Eféz. 1. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért.

Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban1

lévő [ott élő] és Krisztus Jézusban hívő szenteknek.
Eféz. 1,2 Kegyelem2 néktek és békesség3 Istentől, a mi Atyánktól, az
Úr Jézus Krisztustól.
Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak
Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből,4
[a mennyeiek között] a Krisztusban.5
Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket
Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése]6
előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek,7 [hibátlanok;
kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság
nélküliek] Őelőtte szeretet által.

11
Efézusban: Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név
egyik jelentése egyébként: vég, határ.
22
Kegyelem (kharisz) „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az
ember iránt” Így is fordítható: A kegyelem Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
33
Békesség (eiréné): az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom
egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben
vett békéről a Biblia úgyszólván sehol nem beszél.
44
Mennyekből (epuranoi): a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények
között; de jelentheti azt is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében
elérhető áldással megáldotta népét, az egyházat.
55
Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon keresztül is: „Áldott, és
[imádni való] az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja. Aki az ő nagy
irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd, szerető
irgalmából] újonnan szült minket élő (az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött
álló, földöntúli) reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból [a halottak közül]
való feltámadása által. [Arra az el nem múló] romolhatatlan, szeplőtelen
[mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan [el nem múló]
örökségre, amely a mennyekben van fenntartva [és megőrizve] számunkra” (1
Pét. 1,3-4) És már az áldás mindazoké, akik Krisztussal feltámadtak, mert Isten
Ővele: „...együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus
Jézusban” (Eféz. 2,6).
66
Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; /elvetés Isten színe elől/.
77
Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak
az áldozati állat a Törvény előírásai szerint.
Eféz. 1,5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott
[kiszemelt] minket a maga számára a Krisztus Jézusban avégre, hogy
fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata [és jóságos tetszése] is helyeselte.8
Eféz. 1,6 Kegyelme [amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott
minket] dicsőségének magasztalására,9 amellyel megajándékozott,10
[elfogadottá tett, felkarolt] minket ama Szerelmesben, [az ő szerelmes
Fiában].11
Eféz. 1,7 Akiben van a mi váltságunk, [ebben a Szerelmesben lett
ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [az Ő vére
árán, az ő vérén keresztül], a bűnöknek,12 [félre-csúszások, botlások
vagy elhajlásoknak] bocsánata, [eltörlése, és az elesések elengedése]
az Ő kegyelmének gazdagsága szerint, [kegyelmének gazdag voltához
mérten].13
Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel [túláradóan] közlött velünk [bőven
ajándékozott nekünk] minden bölcsességgel és értelemmel,
[Istenismerettel, okossággal, amelyet végtelen bölcsességében és
megértésében gazdagon árasztott ránk].14
88
Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv,
jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése
szerint.
99
Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés,
nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés).
1010
Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe
fogad, megáld; - elfogadottá tesz, kegyelembe fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe
befogadott, vagy amellyel megáldott minket”
1111
Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy
„szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és
íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában
aláereszkedik, és őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17) Akkor leszünk mi is
Isten fiaivá, amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért
szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22). Mert
akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8) És ezután
már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem
szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus
Krisztusban” (Róm. 8,39).
1212
Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás (botlás vagy elhajlás, (nem-
szándékos) tévedés, hiba vagy (szándékos) áthágás. Hibás lépés; mulasztás,
melléesés; melléfogás.
1313
És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett
[eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten
dicsőségének” (Róm. 3,23-26).
1414
És: „… a vele való közösségben [Őbenne] mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben [az Igében] és minden ismeretben [Istenismeretben,
Eféz. 1,9 [Mert úgy tetszett neki, hogy] megismertetvén velünk az Ő
akaratának titkát15 az Ő jó kedve, [jóságos tetszése] szerint, melyet
eleve elrendelt [elhatározott] magában, [amelyet kijelentett Őbenne].
Eféz. 1,10 Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére
[megvalósítására] nézve,16 hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal;
(összefog)] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a
Krisztusban [mint Főben] mind, amelyek a mennyekben vannak,
mind, amelyek e földön vannak.18
Eféz. 1,11 Őbenne [egyesüljön], akiben vettük is [nyertük el;
megkaptuk] az örökséget [sorsrészünket], eleve elrendeltetvén annak
eleve elvégzése szerint [amelyben előre elrendelt minket, ahogyan
erre a többi embertől eleve különválasztott az], aki mindent az ő
akaratának tanácsából cselekszik, [aki szabad elhatározása szerint
tesz; aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget
áthatja].19

tudományban, abban a mértékben] amint a Krisztusról való bizonyságtétel

[tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek” (1 Kor. 1,5-6).
1515
Az apostol is kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla
szóló örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) Istennek a pogányokkal
kapcsolatos tervét: „...kijelentésével ismertette meg velem a titkot, … Hogy
tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő
ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz. 3,3-6) A Krisztusban
való hit titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én
evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok
kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most
nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által
tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az
egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen”
(Róm. 16,25-27) Hogy Krisztus a pogányok között van: „mégpedig azt a titkot,
amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő
szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a
titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek
van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden
embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé
tegyünk a Krisztusban” (Kol. 1,26-28; 2 Tim. 1,9-10).
1616
Az idők teljességének rendjére nézve: vagy: elérkezik az idők teljessége
(oikonomia kairosz pléróma).
1818
Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal,
átfog; összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden,
mindenség;
1919
A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők teljessége: „Minekutána
pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten
országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és elközelített az
Eféz. 1,12 [S azon munkálkodik], hogy legyünk mi magasztalására az
Ő dicsőségének. [Szolgáljunk hát felsége dicsőségére], akik előre
reménykedtünk a Krisztusban.20
Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok az (igaz)ságnak,21 [a
valóság-nak] beszédét [Igéjét], 22 üdvösségetek23 Evangéliumát,
[örömhírét; jó hírét], amelyben hittetek is, megpecsételtettetek24 [a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként] az ígéretnek ama Szent
Szellemével [isteni garanciaként].25

Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15)

A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve pedig
kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események óta:
„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi
tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11).
2020
Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten
népe, aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, Jahve az
Örökkévaló, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld
színén vannak” Mert: akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy
hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér
között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott,
azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette”
(5Móz. 7,6; Róm. 8,28-30) Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
elrendelése [előzetes elhatározása] szerint, a Szellem megszentelésében, [Isten
céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, és
szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való meghintésre…” (1Pét 1:2).
2121
Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a
VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve,
elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS
JÉZUS: Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).
2222
Igéjét (logosz): - egyszerre jelent szót és dolgot is (SZPA); - speciális
értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés, (vagyis Krisztus).
2323
Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot,
megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás;
2424
Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy
egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,
megerősítés céljából (szó szerint vagy képletesen); közvetve: bélyeget nyom rá
(a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.
2525
Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket [Pecsétjével megjelölt (el is
jegyzett) minket; a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei
erővel is], és a Szellemnek zálogát [eljegyzési ajándékul] adta. [a Szellemet,
mint foglalót árasztotta; azaz: olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van,
Eféz. 1,14 Aki záloga,26 [foglalója] a mi örökségünknek,27
[sorsrészünknek] Isten tulajdon népének kiváltására, [arra, hogy
teljesen kiváltva az övéi legyünk], az Ő dicsőségének magasztalására.
Eféz. 1,15 Annakokáért én is hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és
minden szentekhez való szerelmeteket,
Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg [nem hagyom abba] hálát adni
tiérettetek, emlékezvén, és [említést téve rólatok] az én
könyörgéseimben, [imádságaimban].

egyúttal azonban még csak része az egésznek. így „garanciája” is annak, hogy
megkapjuk azt az egészet, amelynek ez a valóság a része] a mi szíveinkbe [a
szellemi lényünk középpontjába]” (2 Kor. 1,22). Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz
bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei
vagyunk” (Róm. 8,16) Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az
örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten
védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges” 2. Istennek minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi
javakban; utódban; az ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett
ember vala, és az Úr, Jahve az Örökkévaló mindenben megáldotta vala
Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1) Erről tesz bizonyságot Ábrahám szolgája is. „Az
Úr, Jahve az Örökkévaló pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá
lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat,
szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat
szült az én uramnak, az ő vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1
Móz. 24,35-36) Előképként bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen
ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki (az angyalnak): Menj át a
város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára,
akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket
cselekedtek annak közepében”. És amazoknak (a pusztító angyaloknak) mondá
az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. ne kedvezzen a ti
szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat
öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon,
akik a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol látomásában ugyanezt a
védelmet látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala
az élő Istennek pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott,
hogy ártson a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se
a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit
az ő homlokukon... A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak
hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a
földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat
az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4)
Ezért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne
szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a
teljes váltságnak napjára” (Eféz. 4,30).
Eféz. 1,17 [És kérem], hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a
dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek,29 és kijelentésnek,30
[kinyilatkoztatásnak, leleplezésnek] Szellemét az Ő megismerésében,31
[annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet
az ő megismerése nyújt].32
Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit,33 [Gyújtson
szellemetekben világosságot; fénnyel teljenek meg szívetek szemei],

2626
Zálog (arrabón): foglaló, előleg; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben
van. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a vásárláshoz szükséges pénz vagy
vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a hátralévő összeg biztosítékát.
2727
Örökségünknek (kléronomia): apai örökség, azaz: Istennek minden ígérete a
mi örökségünk.
2929
Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű,
érett, megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely
bölcsesség az isteni titkok megfejtéséhez adatik, melyet Isten ajándékoz az
övéinek.
3030
Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról.
3131
Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás,
ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.
3232
Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki
Jézus Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok
meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor
Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2) Ő Isten képe,
aki által teremtetett minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan
Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Őbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár
királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok.
Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és
minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17) Ő az egy igaz Isten: „Az én Atyám, aki
nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya
kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). Erről tesz bizonyságot a
szeretett tanítvány is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott
nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő
Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) Csak
az értheti Istenünk önkijelentését, aki Szellemben él: „Ti vagytok a tanúim - így
szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy
megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem
Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok Jahve az Örökkévaló
az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és
nincs, aki az én kezemből kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így
szól az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti megváltótok, Izráel Szentje… Én Jahve az
Örökkévaló vagyok az Úr, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így
szól az Úr, Jahve az Örökkévaló Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek
hogy tudhassátok [megérthessétek],34 hogy mi az Ő elhívásának a
reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek
között, [és a szentek számára].35
Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges nagysága36 irántunk [és
mibennünk], akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája,37
[megtartó erősségének bennünk munkálkodása] szerint,38
Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott [aktívan, hatékonyan munkált] a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a
halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek,

