítva is eltérő módon
jelennek meg.

Az bizonyos, hogy a munka és a tanulás a játékban integráltan jelenik meg, 5-6 éves kor körül
kezd el különbség lenni a tevékenységek között.

A tevékenységformák célja:
Játék: személyiségformálás, személyiségfejlesztés is.
Tanulás: ismeretek szerzése és gyarapítása, amely mérhető.
Munka: objektív célja van, értékelhető tevékenység.
 2. A játékpedagógia történeti áttekintése. A játék értelmezése a
különböző felfogásokban, a magyar játékelméletek jeles
képviselői.

Történeti áttekintés, a játék értelmezése:

A gyermeki játékot már nagyon korán felismerték (ismeretszerzés a gyermeki játékról – hogyan
alakultak a játékeszközök, hogyan gondolkodtak a gyermekről az egyes társadalmakban). Tárgyi,
régészeti leletekből következtethetünk a gyermekek játékára. Bizonyos, hogy az adott kor
társadalmának a gyermekképe határozza meg a gyermekhez való viszonyt (ahol a család
középpontjában a gyermek áll, ott került előtérbe a játék is).

Őskorban: etológiai és régészeti kutatások során következtettek arra, hogy a játékeszközök a

munkaeszközök kicsinyített másai voltak.
Az ókori társadalmakban a gyermekeknek (fiúknak) egyre nagyobb szerepe lett a családban. Ebből
az időből szép kivitelű és jól kidolgozott játékszereket találtak.
Az ókori filozófusok is gondolkodtak a játékról:
- Platón: nagyon fontos a jól megválasztott játék, mert a játékban mutatkozik meg
elsősorban a gyermek hajlama, másodsorban a játék az életre való felkészítés fontos
eszköze.
- Arisztotelész: a játék különösen a kisgyermekek életében fontos, hiszen ezzel
megelőzhetjük a tunyaságot és a lustaságot. Azért is jelentős ebben az életkorban a játék,
mert ekkor még nem adhatunk más elfoglaltságot a gyermeknek. (Görögországban a játék
az egész lakosság közgondolkodásában jelen van.)
- Seneca: már megsejti a játékban rejlő örömforrást.
- Quintiliánus: pedig a játékról, mint a tanítás fontos eszközéről ír (olvasás és írás
tanításában is kiemelt helyet foglal el a játék), valamint felismeri a játék és a tanulás
kapcsolatát, mert a játék közben sokat tanul a gyermek, a játék maga a tanulás.

Középkorban a transzcendens foglalja le az emberek életét (mindenki fogadja el azt, ahova

született, az igazi boldogság a túlvilágon van). Nagy volt a gyermekhalandóság, a gyermekkort
nem igazán értékelték. Képzőművészeti alkotásokban meg sem jelennek, olyanok, mint a felnőttek
(pld.: a kis Jézus, kicsinyített felnőttek, arcvonásuk is jellemző a felnőttekére). A játék csak ritka
pillanatokban fordult elő, azonban az ügyességi játékok (kocka, kártya) a felnőtt emberre
vonatkozott. A gyermek számára nem volt játszóhely elkülönítve.
Humanizmus és reneszánsz korában a játék szerepe megnő, a feltörekvő polgárság és a gazdag
réteg életérzésének köszönhetően. Vittorinó da Feltre, aki Platón tanítását fogadja el, az ókori
eszméknek megfelelően neveli a gyermekeket (Játékiskolája jelentős). Minden gyermeknek olyan
játékot szán, amilyen élethivatás vár rá. A játék hasznosságával bizonyítja a játék létjogosultságát
a nevelésben.

Újkorban (1600-as évek után, angol polgári forradalom, Amerika felfedezése) a reneszánsz és a
humanizmus hatására a gyermekkor felértékelődik előtérbe kerül a gyermek nevelése.
Megjelennek a felvilágosult gondolkodók (Rousseau, Lack – tiszta lappal születünk, tabula ráza)
Comenius (cseh pedagógus, filozófus) szerint minden gyermek nevelhető és tanítható, még a
lányok is. Azt mondja, hogy a kisgyermekkor olyan életszakasz, amely döntően kihat a további
évekre. Az életre való felkészítést már ebben a korban meg kell kezdeni. (Tanulmánya:
Anyaiskola). Fő műve: Didactika Magna – a gyermek gondolkodását írja le, első része az
Anyaiskolával foglalkozik.

18. sz. vége – 19. sz. eleje: az iparosodás és a munka hatására kialakul a kisgyermek intézménye
nevelése (1816. Anglia – első igazán kisgyermek iskola). 1828-ban pedig Magyarországon is
megjelenik az első Közép-Európai óvoda, amely Brunszvik Teréz nevéhez kapcsolódik, alapítványi
óvoda volt (Mo.-on nincs iparosodás, polgárosodás, reformkor van). Egyre több óvodája jön létre,
beindul az óvodai mozgalom, egyre inkább fontosabbá válik a kisgyermek nevelése. 1848-ig kb. 77
óvoda van, 1849 után visszaesik. 1843-ban alakul meg az első óvóképző Magyarországon, 1858-
ban végez az első óvónő.

1891. az első óvodai törvény (a 3. óvodai tv. a világon) megalkotása, amely pontosan szabályoz
minden feltételt, problémát. Kimondja, hogy tanítani az óvodában nem lehet.
A XIX. század végén komoly gyermektanulmányi mozgalmak indulnak el. A kisgyermekkor az
ember életének meghatározó része (kisgyermekkor kutatások, reformpedagógiák megjelenése).
Előtérbe kerül a gyermek érdeke, és az azt támogató gyermekpedagógia. Elkülönül a
kisgyermekkor és az iskoláskor. A gyermekkor kitolódik, a gyermekeknek sok ideje van a játékra.
Gyerekszoba megjelenése, játékeszközök gyártása iparág lesz. (Fröhbel játékadományai,
Montessori Mária játékos fejlesztőeszközei)

XX. században a II. vh. után a gyermek felértékelődik, a családon belül is fontos lesz. Az 50-es
években a nők munkába állnak, az intézményi kisgyermeknevelés fellendül (óvodák épülnek). Mo.-
on az óvodai nevelés mindig nagyon magas színvonalú volt. Próbált korszerű lenni, egyre
fontosabb szerepet tölt be a játék. Ekkor még az óvodai nevelés még iskolás módszerű.
1971-ben megjelenik az Óvodai nevelés programja, mely deklarálja, hogy a gyermek legfontosabb
tevékenysége a játék. A folyamat az évek során egyre inkább megerősödik, a családok is elismerik
a játék szerepét, fontosságát.

A magyar játékelméletek jeles képviselői:

(lásd. Játékpedagógiai fogalomgyűjteményt!)

Brunszvik Teréz
Wargha István
Ney Ferenc
Bakonyiné Vince Ágnes
Hermann Alíz
Mérei Ferenc
B. Méhes Vera
 3. A gyermek játéktevékenységének fejlődése, a fejlődés
fokozatai, szintjei. A játék osztályozása, játékfajták, felsorolása.

A játéktevékenység fejlődése:
Jean Piaget szerint a fejlődés egyenes vonalban halad a reflextől az érett, logikai műveletekig.

A játék és a gondolkodás fejlődése összefügg egymással, párhuzamosan halad. A gyermeki játék

fejlődése folyamatosan és fokozatosan megy végbe, az egyszerűtől halad a bonyolult felé. A
gyermek egyetlen fejlődési szakaszt sem hagyhat ki. A játéktevékenység fejlődését befolyásolja a
személyi és a tárgyi környezet, valamint a gyermek életkora és fejlettségi szintje is.

A csecsemő eleinte nézegeti a mozgó tárgyakat, figyeli környezetét, játszik a kezével, a hangjával
(gőgicsél) – explorációs játék. Minden érzékszervét megpróbálja használni, ezek spontán, nem
tudatos tevékenységek. Ezt követően kb. 5 hónapos kortól a tárgyakkal, a világgal való ismerkedés
közben a fogás, a mozgatás és ennek rendkívül érdekes örömteli látványa vezeti el a gyermeket a
játék nagyon fontos állomásához, a manipulációhoz. E közben tanulja meg, hogyan lehet a
tárgyakkal, bánni, hogyan lehető őket biztosan megfogni, hogyan kezelje a különböző anyagokat.

Ahogyan növekedik a gyermek, lassan használni is kezdi a tárgyakat, örül, ha már rakosgatni is
tudja őket (ismételgetésben látja az örömöt), ez már a gyakorlójáték. (Játék a hanggal,
anyagokkal, eszközökkel, értelmi gondolkodás megjelenése). Ezt követően kialakul a szimbolikus
séma (amely átmenet a gyakorlójáték és a későbbi szerepjáték között), kb. 15 hónapos kortól
jelennekk meg a gyermek játékában a szimbólumok, úgy tesz, mintha, (valamit helyettesít
valamivel) tárgyhoz kötött tevékenység. Ekkor még a cselekvés és a gyakorlás dominál, a szerepet
nem veszi fel, az egészből ragad ki egy mozzanatot.

