nemesítésére. Egyszerű stílusú, világos szerkezetű dalokat,
A
2. Ókori görög nevelés jellemzői, görög filozófusok a nevelésről
A spártai nevelés (Kr. e. VIII-IV. sz.)
o Hagyományosan ismert „katonai rendőrállam” arculat à a
nevelés legfőbb célja az állandó harci készenlétre való felkészítés
volt
o Olyan kíméletlen harcost akartak formálni a gyermekekből, aki
mindenkor képesek az uralkodó pozíció megvédésére.
o Az állandó harckészségre való nevelés együtt járt az egyéniség
teljes elfojtásával, a gyerekekben rejlő egyéni sajátosságok
megszüntetésével.
o A spártai harcost a testi erőn és az edzettségen túl fanatizmus
jellemezte. Szükség esetén képesek voltak gondolkodás nélkül,
mindenféle erkölcsi megfontolást félretéve, gátlástalanul
cselekedni.
o A polisz vezetőinek joga volt beleszólni a polgárok
legszemélyesebb magánügyeibe is. Így például a házasságkötés
feltételeit is szabályozták, hogy egészséges gyermekek
születhessenek. Az újszülöttel nem saját szülei rendelkeztek, hanem
az állam.
o Taigetosz - nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha
egy születésétől kezdve gyenge és életképtelen ember életben
marad
o A gyermekek nevelésére igen nagy gondot fordítottak. A
csecsemőket - akárcsak az egyiptomiak - nem pólyázták be, azért,
hogy testük szabadon fejlődjék. Szervezetüket fokozatosan
edzették, egyre nehezebb erőpróbák elé állították őket. Már a
kisgyermekeket is hozzászoktatták ahhoz, hogy ne féljenek a
sötétben. Sírniuk sem volt szabad.
o A fiúk családi nevelése hétesztendős korukban befejeződött,
ekkor táborokba kerültek, melynek vezetőjét paidanomosznak
(gyermekfelügyelő) nevezték. Itt közös nevelésben részesültek.
Csoportokba osztották őket, és vezetőikké a legértelmesebb és
legbátrabb fiúkat tették.
o A rendkívül szigorú testi nevelésen túl értelmüket csak annyira
képezték, amennyire az egy jó katonának szükséges volt.
o A lopás nem számított bűnnek, de akit rajtakaptak, alaposan
elverték.
o A spártai fiúk írni-olvasni, számolni alig tanultak meg. Fontosnak
tartották viszont gondolataik egyszerű, világos, szabatos kifejezését.
o A „lakonikus beszéd” nem csak a gondolatok tömör és elmés
megfogalmazására utal, hanem arra is, hogy a beszédmód kifejezi a
spártaiak gondolkodásmódját
o A költészet és a zene alig kapott helyet a fiatalok képzésében.
Csak olyan műveket tanultak, amelyek alkalmasak voltak az
elszántság, a lelkesedés, a bátorság fokozására, az erkölcsök
° A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola volt.
indulókat, dicsőítő énekeket tanultak, amelyek dicsőítették az
életüket Spártáért feláldozni kész bátrakat, és ugyanakkor
szidalmazták a gyávákat.
o Az ifjak erkölcsi nevelésének középpontjában a hazaszeretet, a
fegyelem, az idősebbek tisztelete és az engedelmesség állt mint
követendő érték.
o A lányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a fiúkkal
egyenértékű képzésben részesítették őket. Ők is megtanultak
sebesen futni, ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt
elsősorban azért, hogy jövendő gyermekeik erős, edzett, egészséges
szervezetben foganjanak meg + férfiak távollétekor nekik kellett
vállalniuk az otthon védelmét
Az athéni nevelés (Kr. e. VI-V. sz.)
o Olyan harmonikus embert neveltek, aki bátorságban felvette a
versenyt a harcos spártaiakkal. Ugyanakkor értelme nyitottsága,
erkölcsi érzékének fejlettsége, a szépség iránti fogékonysága többé
is tette azoknál.
o Az apollói derű kiegyensúlyozottsága, fenséges nyugalma mellett
a görög nép lelke mélyén ott él a másik véglet: a mámor, az
irracionalitás, a fékezhetetlen szenvedély dionüszoszi mélysége. Az
apollói és a dionüszoszi jellem állandó harcban áll egymással.
o A kiváltságokkal rendelkezők, a vagyonosok arra törekedtek,
hogy gyermekeikből „jó poliszpolgár” váljék. Felfogásuk szerint
ehhez megfelelő műveltséget kellett elsajátítani: szakmai műveltség
+ általános műveltség
o Ugyanakkor az erkölcsi szabályok, a követendő viselkedési
normák elsajátíttatására is nagy gondot fordítottak.
o Hétéves koruktól magántanítókhoz küldték a gyerekeket, akik
tovább folytatták a családban elkezdett nevelést és megfelelő
képzésben részesítették tanítványaikat:
o Múzsai képzés: Grammatikai-irodalmi képzés (olvasás, írás,
számtan), Kithara-képzés (költészet, zenetanítás), Gümnasztikai
képzés (torna, birkózás)
o A görögök hittek abban, hogy szép, esztétikus test csak szép,
tehát etikailag kifogástalan léleknek adhat otthont. Ezt nevezték a
görögök a „kalokagathia” elvének, amely szerint tehát a „szép” és a
„jó” harmonikus egységben létezik.
A hellenisztikus nevelés (Kr. e. 336 - Kr. e. 30)
o A hellenisztikus kor nevelése és oktatása is figyelemre méltó
tartalmi gazdagodáson ment keresztül. Új „iskolatípusok” jelentek
meg, és a régiekben átadott tudás tartalma is módosult.
° Az elemi oktatás színtere a minden városban működő
didaszkaleion lett. Általában 7-14 éves korú gyerekek jártak ide. A
gyerekek olvasni, írni és számolni tanultak a didaszkaleionban.
grammatikosz ('irodalomtanár') vezetésével itt már megkezdődött a
klasszikus írók és költők - mindenekelőtt Homérosz - műveinek
beható tanulmányozása. Az alkalmazott módszerek igen alapos és
sokoldalú tanulást tettek lehetővé. Házi feladatok között
fogalmazások szerepeltek, amelyeket egy előre megadott témából
kellett írniuk.
° Szónoki beszéd elsajátítása - bekerült a tananyagba a
nyelvtan.
° Később megjelentek a matematikával kapcsolatos és a
természetre vonatkozó „reál” ismeretkörök is: az aritmetika, a
geometria, az asztronómia, a zeneelmélet.
° Továbbra is működtek a gümnaszionok. Szerepkörük
gazdagodott: a test nevelése mellett a szellem gyarapodását is
szolgálták már.
° A felsőfokú képzés színterei azok a filozófiai iskolák is, melyek
a híres bölcselők köré tömörülő fiatalokból szerveződtek.
Kiemelkedett ezek közül Platón iskolája, az „akadémia”.
Görög filozófusok a nevelésről
Szókratész
o Szókratész (Kr. e. 470-399) volt a kiemelkedő görög filozófusok
közül az első, aki a nevelésről jelentős gondolatokat fogalmazott
meg. Érdeme, hogy hadat üzent a szofisták erkölcsi
relativizmusának, és síkra szállt az örök erkölcsi értékek jogainak
visszaállításáért.
o A szofistákkal együtt Szókratész is hangoztatta a protagoraszi
tételt, mely szerint: „minden dolog mértéke az ember”. Ő azonban
a megismerő, gondolkodó és cselekvő embert állítja
vizsgálódásának középpontjába, s tanítványainak is az önismeretet
és az önfejlesztést tanácsolta.
o Szókratész filozófiája szélsőségesen racionalista. Az igazi
megismerés forrását az emberi tudatba helyezi át; az érzékszervi
megismerésnek, a külső természet tudati leképezésének így kisebb
jelentőséget tulajdonít.
o A kétféle megismerés így Szókratész felfogása szerint a
következő:
° A szakemberek, különféle mesteremberek ismeretszerzése,
amely a tárgyi ismeretek tanulását jelenti. Ez csak egy alacsonyabb
rendű, relatív értékű tudást eredményezhet.
° Ha a dolgokat nem szemünkkel, hanem belső
tudatműködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz,
valóságos ismeretekre.
o Neveléstörténeti szempontból nagyon jelentős Szókratésznek az
eljárása, mellyel vitapartnerét a konkrét tapasztalat zavaros
képzeteiből rávezette az igazságra.
o A szofistákhoz hasonlóan képviselte az etikai intellektualizmus
álláspontját. Aki tudja a jót, az törekszik megvalósítására - ez volt
Szókratész felfogása is. A tudás azonban csak a kevesek, a
kiválasztottak privilégiuma lehetett. Nekik, a „hozzáértőknek” kell
irányítaniuk a polisz politikai életét, nem pedig a véletlen szerencse
kegyeltjeinek.
o Pedagógiáját is ez jellemzi: Hitt az erény taníthatóságában,
abban, hogy a tudás nemesíti az embert. De nála ez a tudás nem a
külső forrásból származó érzékleteken alapul, hanem a tudat benső
aktivitásán, a ráció öncélúságán. A tudás átadására viszont
kimunkált egy mesteri módszert, a heurisztika, a „rádöbbentés”
művészetét.
Platón
o Platón (Kr. e. 428/7-348/7) az ókori görögök egyik
legkiemelkedőbb filozófusa. Jelentősége pedagógiai szempontból is
felbecsülhetetlen. Érdeme ezen a téren kettős: egyrészt rendkívül
szemléletes módon ábrázolta a korabeli görög nevelést, másrészt
pedig egy sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott.
o Neveléssel kapcsolatos gondolatokat szinte valamennyi
művében olvashatunk.
o Az „Állam” és a „Törvények” című dialógusában viszont már
nemcsak elszórt megjegyzéseket találunk a nevelésről. Itt már -
politikai szemszögből ugyan -, de aprólékos részletességgel és
rendszerbe foglalva tárgyalja a nevelés és az oktatás kérdéseit.
o „Állam” című munkájában abból a tényből indul ki, hogy a polisz
társadalma valójában három fő osztályra tagolható: filozófusokra,
katonákra és kétkezi dolgozókra. Társadalmi bajok akkor
jelentkeznek, ha e három osztály együttélése nem zavartalan.
Hogyan jöhet létre tökéletes városállam? Úgy, hogy érvényesül az
igazságosság eszméje, azaz mindenki az őt megillető helyet tölti be
a társadalomban – harmónia. A cél tehát nem az egyén, hanem a
nagy egész, az állam boldogsága.
o Filozófusok, akiknek erénye a bölcsesség. Az állam vezetésére
kizárólag ők alkalmasak
o Katonák, harcosok, a filozófusok segítői. Míg a filozófusok a
törvények betartásán őrködnek, addig a katonák az állam területi
sérthetetlenségét védelmezik. Család- és vagyonközösségben élő
férfiak és nők e kaszt tagjai, erényük a rettenthetetlen bátorság.
o Dolgozók. Ők csak a józanság, az önmérséklet erényét képesek
önmagukban kialakítani. Feladatuk a társadalom működéséhez
szükséges anyagi javak előállítása.
o Az államban csak akkor lesz rend, ha e három osztály
társadalomban elfoglalt helye megfelel saját egyéni lelki alkatuknak.
Egymástól elkülönített kasztokként kell élniük. Dolgozókból nem
lehetnek katonák vagy filozófusok, az ő oktatásuk-nevelésük így
teljesen felesleges, sőt káros.
o Katonák nevelése filozófussá:
o Platón feltétel nélkül hisz a zene lélekformáló erejében. A húros
hangszerek közül csak a lírát és a kitharát engedélyezte. A fuvolát
száműzte a fiatal őröknek ajánlható hangszerek közül.
o Fontos szerep jut a testi nevelésnek. Feladata az egész szervezet
fejlesztése, edzése, a test és a lélek összhangjának megteremtése. A
testi nevelés sohasem válhat egyoldalúvá, mértéktelenné.
o Múzsai nevelés: Homérosz költészete helyett Platón
himnuszokat és magasztaló énekeket tanítana a fiatal fiúknak és
lányoknak.
o Miután az őrök letöltötték két-három évig tartó katonai
szolgálatukat, húsz éves korukban kezdenek hozzá a tíz esztendeig
tartó matematikai előtanulmányaikhoz. A matematikai képzés
keretei között tanítandó aritmetika, geometria, asztronómia és
zenetudomány csupán előkészület a dialektikához, amellyel nem
szabad túl korán megismerkedni. Csak harminc éves koruktól
kezdve foglalkozhatnak dialektikával öt esztendőn keresztül.
Harmincöt éves korától kezdve a leendő filozófus tizenöt éven át a
közélet gyakorlatában bizonyítja rátermettségét, felkészültségét, és
csak ötven esztendős korára lesz kész arra, hogy az állam vezetői
közé lépjen.
o A filozófusok fentebb bemutatott magasrendű nevelésének
végső célja a jó ideájának a megismertetése.
o Platón számára fontos volt a gyermek, érdekelték a gyermekkor
sajátosságai. Úgy vélte, hogy alakítani, formálni, tanítani kell őket,
hiszen tőlük függ a jövő, az állam jóléte.
Arisztotelész (Kr. e. 384-322)
o Platón tanítványaként annak iskolájában, az Akadémián tanult.
Elsősorban filozófiával foglalkozott, de érdeklődési köre kiterjedt a
pedagógiára is. Nagy Sándor nevelőjeként a gyakorlati pedagógia
terén is bizonyította tehetségét. A későbbi világhódító fejedelem
élete végéig ragaszkodott mesteréhez.
o Az athéni nevelést azért tartja „kétes értékű”-nek, mert nincs
tisztázva, hogy mi a célja: a hasznosság vagy az erény. A spártai
nevelés sem megfelelő, mert „egészen elállatiasítják a gyermekeket
a sok gyötréssel és edzéssel, mert szerintük ez a leghasznosabb
vitézség”.
o A mérhetetlenül sok atlétikai gyakorlat megerőlteti és
tönkreteszi a testet, ezért nem helyénvaló. Platón állama szerinte
azért nem megfelelő, mert nem ismeri a család intézményét, ez
pedig Arisztotelész szerint a városállam alapja.
o A magántulajdon megszüntetése sem helyes, az emberi
szükségletekkel összeegyeztethetetlen „közösködéshez” vezet.
o Fiának szánt művében, a „Nikomakhoszi ethiká”-ban arról ír,
hogy az emberi élet célja a boldogság.
o Ki az igazán boldog ember? Az, aki erényesen él.
o A cél tehát erényes polgárok nevelése. Az erényeket természetes
hajlamainkból fejleszthetjük ki tevékenység útján. Kétfélék
lehetnek: erkölcsiek és szellemiek. Az erkölcsi erényeket szoktatás
útján alakíthatjuk ki, a szellemieket pedig oktatás-tanítás
segítségével. Az erkölcsi erény fontos jellemzője a középhatár a
végletek túlzásai között.
o Kitűnik belőle, hogy az erkölcsi erények elsajátításához nem az
oktatáson, a gyermek értelmén keresztül vezet az út.
o Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, a szoktatás-
megszokás útján kialakul bennünk egy tartós lelki minőség, a lélek
erkölcsös habitusa. Ez lesz az erényes cselekvés garanciája.
o Arisztotelész talán még Platónnál is nagyobb fontosságot
tulajdonít a zenének. Úgy véli, hogy a zene képes az indulatok és
szenvedélyek levezetésére, s így megtisztítja az erkölcsöket.
o A passzív zenehallgatás azonban ehhez nem elegendő, a
gyermeknek magának is muzsikálnia kell. Ez a zenetanulás ne legyen
mesterségszerű à általános zenei műveltségre van szüksége a
gyermeknek. Csak a lírát engedélyezi.
o Akárcsak mestere, Platón, Arisztotelész is azt vallja, hogy a
nevelést társadalmasítani kell, az állam irányítása alá kell vonni. A
nevelés végső célja nála is az „állam boldogsága”. Az egyént nem
önmagáért neveljük, hanem azért, mert az értékes individuumok
összessége az állam értékét növeli.
o Arisztotelész szerint a nevelés áldásából az állam minden
tagjának, minden szabad embernek egyformán részesülnie kell.
o A nevelésben a gyakorlásnak, a szoktatásnak is teret kell
biztosítani.
