Selye János Egyetem, Tanárképző Kar, Óvó – és Tanítóképző

Tanszék, Komárom

Játékpedagógia
PGH tantárgy jegyzete

Kidolgozta: PaedDr. Szabó Edit, PhD.

1
1 A JÁTÉKPEDAGÓGIA HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN

A játékkal több tudományág foglalkozik, pl.:

 a pszichológia (gyermepszichológia – a gyermek fejlődése pszichikus érése és a játék
kapcsolata)
 az etológia (az állatok játékainak sajátosságai)
 a pszichiátria (lelki sérültek játéka)
 a néprajz ( a játék hagyományai)
 a régészet, (ásatások – játékeszközök, művelődéstörténet mélyebben...)
 a szociológia (a játék szocializációs hatása, viselkedésmód, szokások értékek, stb.)
 a kibernetika (az automatikus vezérlésű rendszerek – élő szervezetek és a gépek –
szerepük a játékban)
 a pedagógia (neveléstudomány - a játék és a nevelés, neveléstörténet - a játék szerepe
az egyes történelmi korokban)

Természetesen mi  pedagógiai szemszögből közelítjük meg, de az említett tudományágak

eredményei nélkül nem tudnánk e területtel mélyebben foglalkozni.

A játékpedagógia a pedagógia egyik meghatározó ága, a játékok sajátosságait

vizsgálja és azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a játék fejlődését. E tantárgy
keretén belül mi elsősorban az intézményes nevelés keretein belül érvényesülő
játéklehetőségekre helyezünk hangsúlyt. A játékpedagógia három nagy kérdéskört
érint:
 a játék fejlődését, fejlesztését
 a pedagógus szerepét
 az integráló szerep betöltését: különböző tudományágak bevonásával és
a tanulságok levonásával

Az egyes tudományágak játékkal kapcsolatos vizsgálatainak eredményei

a játékpedagógia szempontjából:

1. a szaktudományok általában a részproblémaként foglalkoznak a játékkal

2. a kutatási eredmények között nagy különbségek vannak
3. a hosszabb múlttal rendelkező tudományágak eredményeire építhetünk
4. az új tudományágak új megvilágosításba helyezik ismereteinket (tudományos és
technikai forradalom változásai)
5. az egyes tudományágak szorosan épülnek egymásra
6. az egyes társtudományok gyakran nehéz probléma elé állítják az elméleti és gyakorlati
szakembereket
7. a játékpedagógián belül gondolnunk kell az integrativitásra
8. az intézményes nevelésben történő játékpedagógiát nem keverhetjük össze a családi
nevelésen belül zajló játékokkal, de hangsúlyozni szeretnénk, hogy a családban
történő folyamatra épül az intézményen belüli játék, az egyik pillére az intôzmônyben
történő játszásnak

2
2 A JÁTÉKPEDAGÓGIA TÖRTÉNETE
2.1 A játékpedagógia létjogosultságának indoklása
A játékpedagógia fontosságát még a szekemberek is megkérdőjelezik, arra hivatkozva, hogy akár a pszichológia,
akár a pedagógia magyarázatot ad a nyitott kérdésekre. Igen ám, de saját területükön.
A játékpedagógia egyrészt összegzi azokat a részeredményeket, amelyeket az egyes tantárgyak felmutatnak,
másrészt megfogalmazza a maga sajátos vizsgálati területeit és eredményeit.
Az óvodapedagógián belül szükséges a játékpedagógia önálló megjelenítése, mivel az óvodapedagógia a játékot
az egyéb tevékenységi formákkal – tanulással, napi programokkal – ezek összefüggéseiben foglalkozik
a játékkal, mint integráló szereppel.

2.2 Hogyan lett a játék a nevelés eszköze?

Az emberi társadalom fejlődésével párhuzamosan, e fejlődésnek alárendelve a játék nevelési funkciója is
változott. A gyermekek mindig az adott kor szellemének megfelelő játékokat játszottak.
A játék a nevelés eszközévé a következő fejlődési folyamat által vált
A játék kezdete beleolvad az emberré válás folyamatába. Sok hasonlóságot találtak az ember és az állat játéka
között.
1. az ősközösségi társadalom fejlettebb fokán megjelentek a munkaeszközök kicsinyített másai, amelyeket
a gyermekek játszáshoz is használtak. A gyermekek a felnőttek munkájában minden előkészítés nélkül vettek
részt, s szabadidejükben játékos keretek között megismételték. Ősi eredetű játéknak számítanak a babák,
a kocsik, a kockázás, karikázás, bigézés, labdajátékok
2. Ókori Egyiptomban, Kínában léteztek a mai táblás játék ősei ( az egyik legkorábbi játéktáblát Felső –
Egyiptomban egy sírkamrában találták, mely kb, i.e. 4OOO – 35OO között épült) a ,, GÓ ,, játékot
(kétszemélyes harci játék) Kínában játszották legelőször, Japánban vált népszerűvé
3. A termelés és a társadalmi fejlődés bonyolultabbá válásával egyre bonyolultabbá vált az életre való
felkészülés is. Ebben az időben már felismerték a felnőttek a játékban rejlő nevelési lehetőségeket. A játék
nevelési funkciója megváltozott, a gyermek a felnőtt szerep vállalására több lépcsőfokon készülhetett fel.
4. Társadalmi rétegződés beálltával differenciálódott a játék beépítése is a nevelésbe. Bizonyos társadalmi
rétegek gyermekeivel felnőttek játszottak és a játékban az adott társadalmi rétegek szokásait, viselkedeésmódjait,
képviselt értékeit érvényesítették..
5. Az első óvodák megjelenésével újszerűség jelentkezett a játék felfogásában. A játékokat nem társadalmi
rétegekhez, hanem a minden gyermek által játszható igényeknek megfelelően állították össze, ezáltal
megteremtődtek az általános emberi értékek átadásának feltételei.
6. A XX. század második fele (s ez érvényes a XXI.században is) újabb változást hozott a játék nevelő hatásának
gyakorlatában. A játékok témaválasztása átrendeződött, minimálisra csökkent a társadalmi értékeket termelő
munka játék megfelelője, a manualitás túlsúlyát felváltotta a szellemi aktivitást, kreativitást igénylő játék.
A változás szakmai forrásai a  pszichológia és a pedagógia vizsgálati eredményei, amelyek az életkor
jelentőségét a különböző képességek és kompetenciák megalapozásában, a szocializációs folyamatok
felerősödésében látják.

2.3 A játékkal kapcsolatos nevelési felfogások története (informatív jellegű)

A játék a legrégibb időktől nagyon fontos szerepet játszott a nevelésben.

Ajátékról vallott felfogások:

1. Ókor: Görög filozófusok:

Platón (Állam c. mű) – a játékban mutatkozik meg előszsör a gyermek hajlama, a játék az életre való
felkészülés fontos eszköze. A játék feladata az életpályára való felkészítés
Arisztotelész (Politika c. mű) – a játék a tunyaság és a lustaság megelőzője. A játék azért jelentős, mert más
elfoglaltságot nem kaphat a gyermek

Római bölcselkedők
Seneca – már sejti a játékban rejlő örömforrást
Quintiliánus – a játék a tanítás eszköze. Az olvasás és írás tanításában kiemelt helyet tulajdonít a játéknak.
Felismeri a játék és tanulás kapcsolatát:  játék közben tanul a gyermek, mert a játék maga a tanulás

2. Renaisansce – visszanyúlik a görög filozófusok gondolataihoz

3
Vittorinó da Feltre – Platón tanítását fogadja el. Az életre készíti fel a gyermeket, olyan játékot játsszon,
amilyen élethivatást választ. A játék hasznosságával bizonyítja a játék létjogosultságát a nevelésben
3. Újkor: változások következnek be a gyermek megítélésével kapcsolatban, megjelenik az ÚJ EMBER fogalma.
XVII. sz. Comenius Johannes Amos (1592 – 167O) (Anyaiskola c. tanulmánya a kisdednevelés első klasszikus
műve) – egész pedagógiai rendszerében komoly helyet kap a hat éves előtti életszakasz elemzése és értékelése.
A kisgyermekkor szerinte olyan szakasz, amely döntően kihat az egész életre. Szerinte a játék a gyermek
nevelésében központi helyet foglal el. Még nem vélekedik intézményes nevelésről, tanácsait szülőknek
fogalmazza meg. A szülő feladata a gyermeki tevékenységi vágy kiélésének a biztosítása, a cselekvéshez való
mintaadás, a tiltás helyetti a személyes példaadás és a dicséret. Részletesen foglalkozik a játékszerek
összeállításával is
A felnőttek tevékenységét utánzó játékokat részesíti előnyben és az utánzó játékok ösztönzését szorgalmazza.
Jelentőséget nyilvánít a gyakorló – és szabályjátékoknak. Comeniusnál találkozunk először a játékféleségek
effajta osztályzásával, de még nem törekszik a tudatos rendszerezésre. Az első évben a ringatást, tapsolást,
a csörgők használatát és az éneklést tartja fontosnak.A második – negyedik évben a közös játékokat a felnőttel,
a futást, kergetőzést – a testi erő és az erkölcs nemesítése érdekében. Comenius Anyaiskola c. művében
a tevékeny életre szoktatás és az erényes, erkölcsös nevelést együttesen jeleníti meg. A gyermek sokoldalú
nevelésében fontos szerepet szán a játékos hangulatú gyakorlatoknak, a jóhangulatú gyermeki foglalkozásoknak.
A játékos tanítás elvét tartotta fontosnak.
XVIII. sz. Rousseau (1717 – 1778)– azt hirdette, hogy a gyermeket képessé kell tenni arra, hogy ,,neveltünk
érezze a szabadságot mozdulataiban,, ehhez viszont az szükséges, hogy ne vonjuk meg tőlük a játékot és
a mozgást.
XIX. sz. Friedrich Fröbel (1782 – 1852) – elsőként foglalkozott részletesen a játék nevelő hatásával. A játékot
a kisgyermekkor legtisztább szellemi alkotásának tartja. Minden jónak a forrásaként a játékot emlegeti.
A munkaszeretetre nevelést összekapcsolja a vallásos neveléssel. A közös játék szükségességét hangsúlyozza.
Sürgeti a játszóterek klétrehozását a közösségi játék érdekében. Azt vallotta, hogy a közös játék a kisfiúkban
hamarabb felkelti a közösségi érzést.
A játék alapjának a cselekvésvágyat tekinti, amely később alkotóvággyá értékelődik át. Ez a folyamat a játék
hatásásra indul meg.
Kiemeli a nevelő irányító szerepét – a nevelési cél elérése érdekében. Felhívja a szülők figyelmét arra, hogy
a gyermeki tevékenységek irányítását már a legkisebb korban kell kezdeni, de fontosnak tartja a gyermek önálló
próbálkozásait is.
A tevékenységek egész sorozatát dolgozta ki, s ezekhez megfelelő eszközökről az ún. ,,adományokról,, ( 1.
adomány: a labda, 2. adomány: golyó, kocka, henger, 3. adomány: nyolc egyenlő részre osztott kocka, 4.
adomány:8 hasábra osztott kocka, 5. adomány: 22 egyenlő részre osztott kocka, 6. adomány: 22 hasábra osztott
kocka – ezek egyéb eszközökkel is kiegészültek) is gondoskodott. Bevezette a papírhajtogatást is
XIX. – XX. sz.
Montessori Mária (187O – l952) – nem a játék legfőbb képviselői közé tartozik, reformpedagógiája olyan
elveket tartalmaz, amelyek nagyon fontosak a gyermeki játékban
Elvei: - a valóság pontos megfigyelésére való törekvés - a gyermek szenzoros gyakorlás útján ismerkedik meg a
tárgyakkal, a manuális tevékenység biztosítja a jellem fejlődését, a kéz az inteligencia hangszere, minél
finomabba a kéz, annál pontosabb képet kap a gyermek a tárgyakról. Olyan tárgyakról és tevékenységekről
gondoskodott, amelyek a kéz finom mozgását és a valóság megismerését segítik.
- A tárgyak tulajdonságai – olyanoknak kell lenni a tárgyaknak, amelyek vonzzák a gyermekeket. A színek
legyenek világosak, barátságosak – asztalterítők, lámpák stb. A virágokat gondozzák, a háziállatokat etesséák,
itassák, a lakás legyen kényelmes. Szerinte a tárgyak fontos nevelési funkciót töltenek be, de csak azok,
amelyek működtetik a fantáziát, segítik a koncentrációt, fejlesztik a tapintást, segítik a gyermekeket az
összefüggések megértésében
- Az eszközök magválasztásának szabadsága – az eszközöket a pedagógus biztosítja a velük való foglalkozást a
gyermek. Legyenek az eszközök elérhető helyen. A szabadság alatt a nem a tétlenség szabadságát érti, hanem a
gyermeki belső szabadság biztosítását
- Örömmel végzett tevékenység – amit szívesen végez a gyermek, azt ismétli, az ismétlés öröme pedig a játék
egyik forrása
- Didaktikai céllal összeállított játékeszközök – nem az ismeretszerzés, hanem a kézügyesség fejlesztése volt a
célja. Éppen ezért feleslegesnek tartja a játékszereket. (kísérlet: helyes válaszért hazavihették a tárgyat, nem a
tárgy miatt játszottak, hanem a kitalálás, felismerés szórakoztatta őket, ezt a törvényszerűséget még nem ismerte
fel Montessori)
Rudolf Steiner (1861 – 1925) – Waldorf pedagógia megalapozója. Ez a felfogás szintén a reformpedagógia
szellemét tükrözi. A játékot nem önmagában, elszigetelten érvényesíti, hanem beépítve a gyermek egésznapi
programjába: a tapasztalat és élményszerzési formákba, a természet önálló felfedezésébe, a felnőttek
tevékenységeinek megismerésébe. Ezért a gyermekek a pedagógussal és mégis önállóan ismernek meg, fedeznek

