Kait Whittier szereti a munkáját, népszerű rovatának egész

rajongótábora van, sokan csak az ő írásai kedvéért veszik meg a

Woman’s Life magazint. Felnőtt gyermekeit is imádja, élvezi a ritka
alkalmakat, amikor együtt lehet velük. De ötvennégy évesen, két
házassággal a háta mögött a szerelemről már végleg lemondott, és
most úgy érzi, semmi nem tölti be az űrt az életében, amit messzire
költözött és önálló életet kezdett gyermekei hagytak maguk után.
Ám egy véletlen találkozás Zack Winter tévéproducerrel alaposan
felbolygatja az életét. Zack bíztatására Kait elvállalja egy tévésorozat
szövegkönyvének megírását, amelyre a saját nagyanyja élettörténete
ihlette. A producer annyira el van ragadtatva Kait munkájától, hogy
elhatározza: ez a tévésorozat lesz a következő nagy
költségvetésű projektje. Így aztán Kait egyik napról a másikra egy
profi tévéstáb nyüzsgő és színes világában találja magát. Elbűvölő
emberekkel találkozik, új barátokat szerez, féltve őrzött titkokba
avatják be. Egy számára eddig teljesen ismeretlen területen fedezi fel
a tehetségét, és miközben egyre magabiztosabban mozog az új
terepen, a stáb szinte észrevétlenül a második családjává válik…
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Danielle Steel: The Cast
 Published in the United States by Delacorte Press,
an imprint of Random House,
a division of Penguin Random House LLC, New York
Copyright © 2018 by Danielle Steel
All rights reserved
Cover illustration © Tom Hallman
Author photograph © Brigitte Lacombe

Fordította F. Nagy Piroska

Hungarian translation
© by F. Nagy Piroska, 2019

Hungarian edition
© by Maecenas Könyvkiadó, 2019

honlap: www.maecenaskiado.hu
 Végtelenül szeretett, csodálatos gyermekeimnek,
Beatie-nek, Trevornak, Toddnak, Nicknek,
Samanthának, Victoriának, Vanessának,
Maxxnak és Zárának.

Új kezdetekben, új kalandokban, új fejezetekben

bővelkedő életet kívánok nektek, melyben
minden fejezet jobb, mint az előző volt.

Merítsetek egymásból erőt,

emlékezzetek mindarra, ami jó volt,
és éljetek az élet kínálta lehetőségekkel!

Teljes szívemből és lelkemből szeretlek benneteket:

Mami/d.s.
 Előszó

Kedves Olvasó!

Manapság számtalan tévésorozat nyújt a nézőknek szórakoztató

kikapcsolódást. A rajongók olykor annyira beleélik magukat e
történetekbe, hogy szinte családtagként követik fejezetről fejezetre a
szereplők sorsának alakulását. Ez adta nekem az ötletet, hogy a
témáról írjak. A sorozatok készítésében sokan vesznek részt, közöttük
megannyi fantasztikus színész is.
A könyvben, mint mindig, vannak elsődleges témák és mellékszálak.
Ilyen például az a kihívás, amellyel a szülők manapság mind
gyakrabban találják magukat szembe: a gyerekeik más városokba
költöznek, mivel másutt kapnak a képzettségüknek, vágyaiknak
megfelelő munkát. Manapság ha azt mondjuk, a gyerekeink „jól
boldogulnak", az többnyire azt jelenti, hogy olyasmivel foglalkoznak,
amit szeretnek, de valahol másutt, az otthonuktól távol. A legtöbb
idősödő ember nehezen viseli a magányt, nem leli helyét a kiürült
fészekben. Jó lenne közelebb lakni a felnőtt gyerekeinkhez, de sokszor
nincs rá mód, sőt a látogatások is egyre ritkulnak. Az egyedülálló
szülőnek még nagyobb szomorúság, ha a gyerekei távol élnek tőle.
Szeretnénk, hogy nekik jó legyen, de rettenetesen hiányoznak. Hiba
lenne visszatartani őket – ezért nem is tesszük. Ránk vár a feladat, hogy
tartalommal töltsük meg a felszabaduló időnket, és így az életünk
továbbra is érdekes és kielégítő maradjon abban a városban, ahol
egykor együtt laktunk a gyerekeinkkel, ahol nap mint nap láttuk őket,
nem úgy, mint ma. Egy szülő számára művészi teljesítménnyel ér jel, ha
sikerül mindebből a legjobbat kihoznia a maga számára.
Ez a könyv bizonyos értelemben önmagunk „újragondolása",
„újbóli kitalálása" – az életkorunktól függetlenül. Hősnőmnek saját
rovata van egy magazinban, és sikeres pályát mondhat a magáénak.
Egy alkalommal vacsorameghívást kap, amely után lehetősége nyílik
egy tévésorozat megírására. A feladat új ajtókat tár ki előtte, és olyan,
mesébe illő új élményeket és tapasztalatokat kínál, amilyenekről nem is
álmodott. Miközben ismerkedik az új hivatásával és mindazzal, ami
együttjár vele, kevésbé érzi kétségbeejtőnek az űrt, amelyet a New
Yorkból messzire (San Franciscóba, Dallasba és Londonba) költözött,
önálló életet kezdő gyerekei hagytak maguk után. Elbűvölő emberekkel
találkozik, új barátokat szerez, egy számára eddig ismeretlen területen
fedezi fel a tehetségét, és építi fel a maga új életét.
Olyan lehetőség ez, amire sokan vágyunk. Ahogy a regényben
egymást követik az események, kibontakoznak előttünk egy sikeres
tévésorozat írásának és forgatásának izgalmas fordulatai, és
megismerjük azokat az embereket, akik részesei ennek a világnak.
Számomra mindez rendkívül szórakoztatónak tűnt.
Bízom benne, hogy tetszeni fog A stáb, és szeretni fogják a
regényben megismert embereket. Olvassák, élvezzék – én nagyon jól
éreztem magam, miközben írtam.
Szeretettel:

Danielle
 Első fejezet

Kait Whittier szerkesztőségi szobájába a félig nyitott ajtón

keresztül is beszűrődtek a karácsonyi buli hangjai. Amennyire lehetett,
figyelmének köréből kikapcsolta a külső zajokat, mivel a számítógépe
előtt ülve épp az utolsó cikkét próbálta befejezni a karácsonyi leállás
előtt. Péntek délután volt, karácsony napja hétfőre esik, és a Woman’s
Life magazin szerkesztősége majd csak az új évben nyit ki újra.
Feltétlenül le akarta adni az anyagot, mielőtt elmegy, és még rengeteg
dolga lesz addig, amíg a két gyereke vasárnap délelőtt megérkezik,
hogy együtt töltsék vele a szentestét és karácsony első napját.
Most azonban teljes figyelmével az írásra összpontosított. A
magazin márciusi számába készült, de az időszak nem is számított
igazán. Igyekezett úgy megválasztani a témáit, hogy megfeleljenek a
nők általános érdeklődésének. Többnyire azokról a nehéz kérdésekről
írt, amelyekkel otthon, a családban, a gyerekeikkel, a házasságukban, a
kapcsolataikban vagy a munkahelyükön kellett foglalkozniuk. „Mondd
el Katinak" volt a rovat címe, és ő maga is alig akarta elhinni, hogy már
tizenkilenc éve írja. Volt, hogy közvetlenül válaszolt egy-egy levélre,
ha valami különösen kényes személyes dologról volt szó, ha pedig
többeket érintett, akkor a rovatban járta körül a témát.
Gyakran idézték őt, mint szakértőt, és rendre meghívták női
témákról szóló vitafórumokra, vagy a nagyobb tévéhálózatok show-
műsoraiba. Újságírás volt a főszakja, a Columbián szerzett belőle
mesterdiplomát. Pár évvel azután, hogy elkezdte írni a rovatot, a New
York Egyetemen elvégezte a pszichológia mesterszakot is, aminek
szintén nagy hasznát vette. A rovata mostanra a magazin fő attrakciója
lett, a vezető helyen hozta a magazin, és sokan elsősorban azért vették a
Woman's Life-ot, hogy őt olvassák. Amit kezdetben csak „olvasói
levelek" rovatként emlegettek a szerkesztőségi értekezleteken, azt az
óriási sikerére tekintettel immár a legnagyobb tisztelettel és
megbecsüléssel kezelték, és így viszonyultak hozzá is. Ráadásul Kait
szerette is, amit csinált, és ez minden elismerésnél többet ért számára.
Az elmúlt években elindított egy blogot is, amelyben többek között
részleteket közölt a rovatából. Több ezer követője volt a Twitteren és a
Facebookon, és megfordult a fejében, hogy érdemes lenne írnia egy
gyakorlati tanácsokat tartalmazó könyvet, de eddig még nem kezdett
hozzá. Gondolnia kellett arra, hogy kényes témákban adott tanácsaival
ne tegye ki a magazint egy ellene indított per veszélyének, vagy olyan
vádaskodásnak, miszerint orvosi tanácsokat ad orvosi diploma nélkül.
Válaszai intelligensek, alaposak, érzékenyek, okosak és józan
gondolkodásra vallók voltak – amilyeneket egy gondos, aggódó anya
adna, aminthogy az is volt a magánéletében. A gyerekei kicsik voltak
még, amikor írni kezdett a Woman's Life-ba, megtéve ezzel az első
lépést a női magazinok világában, azóta viszont mind a hárman
felnőttek.
Valójában a Harper's Bazaarnál vagy a Vogue-nál szeretett volna
dolgozni, és csupán átmeneti megoldásnak tekintette a tanácsadó
rovatot a Woman's Life-nál, amíg valahol másutt nem nyílik lehetősége
egy vonzóbb munkára. Ehelyett megtalálta a helyét az újságnál, s
közben azt is megtanulta, hogy mik az erősségei, ráadásul beleszeretett
abba, amit csinált. A munka tökéletesen megfelelt neki, mivel ha
kellett, otthon is tudott dolgozni, és csak a szerkesztőségi értekezletekre
kellett bejárnia, meg amikor bevitte a kész anyagot. Amíg a gyerekei
kicsik voltak, ez a munkabeosztás lehetővé tette, hogy több időt töltsön
velük. Ma már jóval többet lehetett bent az irodában, ámbár ennek nem
volt különösebb jelentősége, a munkája nagy részét ugyanis e-mailben
küldte el a magazinnak.
Kait maga is sok olyan problémával szembesült, amikről az olvasói
írtak neki. Rengeteg rajongója volt, és a magazinnál hamar felismerték,
hogy valóságos aranybányára leltek benne. Attól fogva mindent
megtehetett a Woman's Life-nál, amit csak akart, megbíztak az ösztönös
megérzéseiben, amik eddig tévedhetetlennek bizonyultak.
 Kaitlin Whittier a Régi Gárda egyik New York-i arisztokrata
családjából származott, amit nem vert nagydobra, és sohasem próbált
előnyt kovácsolni belőle. A neveltetése kellőképpen rendhagyó volt
ahhoz, hogy már elég korán érdekes nézőpontból lássa az életet. Nem
voltak számára idegenek a családi problémák vagy az emberi
természetből fakadó hányattatások, de azok a csalódások és veszélyek
sem, amelyektől még a kék vér sem képes megvédeni. Ötvennégy éves
volt, és hihetetlenül jól nézett ki vörös hajával és zöld szemével. Bár
egyszerűen öltözködött, volt stílusa. Nem félt hangot adni a
véleményének, még ha népszerűtlen volt is, és ha hitt valamiben, azért
kész volt harcolni. Bátor, ugyanakkor nyugodt, a hivatásának
elkötelezett, de a gyerekeihez mindenekfölött ragaszkodó,
visszafogottságában is erőt felmutató nő volt.
A tizenkilenc év alatt több átmeneti korszakot is túlélt a
magazinnál, de mindvégig a munkájára összpontosított, és sohasem vett
részt a politikai játszmákban. A magatartása kivívta a menedzsment
tiszteletét. Ő maga kivételes személyiségnek, a rovata pedig unikumnak
számított. Még a kollégái is szerették olvasni, és nemegyszer
meglepődve állapították meg, hogy a saját problémáikra kaptak választ
benne. Az írásai minden esetben általános érvényű minőséget
jelentettek. Kaitot elbűvölték az emberek és az emberi kapcsolatok, és
sokatmondón, olykor csöppnyi humorral, de az olvasói számára
sohasem sértő hangon tudott beszélni róluk.
– Még mindig dolgozol? – dugta be a fejét az ajtón Carmen Smith.
New Yorkban született latino volt, tíz-tizenkét évvel ezelőtt sikeres
modell. Egy angol fotóshoz ment férjhez, akibe még akkor szeretett
bele, amikor a srác fotózta őt, de a házasságuk elég viharosan alakult,
többször is szétköltöztek. Carmen volt a magazin szépségrovatának a
szerkesztője. Pár évvel fiatalabb lévén Kaitnál, baráti munkakapcsolat
volt köztük, de a szerkesztőségen kívül nem találkozgattak, és a
magánéletük nagyon sokban különbözött. Carmen élénkebb társasági
életet élt, jórészt művészek voltak a barátai. – Miért is nem vagyok
meglepve? Amikor körbenézve nem láttalak, hogy tojáslikőrrel vagy
rumpunccsal a kezedben társalognál valakivel, mindjárt gondoltam,
hogy itt leszel.
– Nem ihatok – felelte Kait széles mosollyal, anélkül, hogy
felnézett volna a válaszról, amelyet egy iowai asszonynak írt, akit a
férje érzelmileg bántalmazott. Már csak a központozást kellett
ellenőriznie. Magánlevélben már válaszolt neki, hogy ne kelljen három
hónapot várnia, míg a rovatban elolvashatja Kait tanácsait. Azt
javasolta az asszonynak, hogy egyfelől keressen fel egy ügyvédet és az
orvosát, másfelől mondja el őszintén a felnőtt gyerekeinek, hogy mit
művel vele a férje. A bántalmazó kapcsolatok mindig érzékeny
témának számítottak nála, nagyon komolyan vette az ilyen eseteket. –
Amióta kipróbáltad rajtam azt az elektromos arcmasszázst, úgy érzem,
pusztulnak az agysejtjeim. Abba kellett hagynom az ivást, hogy
valamivel ellensúlyozzam a veszteséget. – Carmen nagyot nevetett,
azután bocsánatkérő arccal nézett rá.
– Igen, tudom, nekem a fejem fájdult meg tőle. A múlt hónapban ki
is vonták a forgalomból. De egy próbát azért megért. – A két nő tíz
évvel ezelőtt, amikor Carmen betöltötte a negyvenet, fogadalmat tett,
hogy sohasem vetik alá magukat plasztikai műtétnek, és eddig be is
tartották a fogadalmukat. Igaz ugyan, hogy Kait megvádolta Carment,
hogy csal, mert többször is botoxoztatott. – Egyébként neked nincs is
szükséged rá – folytatta Carmen. – Utálnálak is miatta, ha nem lennénk
barátnők. Az olajbarna bőröm miatt úgy illene, hogy nekem ne legyen
rá szükségem, de közben kezdek úgy kinézni, mint a kilencvenhét éves
nagyapám. Te meg, az egyetlen vörös hajú, tejfehér bőrű, akit ismerek,
még hidratáló krémet sem használsz, még sincsenek ráncaid. Förtelmes
nőszemély vagy. Mi lenne, ha kijönnél, és csatlakoznál a többiekhez,
akik épp seggrészegre isszák magukat a puncsostál körül? Azt a cikket
később is befejezheted.
– Épp most fejeztem be – válaszolta Kait, és megnyomta a
billentyűt, amivel elküldte a cikket a főszerkesztőnek. Aztán a
forgószékkel együtt szembefordult a barátnőjével. – Ma este még
vennem kell karácsonyfát. A hétvégén nem volt rá időm. Fel kell
állítanom, és fel kell díszítenem. Vasárnap jönnek a gyerekek. Már csak
a ma estém és a holnapi napom van arra, hogy feltegyem a díszeket, és
becsomagoljam az ajándékokat, úgyhogy nem tölthetem az időt a
puncsostál körül.
– Kik jönnek? – érdeklődött Carmen.
– Tom és Steph – válaszolta Kait.
Carmennek nem voltak gyerekei, soha nem is akart gyereket. Azt
mondta, a férje úgy viselkedik, mint egy gyerek, úgyhogy elég neki ez
az egy. Kait-nak ezzel szemben mindig a gyerekei voltak a
legfontosabbak, és kisebb korukban ők jelentették számára a világ
közepét.
A legidősebb, Tom, tradicionálisabb elveket vallott, mint a két
húga, és mindig is üzletember akart lenni. A feleségét, Maribethet is a
Wharton üzleti iskolában ismerte meg, és egész fiatalon össze is
házasodtak. Maribeth egy texasi gyorséttermi hálózat tulajdonosának
volt a lánya. Az apja pénzügyi zseni volt, szó szerint milliárdokat
kaszált a Délen délnyugaton működő gyorséttermi lánc jóvoltából. Az
egy szem lánya mellett mindig is vágyott egy fiúra, ennélfogva tárt
karokkal fogadta Tommyt, akit nyomban a szárnyai alá vett. Amikor
Tom és és Maribeth a mesterfokozat megszerzése után
összeházasodtak, rögtön bevitte a vejét az üzletébe. Az éles eszű, ügyes
Maribeth marketinggel foglalkozott apja üzleti birodalmában. Két
lányuk ez idő szerint négy- és hatévesek voltak, a kisebbik apja és
nagyanyja vörös haját örökölte, és kettőjük közül ő volt az elevenebb.
Az idősebb kislány szőke volt, mint az édesanyja, és úgy nézett ki, mint
egy kis angyal. Kait alig találkozott velük.
Tom és a felesége tevékeny részesei voltak Maribeth apja életének,
annyira, hogy Tom csak a nagy ünnepeken, vagy – ha az üzleti ügyei
New Yorkba szólították – legfeljebb egy ebéd vagy vacsora erejéig
tudott találkozni az anyjával. Ő most már inkább a felesége világában
élt. De láthatóan boldog volt, és mellesleg azóta az apósa által felkínált
lehetőségeket megragadva, maga is vagyont szerzett. Ezzel nehéz volt
versenyre kelni, vagy akár helyet szorítani magának a fia életében. Kait
elegánsan tudomásul vette ezt a helyzetet, és noha Tom hiányzott neki,
örült a boldogságának. Néhányszor elment hozzájuk Dallasba, de
tennivalókkal zsúfolt, mozgalmas életük láttán kicsit mindig
betolakodónak érezte magát. Az após gyorséttermi birodalmában
végzett munka mellett Tom és Maribeth részt vett jótékonysági
akciókban is, és ott volt még a két kislány és az ő közösségük, ráadásul
Tom az üzlet miatt szinte állandóan úton volt. Szerette az anyját, de
kevés ideje jutott arra, hogy találkozzék vele. Jó úton volt afelé, hogy
önálló, sikeres üzletemberré váljon, és Kait büszke volt rá.
Candace, a másodszülött lánya, huszonkilenc éves volt, és középső
gyerekként teljesen más utat választott. Talán hogy felhívja magára a
figyelmet, mindig a kockázatos, nemritkán veszélyes tevékenységekhez
vonzódott. A junior évét egy londoni egyetemen töltötte, és már nem is
ment vissza New Yorkba. A BBC-nél kapott munkát, jelenleg
dokumentumműsorokat készített nekik. Anyjához hasonlóan neki is
szenvedélye volt a bántalmazott nők védelme. Készített műsorokat a
Közel-Keleten és több afrikai országban, s közben összeszedett néhány
fertőző betegséget, de úgy vélte, ez nem nagy ár a munkája által kínált
lehetőségekért. Gyakran megfordult háború sújtotta országokban, de
úgy érezte, döntő fontosságú, hogy reflektorfénybe állítsa a nők
helyzetét, és az életét is hajlandó volt kockára tenni az érdekükben.
Túlélte egy szálloda felrobbantását és egy kis repülőgép lezuhanását
Afrikában, és ezek után is visszament. Azt mondta, hogy halálra unná
magát egy íróasztal mellett, vagy ha New Yorkban kellene élnie.
Független dokumentumfilm-rendező szeretett volna lenni, de már most
is komoly és fontos munkák fűződtek a nevéhez. Kait őrá is büszke
volt.
A három gyereke közül Candace állt hozzá legközelebb, sok közös
vonás volt kettőjükben, de nagyon ritkán látta őt. És Candace szokása
szerint nem jött haza karácsonyra, mert épp egy munka befejezésén
dolgozott Afrikában. Évek óta nem volt itthon még az ünnepeken sem,
Kaitnak borzasztóan hiányzott. Nem volt komoly férfi az életében, azt
mondta, nincs rá ideje, ami alighanem igaz is volt. Kait remélte, hogy
hamarosan rátalál a nagy Ő-re; elvégre még fiatal volt, nem késett le
semmiről. Kait emiatt nem aggódott, sokkal inkább a rendkívül
veszélyes és barbár régiók miatt, ahol a lánya rendre megfordult. De
Candace-t semmi sem rettentette vissza.
Stephanie, Kait legfiatalabb lánya a család számítógépzsenije volt.
Az MIT-re járt, a Stanfordon szerzett mesterdiplomát
számítástechnikából, és beleszeretett San Franciscóba. Mihelyt kézhez
vette a diplomáját, állást kapott a Google-nál, a barátját is ott ismerte
meg. Huszonhat éves volt, a Google-nál a hetedik mennyországban
érezte magát, és a kaliforniai élet minden percét élvezte. A testvérei
azzal ugratták, hogy kocka lett belőle. Kait ritkán látott két, egymáshoz
annyira illő embert, mint Stephanie és a barátja, Frank. A Marin
megyei Mill Valley-ban laktak egy rozoga kis házikóban, ahonnan
naponta kellett ingázniuk a munkahelyükre. Imádták egymást és a high-
tech munkájukat. Stephanie úgy tervezte, hogy hazajön, és együtt
karácsonyozik az anyjával, két nappal később pedig Montanába utazik,
hogy egy hétig együtt legyen Frankkel és a családjával. Kait ezért sem
tehetett szemrehányást. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a lánya boldog,
ennél többet Kait nem is kívánhatott, ráadásul Steph nagyszerűen
helytállt a munkájában is. Ő sem akart visszaköltözni New Yorkba.
Miért is akart volna? Ott, ahol most volt, mindent elért, amit akart, és
amiről valaha álmodott.
Kait mindig arra biztatta őket, hogy kövessék az álmaikat, csak arra
nem számított, hogy ilyen messzire visz majd a várostól, ahol felnőttek,
és ilyen mély gyökereket eresztenek másutt, más életkörülmények
között. Ebből sohasem csinált nagy ügyet, de azért hiányzott a gyerekei
elérhető közelsége. A mai világban azonban az emberek mobilisabbak,
kevésbé helyhez kötöttek, és egy jó állás kedvéért készek akár a
családjuktól távoli helyre is elköltözni. Kait tiszteletben tartotta a
gyerekei karrierépítő törekvéseit, és hogy ne érezze túlságosan a
hiányukat, igyekezett elfoglalni magát. Minél jobban. Még
komolyabban vette a rovatát, mint eddig. Azon volt, hogy a munka
betöltse az életét, ami nem esett nehezére, mert nagyon szerette azt,
amit csinált. Elégedett volt az életével, és jóleső érzéssel töltötte el a
tudat, hogy a gyerekei – nem kis részben az ő nevelése nyomán –
keményen tudnak dolgozni a céljaikért. Mindnyájan olyan munkát
végeztek, amiben megtalálták a számításukat, ráadásul ketten épp
hozzájuk való, embernek is kiváló, szerető társra is találtak.
Ő maga kétszer volt házas, először rögtön az egyetem után ment
férjhez a gyerekei apjához. Scott Lindsay jóképű, elbűvölő, jó humorú
srác volt. Csodás volt vele élni, és hat év meg három gyerek kellett
ahhoz, hogy rájöjjenek: más dolgokat tartanak fontosnak, és azon kívül,
hogy mindketten patinás, régi New York-i családból származnak,
nagyon kevés közös dolog van bennük. Scottnak óriási alapítványi
vagyona volt, és Kait végül megértette, hogy esze ágában sincs
dolgozni, de nem is kell neki. Csak játszani akart, méghozzá élete
végéig, Kait viszont úgy gondolta, hogy a körülményeitől függetlenül
mindenkinek dolgoznia kellene. Ezt a példát mutatta neki vasakaratú
nagyanyja.
Közvetlenül Stephanie születése után vált szét az útjuk, amikor
Scott bejelentette, hogy spirituális élményszerzés céljából egy évig
Nepálban akar élni, buddhista szerzetesek között. Úgy tervezte, hogy
utána egy expedícióhoz csatlakozva megmássza az Everestet. Scott
szerint a misztikus szépségű India ideális hely lenne a gyerekeik
felneveléséhez, miután visszatért kalandos útjairól. Minden
ellenségeskedés és keserűség nélkül váltak el Scott egyéves távolléte
után – a férfi is úgy vélte, mindnyájuknak ez a legjobb megoldás. Négy
évig nem látták, és amikor visszatért, teljesen idegen volt a gyerekei
számára. Ezek után elköltözött a dél-tengeri szigetekre, ahol feleségül
vett egy gyönyörű tahiti nőt, és tőle is született három gyereke.
Tizenkét évvel azután, hogy Kaittól elvált, meghalt egy gyors lefolyású
trópusi betegségben.
Kait néhányszor elküldte a gyerekeket, hogy látogassák meg az
apjukat Tahitin, de ő olyan csekély érdeklődést mutatott irántuk, hogy a
gyerekek egy idő után már nem akartak menni. Scott férjnek nem volt
jó választás. Egyetemistaként elbűvölő és vonzó volt, de később Kait
felnőtt, Scott pedig nem, és esze ágában sem volt felnőni. Kait sajnálta
a gyerekeit, amikor az apjuk meghalt, ők azonban nem éreztek semmit.
Kevés időt töltöttek az apjukkal, aki vajmi keveset törődött velük, így
szinte nem is jött létre kapcsolat közöttük. Scott szülei is korán
meghaltak, és addig sem keresték meg az unokáikat, amíg éltek. Kait
gyerekei tehát úgy nőttek fel, hogy anyjuk volt a világuk középpontja,
az életük egyetlen támasza. Megosztotta velük az általa vallott
értékeket, és a gyerekek csodálták, mert keményen dolgozott, mégis
minden pillanatban – még most is – elérhető volt számukra. Ma már
különösebben egyikük sem szorult a segítségére. Mindhárman járták a
maguk választotta utat, de tudták, hogy ha szükségük lenne rá, anyjuk
abban a percben a rendelkezésükre állna. A születésük percétől ők
voltak a legfontosabbak anyjuk számára, és azok is maradtak.
Kait második próbálkozása a házasélettel teljesen más volt, de
semmivel sem sikeresebb az elsőnél. Negyvenéves koráig várt a
második házassággal. Tom addigra már egyetemista volt, kollégiumban
lakott, a két lány pedig tizenéves. Adriant akkor ismerte meg, amikor
elkezdte a mesterképzést pszichológiából a New York Egyetemen. A
férfi tíz évvel volt idősebb nála, akkor fejezte be a doktoriját
művészettörténetből, és egy kicsi, de elismert európai múzeum kurátora
volt. A nagy műveltségű, kiválóan felkészült, elragadó és intelligens
férfi új világokat nyitott meg Kait előtt, és múzeumlátogatásokra vitte
őt a legkülönbözőbb városokba: Amszterdamba, Firenzébe, Párizsba,
Berlinbe, Madridba, Londonba, Havannába.
Visszatekintve Kait rájött, hogy túl hamar kötött vele házasságot.
Aggódott, hogy pár év múlva üres lesz a ház, és itt volna az ideje
megalapozni egy új életet a maga számára. Adriannek számtalan terve
volt, amit meg akart osztani vele. Mellesleg sohasem volt házas, és
gyerekei sem voltak. Kait hozzá illő férfinak gondolta, és az is izgalmas
volt, hogy egy ilyen gazdag kulturális hátterű és rendkívül nagy tudású
emberrel él együtt. Adrian nagyon tartózkodó volt, de kedvesen és
barátságosan bánt vele, mígnem a házasságkötésük után egy évvel
elmondta neki: azért vette feleségül, hogy megpróbáljon szembeszállni
a valódi természetével, de minden jó szándéka ellenére beleszeretett
egy fiatal férfiba. Nem győzött bocsánatot kérni, majd elköltözött
Velencébe a szerelmével, ahol immár tizenhárom éve éltek boldogan.
Értelemszerűen Kait számára ez a házasság is válással végződött.
Azóta félt a komolyabb kapcsolatoktól, és tekintettel az eddigi
választásaira, nem bízott a saját ítélőképességében. Boldognak és
kielégítőnek érezte az életét. Ha csak lehetett, és a gyerekei időt tudtak
szánni rá, találkozott velük. Örömét lelte a munkájában, és voltak
barátai. Négy éve, amikor betöltötte az ötvenedik évét, megállapította,
hogy már nincs szüksége rá, hogy egy férfi is legyen az életében, és
azóta nem volt egyetlen kapcsolata sem. Sokkal egyszerűbbnek látszott
így. Nem törődött azzal, hogy mit veszíthet. Adrián borzasztó nagy
megrázkódtatást jelentett számára, hiszen a vele való viselkedésében
semmi sem utalt arra, hogy a férfi meleg. Nem akart újra valakinek a
csapdájába esni, vagy megint elkövetni valami hibát. Nem akart
csalódni, vagy még annál is rosszabbul járni. A magazinbeli rovatában
mindig hangsúlyozta a kapcsolatok fontosságát, ám ezek az ő életében
kezdtek túl bonyolultaknak látszani.
Váltig állította, hogy ha egyedül él is, boldog, de a barátnői, többek
között Carmen, egyre győzködték, hogy próbálkozzék újra, hiszen
ötvennégy évesen még túl fiatal ahhoz, hogy végérvényesen lemondjon
a szerelemről. Kaitot mindig meglepte a kora. Nem érezte ilyen idősnek
magát, nem is látszott rajta, és több energiája volt, mint valaha. Az
évek elrepültek, szinte észre sem vette. Belefeledkezett az új
feladatokba, elbűvölték az emberek, akiket megismert, és természetesen
a gyerekei.
– Na, akkor kijössz, hogy leidd magad a társaságunkban? – szólt
Carmen az ajtóból, majd bosszúsan hozzátette: – Attól, hogy folyton
dolgozol, mi, többiek, rossznak és lustának látszunk. Karácsony van,
Kait! – Kait az órájára nézett. Még meg kell vennie a fát, de egy félórát
azért tud szakítani arra, hogy kimenjen a kollégái közé, és megigyon
egy pohárral.
 Követte Carment oda, ahol a többiek összegyűltek a tojáslikőr és a
rumpuncs körül, és ő is ivott egy kortyot a meglepően erős
tojáslikőrből. Akárki csinálta, jól megszaladt a keze. Carmen már a
második pohárral itta, amikor Kait lelépett, visszaslisszolt a szobájába,
ahol még egyszer körülnézett, majd felkapott egy vastag irattartót az
asztaláról. Azok a levelek voltak benne, amikre válaszolni akart,
valamint egy cikk első fogalmazványa, amit a The New York Times
felkérésére ír arról, hogy létezik-e még a munkahelyeken a nők
hátrányos megkülönböztetése, vagy ez csak mítosz, a múlt emléke. O
úgy vélte, hogy a diszkrimináció nem a múlté, csak ma finomabb
formában létezik, és függ a munkaterülettől. A cikket még be akarta
fejezni, úgyhogy becsúsztatta a dossziét a Google-logós szatyrába, amit
Stephanie-tól kapott, és csendben elsétált a hámból alaposan kirúgó
kollégák mellett. Még integetett Carmennek, aztán beszállt a liftbe.
Ezzel kezdetét vette a karácsonyi vakációja, aminek első lépéseként fel
kell díszítenie a lakást, mire a gyerekek két nap múlva megérkeznek.
Úgy tervezte, hogy a karácsony esti pulykát most is maga süti, mint
mindig, és csupa olyasmit tesz az asztalra, amit nagyon szeretnek. A
fatörzs tortát már megrendelte, a Christmas puddingot is megvette a
kedvenc angol boltjában. Beszerezte a Bombay Sapphire gint Tomnak,
néhány üveg kiváló bort mindannyiuk számára, pár vegetáriánus
készételt Stephanie-ra gondolva, és a kislányoknak a megfelelő
édességeket és reggelizőpelyheket. És még be kell csomagolnia az
ajándékokat. Bőven lesz mit csinálnia a következő két napban, amíg
megérkeznek. A gondolattól mosolyogva szállt be a taxiba, hogy a
lakásához közeli fenyőfalerakathoz vitesse magát. Kezdett karácsonyi
hangulata lenni, annál is inkább, mert a kocsiból kinézve meglátta,
hogy esik a hó.

Talált is egy szép formájú, a lakása plafonjához mérten megfelelő

magasságú fát, és megígérték, hogy még aznap este, a zárás után
házhoz szállítják. A talp, a díszekés az égők megvoltak. Míg
kiválasztotta a fát, majd megtette a négy háztömbnyi távolságot a
lakásáig, a hópelyhek megültek vörös haján és a szempilláin. Az
emberek arcán látszott a két nap múlva beköszöntő karácsony feletti
öröm. Vett egy ajtóra kiakasztható koszorút is, és néhány ágat, amiből
elkészítheti a nappaliban lévő kandalló párkányának díszét. A lakásba
lépve levette a kabátját, és rögtön elővette a dobozokat, amelyekben a
gyerekei által kedvelt, évek óta használt karácsonyfadíszeket tartotta.
Akadtak köztük a gyerekkorukból megmaradt, kicsit már megkopott,
megfakult darabok is, de épp ezek voltak a kedvenceik, és ha nem teszi
fel őket a fára, egészen biztosan észrevették és hiányolták volna.
Fontosak voltak számukra a korai éveiket idéző emlékek. Életüknek
szeretettel és sok-sok melegséggel teli korszaka volt az.
Kait ma is abban a lakásban lakott, amelyikben a gyerekeit
felnevelte. New Yorkban nagyméretű lakásnak számított, és húsz évvel
ezelőtt, amikor vette, tökéletesen megfelelt négyüknek. Két tisztességes
méretű hálószobája közül az egyiket ő használta, és volt még nappali,
ebédlő, falusias stílusú, tágas konyha, ahol az egész család
összegyűlhetett, és mivel a ház régi volt, tartozott hozzá három
cselédszoba is, ezeket rendezte be a gyerekek szobáinak. A másik
hálószobát a vendég kapta, amikor volt, egyébként a dolgozószoba
funkcióját töltötte be. Amikor a gyerekek kicsik voltak, ez volt a
játszószobájuk.
Úgy tervezte, hogy e rövid karácsonyi látogatás idejére átengedi a
saját hálószobáját Tomnak és a feleségének, Stephanie pedig megkapja
a vendég-, illetve dolgozószobát. Tomék két kislányáé lesz a három
közül az egyik gyerekszoba, ő maga pedig Candace gyerekkori
szobájában fog aludni, mivel a lány most nem jön haza. Nem költözött
kisebb lakásba, mert jó érzés volt, hogy van elég hely, ha a gyerekei és
az unokái hazalátogatnak. Évek óta nem fordult elő, hogy egy időben
mindnyájan hazajöttek volna, de egyszer még ez is előfordulhat. És a
húsz év alatt megszerette a lakást, amely az otthonát jelentette. Kétszer
egy héten jött a takarítónő, a többiről ő gondoskodott, és vagy főzött
magára, vagy hazafelé jövet vett valamit.
 A Woman's Life-nál kapott fizetéséből és abból a pénzből, amit a
nagyanyja hagyott rá, valamivel fényűzőbben is élhetett volna, de nem
akart. Nem akart többet annál, mint amije volt, és a hivalkodás sohasem
volt kenyere. A nagymamája megtanította a pénz értékére, és arra a
ravasz tulajdonságára, hogy igencsak könnyen kifolyik az ember
kezéből, és beléjük sulykolta, milyen fontos, hogy az ember keményen
dolgozzon. Constance Whittier rendkívüli asszony volt, aki mindent
megtanított Kaitnak, amit az életről tudott, az eszményeket, amelyek
máig vezérfonalként szolgáltak Kait számára, és követendő példaként a
gyerekeinek. Constance kevésbé volt sikeres a saját gyerekeivel, vagy
talán csak nem volt szerencséje. Több mint nyolcvan évvel ezelőtt
megmentette a családot a katasztrófától, és a maga idejében legendának
számított, példát mutatva mindannyiuknak leleményességből,
eltökéltségből, üzleti érzékből és bátorságból. Ő volt a serdülő Kait
egyetlen példaképe.
Constance, aki maga is egy előkelő arisztokrata családból
származott, tanúja volt, amint a saját családja és a Whittier família
egyszerre veszítette el a vagyonát a 29-es világválságban. Fiatal volt,
férjes asszony, négy kisgyermek – köztük Kait apja, az újszülött Honor
– anyja. Az életük fényűző házakban, hatalmas birtokokon, korlátlan
gazdagság közepette zajlott, gyönyörű ruhákat, csodás ékszereket
viseltek, seregnyi alkalmazott leste a kívánságaikat, és mindez
semmivé vált a nagy tőzsdekrachban, számtalan ember életét téve
tönkre.
Constance férje képtelen volt szembenézni a válság
következményeivel. Öngyilkos lett, magára hagyva a feleségét a négy
kisgyerekkel, pénz nélkül, miközben a világ, amelyben addig éltek,
elpusztult, megszűnt. Constance eladott mindent, amit csak tudott, a
többit elvesztették, és a gyerekekkel egy Lower East Side-i bérlakásba
költözött. Megpróbált valami munkát szerezni, hogy legalább enni
tudjon adni nekik. A családjában és a közvetlen környezetében soha
senki nem dolgozott, úgy örökölték a vagyonukat. Constance-nak nem
volt semmilyen képzettsége, csupán bájos háziasszony, szép, fiatal nő,
jó anya és odaadó feleség volt. Arra gondolt, hogy varrást vállal, de
hiányoztak hozzá a szakmai ismeretei. Így aztán csak egy dolog jöhetett
szóba, amiről tudta, hogy ért hozzá: süteményeket sütött, olyanokat,
amilyeneket szívesen készített a gyerekeinek.
Azelőtt szakácsok és szolgák varázsolták az asztalukra a
finomságokat, amiket megkívántak, de Constance mindig is szeretett
saját maga sütni a gyerekeknek, ha a szakács beengedte a konyhába.
Gyerekkorában a szülei szakácsa tanítgatta sütni, aminek most jó
hasznát vette. A Lower East Side-i egy hálószobás lakásban
felelevenítette egykori tudományát. Aztán maga mellé vette a négy
gyereket, és egyszerű dobozokba csomagolva vitte a süteményeit a
környékbeli élelmiszerüzletekbe és éttermekbe. A dobozokra ráírta,
hogy Mrs. Whittier sütijei gyerekek számára, de persze bárkinek eladta,
aki megvette. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szerették a
süteményeit, és az üzletek, éttermek kezdtek rendelni tőle. Hamarosan
alig győzött eleget tenni a rendeléseknek, és a keresményéből végre el
tudta tartani magát és a gyerekeit. Megszűnt az állandó gond, hogy
miből fognak élni. Felkutatta azokat a recepteket, amelyekre
Ausztriából, Németországból és Franciaországból emlékezett, és egyre
több és több rendelést kapott. A félretett pénzéből egy éven belül ki
tudott bérelni egy környékbeli kis pékséget, és továbbra is teljesítette a
szüntelenül bővülő vevőkörének megrendeléseit.
A tortái különlegesek voltak, a süteményeiről azt mondták, hogy a
legfinomabbak. A távolabbi éttermek is hallottak róla, és ők is kezdtek
rendelni tőle. Hamarosan New York legjobb éttermei közül is
csatlakozott jó néhány a megrendelőihez, ezért fel kellett vennie pár
asszonyt, hogy segítsenek neki. Tíz év elteltével az övé volt New York
legjobban menő sütödéje. Az egész vállalkozás az aprócska
konyhájában kezdődött, hogy valami módon el tudja tartani a gyerekeit.
A háborús években tovább fejlődött az üzlete, mert a nők munkába
álltak, és nem volt idejük az otthoni sütésre. Constance-nak ekkor már
üzeme volt, és 1950-ben, húsz évvel a kezdet után, eladta a
vállalkozását a General Foodsnak egy vagyonért, amiből a család
három nemzedéke mind a mai napig meg tudott élni. Az a tröszt,
aminek az alapjait ő rakta le, mindannyiuk számára biztosította a
szükséges összeget továbbtanulásra, lakásvásárlásra vagy egy
vállalkozás elindítására. Emellett Constance példát mutatott
mindőjüknek arra, hogy a szükség idején leleményesnek kell lenni, és
sohasem szabad feladni.
A fiaiban csalódnia kellett, mert anyjuk váratlan sikerét
kihasználva vígan elvoltak, és eszük ágában sem volt dolgozni. Később
Constance maga elismerte, hogy elkényeztette őket, ráadásul egyiküket
szerencsétlenség is érte. A legidősebb fia szenvedélyesen szerette a
gyors autókat és a még gyorsabb nőket, ő autóbalesetben halt meg, még
mielőtt megházasodhatott és gyerekei születhettek volna. Kait apja,
Honor, lusta, önző fickó volt, nyakló nélkül ivott, és szerencsejátékokra
szórta el a pénzét. Elvett egy gyönyörű lányt, aki azonban megszökött
egy másik férfival, amikor a kislánya, Kait, egyéves volt. A nő eltűnt
valahol Európában, soha többé nem hallottak róla. Honor egy évre rá,
Ázsiában utazgatva halt meg némileg titokzatos körülmények között,
egy bordélyházban. A kétéves Kait dadusokra maradt New Yorkban,
míg a nagyanyja magához nem vette. Ő nevelte fel, és rajongásig
szerették egymást.
A nagymama idősebbik lánya tehetséges író volt, Nadine Norris
álnéven írt sikeres műveket. Agydaganatban halt meg a húszas évei
végén, hajadonként, gyerektelenül. A fiatalabb lánya egy skót férfihoz
ment feleségül. Csendes, nyugodt életet éltek Glasgow-ban, helyes
gyerekeik voltak, akik szépen bántak vele egészen a nyolcvanéves
korában bekövetkezett haláláig. Ők voltak Kait unokatestvérei, akiket
szeretett, de csak ritkán találkozott velük.
Constance öröme és büszkesége Kait volt, csodás kalandokat éltek
át együtt Kait lánykorában. Amikor Kait harmincéves lett, a nagymama
kilencvennégy évesen, egy nem mindennapi élet után örökre lehunyta a
szemét.
Constance Whittier, aki csodálatos és kivételesen hosszú életet élt,
haláláig épségben megőrizte szellemi képességeit és éles elméjét.
Sohasem kesergett, nem sajnálkozott azon, amit elveszített, és nem
neheztelt, amiért azt kellett tennie, amit tett, hogy életben tartsa a
gyerekeit. Minden egyes napot új lehetőségként, új kihívásként,
egyszersmind ajándékként élt meg, és ezzel mintául szolgált Kaitnak a
nehéz időkben, vagy ha valami csalódás érte. A nagyanyja volt a
legbátrabb nő, akit ismert. Rendkívül szórakoztató és izgalmas
társaságot jelentett Kaitnak gyerekkorában, de még a kilencvenedik
évén túl is. Az utolsó órájáig tele volt tennivalókkal, utazgatott,
emberekkel találkozott, lépést tartott a gazdasági élet új fejleményeivel,
mindvégig érdekelte az üzlet, és folyton új dolgokat tanult. Már
nyolcvan is elmúlt, amikor megtanult folyékonyan beszélni franciául,
utána még olasz nyelvórákat is vett, és egész jól tudott beszélni.
Kait gyerekei már csak halványan emlékeztek rá, mivel ők kicsik
voltak, amikor a dédnagyanyjuk meghalt. Az utolsó estéjén együtt
vacsorázott Kait-tal, és utána nagy nevetések közepette jóízűt
beszélgettek. Kait mindmáig érezte a nagyanyja hiányát, és
valahányszor eszébe jutott, mindig mosolyognia kellett. Az együtt
töltött éveket – a gyerekein kívül – élete legnagyobb ajándékának
tekintette.
Amikor gondosan kirakosgatta a karácsonyfadíszeket a
konyhaasztalra, talált köztük párat, amelyek még az ő gyerekkorából
maradtak meg, és felidézte, ahogy a nagyanyjával együtt rakta fel őket
a fára. Egyik emlék hozta magával a másikat, és Kait arra gondolt,
hogy a díszek megfakulhatnak, de az emlékek mindig elevenek
maradnak benne. A nagymamája örökké élni fog abban a szeretetben és
örömben, amely beragyogta a közös éveiket, és megalapozta az egész
további életét. Constance Whittier egész lénye lelkesítően hatott
mindenkire, aki ismerte. A tortái és süteményei, amelyeket kezdetben
azért készített, hogy el tudja tartani a gyerekeit, a legszélesebb körben
ismertekké váltak. Az aprósüteményeket egyszerűen Négy Gyerek
sütinek, a díszes tortákat és pékárut pedig Mrs. Whittier Süteményének
hívták. A General Foods bölcsen meghagyta a közkedveltségnek és
nagy keresletnek örvendő sütik eredeti nevét. Constance Whittier
legendás alakká vált, a korát megelőző független, vállalkozószellemű
nő megtestesítője, és Kait a mai napig mindenben az ő példáját követte.
 Második fejezet

Kait teljes odaadással azon buzgólkodott, hogy mire a gyerekei

hazajönnek, minden tökéletes legyen: a lakás, a fa, a dekorációk, az
ételek. Azt akarta, hogy két napra rá, az ünnep végén derűsen, az
egymás iránti jóérzéssel eltelve utazzanak vissza. Tom néha kissé
lenézően bánt a kisebbik húgával, és szeretett kötekedni vele. Stephanie
egy másik bolygón, egy számítógépekkel értelmezett világban élt, és
Tom fura fazonnak tartotta a barátját is. Pedig helyes fiú volt, csak nem
könnyítette meg a vele való társalgást, hogy kizárólag a számítógépek
érdekelték. Ő és Stephanie a Google fényes csillagai közé tartoztak, és
klasszikus kockaként viselkedtek. Stephanie gyakran pusmogott az
anyjának arról, mennyire furcsállja, hogy a bátyja apósa milliárdokat
keres sült krumpli, hamburger, meg valami titkos fűszerezésű barbecue
szószos csirkeszárny eladásával. De Hank, Maribeth apja zseniális
üzletember volt, aki minden esélyt megadott Tomnak, hogy a veje
részesüljön az üzleti sikerből, és maga is vagyont szerezhessen. Hank
Starr nagylelkű ember volt, Kait hálát érzett iránta. Maribeth pedig
okos nő volt, és jó feleség.
Stephanie nagyszerű eredményeket ért el a munkájában, és
megtalálta a hozzá tökéletesen illő társat. Kait nem is kívánhatott ennél
többet. Egyedül Candace okozott neki állandó fejfájást és aggodalmat
azzal, hogy mindig valami veszélyes helyen készített
dokumentumműsort a BBC-nek. A testvérei őrültnek tartották, és fel
nem foghatták, mi készteti erre. Kait mélyebben belelátott középső
gyereke lelkébe. Candace, szembesülve Tom szenzációs, apósa
birodalmának koronahercegeként elért üzleti sikereivel, valamint húga
briliáns eszével, olyan utat választott, amely a saját jogán teszi őt
sztárrá, és amelynek révén kivívhatja a világ figyelmét és tiszteletét. A
nehéz helyzetben lévő nők iránti őszinte aggodalma arra késztette, hogy
szószólójuk és védelmezőjük legyen, és a dokumentumfilmjeivel rájuk
irányítja a világ figyelmét, bármit kelljen is neki ezért személyesen
vállalnia.
Ehhez képest Kait nagyon bátortalan, szelíd próbálkozásnak érezte
azt, amit ő csinált: szomorú vagy kétségbeesett nők levelére
válaszolgatva tanácsokat adott, hogyan oldják meg a mindennapi
gondjaikat, és hogyan tudnának jobb életet teremteni a maguk számára.
Ha mást nem is, legalább reményt és bátorítást nyújtva azt az érzést
keltette a levélíróban, hogy valaki törődik vele. Ez sem volt
elhanyagolható teljesítmény, és magyarázatul szolgált arra, hogy miért
maradhatott sikeres a rovata immár két évtizede.
Kait nem volt harcos típus, mint a középső lánya vagy a nagyanyja,
aki képes volt egy mindannyiukat elnyeléssel fenyegető szökőár
hullámát hosszú időre megfordítani. Úttörő munkát végzett a nők
érdekében, ami az ő idejében elképesztő volt, és ritkaságszámba ment.
Bebizonyította, hogy egy képzetlen, semmilyen szakmát nem tanult nő,
akit úgy neveltek, hogy ne csináljon semmit, csak legyen szép, és
legyen megfelelő társa a férjének, a rendelkezésére álló korlátozott
erőforrások birtokában is lehet sikeres. A gyerekek ma is szerették és
ették az ő Négy Gyerek sütijeit szerte a világon. Kait maga is szerette
ezeket, noha a kommersz változatok korántsem voltak olyan finomak,
mint amelyek gyerekkorában a nagymamája sütőjéből kerültek elő, de
még így is ízletesnek találták az emberek, így aztán sokan vették őket.
Alkalmanként Kait is sütött a nagymama receptje szerint egy-egy
különlegesebb süteményt, a leggyakrabban bécsi Sacher-tortát, ami
gyerekként a kedvence volt, de eszébe sem jutott arra pályázni, hogy a
sütés-főzés terén elismerjék a tehetségét. Neki másféle képességei
voltak, amint azt a Woman's Life-beli rovata tanúsította.
A karácsonyfa feldíszítésével jóval éjfél után lett készen. A
legszebb, legújabb díszeket a csúcshoz közel helyezte el, hogy a
felnőttek megcsodálhassák őket, és a gyerekei gyerekkorából meg a
sajátjából megmaradt kincsek kerültek a lentebbi ágakra, hogy az
unokái gyönyörködhessenek bennük. Amikor hajnali háromkor végzett,
pár lépéssel hátrébb lépve megszemlélte az eredményt, majd végre
ágyba bújt, ahová magával vitte a másnapi teendőket tartalmazó hosszú
listát.
Nyolc órakor felkelt, munkához látott, és szombaton késő délutánra
az egész lakás ragyogott. Akkor elment a szupermarketbe megvenni,
ami még kellett, azután megterítette az asztalt, ellenőrizte a
hálószobákat, az estét pedig az ajándékok becsomagolásával töltötte. A
háttérben egykor kedvenc tévésorozata, a Downton Abbey ment DVD-
n. Évekkel ezelőtt adták a tévében, de ő ma is élvezte, a szereplők meg
mintha régi barátai lettek volna. Jólesett hangokat hallania a lakásban,
azt az érzést keltették benne, mintha ott lenne vele valaki. Olyan
sokszor látta már a sorozatot, hogy a párbeszédeket jórészt kívülről
tudta. A gyerekei ugratták is emiatt, de neki nagyon tetszett maga a
történet, meg a megírásának módja is. Afféle családregény volt,
eredetileg Angliában játszódott, angol szereplőkkel, aztán a második
évadra vált hatalmas sikerré az Államokban. A benne szereplő
nagymama néha emlékeztette a saját nagyanyjára.
A családtagjainak választott ajándékai nagyon különböztek
egymástól, akárcsak maguk a megajándékozottak. Tomnak egy
gyönyörű színes bőrdzsekit vett, éppolyan dzsesszes stílusút, mint
amilyen Tom élete volt Texasban; hétvégeken viselheti majd.
Maribethnek egy trendi dizájner kézitáskáját és arany nyakláncát
szánta, biztos volt benne, hogy mindkettő tetszeni fog neki. Stephanie
és Frank gyapjúbélésű farmerdzsekit és túrafelszerelést kap tőle, mivel
farmerban élték az életüket, és csak túrabakancsuk meg futócipőjük
volt. Stephanie elszörnyedve szokta nézni sógornője tűsarkú cipőjét. A
felaggatott harisnyákba mindenkinek könyvet és zenei CD-t rakott, a
kislányok pedig a koruknak megfelelő babát kapnak a hozzájuk tartozó
kiegészítőkkel.
Egy hónapja, amikor a babákat vásárolta, jól szórakozott, miközben
azt figyelte, hogy az unokáival nagyjából egyidős gyerekek milyen
játékokért nyúzzák a szüleiket. Maribeth adott neki pár ötletét,
amelyeknek jó hasznát vette. Kait és a menye kezdettől fogva jól
kijöttek egymással, pedig nem is különbözhettek volna jobban. Kait
azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy Maribeth mindent elkövetett,
hogy Tomból igazi texasit faragjon. Cowboykalapban járt-kelt
Dallasban, és az aligátortól a gyíkig mindenféle egzotikus állat bőréből
méretre készített cowboycsizmát hordott – ezeket az apósától kapta
ajándékba. Tommy teljes mértékben beilleszkedett fogadott hazájába,
de a kapott előnyök és a megszerzett javak birtokában nehéz is lett
volna ellenállnia. Imádta a feleségét és a gyerekeit, ahogy az anyja
szerette őt és a húgait, amikor gyerekek voltak – és mind a mai napig.
Kaitnak időnként rettenetesen hiányoztak mindnyájan, de nem engedte
meg magának, hogy ezek az érzések elhatalmasodjanak rajta.
Megelégedett a tudattal, hogy boldogok, és hogy az ő élete is rendben
van. Nagyanyja példáját követve szívből örült annak, amije volt, és
nem panaszkodott amiatt, ami hiányzott.
Szenteste reggelén boldog izgalommal eltelve ébredt. Már csak
néhány óra, és itt lesznek. Megpróbálta Candace-t felhívni a mobilján,
de nem érte el. Zuhanyozás után fekete farmernadrágba, piros
pulóverbe és lapos sarkú papucscipőbe bújt, még egyszer ellenőrizte a
lakást, és meggyújtotta a karácsonyfa égőit. Készen volt. Tommy és a
családja kora délután érkeznek az apósa magánrepülőjével, és
karácsony napjának estéjén elrepülnek hozzá abba a hatalmas házba,
amelyet a Bahamákon bérelt, hogy együtt töltsék a vakáció fennmaradó
részét. Tommy, Maribeth és a gyerekek minden évben így szervezték
meg a karácsonyi szünidőt, miután a tényleges ünnepet New Yorkban
ülték meg Kait-tal. Hagyomány volt ez náluk azóta, hogy hét évvel
ezelőtt összeházasodtak.
Kait túl izgatott volt, semhogy ebédelni tudott volna, inkább
elolvasott pár levelet, amikre még válaszolnia kellett. Utána pedig
frissítette a blogját, amely rendkívüli népszerűségnek örvendett. Már
előkészítette a gyerekeknek való karácsonyi énekeket, amit le fognak
játszani Meredithnek és Lucie Anne-nak. Lucie Anne kiköpött apja és
nagyanyja volt, egy kis tűzgolyó, hatalmas zöld szempárral, vörös
hajjal és szeplőkkel. Le sem tagadhatta volna, hogy ízig-vérig Whittier.
A felnőttekkel udvariasan viselkedett, nem félt senkitől, és egy
négyéveshez képest szokatlanul intelligens kérdéseket tudott feltenni.
Meredith, vagyis Merrie félénkebb, óvatosabb és tartózkodóbb volt, és
nagyon déli, akárcsak az édesanyja. Szeretett rajzolni, és verseket írt az
iskola számára. Mindkét kislány okos, érdekes gyerek benyomását
keltette. Kait szerette volna, ha több időt tölthetne velük és jobban
megismerhetné őket, de az életük annyira be volt táblázva az iskolával
és a különfoglalkozásokkal, hogy még ha a nagymamájuk látogatóba
ment is hozzájuk, a kislányoknak alig volt néhány szabad percük
számára. Az az évközi egy-két texasi út, amit be lehetett szorítani a
szülők számtalan elfoglaltsága mellé, és a karácsonyi találkozásuk
sohasem tűnt elégnek.
Stephanie az első kereskedelmi járattal indult San Franciscóból, és
délután három órára volt várható az érkezése. Ő egyáltalán nem
foglalkozott a házasság vagy a gyerekek témájával, és Kait számára
kérdés volt, hogy fog-e valaha is foglalkozni vele. Stephanie a
házasságot elavult hagyománynak tartotta, aminek ma már semmi
jelentősége, és sohasem vonzotta a gondolat, hogy gyerekei legyenek.
Jobban szerette a hozzá hasonló érdeklődésű felnőttek társaságát, és
ebben Frank is egyetértett vele. Szerelmesek voltak a munkájukba és
egymásba, és gyerekek számára nem jutott hely az életükben. Ami
pedig Candace-t illeti, a BBC-nél végzett munkáját és a karrierjével
kapcsolatos céljait tekintve fényévekre volt attól, hogy megállapodjon
valaki mellett.
Kait hallotta, ahogy más nők lelkendezve meséltek az unokáikkal
töltött időről, de az ő élete másképp alakult, talán a sors akarta így.
Sajnálta, hogy neki nem lehetett olyan kapcsolata az unokáival,
amilyen a nagyanyjának volt vele. Túl ritkán és túl rövid ideig látta
őket ahhoz, hogy mély kötődés alakulhasson ki közöttük. Épp csak
annyi idő jutott rájuk, hogy kicsit kényeztesse és próbálja megismerni
őket. Az unokái olyanok voltak számára, mint valaki másnak a
gyerekei.
Amikor délután kettőkor megszólalt az ajtócsengő, már teljes
készültségben várakozott. Abban a pillanatban, hogy kinyílt az ajtó, a
fia magához ölelte, és öltönyében már vonult is be a szobába. Maribeth
levette a kabátját, aztán nem győzött ámuldozni, hogy milyen gyönyörű
a feldíszített karácsonyfa, miközben Merrie és Lucie Anne betáncoltak,
mint két kis tündér. Lucie a piros kabátja alatt a kedvenc tütüjét viselte,
és rögtön el is mesélt mindent Kaitnak a balettóráiról és a júniusi
balettműsorról, amelyben ő is szerepelni fog. Kait szendvicseket és
süteményeket hozott, a felnőtteknek tojáslikőrt, a két kislánynak forró
csokoládét tejszínhabbal és mályvacukorral. Aztán boldogan
bekapcsolódott a többiek között élénken folyó beszélgetésbe.
Kimondhatatlanul élvezte, ha a gyerekei hazajöttek.
Egy óra múlva Stephanie is megérkezett farmerban és
túrabakancsban, meg a Franktól kölcsönkapott vastag, skót kockás
gyapjú félkabátban. Örömmel üdvözölte a bátyját, aki átölelte, a két
kislány is boldog volt, hogy találkozhatnak a nagynénjükkel, aki
mindig viccelődött velük, és benne volt minden huncutságukban. Még
alig tette le a bőröndjét a konyha mögötti gyerekkori szobájában, máris
jöttek, és fent ugráltak az ágyán, Stephanie pedig hagyta.
Mindannyiuk számára élvezetes, szívmelengetően meghitt délutánt
töltöttek együtt, majd az este beköszöntével átöltöztek a vacsorához. A
két kislány azt az ünneplőruhát viselte, amit Kait küldött nekik, és úgy
néztek ki, mint amilyeneket a nagynénjeik hordtak, amikor annyi
idősek voltak, mint most ők. Maribethen egy szexi fekete koktélruha
volt, Stephanie pedig farmerban és fehér pulóverben érkezett, és a
bakancsa helyett sem vett fel másik cipőt, mert azt szokása szerint
elfelejtett hozni. Tom az alkalomhoz illően öltönyben és nyakkendőben
jött. Kait fekete selyempantallót, hozzá csipkeblúzt vett fel, és a fülébe
betette azt a kis gyémánt fülbevalót, ami még a nagymamájáé volt, és
amit nagyon szeretett.
Az asztalnál folytatódott a vidám csevegés, majd a vacsora
végeztével Kait segített a két kislánynak összekészíteni egy tálca
süteményt egy pohár tejjel a Mikulásnak, és sárgarépát meg sót a
rénszarvasnak. Ezt a szertartást minden évben végigcsinálták. Amikor
eljött az ideje, Kait és Maribeth lefektették a kislányokat, és karácsonyi
mesével altatták el őket. Eközben Stephanie és a bátyja arról az új
számítógépes rendszerről beszélgettek, amire Tom apósának a
vállalkozásában tértek át. Stephanie figyelmeztette a bátyját néhány
dologra, amire oda kell figyelniük, és Tom nagyon hasznosnak találta a
javaslatait. A húga többet tudott a számítógépekről, mint az ismerősei
közül bárki, ezért megbízott a tanácsaiban.
Miután a gyerekek elaludtak, a felnőttek viszont jóval éjfél utánig
fennmaradtak. Merrie és Lucie Anne születése előtt eljártak az éjféli
misére, de mivel nem volt kire hagyni a gyerekeket, ahhoz meg túl
kicsik voltak, hogy éjszaka magukkal vigyék őket a templomba, ez a
program egyelőre kimaradt a karácsonykor megszokott
menetrendjükből. Már épp lefekvéshez készülődtek, amikor Candace
bejelentkezett Skype-on. Ott, ahol ő volt, már a karácsony első napját
ünnepelték. Mindannyian beszéltek vele, legalább megtudták, hogy mit
csinál, és hol van éppen. Tom úgy tartotta a laptopot, hogy Candace
láthassa a karácsonyfát, amiről lelkesen megállapította, hogy gyönyörű,
majd hozzátette, hogy ő is boldogan lenne együtt velük. Az örömtől,
hogy láthatja Candace-t, könnyek gyűltek Kait szemébe, és megígérte a
lányának, hogy mihelyt a mostani munkája végeztével hazamegy,
meglátogatja őt Londonban. Legalább volt valami, aminek előre
örülhetett. Candace pedig viccesen megkérdezte a húgát, hogy most is
túrabakancsban van-e, vagy az ünnepre felvett egy rendes cipőt, mire
Stephanie nevetve fölemelte az egyik lábát, hogy megmutassa a
bakancsát, és mindannyian együtt nevettek vele.
– Elfelejtettem cipőt hozni – közölte Stephanie széles mosollyal.
– Na persze. Mese. Szerintem nincs is cipőd. Mindig tőlem kértél
kölcsön, amikor hazajöttem karácsonyra – emlékeztette a nővére, ami
újabb nevetésre ingerelte Stephanie-t. – Hogy van Frank? Eljött veled?
– Stephanie megrázta a fejét.
– Montanában találkozom vele holnapután. Jól van. Egy hétig
leszünk a szüleinél. Az apja beteg, ezért hazament, hogy vele legyen.
A két nővér ritkán beszélt egymással, így most kihasználták az
alkalmat, és jó félórát beszélgettek.
 – Reménykedem, hogy lesz majd olyan is, amikor mindnyájan
egyszerre jöttök haza – sóhajtott Kait, akin egyszeriben úrrá lett a
nosztalgia.
Mindnyájan észrevették, hogy Candace lefogyott, s a körülötte lévő
terep durván rögös és egyenetlen, ő azonban boldognak látszott.
Elmondta, hogy hamarosan visszamegy Londonba, és pár hétig ott is
marad, bár elképzelhető, hogy olyan sokáig azért nem. Mindnyájan
teljes sebességgel haladtak előre a maguk választotta úton, és ezzel Kait
is így volt. El sem tudta képzelni, hogy mit csinálna, ha nem élhetne
így. Bizonyára elveszett ember lenne, ha nem végezhetné azt a munkát,
amit szeretett, és ami kitöltötte az idejét. Újból emlékeztette magát,
hogy az ember nem kapaszkodhat tíz körömmel a gyerekeibe, és hogy a
szülő csak egy rövid időre, mintegy „kölcsönkapja" a gyerekeit.
Ezek után mindenki visszavonult a szobájába lefeküdni. Maribeth
bocsánatot kért az anyósától, amiért elfoglalják a szobáját, de Kait
megnyugtatta, hogy örömmel engedi át nekik. Egyébként is jólesett
Candace régi szobájában, a kislányok szomszédságában aludnia. Este
mondta nekik, hogy reggel nyugodtan ébresszék fel, és biztos lehetett
benne, hogy meg fogják tenni.
A Mikulás nevében írt nekik levelet, amit majd reggel megtalálnak
a karácsonyi cukorkával, nyalókával, apró játékokkal, minikönyvekkel
és egyebekkel megtöltött harisnyák mellett. Ez is még a gyerekkori
hagyomány volt, mint minden más családi ünnepi szokásuk.
Végre elcsendesedett a lakás, és csend volt egészen addig, amíg a
kislányok reggel örömtől visongva meg nem rohamozták az ágyát,
hogy megmutassák, mi mindent pakolt a harisnyájukba a Mikulás. Kait
velük együtt olvasta el a leveleket, amelyekben a Mikulás megdicsérte
őket, amiért egész évben olyan jó kislányok voltak, és elárulta nekik,
hogy a nevük a Mikulás „Jó gyerekek" listájának egészen az elején
szerepel.
Amikor a többi felnőtt is felébredt, a két gyerek egy percet sem
tudott tovább várni, így hát még köntösben és pizsamában nekiláttak
kibontogatni a karácsonyfa alá rakott ajándékokat. Mindenki nagyon
örült az ajándékának, Kait is, aki egy gyönyörű antik aranyláncot
kapott Tomtól és Maribethtől, rajta egy szív alakú medállal, amelybe
Merrie és Lucie Anne fényképét foglalták bele. Stephanie egy új
számítógépet ajándékozott Kait-nak, amit még az érkezése előtt házhoz
szállíttatott. A legkorszerűbb gép volt, sokkal jobb annál, amit Kait
eddig otthon használt. Stephanie be is üzemelte a masinát, és
megmutogatta, hogy milyen alkalmazásokat tett még rá. Ráadásképpen
vett hozzá egy telefont is, a legújabb modellt.
Ezután együtt megreggeliztek, elvonultak felöltözködni, majd ismét
összegyűltek a nappaliban, ahol a kislányok az új babáikkal játszottak.
Később egy könnyű ebédre kivonultak a konyhába. Elamar elrepült a
nap, Kait fájó szívvel eszmélt rá, amikor Maribeth öltöztetni kezdte a
lányokat, hogy már hat óra van. Sok-sok ölelés után fél hétkor el is
indultak a New Jersey-i reptérre, ahol Maribeth apjának a repülőgépe
várta, hogy elvigye őket a Bahamákra. Miután elmentek, Kait a
könnyeit nyeldesve, csendben beszélgetve ült a nappaliban Stephanie-
val. Egyetlen napja volt, hogy közel érezze magát az unokáihoz, és már
megint elmentek.
– Olyan gyorsan elmúlik minden – mondta halkan. Stephanie-nak
másnap reggel hat órakor kellett indulnia, így Kait számára a karácsony
lényegében véget ért, de tagadhatatlan, hogy amíg tartott,
szívmelengetően meghitt volt.
– De legalább még mindig hazajövünk, mami – emlékeztette
Stephanie, és Kait tudta, hogy ők nehezen értik meg, milyen sokat
jelent ez neki, és mennyire más az élete nélkülük. Amikor felnőttek,
meg kellett tanulnia az elengedés művészi fokon való gyakorlását, és ez
egyáltalán nem volt könnyű. Valahányszor együtt volt velük, mindig
megfájdult a szíve, amiért nem éltek vele egy városban. Milyen más
lenne az élete, ha bármikor láthatná őket, ha együtt ebédelhetne vagy
vacsorázhatna velük!
A gyerekei felnőtté válásával visszakapta az életét, azzal a
feladattal, hogy szervezze át, és töltse ki valamivel. Az olvasóitól
kapott levelekből tudta, hogy ezzel a kihívással más nők is
megküldenek. Az egyik pillanatban még családban élsz, a másikban
meg már sok esetben egyedül vagy. O ugyan sohasem panaszkodott,
sohasem nyafogott emiatt sem a gyerekeinek, sem a barátainak.
Büszkeségből és az irántuk érzett tiszteletből megpróbált úgy tenni,
mintha könnyű lenne, de most, miután Tom és a családja elment, szinte
tapintható volt a fájdalom a szívében. Nem akarta, hogy bármelyikük is
tudja, mekkora szenvedést okoz neki a távollétük. Érezte, hogy a saját
boldogságáért egyedül ő felel, nem a gyerekei. Erre emlékeztette az
olvasóit is, és biztatta őket, hogy vállalják a felelősséget az életükért, és
találják ki, hogyan tudnák aktívan és hasznosan eltölteni az idejüket.
– Frank azt akarta, hogy az idén vele és a családjával töltsem a
karácsonyt – folytatta Stephanie, és Kait hálás volt neki, hogy nem
tette. – De nem akartam, mert tudtam, hogy csalódott lennél.
– Igen, az lettem volna – bólogatott Kait. – Nagyon is. Az együtt
töltött ünnepeink mindennél többet jelentenek számomra. – Egész
évben ezeket az alkalmakat várta, de nem akart szánalmasnak tűnni a
lánya szemében.
– Tudom, mami – felelte Stephanie halkan, és megpaskolta a vállát.
Azután kimentek a konyhába, hogy megegyék a maradék ennivalót, és
közben arról beszélgettek, hogy milyen aranyosak Tom kislányai.
Stephanie megjegyezte, hogy Tommy nagyon jó apa, és úgy tűnt,
mintha ez meglepné őt. – Pedig jó szülőnek lenni időigényes dolog.
Nem is értem, hogyan csinálja – mélázott.
– Megéri, ezért rászánja az időt – mondta erre Kait.
– Valószínűleg ezért nem akarunk Frankkel gyerekeket – jelentette
ki Stephanie nagy komolyan. – Túl sok gonddal jár. Nem tudom
elképzelni, hogy képes lennék rá.
– Lehet, hogy később másképp fogod érezni. – Végtére is
Stephanie még csak huszonhat éves volt.
– Lehet – felelte nem túl nagy meggyőződéssel Stephanie.
Vacsora után rendet raktak a konyhában, és Stephanie bepakolta az
edényeket a mosogatógépbe.
 – Bizonyos értelemben nagyon furcsa – tűnődött fennhangon. –
Sohasem gondolok rád úgy, mint egy öreg nénire vagy nagymamára.
Még olyan fiatal vagy. Jó dolog lehet, hogy még van saját életed,
közben mi már felnőttek vagyunk, kirepültünk a fészekből, te pedig
még élvezheted az életedet.
Kait nézte a lányát, és arra gondolt, hogy milyen keveset ért abból,
mit jelent anyának lenni, és hogy milyen űrt hagynak maguk után a
gyerekek, amikor felnőve elköltöznek otthonról, teljesen mindegy,
hogy az anyjuk mennyire fiatal.
– Azok voltak a legboldogabb éveim, amikor még mindhárman
kicsik voltatok, és itthon éltetek. Élvezem a mostani életemet és a
munkámat is, de soha semmi nem fogható ahhoz az időszakhoz.
Gyanítom, hogy vannak, akik megkönnyebbülnek, amikor a gyerekeik
elköltöznek hazulról. De ti elkényeztettetek engem, és borzasztóan jó
volt magam mellett tudnom benneteket – mondta Kait bánatosan, és
megölelte a lányát. – Soha nem akartam siettetni, hogy elmenjetek, és
boldog vagyok, amikor hazajöttök.
Stephanie bólogatott, de továbbra sem volt fogalma arról, hogy
mennyire hiányzik az anyjának, még úgy is, hogy neki magának is jó
élete van.
– Szerezned kéne magadnak egy pasit, mami. Jó buli lenne neked.
Még mindig nagyon jól nézel ki. Frank azt mondja, dögös vagy –
közölte őszintén, mire Kait elnevette magát.
– Mondd meg neki, hogy köszönöm a bókot. És mit javasolsz, hol
szerezzek egy pasit? Adjak fel hirdetést? Menjek fel egy társkereső
oldalra? Járjak bárokba, és ott szedjek össze valakit? – ugratta a lányát.
Stephanie korában az élet még olyan egyszerűnek látszott, ráadásul ő a
saját védett világában élt, ahonnan nézve mások élete nem tűnt
reálisnak. Ő mindig is ilyen volt, és most Frank is csatlakozott hozzá a
maguk korlátozott univerzumában, ahol jobb viszonyban voltak a
számítógépekkel, mint az emberekkel.
– Biztosan ismersz egy csomó jó fej pasit – folytatta Stephanie.
 – Nem mondhatnám. És nagyon jól megvagyok így. Csinálom a
magazint, a blogomat, fent vagyok a Twitteren, a Facebookon és
egyebek. Boldog vagyok, ha este holtfáradtan végre hazajöhetek. És
amikor a nekem küldött leveleket olvasom, megkönnyebbülten
állapítom meg, hogy nincsenek olyan problémáim, amik a legtöbb
párkapcsolattal együttjárnak. Kétszer mentem férjhez. Nem hiányzik,
hogy valaki tönkretegye az életemet, veszekedjen velem, esetleg még
meg is csaljon, meg akarja változtatni az életmódomat, megmondja
nekem, hogy mit tegyek és hogyan tegyem, nemtetszését fejezze ki a
foglalkozásom miatt, haragudjon rám, amiért sokat dolgozom, vagy
utálja a barátaimat. Az emberek sok mindent eltűrnek azért, hogy egy
kapcsolat tovább működjék. Nem akarom még egyszer végigcsinálni
ezt. Most minden úgy van, ahogy én szeretem, leszámítva azt, hogy ti
hárman szétszéledtetek két kontinens három városába, de mára ehhez is
hozzászoktam. Mindnyájan hiányoztok, de jól megvagyok magamban –
fejezte be elégedett arccal.
– Nem vagy még olyan öreg, hogy le kelljen mondanod a
szerelemről. – Ezt mondta Carmen is, de Kait évek óta nem volt
szerelmes, és az is balul ütött ki, amikor az volt. Az élete így
kényelmes, ahogy van. – Nem kell újra férjhez menned, csak legyen
valaki, akivel eljárhatsz, ha épp úgy hozza a kedved – próbálkozott
újfent Stephanie.
– Ez inkább escort szolgáltatásnak hangzik, mint szerelemnek –
ugratta Stephanie-t az anyja. – Nem hiszem, hogy a férfiak szeretik, ha
időnként odarendelik őket. Ennél többet szeretnének, és joggal. Azt
hiszem, a teljes közösségi média azt a benyomást kelti az emberekben,
hogy amikor épp kedved szottyan rá, egy appal elővarázsolhatsz egy
pasit, aztán ha meguntad, elküldheted, mint egy taxit. Tudom, hogy
vannak, akik ezt csinálják, de ez nem én vagyok. Ez nem valódi dolog.
Nem látom értelmét. Én szeretem a hagyományos értékeket és
kapcsolatokat. Csak azt nem tudom, hogy kell-e nekem egy
hagyományos kapcsolat. És ha komolyan belegondolok, rájövök, hogy
nem kell.
 – Nagy kár, mami. Túl rendes vagy, túl jó fej, és túl okos ahhoz,
hogy itt üldögélj egymagádban. Szerintem el kéne kezdened randizni. –
Ezt úgy mondta, mintha valami sportról, például teniszről vagy golfról
beszélne, amit Kaitnak újból el kéne kezdenie. Ő azonban tudta, hogy
ebbe sokkal több munkát kellene belefektetnie. A második házassága jó
lecke volt. Azok után, hogy totálisan félreismerte Adriant, aki
megtévesztette, nem vágyott rá, hogy újra kísérletezzen. És különben
is, évek óta nem találkozott olyan férfival, aki tetszett volna neki. Ezt
az áldozatot tehát könnyű volt meghoznia.
– Köszönöm a tanácsot – felelte, és újra megölelte Stephanie-t, aki
a következő percben az órájára nézett.
– Jó lesz, ha korán lefekszem. Holnap hajnali ötkor kell indulnom,
hogy elérjem a gépemet. Ne kelj fel elbúcsúzni, ma este is
elköszönhetünk egymástól.
Kait azonban erélyesen megrázta a fejét.
– Szó sem lehet róla, hogy elengedjelek elköszönés nélkül. Mi más
dolgom lehetne? Miután elmentél, nyugodtan visszafekhetem az
ágyamba. – Soha nem engedte úgy útjukra a gyerekeit, hogy ne kísérte
volna ki őket, és esze ágában sem volt most elkezdeni.
– Nem muszáj – ellenkezett Stephanie.
– Tudom. De én érezném becsapva magam, ha nem kapnék tőled
egy utolsó ölelést, mielőtt elindulsz – nézett a lányára mosolyogva, ő
pedig elnevette magát.
– Te mindig a mami maradsz. – Ezt úgy mondta, mintha emögött
valami titok lappangana, és Kait gyanította, hogy így is érezte. Az
anyai ösztönök mintha hiányoztak volna a lányából, noha nagyon
kedvesen bánt a bátyja gyerekeivel, kicsit úgy, mintha maga is gyerek
lenne.
– Persze, hiszen az vagyok – mosolygott Kait. – Ez mindig is így
lesz. Akármilyen idősek lesztek, én mindig a mamitok maradok. – Ez
annál is fontosabb volt számára, mert a saját anyja elhagyta, amikor
még kisbaba volt. Évekkel később a nagyanyja mindent elkövetett,
hogy megtudja, mi történt Kait édesanyjával, mert úgy gondolta, hogy
Kaitnak joga van tudni. Kiderítette, hogy hajókázás közben
Spanyolországban a tengerbe fulladt, amikor Kait körülbelül tízéves
volt. De azután, hogy elhagyta, az anyja többé nem találkozott Kaittal,
nem is kereste a kapcsolatot vele. Az anyai érzés belőle is hiányzott, és
kísérletet sem tett, hogy kimunkálja magában. A nagyanyja töltötte be
Kait életében az anya szerepét, és ez is közrejátszott abban, hogy ő
maga később odaadó anyja lett a gyerekeinek. A legkevésbé sem
szeretett volna olyan lenni, mint a saját anyja.
– Nem fogok megsértődni, ha nem kelsz fel – bizonygatta
Stephanie, de tudta, hogy anyja fel fog kelni.
Kait lefekvéskor fél ötre állította be az ébresztőóráját. Másnap
reggel egy csésze kávéval és egy pirítóssal kopogott be Stephanie
ajtaján. Húsz perccel ezután Stephanie kipihent arccal, a zuhanyozástól
még nyirkos hajjal, Frank skót kockás kabátjában és a
kézipoggyászával jelent meg. Jó volt együtt karácsonyoznia az
anyjával, de már izgatottan várta, hogy pár óra múlva újra együtt
lehessen Frankkel.
Most ő jelentette számára az életet. Az anyja a múltjához tartozott,
fontos tájékozódási pont, biztos rév, mérvadó személy maradt, akihez
bármikor visszamehetett, amikor csak akart.
Sokáig tartották egymást átölelve, aztán Kait megcsókolta, és végül
csak nézte a lányát, amíg a liftre várakoztak. Stephanie még egyszer
megköszönte a csodás karácsonyt, majd széles mosollyal intett, és
eltűnt a lift becsukódó ajtaja mögött. Kait még egy hosszú percig
bámulta a liftajtót, aztán lassan visszaballagott a lakásba. Kicsit
elveszettnek érezte magát, ahogy körülnézett, mintha megint
ráeszmélne, hogy ez az élete, így él felnőtt nőként, egyedül, a gyerekei
nélkül, akik elmentek. És nem számít, hogy mi mindennel töltötte ki,
hogy tagadta, vagy megpróbált tudomást sem venni róla, őrá is ráillett
az, amit az olvasói olyan fájó pontossággal megfogalmaztak. Itt maradt
egyedül az üres fészekben. Most, hogy Stephanie is eltávozott, és a
lakásban nagy csend lett, visszament a hálószobába, bebújt az ágyba, és
sírt.
 Harmadik fejezet