8. John Locke munkássága
Felfogása a gyermekségről
o Locke gyermekévei alatt a puritanizmus vallásosságának
légkörében élt
o Hitbéli meggyőződése és sajátos filozófusi gondolkodásmódja
együttesen befolyásolta emberképének kialakulását, pedagógiai
gondolatainak formálódását
o Már oxfordi diákévei alatt papírra vetette az emberi élettel
kapcsolatos fölfogását
o Ebben a korai jegyzetében kifejti, hogy az ember kötelessége a
boldogság keresése, és a nyomorúság kerülése. Az angolszász
filozófiában általánosan elfogadott erkölcsi normából indul ki.
o Milyen értékeket tart nélkülözhetetlennek az emberi boldogság
eléréséhez?
· Az egészség megőrzésének jelentőségét: higiéniai,
egészségügyi célokat és a felüdülést szolgáló sportok
· A jó kedv az önmagában bízó ember optimizmusa.
· A tudás mint érték összhangban van a természetet vizsgáló
empirizmus filozófiájának térhódításával, egyre inkább a
matematikai-természettudományos módszerekkel dolgozó
tudományágak felé fordult
· A jó cselekedet minden keresztény kötelessége. A kálvinisták
szerint ez az üdvözülés szükséges, de nem elégséges feltétele.
Végső soron maga az áhított túlvilági boldogság reménye tartja
vissza a hithű puritánust attól, hogy engedjen a „pillanatnyi
gyönyörűség ingerének”.
· Locke embereszménye a gentleman. Olyan tehetős ember,
aki jól tud a világban forgolódni, tevékenykedni.
A gentleman nevelésekor a következő célokat tartja szem előtt:
1. erős, egészséges test
2. erényes, vallásos lélek
3. praktikus ismeretek
o A reneszánsz humanistáihoz hasonlóan feltétlenül hisz a nevelés
emberalakító erejében.
Testi nevelés
o A gyermeknevelésről írt „Gondolatok...” jelentős részében az
orvos Locke nyilatkozik meg.
o Könyve elején részletekbe menő gyakorlati tanácsokat ad a
szülőknek, hogyan őrizhetik meg gyermekeik egészségét.
o Mindenekelőtt a gyermekek dédelgetése, túlzott kényeztetése
ellen emel szót
o Feltehetően saját gyenge fizikuma is közrejátszott abban, hogy
rendkívül nagy súlyt fektetett a gyermekek egészséges
táplálkozására, testük fokozatos edzésére. Tanácsai a maga korában
- amikor a mindennapos tisztálkodás még a királyok körében sem
volt általános - forradalmian újnak számítottak. Bő ruházatot,
egyszerű de tápláló ételeket, friss levegőn való gyakori
tartózkodást, sok mozgást, úszást ajánl.
o A bort és az erős italokat kerülendőnek tartja, helyettük sör
fogyasztását ajánlja gyermekeknek is.
Erkölcsi és vallási nevelés
o Az ember legfőbb értékmérője nem a tudás, hanem az
erkölcsiség - hirdeti Locke (felelevenítve a Quintilianustól
eredeztethető gondolatot).
o Locke a magánnevelés híve, bár elismeri a nyilvános iskoláztatás
előnyeit is.
o Házitanítót, magánnevelőt kell tehát a gyermek mellé fogadni
o Az erkölcsi nevelés legfontosabb feladata - a test edzéséhez
hasonlóan – a lélek „edzettségének” kialakítása.
o A szigorú nevelés Locke-nál nem jelentett egyet a verés
elfogadásával. A testi fenyíték lealacsonyítja, megalázza a
gyermeket, rabszolgákhoz méltó büntetés, amely rabszolgalelket
hoz létre. Elfojtja életkedvüket, meghunyászkodó, kishitű
embereket formál belőlük.
o A verés csak legvégső esetben: nyílt ellenszegülés,
megátalkodott hazudozás esetében alkalmazható - hangsúlyozza
Locke.
Melyik nevelési módszert tartja a legfontosabbnak?
o a személyes példaadás
o Mit sem érnek a szép szavak, ha a nevelő csak intelmeivel, s nem
cselekedeteivel próbál a gyermekre hatni. Ők ugyanis sokkal inkább
a rossz példát követik, mint az elkoptatott frázisokat.
o A gyermekek vallásos nevelését korán el kell kezdeni – Isten,
imák, bibliai történetek
o A Biblia válogatás nélküli olvastatását elveti
Az értelem nevelése
o Locke megkísérli összeegyeztetni a Bacon-féle empirizmust
Descartes racionalizmusával. Bacon és követői az érzékszervi
tapasztalásra helyezték a hangsúlyt, Descartes és hívei pedig a
kritikus észre és a velünk született eszmékre
o Locke átveszi az empirizmus
o Tagadja viszont a velünk született eszméket, ideákat. Az emberi
lélek születéskor olyan, mint a tiszta lap („tabula rasa”).
o Az ész, az elme tehát a tapasztalásból meríti a tudásanyagát. E
tapasztalás forrása Locke szerint kettős: egyrészt a külső világ
megtapasztalása az érzékelés (sensuation) útján, másrészt pedig a
belső reflexió (reflection). Ez utóbbi nem a külső világ mechanikus
tükröződése a tudatunkban, hanem egyfajta belső „eszmélődés”
o az értelem működését, a belső tudatfolyamatokat is
hangsúlyozza
o praktikus ismereteket kíván adni neveltjének
o A művelt (de nem tudós!) úriember, a gentleman érdekeit tartja
szem előtt, amikor a tanítandó ismeretköröket összeállítja.
o Az alapvető készségek közül az olvasást igen korán taníthatónak
tartja
o Locke mindent elkövet azért, hogy az alapkészségek tanulását
könnyeddé, játékossá tegye.
o A leendő gentleman számára szükséges tárgynak tartja még a
rajzot és a gyorsírást is
o Idegen nyelvek közül mindenekelőtt a franciát tanítja, és csak
ezután a latint
o További hasznos tantárgyak még: az anyanyelvű fogalmazás,
történelem, földrajz, csillagászat, számtan és mértan, könyvvitel,
jogi ismeretek, etika
o A sportok közül a vívást az akkoriban fellángoló párbajszenvedély
miatt nem ajánlja.
o Fontos „tantárgy” a tánc is
o Locke embereszménye, a „gentleman” tehát egyfajta szenvtelen,
józan ember, akit a művészetek szépségei „hidegen hagynak”.
A francia felvilágosodás pedagógiai eszméi
9. A francia felvilágosodás pedagógiai eszméi
A protestáns pedagógia hatása a polgárosodásra
o A középkori városok talajából szervesen fejlődő polgárság
gondolkodásmódját ekkor már felekezeti hovatartozástól
függetlenül sajátos új vonások jellemezték. Egyre inkább
megerősödött az evilági boldogulás iránti igény.
o Fontos értékké vált: az anyagi javak megbecsülése, a munka, a
fáradhatatlan hivatásvégzés, józan mértéktartás, becsületesség,
kiszámíthatóság
o Ez a korábbi korszakokban gyökerező érték-átrendeződés a
reformáció terjedésével sajátos vallásos megerősítésre talált.
o protestáns életideál és puritanizmus
o Luther eszméje szerint minden ember elhivatott, de az
üdvözüléshez nem a vakbuzgó ájtatoskodáson át vezet az út. A
harmonikus családi élet, a gyermeknevelés és a tisztes
munkavégzés az, ami az üdvözülés evilági előkészítője.
o Kálvin szigorúbb ennél: szerinte a munka Istennel szembeni
adósság, melyet életünk végéig törlesztenünk kell. A dologtalan
kezekre a bűn leselkedik. Ugyanakkor a fényűzést is elítéli.
o Lemond minden fölösleges világi hívságról, helyette rendszeres
önvizsgálattal igyekszik meggyőződni saját értékeiről,
kiválasztottságáról, avagy kitagadottságáról. Életét egyfajta "aktív
önuralom" jellemzi, mely sok tekintetben rokon a középkor
szerzetesi erényeivel.
o Mindezekből látható, hogy a protestáns életeszmény a középkori
városi polgárság értékeivel összefonódva hogyan adott vallási
hátteret a kapitalizmus gazdasági fejlődéséhez.
o Ennek a vallásos alapokon nyugvó racionális életvezetésnek,
"evilági aszkézisnek" az átszármaztatása abban a korban is a szülői
házban, a családban kezdődött.
o A családi nevelés, a következetesen puritán életmód, a szülők
személyes példaadása útján a polgári középosztály gyermekeinek
többségébe már korán rögzültek a fentebb bemutatott polgári
értékek, erények.
A pietizmus hatása a nevelésre
o A harmincéves háború - hihetetlen mértékű anyagi, szellemi és
erkölcsi romlás
o Ennek ellenhatásaként jelentkezett a protestantizmuson belül
egy sajátosan új irányzat, a pietizmus.
o A pietizmus egyike volt a korszak nagy megtisztulást,
újjászületést hirdető mozgalmainak.
o Elnevezése (pietas = kegyesség) arra utal, hogy követői a
kálvinista racionális vallásossággal szemben a személyesen átélt
kereszténység, a jámbor áhítat, a belső lelki élményekből táplálkozó
vallásosság hívei voltak.
o A mozgalom atyja Philipp Jakob Spener volt
o A pietizmus kiemelkedő iskolaalapító egyénisége volt August
Hermann Francke - Az ő tevékenysége nyomán terebélyesedett ez
az eredendően vallási irányzat nevelési mozgalommá.
o A német városokban a XVII-XVIII. század fordulójára
megerősödtek a városi iskolák. Ezek a "német iskolák" nagy
hagyományokkal rendelkeztek német földön. Az iparosok,
kereskedők, hivatalnokok gyermekeit anyanyelvükön oktatták a
polgári életben szükséges praktikus ismeretekre. A vallási – erkölcsi
- állapotbéli kötelességek megismertetése szintén németül történt
o Francke is ilyen "német" iskolát nyitott, először a szegények
gyermekei számára
o A beíratott gyermekek száma rohamosan emelkedett,
hamarosan tehetősebb polgárok is kérték gyermekeik felvételét -
külön épületet kellett bérelnie
o A szegény gyerekeket ingyen tanította, elkülönítve a tandíjat
fizető polgár gyerekektől
o Francke a rendi elkülönülés híve volt, ezért nemesek számára
1696-ban külön iskolát alapított "Pedagógium" néven
o Francke iskoláiban arra törekedett, hogy tanulóinak gyakorlatias
tudást, szakmai ismereteket nyújtson, ezzel segítve elő az életben
való mielőbbi boldogulásukat
o Emellett gondolt az egyetemen továbbtanulókra is: számukra
1697-ben latin iskolát nyitott
o A német pedagógus iskolákon kívül könyvnyomdát,
gyógyszertárat és árvaházat is létesített.
o Halálakor oktatási, kulturális és népjóléti intézmények egész
városrésznyi rendszerét hagyta hátra
o Francke iskoláiban a legfőbb cél a bensőséges vallásos érzület
(pietas) kialakítása volt
o Francke tevékeny, folytonos jócselekedetekben megnyilvánuló
hitéletre nevelt
o Nagy fontosságot tulajdonított a család nevelő erejének és a
tanítók személyes példaadásának
o A "Franckeanum" iskoláiban a gyakorlatiasság elve érvényesült
o Francke a gazdasági kérdésekkel, s általában a reáliákkal
bővebben foglalkozott, mint elődei
o Rendkívüli tárgyként francia nyelvet is tanultak
Rousseau nézetei a nevelésről
10. Rousseau nézetei a nevelésről
Rousseau természetelvű pedagógiája
o A XVIII. századot joggal nevezték a „pedagógia századának”
o A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban, hogy az ifjúság
megújult szellemű, racionális nevelése a szebb jövendő garanciája.
o Közéjük tartozott Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) is, aki
neveléssel-oktatással kapcsolatos fordulópontot jelentettek a
pedagógiában.
Élete
o 1712-ben született a protestáns Genfben egy puritán szemléletű
órásmester fiaként. Édesanyja születése után egy héttel meghalt.
o A fiatal fiú nem járt elemi iskolába, ennek ellenére már tízéves
korára nagy műveltségre tett szert. Édesapjával kedvelt
szórakozásuk az olvasás volt.
o Hamarosan elhagyta szülővárosát és kalandokkal teli
vándorlásba kezdett.
o Egyik pártfogója lehetővé tette számára, hogy tanuljon:
természettudományokkal, zenével foglalkozott
o Magánnevelőnek szegődött - nem sok sikert aratott, ezért zenei
tanulmányokra vetette magát
o Párizsba ment, új kottaírási rendszeréről előadást tartott az
Akadémián - neve ismertté vált, filozófusokkal barátkozott
o Az 1760-as években született három nagy műve: az Új Haloise, a
Társadalmi szerződés és az Emil avagy a nevelésről című nevelési
regénye
o Heves ellenérzéseket váltott ki a korabeli egyházi körökből: a
„természetes vallással” foglalkozó rész miatt a párizsi hercegérsek
pásztorlevelet adott ki a könyv ellen. – menekülés + könyvét, az
Emilt pedig nyilvánosan elégették az igazságügyi palota udvarán
o A bujdosás esztendei kezdődtek - Svájc, Anglia
o Franciaországba visszatérve előbb előkelő barátainak vidéki
kastélyában élt, majd Párizsba költözött
o kottamásolásból tartotta fenn magát
A gyermek felfedezése
o Rousseau volt az, aki a legkifejezőbben, leghatározottabban
fogalmazta meg az elfogadó, humanisztikus gyermekszemlélet és
nevelés elveit, azaz a gyermek jónak születik, de romlottá teszi a
társadalmi közeg, amiben él
o Képzelt regényhősének nevelésére a könyv lapjain maga
Rousseau vállalkozik, magára öltve a magánnevelő szerepét.
Legfőbb célja, hogy Emilt boldognak lássa.
o Pedagógiájának célja az evilági boldogulás, etikája egyfajta
eudaimonizmus (boldogságetika)
o Rousseau neveltje gyermekként is boldog, hiszen nevelője nem
kényszeríti felnőttes megnyilvánulásokra. Rousseau tehát
mindenekelőtt embert kíván faragni Emilből.
o Emil szintén előkelő, gazdag ifjú, mégis általában az emberhez,
„az emberi szívhez alkalmazkodó” nevelésben részesül. Locke
tanaitól más vonatkozásban is elhatárolja magát
o Rousseau nem hisz az ész mindenhatóságában
A módszerek
o Rousseau újítása a „pedagógiai alaphelyzet” megfordítása.
o a pedagógia a gyermek köré rendelődött
o Ez a hangsúlyáttevődés sajátosan új nevelési módszereket
eredményezett.
o Rousseau Emilre elsősorban az érzelmein, a képzeletén keresztül
akar hatni, nem pedig a racionális érvek útján. A nevelő
legfontosabb feladata nem az, hogy növendéke fejét „teletöltse
tudománnyal”. Ügyelnie kell arra, hogy a gyermek spontán
fejlődése zavartalan legyen.
o A gyermeket „fallal” kell körülbástyázni, amely megóvja a
társadalom káros hatásaitól. Ezt a nevelést nevezi Rousseau negatív
nevelésnek: Olyan nevelés ez, amely nem ad erényeket, de megóv a
bűnöktől, nem tanít meg az igazságra, de megóv a tévedéstől.
o Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a „negatív nevelés” passzív.
Nagyon is aktív tevékenység ez: a gyermekre fejlesztő hatást
gyakorló nevelési körülmények megteremtése. Olyan helyzeteket,
szituációkat kell teremtenie, amelyek segítségével a növendék
életre szóló tapasztalatokat szerezhet. Így válik tanítójává a könyvek
helyett maga az élet; a végtelen gazdagságú természet
o város ßà vidék, falu
A nevelés tartalma és az életkori szakaszok
A gyermeki fejlődés szakaszait öt periódusra osztja. Ezeknek egy-
egy „könyv” (azaz fejezet) felel meg pedagógiai regényében az
„Emil”-ben.
a) Első könyv: születéstől a beszédig (körülbelül kétéves korig) -
testi nevelés
° Ez a kisgyermek kora, a gyermek kiszolgáltatott lény
° Rousseau szabadságot követel a gyermekeknek, és ebbe az is
beletartozik, hogy az édesanyák természetes módon saját maguk
táplálják, gondozzák kisgyermekeiket.
° Rousseau az édesanyák lelkére köti, hogy vállalják magukra
újszülöttük táplálását, gondozását. Az apáktól pedig elvárja, hogy
maguk neveljék gyermeküket. Ennek ellenére néhány lap múlva
kompromisszumot köt: ha az anya nem elég egészséges,
megengedhetőnek tartja a dajka alkalmazását.