4
fel és elégítik ki kíváncsiságukat. Fontosnak tartja a kérdezést, kisérletezést, a gyakorlást – amelyek játékos
tevékenységek. A felnőttek munkájába bekapcsolódhatnak a gyerekek – sütés, főzés, varrás, a felnőttek nélkül,
mint játék jelenül meg. A játékeszközök természetes alapanyagból készülnek.A gyermekek részt vesznek az
anyaggyűjtésben és az esuközkészítésben – szülőkkel, pedagógusokkal.
Celestin Freinet (1896 – 1966) – az „új nevelés“ irányzatának volt a meghatározó személyisége. A gyermekek
adottságainak, képességeinek és szükségleteinek kielégítéséért harcolt. Előnybe helyezi a természetben történő
tevékenységeket. Fontosnak tartja a gyermek szabad kifejezését az irányított neveléssel szemben és a világ
felfedezését segítő kisérletező, tapogatózó tanulást a verbális információnyújtással szemben. Nem kap
meghatározó szerepet az óvodás korosztályra jellemző játék. Szerinte a gyermek igazi szükséglete a munka –
játék, a ,,travail – jeu“. A játék másik csoportjába a futás, ugrálás és a bujócska tartozik. Freinet programjából
kimarad a szerepjáték.
Hazai követői közül többek vélekedése szerint bár Freinet pedagógiája munkapedagógia, pedagógiai elveinek
érvényesítése mellett biztosítani lehet a játék elsődlegességét az óvodában úgy, hogy a gyermek tevékenységét
maga választja meg, mert ez számára ugynolyan élvezet, mint a játék.

2.4 A játékra vonatkozó elméletek (informatív jellegű)

A XIX. sz. végén és a XX. sz. elején a pszichológia a gyermek fejlődését és életkori sajátosságait vizsgálta
a gyermek játékát illetően, mégpedig a játék okát és célját. Különböző ellentmondásos elméletek
születtek.Nagyobb részüket az idő túlhaladta, de a megtett folyamatnak részesei voltak.

A játékelméletek kialakulásának kezdetei

Herbert Spencer (l82O – l9O3) angol közgazdász és filozófus volt, aki a gyermek játékát az erőfölösleg
kiadásával magyarázta. Ezt az elmélete F. Von Schiller fejlesztette tovább, aki arra épített, hogy a játék csak
akkor következik be, ha a gyermeknek felesleges energiája maradt. Azt vallotta, hogy ez a felesleges energia a
játékban szabadon jelentkezik.
Spencer állítása szerint a játék önmagáért van, nem szükséges a létfenntartáshoz. Az állatoknál arra mutat rá,
hogy összes energiájukat a táplálék megszerzéséhez használják fel, míg a fejlettebb állatok és az ember
könnyebben szerzi meg táplálékát így a felesleges energiát a felnőttek utánzására használják, vagyis játszanak.
Szerinte a játéknak nincs célja így nevelő hatásról sem nyilatkozik.
Moritz Lazarus (l824 – l9O3) német filozófus és író az üdülési elméletet hozta létre. Szerinte a játék üdítő
tevékenység. Ha a munkában elfárad az élőlény, az elhasznált erejét játszással szerezheti vissza. A munka
kényszerűségéből a szabad tevékenységbe való menekülés. Szerinte sincs célja a játéknak, hanem önmagáért
élvezetes. További követője ennek az elméletnek nincs, hiszen egy kis kertészkedés is jelenthet felüdülést a
fárasztó munka után, ami szintén munkajellegű.
Granville Stanley Hall (l846 – l924) amerikai professzor az átöröklődési vagy megismétlési, ösztönös biológiai
játékelméletet állította fel. (Az ontogenezisben megismétlődik a filogenetikai fejlődés.) Szerinte a gyermek
játéka megegyezik a felnőttek múltbeli tevékenységével. A gyermek folyamatosan átveszi az előző nemzedék
játéktémáit. Így jönnek létre a hagyományos játékok.
Karl Gross (l86l – l941) német filozófus a begyakorlási elméletetet hozta létre. Ez az egyik legnagyobb hatású
elmélet. Az előző elméletek bizonyos részeit átveszi. A játékokat kétféleképpen osztályozza: biológiai és
pszichológiai szempontból. Összehasonlítja a gyermek és állat játékát (pl. gombolyagot kergető kiscica és a
pillangót kergető gyermek)
Legnagyobb hibája az volt, hogy nem tudott elszakadni a biológiai felfogástól, s ezért egyoldalúság fedezhető
fel, viszont óriási előrelépés volt az a felfogása, hogy a játék belső ösztönzés által jön létre, s hatással van a
gyermek hajlamainak fejlődésére.
Sigmund Freud (l856 – l94O) osztrák ideggyógyász a pszichoanalízis megteremtője. Szerinte az ember igen sok
öröm és fájdalom hordozója, keresi az örömöt és szabadulni akar a fájdalomtól, szorongástól. Viselkedésében a
vágyak jutnak kifejezésre, amennyiben nem ütköznek tárgyi korlátokba. A játék szerinte vágyteljesítő
pótcselekvés. A gyermek különbséget tesz a valóság és a játék között, vágyait teljesíti játékban (pl. felnőtt akar
lenni).
Minden motívum forrásaként az életösztönt, libidót tartja. A nemi ösztön felnőttkorig sok változáson megy
keresztül. Számtalanszor kerül az ember konfliktusba. A libidó fejlődése okozta feszültségekre levezetést kell
találni és sok játéknak ez a forrása. A feszültség okozóját más tárggyal helyettesíti ( féltékeny a kistestvérre – a
babát vízbe fojtja, megsüti stb.). A kellemetlen események az ismétlődés során veszítenek erejökből, úrrá lesz a
gyermek a helyzeten és ez örömmel tölti el. Kiemelte a képzelet szerepét a játékban.
Posch Jenő (l859 – l923) magyar képviselője a játékelméletek kidolgozóinak. A játéknak etikai értéket
tulajdonít, kiemeli a játék és munka kapcsolatát. Megkérdőjelezi a kölyökállatok játékát (egyáltalán játéknak
tekinthető – e vagy csak mozgásösztönnek?)

5
Nógrády László (l871 – l939) – szintén magyar, a biológiai irányzat képviselője. Szerinte a játék ösztönös
tevékenység. A játékot és a munkát összeveti – mindkettő fizikai erő fejlesztésén alapszik, de a különbség az,
hogy amíg a munkában elfárad a gyermek a játékban nem, a munkában korlátozva érzi magát a játékban nem, a
játékban szabadságot élvez a munkában nem. Hangsúlyozza a játék jelentőségét és nevelői hatását az óvodában
és iskolában.
Henry Wallon (l879 – l962) francia pszichológus szerint a játék egy ellentét eredménye.
A felszabadított cselekvés ellentétes azzal a tevékenységgel, amelybe integrálódott. Ennek az ellentétnmek a
leküzdése az, ami játékban nyilvánul meg. Nagy jelentőséget nyilvánít a szabálynak, amelyre azért van szükség,
hogy ne váljanak unalmassá az ismétlések. Fontosnak tartja a játék nevelőértékét.
Várkonyi Dezső (l888 – l972) magyar képviselője a játékelméletekkel foglalkozó szakembereknek. A gyermek
játékát a képzeletből vezeti le, éppen ezért nem tulajdonít jelentőséget a játék társadalmi és szociális jellegét. Az
egyes életkorok tipikus játékaival foglalkozik.
Szemere Samu (l88l – l978) magyar képviselője a játékelméletek kidolgozóinak. Szerinte a játékban az
akadálytalanság és a szabadság a döntő – a szabadjáték képviselője. Szembe állítja a játékot és a munkát. Az
ösztönöknek tulajdonít nagy jelentőséget. A spontaneitást és az önkéntességet emeli ki.
Sz. L. Rubinstein (l889 – l96O) orosz pszichológus. A játékot értelmes tevékenységnek tartja. A munkával
összehasonlítva tárja fel a játék lényegét, a különbséget a motivációban látta meg. Felismeri, hogy az élet
tárgyait más tárggyal is lehet helyettesíteni. Nagy jelentőséget nyilvánít a játék személyiségfejlsztő hatásának.
Jean Piaget (l896 – l98O) svájci pszichológus a Szimbólumképzés a gyermekkorban c. művében található meg
a legrészletesebben. Elmélete szerint a fejlődés a reflextől egyenes vonalban, ugrások nélkül a logikai
műveletekig tart. A gyermek magatartásában 2 formát állapít meg: (alkalmazkodás 2 formáját tartja fontosnak),
l. az akkomodációt (a gyermek alkalmazkodása a tárgyakhoz) és 2. asszimilációt ( a tárgyak bevonása a
cselekvésbe, két összetevője: funkcionális és szellemi ).Egyensúlyteremtést ekvilibrációnak nevezi. E két
folyamat azonban nincs mindig egyensúlyban. A játék akkor kezdődik, amikor az asszimiláció fölékerekedik az
akkomodációnak.
A valóságot a gyermek önmagához hasonlítja (harangozás – templom). A gyermek gyakorlójátékot, majd
szimbolikus játékot játszik, 5 éves korban a konstrukciós játékot, társas játékot helyezi előtérbe. Piagetnek
legnagyobb érdeme, hogy rámutat a játék szerepére a gondolkodás fejlődésében. A gyakorlójáték mentes a
gondolkodástól és a szociabilitástól is, a szimbolikus játékhoz már szükséges.
L. Sz. Vigotszkij (l896 – l934) – orosz pszichológus. Felfogása szerint azért játszanak a gyermekek, mert nem
mindig teljesülnek kívánságaik, de nem szűkíti le a játék szerepét a képzelet fejlődésére, hanem kiemeli a
gondolkodás jelentőségét is a játékban. Itt a cselekvést tartja fontosnak, nem a tárgyak jelentésének változtatását.
Fontosnak tartja a motivációt is. Figyelmen kívül hagyja a játék elsődleges formáit.
D. B. Elkonyin (l9O4 – l986) orosz pszichológus főleg a szerep – és kisebb mértékben
a szabályjátékokkal foglalkozik. Kiemeli a játék szocializáló hatását és a játék hatását
a gondolkodás fejlődésére.
Az orosz és a nyugati felfogások megegyeznek abban, hogy a 3 – 6 éves gyermekek legfontosabb játéktípusai a
szerep – és a szabályjáték és hogy az építő vagy konstrukciós (alkotó) tevékenységeket nehéz besorolni akár a
játék, akár más tevékenységbe.Az oroszok a játék fejlődését elsődlegesen kognitív szempontból vizsgálták, a
gyermek és a környezet viszonyából indultak ki, a játékot a gyermek legfontosabb tevékenységének tartották, de
alárendelték az óvoda iskolai – előkészítő funkciójának ( USA, Japánban is találhatunk efféle törekvéseket).A
nevelő tervező, irányító szerepét tartrják fontosnak, a kollektivitásra nevelést. Fontosnak tartják a
visszatükröződést és a szerepet. A játék témája a valóság valamelyik részének visszatükröződése, a játék
tartalma a témán belül érvényesül, amely azon mozzanatok összessége, amit a gyermek kiemel.

6
3 A JÁTÉK ÉRTELMEZÉSE - FONTOS

A játék fogalma, jelentősége a gyermekkorban

Mi a játék?

A játék az óvodás gyermek alapvető, legfontosabb tevékenysége.