Ezt követi a szerepjáték, amely azt tölt be a gyermek gondolkodásában, mint a belső beszéd a
felnőtt gondolkodásában azzal a különbséggel, hogy a gyermek nemcsak felidézi, hanem eljátssza,
meg is éli azt. Kezdetben a cselekvés miatt, majd pedig a tárgy és a szerep felvétele miatt játszik.
A tárgyakat, a helyszínt, szinte mindent tud szimbolizálni, kb. 8 éves korra teljesedik ki, után
ellaposodik, illetve visszafejlődik, mert a tanulás veszi át az életükben a szerepet.

A fejlődés szempontjából különösen érdekes, ha a gyermek építőkockákból gyakran már bonyolult

építményeket is tud alkotni, ez az építő, alkotó vagy konstruáló játék. Ekkor a gyermek saját
fantázia alapján alkot, számára munka jellegű tevékenység (lego, kocka, babilon).

Beszélhetünk a barkácsolásról is, mint játékfajta, amikor más célra rendelt eszközből újat hoz létre
vagy megjavít valamit. Ez a tevékenység az egyszerűtől a munka jellegűig vonul. (pld.: ajándék- és
dísztárgyak készítése).
Kb. 10 éves korra tehető a szabályjáték kiteljesedése, ovis korban is megjelenik. Az erkölcsi
tulajdonságok ekkor alakulnak ki, ez a szabályjáték játszásának feltétele. A gyermekben egyre
jobban erősödik az az érzés, hogy ne csak egyedül játsszon, hanem partnert is keressen hozzá. A
játék szabályra épül, a szabályjátékok a belső feszültség levezetésére szolgálnak. Egyszerű
formában jelenik meg, 2 területe van: mozgásra irányuló (pld.: sorversenyek) és értelemfejlesztő
(pld.: sakk, kártyajáték) játék.

Bábjáték: a bábok hordozzák a szerepet, amikor a gyerekek mindenféle irodalmi mű vagy szerep
eljátszására képesek, jellemző rá, hogy a gyerekek önmaguktól is előadnak valamilyen művet.

Dramatizálás, amikor a gyerekek viszik a szerepet, a szereplők beöltöznek vagy jelzést vesznek fel,
színház jellegű.
Drámajáték: az óvónő irányított játéka (előadás formájú), a tanítás részeként lehet felhasználni,
ünnepek szervezésénél jelentős.

A játékok osztályozása:

Fröbel szerint: játékfelfogása alapján a játékosztályozás kiindulási alapja:

1. a játék tartalma (utánzás, a tanultak alkalmazása, valamilyen dolog előállítása, amit a
gyerek csinál)
2. a játéktevékenység miértje (testi örömöt kifejező, érzelmi gyönyört fejlesztő,
értelemfejlesztő)
Nem elég tudni a játék tartalmát, hanem keresni kell annak hatását a gyermek fejlődésére is.

Karl Groos játékfelfogásának alapja: a praktikusságra törekvés

Csoportjai:
1. a szenzorikus szervek játékos tevékenysége, valamint a motorikus szervek és az értelmi
szervek játszó begyakorlása
2. alacsonyabb rendű ösztönök játszótevékenysége (harci, szerep, utánzó, társasjátékok)

Jean Piaget játékrendező elve a játék értelemfejlesztő funkciója. A fejlődés 3 szakaszához igazítja
a játék felosztását: 1. gyakorló játék, 2. szimbolikus játék, 3. konstrukciós, valamint a társasjáték.

Ch. Bühler 3 játékfajtát említ meg:

1. funkciós játékok (alapjuk a szenzomotorikus funkciók gyakorlása, 1-2 éves korra tehető)
2. fikciós játékok (a gyermek „mintha” helyzetet terem, 2-5 éves korra jellemző)
3. konstrukciós játékok (ide sorolja a különböző élettelen anyagok megmintázását,
feldolgozását, 2-6 éves gyermek sajátos játéka)

Játékfajták:
1. gyakorló játék (szimbolikus séma: átmenet a gyakorló és a szerepjáték között)
2. szerepjáték
3. szabályjáték
4. konstruáló játék
5. barkácsoló játék
6. bábjáték
7. dramatizálás
8. drámajáték
4. A játék kialakulásának objektív feltételei. Az objektív feltételek
sajátos vonásainak, összefüggéseinek kiemelése, a gyermeki
játékra gyakorolt hatásuknak elemzése.

A játék objektív feltételei: hely, idő és az eszközök

Hely:
Az óvodai játék színtere, helye a csoportszoba és az udvar (mindkettő mérete befolyásolja a
gyermek játékát). Mindkét játékhelyszín sajátos játékfeltételeket terem a gyermek számára.
Ezekhez a sajátosságokhoz igazodva kell megteremteni, ill. folyamatosan biztosítani a gyermekek
számára a játékhoz szükséges nyugodt légkört.
A játék helye az a tényező, amely módosítja a játék időtartamát. A gyermek érdeklődésének
megfelelően kell kialakítani mindkét helyen a játékhelyszíneket. A hely biztosítását mindig a
gyermek pillanatnyi játékigénye határozza meg.

Csoportszoba:
A gyermek igényeinek és érdeklődésének megfelelően tematikus (pld.: babakonyha) és mobil
játékhelyszínek kerüljenek kialakításra. Legyenek állandó helyszínek, és ezekhez társuljanak a
mobil helyszínek, de fontos, hogy mindig a gyermek tevékenységeihez igazodjanak. A
játékeszközök és berendezési tárgyak állandóan mozgathatóak legyenek (asztalok, székek,
térelválasztók), de figyelemmel kell lennem a gyermek életkorára. Lényeg: a gyermek az
óvodában, a játék alatt jól érezzék magukat. Ugyanis az átrendezett csoportszoba jobban hat a
gyermek játékára.
A gyermek játékában megfigyelhető, hogy a különféle játékformák igen gyakran
összekapcsolódnak, ez az összekapcsolódás a játéktevékenység fejlődésének egyik mutatója.
Fontos, hogy játék közben a csoportszobában rend is legyen („játékrend”). Vagyis az egyes
játszóhelyek legyenek áttekinthetőek, a kiválasztott játékeszközök a játék céljának megfelelően
funkcionáljanak, s a játék befejeztével a gyermek tudja, hogy mindent az eredeti helyére kell
visszatenni.
A játék öröme, gazdagsága, változatosabbá tétele megéri a helykialakítás fáradtságát.

Udvar:
Az udvari játékot nagymértékben befolyásolja az időjárás. Az udvar másképpen hat a játék
alakulására, mint a csoportszoba. A sajátos udvari körülmények ugyanis megváltoztathatják a játék
kialakulását, megkezdését, a játékfeltételek megteremtését, a játék lefolyását, folyamatosságát és
ciklikusságát. A homokozó, a mászóka, a babaház ötletes helyszínek. A homokozóban az építőjáték
során a gyermek fantáziája, képzelőereje fejlődik. A mászókán a mozgása mutathat fejlődést, a
babaházban pedig szerepjátékot játszhat. Az udvaron általában megnövekszik egy-egy
játéktevékenységhez szükséges hely: pld.: nemcsak gondolatban, hanem ténylegesen elmehetnek
a boltba, postára stb. Ez által megnő a játékra fordított idő is. Az udvari építmény (pld.: vár) egyre
több óvodában megtalálható, és a nagymozgásokat is kiváltó szerepjátékhoz kapcsolható helyszín.
A mozgásigény kielégítésére is nagyobb lehetőséget biztosít az udvar, mint a csoportszoba. A
mozgásos szabályjátékok által az óvodapedagógus együtt játszik a gyermekekkel, a szabályok
nehezítésével sikerélményekhez juttatja a gyermeket, amelyek hatására ők maguk is új
szabályokat alkothatnak.

