V.

Az Európai Unió és a tagállamok belső jogának egymáshoz való viszonya

Az uniós jog közvetlen hatálya

A közvetlen hatály alapja

 Az EUM-Szerződés 288. cikke a rendeleteknél utal arra, hogy e jogszabályok

„közvetlenül alkalmazandóak", nem kell további tagállami jogszabály ahhoz, hogy élő
normaként érvényesüljenek a belső jogokban.
 Van Gend en Loos ügyben a Bíróság úgy döntött, hogy mivel az uniós jogszabályok
tartalmukban a magánfelek közötti jogviszonyokat is közvetlenül érintik
 Utat kell találniuk a tagállami jogrendszerekbe, így képesek a magánfeleket is
érintő jogviszonyok alakítására

VAN GEND EN LOOS ÜGY

 Az a kérdés vetődött fel, hogy az EK-Szerződés egyik rendelkezésére hivatkozhat-e egy

magánfél holland bíróság előtt?
 A Bíróság megállapításai:
 Az EGK-Szerződés célkitűzése, hogy közös piacot hozzon létre, amelynek a mű-
ködése közvetlenül érinti a Közösség jogalanyait
 A Szerződés több mint egy megállapodás, mely csak szerződő államok közötti köl-
csönös kötelezettségeket hoz létre
 Szerződés preambuluma nemcsak a kormányokat, hanem a népeket is említ
 Ezt megerősítette olyan szuverén jogokkal felruházott intézmények
létrehozásával, mely jogok gyakorlása a tagállamokat, valamint azok polgárait
egyaránt érinti.
 A Közösség új nemzetközi jogrendszert alkot, melynek javára az államok, bár szűk
területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek nemcsak a tagállamok, de
azok állampolgárai is az alanyai.
 A Közösségeket alapító szerződések nem úgy viselkednek, mint a hagyományos
nemzetközi szerződések, hanem egy új sajátos jogrend alapjairól beszélhetünk
 Ez a közösségi jog amellett, hogy magánszemélyekre kötelezettségeket állapít meg,
arra is szolgál, hogy számukra jogokat keletkeztessen
 Megállapították, hogy kérdéses rendelkezés közvetlen hatállyal bír

 Vagyis az uniós jogi normákra bizonyos feltételekkel magánfelek a tagállam belső

jogrendszerében, így a tagállami bíróságok előtt is, közvetlenül jogokat alapíthatnak,
illetve abból számukra kötelezettségek származtathatók.
 A közvetlen hatály az uniós jog érvényesülésének dimenzióit megtöbbszörözi.
 Így az uniós jogi normák nemcsak az Unió és a tagállamok közötti viszonyokban
érvényesülhetnek, hanem az Unió és magánfelek (pl. versenyjog), tagállamok és
magánfelek, valamint magánfelek egymás közötti jogviszonyaiban is.
 Ezek az uniós normák érvényesülésükhöz nem kívánnak további tagállami aktusokat.
 A közvetlen hatállyal bíró uniós jogi normák tagállami jogalkotást nem igényelnek
és esetenként nem tűrnek, önmagukban is képesek érvényesülni. (közvetlen
alkalmazhatóság)
A közvetlen hatály feltételei

 Az alapítószerződések nem minden rendelkezése közvetlen hatályú, feltétele az, hogy a

kérdéses rendelkezés tartalma „világos és feltétel nélküli" legyen.

1. Világos szabálytartalom
o Egy szabály világossága (egyértelműsége, pontossága, stb.) önmagában is bi-
zonytalan kategória
o Ez a feltétel tehát az elvet rögzíti ugyan, de konkrét esetben aligha ad hasznos el-
igazítást arra, hogy mi minősül közvetlen hatályú normának.

2. Feltétel nélküli szabály

 Végrehajtása és érvényesülése nem függ további jogi aktusoktól,
intézkedésektől (ez a „feltétel")
 Pl.: EUMSz 110. cikk első bekezdése hátrányos megkülönböztetés elleni tilalmat
tartalmaz (világos és feltétel nélküli kötelezettség)
 Egy szabály érvényesülése feltétel nélküli akkor is, ha kell ugyan további
intézkedés annak végrehajtásához, de ezen intézkedések a szabály lényegét,
alapját nem változtathatják, tartalmát már nem egészíthetik ki,
 Pl.: az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés, de a letelepedés
szabadságának biztosítása olyan jellegű szabály ugyan további irányelvek
kibocsátását előírja a szerződés, de tartalma a további uniós intézkedésekkel nem
szorul kiegészítésre

Az egyes uniós jogszabályok közvetlen hatálya

 Hogy mely rendelkezések közvetlen hatályúak, a gyakorlatban a legmegbízhatóbb

forrást az uniós bíróságok joggyakorlata képezi.