és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok
tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15.
44,6.8) Pál apostolon keresztül pedig még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a
kijelentést: „… Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó [imádni való]
Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen” (Róm. 9,5).
3333
És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá
téve/megvilágosítva szívetek szemeit, és jelentése az, hogy a szívetek szemei
nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.
3434
Reménysége (elpisz): elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában
örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.
3535
Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus,
ezt parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből
világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem
való hit által” (Csel. 26,18). És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta:
Sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy
felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
3636
Felséges nagysága (hüperballó): - mindent felülmúló; mérhetetlenül nagy,
rendkívüli, kiemelkedő, kimagasló, túláradó.
3737
Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának
műve; Az iszkhüsz szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt,
küzdőképességet jelent; a kratosz másokat leuralni képes erőfeszítést, az
energeia pedig működést, munkát (munkavégző erőt). A teljes kifejezés
értelme tehát: „Isten háborúban győzelmet aratni képes vitéz harcos,
ellenségeit leuralni képes erejének a működése, munkája által lettünk
hívőkké, és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és ültette Isten
jobbjára.
3838
Az apostol ezért így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel
mindeneket megcselekedhetik (mindent megtehet), feljebb (bőségesebben)
hogysem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint,
Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre (nemzedékről nemzedékre) örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).
Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen,39 és hatalmasságon,40 és
erőn,41 és uraságon,42 és minden néven43 mely neveztetik [és
valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [e
(világ)korszakban], hanem a következendőben [ami még körül fog
venni; az eljövendő (világ)korszakban] is.
Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette
mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak, [a kihívott
gyülekezetnek, az eklézsiának] fejévé,
Eféz. 1,23 Mely az Ő teste,44 (az Ő személye, az Ő lénye), teljessége45
Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel,
Aki mindenben mindent teljessé tesz].

Eféz. 2. Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért

Eféz. 2,1 [Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett;

feltámasztott], akik [megölötten] holtak valátok a ti vétkeitek [hibás
lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek] és bűneitek [céltévesztett
állapototok következtében].46
3939
Fejedelemségen (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További
jelentése: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás,
uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali”
hatalmasságok jelölésére szolgál a szó
4040
Hatalmasságon (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom;
hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon
lévők, hatalmasok;
4141
Erőn (dünamisz): képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére.
Hatalom; erő-megnyilvánulás; hatás; (a mennyei hatalmak a csillagokat irányító
erők, a csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek /szellemi és személyes
értelemben/;
4242
Uraságon (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben
uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormány
(-zat).
4343
Néven (onomadzó): nevez, valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet
csak kimondanak (ismernek, és segítségül hívnak). Hatalom, tekintély,
jellemvonás.
4444
Az Ő teste: test (szóma): (a szó /etimológiailag/ bizonytalan, hogy milyen
szógyökből származik): személy; egyén; Átvitt értelemben: az ember lényege,
ereje.
4545
Teljesség (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes
beteljesedés. /vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt
Isten valósága/.
4646
Mert: „a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál,
az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök [soha
Eféz. 2,2 Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ folyása
[a (lét)kor szokása, életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság
fejedelme47 szerint, [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez],
ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [a hitetlenség]
fiaiban munkálkodik, [dolgozik; működik, tevékenykedik].
Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor, [mert közéjük tartoztunk]
mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban, [amíg (hús)testi
vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak
akaratát, [és hajlamait], és természet, [születésünknél fogva emberi
természetünk] szerint, haragnak fiai48 valánk, mint egyebek [mint a
többi ember] is.
Eféz. 2,4 De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy
szeretetét 49 irántunk, hogy
Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek [eleséseink] miatt,
megelevenített [életre keltett] együtt a Krisztussal, (kegyelemből
tartattatok meg,([és kaptátok a megváltást, az Ő kegyelme által
megszabadultatok, üdvözültetek].50
Eféz. 2,6 És [vele] együtt feltámasztott [életre keltett] és [vele] együtt
ültetett [maga mellé] a mennyekben, Krisztus Jézusban.51

véget nem érő] élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23). Mert mikor a
(hús)testben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi
tagjainkban, [a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek
(hatottak; dolgoztak) tagjainkban] hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most
pedig megszabadultunk [felszabadultunk] a törvénytől, [a törvény hatálya alól]
minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, [ami fogva
tartott bennünket] hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű
óságában. [s ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi
betűvilágában] (Róm. 7,5-6) .
4747
Levegőbeli hatalmasság fejedelme (azaz: levegőég): Ez a sátán megjelölése,
mint a föld atmoszférája felett uralkodó szellemi lényé.
4848
Harag (orgé): vagy büntetés. Úgy is értelmezhető, hogy bennünket a harag
éltetett, az volt a lényegünk.
4949
Szeretet (agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni az emberrel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magát, és
feloldódni a szeretetben.
5050
Így teljesedett be a prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja
a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját
örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül
rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden
bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint
megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik. 7,18-20).
5151
Bizony: „Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele
együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11).
Eféz. 2,7 Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő
időkben [az eljövendő /világ/korszakokban] az Ő kegyelmének
felséges gazdagságát,[túláradó bőségét] hozzánk való jóságából a
Krisztus Jézusban.
Eféz. 2,8 Mert kegyelemből tartattatok meg, [részesültetek a
megváltásban, és üdvözültetek], hit által; és ez nem tőletek van [nem a
magatok érdeme]: Isten ajándéka [adománya] ez.
Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. [ne
dicsekedhessék].52
Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén
Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre
elkészített az Isten, hogy azokban járjunk, [hogy azok szerint éljünk].53
Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a
(hús)testben [születéseteknél fogva] pogányok, (nemzetekbeliek),
kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a
(hús)testen kézzel megcsinált körülmetélkedés.54
Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók
voltatok, Izráel társaságától55 idegenek [közösségétől elkülönítve;
jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [az ígéret

5252
És így folytatja az apostol: „Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az
ember számára] a dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné
vált, [szétfoszlott; kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott] Milyen törvény által?
A cselekedeteké [a tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által.
Hogy egyetlen ember [egyetlen hústest] se dicsekedjék az Isten színe előtt”
(Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
5353
Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy Jahve az Örökkévaló az Úr az
Isten; ő alkotott minket és nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai
vagyunk” (Zsolt. 100,3).
5454
De: „… Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a
körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a
zsidó, aki külsőképpen az; [szemmel láthatóan az] sem nem az a körülmetélés,
ami a (hús)testen külsőképpen van [és látható]. Hanem az a zsidó, [az számít
zsidónak] aki belsőképpen, [aki titkos belsejében] az; és a szívnek Szellemben,
nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. amelynek
dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van” (Róm. 2,28, 29) „Mert mi vagyunk
a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus
Jézusban dicsekedünk, és nem a (hús)testben bizakodunk” (Fil. 3,3) Ti is: „Benne
vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a
Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének (testi természetnek) levetése
által” (Kol. 2,11).
5555
Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége.
Itt (Ef. 2,12): Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond:
Újszövetségi görög-magyar szótár).
szövetségeitől kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók
voltatok e világon;
Eféz. 2,13 Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor
távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, [a Krisztus
vére árán].56
Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [eggyé
forrasztotta] mind a két nemzetséget [mind a két népet], és lerontotta
[eltörölte, érvénytelenítette, ledöntötte; lebontotta saját húsában] a
közbevetett [közéjük emelt] választófalat.57
Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját]
(hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén
[megszüntette; érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért],
hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet
szerezvén.58

5656
Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a
kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt idegenek] és ellenségek
valátok [ellenséges gondolkozásúak, (érzületűek) voltatok] gonosz
cselekedetekben [tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis
megbékéltetett, [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]. Az Ő emberi
[halandó] (hús)testében a halál által [a halála árán], hogy mint szenteket,
tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket
[vádtól menteseket] állasson titeket Önmaga, [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22)
„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, (a
világegyetemet), nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket (az ő félre-csúszásaikat,
botlás és elhajlásaikat, hibás lépéseiket; mulasztásaikat), és reánk bízta a
békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi
általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt
(céltévesztést) nem ismert, bűnné (céltévesztetté) tette értünk, hogy mi Isten
igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21) Beteljesült tehát az ígéret:
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek; megtaláltattam
magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol
vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)
5757
Választófal (phragmosz): - kerítés, vagy záró sorompó, sövény; válaszfal,
korlát, akadályozó válaszfal; bekerítés, erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc,
kerítés, fal. Itt (Ef 2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek között, és
ellenséges kapcsolatot létesít közöttük.
5858
És a Szent Szellem így folytatja: „Az által, hogy eltörölte a parancsolatok
[követelményeivel; rendelkezéseivel] ellenünk szóló [és tételekbe foglalt]
kézírást [adóslevelet], amely ellenünkre volt nekünk [mely vádolt minket], és azt
eltette [eltávolította, eltolta] az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, (kínkaróra;
kínoszlopra)” (Kol. 2,14)
Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse [kiengesztelje] az Istennel mind a
kettőt egy testben, [egy személyben] a keresztfa, [a kínoszlop] által,
megölvén, [elpusztítva] ezen az ellenségeskedést.59
Eféz. 2,17 És eljövén [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a
távol valóknak és a közel valóknak.60
Eféz. 2,18 Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk]
mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához.61
Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek [nem
vagytok idegenek], hanem polgártársai a szenteknek és cselédei
[háznépe; családtagjai] az Istennek.62