° A dajka lehetőleg falun élő asszony legyen, aki kis
gondozottját a természet éltető közelségében szabadon neveli.
° Rousseau pedagógiája gyermekközpontú, ennek ellenére
határozottan elutasítja a dédelgető, kényeztető nevelést.
b) Második könyv: kétéves kortól tizenkét éves korig - az
érzékszervek nevelése
° A gyermek nevelését magánnevelőre bízza. Erre a beszéd
kialakulásától fogva lesz szükség. Eszménye az olyan házitanító, aki
egész életében csupán egy gyermek nevelését vállalja.
° Az előző életszakasz legfontosabb nevelési feladata a test
gondozása volt
° Rousseau a jövendő felnőttet látja a kisgyermekben.
Tiszteletben tartja a gyermekkort. A gyermek fokozatosan
kapcsolatot teremt önmaga és a külvilág dolgai között.
Gondolkodása az érzékeléssel kezdődik, lassan eljut az értelemnek
arra a fokára, melyet Rousseau „érzékelő értelemnek” nevez.
° Rendszeres testgyakorlást ajánl: a szabadban tett séták jó
alkalmat szolgálhatnak a nevelővel folytatott beszélgetésekre.
° Az erkölcsi nevelést szolgáló tapasztalatoknak ebben a
periódusban a konkrétum szintjén kell maradniuk.
° Ha büntetni kell, legyen a büntetés maga a tett természetes
következménye
c) Harmadik könyv: tizenkét éves kortól tizenöt éves korig - az
értelmi nevelés
° Ezt az időszakot nevezi Rousseau az „értelem békés
korszaka”-nak.
° Most már tudja, mi a különbség a játék és a munka között.
Mégsem gyötrelem számára a tanulás, hiszen felébredt benne az
elemi erejű tanulási vágy.
° Emil tudását most sem a könyvekből meríti. Nevelője
segítségével fedezze fel ő maga a természetet, a tudományokat.
° Rousseau a fizikai munkának is pedagógiai jelentőséget
tulajdonít.
d) Negyedik könyv: tizenöt esztendős kortól a házasságkötésig -
az erkölcsi nevelés
° Ez az időszak Rousseau felfogása szerint az ember „második
születésének” korszaka, ettől kezdve válik etikailag formálható
lénnyé.
° Eddig csak létezett, most már él. Vágyódik az emberek után,
keresi a társaságot. Ettől kezdve szűknek bizonyulnak a falusi élet
keretei: vissza kell térnie a városba.
° Nevelőjét azonban továbbra sem nélkülözheti. Ő lesz az, aki
felébreszti benne az együttérzés képességét.
° Az erkölcsi neveléshez a konkrét tapasztalatokon túl a
történelmet is segítségül hívja Rousseau. A nagy történelmi
személyiségek életútjának megismerése mindenképp hasznos.
° A szív nevelésével szorosan összefügg a vallásos nevelés.
Rousseau deizmusa, „természetes vallása” nem a korabeli egyházak
papjainak a vallása. Tagadja a dogmákat, elveti a kanonizált
szertartásokat.
° Rousseau a szexuális nevelést is fontosnak tartja. Az ösztönök
kordában tartásához fizikai munkát, szabadban végzett sok
mozgást, játékot javasol
e) Ötödik könyv: Sophie nevelése.
° Emil nem egymaga, hanem élete párjával, Sophie-val együtt
tér vissza a városba, a társadalomba. Az ötödik könyv az ő
neveléséről szól.
° A férfi és a nő Rousseau szerint két hasonló teremtmény
gyökeresen eltérő formában megalkotva. Míg a férfi lelkialkatát az
aktivitás és erő, a nőét a passzivitás és gyengeség jellemzi
° Emil leendő feleségének, Sophie-nak a nevelése is ennek
megfelelően történik
° Legfőbb célja a házias erények elsajátíttatása, a kecses modor
és a mély érzelmek kibontakozása. Férjével együtt ideális harmóniát
alkot. Emil Sophie oldalán véli megtalálni a boldogságot.
° Rousseau gondolatainak hatása több síkon érvényesült. 1762-
től kezdve egymás után jelentek meg a nevelésről szóló írások,
melyek az Emilben közzétett gondolatok mellett vagy ellen foglaltak
állást.
Pestalozzi élete és pedagógiai törekvései
11. Pestalozzi élete és pedagógiai törekvései
Pestalozzi pedagógiája - a kéz, fej és szív kiművelése
o A XVIII. századot joggal nevezték a „pedagógia százada”- nak
o A nevelés-iskoláztatás kérdése egyre inkább közüggyé vált
o Az egyetemes embernevelés gondolatából indult ki a korszak
kiemelkedő svájci pedagógusegyénisége, Johann Heinrich Pestalozzi
(1746-1827) is
Tanulóévek
o Pestalozzi olasz eredetű kereskedőcsalád leszármazottjaként
született 1746. január 12-én Zürichben
o Édesapját korán elvesztette, ötéves korától édesanyja nevelte
féltő gondoskodással
o Az elemi iskola és a színvonalas latin középiskola után Pestalozzi
a híres zürichi Collegium Carolinum hallgatója lett
o Különösen nagy hatást gyakorolt a fiatalember gondolkodására
Johann Jakob Bodmer, a felvilágosodás szellemiségének képviselője
o Pestalozzi hamarosan tagja lett a Bodmer alapította szűk körű
irodalmi egyesületnek, a Helvét Társaságnak
o Összejöveteleket, felolvasásokat, vitákat rendeztek, sőt
„Emlékező” címen folyóiratot adtak ki
o Ebben Pestalozzi is közölt egy írást „Kívánalmak” címen
o A Helvét Társaság tagjai - így Pestalozzi is - jól ismerték Rousseau
műveit. A francia filozófus forradalmi gondolatainak hatására
tettleg is felléptek a tapasztalt igazságtalanságokkal szemben. Az
uralkodó körök reakciójaként a folyóiratot betiltották, s a társaság
néhány tagját rövid időre fogságba vetették
o Tanulmányait megszakítva földművelésre adta fejét - birrfeldi
birtok
Neuhof
o Feleségül vette Anna Schultess-t, egy gazdag kereskedőcsalád
rendkívül művelt és szép leányát, aki szintén híve volt a felvilágosult
tanoknak - egyetlen gyermekük Hans Jakob, akinek nevelésében a
rousseau-i elvek követésére törekedtek
o Pestalozzi feljegyezte naplójába Jakab fejlődésének minden
fontos mozzanatát, s hozzáfűzte saját pedagógiai gondolatait is.
o Nemsokára felépültek a gazdasági épületek, s a családi lakóház
földszinti része, melyet Neuhofnak neveztek el. A mintagazdaság
azonban csődbe ment.
o Hogy a gazdaság anyagi helyzetén segítsen, Pestalozzi
gyapotfonással kezdett foglalkozni. Ehhez mintegy negyven
gyermeket vett magához részben az utakon kóborló csavargók
közül, részben pedig közvetlenül a környék nyomorúságos
körülmények között élő családjaiból.
o Pestalozzi egyetlen kiutat lát: ha a háziipari munkát
összekapcsolják a korszerű mezőgazdasági munkával. Így a
parasztság jövedelme több oldalról biztosítva lenne.
o Amikor neuhofi birtokán gyermekeket foglalkoztatott akkor
elsősorban nem a gazdasági haszon reménye vezérelte. Pestalozzi
mindenekelőtt nevelni akarta a szegény gyermekeket. A
gyermekmunka nála elsősorban pedagógiai eszköz volt.
o Pestalozzi neuhofi kísérlete akkor is gazdasági utópia lett volna,
ha kedvezőbbek a működés feltételei. Ő maga nem rendelkezett
megfelelő gazdasági ismeretekkel
o Anyagi támogatás nélkül eleve bukásra ítélt, irreális vállalkozás
volt
o A kísérlet pedagógiai hozama viszont kétségtelen. Pestalozzi a
nevelés történetében először intézményesítette a munkára nevelést
o Emellett oktatásukat sem hanyagolta el. Az írás, olvasás,
számolás és vallási ismeretek tanításán túl a fiúkat megismertette a
korszerű növénytermesztés eljárásaival
o A lányokat bevezette a háztartás vezetésébe
Egy remete esti órája c. mű
o Neuhof végnapjai közepette vetette papírra első igazán jelentős
pedagógiai munkáját, az „Egy remete esti órája” című művét. Az
1780-ban megjelentetett írás –címe- pontosan kifejezi alkotójának
lelkiállapotát, a magára maradottság nyomasztó érzését.
o Az „Egy remete esti órája” összefüggő aforizmák sorozata
o Pestalozzi azt a programot vázolta föl benne, amelynek
megvalósítása Neuhofban kudarcba fulladt, és amelynek
megvalósításán később mintegy fél évszázadon át fáradozott
o A nevelés legfőbb célja eszerint az ember felemelése az igazi
humanitás fokára - teljes körű kiművelése útján valósítható meg
o Pestalozzinak ez a felfogása a kor humanitáseszményét tükrözi:
az embernek minden belső erejét, képességét arányosan,
harmonikusan ki kell fejlesztenie.
o Az „Egy remete esti órája”-ban Pestalozzi már megfogalmazza
azt a pedagógiai gondolatot, amely később közismertté vált: a
nevelés legközelebbi, s egyúttal legfontosabb köre a család.
Lénárd és Gertrúd c. mű
o Pestalozzi szerette volna gondolatait szélesebb körben is
ismertté tenni. Ezért négyrészes regénysorozatot jelentetett meg
kifejezetten az egyszerű nép számára. Ennek első kötete 1781-ben
jelent meg „Lénárd és Gertrúd” címen.
o Pestalozzi regényének legfontosabb alakja Gertrúd, a tiszta lelkű,
erős akaratú édesanya. Elkeseredett harcot folytat azért, hogy
züllött férjét visszavezesse a családjához, s közben gyermekei
neveléséről sem feledkezik meg.
o A „Lénárd és Gertrúd” első kötete mestermű. A falu életét
rendkívül kifejezően, hitelesen ábrázolja. Alakjai élők, a cselekmény
és a gondolatiság egyensúlyban van.
o Fontos pedagógiai tanulságok vonhatók le. Az olvasó nyomon
követheti, hogy a falu tanítója (Glülphi) és jóakaratú új bírója
(Gyapot Meyer) hogyan szervezik meg az iskolát. Ebben az
iskolában az írás, olvasás, számolás készségének elsajátítása mellett
munkaoktatás is folyik.
o A munka és az oktatás tartalmi összeolvasztásáról nincsen szó. A
gyerekek fonás közben olvasnak vagy énekelnek- a kétféle
tevékenység párhuzamosan fut.
o A „Lénárd és Gertrúd” első kötete hatalmas siker - „Francia
Köztársaság Polgára” cím
o 1782-ben adta ki második népkönyvét, „Kristóf és Elza” címen. Ez
a mű tulajdonképpen nem más, mint az előző könyv értelmezése,
magyarázata
„Vizsgálódásaim a természet menetéről...”
o Pestalozzi mindenekelőtt gyakorlati nevelő volt. Írásainak nagy
része is a pedagógia gyakorlati kérdéseivel foglalkozik.
o 1797-ben adta ki a „Vizsgálódásaim a természet menetéről az
emberi nem fejlődésében”című művét. A szerző szándéka vele
elsősorban saját emberfelfogásának belső tisztázása volt.
o A „Vizsgálódásaim...”-ban Pestalozzi az emberi természetről
alkotott nézeteit fejti ki, megalkotja saját antropológiáját.
o Az elsődlegesen „állati”, animális természet sem előzmény nélkül
való. Pestalozzi Rousseau-val együtt azt vallja, hogy az ember
eredendően jó, romlatlan, amíg vágyai és képességei harmonizálnak
egymással. Ez a tünékeny idill már abban a pillanatban felbomlik,
mihelyt a csecsemő felsír: nem képes önállóan szükségletei
kielégítésére. A másik embert eszközként használja, az édesanya
lesz az elemi igények kielégítésének eszköze.
o Pestalozzi az ember etikai fejlődésének három fokozatát különíti
el.
o „Természetes állapot” Önzés, félelem, gyűlölet jellemzi ezt a
szintet.
o „Társadalmi állapot” A társas együttélés, s ennek szabályozója, a
jog megkönnyíti a szükségletek kielégítését – de a társadalmi
állapot labilis, bizonytalan
o Csak a „tiszta erkölcs” állapota nyújt az ember számára
harmóniát. Ide mindenki egyéni erőfeszítéssel juthat el
Stans
o A kormány 1798 decemberében Pestalozzit bízta meg azzal, hogy
a gyerekek számára árvaházat létesítsen- pénzzel is támogatta.
Épületet is rendelkezésére bocsátott. Nyolcvan gyermeket
gyűjtöttek össze. Az a néhány hónap szinte minden erejét felőrölte.
A lakosság bizalmatlanul fogadta: a stansiak katolikusok, Pestalozzi
viszont protestáns volt, s ráadásul az új kormány embere.
o Egyedül fogott hozzá az árvaház működtetéséhez egy idős
gazdasszony segítségével
o Intézetében azt kívánta elérni, hogy a gyermekek, úgy éljenek,
mint egy nagy családban. Felismerte, hogy az erkölcsi érzelmek
felkeltésének, az erkölcsi tapasztalatnak meg kell előznie az erkölcsi
oktatást.
o Ő a gyakorlatban is megvalósította a „természetszerű”
pedagógiát, míg Rousseaunál ez csak álom maradt. A gyerekek
sajátosságaira épít, egyéni fejlődésüket is figyelembe veszi a
módszerek kiválasztásakor
o Pestalozzi figyelme eközben az oktatás és a képzés elemi
egységei felé fordult. Ettől kezdve tehát didaktikai-metodikai
kérdések foglalkoztatták
o be kellett zárnia intézetét – hadikórház
o a gyermeki személyiség köré rendeződő intézeti-nevelőotthoni
nevelés első szintézise az övé.
o Más irányba terelte az érdeklődését: didaktikával, az oktatási
módszerekkel foglalkozott.
Burgdorf
o Felgyógyulása után egy kis város, Burgdorf elemi iskolájában
folytatta a munkát. Iskolamesterként tanított tovább. Tovább
foglalkozott „az elemi értelmi képzés” problémájával, az elemi
oktatás módszereinek tökéletesítésével.
o új módszer: egyszerre tanította növendékeit
o új alapokra helyezte a népiskolai pedagógiát
o Nyolchónapos munka után a városi iskolabizottság egy nyilvános
vizsga alkalmával elragadtatott hangon nyilatkozott az elért
eredményekről
o „Nevelésügy barátainak társasága”, amely melegen támogatta
Pestalozzi erőfeszítéseit - Októberben a burgdorfi kastélyban
megnyithatta új intézetét
o Eszményképe egy olyan intézet volt, amely magába foglalja a
nevelőintézetet, az iskolát, a szegénynevelő házat és a tanítóképző
szemináriumot
o középrend nevelőintézete jött létre és egy „alsó fokú
mesterképző szeminárium”, ez utóbbi akadozva haladt. Most az
általános embernevelés kérdései foglalkoztatták.
o Hírneve nőttön-nőtt. Itt írta az „Anyák könyvé”-t (1803), a
„Szemlélet ABC”-jét (1803)
Hogyan tanítja Gertrúd gyermekeit?
o Az 1801-ben írt könyvben Pestalozzi a természetszerű pedagógia
útmutatásait veszi kiindulási alapul.
o tiszta, világos fogalmak
o a megismerés folyamatában éppúgy, mint a gyermekekben
szunnyadó feltételezett képességek felderítésében
o Felderíti a „szám”, az „alak” és a „szó” elemi pontjait, szemléleti
elemet. Tehát arra a kérdésre keres választ, hogy
1. Hány és hányféle tárgy áll előtte;
2. milyennek látszanak ezek, milyen az alakjuk és milyenek a
körvonalaik;
3. mi a nevük; hogy jelenítheti meg maga előtt egy-egy hanggal
vagy szóval ezeket a tárgyakat.”
o a népiskolai oktatás középpontjába az anyanyelv került
o behatóbban foglalkozott a számtan- és a rajztanítás
didaktikájával
Yverdon
o didaktikájának középpontjában az újszerű szemléltetés áll
o „szemlélet” kialakítása - a tárgy „külső” érzékelésével szorosan
összefonódik ugyanennek a tárgynak a „belső” megtapasztalása, a
hozzá való személyes kötődés, érzelmi átélés kialakítása is
o Népiskolai didaktikájában tehát harmonikus egységbe
ötvöződött az érzékszervi úton szerzett közvetlenül hasznos
ismeretek nyújtása a gyermek képességeinek fejlesztésével.
o Megszületett az ún. „beszéd- és értelemgyakorlat” elnevezésű
népiskolai tantárgy is.
o Az intézet a XIX. század elejének leghíresebb nevelőintézetévé
fejlődött - Falai között elsősorban a pedagógusmesterségre való
előkészítés folyt.
o Figyelemre méltó, hogy Pestalozzi a maga korában elsősorban a
népiskolai pedagógia megújítójaként, az elemi ismeretek
„szemlélet”-alapú oktatásának elméleti és gyakorlati
szakembereként vált közismertté
o 1824-ben be kellett zárni. Pestalozzi csalódottan, elszegényedve
vonult vissza
o Hatása nemcsak térben, hanem időben is rendkívüli: a XIX.
század végének és a XX. század elejének számos reformmozgalma
vezethető vissza az ő szellemi örökségére.