Az alapító szerződések rendelkezései

 A Bíróság az EK-Szerződés számos rendelkezéséről megállapította a közvetlen hatályt,

Pl.:
EUMSz 45 cikk: munkaerő szabad áramlása
EUMSz 49 cikk: letelepedés szabadsága
EUMSz 34-36 cikk:: mennyiségi korlátozás és azzal egyenlő hatású intézkedések tilalma
EUMSz 56 cikk: szolgáltatások szabad áramlása
EUMSz 101-102 cikk:: a piaci verseny biztosítása
EUMSz 110 cikk: diszkriminatív és piacvédő adóztatás tilalma
EUMSz 157 cikk: a férfi és nő közötti megkülönböztetés tilalma a munka díjazásánál

Az Unióra kötelező nemzetközi szerződések rendelkezései

 Az Unióra azon nemzetközi szerződések kötelezőek:

1) Melyet korábban az Unió kötött (vagy az EK)
2) Melyet a tagállamok kötöttek, de a szerződés tárgyához tartozó hatásköröket
időközben az unió átvette
 Az Unió által kötött nemzetközi szerződések is az uniós jog részét képezik, sőt,
magasabbrendűek, mint a másodlagos, uniós intézmények által elfogadott normák
Kérdés: mikor közvetlen hatályú?
 A szerződő felek joga annak meghatározása, hogy a Szerződés milyen joghatást
gyakorolhat a Szerződő felek belső jogrendjében
 Ha ezt nem rendezik, a Bíróság a nemzetközi szerződés „szelleme, rendszere,
vagy szövege” alapján állapítja azt meg
 Ha megállapítják a közvetlen hatályt, akkor a tagállamok jogrendszereiben is
az
 A Bíróság szerint az Unió által kötött nemzetközi szerződések közvetlen hatálya nem
kizárt, de az feltételekhez kötött.
 Közvetlenül alkalmazhatónak kell tekinteni, amennyiben, tekintettel annak
megfogalmazására és magának a megállapodásnak a céljára és természetére, a
rendelkezés világos és pontos kötelezettséget tartalmaz, amely végrehajtása vagy
hatásai tekintetében nem függ bármely későbbi intézkedés elfogadásától.
 A Bíróság azonban e feltételeket sokkal szorosabban, szigorúbban veszi a nemzetközi
szerződések megítélésénél
 Mivel e szerződéseket azért hozták létre, hogy az Uniót ruházza fel jogokkal
és kötelezze más államokkal szemben, nem pedig azért, hogy magánfelek
hivatkozzanak rájuk.
 DE: ez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy magánfelek is igényt alapíthassanak ezekre
 A nemzetközi szerződések közvetlen hatályának megítélése eseti döntésektől függ, és e
tekintetben is legtöbbször a Bíróság gyakorlata az irányadó. Pl.:
 A Bíróság nem ismerte el a GATT-szerződés közvetlen hatályát
 De az új WTO-egyezmények közvetlen hatállyal bírjanak
 A közvetlen hatály vizsgálata nem a szerződések egészére irányul, hanem csak egyes, a
Bíróság előtt felmerült rendelkezéseire.
 Lehetőség van arra, hogy egy, egyébként közvetlen hatállyal nem bíró, közvetlenül nem
alkalmazható nemzetközi szerződéses rendelkezést bizonyos körülmények között fel lehet
felhívni az uniós jogrenden belül is.
1 Az Unió e rendelkezés végrehajtására intézkedéseket fogad el
2 Ha egy uniós jogszabály kifejezetten és tartalmilag visszautal a szerződéses
rendelkezésre

A rendeletek

 Az EK-Szerződés 249. cikke alapján a rendelet „közvetlenül alkalmazandó" jogszabály

 Gyakorlati szempontból a rendeletekre magánfelek (általában) igényt alapíthatnak a
tagállamok belső jogrendszereiben is:
 Egy rendelet hatálya, ezért kizárja az olyan jogalkotói intézkedés
érvényesülését, még ha utóbb fogadták is el, mely nem egyeztethető össze
rendelkezéseivel.