A karácsony és újév közötti héten lehűlt a levegő, metsző hideg

lett, és kétszer is havazott. Stephanie Montanából jelentkezett, hogy
tudassa vele: rendben megérkezett, Tommy pedig a Bahamákról e-
mailezett, hogy megköszönje az együtt töltött időt és az ajándékokat. A
távozásuk kiváltotta első sokk után, ami mindig megviselte, Kait élete
visszatért a megszokott kerékvágásba. Bizonyos értelemben kellemes
dolog volt felnőtt gyerekek szülőjének lenni. Azt tehette, amit akart,
dolgozhatott, pihenhetett, alhatott, tévézhetett, barátokkal
találkozhatott, vagy ha ahhoz volt kedve, akkor nem csinált semmit. A
nap bármelyik órájában ehetett, senkit nem kellett szórakoztatnia, sem
gondoskodnia arról, hogy az illető jól érezze magát.
Mindig mérlegelnie kellett, és néha konfliktusokat is vállalnia, ha
hosszabb időt akart eltölteni a gyerekeivel. Hiányoztak, ha távol voltak,
de jó is volt egyedül lenni. Olyan fényűzés volt ez, amit ritkán
engedhetett meg magának, amíg fel nem nőttek. Akkoriban mindig
csinált nekik valamit, mindig aggódott értük, segített a házi feladataik
elkészítésében, vigasztalta őket, ha összetörték a szívüket, segített
kitölteni az egyetemi jelentkezési lapot, beszélt nekik az élet fontos
kérdéseiről.
Ugyanakkor teljesítette a hivatásából adódó kötelezettségeit,
végezte a munkáját, és betartotta a határidőket.
Ezekben az években gyakran gondolt a nagymamájára, aki a
gazdagok előkelő világából, ahol a korlátlanul rendelkezésre álló
pénzhez nem társult felelősség, egy lift nélküli ház egyszobás lakásába
került négy gyerekkel, szobalány, nevelőnő vagy dadus segítsége
nélkül, és süteményeket kezdett sütni a környékbeli éttermeknek, hogy
a gyerekeinek legyen mit enniük, legyen tető a fejük felett, és cipő a
lábukra. Az olyan napokon, amikor az akadályok leküzdhetetlennek
tűntek, emlékeztette magát, hogy mit teljesített a nagyanyja azokban a
jóval nehezebb időkben, és nem voltak kétségei afelől, hogy ő is képes
lesz rá a mostani, sokkal jobb körülmények között.
Elvégezte a rovata számára esedékes munkáját, az új laptopján
megírta, és csatolt e-mailben elküldte a Los Angeles Timesnak megígért
„kérdés-felelet" interjút. Aztán, hogy megjutalmazza magát, megnézett
egy újabb epizódot a kedvenc sorozatából. Akárhányszor látta, mindig
élvezte. A Downton Abbey-ban a helyzetek egy vagy két epizód alatt
megnyugtatóan rendeződtek, az ember tudhatta, kik a jók és kik a
rosszak, és hogy mire lehet számítani tőlük. Maga is meglepődött rajta,
mennyi vigaszt merített a sorozatból. Carmennek egy egész listája volt
a kedvenc műsoraiból, amiket különböző okokból szeretett, és ebéd
közben ezekről szoktak beszélgetni. Carmen a krimiket szerette, és az
erőszak sem zavarta bennük, de még ezeknél is jobban élvezte a sci-
fiket, amiket viszont Kait egyáltalán nem kedveit. Manapság mindenki
megtalálta a neki való műsorokat a kábelcsatornákon vagy az
interneten. Eljött az igényes tévésorozatok ideje.
Négy nappal azután, hogy Stephanie elutazott, telefonáltak Kait
barátai, akik minden évben meghívták a szilveszteri bulijukba. Ezeken
mindig olyan emberek jöttek össze, akiknek épp nem volt más
programjuk, és nem akarták otthon, egyedül tölteni a szilveszter
éjszakát. Kait már eldöntötte, hogy az idén nem megy el. Nem akarta
kidugni az orrát a szokatlanul hideg időben, harcot vívni egy taxiért,
hogy elvigye a buli helyszínére, ráadásul az előrejelzés újabb havazást
ígért. A legjobbnak tűnt otthon maradni, így aztán két hete le is mondta
a meghívásukat. Nem volt partnere, és nem akart egy újabb szilvesztert
azzal tölteni, hogy nézze, amint mások éjfélkor megcsókolják egymást,
s közben úgy tegyen, mintha nem érdekelné. Rendes körülmények
között tényleg nem érdekelte, de az ilyen különleges helyzetekben
rossz volt lúzernek vagy kakukktojásnak éreznie magát. A szilvesztert
mintha egyenesen erre tervezték volna.
Meglepte, amikor maga Jessica Hartley telefonált, hogy rábeszélje,
mégis jöjjön el. Jessica egy rivális magazin képzőművészeti rovatánál
dolgozott, és maga is tehetséges művész volt. A férje egy befektetési
alapot működtetett a Wall Streeten. Nem volt köztük szoros barátság,
de Hartley-ék minden évben meghívták a szilveszteri partijukra. És
Kait gyakran el is ment.
– Gyere el, Kait. Ez már hagyomány, nem hagyhatod ki az idén. –
Pedig ő éppen ezt akarta tenni. Éjszaka az ágyában, pizsamában tévét
nézni, házhoz rendelt vacsorát enni sokkal csábítóbbnak tűnt, mint
kiöltözve az életét vagy kéz- és lábtörést kockáztatni a jeges utcákon, a
zord időben. De Jessica nem tágított, és Kait haragudott magára,
amikor a kifogásokból kifogyva végül megadta magát, és elfogadta a
meghívást. Még dühösebb lett, amikor majdnem egy órát kellett várnia
az előtérben, mire megérkezett a megrendelt taxi. De végül megjött, és
elvitte őt a belvárosba, Hartley-ék West Village-i lakására. Hozzá
hasonlóan nekik is felnőtt gyerekeik voltak, mindkettő egyetemista, és
Jessica elmondta, hogy a karácsonyi szünetben hazajöttek ugyan, de
szilveszterre saját programot szerveztek maguknak. Elpanaszolta, hogy
amikor itthon vannak, akkor is alig látják őket. Mindig valahol a
városban lógnak a barátaikkal.
Jessica és Sam örömmel fogadták, és melegen üdvözölték Kaitot. A
kandalló körül már többen álldogáltak, várva, hogy felmelegedjenek. A
nők, mint minden évben, most is hosszú estélyiben vagy elegáns
koktélruhában jelentek meg, a férfiak szmokingban,
csokornyakkendővel. Az év egyetlen olyan estéje volt ez, amikor
Hartley-ék barátai hajlandók voltak kiöltözni. Kait egy régi fekete
bársonyszoknyát vett fel fehér szaténselyem blúzzal, és hogy megfelelő
hangulatba kerüljön, elfogadott egy pohár pezsgőt Samtől, majd a
pohárral a kezében odasétált a kandallónál csoportosulókhoz. A tél
eddigi leghidegebb, rekordokat döntögető napja volt, Kait vágyakozva
gondolt az ágyára.
Noha évente csak egyszer találkozott a többiekkel, szinte mindenkit
megismert, aki aznap este eljött, de feltűnt köztük egy ismeretlen arc is.
Zack Winternek hívták, Sam elmondta, hogy annak idején kollégiumi
szobatársak voltak. Tévéproducer Los Angelesben, súgta Kait fülébe
Jessica, több díjnyertes sorozatnak is ő volt a producere, jelenleg
szingli, nemrég vált el a feleségétől. Kait ekkor jött rá, miért
ragaszkodtak hozzá a vendéglátói annyira, hogy eljöjjön: ő volt az
egyetlen szingli nő a társaságban. Vagyis ez afféle vakrandi lett volna,
ahol ő a ma éjszakára bedobható partner a férfi számára.
Még el sem kezdődött, de Kait már érezte, hogy nehéz éjszaka vár
rá. Zack Winter fekete pólót és fekete velúrmokaszint vett fel a
szmokingjához, és nagyon Los Angeles-inek nézett ki. Már csak egy
aranylánc hiányzik a nyakából, gondolta Kait. És mintha egy hete nem
borotválkozott volna, amitől, tekintve az életkorát, inkább ápolatlannak
látszott, semmint trendinek. Kait nem törte magát, hogy társalogni
próbáljon vele, mivel az ültetési rendben meglátta, hogy a vacsoránál
egymás mellett fognak ülni. Nem örült neki, akármilyen sikeresek
voltak is a férfi műsorai. Jobb benyomást tett volna rá, ha vasalt fehér
ingben, megborotválkozva vesz részt az összejövetelen. Zack
körülbelül vele egyidős volt.
Mire egy óra múlva leültek vacsorázni, mindenki oldott hangulatba
került. Hartley-éknál mindig finomakat ettek, ezért a vendégek most is
számíthattak a jó vacsorára, és a hasonló beállítottságú, rokonszenves
emberekből álló társaságban eltölthető kellemes éjszakára.
– Rendszeresen olvasom a rovatát. Lelkes „Mondd el Kaitnak"-
rajongó vagyok – közölte Zack mosolyogva, miután asztalhoz ültek.
Megpróbáltam a rovat segítségével megmenteni a házasságomat, de azt
hiszem, a volt feleségem kicsit túlment azon a határon, ameddig maga
hatni tudott volna rá. Azóta is harcolunk azon, hogy kié legyen a kutya.
Továbbra is olvasom a blogját, és követem a Twitteren – mesélte,
miközben az erre az estére bérelt pincérek egyike hideg ráktálat tett le
elébük. Kait nem tudta, nevessen-e, vagy a részvétét fejezze ki. De a
férfi jó humorúnak tűnt, ezért úgy döntött, hogy őszinte lesz hozzá,
akármilyen ápolatlannak látszik is. Hamisítatlan Los Angeles-i
producer volt, legalábbis Kait ilyennek képzelte őket.
Zack a kedvenc tévéműsorairól kérdezte, mire Kait bevallotta, hogy
rá van kattanva a Downton Abbey-re.
 – Valahányszor rossz napom van, megnézek az utolsó két évad
nekem legkedvesebb epizódjaiból kettőt, és a világ megint jobb
helynek látszik – nevetett a férfi. A másik oldalán ülő nő meghallotta,
hogy miről beszélgetnek, és megkérdezte, melyik sorozatról van szó.
Amikor megmondták, a nő bevallotta, hogy ő is nagy rajongója, majd
rögtön ódákat kezdett zengeni Zack egyik műsoráról, egy Ausztráliában
játszódó mai családregényről, amit a férfi csillogó szemmel hallgatott.
A velük szemben ülő férfi ekkor szóba hozta azt a rendőrsorozatot,
amit az elmúlt három évben nézett, és öt percen belül a fél asztal arról
beszélt, hogy kinek mi a kedvenc sorozata. Kait hallgatta őket, majd
Zack odahajolt hozzá, és nevetve mondta:
– Ez valami országos őrület. Az ember csak remélheti, hogy jó
műsorral áll elő jó időben, de az átütő sikerhez mindig nagy adag
szerencse is kell. – Amikor észrevételek özöne hangzott el, és
szenvedélyes vita kerekedett az asztalnál a vendégek kedvenc
sorozatairól, amelyek között több is Zack nevéhez fűződött, ő
dicséretes szerénységgel viszonyult a sikeréhez. Kait kettőt látott
közülük, de nem nézett meg minden részt. – Jelenleg három munkánk
megy bombasikerrel, és januárban kezdünk egy újat egy kínai
családról. Hongkongban játszódik – mesélte Kaitnak, majd hozzátette:
– Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a maga esete, komorabb
hangvételű, mint a többi, és erőszak is van benne jócskán.
– Igaza van, az ilyesmi nem nekem való – felelte Kait. – Én
megmaradok a kellemes, barátságos családmesémnél. Néztem pár
másik sorozatot, de mindig feszültebb lettem tőlük, mint mielőtt
leültem a képernyő elé. De a maga munkái közül kettő nekem is
tetszett.
– Vannak, akik szeretik az erőszakot és a feszültséget – nevetett a
férfi. – Olyan ez, mint a sokkterápia, eltereli a figyelmet a való élettől.
– A való élet is épp eléggé figyelemelterelő és sokkoló, nem kérek
belőle még a képernyőn is.
Még hosszasan beszélgettek a férfi következő munkájáról, és arról,
hogy milyen volt kínai helyszínen forgatni. Zack bevallotta, hogy
nehéz. Sokat tudott erről és a gyakori utazásairól mesélni. Kellemes és
intelligens társalgó volt az elhanyagoltnak tűnő megjelenése ellenére,
ami Los Angelesben elfogadható lehetett, de Hartley-ék szilveszteri
partiján már kevésbé. Ez a társaság távol állt attól, hogy trendi vagy
egyenesen avantgárd legyen, ezért Zack kirítt közülük, de olyan
szeretetreméltó volt, hogy senki sem akadt fenn a külsején. És a
vendégek többségénél a sikerei bőven ellensúlyozták a „menő" Los
Angeles-i kinézetét. Egy idő után Kait is megfeledkezett róla.
Ezután a gyerekeikről, a munkájukról, Los Angelesről, illetve New
Yorkról beszélgettek. Zack New Yorkban nőtt fel, a Broadwayn kezdett
színházat csinálni, onnan előbb Londonba, később Los Angelesbe
ment, és mindenütt sikeres volt. Ő volt az egyik legjelentősebb tévés
producer, de megmaradt szerénynek és visszafogottnak. Sam pedig a
desszertnél azzal lepte meg Kaitot, hogy a következőket mondta neki,
de olyan hangerővel, hogy Zack is meghallhassa:
– Írnia kéne egy tévédarabot, Kait. Jó alapanyag lenne hozzá a saját
családja.
– Vannak drogbárók a családjában? Netán híres bűnözők? –
viccelődött vele Zack, mire Kait nevetve megrázta a fejét.
– Nem igazán. Azt hiszem, Sam a nagymamámra gondolt, aki
igazán különleges asszony volt. Meglehetősen jómódban élő családom
mindenét elveszítette a '29-es tőzsdekrachban, és a nagyapám öngyilkos
lett. A nagymama, akinek nem volt sem pénze, sem képzettsége, és ő
maga soha életében nem dolgozott, ekkor egy lift nélküli Lower East
Side-i lakásba költözött négy kicsi, öt éven aluli gyerekkel.
Süteményeket kezdett sütni, később tortákat is, amiket éttermeknek
adott el, így tudott gondoskodni a gyerekeiről. Most gyorsan
előretekerjük a filmet, mígnem eljutunk odáig, hogy évekkel később
eladta az üzletét a General Foodsnak. Ez volt a Mrs. Whittier Sütijei, az
aprósüteményeknek meg a Négy Gyerek nevet adta. Talán maga is
evett már belőlük.
– Tréfál? Egész gyerekkoromban ez volt a kedvencem, és ma is az.
A maga nagymamája volt? Nagyszerű asszony lehetett – nézett Kaitra
elismerően, és még az eddiginél is nagyobb érdeklődéssel. Élvezte a
vele való beszélgetést a vacsoraasztalnál, és tetszett neki Kait a maga
letisztult eleganciájával.
– Igen – bólintott Kate. – Ő nevelt fel. De ez már egy másik
történet. Anyám eltűnt, amikor egyéves voltam, apám egy évre rá
meghalt, úgyhogy a nagymamám vett gondjaiba. Remekül megvoltunk
együtt, mindent tőle tanultam, amit az életről tudok.
– A rovatát olvasva mindig is kiéreztem belőle a családfő szerepét
betöltő erős anyát. De sohasem jöttem rá, hogy Kait Whittier és Mrs.
Whittier Sütijei között összefüggés lehet. A nagymamája egy vagyont
kaphatott, amikor eladta a boltot. – Hirtelen zavarba jött. – Bocsánat, ez
otromba megjegyzés volt. De szeretem az olyan emberekről szóló
sztorikat, akik kilátástalan helyzetben sem adják fel, hanem a kezükbe
veszik a sorsuk irányítását. Különösen ha nőkről van szó, akiktől
akkoriban az ilyesmi még komoly teljesítménynek számított.
– Ő azt vallotta, hogy az ember mindent meg tud csinálni, amit
akar, vagy amit kell. A legbátrabb nő volt, akit ismertem. Szoktam is
mondogatni magamnak, hogy könyvet kellene írnom róla, de még nem
jutottam hozzá.
– Mi lenne, ha egy tévéfilmhez írna szövegkönyvet helyette? – Ezt
úgy mondta, mintha az ötlet épp akkor pattant volna ki a fejéből. Kait
tudta, hogy mire gondol. – Nem feltétlenül a süteményeiről és a
tortáiról, hanem egy olyan asszonyról, amilyen ő volt, aki mindenét
elveszítette, de ezt nemcsak hogy túlélte, hanem egy teljesen új életet
teremtett magának. Az ilyen történetek lelkesítik az embereket. Ezért
szeretik nézni őket. Szükségük van példaképekre és ösztönzésre. És ha
belegondol, hogy mindezt a kora harmincas években vitte véghez,
amikor a hozzá hasonló nők nem jártak munkába, talán nem is tudták,
hogyan kell dolgozni, a teljesítményét még lenyűgözőbbnek találja.
Akkoriban volt néhány tudós nő, meg festőnők, de üzletasszonyok nem
léteztek, főleg nem egy feltételezésem szerint nagyon elitista világból
származók. A Whittier család rokonságban volt a Vanderbiltekkel és az
Astorokkal?
 – Unokatestvérek voltak – erősítette meg Kait. – De nem vagyok
biztos benne, hogy később is szóba álltak a nagymamámmal, miután
sütésre adta a fejét. „Kereskedőnek" lenni nagyon lenézett foglalkozás
volt az ő világukban, nők számára szóba sem jöhetett, de még a férfiak
számára sem nagyon.
– Épp erre gondoltam, és épp ez tetszik benne annyira – kiáltotta
Zack felcsillanó szemmel, Kait pedig elmosolyodott, ahogy maga elé
idézte a nagyanyja alakját. Kicsi, elegáns, tiszteletet parancsoló,
egyenes tartású asszony volt, ízig-vérig nagyvilági hölgy, aki csodás
kalapokban járt be az irodájába. Az első évek után már nem maga
sütötte a süteményeit, a recepteket azonban maga találta ki vagy kutatta
fel régi európai szakácskönyvekben.
Az idő gyorsan elrepült, már csak öt perc hiányzott az éjfélhez.
Amint felálltak az asztaltól és visszasétáltak a nappaliba, Sam el is
kezdte a visszaszámlálást.
– Boldog új évet! – kiáltotta, és átölelte a feleségét, hogy csókkal
indítsa el kettejük új esztendejét. A többi vendég ugyanezt tette, ki-ki a
partnerével, Zack pedig együttérző pillantást vetett Kaitra. Suta helyzet
volt ez számukra; míg a többiek ölelkeztek, ők, lévén idegenek
egymásnak, tovább társalogtak.
– Megcsókolnám, de félek, hogy pofon vágna – mókázott Zack. De
nem is úgy nézett ki, mintha nagyon akarná. A vele való beszélgetést
viszont nagyon élvezte. – Boldog új évet, Kait! – mondta halkan. –
Remélem, jövőre egy nálam izgalmasabb személlyel fog szilveszterezni
– tette hozzá bánatos képpel.
– Ez is elég izgalmas volt – felelte nevetve Kait.
– Boldog új évet, Zack!
A férfi elővette a tárcáját, kiemelt belőle egy névjegyet, és
átnyújtotta neki.
– Tudom, hogy ez borzasztóan illetlen dolog egy
vacsoravendégségben. De ha egyszer úgy dönt, hogy ír valami
dramatizálható dolgot a nagymamájáról, vagy egy hozzá hasonló nőről,
kérem, hívjon fel. Ilyen sztorikra mindig szükségünk van. – Ezt úgy
mondta, mint aki komolyan gondolja, Kait pedig becsúsztatta a kártyát
a retiküljébe.
– Nem hiszem, hogy tudnék írni forgatókönyvet. Legalábbis még
sohasem próbáltam. Nem ismerem a műfajt.
– Nem kell ismernie. Elég, ha a szöveget megírja. A producer majd
keres magának egy forgatókönyvírót, akivel együtt dolgozhat. Csak írja
meg a szinopszist, és hozzá tizenhárom folytatásra való elképzelést, ha
egy nagy hálózatnak szánja, vagy hattól húsz folytatásra eleget, ha
valamelyik kábeltévének adja el. Ők a saját szabályaik szerint
dolgoznak. Aztán imádkozzon, hogy jöjjenek vissza még több írásáért.
Remélem, ír valamit, Kait. A rovatából ítélve maga elég sokat tud az
emberekről, különösen a nőkről, ahhoz, hogy valami nagyon jót tudjon
írni. Szeretem a válaszait, mert érzékenyek, okosak, reálisak és
egyenesek. Nincs bennük semmi hamisság. Olyan dolgokat ír, amikkel
bárki, egy férfi is tud azonosulni. A maga rovatát olvasva tudtam meg
bizonyos dolgokat a nőkről.
Kait látta a férfin, hogy komolyan beszél, és meghatódott.
– Na, megegyeztetek egy sikeres tévésorozatban? – lépett hozzájuk
Sam. Észrevette, hogy vacsora közben mindvégig élénk beszélgetésbe
merültek, és kíváncsi volt, hogy Zack elhívja-e Kaitot randira. Tudta,
hogy Kait nem az esete, a fiatalabb nőket kedveli, leginkább a
színésznőket, néha a saját műsorai ifjú csillagait. De Kait gyönyörű volt
és intelligens, és értelmesebbnek tűnt vele kezdeni, mint a szokásos
sztárjelöltekkel. Azt viszont nem tudta, hogy vonzónak találták-e
egymást vagy sem. Kait túl udvarias volt, semhogy kimutatta volna,
Zack pedig a nőügyeit tekintve már a kollégiumban is diszkrét volt.
Azon kevesek közé tartozott Sam ismeretségi körében, akik nem
hencegtek a győzelmeikkel. Megtehette volna, de az ilyesmi nem az ő
stílusa volt.
– Dolgozunk rajta. – Mindössze ennyit mondott hajdani
szobatársának, miközben Kait arrébb lépdelt, hogy szót válthasson a
háziasszonnyal és a többi vendéggel. – Érdekes nő. Elbűvölő családi
háttér – kommentálta Zack, majd maga is odébb ment.
 Mielőtt elindult, elköszönt Kaittól. Másnap egy korai géppel repült
vissza Los Angelesbe. Emlékeztette Kaitot, hogy telefonáljon, ha van
valami ötlete, de ő ezt nem tartotta valószínűnek. El sem tudta képzelni,
hogyan írhatná meg egy tévésorozat szinopszisát. És ahogy Zacknak is
megmondta, arra tartogatta a nagymama történetét, hogy egyszer majd
könyvben megírja az életrajzát. Ösztönző lehet a példája akár a ma élő
nők számára is, és ha más nem, a nélkülözés rákényszerítette, hogy
évtizedekkel megelőzze a korát.
Valamivel később ő is elbúcsúzott a társaságtól. Örült, hogy eljött,
és örült, hogy megismerkedett Zackkal, jólesett vele beszélgetni. Biztos
volt benne, hogy többé nem találkoznak, hiszen a világaik között nem
volt átjárás, de felvillanyozónak találta, hogy új és másféle emberekkel
tudott megismerkedni, és hirtelen még Zack hollywoodi kisugárzása is
elvesztette a jelentőségét. Nyilván volt tehetsége, de legalábbis jó
szeme, különben nem fűződne a nevéhez annyi sikeres tévéműsor. A
győzelmei bizonyították a tehetségét.
– Mi a véleményed Zackról? – kérdezte Jessica jelentőségteljes
pillantással, miközben Kait belebújt a kabátjába. Ő azonban nem vett
tudomást a burkolt célzásról, és őszintén válaszolt.
– Remekül lehetett beszélgetni vele, és vacsorapartnernek is
nagyszerű volt. Kösz, hogy épp mellém ültetted.
– Ennyi? Nem találtad halálosan szexinek?
– Biztos, hogy nem vagyok az esete – felelte Kait tárgyilagosan, és
egyébként úgy érezte, hogy ez fordítva is igaz. Az ízig-vérig Los
Angeles-i Zack maga is a szórakoztatóipar része, és Kait abban is
biztos volt, hogy bármelyik sztárt megkaphatta, akit csak akart.
Mellesleg olyan típusú férfinak látszott, aki a nagyon fiatal, nagyon
szexi nőket kedveli.
– Mindenesetre örülök, hogy elnyerte a rokonszenvedet – mondta
Jessica, és mivel újabb vendégek készültek elmenni, Kait kisurrant
közöttük. Látta, hogy egész hosszú sor várakozik Überre, ezért
megkérte a portást, hogy hívjon neki egy taxit. Alig pár percet kellett
odakint várakoznia, de mire a kocsi megérkezett, arca, füle, keze
elgémberedett a hidegtől. Megkönnyebbülten ült be, és rögtön megadta
a címét a sofőrnek, aki örült, hogy végre egy józan nő az utasa. A
szilveszter éjszaka nehéz műszak volt.
– Boldog új évet – mondta erős hindu akcentussal. Elénk türkizkék
turbánja láttán Kait elmosolyodott. Kellemes este volt, Zacknak hála
sokkal jobb, mint amilyenre számított. Hízelgőnek találta a férfi
feltételezését, miszerint meg tudja írni egy tévésorozat szinopszisát. És
az is jólesett, hogy tetszett neki a blogja, meg hogy követi őt a
Twitteren. Sok időt szánt az írásaira, és sok gondolatát foglalta bele
ezekbe a szövegekbe. Szeretett segíteni az embereknek, de egy
tévésorozat megírására nem érzett magában késztetést. Nem gondolta,
hogy többre is képes lenne a „Mondd el Kaitnak" rovatnál. Ennél
különlegesebb dolgot nem akart csinálni, bármilyen élvezettel nézte is a
kedvenc tévésorozatait.
És az este tökéletes befejezéseként hazaérve berakta a laptopjába a
Downton Abbey utolsó évadának DVD-jét, és megnézte a karácsonyi
különkiadást. Tudta, hogy emiatt nagyon későig fenn fog maradni, de
másnap majd kialussza magát. És a rákövetkező napon visszatér a
magazinhoz. Ezzel véget is ér a karácsonyi szabadsága. Jó volt, és még
a munkában is utolérte magát. Újult erővel, tiszta lappal kezdi az új
évet. Jó érzés töltötte el, és miközben felhangzott a sorozat zenei
szignálja, hátradőlve elhelyezkedett a maga mögé halmozott párnákon.
A fenntartásai ellenére végül is nagyon jól szilveszterezett, jól tette,
hogy elment. Az egyik kedvenc epizódját választotta a Downton
Abbey-ből. Mielőtt az epizód véget ért, elaludt. Így kezdődött számára
az új év.
 Negyedik fejezet

Amikor újév reggelén felébredt, észlelte hogy a DVD lefutott, a

laptopjának az akkumulátora lemerült, és a lámpák égtek. Felkelt,
rátette a laptopot a töltőre, aztán kinézett az ablakon. Látta, hogy
odakint szakad a hó, de amúgy mintha az egész világ mozdulatlanságba
dermedt volna. Néhány busz járt, és egy-két taxi gördült végig lassan az
utcán, a mély hóban.
Készített magának egy csésze kávét, és leült vele a Stephanie-tól
kapott új komputere elé. Még nem ismerte ki teljesen a réginél jóval
korszerűbb gépet, de annyit máris tapasztalt, hogy több opció és
izgalmas új extrák vannak benne, aminek örült. Végiggondolta, hogy
mivel foglalkozzék a nap további részében. Utolérte magát a levelek
megválaszolásában, a Twitteren és a blogjával, és ebben a hamisítatlan
téli időben nem akarta kitenni a lábát a lakásból. Tommyra gondolt, aki
a családjával a Bahamákon üdült, és Stephanie-ra, aki Montanában
időzött Frankkel. Vajon Candace hol lehet, és mit csinál éppen,
tűnődött az üres képernyőre meredve, aztán hirtelen támadt egy ötlete.
Csak egy gondolatszikra volt, de ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy
eljátsszon vele, és kiderüljön, mi lesz belőle. Más dolga úgysem volt
egész nap.

A történet 1940-ben kezdődik, mielőtt Amerika belépett a 11.

világháborúba. Lochlan Wilder körülbelül negyvenéves, szenvedélyesen
érdeklik a régi repülőgépek, gyűjti is őket. Bármivel tud repülni,
aminek szárnya van, és a legszívesebben az utolsófillérjét is a
gyűjteménye gyarapítására fordítja. Szenvedélye a repülés, és minden,
ami a légi közlekedéssel van kapcsolatban. Repülőgép-szerelő és pilóta,
aki sok gépet helyreállított már – ebben Anne, a felesége is támogatja,
noha a férje, ha tehetné, minden pénzét a repülőgépeire áldozná.
Örökölt valamennyi pénzt, keresett is hozzá, és az egészet a
gyűjteményére költötte. A házukra jelzálogkölcsönt vettek fel. Egyedül
Anne érti, hogy milyen sokat jelent a férjének a repülés. Négy tinédzser
korú gyerekük van. Kettőre átragadt apjuk repülőgép mániája. Wilder
jóképű, szexi, szenvedélyes férfi, és Anne fülig szerelmes belé. A férje őt
is megtanította repülni, és bár az asszony kiváló pilóta, nem szeret
annyira repülni, mint a férje.
Anne gyakran megvédi a férjét szigorú anyjával, Hannabellel
szemben, aki felelőtlen bolondnak tartja, és ezt minden lehetséges
alkalommal el is mondja. Nem érti, és nem is akarja megérteni a vejét.
A legidősebb fiuk, Bili, tizennyolc éves. Az apja megtanította
repülőgépet vezetni és szerelni. Bili megbízható, komoly fiú, megvan a
pilótaengedélye.
De igazából a másodszülött Maggie az, aki osztozik apja repülési
jártasságában és a régi repülőgépek iránti rajongásában. Tizenhét
éves, még nincs jogosítványa, de apja rendszeresen felviszi magával, és
Maggie bármelyik gépüket el tudja vezetni. Örökölte apja tehetségét, és
minden vágya, hogy egyszer ő is pilóta lehessen. Loch műrepülő-
gyakorlatokra is megtanította, és Maggie igazi vakmerő pilótának
bizonyult. A pilótafülkében több kurázsiról tesz tanúbizonyságot, mint a
bátyja. Bili kiszámítható és magabiztos. Maggie hevesebb
temperamentumú, mint a fivérei, jobban hasonlít az apjukra.
Anne-nak és Loch-nak rajtuk kívül két fiatalabb gyerekük is van.
Greget nem érdekli a repülés, tizenöt évesen örökké valami rosszban
sántikál. Merész álmokat dédelget, de egyikben sem szelepei a repülés.
A legfiatalabb, a tizennégy éves Chrys-tal, igazi szépség. Meg van
veszve a fiúkért, és őt sem különösebben érdekli a repülés.

Kait vad iramban írt, ahogy a történet kezdett kibontakozni a

fejében.

Ahogy röviddel a történet kezdete után súlyosbodik a háborús

helyzet Európában, Loch közli Anne-nal: Angliába akar menni, hogy
önkéntes pilótának jelentkezzen a Royal Air Force-nál. Szívesen
fogadják az amerikai önkénteseket, és Loch ismer pár pilótát, akik
elmentek. Már döntött, és el is adta két repülőgépét, hogy Anne-nak
legyen miből gazdálkodnia a távollétében. Úgy érzi, muszáj mennie,
Anne pedig túlságosan jól ismeri a férjét, semhogy megpróbálja
lebeszélni. Az iránta érzett szerelem és tisztelet készteti arra, hogy
elengedje. A hírt elmondják a gyerekeknek is. Bill és Maggie hősnek
tartják az apjukat, Anyósa viszont megdöbben azon, hogy Loch képes
elhagyni a feleségét és a családját.
Loch útnak indul Angliába. Anne-nak nélküle kell boldogulnia és a
gyerekek gondját viselnie.
De erős és nyugodt természetű asszony, aki bízik a férjében, még ha
félti is őt. Indulás előtt megható jelenet játszódik le köztük. Attól
kezdve, hogy a veje elment, Anne anyja csak rosszat tud mondani róla.
Loch elég pénzt hagyott nekik, de azért meg kell húzniuk a
nadrágszíjat. Anne azon gondolkozik, hogy állást vállal, de aztán
támad egy jobb ötlete: nagy hasznát tudnák venni Loch repülőgépeinek.
Afféle légi taxiként szállíthatnának rövid távolságokra utasokat. Ő és
Bill alkalmas lenne taxisofőrnek. Pilótaképzést is vállalhatnának. Bill
el van szánva, hogy segít az anyjának. Anne kirak egy táblát, amelyen a
Wilder Repülőgép gépeit ajánlja légi közlekedésre és a repülőgép-
vezetés oktatására. Maggie is szeretne segíteni, de még nincs
pilótaengedélye.
Anne anyja, Hannabel, megállás nélkül szidja a vejét, amiért
lelépett Angliába, és magára hagyta a családját. Örült ötletnek tartja,
hogy Anne pénzt akar keresni. Szerinte Loch távollétében el kéne adnia
a gépeket, hogy abból éljenek, és Loch egyébként is rászolgált erre,
amiért elhagyta őket.
Bill megpróbál azzal is segíteni anyjának, hogy kordában tartja az
öccsét, amit a tizenöt éves Greg rossz néven vesz tőle. Állandóan van
vele valami zűr, főleg az iskolában. Chrystallal ugyanilyen nehéz
dolguk van: mindig elszökik otthonról, hogy valami fiúval lóghasson.
Bill mindent megpróbál, de a két kisebb testvér nehéz eset, Maggie-t
pedig tizenhét éves korára csak a repülők érdeklik. Alig várja, hogy
megkapja a jogosítványát.
 A vállalkozás lassan indul be, de végül működőképesnek bizonyul.
Páran feliratkoznak, hogy órákat vegyenek. Néhány helyi üzletember
kibéreli a gépeiket, hogy repülővel menjen más városokban tartott
tárgyalásokra. Anne ügyesen vezeti a vállalkozást, talán jobban is, mint
ahogyan a férje vezetné.
Ő sokkal gyakorlatiasabb, mint Loch. Elég pénzt keresnek, hogy
kiegészítsék vele azt, amit Loch hagyott, és Anne minden
szükségletükről gondoskodik. Amikor azonban senki nem jön órákat
venni vagy kibérelni valamelyik gépet, olyankor szűkösen vannak. Anne
anyja megint azt tanácsolja a lányának, hogy adja el valamelyik
repülőt, vagy akár az összest, de ő a férje iránti tiszteletből nem
hajlandó rá. Tudja, hogy Loch szíve megszakadna. Hannabel persze ezt
sem bánná, szerinte Loch megérdemelné a csalódást, amiért lelépett.
A gépek között vannak egészen különleges és ritka példányok, és
Maggie mindegyiket el tudja vezetni. Mostanában a bátyjával száll föl,
ahogy korábban az apjával szokott. A repülés az élete, akárcsak az
apjának.
Miközben Loch a RAF kötelékében, az angolok oldalán repül,
otthon Anne bátran és ügyesen tartja kézben a dolgokat. Egy év
elteltével szerénynek indult vállalkozása stabilan és eredményesen
működik. És akkor bekövetkezik a Pearl Harbor-i támadás. A
történelem első, békeidőben történő sorozása egy évvel korábban, 1940
szeptemberében kezdődött, de Billt akkor nem hívták be.
Pearl Harbor után Loch hazajön Angliából, hogy felcsapjon az
amerikai légierő pilótájának. Mielőtt újra el kell mennie, mindegyik
gyerekével eltölt több-kevesebb időt, és megpróbálja rendes
viselkedésre rábírni kisebbik fiát, Greget. Gyengéd búcsújelenet
játszódik le ismét közte és Anne között. Loch hálás a feleségének, hogy
megóvta a repülőgépeit, és büszke rá, amiért ilyen ügyesen vezeti a
vállalkozását.
Maggie már tizennyolc éves, és megkapja a pilótaengedélyét. Billt
behívják katonának, így most Maggie segít anyjának órákat adni
repülésből, és vezetni a kibérelt repülőgépeket. Miközben Bill pilótákat
képez a hadseregben, Anne és Maggie pedig működteti az üzletet, a
férfi felügyelete nélkül maradt Greg és Chrystal továbbra is sok gondot
és bánatot okoz a viselkedésével.
Chrystal többnek néz ki tizenöt évesnél, és rengeteg baj van vele.
Úgy vonzza a férfiakat, mint a lámpafény az éjjeli lepkéket, és hiába
próbálja Anne leállítani, a lány szégyentelenül még bátorítja is őket.

Amíg ezt a részt írta, Kaitnak eszébe jutott, hogy valamikor tanult a
Női Légierő Szolgálat Pilótáiról, most tehát utánanézett az interneten,
és egész izgalomba jött attól, amit talált. Lenyűgözte azoknak a bátor
nőknek a története, akik csak nagyon kevés elismerést kaptak a II.
világháború alatt tanúsított hősiességükért. A WASP programot 1942-
ben, Pearl Harbor után vezették be, azzal a céllal, hogy női polgári
pilótákat sorozzanak be. A texasi kiképzés után a pilótanők elsősorban
kiszolgáló jellegű feladatokat kaptak: robotrepülőgépeket vontattak,
lőgyakorlatként éles lőszerrel lőttek célba, teszteltek és javítottak
repülőgépeket, oktatókként szolgáltak, rakományt vittek behajózási
pontokra, kompon szállítottak repülőket egyik helyről a másikra.
Megmaradtak polgári állományban, de tevékenységük nyomán
felszabadultak a hadsereg bevetésre indítható pilótái a nem harci
feladatok alól. Gyakran repültek éjszaka, és bár nem harcoló pilóták
voltak, veszélyes küldetéseket teljesítettek.
Minden típusú repülőt vezettek, a PT-17-es és az AT-6-os
oktatógéptől a leggyorsabb támadógépen keresztül – mint például az A-
24-es és az A-26-os –, egészen a közép- és nehézbombázókig,
amilyenek a B-25-ösök és a B-17-esek. Hivatalosan sohasem tartoztak
a hadsereg kötelékébe, nem járt nekik semmiféle jutalom vagy
kitüntetés, felszálltak, amikor erre utasítást kaptak, és ezért havonta 250
dollárt fizettek nekik.
Mihelyt elindították a WASP programot, huszonötezer pilótanő
ajánlotta fel segítségét a háborús erőfeszítésekben, és közülük
ezernyolcszázharminc jelentkezést el is fogadtak. A pilótaengedély
meglétén kívül betöltött 21. életév és minimum 154 cm-es magasság
volt a felvétel feltétele. A nők hősiesen szerepeltek a bevetéseken.
Harmincnyolc WASP-pilótát öltek meg küldetésének teljesítése
közben.
Majd 1944 decemberében, csaknem háromévi repülés után többé
nem volt rájuk szükség, ezért lefújták a programot. A bevetéseiket
tartalmazó iratanyagot több mint harminc évre zárolták. 1977-ben a
kongresszus megszavazta, hogy a még életben lévő WASP-tagok
jogosultak legyenek a veteránok juttatásaira, annak ellenére, hogy
sohasem lettek a fegyveres testület tagjai, mindvégig civilek maradtak.
Végül 2010-ben, hatvannyolc évvel a hazájuknak tett szolgálatuk után,
a még élő, nem egészen háromszáz WASP-tag megkapta a
Kongresszusi Aranyérmet egy Washingtonban megrendezett hivatalos
ceremónián. Az emberek többsége ekkor hallott először a civil
pilótanőkről, akik bátran szolgálták a hazájukat a II. világháborúban.
Kait erős kísértést érzett, hogy felugorva ujjongásban törjön ki,
amikor könnybe lábadt szemmel végigolvasta az interneten a
bejegyzést. Bele is írta rögtön a történetébe, amit a WASP tagjairól
megtudott. Anne Wilder pontosan az a fajta nő volt, aki csatlakozott
volna a Női Légierő Szolgálat Pilótáihoz. Ez így tökéletes volt.
Még az egyenruhájuk történetét is elbűvölőnek találta. Kezdetben a
repülőgép-szerelők overallját viselték, később azt kérték, hogy
különleges alkalmakra vásároljanak nekik világosbarna hosszúnadrágot
és fehér blúzt. Egy év múlva, 1943-ban Jacqueline Cochran, a WASP
igazgatója, Bergdorf Goodmannel terveztetett egy „légierőkék" színű
gyapjúszövet egyenruhát. A légierő két tábornoka jóváhagyta az új
öltözéket, így ez lett a hivatalos WASP-egyenruha. Szoknya, öves
kosztümkabát, rajta a WASP jelvényével, fehér blúz, fekete nyakkendő,
baszk sapka és fekete kézitáska. Ezzel egyidejűleg új repülő-egyenruhát
is kaptak, a hivatalos WASP-egyenruhával megegyező színű
„légierőkéket", más szóval Santiago-kéket, amely Eisenhower-
zubbonyból, hosszúnadrágból, kék vászonblúzból, fekete nyakkendőből
és egy baseball stílusú sapkából állt.
 Cochran Neiman Marcusszal készíttette el a ruhákat, és a WASP
tagjai roppant büszkék voltak az új uniformusukra. Nagy utat tettek
meg a férfi méretű használt overalloktól idáig!
Kait ezek után folytatta a történet írását.

Anne szörnyen aggódik a háborúban szolgálatot teljesítő férjéért és

fiáért. Az anyja csendesebb, mint azelőtt volt – félti az unokáját.
Mostanában a nejével szemben is kevésbé kritikus. De Hannabel
mindent összevéve szívós és kemény asszony.
Anne és Maggie vezeti az üzletet, Loch és Bill vadászpilótaként jár
bevetésekre.
Anne-t azzal a kérdéssel keresi fel a hadsereg megbízottja, hogy
hajlandó lenne-e bevonulni a WASP Női Légierő Szolgálathoz, ahol az
lenne a feladata, hogy repülőgépeket szállítson át az Atlanti-óceánon,
katonák nélkül. A megbízott nem titkolja, hogy a feladat veszélyes lehet,
de azért alkalmaznak nőket ezekre a repülésekre, mert a férfiakat a még
veszélyesebb bevetésekre tartalékolják. Nem kellene folyamatosan
végeznie a feladatot, csak amikor szükség van rá. A WASP civil
önkéntesekből áll, és a munkájukért némi tiszteletdíjban részesülnek.
Anne elfogadja a felkérést, mert úgy érzi, ezzel ő is hozzájárulhat a
háborús erőfeszítésekhez. Teljesíti a feladatot, amikor szükség van rá,
és közben tovább tudja működtetni az üzletét.
Amikor elmondja anyjának, hogy mire készül, Hannabel könyörög,
hogy ne vállalja el, mert lelőhetik az Atlanti-óceán felett repülő német
pilóták. De Anne jó pilóta, óvatos és megbízható, és annyira elszánt,
hogy végül Hannabel hajlandó hozzájuk költözni, és segít gondoskodni
a gyerekekről, mialatt ő katonai feladatot teljesít. Most láthatjuk a
szelídebb, nőiesebb énjét, és azt, hogy rettenetesen félti egyetlen lányát.
Maggie is szívesen önkénteskedne, de nem elég idős hozzá, és Anne-nak
amúgy is otthon van rá szüksége.
Tanúi vagyunk, ahogy Anne a WASP kötelékében teljesíti a repülési
feladatokat, és megismerkedik más pilótanőkkel. Anne és Maggie
tovább működtetik a vállalkozásukat, ami épp annyit jövedelmez, hogy
meglegyen a szükséges pluszbevételük. Anne átél néhány meleg
helyzetet az óceán átrepülése közben, de nem lövik le, és nem is sebesül
meg.
A háború vége felé Loch gépét lelövik, és a férfi meghal. Nem
sokkal ezután, épp mielőtt véget érne a háború, újabb veszteség éri: a
fiukat, Bilit is lelövik, és ő is meghal.
Anne már a férje halála után kapja meg Loch utolsó levelét,
amelyben megírja, hogy mennyire szereti őt. Hannabel együtt érez vele,
és nagyon sajnálja.

Miközben Kait a sorokat írta, könnyek peregtek le az arcán. Egy

pillanatra megállt, hogy kifújja magát, aztán írta tovább a történetet,
ahogy kiszakad belőle.

Amikor a háború véget ér, Anne negyvennégy éves, Maggie pedig

huszonkettő, és kiváló pilóta. Gregnek húsz, Chrystalnak tizenkilenc
éves kora ellenére sem nőtt be a feje lágya, mindkettőjükkel továbbra is
gondok vannak. A család megsínyli Loch és Bill elvesztését. Két zászló
és két aranycsillag van az ablakukban.
Anne töri a fejét, hogy mihez kezdjen most, amivel talpra tudja
állítani a családot. Adja el Loch repülőgépeit? Szerezzen valami
békeidőben megszokott állást? Folytassa a kenyérkereső munkát a
pilótaleckékkel és a kisebb gépek bérbeadásával? Végül azzal az
ötlettel áll elő, hogy a legnagyobb, legöregebb gépeikkel légi
teherszállítási vállalkozást indítanak, ő és Maggie fogja vezetni a
gépeket, Gregnek és Chrystalnak pedig az irodai feladatokban kell
segítenie. Legnagyobb megdöbbenésükre Hannabel jelentkezik, hogy ő
is kivenné a részét a munkából. Segíteni akar mindenben, amiben csak
tud. Bocsánatot kér Anne-tól, amiért olyan sokat bírálta a férjét, mert
könnyebb életet szeretett volna a lányának, de most már tudja, hogy
Loch jó ember volt, és hogy nagyon szerették egymást.
Anne a Wilder Express nevet adja a teherszállítási vállalkozásának.
Eleinte kisebb megbízásokat kapnak, később már nagyobbakat is.
Minden munka felér egy győzelemmel, és ők jól csinálják. Hannabel
energikus, bátor és erős asszony, keményen dolgozik, gorombán, de
mulattatón bánik az ügyfelekkel, ami a szívén, az a száján. Ráveszi
Maggie-t, hogy tanítsa meg repülőt vezetni.
Anne fáradhatatlan, és az üzlet szépen prosperál. Már komolyabb
rakományok szállítására alkalmas, nagyobb gépeket is tudnak
vásárolni. Mostoha időjárási viszonyok közepette is repülnek. Anne és
Maggie veszélyes helyzeteket is átélnek a zord idő miatt, de mindig
megússzák. Mihelyt megengedhetik maguknak, felvesznek egy fiatal,
fantasztikusan jó pilótát. Johnny West remek fickó, óriási segítségnek
bizonyul, és nemsokára egymásba szeretnek Maggie-vel. (A két
fiatalabb, Chrystal és Greg továbbra is sok gondot okoz.)
A légi közlekedésben részt vevő néhány férfi elutasítón viszonyul az
egyre sikeresebb légi fuvarozó céget működtetőkét nőhöz. Szabotázzsal
fenyegetik az egyik gépüket, és összeverik Johnnyt. A verseny
kíméletlenül durva, és a versenytársak nem válogatnak az eszközökben.
Ki akarják szorítani őket a piacról, de Anne kitart. Hannabel merészen
szembeszáll bárkivel, akivel kell, még puskát is szegez egyikükre,
amikor egy éjszaka megfenyegetik őket.
Hannabel, Anne és Maggie jövedelmezően vezetik a céget, a
befektetéseik megtérülnek. Eladnak párat Loch gépei közül, és jobbakat
vesznek helyettük. Keserédes pillanat Anne számára, amikor megválik
férje néhány kedvenc repülőjétől, hogy lendítsen az üzleten. Hannabel
egy este elmondja Anne-nak, hogy Loch büszke lenne rá, mire Anne azt
válaszolja, hogy Loch őrá is büszke lenne.
Loch régi gépei helyett több, háborúból visszamaradt légi járművet
vesznek, de a legkedvesebb repülői közül egyet-kettőt azért
megtartanak. Anne-nak a cég irányítása mellett folyamatosan küzdenie
kell Greg és Chrystal tűrhetetlen viselkedésével is. Maggie és fiatal
pilótájuk, Johnny West között dúl a szerelem.
Ahogy múlik az idő, a cég hihetetlenül sikeressé, valóságos
kincsesbányává növi ki magát. A háború után öt évvel, 1950-ben már
virágzó üzletet tudhatnak a magukénak, ennek ellenére még mindig
számolniuk kell a nőkkel szembeni előítéletekkel. Újabb pilótákat
alkalmaznak, és egy éjszaka, amikor nincs elég emberük, Hannabel is
felszáll. Ügyes pilóta lett az energikus öregasszonyból, akit lassanként
megkedvelünk. Idővel ő is lehiggadt, megszelídült valamelyest.
Látjuk, hogyan működtetik vállalkozásukat az ötvenes években,
hogyan harcolnak a nők jogaiért, és válnak sikeressé egy férfiak uralta
világban. Idővel az övék lesz az ország egyik legsikeresebb légi
fuvarozó társasága. A megtett út nem volt éppen sétagalopp, kemény
munkával, nehezen érték el ezt a szintet. Újabb férfi pilótákat
alkalmaznak, akik közül egyeseket el kell bocsátani, mert nehéz
helyzetbe hozzák őket. Talán felvesznek egy újabb női pilótát.
Szerződtetnek egy háborús hős pilótát, Loch ismerősét, aki munkára
jelentkezik náluk. A férfi és Anne örökké vitatkozik, de becsülik
egymást. Néhány összecsapás után végül egymásba szeretnek. Ő az első
férfi Anne életében Loch halála óta. Ez a korszak 1953-tól 1955-ig tart.
A kapcsolatuk kezdettől fogva heves és szenvedélyes. A céget vezető
három erős asszony három nemzedéket képvisel: Hannabel, Anne és
Maggie.

Kait a számítógépe előtt ülve a leírtakon gondolkozott, és egészen

elképedt azon, hogy milyen történet kerekedett ki a billentyűi alól.
Éjfélre járt az idő, tizenöt órán keresztül írt egyvégtében. A Wilder
család asszonyai címet adta az írásának. Egy olyan családról szólt a
történet, amelynek női tagjai izgalmas és sikeres vállalkozást hoztak
tető alá egy férfiak uralta iparágban és világban.
Miután végigolvasta, elővette Zack Winter névjegyét, és egy e-
mailben számolt be neki arról, hogy írt egy sztorit, és szeretné, ha a
férfi elolvasná. A férfi két óra múlva válaszolt, hogy szívesen elolvassa,
küldje el csatolt e-mailben. Kait megnyomta a küldés gombot, aztán
csak ült, és nem győzött csodálkozni azon, amit tett. Mi van, ha
Winternek nem tetszik? De végül mindegy is, az a fő, hogy neki
tetszett. A Wilder család asszonyai megelevenedtek számára.
Büszkeség és pánik lett úrrá rajta, és fogalma sem volt, mit gondol
majd róla Zack.
Másnap amikor felkelt, tapasztalta, hogy a hóviharból hófúvás lett,
és az irodája zárva maradt. Újra elolvasta a történetét, amitől megint
elfogta az izgalom. Csak ült, bámulta a kinti havat, és azon töprengett,
hogy mi fog most történni. Azt azonban biztosan tudta, hogy évek óta
nem szórakozott olyan jól, mint tegnap, miközben a Wilder család női
tagjairól írt. A nagymamájának ajánlotta az írást, és minden porcikáját
áthatotta az érzés, hogy a nagymamája is büszke lenne rá.
 Ötödik fejezet

A hóvihar két napig tartott, és amikor újra dolgozni kezdtek, Kait

nem szólt róla senkinek, még Carmennek sem, hogy mit írt. Zack
véleményét várta. Három hétig egy sor sem jött tőle. Addigra Kait
átélte a zavar és a szégyenkezés különböző fokozatait, és biztos volt
benne, hogy a sztorija kritikán aluli, egyáltalán nem tetszett Zacknak,
csak udvariasságból nem mondja meg neki. Inkább nem is válaszol.
Kait megpróbálta elfelejteni, hogy megírta. Aztán három hét múltán
Zack felhívta telefonon.
– Azt hiszem, az, hogy a szilvesztert Sammel és Jessie-vel
töltöttem, mindkettőnk számára váratlannak bizonyult – kezdte minden
bevezető nélkül, és Kait nem merte megkérdezni, hogy mire gondol,
sem azt, hogy tetszett-e neki, amit küldött. Alig tudott odafigyelni Zack
szavaira, és felkészítette magát a legrosszabbra. – Ne haragudjon, hogy
nem jelentkeztem hamarabb, de nagyon elfoglalt voltam – folytatta
Zack úgy, mint aki siet. – Holnap New Yorkban lesz egy
megbeszélésem. Tud időt szakítani arra, hogy megigyunk valamit?
Kait arra gondolt, hogy személyesen akarja elmondani, mi baja a
történettel, és miért nem alkalmas egy sorozat szinopszisának.
– Természetesen – felelte zavartan, amiért háborgatta az elfoglalt
férfit az írásával. Izgatott volt, amikor írta, de az eltelt három hétben
volt ideje lehiggadni. Szégyellte magát, mivel az egész dolog amatőr
próbálkozásnak tűnhetett a férfi szemében. Erre a következtetésre
jutott, miután többször is elolvasta a művét. – Hol találkozzunk? –
kérdezte. A férfi a Plazát javasolta, azzal, hogy ott fogja várni.
– Hat óra?
– Az jó lesz – felelte Kait.
Zack megadta, melyik bárba menjen, és ezek után Kait az
íróasztalánál ülve csak bámulta a számítógépét, próbált felkészülni a
másnapi rossz hírre, és a barátságos telefonhívás ellenére várható
kíméletlen kritikára. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy Zacknak
tetszett a története. Estére már kész idegroncs volt a másnapi találkozó
előérzetétől. A Downton Abbey három epizódja tudta csak
megnyugtatni, mire késő éjszaka ágyba bújt. De másra sem tudott
gondolni, mint a művére, és arra, hogy vajon Zack mit szándékozik róla
mondani. Nyilván semmi jót.
Másnap fekete kosztümben ment dolgozni, amitől úgy nézett ki,
mint aki temetésre készül. Fekete harisnyát és tűsarkú cipőt vett fel
hozzá, úgyhogy amikor Carmen délután beugrott hozzá, döbbenten
meredt rá.
– Meghalt valaki? – kérdezte félig komolyan. Kait sápadt volt,
szórakozottnak látszott, és rémület ült a szemében.
– Munka után lesz egy megbeszélésem.
– Nem sok jót vársz tőle – vonta le a következtetést Carmen, látva
Kait feszült arcát.
– Valószínűleg nem lesz benne sok köszönet. – Kait nem
részletezte a dolgot, Carmen pedig anélkül ment el, hogy megtudott
volna valamit a találkozó mibenlétéről.
Munka után Kait taxival ment a Plazába, ahová tíz perccel
hamarabb érkezett meg. Leült egy asztalhoz, és amikor meglátta a
belépő Zackot, páni félelem fogta el. Meglepte, hogy a férfi öltönyt
visel világoskék inggel és nyakkendővel. A szilveszteri trendi stílusnak
nyoma sem látszott rajta. Pontosan olyan volt, mint bármelyik New
York-i üzletember, ami már a kézfogásuk pillanatától meghatározta a
találkozójuk hangvételét.
– Minden rendben van? Olyan komolynak látszik – jegyezte meg a
férfi, miközben leült vele szemben az Oak Bar asztalához.
– Ahogy maga is – mosolygott Kait, és Zack rögtön látta rajta,
hogy meg van rémülve. Mielőtt bármit mondott volna, megrendelték az
italokat: Zack skót whiskyt, Kait egy pohár bort, de túl ideges volt,
semhogy inni tudjon. Évek óta semmitől sem félt annyira, mint ettől a
találkozástól. Meg volt győződve róla, hogy most értésére adják,
milyen rossz az, amit írt, és hogy Zack csak a régi barátja, Sam iránti
tiszteletből döntött úgy, hogy személyesen találkozik vele.
 – Hallotta, hogy mit mondtam, amikor tegnap felhívtam? –
kérdezte somolyogva. – Azt mondtam, hogy a találkozásunk váratlan
volt. Az az érzésem, hogy elsiklott a szó felett, és nem hallotta, amit
mondtam.
Kait úgy nézett rá, mint akit a sírás kerülget.
– Azt gondoltam, hogy csak udvariaskodik – vallotta be őszintén,
és Zack látta, hogy remeg a keze, amikor a szájához emeli a poharat, és
iszik egy kortyot.
– Ha üzletről van szó, nem szoktam udvariaskodni. – Rámosolygott
Kaitra, akit minél előbb ki akart billenteni gyászos hangulatából. –
Csodás sztorit írt, Kait. Fantasztikus forgatókönyv lesz belőle egy
sorozathoz. A női karakterek egészen nagyszerűek, és az előtörténet
után évekig folytathatja a mellékszálakkal. Addig nem akartam
jelentkezni, amíg nem tudok valami konkrétumot is mondani, és azt
hiszem, most már tudok. A múlt héten két megbeszélésem volt e
témában, két nappal ezelőtt pedig egy újabb. Nem akarok túlzott
reményeket ébreszteni magában, de azt hiszem, maga lehet az én új
szerencsehozó talizmánom. Jártam azoknál a kábelhálózatoknál,
amelyekről úgy gondoltam, megfelelők lennének hozzá, és az egyik
nagy hálózatnak valóban jól jönne egy ilyen sorozat. Épp mostanában
múlt ki egy sorozatuk, le is kellett venniük a műsorról, emiatt van egy
tátongó űr az őszi műsortervükben. Ezzel akarják folytatni, Kait. A
Wilder család asszonyai pontosan az, amire szükségük van. Itt-ott
ugyan kicsit még nyers, kell rajta dolgozni valamicskét, de a megfelelő
forgató-könyvíró magával együtt el tudja ezt végezni. Azt akarják,
hogy bontsuk ki a történetet, és amilyen gyorsan csak lehet, szállítsunk
nekik egy forgatókönyvet. – Széles mosollyal nézett Kaitra, aki úgy
nézett vissza rá, mint aki sokkot kapott.
– Én nem tudok forgatókönyvet írni, nem tudom, hogy kell –
dadogta letéve a poharát, és csak bámult a férfira, mint aki megpróbálja
felfogni a hallottakat. Arra, hogy Zack ezt fogja mondani, végképp nem
számított.
 – Nem várom el, hogy maga írja meg a forgatókönyvet. Erre
szerzünk majd egy forgatókönyvírót. Már beszéltem is azzal, akit fel
szeretnék kérni. Most fejez be egy munkát, ami megint csak szerencsés
véletlen. Fiatal nő, de nagyon jó. Ebben a dologban megbízhat bennem,
már dolgoztam vele. Elküldtem neki a sztoriját, meg akarja csinálni.
Már két sikeres sorozatot írt. A hálózat az egyiket törölte, de nem az
írott anyag miatt, hanem mert gondok voltak a főszereplővel. Az az
érzésem, hogy fantasztikus dolgot tud csinálni ebből magának. –
Teljesen úgy beszélt Kaitnak, mint egy szakmabelinek, és látszott, hogy
mindenre gondolt. Nagyszerűen értette a dolgát.
– Oké, várjon egy percet. Próbálom felfogni. Egy kábelhálózatnak
kell a sztorim, és maga már szerzett is valakit, aki megírja belőle a
forgatókönyvet?
– Lényegében erről van szó. Megnézzük, mit kapunk az írótól, és
hogy tetszik-e a hálózatnak is. Ha tetszik, akkor megállapodunk vele.
Ha megkapjuk a megfelelő forgatókönyvírót, akkor az első menetben
tizenhárom, aztán, ha szerencsénk van, még kilenc epizódot csinálnak
belőle. – Zack hozzá volt szokva a sikerhez, Kait azonban nem, neki ez
az egész újdonság volt.
– Úristen – suttogta, és becsukta a szemét. Aztán újra kinyitotta, és
Zackra nézett. – Azt mondja nekem, hogy sorozatot akarnak csinálni a
történetemből?
– Előbb túl kell jutnunk néhány akadályon. Mindannyiunknak rá
kell bólintanunk a forgatókönyvre. Meg kell találnunk a megfelelő
színészeket – ez döntő fontosságú, elsősorban pár nagyon erős női
szereplő esetében, akik elviszik a vállukon a sorozatot. És kell egy
olyan rendező, aki jól csinálja a női szereplős műsorokat. A sztároknak
sorba kell állniuk a szerepekért. Ha a forgatókönyv nem működik, vagy
a szereplők nem tökéletesek, akkor nem tudjuk elkezdeni a sorozatot
októberben, amikorra a hálózat beütemezi. De ha minden úgy megy,
ahogy mennie kell, akkor őszre adásba kerül. Vannak elképzeléseim a
rendezőt illetően is, és van valaki, akit ideálisnak tartanék Anne Wilder
szerepére. Kevés esély van rá, hogy hajlandó eljátszani, de mindent be
fogok vetni az ügy érdekében. Akire gondolok, még sohasem szerepelt
sorozatban, csak játékfilmekben, de tökéletes lenne erre a szerepre, ha
beleszeretne. A forgatókönyvíró két hét múlva elkezdhet dolgozni rajta.
De előbb szeretne magával találkozni.
Mire befejezte, Kaitnak fülig ért a szája. Az egész még
bizonytalannak, kétesélyesnek látszott, de benne volt a lehetőség, hogy
az a történet, amelyet újév napján írt, képernyőre kerül.
– Július elsején hozzá kell kezdenünk a forgatáshoz, úgyhogy nincs
sok időnk. Még nagyon sok dolgom van vele. És szüksége lesz egy
ügynökre is, aki megköti a szerződést, és intézi az anyagi részt. Több
ügynököt is tudok ajánlani magának.
Kait nem akarta megmondani neki, hogy ingyen, csak az izgalom
kedvéért is megcsinálta volna, de persze akarta, hogy fizessenek érte,
arról viszont fogalma sem volt, hogy anyagilag mire számítson.
Mindenesetre madarat lehetett volna fogatni vele.
Idővel minden részlet a helyére kerül. Egyelőre ki akarta élvezni
annak az izgalmát, ami most történik vele. Zack egészen meghatódott,
látva Kait izgatottságát, és azt, hogy milyen sokat jelent neki ez a
váratlan siker. A tekintete és a meglepett arckifejezése mindent elárult.
Még két óra hosszat beszélgettek, és Zack nem győzött lelkesedni a
forgatókönyvíróért. Kait megbízott az ítéletében, hiszen Zack mindent
tudott erről a szakmáról, míg ő semmit. A szóba jöhető színészekről
azonban egyelőre nem mondott semmit. Mielőtt túlságosan beleélné
magát, utána akart nézni, mennyire vannak be táblázva, nehogy olyan
nevekkel dobálózzék, akikről végül kiderül, hogy más elfoglaltságuk
miatt nem jöhetnek szóba.
Kait hálás szívvel mondott köszönetet a férfinak, amikor az
előtérben elbúcsúztak egymástól. Zack munkavacsorára volt hivatalos,
Kait pedig haza akart menni, hogy a nappaliban körbe-körbe futva,
fennhangon ujjongva élvezze ki a győzelmét. Soha életében nem történt
még vele ilyen izgalmas dolog. És ez még csak a kezdet. Elképzelni is
nehéz volt, mi jöhet ezután. Zack mindent elmagyarázott neki, de mire
hazaért, a felét elfelejtette. Kábultnak érezte magát. És amíg nem volt
biztos abban, hogy a dolgok haladnak a maguk útján, nem akarta
elmondani a gyerekeinek. Talán majd ha már kiderült, hogy a
forgatókönyvíró elvállalja a munkát, ő pedig aláírt valami szerződést.
Talán akkor már elhiszi, hogy mindez igaz. Egyelőre olyan volt, mintha
álmodná, és félt, hogy mindjárt felébred.
Elfelejtette megkérdezni Zacktól, hogy várhatóan mennyi idejét
veszi majd igénybe ez a feladat, és hogy tudja-e majd folytatni a
magazinnál a rovatát. Nem akarta feladni a tizenkilenc éve végzett
munkáját egy ábrándért, amely könnyen meglehet, hogy szertefoszlik.
Hazaérve levette a kabátját, leült a kanapéra, és megpróbálta
elképzelni, mit jelent ez az egész. Úgy érezte magát, mintha egy olyan
országba utazott volna, amelynek nem beszéli a nyelvét, és mindent le
kéne fordítani neki. Hirtelen idegenné vált a saját életében. De bármi
jön is ezután, tudta, hogy élete egyik legizgalmasabb korszaka lesz.
Alig várta, hogy elkezdődjék. Aznap éjjel órákig feküdt ébren az
ágyában, és újra végiggondolta mindazt, amit Zack mondott. Már amire
emlékezett belőle. Bőven volt min gondolkoznia. Még Downton Abbey-
epizódot sem nézett, hogy megnyugodjon. Magában jót nevetett rajta,
hogy nemsokára saját sorozata lesz. Ezen csak ámulni lehet!