A magyar nevelésügy a Habsburg abszolutizmus idején. A Ratio
Educationis, és a Ratio Educationis Publicae
12. A magyar nevelésügy a Habsburg abszolutizmus idején. A Ratio
Educationis, és a Ratio Educationis Publicae
Iskolaügy a felvilágosult abszolutizmus korában
o A XVIII. század jelentős változásokat hozott a bécsi udvar
politikájában. Mária Terézia sorozatos intézkedéseket
foganatosított a Habsburg-birodalom egységének
megszilárdításáért, a központosítás hatékonyságának fokozásáért
o Ez az egységesítési törekvés a politika, a gazdaság, az ipar, a
közegészségügy és az iskolaügy területén egyaránt érvényesült
o A háborúkhoz szükséges hadiszállítások a magyar mezőgazdaság
fejlesztését indokolták, az osztrák manufaktúra ipar fellendüléséhez
pedig a szükséges nyersanyag termelését.
o Mária Terézia az 1760-as évektől kezdve már a felvilágosodás
elemeit érvényesítette a központosított, abszolutisztikus
kormányzásban.
o A felvilágosult abszolutizmus az Európa peremén lévő államok
sajátos kísérlete volt arra, hogy erőiket összpontosítva
korszerűsítsék berendezkedésüket és működésüket az adott
feudális rendszeren belül - alapvetően a feudális uralkodó osztály
felső rétegeinek érdekeit védte
o A felvilágosult abszolutista kormányzás módszereit Bécsben az
uralkodó közvetlen tanácsadói, az ún. osztrák kameralisták
dolgozták ki
o Egyikük Joseph von Sonnenfels volt - új államnak közvetlen
irányítása alá kell vonnia a hatékonyság érdekében + egyházi
hatáskörben lévő oktatásügy is
o Mária Terézia - és fia II. József - a felvilágosult abszolutista
kormányzati elveket érvényesítette a Habsburg-birodalom
közoktatásának irányításában is - magyar közoktatást is igyekeztek
egységes irányítás alá vonni.
o A felvilágosult abszolutizmus néhány tipikus alapelve:
1. Az iskolai keretek között folyó oktatás-ismeretterjesztés
fontos állami érdek. A néptömegekkel minden eszközzel - iskolával,
tanítóval, tankönyvvel - tudatosítani kell, hogy az a társadalom a
legjobb, amelyben ők élnek; az a hely számukra a legmegfelelőbb,
amelyet ebben a társadalomban elfoglalnak; mindennek
megváltoztatása végzetes lenne számukra és az ország egészére
egyaránt
2. A közvetlen hasznosság, az utilitarizmus elvének
érvényesítése. Ekkorra már világossá vált, hogy a nemes ifjak
számára előnyös latinos-jogászi ismeretek kiegészítésre szorulnak. +
gazdálkodástudomány, természetrajz, a földmérés, a korabeli
művészetek és szépirodalom, új filozófiai és természettudományos
irányzatok
3. Polgári réteg érdekei + fokozatosan megerősödött és
differenciálódott a nem nemes, világi értelmiségi réteg.
4. A felvilágosult abszolutista uralkodók a vallási türelem
elvét kívánták érvényesíteni
5. Az előbbiekből az következik, hogy az iskolaügy
„politikum”, azaz államhatalmi kérdés
o Az iskolázás ettől kezdve az uralkodó fenségjogába került, világi
területre áttevődött az iskolaállítás, fenntartás és irányítás ügye
o Az állam továbbra is igénybe kívánta venni az egyházakat az
iskoláztatásban, az oktatásban, de csakis saját központosított
irányítása, felügyelete alatt.
o Nagyszabású reform: az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend
vagyonának jelentős részéből tanulmányi alapot hozott létre az
alsó, a középfokú oktatás valamint az egyetem támogatására
o A királyi katolikus iskolák függése az államhatalomtól ettől
kezdve még nyilvánvalóbbá vált.
Az I. Ratio Educationis
o Ürményi József - a magyar iskolarendszer átfogó reformjának
kidolgozása
o + Makó Pál, Tersztyánszky Dániel, Kollár Ádám
o Az új Oktatási-Nevelési Rendszer, a Ratio Educationis végső
szövegét Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyta jóvá
o Teljes címe magyarul: Magyarország és a társországok átfogó
oktatási-nevelési rendszere
o A protestánsok eleve elutasították a Ratio elveinek átvételét
o A Ratio Educationis tehát - alkotói elképzelésével ellentétben -
csak a katolikus iskolák belső rendjére gyakorolhatott befolyást
o A Ratio első ízben kísérelte meg egy olyan egységes oktatási-
nevelési rendszer létrehozását, amely az állam, illetve az
államhatalmat képviselő uralkodó felügyelete alatt áll
o A felvilágosult abszolutizmus tipikus gondolata ez: az uralkodó a
jól szervezett közoktatás útján gondoskodik az állam jólétéről (a
„közboldogságról”) és az alattvalók személyes boldogulásáról
o A felvilágosodás képviselői hittek abban, hogy közoktatással-
neveléssel az egyén életkörülményei és a „nagy egész”, a
társadalom működése egyaránt jobbíthatóak
o A hazai iskolarendszer állami (felekezeten felüli) irányítására és
ellenőrzésére megteremtette a tankerületeket
° A meglévő iskolatípusokat megerősítette és szabály-könyvben
rögzítette
° Határozott szervezeti kereteket és tananyagbeli tartalmakat
kaptak az egyes iskolafokok. Magasabb szintre a tanuló ettől fogva
csak az előírt feltételek teljesítése után léphetett. Kisgimnáziumba
csak a tizedik életévüket betöltött elemi osztályokat végzett, írni
olvasni, számolni tudó diákokat vettek fel.
° A középiskolai tananyagban - a humán ismeretanyag
megmaradó túlsúlya mellett - a korábbinál több helyet kaptak a
reál-ismeretkörök (számtan, természetrajz, fizika, földrajz).
Tantárgyként írja elő a szabálykönyv a történelem, erkölcstan és az
állampolgári ismeretek tanítását.
° A Ratio-ban kísérlet történt a gimnáziumi tantárgyak
hasznosság szerinti felosztására. Megkülönböztet „minden tanuló
számára egyformán nélkülözhetetlen”, „minden tanuló számára
egyformán hasznos” és „nem mindegyik tanuló számára, hanem
csak némelyeknek hasznos vagy szükséges” ismereteket. Így
teremtődött meg a magyar tantervek történetében a kötelező, az
ajánlott és a választható tantárgyak fogalma.
o A tanítóképzés új intézménytípusát honosították meg: a
normaiskolát. Az első normaiskolát Bécsben nyitották meg 1771-
ben, ezt követte 1775-ben a pozsonyi, majd 1777-ben a budai és a
nagyváradi intézet. Egy évre rá Kassán, Pécsett, Besztercebányán és
Győrben létesítettek normaiskolát. Ezekben az intézményekben a
királyi katolikus népiskolák számára képeztek tanítókat. A
protestánsok - tanügyi autonómiájukra hivatkozva - utasították el a
normaiskolákat és a normamódszert.
o A Ratio Educationis intézkedési szabályzatában szó esik a testi
nevelés, a játék, a szellemi felfrissülés fontosságáról, hasznáról is.
o Szükség is volt a pihenés, a „rekreáció” különböző fajtáiról szólni,
hiszen a tanítás időbeosztása akkoriban más volt, mint manapság. A
tanév november elsején kezdődött, és következő év szeptember
huszadikáig tartott. Vasár- és ünnepnapokon a tanulók
istentiszteleten vettek részt, ekkor nem volt tanítás. A pihenőnap
csak a csütörtök. A tanórák reggel fél nyolctól tízig, és délután fél
kettőtől négyig tartottak.
o Mindezeken túl találunk az 1777-es Ratio Educationis-ban
ellentmondásos, a korabeli állapotok konzerválására törekvő, a
polgári haladást akadályozó előírásokat is:
o A magyar nyelv nem kapott helyet a közép- és felsőfokú
oktatásban. A tanítás nyelve a latin volt. A kisgimnáziumi
osztályokban az anyanyelv csupán „segédnyelvként” szerepelt, de
csak addig, míg a tanulók latintudása lehetővé tette az egynyelvű
magyarázatot.
o Az első Ratio Educationis megtörte azt a folyamatot, amely az
1730-as, 40-es évektől kezdve bontakozott ki Magyarországon. Az
iskolák magyar jellege attól kezdve kifejezetten erősödött:
megszülettek a magyar nyelvű tankönyvek, kísérletek történtek a
magyar tannyelvű oktatásra
o Ezzel szemben a modern nyelvek közül a német nyelv
tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított
o Az első Ratio továbbra is a nemesség érdekeit tartotta szem
előtt: eszménye a hagyományos latinos-retorikus, „barokkos”
műveltség volt, közjogi-alkotmányjogi színezettel
o Végezetül: a Ratio gimnáziumi tanterve nem vette figyelembe a
10-15 éves korú tanulók lélektani sajátosságait. Nehezen
megemészthető tananyagtömeg volt ez, tele fogalom-
meghatározásokkal, felsorolásokkal.
o Az első Ratio Educationis igen fontos dokumentuma a magyar
iskolaügy történetének, de a gyakorlatra mégsem tudott igazán
mélyen hatni. Mária Terézia halála után ugyanis fia, II. József került
a trónra, aki a felvilágosult abszolutizmus szellemében egységes
közoktatási rendszert kívánt meghonosítani az egész Habsburg-
birodalomban.
o Végső célja a birodalom teljes központosítása és Magyarország
beolvasztása volt
o Így azt az elképzelést is, mely szerint a birodalmon belül a német
nyelvnek kitüntetett szerepet szánt, a magyar országgyűlés
hivatalos nyelvévé is a németet kívánta tenni az addigi latin helyett.
o A német nyelvet minden iskolatípusban és minden fokon tanítani
kellett, sőt németül kellett tanítani minden tantárgyat a
magyarországi középiskolákban.
o Már a népiskolák tankönyveit is két nyelven, németül és
magyarul kellett megjelentetni. Tandíjat vezetett be a
gimnáziumokban akadémiákon és az egyetemen
o Szigorította a helyzetet az osztályzásról hozott rendelkezése.
Ennek értelmében jobbágyszármazású tanulók csak akkor léphettek
magasabb osztályba, ha kitűnő minősítést értek el. Polgárok kitűnő
vagy I. rendűség esetén. Nemeseknél egy kikötés volt csupán, ha III.
rendűek lettek, osztályt kellett ismételniük.
o Előremutató cselekedet volt viszont az ún. „közös” iskolák
felállítása a különböző vallásfelekezetű tanulók számára
o A nemzeti ellenállás végül is meghiúsította a németesítő
törekvéseket, halálos ágyán visszavonta rendeleteit.
o 1790. II. Lipót - a magyar iskolaügy újjászervezése?
o Az 1790/91-es, valamint az 1792-es országgyűlésen a magyar
nemesség már megfogalmazhatta a sajátosan magyar jellegű
nevelésre vonatkozó követeléseit. Ezzel kapcsolatos eredmények a
következők:
o A protestáns vallásszabadság és ennek kapcsán a protestáns
tanügyi autonómia törvénybe iktatása.
o Elismerte az evangélikus és református egyházak
önkormányzatát. Megadta számukra az iskolafenntartás, további
iskolaalapítás, adománygyűjtés és külföldi egyetemjárás jogát.
o Bármennyire is haladó lépés volt ez a törvény a szabad
vallásgyakorlat terén, visszavetette azt az első Ratióval meginduló
folyamatot
o A protestánsok ezután elutasítottak minden állami
kezdeményezést, ami az iskolarendszerük fejlesztésére vonatkozott.
o Törvénybe iktatták a magyar nyelv iskolai oktatását is azoknak,
akik nem tudtak magyarul. Létrehozták a Művelődési Bizottságot
egy új tanügyi reform egy második Ratio Educationis kidolgozása
céljából - kidolgozták a „nemzeti nevelés általános elveinek
rendszerét”.
o Ezek között fontos alapelv az, hogy az országban minden
gyermeket egységes, ingyenes, intézményes nevelésben kell
részesíteni
o A vallástant külön kell tanítani az egyes felekezethez tartozó
gyermekeknek úgy, hogy közben vallási türelemre, a más vallásúak
iránti toleranciára neveljék őket
o Az oktatás nyelvévé a magyart akarták tenni
o Megjegyzések - Hajnóczy József véleménye: a „nemzeti nevelés”
terve sok értékes gondolatot tartalmaz, de ezek legtöbbje a feudális
viszonyok kötöttségei miatt nem valósíthatóak meg.
o Hét fogalmat ajánl a Művelődési Bizottság figyelmébe, amelyek
megvethetnék a szabad nemzeti és polgári nevelés alapjait:
természet, értelem, igazság, igazságosság, szabadság, biztonság,
tulajdon
A II. Ratio Educationis
o Másfél évtizeddel azután, hogy az országgyűlés Művelődésügyi
Bizottsága megkezdte munkáját, Budán 1806-ban napvilágot látott
az új Nevelési-Oktatási Rendszer, a második Ratio Educationis
o A második Ratio csak a katolikus iskolák számára vált kötelező
érvényűvé
o nemzetiségi és vallási türelem
o Törekedni kell arra, hangsúlyozza az új Oktatási-Nevelési
Rendszer, hogy lehetőleg „minden nemzetiség saját anyanyelvi
iskolával rendelkezzen”. Fontos továbbá, hogy az iskolarendszer
„vallásimegkülönböztetés nélkül, egyformán szolgálja mindenkinek
közös művelődését, valamint a társadalom hasznát”.
o Az alsó fokú oktatás ingyenességét tartja kívánatosnak. Ha a
szülő saját hibájából nem iskoláztatja gyermekét vétséget követ el,
és büntetést érdemel
o A városi iskolát továbbfejlesztette, megalkotva ezzel a későbbi
„polgári iskola” elődjét. Külön gondoskodott a lányok
iskoláztatásáról.
o A latin iskola alsó szintje továbbra is a grammatikai iskola
(kisgimnázium). Osztályainak számát az addigi háromról négyre
emelte a rendelet
o Ezt követték a retorikai és poétikai osztályokban + hittan,
matematika, természetrajz, földrajz, történelem
o Fontos fejlemény, hogy a II. Ratio kiküszöbölte a német nyelv
korábbi - II. József alatt bevezetett - kötelező oktatását. Továbbra is
tanították, de csak azoknak a tanulóknak, akik ezt kívánták.
o A gimnáziumi tárgyak oktatásában a magyarázat
megkönnyítésére segédnyelvként használják a tanulók anyanyelvét.
A magyar azonban kiemelkedett ebből a sorból. A latin nyelvű
anyagot magyarul magyarázták a magyar tanulóknak, nemzetiségi
területen pedig anyanyelven és magyarul is.
o a magyar nyelv nem egy a többi nyelv között, hanem kiemelt
jelentősége van
o Részletesen előírta a líceumok és az akadémiák tananyagát is A
líceum a kétesztendős filozófiai képzést nyújtó önálló intézmény
elnevezése. Az akadémiák körébe pedig a kétéves filozófiai, majd
hároméves jogi tanulmányokat nyújtó főiskola tartozott.
o Általában elmondható, hogy ez a Ratio kijavította elődje hibáját
o Behatóan foglalkozott az egyetemmel is. Ennek filozófiai
fakultása továbbra is megtartotta - a középkori hagyományokra
visszavezethető – előkészítő szerepét. A filozófiai osztályok
tananyaga itt már természettudományos ismeretekkel bővült. Erre
épült a négyéves teológiai, hároméves jogi és ötéves orvosi kar.