A határozatok

 A határozatokból, mint egyedi, igazgatási aktusokból, a (szűkebb körű) címzettekre

természetesen közvetlenül jogok és kötelezettségek származnak
 Harmadik, nem címzett személyekre, magánfelekre származhatnak-e közvetlenül jogok
és kötelezettségek, arra igény alapítható-e?
 A Bíróság a Grad ügyben megállapította, hogy a határozatoknak — bizonyos
feltételekkel - lehet közvetlen hatálya
GRAD ÜGY
 A német kormány álláspontja: A határozatok és irányelvek hatásai közötti
különbségtétellel kizárta annak lehetőségét, hogy a határozatok és az irányelvek, a
rendeleteknek fenntartott hatásokkal rendelkezzenek
 DE: Ebből még nem következik az, hogy a szóban forgó cikk által említett más
típusai a jogi aktusoknak sohasem tudnának hasonló hatályt gyakorolni.
 Például: ha a közösségi hatóságok határozat révén arra köteleznek egy tagállamot,
hogy meghatározott magatartást kövessen, az ilyen aktus hatékonysága
meggyengülne, ha az állam állampolgárai erre nem hivatkozhatnának a bíróságok
előtt, és a nemzeti bíróságok ezt ne vehetnék figyelembe az uniós jog részeként
 Még akkor is, ha egy határozat hatásai nem is lehetnek azonosak valamely rendelet
hatásaival, ez a különbség nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a végeredmény,
nevezetesen a magánfél joga az aktus felhívására bíróságok előtt, ugyanaz lesz,
mint a közvetlenül alkalmazható rendeleti rendelkezés esetében.
 Eseti vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy a szóban forgó rendelkezés
természete, háttere és szövegezése alkalmas-e arra, hogy az aktus címzettje és
harmadik felek közötti jogviszonyokban közvetlen hatályt idézzen elő.

 A Bíróság ebben az alapvető jelentőségű ügyben a határozatok közvetlen hatályának

feltételeit ugyanúgy állapította meg, mint az alapítószerződés rendelkezéseinek
megítélésénél, illetve később az irányelvek közvetlen hatályának megítélésénél.

Az irányelvek

 Az irányelvek – melyek a tagállamoknak címzett keret-jogszabályok – érvényesülése és

végrehajtása csak további jogi aktusokkal lehetséges, amit az EUMSz 288. cikke
kifejezetten kiemel.
 Ezzel „jogszabályi szinten" nem érvényesül a feltétel nélküliség követelménye
 Az irányelv egy állapot elérését teszi kötelezővé az államnak (amely megválasztja
ennek elérését szolgáló eszközöket), nem pedig egy állami magatartást ír elő.

I. A külön végrehajtást nem kívánó irányelvi rendelkezés

VAN DUYN ÜGY

 A brit hatóságok a holland felperestől, aki a szcientológus egyház angol szervezeténél
kívánt munkát vállalni, ezen okból, a közérdekre hivatkozva, megtagadták az
országba való belépést.
 A közrendi, illetve közbiztonsági indokok alapján hozott intézkedések kizárólag az
érintett személy viselkedésén alapulhatnak. – ezt egy irányelv írta elő, erre
hivatkozott a felperes
A Bíróság megállapításai:
 A rendelet közvetlenül alkalmazandó, közvetlen hatállyal bír
 De más jogi aktusok is bírhatnak hasonló joghatással
 Minden esetben szükséges megvizsgálni, hogy a kérdéses rendelkezés alkalmas-e
közvetlen hatály előidézésére a tagállamok és magánszemélyek közötti
kapcsolatokban.
 A van Duyn ügyben a Bíróság, kimondta, hogy az irányelvnek lehet közvetlen
hatálya, de a kérdés eldöntése egyes ügyekben konkrét vizsgálatot követel.
II. Irányelv, melynek átültetésére adott határidő nem járt le

RATTI ÜGY

 Egy cég megsértette a veszélyes termékeken az információ feltüntetésére (címkézésre)

vonatkozó olasz előírásokat.
 A vádlott védekezése arra irányult, hogy két, Olaszország által végre nem hajtott két
uniós irányelv, rendelkezései szerint végezték a címkézést, melyek rendelkezései
kevésbé szigorúak, mint az olasz előírások.
o Az első irányelv határideje még nem járt le.
 Csak a meghatározott időszak lejártát követően, és a tagállam mulasztása esetén van
alapja a védekezésnek
 Amennyiben egy tagállam az irányelvben meghatározott határidő lejártát
megelőzően beilleszti az irányelv rendelkezéseit a belső jogrendjébe, ez a körülmény
nem járhat jogkövetkezménnyel más tagállamokkal szemben.
 Mivel egy irányelv, természeténél fogva csak tagállamokkal szemben állapít meg
kötelezettségeket, ezért a magánszemélyeknek nincs lehetőségük arra, hogy a
végrehajtására kitűzött határidő lejártát megelőzően a ‚jogos várakozás" elvére
hivatkozhassanak.