Zack másnap reggel felhívta, hogy beszéljenek meg újra néhány

részletet. Arra kérte, két hét múlva utazzon Los Angelesbe, hogy
megismerkedjék a forgatókönyvíróval, és hogy megbeszéljen vele
mindent, amit kell. És amíg ott van, két ügynököt is be akart mutatni
neki, mert, mint mondta, a szerződéskötéshez nagyon hamar szüksége
lesz ügynökre. Úgy gondolta, addigra nagyjából tudni fogja, hogy a
színészek közül ki lesz szabad, és közösen válogathatják ki a
szereplőket. Ez és a rendező személye nagyon fontos része a hálózatnak
átadandó csomagnak. Zack elmondta, hogy a szakma legjobbjait
szeretné megnyerni, amit Kait örömmel és nagy izgalommal vett
tudomásul.
Mielőtt elbúcsúztak egymástól, újból köszönetét mondott Zacknak,
majd elindult a szerkesztőségbe. Megegyeztek, hogy ha egy mód van
rá, kivesz két hét szabadságot a Los Angeles-i útra. Úgy gondolta,
ebből nem lesz probléma a magazinnál, de mindenképpen szólnia kell
nekik. Mindig nagyon rugalmasan kezelték, hogy mennyi időt tölt a
szerkesztőségben, hiszen magával vihette a munkáját, és mind a
rovatot, mind a blogját akár a repülőn, vagy L. A.-ben is írhatta.
A gondolatok egymást kergették a fejében, amikor a munkahelyére
beérve kitöltötte a két hét szabadságot igénylő űrlapot. Senkinek sem
akarta elárulni, hová megy, és mit akar csinálni ezalatt. Nem szerette
volna elkiabálni, hiszen még semmi sem volt végleges, nem volt
hivatalos, még nem írtak alá semmit, mindössze szóbeli megegyezés
történt a hálózat és Zack között. Igaz viszont, hogy Zack a szakmában
kifogástalan hírnévnek örvendett, mivel kitűnő műsorok fűződtek a
nevéhez. Kait azonban tudta, hogy a szórakoztatóipar bizonytalan üzlet,
ahol a megállapodások számtalanszor érvényüket vesztik, és habozás
nélkül vesznek le műsorokat a képernyőről. Nem akart bolondot
csinálni magából azzal, hogy beszél a sorozatáról, és aztán mégsem
lesz belőle semmi. Legalább a szerződés aláírásáig várni akart vele. És
még ügynöke sem volt. Biztos volt benne, hogy az egész ügy csak
akkor válik valóságossá számára, ha már a kezében lesz az aláírt
szerződés, ám ez még odébb volt.
– Hogy sikerült a tegnapi találkozód? – kérdezte Carmen, amikor
útban a szerkesztőségi értekezletre bedugta a fejét Kait ajtaján. Azóta,
hogy előző nap kiöltözve látta Kaitok furdalta a kíváncsiság, mi
történhetett.
– Jól – felelte Kait bizonytalanul, és közben hazugnak érezte
magát. De nem voltak olyan közeli kapcsolatban, hogy egy ilyen
bizalmas és fontos dolgot eláruljon neki. Úgy vélte, elsőként a
gyerekeinek kell tudniuk róla, de még túl korai volt elmondani nekik.
– Ma sokkal boldogabbnak látszol – jegyezte meg Carmen, mire
Kait elmosolyodott.
– Az is vagyok. – Nem említette meg, hogy Los Angelesbe készül;
ha megmondaná, az okát is el kéne árulnia, és nem tudott valami hihető
ürügyet kitalálni.
 – Hozzak neked visszafelé jövet valami salátát? – ajánlotta fel
Carmen.
– Az jó lenne. Mediterránt, köszi. – Kollégákként jól kijöttek
egymással, de nem voltak barátnők.
– Egy órakor itt vagyok – ígérte Carmen. Miután elment, Kait
kitöltötte a még üres rubrikákat, és megkérte az asszisztensét, hogy
vigye át a HR-re.
Furcsa érzés fogta el arra gondolva, hogy vajon az év végén is itt
dolgozik-e még, vagy túl sok munkája lesz a sorozattal. Igyekezett nem
gondolni erre, miközben kinyitotta az íróasztalán lévő, levelekkel teli
dossziét. Ezek voltak a legfrissebb, válaszra váró levelek. A munka
percek alatt visszavitte a fellegekből a földre. El kellett végeznie a
munkáját, azt a munkát, amit tizenkilenc éve csinál – azóta válaszol az
olvasói levelekre a Woman's Life-beli rovatában. Hollywood várhat.
Egyelőre várnia kell. Ez az ő kenyérkereső foglalkozása, erről nem
szabad megfeledkeznie. Ugyanakkor izgatottan várta, hogy a története
megelevenedjék, hogy igazi színészek alakítsák az általa megteremtett
figurákat. Eltöprengett azon, hogy kiket fognak felkérni, de aztán
visszakényszerítette a gondolatait az aznapi teendői hétköznapi
valóságához.
Amikor Carmen meghozta a sajátjával együtt az ő salátáját is, az
íróasztalnál falatozva nevetgéltek, pletykálkodtak.
– Újabban olyan álmodozó lett a tekinteted – jegyezte meg hirtelen
Carmen. – Mi történt? – Arra gondolt, hátha Kait megismerkedett egy
férfival.
– Csak fáradt vagyok. Az éjjel nem sokat aludtam.
– Szabadságra kéne menned – felelte magától értetődő
természetességgel Carmen.
– Elmegyek Londonba, hogy találkozzam Candace-szal, majd ha
visszajön. – A következő pillanatban rájött, hogy megvan a tökéletes
ürügy a Los Angeles-i útra. – És arra gondoltam, hogy két hétre
elmennék Stephanie-hoz San Franciscóba, sőt visszafelé talán
beugranék Tomékhoz is.
 – Tökéletes vakáció lenne, ilyet én is szeretnék magamnak –
sóhajtotta Carmen vágyakozva.
– Igen, én is – felelte Kait bizonytalanul, és újra elábrándozott. Los
Angelesre gondolt, és arra, hogy vajon mi várja majd ott. – Kösz a jó
tanácsot – mondta, arra utalva, hogy menjen szabadságra. – Lehet,
hogy rábeszélem Stephanie-t, hogy ha már ott vagyok, töltsünk el egy
hétvégét L. A.-ben.
Carmen bólintott, és felállt, hogy összeszedje és kidobja a műanyag
dobozokat. Egy hétvége L. A.-ben észszerűnek hangzott, ha már
egyszer Kait elrepül Kaliforniába, hogy lássa a lányát.
– Aztán ma éjjel aludjál – intette Kaitot. – Félig már most is alszol.
Kait nevetve nézett a Carmen mögött becsukódó ajtóra. Az
egészben azt találta a legjobbnak, hogy teljesen éber volt, és amiről
ábrándozott, az maga a valóság. Majdnem megcsípte magát, hogy
megbizonyosodjék róla: csakugyan így van.
 Hatodik fejezet

Csigalassúsággal telt az a két hét, ami Kait Kaliforniába indulásáig

hátravolt. Unalmasnak talált mindent, ami a hétköznapi életét kitöltötte,
még a megválaszolandó levelekre is nehezen tudott összpontosítani, és
ugyanígy járt olyan témákkal is, amelyekkel már ezerszer foglalkozott.
Semmi mást nem akart, csak elrepülni Los Angelesbe, és megtudni, mi
történik a projekttel.
Bűntudata volt, amiért elmegy L. A.-be, és nem látogatja meg
Stephanie-t San Franciscóban, de kétsége sem lehetett afelől, hogy nem
lesz rá ideje. Zack tucatnyi bemutatkozó találkozót szervezett a
hálózatnál, amelyeken megvitathatják a különböző szempontokat, és
hogy milyen irányban haladjanak a cselekménnyel. Megszervezte, hogy
találkozzék ügynökökkel és az általa kiválasztott rendezővel, és
huzamosabb időt kell majd eltöltenie a forgatókönyvíróval. Ha ugyanis
elfogadja őt, utána a lehető leghamarabb hozzá kell fognia a munkához,
hogy tartani tudják az ütemtervet. És Zack azt is elvárta, hogy Kait
legyen jelen a castingokon. Úgy vélte, fontos, hogy lássa a színészeket.
Mivel a három kiválasztott színésznőnek kell elvinnie a sorozatot,
lényeges, hogy Kait jónak tartsa őket, olyannak, akik nem térítik rossz
irányba a történetet, még akkor sem, ha menet közben a hálózat minden
bizonnyal változtatásokat kér majd tőlük.
Oly sok tennivaló várt rá a tervezett ottléte alatt, hogy nem is tudta,
hogyan fér bele minden az idejébe. Az indulás előtt három nappal Zack
felhívta telefonon. Amikor Kait meghallotta a hangját, hirtelen elfogta a
páni félelem, hogy talán lefújták az egész projektet. Még mindig nem
hitte el, hogy az ügye sínen van. Az egész teljesen valószerűtlennek
tűnt. De eközben a gépezet minden darabja mozgásban volt, és vitte
előre a show összeállítását végző bonyolult mechanizmust. És Kait
tisztában volt vele, milyen sokat kell még tanulnia, hogy megértse, ami
itt történik. Maga a szerződés, a feltételek és az idővel ebből származó
nyeresége olyan komplikáltnak tűnt, hogy nem is nagyon értette. Ezért
mondta Zack, hogy szüksége lesz egy ügynökre, és esetleg még a
szórakoztatóipart jól ismerő ügyvédre is, de ezeket ő megszerzi neki. A
dolog annál is sürgősebb volt, mert már folyt a tárgyalás közte és a
kábelhálózat között az ügy financiális vonatkozásairól, valamint az
„elülső és hátsó végpontok" előkészületeiről, ami Kait fülében kínainak
hangzott.
– Szeretném, ha találkozna valakivel – mondta Zack egyetlen
percnyi bevezető után. Most is úgy beszélt, mint akinek rengeteg
sürgős dolga van, mintha a már futó műsorai mellett párhuzamosan
újak elindításán dolgozna. Számtalan labdával zsonglőrködött, de ez
most különösen nagynak ígérkezett, sok munka és sok személyes
találkozás kellett ahhoz, hogy végre belekezdhessenek. Ok maguk is
készíthettek volna egy pilotot, hogy aztán eladják a hálózatnak, ahogy
Zack megtette már nemegyszer. De sokkal jobb indításnak tartotta, ha
rögtön az elején bevonják a hálózatot is, amely ily módon jóval több
pénzt ad nekik a gyártásra. És így már tudhatták, hogy a hálózat szereti
a projektet, ennélfogva igazi csúcsminőségű műsort tudnak készíteni.
Még vita tárgya volt, hogy Kaliforniában forgassák-e le, vagy New
Yorkban. Olyan helyszínt kellett találniuk, ahol elfértek Loch Wilder
repülőgépei, a légi fuvarozási vállalkozás meg a charterbiznisz, és
hozzá egy kis kifutópálya. Rendelkezésre kell állnia egy egész flottára
való régi repülőnek, s a szereposztásban helyet kell kapnia néhány
műrepülő pilótának is. Zack már küldött felderítőket mindkét
partvidékre, hogy keressenek repülőgépeket és helyszíneket. A költség
nagyjából egyforma lenne mindkét helyen, ezért a hálózat nem szólt
bele, hogy hol forgassanak.
– Holnap tudna találkozni magával – mondta Zack rejtélyesen, Kait
pedig várta a folytatást.
– Kicsoda?
Egy perc szünet következett a válasz előtt, nem a nagyobb hatás
kedvéért, hanem mert Zack telefonálás közben csekkeket írt alá egy
másik műsor részére, és az asszisztense ott várakozott mellette.
 – A múlt héten felhívtam, és azt mondta, hogy gondolkozik rajta.
Eddig még nem dolgozott a tévének, szoktatnia kell magát a
gondolathoz. Ő is tudja, hogy a televízió ma már nem az, ami régen
volt, amikor szégyenbélyeget sütöttek arra, aki a tévének dolgozott. Ma
már a legnagyobb nevek között is akad, aki tévésorozatban szerepel.
Ezzel ő is tisztában van. Épp az előbb hívott vissza. Szeretne találkozni
magával, hogy jobban megismerje a karaktert, és lássa, való-e neki a
szerep.
Mindez teljesen észszerűen hangzott Kait számára, de a
bizonytalanságot alig bírta elviselni. Zack már korábban is célzott erre.
– Nyilvánvalóan Anne Wilder szerepét szánjuk neki. A nagymama
figurájához nem elég öreg. Szerintem ő tökéletes lenne, ha meg
tudnánk szerezni. A forgatási szünetekben dolgozhatna filmekben,
miattunk nem kellene feladnia a filmezést. Már van két Oscarja és egy
Golden Globe-ja. Ígértem neki egy másik Golden Globe-ot ezért – tette
hozzá nevetve, miközben Kait még mindig várta a nevet, akiről beszélt,
noha az elhangzottak máris lenyűgözték. – Valamikor régen dolgoztam
már együtt vele egy film kapcsán. Akkor még csak kis asszisztens
voltam, ő nem is emlékszik rám. Fantasztikus nő. Szeretni fogja őt,
Kait. Maeve O'Hara. – Ezt úgy mondta, mintha valami hétköznapi
személyről lenne szó, akivel az utcán akadt össze.
– Maeve O'Hara? A mi sorozatunkban? Komolyan mondja? –
ámuldozott Kait.
– Én szeretném, már csak az kell, hogy ő is akarja. Egyelőre nem
ígért semmit. Azt mondta, előbb találkozni akar magával. Szerintem
kedvelni fogják egymást. – Zack úgy gondolta, hogy egyes
tulajdonságaikat tekintve Kait és Maeve hasonlítanak egymásra,
például a tehetség mindkettőjüknél alázattal párosul, és mindketten két
lábbal állnak a földön.
– Azt mondta, holnap délután négykor tudnának találkozni. Egy
éttermet javasolt nem messze a lakásától. Megosztozhatnak egy
pastrami szendvicsen – ugratta Kaitot. – Nagyon gyakorlatias nő, van
két lánya, akik szintén színésznők szeretnének lenni. Nem vagyok
biztos benne, hogy örökölték az anyjuk tehetségét, az ilyesmi ritkán
fordul elő, és egyébként is még nagyon fiatalok. Ha Maeve leszerződne
hozzánk erre a sorozatra, akkor biztosra vehetjük a sikert. A sztori és
Anne szerepe őrá van szabva. Szeretném, ha találkozna vele, még
mielőtt elutazik New Yorkból. Ha megnyernénk Maeve-et a
projektnek, utána bárkit megkaphatunk, akit csak akarunk. A többi
színész ölre menne egymással azért, hogy vele dolgozhasson.
Kápráztassa el, Kait. Tudom, hogy le fogja venni őt a lábáról.
Kait hirtelen nem tudta, mit mondjon. Le volt nyűgözve.
– Megpróbálom – felelte, remélve, hogy a lámpaláz nem hallatszik
a hangján. Nem akart nevetségessé válni, de hát Maeve O'Harával, az
egyik legnagyobb sztárral fog találkozni holnap egy étteremben. – Nem
vagyok ilyesmihez hozzászokva, Zack. Nem akarom elszúrni.
– Mire elkezdjük, meg fogja szokni. És valami azt súgja nekem,
hogy maguk ketten végül barátok lesznek. Maga csak legyen önmaga,
és meséljen neki Anne Wilderről. Azt hiszem, ő is látni fogja, hogy ez
mennyire neki való szerep. A múlt héten elküldtem neki a szöveget,
ezért hívott ma vissza. Nehezen fog tudni ellenállni, ha be tudja
illeszteni a terveibe. Mindig dolgozik valamin, noha azt mondta, hogy
jelenleg személyes okokból szünetet tart, nem kezd bele új munkába.
De az olyan tehetségeknél, mint ő, az ilyesmi nem tart sokáig.
Munkamániás, mint mi mindannyian. Hamarosan megint benne lesz
valamiben, és én azt szeretném, ha ez a sorozat lenne az a valami.
Megírom neki egy e-mailben, hogy tud vele találkozni.
Megmondta Kaitnak az étterem nevét és címét, ő pedig lejegyezte.
A Nyugati 72. utcában volt. Maeve a Central Park nyugati részénél lévő
Dakota-házban lakott, híres színészek, producerek, írók, amatőr
művészek és entellektüelek társaságában. A jól ismert épület óriási
alapterületű régi lakásai a parkra néztek. Kait kíváncsi volt, milyen
lehet Maeve lakása, és hogy látni fogja-e valaha.
– Hívjon fel, miután találkoztak – mondta még Zack, aztán
elköszöntek, és letették a telefont. Kaitnak egy egész napja és éjszakája
volt arra, hogy gondolkodjék és izguljon a küszöbönálló találkozó
miatt. Azáltal, hogy Maeve O'Hara formátumú filmsztárokkal kell
beszélgetnie, valósággal kipenderítik a komfortzónájából és a
megszokott életéből, de minden, amit mostanában csinált, izgalmas
volt. Történjék bármi, élete egyik fénypontja lesz, ha majd együtt
kávézik Maeve O'Harával.
Másnap korán eljött a szerkesztőségből, és a földalattival a
megadott címhez legközelebb eső megállóig ment, a Lincoln Centertől
északra. Csípős hideg, de tiszta idő volt, pirosló orral, könnyező
szemmel és jéggé fagyott kézzel lépett be a Fine & Schapiro nevű
étterembe. Rögtön észrevette Maeve O'Harát, aki kapucnis dzsekiben, a
fején gyapjúsapkával diszkréten meghúzódott az egyik hátulsó
asztalnál. Az emberek felismerték, de senki sem háborgatta. Kait
dobogó szívvel közeledett felé, Maeve azonban rámosolygott, mint aki
tudja, hogy ki ő. Egy csésze gőzölgő teát kortyolgatott, és úgy tűnt,
hogy ugyanúgy fázik, mint Kait.
– A lakásomra kellett volna hívnom téged, de a férjem nincs jól, és
miatta a minimálisra igyekszem csökkenteni a forgalmat – mondta
mentegetőzve. – A gyerekeink velünk laknak, és ez épp elég
mozgalmasságot jelent.
– Nagyon jól van ez így, és egy kicsit még irigyellek is – felelte
Kait, és amikor leült Maeve-vel szemben, már olyan érzése volt, mintha
régi barátnők lennének. – Az én gyerekeim már mind elköltöztek
otthonról.
– Hol élnek? – kérdezte Maeve kíváncsian, és Kait arcát fürkészve
úgy döntött, hogy tetszik neki, amit lát. Pár évvel fiatalabb volt Kaitnál,
de nem sokkal. Szokás szerint nem volt kifestve, mert most nem
dolgozott. Farmernadrágot, jól bejáratott lovaglócsizmát, és a dzseki
alatt vastag pulóvert viselt.
– San Franciscóban, Dallasban, a középső lányom pedig éppen ott,
ahová a BBC küldi, és ahol épp háborúznak. Amúgy Londonban lakik.
– Nehéz lehet neked – jegyezte meg Maeve együttérzőn, Kait pedig
bólintott. – Az én idősebb lányom a New York Egyetemre jár, a Tisch
művészeti iskolán színésznőnek tanul. A fiatalabb még keresi önmagát.
Tavaly elsőévesként kimaradt az egyetemről, az Off Broadwayn
játszik, eddig néhány nagyon borzasztó szerepet kapott.
A két nő egymásra mosolygott, és Kait azonnal feloldódott.
Mindkettőjüknek voltak gyerekeik, és Kait érezte, hogy Maeve minden
sztársága ellenére valójában odaadó anya.
– Próbálok felkészülni arra, hogy egyszer majd kiürül a fészek, de
eddig hál' istennek egyik sem akar elmenni. Megőrjítenek, ugyanakkor
nem engedik, hogy elszálljak magamtól. – Ezen mindketten nevettek. –
Elveszett ember leszek nélkülük, ha egyszer mégis elköltöznek.
Imádom őket, mindent megcsinálok a kedvükért, így azután persze
hogy nem akarnak elmenni. Ennivaló, tiszta ruha, a barátok
beugorhatnak akár éjfélkor is. Amíg Ian meg nem betegedett, nyílt
házat vittünk. Ma már ez bonyolultabb ügy.
Kait nem akart kíváncsiskodni, ezért nem kérdezte meg, hogy mi
baja van a férjének. Maeve tekintetéből azt olvasta ki, hogy komoly
betegsége lehet. Tudta, hogy Ian Miller, a híres színész a férje, aki sok
évvel ezelőtt rendező lett.
– Egyébként olvasom a rovatodat. Szeretem. Mindig elolvastam,
valahányszor összevesztünk valamin Iannal, hogy el tudjam dönteni,
szerezzek-e egy válóperes ügyvédet, vagy bocsássak meg neki.
Szerintem te tartottad egyben a házasságunkat. – Nagyot nevetett, mire
Kait is elmosolyodott. Hízelgett neki, hogy Maeve olvassa a rovatát. –
Sokat segítettél a lányokkal is. A közhiedelemmel ellentétben a
tizenkilencedik és a huszonegyedik év egyáltalán nem könnyű életkor.
Az egyik pillanatban felnőtt nőkként támadnak az emberre, a
következőben meg kislányok, akiket a legszívesebben felküldenél a
szobájukba, de persze nem lehet. A tieid mennyi idősek?
– Huszonhattól harminckettőig, egy fiú és két lány. Tom, a fiam,
Dallasban él, egy ottani lányt vett el, és már igazi texasivá vált.
Candace lakása Londonban van, Stephanie pedig, a legfiatalabb, a
Google-nál dolgozik San Franciscóban. Az MIT-n végzett, igazi kocka.
Mind a hárman nagyon más egyéniségek. Jóformán gyerekként szültem
meg őket. Egészen kicsik voltak, amikor az apjuk elhagyott bennünket,
így nagyon szoros kapcsolat alakult ki a gyerekek és énközöttem.
– Én is nagyon szoros kapcsolatban vagyok Tamrával és Thaliával,
a két lányommal. Hogy boldogulsz nélkülük? – kérdezte aggodalmas
arccal Maeve. Sok nőben élt ez a fajta szorongás.
– Ma is nagyon elfoglalt vagyok. Ahogy a nagymamám mondta
mindig, amikor az életünkben valami változás következett be, „az
akkor volt, most meg ez van". Nem könnyű, de jobban jársz, ha
elfogadod, és nem nézel vissza arra, ami régen volt.
Maeve épp ezt próbálta csinálni a férjével, és egy pillanatra
elfelhősödött a tekintete. Úgy tűnt, a két nő ösztönösen érti egymást.
– Akkor most mesélj nekem Anne Wilderről. Kicsoda ő
tulajdonképpen? – tért rá Maeve a szövegre, amelyet elolvasott, és
rögtön beleszeretett.
– Nem is tudom, hogy született. Csak leültem, hogy írjak egy
történetet, és egyszer csak életre kelt. Azt hiszem, más változatban, egy
más korban a nagymamám szellemét idéztem meg, aki nagyon bátor,
sőt merész, ugyanakkor bölcs és elragadó asszony volt. Hihetetlenül
optimista életfilozófiával állt hozzá a világ dolgaihoz. Akadtak nagyon
nehéz korszakok az életében, de sohasem panaszkodott. Tette, amit
tennie kellett, hogy megoldjon egy nehéz helyzetet. Neki köszönhetem,
hogy bizonyos fokig mindig volt alattam egy biztonsági háló. Nehéz
volt egyedül felnevelni három gyereket, és nekünk is szembe kellett
néznünk ugyanazokkal a problémákkal, amelyekkel mindenki másnak.
De a nagymamám alatt nem volt ott az a háló, azt neki magának kellett
megszőnie. Okos volt és leleményes. Elhitette velem, hogy ha kell,
bármivel szembe tudok szállni.
Kait elmesélte a nagymamája történetét, és Maeve lenyűgözve
hallgatta. Mély tiszteletet érzett Constance Whittier és az unokája iránt,
aki egészen olyan volt, mint Constance, csak nem tudott róla, vagy nem
tartotta elismerésre érdemesnek. Maeve Kaitot is bátornak gondolta,
amilyen ő is próbált lenni, amikor úgy érezte, hogy kicsúszik a talaj a
lába alól, és nem tudja, merre tovább. Ilyenkor ő is az ösztöneire
hagyatkozott, ahogy általában a bátor nők teszik. A férfiakra inkább a
tervszerűség jellemző, míg a nők a megérzéseikre hallgatnak.
– Anne Wilder ilyen asszony a történetemben. Szeretem azokat a
sztorikat, amelyekben az esélytelenebb nők sikert érnek el egy férfiak
által uralt világban. Nekünk tízszer olyan nehéz, mint a pasiknak, és
még inkább így volt ez a légi közlekedésben a háború alatt és után, meg
a harmincas években, amikor a nagymamám saját készítésű
süteménnyel és tortával látta el a környékbeli éttermeket és boltokat, és
ebből a vállalkozásból tartotta el a négy gyerekét. El sem tudom
képzelni, hogyan csinálta.
Maeve felismerte a kapcsolatot a kitalált karakter és a Kait által
felidézett nagymama alakja között.
– Szeretem az ilyen nőket – mondta halkan, és míg Kait szemét
figyelte, eldöntötte, hogy megbízik benne. – Titkoljuk, hogy távol
tartsuk a sajtót, de egy éve Iannél ALS-t diagnosztizáltak. Szörnyű volt.
Egészen a legutóbbi időkig jól volt, de ez egy folyamatosan romló
betegség, és emiatt egyre súlyosbodik az állapota. Ma már ápolónőket
kell fogadnunk mellé. Még képes mozogni, de egyre gyengül, már a
lélegzés is problémát jelent. Ez az állapot sokáig eltarthat, de
visszafordíthatatlan. Ian nagyon erős, azt akarja, hogy folytassam a
munkát. Lassítottam, vissza is utasítottam felkéréseket, de amikor
olvastam a történetedet, úgy éreztem, ha felnövök, Anne Wilder akarok
lenni. Szeretném eljátszani, de nem tudom, mit tennék, ha Ian állapota
hirtelen rosszabbra fordulna. Talán van még pár elviselhető évünk, de
az ilyesmit nem lehet előre látni. Egyvalamiben biztos vagyok: ha
elvállalom, akkor New Yorkban kell forgatnunk. Nem fogom őt
Kaliforniába költöztetni. Itt már nagyon jól elrendeztünk mindent,
fantasztikus orvosai vannak, én pedig nem akarok távol lenni tőle. Ha
itt dolgozom, akkor legalább esténként hazamehetek, és ha Ian válságos
állapotba kerül, akkor olyan részeket forgathatnak, amikben nem
vagyok benne.
Kaitot meglepte az, amit Maeve elmondott, és mélyen meghatódott
attól, hogy a bizalmába avatta. Tudta, hogy az ALS folyamatosan
súlyosbodó betegség, amely az izmok teljes elgyengülésével, és végül
bénulással jár. És tudta, hogy előbb-utóbb halálhoz vezet, néha nem is
hosszú évek után. Az egyetlen ember, aki tudomása szerint túlélte,
Stephen Hawking1 volt, de senki másról nem hallott. Lehet, hogy lan is
túl fogja élni. Remélte, hogy így lesz, noha az ilyen borzasztó betegség
szörnyű sorscsapás. Könnyek csillogtak Maeve szemében, miközben
erről beszélt.
– Szerintem te már most olyan bátor vagy, mint a nagymamám
volt, vagy még bátrabb – mondta csendesen. Mindig elámult azon,
hogy emberek miféle erőpróbáknak vannak kitéve a mindennapi
életükben. Sok esetben hihetetlen bátorsággal viseltek el méltánytalanul
nehéz helyzeteket. Maeve nyilvánvalóan egy volt közülük; a szeme
láttára sorvadt el az a férfi, akit szeretett, és mégis volt ereje odafigyelni
Kait projektjének részleteire. – Abban a helyzetben, amiben vagy, csak
te döntheted el, hogy mi a helyes – folytatta, mintha olyasvalakinek
mondaná, aki tanácsot kérve írt a rovatának. – Ezt a döntést senki más
nem hozhatja meg helyetted, nincs is joga hozzá. Nyilvánvalóan azt
szeretném, ha te játszanád Anne Wildert, azzal valóra válna egy
álmom, de ez csak egy tévésorozat. Amaz meg az életed, ami sokkal
fontosabb. Senkinek sincs joga beleártani magát, vagy megpróbálni
befolyásolni téged – emlékeztette Maeve-et, aki hálás mosollyal
nyugtázta a szavait.
– Köszönöm, Kait. Ian azt szeretné, ha elvállalnám. Olvasta, és
neki is tetszett. Azt mondja, a szerep tisztára én vagyok, és bizonyos
értelemben így is van. Csak azt nem tudom, hogy éppen most
belekezdhetek-e egy ilyen nagylélegzetű munkába, ami talán évekig is
eltarthat.
– Köszönöm, hogy így hiszel bennem – mosolyodott el Kait. – Ez
rendszert vihet az életedbe, de az is lehet, hogy túl nagy nyomást
gyakorolna rád.
– Nem akarom elszúrni a sorozatodat.

1
Vezető angol elméleti fizikus, kozmológus, 2018-ban elhunyt.
 – Magadra gondolj, és azt tedd, ami neked és Iannak a legjobb –
mondta nagylelkűen Kait, és így is gondolta. Végtére is ez csak egy
tévéműsor, Maeve-nek és a férjének viszont sokkal komolyabb
dolgokkal kell megküzdeniük.
– Még gondolkozom rajta. Szeretném megcsinálni. Az énem egy
része továbbra is normális életet akar élni, és Ian is ezt szeretné. Nem
akarja, hogy örökké mellette üljek, és őt bámuljam. Egyébként meg
izgatnak ezek a sorozatok. Mert tényleg működnek. A rajongók ma már
jobban szeretik őket a filmeknél.
Kait szégyenkezve bevallotta, hogy ő Downton Abbey-függő, mire
Maeve hangos nevetésben tört ki.
– Én is! Minden este, miután lefektettem Iant, megnézek egy
epizódot az iPademen. A rossz napjaimon kettőt is. – Pontosan úgy,
ahogy Kait. Meg is beszélték, hogy mennyire szeretik ezt a sorozatot,
és mennyire sajnálják, hogy véget ért. Azután Maeve újra
elkomolyodott.
– Tudod, A Wilder család asszonyai még jobb is lehetne.
Voltaképpen egy erős üzenet a nőknek, hogy legyenek
vállalkozószelleműek, ne hagyják, hogy az élet tönkretegye őket. Kire
gondoltál Anne anyjának, Hannabelnek a szerepében?
– Még nem tudom. Zack sokkal tájékozottabb nálam, és tudom,
hogy neki vannak elképzelései. De neveket még nem tudok.
– Mit szólnál Agnes White-hoz? Ő fantasztikus. Párszor dolgoztam
vele, hihetetlenül jó színésznő. Tökéletes lenne a szerepre.
– Még él? – lepődött meg Kait. – Évek óta nem láttam semmiben.
És nagyon öreg lehet.
– Nem olyan öreg, mint általában gondolják. Azt hiszem,
hetvenegynéhány éves, ami épp jó ehhez a szerephez. Voltak tragédiák
az életében, ami után visszavonult, és abbahagyta a munkát. Ha
szükség van a telefonszámára, Ian ismeri őt. Nagy csodálója volt a
férfinak, akivel Agnes együtt élt. Roberto Leone Ian mentora volt.
Agnesszel körülbelül ötven évig éltek együtt, de sohasem házasodtak
össze. Mintha lett volna felesége, akitől nem vált el. Egyszer meghívtuk
őket vacsorára, szenzációs pár voltak. Roberto korunk egyik nagy
rendezője volt, ő beszélte rá lant, hogy hagyja abba a színészetet, és
váltson át a rendezésre. Agnes pedig a legjobb színésznő, akit ismerek.
Imádom. – Ezt olyan érzéssel mondta, hogy Kait egészen meghatódott.
Mellesleg rájött, hogy Agnes White csakugyan tökéletes lenne a
szerepre, feltéve, hogy még dolgozik, vagy hajlandó visszatérni, és
eljátszani Hannabelt.
– Beszélek Zackkal. Nekem valahogy nem jutott az eszembe.
– Én nagyon szeretnék újra vele dolgozni, ha rá tudod őt beszélni.
Mindig idealista és kiszámíthatatlan volt a szerepeivel kapcsolatban.
Fiatal korában gyönyörű volt, de mindig a kihívást jelentő szerepeket
kedvelte, egyáltalán nem félt tőlük. Izig-vérig színésznő. Próbáltam
követni a példáját, de bevallom, jobban szeretek jól kinézni a
képernyőn, mint hagyni, hogy negyven évvel öregebbre
maszkírozzanak, csak hogy eljátszhassam Viktória királynőt a halálos
ágyán. Mindig azt gondoltam, hogy az ember lehet jó színésznő, és
közben kinézhet többé-kevésbé elfogadhatóan. Valószínűleg hiúbb
vagyok Agnesnél.
Ezen mindketten nevettek. Kait nem rótta fel Maeve-nek a
hiúságát, és imponált neki, hogy az arcán nem volt nyoma plasztikai
sebészi beavatkozásnak, de még botoxnak sem. Korához mérten szép
volt, valódi szépség, nem úgy, mint a legtöbb hasonló korú színésznő,
aki a sok ráncfelvarrás után szinte már felismerhetetlen.
Maeve sajnálkozva az órájára pillantott. Elrepült az idő: két órája
ültek már az étteremben. Egy barátság született meg ezalatt, még akkor
is, ha Maeve nem vállalja el a szerepet. Amit Kait megértett volna,
hiszen tudta, hogy mivel kell megküzdenie. A férje
összehasonlíthatatlanul fontosabb volt számára. Kait érezte, hogy
Maeve őrlődik aközött, hogy normális életet éljen-e, vagy váljon
ápolónővé, ami még jobban elcsüggesztené mindkettőjüket. Elmondta
Kaitnak, hogy Ian saját bevallása szerint azt szeretné, ha Maeve jönne-
menne, dolgozna, és egészséges, teljes életet élne, ő pedig rajta
keresztül élvezhetné az életet, miután dolgozni már nem tud, de a
munka nagyon hiányzik neki. Maeve azt is elmondta, hogy Ian
beleszeretett Kait történetébe, és azt kívánta, bárcsak ő rendezhetné
meg.
– Most már haza kell mennem. Igyekszem nem túl hosszú ideig
távol lenni, ha nem muszáj, és fél óra múlva váltják egymást az
ápolónők. Ellenőriznem kell, mi történik otthon – magyarázta egy sóhaj
kíséretében, majd Kaitra mosolygott. – Fogalmad sincs, milyen
csodálatos volt ez a beszélgetés. Történjék bármi, szeretnék újra
találkozni veled. Különben is szükségem van a tanácsodra a
lányaimmal kapcsolatban. – Ezen megint nevetniük kellett, majd Kait
megkaparintotta az asztalukra érkező számlát. Egy kicsit vitatkoztak
rajta, de aztán Maeve kijelentette: egy okkal több, hogy megint
találkozzanak. – És ne felejtsd el Agnes White-ot Hannabel szerepére.
Beszélj Zackkal. Neki jó szeme van arra, hogy megtalálja a nagy
neveket, és Agnesnek feltétlenül rajta kell lennie a listán. Elküldöm e-
mailben a telefonszámát. Lehet, hogy már ügynöke sincs, hiszen nem
dolgozik. Leginkább olyan darabokban vállalt szerepet, amiket élete
szerelme, Roberto Leone rendezett, de ha kedvére való a te rendeződ,
akkor esetleg elvállalja. Megállapodott már Zack egy rendezővel? – Ez
Maeve számára is fontos információ lett volna.
– Nem hiszem, egyelőre csak tárgyal néhány rendezővel. Nőt
szeretne.
– Egyetértek, de Ian nem helyeselné. Ő jobban kedveli a férfi
rendezőket.
Egy öleléssel elbúcsúztak egymástól. Remek két órát töltöttek el
együtt. Odakint közben még hidegebb lett. Hat óra volt, Maeve a fejébe
húzta a kapucniját, és egy intéssel elindult a Central Park felé. Kait
leintett egy taxit. Hazafelé menet a kocsiban Maeve járt az eszében.
Nem mindennapi nő, teljesen beváltotta, sőt túl is szárnyalta Kait
várakozását. Hazaérve épp levette a kabátját, amikor csengett a mobilja.
Zack hívta.
– Mit művelt vele? – kérdezte feszült hangon, érezhető
meglepődéssel.
 – Én? Semmit – válaszolta Kait zavartan. – Én úgy éreztem, hogy
remekül megértettük egymást. Miért? Megsértettem valamivel?
– Nem hiszem, Ms. Whittier – felelte a férfi, és az eddig ijedtnek
tűnő hangjából ujjongó öröm csendült ki. – Tíz perce kaptam tőle egy
e-mailt. Négy szóból áll. „Benne vagyok. Maeve O'Hara." Kait!
Megcsinálta!
Kait ugyanúgy el volt képedve, mint Zack, és éppoly izgatott öröm
fogta el a hír hallatán. Annál is inkább, mivel mély benyomást tett rá a
színésznő, akivel az imént töltött el két órát, és tudta, hogy Anne
Wildert életre keltve sikerre fogja vinni a sorozatot.
– Az ő kedvéért New Yorkban vagy a környékén kell forgatnunk –
mondta. – Ez az egyetlen kikötése, ahogy elmondta nekem. – A Maeve
és Ian iránti tiszteletből nem árulta el az okát, mivel titokban akarták
tartani Ian súlyos betegségét.
– Tudom, az ügynöke elmondta nekem. Nem bánom. Botswanában
is leforgatnám, ha ez kellene ahhoz, hogy megkapjuk őt. A hálózat
odáig lesz. Nem lőhetünk mellé, ha Maeve O'Hara játssza Anne
Wildert. – Madarat lehetett volna fogatni vele, és így volt ezzel Kait is.
Ha még egy jó forgatókönyvírót is sikerül szerezniük, akkor biztosak
lehetnek a sikerben.
– Egyébként Agnes White-ot javasolta Hannabel szerepére.
Szerinte fantasztikus lenne – jegyezte meg Kait gyakorlatiasan.
– Nem lehet, meghalt – felelte Zack magabiztosan. Egyébként is
már volt egy név a fejében, egy komika, aki kicsit derűsebbre hangolná
a figurát, különösen ha a dialógusokat humorosabbra vennék.
– Én is így tudtam, de Maeve azt mondja, él. Nyugdíjba ment, vagy
visszavonult, vagy ilyesmi.
– Utánanézek – ígérte Zack, de jobbnak találta a saját választását.
Igaz, hogy a színésznő kicsit nehéz eset volt, sok feltételt szabott,
olyasmiket kért, amiket Zack nem akart megadni neki, és kemény
tárgyalásoknak nézett elébe az ügyvédjével.
Amikor letették a telefont, Kait látta, hogy neki is jött egy e-mail
Maeve-től. „Mindent köszönök! Pazar sorozat lesz! Csók, Maeve."
Kate csak bámult a telefonjára, aztán széles mosoly jelent meg az
arcán. A sors újból a kegyeibe fogadta. Jó lett volna tudni, vajon a
nagyanyja is ezt érezte-e, amikor sikerült eladnia az első adag
süteményt a közeli étteremnek. Maeve-nek óriási szerepe lesz az egész
sorozatban, és a személye vonzani fogja a többi tehetséges színészt. Jó
úton jártak.
 Hetedik fejezet

Kait két eseménydús hetet töltött Los Angelesben. Az első napon

találkozott a Zack által ajánlott két ügynökkel, és döntött az egyik
mellett. Egyáltalán nem olyanok voltak, mint gondolta. Hollywoodi
stílusú, farmeros, pólós, aranyláncos fazonokra számított, ezzel
szemben mindketten a két legjelentősebb Los Angeles-i ügynökség
hatalmas irodájában fogadták, ahol a falakon Damien Hirst, Willem de
Kooning és Jackson Pollock milliókat érő képei sorakoztak. Maguk a
férfiak a kifogástalan, méretre készült öltönyükben, hófehér ingükben,
drága nyakkendőjükkel és komoly John Lobb cipőjükkel elmentek
volna New York-i reklámszakembereknek vagy bankároknak is.
Rövidre nyírt hajukkal, simára borotvált arcukkal és egész öltözékükkel
a konzervativizmus megtestesítői voltak. Ennek megfelelő komolyságú
megbeszélést folytattak Kaittal.
Bármelyikükkel kiegyezett volna, hogy képviselje az érdekeit, de a
második, Robert Talbot valamivel szívélyesebb, fesztelenebb volt,
bővebben válaszolt a kérdéseire, ezért mellette döntött, és a
megbeszélésük után egy órával felhívta, hogy ezt közölje vele. A férfi
hangján érződött az öröm, és biztosította róla, hogy máris hozzákezd a
szerződések átnézéséhez, és vissza fogja hívni. Amikor Kait találkozott
Zackkal, újra megköszönte neki.
Filmrészleteket nézett minden olyan színészről, akit Zack a többi
szerepre számításba vett. Az a színésznő, akinek Hannabel szerepét
szánta, továbbra is problémás volt, és még nem írt alá semmit. Maggie
szerepére egy ismeretlen, de a szerephez tökéletesen illő színésznőt
találtak, aki mindnyájuknak tetszett, de Zack még egy nagy nevet akart
behozni, hogy egyensúlyba hozza Maeve-vel. Azok után, hogy Maeve
elkötelezte magát a sorozatnak, más, jelentős tehetségek is csatlakozni
akartak hozzájuk.
A fiatalabbik Chrystal, a „rossz kislány" szerepére egy népszerű,
szexi, fiatal színésznőt, Charlotte Manninget szemelték ki. Nehéz
természetű, megbízhatatlan lány hírében állt, de feltűnően szép volt, aki
huszonkét éves létére a sorozat elején még tizennégy éves Chrystalt is
el tudta volna játszani, ráadásul mivel sok filmben, sőt sorozatban is
feltűnt egy-egy rövid szerepben, az emberek már ismerték az arcát és a
nevét. A fiatalabb nézők, különösen a fiatal férfiak imádnák. A külseje
alapján is épp neki való szerep volt. Járt már szinte az összes
hollywoodi fiatal „rosszfiú" színésszel és rocksztárral, és ez idő szerint
annyira menő volt, hogy a hálózat is őt szerette volna. Loch szerepére
egy igazi nagy sztárt akartak. Mivel ő csak az első pár epizódban lesz
jelen, utána meghal, így egy sokat filmező nagy névnek nem kellene
hosszú távra elköteleződnie.
A harmadik Los Angeles-i napja programján szerepelt a
forgatókönyvíróval, Becca Robertsszel való találkozása. Zack ódákat
zengett róla. Reggel kilencre, az irodájába szervezte a megbeszélést,
ahová Becca kétórás késéssel érkezett meg. Kait időben ott volt, és
Zack váltig győzködte, hogy Becca fiatal, kicsit flúgos, de remekül érti
a dolgát. Amikor végre befutott, sötét szemüveg volt rajta, és úgy
nézett ki, mintha azokat a ruhadarabokat vette volna magára, amiket
épp akkor a padlón talált. A haja talán sohasem látott hajkefét, olyan
volt, akár egy koboldé. A tárgyalóba belépve meglátta Zackot, amint
halkan beszélget Kaittal, és felnyögött.
– Jaj, istenem, már itt van. – Úgy rogyott le a hatalmas
tárgyalóasztal mellé egy székre, mint amikor egy gyerek késve oson be
a terembe, és lehuppan a leghátsó sorba. Rögtön kért egy kávét Zack
asszisztensétől. Ahogy ott ült magába roskadva a széken, tizenöt
évesnek nézett ki. Huszonnégy volt, de Zack megesküdött rá, hogy ő a
legjobb, és az egyik legtehetségesebb fiatal L. A.-ben. – Borzasztóan
sajnálom. Tegnap volt a születésnapom, és az éjjel kicsit kirúgtam a
hámból. Hajnali ötkor értem haza, a telefonom lemerült, de nem
találtam a töltőt, úgyhogy nem volt, ami ébresszen. Szerencsére a
kutyám felébresztett, utána rohantam ide, ahogy csak tudtam. A
forgalom tiszta gáz volt. A Valley-ban lakom – mondta Kaitnak,
mintha ez mindent megmagyarázna.
 Ez nem volt éppen jó kezdés, és bár Kait próbált türelmes lenni, a
mentegetőzést mindenképpen szánalmasnak érezte. Nem tudta
elképzelni, hogy ez a rendetlen, másnapos kölyök sikeres sorozatot
tudna írni. Vagy akár egy rosszat. El volt készülve rá, hogy legközelebb
azzal fog ideállítani, hogy „a kutya megette a házi feladatomat".
– Tetszik nekem a sorozatbiblia – mondta Becca Kaithoz intézve a
szavait. – A múlt héten már dolgoztam az első epizódon, és próbálgatok
más irányokba is elmenni vele. De a nagymama figurájában nem
vagyok biztos. Nem hiszem, hogy szükségünk van rá, rémes az
öreglány. Nekem is van egy hasonló nagynéném, ki nem állhatom.
Elriasztanánk vele a nézőket. Szerintem ki kéne venni a sorozatból.
Kait szabályosan érezte, ahogy Becca szavaitól felborzolódnak a
hajszálak a tarkóján.
– Az egészben az a lényeg, hogy eleinte szigorúan bánik Anne-nal,
de amikor nehéz idők jönnek rájuk, odaköltözik, és még repülni is
megtanul, hogy segítse a vállalkozásukat. Kiválóan ellensúlyozza a
többieket – magyarázta, de Becca megrázta a fejét.
– Ezt nem hiszem el. És Bill, a legidősebb fiú, akit megölnek,
olyan, mintha meleg lenne. Puhány alak.
Zack olyan képet vágott, mintha mindjárt elsírná magát, Kait pedig
a tekintetével megüzente neki, hogy csak vesztegetik az idejüket. A
fiatal forgatókönyvíró egyetlen javaslatát sem fogja elfogadni. Eddig
egyedül azt írta a javára, hogy Zack szerint baromi gyorsan dolgozik,
július elsejére, amikor elkezdenék a forgatást, kész forgatókönyvet
tudna letenni az asztalra. Bárki másra akár egy évet is várhatnának. És a
hálózat azt akarta, hogy júliusban kezdjék el a forgatást, hogy
októberben képernyőre kerülhessen a sorozat. Becca talán meg tudná
csinálni, de mit fog írni? Abból, amit eddig hallott, Kait semmit sem
akart beilleszteni a történetébe. Egyedül Zack miatt maradt ülve a
székén, nem akart faragatlanul viselkedni vele.
– Mi lenne, ha megmutatnád nekünk, amit írtál? – kérdezte Zack
nyugodtan. – Dolgozhatnánk abból, és meglátnánk, merre halad a
cselekmény.
 – Ki tudnánk nyomtatni itt? Az én nyomtatóm kinyiffant – mondta
Becca, és elővette a laptopját a hátizsákjából. Elküldte a fájlt Zack
asszisztensének, aki öt perc múlva hozta a három kinyomtatott
példányt, és kiosztotta mindhármuknak. Becca előzetese volt a
forgatókönyv első néhány jelenetére.
Kait mindössze három oldalt olvasott el belőle, aztán letette, és
egyenesen Becca szemébe nézve beszélni kezdett:
– Ennek az égvilágon semmi köze nincs ahhoz a történethez, amit
írtam. Ha nem szereted a szövegemet, akkor ne dolgozz vele, de nem
írhatod át az egészet a saját történeteddé. Ez itt úgy, ahogy van, rossz.
És a dialógus túl modern az akkori korhoz képest. Ez itt nem valami
punk rock musical, hanem egy családtörténet, ami 1940-ben kezdődik.
– Felgyorsíthatnánk – javasolta Becca –, és a kezdést későbbre
tolhatnánk. A mostani formájában rémesen ódivatú.
– Annak kell lennie – felelte Kait kurtán. – Ez a lényeg az
egészben. Anne Wilder egy olyan korban hoz létre sikeres vállalkozást,
amikor arra jóformán semmi esélye sem volt, méghozzá egy olyan
területen, ami szinte kizárólag a férfiak előtt volt nyitva, a nők ki voltak
zárva belőle.
– Ezt értem, és Maggie-t kifejezetten szeretem. Ő afféle fiús lány.
Több értelme lenne, ha leszbikusra vennénk a figuráját. Úgy szólhatna
a melegek jogaiért való harcról az 1840-es években.
– Ez a nők jogaiért való harcról szól, legyenek melegek vagy
heterók – vágta oda Kait, miközben szeretett volna a lehető
leghamarabb véget vetni ennek a megbeszélésnek.
– Próbálkozhatok egy másik megoldással – mondta Becca,
segélykérő pillantást vetve Zackra, miközben Kait vasvillaszemeket
meresztett a férfira, és a legszívesebben otthagyta volna őket. Becca
csak pazarolta mindannyiuk idejét, és nyilvánvalóan nem képes megírni
azt a forgatókönyvet, amire szükségük volt. Ám legnagyobb
döbbenetére Zack nem adta fel. Becca elérhető volt, gyorsan írt, és ő
meg volt győződve róla, hogy meg tudja csinálni a munkát.
 – Becca, figyelj – szólt hozzá nyugodtan. – Emlékszel, amikor Az
ördög lányát írtad, és először teljesen melléfogtál, de aztán fordítottál a
dolgon? Végül az a nyavalyás forgatókönyv olyan szuper lett, amilyet
még nem láttam, és sikerre vitte a sorozatot. Most is ez van. Eddig
melléfogtál ezzel a darabbal, de még változtathatsz rajta. Öt-tíz évaddal
számolhatunk, ami neked is nagy dobás lenne. De nem úgy, ahogy itt
most előadtad. Töröld le a táblát, szellőztesd ki a fejedet, és fogj hozzá
újra.
Úgy tűnt, mintha Becca Zack szavait hallgatva kijózanodna, aztán
csalódottan és zavartan azt kérdezte:
– Olyan forgatókönyvet akarsz, mint Az ördög lánya?
– Nem, nem olyat. Csak azt akarom, hogy most is tedd azt, amit
akkor tettél. Volt egy nagyon rossz forgatókönyved, és a legjobbat
csináltad belőle. Most is ezt kell tenned.
Érződött a hangján, hogy ebből nem enged. Sikerre akarta vinni A
Wilder család asszonyait, és most rögtön szüksége volt egy
forgatókönyvre. Méghozzá egy nagyszerű forgatókönyvre, különben a
hálózat későbbre teszi, vagy visszatáncol, és az idők végezetéig
elfekteti a projektet.
– Ez nem tetszik nektek?
Kait és Zack egyszerre rázták meg a fejüket.
– Hadd mondjak el neked valamit – folytatta Zack nyersen. –
Maeve O'Hara fogja játszani Anne Wildert. Egy ilyen forgatókönyvből
nem lesz hajlandó dolgozni. Chrystal szerepére megszereztük Charlotte
Manninget, vele minden őrültséget bevethetsz. De ebből nem fogunk
egy LMBT-kiáltványt fabrikálni. A sztori az 1940-es és '50-es években
játszódik. Nőkről szól, akik repülőgépeket vezetnek, és nem a melegek
jogairól – magyarázta.
– Én félek a repüléstől – jegyezte meg gyászos képpel Becca, és
Kait majdnem elnevette magát.
– Becca, meg akarod csinálni vagy sem? – szegezte neki a kérdést
Zack, mire a lány bólintott.
– Igen, meg akarom – felelte halkan.
 – Akkor menj haza, láss hozzá, de tartsd tiszteletben a
sorozatbibliát, amit adtunk, és gyere vissza, ha már van valami, amit
megmutathatsz nekünk.
– Mennyi időm van rá? – kérdezte idegesen Becca.
– A lehető legrövidebb, mert ha veled nem működik a dolog, akkor
másnak kell adnunk a munkát, márpedig az író kulcsfontosságú.
– Értem. Majd jövök. – Azzal Becca felállt, begyömöszölte a
laptopját a hátizsákjába, szalutált mindkettőjüknek, és Dr. Martens
bakancsa fűzőjét maga után húzva kivonult a tárgyalóból.
Kait döbbenten meredt Zackra.
– Nem szabad megengednie, hogy ő írja a forgatókönyvet – mondta
idegesen. A megbeszélés katasztrofálisra sikeredett, Becca tökéletesen
képtelennek látszott felfogni a történetet, vagy megírni a
forgatókönyvet.
– Bízzon bennem, ő ilyen. Az elején teljes tohu-vabohu van benne,
és csak amikor már végképp feladom, és lemondok róla, akkor húzza ki
a nyulat a cilinderből. Többször láttam tőle ezt a mutatványt.
– Csak vesztegetjük az időt. És úgy viselkedik, mint egy
elkényeztetett kamasz. Hogy fogja beleírni azt az érzelmi töltést, amire
szükségünk van? És nem írom ki belőle Hannabelt, csak mert Beccát
emlékezteti az utált nagynénjére.
– Persze hogy nem. De adjon neki egy esélyt. Tudom, hogy két nap
múlva valami olyasmivel jön vissza, ami már jobban fog tetszeni
nekünk. Lehet, hogy még nem az lesz a végleges forgatókönyv, de ha
ráérez a dologra, akkor meg tudja csinálni – magyarázta meggyőző
erővel Zack.
Kait arra gondolt, hogy Zack őrült, és megfordult a fejében, hogy
vajon szerelmes-e a lányba, vagy lefekszik-e vele. Más okot nem tudott
elképzelni arra, hogy miért viseli el ezt a kis szörnyeteget. O maga
szakmailag elfogadhatatlannak és zűrös csajnak tartotta.
– Úgy néz ki, mint akire ráférne egy hónap a re-habon, na meg egy
alapos fürdés. – Nem érzett magában kellő türelmet egy ilyen lányhoz,
aki partizik, és nem tudja elvégezni a munkáját. És szentül meg volt
győződve arról, hogy Zack túlbecsüli, bármi legyen is az oka.
– Csak várjon – felelte Zack, aztán elmentek ebédelni, hogy közben
újra átnézhessék a lehetséges szereplőket. A két fiú kiválasztásával
gondban voltak. Billre, az idősebb fiúra volt egy jelöltjük, egy nagy
név, de nagyon rossz híre volt, állítólag mindenkivel lefeküdt, örökké
drámázott, féltékenységi jeleneteket rendezett a többi sztárral, amit
azok nehezen viseltek. Zack félt, hogy ezek ketten Charlotte
Manninggal csak hátráltatni fogják a munkát. Arról pedig még
sejtelmük sem volt, hogy ki lenne a legjobb Maggie szerepére, mert
Zack itt is nagy nevet akart, hiába volt a fiatal színésznő nagyon-
nagyon jó. Többször megnézték a vele készült próbafelvételt, és
mindannyiszor mély benyomást tett rájuk.
Ahogy Zack megjósolta, Becca két nap múlva megjelent egy
teljesen más felfogású forgatókönyvvel. Ez sem működött, de már
közelebb járt az eredeti felfogáshoz, nem próbált megszabadulni a
nagymamától, sem melegjogi tanmesévé gyúrni a történetet. Csak
éppen unalmas volt. Kait halálra unta magát, amíg elolvasta az öt
oldalt.
– Alakul – biztatta Zack Beccát, nehogy elkeseredjen. – Próbálj
meg jobban azonosulni a figurákkal, és lehetne benne kicsivel több tűz.
Ez így túl lapos. – Felolvasta, melyek azok a jelenetek, amelyek nem
működtek, és melyek voltak jobbak, és Becca megint azzal az ígérettel
ügetett el, hogy a hétvége után hozza a harmadik verziót. Kait addigra
már majdnem egy hete Los Angelesben volt. Közben kapott egy kedves
hangú e-mailt Maeve-től, amelyben arról érdeklődött, hogyan haladnak
a castinggal, és mérlegelték-e Agnes White felkérését.
A hétvégén élőszereplős válogatást rendeztek, és egyikük sem
tagadhatta, hogy Bill szerepére Hollywood legújabb Casanovája, Dan
Delaney a legalkalmasabb. Megegyeztek, hogy neki adják a munkát, de
figyelmeztetik az ügynökét, hogy Dannek rendesen kell viselkednie a
forgatásokon. Ez óriási lehetőség volt a színész számára, és az ügynök
megesküdött, hogy az ígéreteibe fogja tartatni vele. Bill az első
évadban meg fog halni, így csak viszonylag rövid időt kell kibírni vele,
nincs szó arról, hogy hosszú távon kelljen aggódni miatta. Greg
szerepére pedig egy fiatal színészt, Brad Everst választották ki, aki már
alakított néhány emlékezetes figurát.
Anne Wilder háborús hős szerelmére még nem találtak senkit, de rá
majd csak az első évad vége felé lesz szükség, még az is lehet, hogy
majd csak a karácsonyi különkiadásban, úgyhogy egyelőre nem volt
sürgős, hogy megtalálják a megfelelő színészt. Maggie szerepére még
lehetett pályázni, akárcsak a barátjáéra, Johnny Westére, de Bill és
Chrystal figurájára már lezárták a keresgélést, mert a kiválasztott két
fiatal tehetségnek ráadásul már neve is volt. Ugyancsak véglegesnek
tekintették a Greget játszó színészt. Azzal a színésznővel, akit Zack
Hannabel-nek szeretett volna, nem jutottak dűlőre.
Szombat este hármasban vacsoráztak a reménybeli rendezőjükkel,
Nancy Haskell-lel, akinek már két sikeres sorozat és sok fontos
játékfilm volt a tarsolyában, nem beszélve az Oscar-díjáról. Maeve
tudta, hogy beszélnek vele, és saját bevallása szerint izgatottan várta,
hogy vele dolgozhasson. Eddig nem volt ellenvetése az általuk
kiválasztott fiatal színészekkel szemben. Már aláírt nekik a híres
filmsztár, Phillip Green is, aki Loch figurájának megformálója lesz, és
aki örömmel nyugtázta, hogy lesz annyi forgatási szünete, hogy
megcsinálhatja azt a négy epizódot, amelyben szükségük lesz rá. Nancy
már dolgozott vele, és kedvelte őt. Profi volt, megbízható, és vele egy
újabb nagy név csatlakozik a sorozathoz.
A Santa Monica-i Giorgio Baldiban találkoztak, mert Nancy
Haskell a közeli Malibuban lakott. Az étel mennyei volt, a társalgás
pedig könnyen ment a hatvanas éveiben járó tehetséges, tapasztalt és
komoly felfogású rendezővel, aki egész izgalomba jött a sorozattól. A
vacsora közben hosszú beszélgetést folytattak a karakterekről, utána
pedig Nancy az Ázsiában tett legújabb utazásairól, a képzőművészet
iránti rajongásáról és a legutóbbi filmjéről mesélt nekik. Elbűvölő nő
volt, sohasem ment férjhez, nem voltak gyerekei, és mohó
kíváncsisággal szemlélte a világot és az embereket. Most éppen
mandarinul tanult a legközelebbi utazása előtt, és úgy tervezte, hogy
egy hónapot Indiában fog tölteni a sorozat elkezdése előtt. Eddig
elégedett volt a kiválasztott színészekkel, különösen Maeve-vel, és
szinte biztosra vette, hogy sikeressé teszi a sorozatot. Beccában mint
forgatókönyvíróban már nem volt ennyire biztos, aminek hallatán Kait
sötét pillantást vetett Zackra. Ezek után megemlítette a Maeve által
javasolt Agnes White-ot Hannabel szerepére.
– Ha meg tudjátok szerezni őt – mondta erre Nancy szkeptikusan. –
Nem emlékszem, hogy az utóbbi tíz évben, Roberto halála óta játszott
volna valamiben. Az nagyon megviselte, és Agnes gyűlöli, hogy
öregszik. Nem érzem azt, hogy az életben még egyszer dolgozni
akarna, vagy hogy eljátszana egy ilyen öregasszonyt, noha a figura
illene hozzá. Csodálatos színésznő, bármit el tudna játszani. De a
tévének sohasem dolgozott.
Zack elmondta, ki jött még szóba a szerepre, hogy az illető milyen
nehéz természetű, s hogy végül a vele folytatott tárgyalások elakadtak.
Nancy megígérte, hogy gondolkozik a dolgon, és a vacsora vége felé
visszatért Agnes White-ra.
– Tudjátok, Maeve ötlete nem is olyan őrültség. De kétlem, hogy
Agnes elvállalná. Sok kell ahhoz, hogy ki lehessen őt csalogatni a
barlangjából. Egy ideje teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. –
Nancy nem részletezte a dolgot, de bármi volt is az ok, Agnes White
eltűnt, és egykori rajongói, akik rengetegen voltak, azt hitték, már meg
is halt. Egyike volt Hollywood hajdani nagyságainak. – Soha nem nyert
Oscart, pedig kellett volna. Legalább tucatszor jelölték. Azok voltak a
legjobb filmjei, amiket Roberto rendezett. Nem vagyok meggyőződve
arról, hogy hajlandó lenne nélküle dolgozni. Roberto hithű olasz
katolikus volt, nem vált el, és nem vette el őt feleségül. Gyerekük is
született, de róla sohasem beszéltek. Agnes nagyon magának való nő,
mindig is az volt, most meg egyenesen remeteéletet él.
– Hogy néz ki? – kérdezte Zack mérsékelt érdeklődéssel.
– Fogalmam sincs – vallotta be Nancy őszintén. – Nem láttam őt
tizenkét, de lehet, hogy tizenöt éve. Ami hosszú idő. De úgy tud
játszani, mint senki más, akit ismerek, beleértve Maeve-et is. Boldogan
dolgoznék vele, ha rá tudnátok beszélni. Biztos vagyok benne, hogy
nem jött ki a gyakorlatból. Az ilyen tehetség nem halványul el, sőt az
idő múlásával csak tökéletesebb lesz.
Szavai nem maradtak hatástalanok, Zack újra szóba hozta a dolgot
Kaitnak, miközben visszafelé autóztak Beverly Hillsbe, és már
megegyeztek abban, hogy most még inkább szeretnék, ha Nancy
rendezné a sorozatot.
– Mit gondol, elvállalja? – kérdezte Kait, aki megszerette ezt a
számára teljesen új világot és az itt megismert embereket, elsősorban és
Maeve után rögtön Nancy Haskellt.
– Azt hiszem, igen – felelte Zack bizakodva. – És kíváncsivá tett
Agnes White-ra. Ha majd visszamegy New Yorkba, talán érdemes
lenne megkeresnie őt. Utánanéztem, nincs ügynöke, és említette, hogy
Maeve Ian révén tudja, hogyan lehet őt elérni. Egy próbát megér.
Maeve-nél úgy tudta bevetni a varázserejét, ahogy én sohasem lettem
volna rá képes. Talán Agnes White-ot is rá tudja venni, hogy játssza el
a szerepet.
– Megpróbálom – válaszolta lelkesen Kait, és amikor visszaértek a
szállodába, Zack javasolta, hogy egy pohár ital mellett összegezzék,
eddig mire jutottak. Kait fáradt volt, de minden percét élvezte annak,
ahogy összeszedték mindazt, ami a műsor megvalósításához kellett.
Zack mindent megbeszélt vele, és a nap szinte minden percét együtt
töltötték, noha a férfinak az egyéb projektjei miatt másokkal is kellett
találkoznia. A Kait iránt tanúsított tisztelete nyilvánvaló volt, és bár a
kapcsolatuk megmaradt szakmai jellegűnek, kimondottan élvezte a
társaságát.
Más körülmények között, ha nem dolgoztak volna egy közös
projekten, Kait megérezte volna, hogy Zack randizni szeretne vele. De
a műsor olyan fontos volt mindkettőjüknek, hogy nem akarták egy futó
kapcsolattal összekuszálni a szálakat, egy komolyabb viszony pedig
még nehezebb helyzetbe hozta volna őket. Anélkül, hogy megbeszélték
volna, mindketten a barátság és a munkakapcsolat mellett döntöttek, és
nem keverték bele az érzelmeiket. Zack vonzó férfi volt, de Kait nem
veszítette el a fejét. Nem akarta tönkretenni azt, amit létrehoztak, és így
volt ezzel Zack is. Megittak valamit a bárban, és egy félóra múlva Zack
úton volt hazafelé, Kait pedig felért a hotelszobájába.
Másnap megegyeztek abban, hogy Anne Wilder idősebb lánya,
Maggie szerepére az ismeretlen Abaya Jones lesz a legjobb. Maeve
megnézte a próbafelvételét, és szenzációsnak találta, sőt megjósolta,
hogy Abaya idővel nagy sztár lesz. Ebben egyébként Zack is biztos
volt. A hálózat hétfő reggel jóváhagyta, és egy óra múlva Nancy
Haskell ügynöke azzal a hírrel hívta fel Zackot, hogy Nancy elvállalja a
sorozat megrendezését.
– Sínen vagyunk – mondta Zack széles vigyorral Kaitnak, útban a
tárgyalóterembe, ahol a harmadik megbeszélést tartották Beccával.
Tökéletes volt az egyetértés köztük, kivéve ha Beccáról volt szó. Kait
már nem is reménykedett, de Zack váltig állította, hogy nem fognak
csalódni benne. Becca minden volt, amit Kait elutasított:
megbízhatatlan, szétszórt, rendetlen, éretlen és pontatlan.
Ezúttal komolyabbnak látszott, amikor átadta az első epizód rövid
forgatókönyvét.
– Megjavíttattam a nyomtatómat – mondta büszkén. – De ez még
elég nyers. A hétvégén írtam. Egész szombat éjjel meg a múlt éjjel is
dolgoztam rajta, és azt hiszem, most elkaptam a lényegét. Még tízszer
elolvastam a sorozatbibliát.
Kate felkészült rá, hogy újból ki fog akadni rajta, de az első pár
oldal után meglepetten állapította meg, hogy Becca szövege ezúttal
nagyjából azt adta vissza, amit közvetíteni akart, és megértette a
karakterek jellemét is. A forgatókönyvíró kobold meg lett félemlítve.
– Ez jó, Becca – mondta Kait elképedve, majd ellazulva
elmosolyodott.
– Köszönöm! Csak az kellett, hogy kiszellőztessem a fejemet, és
komolyan nekilássak. A hétvégén gyümölcslékúrát tartottam, attól
mindig jobban fog az agyam. Ha sok szemetet eszem, akkor nem tudok
írni – magyarázta nagy komolyan, Kait pedig tartózkodott minden
megjegyzéstől. De mitől, mitől nem, tény, hogy a forgatókönyv sokkal
jobb volt, mint amit Becca korábban írt. – Már a második epizódon
dolgozom. Ez jobban tetszik. Holnap elküldöm e-mailben
mindkettőtöknek. Azt hiszem, most ráéreztem. És a nagymamát, aki
egy dög, a végén megkedveljük, és még utálni is szeretjük. Időbe telt,
mire ezt felfogtam, meg az 1940-es éveket és a nők jogait. Az meg,
amit a régi repülőkkel csinálnak, egészen szuper, és hogy három nő
viszi az üzletet. Ez nagyon tetszik.
Zack egy „ugye megmondtam?" pillantást vetett Kaitra, aztán
tovább olvasták a forgatókönyvet, ami tagadhatatlanul jól volt megírva.
Egyelőre még csak a nyers változat volt, de Becca már értette, miről
szól a történet, és jó munkát végzett.
– Adj még két-három kész írást a hétvégére, ha Kait is rábólint,
akkor elküldöm a hálózatnak, és meglátjuk, mit szólnak hozzá. – Becca
volt az egyetlen az általa ismert forgatókönyvírók között, aki ilyen
gyorsan tudott írni. Senki más nem csinálta volna meg, de Zack tudta,
hogy ő képes rá, ha egyszer hozzáfog, és komolyan ráhajt.
– Megfogadtam, amit mondtál. Koncentráltam. És azt hiszem,
sikerült megidéznem belőle valamit. Most már én is meg akarom
csinálni, Zack. – A kilátásba helyezett öt vagy tíz évad felkeltette az
érdeklődését, és észhez térítette.
– Akkor írd meg nekem az életed legjobb forgatókönyvét – közölte
vele komoly képpel Zack.
– Megírom – ígérte Becca. Amikor öt perc múlva elment, Zack
diadalmas mosollyal nézett Kaitra.
– Meg fogja csinálni – mondta. Egy ideig aggódott miatta, és
nemigen tudta mivel igazolni a bizalmát Kaitnak.
– Kezdem elhinni, hogy igaza van – mosolygott vissza rá Kait.
Zacknak hihetetlen érzéke volt a tehetségek, valamint az egymást jól
kiegészítő emberek egybegyűjtéséhez. Mestere volt a szakmájának, és
Kait mélységesen tisztelte ezért.
– Meglátjuk, ha majd bejönnek a forgatókönyvek, ígérem, nem
dolgoztatok vele, ha nem lesznek jók – felelte, Kait pedig bólintott.
Újra csak ámulni tudott azon, hogy meddig jutottak el ez alatt a rövid
idő alatt. Szeretett együtt dolgozni a férfival, és kedvelte az egyenes,
szókimondó stílusát, miközben kedves is tudott lenni, mint ahogy
Beccával is az volt. Voltaképpen ezzel hozta ki a legjobbat az
emberekből. Mindenki nagyszerű munkát akart végezni neki.
További embereket is kellett szerződtetni – jelmeztervezőt,
produkciós asszisztenseket, műszaki tanácsadókat és egy történelmi
szakértőt –, de sok tehetséges szakember közül válogathattak. Még
hiányzott viszont a fiatal pilóta, Johnny West, aki majd Maggie barátja
lesz; Anne Wilder szerelme; és Hannabel, a nagymama. Mind a hárman
fontos szereplők voltak.
Mire eljött az idő, hogy Kait elrepüljön Los Angelesből, Becca
három forgatókönyvet szállított le, és mind a három nagyszerűen
sikerült. Kait megígérte, hogy mihelyt visszaér New Yorkba,
megpróbál kapcsolatba lépni Agnes White-tal. Hihetetlenül eredményes
két hét volt mögötte. A szombati elutazása előtt még egyszer összeültek
Zackkal, és megállapították, hogy elégedettek a dolgok állásával. A
férfi már a projekt pénzügyi oldalával, a kábelhálózattal kötendő
szerződéssel, a műsor biztosítási ügyeivel, és minden olyan dologgal
foglalkozott, amihez nem kellett tehetség, csupán rengeteg
szervezőmunka és idő. Megköszönte Kaitnak mindazt, amivel az ottléte
alatt hozzájárult a majdani sikerhez. Kait nagyon élvezte a munkát, és
azt, hogy nagyjából minden úgy történt, ahogy várták.
A New Yorkba tartó repülőgépen végiggondolta a közelmúltban
lezajlott megbeszéléseket, és számba vette az újonnan megismert
embereket. Még most is nehéz volt elhinnie, hogy ez vele történt, és
csak lassan tudatosult benne, hogy mindez valóság. Az új ügynöke már
tárgyalásokat folytatott a kábelhálózattal a szerződéséről, amelynek
értelmében ő a sorozat alkotója és társproducere, és eddig minden
rendben ment. Lassan, lépésről lépésre minden a helyére került. Arra
gondolt, hogy a repülőn megnéz egy filmet, de ehelyett újra elolvasta
Beccának az első három epizódra írt nyers forgatókönyvét. Egy percre
elégedetten lehunyta a szemét, majd nyugodt, mély álomba merült, és
csak akkor ébredt fel, amikor a gép földet ért New Yorkban.
Ahogy a kerekes kocsit maga után húzva a poggyászkiadó felé
tartott, hogy aztán megpróbáljon taxit szerezni, úgy érezte magát, mint
Hamupipőke a bál után. Másnap reggel értekezlettel kezdődik a nap a
szerkesztőségben; örült, hogy a távolléte alatt is tovább írta a rovatát.
Belépve a sötét, üres lakásba, hirtelen ráébredt, hogy milyen
nyugodt, magányos életet él itt, New Yorkban. Vágyódott vissza Los
Angelesbe, vágyott az ottani beszélgetések, viták és kalandok után. Az
után a teljesen új és más világ után, amit ott ismert meg.
 Nyolcadik fejezet