DEFINÍCIÓ
A játék sokrétű és összetett viselkedés, életmód, életforma, elsődleges életkategória,
szabad tevékenységek sorozata, csak szabad akaratból, külső kényszerítő körülmények
nélkül jöhet létre. Parancsra, vezérszóra nem lehet játszani.

A játék a legbonyolultabb és legsokoldalúbb tevékenységi forma. A játék külső céltól

független, magáért a tevékenységért van, amelyet az örömszerzés kísér. Az óvodáskorú
gyermek fő tevékenységi formája, olyan sajátos öntevékenysége a gyermeknek, ami
szabad akaratra épül, benne és általa érvényesül legtipikusabban és legsokoldalúbban az
önkifejezése.

A játék és a játékosság egymást nem helyettesíthető, össze nem keverhető fogalmak.

 A játék - sajátos emberi tevékenység
 A játékosság nevelési alapelv – aktivizáljuk a gyermek egész személyiségét –
igyekszünk felkelteni, megtartani és kielégíteni az érdeklődést

A játék sajátosságai

1. A játék spontán, önkéntes, szabadon választott, minden külső kényszertől mentes

tevékenység
2. A játék örömforrás – A játék sajátossága mind a felnőtt, mind a gyermek esetében, hogy erős
és kellemes érzelmi állapotot hoz létre az egyénben. Nem azért játszik a gyermek, hogy
megtanuljon valamit létrehozni (nem produktív), hanem azért, mert JÓ JÁTSZANI, mert a
felhalmozott feszültséget jó a játékkal levezetni. Így szerez örömöt a játék, az átélt kellemes
élményt jó újra eljátszani, akár többször is, mert így válik megismételhetővé. Ha valaminek
nagyon örülünk, akkor a megszokottnál erősebb hatású, nagyobb feszültséget élünk meg,
s ezt a túlfokozott feszültséget kell újra – és újra a játékkal csökkenteni. Ez a
feszültségcsökkentő hatás váltja ki az örömérzést. A kellemetlen, átélt negatív élmény is
felfokozott feszültséget jelent (félelem a szülői fenyítéstől, tiltástól való félelem…), amitől
csak úgy tud a gyermek megszabadulni, ha újra és újra eljátssza, vagy elmondja azt a
kellemetlen élményt, eseményt, amit korábban átélt. A kellemetlen érzéstől való szabadulás is
öröm szerez a gyermeknek. A gyermek nem azért fogja játékban újra és újra megverni a
babát, mert neki a verés örömet jelent, hanem a veréssel kiváltott negatív élményt így tudja
csökkenteni, és ez feszültségcsökkenés öröm.
3. A játék valóságszerű, de nem valóságos. A valóságból származó élménymaradványokon
alapszik, tapasztaláselemeken alapszik, valóságos tárgyak, eszközök felhasználásával folyik.
A mindennapi dolgokat azonban a gyermekek furcsán, a játék logikája szerint kapcsolják
össze. Ennek segítségével lépnek ki a megszokott valóságból a játék illúziójába. A gyermek
bár tudja, hogy játszik, mégis összemossa a valóságot és az elképzeklést, nem állít éles
határokat közéjük, könnyedén közlekedik egyikből a másikba (a koronával, fátyollal játszó
királylányt játszó kislánmy minden további nélkül teríti meg az asztalt, ha eljön a tízóraizás
ideje).
4. A játékra nem érvényesek a valóság idő – és térbeli korlátai – bármi bármikor és bárhol
lejátszódhat. Időtartama a valóságos történéseknél hosszabb és rövidebb is lehet: az egyszeri
bármeddig ismétlődhet, bármi bármikor lejátszódhat. Nincsenek valóságos térbeli határok. Sok
minden megtörténhet egy helyen és a legegyszerűbb játéktörténés is lefolyhat térben
szétszórva. A játékot többnyire ennek ellenére térbeli elhatároltság, zártság jellemzi. A nagy
végtelen térből egy kis kuckó kikerekítése. Gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermekek székekkel,

7
 függönyökkel, különböző berendezési tárgyakkal körülkerítik magukat, játszóhelyüket így is
jelezve, hogy amit csinálnak, különbözik a felnőttek ,, kintlévő,, világától.
5. A játék sajátosan céltudatos tevékenység – nem céltalan, de céltudatossága nem azonosítható
a tanulás, a munka céltudatosságával.
6. A játék nem produktív – nem az eredmény, a teljesítmény a végtermék a fontos, hanem maga
a folyamat
7. A játék komolysága - a gyermek komolyan veszi a játékot – a tárgyak a játékban abban a
minőségben élnek, amelyet a játékban betöltenek, azonosulnak a gyermekek a szereppel.
Társas – mozgásos – népi játékoknál a szabály betartásával fejezi ki a játék komolyságát A
gyermek teljes komolysággal éli bele magát egy bizonyos szerepbe (anyuka, apuka, orvos,
kutya….) a szerep által kívánt feladatokba.Komolyan veszi a játékot, akkor is, amikor
társasjátékot, mozgásos játékot vagy népi játékot játszik. Ezekben a játékokban a szabály
betartásában jut kifejezésre a játék komolysága, még abban az esetben is, ha a gyermek
vesztesként kerül ki a játékból.
8. A játéktudat – bár a játékban a valóság és a képzeleti kép keveredik, a kettő mégis külön él a
gyermek tudatában A játéktudat mint a játék következő jellegzetes sajátossága azt jelenti, hogy
a különféle játékhelyzetekben játszó, tevékenykedő egyén tudatában van annak, hogy mi a
valóság és mi a játék. A játéksüteményt a gyermek véletlenül sem eszi meg, akár gyurmából,
akár műanyagból van. Mégsem ellentmondásos, ha olyan gyermeket látunk, aki a
játéksüteményt a szájába teszi. Ő nem azért veszi a szájába, mert nem tudja, hogy az
játéksütemény, de azért, mert kíváncsi az ízére, s mint tudjuk, sokáig a száj funkcionál a
megismerésben. Ha már megismerte, akkor már ,,mintha“fog a játéksüteménnyel játszani. A
játék folyamán a tárgyak olyan jelentést nyernek, amelyet a játékcselekvésben betöltött
funkciója határoz meg (gesztenye- szilvásgombóc… ).
9. A játék feszültségoldó hatású – nagyfokú mozgásigény, kereső – kutató késztetés,
próbamegoldás, én akarom....én idézem elő....stb. A játékra a szervezet belső feszültsége
készteti mind a gyermeket, mind a felnőttet, a feszültséget kiváltó tényezők azonban eltérőek.
Az eltérés nemcsak életkor függvénye, de a korábbi élményeknek is szerepük van.
FESZÜLTSÉGET KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK: Az általános aktivitás szükséglete – ilyen pl. a
nagyfokú mozgásigény. A kíváncsiság, a kutató késztetés – új vonások felkutatása,
problémahelyzet megoldása, ,, én akarom csinálni,, ,,én idézem elő,, motívum – 2-3
éveseknél- saját maga akar feladatokat végezni –visszautasítja a felnőtt segítségét akkor is,
ha semmi esélye a cél elérésére segítség nélkül (pl. főzés). Kisiskoláskorban jelenik meg,
ifjúkorban ill. felnőttkorban bontakozik ki a ,,nyerni, győzni akarás feszültsége, mely szintén
motiváló hatású.
10. A játék személyiségfejlesztő hatású – a személyiségfejlesztés a nevelő feladata, melynek
tudatosnak és célszerűnek kell lennie. Igaz, hogy az egészséges gyermek ingergazdag
környezetben nem tud nem fejlődni, de az óvónőnek tudnia kell hol kezdte, hol tart és hol
szeretné folytatni, fontos az IQ, EQ PQ fejlesztése. A nevelés szempontjából nagyon lényeges,
hogy mit tesz az egyén a játékban és mit tesz az egyénnel a játék. A gyermek a játékba úgy lép
be, hogy beviszi a korábban szerzett ismereteit, a már kialakult tevékenységi szintjét.
Gondolatait, tendenciáit, amelyek befolyásolják, megszabják a játék lefolyását, majdani
reakcióit egy – egy helyzetben. A személyiségfejlesztés a nevelő feladata, melynek tudatosnak
és célszerűnek kell lennie. Igaz, hogy az egészséges gyermek ingergazdag környezetben nem
tud nem fejlődni, de fontos, hogy a nevelő tudja hol kezdte, hogyan folytassa és hova szeretne
eljutni…Fel kell mérni a nevelőnek, hogy abban a bizonyos játékban, amelyet a gyermek
játszik személyiségének mely területére van hatással. Szükséges tudni, hogy a játék nemcsak
egyetlen, vagy néhány személyiségi területre gyakorol hatást, hanem általában komplex módon
járul a gyermek fejlesztéséhez (pl. mozgásos játék – térbeli tájékozódás, kéz – láb koordináció,
figyelemkoncentráció, szabálytudat….hatással van az IQ, EQ és a PQ fejl. is). A fejlesztés
intenzitása természetesen nem egyenletes. Ismernünk kell a gyermek egyéni adottságait,
képességeit, egyéni sajátosságait, személyiségösszetevőinek minden területét. A gyermek
aktuális fejlettségi szintjét. Tervezőmunkánkat, nevelőmunkánkat csak ezen ismeretében
végezhetjük oly módon, hogy a gyermek készségei/képességei szintjének megfelelő
hatásmechanizmusokat, játékcselekvéseket kapcsolunk, melynek mindig tapintatosnak kell
lennie és a játék sajátosságait nem sértheti. Az örömmel végzett játékcselekvés során fejlődik a
gyermek személyisége és személyiségének fejlődése a játékcselekvésfejlődését eredményezi.
A gyermek és a játék kölcsön kapcsolatban fejlődik.

8
4 A JÁTÉK KIALAKULÁSÁNAK FELTÉTELEI - FONTOS

4.1 A játék kialakulásának szubjektív feltételei

4.1.1 A pedagógus személyisége

Az óvodapedagógus/nevelő kompetenciák csoportjaival rendelkezik (infoematív jellegű a
komperenciacsoportokat nem kell megtanulni)

Kompetencia: latin eredetű szó – az idegen szavak szótára szerint illetékességet, szakértelmet jelent,
szűkebb értelemben ismeretek, képességek, attitűdök összessége.
A pedagógus mentális sémáiban, konceptuális térképében meglévő ismeretek gyakorlati alkalmazása (a
pedagógus úgy tervezi, szervezi, valósítja meg és értékeli a pedagógiai – edukációs folyamatot, ahogy az a
mentális sémáiban, konceptuális térképében jelen van).

Ismeretek: oktatáspolitikai, pedagógiai, pszichológiai, szakismeretek, módszertani, tanulásszervezési,

tanterv- tanvázlat – elméleti, stb.
Készségek, képességek: kooperatív, differenciált stb. tanulásszervezés, megosztott figyelem, kommunikáció,
együttműködés a partnerekkel, önértékelés, értékelés, stb.
Attitűdök (szellemi beállítottság), motiváció: a mindenkori innováció sikerének egyik kulcseleme.

Több felosztás létezik.

Az óvodapedagógus szakkompetenciái Kikušová (2010) szerint, amelyet célirányosan a játékra szukítunk le:
1. Edukációs - profeszionális kompetenciák csoportja
Játékpedagógiai ismeretek - elméleti kiindilópontok ismerete és azok alkalmazása a gyakorlatban. Olyan
kompetenciák, amelyek segítségével az óvodapedagógus meghatározott – az óvodapedagógus által
kiválasztott játékelmélet szerint jár el. Ebbe a csoportba tartoznak a:
 tervezési konmpetenciák (a játék tervezése)
 szervezési kompetenciák (a játék feltételeinek kialakítása és a folyamat megszervezése)
 megvalósítási kompetenciák (a megtervezett és előkészített játék megvalósítása)
 értékelési/diagnosztizálási kompetenciák (a játék folyamatának, a cél és az elért eredmények
értékelése)
 dokumentálás kompetenciája (csoportnaplóba való beírás, a játék diagnosztizáló
eredményeinek dokumentálása)
 menezselési kompetencia ( az óvodai csoport – szociális csoport menezselése a játék folyamán)

2. Szubjektiv értékelési kompetenciák csoportja

Az önértékelés: a játék értékelése/kiértékelése, azt tükrözi, hogy az óvodapedagógus hogyan képes
értékelni/kiértékelni a játékot, annak effektivitását, teljesítményének értékelése/kiértékelése, a továbbképzés
alapja – mivel fel tudja mérni mely területen kell fejlődnie.