5959
Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok: „Mindez pedig Istentől van [ezt Isten
viszi végbe, és mindez Istenből támadt], aki minket önmagával megbékéltetett a
Jézus Krisztus által [akit Krisztus kiengesztelt irántunk], és aki nékünk adta a
békéltetés szolgálatát [és aki minket a kiengesztelés szolgálatával megbízott].
Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot
[Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte]. Nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket [nem számította fel nekik az eleséseket; hibás
lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat, törvényszegéseket], és
reánk bízta a békéltetésnek [sőt belénk helyezte a kibékítés, a kiengesztelődés]
igéjét” (2 Kor. 5,18-19) Mert tetszett Istennek: „… hogy Őáltala békéltessen meg
[engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő
keresztjének [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent,
ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]” (Kol. 1,20).
6060
Péter apostol bizonyságtétele: „Mert Krisztus … Megölettetvén ugyan
(hús)test szerint, [kiszolgáltatva a halálnak, halálra adva, és ítélve ölte meg őt a
hús ember] de megeleveníttetvén Szellem szerint [de megelevenedett, életre kelt
a Szellem]. Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő [őrizet alatt sínylődő]
szellemeknek prédikált [hirdetve nekik az igét, az evangéliumot” (1 Pét. 3,18-19).
6161
Az Úr Jézus kijelentése: „...Én vagyok az út, és … senki sem mehet [és
juthat] az Atyához, hanemha [csakis] én általam, [csak rajtam keresztül]” (Ján.
14,6). Az apostolon keresztül megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a
menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a
kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk
[ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a
reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).
6262
És tovább folytatja az apostol: „Mert a mi országunk, [polgárjogunk /
modern szóval: állampolgárságunk /= magatartásunkat meghatározó eredetünk
és hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó, [szabadító,
megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is [mint
üdvözítőt] várjuk [türelmetlenül / nagyon / sóvárogva. Aki elváltoztatja a mi
nyomorúságos testünket [személyünket, énünket, lényünket], hogy hasonló
legyen az Ő dicsőséges testéhez [személyéhez, énjéhez, lényéhez], amaz Ő
hatalmas munkája, azaz [azzal az erővel, energiával)], mely által maga alá is
vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).
Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek [Isten házává], az apostoloknak és
prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő [a sarokkő] maga Jézus
Krisztus.63
Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván [szorosan
összeillesztve; egybeszerkesztve], növekedik [emelkedik] szent
templommá az Úrban. [Mert: Ő tartja össze az egész épületet, belőle
nő ki az Úr szent temploma].
Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt [eggyé] építtettek Isten hajlékává
[lakóhelyévé] a Szellem által, [a Szellemben].

Az üdvösség művének szolgálatában

Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a

pogányokért, [a nemzetekért].64

6363
Az apostolok bizonyságtétele: Ez [azaz: Jézus] ama kő [Ő lett a sarokkő],
melyet ti építők megvetettetek [félredobtatok; semmibe vettetek], mely lett a
szegletnek fejévé [akiből mégis a ház sarokköve lett” (Csel. 4,11). Ez a prófécia is
az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én Uram, Jahve az
Örökkévaló, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig
folytatja kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség (bűnbocsánat,
megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás). Mert nem is adatott emberek között az ég alatt más
név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, mert: Jézus az egyetlen, aki
megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a világon, ami
üdvözíthet bennünket” (Csel. 4,12). Mert: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek,
szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22) A vallásos zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „…
Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a
szegletnek feje; az Úrtól Jahvétól az Örökkévalótól lett ez, és csodálatos a mi
szemeink előtt. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és
olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,42-43).
6464
Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és rabságáról:
„Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a
pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én,
Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért; Ha ugyan hallottátok
Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek
(az Evangéliumnak) lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából,
amelyben hatalmának ereje által részesített engem. „… Aszerint a megbízatás
szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam
előttetek az Isten igéjét” (Eféz. 3,8.1-2.7;Kol. 1,25).
Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok [és tényleg megértettétek, és
felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét] rendelkezését [arról a
sáfárságáról], melyet nékem adott a ti érdeketekben, [amelyben a ti
javatokra részesültem].65
Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés [leleplezés; kinyilatkoztatás,
kijelentés, a lepel lerántása] útján ismertette meg velem a titkot,
aszerint, amint az elébb [amint korábban] megírtam röviden,
Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én
értelmem, [hogy hogyan értem én, és milyen az én ismeretem,] a
Krisztus titka felől, [hogy milyen betekintést nyertem; micsoda
belátást kaptam Krisztus titkába].66
Eféz. 3,5 Amely egyéb [a korábbi] időkben [más nemzedékek
idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most
kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet
levonták róla] az Ő szent [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és
a világtól elválasztott] apostolainak [az evangélium nagyköveteinek,
csodatevő erőkkel meghatalmazottainak] és prófétáinak [Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek] a Szellem által:
Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok [a nemzetek] örököstársak és
egyugyanazon test tagjai [mert egy testbe vannak szerkesztve] és
részesei [részestársai] az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az
evangélium [az örömhír; jó hír; örömüzenet] által.67
6565
És így folytatja az apostol: „Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az
ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok
[nemzetek] között…” (Gal. 1,16).
6666
Az apostol megvallása: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az
evangélium [örömhír; jó hír], melyet én hirdettem, nem ember szerint való; [nem
embertől származik]. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése [kinyilatkoztatása] által, [a Krisztus Jézus
leleplezésén át jutottam hozzá]” (Gal. 1,11-12).
6767
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak
örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.
Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat, Jahvét az
Örökkévalót. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak,
ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig
ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22) Pál apostol a Rómabelieknek írott
levelében idézi a próféciát, ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus népének
szól: „Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt
az én népem [azt, ami nem népem. Népem gyanánt fogom elhívni] és
szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett, [amelyet nem szeretek,
szeretett népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]. És
lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én
népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm. 9,25-26) Péter apostolon
Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama
ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő
erejének] munkája [és energiája] szerint. [Amelyet hathatós erejével
juttatott nekem].
Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott
[és jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a
pogányoknak [a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus
végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan,
kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;68
Eféz. 3,9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen
rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől
[örök koroktól] fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus
Krisztus által.
Eféz. 3,10 Azért, hogy megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye,
értésére adja, tudomására hozza] most a mennybeli
fejedelemségekkel, [az égi helyeken lévő kormányzatokkal;
fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott
gyülekezet (az eklézsia)] által az Istennek sokféle [szerfölött sokrétű]
bölcsessége,69
keresztül pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig
Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra
találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti, hogy:
„De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a tengerparton,
amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt
mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!”
(Hós. 1,10).
6868
És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb
[legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó
[érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam
[üldöztem] az Isten anyaszentegyházát, [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De
Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám
való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem
maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen,
(tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam
[keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan, de nem én,
hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,9-10).
6969
És így folytatódik a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve
ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek]
óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott;
nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg
akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges]
Eféz. 3,11 Amaz örök eleve-elvégezés [az örök korokban előzetesen
tett elhatározása, szándéka] szerint, amelyet megcselekedett
[megvalósított] a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:70
Eféz. 3,12 Akiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való
menetelünk, [biztonságos utunk] Istenhez az Őbenne való hit által.71
Eféz. 3,13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek [ne veszítsétek el
bátorságotokat; ne gyengítsenek] el az én tiérettetek való
nyomorúságaim, [elszenvedett megpróbáltatásaim;
szorongattatásom, és az üldözés] miatt, amelyek néktek
dicsőségetekre vannak, és [szolgálnak].72
Eféz. 3,14 Ez okáért meghajtom térdeimet [a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja előtt], az Atya előtt,
Eféz. 3,15 Akiről neveztetik [akitől nevét nyerte] minden nemzetség
[a leszármazottak összessége], mennyen [az égben] és földön, [a
világmindenségen].73

a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az

tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama
reménysége” (Kol. 1,26-27).
7070
És így folytatja az apostol: „Aszerint, amint magának kiválasztott
[kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [a világ(alap) levetése] előtt,
hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő
nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által. Eleve
elhatározván [előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt] hogy minket a maga fiaivá
fogad [egy fiú helyére helyez] Jézus Krisztus által, az Ő akaratának jó kedve
szerint” (Eféz. 1,4-5).
7171
„Mert Őáltala van menetelünk [szabad utunk] mindkettőnknek egy
Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,18). Az apostolon keresztül megerősíttetik a
kijelentés: „Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon
járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk;
vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének
reménységében, [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség
részesei lehetünk]” (Róm. 5,2) Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem
királyi székéhez (trónusához), hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, alkalmas időben való segítségül (amikor segítségre van szükségünk)”
(Zsid. 4,16) .
7272
Így figyelmezteti a Szent Szellem a minden korban élő hívőket: „Hogy senki
meg ne tántorodjék ama szorongattatások között (a mostani
megpróbáltatásokban); mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.
Mert mikor közöttetek, (nálatok voltunk) is, (már) előre megmondtuk néktek,
hogy szorongattatásnak leszünk kitéve (hogy üldözni fognak minket); amint
(tapasztaltátok, és) meg is történt” (1 Thess. 3,3-4).
7373
Pál apostol idézi a próféciát: „Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek -
mondja az Úr -, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv nyíltan vallást
tesz az Istenről” (Róm. 14,11). Mert így szólt az Úr: „Rám figyeljetek a föld
Eféz. 3,16 „S kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának
mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten
Szellemén át uralomra juthassatok.
Eféz. 3,17 Hogy [állandóan ott] lakozzék a Krisztus a hit által a ti
szívetekben;74
Eféz. 3,18 Az [Isten szerinti] szeretetben meggyökerezvén, [szilárddá,
stabillá válva, gyökeret verve, és gyökereivel szilárdan a talajba
kapaszkodva, és azokon keresztül táplálkozva] és alapot vévén [azért],
hogy megérthessétek, hogy [képesek legyetek felfogni] minden
szentekkel egybe [együtt], mi a szélessége és hosszúsága és mélysége
és magassága [az Isten jó voltának].75
Eféz. 3,19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet
felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek
egész teljességéig.76 [Így beteltek az Isten egész teljességével].77

legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!

