Takáts Gyula: Késő ősz

A dombok leve hordókban mormol,

forog medrében a duzzadt patak.
Kopik az erdő, résein átlátsz.
Csillog a réten a nyírkos csatak.

Elsuhant lopva, szép forró időnk.

A cserjék titkos búvója néma,
mint surranó őz végtelen időn,
nagy sétáink úgy tűnnek föl néha.

Most vak kedvem szűk falak közt mormol.

Forgok ágyamban, mint lompos patak.
Kopik a lelkem, résein átlátsz,
bozótján csillog a nyírkos csatak.

A feladatlap
1. Írd ki az első és a második versszakból azt az egy-egy sort, amely a nyár múlását
mutatja be! 1p

2. Milyen költői eszköz található a 7-8. sorban?

3. Írd le harmadik versszakból a két megszemélyesítést!

4. Érvelj amellett két-három mondatban, hogy a harmadik verszakban a lírai én

önmagáról beszél; érvelésedben utalj a vers szövegére! 2p

B feladatalp
1. Írd le röviden, saját szavaiddal az első sor jelentését! 1p

2. Írj le a versből két különböző sort, amely az őszre utal! 1p

3. Írj ki két olyan kifejezést, mondatot, amely a lírai én rosszkedvét, lelki nehézségeire
utal! 1p

4. Nyelvi, nyelvtani érvekkel mutasd be két-három mondatban, hogy a lírai én nem

pusztán önmagában áll, hanem társa is van! 2p