A kétheti távollét után szokatlanul mozgalmasnak tűnt a

szerkesztőség élete. A rovatát, a blogját, a Facebook- és Twitter-
bejegyzéseit naprakészen tartotta, de rengeteg e-mail várt válaszra, és
ott voltak az emlékeztetők a részvételére számító szerkesztőségi
értekezletekről. Carmen beugrott elmondani, mennyire örül, amiért újra
itt van, mert úgy hiányzott. De a Los Angeles-i megbeszélései után ő
maga valahogy furcsának érezte, hogy itt van a magazinnál. Már nem
érezte úgy, hogy a lap az élete. Még nem beszélt senkinek a sorozatról,
de tervezte, hogy a gyerekeinek hamarosan beszámol róla. És ha itt lesz
az ideje, meg kell mondania a magazinnál is. Idő előtt nem akart
beszélni róla, hátha mégsem lesz belőle semmi. Ez ugyan már most
sem tűnt valószínűnek.
Ha júliusban elkezdik a forgatást, többé nem lesz ideje, hogy
bejárjon a szerkesztőségbe. Úgy tervezte, hogy ha a magazin engedi, a
rovatát megtartja, és folyamatosan frissíti a blogját és a közösségi
médiafelületét, de azt már a szabad idejében és a szerkesztőségen kívül
kell végeznie. Még nem döntötte el, hogy három-négy hónap
szabadságot kér-e, mialatt A Wilder család asszonyainak első évadját
forgatják, vagy nem szabja meg a távolléte időtartamát. Ha jól alakul a
nézettség, akkor négy hónap szünet után, január végén újra forgatni
fognak, és ha így alakul, akkor nem lesz értelme tovább írnia a rovatát.
Mindenesetre most még semmit sem akart feltételezni. Lehet, hogy a
sorozat befuccsol, és leveszik a műsorról… ámbár ez már csak azért
sem valószínű, mert Maeve O'Hara szerepel benne. Egyszóval időre
volt szüksége, hogy eltervezhesse a jövőt. Addig viszont nem akart
beszélni róla.
Maeve ígéretének megfelelően elküldte neki Agnes White
telefonszámát és lakáscímét. Kait megígérte Zacknak, hogy felhívja, de
szerda este előtt nem volt rá lehetősége. Annyi munka gyűlt össze az
asztalán, egy halom levél is elolvasásra és megválaszolásra várt, no
meg ott volt a rovat, amin éjszakánként kellett dolgoznia, és nem akart
lázas rohanásban vagy a kimerültség határán beszélni Agnesszel.
Kényes feladatnak érezte az idős, vissza-vonultságban élő színésznő
megkeresését, és nem szerette volna elrontani.
A szerkesztőségből hazaérve felhívta a számot, és már épp le akarta
tenni, mert hosszan kicsengett, de egyszer csak maga a híres színésznő
szólt bele pillanatnyi hallgatás után, szinte suttogva:
– Igen? – Rekedt volt a hangja, mint aki régóta nem beszélt
senkihez, és nem is akart beszélni. Kait szíve szaporábban kezdett
dobogni, miközben összeszedte magát, hogy elmondja a sorozat tervét,
és találkozót kérjen tőle.
– Halló, Miss White – kezdte derűs, udvarias hanggal leplezve a
bizonytalanságát. – Kate Whittier vagyok, Maeve O'Hara volt olyan
kedves, hogy megadta nekem az ön számát. Együtt fogunk dolgozni
vele egy televíziós sorozaton, amely az 1940-es években a légi
közlekedésben dolgozó asszonyokról szól. Van benne egy olyan szerep,
amelyről mindketten úgy éreztük, hogy tökéletes lenne önnek. Nancy
Haskell fogja rendezni, és neki is ez a véleménye. – Bedobta az összes
nevet, amit csak tudott, remélve, hogy valamelyik ajtót nyit Agnes
White zárt világába, általa sikerül elnyernie a bizalmát, vagy felkelti az
érdeklődését a projekt iránt.
– Már nem vagyok színésznő, abbahagytam – felelte Agnes
határozottan, s még a hangja is tisztábban, erősebben csengett.
– Küldhetek önnek egy példányt a szövegből, vagy elmehetnék,
hogy beszéljek önnek róla? – próbálkozott tovább Kait, mert bár nem
akart erőszakoskodni, remélte, hogy el tudja Agnest csábítani, vagy
képletesen szólva legalább az egyik lábát be tudja ékelni az ajtórésbe.
– Ha Maeve benne van, akkor biztosan jó darab – mondta Agnes
nagylelkűen. – Engem már nem érdekel a színészet… hosszú évek óta
nem játszom. Nem akarok újra visszatérni. Mindannyiunknak van
szavatossági ideje, az enyém tíz évvel ezelőtt járt le. Ezeket a dolgokat
nem lehet erőltetni, egyébként sem játszottam soha tévéműsorban, és
nem is áll szándékomban.
 – Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha találkozhatnék önnel –
próbálkozott Kait más módon, ami egyébként igaz volt, mint ahogy
Maeve-vel is megtiszteltetés volt megismerkednie, és alig várta, hogy
együtt dolgozhasson vele. Ha pedig Agnes White játszaná Hannabelt,
az egy újabb nagy dobás lenne. A vonal túlsó végén olyan hosszúra
nyúlt a csend, hogy Kait egy pillanatig azt hitte, bontott a vonal, vagy
hogy Agnes letette a telefont.
– Miért akar találkozni velem? – szólalt meg végül, és érezni
lehetett a hangján, hogy zavarban van. – Csak egy öregasszony vagyok.
– A rajongója vagyok, ahogy Maeve is. Önök a két legnagyobb élő
színésznő – felelte Kait őszinte tisztelettel.
– Mindez már a múlté – mondta Agnes elvékonyodó hangon. Az
utolsó szó elmosódottan hangzott, és Kait arra gondolt, hogy talán ivott.
– Nem fog tudni rábeszélni. Maga írta a forgatókönyvet?
– Nem, csak a történetet.
– Érdekes témának tűnik. – Kis szünet következett, majd a
következő mondatával Agnes meglepte Kaitot. – Úgy gondolom,
eljöhet hozzám. Nem muszáj a sorozatáról beszélgetnünk. Úgysem
fogok játszani benne. De elmesélheti, mivel foglalkozik Maeve. Hogy
vannak a gyerekei. – Magányosnak tűnt, és mint aki kicsit elszakadt a
világtól. Kait hirtelen megijedt, hogy nem a kezdődő demencia jeleit
érzi-e rajta, és hogy valójában nem ezért vonult-e vissza.
– Velük még nem találkoztam, de azt hiszem, jól vannak. A férje
viszont nincs jól.
– Sajnálattal hallom. Ian csodálatos ember.
Kait ebben egyetértett vele, de nem árulta el, mi baja van, nehogy
túlságosan felizgassa, és mert nem akart visszaélni Maeve bizalmával.
– Akkor jöjjön el holnap délután öt órára. Tudja, hogy hol lakom?
– Maeve megadta a lakáscímét is – felelte Kait.
– Nem maradhat sokáig. Hamar elfáradok – figyelmeztette Agnes,
a valódi koránál öregebbnek mutatva magát, és mint aki nincs szokva
látogatók fogadásához. Kait eltűnődött, hogy vajon mikor tette ki a
lábát utoljára a házából. Volt egy olyan érzése, hogy a látogatás
lehangoló lesz, és nem fogja elérni vele a vágyott eredményt. Agnes
csakugyan úgy beszélt, mint aki túl öreg, gyenge, sőt talán zavart is,
rosszabb állapotban van, semhogy visszatérhetne a színészi pályára. De
legalább elmondhatná Zack-nak és Maeve-nek, hogy megpróbálta.
Egy perc múlva elköszöntek, másnap pedig Kait korábban ment el
az irodából, hogy idejében érjen oda Agneshez. Az East Riverhez
közeli Upper East Side egyik barna homokkőből épült öreg házában
lakott, amelyen látszott, hogy valaha nagyon szép volt, amikor még
rendben tartották. A fekete spalettákról lepattogzott a festék, az egyik
ferdén lógott egy törött sarokvason, kettő pedig hiányzott. A bejárati
ajtó fekete festése több helyen letöredezett, és a sárgaréz kopogtató
fénye megkopott. A kőlépcső egyik fokáról letört egy jókora darab, ami
egy idősebb ember számára kész életveszély lehetett.
Kait a törött lépcsőfokra ügyelve felment az ajtóhoz, és
becsengetett. Akárcsak a telefonhívásnál, itt is sokáig várakoznia
kellett. Végül kinyílt az ajtó, és ott állt a fényben hunyorogva egy
százévesnek látszó, kicsi, vézna, ráncos öregasszony. Az előszoba
sötétbe veszett a háta mögött. Kait arra gondolt, hogy ha az utcán látja
őt, biztos, hogy nem ismeri fel. Kétségbeejtően soványnak látta, és
egyenes szálú fehér haja a válláig ért. Egykor híresen szép arca most is
gyönyörű volt, de a tekintete kifejezéstelennek tűnt. Fekete szoknya,
lapos sarkú cipő és kinyúlt szürke pulóver volt rajta. Így ránézésre,
ahogy félreállva intett Kaitnak, hogy lépjen be, nehéz volt elhinni, hogy
valaha kivételes szépségnek tartotta mindenki. Megereszkedett válla
reménytelenségről és vereségről árulkodott.
– Mrs. Whittier? – kérdezte Agnes kimérten, mire Kait bólintott, és
átnyújtotta a magával hozott kis virágcsokrot. – Ez kedves magától –
mosolyodott el az öregasszony. – De akkor sem játszom a sorozatában
– tette hozzá erélyesen, és intett Kaitnak, hogy kövesse.
Végigmentek az egész házon, majd egy sötét hallon át beléptek a
konyhába. A mosogató tele volt lábasokkal, mosatlan tányérokkal,
mindenütt halomban álltak az újságok, a régi magazinok. Egyetlen
kirojtosodott tányéralátét árválkodott az asztalon, mellette ezüstgyűrűbe
foglalt vászonszalvéta. Az ablakból egy elvadult kertre nyílt kilátás.
Kait észrevette, hogy a mosogató mellett egy fél üveg whisky van, de
úgy tett, mintha nem látná. A konyhából ki lehetett lépni egy belső
erkélyre, ahol egy rozsdás asztal állt, és ahonnan egy lépcső levezetett a
kertbe. Valamikor nagyon kellemes ház lehetett, de az már régen volt.
Kait az ebédlőbe nyíló ajtón keresztül nagyon szép antik bútorokra
látott rá, az asztalon ott is hegyekben álltak az újságok.
– Iszik valamit? – kérdezte Agnes, és vágyódó pillantást vetett a
whiskysüvegre.
– Köszönöm, jól vagyok így – felelte Kait, mire Agnes bólintott.
– Jöjjön át a könyvtárszobába – mondta, és mutatta az utat. Amikor
odaértek, Kait leült a sötétvörös bársonnyal bevont kanapéra, amely
szürke kasmír dísztakaróval volt leterítve. A falakat könyvespolcok
borították, és a gyönyörű, kétszemélyes angol íróasztalon is halomban
hevertek az iratok és a szemmel láthatóan felbontatlan levelek. Egy
alacsony asztalkán tévékészülék állt, mellette DVD-k feltornyozva, és
levélborítékok, rajtuk a Netflix lógója. Kait egy pillantással átlátta,
hogy ezek itt Agnes filmjei, és ettől hirtelen megsajnálta őt, mert
bepillantást engedtek a nagy színésznő életébe. A hátralévő éveit itt,
ebben a sötét szobában, a régi filmjeit nézve, whiskyt iszogatva tölti.
Ennél szomorúbb sorsot el sem tudott képzelni. Lemondott a világról,
kizárt mindenkit az életéből – de neki legalább megengedte, hogy
eljöjjön hozzá.
– Néhány filmem – intett még mindig finom vonalú kezével Agnes
a DVD-k felé. – Már mindről készítettek DVD-t.
– Azt hiszem, a legtöbbjét láttam. Ön valószínűleg nem is tudja,
milyen sok rajongója van minden korosztályban, és hogy milyen
boldogok lennének, ha újra láthatnák, ráadásul minden héten, a saját
nappalijukban, a tévében. Egy új karriert építhetne vele – lelkesedett
Kait, nem is annyira a sorozata, mint inkább ennek a szegény magányos
asszonynak a kedvéért, aki elzárta magát a világtól.
 – Nem vágyom új karrierre. Szerettem a régit, és mindehhez ma
már túl öreg vagyok. A televízió pedig olyan eszköz, amit nem értek, és
nem is akarok érteni.
– Manapság a tévé már nagyon izgalmas, és vannak komoly, nagy
színészek, akik vállalnak szerepet tévésorozatokban, például Maeve is.
– Ő még fiatal, teheti, de én már nem. Én már eljátszottam minden
nagy szerepet, amit valaha akartam. Már nem maradt semmi, amit el
akarnék játszani. Dolgoztam minden nagy színésszel és rendezővel.
Nem akarok kísérleti nyűiként részt venni semmiféle új hullámos vagy
kísérletező darabban.
– Még Maeve-vel együtt sem? – kérdezte Kait, mire Agnes
elmosolyodott. Ahogy Kait jobban megnézte, felismerte a filmvásznon
látott arcot. De most sokkal öregebbnek látszott, és a tekintetében volt
valami reménytelen és fájdalmas boldogtalanság. Átfutott az agyán,
hogy vajon főz-e rá valaki. A lakás is úgy nézett ki, mint ahol nagyon
régóta nem takarítottak, és nem raktak rendet. Agnes látta, hogy Kait
körülnézett, és gyorsan magyarázkodni kezdett.
– A bejárónőm tavaly meghalt. Még nem találtam helyette senkit,
és egyébként is egyedül élek itt, magam is győzöm a háztartást. – De
nem úgy nézett ki, mintha győzné. Ő maga tiszta volt, és rendesen fel
volt öltözve, de a ház katasztrofálisan festett, annyira, hogy Kait a
legszívesebben levette volna a kabátját, és nekiállt volna rendet rakni.
– Már nem tudok dolgozni – közölte Agnes, de nem magyarázta
meg, hogy miért nem. Nem tűnt betegnek, csak öregnek, és
törékenyebbnek, mint ahogy a kora indokolta volna. Intelligens volt és
élénk észjárású, de időnként elveszítette a beszélgetés fonalát, vagy
csak a téma iránti érdeklődését, és mint akinek az egész ügy nem
fontos, már nem figyelt oda. Kait arra gondolt, hogy talán fáradt, vagy
felhajtott egy pohárral, mielőtt a vendég megérkezett. Gyanította, hogy
ez lehet az ok, és kíváncsi volt, hogy a remeteélet során nem vált-e
Agnes alkoholistává.
 – Megfosztja a világot a tehetségétől – mondta csendesen, amire
Agnes hosszú hallgatásba merült. Kait észrevette, hogy miközben a
kasmírtakaró szélét babrálja, remeg a keze.
– Senki sem akar egy öregasszonyt látni a képernyőn. Nincs
csúnyább annál, mint ha valaki nem tudja, mikor kell utoljára
meghajolni, leereszteni a függönyt, és elmenni – közölte Agnes
határozottan.
– Ön egyáltalán nem volt öreg, amikor ezt tette – erősködött Kait.
Félt ugyan, hogy Agnes elküldi, de így is kimondta.
– Nem, nem voltam, de megvolt rá az okom. És ma is megvan. –
Aztán minden magyarázat nélkül felállt, és pár percre kiment a
szobából. Kait hallotta, hogy a konyhában csinál valamit, de túl
kínosnak érezte, hogy utánamenjen. Kisvártatva Agnes egy pohár
whiskyvel tért vissza, és mielőtt visszaült volna a kanapéra, Kaithoz
fordult. És nem kért elnézést az ital miatt. – Akarja megnézni az egyik
filmemet? – ajánlotta fel váratlanul.
Kait úgy meglepődött, hogy nem is tudta, mit feleljen, így csak
szótlanul bólintott.
– Ezt például nagyon szeretem -- mondta Agnes, és a poharat letéve
kivette az egyik DVD-t a dobozából, és berakta a lejátszóba. A Viktória
királynő volt, amiért Oscar-díjra jelölték. – Szerintem ez a legjobb
filmem. – Fiatal korától a halálos ágyáig játszotta el benne a királynőt.
Kait már látta a filmet, valóban nagyszerű alakítás volt. Különleges
élmény lesz magával a nagy színésznővel együtt nézni. Senki sem fogja
elhinni neki.
Két és fél órán keresztül némán nézték a filmet a gyengén
megvilágított szobában. Kaitot valósággal megbabonázta ez a
rendkívüli színészi teljesítmény a filmtörténet egyik csúcspontja. A
film felénél Agnes újra kiment a konyhába egy újabb adag whiskyért,
és ettől kezdve el-elszundított, majd felébredve tovább nézte a filmet.
Mire vége lett, már kissé bizonytalanul állt a lábán. Odament, kivette a
DVD-t a lejátszóból, és visszatette a dobozába. Volt abban valami
szívszorító, hogy a világtól elfeledve, a házába zárkózva, a múltba
kapaszkodva nézte magát fiatal nőként.
– Kétlem, hogy a maga tévéfilmje felveheti a versenyt ezzel –
mondta Agnes nyersen, és Kait hasonló őszinteséggel válaszolt.
– Nem, nem fogja, de ha rajtam múlik, akkor egy bitang jó sorozat
lesz belőle. Az biztos, hogy Maeve csodás lesz, és ön is, ha elvállalja. –
Minél tovább nézte, annál gyönyörűbbnek látta Agnest, és még inkább
az lenne, ha fölszedne pár kilót, és abbahagyná az ivást. Pálcikalába
volt, felpuffadt hasa, és az alkoholistákra jellemző sárgás, fakó
arcszíne, ami egy ekkora tehetségnél rettenetes pazarlás.
Kait vette a bátorságot, és feltett egy kérdést, amire Agnes
egyáltalán nem számított.
– Ha újra elkezdene dolgozni, abbahagyná az ivást?
Agnes arcára kiült a döbbenet, és amikor a tekintetük találkozott,
Kait látta, hogy van még tűz az öregasszony szemében.
– Meglehet – válaszolta mogorván –, de mondtam én, hogy
elvállalom a sorozatot?
– Nem, nem mondta. De talán el kéne. Túl nagy tehetség ahhoz,
hogy itt üljön, nézze a régi filmjeit, és közben igyon. Talán ideje lenne
új filmeket csinálnia. Míg ezeket mondta, Kait maga is vakmerőnek
érezte magát.
– A televízió nem mozi – közölte Agnes ellentmondást nem tűrő
hangon. – Egy napon sem lehet említeni vele. Az nem olyan, mint a
film, amit most látott. – A szerelme rendezte, aki megkapta ezért a
legjobb rendezésért járó Oscart. Őt pedig jelölték a legjobb színésznő
kategóriában.
– Nem, de a tévé ma már nagyon jó – kötötte az ebet a karóhoz
Kait. – Ön pedig nem pazarolhatja el a tehetségét azzal, hogy elrejtőzik
a házában. – Belegondolva ebbe, Kait hirtelen méregbe gurult a
gondolattól.
– Nem rejtőzöm el. És akkor hagyom abba az ivást, amikor
akarom. Nincs semmi más dolgom – mondta makacsul. Meglepődött,
látva, hogy Kait feláll, kivesz egy vastag borítékot a táskájából, és
leteszi a dohányzóasztalra, épp őelé.
– Itt hagyok önnek egy példányt a sorozatbibliából, Miss White.
Nem kell eljátszania, még elolvasnia sem kell, de remélem, elolvassa,
és elvállalja. Én hiszek ebben a projektben, és Maeve is hisz benne. És
Ian is. Ő beszélte rá Maeve-et, hogy vállalja el a felkínált szerepet, és
mindannyiunk számára főnyeremény lenne, ha ön meg eljátszaná
Hannabelt, vagy legalább fontolóra venné a dolgot. Nem fogok
haragudni, ha nem vállalja el, de csalódott leszek és szomorú. És
Maeve is az lesz. Egy sugallat hatására ő javasolta önt erre a szerepre,
és tudom, hogy remekelne benne. – Kait belebújt a kabátjába, és
rámosolygott Agnes White-ra. – Köszönöm, hogy eljöhettem önhöz.
Számomra óriási megtiszteltetést jelentett, és nagy élmény volt önnel
együtt nézni a Viktória királynőt. Örökre emlékezetes marad
számomra.
Agnes nem tudta, mit mondjon erre, így csak felállt, és
majdhogynem botladozva megkerülte az asztalt, hogy kikísérje Kaitot.
Egy szót sem szólt addig, amíg az ajtóhoz nem értek, akkor Kaitra
nézett, és mintha kicsit kijózanodott volna.
– Köszönöm – mondta méltósággal. – Én is élveztem, hogy
magával néztem. És el fogom olvasni a szöveget, mihelyt lesz rá időm.
– Kait gyanította, hogy soha nem lesz. Ott fog heverni a boríték az
asztalon, és ügyet sem vet rá. De az a legrosszabb az egészben, hogy
Agnesnek nagyobb szüksége lenne rájuk, mint nekik őrá. Valakinek
meg kell mentenie őt önmagától, és le kell térítenie arról a veszélyes
útról, amelyen jár, talán már régóta.
– Vigyázzon magára – mondta szelíden, majd óvatosan, a törött
fokot kikerülve, lement a lépcsőn. Hallotta, hogy az ajtó becsukódik
mögötte, és gyanította, most, hogy a látogatója elment, és végre
szabadon ihat, az idős színésznő egyenesen a whiskys üveg felé veszi
az irányt.
 Hazafelé menet Kait gondolatai egyre az iménti látogatása körül
jártak, és mélységes lehangoltság vett rajta erőt. Olyan érzése volt,
mintha látná, amint valaki fuldoklik, és nem tudná kimenteni a vízből.
Alig lépett be a lakásába, amikor Maeve hívta telefonon.
– Hogy ment? – kérdezte aggodalmasan. Kait e-mailben megírta
neki, hogy aznap délután felkeresi Agnes White-ot.
– Épp most értem haza – felelte egy sóhaj kíséretében. – Három
órát töltöttem nála. Megnéztük együtt a Viktória királynőt. Egészen
biztos, hogy minden film megvan neki DVD-n, amiben valaha játszott,
és gyanítom, hogy azzal tölti a napjait, hogy ezeket nézi. Az egész
borzasztóan szomorú, és nem vállalja a sorozatot.
– Gondoltam, hogy nem fogja, de egy próbát megért. – Maeve
hangján érezni lehetett, hogy ő is csalódott. – Amúgy milyen volt? Jól
néz ki? Egészséges?
– Első ránézésre százkét évesnek néz ki, de ha kis ideig beszélgettél
vele, akkor előtűnik a régi arca, csak sokkal öregebb kiadásban.
Nagyon sovány. És – Kait elbizonytalanodott, nem tudta, menynyit
mondhat el – próbáltam rávenni, hogy kezdjen újra dolgozni, de ahhoz
előbb rendeznie kéne egyet-mást.
– Iszik? – kérdezte Maeve gondterhelten.
– Tudsz róla? – Erről neki nem beszélt.
– Inkább csak sejtettem. Darabokra hullott az élete, amikor Roberto
meghalt, és más dolgok is történtek. Akkor nagyon sokat ivott.
Reméltem, hogy az egész csak átmeneti.
– Feltűnően remegett a keze, és gyanítom, hogy folyamatosan iszik.
Mialatt ott voltam, két pohár whiskyt ivott meg tisztán. Azt mondja,
bármikor abba tudná hagyni, ha akarná. Lehet, de nem lenne könnyű,
különösen ha már régóta iszik. Otthagytam neki a sorozatbibliát, de
kétlem, hogy el fogja olvasni. Sőt biztos vagyok benne, hogy nem
fogja.
– Nagyon makacs, de vasakarata van, és egyáltalán nem hülye.
Minden azon múlik, hogy vissza akar-e térni a világba, vagy nem.
 – Én inkább a „nem"-re tippelek. De attól függetlenül is, hogy
szeretném, ha ő játszaná Hannabelt, szörnyű veszteségnek érzem, hogy
ott él bezárkózva a házába, nézi a régi filmjeit, és közben iszik. Nagyon
lehangoló volt.
– El tudom képzelni – mondta együttérzőn Maeve. – Sajnálom,
hogy rávettelek egy ilyen eleve reménytelen vállalkozásra.
– Semmi vész. Végül is megtiszteltetés volt találkozni vele. Volt
abban valami szürreális, ahogy ott ültünk, és néztük a filmjét. – Kait az
emléket felidézve elnevette magát. – Hogy van lan? – kérdezte aztán.
– Jól. Nagyjából egyformán. Jókedve van. Hát, majd meglátjuk,
Agnes jelentkezik-e nálad.
– Nem hiszem – felelte Kait, azzal elköszöntek. Ezután összedobott
magának egy salátát, és késő estig az íróasztalánál dolgozott a rovatán.
Anyák napjára különkiadással készült, ami, tekintve az anya-lány
kapcsolat bonyolultságát, sok töprengéssel járt. Felhívta Stephanie-t, de
nem vette fel a telefont. Tomot nem akarta zavarni, ők mindig
borzasztóan elfoglaltak.
Munka közben időnként visszagondolt az Agnes White-tal töltött
délutánra, aztán folytatta, amit éppen csinált. A felnőttek túlzott
alkohol- és drog-fogyasztásáról akart írni. Sok olvasója számolt be a
házastársa, fiatalok pedig a szüleik függőségéről.
Későn került ágyba, másnap pedig korán kelt, hogy mielőbb
folytathassa a munkát az irodában. Péntek volt, és már előre örült a
hétvégének. Hetek óta teljes erőbedobással dolgozott, és aznap is este
hét óra volt, mire hazaért. Ahhoz is fáradtnak érezte magát, hogy
egyen, halálosan kimerült, már csak az ágyra vágyott. Látta, hogy
Becca e-mailben elküldte a legutóbbi forgatókönyv második változatát,
de túl fáradt volt hozzá, hogy elolvassa. Úgy döntött, majd a hétvégén
friss szemmel megnézi.
Épp forró fürdőt készített magának, amikor meghallotta a telefont,
és rohant, remélve, hogy valamelyik gyereke hívja. Még mindig várta,
hogy Candace jelentkezzen, mondja meg, mikor tudna Londonban
találkozni vele. Gyorsan elzárta a csapot, és felvette a telefont.
 – Mrs. Whittier? – kérdezte egy remegő hang, és Kait rögtön tudta,
hogy Agnes White az.
– Én vagyok – felelte, s nyomban arra gondolt, vajon Agnes józan-
e vagy részeg. Szinte ahhoz is fáradtnak érezte magát, hogy beszéljen
vele, de nem akarta elutasítani.
– Olvastam a szövegkönyvét – kezdte Agnes, amin Kait
meglepődött. Ezek szerint kíváncsi volt rá. – Szép munka, és jó a
történet. Már értem, miért vállal benne Maeve szerepet. – A hangja
józannak tűnt, és Kait remélte, hogy valóban az, ha másért nem, a saját
érdekében. Az előző napi látogatása után úgy képzelte, hogy esténként
tök részegen alszik a kanapén, miközben valamelyik filmje megy a
képernyőn. – Nem tudom, miért akarja, hogy játsszam benne, azt sem
tudom, csakugyan nekem való-e az a szerep, de egész nap ez járt a
fejemben. Szeretném megcsinálni. Tetszik a gondolat, hogy együtt
játsszam Maeve-vel. És szeretném megnyugtatni – mondta óvatosan –,
hogy megteszem, amit meg kell tennem, mielőtt forgatni kezdünk. –
Kait pontosan tudta, mit ért ezen, és nem akart hinni a fülének. Agnes
azt mondja neki, hogy abbahagyja az ivást. – Mikor kezdik?
– Július elsején – felelte Kait teljesen elképedve.
– Addigra rendben leszek – biztosította Agnes. – Illetve már jóval
hamarabb. Holnap kezdem. – Kait nem akart rákérdezni, hol vagy
hogyan, úgy gondolta, ezt Agnes meg tudja oldani, talán már máskor is
volt rá példa. És ha rehabra nem akar menni, az Anonim Alkoholisták
szintén működik. Négy hónapja van arra, hogy kijózanodjon, és készen
álljon a munkára.
– Biztos, hogy meg akarja csinálni? – kérdezte hitetlenkedve.
– Továbbra is engem akar? – kérdezett vissza Agnes
aggodalmasan, hátha Kait meggondolta magát.
– Igen, akarom – felelte Kait egyértelműen. – Mindnyájan önt
akarjuk. Ha ön is benne lesz, akkor garantált a siker.
– Ne legyen olyan biztos ebben – szerénykedett Agnes. – Erről
majd Maeve gondoskodik.
 – Ha mindketten szerepelnek benne, a nézettség rekordokat fog
dönteni. Lépjünk kapcsolatba az ügynökével? – tudakolta, habár nem
talált olyan ügynököt, akinél szerepelt volna Agnes neve.
– Azt hiszem, meghalt már. Majd az ügyvédem foglalkozik vele.
Ügynökre már nincs szükségem. – Több mint tíz éve játszott utoljára.
– A hálózatnál ki fognak bújni a bőrükből örömükben, ha
elmondjuk nekik – mondta Kait mosolyogva, de közben nyugtalanította
a gondolat, hogy Agnes józan lesz-e. Mindenesetre reménykedett, hogy
meg tudja csinálni. Ő maga nagyon bizakodónak tűnt. – Keressük
egymást. Szólok a producernek, Zack Winternek, hogy lépjen
kapcsolatba önnel. Megmondjam Maeve-nek, vagy ön akar szólni neki?
– Megmondhatja. És azt is, hogy miatta csinálom meg. És maga
miatt – tette hozzá, meglepve vele Kaitot.
– Miattam miért? – kérdezte csodálkozva.
– Megnézte velem a filmemet. Maga rendes nő. Kedves dolog volt
magától. És mert jó szerepet írt nekem. Máskülönben nem csinálnám
meg. Szeretek házsártos nőket játszani. Szórakoztatnak. Meg kell
tanulnom repülőt vezetni?
Ez érezhetően nyugtalanította, de Kait csak nevetett. Szédülés
környékezte az örömtől, hogy Agnes White hajlandó eljátszani
Hannabel szerepét. Micsoda győzelem!
– Erre lesznek kaszkadőreink. Önnek csak a szövegét kell
megtanulnia, és meg kell jelennie a forgatási napjain.
– Ez sohasem okozott problémát.
– És New Yorkban fogunk forgatni. Ez volt Maeve egyik feltétele.
– Köszönöm – mondta Agnes, és mindketten tudták, mire érti. Kait
besétált tegnap a házába, és megmentette az életét. Ha senki sem
állította volna le, csak ülne továbbra is ott, abban a szobában, és addig
inna, amíg bele nem hal. És ezt Agnes is tudta. – Nem fogom
cserbenhagyni.
– Tudom – felelte Kait ünnepélyes komolysággal, és fohászkodott,
hogy legyen igaza. Alig várta, hogy letegyék a telefont, és elmondhassa
a hírt Zacknak és Maeve-nek.
 Kilencedik fejezet

Azzal, hogy Agnes White elfogadta a felkérést Hannabel szerepére,

nagyjából össze is állt a teljes szereplőgárda, benne néhány nagy
névvel. Agnes White és Maeve megjelenése egy tévésorozatban
mindenki számára meglepetés lesz. A fiatal nőket az ifjú szívtipró, Dan
Delaney fogja a képernyő elé szögezni, akármilyen rossz volt a híre.
Charlotte Manninggal többé-kevésbé ugyanez a helyzet. Abaya Jones, a
nagy felfedezés a naiva szerepében, egy igazi friss arc, míg a zűrös
kisebbik fiút az ígéretes fiatal színész, a közönség kedvence, Brad
Evers játssza. Huszonegy éves, a tizenéves nézők imádni fogják.
Maggie nagy szerelmére, Johnny Westre megtalálták a tökéletes
színészt Malcolm Bennett személyében, aki már két nagyon sikeres
szappanoperában is játszott, és nagy rajongótábora volt. Eddig főleg
rosszfiúkat alakított, és izgatottan várta, hogy végre eljátszhat egy
pozitív figurát.
Már volt néhány beszélgetésük a színészekkel, s úgy tűnt,
elégedettek a szerepükkel, csak amiatt szívta a fogát mindenki, hogy
Charlotte Manninggal kell együtt dolgozniuk, aki köztudottan dívaként
viselkedett, és sehogyan sem jött ki a kolléganőivel. De kétség sem fért
hozzá, hogy a neve nagy vonzerőt jelentett, és végső soron
mindannyiuknak ez volt a fontos. Egyszóval fantasztikus szereplőgárda
állt össze.
Már csak Anne Wilder szerelme hiányzott, aki majd a
későbbiekben tűnik fel a színen. Már beszéltek Nick Brooke-kal, a
híres filmsztárral, de még nem sikerült meggyőzniük őt. Attól félt, hogy
ha a sorozat sikeres lesz, akkor hosszú időre foglyul ejti a szerep. Az
egész karrierje a játékfilmekre alapozódott, nagy váltást jelentene
számára, ha elvállalná a sorozatszerepet. Az Anne férjére kiszemelt
sztárszínész, Phillip Green boldogan írt alá négy epizódra. Így tehát
megvolt az összes szereplő.
 Amikor a rákövetkező héten Kait is aláírta a saját szerződését,
tudta, hogy még mielőtt kitudódna a dolog, szólnia kell a magazinnál.
Fogalma sem volt róla, hogy a Woman's Life főszerkesztője milyen
megoldást választ: azt akarja-e majd, hogy hagyja abba a rovata írását,
vagy a forgatás idején is próbáljon zsonglőrködni vele. Továbbra is
számolni kellett azzal, hogy a sorozat végül nem éri el a kellő
nézettséget, és leveszik a képernyőről, noha ezzel a csapattal ez
valószínűtlennek látszott. Kait hajlandó volt bármire, amit a magazin
kér tőle, legalábbis addig, amíg az első epizódok után kiderül, hogyan
fogadják a nézők a sorozatot. Úgy gondolta, ha egy második évad is
zöld utat kap, akkor lenne időszerű befejezni a rovatát, vagy ha a
magazinnak az jobban tetszik, átadni valaki másnak. Nagy váltás lenne
számára húsz év után, és persze az olvasóinak is, akik megsiratnák az
elvesztését.
Paula Stein, a főszerkesztő sírt, amikor Kait pár nap múlva beszélt
vele, ugyanakkor mérhetetlenül imponált neki az, amibe Kait
belevágott, ami tulajdonképpen egy új és cseppet sem könnyű karrier
elindítását jelentette.
– Minden nagyon gyorsan történt. Három hónapja megírtam a
történetet, és aztán jött egy sor szerencsés lehetőség. Álmomban sem
gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Hat hónap múlva kerül adásba,
három hónap múlva kezdődik a forgatás. Pár napja aláírtam a
szerződést, ezért gondoltam, hogy most már szólnom kell neked.
Bármit kérsz tőlem, megteszem. Felmondok, vagy éjszakánként
dolgozom a rovaton. A forgatás körülbelül három és fél hónapig fog
tartani. Azt hiszem, addig győzni fogom. És az első pár epizód után
érezni fogjuk, hogy mi lesz a sorozat további sorsa. Tizenhárom
epizódot tervezünk leforgatni, és ha a hálózat meg lesz elégedve, akkor
még kilenc részre ad megbízást.
– Azt szeretném, ha tovább írnád a rovatodat, ameddig csak tudod
– felelte Paula reménykedve. – Nem tudom, hogyan folytathatnánk, ha
most felmondasz. Az olvasók szeretnek, és azt, amit te csinálsz, senki
sem tudja folytatni. – Ez hízelgő volt, ha nem is feltétlenül igaz.
 – Én is beletanultam. Más is képes lesz rá.
– Neked csodálatos érzéked van hozzá.
– Csak remélni merem, hogy a képernyőn is működni fog –
válaszolta Kait óvatosan.
– Biztos vagyok benne. – A beszélgetés végén Paula megölelte
Kaitot, ő pedig vállalta, hogy az év végéig tovább írja a rovatát. Így a
magazinnak lesz ideje, hogy betanítson valakit, vagy külön erre a
posztra felvegyen egy írót.
Délutánra elterjedt a hír.
– Csúnya pletyka járja arról, hogy elmész – lépett be Carmen
aggodalmas arccal Kait szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót. –
Mondd, hogy nem igaz – kérlelte teljesen lelombozódva.
– Nem megyek el – válaszolta Kait. Sajnálta, hogy nem Carmennek
szólt elsőként, de kötelességének érezte, hogy mindenki mást
megelőzve a főszerkesztőjét tájékoztassa, hadd jelentse be ő. Paula
Stein rendes nő volt, megérdemelte, hogy udvarias legyen vele. Mindig
korrektül bánt Kaittal, habár Kait tíz évvel régebben dolgozott a
magazinnál, mint ő. – Csak most vállalok egy másik munkát is. Majd
meglátjuk, hogy fog menni. Még az is lehet, hogy nagyon hamar a
küszöb alatt kúszva jövök vissza. Júniusig itt leszek, és utána is írom
tovább a rovatomat, csak nem a szerkesztőségben.
– De miért? – kérdezte megrökönyödve Carmen. Ő csak annyit
hallott, hogy Kait felmondott, vagy felmondhatott, de a többiről semmit
sem tudott. Kait arra kérte Paulát, hogy ne árulja el, amíg nem jelentik
be a sorozat elindulását, és ezek szerint a főszerkesztő eleget is tett a
kérésének.
– Hihetetlennek hangzik, de tévéfilmet írok. Már megírtam a
szövegkönyvét, most a gyártásba is beszállok. Ez nagy munka, de
ameddig bírom, megtartom a rovatomat.
– Tévéfilmet? Ugratsz? Hogy jutott eszedbe?
– Csak úgy. Szilveszterkor egy tévéproducer mellett ültem a
vacsoraasztalnál, és mire felocsúdtam, már megírtam egy sztorit, utána
pedig ment minden, mint a karikacsapás. Egyelőre én is alig akarom
elhinni.
– Őrület – huppant le egy székre Carmen, és rámeredt a
barátnőjére. – Ki játszik benne?
– Nem mondhatod el senkinek. – Kait megbízott Carmenben, ezért
elsorolt pár nevet. Carmen hitetlenkedve bámult rá.
– Nem igaz. Dan Delaney? Istenem, adj nekem egyetlen éjszakát
vele, és boldogan halok meg.
– Nem biztos – nevetett Kait. – Állítólag fűvel-fával lefekszik,
mindenkit megcsal, és az összes ex-barátnője gyűlöli. Előre rettegünk,
hogy mit fog művelni a forgatáson, de a neve hallatán mindenki úgy
reagál, mint te. Úgyhogy jól jön a sorozatban, feltéve, hogy nem kerget
az őrületbe mindenkit.
– És milyen ember Maeve O'Hara?
– Csodálatos. A legrokonszenvesebb ember, akivel életemben
találkoztam, és igazi profi. Alig várom, hogy lássam munka közben.
– Nem hiszem el. Az egész csak úgy az öledbe pottyant?
– Valahogy úgy.
– És a producer? Milyen? Helyes pasi? Viszonyod van vele? –
Carmen oldalát veszettül furdalta a kíváncsiság.
– Igen, helyes pasi, és nem, nincs viszonyom vele. Tényleg nagyon
jól tudunk együtt dolgozni, de azt hiszem, mindketten szeretnénk, ha ez
így maradna, szóval nem akarjuk elrontani. Ez üzlet, és azok, akik
komolyan veszik, nem fognak félrelépni. Nagyon sokat tanulok attól az
embertől.
– Eljöhetek majd a forgatásra, hogy lássam, milyen?
Kait bólintott. Hirtelen megérezte, hogy hiányozni fog, ha nem
láthatja Carment mindennap.
– Örülök neked, Kait – mondta Carmen. – Megérdemled ezt. Soha
nem mondtam volna el, de itt bennragadtál egy taposómalomban.
Ehhez túl tehetséges és túl jó író vagy. Remélem, a végén tényleg
nagyon jól sül el a dolog.
 – Én is ebben bízom – bólintott Kait, majd felállt, és megölelte
Carment.
– És nem bánom, ha Dan Delaney egy nőcsábász alak. Akkor is
találkozni akarok vele.
– Fogsz. Ígérem.
– Alig várom, hogy lássam a filmedet. – Pár perc múlva elment, de
addigra az egész szerkesztőség felbolydult a hírre, hogy Kait otthagyja
őket. Este Kait felhívta Stephanie-t San Franciscóban. Épp barátok
voltak nála, kosárlabdameccset néztek.
– Hogy mit csinálsz? – Stephanie azt hitte, rosszul hall. – Miféle
sorozatot? Milyen biblia? Bibliát árulsz? Anya, elment a józan eszed? –
Tudta, hogy anyja időnként elmegy a templomba, de ez azért túlzásnak
tűnt számára. – Mormon lettél, vagy mi?
– Nem. Azt mondtam, hogy írtam egy bibliát, egy szövegkönyvet
egy tévésorozathoz, és az egyik kábelhálózat megvette. Júliusban
kezdjük forgatni, és októberben kerül adásba az első része.
– Írtál? Mikor? Ki fog szerepelni benne? – Stephanie hangján
érezni lehetett, hogy hiszi is, meg nem is, mire anyja mondott neki pár
nevet. – Jesszusom, ezt komolyan mondod? Ez tényleg nagy dobásnak
hangzik.
– Az lehet, ha a nézők szeretni fogják.
– Miről szól?
– Nőkről, akik az 1940-es, '50-es években repülőgépet vezettek.
– Kicsit bizarrul hangzik. Miért írtál épp erről?
– A nagymamámtól kaptam az ihletet. Legalább egy részt neked is
meg kell nézned majd – ugratta Kait a lányát. Tudta, hogy Stephanie és
Frank sohasem néznek tévét, kivéve a sportközvetítéseket.
Baseballrajongók voltak, de a futballt és a kosárlabdát is szerették.
– Nahát, büszke vagyok rád, mami. Nem is gondoltam volna, hogy
ilyesmit is tudsz.
– Én sem – nevetett Kait.
– Elmondhatom másoknak?
 – Még ne. Ha már aláírtuk az összes szerződést, és
megállapodtunk, a hálózat közleményt fog kiadni. De ez még odébb
lesz.
– Franknek elmondhatom?
– Természetesen. – Pár percig még folytatták a beszélgetést, azután
Stephanie visszament a mécsesét néző barátaihoz. De előtte még
megismételte, hogy rettentő büszke az anyjára.
Kait ezután Tommyt hívta fel. Épp befejezték a vacsorát, Maribeth
készült ágyba fektetni a lányokat. Tommy még jobban meglepődött,
mint a húga, és különböző kérdéseket tett fel a megállapodással
kapcsolatban. Imponált neki a szerződés, amit a hálózat az anyjával
kötött, és az, hogy társproducer lesz Zack mellett, így sok döntést
közösen hozhatnak majd meg.
– És mi lesz a rovatoddal? – kérdezte.
– Megbeszéltük, hogy az év végéig csinálom, de attól kezdve, hogy
elindul a forgatás, bűvészkednem kell vele. Július elseje után ott kell
lennem a forgatáson. – Egyébként sem járt be naponta a
szerkesztőségbe, gyakran otthon végezte a munkát.
– Elmondtad már a lányoknak?
– Most beszéltem Stephanie-val, pár óra múlva telefonálok
Candace-nak, hátha reggel még elérem. Azt sem tudom igazán, hogy
épp hol van. Hetek óta nem beszéltem vele. Te igen?
– Amióta karácsonykor nálad skype-oltunk vele, azóta nem.
Sohasem tudom, hogy lehet őt utolérni.
– Én sem – vallotta be Kait. – Szeretnék elmenni hozzá, hogy
lássam, ha lesz egy kis szabad ideje, de nem hiszem, hogy egy hónapon
belül sor kerülhetne rá. Egyik tudósításból a másikba esik.
– Puszilom őt, ha sikerül találkoznod vele – mondta Tom, aki
szintén képben volt a húgát illetően. – És nagyon büszke vagyok rád,
mami – tette hozzá annyi érzéssel, hogy Kait egészen meghatódott.
– Köszönöm, drágám. Csókoltatom Maribetht.
– Le lesz nyűgözve. Odáig van Dan Delaney-ért. – Úgy tűnt, hogy
Amerikában minden nő imádja Delaney-t, ami megerősítette Kait
számára, hogy jól döntöttek, amikor őt választották a szerepre. -És
nagyon szereti Maeve O'Harát. Nagy színésznő.
– Igen, szerintem is – felelte Kait. – De ne beszélj róla, amíg nem
jelentik be.
– Kösz, hogy felhívtál és elmondtad – mondta a fia, aztán
elbúcsúztak, és letették a telefont. Most már csak Candace-t kellett
felhívnia, feltéve, hogy el tudja érni. Hajnali két óráig ébren maradt,
hogy reggel hét órakor hívhassa fel Londonban, de a hívás egyenesen a
postafiókra ment. Ezek szerint még nem ért vissza onnan, ahol épp volt.
Kait küldhetett volna neki SMS-t vagy e-mailt, de nem volt benne
biztos, hogy Candace megkapja, és amúgy is telefonon akarta elmesélni
neki. Nagyon régóta, tulajdonképpen hetek óta nem beszéltek
egymással; azóta már Los Angelest is megjárta. De annak örült, hogy
legalább Stephanie-val és Tommal megoszthatta az újságot, és hogy
olyan kedvesen és szeretettel fogadták. Ezzel egy egészen új fejezet
kezdődött az életében, és ezt meg akarta osztani a gyerekeivel.
Jókat kuncogott azon, ahogy a nők Dan Delaney szereplésére
reagáltak, és emlékeztette magát, hogy beszámoljon a dologról
Zacknak. Ahogy Zack megjósolta, Becca forgatókönyvei napról napra
jobbak lettek, ahogy a lány belejött, és jobban tudott bánni a megírt
karakterekkel. E-mailben küldte el a kész forgatókönyveket Kaitnak,
aki munka után, éjszaka olvasta el őket. Az első epizódokban Becca
tényleg remekelt, és Kaitnak el kellett ismernie, hogy fiatalsága
ellenére az írásai komoly tehetségről és mélységről tanúskodnak. Kait
megtette a javaslatait, valahányszor szükségét érezte, ezeket Becca
ellenvetés nélkül elfogadta, és legközelebb szállította a módosított
szöveget. A köztük lévő távolság láthatóan nem okozott problémát.
Minden ment a maga útján. Agnes felhívta, hogy elmondja, elment
az AA-hoz, és keresett egy támogatót. Bevallotta, hogy korábban is
részt vett néhány ülésen, és tudta, hogyan zajlanak.
– Kell aggódnod amiatt, hogy valaki netán értesíti a sajtót? –
kérdezte Kait gondterhelten.
 – Remélem, nem – válaszolta Agnes dühösen. – Épp ez az Anonim
Alkoholisták értelme. Hogy amit ott hallasz, és akit ott látsz, az ott is
marad. Láttam olyan embereket az üléseken, akiknek sokkal több
vesztenivalójuk volt, mint nekem. Ezt a szabályt soha senki nem szegte
még meg. Napi két ülésre megyek el.
– Nehéz? – kérdezte Kait óvatosan; meghatotta, hogy Agnes
bejelentkezett megnyugtatni őt.
– Persze hogy nehéz. Bitang nehéz. De inkább dolgoznék, mint
hogy egész nap magamat nézzem DVD-ken. Rossz vágányon voltam.
Te löktél le róla. Nem tudom, jó lesz-e a sorozat, vagy hogy én jó
leszek-e benne, de mindenképpen ezt kellett tennem. Tegnap felvettem
egy bejárónőt. Vagy rászánom magam, vagy felgyújtom a házat.
Minden szobában tíz éve gyűlő képes újságok állnak halmokban.
Meghagytam neki, hogy dobja ki az összest.
Kész csoda volt az, ami Agnesszel történt. Visszatalált az emberek
közösségébe.
– Szólj, ha bármiben a segítségedre lehetek – ajánlotta Kait.
– Rendben leszek – ígérte Agnes ismét. – Nem akarom, hogy
aggódj miattam. – Aztán komolyra fordította a szót. – Felhívtam
Maeve-et. Beszélt Ianról. Ez tragédia. Olyan hihetetlenül tehetséges és
nagyszerű ember. Nem tudom, mihez fog kezdeni, ha Ian… amikor
majd… – Nem tudta rávenni magát, hogy kimondja a szót, de Kait
értette. Ő is aggódott. Huszonöt éve voltak házasok. – De legalább ez a
sorozat elfoglalja. És persze a lányai. Ott kell lennünk mellette, ha
súlyosbodik a helyzet.
Kait csak Agnes szavait hallva kezdett ráeszmélni, hogy a sorozat
készítése nemcsak munkát, munkahelyet, és mindannyiuk számára
szerencsés lehetőséget, a stáb kevésbé ismert színészeinek pedig
kitörési esélyt jelent, hanem bizonyos értelemben családot és támogatói
közeget is. És ha hosszú ideig műsoron lesz, akkor éveken keresztül
együtt fognak szembenézni az életben adódó nehéz helyzetekkel,
kihívásokkal, örömökkel, tragédiákkal és fontos pillanatokkal. Volt
ebben valami vigasztaló, amitől előre örült az elkövetkező időszaknak.
Ezek az emberek töltik majd meg a világát, az életét.
Aznap Zack megírta e-mailben, hogy szerződtettek egy nagyon
tehetséges fiatal angol jelmeztervezőnőt, bizonyos Lally Bristolt.
Állítólag nagyon ért a történelmi tárgyú darabokhoz, máris hozzáfogott
a korszak öltözékeinek tanulmányozásához, és na-, gyón boldog, hogy
a stáb tagja lehet. Zack egy róla készült fényképet is csatolt az e-
mailjéhez. A képen egy gyönyörű, legalább száznyolcvan centi magas,
jó alakú, hosszú szőke hajú fiatal nőt lehetett látni. Kait remélte, hogy
Dan Delaney nem csap le rá, de aztán arra gondolt, hogy Lally a
munkája révén valószínűleg szokva van a hozzá hasonló férfiakhoz, így
biztosan tud velük bánni. Neki is ez lesz az első tévésorozata. Eddig
főleg játékfilmekben dolgozott, ahogy a színészek jórésze is.
Agnes megígérte, hogy újra telefonálni fog, Kait pedig a következő
napokban többször is próbálta elérni Candace-t. A hívásai továbbra is
rendre a postafiókra mentek, ami rendszerint arra utalt, hogy külföldön
van. Kaitnak persze sejtelme sem volt, hogy hol, melyik országban
lehet, ami mindig szorongással töltötte el.
Egyik este éppen Becca legújabb forgatókönyvéhez írt
megjegyzéseket, amikor csengett a telefon. Egy brit akcentusú
ismeretlen hang kérdezett rá név szerint. Kait nem tudta, ki lehet az, és
a telefon kijelzőjén csak annyi jelent meg, hogy a hívás a BBC-től jön,
és egy londoni szám szerepelt mellette. Londonban viszont éjszaka
volt, míg New Yorkban este kilenc óra.
– Én vagyok az – válaszolta, és hirtelen támadt rossz érzéssel tette
le az asztalra a forgatókönyvet. – Valami baj van?
– A lánya, Candace miatt telefonálok. Jól van – tette hozzá
nyomban a férfihang, hogy megnyugtassa. – Volt egy baleset.
– Miféle baleset? Hol van a lányom? – kérdezte Kait, de a szívét
már marokra fogta a páni félelem.
– Jelenleg Mombasában van. A várostól száz mérföldre lévő
menekülttáborról készített beszámolót, és az úton támadás érte.
Aknatámadás. Megsebesült, de jól van, csak kisebb égési sérülések
érték a karján és a mellén. – A férfi azt már nem mondta el Kaitnak,
hogy a sofőr és a fotós kollégája meghalt. Neki elég volt annyit
mondania, hogy a lánya életben van. – Légi úton szállítjuk ma éjjel
Londonba. Stabil az állapota, de azt akarjuk, hogy itthon kapjon orvosi
kezelést.
Kait felpattant, s míg föl-alá járkált a szobában, másra sem tudott
gondolni, csak hogy Candace megsérült, és a szíve a torkában dobogott.
– Mennyire súlyosak az égési sérülései?
– Úgy mondták, hogy másod- és harmadfokúak. A legtöbbje
másodfokú, csak az egyik kezén szenvedett harmadfokú égési sérülést.
A legokosabbnak tűnt kihozni onnan. Folyamatosan tájékoztatni
fogjuk, Ms. Whittier, erről biztosíthatom. Sebesültszállító géppel
hozzák, órákon belül meg fog érkezni. Egyenesen viszik tovább a
kórházba. Mihelyt kapok friss információt, újra fel fogom hívni.
– Melyik kórházba viszik?
– A felnőtt égési sérülteket ellátó Westminster Hospitalba, Chelsea-
be. Az övék az egyik legkiválóbb égési központ egész Angliában.
– Még ma éjjel megpróbálok elérni egy gépet – jelentette ki Kait
zaklatottan, miközben igyekezett végiggondolni, hogy mit kell most
tennie. – Kérem, mondja meg a nevét, és az elérési paramétereit.
– Nem szükséges iderohannia. Nekem azt mondták, hogy a lánya
állapota stabil, nincs életveszélyben.
– Az anyja vagyok. Nem fogok tétlenül ülni New Yorkban,
miközben őt harmadfokú égési sérülésekkel szállítják kórházba
Londonban.
– Értem – felelte a férfi hűvösen.
– Kérem, hívjon fel, vagy hagyjon üzenetet, ha megérkezett a
lányom. Mihelyt a gépem leszállt, meg fogom keresni, vagy egyenesen
a kórházba megyek. Köszönöm, hogy telefonált. – Ő volt nyilvántartva
Candace legközelebbi rokonaként, és állandó rettegésben élt, hogy
egyszer valami ilyesmi történik a lányával. Ezek után rögtön Tommyt
hívta Texasban, elmondta neki, mi történt, és hogy megpróbál egy
éjszakai géppel elrepülni, csak azt akarta, hogy Tom tudja, hol van.
Tommy azt felelte, hogy pár óra múlva ő is telefonál a kórházba, hogy
amit csak lehet, megtudjon a húga állapotáról, és megpróbálja elérni,
mihelyt kiengedték a kórházból. Tom is aggódott Candace-ért.
Kait ekkor felhívta a British Airwayst. Megtudta, hogy éjjel egy
órakor indul egy gép Londonba. Tizenegykor kell becsekkolnia, tíz
órakor el kell indulnia a lakásból, hogy időben kiérjen a reptérre.
Negyven perce volt arra, hogy becsomagoljon, felöltözzön, és
elinduljon. Mihelyt átutalta a jegy árát és lefoglalta a helyét,
körberohant a lakásban, és összeszedte a holmiját.
Tíz óra előtt öt perccel lépett ki a lakásból. Odalent már várta az
Über, amit időközben telefonon megrendelt. A kis kerekes bőröndbe,
amit kézipoggyászként felvihet a gépre, beledobálta azokat a
ruhadarabokat, amikre nagy valószínűséggel szüksége lesz, belepakolta
mellé Becca forgatókönyvét, a leveles dossziét, amiből a rovatát írta, és
még ami az eszébe jutott. Idejében kiért a reptérre, becsekkolt, és épp
elkezdődött a beszállás, amikor megszólalt a telefonja. Az a férfi volt,
aki korábban Londonból hívta. Elmondta, hogy megérkezett a
sebesültszállító repülő, Candace e pillanatban úton van a kórházba, és a
jelentés szerint jól van. Mihelyt befejezték a beszélgetést, Kait hívta a
mobilján Candace-t, aki hetek óta most először álmos hangon beleszólt.
– Jól vagy, kicsim? – kérdezte Kait könnybe lábadt szemmel.
– Jól vagyok, mami. Ráfutottunk egy aknára.
– Hál' istennek, hogy nem haltál meg!
– Én nem, de mások meghaltak. Szörnyű mészárlás volt.
– Mennyire súlyosak a sérüléseid?
– Nem fájnak – felelte Candace bizonytalanul, és Kait tudta, hogy
ez nem jó jel. – Nem látom, milyenek, mert el vannak takarva.
– Most szállok fel egy repülőre. Ottani idő szerint déli egy órakor
fogok megérkezni, és a reptérről egyenesen a kórházba megyek. – Kait
közben leült a helyére.
– Nem kell, mami. Jól vagyok.
– Én viszont nem vagyok jól. Halálra rémítettél. Jövök, hogy veled
legyek, és hogy a saját szememmel lássalak.
 Candace mosolyogva hallgatta.
– Nincs jobb dolgod? – kérdezte. Ismerte az anyját, és sejtette,
hogy rögtön útra kel, mihelyt meghallja, mi történt. Számára mindig a
gyerekei voltak a legfontosabbak, és ez azóta sem változott, amióta
felnőttek.
– Nem, nincs. Viszlát pár óra múlva – mondta, mert ki kellett
kapcsolnia a telefonját. Már küldött üzenetet a főszerkesztőjének, és
egy másikat Zack-nak arról, hogy hova megy, és hogy tartani fogja
velük a kapcsolatot. Stephanie-nak és Tomnak pedig megírta, hogy
melyik géppel megy.
Az út alatt majdnem végig ébren tartotta a lánya miatti aggodalom,
csak a leszállás előtt szundított el. Rögtön felriadt, mihelyt a repülő
kerekei lezökkentek a leszállópálya betonjára. Már semmi mást nem
akart, mint mielőbb eljutni a kórházba, hogy lássa Candace-t. Nem
kellett a csomagjára várni, csak átrohant a vámvizsgálaton, miután
elmagyarázta, hogy sürgős dolga van, és már futott is ki a terminálról,
hogy taxit kerítsen. Negyven perc múlva megérkezett a kórházba, ahol
egy nővér elirányította a lánya szobájához. Candace-t lenyugtatózva,
félálomban, mindkét karján és a mellén vastag kötéssel találta. Amikor
meglátta az anyját, magához tért, és rámosolygott. Kait lehajolt, és
megkönnyebbülten, amiért együtt lehet vele, homlokon csókolta a
lányát.
– Nem járhatnál modelliskolába, mint egy normális lány? – Ez régi
vicc volt közöttük, mivel Candace mindig is a veszélyes munkákhoz
vonzódott. Ez volt az első alkalom, hogy komolyan megsérült. Nem
sokkal később bejött egy orvos, és megnyugtatta őket, hogy a sérülések
nem olyan súlyosak, mint amennyire először tartottak tőle. Hegekre
lehet számítani itt-ott, de bőrátültetésre nem lesz szükség, és úgy
gondolják, hogy egy alapos vizsgálat és megfigyelés után egy hét
múlva hazamehet.
– Úgy volt, hogy holnap indítok egy új tudósítással – panaszolta
Candace. Zöld szemével és vörös hajával anyja fiatalabb kiadása volt.
 – Egy szót sem akarok hallani új tudósításról, különben foglak, és
viszlek magammal haza, New Yorkba – szólt Kait szigorúan, mire a
lánya újra elmosolyodott.
– Ezt mondd a főnökeimnek – felelte nehezen forgó nyelvvel.
– Boldogan megmondanám. És borzasztóan szeretném, ha más
állást szereznél magadnak – jelentette ki Kait, majd leült egy székbe, és
mindketten elszundítottak. Az orvos megmondta Candace-nak, hogy
körülbelül egy hónapig el kell viselnie a kötözéseket, de úgy tűnt, hogy
nem bánja. Sokkal inkább feldúlta az, hogy voltak súlyosabb
sérüléseket szenvedett kollégái, és hogy ketten meghaltak. A többiek
állapota olyan súlyos volt, hogy nem lehetett mozgatni őket.
Kait másnap letette a csomagját egy szállodában, és megnézte az
üzeneteit. Zack több e-mailt is küldött, úgyhogy mihelyt beért a
szobájába, rögtön felhívta.
– Jól vagy? Hogy van a lányod? – A producer komolyan aggódott
mindkettőjükért.
– Jól van. Van néhány csúnya égési sérülése mindkét karján és a
mellén, de az arcán nincs, és maradhatnak ugyan hegek, de nem lesz
szükség bőrátültetésre. A lényeg az, hogy hál' istennek, él – sorolta Kait
egy szuszra. – Egyedül őt tudták hazahozni. Egy dokumentumfilmet
forgattak valami menekülttáborban, és útban Mombasába aknára
futottak. Gyűlölöm azt a kurva munkát, amit csinál – fakadt ki, mire
Zack elnevette magát.
– A helyedben én is gyűlölném. Keressünk neki valami más
munkát – tette hozzá higgadtan.
– Próbáltam. Szereti, amit most csinál, és azt hiszi, meg tudja
változtatni a világot. Az lehet, de addigra agyvérzést fogok kapni tőle.
– Szólj, ha bármit tehetek az ügyben. És most pihenj, Kait. A jelek
szerint rendbe fog jönni. De ez a helyzet téged is megvisel.
Kaitot meghatotta, hogy Zack ennyire törődik velük. Ezek után
Tommyt és Stephanie-t hívta fel. Már mindketten beszéltek a húgukkal,
miután Kait elment a kórházból, és nagyon aggódtak érte.
 – Kérdeztem, hogy az arca is csúf lett-e, de azt mondta, hogy nem –
számolt be Stephanie. Zseniálisan tudta kezelni a számítógépeket, de az
emberekhez jóval kevesebb érzéke volt, így Kait el tudta képzelni,
miket mondott Candace-nak.
– Rendbe fog jönni – nyugtatta mindkettőjüket, de az eset durva
emlékeztető volt azokra a veszélyekre, amelyekkel Candace nap mint
nap szembenézett. És másnap nagyon komolyan elbeszélgetett a
témáról a lányával. Candace ekkor már nem volt annyira
benyugtatózva, váltig állította, hogy jól van, szereti a munkáját, és nem
akar visszaköltözni New Yorkba.
– Nem tudnál Angliában vagy Európában dokumentumfilmeket
készíteni? Miért kell neked ott lenned a világ összes háborús
övezetében?
– Azért, mert ott történnek az érdekes dolgok, mami – erősködött
Candace. Kait látta, hogy nem jut vele dűlőre, inkább elmesélte neki a
tévésorozatot, amitől Candace ugyanúgy el volt ragadtatva, mint a
testvérei. – Ez fantasztikus, mami!
Kait elmesélte, kik fognak szerepelni benne, miről szól a történet,
és beszámolt mindenről, amit az elmúlt három hónapban csinált.
Mialatt a lánya aludt, visszament a szállodába, ott kinyomtatta a
forgatókönyvet, amit Becca frissen küldött neki, rávezette a
megjegyzéseit, aztán visszament a kórházba. Candace épp előtte ébredt
fel, és a főnökével beszélt telefonon. Kiborult attól, hogy a következő
tudósításával valaki mást bíztak meg, és ragaszkodtak hozzá, hogy pár
hétig maradjon betegállományban. Kait tudta, hogy ez vesztésre álló
csata, és Candace az első adandó alkalommal visszamegy a terepre.
Londonban maradt egy hétig, amíg Candace-t ki nem engedték a
kórházból, akkor gondoskodott róla, hogy kényelemben legyen otthon.
Candace el volt szánva, hogy úgy, ahogy volt, kötésekkel a testén,
legalább a munkahelyére bemehessen, és amikor csakugyan bement,
Kait tudta, hogy ideje hazamennie. Candace rendbe jött, és most, hogy
visszament dolgozni, neki már nem volt itt semmi teendője. Tíz napot
töltött Londonban, és a körülmények ellenére élvezte, hogy együtt lehet
a lányával. Rossz volt elmennie, de érezte, hogy a jelenlétével kezd
Candace idegeire menni. A lánya nem akarta, hogy anyja vagy bárki
körülugrálja, egyszerűen csak vissza akart menni dolgozni. Kait
aggódott, biztos volt benne, hogy Candace rá fogja beszélni a BBC-nél
a főnökeit, hogy mihamarabb küldjék el ismét valahova. Nem szerette
volna, ha újra egy veszélyes helyre kerülne, de Candace mindig a saját
feje után ment.
Szomorúan készült az elutazásra. Az utolsó estén elmentek
vacsorázni, másnap reggel pedig, mielőtt munkába indult volna,
hosszan magához ölelte a lányát. Aztán ő is indult a repülőtérre.
Nem sokkal a hazaérése után Maeve hívta telefonon. Zacktól
értesült Candace balesetéről, és a távolléte alatt többször is küldött
üzenetet Kaitnak.
– Hogy van? – kérdezte rögtön.
– Jól, annyira, hogy mindenáron vissza akart menni dolgozni.
– Nem tudnád rábeszélni, hogy válasszon valami kevésbé veszélyes
munkát? – Maeve sajnálta Kaitot. Érezte a hangján a fáradtságot és az
aggodalmat.
– Ez olyan vita köztünk, amelyben sohasem győzhetek. Ő úgy
gondolja, hogy elvesztegeti az életét, ha nem teszi kockára egy jobb
világ megteremtése céljából. A húga tökéletesen boldog, ha eljárhat
kosárlabdameccsekre, a bátyja pedig gyors-éttermeket üzemeltet
Texasban. Candace viszont tizenkét éves kora óta vesz részt valamilyen
misszióban. Fogalmam sincs, hogy ugyanazon szülők három gyereke
hogy különbözhet ennyire egymástól. Húsz éve kerülget az infarktus
Candace miatt. Most meg is ölhették volna.
– Hál' istennek nem ölték meg – mondta Maeve mély részvéttel
Kait iránt.
– Mit mulasztottam el, amióta elmentem? – Kait hullafáradt volt a
lánya mellett a kórházban töltött egy hét és a hosszú repülőút után.
Candace máris hiányzott neki, de jó volt visszatérni a köznapibb
tevékenységekhez. Leginkább akkor nyugtalankodott a gyerekei miatt,
ha egyiküknek valami gond-ja-baja volt.
 – Azt hiszem, Nick Brooke elvállalja a nagy szerelmem szerepét az
első évad utolsó epizódjában, ami azt jelenti, hogy a másodikban az
egyik főszereplőként fog visszatérni, amennyiben lesz második évad –
osztotta meg Kaittal Maeve a legfrissebb infót. – Várom, hogy vele
dolgozhassak, fantasztikusan jó színész, és komoly ember.
Wyomingban él, amikor nem dolgozik. Igazi férfi, afféle vadnyugati
cowboy. Tökéletesen illik rá a háborús hős expilóta szerepe. Ian jobban
ismeri őt, mint én. – Nagy név volt, komoly húzóerőt jelentene a
második évadnak, ha eljutnak odáig, amit mindannyian reméltek. –
Szenvedélyes kapcsolatunk van. Az első epizód végén rettenetesen
összeveszünk, amiből aztán lesz egy óriási szerelmi jelenet. Biztosan
nagy buli lesz. Nick remek színész. Menjünk el ebédelni, ha majd lesz
időd – javasolta Maeve. Mindketten türelmetlenül várták, hogy
elkezdődjék a forgatás. Maeve elmondta azt is, hogy Ian jól van; nem
változott, nem rosszabbodott az állapota, ami most felért egy
győzelemmel.
Kait jelentkezett Zacknál is, aki beszámolt mindenről, hogy
felgyorsítsa a munka menetét. Nagyon meghatotta Kaitot azzal, hogy
virágot küldött neki Londonba. Ő is elmesélte Nick Brooke
csatlakozását, Kait pedig gratulált neki, amiért sikerült becserkésznie a
színészt.
– Nem hiszem, hogy az enyém lenne az érdem. Együtt akart
dolgozni Maeve-vel. Az a lehetőség, hogy egy heti rendszerességű
sorozatban játszhat együtt vele, túl csábító volt, mindössze az okozott
neki csalódást, hogy a sorozatban nem lesznek lovak. Ő is maga vezeti
a saját repülőgépét. Nála alkalmasabb színészt nem találhattunk volna a
szerepre. Az összes veszélyes jelenetet ő maga akarta végrehajtani, de a
biztosítótársaság nem engedélyezi. Sokat tud a repülés korai
korszakának gépeiről és légi közlekedéséről.
– Érdekes pasinak tűnik – jegyezte meg Kait.
– Az. És most pihenj. Pár nap múlva megkereslek, és akkor
beszélünk.
 Kait még telefonált Candace-nak Londonba, hogy megkérdezze,
hogy van, aztán ágyba bújt. Épp elaludt volna, amikor Agnes hívta.
Beletelt pár másodpercbe, mire eszébe jutott, ki ő. Agnes hangja semmi
jót nem sejtetett.
– Valami baj van? – Kait alig tudta nyitva tartani a szemét, de aztán
kényszerítette magát, hogy felébredjen.
– Nem tudom megcsinálni. Nem tudom eljátszani ezt a szerepet.
– Miért nem? – Kait teljesen felébredt.
– Nem tudom és kész. Túl nehéz. Ma három ülésen vettem részt.
– De igen, meg tudod csinálni – mondta Kait szigorúan. – Tudom,
hogy képes vagy rá. És meg is akarod csinálni. Korábban is csináltál
ilyet, és most is képes leszel rá.
– Alkohol nélkül erőtlen vagyok.
– Nem vagy az. Annál te erősebb vagy.
– Innom kell valamit – próbálkozott szánalmasan Agnes.
– Menj el egy ülésre, hívd fel a patronálódat. Menj, sétálj egyet.
Zuhanyozz le.
– Hiába.
– Nem, nem hiába – erősködött Kait. – Mindig csak egy napot bírj
ki. Feküdj le. És reggel menj el egy ülésre.
Hosszú csend következett a vonal túlsó végén, majd Agnes nagyot
sóhajtott.
– Jól van. Sajnálom, hogy felhívtalak. A hangodból ítélve kimerült
lehetsz. Volt egy rossz pillanatom. Itt ültem, bámultam egy üveg
whiskyt, és borzasztóan szerettem volna inni, érezni az ízét.
– Úgy tudtam, megszabadultál az összes piádtól. – Amikor Agnes
legutóbb felhívta, ezt mondta neki.
– Ezt az üveget az ágy alatt találtam – felelte Agnes.
– Öntsd ki, és dobd ki az üveget.
– Micsoda pazarlás – sóhajtotta csüggedten Agnes. – Oké, megyek.
Te meg aludj – tette hozzá már élénkebb hangon, Kait pedig, miután
kilépett a vonalból, és rádöbbent, mi történt, egy nyögéssel
visszahanyatlott a párnájára. Az történt, hogy egy egész stábra való
gyereket fogadott örökbe, hogy mostantól legyen kikért aggódnia a
sajátjai mellett. Most majd izgathatja magát amiatt is, hogy Dan kivel
fekszik le, hogy Charlotte összeveszett-e valakivel, hogy Agnesnek
sikerül-e józannak maradnia, hogy életben van-e még Maeve férje,
hogy Abaya nem felejti-e el a szövegét, és hogy Becca képes lesz-e
megírni a sorozat forgatókönyvét. Mindőjüket a problémáikkal,
félelmeikkel, allűrjeikkel, tragédiáikkal, igényeikkel és vágyaikkal
együtt a szárnya alá vette. Ez a gondolat akkora súllyal nehezedett rá,
hogy amikor egy pillanatra lehunyta a szemét, nyomban mély álomba
merült.
 Tizedik fejezet