A játékidő:
A játékra szánt idő az óvodában legyen a leghosszabb, ez nagyon fontos. Az is nagyon lényeges,
hogy a gyermek maga ossza be a játékidejét, hiszen ez által a játékra szánt idő megnövekedhet,
és tartalmasabb lehet. A játékidőt kötött és részben folyamatos/folyamatos napirenddel lehet
kialakítani.
Minden óvoda saját maga alakíthatja a napirendjét.
Néhány szabály:
- A játékidő biztosításánál minden fajta játékra gondolnunk kell, amelyek az óvodában
előfordulnak: a szerepjátéktól a szabályjátékig.
- A játékra fordított időn belül elsőbbséget kell biztosítanunk a gyermekek önálló, szabad
kezdeményezésén alapuló játéknak.
- Minden korosztálynak megvannak a rá legjobban jellemző játékfajtái, ezek kijátszására
időre van szükség, ezért nem szabad megrövidíteni a játékidőt, mert ebben az esetben a
gyermek személyiségének fejlődésében sérülhet.
- Biztosítanunk kell a folyamatos játékhoz szükséges időt, ekkor érvényesítenünk kell azt a
szabályt, miszerint: „a játék mindenek előtti”.
- Ugyanakkor a gyermekeknek is hozzá kell szokniuk ahhoz, hogy a játékra bizonyos
időkeretek között kerülhet sor.
- Az óvodapedagógus által kezdeményezett játékra fordított idő mértékét mindig a gyermek
játékhangulata, játékigénye határozza meg. Annyi időt kell biztosítanunk a játékra, amennyi
szükséges ahhoz, hogy minden gyermek átélhesse, megtapasztalhassa a játék élményét.

Játékeszközök:
Játékeszköz def.: minden olyan tárgy, anyag, dolog, amelyet a gyermek játékához használ.
Játékszer def.: minden olyan tárgy, amelyet kifejezetten a játék céljára gyártottak.

Játékeszközök osztályozása:
1. Tematikus játékeszközök: amelyeket a felnőttek a játék céljára készítettek. Idetartoznak a
kéziszerszámok utánzatai, a babák, a közlekedési eszközök stb., tehát ezek egy része a
valóságos eszközök, használati tárgyak kicsinyített másai, modelljei. Ide sorolhatjuk még: a
különböző képességeket fejlesztő játékszereket, valamint a komputeres és számítógépes
játékszereket is. A fantázia játékszerek, amelyek elsősorban a meseszereplőket, az állatokat
elevenítik meg.
2. Polifunkcionális játékszerek: amelyek szintén a játék céljára készültek, de többféleképpen
lehető őket felhasználni, pld.: építőkockák, a konstrukciós játékszerek.
3. Anyagféleségek: víz, kő, fa, homok.
4. Használati tárgyak, eszközök: amelyek a gyermekek környezetében találhatók, pld.: táska,
ernyő, bot stb.
5. Népi játékeszközök: amelyek lehetnek játékszerek és természetes tárgyak.

A játékeszközökkel szemben támasztott minőségi követelmények:

Nagyon is aktuális előírás az anyag minősége, a tartósság és az eredeti funkciónak megfelelő
kivitelezés. A gyermek által előállított vagy az otthonról az óvodába bevitt játékeszközökért az
óvodapedagógus felel. Vannak olyan játékeszközök, amelyek a helytelen használat miatt
balesetveszélyesek lehetnek, ezért ezek helyes használatára fel kell hívni a gyermek figyelmét, és
az állandó felügyeletről gondoskodni kell.

Pedagógiai követelmények:
A játékszerek és a játékeszközök a gyermeket szinte az egész óvodai életen végig kíséri, ezért a
játékszerek funkciója a 3 év alatt nagyon eltérő lehet, így pld.: a kisautó lehet a gyakorlójáték
eszköze, később azonban már a szerep vagy a konstrukciós játéké. Fontos, hogy főleg
kiscsoportban egy játékszerből legyen több. A gyerekek nagyon szeretik a valódi eszközöket játék
céljára használni, így vannak olyan tárgyak, amelyeket szimbolikusan használnak. Minél kisebb a
gyermek, annál inkább nem szükséges, hogy a valódinak megfelelő eszközt adjunk a kezébe
játszani. A gyermek minél idősebb lesz, annál inkább szüksége van a valósághű játékra, hiszen
figyel a részletekre. Fontos, hogy az életkornak megfelelő eszközök az óvodában jól elérhető
helyen legyenek a gyermek számára.
5. A szubjektív feltételek elemző bemutatása, az eltérő kultúrájú
gyermekek játéksajátosságai. A játékirányítás alapelvei,
dilemmái, módszerei, eszközei. A nevelő személyisége, a játékban
elfoglalt helye, szerepe.

A játék szubjektív feltételei:

- légkör: amelyet meghatároz az óvodapedagógusok egymáshoz való viszonya
- az óvodapedagógus személyisége és nevelési stílusa: nyilván az egyik legfontosabb, hogy az
óvodapedagógus szeresse a gyermekeket, tudjon a nyelvünkön beszélni, nevelési stílusában lehet:
1. autoriter: tekintélyelvű, a pedagógus szava a döntő
2. megengedő (laissez-fair): egyszer így, egyszer úgy, húzd meg – ereszd meg, nem tudja a
pedagógus mit csináljon
3. demokratikus: olyan ésszerű szabályokat hoz, amelyek betarthatók, sosem merev, az
aktuális állapotokhoz próbál alkalmazkodni, beleszólást enged a gyermeknek – még a
szabályokba is –, a gyermek érdeklődésének megfelelően működik, nevel, azonban a testi
épséggel kapcsolatos szabályokon (pld.: a gyermek az ollóval nem futkozhat) nem
változtat, a lényeg, hogy a gyermek testi épsége ne sérüljön
- a gyermekek életkora, fejlettségi szintje
- csoportösszetétel (fiúk és lányok száma, eltérő kultúrájú gyermekek)
- az egy csoportban dolgozó felnőttek egymáshoz való viszonya: (amely az óvodai légkört is
befolyásolja) a pedagógusok és dajkák egészítsék ki egymást a munkában, segítsék
egymás tevékenységét.

A játék irányítása: Kell-e a játékot irányítani vagy sem?

A játékfajták irányítása között különbség van, a játékfajtákhoz igazodom az irányítással. A játékban
az óvodaped. mindig valamilyen szinten részt vesz. Pld.: a szabályjátékban felnőtt segítségére van
szükség (ő magyarázza el a szabályt, megmutatja, hogy az adott játékot hogyan kell játszani), a
szerepjátékban mintát adok a gyereknek azzal, hogy én is szerepet vállalok a játékban. Mindig a
gyermek maga dönti el, hogy mit játszik, milyen helyszínen, hogyan alakítja a szituációt.
Az óvodapedagógus játékirányítása lehet:
- közvetlen (direkt): ő is játszik a gyermekkel
- közvetett (indirekt): a feltételeket megteremtem, ezzel motíválom a gyermeket
A játékirányításnál figyelembe kell venni:
o a gyermek életkorát, fejlettségi szintjét, ismerni kell a gyermeket
o tisztában kell lennem az óvoda felszereltségével, a hely adta lehetőségekkel
o a gyermekek létszáma, hogyan tudom a játékot megszervezni, mit lehet játszani
magas létszámú csoportban

A játékirányítás alapelvei:
1. A gyermeki szabadság és kezdeményezés tiszteletben tartása.
2. A felnőtt ne zavarja meg a gyermek játékát, ne avatkozzon be állandóan.
3. Beavatkozás előtt meg kell figyelni a gyermek játékát.
4. Ne legyünk játékrontók, pld.: kizökkentem a játékból, szorosan behatárolt időkeretben kell
játszania, a felnőtt folyton korrigálja a játékot, ami lehet szavakkal: Nem vagy már kisbaba!
Így kell játszani?! Úgy játsszatok vele, ahogy kell!
5. Hamisjátékosok a felnőttek között. (tanítani akarás)

A játékirányítás módszerei:
1. Közbelépés: akkor szükséges, ha a gyermekek egymást zavarják, és ha a játékszerek
használata testi épségüket veszélyezteti. Vagy éppen akkor, ha a konfliktusokat a játszó
csoport nem tudja megoldani.
 2. Beavatkozás: akkor van rá szükség, ha a játék tartalma nemkívánatos viselkedési formák
kialakulását váltja ki.
3. Segítés: ha a gyermeknek technikai tanácsra van szüksége.

A játékirányítás eszközei: játékszerek és játékeszközök

Az óvodapedagógus nem erőszakolhatja a gyermekre saját gondolatát, ötletét, a megegyezésre

kell törekedni. A gyermek döntése az, hogy elfogadja a segítséget vagy sem.

Az eltérő kultúrájú gyermekek játéksajátosságai:

A gyermekek játékát befolyásolja a családi háttere, a kulturális körülmények, pld.: kevés a
játékszere, otthon a szülők sohasem játszanak vele, vagy éppen egy vallási közösség tagja.
Szót kell ejteni a roma gyerekekről, akik másképpen szocializálódnak, mint a magyarok. Ők más
kultúrában élnek, de ez nem azt jelenti, hogy szegényebbek, mint mi. Az előítéleteket le kell tenni,
az értékeket kell előtérbe helyezni. Az ilyen gyermekek ismereténél a kulturális hagyományok
ismerete is szükséges.