3. Kommunikációs kompetenciák csoportja

Kommunikáció a játék (mint tevékenység) részeseivel - közvetlen és közvetett partnerekkel: elsősorban
a gyermekekkel, szülőkkel, kollégákkal, szakemberekkel, szponzorokkal.
Megérti a gyermekek jelzéseit és a csoport visszajelzését – kapcsolatépítés.
Verbális- miközben világos fogalmakkal kell kifejeznie magát, gondolnia kell a gyermekek által is érthető
grammatikai szabályokra, fontos a beszéd erős érzelmi színezete. Ide tartozik az óvodapedagóus szakmai
kommunkációja is – hogyan képes kifejezni magát szóban és írásban.
Nonverbális - a közléseket nem szóban továbbítja a kommunikátos- az érzelmi, az attitűd kifejezése. Az
arckifejezésre nagyon érzékenyen reagálnak a gyermekek, a tekintettel a szimpátiát, szeretetet, bátorítást,
együttérzést, örömöt, bánatot, nem tetszést, rosszallást fejez ki. A tekintet együtt jár a mimikával. Fontos az
empátia - mások érzelmi állapotának megértése, ráhangolódás, azzal való azonosulás, beleérzőképesség.
Jelentős a gyermek megismerése szempontjából.

4. Kooperációs kompetenciák csoportja

Együttműködésikompetenciák: együttműködés a játék (mint tevékenység) részeseivel - közvetlen és
közvetett partnerekkel: elsősorban a gyermekekkel, szülőkkel, kollégákkal, szakemberekkel,
szponzorokkal.

9
 5. Pedagógiai kutatásmódszertani kompetenciák csoportja
Új edukációs stratégiák (eljárások, a cél eléréséhez vezető út) alkalmazása, új technológiák, játékpedagógiai
ismeretek, nemzetközi és hazai kutatási projektekbe való aktív bekapcsolódás

A pedagógus helyét a pedagógiai folyamatában döntően meghatározza a modell értéke.

Lehet modell

direkt formában ( nevelési vagy oktatói szándékkal lép kapcsolatba a gyermekekkel – beszéde, éneklése,
technikai fogásai, a problémahelyzetek megoldásának módjai, példája a társas viselkedésre. Ezek a
viselkedés – és magatartásmódok forrásai lehetnek az utánzásnak). Ennek a formának a gyermekek is
aktív részesei

indirekt ( amikor az óvodapedagógus nem a „gyermekre hatás“ szándékával cselekszik – intézkedik,

konzultál munkatársaival, látogatókat fogad, akadályt kell elhárítania, veszélyhelyzetben helytállnia
stb.) Az átvett mozzanatok esetlegesek, mozaikszerűek

A két forma közös vonásai:

érvényesül és fejlődik a gyermek kompetenciája

biztosított a gyermeki önállóság
mód van a benyomások egyedi feldolgozására
érvényesül a gyermeki kreativitás
érvényesül (het) a nevelővel való kommunikáció
segíti a szocializálódás és individualizáció erősödését

4. 1. 2 A légkör
A helyes pedagóogusi magatartás megválasztásával érhetjük el azt, hogy a játék légköre
kiegyensúlyozott, biztonságot adó legyen. A jó játék kialakulásához a félelemtől mentes,
tevékenységre ösztönző légkör kialakítása szükséges, legyen erőszakosmentes, melyben a
veszekedés, a kiabálás, az értelmetlen rohangálás nem fordul elő. A gyermek érezze magát
biztonságban, legyen lehetősége bátran kérdezni, kedvére tevékenykedni. Érezze, hogy
figyelnek rá, hogy figyelembe veszik kérdéseit, vágyait, kívánságait, ötleteit, tiszteletben
tartják elképzeléseit.
A játék légkörének kiegyensúlyozottságát meghatározza a pedagógus személyisége,
magatartása, viselkedése, hangneme.

4.1.3 Az élmény
Erős érzelmektől kísért lelki jelenség, mely különféle események, történések hatására
keletkezik. Az élmény mély érzelmi színezete miatt jelentős pedagógiai hatást fejt ki, a
nevelés hatékonyságát fokozhatja. Az igazi élmény az, ami beilleszkedik a gyermek
lelkivilágába és maradandó nyomot hagy a gyermekben. Annak a gyermeknek, akinek
nincsen, vagy kevés az élményanyaga, a játéka is szegényes, egyhangú lesz.
Bármely életkorú gyermekkel foglalkozik a pedagóogus, tudnia kell, hogy a gyermeknek
különféle tapasztalatai vannak, élményeik igen eltérőek. Úgy kell megszervezni a csoport
életét, hogy minél színesebb, gazdagabb, sokoldalúbb ismeretekre, közös élményekre
legyen módjuk.

1
 A gyermekek élményeik zömét az intézményen kívül spontán módon szerzik, hatásukat
tekintve lehetnek pozitívak és negatívak. A pedagógusnak arra kell törekednie, hogy az
intézmény keretei között tervezett módon, szervezett programok minél színesebbek,
sokoldalúbbak legyenek.
Élményt biztosíthatunk: játékban, tanítás – tanulás folyamatában, különféle
munkatevékenységekkel, teremdíszítéssel, film, színház, bábszínház, hagyományokra
épülő tevékenységekben, udvari élet sokszínűségeivel, kert, baromfiudvar stb.
látogatásával, kirándulások szervezésével, táborozással, tanfolyamok megszervezésével
stb.
Az élmény akkor lesz maradandó, ha azt a közösség minden tagja átélte, s ha az élményt
megelőzte egy közös tervezési, felkészülési időszak.
Az élmény maradandóságát úgy biztosíthatja a pedagóogus, hogy az élményt a gyermekek a játékban újra
élhetik.

Az élmények szervezésénél a pedagóogusnak több szempontot figyelembe kell vennie:

 Játékra elsősorban azok az élmények sugallnak, amelyek szervezésében a gyermekek kellő
aktivitással vesznek részt
 A benyomások halmozása, a túlzsúfolt mindennapi élet, a túl sok egymást követő élmény épp olyan
káros lehet, mint a sivár, egyhangú. Az élmények egymást kiolthatják, így vesztve el
jelentőségüket, hatásukat.

Az élményre, a programokra készülni kell, ha ezeket halmozuk nem sok idő marad az elmélyült
beleélésre, az újraalkotásra, a feldolgozásra. A befogadás mértéke, mélysége eltérő, így ennek megfelelően
fog jelentkezni a játékukban is.

4.2 A játék kialakulásának objektív feltételei

4.2.1 A játék helye, játéktér

Mielőbb kiválasztanánk a játékok szerintünk legmegfelelőbb helyet, néhány fontos dolgot kell
végiggondolnunk:
A terem adottságait, bútorok mozgathatóságát
A gyermekek tényleges játékigényét
A gyermekek létszámát egy adott játékszituációban
Az egészségügyi előírások betartására – fény, víz stb.

A szükséges játszóhely kialakítása minél kevesebb szervezéssel járjon

a. a hely kialakítása életkor és játékfajta szerint: a játék helyeit a gyermekek ki tudják alakítani, de csak
akkor, ha van miből. Fontosak a mozdítható bútorok, térelválasztó elemek, válaszfalak stb.
 a 3 évesek még szívesen kúsznak – másznak, többet vannak a talaj közelében, mint asztalnál, életkoruk
fő játéka a gyakorlójáték, eszközökkel, vagy eszköz nélkül – sok helyre van szükség, teret kell
biztosítani a futkározók, tologatók, húzogatók számára, szőnyegekre, ahol többen tudnak építeni
 Az 5 – 7 évesek: népi játékok, versenyjátékok – nagy tér, szerepjátékok esetében egymástól jól
elválasztható kuckókra – térelválasztó elemekkel, bútorokkel (babaszoba, közért, orvosi rendelő stb.
amelyek a gyermek igényének megfelelően könnyen, gyorsan a gyermekek bevonásával átalakíthatók,
nagyíthatók, vagy egymással összenyithatók. Néha szükségük van az elszigeteltségre, hogy így éljék
meg élmémyeiket. Asztalnál viszont szívesen rajzolnak, gyurmáznak, hajtogatnak, vágnak stb.,
társasjátékoznak, könyveket nézegetnek. Kedvelt elfoglaltságuk a szőnyegen való építkezés.
 kisiskolások is még szívesen játszanak kuckókban
 1O – 14 évesek a testnevelési, sportjátékokat, társas – és számítógépes játékokat, modellépítést kedvelik
(rejtekhelyek, főhadiszállások...)

A kis helyen játszó sok gyermek konfliktust eredményezhet.

b. a mozgás helye szerint a játék kialakítható a teremben, az udvaron, vagy indokolt esetben a
tornateremben

1
A játéktér – udvar, játszótér, park – a mozgásos játékok színhelye – friss levegőn való mozgás. A játéktér
talaja egyenletes felszínű, kissé bogárhátú, hogy a felületéről a víz gyorsan lefolyhasson, pormentes, 2O – 3O cm
vastagságban finomra rostált salak, föld keverékével befedve, melyet időnként fertőtleníteni is kell. Kavicsos,
betonos balesetveszélyes. Óvodában 15 – 18 x 2O – 25 m, iskolákban 3O – 4O x 6O – 8O m ideális. Fontos,
hogy vízcsap is legyen – nyáron locsolás, télen jégduzzasztás céljából. Ajánlatos fákkal, bokrokkal szegélyezni,
azonban az ültetéskor gondolni kell arra, hogy ha megnő a fa ne gátolja a használatát.
Az udvar füves része alkalmas lehet a szerepjátékokra. Fontosak a mászókák, hinták – fából készült, fontos a
homokozó – fedett területe is legyen - 2 évente cserélni kell a homokot, közben felfrissíteni és fertőtleníteni
szükség szerint.
Az iskolai udvaron kézilabda – futballkapu, kosárpalánk is legyen. A nyári örömökre gondolva a pancsolásnak is
teret lehet biztosítani. Árnyékolt helyet biztosítani kell. Téli örömökre gondolva a csúszkálásra, szánkózásra,
hócsatákra, célbadobásra is kell gondolni.
A tornaterem használata akkor indokolt, ha megköveteli a játék jellege és nincs lehetőség a szabadban való
játékra. Használat előtt nedves ruhával át kell törölni, az ablakot nyitva kell tartani, biztosítani kell a folyamatos
légcserét. A terem ablakai és a világítótestek dróthálóval védendők a balesetek megelőzése érdekében.
Felügyelet nélkül nem mozoghat, sportolhat a gyermek.
Csoportszoba, foglalkoztató – terem: otthonos legyen. Óvakodjunk a terem és a polcok túlzsúfoltságától.
Nyitott polcok legyenek. A teremben legyenek szőnyegek is, ahol építeni stb. tudnak. Minden játék realizálható
legyen, könnyen át tudjuk rendezni.
Osztályterem elsődlegesen a tanulás színtere, a terem átrendezésére általában nem sok lehetőség adódik, a
játékra fordított idő is kevés. A játék helyét a terem hátsó részében ajánlatos kialakítani, ahol a játékeszközök
nem vonják el a figyelmet. El kell különíteni a tanulási és a játékeszközöket, de ugyanúgy nyitott
polcrendszerben megoldva. Iskolai osztályteremben is megoldható a szőnyeg letekerése, akár építésre, akár
konstruálásra, társasjátékra, stb.. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a 6 – 1O éves gyermek is szeret játszani,
de a játék fajtája és tartalma más, mint a 2 – 6 éveseké, így helyigényük is eltérő.