Tessedik Sámuel élete és munkássága
13. Tessedik Sámuel élete és munkássága
(1742-1820)
o Evangélikus lelkész, korának kiemelkedő pedagógus-egyénisége
o 1791. Tanulmány: „Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyről”
o falusi életre kell nevelni a gyermekeket - hangoztatja Tessedik
o A falusi iskolákból teljesen hiányzik a kétkezi munka
o A tanítás módszerei sem megfelelőek: a gyerekek emlékezetét
sokféle fölösleges ismerettel terhelik túl, egyéb testi és lelki
képességeik így teljesen visszafejlődnek.
o A vallásos nevelés „hamis néphitnek, durva előítéleteknek, ferde
vallási fogalmaknak” káosza
o A tanítók gyenge képzettsége
o Mindezzel saját tapasztalatait, szarvasi mezőgazdasági
„szorgalmatossági” iskolájának eredményeit szembesítette
o Gondolkodásmódját a pietizmus gyakorlatias vallásosságaéppúgy
befolyásolta, mint Rousseau és a filantropizmus természetelvű
pedagógiai fölfogása, valamint a elvilágosodás racionalizmusa.
o Szarvason döbbent rá a feudális viszonyuk között élő parasztság
elmaradottságára, mélységes tudatlanságára
o Német nyelven írta „A parasztember sorsa milyen és milyen
lehetne Magyarországon” című könyvét. A parasztság helyzetét
elemezve bebizonyította, hogy a Ratio Educationis nem segített a
népoktatás megjobbításában. „A sokat ígérő csillogó remények
szertefoszlottak”, a falusi népiskolákban csak az ábécéskönyvek
reformjáig jutottak el.
o A parasztgyermekek számára mindenekelőtt a természet, a
környező világ megismerését tartja fontosnak. Csak így válhatnak
ügyesebb gazdává, értelmesebb honpolgárrá
o Tessedik 1780 májusában hat hold szikes földet kapott
földesurától. Saját költségén iskolát építtetett rajta, kertet létesített,
szerszámokat, szakkönyveket vásárolt. Ebben a „szorgalmatossági”
iskolában tanította feleségével és tanítótársaival „a mindkét
nembeli serdültebb szarvasi ifjúságot”.
o Miből állt a tananyag? Az írás, olvasás, számolás, földrajz és
történelem elsajátítása mellett az emberrel és az ember
környezetével foglalkoztak. Az egészségismeretet és természettant
a mezőgazdaságtan egészítette ki - figyelembe véve a falusi nép
igazi szükségleteit.
o A szarvasi „szorgalmatossági iskola”, a „gyakorlati-gazdasági
tanmódszer” egyre több hívet szerzett Tessediknek - II. József 1787-
ben kitüntetést adományozott neki
o A közismertség azonban nem pótolta az anyagi forrásokat -
pénzt sehonnan sem kapott az iskola. Éppen ezért 1795-ben négy
esztendeig szünetelt a tanítás az intézetben
o 1799-ben taníthatott ismét a szarvasi pedagógus, miután a bécsi
udvar belátta: szükség van jól képzett gazdászokra - kétesztendős
szakszerű képzésre
o 1803-ban Tessedik a Szentpétervári Szabad Gazdasági Társaság
kiírására pályázatot küldött be. A német nyelvű, terjedelmes
pályamunka azzal foglalkozik, hogy miként lehet felkelteni az alsóbb
néposztályokban a „tevékenység, a buzgóság és a munkában való
szorgalmatosság szellemét”.
o A szarvasi reformer ebben a tanulmányában riasztó képet fest
korának tanítóiról: „Kik vállalnak tanítói mesterséget? – tanítók
képzése is szükséges, ne csak azok válasszák ezt a mesterséget, akik
másban megbuktak
o Tessedik nemcsak a férfipedagógusra gondolt. A maga korában
szokatlan módon a tanítónők szerepére irányította a figyelmet
o Az 1800-as évek elején a szarvasi „szorgalmatossági” iskola
fellendült
o A siker azonban nem tartott sokáig. Tessedik magára maradt, az
iskola anyagi támogatása az országos tanulmányi alapból
minimálisnak volt mondható. A magyar földön páratlan intézet -
amelynek már nem kevesebb, mint 991 tanulója volt - 1806
októberében végleg bezárta kapuit.
o Tessedik egyházi feljebbvalója, az evangélikus esperesség latin
iskola mellett döntött.
14. Herbart pedagógiája a nevelési - oktatási folyamat
tervezéséről
(1776-1841)
Herbart lélektani alapozású pedagógiája
o Johann Friedrich Herbart a XIX. század első felében dolgozta ki
pedagógiai elméletét
o elementáris erejű hatás, de csak alkotója halála után, a század
második felében kezdett kibontakozni.
o Herbart előkelő családból származott: édesapja jogtanácsos volt
Oldenburgban
o A felvilágosodás gondolatai már középiskolás korában
megérintették
o A gimnázium után a jénai egyetemen tanult jogot, filozófiát,
természettudományos tárgyakat is hallgatott. Itt ismerkedett meg
Fichte tanaival, akit mesterének tekintett, de filozófiáját nem tette
kritika nélkül magáévá.
o Tanulmányai befejezése után három évig Bernben
magántanítóskodott: ez idő alatt bontakoztak ki pedagógiai
rendszerének körvonalai
o Pestalozzit is meglátogatta Burgdorfban
o A göttingeni egyetemen szerzett doktorátust, majd ugyanitt
magántanárként oktatott
o Itt jelent meg 1806-ban első nagyjelentőségű pedagógiai
tanulmánya, az „Általános Pedagógia”
o 1809-ben kinevezték a königsbergi egyetemre a filozófia és
pedagógia professzorának
o gyakorlóiskola munkáját is irányította
o Ebben az intézetben magántanárok és leendő gimnáziumi
pedagógusok felkészítésével foglalkozott
o Majd visszatért Göttingenbe: 1835. „Pedagógiai előadások
vázlata”
A filozófiai-erkölcstani háttér
o Kortársai szerint ő maga volt a „kategórikus imperatívusz”
megszemélyesítője. A világi élvezetek csábításának nem engedett. A
művészetek közül csak a zenének hódolt: társaságban szívesen
zongorázott.
o Ez a szigorú életvezetés tükröződik neveléssel kapcsolatos
felfogásán is.
o A pedagógiának szilárd filozófiai alapvetést adott, és neveléstani
gondolatait egy összefüggő, koherens rendszer keretei között
fejtette ki
o A filozófia feladatát a német tudós abban látta, hogy a
fogalmakat tisztázza és megmunkálja. Három részre bontható:
logikára (alaki szempontból vizsgálja a fogalmakat), metafizikára
(átalakítja, kiegészíti őket) és esztétikára (értékelést fűz hozzájuk)
o Az erkölcsi ítélet lényegét tekintve azonos a (szorosan vett)
esztétikai ítélettel. Az etikai „tetszés”, más szóval az erkölcsösség
akkor jön létre, ha akaratunk és cselekvésünk összhangban van az
erkölcsi eszmékkel.
o Öt ilyen erkölcsi eszmét, értéket különböztet meg Herbart:
1. Ha akaratunk összhangban van erkölcsi belátásunkkal, akkor a
belső szabadság eszméje valósul meg;
2. Ha akaratunk olyan erős, hogy állandóan következetesen
tudunk cselekedni, akkor a tökéletesség eszméje realizálódik;
3. Ha mások érdekeit is figyelembe vesszük, akkor a jóakarat
eszméje jön létre;
4. Ha több, egymással összeütköző érdek, akarat között jön létre
megegyezés, akkor a jog eszméje keletkezik;
5. Ha pedig a jó, illetve rossz cselekedet megfelelő
jutalmazásban, illetve elmarasztalásban részesül, akkor a
méltányosság eszméje érvényesül.
o Ennek az öt alapeszmének a megvalósulása a mikéntjével két
tudomány foglalkozik.
° A társadalom, a közösség szempontjából a politika
° Az egyén, az individuum szempontjából pedig a pedagógia
Asszociációs lélektan
o Kiindulópontja az, hogy a létező világ két nagy területre osztható
1. a „reálé”-k világa
2. a jelenségek világa.
o A reálé szellemi természetű, oszthatatlan változatlan lényeg,
kvalitatív atom. A reálék mechanikus mozgást végeznek, harcolnak
egymással, összekapcsolódnak, de lényegükben változatlanok
maradnak.
o Herbart szerint a lélek is egy reálé. A lelki élet is reálék vonzása,
taszítása, harca és összekapcsolódása.
o Tudatküszöb és tudatmező fogalmak
o Ha egy képzet lekerül a tudatmezőről a tudatküszöb alá,
felejtésről beszélünk
o A képzetek „önfenntartási” késztetésük miatt vissza szeretnének
kerülni a tudatmezőre, ha ez megtörténik, akkor következik be a
reprodukció
o Ha a törekvés akadályokkal szemben érvényesül, és a
megvalósulás képzete csatlakozik hozzá, akkor beszélhetünk
akaratról.
o Figyelem akkor keletkezik, ha a régi képzetek az újak felé
fordulnak, s hajlandóak befogadni azokat. A figyelem lehet
önkéntelen és önkéntes (tudatos)
o Lelki tevékenység az érdeklődés is - sokoldalú érdeklődés
kialakítása
o Az érzelmi életet és az akarat megnyilvánulásait is a képzetek
mozgására vezeti vissza
o A lelki életet a képzetek mechanikus mozgásával magyarázza
Neveléstana
o A nevelés célja Herbart szerint az erkölcsös magatartás
kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása + polgári erények
o Minden gyermekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék, akkor ha
céltudatos és tervszerű, szervezett nevelő hatások érik.
A nevelésnek három szakaszát különíti el: a kormányzás, az oktatás,
a vezetés
I. A kormányzás szakaszának legfőbb feladata az, hogy törje meg a
gyermek akaratosságát. Csak a jelenre irányul. A kormányzás
voltaképpen csak felkészítés a nevelésre.
II. Az oktatás már a jövőre, az erkölcsi fejlődésre irányul.
o A gyermekek képzetállományának gyarapítása,
funkcióképességének növelése ugyanis nemcsak az elsajátított
ismeretek mennyiségét növeli, a tudást gazdagítja, hanem akaratát,
jellemét, erkölcsiségét is fejleszti.
o Herbart vezette be a pedagógiába a „nevelő-oktatás” fogalmát
o Az oktatás középponti problémája a gyermek érdeklődése
o Herbart az érdeklődés két körét különbözteti meg:
1. A „megismerés köre”: érdeklődés az ismeretek iránt:
° empirikus érdeklődés: konkrét tárgyakra,
° spekulatív érdeklődés: elméleti kérdésekre,
° esztétikai érdeklődés: esztétikai jelenségekre irányul.
2. A”részvét köre”: érdeklődés az emberi kapcsolatok iránt:
° szimpatikus érdeklődés egyes emberekre,
° szociális érdeklődés: közösségi kapcsolatokra,
° vallási érdeklődés: túlvilági kapcsolatokra irányul.
o Tantervelméletének alapja ez a két érdeklődési kör, a tantárgyak
rendszerének foglalatát ezek adják:
° empirikus: természetrajz, földrajz, kémia, fizika,
° spekulatív: matematika, nyelvtan, logika stb.
° esztétikai: irodalom, művészetek stb.
° szimpatikus: anyanyelv, idegen nyelvek stb.
° szociális: történelem, társadalmi ismeretek stb.
° vallási: hittan.
o Az oktatás folyamatát Herbart a formális fokozatok elméletében
fejtette ki.
Az ismereteket alkotó képzetek kialakulásának két lépcsőfoka van:
° az „elmélyedés” és az
° az „eszmélkedés”
° Mindkettőnek van egy nyugvó (statikus) és egy haladó
(dinamikus) szakasza.
o A tanító végigvezeti az ismeretszerzés sajátos törvények által
megszabott útján a gyereket
o Herbart formális fokozatait, és a nekik megfelelő didaktikai
lépéseket így állíthatjuk párhuzamba:
° statikus elmélyedés világosság foka,
° dinamikus elmélyedés asszociáció foka,
° statikus eszmélkedés rendszer foka,
° dinamikus eszmélkedés módszer foka.
III. Vezetés. Ez az oktatással párhuzamosan futó tevékenység,
amivel a nevelés teljessé válik. Az oktatással karöltve alakítja ki a
gyermekben az erkölcsi belátást, az etikai meggyőződést.
o A fiatal most már nem a külső parancsoknak engedelmeskedik,
hanem a sajátjává, benső világa részévé vált erkölcsi eszméinek,
meggyőződéseinek. Ez az erkölcsi autonómia szintje.
o Ekkor már a tapintat, a gyengédség és a jó kedély jelentik a
nevelés legfőbb eszközeit
Herbart pedagógiája az emberre és a természetre vonatkozó
tudásanyag egyensúlyát kívánta megteremteni.
15. Eötvös József és az első népoktatás törvényünk
Népoktatás
o A falusi kisiskolák életében továbbra is jelentős szerepet
játszottak az egyházak
o Az évszázadok alatt kialakult szervezeti kereteket a két Ratio
megerősítette, s a XIX. század elején gazdasági-társadalmi okok még
nem tették szükségessé ezek megváltoztatását
o Mind a katolikus, mind pedig a protestáns egyházak törekedtek
arra, hogy minden faluban - a templom mellett - iskola is legyen.
o Kettős cél érdekében működtették ezeket a falusi kisiskolákat.
Egyrészt a vallás elemeit és az alapvető erkölcsi ismereteket
oktatták itt, másrészt pedig a falusi papság utánpótlásáról
gondoskodtak így.
o A tanító gyakran kántori teendőket is ellátott, sőt jegyzőséget is
vállalt.
o A feudalizmus gazdasági rendjében nem volt társadalmi érdek
az, hogy a jobbágy írni-olvasni-számolni tudjon, s hogy más
tárgyakra oktassák. Egyéni érdeke sem követelte meg ezt: előnye
nem származott belőle, munkáját e nélkül is el tudta végezni.
o A feudális gazdálkodás szerkezete sem tette lehetővé a tömeges
oktatást: a jobbágy terhei ugyanis egész életére szóltak, és egész
családjára kiterjedtek. A gyerekek közül kevesen járhattak iskolába,
csak azok, akinek segítségét otthon nélkülözni tudták.
o A század elejétől kezdve azonban fokozatosan megerősödött egy
olyan jobb módú, földtulajdonnal rendelkező jobbágyréteg, amely
egyre jobban bekapcsolódott az árutermelésbe és kereskedelmi
forgalomba. Ők éltek a Ratio nyújtotta lehetőségekkel: iskoláztatták
gyermekeiket. A mezőgazdasági árutermelésbe ugyanis az elemi
ismeretekkel már rendelkező parasztok eredményesebben tudtak
bekapcsolódni.
o A századfordulón már minden jelentősebb városunkban
működött latin iskola
o A második Ratio Educationis önálló, befejezett iskolatípussá
fejlesztette a városi elemi iskolát. Latint csak a gimnáziumba készülő
gyerekeknek kellett tanítani, a tovább nem tanulók számára új
osztályt szerveztek, latin nélkül
o Felerősítette ezt a folyamatot a Helytartótanács 1845-ben
kiadott rendelete, melynek címe: „Magyarország elemi tanodáinak
szabályai”. Ez a szabályzat két tagozatra bontotta az elemi iskolát.
° Az alsó elemi két évfolyamának tananyaga mindenki számára
azonos volt. A képzés anyanyelven folyt, a nemzetiségek lakta
területeken a magyart is tanították.
