A felezési idő és aktivitás

1. A felezési idő

Képzeljünk el egy adott mennyiségű radioaktív anyagot! A radioaktív bomlás következtében

egy adott mennyiségű sugárzó anyagban fogy az eredeti izotóp mennyisége. A radioaktív
atommagok mennyiségének időbeli csökkenése mértani haladvány szerint történik. Ez a
következőt jelenti:
tegyük fel, hogy egy adott időpontban egyfajta radioaktív izotóp atommagjainak száma N.
Jelölje T azt az időt, amely alatt a radioaktív magok száma a felére csökken. Mérések
igazolták, hogy újabb T idő elteltével ismét megfeleződik az adott izotóp radioaktív
magjainak száma, majd T idő alatt újra és így tovább.
Azt az időt, amely alatt egy radioaktív anyagban a radioaktív magok száma a kezdeti
érték felére csökken, felezési időnek nevezzük, ami jellemző az adott izotópra.
A különböző radioaktív anyagok felezési ideje a tízmilliárd évtől a másodperc
töredékéig terjedhet. Általában stabil magoknak tekintik azokat, melyek felezési ideje a
világegyetem feltételezett koránál nagyobb, és instabil radioaktív magoknak azokat, melyek
felezési ideje ennél kisebb.

2. A radioaktív bomlástörvény

Tegyük fel, hogy a radioaktív magok száma kezdetben N 0 és a T felezési idő elteltével N,

ebből

Újabb T idő elteltével ismét feleződik a radioaktív magok száma, azaz ekkor a számuk már

csak  

Tetszőlegest idő elteltével a radioaktív magok számát az exponenciális

függvény adja meg. Ezt az egyenletet nevezzük radioaktív bomlástörvénynek.
3. Az aktivitás

Minden radioaktív anyag esetén a felezési idő állandó. A bomlások miatt viszont fogy a
radioaktív magok száma. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy azonos idő alatt kevesebb
bomlás következik be. Azt mondjuk, hogy az adott anyag radioaktivitása csökken. Ennek
számszerű kifejezésére használják az aktivitást.
Egy adott radioaktív anyag aktivitásán az időegység alatt bekövetkező bomlások számát
értjük.
Jele: a
mértékegysége: becquerel (Bq)

Az aktivitás időbeli változását az  , függvény adja meg, ahol

a0 a kezdeti aktivitás

T a felezési idő.

t: az eltelt idő

a: a t idő eltelte után az anyag aktivitása

4. A radioaktív bomlási sorok

Az α-bomlás és a β-bomlás következtében új atommag keletkezik. Gyakori jelenség, hogy a
keletkező új atommag szintén radioaktív, ezért tovább bomlik. Ha az új atommag bomlásakor
keletkező atommag is radioaktív, akkor az is tovább bomlik. Ilyen módon különböző
radioaktív izotópokból álló bomlási sorok alakulnak ki. A bomlási sor elején mindig a
legnagyobb tömegszámú izotóp áll, utolsó tagja pedig stabil, nem radioaktív elem. A sor
tagjai között egyaránt találhatók α-aktív és β-aktív magok. Az ismert bomlási sorok a nagy
tömegszámú elemek közül kerülnek ki. Négy bomlási sort különböztetünk meg. A
megkülönböztethetőség oka az, hogy a tömegszám csak az α-bomlással változik, mégpedig
néggyel csökken. Ennek az a következménye, hogy az egyes sorozatokban található
radioaktív elemek tömegszámai néggyel osztva mindig ugyanazt a maradékot adják.
A tórium sorozat

Aktínium sorozat

A neptúnium sorozat