A gyermek játékában a társadalmi változások komolyan megjelennek, leginkább a témájában és a

tartalmában. A családok belső képei manapság már megváltoztak, így pld.: a fiúk is beállnak a
konyhába főzőcskézni az óvodában.
A gyermek társkapcsolatai az óvodában alakulnak ki, ez is befolyásolja a játékot. Így pld.: egymás
mellett játszanak, vagy együtt játszanak, összedolgoznak, vagy éppen csak a játék, a tárgy körül
verődnek össze. Egy-egy játékban, amikor kialakulnak a szerepkapcsolatok, és a gyermekek
közötti hierarchia, már magasabb szinten képesek az összedolgozásra.

Az óvodapedagógus feladatai:
- megfelelő élményeket biztosítani a gyermeknek az óvodában
- új nevelői szemlélet kialakítása kell a játékirányításhoz (pld.: játsszunk együtt a
gyermekkel)
- modellt nyújtsunk a gyermek számára, aktív tevékenységet biztosítsunk nekik
- az óvodában biztosítsuk nekik azt a teret, ahol játszani tud
 6. A gyakorlójáték meghatározása, fejlődésének szintjei,
felosztása, jellemző jegyeinek bemutatása, nevelő hatásának
elemzése

Gyakorlójáték vagy más néven funkciójáték: játékfajta, az a játéktevékenység, amikor a gyermek a

valóságos cselekvés csak egy-egy műveletét tudja elvégezni, és ezeket ismételget, ezek hatására
készségei fejlődnek.
A gyermek a játékában a tevékenység ismétlése a döntő, melyhez igen gyakran különféle
anyagokat, tárgyakat, eszközöket használ, a tevékenységét esetleg szavakkal, beszéddel színezi.
A gyakorlójáték lényege: a tárgy mozgatásával, vagy akár a hangok, a szavak ismételgetésével a
kitalált vagy utánzott tevékenységet gyakorolja a gyermek.
A gyakorlás, a sokszori ismétlés erősíti a különféle funkciók fejlődését, tökéletesíti a mozgást,
mellyel biztosabbá, összerendezettebbé válik a mozgása, kifinomodik az eszköz használata, és
közben a gyermek megismeri, felfedezi az anyagok, a tárgyak, az eszközök tulajdonságait. A
mozgás, a cselekvés, a végrehajtás sikere örömérzést vált ki.
E játékfajta a 2-3 éves gyermek játéktevékenységére jellemző, azonban rövid ideig magasabb
életkorban is megjelenik, amikor egy új tárggyal, eszközzel kerül kapcsolatba. A gyakorlójáték
hosszabb ideig, különféle helyzetekben még 6-10 éves korban is jelen van, pld.: hintázásnál,
homokozásnál, ugrálójátéknál vagy labdázásnál.

Kialakulásában és fejlődésében több szakaszt különböztetünk meg:

Explorációs játék: (érzékszervi gyakorlások) a gyermek a kezét nézi, hangot ad, a tárgyakat
hosszan nézegeti, saját testével játszik, minden érzékszervét megpróbálja használni. Ezek spontán,
nem tudatos tevékenységek.

Kutató manipuláció: 5 hónapos kortól figyelhető meg kb. 15 hónapos korig, amikor a tárgyaké a
főszerep, a gyermek mindent megfog, mászik a tárgyak felé. Legjellemzőbb vonása a tapintás,
valamint itt alakul ki a szem- és kézkoordináció. A vizuális rendszer összehangolása itt kezdődik el.

A tényleges gyakorlójáték az óvodáskorra jellemző, játék a hanggal, anyagokkal, eszközökkel,

mozgást gyakorló játék. Ezek a játékok már célvezéreltebbek, szabályokat, célokat fedezhetünk fel
a gyermek játékában. Itt jelenik már meg az értelmi gondolkodás.

1. A hang és a beszéd gyakorlása:

Leginkább 2-3 éves kor környékén figyelhető meg, akár kitalált halandzsa szöveg ismételgetése,
akár egy-egy rövid, dallamos szöveg, esetleg mondóka szabályos ismétlése formájában. A hang és
a beszéd ismétlése gyakran előfordulhat egy-egy játékhelyzetben is egy-egy mozdulat
kíséreteként, amikor a gyermek hangsúlyossá kívánja tenni ezzel egy elvégzett cselekvést.
Ezekben a gyakorló játékhelyzetekben a beszédfunkció gyakorlása jelenik meg.

2. A mozgást gyakorló játék:

Ekkor a különféle mozgások gyakorlása jut kifejezésre, amely leginkább a 2 évesek kedvelt
tevékenysége, de megfigyelhető a 3-4 éves gyermek esetében is, de később is a kisiskolás korban,
pld.: az ugráló kötéllel való játék , vagy akár a labda pattogtatása is. A mozgásművelet gyakorlása
során a gyermek maga állít fel szabályokat, és a mozgást ennek megfelelően ismételgeti kedvére.
A mozgásművelet sikeres végrehajtása az öröm forrása. A mozgásműveletek ismételgetése során a
gyermek mozdulatai kifinomodnak, célszerűsödnek, rendeződnek, egyensúlyérzéke fejlődik.

3. Az eszközzel való játék:

Az eszközzel való játéknál az eszközök rakosgatása az öröm forrása. Színességét, változatosságát
az eszközök és a velük végezhető műveletek sokfélesége biztosítja. Ebből bontakozik ki az építő-
és konstruáló játék, valamint egy másik ágon a szerepjáték. Az eszközzel való játék szorosan
összefonódik a mozgás gyakorlásával, az eszköz hordozza a szabályt, a vele végezhető mozgás
pedig a műveletet. A gyermek játékának tartalmában már megfigyelhetők a felnőttek különböző
tárgyakhoz fűződő viszonya és a mindennapi tevékenységének egyes elemei, amit a felnőttől lesett
el. A cselekvésben már nyomon követhető a felnőtt mozgása – utánzása – rejtetten megjelenik a
szerep.

4. Az anyagokkal való játék:

Az anyagokkal való játék legismertebb formája a homokozás, de ide sorolható a vízzel, a hóval, a
kaviccsal, a papírral vagy a gyurmával való játék is. E gyakorlójáték nemcsak a 3 évesek kedvelt
játéka, összetettebb formában kisiskoláskorban is jól megfigyelhető.
 7. Átmenet a gyakorlójátékból a szerepjátékba, a szimbolikus
séma fogalma, jelentősége. Az udvari játék megszervezése,
irányítása, korszerű feltételeinek biztosítása. Az udvari játék
sajátos vonásai, mozgásos játékok.

Szimbolikus séma: átmenetet képez a gyakorlójáték és a szerepjáték között a gyermeki játékban.

Kb. 15 hónapos korból jellemző, amikor a gyermek játékában szimbólumok jelennek meg.
Tárgyhoz kötött, úgy tesz, mintha (valamit helyettesít valamivel). Ekkor még a gyakorlás és a
cselekvés dominál, akkor fordul át szerepjátékba, amikor a szerepet felveszi a gyermek. Az
átmeneti játékokra a kezdeti szimbólumok a jellemzők, az egészből mindig egy mozzanatot ragad
ki a gyermek, ez jellemző a szimbolikus sémánál, a gyermek a szerepet nem veszi fel.

A gyermek a csoportszobában és az udvaron tud játszani az óvodában.

Az óvoda udvara másképpen hat a gyermek játékára, mint a csoportszoba. A sajátos udvari
körülmények megváltoztathatják a játék alakulását, megkezdését, a játékfeltételek megteremtését,
a játék lefolyását és folyamatosságát.

Az udvaron általában megnövekszik egy-egy játéktevékenységhez szükséges hely, és ez új

vonásokkal gazdagítja a gyermek játékát. Pld.: nemcsak gondolatban, hanem ténylegesen is
elmehetnek a boltba, a postára, megteheti az utat az autóval, a babakocsival. Ezzel növekszik a
játék ideje, és újabb szabályok kitalálására van lehetősége a gyermeknek. A nagymozgást igénylő
játékeszközök használatához is kényelmesebb hely áll a gyermekeknek rendelkezésre.

Az udvaron is lehet kialakítani tematikus játszóhelyeket, mint a csoportszobában: homokozó,

mászóka, vár, babaház. A szerepjátékra gondolva azonban még nem megnyugtató az a tény, hogy
nem eléggé biztosítottak a feltételei, mivel az udvaron kevés az igazán szerepjátékra ösztönző
berendezés, felszerelés, mint a csoportszobában.

A játszóhely megválasztását befolyásolja a talajfelület minősége és domborzata. Más az autózás a

lejtőn, a meredek domboldalra, az építkezés a homokos felületen. Jó, hogy van olyan tér is
kialakítva az udvaron, ahol rajzolni tudnak, pld: járdára rajzolás krétával, amiből rajzversenyt is
szervezhetünk.

Az udvar nagyobb lehetőséget biztosít a mozgásigény kielégítésére, mint a csoportszoba.