° A felső elemi iskola háromosztályos volt. Latint csak a
gimnáziumba készülőknek tanítottak, a harmadik osztályban. A
negyedik évfolyamot két év alatt végezhették el azok, akik nem
tanultak tovább
o Így ez a szabályzat létrehozott egy valóban polgári igényeknek
megfelelő iskolatípust.
o További érdeme, hogy 6-12 éves korig minden gyermek számára
kötelezővé tette az alsó elemi két osztályának elvégzését. Ennek
elmulasztása esetén a szülők pénzbüntetését helyezte kilátásba.
o Tanítónak és segédtanítónak csak azt nevezhették ki, aki
elvégezte a tanítóképzőt
Eötvös József, a polgári forradalom kultuszminisztere
o 1848. március - gyökeres polgári átalakulás + megindította egy új
magyar közoktatási rendszer kiépítését is
o Az 1848. évi XI. törvény elrendelte, hogy „minden bevett
vallásfelekezet egyházi és iskolai szüksége közálladalmi költségek
által fedeztessék”, tehát közadóból - megszűnt hazánkban az
iskolafenntartás évszázados múltra visszatekintő feudális módja
o Az iskolaügyet teljesen el akarták választani az egyháztól
o Vezetőjük Tavasi Lajos volt - első „közös és egyetemes tanítói
tanácskozmány”
o Ezek szerint az állam joga és kötelessége az iskolaállítás, az
iskolák anyagi fenntartása, a tananyag és a tanításra vonatkozó
követelmények átfogó előírása. De a „tanszabadság” értelmében
nem szól bele, hogy ki hogyan, milyen szellemben oktat, ezt a helyi
tantestületek bírálják el.
o Csak egy iskolarendszert tartott elfogadhatónak: az államit
o Ugyanakkor a község lakosságára kívánta bízni a döntést, hogy
iskolájába milyen világnézetű tanítót hív, hogy felekezeti jellegű
legyen-e - az egyébként állami fenntartású - iskola, vagy sem.
o A törvényjavaslat nem az alsó fokú oktatás részletes
szabályozása, hanem keret: a népoktatásügy alapvető elveinek
foglalata.
o Első paragrafusában Eötvös úgy fogalmazta meg az elemi oktatás
célját, hogy segítségével „a gyerekek a tudomány első elemeibe
avattassanak”.
o A törvényjavaslat szövege leszögezi, hogy az állam feladata
kettős:
1. Gondoskodnia kell arról, hogy minden helységben legyenek
népiskolák,
2. másrészt azt is ellenőriznie kell, hogy minden iskolaköteles
gyermek igénybe veszi-e az alapműveltség megszerzésének a
lehetőségét.
o A tankötelezettség fiúknál hattól tizenkét éves korig, leányoknál
hattól tízéves korig tart.
o Az állami elemi iskolákban a tanítás ingyenes.
o Az oktatás nyelve: a község lakossága többségének anyanyelve.
Nemzetiségek lakta vidéken a magyar nyelvet is tanítani kell.
o Az iskolában olyan tantárgyakat kell tanítani, „amelyek a polgári
élet minden viszonyaiban szükségesek.
o A vallástan nem iskolai tantárgy. Ugyanakkor a törvénytervezet
meghagyta az iskolák felekezeti jellegét abban az esetben, ha egy
helységben egyazon felekezetből legalább ötven iskolaköteles
gyermek él.
o A magyar nyelv egyrészt minden elemi iskolában rendes
tantárgy, másrészt az oktatás nyelve mindenütt a magyar. Akik ezt
nem értik, azoknak anyanyelven kell magyarázni a tananyagot.
o Az állam csak közös iskolákat tart fenn minden felekezeti jelleg
kizárásával. Ugyanakkor a felekezetek - saját költségükön -
létesíthetnek iskolákat. Azok a lakosok, akiknek gyermekei ezeket
veszik igénybe, nem mentesülnek az állami iskolaadó alól.
o Az országgyűlés felsőháza 1848. augusztus 12-én tárgyalta a
törvényjavaslatot. Úgy határozott, hogy részletes megvitatása nem
időszerű: békésebb időkre kell halasztani.
o A népoktatási törvénytervezet mellett Eötvös József másik fontos
alkotása a pesti egyetem szervezetét újjáalakító alapdokumentum:
„A magyar egyetem alapszabályai”.
o Eszerint a bölcsészeti kar két szakra osztandó, az egyik a
filozófiai, történeti és nyelvi tanulmányokat foglalja magába, a
másik pedig a matematikai és természettudományi stúdiumokat.
o A szabályzat a középiskolai tanárképzés megszervezéséről is
intézkedik. Eötvös a bölcsészkar mindkét tagozata mellett egy-egy
tanárképző intézetet kívánt létesíteni.
o Neveléstudományi és oktatás-módszertani képzés és tanítási-
nevelési gyakorlat is szerepelt a tervek között.
o Eötvös tervei egy időre nem realizálódhattak, de második
minisztersége ideje alatt lehetősége nyílt arra, hogy elképzelései
jelentős részét megvalósíthassa.
16. Kármán Mór tevékenysége. Az iskolarendszer fejlődése a
dualizmus korában
o A herbartiánus pedagógia legnagyobb hazai terjesztője,
népszerűsítője Kármán Mór (1843-1915)
o Pedagógiai rendszerének alapja a herbarti pedagógiában
gyökerező etikai gondolatkör, mely szerint az emberiség feladata az
erkölcsi eszmék megvalósítása, mert annak fejlődését erkölcsi célok
irányítják. Az emberiség ezen erkölcsi fejlődésében minden
nemzetnek megvan a maga helye és külön feladata, melyek
megvalósítására elsősorban a pedagógia hivatott
o A neveléstudomány szükségessége abban rejlik, hogy az ember
nem csupán társadalmi, hanem történelmi lény is egy személyben,
így nem lehet csupán a politika feladata a nevelés módjainak
megállapítása.
o A nevelő ezen nemzeti feladatát a „műveltség” segítségével
valósítja meg, ami nem más, mint az embernek az a sajátossága
o Herbarthoz hasonlóan a pedagógiának Kármán is két
segédtudományát határozza meg, az etikát és a pszichológiát. Az
etikát tartja lényegesebbnek.
o Ezzel a felfogásával ellentétben áll a XIX. század végén
kibontakozó új pedagógiai-pszichológiai törekvésekkel, melyek
egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a lelki életre alapozott
pedagógiai eljárásnak
o Kármán nagy hangsúlyt helyez a műveltség történeti elemzésére
o Az emberi fejlődés történeti vizsgálatának középpontba állítása
Kármán munkásságának legfőbb sajátossága.
o Nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati kérdéseknél is
megfigyelhető törekvése a történeti fejlődés figyelembevételére -
általa kidolgozott gimnáziumi tanterv
o Ebből adódóan Kármán szerint is az etika segítségével történik
meg a nevelési cél kitűzése
o Mivel az ember céljai a történelmi fejlődéssel együtt változnak, a
pedagógiának az erényes élet olyan értelmű megfogalmazása lehet
csupán az alapja, amely nemcsak a végcélt jelöli ki, hanem a hozzá
vezető út egyes állomásait is.
o Kármán az emberi cselekvés négy jellemző mozzanatát
különbözteti meg oly módon, hogy mindegyikhez egy-egy erkölcsi
eszmét rendel hozzá:
° érzékenység - tökéletesség
° motiváció - jóság
° elhatározás - személyiség
° tett - szentség
o Az eszmék kialakulásának ezen gondolatmenet szerint három
fejlődési foka van, melyek megvalósítása a pedagógia feladata:
° hatalmasság, sokoldalúság, összhangzóság = tökéletesség
° viszonyosság, törvényesség, jogosság = jóság
° állhatatosság, jellemesség, egyéniség = személyiség
° okosság, célszerűség, lelkiismeretesség = szentség
o Ennek alapján építhető fel a neveléstudomány rendszere:
gimnasztika, hodegetika, vagy vezetés tana, taktika, didaktika.
o A történeti fejlődést Kármán az erkölcsi fejlődés fokozataiként
értelmezi
o A „népélet történelmi alakulása” három szakaszra osztható:
1. a törzsi vagy atyafisági kor,
2. rendi kor,
3. nemzeti kor.
o E korszakok tovább oszthatók az előkészület és a teljes kifejlés
fokára, így összesen hat kultúrtörténeti fok különíthető el
egymástól.
Ez a felosztás jól érvényesül az általa kidolgozott a gimnáziumi
tantervi anyagában is:
1. Honfoglalás (Attila, Árpád)
2. Az ország berendezése (Szt. István, Szt. Gellért, Szt. László)
3. Megpróbáltatása az idegen erő által (tatárjárás)
4. A magyar lovagkor (Anjouk)
5. A nagy nemzeti küzdelmek (Hunyadi, Rákóczi)
6. A nemzeti állam kialakulása (Széchenyi, Kossuth, Deák)
o A nevelésnek Kármán is három alapvető területét különíti el,
ezek a testi, erkölcsi és értelmi nevelés.
o A testi nevelés két fő feladata: a test ápolása + a test gyakorlása
o Az egyén erkölcsisége a társas együttélés során bontakozik ki à
erkölcsi nevelés fontossága (a növendék egyéni életét alá kell
rendelnie a közös nemzeti élet céljainak)
o Ehhez egyrészt olyan módon kell kialakítani a gyermek
környezetét, úgy kell irányítani életét, hogy elérjék azt a kívánatos
eggyé olvadást, ami az erkölcsiség alapja. Másrészt a növendék
akaratára gyakorolt hatással meg kell erősíteni az olyan befolyások
ellen, melyek útját állják a tudatos kötelességteljesítésnek. E kettős
célnak megfelelően az erkölcsi nevelés fő feladatai: a vezetés és a
fegyelmezés.
o A legszélesebben értelmezett nevelési terület az értelmi nevelés
(oktatás)
o A művelődés, nem más, mint az emberiség, a nemzet, az egyes
társadalmi rétegek fáradozása az értelmi javak előteremtése
érdekében. Ennek eredménye a műveltség.
o Ezzel függ össze az oktatás legfőbb feladata, hogy a növendék
lelkét kiművelje, azaz műveltté tegye.
o Ezzel összefüggésben határozható meg a műveltség tartalma
(általános és szakműveltség)
o A művelődés folyamatának vizsgálata során alakíthatók ki a
tantárgyak megalapozására szolgáló műveltségi körök, melyek a
középiskolai esetében három „érdekkörbe” oszthatók:
1. Nyelvi és irodalmi tanulmányok, melyek feladata, hogy a
növendék elmerüljön „a gondolat és érzület világába, melyben
őseinek eszmei hagyományait tiszteli”.
2. Műszaki és természeti tanulmányok, melyek által a növendék
„ismerje meg a javak bőségét, melyet számára felhalmozott a múlt”,
melyek segítségével a jövőben is munkálkodhat.
3. Történeti és erkölcsi tanulmányok, melyek segítségével
felfogja a nemzeti közösséghez való kapcsolatát és társadalmi
hivatását.
18. Közösségi koncepciók (Kerschensteiner, Makarenkó, Sík
Sándor)
Georg Kerschensteiner
o Kerschensteiner tanítóképzőt végzett, majd a müncheni
egyetemen tanult matematikát. Tizenkét esztendeig különböző
középiskolákban tanított, közben a würzburgi és müncheni
egyetemen botanikai, zoológiai és geológiai tanulmányokat
folytatott. 1895-ben Münchenben iskolatanácsosnak nevezték ki.
o Legfontosabb művei:
° „Az állampolgári nevelés fogalma” (1911)
° „A munkaiskola fogalma (1912)”
° „Az egységes német iskolarendszer” (1916)
° „A művelődési folyamat alapaxiómája” (1917)
° „A nevelői lélek és a pedagógusképzés problémája” (1921)
° „A művelődés elmélete” (1926)
o Kerschensteiner munkaiskola - koncepciójának
megfogalmazásakor Herbart pedagógiájából indul ki
o A nevelés célja szerinte a jellemes ember, a hasznos állampolgár,
de ezt nem a képzetek gyarapítása, az oktatás útján kívánja elérni,
hanem a munkavégzés segítségével. Az iskolának a jövendő
hivatásra kell előkészítenie a gyermekeket, s mivel az emberek
többsége fizikai munkát végez, a tömegek iskolájának erre kell
alkalmassá tenni növendékeit.
o 1908-ban Zürichben tartott előadást „A jövő iskolája a
munkaiskola” címmel. Itt szólított fel először a tanulóiskola elleni
küzdelemre: „a könyvek és füzetek iskolája” gyermekellenes, hiszen
a gyermek aktív, szociális lény.
o A munka egyúttal közös tevékenységet, együttműködést is
feltételez. A munka az erkölcsi-szociális nevelés eszköze.
o Az iskolát tehát munkaközösségi szellemben szervezte meg.
Minimális ismeretanyag mellett mindenekelőtt a munka örömteli
végzésének képességét kívánta növendékeinek nyújtani. A
tömegeknek - az alapismereteken túl - nincs szükségük magasabb
szintű általános képzésre.
o A munkavégzés folyamatát a következő fázisokra tagolta:
1. a feladat tudatosítása
2. tervek elkészítése
3. a tervek, elképzelések megvalósítása
4. az elkészült mű értékelése
o A gyermek átélje a munkavégzés minden fázisát, és azokat
egyfajta önvizsgálat keretei között vesse egybe a követelményekkel
o A gazdasági érték létrehozását nem tartotta lényegesnek, és az
ismeretszerzést is másodlagosnak tartotta.
o Kerschensteiner határozottan elzárkózott a munkaiskola
megvalósítására irányuló más jellegű törekvések elől. Szerinte a
gyermekben elsősorban a mechanikus munkavégzéshez szükséges
gépies készségeket kell kialakítani.
o Iskolarendszerre vonatkozó elképzeléseinek kifejtése során az
egységesség elvének fontosságát hangsúlyozza. Iskolakoncepciójára
mégis inkább a differenciálás jellemző - csak az elemi iskola első
négy osztálya egységes, az utána következő iskolatípusok
(gimnázium, középiskola, szakiskola stb.) már különböző tagozatok
felé irányítják az eltérő érdeklődésű és képességű gyermekeket.
o A „szellemi munkára hivatottak” nem taníthatóak együtt a
„gyakorlati beállítottságúakkal”, mert különben kölcsönösen
hátráltatnák egymás fejlődését
o Az egységet nála nem az egységes alapműveltség biztosítása
jelenti, hanem a nevelés egységes alapelve.
o Mindezekkel együtt Kerschensteiner a munkaiskola
koncepciójának olyan kiemelkedő elméletalkotója volt, aki teóriáját
a gyakorlatban is realizálta.
Anton Szemjonovics Makarenko
o Pedagógiája sajátos helyet foglal el az orosz-szovjet pedagógia
történetében
o Makarenko a poltavai tanítóképző főiskolán végzett 1917-ben
o Pályafutását elemi iskolai igazgatóként kezdte
o 1920-ban kapta a feladatot, hogy fiatalkorú bűnözők számára
Ukrajnában, Poltava mellett szervezzen munkatelepet. Ez a telep,
amely később Gorkij nevét vette föl, ismertté tette Makarenko
nevét. 1928-ban kénytelen volt megválni a Gorkij-teleptől.
o Kijevbe költözött, ahol a gyermek-munkatelepek ügyosztályának
lett helyettes vezetője. 1937-től haláláig Moszkvában élt.
o Az októberi forradalom utáni Ukrajnában különösen nagy gondot
okozott a csavargó, bűnöző gyermekek hatalmas tömege. A gondok
enyhítésére 550 gyermekotthont létesítettek, ahol mintegy 45 ezer
gyermeket lehetett elhelyezni. Ezek között az intézmények között
volt a Makarenko vezette Gorkij-telep és a Dzserzsinszkij-kommuna.
Emellett léteztek olyan telepek is, ahol a gyermekek nagy részét
cselédsorban tartották.
o A csavargó gyermekekkel való bánásmódról éles vita bontakozott
ki a korabeli pedagóguskörökben. Makarenko határozottan
szembeszállt az elméleti neveléstan hivatalnokaival, akik nem voltak
képesek kapcsolatot teremteni a hétköznapi gyakorlattal.
o Amikor Makarenko 1935-ben a gyakorlati nevelőmunkát
befolyásos hivatali pozícióval cserélte fel, ez nemcsak pedológus
ellenfelei fölötti győzelmét szimbolizálta, hanem egyben új korszak
kezdetét jelentette a szovjet pedagógiában.
o A veszélyeztetett helyzetből kiemelt csavargó gyerekek
kolóniáiban a „közösség diktatúrájának” segítségével, a katonai
fegyelem eszközével építette le a gyerekek bűnöző múltjából
fakadó egoista tendenciákat. A szűk körű egyéni érdekek helyébe a
szűkebb-tágabb közösségek életét szabályozó, orientáló „értékes
perspektívák”, közeli és távoli célok rendszerét helyezi. +
termelőmunka
o Makarenko felfogása szerint a moralitás a szocialitással egyenlő.