4.2.2 Az eszköz – játékszerek, játékeszközök

Értelmező szótár szerint:
eszköz: valamely művelet elvégzését lehetővé tevő, vagy megkönnyítő tárgy
szer: ritka értelmezésben eszköz, szerszám, gyakrabban használjuk a sportnyelvben.
Szerszám. Kézi erővel végzett munka hatékonnyá tételére beszköz

Játékszernek nevezzük azokat a tárgyakat, amelyeket kifejezetten azért gyártottak, hogy játszanak velük.
Játékeszköznek nevezünk minden olyan tárgyat, szert, dolgot, anyagot, eszközt, szerszámot, amelyet a
gyermek vagy a felnőtt játékában valamilyen formában felhasznál. Lehetnek:
 különféle anyagok: homok, kavics, papír, fa, fém, üveg, víz, festék, anyag, só – lisztgyurma
 szerszámok: kalapács, fűrész, csavarhúzó, olló, tű
 gépek: kicsinyített formában, elektromos meghajtású vonat, mosógép, varrógép...
 különféle használati tárgyak, esetleg kicsinyített formában is: edények, bútorok, ruhák...kellékes
láda, kincsesláda, órák díszeslap nélkül stb.
 nagyüzemi, vagy kisüzemi keretek között előállított félkész vagy teljesen kész eszközök, melyek
a gyermekek vagy a felnőttek közreműködésével további felhasználásra alkalmasak az összerakós
játéktól a társasjátékokig
 sportszerek: labdák (levegővel töltött, vagy tömör), karika, ugró – és körkötél, bot, kendő, babzsák,
tornazsámoly, ugrószekrény, tollaslabda, pinpong asztal, kosár – kézi – röp és futtbal – labda,
tornapad stb.
 ismerethordozó könyvek: leporellók, képeskönyvek, mesekönyvek, lexikonok
 elektromos játékok – computerjátékok

A gyermek, illetve a felnőtt dönti el, hogy egy tárgy, eszköz vagy szerszám játékeszközzé válik – e,
amivel kedve szerint fog tevékenykedni, akár eredeti funkcióját is megváltoztatva. A gyermek bármely
tárggyal kedvére játszhat. Ügyelni kell viszont a veszélyes tárgyakkal olló, kés stb. – itt meghatározott
szabályoknak kell lenni.
Milyen szabályok betartásával válasszunk eszközt?
 Ne legyen öncélú, hanem funkcióban hordozza a játék fejlesztésének lehetőségét. A gyermek
számára egy eszköznek akkor van tevékenységre, cselekvésre ösztönző ereje, ha be tudja
építeni a játékába

1
 Továbbá fontos, hogy az eszköz:
 Színes, felhívó erejű legyen, ösztönözzön a játékra
 Könnyen tisztítható, higiénikus legyen
 Mérete legyen megfelelő
 Tartós, jó minőségű legyen
 Igazodjon a gyermek életkorához
 balesetmentes legyen
 ne legyen torz, félrevezető, a gyerek számára legyen könnyen felismerhető
 Egy adott létszám csoport számára megfelelő mennyiségben biztosított legyen
 Tudja a gyermek használni, fejlődését elősegítve játszani
 Ha belép a csoportszobába kapjon kedvet a játékhoz

A JÁTÉKESZKÖZÖK CSOPORTOSÍTÁSA

Minden olyan tárgyat, szert, dolgot, anyagot, eszközt, szerszámot, amelyet a

gyermek vagy a felnőtt játéákban valamilyen formában felhasznál játékeszköznek
nevezzük.

FELOSZTÁSUK: (ezt a felosztást kell tudni a vizsgán!!!)

1. Tematikus játékszerek – azok, amelyeket a felnőttek a játék céljára készítettek –

ezek egy része – a utánzatai, a babák, a közlekedési eszközök stb. Egy más
csoportjuk a képességeket fejlesztő játékszerek, vagy a modern technikai játékszerek –
komputeres játékok, számítógépes játékok. Egy további csoportjuk a fantázia
játékszerek – meseszereplőket, állatokat elevenítenek fel, de népi jellegűek is lehetnek,
szórakoztató, nevettető játékszerek – pl. a Kelj fel Jancsi
2. Polifunkcionális játékszerek – a játék céljára készültek, de többféleképpen is
felhasználhatók – építőkockák, konstrukciós játékok stb.
3. Anyagféleségek – fa, víz, kő, homok stb.
4. Használati tárgyak, eszközök - táska, ernyő, bot stb.
5. Népi játékeszközök – lehetnek játékszerek és természetes tárgyak

A játékeszközökkel szemben támasztott követelmények

a) Minőségi követelmények: a készen vásárolt játékszerekért a gyártók a felelősek, a
gyermekek által előállított, vagy otthonról hozott játékeszközökért az óvodapedagógus a
felelős. Mindkét esetben: balesetmentesség, esztétikum, előírt szabványoknak való
megfelelés. Az óvodapedagógus feladata a szülők meggyőzése az értéketlen játékok
kedvezőtlen hatásáról.
b) Pedagógiai követelmények: A játékszerek pedagógiai értékének vizsgálatánál
különbséget kell tenni az eszközök népszerűsége és pedagógiai értéke között. A
játékeszközök népszerűségét az adott társadalmi közeg kultúrális, műveltségi szintje,
történelmi és tásadalmi változásai és nem kevésbé a szülők – és gyermekek között
kialakult kapcsolatrendszer határozza meg.

A játékszerek használata a 3- 4 év alatt nagyon változó (pl. kisautó – manipulációs – gyakorló játék, de lehet
szerep, vagy konstrukcióüs játék eszköze is.)
2 – 3 éves gyermekeknél – több azonos játék legyen – ebben a korban szívesen utánnozzák egymást
3 – 3,5 éves korban a gyakorló játékokból a szerepjátékokba való átmenet időszakában úgy
a gyakorlójátékok, mint a szerepjátékok eszköztáráról gondoskodni kell.

1
 Mozgásos játékokhoz, alkotójátékokhoz, konstrukciós játékokhoz stb. is eszközökre van szükség.
Nagyon fontosak a bábozás kellékei és a népi játékeszközök biztosítása.
Népszerűségi mutatók:
 a homok és a víz: ösztönzi a gyermeket a gondolkodásra, anyagismeret, ötletek keresésére,
szociális értéke is van – egyaránt csoportos és egyéni játék, gyakorló – szerep, - szabályjáték
mellett még a társas és sportjátékokhoz is igénybe vehető.
 A félkész konstrukciós vagy szerkesztő játékok –megoszlanak a vélemények: pozitívuma
a kreativitást fejleszti, gondolkodást, finommotorikát stb., de nincs szükség társra, egyedül is
megoldható, ennek ellenére helye van az óvodában.
 A baba és a babaszobabútor – főleg lányoknak – szocializációs hatása van
 A konyhai felszerelések – kisebbek számára a családi eseményekhez kapcsolódik,
nagyobbaknál társadalmi élet (vendéglátás, ünnepek...). Lehetőség van a bővítésre. Asszociatív
(összekötő) és kooperatív (együttműködő) hatása van.
 A közlekedési eszközök – régi elemek, de az újszerűség is jelentkezik
 Orvosi felszerelés – egyszerű elemektől egészen összetett játékig fejlődhet
 A modern játékszerek és eszközök – egy játékszer lehet modern műszaki szempontból, de
nem biztos, hogy pedagógiai szempontból is az. Fontos a pszichológiai és az egészségügyi
szempont figyelembevétele is a személyiségre gyakorolt hatást. Modern játékszernek
a legújabb kor technikai és műszaki fejlettségének, a legújabb pszichológiai, pedagógiai,
egészségügyi követelményeknek megfelelő és a kor közízléséhezilletve a gyermek
tapasztalatára támaszkodó játékszereket értjük. A gyermek ízlését, fejlődését romboló
termékek pozitív értelemben nem nevezhetők modern játékszereknek. Pl. a távirányítású autók
pedagógiai indexe nagyon alacsony. Számítógépes játékok – előnyük – kialakulnak a komputer
kezeléséhez szükséges pszichológiai feltételek – alkalmassá válnak a játék közben jelentkező
problémák komputeres megoldására. Negatívum – káros sugárhatás, kommunikáció gátlása,
társas kapcsolatok visszafogása stb. (elveszett mosoly)

Az új játékszerek elfogadtatása – a tárgy iránti érdeklődés tartóssá válásának

fázisai:
 Felfedezés – explorációs szakasz- észlelés, tapintás, manipuláció
 Manipuláció – a tárgy részeivel való ismerkedés
 Variáció felfedezése – több célra használható
 Játékélmények – sikerélmény, alkotás, győzelem élménye, szociális élmény
által az eszköz elfogadása

Ezeket a fazisokat nem minden eszközzel járja be a gyermek. Okai:

 az eszköz nem alkalmas a figyelem lekötésére
 az eszköz alkalmas, de a gyermek valami oknál fogva nem fedezi fel a lehetőségeket
 Nincs variációs lehetőség,
 a gyermek pszichikuma nem kész a játék befogadására,
 nincs előzetes tapasztalata, amelyre építhetne,
 hiányzik a játékhoz szükséges mozgásos koordináció, mozgás és egyéb reprezentációs szintje
még nincs szinkronban a játékeszközben rejlő tevékenységi
lehetőségekkel
 a gyermek nem kapja meg vagy önmagától nem találja meg a feleletet a tevékenység közben
felvetődött kérdésekre – bizonyos idő után lemond a játékról
 a felnőttek túlzott buzgalma megakadályozza a gyermeket a felfedezés örömének átélésében
vagy saját problémáinak megfogalmazásaiban
Az óvópedagógus tennivalói: a segítségadás mértékét (milyen bonyolult), formáját (hogyan,
szóban, figyelemfelhívással, műveletek bemutatásával, működési, kezelési mechanizmus
ismertetésével) és időpontját (milor ad útmutatót) sok minden befolyásolja, s tudnia kell, hogy
milyen játékszerhez, játékeszközhöz milyen magatartást kérjen a gyermekektől.
Az óvodapedagógus szerepe a játékszerek – eszközök biztosításában: meghatározó tényezők:
életkor, létszám, csoportösszetétel, feltételek. Az udvari játékeszközök egyik csoportja a rögzített
(stabil) a másik csoportja az áthelyezhető (mobil) mászóka, csúzda stb.

1
 A JÁTÉKESZKÖZ ANNÁL ÉRTÉKESEBB:
 minél inkább kész arra, hogy örömöt szerezzen és cselekvésre motiváljon
 segítse a képességek és az érdeklődés kibontakozását
 érthetőbbé tegye a gyermek számára a világot
 önkifejezésre és másokkal folytatandó kommunikációra késztessen.
Különös pedagógiai értékük van az olyan játékeszközöknek, amelyekhez a gyermek szívesen
nyúl, melyek meghatározott időre lekötik figyelmét és kielégítik cselekvési vágyait.
A játékeszközök preferenciája a lányoknál és fiúknál:
 a lányok és fiúk játéka közötti különbség biológiai, genetikai gyökereire több adat utal. A fiúk
jobban kedvelik a harcias, verekedős játékokat, közlekedéssel kapcsolatosakat ( autózás, vonatozás,
versengés, barkácsolás...) a lányok a gyengédebb, finomabb játékokat (babázás, főzés, mamázás ..).
Semleges játékszerek: gyurma, képeskönyvek, ceruzák, építőelemek, homok, azonban a játék
tartalmában láthatunk különbséget. Pl. homokból a lányok süteményt készítenek, a fiúk alagutat,
várat stb.
 A pszichológusok, szociológusok és pedagógusok egy része a preferenciákat a szülők viselkedésére
vezetik vissza – mit erősítenek meg a szülők és a felnőttek, milyen játékokat biztosítanak.
 A felnőttek befolyásolják az egyes játékszerek elfogadását, fontos a helyes arány megőrzése
a nembeli érdeklődés figyelembevétele a nembeli identifikáció megtartása. Mellőzni kell minden
erőltetett törekvést.
 A különböző elemekkel való játékban olyan képességalakító lehetőségek rejlenek (probléma
felismerése, megoldási javaslatok, cselekvő képességek, állhatosság, viszonyítás, térbeli
tájékozódás), amelyek más eszközökkel nehezen érhetők el. A képességeket tovább fejleszthetjük,
ha a gyermekek számára szimpatikus ötletekkel szolgálunk, a lányok érdeklődésére épülő
konstrukciós játékokról gondoskodunk, közösen tevékenykedünk a gyermekekkel, ötletekkel
segítjük őket.

4.2.3 A játékidő

A tartalmas, elmélyült játék kialakulásához sok időre van szükség, nem élvezetes az a
játék, amit gyakran félbe kell hagyni. Ne legyen a játéknak behatárolt ideje...Óvodáskor
elején különösen fontos a hosszú játékidő biztosítása, mert nehezen kezdik el a játékot,
nehezen találják meg azt az eszközt, amivel szívesen játszanának, több játékba is
belekezdenek, egyik sem tart sokáig. Az óvodáskor végére már a gyermekek hamar
megtalálják azt a játékeszközt, amivel játszani kívánnak, azt a játéktémát, játékhelyzetet, amit
szeretnének játszani, már egy – egy helyzetben hosszú ideig eljátszanak. Gyakran
megfigyelhető, hogy egy játéktéma napokon keresztül kedvelt a gyermekek között.
A 6. életévtől, az iskolába kerüléssel a gyermekek életében a játék elveszti elsődleges
szerepét, és a tanulás veszi át a vezető szerepet, ezért a játékra fordított idő jelentős mértékben
csökken.
Átgondolt napirendi tervezéssel kell biztosítani a játék lehetőségét. A délutáni játékidő
megválasztásakor figyelembe kell venni, hogy melyik a tanulásra szánt legoptimálisabb idő,
amikor leghatékonyabban elsajátítható a tantervi anyag, és a fennmaradó időt kell a játékra
fordítani. A játékra szánt idő időszakonként változik, a különféle iskolai elfoglaltságok,
különórák után nem sok idő marad a játékra. A kisiskoláskortól a délutáni elfoglaltságok köre
egyre bővül pl. szakkörökkel (színjátszás, képzőművészet, modellező stb.). Ezek a munka
jellegű szakfoglalkozások a játékból fejlődnek ki, és sokáig magán viselik a játék
sajátosságait. Tanulási időn kívül lehetőség van a játék szervezésére az óraközi szünetekben
( kisebb csoportokban való játszás, rövid versenyjátékok, ugróiskola stb.) és az iskolai
klubbokban ( időjárás függvényében határozzuk meg, szervezett és öntevékeny játékokra
adunk lehetőséget)- magasfokú felkészültséget igényel), kirándulások (összekapcsolható
páros, csoportos játékokkal, sport és szellemi vetélkedőkkel), évközi tanítási szünetekben (a
szabadidő hasznos eltöltése) hosszabb iskolai szünetek – vakáció ( táborozás) stb.