Májusban nyugalmasabb időszak következett Kait életében. Zack

néhány naponként telefonon beszámolt neki, hogyan állnak az
előkészületekkel. Minden szerződés alá volt írva, a színészek
felsorakoztak. Lally Bristol javában dolgozott a jelmezeken, és a
terepmunkások két tökéletes helyszínt is találtak. Az egyik egy Long
Island-i kis fel- és leszállópálya volt, amelynek a tulajdonosa boldogan
adta bérbe a stábnak a jó néhány darabból álló régi repülőgép-
gyűjteményét, hogy majd viszontláthassa őket a sorozatban. És New
York északi részében megtalálták Wilderék ideális családi „otthonát"
is. Úgy fogják fényképezni, mintha a kifutópálya és a ház ugyanazon a
telken lenne, amit számítógépes utómunkálatokkal nem volt nehéz
kivitelezni. Becca szenzációs forgatókönyveket írt. Agnes időnként
felhívta Kaitot, és továbbra is eljárt az Anonim Alkoholisták üléseire.
Candace beszámolt róla, hogy a sebei szépen gyógyulnak, és
türelmetlenül várja, hogy újra kiküldjék valahova, és dolgozhasson.
Maeve és Kait elmentek ebédelni ugyanoda, ahol először találkoztak, és
Maeve elmesélte, Ian milyen jól reagál arra a gyógyszerre, amit azért
kapott, hogy valamelyest lassítsa a betegség súlyosbodását, és nem is
történt változás az állapotában. Kait pedig lépést tartott a rovatával.
Tudta, hogy ez amolyan vihar előtti csend, és hogy júliustól kezdve hol
a forgatás helyszínén kell majd lennie, hol Beccával kell dolgoznia a
forgatókönyveken, hol a díszletben kell majd segítenie a felmerülő
problémák megoldásában, és mindeközben ahol és amikor lehet, írnia
kell a rovatát és a blogját.
Eszébe jutott, hogy milyen okos dolgot javasolt Carmen. Szeretett
volna együtt vakációzni a gyerekeivel, amíg még tudott rá időt
szakítani. Felhívta őket, és megkérte mindhármukat, hogy tegyenek
szabaddá egy hetet júniusban. Meg kellett várniuk, amíg Merrie és
Lucie Anne számára véget ér az iskola, addig pedig a neten nézegette,
hogy melyik hely lenne alkalmas és könnyen megközelíthető
valamennyiük számára. Candace nagy bánatára a BBC úgy döntött,
hogy egy darabig nem küldik ki veszélyes helyre, így ő is velük
tarthatott.
Végül Kait egy wyomingi ranch mellett döntött. A hely Jackson
Hole közvetlen közelében volt, és ideálisnak látszott. Leegyeztette
mindenkivel, megállapodtak az időpontban, és lefoglalta a szobákat
június második hetére. Ez az idő neki is megfelelt, mivel Paulával
abban állapodtak meg, hogy június elsejétől kezdi a „távmunkát" a
magazinnál. Nem kellett bejárnia a szerkesztőségbe, és úgy beszélték
meg, hogy az év végéig mindenképpen megválaszolja a leveleket, és
írja a rovatát. Akkor majd a sorozatot illető tervektől függően újra
átgondolják a kérdést.
Kait alig várta, hogy elutazhasson a ranchra a gyerekeivel, akik
hozzá hasonlóan izgalommal várták az egyhetes nyaralást. Kait a
kislányoknak pink cowboycsizmát küldött a Maribeth által megadott
méretekben, Tommy pedig fotókat küldött neki, amelyeken a lányok
falatka farmerszoknyát és cowboykalapot viselnek a kis csizmákhoz.
Mindnyájan felkészültek a nagy családi kalandra, és a nap még a
vártnál is hamarabb elérkezett.
A szerkesztőségben eltöltött utolsó napján a kollégái ebéden látták
vendégül Kaitot. A benti munkáját már átadta az egyik idősebb
szerkesztőnek. Carmen el volt keseredve, amiért többé nem járhat át
Kaithoz munkaidő alatt. Az ebédnél odasúgta neki, hogy most majd ő is
megpróbál rovatot gründolni magának.
Mindenki fel volt dobva attól, ami Kaittal történt, és izgatottan
várták a sorozat elindulását. A hálózat május elsején nagy
csinnadrattával beharangozta, mindenhova kikerültek a plakátok, a
fiatalok figyelmét felkelteni szándékozó fotók Danről, Charlotte-ról és
Abayáról, és a többi fotó Maeve-vel, Agnesszel és a Loch szerepét
alakító Phillip Green-nel, de még olyan kép is készült, amelyen
mindenki rajta volt. Szeptemberben kezdték a tévében reklámozni a
már elkészült jelenetekből összeállított előzetessel. Egy vagyont
költöttek reklámra, és az emberek között már beszédtéma volt A Wilder
család asszonyai. Valahányszor Kait meglátott egy plakátot, mámoros
öröm fogta el, Zack pedig elújságolta, hogy L. A.-ben, a Sunset
Boulevardon óriásplakátokat is látott.
A magazinnál dolgozó kollégái szomorúak voltak, amiért elmegy,
de minden jót kívánva köszöntek el tőle.
Amikor elindult Wyomingba, már előre örült, hogy egy hetet a
gyerekeivel és az unokáival tölthet. Amikor Zack előző este felhívta,
megemlítette, hogy Nick Brooke rancha egyórányira van Jackson Hole-
tól, és a színész jó sok lovat tart a birtokán.
– Lehet, hogy be kéne ugranod hozzá egy köszönés erejéig –
javasolta Zack. A legteljesebb titokban kellett tartaniuk Nick Brook
személyét egészen az utolsó epizódig, ami a második évad előzetes
reklámja lesz. Egy forró szerelmi jelenet Maeve O'Hara és Nick Brooke
között nagy dobás lesz, a második részben mindenkit a képernyő elé
fog ültetni. Éppen ezért az ő szereplése hétpecsétes titok volt, noha
aláírta a szerződését az első évad befejező epizódjára, és egy
provizórikus szerződést a második évadra, feltéve, hogy a sorozat
folytatódik. Egy vagyont fizettek neki, de Zack és Kait egyetértettek
abban, hogy megérte a nézőkért, akik miatta fogják nézni az
epizódokat. A nők kortól függetlenül odavoltak Nickért.
Dan a fiatalabb nők számára jelentett vonzerőt, Nick hatása alól
pedig senki sem tudta kivonni magát. Ötvenkét éves volt, de nem
látszott annyinak, és markánsan férfias külsejétől a nők rendre elaléltak.
A férfinézők Charlotte-ra, vagy Abayára, vagy Maeve-re csorgathatják
a nyálukat, az idősebbek meg azon örvendezhetnek majd, hogy újra
láthatják Agnest. Ez a tévéműsor mindenki számára tartogat valamit.
Ráadásként ott lesznek a háborúban játszódó hiteles repülős jelenetek a
korabeli repülőgépekkel. Itt minden be lesz dobva ahhoz, hogy a siker
teljes legyen. És ebben Nicknek fontos szerep jut. A nyáron mutatják
be a legújabb filmjét, amely nagyszabású bevezető lesz a sorozatban
való meglepetésszerű megjelenéséhez.
– Nem fogja furcsállni, hogy csak úgy, váratlanul beállítok hozzá,
hogy helló, itt vagyok? – kérdezett rá Kait Zack javaslatára.
 – Nem, dehogy – nyugtatta meg Zack. – Te vagy a társproducer.
Lehet, hogy lesznek kérdései a karakterrel kapcsolatban, és még jól is
esne neki, ha közelebbről megismerkednétek. – Zack és Kait Nick
ügyvédjével tárgyalt, ott találkozott egyszer a színésszel. Kezet fogtak,
és Kait igencsak meglepődött azon, hogy a férfi milyen jól néz ki.
Nyugodt, tartózkodó ember benyomását keltette, és Kait hallotta róla,
hogy csak akkor megy Los Angelesbe, ha dolgozik. Egy texasi
kisvárosból származott, és amikor kezdett jól menni neki, vásárolt egy
hatalmas birtokot Wyomingban. Az volt a híre, hogy nagyon profi,
könnyű vele dolgozni, de eléggé magának való. Nem mulasztotta el
megjegyezni, miszerint nem szívesen adna interjút a sorozattal
kapcsolatban sem, noha már hivatalosan is a szereplők egyike volt. –
Nem kell az egész hetet együtt töltenetek, csak vedd fel vele a
kapcsolatot – nógatta Kaitot Zack. – Szeretném, ha érezné, hogy
közénk tartozik, még akkor is, ha ebben az évadban csak egyszer fog
feltűnni a sorozatban. Talán könnyebben oldódik fel, ha az otthonában
találkozol vele.
Zack azt is megtudta, hogy Nick countryénekesként kezdte a
pályáját Nashville-ben, de ebben a szerepében nem fog énekelni.
Állítása szerint már felhagyott az énekléssel, de Zack rábukkant egy
régi CD-jére, és azt mondta, hogy nagyon jó hangja van. Nicknek
valahogy sikerült távol tartania a sajtót a magánéletétől, amiről a férfi
néhány közeli jó barátján kívül senki nem tudott semmit, és az ügynöke
közölte velük, hogy ennek így is kell maradnia. Senki sem tudta, van-e
barátnője, kivel jár együtt, vagy hogy mit csinál, ha épp nem dolgozik,
azon kívül, hogy a ranchán lovakat tenyészt. Időnként látták őt
minőségi aukciókon díjnyertes lovakat vásárolni tenyésztés céljára. Ez
volt a szenvedélye, és úgy hírlett, hogy a tőle vásárolt lovak a
legkiválóbbak között vannak az egész államban.
Zack átküldte Kaitnak Nick telefonszámát, ő azonban nem volt
benne biztos, hogy fel fogja hívni. Ezt a hetet a gyerekeivel akarta
tölteni, nem szeretett volna a tőlük ellopott idő alatt hivatalos
találkozóra menni.
 Mindenki máshonnan repült Wyomingba: Candace Londonból
Chicagóba, és onnan Jackson Hole-ba, Stephanie és Frank közvetlen
járattal jöttek San Franciscóból, Tommy és a családja pedig az apósa
magángépén tették meg az utat. Kait New Yorkból Denverbe repült,
majd onnan át Jackson Hole-ba, és pár órás különbségekkel
mindnyájan összegyűltek a ranchon.
Candace-nak ügyelnie kellett arra, hogy a megégett karjait ne érje a
nap, de a lovaglásban ő is benne volt, akárcsak a többiek. Kait
piknikkel egybekötött kirándulást is szervezett a hegytetőre,
Tommynak és Franknek meg horgásztúrát vezetővel, és mindannyiukat
el akarta vinni a rodeóra. Szerda esténként rendezték azt a nagyszabású
cowboy-lovasbemutatót, amelyre a helybeliek egy emberként vonultak
ki, és a turisták is szerették. Kait megkérte a ranchot, szervezzék meg
számukra, hogy ott lehessenek.
A New Yorkból induló repülőn fejezte be a rovata soron következő
anyagát. Tudta, attól kezdve, hogy éjjel-nappal a forgatás helyszínén
kell lennie, művészet lesz megtalálnia azokat a perceket, amikor
foglalkozhat vele. Ebéd közben megnézett egy filmet, és amikor
Jackson Hole-ban leszálltak, felfigyelt rá, hogy mennyi magánrepülő
vesztegel egy arra kijelölt területen. Gyönyörű hely volt, az olyan
gazdagok és híresek oázisa, akik nem akartak a Sun Valley-ba vagy az
Aspen-féle népszerű helyekre menni. Ahogy kiszállt a gépből, elébe
tárult a fenséges Teton-hegység látványa.
Amikor visszakapta a poggyászát, megkereste a sofőrt, akit a ranch
kiküldött érte. A férfi útközben elmondta, hogy Tommy és a családja
egy órája megérkezett, és már el is helyezkedtek a szállásukon. Kait
tudta, hogy van egy medence a gyerekek számára, és hogy egymás
mellett lévő kis faházakban lesznek elhelyezve. Az itt-tartózkodásuk
idejére mindenki a lovaglótudása szintjének megfelelő lovat kap.
Tommy kislányainak otthon a nagyapjuktól kapott saját pónijaik voltak,
Maribeth pedig tapasztalt lovas volt. Kait gyerekei is tudtak lovagolni,
de mivel New Yorkban nőttek fel, nem túl gyakran ültek nyeregbe.
Annyira azonban jártasak voltak a lovaglásban, hogy a ranchon
élvezzék ezt a sportot. Kait aznap estére mindannyiuk számára lefoglalt
egy „naplemente lovaglást".
Tommy, Maribeth és a gyerekek az előtérben várták Kait érkezését,
és Merrie azonnal a nyakába ugrott, miközben Lucie Anne azt
magyarázta lelkesen, hogy lovon fog lovagolni, ami nagyobb lesz, mint
a pónija, Rosie-nak hívják, és nagyon szép ló.
– Te is fogsz lovagolni velünk? – kérdezte a nagyanyját. Az a pink
cowboycsizma volt rajta, amit Kait küldött nekik, és pink sortot meg
pólót viselt hozzá, rajta Texas térképével. Tommy megköszönte
anyjának az előttük álló hetet, és elmondta, hogy a kis házuk gyönyörű
és kényelmes. Amikor a sajátját meglátta, Kait is nagyon meg volt
elégedve. A házikók komfortosak, fényűzően felszereltek, de a
díszítéseket tekintve ízlésesen egyszerűek voltak.
Egy óra múlva megérkezett Stephanie és Frank a minden
alkalommal, a munkahelyükön is viselt túrafelszerelésben – ez náluk
afféle egyenruha volt. Kézen fogva jöttek, és Stephanie később
megsúgta Kaitnak, hogy Frank fél a lovaktól, de jó fejnek akar
mutatkozni.
– Biztos vagyok benne, hogy barátságos, szelíd lóra fogják ültetni.
Itt olyan emberek is gyakran megfordulnak, akik nem éppen a legjobb
lovasok. Csak szólj az istállóban, de ha nem akar, nem is kell
kilovagolnia velünk együtt. – Kait szerette volna, ha mindenki jól érzi
magát, és nem akarta, hogy bárki is olyasmire kényszerüljön, amit nem
akar megtenni. Beszélt Franknek és Tommynak a horgásztúráról, amit
nekik szervezett másnapra. Tommy nagyon szeretett halászni, amikor
csak alkalma nyílt rá, apósával együtt részt vett mélytengeri halászaton
a Mexikói-öbölben. Tudta, hogy ez nem lesz olyan izgalmas, de
szórakozásnak épp megfelelő, és mivel kedvelte Frankét, örült, hogy
együtt lesz vele.
Délután négy óra volt, amikor sápadtan, kimerülten, de boldogan,
amiért láthatja mindnyájukat, megérkezett Candace. Hosszú ujjú blúz
volt rajta, hogy eltakarja a kötéseket, amiket még mindig viselnie
kellett. Anyja észrevette, hogy lefogyott, de nem tette szóvá. Ez a
vakáció jót fog tenni neki azok után, amiken keresztülment.
Valamennyien nagy izgalommal készültek a „naplemente
lovaglásra", és pontban hat órakor farmerban és lovaglócsizmában
megjelentek a nagy istállóban. Ott kaptak sisakot, és mindenkit
megismertettek a lovával. A kislányok lovaglóülésben feszítve
bűbájosan festettek végtelenül nyugodt lovuk hátán, és Frank is egy
hasonlóan szelíd lovat kapott. Női vezetőjük volt, a Wyomingi
Egyetem végzős hallgatója, aki elmondása szerint minden nyáron a
ranchon dolgozott. Vadvirágos mezők között kanyargó úton vezette
őket fel a dombok közé, és közben sorra megmutogatta az érdekesebb
tájékozódási pontokat. Mesélt a valaha errefelé élt indiánokról,
elmondta, hogy az ő ősei csejenek voltak, és arra biztatta a társaságot,
hogy feltétlenül menjenek el a szerda esti rodeóra.
– Péntek esténként mi is rendezünk saját lovas bemutatókat itt a
ranchon. A mostanit épp elmulasztották, de a jövő hetire
feliratkozhatnak, ha részt szeretnének venni benne. És még egy
szalagot is nyerhettek – mondta a kislányoknak, akik rögtön
rimánkodni kezdtek az anyjuknak.
Vacsorára értek vissza, amit a főépületben szolgáltak fel.
Fenntartottak nekik egy saját asztalt, ahol a két kislány boldogan
játszott a két nagynénivel.
– Az apukám azt mondta, hogy felrobbantál, és megégett a karod –
fordult Merrie komoly arccal Candace-hoz, aki elmosolyodott.
– Igen, valahogy így történt, de már jól vagyok – felelte, mire
Merrie mutatott neki néhány játékot az iPadjén, és közben kiszolgálták
magukat a büféasztalról. Minden este volt szabadtéri sütögetés, utána
tábortűz, ahol két istállófiú gitárkísérettel ismerős dalokat adott elő, és
mindenki együtt dúdolt vagy énekelt velük. Pontosan ez volt az, amit
Kait remélt, úgyhogy ilyenkor arcán békés mosollyal a háttérből
figyelte a többieket.
– Boldognak látszol, mami – szólt oda Tommy, amikor észrevette
anyja mosolyát, és Kait bólintott.
 – Mindig az vagyok, ha együtt lehetek mindnyájatokkal. – Ritkán
volt része ebben az élvezetben, ráadásul most hosszabban örülhetett
neki, mint évek óta bármikor. Hálás volt a gyerekeinek, hogy
erőfeszítést tettek ezért a családként együtt töltött hétért.
Elsőként Stephanie és Frank állt fel a tábortűz mellől, és vonult el
lefeküdni, majd amikor Merrie ásítozni kezdett, Maribeth és Tommy
visszavitték a lányokat a házba. Lucie Anne addigra már elaludt az apja
ölében, így őt könnyű volt ágyba fektetni. Candace és Kait tovább
élvezték az elhangzó dalokat, és utána még megittak egy pohár bort a
bárban. Candace azzal ugratta anyját, hogy az öreg cowboyok közül
többen is meresztgették rá a szemüket. Ő maga is észrevette, de nem
törődött vele. Azt gondolta, hogy kíváncsiak rá, nem azt, hogy tetszik
nekik.
– Te gyönyörű nő vagy, mami. Gyakrabban kéne kimozdulnod
otthonról. Ez az új tévés kalandod jót fog tenni neked.
– El leszek foglalva a forgatásokon a szereplőkkel és a
forgatókönyvvel, nem lesz érkezésem pasikat felcsípni – hárította el
Kait Candace megjegyzését.
– Majd ők felcsípnek téged – mosolygott rá Candace. Nem vallotta
be, de hiányzott neki az anyja, miután elutazott Londonból. Amennyire
időnként bosszantotta, amikor Kait körülötte sertepertélt, annyira jó is
volt, hogy van valaki, aki törődik vele.
– Jól vagy? – kérdezte az anyja. – Fáradtnak látszottál, amikor
megérkeztél.
– Hosszú volt a repülőút. És unom magam Londonban. Hiányzik a
terepmunka, a műsorkészítés. Az íróasztal nem nekem való. Azt
hiszem, a jövő hónapban el fognak küldeni valahova. Borzasztó nyűg
volt ezekkel a kötésekkel a karomon. Újabban jön egy nővér lecserélni
őket. De már majdnem meggyógyultak. Tovább tartott, mint
gondoltam.
– Reménykedtem, hogy egy darabig Londonban maradsz, és
átgondolod, hogy mit csinálsz. Egy elaknásított területen autózni
megszokott dolog a te munkakörülményeid között, de nem éppen az,
amit neked kívánok – mondta el Kait halk, nyugodt hangon azt, ami az
eset megtörténte óta gyakran megfordult a fejében. – Könnyen
előfordulhatott volna, hogy te is ott maradsz a szerencsétlenül járt
társaiddal együtt – emlékeztette a lányát arra, ami neki már ezerszer az
eszébe jutott.
– Ilyesmi nem sűrűn fordul elő, mami – felelte Candace, és kortyolt
egyet a borából.
– Elég, ha csak egyszer ölnek meg – nézett rá Kait komolyan, mire
Candace elnevette magát.
– Értem. Mindig óvatos vagyok. Nem tudom, hogy most mi történt.
Csapnivaló vezetőt kaptunk.
– Ami bármikor előfordulhat. Csak tedd meg nekem azt a
szívességet, hogy meggondolod, mielőtt újra elrohannál valami isten
háta mögötti helyre.
Candace bólintott, de nem ígért semmit.
– Azt hiszem, még nem találtam ki, mi akarok lenni, ha nagy
leszek. Stephanie mindig pontosan az volt, ami most, egy ízig-vérig
kocka, méghozzá a legjobbak közül való. És Tommy láthatóan
tökéletesen elégedett a texasi életével, és azzal, hogy egyszer, majd ha
Maribeth apja visszavonul, ő lesz a gyorskaják királya. Én viszont nem
látom magam, amint visszaköltözöm New Yorkba, és beülök egy
íróasztal mögé. Mindig is azt akartam, hogy a világ jobb és
igazságosabb hely legyen, de már nem tudom, hogyan lehetne ezt
elérni. Annyi szörnyűséget látunk, miközben járjuk a világot. És olyan
keveset tehetünk, hogy ez megváltozzék. Úgy érzem, amit a
dokumentumműsorainkkal teszünk, csupán csepp a tengerben. És túl
gyakran fordul elő, hogy azokat a nőket, akik együttműködők, és
megengedik, hogy interjút készítsek velük, utána keményen
megbüntetik, ami még tovább ront a helyzeten.
Candace világéletében idealista volt, véget akart vetni annak, hogy
az egyik ember kegyetlenül bánjon a másik emberrel, de mostanában
kezdett rájönni, hogy ez nem olyan egyszerű. Keserű pirula volt ez
neki.
 – Bűntudatom van, amikor Londonban vagy New Yorkban
éldegélek békésen a kényelmes lakásomban, vagy akár itt, ahol most
vagyunk. Olyan kedvesen megszervezted ezt nekünk, de miközben itt
nyaralunk, esszük a finom sülteket, kilovagolunk, vidám dalokat
énekelünk, Afrikában gyerekek éheznek, Indiában az utcán
haldokolnak, emberek ölik egymást a legkülönbözőbb okokból, amiken
nem tudunk, és talán soha nem is fogunk tudni változtatni. – Ez olyan
nyomasztó felfedezés volt számára, hogy időnként teljesen
tehetetlennek érezte magát.
– Talán a felnőtté válás része az is, hogy ezt elfogadd, Candy. –
Anyja kicsi kora óta nem hívta így, és a név hallatán Candace
elmosolyodott. – Nemes dolog az, amit csinálsz, de azzal nem segítesz
rajtuk, ha megöleted magad. Csak a háborúik újabb áldozata leszel,
nekem pedig össze fog törni a szívem – tette hozzá suttogva, mire
Candace kinyújtotta a kezét, és megsimogatta az anyjáét. – Kérlek,
nagyon vigyázz magadra. Szeretlek.
– Én is szeretlek. De azt kell tennem, amit helyesnek tartok. Nem
csinálhatom ezt örökké. Egyszer majd én is megállapodom.
Anyja kételkedett benne, hogy csakugyan eljön ez az idő.
Másodszülöttje mindig is nyughatatlan lélek volt. Örök kereső, aki még
nem találta meg azt, amit keresett, és mindmáig úgy érezte, hogy még
nem tette meg mindazt, amiért a világra jött. Kait tudta, hogy amíg nem
békül meg ezzel a tudattal, járni fogja a világot, hogy ahol csak tud,
segítsen.
– Szeretném, ha kicsit önzőbb lennél, és nem éreznéd úgy, hogy
neked kell meggyógyítanod a világ összes beteg emberét.
– Talán épp erre a munkára születtem, mami. Mindannyiunknak
megvan a maga útja.
– Az enyém az, hogy írjak egy tévésorozatot? – nézett a lányára
bánatos mosollyal Kait.
– Sok emberen segítettél a rovatoddal, és csodálatos anyánk voltál.
Jogod van egy kis szórakozáshoz.
 Kait elgondolkodva bólintott, de közben tudta: Candace még nem
áll készen rá, hogy feladja a veszélyes munkáját. Megitták a maradék
borukat, és ki-ki visszament a saját házikójába. Az égen millió csillag
fénylett, s a távolban sötét árnyakként magasodtak a hegyek.
– Örülök, hogy eljöttünk ide – mondta még Candace, miután
jóéjtpuszival elbúcsúzott az anyjától.
– Én is – mosolygott rá Kait a holdfényben. – Szeretlek.
Aznap este mindketten gondolatokba merülve bújtak ágyba.
Másnap a reggelinél összegyűlve meglepetten néztek végig a
gazdagon megrakott büféasztalon, amelyről nem hiányzott még a
palacsinta, a gofri és a sokféle tojásétel sem. A ranch bőséges reggelit
kínált a napi programok megkezdése előtt, és mire jóllaktak, Tom és
Frank is visszatért a halászexpedícióból. Megbeszélték a konyhán,
hogy megtisztítják nekik a kifogott halakat, így vacsorára maguk is
elkészíthetik, ha úgy akarják.
A lányok lovaglóleckét vettek a karámban, utána a nők bementek
Jackson Hole-ba körülnézni, Tom és Frank pedig a medencénél
vigyáztak a lányokra. Végül megint összejöttek mindnyájan egy kiadós
ebédre.
– Öt kilóval leszek több, mire hazamegyünk – jegyezte meg
Maribeth, miközben az ebéd utolsó fogásaként egy szelet almáspitét tett
a tányérjára. Candace csak egy salátát evett; a balesete óta nem volt
valami nagy étvágya, de igyekezett erőt venni magán, hogy anyja
kedvében járjon, és desszertként megpróbálkozott egy szelet
túrótortával is.
Az ételek mennyeiek voltak, és a felnőttek, hogy ledolgozzák a
magukhoz vett kalóriákat, délután kirándulni mentek, míg a kislányok
kézműves-foglalkozáson vettek részt a hozzájuk hasonló korú többi
gyerekkel együtt. A foglalkozás végén maguk készítette kosárkákkal,
karkötőkkel, a nagymamának szánt kulcstartóval jöttek el. Kait
megígérte nekik, hogy mostantól mindig ezt fogja használni. Élvezte,
hogy sokat lehet együtt a gyerekekkel, így jobban megismeri őket, és
felajánlotta, hogy aznap éjjel vele alhatnak az ő házában, ami a szüleik
számára egy kis felüdülést jelenthet.
Hamar eltelt a nap, szerdán már nagy izgalommal és várakozással
készültek a rodeóra. Késő délután beautóztak Jackson Hole-ba. A rodeó
a hét nagy eseménye volt. Lasszózás, betöretlen lovak meglovaglása
szerepelt a programban, és bohócok terelték el a bikák figyelmét,
nehogy megtámadják azt, aki leesett a lóról. Voltak díjak, szólt a
countryzene, és a legkülönbözőbb korú nézők figyelték az
eseményeket. Közvetlenül a himnusz felhangzása előtt foglalták el az
ülőhelyeiket, és Kait meglepődött, amikor meghallotta a bejelentést,
hogy a himnuszt Nick Brooke fogja elénekelni. A színész erős és
lelkesítő hangja hallatán eszébe jutott, hogy nem hívta fel, holott
megígérte Zacknak. Túlságosan jól érezte magát a gyerekeivel.
Miután Nick elénekelte a himnuszt, Kait felállt, és szólt a
többieknek, hogy egy percre elmegy. Arra gondolt, hogy most könnyű
lesz találkozni a színésszel, vagyis egy csapásra pótolhatja a
mulasztását. Nem kellett messzire mennie. Nick az egyik bikakarám
közelében állt a lovával, amely ki volt kötve a korláthoz, és néhány
férfi ismerősével beszélgetett. Kék ingében, viharvert
cowboykalapjával, lábszárvédőjével igazi cowboynak nézett ki. Kait
megállt oldalt, várva, hogy szólhasson hozzá, ha szabad lesz, és amikor
a férfi pár perc múlva észrevette, kérdőn ránézett.
– Nem akartam megzavarni – lépett közelebb Kait. – Biztosan már
nem is emlékszik rám. Kait Whittier vagyok, A Wilder család
asszonyai társproducere. Zack Winter társaságában találkoztunk Los
Angelesben.
A férfi szélesen elmosolyodott, és kézfogásra nyújtotta a kezét.
– Persze hogy emlékszem magára. A szép nőket nem felejtem el,
még nem vagyok halott. Mi újság a sorozattal? – Szép mosolya,
ragyogó kék szeme és közvetlen, szívélyes modora volt. Sokkal
barátságosabbnak tűnt, mint L. A.-ben, és látható fesztelenséggel
készült a hazai pályán rendezett versenyre. A múltkori megbeszélésen
feszültnek látszott.
 – Két hét múlva kezdünk forgatni. Mindenki türelmetlenül várja, és
a médiajelenlét is erős. A szereplők között van néhány nagy tehetség.
És mindannyian nagyon izgatottak vagyunk attól, hogy maga is
csatlakozik a stábhoz. A második évad, hála magának, ütős lesz.
– Kétlem. Nagyon új leszek benne, mert még sohasem tévéztem, de
úgy tűnik, ez most nagyon népszerű műfaj. Az ügynököm nem tartotta
jónak, hogy kihagyjam ezt a lehetőséget. – Kait remélte, hogy lesz
második évad, és Nick szerepelhet benne. De az életben semmi sem
volt biztos, így a tévében sem, ha a nézettség nem elég magas. Az
övékhez hasonlóan kitűnő sorozatok haltak korai halált, nem lehetett
tudni, miért, de Kait bízott benne, hogy melléjük szegődik a szerencse,
és hosszú életük lesz a képernyőn. – Pedig szívesebben lennék itt –
vallotta be. – Tíz évet töltöttem L. A.-ben, de a szívem mélyén cowboy
vagyok. – Míg ezt mondta, valaki jelzett neki, mire bólintott. – Most
majd végignézheti, amint bolondot csinálok magamból. – Arcán még
szélesebb mosoly terült el, miközben jobban a fejébe nyomta a kalapját,
és felmászott a mellettük lévő karám korlátjára.
– Miért, mit fog csinálni?
Kait meglepett arcát látva a férfi elnevette magát.
– Minden héten megpróbálkozom a betöretlen lovakkal. Ez segít,
hogy alázatos tudjak maradni – mondta, és a korláton ülve lemosolygott
Kaitra, akinek rögtön eszébe jutott a főszereplő színészek
szerződéséhez csatolt záradék, amely megtiltja az ejtőernyős vagy
zuhanóugrást, vagy egyéb veszélyes sportokat, de bakugrásokat végző
vadlovak nem szerepeltek a listán, és ettől hirtelen Kait is
elmosolyodott. – Ne árulja el – kérte Nick kicsit szégyenlősen.
– Nem fogom. Van egy lányom, aki csak akkor boldog, ha kockára
teheti az életét.
– Ráadásul csak augusztusban vagy szeptemberben fogok forgatni
– emlékeztette a férfi Kaitot. – Addig még van idő, hogy összeforrjanak
a törött bordáim.
– Maga őrült – mondta Kait, mire a férfi megint elnevette magát.
De Kait tudta, hogy nem őrült, nem is bolond, csak azt csinálja, amit
szeret, és éppen ez az életforma felel meg neki. – Egyébként meg
akartam keresni, csak nem akartam tolakodó lenni.
– Jöjjön el vacsorára a ranchomra – felelte a férfi, majd leugrott a
korlátról, végigment egy keskeny átjárón, utána felfelé egy rövid létrán
oda, ahol fel fog ülni az aznap meglovagolni kívánt betöretlen lóra.
Kait megbűvölten nézte, s közben úgy érezte, mintha ismerné őt, noha
csak pár percig beszélgetett vele. Reménykedett, hogy nem fog
megsérülni. Aztán már hallotta is, hogy bemondták a nevét, és a
következő pillanatban Nick a lovával együtt kirobbant az állásból.
Több másodpercig sikerült megmaradnia a vágtató ló hátán, de végül a
ló ledobta magáról. Akkor három bohóc körbetáncolta, közben
emberek jöttek, felsegítették, és kivezették a ringből. Nick a durva
mutatvány után, száján féloldalas mosollyal, a kalapját újra a fejébe
nyomva, a legnagyobb lelki nyugalommal visszasétált Kaithoz.
– Érti már, mire gondolok? L. A.-ben nincs semmi, ami ehhez
fogható lenne. – Arca örömtől sugárzott, Kait pedig elképedve csóválta
a fejét. Ekkor két nő rohant oda, hogy autogramot kérjenek, mert
felismerték, hogy ez a lovas nem egy a többi közül, hanem maga Nick
Brooke.
– Jól van? – kérdezte Kait, miután a férfi lefirkantotta a nevét a két
nőnek, és kedvesen odaállt fotózkodni velük.
– Természetesen. Minden alkalommal végigcsinálom ezt.
– Lehet, hogy ki kéne hagynia, amíg forgat – javasolta nevetve
Kait.
– Nem láttam, hogy szerepelne akár egy rodeó is a
szövegkönyvben.
– Ez igaz – ismerte be Kait.
– Eljön vacsorára? – nézett rá a férfi átható tekintettel, és a nő
habozását látva türelmesen várt.
– Szeretnék, de túl sokan vagyunk. A gyerekeim is itt vannak a
párjukkal együtt, és a fiam két kislánya is velünk van.
– Nem látszik magán, hogy unokái vannak – jegyezte meg a férfi,
és elismerő pillantással nézett végig rajta.
 – Ha ez bók akart lenni, akkor köszönöm. Mindenesetre
megkímélem attól, hogy meg kelljen etetnie mindannyiunkat, de
szívesen látjuk a mi ranchunkon.
– Szerintem össze tudok szedni annyi ennivalót, ami elég lesz
mindannyiuknak – mondta a férfi óvatosan. – Holnap este hét órakor? –
Kait nem akart visszautasítónak tűnni, ezért bólintott. – Cicrcle Four
Ranch. A maguk ranchán tudni fogják, hogy hol van. Igaz is, hol
nyaralnak?
– A Grand Teton Rachon – válaszolta kapásból Kait.
– Szép hely – mondta Nick elismerőn. – Akkor viszlát holnap.
Nehogy kiöltözzenek, jó lesz farmerban. A gyerekek fürödhetnek a
medencében, ha akarnak, amíg mi vacsorázunk. A felnőttek is.
– Biztos, hogy így akarja? – Kait zavarban volt, hogy így rásózta a
családot Nickre.
– Úgy nézek ki, mint aki nem tudja mit akar, vagy mint aki fél egy-
két gyerektől?
– Nem, dehogy – nevetett Kait. – És köszönöm.
A férfi búcsút intett, és elindult, majd még egyszer visszanézett
Kaitra. Rettenetesen jóképű volt, és olyan sármos, hogy Kait térde
elgyengült tőle. Szidta is magát érte visszafelé menet. Nick Brooke
híres filmsztár, az isten szerelmére, hát persze hogy sármos. Még csak
az kéne, hogy kinevettesse magát azzal, hogy flörtölni kezd vele, vagy
zavarba esik tőle, csak mert meglovagolt egy fickándozó lovat, és olyan
klasszul nézett ki abban a kalapban.
– Elnézést kérek – mentegetőzött rögtön, amikor visszaért. –
Beszélnem kellett azzal a fickóval, aki a himnuszt énekelte.
– Azt hiszed, nem tudom, ki az, mami? – nevetett Tommy. – Nick
Brooke, a színész. Ismered őt? – kérdezte meglepődve. Anyjának már
volt egy számára teljesen ismeretlen élete.
– Ő lesz a főszereplője a sorozatunk második évadjának, ha
eljutunk odáig. A hét folyamán fel kellett volna hívnom őt, de
elmulasztottam. Holnap estére meghívott mindannyiunkat vacsorára, és
nem tudtam, hogyan hátráljak ki a gáláns meghívásból.
 – Kihátrálni belőle? – hüledezett Tommy. – Én találkozni akarok
vele!
– Találkozni? Kivel? – hajolt közelebb Maribeth. A lányok
ragadtak a vattacukortól, és borzasztóan élvezték.
– Anya ismeri Nick Brooke-ot. Holnap nála fogunk vacsorázni.
– Úristen, én nem hoztam magammal semmilyen rendes ruhát –
esett pánikba Maribeth, mire Candace is közelebb húzódott hozzájuk.
– Én sem. Hová megyünk?
– Egy filmsztárhoz vacsorára – felelte a gondolattól fellelkesülve
Tommy. Nick volt a kedvenc színésze.
– Majd én kölcsönadok mindkettőtöknek valamit – ajánlkozott
Stephanie, mire mindannyian nevetésben törtek ki. Ő ugyanis most is,
mint mindig, lyukas farmerban és magas szárú, kirojtosodott
edzőcipőben volt.
– Azt hiszem, majd kölcsönkérek valamit a mamitól – mondta
Candace diplomatikusan.
– Azt mondta, jöjjünk farmerban, és a gyerekek vacsora közben
úszkálhatnak, persze mi is. Egyébként ő volt az utolsó, aki megpróbálta
megülni a vadlovat – árulta el, ami láthatóan nagyon imponált
Tommynak.
– Ilyen egy igazi férfi – jelentette ki elragadtatással.
– Szerintem meg ilyen egy őrült – jegyezte meg Frank. – Már a
látványtól is rosszul voltam.
– Én is – vallotta be Kait. – Ha megöleti magát, nem lesz
főszereplőnk a második évadra.
Élénk csevegés közepette nézték a rodeó hátralevő részét, majd
útban vissza a ranchra ismét szóba került a vacsora Nickkel.
Mindnyájan izgatottan várták, hogy megismerhessék, és nem tértek
magukhoz a meglepetéstől, hogy Kait ismeri őt.
– Milyen érdekes lett az életed, mami – mondta Tommy.
– Szerintem is – nevetett Kait. Igazából még bele sem gondolt, de
az elmúlt négy hónapban csakugyan sok jelentős színésszel ismerkedett
meg, Maeve-vel pedig jó barátnők lettek. Ami azt illeti, Nick Brooke-ot
valójában nem is ismerte, mindössze kezet fogott vele. És most a
családjával együtt vacsorázni megy a ranchára. Tudta, hogy ez ugyan
még nem jelent semmit, de legalább a gyerekeinek imponált vele. Már
ez is valami.

A recepciós elmondta, hogyan juthatnak el Nick ranchára. Útban

odafelé Kait azon gondolkozott, hogy vajon mi várja őket ott. Ing és
farmer volt az öltözékük, és akinek volt, cowboycsizmát húzott. A
család texasi ága rendesen fel volt szerelkezve, Kait és Candace pedig
pár napja vettek maguknak bakancsot Jackson Hole-ban. Stephanie és
Frank a rongyos Converse magas szárújukban voltak, egyszóval
nagyon is elfogadható külsővel érkeztek meg a ranchhoz. A
kaputelefonon bejelentkezve megvárták, míg a kapu kitárul előttük,
majd a tágas mezőn legelésző lovak mellett elhaladva mintha
mérföldeket kellett volna még autózniuk, mire fölértek a dombtetőn
épült házhoz. Nagy, zegzugosnak látszó ház volt, széles, zárt terasszal,
és nem messze tőle egy óriási istállóval, ahol Nick a legjobb lovait
tartotta.
Nick már várta őket különféle italokkal és sörrel, a kislányokat
üdítővel, s a teraszról szétnézve, ameddig a szem ellátott, kinyílt előttük
a vidék. Kait el tudta képzelni, hogy órákon át csak ül itt, és
gyönyörködik a kilátásban. És volt egy hatalmas medence is, körben
asztalokkal, székekkel és napernyőkkel. Inkább egy kisebbfajta
szállodának látszott, semmint magánháznak.
– Sok időt töltök itt – magyarázta Nick. – Ez az otthonom. –
Fesztelenül eldiskurált Frankkel és Tommal, tréfálkozott a
kislányokkal, majd mindenkit invitált, hogy üljenek le. A grillezőnél
már javában tevékenykedett egy szakács, egy farmert és kockás inget
viselő fiatalember pedig előételként apró falatokra darabolt grillezett
sajtos szendvicset szolgált fel. Nick megkérdezte, van-e a társaságban
vegetáriánus, mire Stephanie felemelte a kezét. Neki akkor külön
falatokat készítettek. Egy órán át beszélgettek, természetesen szóba
kerültek Nick lovai is, és közben megcsodálták a festői naplementét.
Ezután Tom kérésére a házigazda bevitte őket az istállóba, ahol minden
a csúcstechnika által biztosított pontossággal működött, és a saját
tenyésztésű lovak mind telivérek voltak.
– Az apósomnak vannak versenylovai, de én nem tudok róluk
semmit – vallotta be Tom, majd mindenfélét kérdezgetett, Nick pedig
készségesen válaszolt valamennyi kérdésére.
Azután visszasétáltak a házhoz, ahol már készen várta őket a
vacsora. Csupa olyasmi, amit mindenki szeret: rántott csirke, sült
oldalas, főtt kukorica, burgonyapüré, zöldbab, rengeteg saláta és
Stephanie-nak külön egy grillezett zöldségtál. A desszert őszibarackos
pite volt, amit Nick maga készített a saját termésű őszibarackjával.
Kaitot maga mellé ültette az asztalnál, és bár leginkább vele
beszélgetett, odafigyelt, hogy a többiekkel is sűrűn szót váltson.
Tommal különösen jól megértették egymást, és Nick természetesen
tudta, hogy kicsoda Maribeth apja, amikor Tom megemlítette, hogy
neki dolgozik. Nick eredetileg texasi volt, és ott mindenki tudta, hogy
ki az a Hank Starr.
– És melyikőtök szeret életveszélyben élni? – kérdezte kedvesen,
majd a tekintete Candace-ra szegeződött, aki elnevette magát.
– Így is lehet mondani, vagyis hát a mami így fogja fel. De én csak
a munkámat végzem – felelte jóindulatúan, és zavartan nézett az
anyjára, aki így kiadta őt.
– Éspedig? – kérdezte Nick kíváncsian, és Kait gyanakodni kezdett,
hogy talán tetszik neki a lánya, jóllehet a férfi több mint húsz évvel volt
idősebb nála. De Nick tekintetében nem volt semmi érzékiség,
mindössze tetszettek neki a szép nők, és Candace tagadhatatlanul szép
volt. Nicket jobban érdekelte Kait, és valahányszor alkalma nyílt rá,
egyenesen hozzá beszélt, mintha a valóságosnál sokkal jobban
ismernék egymást.
– Dokumentumműsorokat készítek a BBC-nek – felelte Candace. –
Néha nagyon távoli, eldugott helyekre megyünk el.
– Három hónappal ezelőtt Mombasa közelében felrobbant alatta
egy akna – árulta el Tom, mire Nick bólintott.
 – Az tényleg távoli hely. És már rendbe jött? – tudakolta
együttérzőn.
– Megégett a karja, még most is be van kötve – magyarázta Merrie,
mire Candace vasvillaszemeket meresztett rá.
– Jól vagyok. Mami átjött Londonba, és vigyázott rám. –
Rámosolygott az anyjára, mintha ez valami mindennapos dolog lenne.
– És alig várja, hogy visszamehessen egy újabb életveszélyes
helyzetbe? – provokálta Nick, mire Candace nevetve bólogatott, Kait
pedig hallgatott.
– Őrült, akárcsak én – folytatta Nick. – Én is minden héten
megülöm a vadlovakat. A bikákról már letettem. De a ring nincs
aláaknázva. Maga aránytalanul nagy kockázatot vállal ott. – Ezt
tényként állapította meg, és miután Candace erre csak megvonta a
vállát, Nick nem fűzött hozzá többet. Egyenes ember volt, kimondta,
amit gondolt.
Vacsora után a többiek úszni mentek, Nick és Kait pedig a teraszon
ülve csendben beszélgettek, és élvezték a kilátást.
– Tetszik a családja, Kait – mondta mosolyogva Nick. – A fia jó
ember. Manapság nem könnyű ilyen gyerekeket nevelni. Biztos sok
időt tölt velük.
– Régen, amíg még gyerekek voltak, sokat voltam együtt velük. Ma
már ahányan vagyunk, annyifelé élünk, így nem sokat látjuk egymást.
Nekem legalábbis sohasem elég belőlük. – Igyekezett úgy beszélni,
hogy ne tűnjék emiatt bánatosnak, és most nagyon élvezte, hogy együtt
vakációzik velük. A Nickkel töltött este ráadás jutalom volt, hogy
jobban megismerje őt, mielőtt alakítani kezdi a szerepét a sorozatban. –
Vannak gyerekei? – kérdezte óvatosan. Ez néha tolakodó kérdésnek
számított, de Nick nem tűnt titkolózó embernek. Volt benne egy
természetes tartózkodás, de Kait nem érezte úgy, hogy bármit is
rejtegetne a személyével kapcsolatban.
– Nem, nincsenek. Nem hiszem, hogy nekem való szerep lenne.
Amikor fiatal voltam, nem akartam, most persze szeretném, ha
lennének, de már túl öregnek érzem magam hozzá. Szeretek így élni, és
szeretem, hogy azt csinálhatom, amit akarok. Annak, aki gyereket akar,
önzetlennek kell lennie, és én nem vagyok az. A színészmesterség
igénybe veszi az embert, ha jól akarja csinálni. Fiatalabb koromban sok
éven át csak a színészetre figyeltem, most már megválogatom, hogy
mit vállalok el. Egy ilyen életben nem sok hely marad gyerekekre,
jobban mondva nem sok hely maradt, amikor még szóba jöhetett volna.
Nincs rosszabb a rossz szülőnél. Én nem akartam az lenni. Az enyéim
azok voltak.
A zárkózottságáról elterjedt hírekkel szemben Nick kedves
közvetlenséggel avatta be Kaitot az élete történetébe.
– Tizenkét éves koromig egy ranchon nőttem fel. Azután négy évig
állami gondozásban voltam, miután apám egy kocsmai verekedésben
meghalt. Az anyámat nem ismertem. Tizenhat éves koromban
Nashville-be mentem, mert a fejembe vettem, hogy countryénekes
leszek, de aztán rájöttem, hogy az az élet nem nekem való. A kulisszák
mögött csupa kétes, lecsúszott alak nyüzsgött, akik csak ki akarták
használni az újonnan jöttékét. Egy évig nem láttam nappali
világosságot. Elkerültem Los Angelesbe, ahol kaptam egy szerepet, ami
szerencsét hozott. A többi már történelem. Színészmesterséget
tanultam, esténként jártam iskolába, keményen dolgoztam, kerestem
valamennyi pénzt, és amikor megkaptam az esélyt, visszatértem a
valódi világba. Most itt vagyok, és végre boldog vagyok. Ha
mindezeken keresztül egy gyereket is magammal hurcolok, abból csak
zűrzavar lett volna körülöttünk. A sikerért nagy árat kell fizetni. Én
lemondtam a gyerekekről. És nem bántam meg.
– Még nincs túl késő – mosolygott rá Kait. A férfi még fiatal volt,
két évvel fiatalabb nála.
– Az nem én vagyok – válaszolta Nick tárgyilagosan. – Nem
akarok egy huszonéves feleséggel és kisbabával büszkélkedő öreg
vagány lenni. Sok időbe telt, mire felnőttem, mire megérkeztem ide.
Már nem kell senkinek semmit bebizonyítanom, vagy egy olyan fiatal
barátnővel felvágnom, aki az unokám lehetne, és aki pár év múlva
faképnél hagy, én meg sírhatok utána. Szeretek úgy élni, ahogy most
élek. Időnként egy jó filmszerep, jó emberek, jó barátok, és egy
nagyszerű élet itt, ezen a helyen. Los Angeles nem nekem való hely.
Soha nem is volt az.
– Volt valaha házas?
– Egyszer. Régen. A csalárd szívekről és összetört álmokról szóló
countryzenéi korszakban – emlékezett vissza mosolyogva. – Nagyon
fiatal és nagyon naiv voltam, a lány sokkal okosabb volt nálam. Ellopta
a szívemet, a hitelkártyáimat, kiürítette a bankszámlámat, és lelépett a
legjobb barátommal. Akkor hagytam ott Nashville-t, és mentem L. A.-
be. Ettől kezdve a karrieremre összpontosítottam, és jól csináltam.
– Az egyszer biztos – nevetett Kait.
– Nem úgy, ahogy gondolja – mondta a férfi határozottan, és újra
Kait szemébe nézett. – Nagyszerű érzés, amikor Oscar-díjjal
jutalmazzák az ember munkáját. A jó rész viszont itt van – mutatott
körbe a dombok, és távolabb a hegyek felé. – Itt élek, ez vagyok én. –
Egyenes ember volt, nem játszotta meg magát, nem nagyzolt, tudta, mit
akar, tudta, ki ő, és keményen megdolgozott azért, hogy eljusson ide.
És most élvezte a munkája gyümölcsét. – Maga férjnél van, Kait? –
Már ő is kíváncsi volt a nőre.
– Voltam. Kétszer. Két tévedés volt. Az elsőnél én is nagyon fiatal
voltam. Ő nem lopta el a hitelkártyáimat, csak éppen nem sikerült
felnőnie, és lelépett. Így aztán a gyerekek velem nőttek fel, ő eltűnt az
életükből. A másodiknál már idősebb voltam, lehettem volna okosabb.
Az a házasság félreértés volt, nagyon hamar véget is ért, miután
tisztáztuk a félreértést.
A férfi elgondolkodva bólintott.
– Egy másik nő? – kérdezte nyíltan.
– Egy másik férfi – válaszolta Kait tárgyilagosan, minden harag
vagy keserűség nélkül. – Hülye voltam, hogy nem láttam.
– Időnként mindannyian hülyék vagyunk. Annak is kell lennünk,
hogy boldogulni tudjunk. Az ember nem nézhet szembe állandóan
önmagával. Az túl nehéz lenne – bölcselkedett a férfi, és most Kait
bólintott. Igazat adott Nicknek.
 A többiek közben kiúszkálták magukat, és feljöttek, hogy
megköszönjék a házigazdának a csodás estét. Ideje volt hazaindulniuk.
– Van kedve velünk vacsorázni holnap a ranchon? – kérdezte Kait,
mielőtt beszállt volna a kocsiba a többiek után.
– Boldogan mennék, de holnap Laramie-be megyek lovakat
vásárolni. Van ott most egy árverés. Vasárnap jövök vissza – válaszolta
Nick.
– Épp aznap megyünk haza – sajnálkozott Kait. Őszintén örült,
hogy megismerhette a férfit. – Nagyszerű esténk volt.
– Én is így érzem – mosolygott a férfi. – Tervezem, hogy elmegyek
New Yorkba, és megnézem, hogy halad a forgatás. Rá akarok érezni,
mielőtt a végén színre lépek, mint a következő évad beharangozója.
– Akkor a New York-i viszontlátásra – mosolygott vissza rá Kait.
– Sok szerencsét a sorozattal – köszönt el melegen Nick, aztán
integetett utánuk, s végül visszaballagott a házba.
– Micsoda remek fickó! – kiáltotta Tommy, útban vissza a ranchra.
– Tetszel neki, mami – jegyezte meg Stephanie ritka éleslátással.
Neki és Franknek nagyon imponált a dolgozószobában lévő
számítógépes berendezés, míg a többiek Nick műgyűjteményéért
lelkesedtek.
– Stephanie-nak igaza van – nézett anyjára sokatmondón Candace.
– Ő is tetszik nekem. Helyes pasi. Együtt fogunk dolgozni, csak
meg akarta ismerni a társproducert – felelte Kait naivan, mire a többiek
harsányan kinevették.
– Szuper lenne neked, mami – kiáltotta lelkesen Tommy.
– Ne hülyéskedj. Ő egy filmsztár. Bárkit megkaphat, akit csak akar,
és fogadni mernék, hogy feleannyi idős nőkkel randizik, mint amennyi
ő. – Igaz, hogy neki mást mondott, de Kait tudta, hogy szó sem lehet
semmi ilyesmiről. Ha belezúgna, akkor nagy bajban lenne a
tévésorozatával. Ez munka, és meg is kell maradnia annak. Nem fog
most elkezdeni fantáziálni, vagy belehabarodni Nick Brooke-féle
szupersztárokba, hogy bolondot csináljon magából.
 – Ha hozzá akarnál menni feleségül, mi egyhangúlag támogatunk
benne, mami – ugratta Candace, de Kait ügyet sem vetett rá. Kibámult
az ablakon, és megpróbált nem gondolni Nickre. Tisztában volt vele,
hogy a férfi fényévnyi távolságra van tőle. Ettől függetlenül
fantasztikusan jó estét töltöttek vele. Amikor visszaértek a ranchra, már
egy szóval sem említette Nicket, csak jóéjtpuszit adtak egymásnak, és
mindenki ment lefeküdni.
 Tizenegyedik fejezet