Magamra esküdtem, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem
hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv. Csak az Úrban, Jahvéban az
Örökkévalóban van, így szólnak felőlem, minden igazság és erő, Ő hozzá
mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik gyűlölték őt. Az Úrban, Jahvéban
az Örökkévalóban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!” (Ésa. 45,22-
25) Az apostol pedig vallást tesz arról a NÉV-ről, amely előtt meghajol minden
térd: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és
föld alatt valóké. És minden nyelv vallja [hirdesse; vallást tegyen arról], hogy
Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,10-11).
7474
És Pál apostolon keresztül így szól az Úr: „…Akiben pedig nincs a Krisztus
Szelleme, az nem az övé. [ha pedig valakinek a Krisztus Szelleme nem birtoka,
(nem birtokolja) az nem is az Övé]. Hogyha pedig Krisztus bennetek van,
jóllehet a test (a ti egész valótok) holt [és halandó] a bűn miatt, [céltévesztett
állapot következtében], a szellem azonban élet (örökélet, soha véget nem érő
élet) az igazságért, mert (a szellem (örök)életet ad megigazultság által]” (Róm 6,6-7).
7575
Jóbhoz így szól az Úr: „Az Isten mélységét elérheted-e, [kikutathatod-e?
Megtalálhatod-e? Fel tudod tán fogni]? Magasabb az égnél: mit teszel tehát?
Mélyebb [rejtélyesebb, kikutathatatlanabb] az alvilágnál, [a holtak hazájánál];
hogy ismerheted meg? [Mit tudhatsz róla]? Hosszabb annak mértéke
[terjedelme] a földnél, és szélesebb a tengernél” (Jób. 11,7-9).
7676
Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes
beteljesedés. / vagyis: az egyház az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten
valósága /.
7777
Azért: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész [maradéktalan] teljessége
testileg (az Ő lényében), És ti Őbenne [Krisztusban] vagytok beteljesedve aki
feje [Ura] minden fejedelemségnek [kormányzatnak] és hatalmasságnak
(hatalomnak); [s benne lettetek ennek a teljességnek részesei, titeket pedig Ő tölt
meg]” (Kol. 2,9-10).
Eféz. 3,20 Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket
megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb [azon felül
is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [mint amit mi kérünk vagy
megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő, [bennünk ható
hatalma] szerint,
Eféz. 3,21 Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívott
gyülekezetben, az eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről
nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről
nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!

Eféz. 4. A Test egysége

Eféz. 4,1 Kérlek [buzdítalak, és bátorítalak] azért titeket én, ki fogoly

vagyok az Úrban, hogy járjatok, és [éljetek, viselkedjetek] úgy, mint
illik [méltóan az Istentől kapott] elhívatásotokhoz, mellyel
elhívattatok, [amelynek részesei lettetek].78
Eféz. 4,2 Teljes alázatossággal, és szelídséggel,79 [jóindulattal,
gyengédséggel], hosszútűréssel, [türelemmel] elszenvedvén egymást
[Isten szerinti] szeretetben.
Eféz. 4,3 Igyekezvén,80 [törekedve, fáradozva erősen] megtartani,81
[megőrizni] a Szellem egységét a békességnek kötelékében.82
Eféz. 4,4 Egy a test [a személy] és [szintén] egy a Szellem, miképpen
elhívatásatoknak egy [elváró] reménységében hívattatok el is.
Eféz. 4,5 Egy [egyetlen] az Úr, egy [egyetlen] a hit, egy [egyetlen] a
bemeritkezés.
Eféz. 4,6 Csak egy Isten van – mindenek Atyja – aki uralkodik
minden felett, mindenen keresztül, cselekszik és mindent átjár, és
mindenhol jelen van.83
7878
És az apostol minden gyülekezetet így bátorít: „Csak éppen arra ügyeljetek,
hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen” (Fil. 1,27).
7979
Szelídséggel: (praotész): szelídség, jóindulat, barátságosság, higgadtság,
gyengédség.
8080
Igyekezvén: [(szpúdadzó): igyekszik, törekszik, fáradozik, lelkesedik;
figyelmet szentel, gondja van rá.
8181
Megtartani: [(téreó): vigyáz, figyel, szemmel tart, ügyel, megóv, erősen tart,
megőriz, tulajdonában tart
8282
Kötelékében: (szündeszmosz): kötél, azaz ínszalag, (képletesen) egyesítő
alapelv, irányítás.
8383
A prófétákon keresztül már sokszor kijelentette az Úr, hogy egy Isten van, és
nincsen több: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak, egy Isten teremtett
bennünket…” (Malak. 2,10). Izráelnek így jelenti ki az Úr, hogy rajta kívül nincs
Isten: „Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr, Jahve az
Eféz. 4,7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól
osztott ajándéknak mértéke szerint.84
Eféz. 4,8 Ez okáért mondja az Írás: Fölmenvén, [felemelkedve,
felszállva] a magasságba, foglyokat vitt [magával] fogva, és adott
ajándékokat az embereknek, [és megajándékozta az embereket].
Eféz. 4,9 Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb
le is szállott a föld alsóbb részeire, [hogy előzőleg le is szállt erre a
földre]?
Eféz. 4,10 Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, [felemelkedett]
feljebb minden egeknél, [az egek fölé], hogy mindeneket [a
mindenséget] betöltse, [teljessé tegye].85
Eféz. 4,11 És Ő adott némelyeket apostolokul,86 [küldöttként,
követként]. Némelyeket prófétákul.87 Némelyeket evangélistákul.88
némelyeket pedig pásztorokul,89 és tanítókul:
Örökkévaló az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!” (5
Móz. 4,39). Hát: „Halld Izráel: az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi Istenünk, egy
(egyedül az) Úr!” (5 Móz. 6,4). „Hadd tudja, ismerje meg a föld minden népe,
hogy az Úr, Jahve az Örökkévaló az Isten, (és hogy ő kívüle) nincs más” (1Kir. 8,60).
8484
És az apostol újra-és újra elismétli: „Minthogy azért a gyülekezetben végzett
szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai
vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem szerint… ” (Róm. 12,6). „Mert
szeretném, ha minden ember úgy volna, [ha olyanok volnátok] mint én magam
is; de mindenkinél másképpen nyilvánul meg a Szent Szellem, egynél ilyen
módon, másnál pedig más módon” (1 Kor.7,7).
8585
Dávid így prófétál az Úrról: „Felszálltál a magasságba, foglyokat vittél
fogva. Ajándékokat fogadtál az emberiségből, az ádámi emberekből, oh Uram
Isten, Jahve Örökkévaló. Még azokat is, akik makacs, konok, ellenszegülő,
lázadók letelepítetted, lakóhelyhez juttattad” (Zsolt. 68,19). Agur pedig így
prófétál: „Agurnak, a Jáké fiának beszédei (megnyilatkozása, Igéje). Prófécia
(kinyilatkoztatás, üzenet), melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak:
Ki ment fel az égbe, és ki szállott le onnan? Ki szedte össze markába a szelet, ki
kötötte köntösébe a vizet? Ki határozta meg az egész föld határát? Talán tudod,
hogy mi a neve, vagy mi a fiának a neve?” (Péld. 30,1-4). Az Úr Jézus kijelentése:
„És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennyből szállott alá, az
embernek Fia, aki a mennyben van” (Ján. 3,13).
8686
Apostol: [(aposztolosz): kiküldött, követ; meghatalmazott, teljhatalmú
megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól és cselekszik.
8787
Próféta: [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő
személy, aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.
8888
Evangélista: [(euangelisztész): az evangélium, az örömüzenet hirdetője, aki
győzelmet, a győztes hadvezér érkezésének jó hírét hirdeti.
8989
Pásztor: [(poimén): felügyelő, felvigyázó, püspök. olyan személy, akinek
gondjaira van bízva a nyáj, azaz: a gyülekezet, a kihívottak közössége. Az
apostolok korában a pásztor, a püspök és a presbiter elnevezés még egy volt.
(lásd: Csel. 20:17,28).
Eféz. 4,12 A szentek tökéletesbbítése [teljességre juttatása] céljából
szolgálat munkájára, [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket
a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [személyének] építésére.
Eféz. 4,13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az
Ő megismerésének,90 [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a
felnőttkorra, a meglett, végcélba érkező férfiasságra], a Krisztus
teljességével,91 [s a Krisztussal való teljes beteltséggel] ékeskedő
kornak,92 [az érett kornak] mértékére.
Eféz. 4,14 Hogy ne legyünk tovább kiskorúak (gyermekek),93 akik
mindenféle tanítás94 szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket
mindenféle tanítás hullámai sodornak el), az emberek csalásától,95
(álnokságától), tévútra csábító ravaszságától,96 úgy, ahogy azt az
emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják;
Eféz. 4,15 Hanem az igazságot, [a valóságot, az Igét] követvén [Isten
szerinti] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej,
a Krisztusban.
Eféz. 4,16 Akiből az egész test [az egész személy], szép renddel
egyberakatván és egybeszerkesztetvén [ízenként szorosan
összeillesztve] az Ő segítségének minden kapcsaival [minden
ízületével], minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal
teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben. 97
Eféz. 4,17 Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket] és
bizonyságot teszek [tanúként lépek fel] az Úrban, hogy ti többé ne
járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az
ő elméjüknek [szívüknek (a bensőjüknek) felfogóképessége /
gondolkodási képessége] hiábavalóságában,98 [mert őket hiábavaló
gondolatok vezérelik].
9090
Megismerésének: (epignószisz): megismerés, felismerés, megértés, teljes
tisztánlátás.
9191
Teljességével: (pléróma): teljesség, befejezettség, tökéletes beteljesedés /
vagyis: amíg az egyház lesz az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága /.
9292
Ékeskedő kornak: [(hélikia): érett kor, a fejlődés legnagyobb, vagy
legmagasabb foka.
9393
Gyermekek: (népiosz): kiskorú, oktalan, együgyű, naiv, éretlen hívő.
9494
Tanítás: (didaszkalia): tudásban, ismeretben való részesítés, vagy az
információ.
9595
Álnokság: (kübeia): csalás, becsapás, szeszély, lelemény, ügyeskedés.
9696
Ravaszság: (panúrgia): ravaszság, csel, mesterkedés, álokoskodás.
9797
Ez a test pedig: „… az Ő (a Krisztus) teste (az Ő lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel, és [mindenben
mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23). És minden újjászületett hívőhöz így szól a
Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (az Ő lénye) vagytok, és egyenként
annak tagjai” (1 Kor. 12,27).
Eféz. 4,18 Kik értelmükben,99 [gondolkozásmódjukban]
meghomályosodtak [akiknek sötétség borult az értelmükre],
elidegenültek az isteni élettől, [Isten életétől; Istentől, aki az élet
forrása elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság
miatt, mely az ő szívük (az ő bensőjük) keménysége [elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük.
Eféz. 4,19 Kik érzés nélkül,100 [eltompulva, érzéketlenné válva],
önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra, féktelenségre züllöttségre]
adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.
Eféz. 4,20 Ti pedig nem így tanultátok [egészen másmilyennek
ismertétek meg] a Krisztust;
Eféz. 4,21 Ha ugyan [ha tényleg] Őt [meghallottátok; ha valóban Őt
magát hallgattátok, és] megértettétek és Ő benne megtaníttattatok,
úgy amint az igazság [maga a VALÓSÁG, az ige] a Jézusban [ahogy
az igazság Őbenne van].
Eféz. 4,22 Hogy levetkezzétek, [félretegyétek] ama régi élet,101 [a
korábbi gonosz életmódotok] szerint való ó embert, mely meg van
romolva, [ezért eltévelyedik, csábítás áldozatául esik] a csalárdság [a
megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt.
Eféz. 4,23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtöknek]
szelleme szerint,
Eféz. 4,24 És felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen, szokatlan,
meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban,
[megigazulásban], és valóságos szentségben.102
9898
Hiábavaló: (mataiotész): hiábavalóság, haszontalanság; ostobaság; romlottság,
züllöttség.
9999
Értelmükben: (dianoia): értelem, megértés, gondolkozás, gondolkozásmód;
szándék, terv; érzület.
100100
Érzés nélkül: (apalgeó): eltompul, érzéketlenné válik; az érzésektől,
érzelmektől messze távolodva.
101101
Régi élet: (anasztrophé): életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés.
102102
Ne a régi életvitelek szerint éljetek: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust, és a (hús)testet ne tápláljátok a kívánságokra [és ne dédelgessétek (ne
úgy gondozzátok, ápoljátok, hogy bűnös kívánságokra gerjedjen]” (Róm. 13,14).
„hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le
(hús)testi életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2). Tehát: „Ne [engedjétek, hogy]
uralkodjék tehát a bűn a ti halandó [mulandó] testetekben [személyetekben, ami
ki van téve a halálnak] hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban [vágyainak]”
(Róm. 6,12). Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti
előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek
teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15). Hiszen ha már Krisztus Jézusba
bemerítkeztetek, akkor már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása
Eféz. 4,25 Azért levetvén a hazugságot,103 [félretéve minden hazug
állítást vagy magatartást], szóljatok igazságot [valóságot, Isten
Igéjét], kiki az ő felebarátjával,104 - [a közeledben lévő
embertársaddal] - mert egymásnak tagjai105 vagyunk.106
Eféz. 4,26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap, le ne menjen a
ti [felindult] haragotokon.107 [És mielőtt a nap véget ér, szabaduljatok
meg a haragtól].108

