nyomtatás

1993. évi LXXIX. törvény

Hatályos: 1993.09.01 - 1993.09.01
1993. évi LXXIX. törvény
a közoktatásról
1993.09.01
1993.09.01
0
1993. évi LXXIX.
törvény
a közoktatásról

A Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott művelődéshez való jog esélyegyenlőség alapján

való gyakorlásának biztosítása, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak, a
hazaszeretetre nevelésnek a közoktatásban való érvényesülése, a nemzeti és etnikai kisebbségek
anyanyelvi oktatáshoz való jogának megvalósítása, a tanszabadság és a tanítás szabadságának
érvényesítése, a gyermekek, tanulók, szülők és a közoktatásban foglalkoztatottak jogainak és
kötelességeinek meghatározása, továbbá korszerű tudást biztosító közoktatási rendszer irányítása és
működtetése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény szabályozási köre

1. § E törvény szabályozása kiterjed az óvodai nevelésre, az iskolai nevelésre és oktatásra, a kollégiumi

nevelésre és oktatásra, továbbá az ezekkel összefüggő szolgáltató és igazgatási tevékenységre.
Alapelvek

2. § (1) A közoktatás magában foglalja az óvodai nevelést, az iskolai nevelést és oktatást, valamint a
kollégiumi nevelést. Az iskola a szakképzésről szóló törvényben foglalt feltételekkel vehet részt a
szakképzés feladatainak megvalósításában.
(2) A közoktatás intézményeiben — e törvény rendelkezéseinek megfelelően — mindenki nevelésben és
oktatásban részesülhet.
(3) A közoktatás rendszerének működtetése az állam feladata.
3. § (1) E törvény rendelkezéseinek megfelelően a közoktatás szakmailag önálló nevelési intézményei az
óvodák, nevelési-oktatási intézményei az iskolai végzettséget, szakképesítést igazoló bizonyítvány
kiadására jogosult iskolák, továbbá az alapfokú művészetoktatási intézmények és a kollégiumok.
(2) Óvodát, iskolát, kollégiumot, pedagógiai szakszolgálatot, valamint pedagógiai-szakmai szolgáltatást
ellátó intézményt az állam, a helyi önkormányzat — a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényben
meghatározottak szerint — a kisebbségi önkormányzat, az egyházi jogi személy, a gazdálkodó szervezet,
az alapítvány, az egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn.
(3) Az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok
intézményfenntartói tevékenysége, illetve az állami, a helyi önkormányzati feladatellátás keretében
gondoskodik. E törvényben foglaltak szerint ingyenes az óvodai nevelés, a középiskolai, a
szakmunkásképző iskolai, a szakiskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi ellátás, valamint az iskolai
nevelést és oktatást kiegészítő szakszolgálatok igénybevétele is.
4. § (1) Az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása
során köteles tiszteletben tartani a szülőknek, illetve a gyámnak (a továbbiakban együtt: szülő) azt a jogát,
hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek
gyermekeik.
(2) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás
vagy világnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában
biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú
közvetítését.
(3) Az iskolában gondoskodni kell az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátíttatásáról. Az állami és a helyi
önkormányzati iskolák tananyagában biztosítani kell a vallások erkölcsi és művelődéstörténeti tartalmának
tárgyszerű és elfogulatlan ismertetését.
(4) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a szülő
vallási meggyőződésének megfelelően a tanuló az iskolában és a kollégiumban, továbbá az óvodai
foglalkozásokhoz csatlakozóan a gyermek az óvodában az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív
hit- és vallásoktatásban vegyen részt. A hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató
alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallásoktatással összefüggő igazgatási cselekmények végzése, így
különösen a hit- és vallásoktatásra való jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítvány
kiadása az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda köteles biztosítani a hit-
és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát,
valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges technikai és adminisztrációs lehetőségeket.
(5) Az államnak jogi lehetőséget kell teremtenie ahhoz, hogy nem állami, illetve nem önkormányzati
óvodák, iskolák és kollégiumok jöhessenek létre. Az állam és a helyi önkormányzat azonban ilyen óvodák,
iskolák és kollégiumok alapítására és fenntartására nem köteles.
(6) Az állam és az önkormányzat anyagi támogatást nyújt a nem állami, illetve nem önkormányzati
nevelési-oktatási intézménynek olyan arányban, amilyen arányban ezek — e törvényben foglaltak szerinti
megállapodással — állami, illetve önkormányzati feladatot vállalnak át.
(7) A közoktatásban fajhoz, nemhez, nemzethez, nemzeti vagy etnikai csoporthoz való tartozás,
lelkiismereti, vallási vagy politikai meggyőződés, származás, vagyoni helyzet, valamint az iskolafenntartó
jellege alapján tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés.
5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai
kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, tanulók anyanyelvükön,
illetőleg anyanyelvükön és magyarul részesülhetnek óvodai nevelésben, valamint iskolai nevelésben és
oktatásban. Az oktatás — részben vagy egészben — más nyelven is folyhat.
A tankötelezettség

6. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles. A tankötelezettséget az általános

műveltséget megalapozó, alapvizsgára felkészítő ismeretek elsajátításával kell teljesíteni.
(2) A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget eléri, attól a naptári évtől válik
tankötelessé, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülő kérelmére a gyermek
tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be.
(3) A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti. A
testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható
legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti.
(4) Az iskola igazgatója dönt
a) a tankötelezettség kezdetéről, az óvoda véleménye alapján, illetőleg, ha a gyermek nem járt óvodába
vagy óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozásra, a nevelési tanácsadó
véleménye alapján, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos gyermek esetén a
tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és
rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői véleménye alapján;
b) a tankötelezettség meghosszabbításáról, a nevelőtestület, illetve a tanulási képességet vizsgáló
szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző
bizottság szakértői véleménye alapján.
7. § (1) A tankötelezettség — a szülő választása alapján — iskolába járással vagy magántanulóként
teljesíthető.
(2) Ha az iskola igazgatója szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként
tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni
a gyermek állandó lakóhelye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló
milyen módon teljesítse tankötelezettségét.
(3) A tankötelezettség az általános iskolában és az ötödik évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban
teljesíthető. A tankötelezettség a kilencedik évfolyamtól kezdődően a szakközépiskolában és
szakiskolában is teljesíthető.
A nevelés és oktatás tantervi alapjai

8. § Az óvodai nevelés kötelező pedagógiai irányelveit az Országos óvodai nevelési program határozza
meg. E programnak irányelveket kell megállapítania az óvodai foglalkozási program meghatározásához, a
gyermekről való gondoskodás, önállóságra szoktatása, harmonikus fejlődése érdekében az iskolai
nevelésre és oktatásra való felkészítését szolgáló szakmai feltételekről. Az Országos óvodai nevelési
program e törvény preambulumában, 4. §-ának (1)—(3) bekezdésében, 10. §-ának (1)—(3) bekezdésében
és 13. §-ában foglalt elvekkel és jogokkal összhangban készül. Az Országos óvodai nevelési programot —
az Országos Köznevelési Tanács javaslatára — a művelődési és közoktatási miniszter adja ki.
9. § (1) A nevelés és oktatás kötelező közös tartalmi követelményeit — a szakképzés szakmai
követelményeit kivéve — e törvény preambulumával, 4. §-ának (1)—(3) bekezdésével, 10. §-ának (1)—
(3) bekezdésével, 13. §-ával összhangban — a Nemzeti alaptanterv határozza meg. A Nemzeti alaptanterv
a Tantervi alapelvekből és a Tantervi követelményekből áll. A Tantervi alapelveket a Kormány, a Tantervi
követelményeket — az Országos Köznevelési Tanács javaslatára — a művelődési és közoktatási miniszter
adja ki.
(2) A Tantervi alapelvek tartalmazzák:
a) a közoktatás általános célkitűzéseit;
b) a közoktatás tartalmi szabályozásának elveit;
c) a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásának elveit;
d) a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók speciális nevelésének, oktatásának
elveit;
e) az általános képzés területeit és azok alapvető célkitűzéseit.
(3) A Tantervi követelmények tartalmazzák a hazai iskolarendszer összehangolt működéséhez és az
iskolaváltáshoz szükséges követelményeket, meghatározzák az általános képzési területeken a tantervi
követelmények szintjeit a negyedik, a hatodik, a nyolcadik és tizedik évfolyam végén.
(4) A Tantervi alapelvekkel és Tantervi követelményekkel összhangban, az egyes iskolatípusokra
kerettantervek készülnek. A kerettanterveket az Országos Köznevelési Tanács javaslatára a művelődési és
közoktatási miniszter adja ki. A kerettantervek tartalmazzák:
a) az egyes évfolyamok ajánlott tantárgyait és tananyagtartalmát, illetve ezek változatait;
b) az ajánlott óraszámokat, illetve ezek változatait;
c) azokat a követelményeket, amelyeket az adott iskolatípus utolsó évfolyamának befejezéséig el kell
sajátítani;
d) az átjárhatóság biztosítékait.
(5) Az iskolában folyó nevelő és oktató munka a kerettantervre épülő helyi tanterv alapján folyik. Helyi
tanterv készítésére a nevelési-oktatási intézmény nem kötelezhető.
II. FEJEZET
A GYERMEK, A TANULÓ ÉS A SZÜLŐ JOGAI
ÉS KÖTELESSÉGEI