III. Nem megfelelően átültetett irányelv, melynek átültetésére adott határidő lejárt

 A tagállam, amely nem hozta meg határidőn belül az irányelvben előírt végrehajtási
intézkedéseket, magánszemélyekkel szemben nem hivatkozhat az irányelvben
található kötelezettségek teljesítésénél mutatkozó mulasztására.
 A tagállam nem alkalmazhatja azt a belső jogszabályát, amelyet még nem hozott
összhangba egy olyan irányelvvel, melynek a végrehajtására kitűzött határidő lejárt,
azzal a személlyel szemben, aki az irányelv rendelkezéseit betartotta.
 Annak a nemzeti bíróságnak, amelyhez az irányelv rendelkezéseit betartó jogalany
arra irányuló kérelemmel fordul, hogy a mulasztó állam belső jogrendjébe határidőn
belül be nem illesztett irányelvvel összeférhetetlen nemzeti rendelkezés alkalmazását
mellőzze, helyt kell adnia a kérelemnek,
o feltéve, hogy a kérdéses kötelezettség feltétel nélküli, és kellően pontos
 Az irányelv átültetésének, végrehajtásának elmaradása (vagy nem megfelelő
átültetése, végrehajtása) a tagállam részéről azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy
lehetővé válik magánfelek részére a végre nem hajtott irányelv rendelkezéseinek
felhívása

 Az erre való igény alapításának magánfelek által két lényeges korlátja van:
1) Ebben az esetben is szükséges az általános feltételek teljesülése, azaz a
kérdéses irányelvi rendelkezés legyen világos és feltétel nélküli
2) Az ilyen irányelvi rendelkezésekre igényt alapítani csak az állami szervekkel
szemben lehet, a perben szembenálló magánfelekkel szemben nem (a
horizontális hatály kizártsága).
 A végrehajtást nem kívánó irányelvi rendelkezések érdemben inkább a
rendeletekben fellelhető szabályoknak megfelelően viselkednek, tehát nem
alkalmazhatóak rájuk az irányelvekkel szemben, a közvetlen hatályt kizáró
megfontolások.
  De az uniós szabályok jellegét a tartalmuk és nem az elnevezésük, formájuk
alapján kell megítélni
A Lisszaboni szerződés előtti kerethatározatok

 A lisszaboni Szerződés után is hatályban maradnak a Harmadik pilléres jogi aktusok, így
az irányelvekhez hasonló kerethatározatok is
 Az irányelvek közvetlen hatályára vonatkozó megállapításokat nem lehet
átvinni a kerethatározatokra – ezek közvetlen hatálya kifejezetten kizárt

 A végre nem hajtott irányelvi rendelkezés magában foglalja azon esetet is, amikor a
tagállam rosszul, nem megfelelően hajtja végre az irányelv rendelkezéseit.
 A Bíróság szerint a tagállami bíróságok előtt fel lehet hívni egy irányelvet abból a célból,
hogy a bíróság megállapíthassa, megfelelően történt-e a végrehajtása.
 Amennyiben nem, akkor rosszul végrehajtott részére igényt lehet alapítani,

A vertikális és horizontális hatály

A tagállami bíróság előtti perben a magánfél ki ellen hívhatja fel az uniós jogszabályt: másik
magánféllel szemben is, vagy csak az állammal szemben?
 Horizontális közvetlen hatály - amikor egy uniós szabályra a magánfél egy másik
magánféllel szemben alapíthat igényt
 Vertikális közvetlen hatály – amikor egy uniós szabályra a magánfél a tagállam,
tagállami szerv ellen alapíthat igényt

A rendeletek

 A rendeletek jellegéből és az EUM-Szerződés 288. cikk rendelkezéséből fakad, hogy a

közvetett hatály (alkalmazhatóság) horizontális hatályt is jelent, ezek rendelkezéseit
magánfelekkel szemben is fel lehet hívni, nemcsak állami szervekkel szemben