1
5 A GYERMEK TAPASZTALATA, MINT A JÁTÉK TARTALMÁNAK DÖNTŐ
FELTÉTELE
A gyermek játékának tartalma valamilyen formában mindig visszavezethető a közvetlenül átélt
eseményekre, a környezetből érkező benyomásokra. A gyermekek játékhoz vezető tapasztalatait
többféleképpen csoportosíthatjuk:

FORRÁSA SZERINT:
a. társadalmi környezet: család, tágabb környezet
b. természeti környezet: állatok, növények, természeti jelenségek
HELYE SZERINT:
a. család
b. óvoda/iskolai klub, vagy az intözmönyekáltal szervezett óvodán/iskolai klubon belüli vagy
óvodán/iskolai klubon kívüli
c. tágabb környezet: óvoda/iskolai klub és család szervezésében
GYAKORISÁGA SZERINT:
a. egyszeri
b. alkalomszerű
c. rendszeres, folyamatos
TÉMÁJA SZERINT:
a. mindennapi élettel kapcsolatos (táplálkozás, ház körüli teendők)
b. termelő munkával kapcsolatos
c. társadalmi életre vonatkozó, szolgáltató témájúak (utazás, vásárlás, kirándulás)
d. társadalmi eseményekhez kötődőek: ünnepek, lakodalom
A GYERMEK RÉSZVÉTELE SZERINT:
a. aktív közreműködéssel: cselekvéses munka, játék, kirándulás
b. cselekvés nélküli: (passzív megfigyelés), vizuális – képeskönyv, TV
INTENZITÁSA SZERINT:
a. önálló és többszörös játékra ösztönző
b. meglévő játék kiegészítéseként szereplő
c. átmeneti, egyszeri játék feldolgozása
d. többféle játékba is beépülő
A TAPASZTALATI ÉLMÉNYFORRÁS MEGJELENÉSE A JÁTÉKBAN:
a. beépülhet a tapasztalatszerzés folyamatába
b. az átélt események a játékban késlelteve jelennek meg
A FELDOLGOZÁS MÓDJA SZERINT:
a. utánzás
b. képzeletre, fantáziára épülő
c. élményt követő, fiktív helyzetet teremtő
d. kreatív játék
AZ ÉLMÉNY JÁTÉKOT KIVÁLTÓ MOTIVÁCIÓJA LEHET:
a. személyek közti kapcsolat
b. cselekmények
c. tárgyak
AZ ÉLMÉNYT ÁTÖLELŐK SZÁMA SZERINT:
a. egyéni
b. közös:
PEDAGÓGIAI ÉRTÉKÉT TEKINTVE:
a. pozitív
b. negatív
c. vegyes – a kettő kombinációja
EREDETISÉGÉT TEKINTVE:
a. újszerű
b. meglévőhöz kapcsolódó, arra épülő (ismétlő jellegű)
c. asszociatív (összekötő) folyamatokat elindító

1
6 A JÁTÉK OSZTÁLYOZÁSA

Az osztályozás indoklása

A gyermekek játékainak osztályzása elméleti síkon történik, gyakorlati fontossággal rendelkezik. Egy –
egy játék elnevezése általában az adott játék leglényegesebb jegyéből származik. Egyfajta játéknak több
megnevezése is ismert (az angolszász irodalomban két fogalmat használnak: play – szabad játékaktivitás, fiktív
tevékenység, game – versenyjáték, makeliv – mintha helyzet, tettetés - szerepjáték).
A megnevezések problémát okozhatnak, ha nem vagyunk jártasak. Piaget szimbolikus játéknak nevezi azt a
szerepjátékot, amelyet a német Rollenspiel – nek említ, amely átfogó, gyűjtő fogalom. Magába foglalja az
óvodás gyermek összes fiktív (képzelt, kitalált) tevékenységét. A magyar szakirodalomban a szerepjáték alkotó –
fantázia és tematikus játékként vált ismertté. Legújabban problémaként jelenik meg a szerepjáték
behelyettesítése, összeolvasztása a dramatikus játékkal. Az 5O – es években az alkotó játék a szerepjáték
szinonimájaként jelent meg, jelenleg az alkotó játék alatt a gyermek alkotását – építő – konstruáló játékokat,
barkácsolást értjük.

A játék felosztása a klasszikus pszichológiai irodalomban

F. Fröbel – két szempont szerint osztályozza:

l. a játék tartalma szerint: utánzás, a tanultak alkalmazása, valaminek az előállítása
2. a játéktevékenység oka ( miértje) szerint: a testi örömöket kifejező játékok, érzelmi
gyönyört jelentő játékok, értelemfejlesztő játékok

K. Groos – két csoportot különböztet meg:

l. szenzorikus szervek játszó tevékenysége, a motorikus szervek játszó begyakorlása, értelmi erők játszó
begyakorlása
2. alacsonyabb rendi ösztönökre épülő játékok – harci – szerep – utánzó – társasjátékok

J. Piaget – a játék értelemfejlesztő funkcióját emeli ki: a fejlődés 3 szakaszához igazítja a játék felosztását:
érzékszervi – mozgásos intelligenciához (gyakorló játékok), a szituatív intelligenciához (szimbolikus játékok) és
az értelmi működéshez (konstrukciós, társas játékok)

Ch. Bühler – 3 játékfajtát említ: funkciós (szenzomotorikus funkciók gyakorlása l – 2 év), fikciós (,,mintha,,
helyzet teremtése, 2 – 5 év), konstrukciós (anyagok feldolgozása, 2 – 6 év)

A játékfelosztáson belül minden képviselő játékcsoportról nyilatkozik. A legáltalánosabb elfogadott

játéktípusok: a gyakorló – funkció játék, a szerep – vagy szimbolikus játék, a konstruálás és szabályjáték.
Legnagyobb eltérések a a gyakorló és funkciójáték között vannak.
A magyar szakirodalom négyfajta gyakorlójátékot említ: mozgást gyakorló játék, játékszerek és eszközök
rakosgatása, hang – és beszéd játékos gyakorlása, játék különböző anyagokkal. Közös vonásuk, hogy
mindegyiket a mozgás uralja, s mellette jelennek meg a tárgyak, eszközök.

1
7 JÁTÉKFAJTÁK (Kovács – Bakosi szerint):

l. Gyakorló vagy funkciójátékok (O,2 – O,7 éves kortól 2 éves korig) a gyermek az
ismétlések révén képességeit gyakorolja
2. Szerepjátékok (2 – 2, 5 éves kortól 4 – 5 éves korig domináns tevékenység) a gyermek
fiktív vagy valóságos élményeket sajátos játékkörülmények között szerepben elevenít fel. A
szerepjátékban jelenik meg először a drámai elem – szerepbeélés.
3. Dramatikus játékok – események, életszerű helyzetek, irodalmi alkotások (főleg mesék,
történetek) megjelenítése
4. Konstruáló vagy alkotójátékok (építőjáték – a gyakorlójátékból fejlődik ki, barkácsolás –
kisméretű kéziszerszámok használatával különböző anyagokból új tárgyakat, alkotást
készítenek – játékukhoz, vagy csak az alkotás öröméért)
A konstruáló – alkotó játékok szűkebb csoportját a konstrukciós játékelemekre épülő
játékok alkotják (minta, rajz, ábra alapján)
5. Szabályjátékok (3 – 3,5 éves kortól iskolás – és felnőttkorban is kedvelt játékforma) – az
óvodás gyermekek legfejlettebb csoportja – előre meghatározott, pontos szabályok szerint
folynak.
6. Népi játékok – egy bizonyos nép kulturális hagyományai közé tartoznak, kötődnek a
mozgásos -, szerep -, dramatikus -, konstruáló – alkotójátékokhoz. Lehetnek: erő és ügyességi
játékok, dramatizációs játékok, szellemi képességet fejlesztő játékok.
A népi játékok valaha a gyermekek fő tevékenységei közé tartoztak, ma inkább
a néphagyományőrzés szempontjából fontosak

Hangsúlyosságuk alapján a játékok lehetnek:

 művelethangsúlyos játékok
 szerephangsúlyos játékok
 szabályhangsúlyos játékok

Résztvevők száma és kora szerint, szociális jellegük szerint:

 magányos játék
 gyermek – gyermek játéka
 felnőtt – gyermek közös játéka
 felnőtt – gyermekcsoport közös játéka

(Szocializálódás szempontjából más szakirodalom szerint ismerünk – ezt a felosztást

kérem a dolgozatban):
 magányos játékot
 párhuzamos játékot
 társas játékot

Kezdeményezők személye szerint:

 gyermek által kezdeményezett játék
 óvodapedagógus vagy más felnőtt által kezdeményezett játék

A játék múltja szerint:

 régi időkig nyúló játék (egyik csoportjuk a népi játék)
 modern idők játéka (elektronikus, modellezhető, computeres játék)

1
 JÁTÉKFAJTÁK – Részletes leírás
A. GYAKORLÓ VAGY FUNKCIÓJÁTÉKOK

A gyakorló vagy funkciójátékok olyan játékok, amelyekben a gyermek

gyakorol/funkcionáltat valamit.
A fejlődés szakaszai: l. testmozgás fejlődése, 2. tárgyakkal végzett manipuláció, 3. a
tapasztalatok szélesebb bevonása a játékba (szerep, - konstruáló játék elemeivel
bővítve).

l. 3-4 éves gyermekek gyakorlójátékainak sajátosságai:

a. a játékszerek és eszközök rakosgatásában nagy változás figyelhető meg – a két tárggyal végzett művelet
kiegészül a három ill. több elemmel folytatott manipulációval. Külömböző alakzatok létrehozása, alkotásból
fakadó örömérzés – új létrehozása
b. a több tárgyas játékok magukban hordozzák a szerepjáték és konstruáló játék elemeit is – a manipuláció a
felnőtt tevékenységének utánzásán alapul, de még nem szerepjáték.
c. A természetben meglévő anyagokkal végzett manipulációnak még nagyobb a hatása – víz, homok, kavics,
fa – környezet felfedezése, megmintázása- Archimédesz törvényének alkalmazása stb.
d. a kézügyesség tovább finomodik – a mozgász az ismétlésre vonatkozó hajlam tovább fokozza – a
feladatok során végzett finommozgások eredményeit a gyermek átéli.
e. megjelenik a tárgyak képzeletbeli használata – átmenet a gyakorlójátékból a szerepjátékba
f. társas játékok kialakulása
g. szerszámok igénybevétele megjelenik – kombinációk, variáviók – átmenet a szerep – alkotójátékokba
h. utánzásban is változás jelenik meg – együttjátszás nélkül is utánozzák a felnőttet, ritmikus utánzás –
kockával való kopogtatás – többen utánozzák – itt a ritmus a mozgás az érdekes, nem a tárgy

2. a 3-4 éveseknél a játék időtartama is változik – növekedik, e növekedés mögött az érzelmi beleélés
mélysége mellett az emlékképek és a gondolatok új minőségei húzódnak meg.

3. A felnőtt és a gyermek interakciójában is változás következik be, egyre jobban érzi magát a hasonló
korúak társaságában, de általában a felnőttet hívja segítségül. Sajátos helyzet – egyfelől a gyermekek
társaságát igényli, másfelől mégis a felnőtt élvez megkülönböztetett stáruszt. Gyakran elég, ha mellettük
vagyunk, fogadjuk el ötleteiket, ne ajánlgassuk magunkat, tevékenységeinket – a gyermek önálló
próbálkozása érdekében ezt tegyük meg.