Fogócska, vagy egyéb szabályjátékok, az óvodapedagógus együttjátszása a gyerekekkel is
sikerélményekhez juttatja a gyerekeket (új szabályok felállítása, nehezítése).

Az udvar célszerű felosztásánál az alábbiakat szükséges figyelembe venni:

- Milyen nagyságú a játék céljára felhasználható terület?
- Hány gyermekcsoport működik az adott évben?
- Milyen a gyermekek kor szerinti megosztása?
- Hogyan lehet gazdaságossá tenni az udvar kihasználtságát?
- Lehetőleg a csoport saját óvónője foglalkozzon a gyermekekkel (saját gyermekei
többségével).

A legfontosabb, hogy az udvaron is (akárcsak a csoportszobában) a játékhelyszínek kialakításában

elsődleges szempont, hogy a gyermek játékigényeihez, játékfejlődéséhez igazodjunk.
 8. A szerepjáték fogalma, jelentősége a gyermek életében. A
szerepjáték fejlődési szakaszainak, jellemző jegyeinek
bemutatása. Dramatizálás és a bábjáték meghatározása, helye a
szerepjátékban.

Szerepjáték: játékfajta, az a játékcselekvés, amelyben a gyermekek a felnőttek szerepét,

tevékenységét, a felnőttek közötti társadalmi- és munkakapcsolatokat sajátos játékkörülmények
között, képzeletük segítségével újraalkotják, kiegészítik. A gyermeknek az a tevékenysége,
amelyben a maga által (választott) elképzelt mintha helyzetben az önként felvett szerepet –
szerepeket – igyekszik megeleveníteni az érzelmi szűrőjén át feldolgozott környezeti
tapasztalatokra, benyomásokra támaszkodva. A szerepjáték mindig a gyermek által teremtett
világban játszódik le.
A játékban a gyermek szerepet vállal, késztetést érez arra, hogy ő csinálja azt, amit a felnőtt,
azonban a valóságban még nem tudja végrehajtani, mert készségei, képességei, lehetőségei
ebben gátolják. A szerepjáték a korlátlan lehetőségek tárháza. A szerepjáték indítékai:
 a gyermek igyekszik életének kellemes és kellemetlen élményeit újra átélni
 a teljesíthetetlen vágyakat a játékban megvalósítani
 a felnőttek valamilyen tevékenységét reprodukálni

A játék központi eleme a gyermek által felvett szerep, a játék fejlődése azt eredményezi, hogy a
játék során megváltozik a gyermek és az általa felvett szerep közötti viszony, egyre tudatosabban
kezdi vállalni a szerepet. A szerepjáték fejlett formája, amikor már az „én” és a szerep a gyermek
játékában szétválik.
A szerepjáték azt töltheti be a gyermek gondolkodásában, mint a belső beszéd a felnőtt
gondolkodásában azzal a különbséggel, hogy a gyermek nemcsak felidézi, hanem eljátssza, meg is
éli azt.
A játék témája: a valóságnak az a területe, ami visszatükröződik a gyermeki játékban.
A játék tartalma: a valóságnak az a területe, ami konkrétan megjelenik a gyermek játékában.

Mérei – Binét szerint a kicsiknél a cselekvés, a nagyobbaknál a tárgy, majd a legnagyobbaknál a

szerep hordozza a témát. A gyermek a tárgyakat, a helyszínt, szinte mindent tud szimbolizálni. Kb.
8 éves korra teljesedik ki, utána ellaposodik, illetve visszafejlődik, mert a tanulás veszi át az
életükben a szerepet (a feltételek hiányoznak a szerepjátékhoz kisiskolás kor végéig).

A szerepjáték jellemzői:
 a „mintha helyzet” a megálmodott és elővarázsolt tárgyi világ eszközeivel és a sajátos
környezetével
 a szerep
 a képzelet, amely éppen úgy átfogja a mintha helyzetet, mint a szerepeket, a
szerepmegvalósítás minden feltételét
 az érzelem a maga változatosságával, egyénre gyakorolt hatásával
 a szerephez kapcsolódó társak és a résztvevők együttműködése a játékban

Szerepjáték fejlődési szakaszai: (4 fejlődési szintje van)

1. A játék tartalmát a tárgyakkal végzett cselekvés adja, ennek jellemzői:
Már vannak szerepek, de ezek nem határozzák meg a cselekvést, hanem a cselekvés szabja meg a
szerepet (pld.: ebédfőzés – mama szerep, betegvizsgálás – orvos szerep). A szerepnév még nem
használatos a gyermekek között, a gyermekek sem lépnek kapcsolatba egymással, nincs még meg
a szerep adta munkamegosztás. A cselekvéssor egyhangú, sok az ismétlődő műveletek száma. Az
eljátszott cselekvéssornak nincs logikája, nem lényeges a cselekvés sorrendje.
 2. Még jellemző a tárgyakkal való cselekvés, de:
Már megnevezik a szerepeket, megfigyelhető a szerep-munkamegosztás. A játék tartalmát az
emberek közötti szociális kapcsolatok képezik. A cselekvésnek már van logikája, a cselekvések
száma már bővül, már nem egyetlen cselekvésre korlátozódik.

3. A szerep alapvető tartalma a szerep teljesítése, és a teljesítésből fakadó cselekvés

végrehajtása:
Speciális cselekvések is megjelennek, ami a résztvevők egymás közti viszonyait is jellemzik. A játék
előtt megnevezik egymás szerepét, a szerepek szabják meg és vezérlik a gyermekek viselkedését.
A cselekvés logikáját, műveletét a felvett szerep határozza meg. Szerepnevükön szólítják egymást.
A cselekvéssor megsértése tiltakozást vált ki: „nem így szokta csinálni!”. A szerepben valóságos
emberi kapcsolatok létrehozására törekszenek, melyben a tevékenységek társadalmi értelme
körvonalazódik. Körvonalazódnak a viselkedési szabályok, amelyeknek aláveti magát a gyermek.

4. A játék alapvető tartalma a más személyekhez fűződő kapcsolatokból áll, más szerepekhez
alkalmazkodva, azokkal összhangban:
A szerepek jól körvonalazódnak, nem sértik meg a szerep szabta viselkedési formákat, így például
a játékban az orvos úgy viselkedik, ahogy azt elvárjuk tőle. A beszéd nyilvánvalóan szerepszerű, a
cselekvések sokfélék. Jól kivehetők a szabályok, a valóságos helyzetre utalnak.

A szerepjáték fejlődésének útja az, hogy a gyermek kezdetben azonosítja magát a másikkal, s a
végén már képes elkülöníteni magát a másiktól. „Mintha” helyzet, a szerepjáték alapját a
feltételesség adja, melyet a játszótársak közösen elfogadnak. Ez a jelenség jellemző akkor is,
amikor a gyermekek a valóságos tárgyakat átkeresztelik, és a játék céljának megfelelő tárgyaknak
tekintik azokat, ezt Piaget szimbólumképzésnek nevezi. Bármely életkorú gyermekeknél
megfigyelhető, hogy egy adott szerepjáték témában, más játékszinten játszanak az együttjátszó
gyermekek.

Játékszintek: Mérei Ferenc aktometria tevékenységszint-vizsgálati módszerével megtudjuk, hogy

miként kapcsolódnak egymáshoz a fejlődési szintek, a gyermekek hogyan viselkednek, milyen a
csoport viselkedésének tagolódása, s hogy a résztvevők milyen fejlettségi szinten vannak. Pld.:
magányos semmittevés, magányos játék, mások szemlélése, őt szemlélik, csoportos semmittevés,
csoportos együttlét együttes tevékenység nélkül, tárgy körüli összeverődés, összedolgozás, együtt
mozgás, szereposztásos tevékenység, szervezett együttes tevékenység.

Összegezve: A szerepjáték a 3-6-7 éves gyermek legjellegzetesebb játéka, ebben az életkorban

kezd kialakulni és jut el a legkifejlettebb formáig. A vállalt szerep hordozza a szabályt és a
műveletsort, el tudja magát különíteni a másik szerepétől. A szerepjáték a legértékesebb
játékfajta, mert leghatékonyabban fejleszti a gyermek képzeletét, értelmi erőit, problémamegoldó
képességét, a társas kapcsolatait. Megtanulja az alá- és fölérendelési viszonyokat, képessé válik az
alkalmazkodásra, edzi akaratát, kihat érzelmi életének alakulására.