A gyermekek, a tanulók jogai és kötelességei

10. § (1) A gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben
biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi
rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával
életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki.
(2) A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és
védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető
alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.
(3) A gyermeknek, tanulónak joga, hogy
a) képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön,
képességeihez mérten tovább tanuljon, valamint tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében
alapfokú művészetoktatásban vegyen részt;
b) nemzeti, illetőleg etnikai hovatartozásának megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön;
c) részére az állami és helyi önkormányzati iskola egész pedagógiai programjában és tevékenységében a
tanítás során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és többoldalú módon történjék;
d) szülei vallási meggyőződésének megfelelően nem állami, illetve nem önkormányzati iskolában
részesüljön nevelésben és oktatásban, továbbá, hogy szülei vallási vagy világnézeti meggyőződésének
megfelelően az állami, illetve önkormányzati iskolában a közoktatás egész tartama alatt hit- és
vallásoktatásban részesüljön.
(4) A gyermek, tanuló joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben, családja anyagi helyzetétől függően,
kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá, hogy részben
vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek
megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a
részletekben való fizetésre.
11. § (1) A tanuló joga különösen, hogy
a) kollégiumi, napköziotthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön;
b) válasszon a választható tantárgyak, foglalkozások közül;
c) igénybe vegye az iskolában rendelkezésre álló eszközöket, az iskola létesítményeit (könyvtár,
laboratórium, számítástechnikai központ, sport- és szabadidő-létesítmények stb.);
d) rendszeres egészségügyi felügyeletben és ellátásban részesüljön;
e) hozzájusson a tanulmányai folytatásához és jogai gyakorlásához szükséges értesülésekhez,
tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról;
f) részt vegyen a diákkörök munkájában, és kezdeményezze azok létrehozását, tagja legyen iskolai,
művelődési, művészeti, ismeretterjesztő, sport- és más köröknek — ha törvény másképp nem rendelkezik
—, az iskolán kívüli társadalmi szervezeteknek;
g) szervezett formában véleményt mondjon az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról és az őt érintő
kérdésekről, tájékoztatást kapjon személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, valamint e körben
javaslatot tegyen, személyét és tanulmányait érintő ügyekben az iskola vezetőihez, pedagógusaihoz, az
iskolaszékhez kérdést intézzen, s arra a megkereséstől számított harminc napon belül, az iskolaszéktől
legkésőbb a harmincadik napot követő első ülésen, érdemi választ kapjon;
h) kérelmére — jogszabályban meghatározott eljárás szerint — független vizsgabizottság előtt adjon
számot tudásáról;
i) kérje az átvételét másik, azonos vagy más típusú nevelési-oktatási intézménybe;
j) különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassa tanulmányait akkor is, ha az állandó
lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyikben a tankötelezettség végéig biztosított az iskolai nevelés
és oktatás;
k) választó és választható legyen a diákképviseletbe;
l) a diákönkormányzathoz fordulhasson érdekképviseletért, illetve e törvényben meghatározottak szerint
kérje az őt ért sérelem orvoslását;
m) kérelmére, indokolt esetben szociális ösztöndíjban, illetve szociális támogatásban részesüljön.
(2) A szakközépiskola, a szakmunkásképző iskola és a szakiskola tanulóját a gyakorlati képzés keretében
az érdekvédelem és a munkavédelem tekintetében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a Munka
Törvénykönyve biztosít a munkavállalók részére [Mt. 18. §, 19. §, 21. §, 22. § (1)—(2) bekezdés, 24. § (1)
bekezdés, 26—27. §, 102. § (2) bekezdés és a (3) bekezdésének b)—c) pontja, 128. § (2) bekezdés]. E
rendelkezések alkalmazásában munkavállalón a tanulót, munkáltatón a gyakorlati képzés szervezőjét,
munkaviszonyon a tanulói jogviszonyt kell érteni.
(3) A szakképzésben részt vevő tanuló a szakképzésre vonatkozó jogszabályok szerint jogosult
juttatásokra és kedvezményekre. A juttatásokat és kedvezményeket a gyakorlati képzés szervezője köteles
biztosítani.
(4) Ha a szakközépiskola, a szakmunkásképző iskola vagy a szakiskola tanulója tanulószerződés alapján
vesz részt a gyakorlati képzésben, tanulói jogviszonyával összefüggésben a szakképzési törvény
rendelkezéseit is alkalmazni kell.
(5) A szakképzésben részt vevő tanuló javára az, aki a gyakorlati képzést szervezi, köteles
felelősségbiztosítást kötni.
12. § A tanuló kötelessége különösen, hogy
a) részt vegyen a kötelező és a választott foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon;
b) eleget tegyen — rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással, képességeinek megfelelően —
tanulmányi kötelezettségének;
c) megtartsa a tanulmányi rendet, a gyakorlati képzési hely rendjét, az iskola szabályzatainak
rendelkezéseit;
d) óvja saját és társai testi épségét, egészségét;
e) megőrizze, illetőleg az előírásoknak megfelelően kezelje a rábízott vagy az oktatás során használt
eszközöket, óvja az iskola létesítményeit, felszereléseit;
f) tiszteletet és megbecsülést tanúsítson nevelői, tanárai iránt.
A szülő jogai és kötelességei

