11.

Témakör: Látásmódok
Tétel: Vörösmarty egy művének elemzése
 
Feladat:
-          Elemezze Vörösmarty Mihály Előszó című költeményét!
-          Mondandójának kifejtésekor ne feledkezzen meg a műfaji, stilisztikai, szerkezeti
sajátosságokról!

Vörösmarty Mihály: Előszó

Vörösmarty Mihály reprezentáns alkotója a magyar romantikának. Több lapot és folyóiratot

szerkeszt, szinte az irodalmi élet középpontjává válik. Irodalmi társaságok megbecsült tagja
(Kisfaludy Társaság), képviseli a nemességet, a kisnemességet és a polgárságot is egyben.
Életét és művészetét három fontosabb esemény korszakolja: a szerelem, a szabadságharc
kirobbanása és a szabadságharc bukása.

Fejtsük ki, miről szól az Előszó!

A cím és a vers első három szava egyértelműen jelzi, hogy Vörösmarty az Előszót egy másik,
korábban keletkezett alkotás elé írta. Az irodalomtörténészek egy csoportja azt állítja, hogy a
Batthyány Emmának írt Három rege c. (1851-ben kiadott) allegóriák elé készült. Újabb
kutatások során azonban azt állapították meg, hogy az Áldozat c. dráma prológusa lehet
(jambikus lejtés). A romantikára jellemzően megtalálhatóak benne az évszak-toposzok.
Érdekessége viszont, hogy az ősz nem szerepel benne.
Az első gondolati egység a múltról szól, a nyárról („Midőn ezt írtam, tiszte volt az ég.”). Ezen
belül az első 17 sor a természet szépségeivel ismertet meg minket, melyben az ember
fáradalmai eltörpülnek az ünnepélyes kiteljesedés mellett. Átvitt jelentése utalhat a Bibliában
szereplő János jelenéseire, melyben egy új kezdet, egy második teremtéstörténet lehetősége
rejlik. A reménykedés szertefoszlik, amikor a nyári viharokra emlékeztető vész kitör (18-33.
sor) és lesöpri az emberiséget a föld színéről. Zenei csúcspont a 27. és a 28. sor, ahol a
súrlódó hangok miatt borzongató és félelmetes érzés jár át bennünket.
„És folyton folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.”
A második nagyobb egység a jelent ábrázolja („Most tél van és csend és hó és halál.”),
melyben a könyörtelen ítélet, az emberi faj pusztulása már végérvényesen bekövetkezett. A
nyarat hirtelen követi a tél. A föld őszülését egy istenhasonlattal mélyíti a beszélő, ami
visszautal Mózes I. könyvére: „Megbáná az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és
bánkódik az ő szívében.”
Az utolsó nyolc sor, a harmadik egység, ironikus jövőképet tár az olvasó elé („Majd eljön a
hajfodrász, a tavasz,…”). Megjelenik a tavasz, de az ember már nem él a földön, és a
természet furcsa, hamis álorcát vesz fel (vendéghaj, üvegszem). Boldognak mutatkozik a
világ, de belül már reménytelen, hiszen a nagy harcban a föld is megvénült, hiába látszik
külsőleg fiatalnak.

Érezhetően fennkölt, magasztos tárgyú, bonyolult ritmikájú és felépítésű az alkotás, de

jellemzi az emelkedett hangnem és a feszült állapot is. További karakteres vonás a
zaklatottság, az érzelmek, gondolatok szenvedélyes hullámzása és a kötetlen szerkezet (az
egyes részek nem elsősorban logikailag, hanem a képzelet és az asszociációk síkján
kapcsolódnak egymáshoz). Hangneme emelkedett, gyakran eksztázisig fokozott. A felsoroltak
az óda és a rapszódia meghatározását tökéletesen lefedik, ezért illeszthető a rapszodikus óda
kategóriájába a vers. Elégiának tűnhet rezignáltsága miatt, mégsem illik rá teljesen a műfaji
megnevezés, mivel a lírai hős nem panaszát, sóvárgását vetíti elénk, hanem a próféta, a sámán
szerepét vállalja magára. Vízióival feladatát teljesíti, védeni próbálja nemzetét a csapásoktól.
A romantika kedvelt eszköze a hangnemek keverése és váltogatása. Tehát az alkotás
következő felosztási módja is helytálló lehetne: a kezdeti pátoszt (reformkor, nyár) tragikus
(veszteségek bemutatása) és elégikus hangnem követi, majd iróniával zárul a gondolatkör.

Formai szempontból a következőképpen elemezhetjük a művet:

A rímtelen tíz és tizenegy szótagos jambikus sorok között előtűnik egy fél sor, aminek
feladata összefoglalni és közölni a tényt, hogy „A föld megőszült”. Itt találhatjuk a költemény
aranymetszését. A szöveget a költő egy 10, egy 31 és egy 8 soros egységre bonja. A tagolás
háromrészes hídformának felel meg. Mivel a két szélső szakasz hasonló terjedelmű és páros
sorszámú, a középső viszont többszörösen hosszabb és páratlan sorszámú a három egység
rend, szabadság, rend egymásutánjaként hat az olvasóra.
A mű olvasásakor fojtott, néha vibráló hangulati állapotot érzékelhetünk, ami azért
következhet be, mert a romantikus tirádák miatt a műértelmezés összpontosítást, szellemi
munkát igényel, az érzelmekben és költői képekben való gazdagsága viszont emocionális
síkon hat ránk.

A mű a legemelkedettebb magyar nyelvű versek közé tartozik. Csak a címet és az első három
szót lehet betű/szó szerint érteni. A szöveg többi része szinte kizárólag metaforikus jelentéssel
értelmezhető. Gondolati mélysége a metaforák jelentéséből származik.

Az Előszóban nincs se ború-, se derűlátás. Személytelenül, tárgyszerűen szól az emberiség

végső sorsáról, mint a legősibb mítoszok. Talán a XX. század háborúi, népirtásai és „poklai”
bizonyítják leginkább Vörösmarty versének igazát.