Dramatizálás:
Játékfajta, a dramatizáló játék a szerep önálló fejlődéséből alakul ki, legfőbb sajátossága az
utánzás, az azonosulás, a „mintha” helyzet. Az a játékcselekvés, amikor a gyermek az
eseményekben, életszerű helyzetekben, mesékben szereplő alakok személyébe éli bele magát,
átéli az eseményeket és egyén megformálásában színműszerű megjelenítésére törekszik. A 3 éves
gyermek utánjátszik, az események vezérlik cselekedeteit, a közvetlen környezetében élőket
utánozza, eljátssza az átélt és elképzelt eseményeket. A 6 éves gyermek számára a szerep válik
fontossá, az akit vagy amit eljátszik. A játék még végtelen, bárki bármikor bekapcsolódhat vagy
kiléphet belőle. Míg a 10 éves gyermek számára a történés válik fontossá (a gyermek játéka
drámai szerkezetet kap), már a 14 éves gyermek pedig érzelmi elemekkel bővíti játékát. A
dramatizálás játékként a gyermekek is kezdeményezhetik, de történhet szervezett irodalmi nevelés
keretében is, amikor az óvónő egy-egy más ismert mese eljátszását kezdeményezi.

Bábjáték:
Játékfajta, az óvodáskorú gyermekek játékai közé sorolható, amelyben a gyermek tökéletesen
azonosul a bábbal, vele azonos személy a báb. A bábjátékban a gyermek azt ábrázolja, amilyen a
valóságban lenni szeretne, elmondhatja vágyait, sérelmeit, szorongásait, élményeit. A bábjáték
érzelmi úton vezet be az esztétikai élmények világába, szabad teret biztosít a kreativitásnak, a
képzeletnek, a bábozással a készségek kialakítása biztosított, pld.: beszédkészség, mozgáskészség.
Pedagógiai szempontból kiválóan alkalmas a nevelési-oktatási folyamatban való alkalmazásra, a
gyógypedagógiai és a gyermekideg-gondozó intézményekben folyó munkában. A gyermek
bábjátéka már 3 éves korban elkezdődik – utánzás közben a mozgás az uralkodó tevékenység., a
tevékenység lényege a funkcióöröm. Az igazi bábjátékról azonban akkor beszélhetünk, ha a
gyermekek a játékpolcon lévő bábut leemelik, és egy általuk választott helyen mozgásba hozzák a
bábut, és a mozgást beszéddel kísérik.
 9. A szerepjátékot befolyásoló tényezők elemző bemutatása. Az
idő és a tér sajátos megjelenési formái. A szerepjáték
személyiségfejlesztésben betöltött szerepe.

A szerepjáték megjelenésének 2 előfeltétele van:

1. A gyerek tudja magát nevén nevezni, és meg tudja állapítani a saját cselekvéseiről, hogy ő
végzi.
2. A gyermek meg tudja állapítani a hasonlóságot a saját cselekvései és a felnőtt cselekvései
között.

A szerepjátékot befolyásoló tényezők:

1. Élmény: amely a játék témája és tartalma. (Az élmény mindig szubjektív.)
A játék témája: a valóságnak az a területe, ami visszatükröződik a gyermek játékában. Ahogy nő a
gyermek tapasztalata, úgy bővülnek a játék témái is.
A játék tartalma: a valóságnak az a területe, ami viszont konkrétan megjelenik a gyermek
játékában.

2. Képzelet: amely kiegészíti mindazt, amit a gyermek tud. A gyermek képzelete és

fantáziavilága erős, megtudjuk, hogy hogyan éli meg a játékhelyzeteket. Ezért a
szerepjáték a képzelet szerepe miatt fantáziajáték néven is ismeretes. Elősegíti a
műveletek, cselekvések, cselekvéssorok elrendeződését.
A képzelet segítségével mód nyílik egész cselekvéssorok eljátszására. Játék közben egyes
cselekvések pontosan megjelennek, más műveletek és cselekvéssorok pedig jelzésként vesznek
részt a játékban. A képzeletnek játékteremtő ereje van, ez által még jobban mérhető a
szerepfelvételen keresztül. Minden szerepfelvételkor a gyermek kilép saját „én”-jéből, s beleéli
magát a másik személy helyébe. A képzelet fejlődése együtt jár a valóság sokoldalúbb
megismerésével, a játékba bevont tárgyak reálisak és társadalmiak.

3. A csoport összetétele, a gyermekek fejlettségi szintje.

4. Közösségi kapcsolatok: mennyire képesek a gyermekek egymástól tanulni, hogyan

viszonyulnak egymáshoz egy-egy szerepjátékban, mennyire képesek együtt játszani,
hogyan alakítják ki egymás között a szerepeket, alá- és fölérendeltségi viszonyok
kialakulása.

A szerepjáték a legértékesebb játékfajta, mert leghatékonyabban fejleszti a gyermek képzeletét,

értelmi erőit, problémamegoldó képességét, a társas kapcsolatait. Megtanulja az alá- és
fölérendeltségi viszonyokat, képessé válik az alkalmazkodásra, edzi akaratát, kihat érzelmi életének
alakulására. Kapcsolatteremtési képessége fejlődik. A szerepjáték hozzájárul az aktív személyiség
kialakulásához, ami megmutatkozik a kezdeményezőkészségben is, valamint hozzájárul a
szervezőképesség kialakulásához is. A játék során a gyermekek megtanulnak egymáshoz
alkalmazkodni, átérzik az egymásra utaltság érzését, megtanulnak egymásnak segíteni,
stabilizálódnak a baráti kapcsolatok. Az óvodáskorban érhető el legmagasabb szintű szocializáció a
szerepjáték keretei között.
 10. A gyermek megismerése és fejlesztésének lehetőségei a
játékban. A megfigyelés és elemzés szabályai és lehetőségei.
Aktometria, interakciók, a gyermek társkapcsolatainak
megjelenési formái a játékban.

A gyermek megismerése a játékban:

A játék az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenysége, a gyermek megfigyelésének és
megismerésének leghatékonyabb módja. A játék nagy hatással van a gyermek személyiségének
kialakulására, fejlődésére. A játszó gyermek megfigyelése a legjobb lehetőség arra, hogy a
gyermeket megismerjük. Megismerhetjük adottságait, nyomon követhetjük készségeit,
képességeit, jellemvonásait, ismereteinek alakulását. Figyelemmel kísérhetjük fejlődését,
ismereteket szerezhetünk a szociális környezetéről, szokásairól. Megtudhatjuk azt is, hogyan
dolgozza fel mindennapi élményeit (amely lehet kellemes vagy kellemetlen), érzelmeit, indulatait,
hogyan alakulnak társas kapcsolatai.

A gyermek fejlesztésének lehetőségei a játékban:

Fejlesztés során figyelni kell az egész csoportot, ezen belül az egyes gyermekek mozgását. Figyelni
kell a gyerekek megnyilvánulásait, a társas kapcsolatok alakulását. Hogyan alakulnak ki az
összetartozó, kisebb csoportok, valamint a játszócsoportok egymáshoz való viszonyát.

A fejlesztés lehetőségei:
1. Reális terve készítése:
2. A feladatokat differenciálom.

A fejlesztés területei:
Gyakorlójáték: kognitív képességek, kézügyesség, szem-kéz koordináció, mozgás fejlesztése.
Barkácsolás: kézügyesség, fantázia, gondolkodás fejlesztése.
Konstrukciós játék: fantázia, gondolkodás, megfigyelőkészség, kézügyesség, szem-kéz
koordináció, finommotorika fejlesztése.
Szerepjáték: közösségi érzés, beszédkészség, kommunikáció, szókincsgyarapítás, fantázia
fejlesztése.

A megfigyelés és elemzés szabályai és lehetőségei:

1. Negyedéves terv készítése:

Az ünnepek, ünnepélyek végiggondolása, ezek bevitele a játékba.
Megtervezhetjük, hogy az egyes kisebb csoportokat milyen játékszint irányába vezessük és milyen
eszközökkel.

2. A megfigyelés tárgya:
A gyermekek egymás felé irányuló társas aktusai.
Egy időben 2 gyermeket lehet megfigyelni.
A gyermekek megfigyelése alapján következtethetünk a csoport tagjai közötti érzelmi, cselekvési
viszonyra.
Útmutatást kapunk, hogy milyen funkciót vállal a gyermek és hogyan alakulnak akciói a csoportban
a többiek hatására.

3. Az elemzés szabályai:
Írásban jelölni kell:
- a gyermek életkorát
- a módszert (egyéni vagy csoportos elemzésről van szó)
 - időtartamot és a gyakoriságot (három alkalom egy héten belül pld.)
- eszköz
- tevékenység
- kommunikáció (meta és verbális)

Aktometria: Mérei Ferenc nevéhez fűződik, 14 fokú skála, amely a gyermeki játékban a
csoportosulás és a tevékenység társas színvolát mutatja.

Interakció: a gyermekek egymás közti viszonyára utal, amely lehet parancsadással,

kezdeményezéssel, irányítással kapcsolatos, a tárgyak megszerzésére és megtartására
vonatkozhat, valamint támadásra, közeledésre is utalhat, illetve a kisegítő indikációkat is
megmutatja.
11. A Barkácsolás és a szerkesztő (konstruáló) játék bemutatása.
Nevelő, fejlesztő hatásuk elemzése. A játék feltételeinek
megteremtése (objektív, szubjektív), az eszközök sajátosságai.