13. § (1) A szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának
joga. A nevelési, nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga alapján minden érdekelt
adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy
etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.
(2) A szülők joga, hogy gyermekük számára nem állami, illetve nem önkormányzati óvodát, iskolát
válasszanak, továbbá — az e törvényben foglaltak szerint — nem állami, illetve nem helyi önkormányzati
óvodát, iskolát alapítsanak, vagy annak alapításában részt vegyenek.
(3) A szülő joga igényelni, hogy az iskola egész pedagógiai programjában és tevékenységében a
tájékoztatást és az ismereteket tárgyilagosan és többoldalú módon közvetítsék, továbbá, hogy az állami,
illetve önkormányzati iskolában a hit- és vallásoktatást lehetővé tegyék.
(4) A szülő joga, hogy gyermeke állandó lakóhelyén a polgármester segítségét kérje gyermeke
különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélküli iskolai felvételéhez, ha a településen nem működik
olyan iskola, amelyik a tankötelezettség végéig biztosítja az iskolai nevelést és oktatást. A testi,
érzékszervi, értelmi, beszéd- vagy más fogyatékos gyermek szülője, gyermeke állandó lakóhelyén, a
polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez és
oktatásához a szükséges feltételeket a településen megteremtsék.
14. § (1) A szülő joga különösen, hogy
a) megismerje a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási, illetve pedagógiai programját, házirendjét,
tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról;
b) gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen, részletes és érdemi
tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon;
c) írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az iskolaszék, a pedagógus
megvizsgálja, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül, az iskolaszéktől legkésőbb a
harmincadik napot követő első ülésen érdemi választ kapjon;
d) a nevelési-oktatási intézmény által meghatározott feltételek mellett kérje, hogy gyermeke a nem
kötelező foglalkozásokat igénybe vehesse, illetve ilyen foglalkozás megszervezését kezdeményezze (ez
lehet világnézeti alapon szervezett foglalkozás is);
e) a nevelési-oktatási intézmény vezetője vagy a pedagógus hozzájárulásával részt vegyen a
foglalkozásokon;
f) részt vegyen az iskolaszék megválasztásában mint választó, s mint megválasztható személy;
g) kezdeményezze szülői munkaközösség létrehozását, és közreműködjön annak tevékenységében.
(2) A szülő kötelessége különösen, hogy
a) gondoskodjon arról, hogy gyermeke óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő
foglalkozáson vegyen részt, illetve tankötelezettségének vagy képzési kötelezettségének eleget tegyen;
b) megtegye a szükséges intézkedéseket gyermeke jogainak érvényesítése érdekében;
c) minden tőle elvárhatót megtegyen gyermeke fejlődéséért;
d) rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal;
e) elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az iskola, a kollégium rendjének, a
közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását.
III. FEJEZET
A KÖZOKTATÁSBAN ALKALMAZOTTAK