Túl hamar véget ért a vakáció, fájdalmas volt a búcsú. A lányok és

Kait repülőgépe egyórás különbséggel indult, úgyhogy együtt
várakoztak a repülőtéren, míg Tom, Maribeth és a gyerekek aznap
reggel repültek el Hank gépével. Kait ilyennek képzelte el ezt a hetet,
így akart együtt lenni a családjával. Könnyes szemmel ölelte magához
mindegyiküket, a kislányok pedig sírtak, amikor el kellett válniuk.
Candace gépe szállt fel utolsónak, és amikor Kait egy öleléssel
elbúcsúzott tőle, még odasúgta, hogy vigyázzon magára. Egy percig
szótlanul nézték egymást, aztán Kait még egyszer, utoljára magához
ölelte a lányát.
– Kérlek, ne csinálj semmi butaságot – mondta szinte könyörögve.
– Nem fogok. Ígérem – suttogta Candace, és nem árulta el az
anyjának, hogy aznap reggel kapott egy üzenetet a telefonjára. A
Közel-Keletre fogják kiküldeni, egy távoli helyre, ahol lemészárolták
azokat a helybeli nőket, akik nem engedelmeskedtek a vallási vezetőik
parancsainak, hogy ezzel is figyelmeztessék a városban élő többi nőt. A
brutális gyilkosságokról szóló tudósítás egy nagyobb lélegzetű
dokumentumműsor része lesz, amelyen Candace már hónapok óta
dolgozott, úgyhogy mindenképpen el akart menni oda. – Szeretlek,
mami – mondta komolyan. – Köszönöm ezt a fantasztikus nyaralást. –
Aztán könnyedebb hangra váltva hozzátette: – Szerintem rá kellene
hajtanod Nick Brooke-ra.
– Ne légy nevetséges – legyintett Kait, aztán már futott is, nehogy
lekésse a New York-i gépet. Ezt a vakációt egyikük sem fogja
elfelejteni. Arra gondolt, hogy gyakrabban meg kellene ismételniük, és
amikor a búcsúzásnál megemlítette, mindenki élénken helyeselt. Ez
volt a jó abban, hogy már mind a hárman felnőttek. Jól érezték magukat
egymás társaságában, még ha nehéz volt is időt találni rá, és
megszervezni. Csodás hét volt, és megerősítette a köztük lévő
köteléket.
 Aznap este szomorú egyedüllét várta a lakásában – máris
hiányoztak a gyerekei. Tommy küldött egy SMS-t, amikor visszaértek
Dallasba, és Kait tudta, hogy már Candace is úton van Londonba.
Stephanie telefonon hívta fel, hogy még egyszer köszönetét mondjon.
Másnap reggel az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba.
Fél nyolckor Maeve telefonált, és mihelyt meghallotta Kait hangját,
komoran közölte:
– Ian csúnyán megfázott. Nem tudja kiköhögni. Bele is halhat. –
Már sírt. – Ha tüdőgyulladást kap, az a végét jelentheti.
– Miben tudnék segíteni? – kérdezte Kait.
– Semmiben – vágta rá Maeve. – Ha ilyen beteg lesz, akkor nem
tudom két hét múlva elkezdeni a forgatást.
– Várjunk, és meglátjuk, mi lesz. Egy darabig nélküled is tudunk
forgatni. Ha szükség lesz rá, Becca megírja azokat a forgatókönyveket.
– Csakhogy Maeve az egész sorozatban jóformán minden jelenetben
szerepelt, kivéve a háborúsakat, amelyekben Loch egyedül jelent meg.
De ha a szükség úgy kívánja, azokkal is kezdhetik a forgatást.
– Nagyon sajnálom. De mindenképpen figyelmeztetni akartalak.
Ma viszem befektetni a kórházba.
– A lányok rendben vannak?
– Tamra és Thalia tartják magukat. De ők is aggódnak Ianért. Hogy
sikerült a nyaralásotok? Borzasztó rossz érzés, hogy rögtön az első
napodon ezzel fogadlak.
– Meglátjuk, hogy alakul – ismételte meg Kait, mire Maeve
megígérte, hogy folyamatosan tartják a kapcsolatot.
Miután letették a telefont, Kait felhívta Zackot, hogy beszámoljon
neki. Ő ugyanúgy reagált a hírre, mint Kait: amíg nem muszáj, nem kell
pánikba esni. De kezdettől fogva tudták, hogy Maeve-vel lesznek
problémák a férje betegsége miatt, amely egyre csak súlyosbodni fog.
– Egyébként felhívtad Nick Brooke-ot? – tudakolta Zack.
– Nem volt rá szükség. Találkoztunk vele a rodeón. Ő énekelte a
himnuszt, és aztán odamentem hozzá. Meghívott mindannyiunkat a
házába vacsorázni. Fantasztikus pasi. Azt hiszem, sokat hozzátesz majd
a figurájához.
– Na igen, a jó külsőt, a tehetséget és a nagy nevet. Az sohasem árt.
– Zack pikírt megjegyzéséhez Kait nem fűzött semmit. De alig várta,
hogy újra találkozhasson Nickkel, s közben hülyén érezte magát, amiért
az ő korában belezúgott egy filmsztárba. Biztos volt benne, hogy el fog
múlni, ha majd együtt dolgoznak. Volt egy pillanat, amikor
beleszerethetett volna Zackba is, és lám, jó barátok lettek. Ez volt
minden, amit Nick Brooke-tól akart, semmi többet. Nem állt
szándékában egy románc melegágyává, sem férfiakkal, kiváltképpen
nem egy filmsztárral való megismerkedése lehetséges helyszínévé tenni
a munkahelyüket. Épp elég fejfájást fog okozni nekik Dán Delaney és
Charlotte Manning, akik hajlamosak hálószobának nézni a forgatási
díszletet, és bárkivel képesek lefeküdni.
A következő három napban Maeve nem túl biztató híreket közölt
Ian állapotáról, de a hét végére csodás fordulat következett be, és
egyheti kórházi kezelés után hazaengedték a férjét, akinek helyreállt a
korábbi kondíciója. Megszűnt hát a közvetlen veszély, de Maeve lányai
készenlétben álltak, ha az anyjuk segítségre szorulna.
Kait felhívta Agnest, hogy lássa, rendben van-e. Megtudta, hogy a
mindennapos AA-összejövetelen való részvétel mellett jóga- és Pilates-
órákra is jár, hogy formába hozza magát. Agnes alig várta, hogy
elkezdődjék a forgatás. Mintha kicserélték volna, nem is hasonlított
arra a remeteéletet élő alkoholista öregasszonyra, akit Kait hónapokkal
ezelőtt megismert. Ma egy tehetséges, híres színésznő volt, aki
felkészülten várta, hogy elkezdhesse a munkát. Teljes mértékben Kait
érdemének tartotta, hogy megváltozott, noha Kait minden alkalommal
emlékeztette, hogy csakis önmagában, és nem másban találta meg
ehhez az erőt.
A forgatást megelőző utolsó napokban Kait még együtt dolgozott
Beccával a forgatókönyveken, és örömmel állapította meg, hogy
milyen hűen tükrözik az általa írt szöveget. Az anyag erős volt, és
gyönyörűen kidolgozott. Zack kezdettől fogva száz százalékig biztos
volt a lányban, amit Kait készséggel elismert, különösen szemtől
szemben Beccának.
A jelmeztervező minden ruhával elkészült, már folytak a
ruhapróbák, a haj- és sminkpróbák, különös tekintettel a parókákra és a
hajbetétekre, mivel itt egy történelmi sorozatról volt szó. Maeve és
Agnes, mint mindig, minden megbeszélésre idejében érkezett, akárcsak
Abaya Jones, míg Charlotte Manning kikötötte, hogy a lakására hozzák
a parókákat, többször lemondott megbeszélt időpontokat, úgy jött a
próbákra, hogy nem tanulta meg rendesen a szövegét, amivel mindenkit
az őrületbe kergetett. De nagy név volt, gyönyörű nő, és kibírhatatlan
perszóna. Dan Delaney semmivel sem volt jobb nála. A ruhapróbák
alatt már ráhajtott a tervezőre, ami végtelenül mulattatta a nőt.
– Csak hogy megspórolj egy csomó időt és fáradságot, én leszbi
vagyok, a partnerem csodálatos, kétszer olyan férfias, mint te vagy, és
épp terhes a kisbabánkkal. Szóval állj le, szívtiprókám, foglalkozzunk a
ruháddal. Kényelmes a zakó? Nem vág be hónaljban? Tudsz benne
mozogni?
– Bocs, nem tudtam – szabadkozott Delaney, de a nő láthatóan már
rá sem hederített a széptevő megjegyzéseire. Nem egy férfit helyre tett
már a munkája közben. Mindenki nevetett, amikor a színész kiment a
szobából, miután a tervező megjelölte a zakón, hogy kijjebb kell
engedni a hóna alatt és a mellrészen. Delaney jól megtermett férfi volt,
kis ésszel és nagy egóval, ahogy a kosztümtervező megjegyezte az
asszisztensének.
– Szép volt, Lally – szólt oda az egyik hangtechnikus, mire ő
elnevette magát.
Az első jelenet felvételét azon a fel- és leszállópályán tervezték,
amelyet Long Islanden béreltek ki a régi repülőkkel együtt. Ezt
követően minden olyan jelenetet filmre akartak venni, amire még
szükségük volt, hogy aztán áthurcolkodhassanak a New York északi
részében lévő házba.
Mindenki felkészülten várta a napot, amikor a forgatás elkezdődött.
Kait Beccával ült oldalt, és a forgatókönyvet olvasva követték a
színészek szövegmondását. Az első jelenetet Maeve játszotta Dan
Delaney-vel és a férjét játszó Phillip Green-nel. Phillip hibátlanul tudta
a szerepét, míg Dan, bár elképesztően jól nézett ki, minduntalan
belesült a szövegbe, így csak pazarolta mindenki idejét. Amint az
várható volt, Maeve mindenki mást elhomályosított, miközben a
rendező, Nancy Haskell az utolsó cseppig minden érzelmet kifacsart
belőle. Kait könnyes szemmel nézte, amikor Nancy a jelenet végén egy
intéssel leállította a kamerát.
Aznap forróság volt, a büfékocsikban négyliteres ballonokba
töltötték a vizet, és hideg üdítőt, jeges teát és limonádét osztogattak.
Nancy elégedettnek látszott, amikor ebédszünetre leálltak. A délelőtt
folyamán két jelenet került a dobozba, miután Dan-nek végre sikerült
hibátlanul elmondania a szövegét.
Kait meglátogatta Maeve-et a lakókocsijában, és gratulált a
nagyszerű munkájához. Agnes is a lakókocsijában volt, valami
szappanoperát nézett, és várta, hogy délután folytassák a munkát. Kait
hozzá is benézett. Agnes boldogan viselte a szaténpongyolát és a
parókát. Minden porcikáján látszott, hogy mekkora sztár. És egy percig
sem volt vitás, hogy ők ketten Maeve-vel egészen más szintre emelték
a sorozatot. Kait hálás volt, hogy elvállalták a szerepüket, és úgy tűnt,
hogy ők is hálásak ugyanezért. Mostanára már szoros kapcsolat alakult
ki a két színésznő, a rendező és Kait között. Ösztönösen ráéreztek a
figurájukra, és a sajátjukként mondták a szövegüket. Miután már
hónapok óta olvasták a forgatókönyveket, a hetekig tartó próbák után
az általuk megformált alakok a személyiségük részévé váltak.
Három napig minden zökkenő nélkül ment a forgatás, aztán le
kellett állniuk, mert Charlotte hisztériás rohamot kapott a parókájától,
ami annyira nem tetszett neki, hogy a földhöz is vágta, és nem volt
hajlandó megcsinálni a következő jelenetet, amíg nem hoznak neki
másikat. Nancy Haskell végtelen türelemmel kezelte a helyzetet, és azt
javasolta, hogy vegyenek előre egy Maeve-Agnes jelenetet, amire
mindketten készek voltak. Két menetben fel is vették, majd ezek után
Nancy bement Charlotte-hoz a lakókocsijába. A fiatal színésznő még
akkor is duzzogott a paróka miatt, miközben két fodrász dolgozott rajta
szélsebesen, egyikük sírva, mert Charlotte hozzávágott egy
kólásdobozt. A karján meg is látszott a nyoma, ráadásul Charlotte
megfenyegette, hogy kirúgatja. Az ilyesmi megszokott dolog volt nála,
ezért utált mindenki vele dolgozni.
A rendezőnő belépett, és csendben becsukta az ajtót. Charlotte
meglepetten nézett fel, amikor
Nancy megállt előtte, és ijesztően halk hangon beszélni kezdett
hozzá.
– A következő jelenet a tiéd, és őszintén szólva azt sem bánom, ha
kopaszon folytatod. De ajánlom, hogy cuccolj ki a díszletbe, és ha még
egyszer hozzávágsz bárkihez bármit, beperellek. Még nincs túl késő
ahhoz, hogy kiírjunk a sorozatból. Világos, amit mondok?
Charlotte szótlanul bólintott. Eddig soha senki nem beszélt még így
vele. Tíz perc múlva mindenki meglepetésére fején a parókával,
szelíden, mint egy bárány, kilépett a lakókocsijából. Egyetlen baki
nélkül végigcsinálta a jelenetet. Nancy Kaitra kacsintott, amikor
beállították a következő jelenetet Agnesszel és Maeve-vel. Este
végignézték az aznap leforgatott anyagot, és mindenki meg volt
elégedve. Zack Los Angelesben volt, épp egy másik megállapodást
hozott tető alá, így Kait telefonon számolt be neki arról, hogy New
Yorkban minden rendben megy. Maeve férje állapotában megszűnt a
közvetlen veszély, aggodalomra egyelőre nincs ok, és csak remélni
lehetett, hogy ez így is marad.
Abaya még annál is jobb volt Maggie szerepében, mint gondolták,
ráadásul fantasztikusan tudott együtt dolgozni Maeve-vel, aki
megtanította néhány trükkre. Tökéletesen profi volt, és kezdő létére
nagyon jó színésznő, bebizonyítva, hogy jó döntést hoztak, amikor,
vállalva a kockázatot, őt választották. Az egyetlen, aki megpróbálta
megzavarni, Dan Delaney volt, aki folyton kikezdett vele. Képes volt
kopogás nélkül bemenni a lakókocsijába, amikor Abaya épp kilépett a
zuhany alól. A lány nem tudott mit tenni, hirtelen egy törülközőt kapott
maga elé, és annak fedezékéből utasította a szépfiút, hogy azonnal
menjen ki.
– Ne légy ilyen kemény – felelte pimaszul Dan. – Ha érted, mire
gondolok. – És az ágyékára mutatott.
– Hol vagyunk? A középiskolában? Jó fejnek hiszed magad ezzel a
szöveggel?
Abaya sértőnek és durvának tartotta Dan viselkedését, és minden
alkalommal visszautasította, amikor randizni hívta őt. A fiú hamarosan
továbblépett, és már az egyik fodrászlányt fűzögette, meg egy statisztát,
akinek nagyon tetszett. Ez utóbbi le is feküdt vele egyik nap
ebédidőben Dan lakókocsijában, s ő még aznap délután eldicsekedett
vele mindenkinek.
– Vagy szexfüggő, vagy kicsi a farka, és mindenáron bizonyítani
akar – jegyezte meg Abaya utálkozva Maeve-nek. Rettegett a közös
jeleneteiktől, de mivel testvéreket játszottak, nagy megkönnyebbülésére
Dannek nem volt lehetősége rátenni a kezét. Amúgy jó színész volt, ha
nem is olyan tehetséges, mint Abaya, de a privát életben hitvány alak,
akit a lány ki nem állhatott. Efféle konfliktusok minden forgatáson
előfordulnak, magyarázta Maeve Kait-nak. Valaki mindig utál valakit,
és a szereplők fele lefekszik egymással.
A nagy izgalom akkor következett be mindannyiuk számára,
amikor felvették az első epizód összes Long Island-i jelenetét. Minden
pontosan úgy alakult, ahogy Kait remélte. Maeve mesésen alakította
Anne-t, Agnes remekelt mint nagymama, Phillip Green pedig tökéletes
volt Loch szerepében. Dan Delaney végül összekapta magát, és kellő
ideig magán hagyta a gatyáját, hogy hihetően el tudja játszani a
szerepét. Az utolsó jelenetben, amikor apjával repült, Abaya ellopta a
show-t. Mindenki megtapsolta, Kait pedig majdnem elsírta magát
örömében. Az első epizódban a fiatalabb gyerekeket alakító Charlotte
és Brad csak pillanatokra jelentek meg, ennélfogva esélyük sem volt
arra, hogy elrontsanak valamit. A látottak alapján Kait úgy ítélte meg,
hogy a bemutatkozó epizód tökéletes lesz, főleg ha már a New York
északi városrészében játszódó jeleneteket is hozzáillesztik.
 Feldobva érkezett haza, és valahányszor visszagondolt a napra,
mindig mosolygott magában. Jókedve addig tartott, amíg Candace fel
nem hívta Londonból, hogy elmondja, aznap éjjel elrepül egy újabb
veszélyes kiküldetésre. Kait szíve a hír hallatán összeszorult.
– Még hányszor akarod ezt csinálni? Kihívod magad ellen a sorsot.
A múltkori eset nem volt elég?
– Nem fogom örökké ezt csinálni, mami. Ígérem. Ki kell
tisztítanom a szervezetemből. És ezek a dokumentumműsorok
felnyitják az emberek szemét arra, hogy mi folyik a világban.
– Hát ez óriási – vágta rá Kait mérgesen. – Hagyd, hogy valaki más
csinálja. Nem akarlak elveszíteni. Nem tudod ezt megérteni?
– Meg tudom érteni. De huszonkilenc éves vagyok. Úgy kell élnem
az életemet, hogy legyen értelme számomra. Nem tudok olyan munkát
végezni, ami halálra untat, csak mert te biztonságban akarsz tudni
engem. Semmi nem fog történni velem. – Hajthatatlan volt, akárcsak az
anyja, akinek most könnyek peregtek végig az arcán.
– Azt nem tudhatod. Az életben semmire sincs garancia. Minden
egyes ilyen kiküldetésen kockára teszed az életedet.
– Ne aggódj már annyira értem. Túl nagy terhet raksz vele a
vállamra. Engedd, hogy végezzem a munkámat.
Kait nem tudta, mit mondhatna még, amivel meggyőzhetné.. Maga
is tisztában volt vele, hogy semmit. Olyan harc volt ez, amiben nem
győzhetett Candace ellenében.
– Csak vigyázz magadra – mondta szomorúan. – És hívj fel, amikor
csak tudsz. Szeretlek. Csak ennyit tudok mondani.
– Én is szeretlek, mami. Te is vigyázz magadra. – Mindketten
csalódottan és elkeseredetten tették le a telefont. Kait sírdogált egy
kicsit, aztán felhívta Maeve-et.
– Megint elmegy valami koszfészekbe, ahol valaki megpróbálja
majd megölni. Nem sejti, hogy csak idő kérdése, és valami
szerencsétlenség érheti. Néha gyűlölöm a gyerekeimet, amiért annyira
szeretem őket.
Maeve értette, hogy miről beszél, és sajnálta.
 – Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz vele – mondta. –
Azt hiszem, a dilis kölykeinkre valami spéci őrangyal vigyáz – tette
hozzá melegen.
– Nem mindig – felelte Kait kétségbeesetten. – Egyszerűen nem
hallgat rám. Csak azzal van elfoglalva, hogy megmentse a világot.
– A végén bele fog fáradni, és feladja – biztatta Maeve, miközben
el tudta képzelni, hogy milyen nehéz lehet ezt elfogadni azok után,
hogy Can-dacé a közelmúltban szenvedett balesetet, és könnyen meg is
ölhették volna.
– Remélem, igazad van, és élve megéri azt a napot.
– Meg fogja – közölte Maeve határozottan. Ezek után
megbeszélték, hogy milyen nagyszerű jeleneteket vettek fel aznap, és
milyen csodás lesz az első epizód, ha majd teljesen elkészül. Digitális
formában elküldték Zacknak, aki késő éjszaka lelkesen telefonált
Kaitnak. Neki épp Candace járt az eszében, amikor felvette a telefont.
– Miért vagy így lelombozódva? Az első epizód szuper!
– Bocsánat. Semmi. Családi ügy. A gyerekeim néha az őrületbe
kergetnek.
– Valami komoly? – kérdezte aggódva Zack, amitől Kait
meghatódott.
– Még nem, és remélem, nem is lesz soha.
– Nem azért, hogy témát váltsak, de mit műveltél Nick Brooke-kal?
Ma felhívott, és egyfolytában rólad beszélt, meg hogy milyen
csodálatos nő vagy. Egészen elvarázsoltad.
– Kétlem. Hiszen bárkit megkaphat, akit csak akar. – Hízelgőnek
találta, de nem vette komolyan Zack szavait. – Egy kellemes estét
töltöttünk el a házában. Remek fickó.
– Na, ő ugyanezt gondolja rólad. Azt mondta, hamarabb jön a
tervezettnél, mert nézni akarja a forgatást, hogy lássa a dinamikáját. De
szerintem azért jön, hogy téged lásson.
– Ne hülyéskedj.
– Azt hiszem, féltékeny vagyok.
 De Kait ezt sem hitte el. Ő is hallotta a legfrissebb pletykát arról,
hogy Zack titokban egy híres színésznővel találkozgat, és örült neki.
Aztán megint az első epizód került szóba, és Zack gratulált neki,
amiért egy fantasztikus sorozat került ki a tolla alól. Megjósolta, hogy a
hálózatnál ujjongani fognak, ha megnézik. De olyan színésznőkkel,
mint Maeve és Agnes, nehéz is lett volna nagyon mellélőni. A többiek
már csak a hab voltak a tortán. És Nancy mesterien tudta összefogni
őket, megteremtve ezáltal a varázslatot.
Amikor végre ágyba bújt, Kait megpróbált csak a forgatásra, a
sorozat első epizódjára gondolni, de hiába, mert egyre csak Candace
járt az eszében, aki ismét úton volt az életveszély felé. A gondolatot ki-
bírhatatlannak érezte, de semmit sem tehetett, hogy megakadályozza.
Az ilyen pillanatokban, amikor tehetetlenül figyelte a feléje tartó
hullámokat, mindig ráeszmélt, hogy anyának, különösen felnőtt
gyerekek anyjának lenni borzasztó nehéz, ugyanakkor ez volt az, amit a
legjobban szeretett.
 Tizenkettedik fejezet

A Long Island-i felszállópályán felvett jelenetek remekül

sikerültek, a hangulat ennek megfelelően optimista volt, a stáb lelkesen
és eredményesen dolgozott. A forgatás harmadik hetében átvonultak
Észak-New Yorkba, ahol a belső jeleneteket vették fel. A városra
rátelepedett rettenetes forróság mindenkit megviselt, az emberek
mogorvák és türelmetlenek voltak, még Maeve, sőt Abaya is, aki
amúgy egy angyal volt. Mindenki szenvedett, és egyikük sem tudta
palástolni nyomott hangulatát. Charlotte az új helyszínen elkezdett
hányni. A büféseket hibáztatta, a büfékocsik gyenge hűtőkapacitását.
Felhívta az ügynökét, hogy panaszkodjon neki, és ragaszkodott hozzá,
hogy hívjanak orvost, mert szerinte szalmonella fertőzése van.
– Mi baja van már megint? – kérdezte Zack, amikor felhívta Kaitot.
– Szerinte megmérgezzük – válaszolta Kait elcsigázottan. A hőség
őt is megviselte. – Itt biztosan több mint negyven fok van, és a házban
nincs légkondi. – Mindenki a légkondicionált lakókocsijában várta,
hogy kihívják a díszletbe.
– Én szívesen megmérgezném – mondta Zack dühösen. – Más is
megbetegedett?
– Egy lélek sem. – Amennyire lehetett, hagyta, hogy a produkciós
asszisztensek foglalkozzanak Charlotte-tal, de időnként úgy érezte,
hogy közbe kellene lépnie.
– Akkor szerinted mi lehet ez a nyafogás? – kérdezte Zack, aki
egyre jobban megbízott Kait ítéletében. Észrevette, hogy jó érzéke van
az emberekhez.
– Fogalmam sincs. Több pénzt akar, több szabad időt, jobb
lakókocsit, kiemelt helyet a nevének. Nála nem lehet tudni. – Kait
hamar kitapasztalta a forgatások alatt zajló játszmázásokat.
– Mit gondolsz, tényleg beteg? – Zack aggódott. Charlotte sok
jelenetben szerepelt, és hiányzásával nagyon le tudta lassítani őket.
 – Nem vagyok benne biztos – felelte Kait egykét percnyi
gondolkodás után. – Egészségesnek látszik, de lehet, hogy bekapott
valami vírus- vagy baktériumfertőzést. Nem hiszem, hogy
ételmérgezése lenne, mert azt mi sem úsztuk volna meg. Talán a hőség
az oka. Hívtunk hozzá orvost, azt hiszem, jönni fog valamikor a nap
folyamán. Láza nincs, azt megnéztem.
– Úgy beszélsz, mintha fegyelmezetlen lányokat táboroztatnál –
nevetett Zack.
– Úgy is érzem magam, leszámítva azt, hogy ő itt az egyetlen
fegyelmezetlen lány.
– Jó, hogy vannak gyerekeid. Hívj föl, ha már látta az orvos.
Remélem, nem fogja azt mondani neki, hogy menjen két hét
betegszabadságra. Eddig sikerül tartanunk a menetrendet. Nagyon nem
szeretném, ha most mindent felborítana.
– Én sem – válaszolta Kait komolyan, aztán visszament, hogy
megint megnézze Charlotte-ot. A homlokán vizes ruhával feküdt az
ágyán, és elárulta, hogy újból hányt.
– Mit gondolsz, mi lehet ez? – Kait leült mellé, és megsimogatta a
kezét. Charlotte hirtelen felnézett rá, és tágra nyílt szemét elfutották a
könnyek. Láthatóan meg volt rémülve, és noha időnként valóságos
istencsapása volt, Kait megsajnálta. – Talán csak a hőségtől van.
Charlotte megrázta a fejét, és felugrott, mert újra szaladnia kellett.
A helyzet egyáltalán nem tűnt megnyugtatónak. Öt perc múlva sírva
jött vissza, és leült Kaittal szembe.
– Nem tudom, hogy történt… – kezdte kétségbeesetten. – Azt
hiszem, terhes vagyok – suttogta, és zokogva vetette Kait karjaiba
magát. A nő csak nézett maga elé, nem akarta elhinni, amit hallott,
holott nagyon is valószínűnek látszott.
– Biztos vagy benne? – kérdezte, hátha Charlotte ettől
megnyugszik kicsit.
Charlotte bólintott, és belefújta az orrát a papír zsebkendőbe, amit
Kait odanyújtott neki.
– Biztos.
 – Ki az apa? – faggatta tovább Kait fojtott hangon, mire a szép
fiatal sztár jelölt megszeppenve nézett rá.
– A dobos abból a zenekarból, akikkel néha együtt szoktam lógni.
– Biztos vagy benne? – ismételte meg a korábbi kérdést Kait.
– Majdnem biztos. Azt hiszem, az elmúlt három hónap alatt csak
ővele feküdtem le, de nem emlékszem százszázalékosan. Többekkel el
szoktam hülyéskedni, de az ágyig csak pár ismerős sráccal jutok el. És
kettő közülük mostanában Los Angelesben dolgozott.
Kait a hallottakat nem találta megnyugtatónak, de Charlotte
legalább tudta, hogy ki az apa. „Majdnem biztosan."
– És mit fogsz kezdeni ezzel a helyzettel?
– Nem tudom. Azt hiszem, megtartom. Nem lenne helyes elvetetni,
ugye?
Kait kis híján felnyögött. És mi lesz a szerepével? Charlotte-nak ez
a legkisebb problémája, míg neki ez a legfontosabb, és azt is tudta,
hogy Zack dührohamot fog kapni.
– Ezt a döntést neked kell meghoznod – felelte nyugodtan. Ebben a
pillanatban megérkezett az orvos, és Kait magukra hagyta őket.
Visszament abba a lakókocsiba, amit irodának használt, és az
íróasztalra könyökölve a két keze közé fogta a fejét. Nem hallotta,
amikor Agnes a háta mögött belépett.
– A helyzet nem tűnik rózsásnak – szólalt meg, erőteljes hangja
hallatán Kait felugrott ültéből, és rámosolygott.
– Hát, nem.
– Tudok segíteni valamiben?
– Nem, de köszönöm. Megoldom.
Ekkor Charlotte asszisztense jött érte, és Kait nagy sietve magára
hagyta Agnest. Az orvos addigra már elment. Megerősítette Charlotte
saját diagnózisát, amit aznap reggel egy terhességi teszt elvégzése után
állított fel.
– Megtartom, Kait – nézett föl a lány nagy, ártatlan szemekkel
Kaitra. – Nem akarok még egy abortuszt.
 – És mi a szándékod a sorozattal? – Ami ezen túl volt, azt
Charlotte-nak magának kell megoldania, rá egyedül a sorozat sorsa
tartozott.
– Szeretnék benne maradni. Maradhatok? – kérdezte könnyes
szemmel. – Ez annyira nekem való szerep.
Kait bólintott, mert ez volt az igazság. De mit csináljanak a
sorozatbeli Chrystallal?
– Hányadik hónapban vagy?
– Azt hiszem, körülbelül a harmadikban. Egy darabig még nem fog
látszani. Legutóbb csak öt hónapos koromtól lehetett észrevenni.
– Van gyereked? – döbbent meg Kait.
– Tizenöt éves koromban estem teherbe, még a középiskolában.
Örökbe adtam. Azóta volt két abortuszom, és nem hiszem, hogy még
egyszer végig kellene csinálnom. Most huszonhárom vagyok, már elég
idős ahhoz, hogy gyerekem legyen, nem gondolod?
– Attól függ, hogy kész vagy-e vállalni a felelősséget egy gyerekért
– válaszolta Kait komolyan.
– Azt hiszem, az anyukám segítene.
Az egész helyzet roppant zűrösnek tűnt Kait szemében ezzel a talán
dobos apával, aki még csak nem is Charlotte pasija volt, csak egy srác,
akivel néha együtt lógott, ráadásul nem is volt biztos, hogy tényleg ő az
apa.
– Beszélnem kell Zackkal – mondta idegesen. Egy perc múlva
kilépett a lakókocsiból, és egyenesen az „irodájába" ment, ahonnan
felhívta a producert.
Zack már épp indulni akart ebédelni.
– Gond van – közölte vele Kait nyersen.
– Tényleg megmérgezték?
– Terhes. Három hónapos. Meg akarja tartani, és bent akar maradni
a sorozatban. – Gyors fejszámolás után folytatta. – Ez azt jelenti, hogy
januárban fog szülni. Mi épp akkor tartunk szünetet, úgyhogy a baba
megszületése után újra dolgozhat, ha akar, vagy akár filmre is vehetjük
a gyerek megszületését. Azt mondja, még két hónapig nem fog
látszódni rajta, ami szeptember végét jelenti. Addigra befejezzük a
forgatást. Addig le kéne forgatni az összes jelenetet, amiben benne van,
hogy mire meglátszik rajta a terhesség, már ne legyen rá szükség.
Utána rögtön visszahívhatjuk, ha továbbra is őt akarod. Vagy tegyük ki
most a szűrét, és keressünk helyette mást. – Igyekezett gyorsan kitalálni
valamit, hogy megmentse a műsort.
– Te most szórakozol velem? Ki az apja a gyereknek? Tudja
egyáltalán?
– Nem tudom, valamelyik pasi azok közül, akikkel le szokott
feküdni. Ő sem tudja biztosan. Ha meg akarod őt tartani, beleírhatjuk a
sztoriba a gyereket. Mivel ő a rossz lány, simán beleférne. Az 1940-es
években vagyunk. Dönthet úgy, hogy megtartja, ami nagyon bátor
húzás volna abban a korban, de lenne vele némi munka. Például bele
kéne írnunk egy partnert, akitől a gyerek van. – Kait agya meglódult.
– Nem, azt nem. Nem tudja, ki az apa, de így is megtartja. Bátor
dolog lenne, és a nézők valószínűleg imádnának egy kisbabát és egy
lányanyát. Ha ennél a változatnál maradunk, akkor meg kell oldanunk a
helyzetet. Én inkább erre voksolok, mintsem hogy kirúgjuk. Charlotte
húzónév, még akkor is, ha mi megbolondulunk tőle. És az isten
szerelmére, szólj Beccának, hogy máris kezdjen hozzá a munkához.
Forgassuk le a jövő hónapban az összes olyan jelenetet, ami még a
terhesség előtt játszódik, amikor pedig már kezd meglátszani rajta,
akkor megint a felvevőgép elé állíthatjuk.
Egyformán gondolkodtak a helyzetről, és Kait mindenben
egyetértett Zackkal.
– Még csak arra figyelmeztetlek, hogy ha legközelebb találkozom
vele, lehet, hogy megfojtom – mondta Zack. – És szólnom kell a
biztosítónak, hogy mostantól van egy terhes nő a stábban.
– Mit mondjak Charlotte-nak?
– Azt, hogy ő a világ legszerencsésebb nője, és hogy megtartjuk a
sorozatban. Akár még nyerhetünk is vele, ámbár hétszentség, hogy nem
szerződtettem volna, ha tudom, hogy terhes. Mindenesetre a
szabadosan viselkedő rossz kislány képbe illő fordulat lenne. Lehetne
egy hozzá passzolóan komisz természetű barátja, aki mindjárt le is lép,
meg sem kell ismernünk, ha az jobban megfelel neked és Beccának.
– Majd kitaláljuk.
– Helyes. Elkések a hálózat ebédjéről. Később felhívlak. Charlotte
pedig végezze a munkáját, ne feküdjön, és ne nyavalyogjon.
Egészséges fiatal nő, mondd meg neki, hogy nyomás vissza dolgozni.
– Nagyszerű. Megmondom neki. – Kait visszament Charlotte
lakókocsijába. Látta, hogy a lány jobban van, a szín is visszatért az
arcába.
– Mit mondott? – kérdezte Charlotte félve. Biztos volt benne, hogy
ki fogják dobni.
– Beleírjuk a sorozatba, amennyiben maradni akarsz.
– Nagyon szeretnék, és ígérem, nem lesz velem semmi probléma.
Legutóbb nem voltam rosszul. Biztosan a hőség okozta. Az előbb
felhívtam az ügynökömet, és elmondtam neki.
– Megoldjuk – nyugtatta meg Kait. – Mihelyt tudjuk, előre
felvesszük a terhességet megelőző minden jelenetedet, és attól kezdve,
hogy már látszani fog, beírjuk a forgatókönyvekbe. Becca és én fogunk
dolgozni rajta. Most hogy érzed magad? Vissza tudsz jönni a díszletbe?
Charlotte bólintott. Hálás volt Kaitnak és Zack-nak.
– Köszönöm, hogy nem rúgtok ki – mondta olyan szelíden, mint
egy bárány.
– Ma már nem lesz több hiszti, ugye?
– Megígérem. Mindent megteszek, amit csak mondasz.
– Menj, keresd meg a fodrászokat és a sminkeseket, és fél óra
múlva legyél felvételre kész állapotban. – A végén a ruhákat is rá kell
majd igazítani. Amikor elindult, hogy megkeresse és figyelmeztesse
Beccát arra, ami következik, Kait úgy érezte, szétrobban az agya.
Néhány hosszú és forró éjszakát el fognak tölteni azzal, hogy a
forgatókönyvbe beillesszék Chrystal törvénytelen gyerekét. Útközben
összefutott Maeve-vel.
 – Hogy van a hercegkisasszony? – kérdezte, utálkozó pillantást
vetve Charlotte lakókocsija felé. Maeve véleménye szerint több baj volt
vele, mint amennyit ért.
– Rossz hírem van – felelte Kait pléhpofával.
– A francba, most meg mi van? Pedikűröst akar, különben nem jön
vissza a díszletbe?
– Mrs. Wilder, sajnálattal közlöm, hogy a tizennégy éves lánya,
Chrystal, terhes. A második évad elején fog szülni. Megtartja a
gyereket. És nem tudja biztosan, hogy ki az apa.
Beletelt egy percbe, mire Maeve felfogta. Döbbenten meredt
Kaitra.
– Ez most valami tréfa? Felcsinálták? Szent szar! Mit szólt ehhez
Zack?
– Egyetértett velem abban, hogy tartsuk meg, és írjuk bele a
gyereket a sorozatba. Megmutathatjuk a szülést is. Vagy azt, ahogy te
és Agnes segítetek neki világra hozni a babát.
Maeve harsány nevetésben tört ki.
– Na, az érdekes lenne! Alig várom, hogy elmondd Agnesnek is.
Nem hiszem, hogy el tudja képzelni magát bábaként.
– Előbbre kell vennünk néhány jelenetét, amíg még nem látszik
rajta a terhesség, úgyhogy a menetrend fel fog borulni kicsit, de azt
hiszem, meg tudjuk csinálni, mielőtt kifutnánk az időből. Beccának és
nekem lesz egy kis munkánk. – Kait ebben a pillanatban messziről
meglátta Beccát, és integetett neki. – Ne haragudjon, Mrs. Wilder,
amiért rossz híreket hoztam a rossz erkölcsű lányáról – mondta még
Maeve-nek, aki nevetve vált el tőle, hogy mielőbb megossza a hírt
Agnesszel.
Másnap már mindenki tudta, hogy mi újság. Charlotte-on látszott,
hogy zavarban van, páran gratuláltak neki, és a jelmeztervező elárulta,
hogy az ő kisbabája szeptemberben fog megszületni.
Nem sokkal ezután buzgón folytatták a munkát.
Becca már dolgozott azokon a forgatókönyveken, amelyekben
Charlotte jeleneteit át kellett alakítani, és újraírta azt az epizódot,
amelyben elmondja az anyjának, hogy teherbe esett. Kait hálás volt,
amiért neki sohasem kellett szembesülnie ezzel a problémával, és még
inkább azért, hogy Charlotte nem az ő lánya. Egyik lánya sem esett
soha teherbe, ezzel szemben a huszonhárom éves Charlotte-nak ez volt
a negyedik terhessége, és még abban sem volt biztos, hogy ki a gyerek
apja.
Kaitnak most csak a forgatókönyvek elkészültéért kellett aggódnia.
Mint elmagyarázta, az adott helyzet új problémát vetett fel a
történetben, és Chrystal Wilder azzal, hogy a gyerek megtartása mellett
döntött, az anyja pedig helybenhagyta a döntését, 1940-ben nem kis
bátorságról tett bizonyságot. Abban az időben vakmerőség volt
megszülni és a sajátjának elismerni egy gyereket. Hannabelnek lesz
ehhez egy-két szava. Agnes alig várta, és neki magának is voltak ötletei
a témához. Anne-nak és az anyjának lesz néhány parázs vitája az ügy
kapcsán. Anne úgy gondolja, jobb, ha Loch nem tud az egészről, amíg
haza nem tér Angliából. Amikor azonban a férfi szembesül a helyzettel,
megdöbben a feleségén, amiért megengedte, hogy a lányuk megtartsa a
gyereket. Abban az időben rendes férfi ilyen lányt soha nem vett volna
feleségül. Kait már végiggondolta, hogy a második évadban szükségük
lesz egy kisbabára, de ez nem lesz különösebb probléma. Kait
mindenre gondolt.
Ettől kezdve Charlotte példásan viselkedett minden forgatáson.
Többé nem panaszkodott a parókájára, a ruhájára vagy a sminkjére.
Egy szót sem szólt. Csak egyszer hányt, és utána rögtön visszajött a
díszletbe.
– Ha ilyen nyugodt marad, akkor jobb dolog nem is történhetett
volna vele, mialatt együtt kell dolgoznunk – súgta Maeve Kaitnak.
Charlotte annyira hálás volt, amiért bent maradhatott a sorozatban,
hogy legalább egy hétig nem okozott semmi problémát, ami jobb volt
minden eddigi teljesítményénél. Azok a forgatókönyvek pedig,
amelyekbe Becca beleírta a terhességét, a Kait által olvasottak közül
talán a legjobbak voltak. Az egész ügy kezdett egy álruhában érkező
áldásnak tűnni mindannyiuk – és remélhetőleg elsősorban Charlotte –
számára.
Charlotte terhességének hírét csakhamar elhomályosította egy
újabb nagy újság, amit Zack osztott meg velük telefonon. Találkozott a
hálózat vezetőivel, akik a naponta beérkező anyagok figyelemmel
kísérése és a rangos szereplőgárda alapján újabb kilenc epizód
legyártásához adtak zöld utat. Mostantól keményebben és gyorsabban
kell dolgozniuk, nem beszélve arról, hogy kilenc új forgatókönyvre lesz
szükség, de ez akkor is fantasztikus hír volt. Amikor bejelentették, az
egész stáb ujjongásban tört ki.

Kait figyelmét annyira lekötötte Charlotte és a forgatókönyvek

helyenkénti átdolgozása, valamint a Beccával közösen megírandó
kilenc új forgatókönyv, hogy ő volt az utolsó, aki észrevette: Dan
naponta többször is megfordul Abaya lakókocsijában. Agnes hívta fel
rá a figyelmét nagy vidoran. Kaitot aggodalommal töltötte el a hír, és
másnap a forgatás egyik szünetében felkereste Abayát. Tudta, mennyire
ki nem állhatja a fiút, aki szüntelenül zaklatta, és mindenáron járni
akart vele.
– Van valami köztelek? Molesztál? – kérdezte, mint aki csak úgy
mellesleg érdeklődik.
– Nem igazán – felelte Abaya, de aztán folytatta. – Hát, talán
tényleg van valami. – Elpirult. – Azt hiszem. Párszor elmentünk a héten
vacsorázni.
– Eddig szexfüggő, perverz alaknak tartottad. Mitől változott meg
hirtelen a véleményed? – Kait hangján érződött, hogy aggódik.
– Azt mondja, még sohasem találkozott olyan lánnyal, mint én, és
rettentően belém van zúgva, Kait. Hordja nekem a virágot, és hidd el,
nagyon nehéz gyerekkora volt. – Abaya szép arcán annyi bizalom és
ártatlanság látszott, hogy Kait szíve összeszorult.
– Dan nagyon mozgalmas életet él – mondta, arra a fél tucat nőre
célozva, akikkel a stábból már eddig lefeküdt. Nem akarta, hogy Abaya
legyen a következő, és összetörjön a szíve. A lehető legtapintatosabban
igyekezett ezt a tudtára adni.
– Ez most más. Látom rajta. Tisztel engem.
Kait kis híján hangosan felnyögött. A legszívesebben megrázta
volna Abayát, de nem volt joga beavatkozni. Újból óvatosságra intette,
majd miután elment, összefutott a lány lakókocsijához igyekvő Dannel.
Szúrós szemmel nézett rá, és olyan halkan, hogy csak a fiú hallja, azt
mondta:
– Ha átvágod Abayát, a puszta kezemmel öllek meg. Nagyon
helyes lány, és rendes ember, ha ez jelent neked valamit.
– Szerelmes vagyok belé – felelte Dan komolyan. Kait persze nem
hitt neki. A forgatáson való részvétel számára is felért egy
továbbképzéssel.
– Komolyan beszélek, Dan. Ne játssz vele. Bárkit megkaphatsz,
akit csak akarsz. Ne szórakozz vele, mert megbánod.
– Mi lenne, ha a magad dolgával törődnél, Kait? – vágta oda
nyersen Dan, és már ment is tovább, egyenesen be Abaya
lakókocsijába. Kaitban forrt a méreg, mire Maeve-hez ért, aki épp jeges
teát ivott Agnesszel, amíg arra vártak, hogy a következő jelenetükhöz
elkészítsék a hajukat és a sminkjüket.
– Gyűlölöm ezt a fickót – dohogott Kait, és leült melléjük. Ők
hárman hamar összebarátkoztak.
– Kit? – Maeve meglepődött Kait szokatlanul indulatos hangja
hallatán.
– Dant. Össze fogja törni Abaya szívét. Egyáltalán nem érdekli őt,
csak azért akarja megkapni, mert Abaya sokáig visszautasította.
– Egy visszautasított nárcisztikus színész dühénél nincs
kegyetlenebb – jegyezte meg Agnes bölcsen, és Maeve egyetértett vele.
Számtalanszor tanúi voltak mindketten az évek során.
– Abaya azt hiszi, Dan beleszeretett, és „tiszteli" őt – mesélte
aggodalmasan Kait, és biztos volt benne, hogy a fiú napokon belül meg
fogja csalni, vagy már meg is csalta Abayát.
 De Charlotte terhessége és Dan Abayával kezdődő románca
ellenére a szereplők profizmusának köszönhetően a forgatás
problémamentesen ment tovább, és Zack nagy megelégedésére a
határidő előtt még arra is jutott idejük, hogy felvegyék az újabb kilenc
epizódot.
Maeve és Agnes alakítása meglepően erősnek bizonyult. Becca
forgatókönyvei nagyszerűen működtek. És még ott volt Nick Brooke az
első évad utolsó epizódjára, de előtte még beütemezték a további kilenc
epizódot. Kait és Becca gőzerővel dolgoztak rajtuk.
Augusztus közepére elkészültek azokkal a jelenetekkel,
amelyekben Charlotte-nak még a teherbeesés előtt kellett szerepelnie,
és csodásan nézett ki bennük. Abaya ragyogott a boldogságtól, ő és
Dan elválaszthatatlanok voltak a díszletben és azon kívül is. A tervek
szerint két hét múlva visszamennek Long Islandre, hogy újra a
kifutópályán vegyenek fel jeleneteket. Ennek mindenki örült; New
York északi részében perzselő volt a hőség.

Kait meglepődött, amikor egyik reggel Agnes nem jelent meg a

hívására. Bement érte a lakókocsijába, de nem volt ott, és a fodrász
meg a sminkes elmondta, hogy még nem érkezett meg. Ez volt az első
eset, hogy elkésett, Kait ezért aggódott, hogy talán történt vele valami.
Autóba ült hát, és elhajtott a pár mérföldre lévő moteljéhez.
Meglehetősen nyomasztó helynek találta. Amikor bekopogott Agnes
ajtaján, nem kapott választ, kért hát egy kulcsot, hogy be tudjon menni.
Agnest holtrészegen fekve találta a padlón, egy üveg whisky
társaságában. Kaitot meglátva megpróbált felülni, de nem tudott. Kait
felvonszolta az ágyra. Agnes összefüggéstelenül beszélt többek között
Johnnyról, mintha Kait tudná, hogy ki az. Arra gondolt, hogy talán a
sorozatban szereplő fiatal pilótáról beszél, de Agnes szavainak nem
volt semmi értelme. Kait SMS-t küldött Maeve-nek, aki húsz perc
múlva meg is érkezett. Együttes erővel ruhástól a zuhany alá állították
Agnest. Csak egy kicsivel volt józanabb, amikor visszafektették az
ágyra, és száraz ruhát adtak rá.
 Felült az ágyon, és rámeredt a másik két nőre.
– Menjetek vissza – mondta szigorúan. – Én mára szabadnapot
veszek ki. – És már nézett is körbe, hogy merre van a whiskys üvege,
amit Kait már eltüntetett. Majdnem üres volt, Kait gyanította, hogy az
éjszaka ihatta meg, ami hiányzott belőle.
– Kiviszünk a levegőre – közölte vele Maeve, és kétoldalt fogva
kihúzgálták a szobából, de kint olyan hőség volt, hogy ez sem segített.
– Ugye tudjátok, milyen nap van ma? Kint volt a hajóban
Robertóval. Nem Roberto hibája volt. Hazafelé jövet elkapta őket a
vihar. – A két nő összenézett, de nem szóltak semmit, csak lefektették
Agnest az ágyra. – Hagyjatok magamra – mondta Agnes parancsoló
hangon, ők pedig kimentek, hogy röviden megtanácskozzák a dolgot.
– Mi ez? – suttogta Kait. – Ki az a Johnny? – Ez már nem úgy
hangzott, mintha a sorozatbeli pilótáról beszélne.
– Volt egy fiuk Robertóval – válaszolta fojtott hangon Maeve. –
Titokban tartották. Abban az időben egy zabigyerek óriási botrányt
jelentett, akár a karrierjébe is kerülhetett volna. Nem ismerem a
részleteket, csak annyit, hogy Roberto kiment vele a vitorlásukon, és
visszafelé hatalmas szélvihar támadt, a hajó felborult, és a fiú a vízbe
fulladt. Nyolcéves volt. Ma van a halála évfordulója. Talán akkor
kezdett inni. Úgy tudom, pár évre visszavonult. Ian szerint Roberto
élete végéig magát hibáztatta. Agnes attól kezdve megváltozott. Soha
nem ismerte el, hogy van egy fia, sem azt, hogy meghalt. Én Iantól
tudom az egészet. Ez volt az élete egyik nagy tragédiája. A másik
Roberto elvesztése.
Kaitnak fájt a szíve Agnesért, és sajnálta, hogy eddig nem tudott
erről a körülményről. Maeve visszament a szobába, ahol Agnes már
aludt, Kait pedig a recepción érdeklődött, hogy hol van a közelben
Anonim Alkoholisták összejövetele. Megtudta, hogy az utcabeli
templomban, körülbelül egy mérföldre a moteltől, minden este tartanak
ilyet. Kait megköszönte, és visszament Maeve-hez.
 – Vissza kell menned – mondta neki. – Ma délelőtt van egy
jeleneted Abayával. Én itt maradok Agnesszel. A mai napon
meglesznek nélkülem is.
Maeve bólintott.
– Visszajövök, ha végeztünk. Talán az lesz a legjobb, ha hagyjuk,
hogy kialudja – tette hozzá szomorúan, és Kait egyetértett vele.
– Este elviszem egy AA-összejövetelre. Itt van az utcában.
– Lehet, hogy majd nem akar elmenni – nézett Maeve Agnesre.
– Nem adok neki választási lehetőséget. Most hagyom, hogy
kialudja, aztán ha felébredt, megpróbálom rávenni, hogy egyen valamit.
Mondd meg Nancynek, hogy holnap vegye fel vele a jelenetét. A mai
napot végigcsinálhatja veled és Abayával. Dan meg addig tanulhatja a
holnapi szövegeit.
– Emiatt ne aggódj – nyugtatta Maeve, és miután kölcsönösen
együttérző pillantást vetettek a másikra, Maeve visszaindult a forgatási
helyszínre.
Amikor Agnes öt órakor felébredt, pillantása rögtön Kaitra esett,
aki a szoba sarkában lévő széken ülve figyelte őt.
– Sajnálom, hogy visszaestem – szólalt meg rekedten, s most
megint olyan öregnek és lestrapáltnak látszott, mint amikor Kait
először látta. De nem kérdezte, miért esett vissza, épp eleget tudott már
Maeve-től.
– Megesik. Túl leszel rajta. – Kait odament, és leült az ágy szélére.
– Eszel valamit?
– Talán majd később. Köszönöm, Kait, hogy nem olvasod a
fejemre, milyen lúzer vagyok.
– Nem vagy lúzer, biztosan okod volt rá – felelte Kait csendesen.
Agnes sokáig feküdt az ágyon a plafont bámulva, emlékeibe
temetkezve.
– Robertónak és nekem volt egy fiunk. Vízbe fulladt nyolcévesen,
amikor Roberto elvitte hajókázni. Ma van a halála évfordulója.
– Együttérzek veled. Nem tudok szörnyűbb dolgot elképzelni, mint
elveszíteni egy gyereket. Rettenetes lehetett mindkettőtöknek.
 – Attól féltem, hogy Roberto megpróbálja majd megölni magát.
Egyébként is olyan drámaian fogott fel mindent. Mielőtt ez történt
volna, megpróbált elválni, hogy összeházasodhassunk. A felesége nem
ment bele, és akkoriban Olaszországban még nem létezett válás. Akkor
a házasság érvénytelenné nyilvánításával próbálkozott. De a történtek
után feladta. Sok mindent feladott. Soha többé nem volt a régi. A
munkájához ez jól jött, de a kapcsolatunkhoz nem annyira. Gyakran
ittuk le magunkat együtt, csak így tudtuk túltenni magunkat a tragédián.
Ő végül abbahagyta az ivást, és elment az Anonim Alkoholistákhoz. Én
nem hagytam abba igazán. Volt, hogy szünetet tartottam, aztán
újrakezdtem. Ez a nap mindig próbára tesz. Számomra ez az év
legszörnyűbb napja.
– Jó lett volna, ha ezt elmondod nekem.
– Miért? Akármit csinálsz, ez nem fog megváltozni. – Agnes
hangja mélységes reménytelenségről árulkodott. – És most már
mindketten elmentek.
– Itt maradhattam volna nálad éjszakára.
Agnes megrázta a fejét, majd kisvártatva felkelt az ágyból, és
járkálni kezdett a szobában.
– Menjünk, együnk valamit – javasolta Kait. Az utca túloldalán
látott egy étkezdét és egy élelmiszerboltot. Ő már farkaséhes volt, de
nem akarta Agnest itthagyni, csakhogy egész nap nem evett semmit.
– Menjünk el, és inkább igyunk valamit – felelte Agnes csak félig
tréfásan.
– Hét órakor elmegyünk egy AA-összejövetelre – közölte Kait
határozottan.
– Itt is van? – Agnes meglepődött, amikor Kait bólintott.
– Elmegyek veled, de nekem előbb muszáj ennem valamit.
Agnes megfésülködött, megmosta az arcát, de még akkor is elég
viharvertnek nézett ki, amikor fekete hosszúnadrágban, fehér blúzban, a
lábán szandállal kilépett a fürdőszobából.
Elmentek az utca túloldalán lévő étterembe, ahol Kait salátát
rendelt, Agnes pedig rántottát rösztivel, és feketekávét. Már jobban
nézett ki, de továbbra is szomorú volt, és keveset beszélt. Háromnegyed
hétkor Kait elkísérte őt a kocsijához, és beszálltak.
Az összejövetelt az altemplomban tartották. Agnes megkérte
Kaitot, hogy menjen be vele, ami nagyon meghatotta őt. Agnes beszélt
a többieknek a fia haláláról, és arról, hogy öt hónap józan élet után
visszaesett, de a gyűlés végére jobb állapotba került, és pár percig még
ott maradtak eldiskurálni a többiekkel. Mindannyian együttérzésükről
biztosították Agnest, mivel addig, amíg ő beszélt, senkinek sem volt
szabad megszólalnia. Agnes sírva mesélte el a történetét.
Kait visszavitte őt a motelhez, és be is kísérte a szobájába. Néhány
perc múlva megérkezett Maeve is. Egy darabig hármasban
beszélgettek, azután Agnes bekapcsolta a tévét. Azt mondta, hogy most
már rendben lesz, de Kait tudta, csak át kell mennie az utca túloldalára,
hogy egy üveg piát vegyen, és ezt nem engedhette meg.
– Akár tetszik, akár nem, veled töltöm az éjszakát – közölte
Agnesszel.
– Holnapra helyrejövök. Ott leszek a forgatáson.
– Akkor is itt maradok – jelentette ki Kait, mire Agnes
rámosolygott.
– Nem bízol bennem.
– Igazad van, nem bízom – felelte Kait, mire mindhárman nevetni
kezdtek.
– Jól van, ha így akarod – adta meg magát Agnes, és titokban hálás
volt. Fél óra múlva Maeve visszament a szállodába, ahol ő és Kait
lakott. Egyetlen szállodában sem volt annyi hely, hogy mindannyian
elférjenek, ezért a környék csúnya kis moteljeiben is ki kellett venni
szobákat.
Kait kikísérte Maeve-et a kocsijához. Mindketten odafordultak,
amikor egy másik szoba felől hangokat hallottak. Amikor nyílt az ajtó,
két ember lépett ki rajta: Dan és az a fodrászlány, akivel Dan-nek
Abaya előtt viszonya volt. A fiú megdermedt, amikor felismerte a két
nőt; rémületében is dacosan bámult Kaitra. Máris megcsalta Abayát.
Látva, hogy a fiú sietve elindul a kocsija felé, Kait elfordult, és hosszan
néztek egymásra Maeve-vel.
– Ettől féltem. Tudtam, hogy meg fogja csalni – mondta Maeve
szomorúan.
– Én is. Ki nem állhatom ezt a fiút. Abaya nem ezt érdemli –
dühöngött Kait.
– Meg fogod mondani neki? – kérdezte Maeve, de Kait nem
válaszolt.
– És te? – szólt kis idő múlva; fogalma sem volt, mit tegyen.
Maeve megrázta a fejét.
– Hamarosan meg fogja tudni. Valaki elmondja neki, vagy ő kapja
rajta. Ma nem volt a srácnak jelenete. Valószínűleg egész délután itt
lesz.
– Utálom azért, amit Abayávaí fog csinálni – kesergett Kait. Maeve
bólintott, aztán beszállt a kocsiba, és elhajtott. Kait visszament Agnes
szobájába. Szabályosan rosszul érezte magát. Dan nem érdemelte meg,
hogy elhallgassák, amit tesz, de tudta, hogy még rosszabb lenne, ha
elmondanák Abayának. Dan hitvány alak volt, Kait már bánta, hogy
beválogatták a sorozatba. De most már bármit tesznek is, Abaya
mindenképpen sérülni fog, és pokolian megszenvedi ezt a kapcsolatot.
 Tizenharmadik fejezet