Az alapító szerződések rendelkezései

 A helyzet már nem ilyen egyértelmű

 A szerződés ugyanis államok között létrehozott jogszabály, melyben a tagállamok
alapvetően egymásra nézve és egymással szemben hoznak létre kötelezettségeket
 A DEFRENNE döntésből egyértelmű, hogy az EUM-Szerződés különböző rendelkezéseinél
a közvetlen hatály terjedelme, a horizontális közvetlen hatály lehetősége, mindig a konkrét
vizsgálatok eredményétől függ, melyek a rendelkezés jellegére, tartalmára, a piaci
környezetben betöltött szerepére vonatkoznak

Az irányelvek

 Az irányelvek kivételesen közvetlen hatálya, ennek két alapvető feltétele:

1 Az irányelvi rendelkezés világos és feltétel nélküli
2 Az átültetést kívánó, de át nem ültetett, vagy a nem megfelelően átültetett
irányelvek ilyen hatállyal csak állami szervekkel szemben rendelkezhetnek
 Vagyis csak vertikális közvetlen hatályuk van

 ez a Marshall/Foster/Dori doktrína
 De az az irányelvek nemcsak közhatalmi viszonyokkal összefüggő jogvitában hívhatóak
fel, hanem akkor is, ha az állam (állami szerv) magánjogi jellegű jogvitában (pl. mint
munkáltató) áll szemben egy magánféllel.
 Az állam valamennyi, közhatalmat gyakorló szerve idetartozik, beleértve ebbe a olyan,
alkotmányosan a központi hatalomtól független szerveket is, mint a helyi
önkormányzatok
 A Bíróság láthatóan széles értelemben fogja fel az államinak minősülő szerv fogalmát,
nem annyira a szervezeti, mint inkább funkcionális sajátosságokból kiindulva.
o Az irányelvek közvetlen hatályának körülhatárolása negatív oldalról: az irányelv
nem rendelkezik közvetlen hatállyal a belső jogban azon esetekben, ha ezzel nem
állami, vagy nem az állam felügyelete, ellenőrzése alatt álló szervre, azaz
magánfélre, az irányelven alapuló kötelezettség hárulna.
FACCINI DORI-ÜGY
 Közvetlenül az irányelven nem alapulhat olyan jogi kötelezettség, mely magánfelet
terhel.
 Itt húzódik az a vonal, mely az irányelvi rendelkezések közvetlen hatályának
határt szab.
 A Marshall/Foster/Dori-doktrína alapköve az a megállapítás, hogy egy magánfél jogi
kötelezettsége nem alapulhat nem, vagy nem megfelelően átültetett irányelven.
De:
 Van az állammal, állami szervekkel szembeni (vertikális) jogvitáknak egy olyan fajtája,
ahol az esetlegesen uniós irányelven alapuló döntés kihatással van a vitában részt nem
vevő, más magánfélre.
 egy magánfél támad valamilyen állami intézkedést, mely ugyanakkor jogot biztosít
harmadik, az eljárásban részt nem vevő magánfélnek.
 Tipikusan ilyen ügyek a közbeszerzési jogviták, egyes engedélyezési eljárásokkal
kapcsolatos jogviták
 A Bíróság szerint nem akadálya az irányelv alkalmazásának és közvetlen
hatályának, ha ez magánfeleknek „puszta joghátrányt okoz"

Az állami szervek fogalma

 Az állam valamennyi, közhatalmat gyakorló szerve idetartozik, beleértve ebbe az olyan

alkotmányosan a központi hatalomtól független szerveket is, mint a helyi
önkormányzatok
 A Bíróság számos ügyben megállapította, hogy egy irányelv feltétel nélküli és
kellően pontos rendelkezései hivatkozhatók olyan szervezetekkel vagy szervekkel
szemben, amelyek az állam felügyelete vagy ellenőrzése alá tartoznak, illetőleg
amelyek a magánszemélyek közötti kapcsolatokban alkalmazható szokásos
szabályokból nem következő, különleges jogosultságokkal rendelkeznek.
 A Bíróság láthatóan széles értelemben fogja fel az államinak minősülő szerv fogalmát, a
problémát nem oldja meg, csak kiindulópontként szolgál a későbbi konkrét esetek
elemzéséhez