A közoktatásban alkalmazottak köre

15. § (1) A nevelő és oktató munkát az e törvényben meghatározott szakképesítéssel rendelkezők (a

továbbiakban: pedagógusok) végzik. A pedagógusok tevékenységét szakértők és szaktanácsadók segítik.
(2) A pedagógiai szakszolgálatokat (34. §) és a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat (36. §) szakirányú
felsőfokú végzettségű szakember végzi.
(3) A nevelő és oktató munkát, a pedagógiai szakszolgálatokat és a pedagógiai-szakmai szolgáltatások
ellátását felsőfokú végzettségű és más végzettségű szakember segíti. A nevelő és oktató munkát segítők
körét e törvény 1. számú melléklete határozza meg.
(4) A közoktatási intézmények feladatainak ellátásában gazdasági, ügyviteli, műszaki, kisegítő és más
alkalmazottak vesznek részt.
(5) A közoktatási intézményben végzett munka jellegén, illetve természetén nem változtat az a
körülmény, hogy a közoktatási intézménynek ki a fenntartója.
Alkalmazási feltételek, a munkavégzés egyes szabályai

16. § (1) A közoktatási intézmény munkavállalói, illetőleg közalkalmazottai (a továbbiakban:

alkalmazott) tekintetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, illetve a Munka Törvénykönyvét
e törvény rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.
(2) A közoktatásban az alkalmazás feltétele, hogy az alkalmazott
a) rendelkezzen az előírt iskolai végzettséggel, szakképesítéssel;
b) büntetlen előéletű és cselekvőképes legyen.
(3) A pedagógus az óvodai nevelő munka, illetve az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka
keretében végzett tevékenységével kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó
személy.
(4) A nevelési-oktatási intézményekben és a pedagógiai szakszolgálat intézményeiben a pedagógus
munkakörökben dolgozó pedagógus heti teljes munkaideje a kötelező órából, valamint a nevelő-, illetve
nevelő és oktató munkával vagy a gyermekekkel, tanulókkal a szakfeladatának megfelelő foglalkozással
összefüggő feladatok ellátásához szükséges időből áll. A pedagógus kötelező óráját a gyermekekkel,
tanulókkal való közvetlen foglalkozásra, illetőleg a tanórai foglalkozás keretében való nevelésre, oktatásra
köteles fordítani.
17. § (1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, pedagógus-munkakörben az alkalmazható, aki az e
törvényben meghatározott felsőfokú iskolai (egyetemi vagy főiskolai) végzettséggel rendelkezik. A
megfelelő felsőfokú iskolai végzettségek a következők:
a) óvodában óvodapedagógusi;
b) az iskolai oktatás első négy évfolyamán tanítói;
c) a középiskola kivételével az iskolai oktatás ötödik és hatodik évfolyamán a tantárgynak megfelelő
szakkollégiumot végzett tanítói vagy tanári;
d) a középiskola kivételével az iskolai oktatás hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik évfolyamán a
tantárgynak megfelelő tanári;
e) középiskolában — ha e törvény másképp nem rendelkezik, a készségtárgyak kivételével —, a
tantárgynak megfelelő egyetemen szerzett tanári, a kilencedik évfolyam alatti évfolyamokon, emellett a
korosztálynak megfelelő főiskolán szerzett tanári vagy pedagógiai;
f) a szakmai elméleti és a szakmai előkészítő tantárgyakat oktató pedagógusnak