Csak a „közösségi hangszerelésű” pedagógia képes arra, hogy
megteremtse a „világforradalom frontján küzdő szovjetember”
típusát.
o Ez a pedagógia más, mint a századforduló táján megerősödő
gyermekközpontú reformpedagógiai irányzatok.
o Makarenko pedagógiája világszerte ismertté vált.
o Legismertebb művei:
° „Pedagógiai hősköltemény” (1925-1935)
° „Az 1930-as menet” (1930)
° „FD-1” (1932)
° „Zászlók a tornyokon” (1936-1938)
o Neveléstani koncepciója az ötvenes-hatvanas években
leegyszerűsítve, dogmává merevítve döntően befolyásolta a szovjet
típusú közép-kelet európai országok iskoláinak nevelési-oktatási
gyakorlatát.
Sík Sándor
o A sajátosan magyar cserkészideál megfogalmazása Sík Sándor
nevéhez fűződik, aki 1915-ben tartott előadásában rámutatott: a
cserkészet célja a jellemes személyiség kialakítása.
o Jellemes személyiség az, aki egyéni önfejlesztő munkával
igyekszik saját magát minél teljesebb emberré, minél jobb magyarrá
formálni.
o Modern pedagógia volt tehát a magyar cserkésznevelési
koncepció, akárcsak a szellemi előd, Baden-Powell felfogása.
Nemcsak a reformpedagógia hatásait olvasztotta magába, de
érződik rajta Fináczy Ernő értékpedagógiája és Imre Sándor
nemzetnevelés-elmélete is.
o A magyar cserkészmozgalom célkitűzései erőteljesen
különböztek az első világháború utáni hivatalos magyar közoktatás-
politika nacionalista törekvéseitől.
o A magyar cserkészet a húszas-harmincas években is ellenállt
minden militáns törekvésnek, s nem volt hajlandó „katonai
előképzővé” silányítani a mozgalmat.
o 1922-ben megjelent „Magyar Cserkészvezetők Könyve”
o Sík Sándor ebben a könyvben is a cserkészet igazi humánus
értékeit kínálta fel, olyan értékeket, melyekben egyetemes
emberiség és magyarság egymásra találhat. Ugyanakkor éles
kritikával illeti a kor „magyarkodó magyarjait”.
o A hazai cserkészmozgalom igen érzékeny volt a társadalmi-
szociális kérdések iránt. A fiatalok ilyen irányú érdeklődésének
fejlesztését szolgálta a húszas évek végén meginduló
regöscserkészet. A falujárások során a fiatalok - a néprajzi értékek
megismerése mellett - rádöbbentek a parasztság sürgős megoldást
igénylő társadalmi problémáira, megláthatták a társadalmi
feszültségek forrásait.
o 1939-ben az egyre inkább jobbra tolódó magyar kormány
nyomására az országgyűlés elfogadta az ún. honvédelmi törvényt.
o 1942-ben megszüntették a Magyar Cserkészszövetséget, és az
újonnan szervezett Magyar Cserkészmozgalom élére egy
tábornokot állítottak.
o Annak ellenére, hogy 1942-1944 között a magyar cserkészet
felső vezetésében valóban militarista és szélsőségesen nacionalista
szellem uralkodott, „lent”, magukban a cserkészcsapatokban
mindebből szerencsére alig érződött valami.
o Főleg az egyházi vezetés alatt álló csapatok tudták megőrizni a
humánus cserkészpedagógia szellemét a háborús uszítás közepette.
Továbbra is intenzíven folyt a cserkészcsapatok országjárása,
falukutatása.
o A magyar cserkészmozgalom pedagógiai jegyeit illetően:
° modern, korszerű pedagógia volt, neveléstudományi és
pszichológiai szempontból egyaránt;
° hatékony pedagógia volt: tízezreknek biztosított derűs egyéni
és közösségi fejlődést eredményező gyermek- és ifjúkort;
° humánus pedagógia volt: az emberek egyenlőségét, az
emberek közötti szolidaritást és szeretetet, a megkülönböztetés
nélküli segítőkészséget, a személyiség tiszteletét hirdette.
19. Nagy László reformpedagógiája
o Nagy László (1857-1931) a magyarországi reformpedagógia egyik
legfőbb alakja.
o Életpályájával megalapozta a gyermekközpontú szemléletmód
elterjedését Magyarországon.
o A gyermektanulmányozásnak, mint tudománynak úttörő, kutató
tudósa, mint mozgalomnak kezdeményezője, szervezője és hatásos
propagandistája.
o Nagy László pedagóguscsaládban született, és ő is az lett. 1881-
től segédtanító, 1885-től rendes tanár, majd 1892-től címzetes
igazgató volt. A kísérleti lélektan oktatásával is megpróbálkozott és
szakfelügyelőként is tevékenykedett. Nyugdíjas éveiben sem
tétlenkedett. Ő szervezte meg a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium
lélektani laboratóriumát. Mindemellett még geológiai
tanulmányokat is folytatott.
o Nézetei ma is helytállóak, megállapításai ma is használhatóak,
alkalmazhatóak.
o Az ő nevéhez fűződik a II. Országos és Egyetemes Tanügyi
Kongresszus megszervezése is.
o Reformpedagógiai nézetek + gyermekpszichológia
o 1900-ban ismerkedett meg Nagy László a reformpedagógiai
törekvésekkel egy tanulmányúton - elképzelés - gyermektanulmányi
társaságot kellene alapítani Mo.-n
o A Gyermektanulmányi Bizottság 1903-ban alakult meg.
Időközben Nagy Lászlónak megjelent egy könyve a következő
címen: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából.
o A Magyar Gyermektanulmányi Társaság 1906-tól működött
egészen 1944-ig. Ez a társaság volt Nagy László életpályájának egyik
legfőbb állomása. A társaság célja felkarolni a gyermekek
tanulmányozását. Rendes és rendellenes fejlődésű gyermekek
tanulmányozásával is foglalkoztak.
o A társaságnak több szakosztálya is volt:
° Kísérleti lélektani szakosztály vezetője Ranschburg Pál
° Adatgyűjtő szakosztály vezetője Pekár Károly
° Pedagógiai szakosztály vezetője Weszely Ödön
° Jogi és gyermekvédelmi szakosztály vezetője Nemes Lipót
o A Gyermek című folyóiratot 1907-ben adták ki először és
egészen 1943-ig megjelent. Nagy László 22 éven át szerkesztette a
folyóiratot.
o Nagy László első nagy szisztematikus munkája A gyermek
érdeklődésének lélektana à fejlődés lélektani szempontból közelíti
meg a gyermek érdeklődésének fejlődését.
o 1917-ben létszámon felüli állományba helyezték. Azonban ő
ebben a helyzetben sem volt tétlen. A TITOE (Tanító Intézeti
Tanárok Országos Egyesülete) elnöke maradt és továbbdolgozott a
TITOE, majd a Közalkalmazottak Országos Szövetsége Tanítóképző
Intézeti Szakosztálya Bizalmi Tanácsának elnökeként, és a
Gyermektanulmányi Társaság ügyvezető elnökeként az 1918-1919-
es forradalmak idején jelentős szerepet játszott az egységes,
demokratikus közoktatás és a felsőfokú tanítóképzés
koncepciójának kimunkálásában.
o Nagy László úgy beszélt magáról és a Gyermektanulmányi
Társaságról, hogy ők az emberszeretet és legfőképpen a
gyermekszeretet képviselői, akik jobbá szeretnék tenni a világot az
által, hogy megreformálják az oktatást. Úgy tartotta, hogy a
gyermeket is megilletik azok a jogok, melyekkel a felnőttek
rendelkeznek, ezek pedig a saját kultúrához, az egyéniséghez való
jogok. Erről bővebben olvashatunk a Nagy célok című beszédének
publikációjában.
o Nagyon fontosnak tartotta, hogy a nép művelt legyen. Olyan
iskolarendszert szeretett volna kialakítani, melyben mindenkinek
esélye van a tanulásra, melyben a különböző társadalmi rétegek
közötti különbségek kiegyenlítődnek.
o Népiskolát tervezett, mely 8 osztályból állt, kötelező és ingyenes
volt. Célja volt még,hogy az iskolából kikerülő emberek szeressék a
munkájukat, örömmel dolgozzanak, hogy munkájukkal a közt
szolgálják. Elérte, hogy a minisztériumban olyan emberek
dolgozzanak, akiknek tanítóképző végzettsége van.
o Mindezeken kívül még a Gyermektanulmányi Társaság
megreformálása is szóba került. Három feladatot láttak elő, amelyet
meg szerettek volna valósítani:
° tudományos gyermektanulmányi működés
° pedagógiai elméleti és gyakorlati működés
° népszerűsítés
o Csökkentsék az egy nevelőre illetve pedagógusra eső
gyermeklétszámot, hogy azok hatékonyabban meg tudják figyelni
tanítványaikat – 1919. cikk: Az egyéni nevelés az iskolában
o Nagy Lászlónak 1919 augusztusában számvetést kellett írni a
Magyar Gyermektanulmányi Társaság terveiről, a létesített
intézményekről.
o Pl.: Létesített vagy tervezett intézmények, szervezetek s tervek
Iskolaszervezet:
° Kisdedóvó játékiskola, Egységes népiskola, Líceum,
Munkásképző szakiskola
° Főiskolák: Szakiskolák, Tudományegyetemek,
Munkásegyetemek
o Átmeneti tantervek
o Iskolák pedagógiai berendezése: Iskolai egyéniségi lapok
szerkesztése, Iskolai bizonyítványok reformja
o Speciális intézmények: Kísérleti iskolák, Iskolaügyi és
Gyermektanulmányi Múzeum, Országos Pedagógiai Könyvtár
o Tanítóképzés: Tanítóképző akadémiák, Tanítóképző főiskolák,
Gyógypedagógiai tanfolyamok
o Gyermekvédelmi és egyéb gyermek szociális intézmények:
Testnevelés, Produktív munka, Művészeti nevelés
o Azonban ez a sok kezdeményezés, ez a sok terv, ez az ígéretes
kezdet mind rövidesen megsemmisült - első világháború kitörése
o A magyar közoktatás reformtervezete címmel írt munkájában
kiemeli, hogy a közoktatást demokratikus alapon kell megszervezni,
és alapjául a népiskola kell, hogy szolgáljon.
o Néhány pont a tervezetből:
° A közoktatás berendezése azon elvet kövesse, hogy
mindenkinek joga van a legmagasabb fokú műveltség eléréséhez.
° A szakiskolai képzést el kell különíteni az általános képzéstől.
° Bármely iskola pedagógiai berendezkedése két fő tényezőtől
függ: az iskolai oktatás általános kulturális és különösen gyakorlati
célmeghatározásától, a gyermek testi és lelki fejlődésétől és egyéni
tulajdonságaitól.
° Szem előtt kell még tartanunk, hogy a gyermekről való
gondoskodásnak két iránya van: fejlesztő és megóvó.
° A közoktatás új rendszere az egyenlőség elvén alapul, s a
társadalmi osztályok közötti ellentét megszűntetésére törekszik.
Tiszteletben tartja az egyéni szabadságot, de az állampolgári
erények és köztudat kialakulását legfőbb feladatának tartja.
° A közoktatásügyi minisztérium gyökeresen átszervezendő.
o Néhány fő műve:
° A gyermek koraérettségéről, A fejlődéstan gyakorlatilag
fontosabb fejezetei, A gyermektanulmányozás mai állapota, A lelki
élet ismertetése, A gyermek esztétikai érdeklődése, A
Gyermektanulmányi Múzeum története, A háború és a gyermek
lelke
20. A két világháború közötti kultúrpolitika és iskolaügy
o 1920. június 4-én tették közzé a trianoni békediktátumot - az
elcsatolt területeken maradt a népiskolák kétharmada, a
középiskolák mintegy fele
o Az 1920-as évek elején a fokozatos konszolidációt
nagymértékben elősegítette, hogy a hazai kultúrpolitika és a
közoktatásügy irányítása gróf Klebelsberg Kunó kezébe került - a
kultúrát tartotta a fejlődés elsődleges mozgatórugójának
o Magyar közoktatás történetének egyik legnagyobb szabású
reformja, amely ezekben az években már halaszthatatlanná vált
o A legfőbb feladat a hazai iskolarendszer belső szerkezetének
modernizálása volt
o A dualizmus korában számos új iskolatípus
o Egységes rendszerbe kellett szervezni
o Mindegyik iskolatípusban szükségessé vált a tananyag
tartalmának korszerűsítése
o Elvi alapja a kultúrnacionalizmus elmélete volt
o Ebben a helyzetben a felemelkedés felé egyetlen út vezet: egy
újszerű nemzeti érzés kibontakoztatása az emberekben, melynek
alapja az a felismerés, hogy a magyarság nem rendelkezik
számottevő nyersanyagkészlettel, gazdasági erőforrásokkal, de
hatalmas kulturális értékek birtokában van.
o Az ország felemelkedésének fontos tényezője tehát a kultúra
minél szélesebb rétegekre való kiterjesztése.
o Klebelsberg reformja az iskolarendszer egészére kiterjedt, a
népiskoláktól az egyetemig.
o Az 1920-as évek kulturális reformsorozata, a klebelsbergi
„konzervatív modernizáció” nem hozta meg a várt sikereket.
o 1931-ben Klebelsberg Kunót Hóman Bálint váltotta fel a
miniszteri székben - Az iskolai nevelésben az egységes nemzeti
szellem megvalósítását tartotta a legfontosabbnak
Népiskolák
o Klebelsberg kultúrpolitikai elképzelései között fontos helyet
foglalt el a magyar nép műveltségi színvonalának emelése. Ezt a célt
népiskolák tömeges felállításával és a szervezett népművelés
kiépítésével kívánta megvalósítani. Kezdeményezésére 1925-ben
nagyszabású népiskolai program indult.
o 1925-től adták ki az új tantervhez az Egységes Népiskolai
Vezérkönyvek sorozatát, a népiskolai tantárgyak oktatásához a
tanítási kézikönyveket.
o Törvény: létrejöjjenek az addig csak papíron meglévő 6–12 éves
korig terjedő tankötelezettség tárgyi feltételei. Az országot 5 km
sugarú körökre osztották, és kötelezték a hatóságokat vagy a
földbirtokosokat a népiskolák felállítására
o Létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből
három év alatt ötezer falusi, tanyai tanterem épült Magyarországon
egységes, korszerű típustervek szerint. A népiskolai építési akció
megvalósítására 1932-ig az ország egyévi állami költségvetésének
mintegy a felét fordították.
o A nemzetiségek lakta területeken ún. kisebbségi tanítási nyelvű
népiskolákat hoztak létre.
o Minden iskolában kötelezővé tették a testnevelést mind a fiúk,
mind a leányok számára.
o A nyolcosztályos népiskola bevezetése hosszú folyamat
eredménye volt; tízesztendős programját Klebelsberg 1928-ban
készítette el, de a gazdasági válság miatt törvényi szabályozására
csak 1940-ben került sor.
o A népiskolák műveltségi anyaga igen szegényes volt. Alsó négy
osztálya mindenki számára megadta a szükséges alapismereteket, a
felső osztályok ezt minimális irodalmi, történelmi, földrajzi és
természeti ismeretekkel egészítették ki. A felső négy osztályban a
szorgalmi idő október közepétől április közepéig tartott. A
törvényben előírtak gyakorlati megvalósítására a háború miatt csak
részlegesen került sor.
Polgári iskolák
o 1927-ben törvénnyel szabályozták a polgári iskolákat.
o Cél: „a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben
gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és ezzel
közvetlenül a gyakorlati életre vagy pedig a középfokú szakiskolákra
előkészítse”
o Mind a fiú mind a leány polgári iskolákat négyosztályossá tették
és középfokú iskolává minősítették.
o A népiskola négy osztályának elvégzése után a tanulók 14–16%-a
iratkozott be a polgári iskolákba.
o A négyéves képzés itt gyakorlati jellegű volt, nem tekintették az
iskola feladatának a tudományok rendszerébe és az elméleti
gondolkodásba való bevezetést.
o A polgári iskolákból csak tanító- és óvónőképzőkbe, valamint
kereskedelmi és más jellegű szakiskolákba lehetett továbblépni.
o Gimnáziumba alig kerülhetett be polgári iskolát végzett tanuló,
hiszen a különbözeti vizsga követelményeinek nehéz volt eleget
tenni.