A botlása után az esténkénti AA-összejövetelek segítségével Agnes

gyorsan visszatalált a jó útra. Erős asszony volt. Többé nem beszélt a
kisfiáról, de megköszönte Kaitnak, hogy újra megmentette.
Alig várták mindnyájan, hogy visszatérhessenek a belvárosba. A
hőség nyomasztó, a város unalmas volt, a stáb tagjai már kezdtek
egymás idegeire menni, amin nem is lehetett csodálkozni. Rájuk fért
volna már egy kis pihenő. Nancy keményen hajtotta őket, mindenki
szeretett volna már visszamenni New Yorkba az övéihez, és újra Long
Islanden forgatni. Ott legalább az óceán felől fújna egy kis szellő, és
egyesek otthonról ingázhatnának a forgatás helyszínére.
Egy héttel az indulás előtt Ian orvosa felhívta Maeve-et. A
gyógyszer nem igazán használt, és az orvos úgy látta, hogy Ian állapota
romlott. A helyzet még nem érte el a kritikus szintet, de mindnyájan
tudták, hogy az állapotában bekövetkezhet egy hirtelen változás. Maeve
lányai az ápolónőkkel felváltva figyelték Iant, ami lehetővé tette, hogy
ő tovább dolgozhasson. Ezzel együtt kész volt bármelyik pillanatban
elmenni, ha egy telefon erre kényszerítené. Ez még feszültebbé tette az
amúgy is feszült légkört, jóllehet Maeve játékán ebből semmi sem
látszott.
Abszolút profi volt, gond nélkül alkalmazkodott az új
forgatókönyvhöz, amelyben a lánya, Chrystal közli vele, hogy terhes,
és hogy az a tizenhat éves fiú, aki teherbe ejtette, lelépett. Sőt azt is
bevallja az anyjának: abban sem biztos, hogy csakugyan az a fiú a
születendő gyerek apja. Szívfacsaró jelenet volt, amelyben a lány
eldönti, hogy megtartja a gyereket, és Anne megígéri, hogy számíthat a
támogatására. Habár nem ezt a sorsot szánta a lányának, kész vele
együtt vállalni. És ehhez jött még egy nagyszerű jelenet nagyanya, anya
és lánya között, amelyben Agnes felejthetetlen alakítást nyújtott.
Könyörgött a lányának, ne engedje, hogy Chrystal tönkretegye őket,
küldje el a háztól, szülje meg másutt a gyerekét, de Anne visszautasítja.
 Az új forgatókönyv, amelyben Becca megírta ezt a jelenetet,
mindenkiből kihozta a tehetsége legjavát, és így tudták a legjobb
formájukat nyújtani a szerepben. Nancy úgy irányította őket, mint a
karmester a tökéletesen hangolt hangszerekkel játszó zenekart. Kait
sírt, mialatt a jelenet felvételét nézte.
Amióta a motelban meglátta, Dan következetesen kerülte őt. Biztos
volt benne, hogy Kait beárulja őt Abayának. Neki azonban nem volt
hozzá szíve, inkább úgy döntött, hadd jöjjön rá a lány maga. Úgyis csak
idő kérdése, gondolta, és Maeve egyetértett vele. A fiú egyébként sem
lesz sokáig együtt velük, mivel az első évadban meghal.
Kait épp az egyik új forgatókönyvön ment végig Beccával, itt-ott
finomítva rajta, és ezeket megbeszélve vele, amikor az egyik
produkciós asszisztens azzal ment oda hozzá, hogy a fia próbálta
utolérni, de nem sikerült. Kait ugyanis a délután folyamán Maeve
lakókocsijában felejtette a telefonját. Meglepődött rajta, hogy Tom
keresi. Két napja beszélt vele, és Maribethszel meg a kislányokkal is.
Tervezte, hogy felhívja Stephanie-t is, de túlságosan elfoglalt volt. És
egy hete nem hallott Candace-ról, csak annyit tudott, hogy nemsokára
visszarepül Londonba. A lakókocsijában lévő vezetékes telefonon hívta
vissza Tomot.
– Szia, mi újság? – kérdezte, amikor a fia felvette az irodai
telefonját. – Ne haragudj, ottfelejtettem a mobilomat valakinek a
lakókocsijában. – Tom nem válaszolt, és amikor mégis megszólalt, Kait
hallotta a hangján, hogy sír. – Tommy! Mi a baj? – A szívverése egy
pillanatra megállt. Csak nem valamelyik gyerekkel történt valami? – A
lányok?
– Nem – felelte a fia, aki az anyja kedvéért megpróbálta
összeszedni magát. – Candy. Nem tudom, hogy mondjam ezt el neked,
mami… Tegnap éjjel meghalt egy bombázásban… Bombát dobtak egy
étterembe, ahol ő is volt. Harminc embert öltek meg, köztük őt is. Most
kaptam a telefont a BBC-s főnökétől. Próbáltak felhívni téged, de nem
értek el, ezért hívtak engem. Vészhelyzet esetén én vagyok a második
helyen Candy listáján. Őrület. Ma jöttek volna haza.
 Mialatt hallgatta, Kait úgy érezte magát, mintha kést forgatnának a
szívében. Kezében a mobiltelefonját tartva, ekkor lépett be Maeve, és
meglátta az arcát. Hirtelen nem tudta, visszamenjen-e, vagy maradjon.
– Nem… ez biztos? Nem csak megsebesült? – próbált egy utolsó
szalmaszálba kapaszkodni Kait. A fájdalomtól eltorzult arcát figyelve
Maeve odalépett hozzá, és megfogta a vállát. Ebben az állapotban nem
hagyhatta magára.
– Nem, mami, Candy meghalt. Visszaküldik a holttestét Angliába.
Elmegyek érte Hank gépén, és hazahozom. – Kait a fájdalomtól meg
sem tudott szólalni, de aztán kitört belőle a zokogás. Maeve átölelte. –
Beletelhet pár napba, mire megszerzem a papírokat – mondta Tom
sírva.
– Máris indulok Londonba. – Ezt úgy mondta, mintha számítana
valamit. Pedig most nem számított. Már megtörtént a legrosszabb.
Candace-nak nem maradt több esélye. Túl késő volt.
– Ne gyere, mami. Semmit sem tehetsz. New Yorkban találkozunk.
Maribeth is velem jön. – Kait bólintott. Hang nem jött ki a torkán. –
Néhány nap múlva visszaérkezünk New Yorkba.
– Szeretlek. Annyira fáj… Mindig mondtam neki, hogy hagyja
abba. Nem hallgatott rám.
– Így akart élni, mami. Más életet akart magának, és talán tényleg
más élete volt. Joga volt meghozni ezt a döntést – mondta Tom, lassan
visszanyerve a nyugalmát.
– Nem, ha ebbe bele kellett halnia – suttogta Kait. – Felhívtad
Stephanie-t?
– Az előbb. Mihelyt tud, hazajön. Ha megérkezem Londonból,
segítek az intéznivalókban.
– Le tudom bonyolítani, mielőtt hazaértek – felelte Kait, de látszott
rajta, hogy össze van zavarodva. Amikor körülnézett, meglátta Maeve-
et. – Köszönöm, hogy felhívtál, Tommy – mondta halkan.
– Szeretlek, mami. És annyira sajnálom. Sajnálom mindannyiunkat.
Olyan boldog vagyok, hogy együtt töltöttük azt a hetet.
 – Én is – felelte Kait, és miután letették a telefont, zokogva rogyott
Maeve karjába. – Bombát dobtak egy étterembe, ahol ő is volt. Ma
repültek volna vissza Londonba – sírta. Maeve nem kérdezte, melyik
országban történt ez, sem hogy kik ölték meg a lányát. Ez most nem
számított. Ekkor Kait asszisztense dugta be a fejét az ajtón, de látva a
helyzetet, gyorsan visszavonult. Sok idő múlva Maeve elment, hogy
megkeresse Agnest, és elmondja neki. A hír perceken belül eljutott
mindenkihez, és leálltak a forgatással.
Maeve és Agnes visszamentek Kaithoz, kisvártatva Nancy is
csatlakozott hozzájuk, majd rövidesen Abaya is. A négy nő felváltva
vigasztalta, ölelgette a síró Kaitot, aki most csak arra tudott gondolni,
hogy milyen szép volt Candace, milyen aranyos gyerek volt az ő
elsőszülött kislánya. Felfoghatatlan, elképzelhetetlen volt, hogy
meghalt.
A többiek már régen elmentek, amikor Kait négy barátnője
kíséretében kilépett a lakókocsijából. Autóba ültették, és elvitték a
szállodába. Megfordult a fejében, hogy éjszakára visszamegy New
Yorkba, de ott is csak az üres lakás várta. Jobb volt neki itt a
többiekkel, amíg Tom fölhívta, hogy megmondja, most indulnak
Londonba. Amikor a szállodából telefonált Stephanie-nak, a többiek
magára hagyták, hadd beszélgessen a lányával, hadd sírja ki magát.
Stephanie elmondta neki, hogy két nap múlva ér haza. Ezúttal Agnes
ajánlotta fel, hogy vele tölti az éjszakát.
– Így akarsz elégtételt venni rajtam, amiért kijózanítottalak – tréfált
Kait a könnyein keresztül.
– Nem, csak jobban tetszik a szállodai szobád. És a tévéd is
nagyobb – felelte Agnes nevetve.
Jóval éjfél utánig ültek együtt mindannyian, és Kait úgy érezte,
mintha a családja körében ülne. Zack is telefonált, Kait beszélt is vele,
de később nem emlékezett semmire abból, amit a producer mondott,
azon kívül, hogy együttérez vele, és a hangján hallani lehetett, hogy sír.
Minden, ami vele és körülötte történt, összefolyt. Már kelőben volt a
nap, amikor végre elaludt, miközben Agnes ott ült, és vigyázott rá.
 A másnapi forgatást Zack engedélyével törölték, és a producer még
azt is közölte Nancyvel, hogy nem érdekli, mennyi pénzbe kerül ez
nekik. Megengedhetik maguknak, hogy beiktassanak egy szabadnapot.
Kait ki sem tette a lábát a szállodai szobájából, a barátnői pedig egész
nap felváltva jöttek, és vele maradtak. Nemsokára telefonált Tom, hogy
elmondja, Londonban vannak, és két napon belül New Yorkban
lesznek.
Két nap múlva, amikor Kait elment, az összes szereplő némán
felsorakozott, és voltak, akik könnyeztek. Kait úgy tervezte, hogy
kivesz egy hetet, és a temetés után visszajön, de Zack felajánlotta, hogy
maradjon, ameddig szükségét érzi.
A többieknek nehéz volt Kait nélkül folytatni a forgatást. Hiányzott
a jelenléte, és mindannyiukat megviselte az őt ért csapás, de a darabbeli
alakításaik csak annál megindítóbbak és szívhez szólóbbak lettek, mert
az iránta érzett részvétük áthatotta a játékukat. Maeve és Agnes
egyenesen a legjobb alakításukat nyújtották, amióta csak elkezdték a
forgatást.
Hazaérve Kait felhívott egy temetkezési vállalkozót, és
megbeszélte vele, hogy a lakáshoz közeli kis templomban legyen a
szertartás. Épp a gyászjelentést fogalmazta, amikor belépett az ajtón
Stephanie, és anyja ölelő karjai közé futva kitört belőle a sírás.
Tommy aznap éjfélkor szállt le a koporsóval, benne Candace
holttestével, illetve azzal, ami maradt belőle. Kait gondoskodott róla,
hogy a repülőtéren egy halottaskocsi várja őket, és elvigye a koporsót a
ravatalozóba. Úgy döntöttek, hogy a temetésen csak a legszűkebb
család vesz részt. Kait nem tudott volna szembenézni a lánya
gyerekkori barátnőivel. Tommy és Maribeth hajnali egy órára értek a
lakásba. Körülülték a konyhaasztalt, és addig beszélgettek, míg
majdnem hajnali négy óra lett, és végre elmentek lefeküdni. Kait nem
tudott elaludni, és mivel Stephanie szemét is kerülte az álom, ő is
befeküdt Kait mellé. De még akkor is ébren voltak, amikor felkelt a
nap.
 Kait reggel elküldte a gyászjelentést a The New York Timesnak, a
BBC pedig azt tervezte, hogy értesíti az angol lapokat. A rádióban már
elhangzott egy megható megemlékezés Candace-ról, aminek a szövegét
e-mailen elküldték Kaitnak.
A templomi szertartás az összes többihez képest rövid ideig tartó
szenvedést jelentett. Candace halála rettenetes megrázkódtatás volt a
családnak. A hétvégét még együtt töltötték, és hétfőn fájó búcsút vettek
egymástól. Miután Stephanie visszarepült San Franciscóba, Tom és
Maribeth Dallasba, Kait elveszetten ült a lakás nappalijában. Úgy
érezte, ezzel vége az életének. Mostantól semmi sem számít.
A stáb addigra megérkezett a városba, és úgy tervezték, hogy
szerdán kezdenek forgatni Long Islanden, de Kait túlságosan
szétszórtnak érezte magát ahhoz, hogy beszélgetni tudjon velük, vagy
hogy újrakezdje a munkát. Carmen és Paula Stein a Woman's Life-tól
feldúltan hívták fel, amikor olvasták a gyászjelentést. Jessica és Sam
Hartley virágot küldtek, akárcsak Maeve, Agnes és Nancy. Zack egy
csupa fehér orchideából álló hatalmas koszorút küldött a ravatalozóba a
maga és a stáb nevében.
Kait úgy érezte, mintha a lánya halálával benne is meghalt volna
valami. Tommy elintézte, hogy húga londoni lakásában csomagolják
össze a holmiját, és küldjék haza az anyjának. Kait egyelőre
elviselhetetlennek érezte a gondolatot, hogy át kelljen néznie őket,
amikor majd megérkeznek. A lelke össze volt törve. Az a bomba
nemcsak Candace életét törte darabokra, hanem az övét is.
Aznap délután Agnes, majd nem sokkal utána Maeve telefonált,
hogy megkérdezzék, hogy van. Megkönnyebbültek attól, hogy
visszajöttek New Yorkba, és így volt vele Kait is. Mindkét nő
felajánlotta, hogy átjön hozzá, de Kait azt felelte, hogy egyedül
szeretne lenni. Nem volt ereje látogatót fogadni. Candace-on kívül
hirtelen mindenki érdektelennek tűnt számára.
Két nappal később, a konyhában ülve, a stábbeli barátai jártak az
eszében, és hirtelen elfogta a vágy, hogy velük lehessen. Most ők
jelentették a családját is. Farmert és pólót vett fel, ki sem festette
magát, meg sem fésülködött, csak bebújt egy szandálba, és kiautózott
Long Islandre. Aznap a felszállópályán forgattak. Ez volt Loch
szerepében Phillip Green utolsó jelenete. Mindenki megdermedt,
amikor látták Kaitot kiszállni az autóból, de a következő pillanatban
már futottak is felé. Candace halála óta egy hét telt el, de Kait úgy
érezte, mintha már hónapok óta nem látta volna őket.
Amikor a stáb folytatta a munkát, Agnes mosolyogva odalépett
hozzá.
– Rendes lány vagy. Tudtam, hogy ki fogsz jönni. Szükségünk van
rád. És az a csibész megint csalja Abayát – tette hozzá, hogy
visszahozza Kaitot a jelenbe.
Kait nevetett. Belül úgy érezte, mintha kitéptek volna belőle egy
részt, amikor elvették tőle a lányát, és a seb körül csak egy üres héj
maradt, de így is jó volt velük lenni. Egy nagy táskával jött, hogy ha
éjszakára nem akarna hazaautózni, itt maradhasson egy közeli
szállodában. És miután végignézte Phillip Green utolsó alakítását,
köszönetet mondott a búcsúzó színésznek.
– Holnap itt lesz Nick Brooke – emlékeztette Maeve, amikor a
forgatás szünetében a felszállópálya mellett sétálgattak.
– Ó, a francba, elfelejtettem. – Most olyan távolinak tűnt, hogy
találkozott vele.
– Csak két napot szándékozik itt tölteni, hogy felvegyék azt a részt,
amikor az utolsó jelenetben színre lép. – Egy olyan időpontot kerestek
neki, ami belefért a zsúfolt időbeosztásába. Ők pedig folytatják a többi
epizóddal, miután Nick már elment.
– Mi van Charlotte-tal? – kérdezte aggodalmasan Kait.
– Továbbra is undok, ámbár a közelgő anyai örömök kicsit
elviselhetőbbé tették – felelte széles mosollyal Maeve. Nem kedvelte
Charlotte-ot, de tisztességes színésznő volt, Charlotte meg a szerepe
szerint gonosz, ahogy Dán is.
– Agnes azt mondja, Dan újra megcsalja Abayát. Ezúttal kit
szemelt ki? – Jó volt ezen filézni, legalább elterelte a figyelmét.
 – Lally egyik asszisztense az áldozat. Az, akinek akkora mellei
vannak, mint a fejem.
– És Abaya nem is gyanakszik? – Megkönnyebbülés volt a
stábtagok problémáiról beszélgetni, ahelyett, hogy éjjel-nappal
Candace-ra kelljen gondolnia.
– Még nem. Meg van győződve róla, hogy Dan megváltozott, és
őrülten szerelmes belé. Rettenetes megrázkódtatás lesz, ha majd
ráébred az igazságra.
Aznap este Maeve hazament, hogy lássa, mi van Iannal; ezért is
szerette, hogy Long Islanden forgatnak, és annak is örült, hogy egy
időre mentesítheti a lányait, akik így elszabadulhatnak, és
találkozhatnak a barátaikkal. Agnes és Nancy együtt vacsoráztak
Kaittal a szállodában. Nem hozták szóba a lányát, de látták rajta, hogy
rossz állapotban van. Még mindig nem talált vissza a régi önmagához.
Másnap reggel, mielőtt kiment volna a forgatási helyszínre, tett egy
hosszú, magányos sétát a tengerparton. Visszaérve azt látta, hogy az
emberek körülállnak egy autót, amelyből egy cowboykalapos férfi száll
ki. A rajongók gyakran álltak lesben egy forgatás helyszínének
közvetlen közelében, ha megtudták, hogy kiket lehet ott megpillantani.
Egy perc múlva, amikor utat engedtek neki, Kait meglátta, hogy a
cowboykalapos férfi Nick Brooke. Most is úgy nézett ki, mint
Wyomingban. Elmosolyodott, amikor meglátta Kaitot a sokaság szélén,
majd elkomolyodva elindult feléje. Megvárta, amíg a többiek kicsit
hátrébb húzódnak.
– Szomorúan hallottam, hogy mi történt a lányával, Kait. A The
New York Timesban olvastam a hírt. Örülök, hogy találkoztam vele.
Kait könnyes szemmel bólintott, mire a férfi gyengéden
megérintette a vállát. Kait csak egy halk „köszönöm"-öt tudott
mondani, aztán elkísérte Nicket a lakókocsijához, hogy letehesse a
csomagját.
– Szeretnék írni Tomnak és Stephanie-nak, ha megadná az e-mail-
címüket. – Kait erre is csak bólintott, majd beléptek Nick
lakókocsijába. A színész elégedetten nézett körül, de mint mondta,
nagyon szeretné látni a régi repülőgépeket, úgyhogy máris indultak
tovább a hangárba. – A repülőket majdnem annyira szeretem, mint a
lovakat – mondta, és valósággal ujjongott, amikor meglátta a gépeket.
Alaposan megnézte mindegyiket, emiatt aztán jó hosszú időt töltöttek
ott. Mire elindultak vissza, Kait is megnyugodott. Olyan érzése volt,
mintha egy régi barátját látná viszont, az meg különösen sokat jelentett
neki, hogy a wyomingi nyaralásuk idején Nick találkozott Candace-
szal. Mosolyogva idézte fel, Candace mennyire össze akarta boronálni
őket, amit persze Nicknek nem mondott el. De az a fesztelen, meleg
baráti kapcsolat, ami Jackson Hole-ban alakult ki közöttük, elkísérte
őket Long Islandre is.
Amikor visszaértek, Kait bemutatta őt a stáb többi tagjának, azután
Nick pár percig csevegett Maeve-vel, Agnesnek pedig elmondta, hogy
mennyire megtisztelve érzi magát, amiért megismerheti őt. Abayát
azonnal megkedvelte, és mindenkivel rendkívül barátságos volt.
Ebédnél Kait elmesélte, hogy látta őt, amint meglovagol egy vadlovat,
mire Nick nevetve megjegyezte:
– Két hete kifogtam egy belevaló lovat. Azt hiszem, elrepedt egy
bordám. – És ujját óvatosan arra a helyre tette. – Nem ártana, ha Maeve
gyengéden bánna velem a szerelmi jelenetünkben, különben sírni
fogok. – A többiek nevettek. Maeve is jókedvű volt, mert aznap
reggelre Ian jobban lett.
Lally rápróbálta, azután gyorsan megvarrta Nick ruháját, és egy
órakor, miután bevilágították a díszletet, készen álltak a jelenet
leforgatására. Ez volt Nick nyitójelenete Maeve-vel; lélegzetelállító
volt, amikor Anne életében először meglátta halott férje barátját, aki
munkát kérni jött hozzá. A pillanat tele volt elektromos feszültséggel,
és az epizód végére teljesen hatalmába kerítette őket a szenvedély. Egy
másodperc alatt végbement közöttük a varázslat, amely Nancy jelenetet
lezáró intésére éppoly gyorsan el is illant, hogy majd a következő
képben ismét létrejöjjön. Lenyűgöző volt látni, hogyan dolgoznak. A
legjobb színészek voltak, akiket Kait valaha is látott, az egy Agnes
kivételével, akit mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt, ha neki volt
jelenete. De ma csak Nick és Maeve volt jelen a díszletben, és egy
rövid szünetet leszámítva egyhuzamban dolgoztak egészen hat óráig.
Eközben Becca és Kait oldalt ülve, a forgatókönyvvel a kezükben
követték őket. Egyikük sem tévesztett egyetlen sort sem.
– Bámulatosak – súgta oda Becca Kaitnak, aki egyetértőn
bólogatott. Annyira meggyőzően játszották a szerepüket, és olyan
hihető volt, hogy ellenállhatatlanul vonzódnak egymáshoz, hogy Kait
már-már arra gondolt, talán volt valami köztük a magánéletükben. Jó
volt nézni, ahogy életre keltik a karakterüket. A Nickkel játszódó
jelenetben Anne Wilder magányos éveit elsodorta a szenvedély vihara.
– Ez egészen nagyszerű, szenzációs nap volt – bókolt Nancy
mindkettőjüknek, még mielőtt Maeve eltűnt volna a lakókocsijában,
hogy lemossa magáról a sminket. Ekkor futva közeledett a
gyártásvezető, s közben azt kiabálta, hogy fontos bejelentenivalója van.
Mindenki megállt, és várta, hogy mi lehet az.
– Zack telefonált L. A.-ből. A hálózat zöld utat adott a második
évadnak! – kiáltotta az örömtől magánkívül. Ez csakugyan óriási hír
volt. – Meg sem várták a nézettségi adatokat. Szeretnek minket! Ezúttal
kapásból egy teljes, huszonkét epizódos évadot rendelnek. – Ez azt
jelentette, hogy a hálózatnak tetszett, amit eddig csináltak, és úgy
gondolják, hogy a sorozat sikeres lesz. Becca és Kait javában írták a
második évadot, több forgatókönyvvel már el is készültek. –
Mindenkinek csak gratulálni tudok! – Nagy hangzavar támadt, az
emberek egymást ölelgették, és Kait együtt örült a többiekkel. Igaz,
hogy őt eltalálta egy lezúduló szikla, de legalább a sorozat-jói szerepel.
Mellesleg ez azt jelenti, hogy a második évadra Nick is csatlakozik
hozzájuk.
Aznap este együtt vacsorázott a főszereplőkkel. Egy közeli
étterembe mentek, ahol halat, rákot és kagylót lehetett enni, és jó sok
bort ittak, kivéve Agnest és Kaitot. Agnes újra megbízhatóan józan
volt, Kait pedig úgy gondolta, hogy ebben a labilis lelkiállapotában
inkább nem nyúl alkoholhoz. Nick mellette ült, és egész este őt
figyelte, majd vacsora után visszakísérte a szállodába. A többiek vagy
előrementek, vagy lemaradtak, és egyszer csak azon vették észre
magukat, hogy kettesben vannak.
– Sokat gondoltam magára, amióta meglátogattak Jackson Hole-
ban – mondta halkan a férfi. – Nagyon jó volt együtt lenni magával és a
családjával.
– Mi is így éreztük – emlékezett vissza Kait.
– Hamarosan le fognak állni egy időre. Talán el tudna jönni megint.
Wyoming nagyon szép ősszel. – De Kait most nem akart utazásra
gondolni, szívesebben időzött közel az otthonához. Es megígérte, hogy
meglátogatja Stephanie-t San Franciscóban, meg Tomot Dallasban. –
Szeretném újra látni, Kait. Nem csak munka közben. – Ez világos
beszéd volt. – Nagyon elfoglaltak leszünk, ha újra elkezdődik a
forgatás. És talán most magának is jól jönne egy kis pihenőidő.
– Kicsit elveszettnek érzem most magam – vallotta be őszintén
Kait. – A múlt hét óta össze vagyok törve belül.
A férfi bólintott.
– Időbe telik, míg a sebek gyógyulnak – mondta, és mintha a
tekintetével megsimogatta volna. Ő meg arra gondolt, hogy vajon
mennyi időbe, ha Agnes negyven év után is gyászolja a kisfiát. Úgy
érezte, hogy énje egy része helyén, ahol eddig a lánya volt, mostantól
mindig űr tátong majd.
– Időnként vannak itt elintézni való dolgaim. Próbáljunk egyszer-
egyszer eltölteni együtt valamennyi időt, a ranchra pedig mindig
eljöhet, ha el akar kicsit szabadulni innen. – Eközben Dan ment el
mellettük, fél karral átölelve Abayát. – Mi a helyzet ezzel a sráccal? –
kérdezte Nick halkan. – Rossz érzésem van vele kapcsolatban.
Szélhámos alaknak ismerem.
– Akkor jól ismeri – súgta vissza Kait. – Csalja a lányt, amit
mindenki tud, csak Abaya nem. Őrülten bele van esve a fiúba.
– Majd kiszeret belőle, ha megtudja.
Kaitnak eszébe jutott, amit a férfi a feleségéről mesélt, aki
összetörte a szívét. Az emberek többségével legalább egyszer az
életben megtörténik ez, aztán remélhetőleg soha többé.
 Nick ugyanabban a szállodában szállt meg, amelyikben ő, így
elkísérte a szobájáig, ahol kedves mosollyal jó éjszakát kívánt neki.
Kait tudta, hogy hosszú és álmatlan éjszaka elé néz. Candace halála óta
egyetlen éjszakát sem tudott végigaludni.
– Mit szólna egy sétához reggel a tengerparton? – kérdezte Nick. –
Kitisztítja a fejemet, mielőtt dolgozni kezdek.
Kait bólintott, majd bement a szobájába. Az álmatlan éjszaka után
végül sikerült még napkelte előtt pár órát aludnia. Amikor Nick felhívta
és emlékeztette a sétára, tíz perc sem telt belé, Kait már odakint várta.
– Rossz éjszakája volt? – kérdezte a férfi, miközben elindultak a
tengerpart felé. Nem lepte meg, amikor Kait bólintott. – Bűntudata van,
mintha tehetett volna valamit, hogy ez ne következhessen be?
– Nem, nem mondhatnám, csak szomorú vagyok. Olyan élete volt,
amit szeretett, és tisztában volt a kockázatokkal. De nekem nem volt
elég hosszú az élete. Nem hiszem, hogy feladta volna a munkáját, ha
tudja, mi lesz a vége. Sokat töprengtem ezen, és rájöttem, hogy
Tomnak igaza van. Ő választotta ezt, még ha nekem nem tetszett is. A
gyerekeink a megérkezésük pillanatától fogva önálló személyiségek.
Candace egész életében meg akarta változtatni a világot.
– Ez az, amit a sorozattal el akar érni? Elolvastam az összes
forgatókönyvet. Vannak benne nagyon klassz dolgok.
– Köszönöm. Elismeréssel akartam adózni néhány bátor nőnek,
meg akartam mutatni, hogy milyen keményen küzdöttek azért, hogy
helyesen cselekedhessenek még egy olyan világban is, amelyik nem
értette meg őket, vagy nem akarta ott, abban a pozícióban látni őket.
– Nem ezt próbálta Candace is tenni? – kérdezte Nick szelíden.
– Így még sohasem gondoltam rá – felelte Kait elgondolkodva. – A
nagymamám volt ilyen asszony.
– Maga is ilyen. A nőknek a férfiaknál sokkal keményebben kell
harcolniuk, hogy elérjék a kitűzött célt. Ez nem igazságos, de a világ
már csak így működik. Rendelkezniük kell azzal az erővel, amivel ki
tudják nyitni az ajtókat, és a bátorsággal, hogy be merjenek lépni
rajtuk. Ez a világ sok tekintetben ma is a férfiak világa, még ha a
legtöbben ezt nem vallják is be. Olvasom a leveleket, amiket az
olvasóitól kap. Jó tanácsokat ad. – Nick rámosolygott. – Candace
valószínűleg azt próbálta csinálni, amit annak idején a maga
nagymamája, csak más módon. És talán maga is. Remek gyerekeket
nevelt, Kait.
De egy már hiányzott belőlük. Candace nem jön vissza soha többé,
és ez rettenetesen fájt. Soha többé nem láthatja őt. Elment, hogy
megvívja a maga harcait, és belehalt.
– A maga története a Wilder család nőtagjairól azoknak a
győzelméről szól, akiket nem engednek beszállni a játékba.
Kaitnak tetszett, hogy Nick érti, amit a történettel mondani akart.
– A nagymamám azért küzdött, hogy életben tartsa a családját.
Hihetetlen ajándékot adott mindannyiunknak. Nem a pénzre gondolok,
bár az sem volt kevés, hanem hogy nem adta fel, nem hagyta magát
legyőzni, és ezzel nemcsak a gyerekeit, de három nemzedéket, vagyis
mindannyiunkat megmentett. A saját gyerekeivel nem volt szerencséje.
– Van ez így – jegyezte meg a férfi. Elindultak visszafelé, mert
Nicknek nemsokára meg kellett jelennie a fodrásznál és a sminkesnél. –
A maga gyerekei nagyszerűek. Mindegyik. Candace is az volt.
– Köszönöm, hogy ezt mondja – felelte Kait halkan, és bólintott.
– Én meg azt köszönöm, hogy kiválasztott erre a munkára.
– És milyen jó, hogy elfogadta a felkérést – mosolygott Nickre
Kait.
– Majdnem nem fogadtam el. De valami azt súgta, hogy vállaljam.
Talán az ösztönöm.
Közben visszaértek a szállodához, és felmentek a szobájukba, hogy
összeszedjék, ami arra a napra kelleni fog, majd Nick a bérelt autóján
Kaitot is kivitte a forgatás helyszínére. Kait ott elvált a férfitól, és
indult a lakókocsijában berendezett irodájába. Meglepetésére a síró
Abaya várt rá. Kait sejtette, hogy mi következik. Régóta esedékes volt
már.
 – Azt hiszem, hogy megcsal. Tegnap este egy piros bugyit találtam
a kocsija padlóján. Megpróbált úgy tenni, mintha fogalma sem lenne,
hogy került oda. Biztosan hülyének néz.
– Lehet, hogy régóta ott volt már, csak nem vetted észre. – Kait
nem akarta sem megerősíteni, sem letagadni a dolgot. Abayán múlt,
hogy a letagadhatatlan bizonyíték láttán elismeri-e a valóságot.
– Egy piros tangabugyit? Gondolod, hogy nem veszem észre,
amikor ott hever a lábam előtt? Szerintem az a sminkes ribanc volt,
akivel korábban többször is lefeküdt. Szerintem hazudik, és mindig is
hazudott.
– Így van – bólintott Kait.
– Mit tegyek? – Abaya éppoly elveszettnek látszott, mint
amilyennek Kait is érezte magát.
– Nyisd ki a szemed és a füled, Abaya. Figyeld, hogy mit csinál.
Az erősebb bizonyíték, mint a szavak. Ne bízz meg benne túlságosan,
és ne gondold, hogy csakugyan az, akinek hinni szeretnéd. Lásd őt
olyannak, amilyen valójában. Akkor majd tudni fogod, hogy mit tegyél.
– Kait ezzel a lány értésére adta, hogy neki kell döntenie.
Abaya bólintott, aztán pár perc múlva felállt. Egyenesen a
fodrászokhoz és a sminkesekhez ment, és rögtön azután, hogy befejezte
Nick sminkelését, kérdőre vonta a lányt, akit utált. Megvárta, míg Nick
kiment, akkor elővette a zsebéből a piros tangát, és a lány kezébe
nyomta.
– A tiéd, ugye?
A lány először megijedt, de aztán rántott egyet a vállán. Nem volt
értelme letagadni. Végtére is nem volt férjnél.
– Igen, az enyém. A fiúd kocsijában hagytam.
– Mostanában? – kérdezte Abaya szapora szívdobogással.
– Tegnap, mialatt te dolgoztál.
Abayát az ájulás környékezte, de aztán mégsem ájult el, csak
sarkon fordult, és kiment. A sminkes lány ugyanolyan laza erkölcsű
volt, mint Dan, de ő legalább nem volt hazug. Tíz perc múlva, miután a
lány beszámolt a beszélgetésükről, Dan futva érkezett Abaya
lakókocsijához, és rémülten nyitott be hozzá.
– Tűnj el innen – ripakodott rá Abaya. – Nincs veled semmi
dolgom. – Végre felébredt, és elővette a józan eszét.
– Várj, beszéljük meg. Meg tudom magyarázni.
– Nem, nem tudod. Tegnap szexeltél vele. Igazam volt abban, amit
a kezdet kezdetén gondoltam rólad.
– Szerelmes vagyok beléd.
– Nem, nem vagy, csak a bolondját járattad velem. És most menj ki
innen.
– Egy óra múlva lesz egy nagy közös jelenetünk. Nem válhatunk el
így.
– Dehogynem. Most pedig tűnj el a lakókocsimból és az életemből.
Abaya úgy nézett ki, mint aki mindjárt hozzávág valamit, úgyhogy
Dan megfordult, és elment. Úgy érezte magát, mintha valaki kiengedte
volna belőle a levegőt, és rájött, hogy mekkora idióta volt. Abaya volt
az egyetlen lány, aki igazán számított neki, és csak a rossz szokása
miatt szúrta el. Mint mindig. Mert a nők úgy megkönnyítették a dolgát.
Útban a saját lakókocsijához, elhaladt Becca mellett, aki undorral
nézett végig rajta.
– Szemét alak vagy – morogta az orra alatt, de Dan nem válaszolt.
Bement a lakókocsijába, bezárta az ajtót, és elbőgte magát.

Amikor Nick és Maeve eljátszottak egy másik jelenetet az utolsó

epizódból, az őket figyelő Kait szeme láttára újra megtörtént a
varázslat. Mindenki megbűvölten nézte, ahogy a két dühös ember
között felizzik a szenvedély, majd lángra lobban a szerelem. Két
bámulatos tehetségű színész ábrázolta meggyőző és nyers erővel a
jelenetben kibontakozó érzelmeket. Mialatt nézte őket, Kaitban
felidéződött, amit Nick reggel a tengerparton mondott neki Candace-ról
és őróla. A férfi értette, hogy kik szerepelnek a játékban, és értette az
életüket. Hihetetlenül őszinte és hiteles embernek ismerte meg, ezért
hatott annyira igaznak a szerep, amit játszott. Három menetben vették
fel, és amikor befejezték, mindenki szemében könnyek csillogtak.
Már csak egyetlen közös jelenetük volt hátra a délután folyamán, és
Kait sajnálta, hogy Nick nem marad tovább. Újabb jeleneteket majd
csak a második évadban vesznek fel vele.
A díszletből kijőve Nick megállt Kait széke mellett, és lenézett rá.
– Milyen volt maga szerint?
– Tökéletes – mosolygott fel rá Kait.
– Akkor jó. Olyannak akartam. Nekem is jónak tűnt.
Kait nem volt biztos benne, hogy a férfi róluk beszél, vagy a
jelenetről, amelyet most játszott el Maeve-vel. Gondolhatta így is, meg
úgy is. Akárcsak ő maga.
 Tizennegyedik fejezet

Amikor Nick befejezte a kétnapos forgatását, a stáb minden tagja

szomorúan nézte, amint elmegy. Egy-két szóval, kézfogással vagy egy
barátságos hátbavágással elköszönt minden világosítótól és
hangosítótól is, akik szintén nagyon kedvelték. Agnes nem mulasztotta
el megjegyezni, hogy Nick igazi gentleman, aki elmondta neki, milyen
óriási megtiszteltetés, hogy találkozhatott vele, bár még sohasem
dolgoztak együtt. Nicknek egyelőre csak Maeve-vel voltak jelenetei, és
egy nyúlfarknyi Abayával. Kait egy pillanatig azt hitte, hogy
vonzódnak egymáshoz, de azok után, amit Nick Dannel kapcsolatban
látott, és amit Kait nagy vonalakban elmondott neki, rájött, hogy csak
kedves akart lenni Abayához.
A forgatási szünet után tervezték felvenni Nick többi, már a
második évadban sorra kerülő jeleneteit. Még itt maradt, hogy együtt
vacsorázhasson Kaittal, és úgy tervezte, hogy mielőtt visszarepül
Wyomingba, New York Cityben még találkozik egy könyvügynökkel.
Elővételi jogot akart szerezni egy könyvre, amit olvasott, és annyira
tetszett neki, hogy játékfilmet akart csinálni belőle. Ha benne marad is
a sorozatban, a többiekhez hasonlóan jutna ideje a leállások alatt más
projektekben is részt venni. Erre mindannyian számítottak, egyrészt a
pluszjövedelem miatt, de azért is, hogy a nézők ne azonosítsák őket
egyetlen szereppel, amint az gyakran megtörtént olyan színészekkel,
akik hosszú ideig alakítottak egy figurát egy sorozatban. De persze ez
olyan probléma volt, amiben titokban egyszersmind mindannyian
reménykedtek is, amennyiben a sorozat több évadon keresztül
folytatódna.
A kettesben elköltött vacsora közben nem sokat beszéltek. Kait
még nem tért teljesen magához Candace halála után, tartott tőle, hogy
talán nem is fog soha. Ráadásul túl hamar kezdett el újra dolgozni.
Örökké fáradt volt, éjszaka nem tudott aludni, egyre csak a lányával
kapcsolatos emlékek kísértették. Arra gondolt, bárcsak erélyesebben
próbálta volna lebeszélni, és ragaszkodni hozzá, hogy hagyja ott a
londoni állását. De Candace úgysem hallgatott volna rá. Túlságosan
elkötelezte magát az igazságtalanságokról való tudósítás és a világ
megváltoztatása mellett. Senki sem tudta volna leállítani. Nick látta
Kait tekintetén, hogy gyötrődik. Nem várta el tőle, hogy beszédes
legyen, megelégedett annyival, hogy vele lehet, és mellette Kait is
nyugodtabb volt. Nickből áradt a nyugalom, és olyan érzést keltett
Kaitban, hogy a férfi meg fogja őt védeni, még ha nem tudta is, hogy
mitől. A legrosszabb már megtörtént. Nick semmit sem tehetett, kivéve,
hogy ott volt, és engedte, hogy Kait hallgasson.
Ha mégis beszéltek, akkor a sorozatról, a következő epizódokról
volt szó. Kait és Becca nagyjából tudták, miről fognak szólni, és párat
már meg is írtak közülük. Zacknak és a hálózatnak nagyon tetszettek.
Ütős sorozatnak ígérkezett, ami remélhetőleg évekig műsoron lesz.
Kait azt akarta, hogy a második évad még az elsőnél is jobb legyen.
– Hannabel nagymama szeret engem? – kérdezte Nick tréfás
hangon. Már nagyon várta, hogy Agnesszel dolgozhasson, csak hogy
eldicsekedhessen vele. Rendkívül nagyra tartotta, a film régebbi
korszakának nagyasszonyát tisztelte benne.
– Eleinte nem szereti – felelte mosolyogva Kait. – Lesz egy parázs
vitájuk, ami után megváltozik a véleménye. Becca most írta át ezt a
jelenetet a harmadik epizódból. Ezután Hannabel a rajongója lesz.
Először túlságosan önteltnek tartotta. Mármint a műsorban – tette hozzá
gyorsan –, és néha tényleg az, de ott van, és segít a lányának, és
megvédi őt azoktól a fickóktól, akik meg akarják fúrni a vállalkozását.
Minden megváltozik azzal, hogy maga színre lép. A maga segítségével
teszi Anne sikeressé a vállalkozását, és Hannabel ezt idejében felismeri.
Nick bólintott. Nagyon élvezte a szerepét, a színészeket, akikkel
együtt fog dolgozni, és a repülőgépeket. Ebben a sorozatban minden
benne volt, amit szeretett.
– Csak még egy lovat kell valahova beillesztenünk – ugratta Kaitot,
aki nevetett.
 – Rajta leszek – ment bele a tréfába. – De a régi repülők is szexik, a
pilótáikról nem is beszélve.
– Egyetértek – felelte Nick, aztán elkomolyodva nézett Kaitra. –
Mikor látom újra? Még mielőtt folytatnánk a munkát.
Valami megmagyarázhatatlan kapcsolat volt köztük, mintha a
valóságosnál régebb óta ismernék egymást. Anélkül, hogy Kait beszélt
volna róla, a férfi értette, hogyan, miért gondolkodik és reagál úgy,
ahogy. És ösztönösen védelmezni akarta. Látta, hogy a sok munka
mekkora terhet ró rá, s hogy mennyire aggódik a gyerekeiért. Szerette
volna jobban megismerni, a munkán túl több időt tölteni vele. A reggeli
sétájuk a tengerparton megérintette a szívét.
Kait olyan nő volt, akitől ha idejében találkoznak, gyerekeket
szeretett volna. Azokról a nőkről, akiket az idők során megismert, nem
feltételezte, hogy jó anyák lennének, sokkal inkább tűntek olyanoknak,
mint a saját anyja, és Kaité, aki annak idején elszökött. Most már, a
tizenegyedik órában, vagy csak azért, hogy bepótolja az
elmulasztottakat, nem akart gyereket, de annál inkább vágyott egy jó
feleségre, olyanra, akivel lehet beszélgetni, akit tisztelhet, és akivel
megoszthat jót-rosszat egyaránt. Kait ilyen asszony volt, csak mintha
nem hiányzott volna egy férfi az életéből. Ez volt az egyetlen vele
kapcsolatban, amiben Nick nem látott tisztán – hogy vajon beengedné-e
őt a magánéletébe. Ebben a kérdésben maga Kait is bizonytalannak
tűnt, ráadásul most lelkileg össze volt törve. De valahol el kellett
kezdeniük, és Nick nem akart hónapokig várni arra, hogy
találkozhassanak. Hitt abban, hogy meg kell ragadni és ki kell
használni a kínálkozó alkalmakat, a forgatástól függetlenül.
Novemberben és decemberben derül majd ki, hogy milyen a
sorozat nézettsége, és hogy átütő sikert ért-e el. De már most tűkön
ülve várták, hogy milyen lesz a fogadtatása. A jelek biztatók voltak, a
hálózat is bízott bennük, ami a siker megbízható előrejelzője volt.
– Mit fog csinálni a leállás alatt? – faggatta Nick Kaitot.
– Megpróbálok elutazni nyugatra, hogy lássam Tomot és
Stephanie-t – válaszolta Kait bizonytalanul; Wyoming nem esett az
útjába. – Nem tudom, mennyi dolgom lesz az utómunkálatokkal. Ez az
egész még nagyon új nekem. Gondolkozom rajta, hogy nem viszem
tovább a rovatomat. Meg akartam várni vele a nézettségi adatokat, de
nagyon nehéz lépést tartani. A forgatási helyszínen mindig van valami
dráma, és nem csak a felvételek menetrendjében – ahogy azt kezdetben
gondolta.
– Ahol emberek dolgoznak, ott mindig ez van – mosolygott rá a
férfi.
– Charlotte feladta a leckét nekünk, amikor bejelentette, hogy
gyereket vár. Amíg szoptat, ott lesz vele a baba a lakókocsijában.
Valószínűleg ez is le fog lassítani bennünket – nézett bocsánatkérő
arccal Nickre, de őt láthatóan nem aggasztotta a dolog. Korábban is
dolgozott már szoptató anyákkal, és jóformán nem volt olyan helyzet,
amivel ne találkozott volna. – És ha Ian állapotában megkezdődik a
hanyatlás, Maeve nehezen fogja tudni folytatni a munkát. Erre is
felkészültünk.
– Nem vagyok benne biztos, hogy ő is felkészült – mondta Nick
részvétteljesen. – Nagyon nehéz dolga lesz.
Kait bólintott. Éppúgy, mint az ő esetében Candace elvesztése.
Ezek az élet igazi drámái.
Szeretett a sorozatról beszélni Nicknek. Rendszerint Zackkal
beszélt róla, de az utóbbi időben nem volt rá ideje. És Zack is nagyon
elfoglalt volt. Amióta csak elkezdték a forgatást, jóformán végig L. A.-
ben dolgozott más projekteken, és mellette A Wilder család asszonyai
reklámozásának megszervezésén, valamint a második évaddal
kapcsolatos megállapodások részletein.
Szeptemberben tervezték beindítani a nagy reklámhadjáratot. Eddig
is futottak reklámok, amik hozták az elvárásokat, de Nick személye
még titok volt, majd csak az első évad végén jönnek ki a komolyabb
reklámok és óriásplakátok Nickkel és Maeve-vel. A forgatáson
készültek róluk állóképek, fantasztikusan néztek ki együtt.
Főnyeremény volt Nicket kiválasztani Anne új partnerének szerepére.
 Nickkel beszélgetve Kait láthatta, milyen lenne megosztani az
életét a megfelelő férfival, ahogy Maeve és Ian teszik. Ebben sohasem
volt része, és az utóbbi években úgy gondolta, hogy már elkésett. De
újabban foglalkoztatni kezdte a téma. Az egész csak illúzió lenne, mert
Nick jóképű férfi, ráadásul filmsztár? Nem volt benne biztos, és nem
ismerte őt olyan jól, hogy el tudja dönteni. Időre volt szüksége, hogy
felismerje, tartogat-e az élet kettőjük számára valamit, vagy nem. Azt
már érezte, hogy Nick szeretné, ha a válasz igen lenne.
– Candace úgy gondolta, hogy nekünk kettőnknek járnunk kellene
– mondta kicsit szégyenlősen. – És Steph is. – Elmosolyodott. –
Tommy csak magának akarja magát. Ő egész életében nőkkel volt
körülvéve. Anya, két lánytestvér, most a felesége és a két lánya. Rajong
az apósáért.
– Hank rendes fickó – mondta Nick, aki ismerte őt, ha nem is
közelről. Többször találkozott vele, amikor lovakat vásárolt, és tudta,
hogy Hanknek is vannak jó lovai. – Tiszteletben kellene tartanunk
Candace kívánságát – tette hozzá finoman, jól tudva, hogy veszélyes
vizekre evez, és semmiképpen sem akarta megsérteni Kait érzéseit. –
Nézzük meg, mi történik. – Kait bólintott, és a férfi nem akart tovább
erősködni, sem sürgetni Kaitot. Úgy beszélt róla, mintha korlátlan idő
állna rendelkezésükre.
Vacsora után Kait a kocsijához kísérte a férfit, aki indulni készült.
– Holnap reggel hiányozni fog, hogy nem sétálhatok magával a
tengerparton – mondta Nick, mire Kait bólintott. Ő is élvezte, hogy
mezítláb sétálva a homokban, fesztelenül, minden tartózkodást
félretéve együtt nézték a napkeltét, mielőtt kezdetét vette volna az
újabb, munkával és emberekkel teli nap. – Kora reggel ki szoktam
lovagolni a dombokra. Ugyanazt az érzést kelti bennem, mint az óceán
látványa. Rádöbbenek a saját kicsinységemre, és arra, hogy bármit
tervezek is, az Isten messzebbre lát, és nem az én szavam dönt.
De Kait nem értette, mi volt Isten elgondolása, amikor Candace
meghalt, sem hogy miért kellett ennek megtörténnie. A mai napig nem
látta be, mi értelme volt. De talán nem is kellett, hogy értelme legyen,
mindössze el kellett fogadnia, hogy így történt. Ez volt a legnehezebb,
és tudomásul venni azt, hogy a lánya soha többé nem jön vissza, és
soha többé nem fogja látni őt. Fölnézett a férfira, és az egész élete ott
volt a tekintetében.
– Itt leszek, ha szüksége lesz rám, Kait – mondta Nick halkan. –
Csak egy telefonhívás vagy egy e-mail, de írhat SMS-t is. Nem akarom
erőltetni, de ha hív, azonnal ott termek magánál.
Ezt még soha senki nem mondta neki, s most ugyanaz a
biztonságérzet töltötte el, mint kislányként, a nagyanyja mellett. Itt van
valaki, akiben megbízhat, aki itt lesz, hogy megvédje őt.
– Rendben vagyok – mondta, igyekezve bátornak mutatni magát.
– Tudom – felelte nyugodtan a férfi. – De nem árt, ha van egy barát
talonban, vagy azonos csapatban. – Zack volt ez Kait számára, amióta
elkezdtek együtt dolgozni, de az azért nem volt ugyanez. Nickkel
valami más is rejtőzött a dolgok felszíne alatt, amiről nem lehetett nem
venni tudomást. Candace megérezte, és noha Kait akkor még tagadta, ő
maga is érezte, csak azt hitte, hogy a képzelete játszik vele.
Nick merőn nézett rá. Aztán megérintette a kezét, majd beszállt a
kocsiba, intett, és elhajtott. Nem beszélték meg, hogy a szabad
idejükben újra találkoznak, de Kait érezte, hogy így lesz. Mialatt
visszasétált a szállodába, egyre Nick járt az eszében. Azután megint
Candace képe merült fel benne, és egy hosszú, magányos, álmatlan
éjszaka elmúltával hajnalban egyedül lesétált a tengerpartra.

Másnap a forgatáson mindenki Nickről beszélt. Kedvelték őt,

hiszen nehéz is lett volna nem kedvelni, és Nancy még azt is
megjegyezte, hogy pokolian jó színész létére éppolyan könnyen
kezelhető, mint Maeve és Agnes. Mindhárman hatalmas tehetségek
voltak, akikkel öröm és megtiszteltetés volt együtt dolgozni.
Másnap reggel került sor Abaya és Dan utolsó közös jelenetére,
aminek a felvétele kész rémálom volt. Ott helyben, a díszletben,
kegyetlenül összevesztek. Nancy szünetet rendelt el, elvitte őket
ebédelni, és ebéd közben közölte velük, hogy a saját idejükben
tisztázzák egymás között a dolgokat, mert most a hálózat pénzét költik.
Neki ezen az utolsó forgatási napon mindkettőjükre szüksége van. Ezek
után Dan elkísérte Abayát a lakókocsijához, ahova a lány nem engedte
be.
– Megmondtam, hogy végeztem veled. Ezt a játékot velem nem
játszhatod el. Az első pillanattól kezdve ellenszenves voltál nekem, és
igazam volt. Visszataszító, piszok alak vagy. Fogd azt az undorító piros
bugyit, és tűnj el. És ha befejezted a forgatást, föl ne merj hívni.
Dan látta Abayán, hogy komolyan beszél, és megértette, hogy
óriásit hibázott. A lány nem adott neki újabb esélyt, és ő még
szemrehányást sem tehetett neki ezért. Attól, hogy elküldte, még
inkább vágyott utána. Egész életében csalta a nőket, de most rádöbbent,
hogy Abaya más. Nem kaphatta meg őt, és ettől még inkább
beleszeretett. Túl későn.
Abaya már nem hitt neki, és nem akarta meghallgatni.
– Jobb terveim vannak az életemmel – mondta. Ép, egészséges
emberként volt önbecsülése, még ha eleinte naiv volt is. Ezt ma már
tudta.
– Nem tudom, mi történt. Én tényleg szerelmes lettem beléd. És
nagyon-nagyon rossz volt, amit tettem – próbálta tisztázni magát Dan,
de hiába.
– Megint megtennéd, ha újabb esélyt adnék neked. – Abaya ebben
már egészen biztos volt, és nem is tévedett.
– Esküszöm, hogy nem. Csak adj még egy esélyt. Ha újból
félrelépnék, a magam elhatározásából fogok elmenni.
Abaya megrázta a fejét, és becsapta az ajtót Dan orra előtt.
A délutáni szereplésük valamivel jobb volt, ha csodák nem is
történtek. Mindketten fáradtak, csalódottak és érzelmileg zaklatottak
voltak. Abaya alig várta, hogy Dan szerepe véget érjen a sorozatban, és
többé ne kelljen együtt játszania vele. Dan figurája a darabban meghal,
így többé látnia sem kell őt. Ezzel Dan is tisztában volt. Tudta, hogy a
piros tangás incidens után a lány többé nem engedi őt közel magához.
A jeleneteket nem időrendben vették fel, így Dannek ez volt az utolsó
forgatási napja. Ez volt egyszersmind az a nap, amikor végleg
elvesztette a lányt, és már nem maradt idő arra, hogy megpróbálja
visszahódítani.
Dan azt tervezte, hogy a vakációk idején síelni megy Európába,
azután modellként részt vesz a párizsi Fashion Weeken, utána meg egy
filmszerep várja. Abaya haza akart menni a családjához Vermontba,
hogy együtt legyen a szüleivel és a testvéreivel, későbbre meg síelést
tervezett. Egy időre elege lett a hollywoodi módiból és emberekből, a
lista élén Dannel. Sohasem tudta tisztelni a hozzá hasonló embereket,
és ezt újra elmondta neki. Nancy nem volt elragadtatva az utolsó közös
jelenetükben nyújtott alakításuktól, de tudta, hogy most ez volt a
legtöbb, amit kihozhatott belőlük. Abaya nagy megkönnyebbülésére
Dan szerepe véget ért a sorozatban.

Aznap este Maeve hazament Ianhoz, reggel pedig telefonált, hogy a

férjének felment a láza, el kell halasztania a jelenetei felvételét.
Átütemezték a felvételeket Brad és Charlotte jeleneteire. Charlotte már
az ötödik hónapban volt, amennyire lehetett, úgy fényképezték, hogy
ne látszódjék rajta, és Lally is ügyesen készítette a ruháit. Most
leginkább azokat az epizódokat vették filmre, amik az újabb
forgatókönyvekben szerepeltek, ahol Chrystal és a családja szembesül a
szégyenével. Charlotte az utóbbi időben azzal a dobossal jelent meg a
bulvárlapokban, akit a gyereke apjának gondolt, ám amikor arra kérte,
hogy támogassa a gyereket, a dobos DNS-vizsgálatot követelt. Már két
másik gyerek után fizetett két különböző nőnek, akik apasági pert
indítottak ellene, és nem lelkesedett egy harmadikért, mivel sem ő, sem
Charlotte nem volt teljesen biztos benne, hogy valóban az övé a gyerek.
De Charlotte jókedvű volt, és az első hetek elmúltával könnyen viselte
a terhességet. Nem lassult le, és Kait szerint gyönyörű volt. Már arról
beszéltek, hogy megnézik a kisbabákat, akikre majd a második évadban
szükségük lesz. Egypetéjű ikreket akartak használni, ahogy máskor is
szokták, időkímélés céljából. Ikrekkel hosszabb lehet a forgatási idő, és
ha egyikük megbetegszik, ott van a másik.
 Az évad utolsó jelenetét egy gyönyörű, meleg szeptemberi napon
vették fel. Érzelemmel teli jelenet volt a három női főszereplővel, és
mindannyian felfigyeltek rá, hogy Lally nem jött be. Előző délután
elhívták a forgatásról, mert a partnernője telefonált, hogy elment a
magzatvize. Végre elérkezett a várva várt pillanat, Lally tehát
visszarohant a városba. Minden este beautózott Brooklynba, hátha az
élettársa vajúdni kezdett. Úgy döntöttek, hogy nem akarják megtudni a
baba nemét, hadd legyen meglepetés. Lally aznap reggel hat órakor
küldött SMS-t a társproducernek, de csak annyit írt, hogy a baba
megszületett, négy és fél kiló.
– Huh! – kiáltott fel Maeve, amikor meghallotta. – Istennek hála, az
én lányaim kicsik voltak. Hét hónapos ágynyugalom után Thalia két
hónappal hamarabb jött. Mindössze másfél kilót nyomott.
– Stephanie is ilyen nagy baba volt – mondta Kait, de el is
szomorodott mindjárt, mert eszébe jutott Candace. Mindig mindenről ő
jutott az eszébe. Még friss volt a gyász, de hálás volt, amiért a forgatás
elterelte a figyelmét. Enélkül elveszettnek érezte volna magát, és már
most aggódott, hogy mit fog csinálni a forgatási szünetekben. Rettegett
tőlük, mert tudta, hogy ha nem lesz, ami kitöltse a napjait, elő fognak
jönni a fájdalmas emlékek, és megint eluralkodik rajta a veszteség
érzése.
Még nem készített terveket a szabad hónapjaira, egyelőre úgy tűnt,
hogy mind a két gyereke túlságosan elfoglalt lesz ahhoz, hogy
meglátogassa őket, de azért még nem tett le róla teljesen. Stephanie-t
épp most előléptették, és az eddiginél fontosabb munkakörbe sorolták
át, Tommy pedig egy újabb étteremlánc megvételéről folytatott
tárgyalásokat az apósa megbízásából. Még a kislányoknak is kismillió
feladatot adtak iskola után otthonra. Senkinek semmire nem volt ideje.
Kait és Agnes megbeszélték, hogy színházba fognak járni, megnéznek
pár darabot a Broadwayn. Maeve minden szabad percét Iannal akarta
tölteni, aki nem volt jól, az elmúlt hetekben lassú hanyatlás kezdődött
az állapotában. Maeve számára nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy
egyelőre befejezték a forgatást.
 Ebédidőben befutott Lally.
– Fiú! – jelentette nagy vígan, és szivarokat osztogatott a stáb
tagjainak. Kait meghatottan nézte, és felidézte a saját gyerekei
születését. Mintha tegnap lett volna. Azok voltak élete legboldogabb
napjai. Charlotte elszörnyedt a gondolatra, hogy egy négy és fél kilós
baba természetes úton, az anya elkábítása nélkül szülessen meg.
Kijelentette, hogy ő császár-metszéssel fogja világra hozni a gyerekét,
hogy ne kelljen vajúdnia. Kait fülének ez sokkal rosszabbul hangzott.
Charlotte még azt is eltervezte, hogy ha befejezi a szoptatást, akkor
megcsináltatja a mellét. Nem akarta, hogy tönkremenjen az alakja és a
tökéletes melle.
– Az ember néha tényleg elcsodálkozik – mondta Kait Maeve-nek,
miközben elkísérte a lakókocsijához.
– A színészek hihetetlenül önimádók – bólogatott Maeve. – Ez
engem is mindig ámulatba ejt. Charlotte-ot is jobban érdekli a cicije,
mint a babája. Nem tudom elképzelni őt anyaként.
– Én sem – értett egyet vele Kait.
– Mi újság Rómeóval és Júliával? – érdeklődött Maeve, Danre és
Abayára utalva.
– Szakítottak. Dan befejezte a sorozatot. A történet véget ért.
Abaya pár nap múlva hazautazik Vermontba, csak előbb még csinálnak
vele pár fotót. Azt mondja, nem ad a fiúnak több esélyt.
– Rászolgált az elutasításra – jelentette ki Maeve tárgyilagosan. –
Na, ő a másik. A Dan bolygó egyetlen lakója. Szerencsés vagyok, mert
Ian nem volt ilyen – tette hozzá egy sóhaj kíséretében. Újabban már
szüntelenül aggódott érte, és valahányszor megszólalt a mobilja, a szíve
egy pillanatra megállt. – Nick Brooke nem jelentkezett? – Nem akart
kíváncsiskodni, de mindannyian észrevették, mennyire tetszik neki
Kait, és milyen figyelmes volt vele. – Olyan remek színész, és
végtelenül rendes ember. lan nagyon szereti őt. Szeretne találkozni
vele, ha majd visszajön. Épp Nick ittléte alatt volt néhány nagyon rossz
napja, különben találkoztak volna.
 – Már visszarepült Wyomingba. – Amióta elment, Kait kapott tőle
néhány SMS-t és egy e-mailt, és nagyon jó érzés volt, hogy Nick
időnként hírt adott magáról.
– Ő nagyon jó lenne neked – mondta Maeve óvatosan, jól tudva,
milyen visszahúzódó Kait, és hogy a lánya halála után az egész világa
fenekestül felfordult. De pár hónap elmúltával újra magára fog találni,
és talán megbékél a helyzettel.
– A lányaim is ezt mondták, amikor tavaly nyáron nála voltunk
Jackson Hole-ban – idézte fel Kait mosolyogva az emléket. – Nem
tudom. – Sóhajtott. – Nick nagyon vonzó férfi, de nem vagyok biztos
abban, hogy akarok-e vállalni egy kapcsolatot. Sok szempontból
kényelmesebb nekem egyedül.
– A kényelem nem mindig jó dolog – emlékeztette Maeve. – Néha
ránk fér, hogy valaki jól fenéken billentsen. Ámbár nem tudom
elképzelni, hogy még egyszer randizzak valakivel. Tudom, hogy nem
fogok, ha Ian meghal. Olyan férfit soha többé nem találok, mint ő, és
nem is akarok.
– Én inkább abban a helyzetben vagyok, hogy néha hiányzik egy
férj, csak nem az a kettő, aki már volt. – Ezen mind a ketten jót
nevettek. Közben Maeve két nagy bevásárlószatyorba pakolta a
lakókocsijában lévő személyes holmijait. Miután mindenkitől
elbúcsúztak, Agnesszel együtt kocsiba ültek, és visszaindultak a
városba. Kait kicsit szomorú volt, hogy mennie kell, és egyedül hajtott
haza. Magányos lesz a barátai nélkül, amíg újra nem kezdik a forgatást
– feltéve, hogy jól alakul a nézettség, és sikere lesz a sorozatnak. Zack
biztos volt benne, Kait pedig reménykedett, hogy igaza lesz.
 Tizenötödik fejezet

Miután végzett a rovatával, Kait átnézte az íróasztalán halomban

álló papírokat. Az egész olyan volt, mint a régi időkben, mintha az
elmúlt pár hónap, különösen az a három, amit a forgatás helyszínén
töltött, csak álom lett volna. Csengett a mobilja, és amikor felvette az
asztalról, látta, hogy Stephanie hívja. Nem látta őt Candace augusztusi
temetése óta. Továbbra is tervezte, hogy meglátogatja San
Franciscóban, de Stephanie és Frank mindig rettenetesen elfoglaltak
voltak, akárcsak Tom és Maribeth Dallasban. Soha nem létezett jó
időpont számukra. Arra is gondolt, hogy a forgatások közti szünetben
elutazik valahova, de ahhoz sem volt kedve, hogy egyedül utazzék.
Candace halála kezdett realitássá válni számára. Várta, hogy
idősebbik lánya felhívja Londonból, vagy fogta a mobilját, hogy beüsse
Candace számát, aztán eszébe jutott.
– Szia, drágám – szólt bele.
– Szia, hogy vagy, mami? – hallotta Stephanie hangját.
– Jól vagyok – felelte csendesen.
– Már jobban alszol?
– Néha. Éjszaka van időm elvégezni ezt-azt, és utolérni magam –
mondta fanyarul. Candace halála óta rövidek és fájdalmasak voltak az
éjszakái. Mások mondták, hogy ez normális, de néha gyötrelmes volt a
veszteség érzése. – És veled mi újság? Hogy boldogulsz az új
pozíciódban? – Mindig nagyon büszke volt Stephanie-ra.
– Jól. Kicsit még bele kell rázódnom, de jó a pénz. Frank és én
azon gondolkozunk, hogy közösen veszünk egy házat.
Kait elkomorult. Az ötlet nem volt kedvére való. Nem hitt abban,
hogy jó dolog, ha két ember, akik nincsenek összeházasodva, jelentős
beruházásba fektetik vagy összerakják a pénzüket. A többieknél ilyesmi
fel sem merült. Candace-nak huszonkilenc éves koráig nem volt
komoly, hosszú távra szóló partnere. Hank pedig nászajándékként adott
a lánya és a veje nevére szóló házat a saját birtokán. Kaitnak tehát Tom
miatt nem fájt a feje. Stephanie-nak még volt annyi pénze a
dédnagyanyjától örökölt értékpapírokból, amivel lefoglalózhatott egy
kisebb házat, azok után, hogy fizette a tanulmányait. A tanulmányok
költsége tetemes összegre rúgott, mert kiváló iskolákba járt. Egy
házvásárláshoz minden pénzére szüksége lesz, feltéve, hogy a banki
megbízottak is rábólintanak. Kaitnak ebben nem volt szava, amit
Stephanie is tudott, de ki akarta kérni anyja tanácsát. Komolyabb
döntések előtt mindig megkérdezte a véleményét, ami nagyon jólesett
Kaitnak.
– Tudod, mit gondolok ezzel kapcsolatban. Közösen befektetni egy
házba valakivel, aki nem a házastársad, bonyolult dolog. Miért nem
veszed meg önállóan? Egy társasházi lakást tudnál venni magadnak.
– A városon kívül szeretnénk házat venni, olyat, amilyet most
bérelünk. És együtt jobb házat kaphatnánk. Frank apja azt mondta,
hogy segítene benne.
Kait nem válaszolt rögtön, de továbbra sem tetszett neki az
elképzelés. Frank helyes fiú volt, a szülei jól szituáltak, de ha a helyzet
mostani állása szerint mennének szét, viszonylag könnyen fel tudnák
számolni a közös életüket. Egy közös házzal viszont alaposan
megnehezítenék a dolgukat, ha valamelyik ki akarna lépni. Stephanie
nem számolt azzal, hogy ez bekövetkezhet, de az ember sohasem
tudhatta, ahogy azt Kait már megtapasztalta. Adriannel civilizált
módon váltak szét, és ő hagyta el Kaitot, neki a rövid házasságuk után
mégis egy éven keresztül házastársi támogatást kellett fizetnie. Amíg az
ember nem válik el vagy nem szakít, nem ismeri meg igazán a másikat.
– Frank apja nagyjából ugyanezt mondta. Úgyhogy megbeszéltük a
dolgot, és össze fogunk házasodni, mami. Azért hívtalak fel, hogy ezt
elmondjam. Egyikünk sem hisz igazán a házasságban, de egy
befektetésnél ez tűnik okos döntésnek.
Kait döbbenten és csalódottan hallgatta a lányát.
– Nekem ez olyan érzéketlenül hangzik. Nem valami romantikus
felfogás, nem gondolod?
 – A házasságot mindketten idejétmúlt intézménynek tartjuk, és
hatvan százalék esély van rá, hogy nem válik be. Nem túl vonzó
statisztika. – Kait ezzel nem tudott vitatkozni, de rossz volt hallgatnia,
hogy a lánya ilyen unottan és negatívan beszél róla. – Mindenesetre ha
ingatlant akarunk vásárolni, akkor értelmes lépésnek látszik – közölte
Stephanie gyakorlatiasan. Kait maga is erről beszélt, de nem azért,
hogy rávegye a lányát a férjhez menésre.
– Hozzá akarsz menni feleségül? – kérdezte.
– Persze. Miért ne? – vágta rá Stephanie vidáman. – Tényleg
nagyon jól kijövünk. – Már négy éve együtt voltak. – Természetesen
kötünk majd házassági szerződést, és adásvételi szerződést a házra. És
nem akarunk nagy esküvőt – biztosította az anyját.
– Miért nem? – kérdezte Kait. Sajnálta, hogy Steph ilyen
gyakorlatias, és hogy csak egy házvásárlás motiválja.
– Hülyén érezném magam fehér ruhában, miután már négy évig
együtt éltem vele. Különben is mindketten utálunk kiöltözni. Úgy
gondoltuk, hogy valamikor ebédidőben kiugrunk a városházára.
– Én ott lehetek? – kérdezte Kait, kissé habozva a lehangoló terv
hallatán. Nem lett tőle ünnepi hangulata, mert szerette volna, ha
egyetlen életben lévő lányának szép esküvője lenne. De Stephanie már
régen elkerült New Yorkból, nem találkozott a régi barátaival, és a
jelek szerint San Franciscóban nem nagyon éltek társasági életet,
leginkább csak a Google-nál dolgozó kollégáikkal találkoztak.
– Persze. Azt hiszem, a New York-i városházán is házasodhatunk,
ha szeretnéd. Például hálaadás környékén. – Az idén hálaadásra és
karácsonyra is haza akartak jönni. Tudták, hogy Candace elvesztése
után az ünnepek megviselnék az anyjukat. Tom javaslata volt ez. –
Beszélek Frankkel. Vasárnap biciklitúrán voltunk, és akkor találtunk
egy házat, ami tetszett. Az ára is rendben van, és a ház nagyon jó
állapotú.
Stephanie-nak most minden a házról szólt. A többi mellékes volt,
és ez nagyon zavarta Kaitot. Nem is tudta megállni, hogy ne mondjon
valamit.
 – Steph, szereted te Franket? Ő az a férfi, akivel az életed hátralévő
részét együtt akarod tölteni? Tőle akarsz gyerekeket? – Mindez
sokkalta fontosabb volt, mint egy ház.
– Persze hogy szeretem, mami. Nem élnék együtt vele, ha nem
szeretném. Csak én nem úgy fogom fel ezt a dolgot, mint te, nekem
nem ez a holtomiglan-holtodiglan dolog a legfontosabb az életben.
Gyerekeket pedig senkitől sem akarok, és ő sem akar. Fontosabbnak
tartjuk a munkánkat. – Ebben is őszinte volt, mint mindig, és talált egy
férfit, aki ugyanezt vallotta. – A gyerekek nagyobb kötelezettséget
jelentenek, mint amennyit vállalni akarok. Túlságosan igénybe veszik
az ember energiáját. Magadon is láthatod most, Candace után, hogy
mekkora szívfájdalmat jelent.
Kait számára megrendítő volt, hogy Stephanie felfogása szerint
nem éri meg vállalni ezt az elköteleződést, mert rajta is veszíthet az
ember.
– De én egy percig sem bánom, hogy ő vagy bármelyikőtök
megszületett.
– Ez nagyon szép, de nem nekem való. És Frank-nek sem.
Kait tudta, hogy Candace is ugyanígy érzett. Neki is sokkal
fontosabb volt, hogy elkészíthesse a dokumentumműsorait, mint hogy a
gyerekeinek szentelje magát. Csak annak örült, hogy Tommy nem így
gondolta.
– Szóval, mit mondasz?
– Azt, hogy te már egy egészen más generációhoz tartozol, és
teljesen más szemszögből látod a dolgokat. De szeretlek, és azt akarom,
hogy boldog légy.
– Boldog vagyok, és szeretjük azt a házat – felelte Stephanie.
– Akkor is hozzámennél, ha nem akarnátok megvenni a házat?
– Igen, azt hiszem, hozzámennék – válaszolta Stephanie percnyi
gondolkodás után. – Talán pár évig még nem, mondjuk harmincéves
koromig. – Most huszonhét volt, egyidős Frankkel, ami Kait szemében
fiatalnak tűnt, noha ő és Scott fiatalabbak voltak, amikor
összeházasodtak és gyerekeik születtek. De persze az régen volt, azóta
megváltozott a világ. Úgy látszott, hogy a házasság már nem ugyanazt
jelenti, mint akkor. – De inkább most venném meg a házat, amikor
alacsony a kamat, és megtaláltuk azt, amelyik tetszik mindkettőnknek.
– Mindenekfölött üzletasszony volt, aki nem adott a romantikára. Ez
most feketén-fehéren kiderült.
– Beírjam a kamat mértékét a bejelentésre? – ugratta Kait
Stephanie-t, aki kis habozás után elnevette magát.
– Szóval, mit gondolsz a hálaadásról, mami? Neked megfelelne?
Kait rájött, hogy ez nem adna teret az ünnepen a szomorúságnak,
noha Candace már évek óta nem jött haza hálaadásra.
– Nekem jó lenne. Frank szülei is el fognak jönni? – Eddig még
nem találkozott velük.
– Nem, ők akkor nem tudnak eljönni. De később rendezni akarnak
nekünk egy partit San Franciscóban. Már ismerik a tervünket. És
januárban el fognak jönni. – Stephanie elégedettnek tűnt ezzel a
megoldással, és állítása szerint Frank is így volt vele.
– Nézzünk valami ruhát? Szeretnéd, ha odamennék, és együtt
vennénk valamit? – Remélte, hogy Steph igent mond. Jó ürügy lett
volna, hogy találkozhassék vele.
– Nem tudok, mami. Túl sok dolgom van. Hálaadáskor
találkozunk. És majd kitalálom, hogy mit vegyek fel. Nem akarok
fehéret, de kinézhetek valamit a neten. – A vásárlás és a divat nem volt
Stephanie erőssége, és nem is érdekelte.
Miután letették a telefont, Kait szótlanul ült egy darabig, és az
iménti beszélgetésen gondolkozott. Nem ezt szánta Stephanie-nak, de
tudta, hogy az ő elképzelései nem fontosak. A gyerekeinek a maguk
módján kell boldogulniuk. Ahogy Candace is tette az utolsó percig.
Ennek talán az volt az üzenete, hogy mindegyikük önálló egyéniség,
saját elképzelésekkel és életstílussal, és nem kell feltétlenül
ugyanolyanoknak lenniük, mint az anyjuk. Kait szerette volna, ha a
lánya életében nagyobb helyet kap a romantika, de az nem lett volna
Stephanie. Neki a maga módján kellett élnie az életét.
 Úgy tervezték, hogy együtt töltik a hálaadás ünnepét, másnap pedig
Stephanie és Frank házasságot kötnek a városházán. Steph olyan
ruhában lesz, amilyenben akar, és csak a család lesz jelen. Tomnak és
Maribethnek nagy esküvője volt, nyolcszáz vendéget hívtak meg rá,
Maribeth apja rendezte egy olyan sátorban, ahol kristálycsillárok lógtak
a plafonról, három különböző zenekar játszott, és az énekes Las
Vegasból repült oda. ízlések és pofonok.
Most Stephanie-n a sor, hogy a maga ízlése szerint rendezze meg
az esküvőjét, akármit gondoljon is erről Kait, és akárhogy képzelte is el
a napot, amikor a lánya férjhez megy. Stephanie legalább felhívta, hogy
elmondja neki, és azt akarta, hogy ő is ott legyen, amikor házasságot
köt. Kait hálás volt neki ezért. Miközben ezen gondolkozott, rájött,
hogy azt tanácsolta volna egy anyának, aki beírt volna a rovatába, hogy
fogadja el, amit a lánya szeretne. Úgyhogy megfogadta a saját tanácsát.
Stephanie nagyon modern gondolkodású, a maga feje után járó
fiatal nő volt. Éppen erről szólt Kait tévésorozata: fiatal nőkről, akik
elvetik a hagyományt, azzal foglalkoznak, amiben hisznek, és úgy,
ahogy ők gondolják. Ezt tette a nagyanyja is, mert a szükség
rákényszerítette. A különbség csak annyi, hogy a nők most maguk
választják ezt az utat. Kait ebből megértette, hogy ha az elméletet
elhitte, akkor most támogatnia kell a lányát. Ez számára az a „szép új
világ" volt, amely nem róla szólt.