A közvetlen hatály kérdése az Európai Unió más jogterületein

 A közvetlen hatály problémája általában az Európai Közösség (volt EGK) területén
vetődik fel, az Eu más területein a kérdés nem kap széles körben jelentőséget, de
esetenként felvetődhet.
 A Bíróság ugyanis erőteljesen kinyilvánította, hogy a közösségi jogrend mindhárom
jelenleg mindkét) közösséget átfogja,
 Azonban az EU-Szerződés 34. cikke a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és
igazságügyi együttműködés területein, a határozatok és kerethatározatok közvetlen
hatályát kifejezetten kizárja

Az uniós jog elsőbbsége (szupremacia)

 Az uniós jog elsőbbségének elve egy közjogi kollíziós norma.

o Arra ad választ, hogy az uniós jogi norma és a belső jogszabály ütközésénél
melyik érvényesüljön a konkrét ügy eldöntése során
 Az alkalmazás során minden esetben a közösségi jog élvez elsőbbséget

COSTA V ENEL ügy

 A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés saját

jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok
jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bíróságaira nézve kötelező.
 Az államok, bár szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és így a saját
állampolgáraikra, illetve honosaikra és önmagukra alkalmazandó joganyagot hoztak
létre.
 A Közösséget létrehozó szerződésben vállalt kötelezettségek nem lennének feltétel
nélküliek, csupán esetlegesek, ha az aláírók jövőbeli jogalkotási aktusai azokat
megkérdőjelezhetnék.
 Amikor az államok egyoldalú cselekvési jogát elismerik, az külön, pontosan
meghatározott rendelkezésen alapul
 Megerősíti a közösségi jog elsőbbségét, amely szerint a rendelet „kötelező" érvényű
és „közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban".
 Az tehát, hogy az államok a Szerződés rendelkezéseiben meghatározott jogaikat és
kötelezettségeiket a nemzeti jogrendszerükről a közösségi jogrendszerre átruházták,
szuverén jogaik végleges korlátozását eredményezi, amellyel szemben a Közösség
fogalmával összeegyeztethetetlen utólagos, egyoldalú jogi aktusok nem élvezhetnek
elsőbbséget.

 Nemcsak a szerződés rendelkezései érvényesülhetnek a belső jogszabályokkal szemben,

hanem más, kötelező, másodlagos uniós normák is (pl. a rendeletek). bármely, belső
tagállami jogszabállyal szemben fennáll az uniós jog elsőbbsége.
 Ebbe a Bíróság szerint beleértendő a tagállam alkotmányos jogszabálya is.
 Egy közösségi intézkedés érvényességét vagy tagállamon belüli hatályát nem érintik
azok az indokok, amelyek szerint az adott intézkedés ellentétes az állam
alkotmányában megfogalmazott alapjogokkal, vagy egy nemzeti alkotmányos
berendezkedés elveivel.
Az uniós joggal ellentétes belső jogszabály alkalmazásának mellőzése

 Az uniós jog, és az uniós bíróságok, azonban nem foglalhatnak állást egy belső
jogszabály érvényességének kérdésében.
 Ezt csak a tagállami jogrend szabályozhatja.
 Azonban ennek ellenére kellett találni egy eljárási műveletet, mellyel a közvetlen hatályú
uniós jogi norma érvényesülése biztosítható konkrét ügyekben az ellentétes hazai
jogszabállyal szemben.
 Ez a művelet az uniós joggal ellentétes belső szabály alkalmazásának mellőzése

SIMMENTHAL(II)-ÜGY
 A közösségi joggal ellentétes belső jogi rendelkezések tekintetében, a felmerülő
alkotmányossági kérdés miatt, meg kell várni az olasz alkotmánybíróság érvénytelenítő
döntését, vagy egyszerűen tekintsen el az ellentétes belső jogszabály alkalmazásától.
 A Bíróság szerint az ilyen szabályozást mellőzni kell

 Ez egyben a tagállam bíróságainak felülvizsgálati szerepet biztosít a hazai jogalkotás

eredményei felett

 Az uniós joggal ellentétes jogszabály vagy rendelkezés végleges kiküszöbölését a

jogrendszerből (hatályon kívül helyezést), viszont a belső jognak kell megoldania.
 Az Európai Bíróság nem kívánja egy európai szövetségi bíróság szerepkörét
betölteni, ugyanis erre az alapító szerződések nem biztosítanak számára
hatáskört.
 A Costa v ENEL.-, valamint Simmenthal(II)-ügyekben tett megállapítások egyik fontos,
általános következménye, hogy az uniós joggal ellentétes jogszabály alkalmazásának
mellőzésére vonatkozó kötelezettség vonatkozik a kérdéses uniós jogi norma
hatálybalépését követően elfogadott hazai jogszabályokra is.