Középiskolák
o Az 1883-tól működő gimnázium és a nyolcosztályos reáliskola
mellett Klebelsberg minisztersége alatt, 1924-ben új középiskola-
típus, a reálgimnázium jött létre
o Mindhárom a népiskola négy osztályára épülő nyolcosztályos
középszintű iskola volt, ahol a tanulmányok érettségi vizsgával
zárultak.
o Az itt végzett tanulók bármelyik egyetemen vagy főiskolán
folytathatták tanulmányaikat.
o Gimnáziumokban: klasszikus nyelvek (latin és görög)
o Reáliskolák: matematika és a természettudományok
o A reálgimnázium új igényeket elégített ki. Itt modern nyelveket:
angolt, franciát vagy olaszt tanítottak a latin és a német mellett.
o Leánygimnázium (8), leánylíceum (25 működött)
o Leánykollégium à ez az iskolatípus nem honosodott meg, hiszen
1927-ben csupán két leánykollégium működött Magyarországon
o 1934-ben új középiskolai törvény született, amely egységes
középiskolát teremtett Megszűnt a korábbi háromféle fiú- és
háromféle leány-középiskola, az új egységes magyar középiskola a
gimnázium lett.
o Az 1938-ban megjelent gimnáziumi tanterv az eddigieknél
nagyobb teret szentelt az ún. nemzeti tárgyaknak (magyar nyelv és
irodalom, művészet, magyar történelem) + csökkentette a görög és
latin nyelv és a természettudományi tárgyak óraszámát.
o Középfokú szakoktatás 1938., amely a felső kereskedelmi, felső
mezőgazdasági és felső ipari szakiskolákat „gyakorlati irányú
középiskola” egységes elnevezéssel középiskolává minősítette. A II.
világháború miatt ezek a szakiskolák nem tudtak kellőképpen
kifejlődni.
o Hóman Bálint nevéhez fűződik a tanügyigazgatás központosítását
célzó 1935. évi törvény: királyi főigazgató irányítása alá vonta az
összes középszintű iskolát.
o A törvény szerint az állam felügyeleti joga az egyházi iskolákra is
kiterjedt. Az iskolák feletti központi ellenőrzés a nemzetnevelés
eszméjének az iskolai gyakorlatba való átültetését segítette elő
Tanoncképzés
o Az 1884-ben kiadott ipartörvénynek a tanoncok oktatására
vonatkozó részét 1922-ben módosították Ennek alapján jelent meg
1924-ben az új tanonciskolai szervezeti szabályzat és tanterv.
o A törvény kimondta, hogy minden község, amelyben az iparos-
és kereskedőtanoncok száma eléri a negyvenet, köteles
tanonciskolát állítani. Az iparostanonc-iskolák három évfolyamból
álltak. A tanulók nem fizettek tandíjat. A tanév tíz hónapig tartott, a
tanítás ideje heti kilenc óra volt. Az iskolalátogatásra fordított időt a
tanoncok munkaidejébe be kellett számítani. A gyakorlati képzést a
tanoncok a kisiparosok műhelyeiben vagy a vállalati
tanműhelyekben kapták, de abba az iskolának beleszólása nem volt.
A gyakorlati képzés feletti felügyeletet az Ipartestület gyakorolta.
o Cél „a hazai ipar és technikai munkák számára oly gyakorlati
szakemberek képzése, akik kellő gyakorlat után iparukat önállóan
folytatni és szakmába vágó technikai munkák kivitelét szakszerűen
ellátni és vezetni tudják”.
Óvónő- és tanítóképzés
o Az óvónőképző az 1891. évi törvény szerint kétosztályos iskola
volt, amelybe a középiskola négy osztályának elvégzése után
lehetett beiratkozni. 1926-ban az óvónőképzőkben a képzési időt
három évre emelték fel.
o Mivel az óvónők még így is nagyon fiatalon, 17 évesen fejezték
be tanulmányaikat, a rendelet módot adott arra, hogy az
óvónőjelöltek még egy kiegészítő évet tölthessenek a képzőkben a
megfelelő gyakorlat megszerzése céljából.
o A tanítóképzés új rendjét az 1938. évi törvény szabályozta. A
törvény szerint öt évfolyamos líceumra és a ráépülő tanítóképző
akadémiává kell átszervezni à 1940-ben megakadt, akadémia végül
nem létesült.
Felsőoktatás
o 1920. hírhedt „numerus clausus” az egyetemekre és főiskolákra
való beiratkozást szabályozta. Kimondta: a nemzethűség és az
erkölcsi megbízhatóság mellett az egyetemre jelentkezőknél arra is
figyelemmel kell lenni, „hogy az ország területén létező egyes
népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a
hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség
arányszámát”
o A numerus clausus hatására radikálisan csökkent a nemzetiségek
körébe sorolt zsidó hallgatók száma az egyetemeken
o A korlátozást, a hallgatók „nemzetiségi és faji” alapon történő
megkülönböztetését az 1928. évi törvény megszüntette.
o A két világháború között 4 tudományegyetem mellett további 12
egyetem és egyetemi jellegű főiskola működött hazánkban.
o A budapesti és a szegedi egyetemen gyógyszerészeti tanfolyam is
volt. Szegeden nem folyt hittudományi képzés, de volt matematikai
és természettudományi kar.
o A felsőoktatás az 1930–1940-es években csak egy vékony réteg
számára volt elérhető. Az 1937/38-as tanévben kb. 12 000 hallgató
tanult felsőoktatási intézményeinkben
o Működtek hittudományi főiskolák, jogakadémiák, gazdasági
akadémiák, kereskedelmi, művészeti és katonai főiskolák. 1925-ben
nyílt meg Budapesten a Magyar Testnevelési Főiskola.
o A középiskolai tanárok képzésének kérdéseit 1924-ben
szabályozták.
o A tudományegyetemek mellett tanárképző intézeteket hoztak
létre, amelyek élén az elnök és az igazgatótanács állt. Az intézet
tantestülete nyilvános rendes és rendkívüli egyetemi tanárokból,
meghívott egyetemi magántanárokból, fő- és középiskolai
tanárokból állt. A négyéves képzés célja az volt, hogy a hallgatók az
előadások és gyakorlatok során elsajátítsák a szaktárgyaik
tanításához szükséges pedagógiai, pszichológiai és szakmódszertani
ismereteket és készségeket. Ezen kívül a törvény egyéves tanítási
gyakorlatot is előírt a tanárjelöltek számára.
o A tanárjelölteknek a negyedik félév lezárása előtt alapvizsgát, a
nyolcadik félév előtt szakvizsgát, az egy tanéven át tartó gyakorlóév
után pedig pedagógiai szakvizsgát kell tenniük.
o 1939-ben Györffy István etnográfus, egyetemi tanár
kezdeményezésére és támogatásával megalakult a Bolyai Kollégium,
amely szegényparaszti származású főiskolai-egyetemi hallgatók
demokratikus szellemű, bentlakásos intézménye volt.
o 1944-ben a kollégiumot az állami szervek feloszlatták. Egyes
kollégisták kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. Az
intézmény 1945 januárjától 1948 őszéig újra legálisan, a Nemzeti
Parasztpárt támogatásával működött.
21. A magyar nevelés- és iskolaügy fejlődésének főbb szakaszai
1945-től napjainkig
Óvodák
o A háború ezen a téren is visszaesést hozott
o A nők tömeges munkába állása egyre erőteljesebben kifejeződő
igényt fogalmazott meg az óvodai rendszerrel szemben
o Ennek tempója csak jóval később, a hetvenes évek elejére
gyorsult fel.
o Az ötvenes évek elejére az óvodások száma elérte a háború
előttit
o 1949-ben az óvodák a Vallás és Közoktatási Minisztérium (VKM)
hatáskörébe kerültek à rendszeresen foglalkoztak az óvónők át- és
továbbképzésével, amelyeken a szakmai ismeretek nyújtásán túl
céltudatos ideológiai nevelés is folyt.
o Az országgyűlés 1953-ban kisdedóvásról szóló törvényt fogadott
el, amely szerint az óvoda célja az „óvodáskorú gyermekeknek a
szocialista pedagógia célkitűzései szerint történő nevelése,
gondozása és az általános iskolai tanulmányok előkészítése”.
Általános iskolák
o A hatalomra jutó kommunista párt úgy tekintett az iskolára, mint
az engedelmes állampolgárok nevelésének eszközére. Az
oktatásügy is a pártpolitika „szolgálólányává” lett.
o Az 1950-es szocialista tanterv már gyökeresen eltér elődjétől.
Célként azt tűzi ki, hogy az iskola „tanulóifjúságunkat
Népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgáraivá, a
dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje...”
o A „fegyelmezett állampolgár”-rá nevelés akkoriban nem jelentett
mást, mint olyan alattvalói magatartás kialakítását, amely megfelel
a monolitikus államhatalom, a diktatórikus parancsuralmi rendszer
igényeinek.
o Pedagógiai-elméleti hátteret az ideológiai neveléshez a
szovjetszerzők műveinek egyre szaporodó fordításai szolgáltattak.
Nagy példányszámban jelentek meg Goncsarov, Jeszipov, Kalinyin,
Krupszkája, Makarenko és mások munkái. És miután a
Szovjetunióban a gyermektanulmány és a „polgári”
reformpedagógia más áramlatai már a harmincas évektől kezdve
nemkívánatosnak minősültek, ezek a friss szellemű pedagógiai
irányzatok nálunk sem juthattak szóhoz.
o Az ötvenes évek közepéig sikerült elérni, hogy száz első osztályos
közül valamivel több mint a fele fejezze be a nyolcadik osztályt.
Ekkor azonban megtört a fejlődés folyamata: elbizonytalanodott,
meggyengült az a központosított szervezet. Később, hatvanas
évekig ismét erősödött az iskola megtartó képessége.
o Az ötvenes évek közepére egyre gyakoribbá váltak a diktált
ideológiától való „elhajlások, torzulások”, egyre több pedagógus
mert saját benső meggyőződésére hallgatva tanítani, nevelni.
o A pedagógusok körében nő azoknak a száma, akik nyíltan járnak
templomba, gyermekeiket hittanra járatják, barátkoznak a
papokkal.
Középiskolák
o A háború után a középiskolák hálózatának újjáépítése és
fejlesztése is megoldásra váró problémaként jelentkezett. A
gimnáziumok száma lassan emelkedett az ötvenes évek elejéig,
dinamikusabb gyarapodást volt tapasztalható a szakmai
középiskolák terén. + középiskolákban tanuló diákok létszámának a
fejlődése
o A politikai vezetés legfőbb céljai közé tartozott a
középiskolákban és a felsőoktatásban tanuló fiatalok szociális
összetételének megváltoztatása.
o 1948 őszétől 1955-ig a minisztérium szakérettségi tanfolyamokat
szervezett. Ez az előbb egy-, majd kétéves bentlakásos tanfolyam a
középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára tette
lehetővé, hogy két középiskolai tantárgyból érettségi vizsgát
tegyenek, majd az ezeknek megfelelő főiskolai vagy egyetemi
szakon folytassák tovább tanulmányaikat.
o 1949-ben valamennyi középiskolát gimnáziummá szervezték át.
Létrejöttek az általános gimnáziumok humán és reál
(természettudományos) tagozattal. Ahol lehetett külön fiú és
leánygimnáziumokat működtettek, viszont lányok beiratkozhattak
fiúgimnáziumba ott, ahol csak egyetlen fiúgimnázium működött. Így
 ezek koedukálttá váltak. A pedagógiai érvekkel indokolt koedukáció
a hatvanas évektől kezdve vált általánossá középiskoláinkban.
o 1949 őszétől az oroszt kötelező idegen nyelvként tanulták az
általános iskola felső tagozatán, a középiskolákban és a
felsőoktatásban.
o Az általános gimnázium mellett megalakultak a
szakgimnáziumok: pedagógiai gimnázium a tanító és óvónőképző
helyett, valamint közgazdasági, ipari és mezőgazdasági gimnázium.
o Az ipari, mezőgazdasági és közgazdasági középiskolából ipari,
mezőgazdasági és közgazdasági technikum lett. A technikum az
általános iskolára épülő három vagy négy évfolyamos, képesítő
vizsgával záruló, oklevelet adó középiskola-típus volt.
o 1950 szeptemberébe a gimnáziumokban is új tanterv lépett
érvénybe. A gimnázium célja eszerint ugyanaz, mint az általános
iskoláé: az ott megszerzett ismeretek elmélyítése,
továbbfejlesztése, a tanulók alkalmassá tétele „középiskolai
ismeretek alapján betölthető munkakörök ellátására”
o Ú. n. „politechnikai képzés” bevezetése
Felsőoktatás, pedagógusképzés
o A háború után a felsőoktatás sorozatos reformok színtere volt.
Az első átfogó reformra 1948 júniusában került sor, ennek során
deklarálták az egyetemek nyitottságát a munkások és parasztok
gyermeki előtt. Keretszámokat fogalmaztak meg: az egyetemekre
felvett hallgatók 60%-át munkás-paraszt fiatalokból kívánták
verbuválni.
o A további változtatások során erőltetett tananyagcsökkentést
hajtottak végre, amelyek iskolásan didaktikus módszerek
alkalmazásával párosultak: a kötelezően előírt tankönyvet vagy
jegyzetet visszhangzó előadásokat azok anyagát mechanikusan
visszakérdező szemináriumok követték. Az oktatás színvonala így
egyre csökkent, a tudományos teljesítményeket nem honorálták. Az
egyetemek „szocialista átszervezése” ürügyén számos kiváló
professzort fosztottak meg katedrájától.
o 1949 februárjában megváltoztatták az egyetemek belső
szervezetét: az addigi egységes bölcsészettudományi karból kiváltak
és önálló karként működtek tovább a természettudományi
fakultások.
o 1952. május 12-én minisztertanácsi határozatot hoztak arról,
hogy a főiskolai és egyetemi tanulmányokra jelentkezőket írásbeli
és szóbeli felvételi vizsga alapján válasszák ki
o A keretszámok továbbra is érvényben maradtak: ezután is
gondosan ügyelni kellett arra, hogy az egyes karokon megfelelő
legyen a hallgatók szociális összetétele és a nők aránya
o Az ötvenes évek közepére sikerült elérni, hogy az egyetemekre
és főiskolákra felvettek több mint 66%-a munkás és
parasztszármazású legyen. Az értelmiségi szülők gyermekeinek jóval
nehezebb volt bejutniuk a felsőoktatásba.
o Az „új értelmiségi” réteg képzését szolgálta az esti és a levelező
oktatás bevezetése is. Főiskolákon és egyetemeken az 1951/52-es
tanévről, általános iskolákban és gimnáziumokban pedig az
1952/53-as tanévtől kezdve tanulhattak a „dolgozók széles
rétegeinek gyermekei” (elsősorban a munkáskáderek).
o Az általános iskolák rendszerének kiépítésével párhuzamosan
megnőtt az igény a szaktanárok iránt.
o 1950 őszétől a szaktanítók képzése hároméves tanfolyam
keretében történt. A kurzusokat a nyári szünetekben tartották, s
évközi egyéni konzultációkkal egészítették ki. Az itt szerzett oklevél
már egyenértékű volt a pedagógiai főiskolákon szerezhető általános
iskolai tanári oklevéllel.
o Ez utóbbi is új intézménytípus volt, a polgári iskolai tanárképző
főiskolát váltotta fel. 1947-ben nyílt meg a budapesti és a szegedi
pedagógia főiskola, ezeket követte 1948-ban a debreceni és a pécsi
intézmény.
o Az egyetemi és főiskolai hallgatók fontos szerepet játszottak az
1956-os forradalomban. Az egyetemi ifjúság követelte Nagy Imre
miniszterelnöki kinevezését, többpárti választások kiírását, a szovjet
csapatok kivonását, a beszolgáltatási rendszer eltörlését, a Kossuth-
címer visszaállítását és a Sztálin-szobor eltávolítását. 1956. október
23-án a Petőfi-szobor előtt tüntetés zajlott le, amelyen már
nemcsak az ifjúság képviselői vettek részt: az időközben 200 ezer
főre duzzadt tömeg az Országház elé vonult - forradalom, az ifjúság
kezdeményező szerepet vállalt