van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt (aki Teremtőjének
képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt)” (Kol. 3,10).
103103
Hazugságot: [(pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás; hazug
állítás vagy magatartás; csalás, becsapás.
104104
Felebarát: (plészion): közelálló személy, a közeledben lévő embertárs,
szomszéd. A másik, a különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi), idegen.
105105
Tagjai: [(melosz): végtag vagy testrész, a test (a személy) egy-egy funkciót
végző része.
106106
Így folytatódik a kijelentés: „Ne hazudjatok egymás ellen [egymásnak],
mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival]
együtt” (Kol. 3,9). Már az Ószövetségben így hangzik a prófécia az új emberről:
„Ne lopjatok, ne hazudjatok, és senki se csalja meg honfitársát!” (3 Móz. 19,11).
„Ezek azok a dolgok (ezek az Igék), amelyeket cselekedjetek: Igazságot
(valóságot, isten Igéjét) szóljon ki-ki az ő felebarátjával: igazságos és
békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban. Ne tervezzetek magatokban
egymás ellen semmi rosszat, és ne szeressétek a hamis esküt! Mindezt gyűlölöm
én - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Zak. 8,16-17).
107107
Harag: (parorgiszmosz): bosszankodás, haragos indulat.
108108
Már Dávidon keresztül figyelmeztet a Szent Szellem: „(Ha felindultok is)
haragudjatok, de ne vétkezzetek! (Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és)
beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok (le)” (Zsolt. 4,5).
Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki
haragszik [aki haragot tart; neheztel] az ő atyjafiára [testvérére] ok nélkül
[alaptalanul, feleslegesen], méltó az ítéletre, mert [vádolható]…” (Mát. 5,22). És
Isten Igéje bemutatja azt, akinek a hatalmába kerülhet a haragot tartó ember, aki
vádolhat: „Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, aki az Úr, Jahve az
Örökkévaló angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja
őt” (Zak. 3,1). Hát: „Azért, (tanuljátok meg tehát) szeretett atyámfiai
(testvéreim), legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra,
késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja (nem
szolgálja)” (Jak. 1,19-20). Ezért: „Ne légy (ne bosszankodj föl) hirtelen a
szellemedben a haragra; mert a harag (a bosszankodás, indulat, düh) a
bolondok (az Isten nélkül élő hitetlenek) kebelében nyugszik (szívében /
bensőjében tanyázik)” (Préd. 7,9). A napról – vagyis a kenetről, ami lemehet a harag
miatt az emberről – így szól Isten Igéje: „Mert nap és pajzs az Úr Isten;
kegyelmet és dicsőséget ad az Úr, nem vonja meg a jót (javait) azoktól, akik
ártatlanul (feddhetetlenül, A VALÓSÁG = Ige szerint) élnek” (Zsolt. 84,12).
Eféz. 4,27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet [ne adjatok semmi
lehetőséget].109
Eféz. 4,28 Aki oroz vala [lopott], többé ne orozzon [ne lopjon]; hanem
inkább munkálkodjék [dolgozzon], cselekedvén az ő kezeivel azt, ami
jó, [és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze
meg a javakat], hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.
Eféz. 4,29 Semmi rothadt,110 [bomlasztó; tisztátalan] beszéd111a ti
szátokból ki ne származzék, [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor
szóljatok, ha az jó, és] amely hasznos a szükséges építésre, hogy
áldásos legyen, [hogy kegyelmet közöljön] a hallgatókkal, [hogy áldást
(üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik hallják].
Eféz. 4,30 És meg ne szomorítsátok [meg ne bántsátok, meg ne
sértsétek] az Istennek ama Szent Szellemét, aki által, és [Akiben]
megpecsételtettetek,112 a teljes váltságnak113 napjára.
Eféz. 4,31 Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat;
düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás]
és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás,
becsmérlődés] kivettessék közületek, [és legyen távol tőletek] minden
gonoszsággal együtt.114
109109
Az apostolok így intik a mindenkori keresztényeket: „Józanok (óvatosak,
megfontoltak) legyetek, vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti
ellenségetek a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként)
szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit
nyelhet el). Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, (szálljatok vele szembe
keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9).
110110
Rothadt: (szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány,
hasznavehetetlen.
111111
Beszéd: (logosz): szó, beszéd, annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs.
112112
Megpecsételtettetek: (szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy
egyéni jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés,
megerősítés céljából; közvetve: bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség
jeleként.
113113
Váltságnak: (apolütrószisz): Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS,
FELOLDOZÁS. A megváltáson kívül magába foglalja a teljes felszabadítást,
szabadon bocsátást.
114114
Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le)
vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot,
fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot], gonoszságot [a
rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást;
rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet (szájatokból).
Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó
embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9) „Mert ember
haragja Isten igazságát nem munkálja (nem szolgálja). Elvetvén azért minden
Eféz. 4,32 [Ellenkezőleg] legyetek pedig egymáshoz jóságosak
[kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni
képesek, együttérzők egymás], megengedvén [bocsássatok meg
mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett
[megbocsátott] néktek.115