Az uniós jog elsőbbsége a tagállamok belső jogában

 E tekintetben a tagállamokban az alkotmánybíróságok, illetve a felsőbíróságok hozzáál-

lását Blutman és Chronowski három csoportba sorolta.
1, Vannak olyan tagállamok, melyeknek felsőbíróságai, elismerik az alkotmány feletti
normák szintjét, és egyben elismerik az uniós jog érvényesülését az alkotmányos szintű
normákkal szemben is (pl. Ausztria, Hollandia).
2, Az Unióban a tagállami alkotmánybíróságok nagyobb része csak korlátozva fogadja
el az uniós jog elsőbbségét alkotmányaik rendelkezéseivel szemben.
 A „korlátozott elfogadás" is inkább elvi szintű
 Mintapéldája az olasz, valamint a német szövetségi alkotmánybíróság
gyakorlata
3, Ugyanakkor vannak olyan alkotmánybíróságok, amelyek az uniós jog elsőbbségét
nem ismerik el az alkotmányos szintű szabályokkal szemben.
 Ilyen a spanyol alkotmánybíróság
Az uniós jog elsőbbsége Magyarországon

 Magyarországon nincs olyan magas szintű belső jogszabály, mely előírná, hogy az uniós
jognak elsőbbséget kellene biztosítani a magyar jogalkalmazásban.
 Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése a nemzetközi jogi normáknak hierarchikusan
magasabb helyet biztosít, a belső jogi, alkotmány alatti jogszabályoknál.
 Azonban ebből aligha lehet következtetni az uniós jog elsőbbségére, mert az
Alkotmánybíróság kivette a rendelkezés hatálya alól az uniós alapító
szerződéseket azzal, hogy azokat nem kívánja nemzetközi jogként kezelni
 Magyarországon az Alkotmánybíróság még nem nyilatkozott meg az uniós jog és a
magyar alkotmányos normák viszonyáról, illetve az uniós jog elsőbbségének elvéről.
 Az alkotmány alatti belső jogi normák és az uniós jog esetleges konfliktusa az
Alkotmánybíróság szerint nem képez alkotmányossági problémát, és az ilyen konf-
liktusok feloldása a rendes bíróságok hatásköre.
 Az alkotmány alatti jogszabályok vonatkozásában viszont nincs arra utaló jel,
hogy a magyar rendes bíróságok ne fogadnák el az uniós jog elsőbbségét.

Az uniós jog elsőbbsége — Lisszabon után

 Korábban az alapító szerződések nem szóltak a közösségi jog elsőbbségéről, azt az

Európai Bíróság vezette le a közösségi jog egységes és hatékony érvényesülésének
követelményeiből, amelyek már az alapító szerződések konkrét rendelkezésein nyugodtak
 A tervezetben maradt Alkotmányos Szerződés, viszont az elsőbbség elvét kifejezetten
kinyilvánította volna az 1-6. cikkben.
 A Lisszaboni Szerződés ettől tartózkodott
 A tagállamok tudomásul vették a Bíróságnak az uniós jog elsőbbségére vonatkozó
gyakorlatát, de ezt nem kívánták kőbe vésni.
 A Lisszaboni Szerződés a tagállamok számára bizonyos ellenpontokat épített ki, melyek
elvileg korlátot jelenthetnek az uniós jog elsőbbségének érvényesítésénél.
1 Az EUSzerződés 4. cikk (2) bekezdése szerint az Unió többek között tiszteletben
tartja a tagállamok „nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok
alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének",
2 Alapjogi Charta 53. cikke kifejezetten lehetővé teszi, hogy a tagállamokban
magasabb szintű alapjogvédelem valósulhasson meg, mint amit az Unió biztosít

Közvetlen hatály és közvetlen alkalmazhatóság

 A közvetlen hatály
o Hagyományosan azt jelenti, hogy egy jogi rendelkezés, a konkrét tényállás
függvényében, a jogalkalmazó szervek előtt kikényszeríthető, alanyi jogok és
kötelezettségek forrása lehet.