— középiskolában a szakiránynak megfelelő egyetemen szerzett tanári, szakiránynak megfelelő
egyetemen folyó tanárképzés hiányában szakiránynak megfelelő főiskolán szerzett tanári, szakiránynak
megfelelő tanárképzés hiányában szakiránynak megfelelő egyetemi, ilyen képzés hiányában szakiránynak
megfelelő főiskolai,
— szakmunkásképző iskolában, szakiskolában a szakiránynak megfelelő tanári vagy a szakiránynak
megfelelő felsőfokú iskolai;
g) középiskolában, szakmunkásképző iskolában és szakiskolában a gyakorlati képzést végző
pedagógusnak a szakiránynak megfelelő tanári, illetve felsőfokú végzettséget tanúsító szakoktatói vagy a
szakiránynak megfelelő egyetemi vagy főiskolai;
h) napköziotthonban, kollégiumban a nevelőtanárnak tanítói, tanári vagy pedagógiai;
i) alapfokú művészetoktatási intézményben a művészeti ágnak megfelelő tanári vagy a művészeti
területen felsőfokú iskolai;
j) iskolai, kollégiumi könyvtárosnak könyvtáros-tanári, illetve felsőfokú könyvtárosi vagy középfokú
könyvtárosi szakképesítéssel kiegészített tanítói, tanári;
k) ifjúsággondozónak pedagógus, szociálpedagógus, pszichológus vagy szociális munkás
végzettség.
(2) Idegen nyelv oktatására — minden iskolatípusban — alkalmazható, aki nyelvtanári végzettséggel
rendelkezik.
(3) A kizárólag fogyatékosokat nevelő és oktató nevelési-oktatási intézményben, tagozaton, osztályban,
csoportban a fogyatékos gyermek óvodai nevelésével, iskolai oktatásával foglalkozó pedagógusnak a
fogyatékosság típusának megfelelő gyógypedagógiai tanári, a konduktornak konduktori képesítéssel kell
rendelkeznie. Ha a fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelését, iskolai oktatását a többi gyermekkel,
tanulóval együtt végzik, a nevelő és oktató munkát az (1) bekezdésben meghatározott képesítéssel
rendelkező pedagógus is elláthatja, ha a nevelő és oktató munkáját a fogyatékosság típusának megfelelő
képesítéssel rendelkező gyógypedagógus segíti.
(4) Iskolapszichológusként az alkalmazható, akinek neveléspszichológusi vagy pszichológusi és
pedagógus képesítése van.
(5) Pedagógusképző felsőoktatási intézmény hallgatójának óvodai, iskolai gyakorlati képzésének
vezetésére, vagy pedagógusok továbbképzésére vezető tanári (gyakorlatvezető óvónői, tanítói), továbbá
szaktanácsadói megbízást az kaphat, akinek az adott pedagógus-munkakör betöltéséhez szükséges
felsőfokú iskolai végzettsége és a szaknak megfelelő nevelő-oktató munkában eltöltött, legalább ötéves
szakmai gyakorlata van.
(6) A nem felsőoktatási intézmény által fenntartott óvodában vagy iskolában a pedagógusképzést folytató
felsőoktatási intézmény hallgatójának óvodai gyakorlati foglalkozásával, iskolai tanítási órájával
kapcsolatos feladatok ellátásában, továbbá a pedagógusok továbbképzésében a vezető tanár
(gyakorlatvezető óvónő, tanító) részt vehet
a) a felsőoktatási intézmény és a nevelési-oktatási intézmény megállapodása;
b) a felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás;
c) a nevelési-oktatási intézmény fenntartójával kötött megállapodás
alapján.
(7) A szaktanácsadói feladatok ellátásában a megbízóval kötött megállapodás alapján lehet részt venni.
A nevelési-oktatási intézményvezetői megbízás feltételei