Barkácsolás:
Játékfajta, az a játéktevékenység, amikor a gyermek anyagok és szerszámok segítségével
különféle tárgyakat készítenek, de jelenti a cselekvésnek azt a formáját is, amikor nem a
játékeszköz készítése a gyermek célja, hanem magának a tevékenységnek, az alkotásnak, az új
létrehozásának az öröméért végzi a gyermek a tevékenységet. Egyszerűtől a munka jellegűig halad
a tevékenység.
A játékcselekvés örömét a művelet, mint nem létező dolog megalkotása adja, mely magában
hordja a szabályt is, mert az anyagokkal és szerszámokkal korlátozott módon lehet cselekedni, de
jelen van a szerep is, mert esetleg az indította el a cselekvést, az kívánta meg az alkotást.
A barkácsoláshoz felhasználható anyagok: fa, deszka, léc, fém, műanyag, papír, textil, fonal,
ragasztó, bőr. De a gyerekek gyűjthetnek különféle anyagokat séták és kirándulások alkalmával is,
illetve otthonról is hozhatnak kukoricacsuhét, kukoricacsövet, gyékényt, vesszőt. Ezek az anyagok
a jó formálhatóságuk és kezelhetőségük miatt kedveltek a gyerekek körében.

A gyerekek a barkácsolás közben tapasztalatokat szereznek, megismerik a felhasznált anyagokat

és szerszámokat, közvetett formában kapcsolatba kerülnek a természettel. A természetből gyűjtött
anyagok és a velük való rendszeres, folyamatos cselekvés nagy lehetőséget teremt a
néphagyományok és népművészet ápolására. A természetes anyagok közelsége motiválja a
gyermeket a cselekvésre, fejleszti az alkotóképességet, a kézügyességet, a kreativitást, a gyermek
képzeletét és fantáziavilágát.

A barkácsoláshoz szerszámokra van szükség, nagy gonddal kell őket kiválasztani, hogy elkerüljük a
balesetveszélyes helyzeteket. Megtanítjuk a szerszámhasználatot, hogy azokat majd a
későbbiekben bátran és önállóan tudják használni. A gyermekek a nap bármely szakában
barkácsolhatnak, ehhez azonban az alábbiak szükségesek:
- az anyagokhoz, szerszámokhoz hozzáférjenek
- ismerjék az elemi műveleteket

Barkácsolás fajtái:
1. Játékeszköz készítése: a barkácsolás legáltalánosabb és legismertebb formája, amikor a
gyermek a hiányzó játékeszközt maga hozza létre, hogy majd ezzel tovább tudjon játszani.
(pld.: bábkészítés vagy más fajta kellék készítése, vagy játékszer, játékeszköz megjavítása)
2. Ajándékkészítés, díszítés: a barkácsolás motívuma lehet az ajándékkészítés vagy
teremdíszítéshez szükséges tárgyak, elemek elkészítése is. Jelen ünnepek megünneplése,
néphagyományok ápolása. A közös barkácsolás vagy a közösség számára készített
eszközök nagy hatással vannak a csoport kohéziójára, erősíti a gyermekek közötti
kapcsolatokat, az együttműködést, a segítségnyújtást, a közösségi összetartozást.
3. Tárgyak készítése: irányulhat a barkácsolás valamilyen eszköz elkészítésére is anélkül, hogy
azzal bármi célja lenne a gyermeknek. Ekkor magának a barkácsolásnak az igénye jelenik
meg. E játék is lehetőséget ad az egyéni gondolatok megvalósítására, az
alkotóképességének, a kreativitásának fejlesztésére.

Konstruáló (szerkesztő, építő) játék:

Játékfajta, az a tevékenység, amelynek során a gyermek a játék céljára létrehozott eszközökkel
alkot, hoz létre valami újat. Munka jellegű tevékenység, a legegyszerűtől a bonyolultig halad, saját
fantáziát felhasználva. Legegyszerűbb formája az építőjáték. A kisgyermek egymáshoz valamilyen
kapcsolódási móddal egyszerű elemekből (építőkockákból, de nemcsak abból) minta vagy saját
elgondolása alapján alkot, épít valamit. A gyakorlójáték fejlettebb formája.

Az építőjáték legjellemzőbb eszköze a különféle méretű, anyagú és formájú, többnyire térmértani

testekből álló elemek (pld.: fakockák), amelyekből nagyon sokféle dolgot tudnak létrehozni (házat,
tornyot, kertet), a gyermek saját fantáziájára van bízva. A konstruáló játékhoz felhasznált eszközök
a Lego, a Jáva, Vero építőjátékok, hátrányuk, hogy más építőjátékkal nem illeszthetők össze,
előnyük azonban az, hogy változatosabb formában illeszthető összeg, nagyobb teret adva a
gyermeknek az egyéni elgondolásainak megvalósításához.

Kialakulásának menete:
A gyermek első építményei az elemek rakosgatásából, véletlenül létrehozott alakzatokból jönnek
létre. Nem biztos, hogy ekkor felismerik az építményeket, még az sem biztos, hogy hasonlítanak a
valósághoz, csupán az alkotás örömét élvezik. A későbbiekben viszont a véletlenül létrehozott
alkotások eredménye lesz, hogy megnevezik, hogy mit is építettek, ezt követően pedig a
szándékos, előre megtervezett építeni akarás bontakozik ki a gyermek játékában. Ahogy a
gyermek nő, a konstruálás egyre jobban veszíti el játékjellegét, amikor valamilyen, működő tárgy
létrehozására irányul a cselekvés, pld.: modellező játék, amely még a felnőtteknek is okoz boldog
pillanatokat, mint szabadidős tevékenység.

A játék alapvető eleme a művelet, de a cselekmény lefolyása nem spontán történik, hanem előre
megtervezett rendben.

E játékfajta lehetővé teszi a bonyolult építmények és szerkezetek készítését, miközben:

- a gyermek kézügyessége fejlődik
- a gyermek alkotóképzelete, kombinációs készsége tág teret kap

Az építés, konstruálás a fiúk körében kedvelt játék, a lányok ritkábban játszanak ilyen játékkal.
12. A szabályjáték meghatározása, felosztása, jellemző jegyeinek
kiemelése. Személyiségfejlesztő hatása, a szabályjáték
megtanításának, irányításának alapelvei

Szabályjáték:
Játékfajta, ovis korban is megjelenik már, de kiteljesedése kb. 10 éves korra tehető, ugyanis az
erkölcsi tulajdonságok ekkorra alakulnak ki, ez a szabályjáték játszásához szükséges. Egyszerű
formában jelenik meg. Lényege: a szabály betartása, a szabályt komolyan kell venni, mert
különben felborul a játék. Legfőbb lényege a készen kapott szabályok betartása.
A játéktevékenység a meghatározott eredmény elérésére irányul, a játék értelme a feladat
megvalósításának van alárendelve. A játékban megjelenik a versengés, a győzni akarás motívuma.
A szabályjáték addig él, amíg a gyermekek a játék alatt a szabályokat betartják.

Az óvónő feladata, hogy a csoport fejlettségi szintjének megfelelő szabályjátékot tanítson (a

kiscsoportos nem mindig tudja a szabályokat betartani), és a szabály mindig teljesíthető legyen. A
szabálytudat az iskolaérettségen fontos helyet foglal el.

Szabályjáték felosztása:
1. Tartalmi szempontból:
- Értelmi képességet fejlesztő játékok (pld.: sakk, malom, kártyajáték, társasjátékok)
- Mozgásfejlesztő játékok (pld.: sorverseny)

2. A játékkezdeményezés személye szerint:

- Óvónő által kezdeményezett játék
- A gyermek által kezdeményezett játék

Személyiségfejlesztő jegyei:
- növeli az akaraterőt
- önfegyelmet, alkalmazkodást tanul a gyermek
- erősíti a társas kapcsolatot
- megerősíti az összetartozás élményét
- a játékélmény a megnyugvás és a feszültség állandó változásából fakad
- az agresszív gyermek szocializált magatartását alakítja
- a félénk, visszahúzódó gyermeket bátorítja
- egymás segítése, bátorítása
- mindig a teljesítményt kell minősíteni, és nem a gyermeket

A szabályjáték kiválasztásának szempontjai:

Fontos, hogy figyelembe kell venni a gyermek életkorát. Minél fiatalabbak a játékosok, annál
egyszerűbb játékot kell kiválasztani, vagy életkoruknak megfelelő szabályokkal játsszuk az adott
játékot.
Figyelembe kell venni továbbá:
- a gyermekek fejlettségi és fejlődési ütemét, pld.: állóképesség, gyorsaság
- érdeklődés, igény a gyermekek részéről
- napirendbe illeszkedjen a szabályjáték
- a játék időtartama ne legyen túl hosszú

Szabályjáték megtanításának módja:

- ismertetjük a játék tartalmát, és elmagyarázzuk a szabályokat (pontosan, egyszerűen,
érthetően fogalmazzunk, hiszen a szabály megértése a jó magyarázattól függ)
- a magyarázatot egybekapcsolhatjuk a játékkal is (egyszerre mondjuk a kettőt)
 - sor kerül a tényleges játékra
- fontos, hogy az óvónő az egész csoportos lássa, tudja irányítani a játékot, ha közben hiba
merül fel
- a játék után sort kell keríteni az események, viták megbeszélésére, hogyan érezték a
gyermekek magukat a játék alatt, tetszett-e nekik a játék, vagy játsszuk-e el még egyszer.