B. SZEREPJÁTÉKOK
A szerepjáték a gyermeknek az a tevékenysége, amelyben maga által (választott)
elképzelt mintha helyzetben az önként felvett szerepet – szerepeket – igyekszik
megeleveníteni az érzelmi szűrőjén át feldolgozott környezeti tapasztalatokra,
benyomásokra támaszkodva. A szerepjáték mindig a gyermek által teremtett
világban játszódik le.
 A ,,mintha helyzet,, a megálmodott és elővarázsolt tárgyi világ eszközeivel és sajátos
környezetével
 A szerep
 A képzelet, amely éppen úgy átfogja a mintha helyzetet, mint a szerepeket, a
szerepmegvalósítás minden feltételét
 Az érzelem a maga változatosságával, egyénre gyakorolt hatásával
 A szerephez kapcsolódó társak és résztvevők együttműködése a játékban
A GYAKORLÓJÁTÉKBÓL A SZEREPJÁTÉKBA VALÓ ÁTMENET két, két és fél éves korra tehető, de
hároméves kor utáni időszak sem ritka, s egyénileg még későbbre is tehető.
Jellemzői:
a. kor
b. cselekvés leválik a tárgyról
c. a tárgyak helyettesítése
d. a felnőtt utánzásának változása
e. a feltételek önálló megteremtése
f. a szociális helyzet átalakulása – felnőtt – felnőtt viszonylatban

1
g. a gyakorlójátékok differenciálódása – felfedező játékok
h. a drámajátékok megjelenése – amikor jelenéséhez a gyermek közönséget keres
i. az építőjátékok összekapcsolása a felnőttek alkotó tevékenységének utánzásával ( miért teszi a felnőtt azt amit
tesz, ő is azért épít házat a macijának, hogy legyen hol laknia)

A szerepjáték döntő eleme a szerep- a gyermek azonosulása, identifikálódása azon cselekvések megtestesítőivel,
akikhez hasonlóan akar cselekedni (felnőttek, állatok, mesebeli alakok, kitalált személyek, természeti jelenségek
stb.)

A szerepfelvételt megelőzi a cselekvés gondolata.

Fontos
 a szerep forrása
 szerepbeélés – kb. 4 éves korban alakul ki, de kezdete már 2 éves kortól jelen van. Fejlődési fokai:

A SZERPJÁTÉK FEJLŐDÉSI FÁZISAI:

1. először a gyermek egy – egy mozzanatot ragad meg a felnőtt cselekvéséből
2. a szerepbeélés látható jelei – egy műveletes szerepet több mozzanatos
megjelenítés veszi át, a pillanatnyi helyzet diktálja a cselekmények
sorrendjét
3. mind jobban átveszi a szereppel együttjáró kötelezettségeket, mély érzelmi
átélés – nem elég a beteg babát orvoshoz vinni, gyengéden kell bánni vele...
4. a felvett szerepalanyok cselekedetei mellett a szabályok is megjelennek.

 Szerepegyeztetés fejlődése:

1. mindenki számára ismertek a játékhoz kapcsolódó szerepek

2. új szerep – a játék kedvéért keresik a megoldást

az új szerep vagy egy régi, vagy egy új játékhoz kötődik – a legtöbb vita a játék megkezdése előtt van –
segíthet a pedagógus

 a játékelgondolások fejlődése, egyeztetése: a játék kialakulásának első része. (részei: a játék

elgondolása, a kivitelezés megkezdése, a cselekmény kibontakozása, a játék befejezése, esetleg a játék
folytatásának megbeszélése)

A kisebb gyermekek szerepfelvételét a manipulációs tevékenységek motiválják (cselekvésbe ágyazott

gondolkodás, mozgásos reprezentáció), a cselekvések összekötője a szerep. Igazi szerepjáték csak a
szerepbeélés által alakulhat ki. A játékelgondolás a kicsiknél így működik: minden gyermek egyenként rakja
le a szellemi batyuját. A 4. év után már közösen egy ötlet alapján beszélik meg a játék menetét, közös
szabályokat – a többi résztvevő ötleteivel az eredeti elgondolást bővítheti, gazdagíthatja. Segíthet a
pedagógus.

A SZEREPJÁTÉK MEGJELENÉSI FORMÁJA A ,,MINTHA HELYZET“

A mintha tudat alkalmas arra, hogy a gyermek a már meglévő benyomásokból bevonjon valami újat
meglévő sémáiba, s ezzel megteremtse a saját magának megfelelő rendszert. Ez a korszak nemcsak az
érzékszervi – mozgásos periódust zárja, hanem a dackorszak kezdetét is jelenti.

A hidd el játék – annak ellenére, hogy benne a gyermeki képzelet, illetve a benyomások feldolgozásának
sajátos sémája eltér a valóságtól – mégiscsak a megismerésnek nélkülözhetetlen útja, mert miközben a
valóságból megragad valamit, azt majd a meglévőhöz igazítja, s ahogy gazdagodik, a valósággal kapcsolatos
tapasztalata, úgy módosul a hidd el helyzet. Közelít a realitáshoz, mígnem a műveleti gondolkodás átveszi a
fantáziavilág teremtette mintha – helyzet funkcióját, s ezzel meg is szűnik a szerepjátéknak a gyermeki korra
jellemző sajátja.
A szerepjáték nagyon fontos a képzelet fejlődése szempontjából és a szociális kapcsolatok kialakulása és
megerősítése szempontjából is. Erősödik a kapcsolatteremtés, az együttes cselekvés és a közösségi
magatartás.

2
C. DRAMATIKUS JÁTÉKOK

Dramatikus játékok az olyan játékok, amelyekben események, életszerű

helyzetek, mesék, dalok, novellák, regények színműszerű megjelenítésére kerül sor.
Célja a beleélés, átélés, a különböző helyzetekben szereplő alakok egyéni megformálása. Gabnai Katalin
pontosan megfogalmazható szociális tevékenységnek tartja. Legszélesebb értelmezésben a dramatizáció
azonos az átalakítással, s ilyen megközelítésben minden szerep dramatikus. A hazai óvodai szakirodalom
nem használja valamennyi szerepjáték megjelölésére a dramatikus játék elnevezést. Leszűkíti a
mesedramatizálásra, illetve a játék olyan megjelenési formájára, amely kapcsolatban van a gyermek
meseélményével és játékbeli megjelenésének igényével.

A gyermeki dramatikus játék élményhátterét a valóság és a mese világa adja. A valóság megformálásához,
amit látott, átélt, megtapasztalt saját ötletekkel társulhat a gyermek, s ezt formálja játékká. A mese hatására a
gyermeknél képzeleti kép alakul ki, ezt a belső képet le kell tapogatni, hogy birtokba vehessék. A képzeleti
képekből építkezve kell eljutni a gyermeknek a cselekmény elgondolásáig, majd a cselekmény
megalkotásáig.

Valóságtudat, mesetudat, játéktudat – a játékban a tudati szféra e három dimenzióban mozog.

A gyermek a játékot csinálja, a mesét hallgatja, mivel azonban a cselekvés igénye elsődleges, a mese
kapcsán keletkezett egyik levezetési formájaként választja a gyermek a dramatikus játékot is.

Előzetes játékélmény – a dramatikus játék gyökereit is a gyakorlójátékban találhatjuk, de közvetlen

játékelőzménye a bábozás, valamint a szerepjáték. A mesedramatizálás a szerepjáték egy bizonyos fokán
jelentkezik, akkor, amikor a gyermek játékának alakulására döntően hat a képi, majd a szimbolikus
reprezentációk fejlettsége. Ez a játékforma tehát a bábozás talaján indul el, s a szerepmegformálás
tapasztalatain, az együttes játéktevékenység közösségi játékélményein át jut el a közös dramatizálásig.

A bábjáték azért olyan érdekes, mert képszerű. A gyermek vizuális beállítottságának kiválóan megfelel.
Mozgásra épülő cselekmény – az érzelmeket hozza mozgásba. A bábu ,,mintha,, helyzeteket hoz létre.A báb
megnyugtató hatású - ,,a báb mögé bújhat,,. A dramatikus játékban ez nincs meg s ezért későbbi a
megjelenése.

Örömforrás – veszély, menekülés, elégtétel, jó győzelme, próbák kiállása, kalandsorok, küzdelmek, szép,
jó megjelenülése – ez mind örömforrás a gyermeknek. Bizonyos cselekvések ismétlődnek ceremoniális
jellegűek – e sorrend révén tudja a gyermek mi fog következni, de ott a várakozás feszültsége, bekövetkezik
az oldódás s ez öröm. A gyermek kicsiségének kompenzálása – aki valahol háttérbe szorul, az máshol győz.

Társas jelleg- a dramatikus játékra jellemző

A játék helye, színtere – fontos a feltételek biztosítása, megoldható egyszerű szimbolumokkal is.

A játékesemények ,,időben“ zajló történések – a dramatizálás a ,,meseiben,, játszódik.

Eszközök – jelmezek, díszek – a mese újraélését biztosítják.

A dramatikus játék megkedveltetése:

 Irodalmi élmény biztosítása
 A mesei tárgyi világ elővarázsolása
 Népmesék használata
 A pedagógus együttjátszása a gyermekekkel
 A gyermekek képzeletereje, önállóságuk, improvizációs képességük, az irodalmi alkotásokhoz való
kötődésük fejlesztése

2
D. KONSTRUÁLÓ (ALKOTÓ ) JÁTÉKOK

A konstruáló játékok olyan játékok, amelyekben alkotásra kerül sor.

Gyakran vita témájaként szerepel az, hogy a konstruáló játék milyen arányban munka és milyen arányban játék
és milyen tevékenységek tartoznak ide.

Válaszok:
A konstrukciós tevékenység olyan játék, amely több munkaelemet is hordoz magában.
A következő tevékenységek tartoznak ide: építőjátékok (akkor is építőjátékról beszélünk, ha alkotás jön
létre), barkácsolás (az a tevékenység, amely, során az eszközök, szerszámok igénybevételével és különféle
anyagok felhasználásával a játék céljának alárendelve valamilyen új alkotás születik) és a konstruálás
(konstrukciós eszköz állománnyal végrehatott tevékenység).

A konstruáló játékok fejlődése:

Az építőjáték fejlődése során a gyermek egyre több kis szerszám után érdeklődik és használ (papírt vág, ruhát
varr, dobozokat készít). A felfedezés és konstruálás első jelei abban is megmutatkoznak, hogy ekkor kezdenek
házakat építeni saját maguk részére, e tevékenység során elsajátítják az egyes kisméretű szerszámok használatát.
A konstrukciós tevékenység kezdete a ,, megpróbálásból,, az utánzásból és a felefedezésből táplálkozik.
A gyermek képzelete sajátosan működik a sajátos alkotások megteremtésekor (házak, város, erdő stb.) Ha
túlhalmozzuk a gyermekeket kész játékszerekkel még a mozgékony fantáziájú gyermek is elkényelmesedik.
Ezért fontosak a félkész elemekből tevődő játékok. Valamilyen alkotás létrehozása nem egyszerű manuális
tevékenység. Minden cél nélküli szögelés, papírhajtogatás, ruhaszabás a hároméves gyereknél még ugyan nem
konstruálás, alkotás, de ennek fontos előfeltétele, hiszen ebből a mozgásos reprezentációból fejlődik ki a képi,
majd szimbolikus reprezentáció. A 3 éves gyermeknél az építőelemek még minden változtatás nélkül
szerepelnek az alkotás tárgyaként (pl. a kockákat egymás után rakják, ez elég a kerítés, a villanyoszlop, egy utca
szimbolizálásához). Itt még kevés a tervszerűség, dominánsabb az ötletszerű megoldás. Az építőjátékok
folyamatosan kiegészülnek helyettesítő tárgyakkal – a kockakerítést más tárgyból is meg lehet oldani. Ezzel
párhazumosan megjelenik a szerszámok használata iránti igény. Pl. a kockát helyettesítő tárgy – pálca túl
vékony, nem lehet stabilan megállítani – vagy ki kell kötni, vagy a talpazatot kell megerősíteni – így jelenik meg
az elemi konstruálás első jele. Az 5 – 6 éveseknél már több alkotást láthatunk - a csoportszobát önállóan készített
bútorelemek is diszíthetik – a tárgyak közös elkészítése mellett megmarad az egyéni elképzelések önálló
megvalósítása, mindez nem zárja ki a kölcsönös segítségadást, a tapasztalatcserét, a verbális kommunikációt.

A konstrukciós játékokat a motivációjuk változása szerint is vizsgálhatjuk: Sokszor az óvodapedagógus

verbális információja és a feltételek biztosítása ösztönzi a gyermeket e tevékenységre, sokszor a közös
tevékenység az óvodapedagógussal és nem utolsó sorban a tevékenység attól is függ, hogy milyen mértékben
azonosultak a gyermekek az alkotás tartalmával, a technikai megoldásokkal és attól is, hogy a spontán
kezdeményezésre mikor milyen mértékben kerül sor.