18. § (1) Nevelési-oktatási intézményben az intézményvezetői megbízás feltétele:

a) a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakör betöltéséhez előírt felsőfokú iskolai
pedagógus-szakképesítés, középiskolában egyetemen szerzett tanári képesítés;
b) legalább öt év szakmai gyakorlat — a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel — az előírt
képesítésnek megfelelő pedagógus-munkakörben;
c) a nevelési-oktatási intézményben pedagógus-munkakörben fennálló, határozatlan időre szóló
alkalmazás, illetve a megbízással egyidejűleg pedagógus-munkakörben történő, határozatlan időre szóló
alkalmazás.
(2) Ha a nevelési-oktatási intézményben az óvodai nevelés, iskolai nevelés és oktatás kizárólag
kisebbségi nyelven folyik, illetőleg a tanulók több mint fele két nyelven — kisebbségi nyelven és
magyarul — tanul, vezetői megbízást az kaphat, aki beszéli a kisebbség nyelvét. Azonos feltételek esetén
előnyben kell részesíteni azt, aki a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozik.
(3) A kizárólag fogyatékos gyermekek, illetőleg tanulók nevelését, oktatását ellátó nevelési-oktatási
intézményben intézményvezetői megbízást az kaphat, aki a gyermekek, tanulók fogyatékosságának típusa
szerinti gyógypedagógiai tanári képesítéssel rendelkezik.
(4) Szakközépiskola, szakmunkásképző iskola és szakiskola vezetésével a szakiránynak megfelelő
egyetemi végzettségű, nem pedagógus-képzettségű szakember is megbízható abban az esetben, ha a
pedagógus-szakképesítés megszerzésére kiegészítő felsőfokú képzés keretében nincs lehetőség.
(5) Szakmai gyakorlatként óvodában óvodapedagógus munkakörben, más nevelési-oktatási
intézményben pedagógus munkakörben, valamint felsőfokú oktatási intézményben oktatói munkakörben
eltöltött időt lehet figyelembe venni. A szakmai gyakorlat időtartamába nem számít be a közalkalmazotti
jogviszonynak, illetve munkaviszonynak harminc napot meghaladó szünetelésének időtartama.
(6) Az intézményvezetői állás betöltésénél szakmai gyakorlatnak minősül továbbá
a) a nem iskolai gyakorlati képzésben szakoktatói vagy gyakorlati oktatásvezetői munkakörben;
b) művészeti szakközépiskolai és alapfokú művészetoktatási intézmény esetében — ha a pályázó
rendelkezik legalább három év pedagógus-munkakörben eltöltött idővel — a művészi pályán
eltöltött idő.
(7) Többcélú intézményben vezetői megbízást az kaphat, aki bármelyik, az intézmény által ellátott
közoktatási feladatra létesíthető közoktatási intézmény vezetői megbízásához szükséges feltételekkel
rendelkezik. Ha a feltételek bármelyike egyetemi végzettséget ír elő, a vezetői megbízáshoz erre van
szükség.
(8) Az intézményvezető kiválasztása — ha e törvény másképp nem rendelkezik — nyilvános pályázat
útján történik.
A pedagógus jogai és kötelességei

19. § (1) A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel
összefüggésben kötelessége különösen, hogy
a) a gyermekek, tanulók fejlődését figyelemmel kísérje és elősegítse;
b) a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse,
ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek;
c) a szülő és a tanuló javaslataira, kérdéseire érdemi választ adjon;
d) nevelő-oktató tevékenységében, a tanítás során a tájékoztatást és az ismereteket tárgyilagosan és
többoldalúan nyújtsa;
e) a gyermekek, tanulók, emberi méltóságát és jogait tartsa tiszteletben.
(2) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti a jog, hogy
a) a foglalkozási, illetve pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés és tanítás
módszereit megválassza;
b) a szakmai munkaközösség véleményének meghallgatásával megválassza az alkalmazott
taneszközöket, tankönyveket és tanulmányi segédleteket;
c) irányítsa és értékelje a gyermekek, tanulók munkáját;
d) minősítse a tanulók tudását;
e) hozzájusson a munkájához szükséges ismeretekhez;
f) a nevelőtestület tagjaként részt vegyen a nevelési-oktatási intézmény foglalkozási, illetve pedagógiai
programjának tervezésében és értékelésében, gyakorolja a nevelőtestület tagjait megillető jogokat;
g) szakmai ismereteit, tudását szervezett továbbképzésben való részvétel útján gyarapítsa, részt vegyen
pedagógiai kísérletekben, tudományos kutatómunkában;
h) szakmai egyesületek, kamarák tagjaként vagy képviseletében részt vegyen helyi, regionális és
országos közoktatással foglalkozó testületek munkájában;
i) személyét, mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, személyiségi jogait tiszteletben tartsák,
nevelői, oktatói tevékenységét elismerjék.
IV. FEJEZET
A KÖZOKTATÁS RENDSZERE

