A gyógyító laskagomba

Élő, de főleg holt faanyagon, fahulladékon találkozhatunk a hűvösebb őszi éjszakákat követően a
késő laskagombával (tudományos neve: Pleurotus ostreatus).

Mentés

Szerző: Dr. Vetter János

2013.11.15

A gomba termőtestei szabálytalan tönkűek, kalapjuk ovális, kagyló alakú, színük szürkés, barnás,
esetleg kékes. A lemezek fehérek, sűrűn állóak. Elsősorban lombos, vagy vegyes erdeinkben fordul
elő, bükk-, tölgy-, nyárfákon vagy azok tönkjein. A laskagomba legtöbbször termőtestcsokrokban
terem, s életmódját tekintve az úgynevezett fehér korhasztó gombák közé tartozik.

Ez olyan táplálkozásmódot jelent, melynek lényege a fa (vagy fás jellegű alapanyagok) cellulóz- és
lignintartalmának egyidejű, igen intenzív lebontása. A gomba micéliumrendszere a fás alapanyagba
aktív enzimmolekulákat bocsát ki, melyek lebontják és a gomba számára felvehetővé teszik annak
anyagait. Ez a táplálkozási mód egyben a növényi eredetű lignocellulózok természetbeni körforgalmát
is biztosítja. A laskagombával nemcsak a természetben találkozhatunk, hanem évtizedek óta
termesztett gombafajként is bővíti az egészséges táplálkozás választékát.

A gomba kémiai összetétele is kedvező, hiszen nem jelentéktelen fehérjetartalma (17-20

százalék) mellett a zsírtartalom igen alacsony (1,8 százalék), ami egyben a gomba kis energia-
(kalória-)tartalmát is jelenti. A vadon termő és a termesztett laskafajták kémiai összetétele között
jelentősebb különbség nincs, vagy ha eltérés van, az a termesztett gombák értékét növeli. Így pl. a
toxikus elemekből (kadmium, króm, arzén) ezek kevesebbet tartalmaznak, hiszen a termesztési
alapanyagok ilyen mutatói is kedvezőbbek.

Emészthetőségük is jó, saját adataink szerint a különböző termesztett fajták emésztést lassító
kitintartalma mindössze 0,2-0,3 százalék, a gombák friss tömegére vonatkoztatva.

Az ásványi elemek közül legjelentősebb a kálium- és a foszfortartalom, ám igen kis mennyiségben

tartalmaz csak nátriumot, ami bizonyos betegségekben szenvedőknek (magas vérnyomás,
érrendszerei problémák) eleve kedvező. Említenünk kell a gomba vitamintartalmát is, hiszen
elsősorban a B- vitamin-csoport egyes anyagaiból (tiamin, riboflavin, niacin, folsav) tartalmaz nem
jelentéktelen mennyiséget. A gomba tehát – mint a kémiai összetevők mennyisége is jelzi – mindenki
számára egészséges táplálék. Különböző egyéb kedvező gyógyhatásairól is tudunk.

Így a gomba vizes kivonata különböző tumortípusok ellen bizonyult hatékonynak, ami a gombában
lévő, semleges, vízben oldható, kb. 1 millió molekulatömegű szénhidrátok (az ún. glukánok)
jelenlétére vezethető vissza.

A gomba rendszeres fogyasztása (friss és szárított, porított formában egyaránt) jelentősen, 20-30
százalékban csökkenti a vér koleszterin- és trigliceridszintjét. A távol-keleti medicina sokféle egyéb
hatását is leírta és felhasználja a laskának, a gombaport például az érrendszer erősítésére, lumbágó
és végtagmerevségek, görcsök kezelésére. Ha például koleszterinszint szabályozásra, kúraszerűen
kívánjuk használni a gombát, javasolt napi adagja 3-9 gramm gombapor (ez egyenértékű 30-90
gramm friss gombával), amit melegvízben, teában fogyaszthatunk el, de levesekhez vagy sok más
ételhez adagolva is alkalmazható.

A gomba több évtizede a termesztett fajaink közé is tartozik, ráadásul nagyüzemi termesztési
módszere magyar szakemberek világszabadalmához fűződik. Háztáji körülmények között szinte bárki
megpróbálkozhat a gomba hobbiszintű termesztésével, (farönkök, fatörzsek beoltásával), vagy akár
termőblokkokat vásárolhat, amelyeket alkalmas termesztő helyiségben folyamatosan termeszthet. A
nagyobb termésmennyiségből szárított, porított formában vagy akár savanyítva is eltehet, s így
rendszeresen, kúraszerűen is fogyaszthatja a gombát.