Szót kell ejteni a verseny jellegű játékokról is:

Ezek szintén lehetnek mozgásra épülők és értelmi erőkre támaszkodó játékok.
Szabály, feladat, csapatok és eszközök kijelölése a legfontosabb.
Fontos nevelői feladat: a csapatok kijelölése (a szervezés ne menjen a játékidő rovására, mindkét
csapatban egyenlő arányban legyenek az ügyesebb gyerekek, ügyeljünk a fiúk-lányok arányára, új
és régi, fiatalabb és idősebb gyermekek száma) A legegyszerűbb módon történjen. A szereplők
kiválasztása kiolvasókkal nagyon jól megtörténhet.

Udvari játék: a játékok széleskörű eljátszásának jó helyszíne. Legyenek mozgásos és kuckós

játékokra is lehetőségek. Jellegzetes eszközei: labdák, karikák stb.
 13. A prevenció és korrekciós nevelés lehetőségei a játékban, a
játék és a fejlesztés kapcsolatai, összefüggései. A hátrányos
helyzetű gyermekek játékának segítése.

Prevenció: megelőzés, megelőző intézkedés

Korrekció: javítás

Mivel a gyermek fő tevékenysége a játék, az abban rejlő lehetőségeket jól ki lehet használni az
egyéni képességek és részfunkciók fejlesztésére. A gyermekről ismeretet szerzünk a játéka közben,
cselekedtetjük, tevékenységre sarkalljuk, motiváljuk. Fontos, hogy a gyermekben érvényesüljön a
felfedezés öröme, a megtapasztalás élménye. A gyermek játékából sok mindenre lehet
következtetni, tudomást szerzünk érzelmi állapotáról, kellemes és kellemetlen élményeiről,
közérzetéről, társaihoz való viszonyáról. A játék az, ami a gyermek számára örömet jelent.
Az öröm forrása lehet:
- létrehozás
- az „én idézem elő” öröme
- kíváncsiság
- felnőttel való azonosulás
- tágabb környezet azonosulása
- a szerepjáték „társas” jellege

Ahhoz, hogy a gyermek fejlődéséről, fejlettségi szintjéről reális képet kapjunk, az első fontos lépés
a gyermek széleskörű megismerése, és az ehhez kapcsolódó fejlesztés, ami vonatkozhat:
1. az elmaradt, lemaradt gyermek fejlesztésére, felzárkóztatására
2. a jól haladó fejlett gyermek továbbfejlesztésére
Ezeket DIFFERENCIÁLT FOGLALKOZÁS keretén belül végezhetjük!
Differenciálás def.: különbségtevés, lényege a tanulók közötti különbségek figyelembevételével az
eredményes személyiségfejlesztés érdekében.

Az óvodapedagógus a játékmegfigyelések során tapasztalatokhoz juthat az eltérő magatartást

tanúsító félénk, visszahúzódó vagy az agresszív gyermekekről egyaránt. A félénk, visszahúzódó
gyermek rendszerint egyedül játszik, vagy ha csoportos játékhoz közeledik, rendszerint ott is
zárkózottan viselkedik. Vannak gyerekek, akik a játék közben erőszakosan lépnek fel, társaikat
megfélemlítik, játékszereiket rongálják, zavarják a játszókat. Míg a feladat megoldatlansága az
egyik gyermekből visszahúzódást, addig a másik gyermekből dühöt, agressziót vált ki.

Lemaradt, elmaradt gyermek fejlesztése, a nehezen kezelhető gyermek fejlesztése:

A leglátványosabb problémát a zavaró gyermek okozza a csoportban, aki a játékot tudatosan
zavarja, az általában igaz, hogy agresszivitása nem a játékból indul ki, a játékban szerepet nem is
vállal. Fontos és mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a konfliktushelyzetet mindenki
megnyugvására kell megoldani.
Ki kell deríteni, hogy mi az agresszió oka, mérlegelni kell, és megoldást találni. A büntetést, ha
lehet, mellőzzük, de ne legyen negatív következménye.

Az agresszió gátlása gyakran szorongás forrásává válhat. Viszonylat korán megjelenik,

leggyakoribb oka a frusztrációra adott válasz.
Def.: támadó viselkedés, amely irányultsága szerint a megtámadottnak károsodást, fájdalmat akar
okozni. A frusztráció (feszült, kellemetlen helyzet, a cél elérésnek lehetetlenné válása, a gyermeket
a cél elérésében gátolják, akadályozzák) gyakori következménye, irányulhat a frusztrált személy
ellen, de szociális gátak miatt áttevődhet más („ártatlan”) személyre vagy tárgyra, sőt irányulhat
önmaga ellen is.
Okai:
- rossz szülői példa
- szeretethiány
- gondoskodás, törődés hiánya

Korrigálása:
- figyelmesség
- pozitív élmények nyújtása
- külön szükséges készülni az ilyen gyermekkel való foglalkozásra
- a csoportban a jó dolgok cselekvésére a figyelmet fel kell hívni
- meg kell tanítani játszani, személy példát mutasson a problémás gyereknek

Árulkodás:
Tekintsük segítségkérésnek az óvodában. Az interakción belül kisegítő indikáció a gyermek
játékában. Fontos, hogy tereljük el a helyzetet magától az árulkodástól, tudják ezzel nem érnek el
semmit. Ne ragasszunk címkét a gyerekre, pld.: árulkodó stb. A játék nyugodt, békés
lefolytatásához a segítséget meg kell adnunk. Ennek módja mindig az legyen, hogy vezessük el a
gyermekeket a konfliktus elrendezéséhez, így fokozatosan meg tudják tanulni az elintézés önálló
módját. Egyértelműen az óvónőn múlik, hogy az óvodások ne váljanak árulkodóvá.

Játék a zsebben (lopás):

Gyakran előfordul, hogy az a játék, amit a gyerek az óvodában megszeret, vagy megtetszik neki,
hazaviszi a zsebében. Ne hordjuk le a gyereket, hanem szép szóval magyarázzuk meg neki, hogy
nem helyes a játékot hazavinni, mert ha minden gyerek hazaviszi a játékot, az óvodában nem lesz
játék, amivel játszani lehet. Ne használjuk a lopás szót! Ne nevezzük a gyereket tolvajnak! A
szülőket tájékoztatni kell a problémáról, és velük együtt kell azt megoldani. A gyereknek ne
mondjuk, hogy lopott, mert lehet, hogy a lopást nem a cselekvés miatt végezte. Ne büntessék a
gyereket, hanem együtt hozzák vissza a játékot, ők is magyarázzák el a gyereknek, hogy miért kell
a játékot az óvodába visszahozni.

Szorongás, visszahúzódás:

Szorongás def.: indokolt vagy indokolatlanul félelmek által keltett kínos belső feszültség, amely
rendszerint akadályozza az egyén aktivitását és képességeinek fejlesztését.
A szorongás oka lehet esetleg kellemetlen élmény, családi konfliktus. Ezek a gyerekek általában
nehezen barátkoznak, nehezen kapcsolódnak be egy-egy játékba, nem találják a helyüket a
csoportba, nehezen oldódnak. Nyilván az óvónő feladata, hogy a gátlásokat feloldja, bátrabbak
legyenek ezek a gyerekek, barátkozzanak, megtalálják helyüket a közösségben, élmény legyen a
játék, jól érezzék magukat az óvodában.

A hátrányos helyzetű gyermekek játékának segítése:

A hátrányos helyzet oka lehet:
- családi ingerszegény környezet
- szociális helyzet
- otthon nincs játékszer (szegényes anyagi körülmények)
- otthon nem foglalkoznak a gyerekkel eleget (mivel úgyis sok gyerek nevelkedik a
családban)
Az óvodában ezeket lehetőség szerint pótolni lehet, a legtöbb időt a játék tölti ki a gyermek
életében az óvodában. Megismerkednek a lehető legtöbb játékszerrel, játékeszköz készítésre
sarkallja az ember az ilyen gyerekeket, motiválja őket. Differenciált foglalkozás keretében igyekszik
többet foglalkozni az ilyen gyerekekkel az óvónő.