A játék fejlődését a tartalmi oldalról is nézhetjük:

1. Mennyire kidolgozottak az új alkotások?

2. Mlyen mértékben van jelen az elaboráció?
3. Mlyen mértékben nyilvánul meg a kooperáció?

Az új alkotások kidolgozottságának mértéke mindig függ a gyermekek mozgásrendszerének fejlettségétől,

a finommozgások összerendezettségétől, az adott technikával kapcsolatos jártasságtól (tapasztalattól),
a játék – a konstrukciós alkotással szembeni igénytől.
A fejlődés nem mindenkinél azonos.

A technikai alapfogások elsajátításánál nagyobb szerepet kap az utánzás és a készségszerzés (ami

önmagában is lehet a gyermeknek kellően motivált célja), az új motoros sémák létrejötte után viszont
megindul az egyéni elképzelések beépítése az elsajátított alkotásokba.

A társakkal együtt végzett vagy a társak közelében végzett tevékenységek kedvezően hatnak az egyéni
produkciókra is.

2
Óvodában annak ellenére, hogy az egyéni alkotás feltételei is biztosítottak, mégis nagyobb teret kapnak
azon konstruáló tevékenységek, amelyek kisebb csoportokban zajlanak.

E. SZABÁLYJÁTÉKOK

A szabályjátékok olyan játékok, amelyekben a szabály dominál. Szabály nélkül nem

működnének effektíven.

Az óvodáskorú gyermekek játékpiramisának a csúcsát a szabályjáték jelenti, ezzel fejeződik be a

játékfajták kialakulása, már nem jönnek létre újak, de természetesen ez nem a játék végét jelenti.
A szabályjáték úgy helyezkedik el a csúcson, hogy belőle mintegy fordított háromszögként terjed szét
a szabályjátékok sokfélesége.
A szabályjátékhoz egyrészt mozgások, mozgásformák, másrészt egyes funkciókat aktivizáló játékféleségek
tartoznak. Mindezekben a szabály a domináns. Néhány játéknál annyira meghatározó a szabály,
hogy minden önkényes megváltoztatás a játék megszűnéséhez vezethet. A funkció gyakorlásának és a
szerep menetközbeni módosításának nincsenek ilyen drasztikus következményei. A szabályok
megsértésénél teljesen indifferens a szándék.
A szabályjáték örömforrása a szabály betartásában van. A játék komolyságát is a szabály adja –
azonosulás a szabállyal. A szabály betartása a társak közötti olyan együttműködés, amelyben egyszerre
érvényesül a társak igénylése – hiszen nélkülük nincs szabályjáték – és a játék megkezdése pillanatától
kezdve a győzelem utáni vágy, azaz a társ vagy társak legyőzésének szándéka.

A szabályjátékok felosztása:

Tartalmi szempontból:
 ÉRTELMI KÉPESSÉGEKET FEJLESZTŐ JÁTÉKOKAT
 MOZGÁSFEJLESZTŐ JÁTÉKOKAT
A játékkezdeményezők személye szerint:
 A pedagógus által kezdeményezett játék
 A gyermek által kezdeményezett játék
A kisebb gyermekek gyakran kezdeményeznek mozgásos játékokat, a nagyobbak egyéb
szabályjátékokat is.

A szabályjátékok konfliktus forrásai és elhárításának lehetőségei:

Fontos:
A hely és az idő kiválasztása
Vegyes korcsoportú gyermekeknél kisebb csoportok kialakítása
A szereplők magatartása – szerevállalás és szereposztás
A gyermekek képességbeli külömbségeinek figyelembevétele
Értelmi képességeik fejlesztése
Több megoldási lehetőség felkínálása
Az óvodapedagógus segítsége, részvétele

A szabályjáték tanítása:
A pedagógusnak kettős feladata van:
1. ismernie kell a játék kiválasztásának szempontjait
A gyermek fejlettségének figyelembevétele – kisebbeknél reprezentációjuk mozgásos jellege dominál, a
nagyobbaknál a képi reprezentáció időszakában a mozgásos játék dominanciája csökkem és helyét
fokozatosan veszik át a tárgyakra épülő szabályjátékok, majd pedig a szimbólumokra helyeződik a
hangsúly.
A fejlődés üteme függ a szabályjátékra épülő élményektől, játékbeli tapasztalatuktól. Az egyik
fejlődési fokozatról a másikra a megkedvelt szabályjátékokon át vezet az út. Az értelmi képességek
mellett a szociális képességek is fejlődnek. A különböző fejlettségi fokú gyermekek részére
legtöbbször szabályok módosításával tehetjük vonzóvá a játékot. A módosított szabály ugynúgy
érvényes. A játékfejlődés ütemét nem szabad siettetni.

2
 A játék iránti érdeklődést fel kell mérnie az óvodapedagógusnak, mert ha nem jól méri fel, elmaradhat
a várható hatás. Mint az alultervezett, mint a felültervezett játék iránt közömbösek maradnak a
gyermekek. Ne csak időkitöltésnek használjuk a szabályjátékot. Meg kell határoznunk a játék
időtartamát (nem mereven).
2. ismernie kell a játéktanítás módját:
 ismertesse a játék tartalmát, magyarázza el a szabályokat
 a magyarázatot összekapcsolhatja a játékkal
 a tényleges játékra a magyarázat után kerül sor
 az óvodapedagógus úgy helyezkedjen el, hogy lássa a játékot, de ne zavarja
 a játék után adjon alkalmat az események újboli átélésére
A verseny jellegű játékok tanításával külön kell foglalkozni- ezek lehetnek mozgásra épülők, vagy
értelmi erőkre épülők.

F. NÉPI JÁTÉKOK

A népi játékok olyan játékok, amelyek hagyományokra épülnek. A népi játékok

rangos helyet foglalnak el a játéktevékenységek rendszerében. Valamikor a gyermekek fő
játéktevékenységei közé tartoztak. Népszerűsége ma annak ellenére növekszik, hogy a családi
életben, közösségben, településeken gyökerező élményforrások eléggé megcsappantak.
A népi játékok és a hozzájuk kapcsolódó eszközök felújításakor számolunk a közben eltelt 5O – lOO év
változásaival – jelezve ezzel a hagyománymentés és hagyomány – felevenítés hozzáigazítását a társadalmi és a
természeti változásokhoz.
A népi játékeszközhöz tartoznak a letűnt korok használati tárgyainak kicsinyített másai, a népmesék tárgyi
világa, a dalos népi játékok, az ünnepek, a jeles napok gyermekek által is használható tárgyai, a természeti
környezet kínálta azon tárgyak, amelyek a nép hagyományaival voltak, vannak kapcsolatban. ( a népi játékok
más osztályozása: a háziállatokat ábrázoló eszközök, az emberekre emlékeztető eszközök, munkaeszközök,
használati eszközök utánzatai, ügyességet fejlesztő eszközök, akusztikai eszközök). Egy következő felosztás
szerint a népi játékokhoz szükséges eszközöket és kellékeket (pl. fejdíszt) előállítóik szerint is osztályozhatjuk
(felnőttek és gyermekek által előállított) – e felosztás mögött tartalmi – téma szerinti felosztás van.

Népi játékeszköznek nevezzük azon eszközöket, tárgyakat, amelyek anyagukat,

elkészítésüket, tematikájukat tekintve a nép hagyományaiból, mindennapi életéből,
ünnep – és jeles napjainak eseményeiből táplálkoznak.

A népi játékeszközök pedagógiai jelentősége:

A népi játékeszközök nagy részének anyagát a gyermek természetes környezete adja (termések stb.) Fontos része
az anyaggyűjtés – közelebb hozza a gyermekeket egymáshoz.
A népi játékeszközök pedagógiai értékét nagyban befolyásolja a gyűjtés, játékkészítés módja. Az ünnep és jeles
napok különleges helyet foglalnak el a népi játékok világában.
Az ünnepnapoknak megvoltak szokásai, az ünnep jellegéhez kapcsolódó tárgyai, kellélei, s megvoltak a sajátos
játékeszközei (hímes tojás, betlehemi játékok, Luca széke stb.) Ha a tárgyak, eszközök nem is játékeszközként
készültek, az ünnepeket követően azzá váltak (újraélték az ünnep élményeit – lányok hímes tojás stb.)
A játékeszköz – készítés szempontjából jelentősek voltak a betakarítást jelző dátumok is.

Más megközelítést igényel a régi letmódhoz kapcsolódó tárgyak, eszközök játékszer utánzatainak népszerűsítése.
A gyermekek ehhez nem rendelkeznek kellő tapasztalattal. (parastházak stb.)

A népi játékeszközök a következő szabályok betartása mellett élhetnek tovább:

 A hajdani nagyszülők szerepét a népművészek veszik át továbbra is – ők szolgálnak a gyermekeknek

igazi élménnyel
 Az intézményerk önerőből is nagyon sok népi játékot elevenítenek fel. Nem az intézmény veszi át
gyermekek otthoni élményeit – sok esetben - hanem ő ad ösztönzést az otthonra szóló népi játékokhoz.

2
  A sikeres alkalmazás fontos feltétele a pedagógus előzetes tájékozódása a népi játékok – játékeszközök
mibenlétéről, az adott település szokásairól, a szülők hagyományőrző igényeiről, a faluban, a
településen élő művészek, ezermesterek tevékenységéről

A népi játékok rangos helyet foglalnak el a játéktevékenységek rendszerében. Egyaránt kötődnek a mozgásos-, a
szerep-, a dramatikus-, a konstruáló-, alkotójátékokhoz.

A népi játékokat többféleképpen lehet csoportosítani, egyik csoportosítása a következő:

1.Erő és ügyességi játékok (ugrálás, bújócska, futás, labdajátékok) Alcsoportja a

játékeszköz – készítés (dióhéjből, gombokból, fából készült játékszerek),

2.Dramatizációs játékok (utánzójátékok, népmeséhez kötődő mozgásjátékok,

körjátékok, tánc mimikával, imitációval, gesztikulációval kiegészülve)

3.Szellemi képességeket fejlesztő játékok (találós kérdések, zálogosdi)

2
A játékgyűjtemény szerkesztése, játéktervezet, előkészület írása (ezt kérem
kinyomtatni):

A játék címe:

Pedagógiai cél:

Fejlesztési területek:

Játékcél:

A játéktér előkészítése:

Eszközök:

Pedagógiai intervenció:

A játék megvalósítása:

l. A játék felvezetése:

2. A játék megvalósítása - leírása:

3. A játék lezárása:

Módszertani ajánlások:

2
Kötelező irodalom:
KOLEKTÍV AUTOROV. 2011. Metodika predprimárneho vzdelávania. Bratislava : ŠPÚ, 2011. 349 s. ISBN
978-80-968777-3-7.
KOVÁCS, Gy. - BAKOSI, É. 2005. Játék az óvodában. Debrecen : Didakt Kft, 2005. ISBN 963 212 778 1
KOVÁCS, Gy. - BAKOSI, É. 2005. Játékpedagógiai ismeretek. Debrecen : Center – Print Kft, 2005. 258 o.
ISBN 963 460 912 0

Ajánlott irodalom:
Balázsné Szűcs, J. – Szaitzné G., A. 2003. Szabadon, játékosan, örömmel. Budapest : Szort BT, 2003. 319 o.
ISBN 963 03 5582 5
Benedek, L. 2005. Játék és pszichoterápia. Budapest : KönyvFakasztó Kiadó, 2005. 348 o. ISBN 963 8666 9 0 0
B. Méhes, V. 1993. Az óvónő és az óvodai játék. Budapest : Calibra, 1993. 131 o. ISBN 963 7740 619
Derendai, Zs.- Mester, F.-Perlai, R.-Sinkovics,K.A.1996. Az óvodáskor fejlesztőjátékai. Budapest : Okker, 1996.
Deákné B. K.2005. Anya, taníts engem. Debrecen : Deák és Társa Kiadó, 2005. 215 o. ISBN 963 9420 16 6
Fischer, R. 2002. Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni játékokkal. Budapest : Műszaki KIA, 2002. 171 o. ISBN
963 16 2589 3
Kikušová, S.- Králiková, M.2004. Dieťa a hra. Bratislava : Sofa, 2004. s. 107. ISBN 80-89033-42-3
Silberg, J. 2003. Hrajme sa s najmenšími. Praha : Cesty, 2003. s. 160. ISBN 80-7181-886-0
Svetlíková, J. 2000. Výchova hrou. Bratislava : Humanitas, 2000. ISBN 80.968053-2-0
Takács, B. 2001. Gyermek – játék – terápia. Budapest : OKKER, 2001. 248 o. ISBN 963 9228 05 2