Rendszeresen felhívta Maeve-et, hogy megkérdezze, hogy van Ian,

akinek az állapota, amióta leálltak a forgatással, gyors romlásnak
indult. Egy légzőszervi fertőzés miatt kórházba kellett vinni, és hogy ne
kapjon tüdőgyulladást, intravénásan nagy dózisban kapott
antibiotikumot, végül pedig lélegeztetőgépre tették. Mivel haza akart
menni, Maeve beszerzett otthoni légzőkészüléket, megszervezte az
éjjel-nappali váltott nővérfelügyeletet, és igénybe vette a lányai
segítségét is. A hangja stresszesnek tűnt, és mondta is, hogy úgy érzi, el
fogja veszíteni lant. Már nem lehet feltartóztatni az elkerülhetetlent. Ian
újabban főleg aludt, Maeve pedig éjjel-nappal az ágya mellett ült, hogy
minden percét vele tölthesse. Egy ágyat is betett Ian szobájába, hogy
éjszaka mellette legyen. A helyzet nem tűnt biztatónak, és Kait tudta,
hogy valóban nem az. Maeve már felkészült a legrosszabbra, és
megkönnyebbült, amikor egy időre leálltak a forgatással. Olyan volt,
mintha Ian megvárta volna, míg Maeve szabad lesz, és csak akkor
kezdett készülődni az útra.
Pár nappal az utolsó beszélgetésük után Maeve hajnali hat órakor
telefonált. Kait megérezte, mit fog hallani tőle.
– Két órával ezelőtt békésen elment – mondta Maeve furcsán
nyugodt hangon, mintha még nem fogta volna fel egészen a történteket.
Candace elvesztése után Kait nagyon is el tudta képzelni, hogy mit él
át, és mit érez. Noha Ian halálára volt idő felkészülni, az ő elvesztése
semmivel sem volt könnyebb. Amikor elmegy valaki, akit szerettünk,
el sem tudjuk képzelni, hogy többé nem látjuk, nem szólhatunk hozzá,
hogy a hangja, a nevetése örökre elnémult.
Reggel minden hírcsatornán bemondták Ian halálát. Minden újság
megemlékezett róla, méltatva a pályáján elért kiemelkedő érdemeit. A
sajtófőnöke által írt gyászjelentés megemlékezett róla, hogy Ian
személyében egy ragyogó elme, egy tehetséges rendező, szerető férj és
apa távozott el hosszú betegség után, és a gyászszertartás, valamint a
temetés szűk családi körben történik. A temetésig hátralevő három nap
időt adott arra, hogy mindent megszervezzenek és elrendezzenek. A
helyet nem adták meg, hogy távol tartsák a rajongók hadát, és Iant a
kívánságára elhamvasztották, mivel úgy érezte, hogy a teste elárulta őt.
Ian halála napjának estéjén Nick felhívta Kaitot Wyomingból. Már
beszélt Maeve-vel, aki meghívta őt a temetésre, mint Ian legrégebbi
barátját, és Kaitnak is küldött e-mailt, hogy őt is szívesen látja.
– Holnap érkezem repülővel – mondta Nick.
– Mit tapasztalt, hogy van Maeve? – kérdezte Kait aggódva.
– Hihetetlenül erős asszony, de ez nagyon meg fogja viselni.
Hosszú ideje éltek házasságban, és nagyon szerették egymást. Ők
voltak az egyetlenek az ismeretségi körömben, akiket látva szerettem
volna, ha én is házas vagyok. Iannak van egy bátyja, ő is oda fog
repülni valahonnan. Felajánlottam, hogy kiviszem Maeve-et a
temetőbe, de Ian bátyja is megy velük. Akarja, hogy együtt menjünk?
Kait kicsit gondolkozott, aztán rájött, hogy akarja. Candace halála
még nagyon friss volt, ezért az események jobban megviselték, mintha
mindez másként történik. Rettenetesen sajnálta Maeve-et és a lányait,
még akkor is, ha volt idejük felkészülni. Maeve bevallotta: egyikük
sem gondolta volna, hogy lan ilyen gyorsan el fog menni. Az ő számára
kegyelem volt, mert nem kellett éveken át ép elmével lélegeztetőgépre
kapcsolva vegetálnia. Kait el sem tudott képzelni annál kegyetlenebb
halált, de Maeve elmondása szerint lan utolsó percei békésen teltek, és
a karjai között halt meg. Kait fájó szívvel hallgatta.
Nick azt mondta, hogy a Pierre-ben fog megszállni, nem messze az
ő lakásától, és a temetés után továbbutazik Európába, hogy találkozzék
az angliai barátaival, és megnézzen néhány lovat, amiket meg akar
vásárolni. Erős kísértést érzett, hogy megkérje Kaitot, tartson vele, de
végül nem merte. Ian halála azonban mindannyiukat az élet rövidségére
és a jövő kiszámíthatatlanságára emlékeztette. Megígérte, hogy újból
telefonál, ha megérkezett a szállodába, és aznap estére meghívta
vacsorázni. Elszomorította, hogy Ian temetése az alkalom, amire jön, de
örült, hogy viszontláthatja Kaitot.
Kait ezek után Zackkal beszélt, aki készült elmenni a temetésre.
Maeve őt nem hívta el. Zack Maeve nagy csodálója volt, de nem álltak
közel egymáshoz. Kisvártatva Agnes hívta fel, hogy elmondja, úgy
döntött, nem lesz ott a temetésen.
Másnap késő délután Nick már a szállodai lakosztályából
telefonált. Odakint paparazzik várták, ami nem tette boldoggá. Valaki
szólt nekik, amikor meglátta a szobafoglalását. Nick azonban
udvariasan mosolyogva végigsétált közöttük, és bemenekült a
szobájába.
– Ez elég unalmas lehet. Miközben ebédelünk, Maeve-hez is
mindig odajönnek, hogy autogramot kérjenek tőle.
 – Meg kell tanulni együtt élni vele – felelte a férfi egyszerűen,
majd elmondta, hogy fél nyolcra érte jön, és elviszi a kedvenc New
York-i éttermébe, a 21-be.
Kait sötétkék ruhában és hozzá illő kabátban várta, és nagyon
komolynak és tiszteletre méltónak érezte magát benne, miután
hónapokig farmerban és pólóban töltötte a napokat a forgatáson.
Mostanáig Nick is csak ilyen öltözékben látta. A ruha elég rövid volt
ahhoz, hogy látni engedje a tűsarkú cipőbe bújtatott lábát. Nick
sötétkék öltönyben volt, úgy nézett ki benne, mint egy bankár.
Mosolyogva fogadta az autóba beszálló Kaitot.
– Szépen rendbe szedte magát – ugratta. Kait gyönyörű volt a lazán
leengedett hosszú vörös hajával. És amikor megérkeztek az étterembe,
Nicket fejedelmi fogadtatásban részesítették. Erről Kaitnak eszébe
jutott, hogy egy híres filmsztár a partnere, amiről a rodeón és a
forgatáson könnyebb volt elfeledkezni. Amikor leültek, hirtelen eszébe
jutott az összevissza hánykolódó vadlovon ülő férfi, és elmosolyodott.
– Mi olyan vicces? – kérdezte Nick, miután marhahúslevesből és
vodkából kevert koktélt rendelt mindkettőjüknek.
– Eszembe jutott, amikor a rodeón megülte a vadlovat.
– Végre már nem fájnak annyira a bordáim – nevetett Nick. Aztán
elmondta, hogy Maeve arra kérte, másnap énekelje el a Csodálatos
kegyelem című dicsőítő éneket, ami Ian kedvence volt. Ez az ének
Candace temetésén is elhangzott.
Nyugodtan, csendben vacsoráztak az étterem egyik hátsó sarkában
elbújva. Nick filmjeiről, Kait gyerekeiről, a magazinban vezetett
rovatáról beszélgettek. Kait elmondta, hogy ha már látni lehet, hogyan
alakul a sorozat nézettsége, valószínűleg megválik a magazintól.
– Hiányozni fog, de már ezen a nyáron is nehéz volt folytatni a
rovatot. Jó lenne, ha találnának valakit, aki átvenné tőlem.
Semmiképpen sem szeretném cserbenhagyni az olvasókat, akik
figyelemmel követik az írásaimat.
 – Mindennek rendelt ideje van – idézte a férfi mosolyogva. – Maga
már új fejezetet kezdett, Kait. Mostantól ezt kell folytatnia, és ehhez
szabaddá kell tennie magát. Nem hurcolhatja magával a múltját.
– Nagyon nem szeretném befejezni, és kértek is, hogy az év végéig
még mindenképpen csináljam. Eleget akartam tenni a
kötelezettségemnek, de nem mértem fel, hogy milyen nehezen fogok
boldogulni vele. A Wilder család asszonyai minden időmet és
energiámat igénybe veszi.
A férfi egyetértőn bólintott; mindezt saját tapasztalatból ismerte.
– Alig várom, hogy elkezdjük forgatni a második évadot. De már
most a sorozat szereplőjének érzem magam – mondta elégedetten.
Mindketten tudták, hogy a nézők számára ő lesz a bomba meglepetés.
Merthogy eddig senki sem kotyogta el, hogy egy szupersztár belépése
várható. A sajtónak sem szivárogtatták ki, ami Zackot különösen
boldoggá tette. Mihelyt kiderül, Nick és Maeve sajtótájékoztatót fog
tartani. A tervek szerint előbb még Charlotte-nak, Dannek és Abayának
kell az újságírók elé állnia. Komoly médiareklámmal akarták növelni a
nézettséget, amiről Kaitnak megint a Downton Abbey jutott az eszébe.
Hónapok óta nem jutott ideje arra, hogy megnézzen egy epizódot.
Megvallotta ezt a szenvedélyét Nicknek, aki nevetve vallotta be,
hogy ő is szereti. És még három sorozatot említett, amik azonban
nehezebben emészthető, inkább a férfiakat célzó témájúak voltak: egy
rendőrsorozat, egy beépített drogkereskedőről szóló és egy science-
fiction sorozat. Ezeknek is hatalmas nézőtáboruk volt, úgyhogy
kemény versenyt kell vívniuk majd a nézettségért.
Vacsora után Nick visszavitte a lakásához, és Kait nem kérte, hogy
jöjjön fel hozzá. Mindketten fáradtak voltak, Nick aznap érkezett
repülővel, és nehéz napok vártak rájuk. Nick reggel el akart menni
Maeve-hez, és megígérte neki, hogy elviszi ebédelni, hogy egy kis
szünetet tarthasson a temetésre való felkészülés közben.
– Eljön hozzám holnap este vacsorára? – kérdezte Kait. – Lusta
szakácsnő vagyok, majd inkább rendelek valamit. Tulajdonképpen a
hálaadást és a karácsonyt nem számítva, azóta nem főzök, amióta a
gyerekeim elköltöztek.
– Az nagyszerű lesz. – A férfi örült, hogy másnap újra láthatja
Kaitot. Búcsúképpen megölelte, és arcon csókolta, azután visszament a
szállodájába. Másnap este hét órakor megjelent Kaitnál, aki sült csirkét,
zöldségköretet és salátát tálalt fel a megterített konyhaasztalon. Nick
levette a zakóját, felgyűrte az ingujját, és asztalhoz ült Kaittal együtt,
aki hosszúnadrágot és pulóvert viselt. Vacsora közben Nick elmondta,
hogy van Maeve. A temetés másnapra volt kitűzve.
– Olyan, mintha automata működésre lenne kapcsolva, de ő nem
mindennapi asszony. A lányok nagyon zaklatott állapotban vannak. De
ha belegondolunk, hogy mi várt volna még Ianra, jobb volt neki így –
vélekedett Nick.
– Tudom. Maeve figyelmeztetett bennünket, hogy kimaradhat a
forgatásból. De nem számított rá, hogy ilyen hamar bekövetkezik.
Nick vacsora közben mesélt a lovakról, amiket Angliában akart
megvásárolni, és elmesélte, hogy az angol barátaival vadászni fog a
hétvégén, ami már hagyomány volt köztük, és mindnyájan nagyon
élvezték. Nick nagyon tudott élni, amikor nem dolgozott, és mindig
visszament a ranchra, hogy azt az életet élhesse, amit a legjobban
szeret. Ez teljesen egyértelmű volt. Élhetett Nashville-ben, Los
Angelesben és most Wyomingban, alkalmanként pedig New Yorkban,
a szíve mélyén megmaradt texasinak. Elmesélte Kaitnak, hogy egyszer
megpróbálkozott Broadway-színésszé válni, de rájött, hogy az nem
neki való. A színháznál jobban szerette a filmet. A színpadi játékot
túlontúl korlátok közé szorítottnak és mesterkéltnek érezte.
– Nem árulom el Shakespeare-nek, hogy ezt mondta – viccelődött
vele Kait.
A másnapi temetésre tekintettel hamar véget vetettek az estének.
Reggel Nick eljött Kaitért. Fekete öltöny, fekete nyakkendő és fehér
ing volt rajta, és Kait is fekete kosztümöt viselt fekete harisnyával és
tűsarkú cipővel. Útban a templomba, ahol a szertartást tartották, a
kocsiban nagyon keveset beszéltek. Kicsi templom volt, közel Maeve
és Ian lakásához, s a szertartás pontosan úgy zajlott, ahogy Ian kívánta,
a család és néhány közeli barát jelenlétében. Tamra és Thalia beszéddel
búcsúztak az apjuktól, Nick pedig ígéretéhez híven elénekelte a
Csodálatos kegyelem című éneket. Erőteljes, zengő hangja egyszer sem
remegett meg, de az arcán könnyek peregtek végig.
Kivitték az urnát a templomból, és mindannyian figyelték, ahogy
ráteszik a halottaskocsira, amely a gyászolók kíséretében kivitte a
temetőbe. Maeve és a lányok választották ki a helyet egy fa alatt lévő
bekerített kis kertben, ahol a földbe temették. Jutott ott hely a
feleségnek és a gyerekeknek is. A sír fölött egy kőangyal állt őrt.
Mindnyájan egy-egy szál fehér rózsát helyeztek a sírra, és mielőtt
elmentek, Maeve még felolvasta lan kedvenc versét.
Útközben vissza a városba Kait sokáig némán ült Nick kocsijában.
Nem tudott megszólalni. Túl megrendítő, túl fájdalmas volt ott látni
Maeve-et és a lányokat, és újból beléhasított a Candace elvesztésén
érzett szívfájdalom. Felszakadt a még be sem gyógyult seb.
Hallgatagon, egymás kezét fogva ültek a kocsiban, és Kait érezte,
ahogy a férfi karjából erő áramlik az övébe.
Két órát töltöttek Maeve lakásában, egy darabig Agnesszel
beszélgettek, aztán angolosan távoztak. Maeve kimerültnek látszott,
kegyetlenség lett volna tovább ott időzni. Most arra volt szüksége, hogy
egyedül lehessen a lányaival. Nick hazavitte Kaitot, akinek első dolga
volt egy nagy sóhajjal letelepedni a kanapéra. A nap érzelmileg
megviselte mindkettőjüket. Nick arra számított, hogy a repülőn aludni
fog. Még aznap éjjel továbbrepült Londonba a magángépén.
Egy kicsit még beszélgettek, nem hozva szóba a temetést, amiről
Nick tudta, hogy túl sok volt Kaitnak, aztán hamarosan mennie kellett.
Kait kikísérte az ajtóhoz, és megköszönte, hogy vele tartott.
– Érezze jól magát Angliában – búcsúzott mosolyogva, mire Nick
ránézett, és gyöngéden megsimította az arcát.
– Vigyázzon magára, Kait. És sok szerencsét a sorozattal. – A
premierig már csak egy hét volt, és a feszültség az elviselhetetlenségig
fokozódott. Nick akkor odahajolt, és megcsókolta, Kait pedig átkarolta
a nyakát. Váratlanul érte a csók, de utána jóleső öröm fogta el. –
Folytatása következik… – mosolygott rá a férfi. – A második évadban.
– Félek, hogy összetéveszt Maeve-vel – válaszolta csillogó
szemmel Kait.
– Nem, ami azt illeti, nem tévesztem össze. Pontosan tudom, hogy
ki maga, Ms. Whittier. – És nagyon is tetszett neki ez a Ms. Whittier.
Hívta a liftet, és egy perc múlva eltűnt. Kait pedig széles mosollyal
az arcán visszasétált a lakásába.
 Tizenhatodik fejezet

Ian temetése után egy héttel Kait, Maeve és Agnes megbeszélték,

hogy együtt nézik meg a sorozat első epizódját Kait lakásán. Maeve
még elég megviseltnek látszott, a két barátnőjén kívül nem is akart
senkivel sem találkozni. Egyikük sem szerette volna egyedül nézni az
adást, úgy gondolták, élvezetesebb lesz együtt. Este kilenckor
kezdődött. Mire Maeve és Agnes nyolc órakor megérkeztek, Kait már
kikészített némi harapnivalót, többek között a nagymamája Négy
Gyerek sütijeiből, ami nála, mint szinte mindenkinél, alapélelmiszernek
számított, és amit mindenki szeretett. Mindkét barátnője szeme
felcsillant, amikor meglátta. De túl idegesek, túl izgatottak voltak,
semhogy enni tudjanak. Zack is, Nick is telefonált, közvetlenül azelőtt,
hogy a vendégei megérkeztek. Tom és Stephanie is tévét nézett aznap
este.
Pontban kilenc órakor mindhárman szemüket a tévé képernyőjére
szegezve ültek Kait nappalijában, és még egymáshoz sem szóltak. Ez
komoly dolog volt, mind a hárman izgatottak és rémültek voltak. Az
első este nézettsége fogja megadni az alaphangot. Az elmúlt két hétben
komoly reklám-kampány folyt. Az előzetes kritikák pozitív hangot
ütöttek meg, elsősorban a parádés szereposztásnak köszönhetően. Az
első adás után már a szájról szájra reklám lesz a döntő: az emberek
elmondják egymásnak a véleményüket, és hogy tetszett-e nekik vagy
sem. Lassú kibontakoztatás helyett drámaian indították a sorozatot,
rögtön az első részben felvonultatva a legfontosabb szereplőket, hogy a
nézők megismerhessék őket. Nick kivételével már az első jelenetekben
szerepet kapott az összes nagy név, csupa-csupa közönség kedvence. A
nagy meglepetést, Nick megjelenését a legvégére tartogatták.
Kait biztos volt benne, hogy a stáb többi tagja is az adást nézi most,
és őket is leginkább a nézettség és a kritikák izgatják. A gyerekei SMS-
ben kívántak neki sok sikert. Amikor elkezdődött az első epizód, a
három nő olyan megbűvölten meredt a képernyőre, mintha még
sohasem látták volna a történetet. Egy pisszenés sem hallatszott a
szobában az első reklámszünetig, ami elmaradhatatlan volt, mivel a
sorozat az egyik nagy kábel-hálózaton ment.
– Jézusom, százkét évesnek nézek ki – szólalt meg végül Agnes,
majd ivott egy korty kólát, és vett egyet a Négy Gyerek sütiből. –
Tényleg ilyen öregnek látszom?
– Öregebbnek – ugratta Maeve, de Agnes csak nevetett. – De a
parókád tényleg jó, a szövegmondásod és az időzítésed tökéletes – tette
hozzá elismerőn Maeve.
– A második jelenetben megríkattál – viszonozta Agnes a bókot. –
Nagyon nem szívesen ismerem el, de Charlotte fantasztikusan néz ki a
képernyőn. Nem csoda, hogy minden férfi ágyba akarja vinni.
– Újabban már nem – közölte Maeve mogorván, mire mindhárman
nevetésben törtek ki. – Különben is, huszonhárom éves. Amikor mi
voltunk ennyi idősek, minket is ágyba akart vinni minden férfi.
– Beszélj csak a saját nevedben – lőtt vissza Agnes. – Ebben a
szent pillanatban egy öregotthonban minden száz éven felüli férfi
utánam epekedik. – Ezen persze megint nevetni kellett, aztán vége lett a
reklámblokknak, és folytatódott a műsor. Mindhárman egyetértettek
abban, hogy a tempó és a vágás kitűnő, és Becca forgatókönyve még
annál is jobb, mint ahogy Zack ígérte. Addig-addig csiszolgatta, míg
fényesen nem ragyogott.
Egyszerre, egy időben nézve az egész országgal, rádöbbentette
őket, hogy annak, amit létrehoztak, van valami varázsa. A történetbe
bele lehetett feledkezni, a szereposztás pedig hibátlan volt. Minden
színész hitelesen alakította a szerepét, s a szövegmondásuk semmi
kívánnivalót nem hagyott maga után. Kait mosolyogva nézte két
barátnőjét, és arra gondolt, hogy de jó lenne egy közös fotó hármukról.
Mindhárman farmerban voltak, a hajuk rémes, egyikük sem volt
kifestve, Agnes és Kait orrán szemüveg, Maeve szemén kontaktlencse.
Ezen az estén nem tűntek különösebben vonzónak, csak afféle
középkorú nőknek, akik leültek a tévé elé, hogy megnézzék a kedvenc
műsorukat, és feszülten figyeltek minden egyes szóra.
 A Wilder család asszonyai első epizódja hamar véget ért, méghozzá
úgy, hogy a nézők kíváncsian várják a történet folytatását. Kait
telefonja máris bejövő hívást jelzett, és Maeve mobilja is megszólalt.
Mindkettőjüket a gyerekeik hívták az imént látottak felett lelkendezve,
miközben Agnes felbontott egy újabb doboz kólát, és bekapott egy
süteményt.
Tommy elmondta az anyjának, mennyire büszke rá, és hogy
Maribeth már most várja a második epizódot, neki pedig különösen a
férfikarakterek és az őket játszó színészek tetszettek. Szerinte Charlotte
bomba nő, ámbár a híre nem éppen jó, a mindeddig ismeretlen Abaya
pedig szenzációs, és ezzel a sorozattal sztár lesz belőle. Mihelyt Kait
letette a telefont, Stephanie hívta azzal, hogy nagyon tetszett neki is
meg Franknek is. Maeve lányai is ezt mondták. Carmen SMS-t küldött,
Zack pedig újra felhívta, hogy elmondja, a sorozat biztos nyerő, de
holnap már tudni fogja a nézettséget, és lesznek kritikák is.
A telefonok után hármasban megtárgyalták az epizódot, kitérve
olyan részletekre, amiken a következő évadban javítani szeretnének.
Egészében véve elégedettek voltak a látottakkal, de tudták, hogy ebben
az idősávban szoros a verseny. Pár perccel később Nick üzenetet
küldött Kaitnak. A rövid angliai kitérő után már újra a ranchon volt.
Azt írta, hogy büszke, amiért bekerülhetett a sorozatba, és biztos benne,
hogy évekig fog menni. „Együtt fogunk megöregedni vele", olvasta
Kait mosolyogva.
A három nő még egy újabb órát töltött együtt beszélgetve, azután
Maeve és Agnes hazamentek. Ugyanolyan izgatottak voltak, mint
amikor megérkeztek, mivel csak holnap reggel fogják látni a nézettségi
adatokat és a kritikákat. Egy egész éjszakát kell kibírniuk addig.
Zack másnap reggel kilenc órakor hívta Kaitot, ami Los
Angelesben hajnali hat órát jelentett.
– Ezt hallgasd – mondta köszönés helyett.
„Az év legjobb új, vagy ha úgy tetszik, régi sorozata címére első
helyen pályázik A Wilder család asszonyai, amelyet tegnap este
mutattak be sztárokkal teli szereposztásban: Maeve O'Hara, Agnes
White, és napjaink két szexbombája, Dan Delaney és Charlotte
Manning, a frissen felfedezett, nagyon tehetséges Abaya Jones,
valamint Brad Evers és egy kis szerep erejéig Phillip Green. Kait
Whittier érdekfeszítő írásából, amely a II. világháború alatt és után
repülőgépeket vezető nőkről szól, Becca Roberts írt hibátlan
forgatókönyvet. Ennek az írásnak a szerzője legalább hét évadot, ha
nem nyolcat, vagy akár tízet jósol, mivel aki egy epizódot megnéz, az
meg fogja nézni a többit is. És figyeljük a versenyt! A Wilder család
asszonyai jó eséllyel az évad győztese lehet. Dicsőség az összes
résztvevőnek!"
– Na, mit szólsz az első kritikánkhoz? És tegnap este az első
félórában hetvenegy százalékunk volt, a másodikban meg
nyolcvankettő. Kiütéssel győztünk!
Kait könnyes szemmel hallgatta Zackot, és túláradó boldogsággal
köszönte meg a telefonját. Amikor ezek után felhívta a többieket,
Agnes valósággal viháncolt örömében, Maeve pedig újra úgy beszélt,
mint régen, és nagyon boldog volt. Egyedül azt sajnálta, hogy Ian nincs
ott, hogy ő is láthatná. Ő az első pillanattól hitt a sorozat tervében, és
miután találkozott Kaittal, meggyőzte Maeve-et, hogy vállalja el a
szerepet.
Kait egész nap fogadta a barátok hívásait, köztük Sam Hartley-ét,
aki szilveszterkor bemutatta őt Zacknak. Másnap felhívta Paula Steint a
magazinnál.
– Tudtam, hogy jelentkezni fogsz – mondta Paula morcosan. –
Néztem a műsorodat tegnap este. Kitűnő volt. Gyanítom, hogy mi már
csak emlék vagyunk számodra, Kait. – Húsz év után.
– De milyen becses emlék! Borzasztóan fogtok hiányozni, de attól
kezdve, hogy elindult a forgatás, nagyon nehéz volt naprakészen
vezetnem a rovatomat. Nem akarom, hogy csúszás legyen benne, és a
kettőt egyszerre képtelen vagyok rendesen csinálni. Nem lenne
tisztességes dolog veletek szemben. – Most ugyan egy hosszú forgatási
szünet következett, de Kait már eldöntötte, hogy átadja a rovatát valaki
másnak.
 – Hálás vagyok, amiért eddig megpróbáltad – felelte Paula
nagylelkűen. – Mikor akarsz leállni vele?
– Ahogy ígértem, az év végéig még csinálhatom, ha akarod. De
akkor tényleg abba akarom hagyni, akármennyire elszomorít is.
Mondjuk karácsonyig viszem a rovatot. Azután elbúcsúzom az
olvasóktól.
– Ez több mint fair dolog tőled – mondta Paula hálásan. Ez
megfelelt kéthavi felmondási időnek, és Kait február óta csinálta
mindkét munkáját, amibe beleesett három hónap forgatási idő.
– Mi a szándékotok a rovattal? – Kait fájó szívvel gondolt arra,
hogy akár meg is szüntethetik.
– Gondoltuk, hogy végül abbahagyod, és úgy határoztunk, hogy
akkor befejezzük. Ezt a „Mondd el Kaitnak" rovatot más úgysem tudná
utánad csinálni. Egy szépségápolás rovatot indítunk helyette, amire
Carmen már régóta vágyik. „Kérdezd Carment" lesz a címe.
– Remekül fogja csinálni! – Kait őszintén örült annak, hogy a
barátnője vágya teljesül.
– Hát, sok sikert a sorozattal. A nézők szeretni fogják. Büszkék
vagyunk rád!
Kait mosolyogva hallgatta Paulát. Sokat jelentettek neki a főnöke
szavai. Nagy kockázatot vállalt, amikor megírta a sorozat
szövegkönyvét. De Zack hitt benne, és ezért megszülethetett. O járta ki,
hogy a sorozat megvalósulhasson.
Egész héten fogadta a dicséreteket és olvasta az elismerő kritikákat.
Egy e-mailben megírta Carmennek, hogy felmondott, és sok szerencsét
kívánt az új rovatához. Megbeszélték, hogy a közeljövőben elmennek
valahova ebédelni, de egyelőre mind a ketten el voltak foglalva.
Kait a kritikákat olvasva végiggondolta a helyzetét, és rádöbbent,
hogy valóban új fejezet kezdődött az életében, ahogy Nick mondta. Új
foglalkozása lett, egy új tehetséget fedezett fel magában, sok új barátra
tett szert, és hirtelen izgalmassá vált az élete. A valóság ebben az új
életben is megmutatta magát: elveszítette a lányát, ami óriási tragédia
volt, ahogy Maeve-nek Ian halála. De a csapások mellett az élet
örömöket is tartogatott számukra, Kait számára még többet is, mint
remélni merte. A sok jó mellett az embernek a rossz dolgokkal is meg
kell tudnia birkózni, hogy el ne veszítse az egyensúlyát. De az életének
ez a most kezdődő új korszaka nagyon szépnek ígérkezett. Fájó szívvel
gondolt arra, hogy Candace is milyen büszke lenne rá.
 Tizenhetedik fejezet

Az első epizód adásba kerülése óta Nick szinte mindennap felhívta

Kaitot. És a második epizód még az elsőnél is jobb volt. Az elismerő
kritikák után a második estén a nézettség az egekbe szökött, és hétről
hétre egyre feljebb kúszott. Sorra jelentek meg a dicsérő kritikák, de
ami még ennél is fontosabb volt: az emberek beszéltek róla, és
szerették. A közösségi média felületein is állandó téma volt a sorozat.
Kait épp elkészült a család hálaadási ünnepének megtervezésével,
amikor Nick minden különösebb ok nélkül telefonált. Kait már
meghívta Agnest az ünnepre, mivel nem volt hová mennie, és Maeve-et
a lányaival együtt, hogy ne legyen gyászos hangulatú az első, Ian
nélkül töltött ünnepük. Azt is elhatározta, hogy megkérdezi Nicket,
nem akar-e New Yorkba jönni, és csatlakozni hozzájuk. A férfinak
tetszett a dolog. Kait figyelmeztette, hogy másnap nagyon el lesz
foglalva, mert Stephanie és Frank aznap házasodnak össze, de csak a
családtagok lesznek jelen. Még az esküvő éjszakáján visszarepülnek
Kaliforniába, ahogy Tom és Maribeth is a gyerekekkel Texasba,
úgyhogy a hétvégén már szabad lesz.
– Menni fog – felelte Nick, akit nagyon is érdekelt a dolog. – Arra
gondoltam, hogy elmegyek síelni Aspenbe, de inkább magukkal töltöm
azt az időt. A gyerekei nem fogják bánni, ha én is jövök?
– Dehogy, nagyon fognak örülni neki. – Az ünnep nekik sem lesz
könnyű Candace nélkül. Ebben az évben mindannyiukat érték
veszteségek, néhány új arc megjelenése tehát csak javíthat a
hangulaton. Kait ebben egészen biztos volt.
– Azért csak kérdezze meg tőlük. Nem szeretnék senkinek a
tyúkszemére lépni. – Nick nagyon vigyázott, hogy ne legyen tolakodó.
Kait a legközelebbi beszélgetésükkor megkérdezte mindkét
gyerekét, akik azt felelték, hogy örülnek, ha mások is eljönnek
hozzájuk az ünnepre. Tom egyenesen kijelentette, hogy a tévés siker
okot ad nekik az ünneplésre. Jobb volt így várni a hálaadást, mint
Candace-t és Iant gyászolva, amitől Kait úgy rettegett. Jó érzés volt arra
gondolnia, hogy Nick is velük lesz. Maeve-nek pedig különösen azért
esett jól, mert Nick és Ian régtől fogva barátok voltak, így hát
tizenketten fogják körülülni az asztalt, ami tökéletesnek ígérkezett. Kait
rendezvényszervezőt szerződtetett, és már az is eldőlt, hogy pénteken a
Markban, Stephanie kedvenc New York-i éttermében lesz az esküvői
ebéd. Eseménydús hétvégének néztek elébe.
Mire eljött a hálaadás ünnepe, hat epizód került adásba, valamennyi
zajos sikert aratva. Kait egész hónapban keményen dolgozott Beccával
a második évad forgatókönyvein. Már adva volt a színvonal, amihez
tartaniuk kellett magukat. Valójában csak a stáb mehetett szabadságra,
Kait és Becca nem, és Zacknak is mindig akadt dolga a műsor
produkciós részével.
Két nappal hálaadás előtt Kait akkora ütést kapott, hogy
beleszédült: Candace holmija és bútorai megérkeztek Angliából. Ennyi
időbe telt, amíg összecsomagolták, hajóra rakták, és átment a
vámvizsgálatokon. Kaitnak mintha a szívét tépték volna ki, amikor
meglátta a raktárban, ahová a szállítást kérte, hogy átválogassa a
holmikat. Ott voltak a ruhái, az íróasztala, a könyvei, néhány
gyerekkori plüssállata, amiket magával vitt. Az utazásain készített
fotók dobozszámra, a levelek, amiket anyjától kapott, míg át nem
váltottak az e-mailezés-re. Megviselte a tárgyak látványa, s hogy bele
ne betegedjen, otthagyta az egészet a raktárban azzal, hogy egy későbbi
időpontban alaposan átnézi őket. Még nem érezte magát felkészültnek
rá, és elrontaná vele az egész ünnepét. Feldúltan ment el a raktárból.
Frank és Stephanie kedden érkeztek, hogy átvegyék a
házasságkötési engedélyt, és aznap este együtt vacsoráztak Kaittal.
Tomékat szerda estére várták. Nick a saját repülőgépével jött, és ezúttal
a Four Seasonsben szállt meg. A vendégeket a hálaadás napján délután
négy órára hívták, és a vacsora hat órakor kezdődött. Kait mindig is
szeretett egy nagy családként együtt lenni az ünnepeken, és jó volt
látnia, hogy mire a meghívott vendégek megérkeznek, ők kifogástalan
eleganciával készen állnak a fogadásukra. Az asztal a nagymamája
egyik hímzett térítőjével volt letakarva, és csak úgy szikrázott rajta a
sok kristály és ezüst, amikhez pompásan illett az asztal közepére,
rozsdavörös színű virágokból összeállított csokor. A konyha felől
ínycsiklanó illatok terjengtek.
Elsőként Maeve érkezett a lányaival. Tanárának és Thaliának
rögtön megtetszett Tommy két kislánya, és amíg a többieket várták, ők
négyen elvonultak játszani. A felnőttek közben az előételt ették, amit
pincér tálalt fel Kait egyik ezüsttálcáján.
Agnes is pompásan mutatott fehér gallérral és fehér kézelővel
díszített fekete bársony Chanel-ruhájában. Nick érkezett utolsóként egy
őszi színekben pompázó hatalmas rózsacsokorral. A pincér segített
Kaitnak megfelelő méretű vázát találni, és helyet is keresett neki egy
fal melletti asztalkán. Miközben a nők társasága élénken csevegett, a
férfiak szinte észrevétlenül bevonultak Kait hálószobájába, hogy a
vacsora kezdetéig futballmeccset nézzenek. A hangulat pontosan olyan
volt, amilyennek hálaadáskor lennie kell. És amikor végre asztalhoz
ültek, Kait elmondta az asztali áldást, megemlítve benne Candace-t és
Iant is, aminek az lett a vége, hogy Maeve is meg ő is meg-
megnyomkodta a szemét a szalvétával. De a vacsora további része már
vidáman zajlott, a pulyka és a körítés pedig egészen kiváló volt.
Nick a legutóbbi angliai útjáról mesélt, Tom és Maribeth meg a
tavasszal Dél-Afrikába tervezett fotós szafarijukról, ahová a gyerekek
nélkül készültek utazni. Nick azzal a javaslattal állt elő, hogy a jövő
nyáron mindannyian töltsenek el valamennyi időt nála, a ranchon.
– Nem olyan fényes, mint a Grand Tetőn Ranch – fordult széles
mosollyal Kait felé –, de mindent meg fogok tenni, hogy mindenki jól
érezze magát. – Tomnak tetszett a gondolat, és egyetértő bólintással
nézett az anyjára, aki sietett is közölni, hogy a maga részéről benne van
a dologban.
Vacsora után Maribeth lefektette Merrie-t és Lucie Anne-t, a
felnőttek pedig még tíz óra után is együtt maradtak egy darabig, és még
akkor is csak nehezen szánták rá magukat, hogy a finom falatokkal
eltelve feltápászkodjanak, és elinduljanak. Nick utoljára még gyönyörű
esküvőt és boldog közös életet kívánt Stephanie-nak és Franknek, amit
mindketten meghatottan köszöntek meg. A vacsoránál megemlítették,
hogy mihelyt visszatérnek San Franciscóba, megkötik az adásvételi
szerződést az új házukra. Kait azt is észrevette, hogy a vacsora alatt
sokszor hosszan fogták egymás kezét. Frank egy antik eljegyzési
gyűrűt adott Stephanie-nak, ami saját bevallása szerint a legjobb volt,
amit adhatott, és ami nagyon tetszett a lánynak.
A végén mindenki csókkal és öleléssel búcsúzott, Kait pedig azzal
ugratta Franket, hogy este az ágyban muszáj lesz becsuknia a szemét,
mivel az esküvőig nem szabad látnia a menyasszonyt, és jó, ha számít
rá, hogy a reggelinél be fogják kötni a szemét.
– Ez most komoly? – nézett Frank rémülten jövendő feleségére, de
Stephanie csak nevetett.
– Ne is figyelj a mamira. – A fiú kicsit riadtnak tűnt, miután a
hálaadás ünnepét egy olyan társaságban töltötte, ahol az asztal körül
híres filmsztárok, valamint a jövendő anyósa ült, és kilátásba helyezték,
hogy a jövő nyáron Nick Brooke ranchán fognak nyaralni. Nick
meghívta Maeve-et és a lányait is, miután bőven volt nála hely
mindannyiuk számára.
– Nagyon szép este volt – bókolt Tommy az anyjának, és miután a
vendégek elmentek, töltött magának és jövendő sógorának egy pohár
brandyt. Kait fáradt volt, de élvezte a közösen elköltött ünnepi vacsorát
és a társaságot.
Hiányzott Candace, de bizonyos értelemben ez az ünnep sem
különbözött a többitől, hiszen a lánya évek óta nem jött haza a
hálaadásra. Most megpróbált hazudni magának, és úgy tenni, mintha
Candace Londonban lenne, de közben nagyon is tisztában volt az
igazsággal, és látta, hogy Maeve ugyanígy van Iannal. Többször is
könnybe lábadt a szeme, de sikerült erőt vennie magán, és Nick vicces
történetek mesélésével gondoskodott a jó hangulatról. Szerette volna,
ha Kait számára ez jól sikerült hálaadás lenne, és úgy látta, hogy a
szándéka sikerrel járt.
 Kait már ágyban volt, amikor késő este Nick felhívta. Egyrészt
megköszönte, amiért megengedte, hogy csatlakozzék hozzájuk,
másrészt szombatra találkozót kért tőle. Kocsit bérelt, és azt tervezte,
hogy elautóznak Connecticutba, ahol megebédelnek egy vendéglőben.
Vasárnap meg már vissza kell repülnie Wyomingba. Kait meghatódott,
amiért Nick képes volt ilyen messzire eljönni csak azért, hogy velük
tölthesse a hálaadás ünnepét. A férfi most is elmondta, milyen jól érezte
magát.
Stephanie esküvője napján hideg, tiszta hajnalra ébredtek. Steph és
Frank kora reggel, amikor a többiek még aludtak, lementek a Central
Parkba, hogy körülfussák a tavat. Kait épp a kávét töltötte ki a
felnőtteknek, és tejet öntött a két kislány zabpelyhes tálkájába, amikor
kipirult arccal visszaérkeztek. A gyerekek még az iPadjeiken játszottak
valamit, Tommy pedig hóna alatt a The Neiv York Times-szal ballagott
be a konyhába.
– Hánykor lesz az esküvő? – kérdezte csak úgy mellékesen a két
futót, akik egy-egy pohár narancslével a kezükben indultak Stephanie
szobája felé.
– Fél tizenegykor kell elindulnunk – válaszolta Kait. – Negyed
tizenkettőkor kezdődik a szertartás. – Stephanie-nak nem szólt róla, de
rendelt egy orchideacsokrot, ami épp az imént érkezett meg. És még
mindig nem látta a lánya ruháját. A családi szokásokat tekintve ez
merőben rendhagyó esküvőnek ígérkezett.
Tíz órakor mindnyájan összegyűltek a nappaliban. A kislányokon
sötétzöld bársony ingruha, fehér harisnyanadrág és fekete lakkcipő volt,
ugyanolyan, mint amit Kait lányai viseltek ennyi idősen. Tommy egy
könnyű zakót és szürke pantallót választott, sötétkék kabátját a karján
átvetve tartotta. Maribeth bézs színű Chanel-kosztümben volt, míg Kait
úgy döntött, hogy az örömanyához a sötétkék kosztüm illik a
legjobban.
Öt perccel később Stephanie lépett be az ajtón hófehér
gyapjúszövet ruhában, amely elegánsabb és konzervatívabb volt, mint
bármi, amit anyja valaha is látott rajta. Frank sötét öltönyt viselt, amit
együtt vásároltak Stephanie-val, és a szakálla szépen meg volt nyírva.
Kait ekkor odament a virágüzletből küldött dobozhoz, kivette belőle, és
odanyújtotta Stephanie-nak a gyönyörű csokrot, egy ágacska
gyöngyvirágot pedig Frank zakójának hajtókájára tűzött, majd az
unokái kezébe adott egy-egy apró, rózsaszín virágcsokrot.
Így már igazán tiszteletre méltó társaságnak látszottak, amikor
kivonultak a lifthez, lementek vele a földszintre, majd ki a
luxusterepjáróhoz, amit Kait bérelt sofőrrel együtt erre az alkalomra.
Rögtön be is szálltak, hogy idejében odaérjenek a belvárosban lévő
városházára. Stephanie ellenőrizte, hogy Frank elhozta-e az engedélyt,
amit kedden kaptak meg. Miután kiderült, hogy minden rendben, az
engedély ott lapul Frank zsebében, Stephanie a bátyjához fordult:
– Vállalod, hogy átadsz a vőlegénynek? – kérdezte az utolsó
pillanatra halasztva a dolgot, mire Tom meghatottan bólintott, majd
megveregette a húga vállát.
– Már évekkel ezelőtt átadtalak volna neki, ha mami engedi. Úgy
nagyjából tizennégy éves korod körül. – Általános nevetés fogadta a
megjegyzését. Megérkezve az unokái kezét fogó Kait vezetésével és a
mögöttük haladó ifjú párral egymás után bevonultak a városházára.
Pontban negyed tizenkettőkor, miután Tommy a vőlegényhez
vezette a húgát, Frank és Stephanie megálltak a városi jegyző előtt,
elmondták az egymásnak tett esküjüket, és ezzel házastársakká
nyilváníttattak. Mialatt gyűrűt váltottak, Kait tartotta a csokrot, aztán
Frank megcsókolta a menyasszonyt, és a ceremónia véget ért. A
szertartáson készült fotókat rögtön elküldték Frank szüleinek, és az
épület bejárata előtti lépcsőn is fényképezkedtek. Ezek után a belvárost
elhagyva indultak a Markba ebédelni. Kait büszkén nézett a lányára.
Igaz, hogy ripsz-ropsz esküvő volt, de Stephanie hirtelen férjes asszony
lett, és ez a tudat könnyeket csalt a szemébe. Miközben az orrát fújta, a
fia megpaskolta a vállát.
Délután három óráig ültek az asztalnál a Markban, pezsgőt ittak,
nagyokat nevettek, és az ifjú házasok ragyogtak a boldogságtól.
Tommy szóba hozta a kilátásba helyezett újabb látogatást Nick
ranchán.
– Én szeretnék menni a jövő nyáron, mami. Szerinted komolyan
gondolta a meghívást?
– Úgy hangzott – felelte Kait. Neki is nagy kedve lett volna hozzá,
és így volt vele Stephanie és Frank is. És mindenki. Fél négyre értek
vissza a lakásba, de még a lakás ajtajában állva Stephanie átdobta a
csokrát a vállán, amit anyja inkább reflexből, semmint a vágytól
vezérelve, röptében elkapott.
– Most te jössz, mami – nevetett Stephanie, azzal Frankkel együtt
bevonult a régi szobájába átöltözni.
– Csak ne tartsd vissza addig a lélegzetedet – szólt utána Kait, és a
csokrot óvatosan letette az asztalra. Meg akarta őrizni Stephanie
számára.
Amikor a fiatalok újra megjelentek, már sokkal jobban
hasonlítottak önmagukra. Franken egy gyapjúbéléses régi katonai
zubbony, egy szebb napokat látott pulóver, lyukas farmernadrág és a
kedvenc túrabakancsa volt, Stephanie pedig az egyetemista kora óta
hordott lila kapucnis dzsekijét, farmert és a Frankéhez hasonló
bakancsot viselt. Tökéletesen boldognak és lazának látszott, Kait pedig
mosolyogva nyugtázta, hogy mindkettőjük bal kezén ott csillog a
vadonatúj karikagyűrű.
Az ifjú pár hat óráig velük maradt, aztán indulniuk kellett a
repülőtérre, hogy elérjék a nyolc órakor felszálló gépet vissza, San
Franciscóba. Stephanie megköszönte anyjának a tökéletesen
megszervezett esküvőt, ami pontosan olyan volt, amilyennek szerették
volna. Meghatódott azon, hogy anyja minden kívánságát tiszteletben
tartotta, és hogy a maga szándéka szerint még hozzáadott pár dolgot,
mint például a virágcsokrot és a vőlegény virágdíszét. Az ajtóból
integettek a liftbe beszálló friss házasoknak.
– Ez tökéletes volt – mondta Kait, és belerogyott egy fotelba,
miközben Maribeth hozzáfogott, hogy átöltöztesse a kislányokat a
repüléshez. Kait gyorsan készített pár szendvicset, hogy indulás előtt
egyenek valamit, és kilenc órakor Tomék is elindultak a repülőtérre.
Lezajlott hát a Nagy Esemény. Együtt töltötték a hálaadást, együtt
voltak Stephanie esküvőjén, és amikor az utolsó távozó után is
becsukódott az ajtó, Kait pizsamába bújt, végigfeküdt az ágyán, és
olyasmit tett, amire hetek óta sóvárgott: berakta A Wilder család
asszonyai egyik epizódját, mert a sorozatot éppúgy felvette, mint a
Downton Abbey több évadját. Most már a saját sorozatát is nézhette.
Minden percét élvezte, és újranézve még jobban tetszett. Éjfélig három
epizódot nézett végig. Akkor Nick üzenetet küldött, mert felhívni már
nem merte. „Milyen volt?" – csak ennyit írt.
Kait felhívta, és részletesen elmesélte az esküvőt. Bevallotta, hogy
halálosan kimerült, de alig várja, hogy reggel találkozzanak.
– Menjünk el Connecticutba, vagy szívesebben maradna itt?
Kait menni akart, de az időjárás eldöntötte a dolgot helyettük.
Másnap szakadt az eső, ezért úgy döntöttek, hogy itt maradnak Kait
lakásában, filmeket néznek, és közben pattogatott kukoricát esznek.
Kait megnézette Nickkel két saját filmjét, csak mert ő még nem látta
ezeket. A férfi először panaszosan felnyögött, de engedelmesen ült
mellette, és amikor besötétedett, mosolyogva feléje fordult, és azt
mondta:
– Én magával mindig olyan jól érzem magam, Kait. És inkább
magát nézem, mint a filmjeimet. – Azzal odahajolt, és megcsókolta.
Kait akkor lehúzta magával a kanapéra, és ott csókolóztak tovább. Egy
idő után Kait kézen fogta a férfit, és bevitte a hálószobába. Nick egész
nap csak erre várt, de nem akart ajtóstul rontani a házba, ha netán Kait
még nem állna készen rá.
A félhomályos szobában lekapkodták egymásról a ruhát, és
bebújtak a hűvös ágynemű közé, ahol szabad utat engedve a
szenvedélynek, mindenről megfeledkezve vadul szeretkeztek. Végül
egymás karjában nyomta el őket az álom, és csak órák múlva ébredtek
fel. A szobában teljes volt a sötétség, Nick ezért felkapcsolta az ágy
melletti lámpát, és Kaitra nézett.
 – Van egyáltalán fogalmad arról, hogy mennyire szeretlek? –
kérdezte, mire Kait mosolyogva felelte:
– Talán feleannyira, mint én téged.
– Kizárt dolog – tiltakozott Nick, és újból magához ölelte. Az újabb
szeretkezés után végül felkeltek, és kimentek a konyhába vacsorát
készíteni. – Nem hiszem, hogy a régi filmjeim valaha is ilyen hatást
váltottak volna ki bárkiből – jegyezte meg Nick, majd nevetve
hozzátette: – Többet is meg kell néznünk közülük.
– Amikor csak óhajtja, Mr. Brooke – felelte Kait, és megcsókolta.
Vacsora után visszafeküdtek az ágyba, és halkan beszélgettek a
sötétben, amíg el nem aludtak. Kait az álom határán, Nickhez simulva
még arra gondolt, hogy igen, Nick is fontos része az ő új, merész
vállalkozásának. Egyetlen év leforgása alatt az egész élete új irányt
vett, és ez boldoggá tette.
 Tizennyolcadik fejezet

A december őrületesen sok munkával telt el Kait és Becca számára.

Elkészültek az összes forgató-könyvvel, és csiszolgatták, finomították a
második évadot. Volt idejük, de tökéletes munkát akartak végezni.
Huszonkét új epizód forgatását tervezték elkezdeni január végén.
Mihelyt a sorozat adásba került, és a nézettség rekordmagasságot ért el,
a hálózat megerősítette a második évadjukat. A közösségi médiában a
sorozatnak és a szereplőknek szentelt rajongói oldalak születtek.
Kait az előző héten tett pontot a rovata végére. Hatalmas
megkönnyebbülést jelentett, hogy nem kell többé foglalkoznia vele, és
hogy a forgatások közti szünetekben nem kell határidős munkát
végeznie. Helyette a sorozatbeli történet szálait akarta tovább szőni.
Már megvette a karácsonyi ajándékokat a családnak és a stáb hozzá
különösen közel álló tagjainak, valamint apró, jelképes ajándékot
vásárolt a stáb valamennyi tagjának, a műszakiakat is beleértve.
Mindegyiküknek mókás, piros műanyag karórát és egy nagy
csokimikulást adott ajándékba. Ezek után a lakást kellett felkészítenie a
karácsonyi ünnepre.
Megvette és hazaszállíttatta a fát, és elővette a minden évben
használt díszeket. Feldíszítette a kandallópárkányt, és kiakasztotta az
ajtóra a koszorút. A család érkezését megelőző éjszaka becsomagolta az
ajándékokat. 24-e reggelére várta őket, majd miután egy éjszakát nála
töltenek, Tommy, Maribeth és a gyerekek a Karib-tengerre repülnek
Hankhez, ahol minden évben a karácsony ünnepét töltötték. Frank és
Stephanie úgy döntöttek, hogy most mennek nászútra, méghozzá
Floridába, Frank unokatestvéreihez. És ebben az évben Kait-nak a
maga számára is voltak tervei december 25-e estéjére. Meghívta
magához a sorozat főszereplőit. Maeve megígérte, hogy elhozza
magával Agnest. Mivel Zack épp a városban volt, Kait őt is meghívta a
partira. Abaya ígérte, hogy eljön, és megkérdezte, hogy elhozhatja-e a
fiút, akivel jár. Charlotte is elfogadta a meghívást, bár kicsit tartott tőle,
hogy közben ki fog durranni. Lally és a partnere a kisbabájukkal
jönnek, aki épp karácsony napján lesz három hónapos. Muszáj őt is
elhozniuk, mert Georgina, azaz „Georgie" szoptatott. Nick meg azért
jön, hogy lássa őt, és mert Kait meghívta, hogy maradjon nála, miután a
gyerekei karácsony első napján elmennek.
Immár a stáb volt a második családja, és ahelyett, hogy
magányosnak érezte volna magát, amikor az övéi elutaztak, hogy
másutt töltsék a karácsonyi vakációt, készülnie kellett a vendégek
második hullámára. Úgy tervezte, hogy két hétre Wyomingba utazik
Nickkel, és egy hétig Aspenben fognak síelni, mielőtt visszatérne New
Yorkba, hogy folytassák a munkát.
Az ajándékok csomagolása közben elkerülhetetlen volt, hogy
Candace-ra is gondoljon. Ez már a második karácsony lesz nélküle;
megpróbált megbékélni a helyzettel. Leállította a karácsonyi
zeneszámot, hogy ne kerüljön túlságosan nosztalgikus hangulatba.
Amikor szenteste reggelén megérkeztek a gyerekei, rögtön
észrevették, és mondták is, hogy milyen gyönyörű a lakás, és benne a
feldíszített karácsonyfa. A vacsoránál megint szóba került a sorozat és a
lelkes kritikai fogadtatása. Az emberek már rá voltak kattanva,
Maribeth elújságolta, hogy a dallasi barátai is nézik, és imádják.
– A második évad még jobb – jelentette Kait büszkén. – És Nick is
játszik benne.
– Mi újság ezen a téren? – kérdezte Tommy, és talányosan kérdő
pillantást vetett az anyjára. Hosz-szú idő óta Nick volt az első férfi, akit
látott mellette, és könnyű volt észrevenni, hogy bele vannak habarodva
egymásba.
– Jól érezzük magunkat egymással – válaszolta Kait szemérmesen.
– Miért nem hívtad meg ma estére? – faggatta Tom. Kedvelte
Nicket, aki fel tudta dobni a társaság hangulatát.
– Azért, mert ez az este a családé – felelte Kait Candace-ra
gondolva. – Holnap este látom vendégül a stábot. Akkor ő is itt lesz.
 – Magára hagytad karácsonykor? – évődött vele Stephanie. A
házasság határozottan jót tett neki, nagyon boldognak látszott.
Megvették a házat, a floridai nászút után akartak beköltözni.
– Barátokkal tölti az estét. Azt mondta, nem bánja. Mielőtt
újrakezdjük a munkát, elmegyek vele két hétre Wyomingba és
Aspenbe. És továbbra is szeretné, ha nyáron mindannyian elmennénk a
ranchára.
– Én máris feliratkozom – kiáltotta Tommy lelkesen, és Stephanie
meg Frank is rábólintott. Természetesen Maribeth is benne volt. –
Komoly a dolog, mami? – kérdezte Tom.
– Nem tudom, mit jelent ez az én koromban – válaszolta őszintén
Kait. – Sok időt töltünk együtt. Együtt fogunk dolgozni. Meglátjuk, mi
lesz belőle. Ő híres filmsztár, és szereti az agglegényéletét. És én is
kialakítottam a magam életformáját. Majd kiderül, hogy mi sül ki
belőle. Manapság mindenki maga dönti el, hogyan határoz meg egy
kapcsolatot, úgyhogy mi is ezt tesszük. Ma semmi sem egészen az,
mint régen volt. – Igaz, hogy Tom és Maribeth hagyományos
házasságban éltek, de Stephanie-ról és Frankról ezt már nem lehetett
elmondani. Ma megvolt a lehetőség arra, hogy mindenki olyan
kapcsolatot alakítson ki, amilyet akar.
– Örülök, hogy jól érzed magad, mami – mondta Tom csendesen.
Kis idő múlva Kait elment, hogy Merrie-vel és Lucie Anne-nal együtt
összekészítsék a Mikulásnak szánt süteményt és tejet, a rénszarvasnak
pedig a répát és a sót. Nagyon élvezték a szertartásaikat és a
hagyományaikat. Éjfélkor már a szobájában volt, amikor Nick felhívta,
hogy jó éjszakát kívánjon, és elmondja, hogy szereti.
– Boldog karácsonyt! – felelte Kait halkan. Nagyon szerette volna,
ha Nick is velük ünnepelhetne, de nem tartotta illőnek ilyen hamar
Candace halála után. Talán majd jövőre. Hálaadáskor az emberek
meghívták a barátaikat, de a karácsony intimebb ünnepe a családról
szólt.
 – Boldog karácsonyt! Holnap találkozunk – mondta Nick a
várakozás örömével a hangjában. Még most sem akarta elhinni, hogy
rátalált Kaitra.
Másnap Kait, a gyerekei és az unokái az ajándékok kibontásával
kezdték a napot. A gyerekek a Mikulás ajándékát nyitották ki elsőként.
Délben a hagyományos pizsamás ebéd után, ami a maradékok
eltüntetését jelentette, mindannyian szépen felöltöztek, és a fiatalok
sűrű ölelések és puszik közepette búcsút vettek Kaittól. Kait ilyenkor
hosszú évek óta kifosztottnak érezte magát, most azonban
villámgyorsan végigrohant a lakáson, összekapkodta az ott maradt
csomagolópapírokat, szalagokat, rendet rakott, és meggyújtotta az
égőket a karácsonyfán. Aztán beugrott a zuhany alá, és mire elkészült,
Nick is megérkezett a bőröndjével, hogy együtt töltsék a délutánt.
Előbb szeretkeztek, csak azután adták át egymásnak az ajándékukat.
Kait egy mindennapos használatra való Rolex karórát vett Nicknek, aki
arany karkötővel és fekete aligátorbőr cowboy-csizmával lepte meg.
Egy gyors zuhanyozás után felöltöztek, és fél nyolckor megérkeztek a
vendégeik. Kait elbűvölően nézett ki fekete bársonypizsamájában és
fekete szatén papucscipőjében. Nicken könnyű blézer, farmernadrág és
a jól ismert kopott aligátorcsizma volt.
Charlotte lépett be elsőnek, maga előtt tolva hatalmasra nőtt
pocakját. Kait hirtelen arra gondolt, hogy még soha nem látott ennyire
terhes nőt.
– Csináltattunk DNS-vizsgálatot, nem az ő gyereke, úgyhogy most
nem tudom, ki az apja – jelentette be a kanapén kényelmetlenül
elfészkelődve Charlotte. Szemmel láthatóan a legkevésbé sem
idegesítette ez a fejlemény.
Maeve és Agnes együtt érkeztek, és Maeve rögtön elmondta, hogy
a lányai délután New Hampshire-be mentek síelni. Becca is elutazott az
ünnepekre Mexikóba. Zack viszont eljött, jól megölelgette Kaitot, majd
rögtön beszédbe elegyedett Nickkel, aki épp Maeve-vel csevegett.
– Tudod, először nagyon irigyeltelek, amikor hallottam a
pletykákat kettőtökről, ha tényleg igazak – kezdte Zack. – Amikor
tavaly nyáron megismerkedtünk, körülbelül öt percig azt gondoltam,
hogy Kait és köztem akár lehet is valami, de aztán megírta a
szövegkönyvet, elkezdtünk együtt dolgozni, és azzal, hogy barátok
lettünk, ez a hajó elment.
Kait feszült kíváncsisággal hallgatta, mert a kezdet kezdetén ő is
érzett valami ilyesmit, de aztán gyorsan elmúlt, és Zack egyébként is
szinte állandóan Los Angelesben nyüzsgött. Ma már olyan volt számára
a férfi, mintha a bátyja lenne, nagyszerűen lehetett együtt dolgozni
vele, és csakugyan jó barátokká váltak.
– Örömmel hallom, hogy neked elment ez a hajó – felelte Nick, és
„a birtokon belüli" szelíd magabiztosságával pillantott Kaitra. – Ha
nem így lett volna, most nagyon ki lennék borulva.
Kait ezt már nem állhatta meg nevetés nélkül, kiváltképpen mert
Nick úgy karolta át, mintha a felségterületét jelölné ki arra az esetre, ha
Zackot netán emlékeztetni kellene erre.
Lally és Georgie hegynyi felszereléssel érkeztek a kisbabájuk
mellett, aki édesdeden aludt az autósülésében. A kisfiú kiköpött Lally
volt, így tudni lehetett, hogy melyikük petesejtje volt a nyerő. Abaya
mindannyiukat megdöbbentette, amikor Dan Delaney-vel együtt
érkezett. Nem kis pironkodással mondta el, hogy Dan „megjavult".
Elment hozzájuk Vermontba, hogy kikönyörögjön még egy esélyt, és ő
végül engedett neki.
– De egyetlen félrelépés, és mehet – nézett Abaya szigorúan a
fiúra, a többiek pedig nevettek. Karácsony volt, és ahogy Agnes
mondta, mindenkinek kijár egy második esély, de nem több. Senki sem
hitt benne, hogy Dan ki fog tartani, de Abayának a legjobbakat
kívánták. Dan a második évadban már nem szerepelt, az általa alakított
figura, Anne Wilder idősebbik fia, az elsőben meghalt. Elmondta, hogy
egy másik sorozat egyik szerepére pályázva járt meghallgatáson.
A baba felébredt, és miközben Georgie bement vele Kait
hálószobájába, hogy megszoptassa, Lally a hordozható kisággyal
kínlódott, hogy az etetés után le tudják őt fektetni.
 Nick segített Kaitnak kitölteni a tojáslikőrt, és felszolgálni a bort.
Kait ugyanazt a rendezvény-szervezőt szerződtette, akit korábban, és
aki az ebédlőben rendezte be a büfét ugyanazokkal a karácsonyi
tálakkal, amiket a családi vacsorán is megcsodáltak. A vendégek
vidáman ettek, beszélgettek, nevetgéltek. Kait feltett egy karácsonyi
zenét, amit Nick mosolyogva nyugtázott, és amikor a konyhában
összefutottak, gyorsan megcsókolta.
– Nagyszerű parti. És gyönyörű a háziasszony – mondta elismerőn.
– Kiváló szereplőgárda, utolérhetetlen férfi főszereplővel. Csak
nehogy beleszeress Maeve-be a következő szerelmi jelenetetek
felvétele közben. Már most féltékeny vagyok egy kicsit – vallotta be
Kait.
– Helyes. Mert én egy másodpercig sem bízom meg Zackban. Jobb
lesz, ha távol tartod magad tőle. – Nick mindezt nevetve mondta.
– Nincs miért aggódnod – biztosította Kait.
– Neked sincs – felelte Nick, és újból megcsókolta. Alig várta,
hogy a vendégek elmenjenek, és bebújhassanak az ágyba. Ezzel együtt
jól érezte magát, és máris megkedvelte azokat a kollégákat, akikkel
majd együtt fog játszani. Rendes embereknek ismerte meg őket,
fesztelenül tudott együtt lenni velük.
Éjfél is elmúlt, mire a vendégek szedelőzködni kezdtek. Valaki
megjegyezte, hogy több nagy tehetség vonult itt fel, mint egy Oscar-
gálán, és ebben igaza volt.
– Remélem, nyerünk egy Golden Globe-ot vagy egy Emmyt –
mondta Kait, és Zack csatlakozott hozzá.
Elsőként Dan és Abaya mentek el, nyilvánvaló okokból. Egész este
le nem vették a kezüket egymásról, és egy lépésre sem távolodtak el.
Maeve hazavitte Agnest, Zack viszont innen egy másik partira ment,
ahol már várta a legújabb barátnője. Lally és Georgie közösen
készítették fel a babát a távozásra. Kaitnak az volt az érzése, hogy
Georgie egész éjjel a baba dajkálásával volt elfoglalva. Ebben a
pillanatban Charlotte lépett ki a fürdőszobából a derekára csavart
fürdőlepedővel, és rémülettel vegyes meglepődés látszott az arcán.
 – Elment a magzatvizem. Tócsában áll a fürdőszobád padlóján. Ne
haragudj, Kait. Mit kell most tennem? – kérdezte majdnem sírva.
– Nem tudod? – nézett rá elképedve Lally. – Nem jártál
előkészítőre?
Charlotte megrázta a fejét.
– Nem volt rá időm. A szövegemet tanultam, mert Becca elküldte
az új forgatókönyveket. Mindenki üvöltözött velem, valahányszor
eltévesztettem egy-egy szót, ezért most jó előre dolgoztam rajta.
– De hát kisbabád lesz, arra is figyelned kellett volna. Vannak már
fájásaid? – kérdezte Lally, mialatt Georgie-nak végre sikerült
bebújtatnia a kicsit a kezeslábasába, és újra bekötnie az autósülésbe.
– Azt hiszem. Olyanok, mintha borzasztó görcseim lennének,
ugye? Reggel óta vannak. Arra gondoltam, hogy valamit ehettem
tegnap este, és amiatt görcsölök.
– Úristen, te vajúdsz. Hívd fel az orvosodat. Megvan a száma?
– Benne van a telefonomban – felelte Charlotte, de aztán nem
találta a telefonját. Nick és Kait szétszedték a kanapét, végül egy szék
alatt megtalálták a készüléket. Charlotte inkább tizennégy évesnek
nézett ki, mint huszonháromnak, Kait el sem tudta képzelni, hogyan
csinálta végig az előző terhességet és szülést, de ehhez túl keveset
tudott róla. Egyébként is az nyolc évvel ezelőtt történt, Charlotte akkor
még gyerek volt.
– Georgie-val elvihetünk a kórházba, ha akarod – próbált Lally
kedvesebb lenni. – A babát nem akarom bevinni, de a kórház előtt
kiteszünk. Hol fogsz szülni?
– A New York Egyetem Szülészeti Központjában – válaszolta
Charlotte, strandlabda méretű hasába kapaszkodva.
– Úgyis Brooklynba megyünk, útközben elviszünk oda – mondta
Lally. Charlotte közben felkínlódta magára a kabátot. Le kellett ülnie
hozzá, csak úgy tudta felvenni. Kait figyelte a beszélgetésüket. Úgy
érezte, nem hagyhatja, hogy csak úgy kirakják a kocsiból.
– Veled megyek, Charlotte – mondta nyugodtan. – Add ide a
telefonodat, felhívom az orvosodat. – Az üzenetrögzítő jelentkezett,
úgyhogy rámondta Charlotte telefonszámát. – Veszem a kabátomat – és
elment szólni a pincérnek, hogy elkíséri az egyik vendégét a kórházba.
– Az ételekkel volt valami probléma? Valaki allergiás? – esett
rögtön kétségbe a srác, de Kait rámutatott Charlotte-ra, aki egy szék
karfáján ülve, a hasát fogva fájdalmasan összegörnyedt.
– Nem hinném, hogy ezt az étel tette vele – mondta mosolyogva a
megdöbbent pincérnek.
– Szülni fog?
– Úgy néz ki. Majd zárja be az ajtót maga után. Nemsokára
visszajövök. És minden szuper volt. – Már a parti előtt kifizette a
számlát.
Amikor megfordult, Nick ott állt a kabátjával, és miután felsegítette
rá, ő is felvette a sajátját.
– Velünk jössz? – kérdezte Kait. – Nem muszáj jönnöd.
– Ez az első gyerekünk – felelte Nick komolyan. – Nem
hagyhatom, hogy egyedül menj a kórházba. – Kait nevetni kezdett,
aztán betámogatták Charlotte-ot a liftbe. Lally és George elmentek,
amikor Kait megmondta nekik, hogy gondjaiba veszi, és beviszi
Charlotte-ot a kórházba. A portás taxit hívott nekik, és útközben Kait
mérte a fájások gyakoriságát. Rendszeresen, kétperceként jöttek. Nick
kérdőn felvont szemöldökkel nézett rá. Ez az egész nagyon új volt neki.
– Kevés az időnk – suttogta. Charlotte nyöszörögni kezdett, és
minden fájásnál teljes erőből szorította Kait karját.
– Jaj, ez iszonyú – sziszegte összeszorított foggal. – A múltkor nem
volt ilyen rossz… pokolian fáj. – Kait nem akarta megmondani neki,
hogy ez a baba valószínűleg jóval nagyobb. Charlotte hasa óriási volt.
– Mehetnénk kicsit gyorsabban? – szólt a sofőrnek.
– Itt fogja megszülni a taxiban? – pillantott Kaitra a férfi.
– Remélem, nem – felelte Kait, mindvégig Charlotte-on tartva a
szemét. Már másfél percenként jöttek a fájások, és még tíz sarokra
voltak a kórháztól.
 – Nekem kell majd a világra segítenem a gyereket? – kérdezte Nick
Kaittól. – Egyszer egy filmben játszottam orvost. Nagyon jól csináltam.
És a lovak ellésénél is mindig segítek.
Charlotte már sírt, és az utolsó fájásnál felsikoltott, miközben a
sofőr áthajtott két piroson, és három perc múlva megállt a New York
Egyetem előtt.
– Szerezz egy nővért és egy hordágyat… gyorsan – szólt Kait
Nicknek, majd a taxi ablakán kihajolva utánakiáltott: – Szólj egy
orvosnak.
Egy perc múlva kirohant a kapun egy kerekesszéket toló
betegápoló, Kaittal együtt átültették a sikoltozó Charlotte-ot, és
berohantak vele a sürgősségire.
– Jön… már jön! – zokogta Charlotte, és a vizsgálóba beérve
felrántotta a ruháját, és lerángatta a bugyiját. Kait ott állt mellette, Nick
pedig odakint várakozott. Charlotte ekkor egy horrorfilmbe illően véget
nem érő, velőtrázó sikolyt hallatott, a nővér pedig elkapta a lába közül
kicsusszanó babát. A magasba emelte az újszülött, síró kislányt. – Ó,
istenem – sírta Charlotte –, azt hittem, meghalok.
– Gyönyörű kislánya van – mondta a nővér, és a picit plédbe
burkolva az anyja karjába fektette.
– Milyen gyönyörű! – suttogta a babát csodálva Charlotte. – Rám
hasonlít.
Ebben a pillanatban két orvos és egy nővér érkezett futva, hogy
megvizsgálják és ellássák az anyát és az újszülöttet, és elvágják a
köldökzsinórt. Kait homlokon csókolta Charlotte-ot, és rámosolygott.
– Nagyszerűen csináltad.
– Köszönöm, hogy eljöttél velem – felelte Charlotte, és a
könnyeitől elmázolt szemfesték ellenére gyönyörű volt. Kait bólintott,
aztán csendesen kiment, hogy megkeresse az előtérben várakozó
Nicket.
– Úristen, ez rémisztő volt – mondta Nick feldúltan. – Charlotte
úgy sikoltozott, mint akit gyilkolnak.
 – A baba legalább négy-négy és fél kiló lehet. Mindenesetre
megszülte. Isten tudja, ki az apa, de megszületett a kislánya. Mi pedig
hazamehetünk. – És Kait átölelte a férfit. Charlotte mondta, hogy
felhívja az anyját, megbeszéli vele, hogy repüljön ide Dél-
Kaliforniából, addig meg jól ellesz a kórházban.
Nicknek nagyon imponált, amit Kait aznap este és éjjel
végigcsinált. A tökéletes háziasszony szerepéből egy pillanat alatt
átváltott a szülészeti nővér, sőt már-már a bába szerepébe. Kait nevetve
mesélte el neki, hogy Charlotte első mondata, amikor meglátta a
kisbabáját, az volt, hogy gyönyörű, és rá hasonlít.
– Ez nagyon rendben van egy színésznő esetében. Az a gyerek
felnőtt korában valószínűleg szintén színésznő lesz. Vagy
sorozatgyilkos.
– Most kicsit úgy érzem, mintha ötven gyerekem lenne – mondta
széles mosollyal Kait. – Azelőtt hiányoztak a gyerekeim, de már arra
sincs időm, hogy hiányozzanak. – Kivéve Candace-t. – Egy egész
stábnyi gyerekem lett.
– Vagy nagyon türelmes nő vagy, vagy született anya, vagy
mindkettő. Hol voltál, amikor még szerettem volna, hogy gyerekeim
szülessenek?
– El voltam foglalva a sajátjaimmal. És ne kívánd tőlem, hogy
szüljek még egyet. Épp elég nekem a stáb.
– Nem, nem akarok gyereket, nem is akartam soha. Nekem úgy jó
minden, ahogy van – felelte Nick, és fél karral átölelte Kaitot.
Kait még visszament elbúcsúzni Charlotte-tól, és megcsodálni a
babát, aki már anyja mellén volt. Charlotte még egyszer közölte Kaittal,
hogy ha már nem fog szoptatni, meg kell csináltatnia a mellét.
Mire visszaértek a lakásba, a pincér már elment, és mindent
tökéletes rendben hagyott maga után.
Kait és Nick ledobálták magukról a ruhát, és az érzelmileg kimerítő
éjszaka után bebújtak az ágyba.
– Gyönyörű karácsony volt, Kait – mosolygott rá a férfi. – Még ha
csak egy kis részét töltöttem is veled. Szeretlek.
 – Én is szeretlek – súgta Kait. Nick lekapcsolta a lámpát.
Csodálatos éjszakájuk volt. És Charlotte-nak is az újszülött kislányával.
Elárulta, hogy Joy-nak fogják hívni a babát. Tökéletes név volt, méltó
egy tökéletes naphoz.
 Tizenkilencedik fejezet

Nick és Kait Sam és Jessica Hartley szilveszteri partiján töltötték a

szilvesztert, ugyanott, ahová Kait minden évben elment, és ahol egy
évvel korábban megismerkedett Zackkal. Zack éppen akkor Sun
Valley-ban volt egy újabb nővel, akit csak most ismert meg. A vele
való találkozás megváltoztatta Kait életét. A bulizó társaság szájtátva
figyelte, amint bevonult Nick Brooke-kal. A férfit mindenki felismerte,
és rögtön látták, hogy ők ketten egy párt alkotnak. Az egymással
harmonikus kapcsolatban lévő párok nyugalma és bensőséges
közvetlensége érződött rajtuk. Jessica titkon odasúgta Samnek, hogy
látszik rajtuk, mennyire szeretik egymást.
Amikor Sam az asztalnál mindenki füle hallatára elmondta, hogy
Kait írta a történetet, amelynek alapján A Wilder család asszonyai
készült, a többiek sorra gratuláltak neki, és bevallották, hogy október
óta minden epizódot láttak.
– Nick lesz a következő évad sztárja – jelentette be Kait büszkén.
Már nem volt titok, hivatalosan is bejelentették, úgyhogy nyugodtan
elmondhatta.
Olyan jól érezték magukat, hogy még az éjfél is ott érte őket, csak
utána mentek haza, hogy végre kettesben lehessenek, és kedvükre
szerelmeskedhessenek. Kait izgatottan várta a másnapot, amikor
elutaznak Wyomingba. Jól érezte magát abban az életben, amit most
kezdenek együtt. Egy éjszakát az Aspenből hazaérkező Stephanie és
Frank házában fognak tölteni San Franciscóban, a hétvégét Toméknál
Dallasban, a kislányokkal, és ha visszajönnek, kezdődhet újra a munka.
Kait bízott benne, hogy a sorozat továbbra is sikeres lesz, a második
évad nézettsége is csúcsokat fog dönteni, még inkább, mint az elsőé,
hiszen most majd Nick is hétről hétre a képernyőre kerül.
A forgatási szünetekben pedig elrepül vele Wyomingba. Ez volt a
terv, ámbár a valóságban néha másképpen alakultak a dolgok.
 Indulás előtt Kait még felhívta Maeve-et és Agnest. Megígérte,
hogy telefonálni fog Wyomingból, azután kiautóztak New Jersey-be, a
repülőtérre, ahol Nick a repülőgépét hagyta. Fél óra múlva felszálltak.
Kait elnézte a cowboyszerelésében kényelmesen elhelyezkedő,
félelmetesen jóképű Nicket, és alig merte elhinni, hogy mostantól
hozzá tartozik. De amikor a szemébe nézett, kiolvasta belőle azt, amit a
férfi érzett iránta.
Ez már egy egészen másik világ volt. A múlt elmaradt mögötte, és
minden megváltozott körülötte. Új fejezet kezdődött, és egy merőben új
élet. Szerencsés nőnek tarthatta magát. Minden, ami történt, annyira
más volt, mint várta, és annyival jobb, mint amit valaha is el tudott
képzelni. Arra gondolt, hogy vajon a nagymamája is ezt érezte-e.
Miközben ezen mélázott, kivett a táskájából egy csomaggal a
nagymama Négy Gyerek sütijéből. Akárhová utazott, ebből a sütiből
mindig vitt magával. Megkínálta vele Nicket, aki mosolyogva
elfogadta. Ő is tudta már, hogy Constance Whittier arra tanította Kaitot,
hogy az élet izgalmas, nap mint nap szembe kell nézni a kihívásaival,
meg kell ragadni a felkínált lehetőségeket. Nem szabad kitérni egyik
elől sem, de szerencsére Kait nem is akart. Mindent meg akart
tapasztalni, Nickkel együtt, de önállóan is. Ahogy a bátor asszonyok
tették. Mindenestől vállalták az életet.
Amikor megkínálta egy újabb sütivel, Nick odahajolt, és
megcsókolta. Készen álltak rá, hogy gyönyörű kalanddá formálják a
közös életüket. A repülő a magasban tett még egy kört a repülőtér
felett, aztán nyugatnak fordult. Kait elmosolyodott, amikor eszébe
jutott, hogy egy éve kezdte írni a sorozat szövegkönyvét, amely
megváltoztatta az életét.
 ISBN 978 963 203 390 7

Maecenas Könyvkiadó, Budapest

Felelős kiadó: a Maecenas Könyvkiadó igazgatója
Szerkesztette: Horváth Ágnes
Nyomdai előkészítés: Alinea Kft., Budapest
Nyomta és kötötte a Szekszárdi Nyomda Kft., Szekszárd
Felelős vezető: Vadász Katalin ügyvezető igazgató
Terjedelem: 17,20 (A/5) ív