Eféz. 5. A világosság gyermekeiként járjunk

Eféz. 5,1 Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint

[kedvesen, drágán, nagyon] szeretett gyermekek:
Eféz. 5,2 És járjatok [éljetek Isten szerinti] szeretetben, miképpen a
Krisztus is szeretett116 minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul
és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.117
undokságot és a gonoszságnak sokaságát (vessetek el magatoktól minden
tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is), szelídséggel fogadjátok
a (belétek) beoltott igét, amely megtarthatja a ti életeteket” (Jak. 1,20-21). És
újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát
félre) minden gonoszságot (romlottságot, rosszindulatot), minden álnokságot
(ármánykodást, ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot), képmutatást
(megtévesztést, színlelést), irigykedést (rosszakaratot, becsmérlést,
féltékenységet), és minden rágalmazást (megszólást, gonosz beszédet)” (1Pét 2,1).
115115
Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az
Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19). Hát: „Legyetek annakokáért
követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).
116116
Szeretett: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,
és elveszni, feloldódni a szeretetben.
117117
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem,
hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [isteni
természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben]
mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8). Ugyanez a cselekvő szeretet van az Úr Jézus Krisztusban:
„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul
[fedélnek, a Láda fedele (a Templomban), mint előkép, azaz: az irgalom helye, a
kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát
[meigazítását] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten
ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte
[elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25). A Szent Szellem újra - és újra kijelenti,
hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy
megváltson [hogy kifizesse a váltságdíjat, és visszavásároljon] minket minden
hamisságtól, [a törvénynélküli állapotból]. És tisztítson önmagának
kiváltképpen való [kiváló, különleges, saját, választott] népet, jó cselekedetekre
igyekezőt. [Hogy legyünk jó cselekedetek rajongó követője, képviselője, odaadó
híve, amely bátor tettekre törekszik]. Aki halálra adatott [halált szenvedett; ki
Eféz. 5,3 Paráznaság,118 [azaz házasságtörés] pedig és akármely
tisztátalanság,119 [romlottság], vagy fösvénység [nyerészkedés;
haszonlesés; kapzsiság; mohóság, fösvénység, bírvágy még csak] ne is
neveztessék, [még szóba se kerüljön; még csak ne is említtessenek] ti
közöttetek, amint szentekhez120 illik [és méltó].
Eféz. 5,4 Sem undokság [szemérmetlenség; trágárság, sikamlósság,
illetlen figurázás; se rútság; sem ocsmányság, vagy mocskos
viccelődés], vagy bolond [szégyenletes, ostoba vagy szellemeskedő]
beszéd [ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.
káromkodás], vagy trágárság,121 [mocskos viccelődés ne hangozzék],
melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.
Eféz. 5,5 Mert azt jól tudjátok [és értsétek, jegyezzétek meg
magatoknak], hogy egy paráznának is, [fajtalankodó férfinek], vagy
tisztátalannak, [romlottnak], vagy fösvénynek [nyerészkedőnek;
kapzsinak, pénzimádónak], ki bálványimádó, nincs öröksége [egy sem
kaphat helyet; nincs sorsrésze] a Krisztusnak és Istennek országában,
[Királyságában].122
lett szolgáltatva] bűneinkért, [vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért,
botlásainkért és elhajlásainkért] és feltámasztatott, [feltámadt]
megigazulásunkért, [felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért” (Tit. 2,14; Róm.
4,25). És ismét: „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [céltévesztett
állapotunk miatt]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon; kimentsen; kivegyen;
kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [nyomorúságos, nehéz; szűkös;
tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a
jelen világ gonoszságából; a gonosz korszakból, gonosz létkorból]. Az Istennek
és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).
118118
Paráznaság [(porneia): házasságtörés, melynek gyökere minden esetben a
hűtlenség akár gondolatban, akár tettben nyilvánul meg.
119119
Tisztátalanság: (akatharszia): szennyes, mindaz, ami nem érintkezhet
Istennel, aminek nincs helye a megszentelt életben.
120120
Szent: (hagiosz): szent, megszentelt, Istennek szentelt, Istenhez méltó, Isten
tulajdona.
121121
Trágárság: [(eutrapelia): durva tréfálkozás, szellemeskedés,(vulgáris
értelemben) malackodás, élcelődés.
122122
Minden olyan beszéd gonosz, amely Isten beszédével ellentétben áll, ezért:
„Semmi rothadt [romlott, haszontalan, hitvány, hasznavehetetlen; bomlasztó;
tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs)] a
ti szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor szóljatok, ha az
jó, és], amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet
közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő erőt) hozzon azokra, akik
hallják]. És meg ne szomorítsátok [meg ne bántsátok; meg ne sértsétek] az
Istennek ama Szent Szellemét, aki által, [Akiben] megpecsételtettetek, a teljes
váltságnak [Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson
Eféz. 5,6 Senki titeket meg ne csaljon,123 [félre ne vezessen; meg ne
tévesszen; el ne ámítson] üres beszédekkel,124 [üres hazugságokkal;
hiú beszédekkel; üres fecsegéssel]. Mert ezekért [az ilyen dolgokért] jő
az Isten haragja a hitetlenség fiaira.
Eféz. 5,7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek [ne vállaljatok
velük közösséget; ne legyen tehát velük semmi dolgotok].125
Eféz. 5,8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság, [fény] az
Úrban: mint világosságnak [mint fénynek] fiai úgy járjatok [úgy
éljetek].126
Eféz. 5,9 (Mert a világosságnak [a Szellemnek] gyümölcse minden
jóságban és igazságban, [megigazult vagy megigazított, igaznak
nyilvánítottságban] és valóságban [Isten Igéjében] van.127
kívül magába foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára” (Eféz.
4,29-30). „Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok [nem meigazulatak] nem
örökölhetik Istennek országát? [királyságát]. Mert: „Mert az az Isten akarata,
[szándéka, elhatározása] a ti szentté lételetek [a ti megszentelésetek, és Isten
céljaira való elkülönítésetek]” (1Thessz. 4,3).
123123
Megcsal: g: apataó): csal, megcsal, becsap, elcsábít, vonzó kedves
magatartással félrevezet.
124124
Beszédekkel: (kenosz): haszontalan, hiábavaló tartalom nélküli beszéd (g:
logosz): ez lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs), Ige); akinek
cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs; alaptalan.
125125
Minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek, [ne
hagyjátok magatokat félrevezetni]. Jó jellemet megrontanak [megfertőzik,
csábítással romlásba viszik a] gonosz [rossz, romlott, értéktelen, hitvány]
társaságok, [a gonosz beszédek; tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés,
bizalmas kapcsolat]” (1 Kor. 15,33). Mert: „… aki magát társul adja a
bolondokhoz, (az Isten nélkül élő hitetlenekhez), megromol” (Péld. 13,20).
126126
Ezért: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában [ne húzzatok egy igát a
hitetlenekkel]; mert mi szövetsége van [mi köze van egymáshoz] igazságnak [a
megigazultságnak] és hamisságnak [a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a
törvényrontásnak a törvénynélküli állapotnak] Vagy mi közössége a
világosságnak [a fénynek; vagy hogyan fér össze a világosság] a sötétséggel” (2
Kor. 6,14). „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé” (1Thessz. 5,5).
127127
A világosság, vagyis: „… a Szellem gyümölcse: [Isten szerinti] szeretet,
öröm, békesség, béketűrés [türelem, állhatatosság, kitartás], szívesség,
[kedvesség]. Jóság, [jószívűség, egyenesség, használhatóság, kedvesség,
szívesség, megbízhatóság], hűség, [hit, bizalom, meggyőződés, bizonyosság,
hitelesség], szelídség, [jóindulat, barátságosság, higgadtság, nyugodtság],
mértékletesség, [önuralom, önmérséklet, önmegtartóztatás]” (Gal. 5,22). Hát:
„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,
könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést
(türelmet). Elszenvedvén (viseljétek el) egymást és megbocsátván kölcsönösen
Eféz. 5,10 Meggondolván [azt vizsgálgassátok; azt keressétek], mi
legyen kedves [kellemes, tetsző, ami megnyeri a tetszését] az Úrnak.128
Eféz. 5,11 És ne legyen közösségetek a sötétségnek129 gyümölcstelen,
[meddő, haszontalan, eredménytelen] cselekedeteivel. hanem inkább
tárjátok fel,130 [leplezzétek le] azokat;
Eféz. 5,12 Mert amelyeket azok titokban [alattomban] cselekesznek,
éktelen dolog, [szégyen, gyalázat, csúfság] csak mondani, [még
beszélni] is [róla].
Eféz. 5,13 Mindaz, ami lelepleződik, a világosság (a fény) által lesz
nyilvánvalóvá, (láthatóvá, ismertté)]; de mindaz, amit a világosság (a
fény) leleplez, nyilvánvalóvá (láthatóvá, ismertté) lesz, (fény lesz)].
Eféz. 5,14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol, [ébredj fel,
aki szunyókálsz], és támadj fel a halálból [a halottak közül], és
felragyog tenéked, [és rád ragyog] a Krisztus.131

egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna. miképpen a Krisztus (az

Úr) is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek
föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele (az tökéletesen összefog
mindent). És az Istennek (a Krisztusnak) békessége uralkodjék a ti szívetekben
(bensőtökben), amelyre el is hívattatok egy testben (egy személyben); és
háládatosak legyetek” (Kol. 3,12-15). Mert: „Az igaznak (a megigazultnak)
gyümölcse életnek fája; és életeket nyer meg a bölcs” (Péld. 11,30).
128128
Hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „És ne szabjátok magatokat,
[ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (ne idomuljatok)]
e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat], és gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. [Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes;
ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
129129
Sötétségnek: (szkotosz): tudatlanság; vallási sötétség, amit a bűn, a
hitetlenség és az Istennélküliség okoz.
130130
Feltár: (elenkhó): megvizsgál, kikérdez, napvilágra hoz, feltár, ismertté
teszi a tényeket.
131131
Így folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal]
pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek
cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12). Az
apostolok így figyelmeztetik a hívőket: „Mi… akik a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot,
az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8). Így szól az Úr a kihívottak
közösségéhez, az eklézsiához: „Kelj fel, világosodjál (tündökölj), mert eljött
világosságod, és az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége rajtad feltámadt (rád
ragyogott). Mert még sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket (sűrű homály
a nemzeteket), de rajtad feltámad az Úr, Jahve az Örökkévaló, (fölötted ott
ragyog az Úr, Jahve az Örökkévaló), és dicsősége rajtad megláttatik. És népek
Eféz. 5,15 Meglássátok annakokáért, hogy mi módon okkal járjatok.
[Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek], nem mint bolondok
[ne esztelenül, botorul, nem mint balgák], hanem mint bölcsek.132
Eféz. 5,16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, [kihasználva a
lehetőséget, megragadva az alkalmat] mert a napok, [és az idők]
gonoszok.
Eféz. 5,17 Annakokáért ne legyetek esztelenek; [meggondolatlanok;
értetlenek], hanem megértsétek [és lássátok be], mi legyen az Úrnak
akarata.133
Eféz. 5,18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van, és
amivel léhaság jár együtt. [ami a megmentetlen állapotból fakadó
veszélyes életmódra utal, és amiben menthetetlen romlás van], hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel, és [a Szent Szellem töltsön be újra
meg újra benneteket].134

jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez (a rád

ragyogó fényhez)” (Ésa. 60,1-3).
132132
És így folytatja az apostol: „Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis]
gyermekek értelemben [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek jártatásában];
hanem a gonoszságban [a rosszban; a gonoszság terén] legyetek gyermekek
[maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak, ártatlanok]. Gondolkodásotokban
azonban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az értelemre nézve
tökéletesek, bevégzettek; végcélba jutottak]” (1 Kor. 14,20). Hogy ez
bekövetkezhessen, arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született
(újszülött) csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok
(azt kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2).
133133
Az apostol így figyelmezteti, és buzdítja a mindenkori hívőket: „Bölcsen
viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is
megváltván (a kedvező alkalmakat jól használjátok fel)” (Kol. 4,5). „Ezt pedig
cselekedjétek, tudván [felismerve] az időt, hogy ideje [jelen van] már [a ti időtök
az üdvösség bekövetkezésére]. Hogy az álomból [szellemi kábultságból]
felserkenjünk [fölkeljünk]. Mert most közelebb van hozzánk [a küszöbön áll] az
üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11). És az apostol így folytatja:
„Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1
Kor. 7,29) Már Ézsaiás így prófétál: „Így szól az Úr: Jókedvem idején én
meghallgattalak, és a szabadulás (üdvösség) napján segítettelek; megtartalak,
és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult
örökségeket; Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - a sötétségben levőknek: Jöjjetek
a napvilágra! Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük”
(Ésa. 49,8-9). „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (és az Igét
hirdetjük), Isten előtt pedig nyilván vagyunk [Isten előtt teljesen át vagyunk
világítva, nyíltan állunk]…És: Mivel az Úr tisztelete átjár bennünket,
igyekszünk meggyőzni (megnyerni) az embereket, hiszen az Isten ismer
minket…]” (2 Kor. 5,11).
Eféz. 5,19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben
és szellemi énekekben, [szellemi dallamokkal] énekelvén, és dicséretet
mondván szívetekben [a bensőtökben] az Úrnak. És: A Szent
Szellemtől kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az
Úrnak teljes szívvel! Énekeljetek neki új éneket.
Eféz. 5,20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.135
Eféz. 5,21 Engedelmesek legyetek egymásnak, és [alkalmazkodjatok
egymáshoz] Isten félelmében, [a Krisztus iránti tiszteletből].
Eféz. 5,22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek,
mint az Úrnak.
Eféz. 5,23 Mert a férj [a férfi] feje [eredete] a feleségének [az
asszonynak], mint a Krisztus is feje [eredete] az egyháznak, [a
kihívott) gyülekezetnek, eklézsiának]. És ugyanő megtartója
[üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója,
megszilárdítója, helyre állítója] a testnek, [az egyháznak, az ő
személyének].
Eféz. 5,24 De miképpen az egyház [a kihívott gyülekezet, eklézsia]
engedelmes [és alárendeli magát] a Krisztusnak, azonképpen az
asszonyok is [úgy tegyenek], engedelmesek legyenek, [vessék alá
magukat] férjüknek mindenben.136
134134
Mert: „A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs,
aki attól tántorog” (Péld. 20,1). A Szent Szellem már Izráel fiait is így
figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!”
(Péld. 23,20). Mert: „Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak,
és mulatnak estig, és bor hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett
lakmároznak, de az Úr, Jahve az Örökkévaló tetteit nem veszik észre, kezének
munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12). És: „Jaj azoknak, akik hősök
borivásban és híresek (és vitézek) részegítő ital vegyítésében (keverésében)”
(Ésa. 5,22). Ha a gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes (részegítő) italt ne
igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (a kijelentés)
sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti
nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a
szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).
135135
Dávid megvallása: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig
ajkamon van!” (Zsolt. 34,2). Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok.
Mindenben (mindenért) hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus
Jézus által ti hozzátok (a ti javatokra)” (1 Thess. 5,17-18)

136136
Az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Akarom pedig, [szeretném
azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek; és tudatában lennétek] hogy minden
férfiúnak feje, [eredete] a Krisztus; az asszonynak feje [eredete] pedig a férfiú;
a Krisztusnak feje (eredete) pedig az Isten” (1 Kor. 11,3). Ahogyan Éva is
Eféz. 5,25 Ti férfiak, szeressétek, a ti feleségeteket, [teljesen
szánjátok oda magatokat, feloldódva a szeretetben], miképpen a
Krisztus is szerette az egyházat, [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát],
és Önmagát adta [feláldozta érte a saját életét] azért;137
Eféz. 5,26 Hogy azt megszentelje, [szentté tegye, és Isten számára
elkülönítse], megtisztítván a víznek fürdőjével, az ige [az élet igéjébe
való bemerítés] által.
Eféz. 5,27 Hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a kihívott
gyülekezetet, az eklézsiát, úgy hogy azon ne legyen szeplő [folt], vagy
sömörgözés [vagy ránc], vagy valami afféle [vagy bármi hasonló];
hanem hogy legyen szent, [kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan] és
feddhetetlen.138
Eféz. 5,28 Hasonlóképpen úgy kell (úgy kötelesek, tartoznak) a férfiak
szeretni az ő feleségüket, [teljesen odaszánva magukat, és elveszni,
feloldódni a szeretetben], mint az ő tulajdon [mint a saját] testüket
[mint saját magukat]. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti.
Eféz. 5,29 Mert soha senki az ő tulajdon [a saját] (hús)testét nem
gyűlölte [nem utálta]. Hanem (ellenkezőleg) táplálgatja, [gondját
Ádámból származott – vagyis eredete Ádám volt: „És alkotá Jahve az
Örökkévaló, az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből,
asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való
csont, és testemből (húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék,
mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23). És újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti
asszonyok, engedelmeskedjetek [rendeljétek alá magatokat] a ti férjeteknek, és
[éljetek a férjetek fennhatósága és védelme alatt], amiképpen illik az Úrban.
[Mert ez illik azokhoz, akik az Úr hatalma alatt vannak]” (Kol. 3,18).
137137
A férfiakra vonatkozóan is részletes tanácsot ad az apostol: „Ti férfiak,
szeressétek a ti feleségeteket, (teljesen kössétek össze magatokat, eggyé válva
vele, teljesen feloldódva a szeretetben) és ne legyetek irántuk keserű kedvűek
[mogorvák; s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván
velük]” (Kol. 3,19). Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje:
„A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon
(megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek,
mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék
őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti
imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7).
És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok, [és éljetek Isten szerinti]
szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát
miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Eféz. 5,2).
138138
És hogy mibe kell bemerítkezni, arról így beszél az Ige: „Nem a mi igaz
cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából üdvözített
minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellembe való alámerítés által”
(Tit. 3,5). Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi
szeplő nincs benned!” (Én. 4,7)
viseli] és ápolgatja [gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen
(akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az
eklézsiát];
Eféz. 5,30 Mert (minthogy) az Ő testének [az Ő a személyének] tagjai
[egy - egy funkciót végző része] vagyunk, az Ő testéből [az Ő húsából]
és az Ő csontjaiból valók:
Eféz. 5,31 Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és
ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy (hús)testté,
[úgyhogy a kettő egy hússá lesz].139
Eféz. 5,32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról [a
kihívott gyülekezetről, az eklézsiáról] szólok.140
Eféz. 5,33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki [mindegyiktek,
egyenként] az ő feleségét úgy szeresse, mint önmagát, [teljesen
odaszánva magát, feloldódva a szeretetben]; az asszony pedig
meglássa, hogy tisztelje a férjét.

Eféz. 6. A szellemi fegyverekről.

Eféz. 6,1 Ti gyermekek szót fogadjatok [engedelmeskedjetek] a ti

szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz, [ez a helyes; ez az illő];

139139
Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „És alkotá az Úr Isten azt az
oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból)
való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik
feleségéhez: és lesznek egy testté (egy hússá)” (1 Móz. 2,22-24) Az Úr Jézus pedig
így fejti ki a kijelentést: „… Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva
férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú
atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, (egy
hússá). Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test (egy hús). Amit azért az Isten
egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6).
140140
Így folytatódik a kijelentés: „Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek (egész
személyetek) a Krisztusnak tagjai [egy-egy funkciót végző része]? Elszakítva
[leválasztva] hát a Krisztus tagjait, paráznának [feslett (parázna; céda; szajha)
bálványimádó] tagjaivá tegyem? Távol legyen. [Isten mentsen; szó sem lehet
róla]. Avagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznával [a tisztátalan szajhával, egy
bálványimádóval] egyesül, [ragaszkodik; azzal tart] egy test (egy személy) vele?
[Az Írásban ugyanis ez áll] Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté, [egy
hússá]. Aki pedig az Úrral egyesül, [Őhozzá ragaszkodik; Ővele tart], egy
szellem Ővele?” (1 Kor. 6,15-17.19).
Eféz. 6,2 Tiszteljed [becsüld, értékeld] a te atyádat és a te anyádat,
ami az első parancsolat, ígérettel [elsőrangú útmutatás, amelyhez
ígéret is kapcsolódik].
Eféz. 6,3 Hogy jól legyen néked dolgod [hogy boldog, sikeres] és
hosszú életű légy e földön.141
Eféz. 6,4 Ti is atyák ne ingereljétek [ne haragítsátok meg; ne
keserítsétek el] gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr
tanítása szerint.142
Eféz. 6,5 Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint
való [földi] uraitoknak félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint a
Krisztusnak;
Eféz. 6,6 Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne
csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [embereknek
hízelgő, emberek tetszését keresők], hanem mint Krisztus (rab)szolgái,
cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással, lelkesen.
Eféz. 6,7 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal,
odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve
rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem
embereknek;
Eféz. 6,8 Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veszi, [azt fogja
kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.143

141141
Már a törvényben így szólt az Úr: „Tiszteld atyádat és anyádat (amint
megparancsolta néked az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened;), hogy hosszú
ideig élj (és jó dolgod lehessen) azon a földön, amelyet az Úr, Jahve az
Örökkévaló, a te Istened ad te néked” (2 Móz. 20,12; 5 Móz. 5,16). Pedig azt
mondta az Úr, hogy: „Átkozott aki kevésre becsüli (aki gyalázza) az ő atyját
vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!” (5 Móz. 27,16). Ezért: „Hallgasd a
te atyádat, aki nemzett téged; és meg ne utáld (és ne vesd meg) a te anyádat,
mikor megvénhedik (ha megöregszik)” (Péld. 23,22).
142142
De: „Aki engedékenyen bánik fiával, elnéző vele szemben, és kíméli, az
kevésbé szereti őt. aki pedig szereti, az gondosan képezi, tanítja, példát, és
útmutatást ad neki” (Péld. 13,24). Tehát: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő
módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. A gyermek elméjéhez
köttetett a bolondság (szívéhez / bensőjéhez / hozzátartozik az ostobaság); de a
figyelmeztetés, és a példa, tanítás, útmutatás messze elűzi őtőle (kiűzi belőle)
azt” (Péld. 22,6.15). És: „Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt
örömöt találsz benne)” (Péld. 29,17).
143143
És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek
(szolgák) teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak
(vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és
kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatúaknak), de a szívteleneknek
(szigorúaknak) is” (1Pét 2,18). És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt
görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék
Eféz. 6,9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek ővelük, elhagyván a
fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és
személyválogatás [részlehajlás, kedvezés, személyválogatás] nincsen
Őnála;144
Eféz. 6,10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, [Isten
háborúban győzelmet aratni, ellenségeit leuralni képes] hatalmas
erejében.
Eféz. 6,11 Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok
legyen megállni (és képesek legyetek helyt állni) a vádló (az ördög)145
fogásaival, (módszereivel,146 cselvetéseivel) szemben].
Eféz. 6,12 Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk
[harcunk; kell nékünk viaskodnunk, küzdenünk,147 birkóznunk], hanem
a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet [e világkorszak]

(méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék”

(1 Tim. 6,1). Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A szolgákat intsed, hogy az ő
uraiknak engedelmeskedjenek, (legyenek készségesek) mindenben kedvüket
keressék, ne ellenkezzenek (ne feleseljenek). Ne tolvajkodjanak (ne lopjanak),
hanem teljes jó hűséget (igazi, teljes megbízhatóságot) tanúsítsanak; hogy a mi
megtartó (üdvözítő) Istenünknek tudományát ékesítsék (díszére váljanak)
mindenben” (Tit. 2,9-10).
144144
Mert: „Aki pedig igazságtalanul cselekszik [és igazságtalanságával kárt
tesz], azt kapja vissza, amit tett; és nincsen személyválogatás [részrehajlás]”
(Kol. 3,25) „Ugyanis Isten nem személyválogató [részlehajló]” (Róm. 2,11). „Mert
az Úr, Jahve az Örökkévaló, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura;
nagy, hatalmas (erős) és rettenetes (és fenséges) Isten, aki nem személyválogató,
sem ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5 Móz. 10,17).
„Azért az Úr, Jahve az Örökkévaló tisztelete legyen rajtatok, vigyázzatok arra,
amit tesztek; mert az Úrnál, Jahvénál az Örökkévalónál, a mi Istenünknél
nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel (és vesztegetés
elfogadása)” (2 Krón. 19,7).
145145
Ördög: / a sátán másik neve / (diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító,
hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, aki gáncsot akar vetni, mindent össze
akar zavarni, keverni, dobálni mind a világban, mind az egyénben, ott ahol a
nagy ELRENDEZŐ (vagyis Isten) végzi munkáját. A vádaskodó emberek az
ördög fiai.
146146
Módszer (methodeia): metódus, eljárási mód, vagy módszer, amellyel
rendszerbe foglalják, majd a gyakorlatban rendszeressé teszik a különféle
tanításokat; ravasz fondorlat, ügyeskedés, rafinált retorikai fogás, megtévesztés,
módszeres félrevezetés, hadicsel, stb…
147147
Küzdenünk: (palé): birkózás; küzdelem; olyan sport, amelyben a küzdő
felek megragadják, és a földre kényszerítik egymást.
sötétségének világbírói,148 [e világ ura] ellen, a gonoszság,149
[rosszindulatú] szellemei, [azaz: a jelenlegi sötét világot irányító
hatalmas és gonosz szellemek (erők és hatalmak)] ellen, melyek a
magasságban,150 [az égben] vannak.151
Eféz. 6,13 Annakokáért vegyétek föl,152 [és hordozzátok] az Istennek
minden fegyverét,153 hogy ellenállhassatok,154 [és szembeszálljatok,
harcoljatok] ama gonosz napon,155 [e veszedelmes időben], és
mindeneket elvégezvén156 megállhassatok.157

148148
Világbírói: (koszmokratór): a világ ura, a világot (kozmoszt) irányító, a
Sátán egyik jelzője.
149149
Gonoszság: (ponéria): káros, veszélyes, ellenséges; romlott; rosszindulatú.
150150
Magasságban: (epúraniosz): égi, égieken, az égitesteken lévők.
151151
Ezt tudva int a Szent Szellem: „Józanok (óvatosak, megfontoltak) legyetek,
vigyázzatok (éberek legyetek, figyeljetek); mert a ti ellenségetek a (vádló,
rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál
mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el). Akinek álljatok
ellen (szembeszegül, szilárd, stabil hittel), erősek lévén a hitben (szálljatok vele
szembe keményen a hit erejével)…” (1Pét 5,8-9) Hát: „Engedelmeskedjetek azért
az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7) És az
ördögnek: ne adjatok helyet [ne adjatok semmi lehetőséget] (Eféz. 4,27). Mert:
„…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban,
mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert
hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44). És: „Mert noha [igaz ugyan, hogy]
(hús)testben élünk [húsban járunk], de nem (hús)test szerint vitézkedünk [nem a
hús szerint harcolunk, hadakozunk]. Mert a mi vitézkedésünk [hadakozásunk]
fegyverei [harci fegyvereink nem földiek] nem (hús)testiek [nem a húsból
valók], hanem a mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől!
Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke
erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését
akadályozza” (2 Kor. 10,3-4).
152152
Vegyétek föl: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz.
153153
Fegyverét: (panoplia) a nehéz fegyverzetű katona teljes fegyverzete (teljes
páncélja: azaz a pajzs, kard, lándzsa, sisak, és mellvért); szellemi értelemben: a
teljes felkészültség, az érett korú kereszttény emberre jellemző állapotáról.
154154
Ellenállhassatok: (anthisztémi): szembeszáll, szembeszegül, harcol.
155155
Gonosz napon: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,
ellenséges. Itt: a gonosz, vagyis a sátán általános támadásának próbára tevő
napja (hémera): idő, időszak.
156156
Elvégezvén: (katergadzomai): végrehajt, véghezvisz, megvalósít, beteljesít;
legyőz, hatalmába kerít, végez vele.
157157
Megállhassatok: (hisztémi): megáll, helytáll, szilárdan áll; felkel, ellenáll,
fellázad.
Eféz. 6,14 Álljatok hát elő158 körül övezvén159 derekatokat [csípőtöket]
igazsággal, [a valósággal, Isten igéjével] és felöltözvén a
megigazultság mellvasába,160 [páncéljába, mellvértjébe].
Eféz. 6,15 És felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának, [a
győztes hadvezér érkezésének, az örömhír hirdetésének]
készségével.161
Eféz. 6,16 Mindezekhez fölvévén,162 [és minden esetben hordozva] a
hitnek [hatalmas] pajzsát, amellyel ama gonosz,163 [veszélyes
ellenségnek] minden tüzes,164 [a harag tüzében égő, izzó] nyilát165
megolthatjátok,166 [elfojtjátok];
Eféz. 6,17 Az üdvösség,167 [a megmenekülés, megszabadulás]
sisakját168 is fölvegyétek,169 és a Szellem [harci] kardját,170 [a hatalom
támadó fegyverét ragadjátok meg], amely az Isten beszéde,171 [Isten
kijelentése].
Eféz. 6,18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben szellemben, és ugyanezen dologban vigyázván [és evégett
éberen virrasztva minden kitartással] teljes állhatatossággal és
könyörgéssel minden szentekért.
Eféz. 6,19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó [ige] számnak
megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az Evangélium [a
győzelmi hír, a győztes hadvezér érkezésének hírének] titkát.

158158
Álljatok elő: (hisztémi): szilárdan áll; felkel, ellenáll.
159159
Körülövez: [(peridzónnümi): körülövez, (ruhát övvel leszorít, hogy harcolni
/ menni tudjon). Szellemi értelemben: álljatok készen a harcra.
160160
Mellvasába: (thórax): mellvért, páncél; a hit páncélja, mellvértje.
161161
Készségével: [(hetoimaszia): felkészültség, készenlét.
162162
Fölvévén: (analambanó): felvesz, magával visz, hordoz.
163163
Gonosznak: (ponérosz): nyomorúságos, nehéz, káros, gonosz, veszélyes,
164164
Tüzes: (püroó): a harag tüzében égő, izzó.
165165
Nyilát: (belosz): nagy sebességgel lecsapó lövedékét.
166166
Megolthatjátok: (szbennümi): megfékez, elfojt, megakadályoz, megszüntet.
167167
Üdvösség: [(szótérion): bűnbocsánat, megmenekülés (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadulás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás.
168168
Sisak: (perikephalaia): sisak, mely a fejet veszi körül.
169169
Fölvegyétek: (dekhomai): felfog, megért.
170170
Kard: (makhaira): harc közben használt fegyver. A hatalom támadó
fegyvere.
171171
Beszéde: [(réma): Isten kijelentése; Isten aktuális, frissen megelevenedett
szava.
Eféz. 6,20 Amelyért követséget viselek172 láncok között; hogy bátran
szóljak arról, amiképpen kell szólanom.
Eféz. 6,21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit
cselekszem, [mi van velem és hogyan élek], mindent megismertet
veletek Tikhikus, a szeretett atyafi [testvér] és hűséges szolgáló az
Úrban;
Eféz. 6,22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a
mi dolgainkat, [és értesüljetek helyzetünkről], és megvigasztalja
[felbátorítsa] a ti szíveteket.
Eféz. 6,23 Békesség173 az atyafiaknak [a testvéreknek] és hitből jövő
szeretet az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
Eféz. 6,24 A kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása] legyen mindazokkal, akik [el nem múló, nem lankadó,
meg nem fogyatkozó szeretettel] szeretik174 a mi Urunk Jézus Krisztust
romlatlanságban.175 Ámen.

172172
Követséget viselek: (preszbeuó): nagyköveti feladatot tölt be, akinek
hivatala meghatározza életmódját, viselkedését.
173173
Békesség: (eiréné): Az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
174174
Szeretik: (agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen
összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad,
és elveszni, feloldódni a szeretetben
175175
Romlatlanságban: (aphtharszia): romolhatatlanság; halhatatlanság véget
nem érő létezés;