 A közvetlen alkalmazhatóság

 Azt jelenti, hogy a norma kellően konkrét rendelkezéseket tartalmaz, és nem kíván
további kihirdető, átültető, végrehajtó, vagy bármilyen egyéb jogszabályt ahhoz, hogy
 belépjen a tagállami jogalkalmazásba, és ott a jogalkalmazó konkrét ügyekben
alkalmazza
 Lényegében egy uniós norma alkalmassága, hogy önállóan belépjen egy tagállami
jogalkalmazásba (és nem általában a tagállam belső jogába), és így valamilyen módon
alkalmazhatóvá váljon egyes jogvitákban
 A közvetlen alkalmazhatóság ezen meghatározása nem zárja ki, hogy a norma
megfelelőbb, egységesebb és könnyebb végrehajtásához szükséges lehet még további
jogszabály elfogadása, de nem kell ilyen jogszabály ahhoz, hogy a norma belépjen a
tagállami jogalkalmazásba.

 A Bíróság a közvetlenül alkalmazható uniós normák három jellemzőjét szokta

hangsúlyozni joggyakorlatában, elsősorban a rendeletekkel kapcsolatban.
1 a Hivatalos Lapban történő kihirdetés folytán lép hatályba, minden további
jogalkotói közreműködés nélkül
2 nem kíván külön végrehajtó jogszabályokat
3 az alkalmazása a hatályok alá tartozókkal szemben független bármely, belső
jogba való beiktatásra szolgáló jogszabálytól

 Egy jogi rendelkezés hatálya azonban csak közvetett, ha az más, az adott jogvitában
alkalmazható jogszabályok irányában (és nem a tényállás irányában) fejt ki joghatást,
illetve szolgál alapjául e jogszabályok jogi értékeléséhez, tartalmuk megállapításához itt
az uniós norma csak a belső jogszabály tartalmának megállapításához fejt ki joghatást, de
nem a tényállás közvetlen értékeléséhez.
 Ekkor a magánfél az értelmezett belső jogszabályra alapíthat jogot, de e jog
tartalmát az értelmező uniós jogszabály meghatározhatja,
 tehát közvetett joghatásról van szó.
 Mindez azt jelzi, hogy az uniós norma hatálya a tényálláshoz való viszonya (a tény-
állás bekövetkezte folytán keletkező alanyi jogok és kötelezettségek) szempontjából
közvetett vagy közvetlen, azaz, hogy a tényállás jogi értékelése közvetlenül alapulhat-e
rajta, vagy csak közvetetten más jogszabályokra kifejtett joghatás (pl. mint értelmezési
támpont) útján.
 Ugyanakkor egy uniós norma alkalmazhatósága más, az adott ügyben alkalmazott
jogszabályhoz való viszonya szempontjából közvetlen vagy közvetett, azaz, hogy
önállóan képes-e érvényesülni egy adott ügyben, vagy csak más jogszabály
segítségével.

Közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos norma

 A közvetlenül alkalmazható, de közvetlenül nem hatályos uniós jogi normák létére a

Bíróság joggyakorlatában kétféle esetcsoportból következtethetünk.
1 Az egyik esetcsoport az, amikor egy irányelv magánfelek közötti jogvitában
kizáró joghatással bír, anélkül, hogy közvetlen hatályú lenne
2 Bizonyos esetekben a rendeletek nem rendelkeznek közvetlen hatállyal, mert
nem eléggé világosak, vagy éppen egyes rendeletek azok, melyek felhatalmaz-
zák a tagállamokat, hogy további végrehajtó jogszabályokat fogadjanak el.
 A közvetlen hatállyal nem bíró uniós normák joghatásai

Csonka joghatású uniós normák két jellegzetes joghatása:

I, A közvetett hatály: tagállami jog uniós joggal összhangban való értelmezésének

kötelezettsége
 A tagállami bíróságoknak, vagy más tagállami jogalkalmazó szerveknek eshetőlegesen
lehetnek kötelezettségei a nem közvetlen hatályú normákkal (irányelvekkel) kapcsolatban
is.

A von Colson-elv

 A közösségi (uniós) joggal összhangban álló értelmezés kötelezettségét a Bíróság

kifejezetten először a von Colson-ügyben mondta ki.
 A nemzeti jog, és a nemzeti törvényi rendelkezések alkalmazásakor a nemzeti
bíróságnak saját nemzeti jogát az irányelv szövegének és céljának fényében kell
értelmeznie. (von Colson-elv)
 Amikor nemzeti jogot értelmez és alkalmaz, minden nemzeti bíróságnak vélelmezni kell
miszerint az államnak szándékában állt teljes egészében eleget tenni az érintett
irányelvből fakadó kötelezettségeinek. (Miret-ügy)