A közoktatás intézményei

20. § A közoktatás nevelő, valamint nevelő és oktató intézményei:

a) óvoda;
b) általános iskola;
c) szakmunkásképző iskola, szakiskola (a továbbiakban együtt: szakiskola);
d) gimnázium, szakközépiskola (a továbbiakban együtt: középiskola);
e) alapfokú művészetoktatási intézmény;
f) gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény [a továbbiakban a b)—f) pont alattiak együtt: iskola];
g) diákotthon és kollégium [a továbbiakban: kollégium; az a)—g) pont alattiak együtt: nevelési-oktatási
intézmény].
21. § A közoktatás pedagógiai szakszolgálatainak intézményei:
— gyógypedagógiai tanácsadó, szűrő, korai fejlesztő és gondozó központ;
— tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság, valamint az országos szakértői és
rehabilitációs tevékenységet végző bizottság;
— nevelési tanácsadó,
— beszédjavító intézet,
— továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadó,
— konduktív pedagógiai intézmény.
22. § (1) Pedagógiai szakmai-szolgáltató intézmények: a területi és az országos pedagógiai szakmai
szolgáltató intézmények.
(2) Szolgáltató intézmények: a központi műhelyek.
(3) A közoktatás tanügyi igazgatásának intézményei: a tankerületi oktatásügyi központok.
(4) A közoktatási intézmény — a tankerületi oktatásügyi központok kivételével — több különböző típusú
intézmény feladatait is elláthatja (a továbbiakban: többcélú intézmény; a 20—22. § alattiak együtt:
közoktatási intézmény).
23. § A művelődési és közoktatási miniszter a 20—22. §-ban meghatározottakon kívül más közoktatási
intézményt alapíthat, illetve intézmény alapítását is engedélyezheti, ha az megfelel e törvény, valamint a
szakképzési törvény előírásainak, továbbá engedélyezheti olyan iskola alapítását, amely nem készít fel
alapvizsgára, illetve érettségi vizsgára. A kérelemhez mellékelni kell a közoktatási intézmény alapításával,
tevékenységével, az átadni kívánt ismeretekkel kapcsolatos programot.
Az egyes közoktatási intézmények

Az óvoda

24. § (1) Az óvoda hároméves kortól az iskolába járáshoz szükséges fejlettség eléréséig, legfeljebb
hétéves korig nevelő intézmény. Az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai
életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik.
(2) A gyermek — ha e törvény másképp nem rendelkezik — ötödik életévének betöltésétől kezdve
óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson köteles részt venni.
(3) Az iskolai életmódra felkészítő foglalkozások ideje legfeljebb napi négy óra.
Az iskolai nevelés és oktatás közös szabályai

25. § (1) A tanulók rendszeres oktatása, alapvizsgára, érettségi vizsgára, illetve szakmai vizsgára történő
felkészítése az iskola feladata. A szakmai vizsgára történő felkészítésben e törvény és a szakképzésre
vonatkozó jogszabályok szerint részt vehetnek a jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelkező
gazdasági társaságok, illetőleg egyéni vállalkozók.
(2) A tanuló alapvizsgára, illetve érettségi vizsgára, továbbá szakmai vizsgára történő felkészítése a
kötelező tanórai foglalkozások keretében történik. Az alapvizsgára, illetve érettségi vizsgára, továbbá a
szakmai vizsgára történő felkészülést az iskola a nem kötelező (választható) tanórai foglalkozások
keretében segíti.
(3) Az iskolai évfolyamok számozása — az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel — az általános
iskola első évfolyamától kezdődően a középiskolai tanulmányok utolsó évfolyamáig folyamatos.
(4) Az iskolai oktatásban az első évfolyamtól kezdődően, a tizedik évfolyamig bezárólag — az alapfokú
művészetoktatási intézmény kivételével, és függetlenül attól, hogy az iskolai nevelést és oktatást milyen
iskolatípusban végzik — a tankötelezettség teljesítését szolgáló, az általános műveltséget megalapozó,
alapvizsgára felkészítő nevelés és oktatás folyik.